Falunapokat szervezett határon átnyúló együttműködés ürügyén a Békés megyei Pusztaottlaka és az Arad megyei Kürtös. Míg Kürtösön megszervezték a főzős-zenés rendezvényt, addig az EU-pénznyelő hírében álló Pusztaottlakáról gorombán elhajtottak.
„Ez magánterület! Idegeneknek belépni tilos, azonnal fáradjon ki, legyen szíves!” – üvölti egy munkaruhás férfi az elhagyatott farm területén, majd hozzáteszi: vagy kimegyek magamtól, vagy hívja a rendőrséget. Hiába magyarázom, hogy ezen a területen sok millió euró EU-támogatás – közpénz – lett elköltve, és én azért jöttem ide, hogy az egyik ilyen projektet megnézzem. A helyzetben simán benne van az is, hogy megvernek, ezért úgy döntök, kimegyek a farmról.
Erre az epizódra Magyarország keleti részén, Békés megyében került sor, amikor annak szerettem volna utánajárni, hogy Simonka György egykori fideszes országgyűlési képviselő fellegvárában, Pusztaottlakán mi lett a sorsa egy olyan határon átnyúló (crossborder) pályázatnak, melyet a romániai Kürtös (Curtici) városával közösen szerveztek.
Miért érdekes Simonka György?
A politikus pályafutását Pusztaottlaka polgármestereként kezdte 2006 és 2014 között, innen került be 2010-ben az Országgyűlésbe. Befolyása azonban megmaradt: a híres dinnyetermő vidéken folyó hatalmi visszaélésekről, valamint az ott nyom nélkül eltűnő EU-s támogatásokról számos tényfeltáró cikk született.
Az itt elsíbolt pénzek mennyiségét jelzi, hogy Simonka György az első és eddig egyetlen magas rangú fideszes politikus, akinek a mentelmi jogát felfüggesztették. A Központi Nyomozó Főügyészség különösen nagy értékre elkövetett költségvetési csalással vádolta meg 2019 augusztusában.
A közel 150 oldalas vádirat lényege, hogy Simonka György irányításával két cég, a Magyar Termés TÉSZ Kft. és a Paprikakert TÉSZ Kft. túlárazással és projektek papíron történt megvalósításával tüntetett el EU-s támogatásokat. Simonkát és 32 vádlott-társát 1,4 milliárd forintos (3,4 millió EUR) károkozással vádolják.
A két éve kezdődött büntetőper egyelőre távol áll akár csak az elsőfokú ítélethirdetéstől. Az utolsó fejlemény, hogy a Fővárosi Törvényszéken lecserélték a tanácsvezető bírót, így október közepén a büntetőpert újrakezdik – írja a Magyar Narancs.
Maradt-e kézzelfogható nyoma a 80 ezer eurós projektnek?
Fontos hangsúlyozni, hogy a Kürtössel közös crossborder projekt, mely minket érdekel, nem része a vádiratnak, és nincsen tudomásom róla, hogy ezzel kapcsolatban nyomozás lenne folyamatban. Mégis kíváncsi voltam, hogy maradt-e valamilyen kézzelfogható nyoma az összesen 80 ezer eurónak, amelyből az EU 68 ezer eurót állt.
Mint kiderült, ha nem elég néhány hiányos Excel-táblázat, rossz felbontású rendezvényplakát és sajtóközlemény, akkor ez egyáltalán nem egyszerű feladat. Szembeszökő, hogy míg Kürtös városa számos dokumentumot és részletes beszámolót is közzétett erről a projektről, Pusztaottlaka esetében bottal üthetjük a nyomát a pénznek.
Egyébként nem ez az egyedüli határon átnyúló, román-magyar projekt, melyben szerepel Pusztaottlaka önkormányzata. A korábbi, 2007-2013-as Interreg-programban két másikat találtunk, amely Simonka Györgyhöz és Pusztaottlakához kapcsolódik. Azonban ezeknek a projekteknek a fenntartási időszaka már lejárt, így azt a kevés, online fellelhető információt sem sikerült megtalálnunk, ami a ComSport projekt esetében megvan.
Főzőcske, zene, foci
A ComSport projekt (teljes nevén: ROHU 315 „ComSport-Together for the creation of active social group”) első találatai Kürtös önkormányzatának a weboldalára vezetnek. Itt több közleményt is publikáltak erről a projektről, amely a polgármester éves beszámolójában is szerepel.
Az Arad megyei város YouTube-csatornáján egy korrekt, 1,5 órás filmet is találunk az egyik rendezvényről. Ebből az derül ki, hogy az Európai Unió falunapokhoz hasonló közösségi rendezvényeket támogatott 68 ezer euróval. Közösségi főzés, népzene, néptánc, közben pedig foci a kürtösi strandon – nem gondolták túl a programot a szervezők, de szemlátomást mindenki jól érzi magát.
A Románia-Magyarország Interreg Program közös titkársága egy 3 oldalas .pdf dokumentum és egy adatbázis linkjét adta meg, amikor a projekt részletes költségvetése és szerződései felől érdeklődtünk.
Ezekből annyi derül ki, hogy a projekt négy, határon átnyúló kulturális, művészi illetve sportrendezvényből állt. Az ezekhez szükséges felszereléseket – kültéri bútorzatot, sátrakat, catering-eszközöket, népviseletet stb. – is megvásárolták, illetve Kürtös sportbázisát felújították.
A szerződések listájáról Pusztaottlaka kiadásai hiányoznak
A titkárság által megadott adatbázisban megtaláljuk a szerződések részleges listáját. Ezekből többek közt kiderül, hogy a kürtösi focipálya megjavítása 15 ezer lejbe került, sportfelszereléseket 48 ezer lej értékben vettek, székeket és asztalokat 11 ezer lejért vásároltak, abroszokra pedig nagyjából 2 ezer lejt költöttek. Mágneseket is rendeltek 900 lejért, a rendezvények megszervezésére pedig 5300 lejt költöttek el.
A szerződések listáján szereplő összegeket összeadva 64 ezer lejt (kb. 13 ezer EUR) kapunk, ami jóval kevesebb, mint a projekt 80 ezer eurós összköltségvetése. Szemet szúr az is, hogy minden összeg lejben van megadva, és csak romániai cégeket találunk ezen a listán – a főpályázó Pusztaottlaka kiadásai teljes egészében hiányoznak.
„A projekt keretében történt beszerzések a romániai, illetve magyarországi szabályozások szerint történtek, és ezekért a kedvezményezettek a felelősek. Közintézmények számára nem kötelező közzétenni a program weboldalán a szerződéseket, ez lehet a magyarázata annak, hogy a program weboldalán nem jelenik meg minden, a projekt keretein belül megkötött szerződés” – magyarázta az Átlátszó Erdélynek Daliana Vigu, a Románia-Magyarország Interreg Program közös titkárságának kommunikációval megbízott munkatársa.
Vigu elmondta még, hogy a közös titkárság harmadik félként csak olyan információkat közölhet, melyek már publikusak, és melyek a program weboldalán is elérhetőek. A költségvetésre és a beszerzésekre vonatkozó kérdéseinkre a felek – a program kedvezményezettjei – kell, hogy válaszoljanak.
Pusztaottlakán a plakátot is úgy kell kibányászni
Itt kezdődik a ködszurkálás: a titkárság által megadott pusztaottlakai önkormányzati weboldal linkje nem működik, ahogy a pusztaottlaka.hu honlap sem. Sikerül azonban megtalálni egy kis felbontású plakátot, eszerint 2019 júniusában egy „120 éve Pusztaottlakán” című falunapot tartottak az Interreg projekt keretein belül. Találtunk még egy sajtóközleményt is egy 2019 októberi „közösségépítő rendezvényről” – ez egybevág azzal, amit ebben az adatbázisban is meg lehet találni.
Mivel sokat tudnék mesélni arról, hogy a magyarországi hatóságok mennyire veszik komolyan a közérdekű információk iránt érdeklődő újságírók tájékoztatását, úgy döntöttem, elmegyek Pusztaottlakára, és a helyszínen nézem meg, volt-e valami kézzelfogható eredménye ennek a projektnek a néhány falunapon kívül.
Percekig lehet úgy menni a szántóföldek között Pusztaottlaka felé, hogy élő emberrel nem találkozni. A Békés megyei pusztaság kora tavasszal kopár, szürke, sáros hely. A nyílegyenes út mindkét oldalán dinnyeföldek sorakoznak; időről időre egy-egy traktor vagy más munkagép bukkan fel a fák között, egyéb mozgás nincsen, és a község központja sem nyüzsög az élettől.
A Simonka-birodalom központja a polgármesteri hivatal. Akárcsak a 474 lelket számláló község, ez sem egy emlékezetes hely. Ha a Google Maps nem vezetett volna oda, magamtól meg nem találtam volna a magas sövény mögött megbúvó, földszintes épületet. A hivatalban nincsen nagy mozgás, de jól jön, hogy nem lehet benne eltévedni: a bejárattól sikerül kiszúrni, hogy az egyik, tárva nyitott ajtó a polgármesteri irodába vezet.
Bekopogok. A községet 2014 óta vezető Pál-Árgyelán Elvira polgármestert az íróasztala mellett találom. Egy pillanatig mindketten meglepve nézünk egymásra: én amiért ennyire váratlanul egyszerűen sikerült megtalálnom a polgármestert, a polgármester pedig azért, mert olyan témáról kell beszéljen, melyről szemlátomást nem nyilatkozik szívesen. Kétperces villáminterjúnk:
Jó napot kívánok, az Átlátszó Erdély újságírója vagyok, és arról a határon átnyúló uniós projektről szeretnék írni, melyet a romániai Kürtös önkormányzatával együtt pályáztak. Tudna erről mesélni nekem?
Az az igazság, hogy nekem most át kell mennem egy szerződést aláírni.
Esetleg ha később visszajövök?
Nem tudom a későbbi programomat, hogy mikor végzünk… ha tetszik hagyni egy elérhetőséget, és akkor…
Igen, igen. (e-mail címeket cserélünk). Pusztaottlakán van valami, ami a projekt keretén belül elkészült, és amit meg tudok nézni? Kürtösön például felújították a sporttelepet.
Mi eszközöket vásároltunk.
Ezeket meg tudnám nézni? Tudna kicsivel többet mondani ezekről?
Nem az épületben vannak, és felújítás van épp. Esetleg ha képeket küldhetnék majd, e-mailen…
Megköszönném. Számítógépeket vásároltak, meg hasonlókat?
Nem, nem. Nagy sátrakat a rendezvényhez, partiasztalokat, asztalterítő, kávéfőző volt benne, sütők, rendezvényhez szükséges kellékek.
Láttam YouTube-on, hogy nagyon jó hangulat volt…
Igen, Kürtösön. Nagyon szeretjük a partnertelepülést, igen. Nagyon jó a kapcsolat. Esetleg ha máskor erre jár, akkor előtte egy nappal ide tetszik szólni…
Az volt a probléma, hogy az önök honlapján nem igazán találtam elérhetőséget. Írtam e-mailt, de arra nem válaszoltak, ezért gondoltam, hogy…
Igen, mert azóta változott a hivatalnak is az e-mail címe. Én most a sajátomat adtam meg.
(A polgármester sem a saját e-mail címére küldött kérdéseinkre, sem pedig az önkormányzatnak elküldött adatigénylésre nem válaszolt.)
A rövid beszélgetés után a polgármesteri hivataltól mintegy másfél km-re eső LikeFest park fele veszem az irányt. Ez a park a helyszíne számos, az önkormányzat és különféle, önkormányzathoz kapcsolódó cégek és civil szervezetek által EU-pénzekből megvalósított projektnek.
Az út végén, a semmi közepén, dinnyeföldek közt található létesítmény a kelet-európai groteszk egy remek példája: a Google Maps szerint ez egy Safari Park, de egzotikus állatokról, szavannáról szó sincs. Az első benyomást az út mellett elhelyezett, kiszuperált harci helikopter adja meg.
A kapunál elhelyezett EU-s hirdetőtáblák szerint van itt kerékpáros túraközpont (250 millió forint, mai árfolyamon 600 ezer EUR), vadaspark (599 millió forint, 1,44 millió EUR), őshonos állatokat bemutató központ (300 millió forint, 730 ezer EUR), ipari terület (450 millió forint, 1 millió EUR), egy IT-klaszter, technológiai és szolgáltatói inkubátorház (100 plusz 140 millió forint, 580 ezer EUR) de ennyivel nem elégedtek meg, mert történt még egy élményközpontú fejlesztés is (50 millió forint, 120 ezer EUR).
A beruházásokat azonban igen diszkréten hajtották végre: akárhogy próbáltam ezt a sok mindent meglátni, ott bizony csak egy átlagos magyarországi téesz áll. A tágas udvaron hosszú, földszintes épületek – valamikor pajták – sorakoznak, mellettük traktor, pótkocsi, villás targonca, öreg tűzoltóautók ide-oda leparkolva.
Egy rabic hálóval elkerített területen depressziós páva mozog fel s alá – talán ez lenne a vadaspark? Igaz, vannak felújított pajták is, kicsit bennebb pedig a sáros aszfaltból járda és gondozott gyep lesz, itt egész takaros, új építésű házak találhatók. Az egyik ilyen ház mellett egy gödör, melyben munkások dolgoznak – a mellettük parkoló kisteherautóból román rádió szól.
Amint a munkásokat megszólítom, a riportutam véget is ér: pillanatok alatt előkerül egy munkaruhás férfi, aki gorombán kifele tessékel. A park magánterület, és különben is, építkezés miatt zárva, így vagy azonnal elhagyom a területet, vagy kihívja a rendőrséget – fenyegetőzött a férfi, aki kérdéseimre nem válaszolt, nem mutatkozott be.
A legkevésbé sem hatódik meg, amikor elmagyarázom, hogy itt több millió eurónyi közpénz lett elköltve, és ezeket a beruházásokat nekem jogom van megnézni, és most jövök a polgármestertől, akivel szintén erről beszélgettünk.
Amint távozom, a kerítés mellől jól lehet hallani, amint a polgármesterrel beszél telefonon: újságolja, hogy ott jártam, és nehezen, de sikerült kitennie a telepről.
Borítókép: a LikeFest Park bejárata fele vezető út. Fotó: Sipos Zoltán
