Nem szokványos publicisztika arról, hogy mi történik az Átlátszó Erdély szerkesztőségében, milyen hatása van a szükségállapot bevezetésének a munkánkra és hogyan képzeljük el a következő hónapokat.
Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép
Egy hét alatt felfordult a világ amit ismerünk. Nem is olyan rég még hitetlenkedve figyeltük a kínai, aztán az észak-olaszországi karanténról szóló híreket, ma már mi is otthonról dolgozunk, és – akárcsak ti – próbáljuk felmérni, milyen hatása lesz mindennapjainkra, idei terveinkre a COVID-19-nek.
Az biztosnak tűnik, hogy egy időre mindannyiunk élete nehezebb lesz. Nem csak azért, mert otthonról dolgozva folyton a nyakunkban nyüzsögnek az iskolai kényszerszüneten levő gyermekek, hanem mert minden jel arra mutat, a járványt egy gazdasági válság is tetézni fogja, amely mindannyiunkat érinteni fog valamilyen formában.
A szerkesztőségi munkát az óvintézkedések egyelőre annyiban nehezítik, hogy nem tudunk utazni – enélkül pedig komoly kihívás megszerezni azokat az anyagokat, információkat, melyek alapján cikkeket tudunk írni. Bár lassabb tempóban, a munkánkat folytatni fogjuk: jelenleg is féltucatnyi sztorin dolgozunk.
Milyen következményei lesznek a krízisnek?
Keressük azt is, hogy a koronavírus miatt kialakult információözönhöz mit tudunk hozzátenni.
Milyen válaszokat ad a közösségünk erre a kihívásra? Hogyan bírkóznak meg a krízissel a jellemzően kevés pénzügyi tartalékkal rendelkező kisvállalkozók, vagy akár a képzeletbeli front első vonalaiban tartózkodó, régóta túlterhelt és mellőzött háziorvosok?
Hogyan lehet egyik napról a másikra áttérni online oktatásra? Milyen eredményei lesznek annak, hogy a gyermekek saját maguk haladnak úgy-ahogy a tananyaggal, miközben szüleik a saját munkájukkal törődnek? Hogyan halad a tananyaggal az a diák akinek nincsen internet-hozzáférése?
Milyen mentális problémákhoz vezet a hetekig, akár hónapokig tartó bezártság?
Mi történik azokkal, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy otthonról dolgozzanak, mert fizikai munkát végeznek, és különben sincsenek tartalékaik? Mi lesz azokkal, akiknek nincsen otthonuk?
Ezekre a kérdésekre igyekszünk válaszokat találni.
Ha ezzel kapcsolatban van olyan ötleted vagy észrevételed, amit megosztanál velünk, írj emailt a [email protected].
Szabad út a sajtószabadság korlátozásának
A mindannapi nehézségek mellett az eddigieknél sokkal komolyabb veszély is fenyegeti a sajtót: a szükségállapot lehetőséget ad a sajtószabadság korlátozására – erre a szükségállapotot kihirdető rendelet gyakorlatilag szabad kezet ad.
Nyilván mi sem örülünk a közösségi oldalakat ellepő, koronavírussal kapcsolatos álhíreknek – nem kérdés, egy ilyen helyzetben a tényszerű és kiegyensúlyozott tájékoztatás létfontosságú.
A problémát abban látjuk, hogy nem világos, hogy az Országos Kommunikációs és Szabályozó Hatóság (ANCOM) milyen alapon, és milyen döntéshozatali mechanizmus szerint dönti el, mi minősül álhírnek és mi nem. Kérdés, hogy hogyan, milyen eljárás szerint törlik majd ezeket az anyagokat (mert a rendelet erre is felhatalmazza a hatóságot).
[wp_ad_camp_1]
Nehezebb közérdekű információkhoz hozzáférni
Aggasztó az is, hogy rendelet értelmében a közérdekű adatigénylésekre adott válaszok határidejei megduplázódnak.
Hogy lássuk, milyen értelmezésekhez vezethet a rendelet: tegnap a Kolozs Megyei Közegészségügyi Hatóság ma már el is utasított egy adatigénylést. A szükségállapotra hivatkozva közölte, hogy a közérdekű információkhoz való hozzáférést a maguk részéről 30 napig felfüggesztették.
Vagyis a kormány egyrészt azt várja el a sajtótól, hogy a hivatalos adatokra alapozva korrektül és kiegyensúlyozottan tájékoztasson – ugyanakkor a közérdekű információkhoz való hozzáférést nehezíti.
Amikor a helyzet napról napra változik, a válaszadási határidő megduplázása (a jelenlegi 10 napról 20 napra) azt eredményezi, hogy a sajtó a legszerencsésebb esetben is jóval a történések után fog kullogni.
Márpedig semmi nem fontosabb egy ilyen helyzetben a köz pontos tájékoztatásánál, az újságírók és így a szélesebb nyilvánosság hozzáférésénél azokhoz az információkhoz, melyekkel a hatóságok rendelkeznek.
Már ha a hatóságok célja, hogy az állampolgárok megbízzanak bennük.
Nyitókép: Kolozsvár kihalt főtere március 18.-án délelőtt. Fotó: Sipos Zoltán
