A regisztrált szexuális bűncselekmények négyötöde nem kerül bíróságra. Az áldozattól tanút kérnek az erőszakról, vagy annak látható nyomát, hogy fizikai ellenállást fejtett ki.

A Mehedinți megyében felgyújtott, 17 éves lány esete után arra voltunk kíváncsiak, hogyan és milyen eredménnyel működnek a szexuális bűncselekmények kivizsgálására és büntetés kiszabására hivatott állami intézmények. Az országos újságírói együttműködéssel megszerzett és feldolgozott adatok olyan rendszer képét rajzolják ki, amely az elmúlt öt és fél évben az áldozatok 80 százalékának nem volt képes igazságot szolgáltatni.

Media X Files
A Dela0.ro irányításával hat szerkesztőség (Info Sud-Est, Ziarul de Iași, TVR Cluj, Átlátszó Erdély, Monitorul de Botoșani, Dela0.ro) újságírói 2021 tavaszáig 16 anyagot közölnek románul és magyarul a nők elleni erőszak témájában. Nemcsak a családon belüli erőszakról írnak, hanem többek között arról, hogyan kezeli az állam a szexuális bűncselekményeket, milyen közösségi/kulturális minták befolyásolják a jelenség megértését, illetve újratermelését az ország városaiban és községeiben.

A Media X Files célja, hogy többféle újságírói eszközzel dokumentálja és mutassa be a témát. A projektet a Független Újságírásért Központ bonyolítja le Hollandia Nagykövetségének anyagi támogatásával. A sorozatnak ez az első darabja, az eredeti román változat itt olvasható.

Egy átlátható, számonkérhető és demokratikus erdélyi magyar közösségért

2020. június 12-nek estéje ugyanúgy zajlott volna a Mehedinți megyei Dârvari lakói számára, mint a többi, de Ion Turnagiunak más tervei voltak. A 45 éves férfit öt bűntény miatt ítélték el a ‘90-es évek közepén, negyed évszázadnyi raboskodás után helyezték feltételesen szabadlábra. Úgy döntött, ezúttal olyan bűntényt követ el, amely az országos sajtó címlapjait is elfoglalja.

Felgyújtott egy 17 éves lányt, aki előzőleg feljelentette őt, mert megerőszakolta. Turnagiu ezzel bevonult Románia hírhedt bűnözői közé, és felhelyezte Dârvari-t a hátborzongató események miatt mediatizált települések térképére.

A mehedinți-i község 2020 Caracaljává vált,

ahol a borzalom ugyanúgy végződött, mint 2019 valódi Caracalja. A megcsonkított áldozatot az államnak azok a hatóságai hagyták kitéve a tettes kénye-kedvének, amelyeknek megpróbálta jelezni, hogy veszélyben van.

A médiaúthenger nyomására Románia főügyésze, Gabriela Scutea június 15-én bejelentette, hogy ellenőrizteti annak az ügyiratnak a kezelését, amelyben a lány szexuáis erőszakkal vádolta meg Turnagiut. Azt szerette volna ellenőrizni, hogy az illetékes ügyészség (Vânju Mare Bíróságán működő ügyészség) megtette-e a szükséges lépéseket a megvádolt személlyel szemben.

Ekkor már egész Románia tudta, hogy Turnagiu zavartalanul, az állam passzivitása mellett gyújtotta fel 17 éves áldozatát. Anélkül, hogy az igazságszolgáltatás intézményei megelőzték volna a történteket.

Miért nem lépett közbe a rendőrség és az illetékes ügyészség

a bűntény előtti napokban? A választ a főügyészség bejelentette ellenőrzés után egy hónappal érkezett jelentés adja meg. A jelentést viszont a mai napig nem hozták nyilvánosságra, holott a tartalma egyértelműen közérdekű.

A főügyészség száraz közlése szerint „az elrendelt ellenőrzés nem talált arra utaló elemeket, hogy a rendőri szervek és a nyomozást felügyelő ügyész nem megfelelően kezelték volna az ügyet, és azonnal elvégezték a vizsgálat megtervezéséhez szükséges nyomozati cselekményeket”.

A jelentés következtetéseiből kiderül, „a bizonyítékok kezelésének objektív akadálya miatt nem hoztak megelőző intézkedéseket a feljelentett személlyel szemben addig, amíg felgyújtással megkísérelte megölni a kiskorú lányt”. Nem készült el a törvényszéki szakorvosi szakvélemény a bűntény elkövetéséig, megelőző intézkedés elrendelését pedig nem alapozhatták kizárólag a feljelentés meglétére, indokolja a jelentés.

De ugyanilyen helytálló az a feltételezés is, hogy ha az orvosi szakvélemény nem állapított volna meg fizikai kényszerítésre utaló nyomokat, az ügyész akkor sem rendelt volna el semmilyen megelőző intézkedést. A szexuális bűncselekményeket érintő törvényeket Romániában úgy alkalmazzák, hogy az áldozatok (legtöbbször nők) hatástalan feljelentéseket tesznek, amelyeket a hatóságok legtöbbször azzal zárnak le, hogy nincsenek látható nyomai a fizikai kényszerítésnek.

Hogyan és milyen eredménnyel kezeli az állam a szexuális életet érintő bűncselekményeket,

amelyek bűnvádi feljelentések tárgyát képezik?

  • Gyakorlatilag a nemi erőszak áldozatainak rendőrségi és ügyészségi feljelentései közül átlagosan ötből egy jut el bírósági szakaszba.
  • Kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményt tartalmazó feljelentések közül hétből egy juttatja a támadót a vádlottak padjára.
  • Más szexuális bűncselekményt (például szexuális agressziót, zaklatást, megrontást) tartalmazó feljelentések közül hétből egy juttatja a támadót a vádlottak padjára.

Ezek az átlagok az utóbbi öt és fél évre érvényesek. Az adatokat hat szerkesztőség újságírói gyűjtötték össze és dolgozták fel, most először mutatjuk be őket. Tényszerű képet szeretnénk az olvasók elé tárni arról, hogyan szolgáltat igazságot az állam a szexuális bűncselekmények áldozatainak.

A rendetlen állam törvényes rendje

A szexuális bűncselekményről szóló feljelentések adataihoz az említett újságírói közösség közel ötven adatigényléssel és több száz oldalnyi statisztika megrostálásával jutott. Azért vágtunk bele, hogy megértsük, hogyan és milyen eredményekkel működnek az állam szexuális bűncselekményeket kivizsgáló és szankcionáló intézményi mechanizmusai.

A dârvari-i tragédia kérdések özönével kellett volna elárassza a rendőrséget, ügyészséget vagy a szociális igazgatóságokat. Megismétlődhet a mehedinți-i bűntény az állami intézmények működési módja miatt?

Az általunk gyűjtött adatokból az látszik, hogy az ilyen jellegű bűncselekmények kezelése a legtöbb esetben nem teljesíti az Alkotmány kitűzte célt, hogy „megvédje a társadalom általános érdekeit és a törvényes rendet”. 2015-től 2020 júliusáig

  • mintegy 25 500 olyan feljelentést tettek az ország rendőrőrsein, amelynek tárgya szexuális bűncselekmény volt.
  • Ebben az időszakban a helyi ügyészségek közel 23 400 olyan ügyet oldottak meg, amelyben a vád nemi erőszak, kiskorú megrontása vagy más, szexuális jellegű támadás volt.
  • Mindössze 4500 ilyen bűnvádi dosszié került a bíróságok elé, a támadó pedig a vádlottak padjára.
  • Közel 19 ezer ilyen ügyet vádemelés nélkül lezártak.
  • Átlagban öt feljelentésből egy végződik vádemeléssel.

Bár több mint 12 ezer ilyen feljelentésben kiskorú az áldozat,

a jelzett időszakban kevesebb mint száz esetben rendelték el, hogy a megyei szociális igazgatóságok vegyék gondozásukba az áldozatokat, és sürgősségi központokban helyezzék el őket testi épségük megvédése érdekében. Legalábbis ez látszik a megyei rendőrfelügyelőségek adataiból, bár kevesen tartják számon ezt a statisztikai adatot. A legtöbb felügyelőség azt válaszolta, nem tudja, hány esetben védték az áldozatot azzal, hogy elhelyező központba küldték.

Szociális igazgatóságok központjaiban speciális feltételek mellett helyezik el a kiskorú áldozatokat. Például akkor, ha az agresszor és a támadó egy háztartásban él.

A felgyújtott 17 éves lány esetében elrendelték ezt az intézkedést, de a lányt az apai nagyanyja tisztázatlan körülmények között elvitte a Mehedinți megyei központból.

Vânju Mare ügyészségének ellenőrzése után közölt rövid következtetésekből kiderül, hogy számoltak azzal, hogy hivatali visszaélés címén vizsgálatot indítsanak a Mehedinți megyei gyermekvédelmi igazgatóság munkatársai ellen. A lányt ugyan elhelyezték a sürgősségi központban, de másnap visszavonták az intézkedést. Egy nappal később a lányt felgyújtotta a férfi, akit előzőleg nemi erőszak miatt feljelentett.

Ez nem csak helyi mulasztás a távoli Mehedinți megyében. Augusztus elején Bukarestben követtük, hogyan kezelte a rendőrség egy szexuális visszaélésnek kitett, 11 éves lány ügyét. Az áldozat és családjának védelme érdekében fiktív nevet használunk.

Otthon, a támadóm mellett

A 11 éves Alina Bukarestben él lánytestvérével, egy több család által lakott közös udvarban. A lányok édesanyja külföldre ment dolgozni, rájuk egy anyai nagynéni vigyáz. Az iratokban azonban egy másik nagynéni viseli értük a felelősséget, egy 70 éven felüli nő, aki jogilag a gondozásába vette őket.

A gondozásba vétel a gyermekvédelmi szolgálat folyamatos jelenlétét feltételezi. A lányok helyzetét egy ideje a harmadik kerületi gyermekvédelmi igazgatóság egyik esetfelügyelője követte. Három évvel ezelőtt Alina és a testvére folyamatos segítséget kezdett kapni egy fővároson kívüli adományozótól: pénzt, ruhákat, iskolai különórákat és iskolán kívüli tevékenységeket.

Július 26-án a közös udvaron összezsúfolódott életek váratlanul felkavarodtak. A rá vigyázó nagynénivel kirobbant heves szóváltásban Alina elmondta, egy nagybácsija lefeküdt vele. A 38 éves nagybácsi ugyanabban az udvarban lakik.

A lányok nagynénije két napig várta, hogy a férfi felocsúdjon részegségéből, és szembesítse a tettével. A férfi azzal védekezett, hogy „csak análisan” próbálta meg, de nem történt semmi, ő is csak játszott. „A lány szűz, nyugodj meg” – nevetett az arcába a támadó.

A nagynéni fejében meg sem fordult, hogy Alina hazudhatott – melyik 11 éves gyerek találna ki ilyesmit? De ő is észrevett dolgokat.

A 38 éves nagybácsi éjjel kettőkor hívta át Alinát, hogy főzzön neki. Vagy áthívta mosogatni, de a lány túl sokáig hiányzott. Egyik szomszédasszony pedig rajtakapja, hogy intim helyen érinti meg Alinát. Kérdőre vonta, és ott abbamaradtak a dolgok.

A szembesítés másnapján, július 29-én nagynénije fogta Alinát, és elvitte a törvényszéki szakorvosi intézetbe, ahol megerősítették, hogy a lány már nem szűz, és a szexuális érintkezés régebbi. Innen az áldozattal együtt a 11-es rendőrőrsre ment, délután fél háromkor értek oda. Alina este tízkor hagyja el az őrsöt, közel nyolc órányi kihallgatás után. Hazaküldték. Ugyanoda, ahol a visszaéléssel gyanúsított nagybátyja is lakik. Alina nagynénje félt, és nem vitte haza a kislányt, egy ismerősüknél aludtak a feljelentés benyújtása utáni éjszaka.

A nagynéni azt állítja, a rendőrök úgy befolyásolták Alinát, hogy többször is megváltoztassa a vallomását. A lány elmesélte neki, hogy

kétszer is elmondta a rendőröknek, mi történt, és hogyan éltek vissza vele, de a törvény emberei nem hittek neki.

Egy adott pillanatban azt is mondták neki, hogy árvaházba kerül. Ettől Alina megijedt, és azt mondta, valójában a nagybátyja nem tett vele semmit.

Alinát elkísérte a rendőrőrsre úgy a nagynéni, aki vigyáz rá, mint az a 70 éves nagynénije, akinek jogilag a gondozásában van. Egyikük sem értette, kik azok az emberek, akik megfordultak az irodában, ahol Alinát kihallgatták. Nem ismernek ügyvédet, pszichológust. Az idős nagynéni meg volt győződve róla, hogy a rendőrség addig hallgatta ki Alinát, amíg kiszállt valaki a gyermekvédelemtől.

Végül egy olyan irattal hagyták el július 29. estéjén a rendőrőrsöt, hogy másnap reggel tízkor jelentkezzenek a kerület gyermekvédelmi igazgatóságán. Július 30-án reggel tízkor ott voltak. Néhány óra múlva úgy hagyták el ezt az intézményt is, mintha semmi súlyos nem történt volna. Az intézmény nem rendelt el semmilyen védőintézkedést.

A kiskorú védelmére hivatott két állami intézmény is hazaküldte a lányt, aki nemi erőszakkal vádolta egy nagybátyját. Egy 11 éves lányt, akiről törvényszéki szakorvos állapította meg, hogy már nem szűz. Egy olyan házba, amelyben az agresszor nagybácsi is ott lakott. A feljelentés napjától a férfi nem ment haza. A szomszédok és Alina nagynénijei azonban látták ott forgolódni.

Minden jel ott volt

A harmadik kerületi gyermekvédelem csak július 31-én szállt ki, hogy átvegye Alinát és a testvérét. Miután 30-án hazaküldték a gyereket, támogatója dühösen felkereste Vlad Alexandrescu szenátort, aki 31-én átiratot küldött a harmadik kerületi gyermekvédelmi igazgatóságnak. A gyermekvédelem aznap délután kiszállt a nagynéni lakásához, és hirtelen állami gondozásba vette a lányokat.

A három évben, mióta jelen van a lányok életében, támogatójuk szóban és írásban is jelezte a különféle gondokat, amelyeket a lányok nevelésében észlelt. Jelezte úgy az esetfelügyelőnek a gyermekvédelmi igazgatóságon, mint az intézmény igazgatójának, Mihaela Ungureanunak. Kérdésünkre az intézmény azt válaszolta, folyamatosan ellenőrizték a helyzetet, és nem vettek észre problémákat.

Ugyanebben a hivatalos válaszban írták, hogy a 11-es rendőrőrs július 29-én délután fél ötkor jelezte nekik az esetet, ők pedig egyből mobilcsapatot és egy pszichológust küldtek oda. Megerősítették, hogy a kiskorú kihallgatása közel nyolc órán át tartott, este tízig.

Vlad Alexandrescunak írt válaszukban, amelybe riporterünk is betekinthetett, azt állították, csak 29-én este szereztek tudomást az esetről, amikor a rendőrség értesítette őket. A kihallgatásra pszichológust küldtek, és úgy döntöttek, a lányok érdekére tekintettel sürgősségi központban helyezik el őket.

A gyermekvédelmi igazgatóság sehol se mondja, hogy az elhelyezési rendelet két nappal a feljelentés után érkezett.

Épp ez a két nap válhatott volna fatálissá Alina számára – ahogy június közepén azzá vált a 17 éves lány számára Mehedinți megyében.

Az igazgatóság azzal indokolta Alina elhelyezését egy sürgősségi központban, hogy fennállt a támadó hazatérésének kockázata. Ez a kockázat azonban július 29-én este is fennállt, amikor úgy a rendőrség, mint a gyermekvédelem hazaküldte a 11 éves lányt. Ahogy 30-án is fennállt, amikor a gyermekvédelem is meghallgatta Alinát, majd újból hazaküldte.

A szexuális visszaéléssel vádolt nagybácsit korábban jogosítvány nélküli vezetésért ítélték el. Többször vádat emeltek ellene minősített lopás miatt, és kapott már két távoltartási végzést is: nem közelítheti meg volt élettársát és annak gyermekeit. Két évvel korábban a saját édesanyja jelentette fel nemi erőszak miatt, az ügyet azonban gyorsan lezárták, mondta nekünk a nő. A törvény emberei tanút kértek tőle. Nem vitt tanút, az ő szava állt szemben a fia szavával, és ennyi volt, az ügyet lezárták.

Alina szerencséje

Álláspontot kértünk a Fővárosi Rendőrségtől, ez tartja a kapcsolatot a nyilvánossággal valamennyi bukaresti őrs nevében. Tudni szerettük volna, készült-e videófelvétel Alina közel nyolc órás kihallgatásáról, és miért gondolták úgy az illetékes intézmények, hogy hazaküldhetik a 11 éves áldozatot. Ezekre a kérdéseinkre semmilyen választ nem kaptunk. Biztosítottak róla, hogy a kivizsgálás során a kiskorú morális és pszichológiai támogatásban részesült.

Romániában 2004 óta van életben az a törvény, amely előírja a bűncselekmények áldozatainak tájékoztatását, támogatását és védelmét. A kivizsgáló hatóságok a feljelentés benyújtásának pillanatában kötelesek tájékoztatni az áldozatot a jogairól és az elérhető segítségről.

A 11-es őrs rendőrei augusztus 7-én tájékoztatták az Alinát megillető jogokról és szolgáltatásokról a nőt, akinek hivatalosan a gondozásában volt. Vagyis az első kihallgatás után több mint egy héttel. Személyesen jöttek el abba a közös udvarba, ahol Alina és a támadója lakott, hogy a család aláírja a tudomásulvételt.

Forrásaink szerint az ügyben már nem a 11-es rendőrőrs nyomoz, átvette a Fővárosi Rendőrség emberölési osztályának szexuális támadásokkal foglalkozó irodája. Ez az iroda vizsgálja a kiskorú áldozatokat érintő szexuális bűntényeket, igazságügyi rendőrei ehhez szükséges speciális képzést kaptak.

Bukarestben, de bárhol máshol az országban az intézmények a sürgős védelem helyett teljes közönnyel állnak a szexuális bűncselekmények áldozataihoz – még ha kiskorúak is. Céljuk mindössze az eljárások mechanikus kipipálása.

Alina ügye csak azért van jó kezekben, a kiskorú áldozatokat ért szexuális bűncselekmények kivizsgálására hivatott egyedüli hivatal kezében, mert odafigyelő és kitartó adományozó állt mellette. Az elmúlt öt évben több ezer hasonló áldozatnak nem volt ilyen szerencséje.

Megszámoltuk

A megyei rendőrparancsnokságok nem vezetnek egységes statisztikát a szexuális bűncselekmények feljelentéseinek kezeléséről. Ezt egyből láttuk, ahogy összehasonlítottuk a több tucat választ, amelyet tőlük kaptunk.

A hozzájuk tartozó őrsökhöz adott időszakban érkezett feljelentések számát ismerik, de nem mindegyik parancsnokság tudja, mi lett ezeknek a feljelentéseknek a sorsa. Csak egy részük tudja, hány vádemelés született. Csak egy részük tudja, hány ügyet zártak le vádemelés nélkül.

Nagyon kevesen rendelkeznek adatokkal az áldozatokat védő intézkedésekről, amelyeket a nyomozás során hoztak meg. Egyes parancsnokságok azt sem tudják, hány feljelentést vontak vissza az áldozatok. (Ezt eleve csak a nagykorú áldozatok tehetik meg.)

Bár a nyomozószervek zárójelentéssel véglegesítik az ügyészek elrendelte kivizsgálást, mindössze öt megyei parancsnokság tudta közölni az ilyen ügyeket lezáró dokumentumok számát.

Mindössze három megyei főfelügyelőség válaszolta, hogy az említett időszakban összesen öt esetben rendeltek el belső vizsgálatot amiatt, hogy panasz érkezett szexuális bűncselekmény tárgyú feljelentés nem megfelelő kivizsgálására. Három ilyen panasz figyelmeztetéssel végződött, kettőt szankció nélkül zártak le. A többi 39 főfelügyelőség nem indított ilyen belső vizsgálatot.

Néhány megye azon kevés közül, amely (szinte) teljes statisztikát bocsátott rendelkezésünkre a szexuális bűncselekmények feljelentéseiről:

  • Vaslui megyében 708 rendőrségi feljelentésből csak 114 esetben került a támadó a vádlottak padjára.
  • Vâlcea megyében a 612, szexuális bűncselekmény tárgyú feljelentés közül 86 végződött vádemeléssel.
  • Argeș megyében 785 ilyen feljelentésből 174 jutott el a vádemelésig.

A hatósági pálya,

amelyet egy rendőrségi feljelentés nyit meg, a rendőrőrsön kezdődik, és az ügyész irodájában ér véget. Ő az utolsó, aki dönt a nyomozati cselekményekről, és elrendeli, hogy a panasztétel nyomán született ügyiratra milyen megoldást adjon.

Hogyan veszik nyilvántartásba az ilyen feljelentéseket? Több rendőrt és nyomrögzítőt megkérdeztünk. Egy konstancai ügyész névtelenséget kért, hogy „szabadon” válaszolhasson.

„Nemi erőszak feljelentésekor az első, amit elrendelnek, hogy törvényszéki szakorvoshoz küldik az áldozatot. Utána konzerválják a tett helyszínén fellelhető összes potenciális bizonyítékot: ruhákat, lepedőket, bármilyen más tárgyat. Jönnek a kihallgatások, listázzák a telefonhívásokat, megtekintik a térfigyelő kamerák felvételeit, ha vannak, és nyomon követnek minden tárgyat, felvételt, amely bizonyíték lehet. Egyetlen dossziét sem, még vidéken sem kizárólag a rendőr állít össze, ezeket automatikusan nyilvántartásba veszik a legközelebbi ügyészségek”, nyilatkozta az ügyész.

„Elméletileg őrizetbe lehet venni a feltételezett erőszaktevőt egyedül az áldozat vallomása alapján, de ez a gyakorlatban soha nem fordul elő, ha nincs más bizonyíték. Ha a törvényszéki szakorvosi vélemény nem meggyőző, vagy azt mondja ki, hogy nem történt nemi erőszak (fizikai kényszerítéssel – szerk. megj.), a legtöbb esetben lezárják az ügyet, bár az ügyészeknek joguk van tovább nyomozni és új bizonyítékokat szerezni. De legtöbbször – általában az ügyészek leterheltsége miatt – az ügyeket lezárják, mivel a nemi erőszak bizonyítását legtöbbször a törvényszéki szakorvosi véleményre alapozzák.”

„Ezek bonyolultabb bűntények, és általában erre szakosodott kollégák foglalkoznak velük” – pontosította Cătălin Cotruță rendőrbiztos, a Iași megyei Miroslava Vidéki Rendőrségének vezetője. „Rendszerint az áldozatok kihallgatása világos körülmények között zajlik, az igazgatóság szakértőinek jelenlétében, akik nyomon követik az érzelmi állapotait is a feltett kérdésekkel. És persze a jogi képviselőjének, ügyvédjének jelenlétében. A meghallgatás után egyéb nyomozati tevékenységek következnek, törvényszéki szakorvosi vizsgálatok annak megállapítására, történt-e fizikai agresszió” – mondta a rendőrbiztos.

„Nálunk volt sajnos 6 éves áldozat is. Az nehéz ügy volt, bonyolult, de három nap után őrizetbe vettük a gyanúsítottat, majd engedélyt kaptunk az előzetes letartóztatására” – mondta Cotruță. Különlegesebb helyzetekben Iași-ban egyes kihallgatásokon a nyomozók próbababák segítségével igyekeznek megtudni a nagyon fiatal áldozatoktól, hogy a szexuális visszaélés milyen formájának voltak kitéve.

A Szexuális Erőszak Hivatala

Megkérdeztük a Fővárosi Rendőrséget, amelynek keretében működik a Szexuális Erőszak Hivatala, az ország egyetlen nyomozóegysége, amely a kiskorú áldozatok rovására elkövetett szexuális bűncselekményekre szakosodott, hogyan kellene eljárjon a szakember az ilyen ügyek nyomozásában.

Megtudtuk, a kiskorú áldozatokat az úgynevezett NICHD (National Institute of Child Health and Human Development) technikával kellene kihallgatni. Eszerint a kihallgatás legtöbb 30-40 percet tarthat, miközben a kiskorút arra bátorítják, beszéljen szabadon. Minél kevesebb kérdést tesznek fel neki, nem tesznek fel zárt kérdéseket, nem ismétlik a kérdéseket. A vallomást nem a kihallgatás közben írják le. Ez azért is kivitelezhető, mert a kihallgatást rögzíteni kellene, hogy elkerülhető legyen az áldozat ismételt kihallgatása és traumatizálása.

Két rendőr vesz részt a kihallgatáson. Egyikük a teremben, a másikuk az ablak mögött, neki kell jegyzetelnie. Mindig kérni kell gyermekvédelmi szakember jelenlétét. Egyes esetekben maga a gyermekvédelem pszichológusa hallgathatja ki az áldozatot a rendőr útmutatásai alapján.

A NICHD technikát leíró dokumentum alapján 2017-ben Romániában is megalkotta a kiskorú áldozatok kihallgatásának útmutatóját a FONPC (gyermekvédelmi civil szervezetek szövetsége). Ez az útmutató online elérhető. Rendszeren belüli forrásaink szerint az útmutató megléte nem elég, fel is kell készíteni azokat, akik használják. Egy rendőr felkészítése arra, hogy hatékonyan alkalmazza a NICHD módszereit, hat napos tréninget jelent, utána többféle képzéssel és szemináriummal.

Egyes helyzetekben fizikai lehetetlenség az írásban rögzített eljárások tiszteletben tartása, erősítette meg egy Vaslui megyei rendőr, aki megkért, ne fedjük fel a kilétét. „Nem feltétlenül a rendőr szakmaiságáról, felkészültségéről vagy tapintatáról van szó, hanem a konkrét erőforrásokról”, mondta a rendőr.

„Tegyük fel, egy szülő nemi erőszakról tesz bejelentést. Az eljárások szerint speciális körülmények között kell meghallgatnunk az áldozatot, mert a nemi erőszakos ügyek nyomozása elméletileg bizalmas. Sok rendőrőrsnek azonban nincsen speciális kihallgatószobája, nincs olyan üvegfallal ellátott terme, ahol az áldozat felismerheti az elkövetőt olyankor, amikor nem tudni, ki volt a támadó. Vidéki környezetben lehetetlen teljesen bizalmasan lefolytatni ilyen vizsgálatokat”, magyarázta a rendőr, milyen a helyzet terepen.

„Ennek közvetlen hatása az áldozat megbélyegzése és idővel a jövendő áldozatok eltántorítása attól, hogy feljelentést tegyenek.”

A nemi erőszak, amelyről a román állam nem akart ítélkezni

2019 máciusában az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta Romániát az Emberi Jogok Európai Egyezménye két cikkelyének megsértése miatt. Az E.B. kontra Románia ügyben az EJEB megállapította, a hatóságok nem vizsgálták ki megfelelőn E.B. nemi erőszak ügyében tett rendőrségi feljelentését, és ezzel megfosztották az igazságszolgáltatáshoz fűződő jogaitól.

Az EJEB ítélete leírja, hogy a feljelentést nyilvántartásba vevő rendőrök kihallgatás közben hogyan tántorították el az áldozatot attól, hogy az igazát keresse.

Az ellenállás fizikai jeleinek hiányában a hatóságok arra jutottak, hogy a nemi erőszak vádja nem áll.

Az EJEB vizsgálta események 2008-2009-ben zajlottak. Mivel ügyét nem tudta bíróság elé vinni, hogy az hozzon ítéletet a jelzett bűncselekményről, ügyének romániai lezárása után E.B. az igazságszolgáltatás utolsó elérhető formájaként az EJEB-hez fordult.

A román államot elmarasztaló ítéletben az európai bíróság felhívta a figyelmet, hogy a fizikain kívül az agresszor a kényszerítés más módjaival is élhet. Az EJEB megállapította, hogy a román hatóságok nem hallgattak ki más személyeket az áldozat és az agresszor környezetéből. Nem kértek pszichológusi szakvéleményt. Gyakorlatilag kizárólag azzal zárták le az ügyiratot, hogy a nő testén nem volt nyoma annak, hogy fizikailag ellenállt volna a támadójának.

Az esettel Viorica Oltean ügyész foglalkozott. Akkoriban a dicsőszentmártoni bíróságon működő ügyészségen dolgozott. Az igazságügyi nyomozás végén általa kiállított ügyiratokból derül ki, hogy nyolc hónap alatt három személyt hallgatott ki: az áldozatot, a vádlottat és egy tanút.

A három vallomás és a törvényszéki szakorvosi jelentés alapján Oltean a bűnvádi eljárás megszüntetését rendelte el arra hivatkozva, hogy hiányzik a bűncselekmény egyik eleme, a kényszerítés.

Azzal szembesülve, hogy feljelentéséből nem születik vádemelés, E.B. bíróságon támadta meg Viorica Oltean ügyész rendeletét. A dicsőszentmártoni bíróság neki adott igazat, és elutasította Viorica Oltean határozatát az ügy lezárásáról. A bíróság rámutatott, az ügyészi határozatot nem lehet kizárólag a törvényszéki szakorvosi jelentésre alapozni, és visszautalta az ügyet az ügyész hatáskörébe, hogy indítson bűnvádi eljárást nemi erőszak címén.

Az ügyészség azonban fellebbezett. A marosvásárhelyi törvényszék jogerős ítélete az ügyészségnek adott igazat, a feljelentés után közel két évvel. A Legfelső Bírói Tanács honlapján fellelhető vagyonnyilatkozata szerint Viorica Oltean 2012-ben a DNA ügyésze lett, 2013-tól pedig a Marosvásárhelyi Táblabíróság Ügyészségén dolgozik.

Suttogva kér igazságot

12 év telt el azóta, hogy E.B. feljelentést tett a rendőrségen. Tíz év azóta, hogy a román állam jogerősen megtagadta tőle a bírósági eljárást, és tíz év azóta, hogy a panaszos beperelte a román államot Strasbourgban. E.B. támadója soha nem került bíróság elé a nemi erőszak miatt.

E.B.-vel augusztus végén találkoztunk egy Maros megyei község házának udvarán. Még ma is fél egyedül kilépni az utcára, de megteszi, mert folytatni akarja az életét a még mindig érzett félelemmel együtt. Beszélgetésünkhöz a férje is csatlakozik. 25 éve házasok. A férfi soha nem vonta kétségbe, hogy a feleségét megerőszakolták.

„Szégyelltem, szégyelltem...”, suttogja a nő. A legjobb barátnőjének se mondta el, hogy ő az, akit a hírek is említettek, hogy ő az az áldozat, aki Strasbourgban kereste az igazát.

A támadás napján egy szomszédasszony bátorította, hogy tegyen rendőrségi feljelentést. Segített megfogalmazni a panaszt. Egy másik szomszédja azt tanácsolta, inkább hallgasson, és a férjének se mondja el, mert ez nagy szégyen. Az élet megy tovább, és jobb, ha úgy tesz, mintha semmi se történt volna, mondta neki.

Így vált a nemi erőszak olyan titokká, amelyről egy egész közösség tudott, de amelyről nem beszélt és ma sem beszél senki. Az igazságügyi eljárások teljes folyamata során, 2008 óta a közösség úgy tesz, mintha nem történt volna semmi.

Bár csalódott abban, ahogy a román állam kezelte a felesége ügyét, a férj nem adta fel. Az EJEB-hez fordultak amiatt is, mert Romániában bárkivel megtörténhet az, ami a feleségével.

„Élvezted?”, ismétli időnként a férj a kérdést, amelytől 12 éve nem tud szabadulni. Azt állítja, ezt a kérdést tette fel a feleségének az egyik rendőr az első kihallgatáson.

A B. házaspár azért tett feljelentést, mert támogatást és védelmet remélt az igazságszolgáltatástól. Olyan bizalommal fordultak az igazságszolgáltatási rendszerhez, amelyet azóta elvesztettek. Az állam úgy kezelte az ügyüket, hogy megsértette az emberi jogaikat, ahogy az EJEB utólag megállapította.

A bűnüldözés emberei, akik több mint tíz éve nem szolgáltattak igazságot E.B.-nek, megtarthatták pozícióikat, mintha semmi sem történt volna. Egyeseket még elő is léptettek.

Az élet megy tovább.

Szöveg: Diana Oncioiu & Vlad Stoicescu (Dela0.ro), Jakab Villő Hanga (Átlátszó Erdély), Andreea Pavel & Cristian Leonte (Info Sud-Est), Ionuț Benea (Ziarul de Iași), Tudor Chiriac (Monitorul de Botoșani), Vasile Hotea-Fernezan (TVR Cluj)

Nyitókép: Anemone123. A kép forrása a Pixabay.

Ez a cikk azokat a tényeket mutatja be, amelyek az újságírói tényfeltárásból kiderültek. Hollandia nagykövetsége nem felelős a cikk tartalmáért, a cikk nem feltétlenül képviseli a holland nagykövetség hivatalos álláspontját.

Egy átlátható, számonkérhető és demokratikus erdélyi magyar közösségért