Legalábbis így ítélte meg a bíróság, amikor arra kértük, hogy kötelezze a Nagyszebeni Polgármesteri Hivatalt a Iohannis házaspár ingatlanjai ügyében kibocsátott periratok közzétételére.
A Pitești-i Táblabíróság szerdán hoz döntést abban a perben, amelyben az államfő és a felesége immár a második ingatlanját veszítheti el Klaus Iohannis hivatalba lépése óta. A kommunizmus idején államosított házakat gyanús körülmények között, egy családi baráttal közösen szerezte meg a házaspár még 1999-ben, amikor Klaus Iohannis Szeben megye főtanfelügyelője volt.
Perek sora következett. Ezekben felhasználtak két kulcsfontosságú, később hamisnak bizonyult okiratot, illetve egy érvénytelennek bizonyult örökösödési bizonyítványt. Ezek alapján telekönyveztette Carmen Iohannis, Georgeta Lăzurcă (Carmen Iohannis anyja), valamint Ioan Baştea a két ingatlant. A csalást akkor fedezték fel, amikor az új tulajdonosok megpróbálták kilakoltatni az egykori bérlőket, akik a hírhedt 1995/112-es törvény alapján maguk is tulajdonosokká váltak a két ingatlanban.
Mire azonban a jogerős ítélet megszületett a hamis bizonylatot kiállító önkormányzati tisztségviselő ellen, a bűncselekmény elévült. Iohannis-ék ellen nem indult eljárás, a dosszié – szintén rejtélyes körülmények között – elveszett valahol a megyei ügyészség és a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyosztály (DIICOT) központi irodája között, ahova egyszerűen nem érkezett meg.
Az első, nagyobb ingatlant 2015. június 18-án veszítette el jogerősen a Iohannis házaspár, a másikat pár hónappal később, 2015. november 12-én. Utóbbi esetében az elnök rendkívüli eljárás során próbálja érvényteleníteni jelenleg is a jogerős ítéletet. A lépésnek több oka is lehet, de alighanem a döntő az, hogy a szóban forgó ingatlan, a Nicolae Bălcescu utca 29-ben tartalmaz egy földszinti üzlethelyiséget is, amelyet nem vásároltak meg a korábbi bérlők. A Rise Project becslései szerint a házaspár 2001 óta mintegy 320 ezer eurót keresett rajta, miután az időközben elhunyt Ioan Başteával közösen bérbe adták egy banknak. Iohannis-ék ebből a pénzből vásároltak három másik ingatlant, amelyeket szintén bérbe adtak/adnak.
Amennyiben Iohannis-ék végleg elveszítik a pert, a tekintélyes vagyonukat megalapozó ingatlan tulajdonosa az állam, még pontosabban Nagyszeben városa lesz. Ez viszont azt is jelenti, hogy Klaus Iohannis éveken át kettős minőségében pereskedett: egyfelől az ingatlanok birtokba vételében érdekelt magánszemélyként, másfelől az állam tulajdonát védeni hivatott polgármesterként. Különösen most, hogy Klaus Iohannis Románia elnöke lett, az állampolgároknak jogukban állna tudni, hogyan kezeli ezt az összeférhetetlenséget az ország első embere.
Ezt egyetlen módon lehetne kideríteni: ha elolvassuk azokat az iratokat – válaszkereseteket és válaszkeresetekre adott válaszokat –, amelyeket Nagyszeben városa megfogalmazott a fent említett két ingatlannal kapcsolatos tizenegy (!) dossziéban. Megjegyzendő, hogy az első per 2001-ben indult, az utolsó pedig 2014-ben, Klaus Iohannis pedig mindvégig a város polgármestere volt. 2000-ben választották meg először.
Trükközés az iktatással
Egy éve kértük a Nagyszebeni Polgármesteri Hivatalt, hogy bocsássa a rendelkezésünkre az iratokat. A közérdekű információhoz való szabad hozzáférésről szóló 2001/544. törvény szerint „közérdekű információnak számít minden olyan információ, amely a hatóságok vagy közintézmények tevékenységére vonatkozik, vagy azokból származik, függetlenül az információ tárolási vagy megjelenítési módjától”.
A válasz elutasító volt. A városháza azt hozta fel indoklásként, hogy a kért iratok olyan perekre vonatkoznak, amelynek nem vagyunk a részesei.
A törvény szerint az elutasító választ öt napon belül meg kell küldeni, a hivatalnak több mint kétszer ennyi időbe telt. Mintegy mellesleg a bíróságon később azt állította, hogy nem a reklamációnkra küldte el a válaszát, hanem még azelőtt. (A határidő túllépését amúgy semmivel nem indokolta.) Csakhogy a levelek keltezéséből egyértelműen kiderül, hogy a reklamáció több órával hamarabb ment el, másrészt árulkodó az iktatószám is: a hivatal válaszát 10692-es számmal vették nyilvántartásba, a reklamációnkat pedig 10673-as számmal iktatták, tehát nyilvánvalóan korábban.
Ne bántsd az elnököt!
„Ezekben a dossziékban az egyik fél Románia jelenlegi elnöke” – erre hivatkozott a Nagyszebeni Polgármesteri Hivatal, amikor bíróságtól kértük, hogy kötelezze az iratok kiadására. A válaszkeresetben Astrid Cora Fodor – Iohannis korábbi helyettese, majd utódja a város élén – szó szerint idézte az 544-es törvényből a kivételeket, köztük azt, amely szerint nem minősül közérdekű információnak az olyan adat, amely peres eljárásokra vonatkozik, ha a nyilvánosságra kerülése sértené a tisztességes perhez való jogot. Arról azonban egy szót sem írt, hogy ebben a konkrét esetben – egészen pontosan 11 esetben – miért sérülne „Románia elnökének” a tisztességes perhez való joga.
2016-03-29 Intampinare SB Anonim by Sipos Zoltán on Scribd
Trükközés az archívummal
Astrid Fodor hivatkozott továbbá az egyik saját, 2015. márciusi utasításra, amely szerint a Nagyszebeni Polgármesteri Hivatal szaktestületeinek öt évig kell megőrizniük a perekkel kapcsolatos iratokat. Első fokon a bíróság el is fogadta ezt az érvelést, noha a polgármesteri hivatal megvezette a bíróságot: mindössze utalt rá, hogy a kért iratok már nincsenek a birtokában – azzal, hogy a tárolásukra vonatkozó határidő lejárt –, de egy szóval sem állította, hogy a dokumentumokat megsemmisítették volna. A polgármester asszony is tudta, hogy ha ez megtörtént, arról lennie kell egy jegyzőkönyvnek, vagyis könnyen ellenőrizhető. Következésképp a levegőben hagyta a kérdést, ami sajnos a bíróságot egy csöppet sem zavarta.
A legalapvetőbb elvek sérülnek
Az első fokon eljáró Bukaresti Törvényszék ítélete röviden a következőképpen foglalható össze: tekintettel arra, hogy az ügyben Románia elnöke érintett, és mivel nem tudjuk eldönteni, hogy a kért adatok közérdekű információnak minősülnek-e, igazat adunk a hivatalnak, amely az adatok visszatartása mellett foglalt állást.
2016 05 19 Hotarare Anonim by Sipos Zoltán on Scribd
Ez nemcsak az elemi logikát sérti, hanem a törvényt is. A polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv szerint ugyanis a bírónak minden eszközzel törekednie kell az igazság kiderítésére, hogy elkerülje az esetleges hibákat, és „megalapozott és törvényes” határozatot hozzon. Ennek érdekében vitára bocsáthat bármilyen tény- vagy jogi kérdést – függetlenül attól, hogy a felek kérték-e, vagy sem –, amit szükségesnek lát ahhoz, hogy az ügyben világosan lásson. Kérhet további bizonyítékokat, elrendelheti a felek megjelenését, stb. Ehhez képest a mi bírónk megelégedett azzal, hogy nem áll a rendelkezésére elegendő információ. Csakhogy miközben a határozatát a döntésképtelenségével indokolta, mégis döntött az egyik fél javára.
Felmerül egy másik probléma is: ha a bíróság azért nem bírálhatja felül az adatgazda döntését, mert nem tudja eldönteni, hogy az állampolgár által kért információ közérdekű adatnak minősül-e, akkor gyakorlatilag lemond a hivatal javára egy jogról, amellyel az 544-es törvény felruházta: hogy kimondja az utolsó szót arról, hogy mi minősül közérdekű információnak, és mi nem.
2016 08 03 RecursSibiu Anonim by Sipos Zoltán on Scribd
Ördögi kör
A másodfokú bíróság a fellebbezésbe foglalt érvelésnek csak egy részére válaszolt, idézve a perrendtartás előírását, miszerint a felek a fellebbviteli szakaszban nem hivatkozhatnak arra, hogy a bíróság nem kérte hivatalból bizonyos bizonyítékok benyújtását, ha azokat ők maguk sem igényelték. Csakhogy a fellebbezésünkben tételesen azt kifogásoltuk, hogy a bíró semmit sem tett az igazság kiderítése érdekében, és anélkül döntött, hogy elegendő információ állt volna a rendelkezésére a per tárgyát illetően – mint maga állította az ítéletben.
2017-01-18 Hot anonim by Sipos Zoltán on Scribd
Egyenesen pikáns, hogy a másodfokú bíróság szerint már a polgármesteri hivatal is azért utasította vissza igen helyesen az adatigénylésünket, mert nem áll a rendelkezésére valamennyi információ annak eldöntésére, hogy a kért dokumentumok közérdekű információnak minősülnek-e. Ezt a bíróság szerint csakis egyenként dönthetik el azok a bíróságok, amelyek Klaus Iohannis 11 perét lefolytatták.
Ezzel megnyílik egy ördögi kör. Ha ugyanis az érintett ítélőszékhez fordulunk, és visszautasítanak – aminek nagy a valószínűsége a történtek után –, újra a Bukaresti Törvényszéken, majd a Bukaresti Táblabíróságon kötünk ki. És újabb egy év múlva ismét kimondja majd egy ítélőszék, hogy mivel nincs elegendő információja, legyünk olyan kedvesek, és forduljunk közvetlenül az érintett bírósághoz.
Támogasd a pályakezdő újságírókat! Gyakornoki programra gyűjtünk
