Akár ez is tetszhet
Egyed Ufó Zoltán egyik telkét határoló Égett malom patakába beleöntöttek egy teherautónyi szemetet. Egy nagy, kétméteres műanyag hordó, szürke iszapos, kavicsos trutyi mindenfelé, benne építkezési hulladékok. Ufó nem hagyta annyiban.
Történetem december 14-én kezdődik, amikor észreveszem, hogy az egyik telkemet határoló Égett malom patakába harminc méterrel kijjebb beleöntöttek egy teherautónyi szemetet. Egy nagy, kétméteres műanyag hordó, szürke iszapos, kavicsos trutyi mindenfelé, építkezési hulladékok benne. Még frissek az autónyomok, nem nehéz azonosítani a fuvarozót. Két telefonhívásból kiderül, kinek az udvaráról került ide a mocsok.
Telefonhívásomra Miklós Csaba, a Miklós Steel és a Fagmic széréléket ötvöző FM Group ügyvezető igazgatója elismeri, a mocsok tőlük származik, építkezési munkálatokat folytattak, kicserélték a szennyvíz ülepítőjüket, mert meg volt hibásodva. Ígéri, kijönnek és elszállítják a hulladékot.
Néhány óra múltán tényleg kijön Csaba, egy bérelt teherautóval és egy buldoeszkavátorral.
A hordót kiszedik, felrakják az autóra, hogy a szemétlerakathoz szállítsák, de a többit nem szedik ki. Azt mondja Csaba, az nem az övék. Az iszapos trutyi az igen, de ami benne van, az nem. Ők ilyen építőanyagokat nem is használtak. Valószínű, hogy valamelyik irigye hozta azt ide ki, hogy őket gyanúba keverje. Mert irigye az van bőven, állítja.
Mondom neki, hogy ne nézzen hülyének, hát látszik tisztán, hogy az építőanyag bele van keveredve az iszapba. Ha utólag lett volna kihozva, a tetején lenne, ha előtte lett volna kihozva, az alján lenne, de ez bele van ágyazódva, félig bent, félig kint. Csaba meg van sértődve, hogy nem akarom elhinni, amit mond. De aztán vérig van sértődve. Kérdezzem meg a munkásait, mondja, hogy ő mindig igazat mond, az ő szavára lehet adni. De hogy adjak a szavára, ha az ülepítő hordót elviteti, mert az az övé, de a hordó tetejét és a szennyvízcsöveket már nem?
Az érveimre nem igazán tud érvekkel válaszolni, inkább támadásba lendül: nem is a szeméttel van a baj, hanem velem. Hogy én mindenbe beleszólok. Mert olyan a stílusom, hogy mindenbe bele kell pofáznom. Mi közöm hozzá, hogy mit hoznak ide ki? Az én földemre öntötték? Nem. Akkor mit szólok bele? De hiába jár a nagy pofám, mert ők az ilyen típusú szemetet eddig is patakokba hordták, ezután is patakokba fogják hordani. És ő egyébként is tudja, hogy ki az, aki engem most ide küldött. Merthogy én védek valakit, aki egyébként szekérrel hordja a Küküllő partjára a szemetet. De nem mondja meg, hogy kit. Na, én itt teljesen elveszítem a szálat. Ki küldött és kit védek? Ez már fikció, Csaba agya elkezdett összeesküvés-elméleteket termelni, ráadásul olyan pökhendi, felsőbbrendű stílusban beszél velem, mintha legalább a főnököm lenne, vagy az apám, s megengedhetné magának.
Az építkezési hulladékra öntenek egy adag földet, és azzal elmennek, mintha jól végezték volna dolgukat. Csabával jött még egy fiatalember, állítólag az építkező cégtől, ő megmutat kétféle építőanyagot, hogy ők olyannal dolgoznak, nem ilyennel, ami ide be lett öntve, de megígéri, kiküld valakit, hogy szedje össze a szemetet.
Eltelik néhány nap. A teherautót bérbe adó cég vezetője, aki jóérzésűnek mutatkozik, és viselkedni is tud, kiküld egy embert, aki összeszed pár zsáknyi iporkát, abból, ami szabadon van. A többi, ami félig vagy teljesen bele van keveredve az iszapba, marad. A kép már a takarítás után készült. Közben én mesélgetem embereknek, hogyan jártam Csabával. Kiderül, van, aki még rosszabbul járt. Egy falustársunk állítja, a szemközti domboldalon kapta rajta Csabát, amint egy platónyi szemetet öntetett egy patakba, s mikor kérdőre vonta, akkor az megfenyegette. De több ember is állítja, hogy Csaba édesapja, Géza bácsi, aki a cég tulajdonosa, rendszeresen hord szemetet a természetbe kis traktorjával. Régebb heti rendszerességgel hordta, most ritkábban, de a napokban is látták a Küküllő partjára szemetet vinni.
A Küküllő partján végigsétálva két friss szemétrakást találok, ami építőanyagokat és építőanyag-csomagolásokat tartalmaz.
Megnézem a gyár előtt a bent folyó munkálatok során keletkezett hulladékot, és meglepő összefüggéseket lelek. Ott van például az a zöld-ezüst buborékos fólia a zsák mellett. Az, ami az 5-ös képen is szerepelt, kint a patakban, s amit nem szedtek ki, mert ők ilyen anyaggal nem dolgoztak. Valószínűleg, hogy ide a gyárba is a Csaba irigyei csempészték be.
Nem akarok visszaélni kedves olvasóink türelmével, ezért nem fogok sok részletes képet mutatni a szemétről, ha valaki nem hiszi el, amit leírok, tudok küldeni neki részletes dokumentációt arról, amit állítok. Mit állítok: azt, hogy a gyár előtt a következő építőanyagok csomagolását láttam: Krono original flooring everyone, Naxos pasta bianca *****, Century ***** gress fine porcellanato made in Italy 30×60, Lasselsberger Knauf 25 kg.
A folyóparton a szemétrakásban a következő építőanyagok csomagolását láttam: Krono original flooring everyone, Naxos pasta bianca *****, Century ***** gress fine porcellanato made in Italy 30×60, Lasselsberger Knauf 25 kg. Magyarán: minden csomagolóanyag, amit bent lefotóztam, megtalálható volt kint is, és minden, ami kint megvolt, megvolt bent is. Teljesen egyezik a gyár által használt és a szemetelő által használt termékskála.
Ráadásul a parti szemétben is előfordul a zöld-ezüst buborékos fólia, a flexlap márkája tökéletesen egyezik a gyár előtti munkálatok közben fotózott flexre szerelt lap márkájával, és a kép közepén van néhány zöld műanyag pánt, ami nagyon árulkodó, az előző kép alsó felében is megtalálható.
Erről a zöld műanyag pántról beszélek, a kép a gyár előtti anyaglerakatnál készült. Miért érdekes ez? Mert tegyük fel, csak így elméleti eszmefuttatás szintjén, hogy Géza bácsinak is vannak irigyei, és valamelyik irigye pont ugyanolyan építőanyagokkal építkezett, majd levitte a csomagolásokat a Küküllő partjára, és azt hazudta nekem, hogy Géza bácsi vitte oda a szemetet. Csak azért, hogy jól kicsinálja Géza bácsit. De zöld pántot honnan vitt oda? Az nem minden háztartásban kallódik, ismerjük el. Vagy ki tudok találni egy még jobb történetet az irigyekről: Géza bácsi és Csaba irigyei ellopták az éj leple alatt a gyár szemetét, levitték a folyópartra, majd megvárták, hogy hozzam fel a témát, és akkor azt hazudták nekem, hogy látták Géza bácsit szemetet lehordani. Hihető történet?
Itt le is zárom az irigyekkel kapcsolatos fikciót, azt azért még elmesélem, hogy itt nálunk a faluban jellemző, hogy ha valamelyik górénak megemlíted, hogy valamiben hibázik, akkor ahelyett, hogy azt mondaná, „bocs, igazad van, megpróbálom máskor másképp csinálni”, inkább elkezd beszélni az irigyeiről. Hamarosan kiderül, ő nem is hibás, hanem csak az irigyei látják annak, akiknek egyébként semmi közük nincs ahhoz, hogy ő hogyan teszi tönkre a természetet, a falut, miként zavarja a szomszédokat vagy hogyan bánik a munkásaival. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy ő mit hogyan csinál, ez mind magánügy, és ha valakinek nem tetszik valami, az irigy. Ilyen irigyes dumát hallottam már legalább négy nagyvállalkozótól, több állattartó gazdától, de még fatolvajtól is.
Nyilván, én is irigy vagyok, mert nem örülök annak, hogy a telkem mellé szemetet visznek, és én kell majd, hogy szedegessem a gyümölcsösben a szél és az állatok által széthordott műanyagot. Vagy azért is irigy vagyok, mert a folyópartra pár száz méterrel feljebb leöntött szemét egy nagyobb vízállásnál az én kertem végében landol, a folyóparti fűzfákon megakad, és évente több napot kell azzal dolgoznom, hogy összeszedjem a mocskot a partról, lecsavarjam a fákról a rátekeredett nejlonokat. De irigyek azok a kirándulók, szaladók vagy horgászok is, akiket zavar, hogy minden bokor alól petpalack kacsint, minden árokban szétbomló zsákokból dúvad elő a szemét. Azok az emberek, akik Udvarhelyen kitakarítottak egy patakot, és egy hét múlva ismét ki kellett, hogy takarítsák, irigységből cselekedtek, mert irigyek, hogy a szemetelőknek milyen jól megy soruk. Mindenki irigy, egy nagy székely manele ez az egész élet. Jön a tavasz, az esők hatására bújik elő a föld alól a Csaba hordójának a teteje, aki ránéz, mind irigy.
Vártam szinte három hónapot, hogy ha el akarják szállítani a szemetet, el tudják. Megvártam, hogy lejárjanak a fagyok, elolvadjon minden hó, süssön a nap és meleg legyen. Meleg lett, a szemetet nem akarja elvinni senki. Átküldök néhány képet és egy kis szöveget a Környezetvédelmi Őrségnek.
Az Őrség ezúttal is profin viselkedik. Amint megkapják levelem, visszajeleznek, másnap kiszállnak terepre, leellenőrzik a céget, megvizsgálják a helyszínen a szemétkupacokat, és még azon a héten jön a hivatalos válaszlevelük. A levélben közlik, hogy egy halom hiányosságot találtak a cégnél, már maga az építkezés is törvénytelen volt. Nincs a cégnek megfelelő hulladékgazdálkodási rendszere, nem tud elszámolni a termelt hulladékkal. Kötelezik őt, hogy ezentúl nyilvántartást vezessen a hulladékokról, a törvényeknek megfelelően, és a szelektíven gyűjtött szemetet megfelelő begyűjtőpontoknál adja le. Továbbá kötelezik arra is, hogy az illegális hulladéktárolóit számolja fel, szállítsa el a természetből a szemetet. A törvénytelen szemétlerakás miatt a céget 20.000 lejre (1,4 millió forint) büntetik.
20 ezer lej egy ekkora cégnek nem tétel, de remélem, hogy mégis ez a történet elgondolkodtatja picit Csabát és Géza bácsit. Fontos lenne. Géza bácsi községi tanácsos, és sokan felnéznek rá, Csabának a kedvese pedig az udvarhelyi listára került fel most tanácsosjelöltnek. Nem egy nagy funkció tanácsosnak lenni, de mégis az. Ha rászólok valamelyik szomszédomra, hogy miért engedi a Küküllőbe a szennyvizét, akkor azt mondja, Mózes tanácsos úr is oda engedi. A példa ragadós tud lenni, főleg a rossz. Rosszat sokat lehetne mondani erről a cégről, sokan panaszkodnak a zaj és a hangoskodás miatt, a mocsok miatt, vagy amiatt, hogy az egész Felszeg egy nagy gyárudvar, nem lehet közlekedni az úton a folyamatosan rakodó autóktól és a vasakat cipelő targoncáktól. Többen is felteszik a kérdést, hogyan lehetett ipari zónát, majd gyárat létesíteni egy falu kellős közepén, illetve hogyan került egy közterület magánvállalkozó kezébe. De most ennek nem ások utána, mert tavasz van, csicseregnek a madarak, és pozitívumait is látom a gyárnak, sok helyi embernek ad munkát, nem minimálbéren. És termel, mikor itt Székelyföldön nem sokan termelnek. Reménykedem benne, hogy többször nem kell rosszat írnom róluk, összeszedik a mocskukat a patakból és a folyópartról, leszoknak a természetbe szemetelésről, finomítanak a modorukon, és nem csak magukra, hanem másokra is odafigyelnek. Igen, az „irigyeikre”.
Kép és szöveg: Egyed Ufó Zoltán
A fotóriport eredetileg az uh.ro-n jelent meg, az anyagot a főszerkesztő engedélyével közöltük újra.
