– Maholnap magunkra nem tudunk megélni – görgette a telefonját idegesen a hatvanas éveiben járó férfi, mert épp akkor nem tudott letölteni és továbbküldeni egy dokumentumot. – Élhetetlenek leszünk – nyugtázta a felesége.
Mind a ketten viszonylag fiatalos kisvárosi polgárok, akik nem akarnak minden újdonságot rögtön beszerezni, de nem is zárkóznak el előlük. Egyetemi és középfokú diplomával, mérnöki és kereskedelmi végzettséggel rendelkeznek, igyekeznek alkalmazkodni a változásokhoz, de időnként segítségre szorulnak, ha online ügyintézésről van szó.
Ők a szüleim és egy átlagos szombat délelőtti beszélgetésükről számolt be édesanyám, amikor elmeséltem neki, hogy miről írok megoldásfókuszú cikket.
Számok, amikből kiderül, hogy ez egy elég súlyos probléma
Romániában a digitális kompetenciákkal rendelkező személyek aránya 2024-ben még a 30 százalékot sem érte el, az Európai Unió országai közül az utolsó helyen áll.
Az Európai Unió a 2020-as éveket a digitalizáció évtizedének nevezte, és stratégiát dolgozott ki a felzárkózásra, mert abban látja a gazdasági versenyképesség és digitális társadalmi fejlődés zálogát. A cél, hogy a lakosság jelenlegi 54 százalékáról 2030-ig 80 százalékra tornázza az alapszintű digitális kompetenciákkal rendelkezők arányát.
Elviekben hatalmas erőkkel és lendülettel fejlődik a digitális infrastruktúra. Románia húsz éve minderre lelkesen bólogat, azonban a kivitelezés finoman szólva is hézagos. Az évtized közepén a meglévő programok után kutatva úgy tűnik, hogy nem mi fogjuk emelni az uniós átlagot. Még akkor sem, ha addig valamilyen véletlen folytán egyszeriben eltűnne az országból az a generáció, amely nem részesülhetett az iskolában informatika oktatásban.
Románia lakosságának közel egyötöde, mintegy 3,7 millió ember 65 éven felüli, derül ki az Országos Statisztikai Intézet 2023-as kutatásából. Az 55-74 év közötti korosztály van leginkább a digitalizációból kizárva, és minél idősebb valaki, annál nagyobb eséllyel van lemaradva ezen a területen. Sokszor érzik az idősek, hogy meghaladja őket ez az iram. Háromból egy idős személy sosem használta az internetet. Leginkább a csalásoktól tartanak – 47 százalék, 46 százalék nem tudja használni, 41 százaléknak nincs, aki segítsen az elsajátításban, és 36 százalék túl nehéznek tartja a digitális eszközök használatát. Az 55-74 éveseknek csak 33 százaléka vásárol online, 68 százalékuk nem is keres az interneten javakat, szolgáltatásokat, csupán 5 százalékuk használ online banki eszközöket.
A szintén szocialista rendszerből szabadult Észtország a ‘90-es évek óta élen jár a digitalizációban, az akkori stratégiai döntésükhöz következetesen ragaszkodnak állami és rendszerszinten is. Romániában ez – még az ország digitális stratégiájában található SWOT analízis szerint is gyengeségkét szerepel – esetleges és inkoherens módon valósul meg.
Szerencsére van pár civil, akik beszállnak az állam helyett,
hogy terjesszék a digitális írástudást, és csökkentsék és az esélyegyenlőtlenségeket. Mint például a székelyudvarhelyi Lőrincz Edit nyugdíjas informatikatanár, jelenleg főállású okostelefon-képző és senior-tánc oktató. Ő hisz abban, hogy az idősebb generációkat is fel lehet és kell zárkóztatni a digitális fejlődésben, ezért indította el húsz éve számítógépkezelői tanfolyamait, és két évvel ezelőtt az Okostelefon-suli névre hallgató tanfolyamát időseknek.
Utóbbiból eddig 11 kurzust tartott mintegy 110 résztvevőnek. Tanfolyamai ingyenesek, többnyire a Bethlen Gábor Alapnál pályáz rájuk. Csak a tanfolyam-jegyzet kinyomtatását kell kifizetni a résztvevőknek, ami olyan 15 lejbe kerül.
Azért volt szükség számítógépről okostelefonra váltani, mert a Bálványos Intézet 2021-ben publikált adatai szerint az erdélyi magyar internetezőknek a 80 százaléka már okostelefonon kapcsolódik a világhálóra. A laptopok, asztali számítógépek jócskán veszítettek a népszerűségükből.
Sokkal nehezebb az okostelefon használatát tanítani
A tanfolyamot heti két alkalommal tartja két-két órában. Átlagosan 8-10 fővel lehet jól dolgozni, ugyanis az okostelefon használatát jóval bonyolultabb oktatni, mint a számítógépekét. Míg az informatika tanteremben a gépek egyformán vannak telepítve, és kis segítséggel a saját eszközt is hasonlóan telepítheti a felhasználó, a mobileszközök változatosak.
– A laborban, ha azt mondtam, kattintsanak a bal felső sarokban levő kék ikonra, mindenkinek a gépén a bal felső sarokban volt az ikon. Ez a mobilon nem így van. Lehet, hogy minden résztvevő telefonja más.
Ezért általában asszisztensre is szükség van, aki egyenként odamegy mindenkihez, és megmutatja a résztvevők készülékén is azokat a funkciókat, amelyeket a tanárnő a kivetítőn mutat nekik.
Simó Bertus például emiatt két tanfolyamot is kijárt, mert neki iPhone készüléke van, s a tanfolyam a népszerűbb androidos készülékeket helyezi előtérbe, ezért nehezebb volt követnie. De nem bánja, sokkal jobban megtanulta, és a következő tanfolyamon már ő is tudott segíteni másoknak. – És jött mindig az asszisztense Editkének, aki megmutogatott mindent – meséli.
Mit tanulnak?
Lőrincz Edit összeállított egy kurzust is, amelyben a mobilkészülék legfontosabb funkcióira tér ki: hívások, névjegyek kezelése, üzenetírás, internetes böngészők kezelése, képek keresése, készítése, szerkesztése, mentése, továbbküldése, videózás, közösségi média – különösen a Facebook, Facebook Messenger használata, WhatsApp, Google Maps, Google Translate, időpontfoglalás a városházán, számlafizetés stb.
A kurzus jegyzetét kinyomtatva odaadja a résztvevőknek, így ők később is tudnak „puskázni”. Kocs Judit például betegség miatt kevesebbet tudott részt venni a tanfolyamon, de a kinyomtatott tananyagot az éjjeliszekrényén tartotta sokáig, és ha valamit nem értett, bele-belenézett, míg kölcsön nem adta valakinek. S még most is belenézne időnként, vallja be.
A tanfolyam nagyjából öthetes, de igazából bármeddig tarthat. Edit néni ugyanis rugalmas, addig tartja az órákat, amíg a résztvevők elsajátítják legalább az alapfunkciókat. Van olyan csoport, amellyel könnyen-gyorsan haladnak, és van olyan, amelyikkel kicsit lassabban. Ez sok tényezőtől függ. Például a résztvevők egészségi állapotától.
A reszketéstől a nevetésig: fontos a jó hangulat
A jelenlegi nyugdíjas korosztály végtelenül kiszolgáltatott, méltatlanul háttérbe szorított generáció – mondja Edit néni. Szívesen megtanulnák az internet használatát, az okos eszközöket, hogy tudjanak kapcsolatba lépni a világgal, egymással, családtagjaikkal, tudjanak ügyeket intézni, vásárolni, de nem igazán van rá lehetőségük. A fiatalok reggeltől estig dolgoznak, agyonhajszoltak, emiatt türelmetlenek, az idősek pedig magányosak.
– Sokan reszketve jönnek első alkalommal, hogy 40 éve nem ültek iskolapadban. Előző éjjel nyugtatót kell bevenniük. Aztán ahogy megismerkedünk és nagyokat nevetünk, megbátorodnak és már várják, hogy mikor lesz a következő alkalom. Van, akinél a motivációban a közösség, a jó hangulatban eltöltött idő legalább akkora szerepet játszik, mint a tanulás.
Ha az egészség is úgy engedi
Ami a legnagyobb felismerés volt számomra a tanárnővel való beszélgetés során, hogy az idősebb felnőttek életkori sajátosságait is figyelembe kell venni. Ahogy a fiatal tanulók esetében, itt is nemcsak az számít, mit tanítunk, hanem az is, hogyan: türelemmel, megerősítéssel, és olyan életkori sajátosságokra való érzékenységgel, mint a félelem, a szégyenérzet vagy a törékeny egészségi állapot.
Míg a kisgyerekeknél többek között a mozgásigényre kell tekintettel lenni és az operacionális gondolkodásra, az időseknél az egészségi állapot befolyásolja erősen a teljesítményt. Bármikor közbejöhet egy betegség – szívbetegség, epeműtét, átmeneti rosszullét stb. –, és már nem tud részt venni minden órán az illető, ezért fontos az oktató részéről a rugalmasság.
Az érzékszervek sem funkcionálnak mindenkinél 100 százalékon.
Ezért nagyon-nagyon fontos, hogy hogyan kommunikál az oktató.
Hangosan, érthetően, jól artikuláltan, mindig a csoporttal szembefordulva kell beszélni – emeli ki Lőrincz Edit.
– Rájöttem, ha mondani akarok valamit, előre fel kell hívnom rá a figyelmet, hogy most nézzenek rám, mert fontos dolog következik. Azért, mert a hatvan fölötti generáció egyes tagjai már nem hallanak olyan jól, de kitűnően olvasnak szájról. Vagy gyengébb a látásuk, a szem-kéz koordináció és a motorikus készségek csökkentek, és akkor nagyobb hangsúlyt kell fektetni a hangalapú funkciók bemutatására a készüléken.
Mindig visszajelzést kell kérni, az időseken sokkal jobban látszik, ha elvesztették a fonalat, leblokkolnak. A gyerekek nagyon okosan, csillogó tekintettel tudnak nézni úgy is, hogy teljesen máshol jár az eszük, ezt a képességet az idősek elvesztették, és látványosan elveszettnek érzik magukat, ha nem tudják követni az oktatót.
A kurzusjegyzetet is úgy állította össze az oktató, hogy jól olvasható, vastagított, nagyméretű betűket és jól kivehető képeket használjon. Egy-egy oldal pedig nem tartalmaz egyszerre túl sok információt. A kurzus szerkeze is logikus, rendszerezett kell hogy legyen, az egyszerűtől a bonyolultabb felé haladva, gyakorlatokkal, feladatokkal.
A biztonság sem utolsó szempont:
élénk sárgával van kiemelve a tananyagban is, hogy vigyázni kell az álhírekkel, értéktelen információkkal, az átverésekkel. Általában véve mire nem szabad kattintani, mert jó eséllyel be akarnak csapni.
Nagyon vigyázzunk, kinek adjuk meg a banki adatainkat, ezt a bankok, szolgáltatók e-mailben, Facebookon sosem kérik, annál inkább a csalók. Vigyázzunk, hogy csak biztonságos felületen, a böngészőben ://https-sel jelzett webcímre lépve adjuk meg az adatainkat.
Ha anyagi segítséget kérne valamelyik ismerősünk, hívjuk fel telefonon, kérdezzünk rá, hogy mi a helyzet, nehogy feltörték volna a fiókját a csalók.
Az oktató a csalások elkerülése érdekében nem nagyon támogatja az online bankkártyás fizetést az időseknél, de van, amikor elkerülhetetlen, például mozgásképtelen egyedülállók esetén.
Türelem, türelem, türelem
Ha az érzékszervi, egészségügyi problémákra való figyelést két, az empátia szükségességét három piros vonallal húzzuk alá, amennyiben hasonló tanfolyam tartására vetemednénk.
Egy türelmetlenebb megnyilvánulás az oktató részéről, és már elveszítettük a résztvevőt. Sokan kezdeményeznek hasonló tanfolyamokat, de elég gyorsan fel is adják amiatt, hogy képtelenek alkalmazkodni az idősek igényeihez, mondja Lőrincz Edit. Maga is kapcsolódott be olyan tanfolyamba, amit valaki más elkezdett, majd a kihívásokkal szembesülve nem tudott folytatni.
– Csak egyszer mondjad és csak annyit, hogy: „Ezt már egyszer elmondtam”. Többet nem jön az illető vissza – nagyon érzékeny, sérülékeny és sértődékeny ez a generáció.
Ennek oka, hogy megviselt, kizsigerelt és magára hagyott korosztályról van szó – magyarázza Lőrincz Edit – akiknek az életük első felében bár volt stabil munkahelyük és lakásuk, hallgatniuk kellett, azután fenekestül felfordult a világuk. Munkahelyeket kellett váltaniuk, alkalmazkodni kellett az új dolgokhoz, alkalmazókhoz, közben gyereket nevelni, és mire elérkeztek a nyugdíjig, a pandémia és a technológia ismét teljesen megváltoztatott mindent.
Minden okos lett a mosógéptől a porszívóig, és míg korábban szükség volt az életbölcsességükre, ma már az internet minden tudást átad a fiataloknak a befőtt eltevésétől a disznóvágásig, amit korábban az idősek birtokoltak, és ezért tiszteletet érdemeltek. – Ez az életünk rákfenéje, hogy miközben egy elöregedő társadalomban élünk, az idős embereket teljesen háttérbe szorítjuk, mondja az oktató.
Önbizalom, visszajelzés a neved
Lőrincz Edit tapasztalata szerint a senior-táncra jelentkezők közül 25 emberből 20 egyedülálló. Magányos. Sok fiatal lenézi és butának, tehernek tartja őket, és ők saját magukat is, ha nem tudnak alkalmazkodni az elvárt mértékben.
– Minden ember számára fontos a pozitív visszajelzés. Bármilyen visszajelzés. De az idős emberek sokszor semmilyen visszajelzést nem kapnak. Addig, amíg kicsik az unokák, szükség van rájuk dadusként, de utána láthatatlanná válnak, és elveszítik az önbizalmukat, mondja Edit néni.
A senior táncra is, amikor jönnek, még mindenük fáj. De miután egy-két órát táncoltunk, úgy mennek le a lépcsőn, mint a csitrik: hangosan nevetve, csevegve, vidáman – teszi hozzá Edit néni férje, aki sokszor asszisztensként, sofőrként, mindenesként kapcsolódik be a munkába. Amikor nem tanulóként vesz részt. Mert maga is a felesége tanfolyamán sajátította el az okostelefon-kezelést, addig nem érdekelte a dolog. A kurzus más keretet teremtett, mint az otthoni, társakkal már ő is jobban élvezte, követte.
Annyira jutottak a közvetlenségben, hogy amikor Edit néni Csabikámnak nevezve megkérte a férjét valamire, a csoporttagok kijavították, hogy „Csabikánk” – kacagnak.
Az okostelefon-suli, ahogy a senior tánc is, erősíti az önállóság-érzetüket, az önbizalmukat, lehetőséget biztosít a kapcsolódásra a kortársaikkal, és a fiatalok elismerését is kivívhatja, ha hozzá tudnak szólni egy-két technikai kérdéshez.
– Nahát, mama! Te ezt is tudod?
Vagy: a színpadon az az én anyukám! – büszkélkednek egy-egy fellépés után a gyerekek. A fiatalokkal is könnyebben kapcsolatba tudnak így kerülni. Simó Bertus is így kapcsolódik be a tanfolyamokba, és így kapcsolódott be az Okostelefon suliba is 2023-ban. Minden lehetőséget kihasznál, hogy kapcsolatban legyen más emberekkel, hogy kimozduljon, és amennyire tudja, kellemesebbé tegye a saját és a körülötte lévők életét.
Pánikba esett, amikor nyugdíjba ment: „Mintha hirtelen nőtt volna egy fal az addigi életem, munkahelyem és közém”. Két gyereket nevelt fel pici koruktól egyedül, sok munkával: „soha, egy percig sem voltam munkanélküli”. Mindig mozgásban volt. Hívő emberként sokszor bocsánatot kért a Jóistentől, amikor látta, hogy más vasárnap megy a templomba, ő pedig dolgozik. „De nem szórakozásból, és nem magamért tettem” – szabadkozik.
A digitális templom
Azért meséli ezt el, mert a YouTube-ot például arra használja, hogy istentiszteleteket, imákat, pozitív gondolatokat hallgasson. „Bárhol vagyok – nagyon szeretek kirándulni –, ha kicsit lehangolt vagyok, belehallgatok egy jó prédikációba, és máris jobb, emelkedettebb a napom. Annyi rossz dolog van a világon, szükség van a pozitív megerősítésre is az embernek”, állítja.
– El kell fogadni a valóságot, ebben élünk, de gondoskodni kell arról, hogy ne ragadjunk le a negatív dolgoknál, hanem próbáljuk meg magunkat és a környezetünket is megemelni, ahelyett, hogy a folytonos panaszkodással lehúznánk. Mi, idősek amúgy is hajlamosak vagyunk panaszkodni, és azt a fiatalok nem szeretik. Ehelyett kereshetjük a megoldást, azt, hogy mitől érezzük jól magunkat: egy istentisztelet, egy kirándulás, egy találkozás, részvétel egy rendezvényen sokat segíthet – magyarázza Bertus.
Diétának is kitűnő
A videómegosztót azonban nem csak lelki, hanem a testi táplálék forrásaként is használja.
– Amikor év elején megműtöttek az epémmel, csak beírtam a keresőbe, hogy epediéta, és már adta is ki a recepteket. Azóta is felajánlja, mert olyan, hogy ami érdekel, azt mutatja – mondja.
Egy cukrászdában találkozunk, mert bár felajánlom, hogy odamegyek, ahol neki kényelmesebb, ő inkább kimozdulna bárhová, hisz kell a menés, a mozgás – mondja az alig 42 kilós nő, és látom az okosóráján – amikor rákérdezek, mire használja –, hogy délelőtt 11 órakor már 8000 fölött tart a lépésszámlálója. Csodálkozom, nekem sokszor két nap se jön ki annyi. – Szokott az 20 ezer is lenni, vonja meg a vállát.
Az okosórának egyébként az egészségügyi funkcióit használja: pulzus, vérnyomás, lépésmérő, ébresztő, és a hívások, üzenetek kijelzése.
A fiatalok azt hiszik, mi is abban a generációban születtünk, mint ők
Simó Bertus úgy érezte, szüksége van a tanfolyamra, a fiai mindenben okosak a telefon és a számítógépek területén, de nincs annyi türelmük, hogy megtanítsák. „Azt hiszik, mi is abban a generációban születtünk. Én kérdeztem, ők hamar el is mondták, de az a ledarálás olyan, hogy ha nem jegyzed le, nem próbálgatod, gyakorlod, akkor elfelejted”.
A család első számítógépét az erdélyi magyarok többségéhez hasonlóan (lásd a Bálványos Intézet Kutatását) a 2000-es évek elején vették. A később informatikát végzett nagyobbik fiának volt rá szüksége a tanára tanácsára, és ahogy akkoriban sokan, ők is használtan és részletre tudták megvenni. Internetelőfizetésük csak később lett, amikor megengedhették maguknak.
Bertus Facebookon értesült a hirdetésről, rögtön jelentkezett, és egy óráról sem hiányzott soha. Elsősorban a Facebookot akarta megtanulni, hogy tudja tartani a kapcsolatot az ismerőseivel, fiaival.
Szeretem, hogy legyen, hogy elérhető legyek, és én is elérjek másokat.
Végigvették az alkalmazásokat, de megmaradt a Facebook használatánál: tud fotózni, a képeket letölteni, elküldeni Facebook Messengeren, nagy hasznát veszi a Google Translate fordító alkalmazásnak. Csak befotózza a dokumentumokat és a Google Lens segítségével lefordítja. Például a kórházi kiutaló egészségügyi szakkifejezéseit, bár tud románul, nem értette teljes egészében. Gyorsan lefordította. Így egyenlítheti ki a digitális tudás a nyelvi nehézségeket.
– Nem kell szégyellni kérdezni! – tanácsolja, és elmondja, a figyelme az elején könnyen elszállt, aztán tudatosította, hogy azért van ott, hogy tanuljon, oda kell figyelni. A szórakozás, kikapcsolódás is szuper jó, de tanulni kell.
E-mailt, levelet nem szokott írni, az online fizetést is hanyagolja, mert „ami online van, az egyik nap létezik, másik nap eltűnt. Ami feketén-fehéren ott áll a papíron, az megmarad”. De a boltban szokott a telefonnal érintőkártyás módszerrel fizetni, a bankban állították be neki.
Online csalási kísérletet egyszer látott közelről. Egy ismerőse éjjel kért tőle segítséget, és mivel furcsának tűnt, visszakérdezett, így derült ki, hogy feltörték a fiókját az illetőnek. Olyant azonban hallott, hogy átvertek egy szerelembe esett idős hölgyet.
Az internetről azt gondolja, hogy jó dolog, segít kapcsolódni, de vigyázni is kell vele, túlzásokba is lehet esni: látott már olyat is, hogy a nagyi sétáltatta a babakocsiban az unokát, s a baba mellé be volt téve a telefon. Vagy az anyuka úgy mobilozott, hogy nem vette észre, hogy a gyereke mindjárt kifut az útra.
– Ez a tanfolyam nagyon segít. Ingyen tanítanak, könyörgöm. Csak oda kell menni. A legnagyobb butaság, ha az ember nem használja ki a lehetőséget. Én nagyon hálás vagyok, csak jó dolgokat tudok a tanárnőről és az óráiról mondani.
Hogy lássa a hirdetéseket, mikor tud színházba menni
Edit tanárnő szavai jutnak eszembe, mialatt Kocs Judittal beszélgetek telefonon. Hogy mennyire nincsenek értékelve, alacsony az önbizalmuk, és szeretnének tanulni, nem lemaradni, minél inkább önállónak maradni, csak nincs rá esélyük. Judit szabatosan beszél, se túl sokat, se túl keveset, szép, kerek, egész mondatokban, mégis mindig elnézést kér a kifejezésmódjáért. Nagyon fiatalos a hangja, csak a végén kérdezem, hogy hány éves: 79, mondja.
Az üzenetírás, a Facebook-használat volt a legfőbb motivációja, hogy jelentkezzen a tanfolyamra, amit hasznosnak, gyakorlatiasnak és érthetőnek talált. Edit tanárnő mindent elmagyarázott tövéről-hegyére, az asszisztens mindent megmutatott. Betegség miatt nem tudott az összes órán részt venni, ezért ha tehetné, megismételné a tanfolyamot – mondja. A tájékoztató kiadvány, amit a résztvevők megkaptak, szintén hasznos volt számára.
Megtanulta használni a Messengert, a WhatsAppot. Alkalmazásokat nem tud telepíteni, ahhoz meg kell kérnie valakit, de„ a wifire csatlakozást, azt meg tudtam csinálni”.
Nem nagyon bújja a Facebookot különben – szabadkozik –, neki az volt a fontos, hogy a híreket, hirdetéseket lássa, mikor tud színházba menni. Ez volt számára a legfontosabb, hogy tudja követni az eseményeket a városban. Tud róla, hogy lehet online is színházjegyet vásárolni, ezt még egyedül nem merte, de a gyerekei segítettek benne.
Sikerélményem csúcsa
Az interneten általában az egészségügyi problémáira keres megoldásokat, és talált egy gyógyszert, amit megrendelt egyedül, és bevált. „Sikerélményem csúcsa, hogy sikerült rátalálnom és megvalósítanom”. Utánvéttel fizetett, de szeretné megtanulni a biztonságos online fizetést is, mert arra gondol, hogy ha esetleg idővel kevésbé tud mozogni, akkor ne szoruljon mindenben a mások segítségére.
De egyelőre bizonytalan, és tart attól, hogy megossza másokkal az adatait, fél az átverésektől. Bár a román nyelvvel nincs problémája, azért akadnak kifejezések, amelyekhez igénybe veszi a fordítót. Néha ellenőrzi a helyesírást is az okostelefonján.
Fotózni szokott, letölti a képeket laptopra. „Tudok róla, hogy van Instagram meg Tiktok és hasonlók, de nem használom ezeket az alkalmazásokat”. Ritkán nézi a YouTube-ot, emailt nem használ. Még nem foglalt online időpontot, de szeretné megtanulni, ahogy az online jegyvásárlást is, hogy minél inkább önálló legyen.
A legfontosabb, amire használja a digitális eszközeit, hogy beszélgetési lehetőséget teremtsen a családdal, ismerősökkel.
– Hajlandó vagyok az újdonságokra, mindent megpróbálok
az egészségem fenntartása érdekében. Ettől félek, hogy a hátralévő idők mit hoznak. A tornacsapatban is vannak nálam idősebbek, de jóval fiatalabbak is, és hallom sokszor, hogy emlegetik, hogy szeretnék megtanulni. Sokat kell tanulnunk nekünk. Jó lenne, hogy meghallják a mi hangunkat is – zárja a beszélgetést.
Két városi asszonnyal beszéltem, akik mozgásképes, nyugdíjas emberek. Ha nem lenne Lőrincz Edit és a tanfolyama, talán nekik is, ahogy sok vidékinek, nehezebben elérhető lenne a digitális felzárkózás.
Az önkormányzat és az egészségügy a fontossági sorrend élén
Egy átfogó, az Edge Institute és az ANIS megbízásából készült Ipsos-felmérés szerint a digitalizációt a romániaiak több mint fele, 59 százaléka pozitívan ítéli meg, és 52 százalékuk a saját éleminőségük javulását várja tőle, azonban a megvalósítás üteme továbbra is kihívást jelent.
Ennek ellenére a válaszadók közel fele úgy érzékeli, hogy a közigazgatás jelentősen le van maradva a magánszektorhoz és a rendelkezésre álló infrastruktúrához képest. A legfőbb okok között a digitális készségek hiányát (43%), az állami alkalmazottak felkészületlenségét (37%) és a korrupciót, valamint a politikai érdekeket említik (36%).
A digitális közigazgatási platformok használata sokak számára jelent nehézséget, emiatt 51 százalék nem is használja, 25 százalékuk fél az adatlopástól és 20 százalékuk technikai problémákba ütközik.
Ezért az internetet főleg kapcsolatteremtésre és szórakozásra használják – 77 százalék tagja valamelyik közösségi hálózatnak és 76 százalékuk néz videóklipeket a neten. 61 százalékuk fizet számlákat és 60 százalékuk használ banki szolgáltatásokat online. A digitális oktatás kevésbé népszerű.
Ami a digitalizálásban a fontossági sorrendet illeti, a legfontosabbnak az önkormányzatok és az egészségügy területét vélik a romániaiak. Az adók és illetékek kifizetését 45 százalék, a személyi iratok megszerzését pedig 37 százalék szorgalmazná online. A közkórházakba való időpontfoglalást 33 százalék, az egészségügyi receptekhez és orvosi igazolásokhoz 37 százalék tartaná fontosnak hozzáférni.
Mi történik a városban és a kórházban?
Hogy az önkormányzatok és kórházak helyzetére is rálátást nyerjünk, Zörgő Noémivel vettük fel a kapcsolatot, aki egy személyben a székelyudvarhelyi városháza és a városi kórház sajtószóvivője.
Mint mondta, a székelyudvarhelyi városházán történt egy nagyobb digitalizációs lépés az elmúlt években. Integrált rendszert hoztak létre, mely lehetővé teszi, hogy a különböző osztályok lássák egymás adatait, nyilvántartásait, programjait, és ezek legyenek összekapcsolva. Ezt az ún. POCA-pályázatból, azaz az adminisztráció hatékonyságának növelésére kiírt uniós programból és saját forrásból finanszírozták.
Ebből jött létre az ügyintézést elősegítő Avansis Mobile rendszer is, ahol panaszt lehet bejelenteni, adót fizetni, különféle igazolásokat igényelni. A mobil applikáció, amelyben megtalálható a székelyudvarhelyi városháza, iOS és Android rendszerben is elérhető.
A polgármesteri hivatal honlapján az Ügyintézés fül alatt megtalálható az összes űrlap, amire a városházán szükség lehet. Az online ügyfélkaput (e.udvarhely.ro) eleinte csak a vállalkozások használhatták, majd 2023 végétől kiterjesztették a teljes lakosságra. Ezen az internetes platformon bejelentkezés után adót lehet fizetni, kérvényt beadni, és követni, hogy épp milyen fázisban van az ügyed.
Az alintézményeknél is van digitalizációs törekvés: eddig a városi színház kínál online jegyvásárlást, de a sajtószóvivő szerint a többi intézmény is tervezi a bevezetését.
Ami a lakosság hozzáállását illeti,
a székelyudvarhelyi városlakók egy része csak személyesen akar továbbra is ügyeket intézni, de sokan vannak, különösen a digitális bennszülöttek, akik igénylik azt, hogy minél kevesebbszer kelljen bejárniuk a városházára. A digitális bevándorlók esetében nehézkesebb az alkalmazkodás, ők igényelnek segítséget. Illetve nemcsak generációs, hanem lakóhely szerinti különbségeket is tapasztalnak a polgármesteri hivatalban a kollégák, mondja Zörgő Noémi: a városi és a vidéki lakosság között is vannak eltérések.
Az időpontfoglalás a legtöbb irodában online működik, a személyi nyilvántartó az, ahol kizárólag interneten lehet időpontot foglalni. Nincs erre külön kinevezett személy, hogy a digitális ügyintézésben technikai segítséget nyújtson, általában a kollégák segítenek, mondja a szóvivő.
A munkatársak felvételénél, ha számítógépen zajlik a munka, amire jelentkeznek, előírás a digitális kompetenciák megléte, ám nem vizsgáztatják külön ebből a leendő alkalmazottakat.
Hivatali időben is van lehetőség a fejlődésre: az említett POCA-programban részesülhettek ECDL-képzésben, a pályázat által biztosított mind a 20 hely betelt, és ezt leszámítva is vannak időről időre digitális képzések, ezekre általában van érdeklődés.
A kórház, az egészségügy is alakul, csak lassan
A városi kórház egy másik programban vesz részt. A helyi önkormányzatok digitális átalakulásáért nevű pályázaton (Program Național pentru Transformarea Digitală a Autorităților Locale) nyert a kórház pénzt eszközökre a digitális átálláshoz.
Ez sem csak a különböző szakorvosokhoz való e időpontfoglalási rendszer kialakítására vonatkozik, hanem az intézmények közötti kommunikációra is. Ha például a pácienst elviszik egy másik intézménybe, akkor gyorsan, nagy felbontásban el lehessen küldeni a CT-felvételeket, és az ottani orvosok fel tudjanak készülni, amire megérkezik a beteg – magyarázza Zörgő Noémi.
Az online időpontfoglalás bevezetése az orvos-beteg kapcsolatban sok konfliktust megoldana, elősegítené a transzparenciát.
Amikor egy kártya letöri az álmokat
Noha létezhetne országos időpontfoglalási rendszer és egyéni online kórlap is akár, amelyhez hozzáférnek a szakorvosok, ezek nagyon komplikáltak, és a meglévő, rossz előzetes digitalizálási kísérletek tapasztalatai sem mozdítják előre az ügyet. Gondoljunk csak az egészségügyi biztosítókártyák rendszerére, amellyel inkább csak a baj van. De a következő generációk már biztosan igényelni fogják ezeknek a rendszereknek a létezését is, véli Zörgő Noémi.
Digitalizálásra vonatkozó pályázatok tehát vannak, szűrhetjük le a tájékoztatásból. Mind a polgármesteri hivatal, mind a városi kórház nyert ilyet különböző digitalizálási projektekre. De olyan összehangolt, rendszerszintű program nincs, amely nemhogy lehetővé, hanem kötelezővé tenné a digitalizálást hozzárendelt finanszírozási összegekkel. Például ilyen, hogy minden évben kiutaljanak adott összeget az alkalmazottak és ügyfelek felzárkóztatására, vagy a hard és szoft eszközök fejlesztésére, nem létezik sem az önkormányzatok, sem az egészségügyi rendszer szintjén.
Pedig ha egységes rendszert szeretnénk, amelyben mindenki egyenlő esélyekkel indul, és a konkrét céljai az egész országra kiterjednek, akkor az azt feltételezné, hogy ne csak esetleges és kompetitív fejlesztési lehetőségek legyenek elérhetőek az intézmények és az egyének számára.
Legyen a mesterséges intelligencia a mankó!
Addig is, amíg Románia felzárkózik a lakossága igényeihez, Edit néni újabb tanfolyamot készül tartani, ezúttal a székelyudvarhelyi Idősek Nappali Foglalkoztató Központjában. Már megvannak a jelentkezők is, csak az oktató váratlanul műtéten esett át, így csak az orvosok beleegyezése után indul a várva várt tanfolyam.
Az is probléma – nemcsak az idősek esetében, de náluk különösen –, hogy az alkalmazások állandóan változnak. Ahogy befejeződik egy kurzus, már van valami változás, amihez kellene alkalmazkodni, ezért akár néhány hónappal a tanfolyam után is előfordul, hogy szól a telefon, és érdeklődnek a bátrabb résztvevők, ha elakadnak valamivel. Ezt kiküszöbölendő vezetné be Lőrincz Edit a mesterséges intelligencia oktatását a kurzusába, annak is a hangalapú funkcióját, mert az idősek „a nem mindig szófogadó kezeikkel” nehezen tudnak gépelni.
Azon túl, hogy bármit meg lehet kérdezni tőle az okostelefon használatáról, a mesterséges intelligenciának még nagy szerepe lehet az egészségi állapot megőrzésében, fenntartásában is.
Az egyik nagy gond ugyanis – mondja a kurzusvezető, hogy mi legyen a kiváltott és el nem fogyasztott gyógyszereikkel. Elfelejtik, hogy a sok pirula közül melyik mire való, ezt könnyedén ellenőrizhetik. Ahogy azt is, hogy szabad-e két gyógyszert szimultán szedniük.
És emellett az élet számos más kérdésére is egyszerűen elérhető választ adhat a mesterséges intelligencia az időseknek. „Ez most nekik nagyon fog segíteni” – jelenti ki.
Még hol?
Ezek a programok jellemzően civil szervezetek kezdeményezései. A székelyudvarhelyi tanfolyam így nemcsak helyi igényre adott válasz, hanem egyfajta társadalmi innováció is, amely egyértelműen jelzi, mire lenne szükség rendszerszinten.
A Vodafone Románia is felismerte a probléma súlyát, és kiterjedt programot indított: trénereket képeznek, és számos megyei vagy községi könyvtárban zajlik tanfolyam az országban. Erdélyben viszonylag kevés településen: Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben, Batizon,Temesváron, Aradon és a Brassó megyei Rukkorban. A Kolozs megyei könyvtárban is részt lehet venni hasonló képzésen, és nyilván Bukarestben.
A Fundația EOS, az APDETIC és a SenioriNet szintén is a digitális írástudatlanság csökkentését tűzték ki célul, de főként román nyelven, és elsősorban nagyobb városokban dolgoznak. Erdélyben – különösen a magyar többségű régiókban – kevés ilyen lehetőség van, és ezek sem garantálják az anyanyelvi hozzáférést.
Ha tudsz ilyen képzésről, küldd el nekünk az erdely@atlatszo.ro címre, és belefoglaljuk a cikkbe.
A cikk megjelenését a Független Újságírásért Központ (CJI) és az EDGE Institute támogatta a DigitUP elnevezésű ösztöndíj-program keretében.
