Akár ez is tetszhet
Székelyföld energetikai függetlenségének megalapozója helyett feneketlen pénznyelővé vált a Lénárd András, Világi Oszkár és Kató Béla által felépített, később az MVM-nek eladott törpe vízerőmű. Ha már áramot keveset termel, a völgyet legalább tönkretették.
Emlékszünk még arra a törpe vízerőműre, melyet a 2010-es évek elején Lénárd András székelyföldi vállalkozó épített a felvidéki Világi Oszkárral, valamint Kató Bélával, a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézetének akkori képviselőjével az Úz völgyében?
Nyilatkozatok szintjén a 8 vízerőműből álló, mintegy 7 MW névleges teljesítményű vízerőmű-komplexum célja Székelyföld energetikai függetlenségének a megteremtése volt.
Azóta eltelt több mint 5 év, és rossz hírünk van: egyrészt az erőmű éves energiatermelése rendre elmarad a tervezettől, másrészt a vízerőművet működtető cég 2012-től, tehát az erőmű felépítése és indulása óta folyamatosan veszteséges. Tavaly az évet 6,2 millió eurós mínuszban zárta 320 ezer eurós üzleti forgalom mellett.
Emellett a cég adósságai az évek során stabilan 19 millió euró körül mozognak, feltételezni lehet tehát, hogy nem törlesztik az Eximbanknak az erőmű építésére nyújtott hitelét sem (vagy más hitelintézetét, az Eximbank ugyanis utólag cáfolta, hogy üzleti kapcsolatban állna vagy állt volna a vízerőművet építtető Hivatalos SRL-vel).
Síri csend és törött csövek az út mellett
Az Úz völgyében 2018 őszén jártunk: a teljesen kihalt, vadregényes völgyben messziről látszanak a vízerőmű nyomócsövei: ezeken vezetik a turbinák fele a Báska és a Veresvíz patak vizét.
Bár az építés idején azt ígérték, a csövek lefektetése után a völgyet az eredeti állapotába hozzák vissza, ez szemlátomást nem történt meg, és a természet sem „gondoskodott” a sebhelyek behegedéséről, ahogy azt Lénárd András egy 2013 augusztusában készült interjúban magabiztosan állította.
Ottjártunkkor a turbinák nem működtek: mint kiderült, a szokatlanul sok csapadék miatt a patakok megáradtak, a csöveket a víz kimosta. Egy helyen munkások javítgatták a nyomócsöveket, a repedt darabok a földút mellé vannak kihajítva.
Nem is az energia, inkább a bizonylatok miatt érte meg
A törpe vízerőmű-építési láz a 2010-es évek elején tetőzött, miután a környezetkímélő energiatermelésre való átállást segítő, kezdetben bőkezű támogatás – az ún. „zöldbizonylat-rendszer” – miatt olyan patakokon is megérte törpe vízerőműveket építeni, ahol egyébként a megtermelt és eladott energia nem lett volna profitábilis.
A megújuló energiaforrások támogatási rendszerét a 220/2008-as törvény szabályozza. Eszerint a környezetkímélő módon villamos energiát termelők – azon túl, hogy az áramot értékesítik – bizonyos számú zöldbizonylatot is kapnak. A törvény kötelezi a környezetszennyező módon energiát termelőket, hogy megvásárolják ezeket a zöldbizonylatokat egy online piactéren.
Bár a zöldbizonylatok pontos árát a kereslet-kínálat szabja meg, a törvény minimum és maximum árat is megszab ezeknek: jelenleg a bizonylatok ára 29,4 euró és 35 euró közt mozoghat.
A törpe vízerőmű-építési láz annak is volt köszönhető, hogy kezdetben 3 zöldbizonylatot kaphattak a vízerőművek 1 MWh megtermelt villamos energiáért – ez jóval több, mint amit nap- vagy szélerőműveknek járt.
Később aztán módosították a rendszert, 3 helyett csak 0,7 zöldbizonylat járt 1 MWh villamos energiáért. Az üzletet az is rontotta, hogy 2013-2017 között a termelők csak korlátozott számú zöldbizonylatot adhattak el.
Mennyi víz marad a mederben? Ez a kulcskérdés
A törpe vízerőművek működési elve egyszerű: folyóvízen egy vízbefogót helyeznek el, mely a mederben folyó víz egy részét egy több kilométer hosszú, több tucat méter esésű nyomócsőbe tereli, a cső alsó részén a megnövekedett nyomású víz pedig meghajtja a generátorra kapcsolt turbinát. A vizet ezután visszavezetik a mederbe, a patak pedig az eredeti hozamával folyik tovább.
Bár az elmélet szép, a gyakorlat már nem annyira tetszetős: annak idején óriási vitákat váltottak ki ezek a vízerőművek. A problémás és valószínűleg korrupt engedélyeztetési procedúrákon, a tájidegen, otromba turbinaházakon, nyomócsöveken és vízbefogókon túl a visszatérő probléma volt az, hogy a folyóvíz hozamának mekkora részét terelik a nyomócsőbe.
A termelő cégnek nyilvánvaló érdeke minél nagyobb vízmennyiséget a turbinához juttatni: így lehet a lehető legtöbb villamos energiát megtermelni. Csakhogy a vízi élet fennmaradásához egy minimális vízmennyiség mindig a mederben kell maradjon – ha ez nem történik meg, hiába vezetik vissza néhány kilométerrel arrébb a vizet a mederbe, a patak élővilága elpusztul. Egyébként a minimális, mederben hagyandó vízmennyiségről környezetvédelmi előírások is rendelkeznek, csakhogy ezeket viszonylag könnyen ki lehet játszani.
Néhány év alatt a gyenge állami szabályozás és utólagos ellenőrzés miatt számos romániai hegyi patak élővilágát tették tönkre a nyomócsövek, mindezt a környezetvédelem és zöld energiatermelésre való áttérés jegyében. Később, amikor a támogatási rendszer megváltozott, egy sor projekt abbamaradt, mivel nem bizonyult nyereségesnek.
A homoródfürdői erőműből nem lett semmi
Székelyföldön több törpe vízerőművet is terveztek felépíteni. A témáról egy 2013-ban írt összefoglaló itt elérhető, abban az időszakban több projekt is állt engedélyezés fázisában a Hargita és Kovászna megyei hatóságok asztalán. Ezek későbbi sorsáról nincsenek információink.
Hargita megyében három megépült vízerőműről van tudomásunk: a csíkmadarasi önkormányzat helyi vállalkozókkal együtt épített egy két törpe vízerőműből álló komplexumot, ezen kívül Lénárd András, aki később az Igazi Csíki Sör gyártójaként vált ismertté, a Vargyas patakán, valamint az Úz völgyében is épített törpe vízerőműveket.
Lénárd Homoródfürdőn is építeni kezdett egy ilyen erőművet, azonban az a projekt a helyiek ellenállása, valamint a támogatási rendszer változása miatt abbamaradt. Emlékül egy betonból kiöntött, majd otthagyott vízbefogó áll a Nagy-Homoródon, a 13A jelzésű úttól nem messze.
Ki finanszírozta Lénárd András, Világi Oszkár és Kató Béla ötletét?
Az úz-völgyi komplexumot a Hivatalos SRL kezdeményezte, melynek a tulajdonosi struktúrája 2011-ben a következőképpen nézett ki: a magyarországi Lénárd András által birtokolt Hydro Energy Zrt. a részvények 90 százaléka fölött rendelkezett, a fennmaradó 10 százalék a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézete birtokában volt. A céget ügyvezetőként Lénárd András vezette, az erőműveket építő Xindex Kft.-nek is Lénárd volt a tulajdonosa.
2012 júniusában alaptőke-emelés révén bekerült a tulajdonosok közé a felvidéki nagyvállalkozó, Világi Oszkár érdekeltségébe tartozó ciprusi Winsland Holdings Ltd., így az új felállásban a Hydro Energy Zrt. 40 százalékot, a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézete 10 százalékot, a Winsland Holdings Ltd. pedig a fennmaradó 50 százalékot birtokolta.
Az előkészítésről töredékes képpel rendelkezünk. Az Eximbank 2011 februárjában indikatív, nem kötelező érvényű finanszírozási ajánlatot tett a Hivatalos SRL tervére (a dokumentum elérhető itt), amely szerint az úz-völgyi komplexum teljes költségvetése nettó 24,2 millió euró, ebből mintegy 19 millió eurót állna az Eximbank. Azt nem tudjuk, hogy végül a finanszírozási szerződést megkötötték-e az Eximbankkal. A bank Kommunikáció és Marketing osztálya megkeresésünkre utólag, július 29-én válaszolt: állítása szerint „az Eximbank Zrt. nem áll és nem állt üzleti kapcsolatban a Hivatalos SRL-vel”.
Gyanúsan drága, nincs szakmai garancia, a kivitelezőnek nincs pénze megépíteni
A projektről 2011 novemberében a KPMG tanácsadócég állított össze kereskedelmi és pénzügyi megvalósíthatósági tanulmányt. A KPMG-tanulmány nem áll rendelkezésünkre, azonban megszereztünk egy, a tanulmány részleteit is ismertető szakvéleményt (a teljes szöveg elérhető itt). A megállapítások közül idézünk:
„A projekt összes beépített teljesítőképessége 6,67 MW és tervezett termelése 24,378 GWh/év. A projekt összességében is kicsi. Mindez nyolc kiserőműben valósul meg, ami miatt a projektméretek átlaga kevesebb mint 1,0 MW nagyságrendű. Általában az ilyen kis projektek gazdasági szempontból túlságosan drágák ahhoz, hogy támogatás nélkül megvalósíthatók legyenek. Az ismertetett projekt 3676 EUR/kW fajlagos beruházási költsége magas, közel kétszerese az egy egységben megvalósítható közepes esésű (60-80 m) és kb. másfélszerese az 1,0 MW nagyságrendű erőművek fajlagos költségeinek. A költségszint lényegesen meghaladja a kisesésű (4-8 m) erőművek fajlagos költségeit is.
A részletes költségszerkezet megismerésére a tanulmány nem biztosított lehetőséget. Ennek hiányában úgy becsülhető, hogy a magas költségek nem elsődlegesen a műszaki adottságokra vezethetők vissza, hanem a projekt szereplőinek körére és azok pénzügyi elvárásaira.
A KPMG által összeállított tanulmány ismertetése szerinti projektrésztvevők szakmai referenciái óvatosságra intenek a projekt megvalósíthatósága szempontjából. A projekt cég tulajdonosi szerkezete nem hordoz komoly szakmai garanciát (kaszinólánc, médiagyakorlat, stb.) Hasonlóképpen problémásnak látszik a kiválasztott fővállalkozó (Épkar), akinek a tanulmány szerint nincs pénze a fővállalkozásra és a referenciái között nincs hasonló létesítmény. A tervező (Körös) sem erősebb szakmai szempontból, és a KPMG állítás arról, hogy a tervezőnek Magyarország területén 333 hasonló projektje volt, valószínűleg elgépelés, vagy valamilyen tárgyi tévedés. A tervezésre kiválasztott cég az adott szakterületen nem ismert és nem referenciaképes.
A projektrésztvevőnek és kiemelten a magyar résztvevő cégek tervezett tevékenysége nem látható át, sőt jelentős hányaduk meglehetősen rosszhírű az interneten közzétett feketelisták szerint (Enrac, Hydro Energy, Xindex). A projekt megvalósítási struktúrája a tervezett résztvevőkkel fokozott óvatosságra int. Az Exim Bank magyar exportot finanszírozó hitelét olyan beruházáshoz kívánják felhasználni, amelyben lényegében semmilyen magyar áruszállítás nincs. Az import kábelek tovább szállítása Romániába aligha vehető érdemben magyar exportként számításba. (…) Magyar export hiányában túldimenzionált szolgáltatási felárakkal növelték a projekt költségeit nettó 15 milló EUR nagyságrendről 25 millió EUR nagyságrendre.
A KPMG által összeállított tanulmány szerint a projekt finanszírozása megoldott. Ebben 20% önrészhez az EXIM Bank 80% hitele tartozik. Nem kizárt, hogy az adott esetben valamilyen speciális ok vagy érdek miatt ez így igaz, de az általános kockázatmegosztási gyakorlat szerint egy bank 50% finanszírozásnál többet nem vállal. A projektinformáció valamilyen finanszírozási problémát sejtet, melyben vagy az önrész nem biztosított, vagy a finanszírozási garanciák nem teljesíthetők, vagy valamilyen más okból akarják a projektet, illetve talán valamilyen hányadát eladni. A hitellel kapcsolatban a 10 hónap megvalósítási időtartamra meghatározott 15,4% finanszírozási költség magasnak ítélhető, annál is inkább, mert az EXIM Bank hitelkamata csak 3%.
A KPMG által összeállított tanulmány szerint az építésre jogosító engedélyt 2010 áprilisában megszerezte a projektcég. Nincs indoklás arra, hogy másfél évig miért nem indult el a beruházás. Azt a feltételezést erősíti, hogy a finanszírozás körül problémák vannak.
Nem ismerjük a romániai eljárásrendet, de a magyar gyakorlat alapján az feltételezhető, hogy maximum féléven belül az engedélyek lejárnak. Kérdés, hogy nem ez bizonyult átjárhatatlannak és akadályozza a beruházás elindítását? A KPMG ismertetése szerint a teljes megvalósítási idő 10 hónap, ami aligha reális, mert a berendezés-szállítási határidők általában 15-18 hónap fölöttiek. A 10 hónap kivitelezési határidő akkor lehet reális, ha a berendezéseket megrendelték, a szerződést megkötötték és a szerződés szerinti előleget kifizették. (…)
A tervezett teljesítmény és termelés elérése szempontjából a KPMG tanulmányban ismertetett garanciák gyengék, inkább csak formálisak, a nem megfelelésből eredő kár mérséklésére lényegében nem hatékonyak. A minőségbiztosítás elég sajátos megközelítése az ígéret, hogy a hibát a bejelentésétől számított 30 napon belül megjavítják.
A rendelkezésre álló információkban semmilyen információ nincs arra vonatkozóan, hogy a termelhető villamos energia nagysága mennyiben alátámasztott. Általános leírást tartalmaz a KPMG által összeállított tanulmány, számszerű adatokat nem.
A piaci kockázat magasnak minősíthető, mert sem a villamos energia átvételét sem pedig a zöldbizonyítvány megvásárlását nem garantálja senki (legalább a finanszírozás futamidejére). Versenykockázattal kell számolni a várható kapacitás túlépítés miatt. A megújuló beruházások gyorsabb ütemű megvalósulása esetén az árbevétel prognosztizálhatatlanná válik.
A megvalósítási kockázat és a partnerkockázat a résztvevők gyakorlatlansága miatt magasnak ítélhető, és a tervezett termelést nem elérő esetben a garanciák gyengék.
Jelentős mértékűre nőhet a struktúrából adódó kettős árfolyam kockázat. Egyelőre semmilyen információ nincs arra vonatkozóan, hogy a költségek a tervezettnél nagyobb értékűre növekedését valamilyen módon korlátozni lehetne. Nem ismertek a szállítási és kivitelezési szerződések és a költségeket alátámasztó ajánlatok.”
Az éves energiatermelés jócskán elmarad a tervezettől
A Hivatalos Kft. (későbbi nevén: MVM Future Technology SRL) 2013-tól szerepel termelőként a magasfeszültségű áramvezető hálózatot kezelő vállalat, a Transelectrica összesítéseiben. Ebben az első évben összesen 1400 MWh (1,4 GWh) energiát termelt, és 4,2 zöldbizonylatot kapott. (A megítélt – acordat – zöldbizonylatokat összesítettük.)
A komplexum energiatermelése a következő években ugyan megnőtt, és stabilan 13-16 ezer MWh (13-16 GWh) között alakult, ez azonban meg sem közelíti a tervekben szereplő, évi 24 GWh termelést.
A cég pénzügyi mutatói sem adnak okot optimizmusra: 2015-ben, tehát két évvel a termelés indulása után a Hivatalos Kft. 1,2 millió euró forgalommal rendelkezett, azonban 1,5 millió euró veszteséget termelt, adóssága pedig 18,8 millió euróra rúgott (ez valószínűleg az építésre felvett hitel).
Csődtömeget vett meg az MVM
A projekt nem túl fényes pénzügyi teljesítménye ellenére 2015-ben a magyarországi állami áramszolgáltató, a Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM) romániai érdekeltsége, az MVM Partner Bucharest SRL megvásárolta a Hivatalos SRL 90 százalékos részvénycsomagját.
Adatokat igényeltünk az üzletről, többek között szerettük volna megtudni a tranzakció értékét, azonban üzleti titokra hivatkozva az MVM elutasított. A Krónika szerint 30 millió euró lehetett a vételár.
A vízerőművet működtető cég 2017 áprilisában nevet váltott: Hivatalos SRL-ből MVM Future Technology SRL lett, de a technokrata és profizmust sugalló név ellenére az új tulajdonossal csak tovább romlott a pénzügyi teljesítménye (a cég adatlapja itt elérhető).
A 2018-as mérlege szerint a cég az évet 319 ezer eurós forgalommal zárta, 6,2 millió eurós veszteséget könyvelt el, közel 20 millió eurós adósságát pedig változatlanul görgeti maga előtt.
Újabb 20 millió eurót tolt a projektbe az MVM
A Hivatalos Közlönyben publikált információkból az derül ki, hogy 2019 májusában az MVM Zrt. 20 millió euróval tőkésítette fel romániai leányvállalatát, az MVM Energy Romania SRL-t, azonban ez az összeg azonnal át is került az vízerőmű tulajdonosához, az MVM Future Technology SRL-hez. Az MVM Future Technology SRL feltőkésítése mellett a cégnél alaptőke-emelésre is sor került, így a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézetének részesedése 0,2 százalékra csökkent.
Kérdéseinkkel megkerestük az Eximbankot, az MVM-et, a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézetét, valamint Kató Bélát, aki időközben az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke lett. A cikk publikálásáig nem kaptunk válaszokat.
Borítóképen: a 8 vízerőműből álló úz-völgyi komplexum egy vázlatos térképen. Fotók: Egyed Ufó Zoltán
UPDATE 14:00 26.07.2019: a cikkben tévesen állítottuk hogy Kató Béla lett volna a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézetének igazgatója a 2010-es évek elején. Mivel a Hivatalos Közlönyben az ő neve szerepel a nyugdíjintézet képviselőjeként, ezért „képviselő”-re módosítottuk.
UPDATE 10:30 27.07.2019: A Basca és a Bazusa patak nevét Nagy Balázs segítségével tüntettük fel magyarul: Báska és Veresvíz. Köszönjük!
UPDATE 16:15 29.07.2019: Az Eximbank Kommunikáció és Marketing osztálya július 29-én válaszolt: állítása szerint az Eximbank Zrt. nem áll és nem állt üzleti kapcsolatban a Hivatalos SRL-vel.
