A Magyar Hang úgy tudja, az ügyben a Tarr Zoltán vezette társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős minisztérium büntetőjogi eljárás indítását kezdeményezi a közeljövőben. Amennyiben a vizsgálat nyomán bebizonyosodik, hogy annak idején az MMTK jogtalanul lett a rádiók többségi tulajdonosa, az eredeti állapotot kell helyreállítani, vagyis a rádiók Turos Lórándtól visszakerülnek az Erdélyi Médiatér Egyesülethez.

Minden jel arra mutat, hogy Turos Lóránd, az RMDSZ Szatmár megyei szenátora, egyben frakcióvezetője fogja ellenőrizni azt a médiatrösztöt, mely 2017 óta 13,4 milliárd forintot (nagyjából 35 millió eurót) kapott az Orbán-kormányoktól, és amely közel a teljes erdélyi magyar médiát birtokolja.

Mindez a romániai Audiovizuális Tanács (CNA) július 22-i ülésének egy látszólag érdektelen, pár percig tartó napirendi pontjából derült ki, amit a Magyar Hang egy forrása szúrt ki. 

Az online is megtekinthető ülés első napirendi pontjában a CNA előzetes beleegyezését adta ahhoz, hogy a marosvásárhelyi Radio Gaga rádiót üzemeltető cég, a SC Alamo Impex 97 SRL tulajdonosi struktúrája megváltozzon. 

Erre a formális rábólintásra azért volt szükség, mert ez a cég 12 rádiós (földi) frekvenciát birtokol, és a tulajdonosváltásokat a CNA is jóvá kell hagyja.

A lényegi infó azonban a CNA-ülésen is kivetített slide-on van: ebből az derül ki, hogy azért kérik a CNA beleegyezését, mert a SC Alamo Impex 97 SRL-t tulajdonló Magyar Médiaszolgáltatást Támogató Központ Nonprofit Kft. (továbbiakban: MMTK) 100 százalékos tulajdonosa az eddigi Radu Morar helyett Turos Lóránd lenne. 

A szatmári RMDSZ-es „sajtómogul”

Bár Turos személye nincsen közelebbről megnevezve, minden forrásunk biztos benne, hogy nem másról, mint az RMDSZ befolyásos politikusáról van szó. Turós újságíróként kezdte a pályafutását, 2012-től 2016-ig a CNA tagja is volt. Szenátori mandátuma mellett vállalkozásai is vannak, például a Szatmári Friss Újság tulajdonosa.

Fontos, hogy a CNA-nak bemutatott slide szerint a médiatröszt kiadója, az Erdélyi Médiatér Egyesület továbbra is különálló entitás maradna. Azonban azzal, hogy az MMTK tulajdonában vannak a frekvenciák és a márkanevek, a magyarországi cég meghatározó kontrollt gyakorol a médiateres kiadványok fölött.

A CNA ülésén megszólalt az Alamo Impex 97 ügyvezetője, Hompoth Szilárd István (ő a tröszt másik cégének, a Prima Press SRL-nek is ügyvezetője). Az igazgató felszólalásából azonban semmi nem derült ki. Elmondta, hogy a tulajdonosváltásról szóló információt ő is egy nappal korábban kapta meg, indoklás nélkül, azzal az utasítással, hogy kezdeményezze a CNA-nál a tulajdonosváltással kapcsolatos jóváhagyási eljárást.

Az MMTK-nál vannak az erdélyi médiatröszt legfontosabb márkái

De miért fontos ez a cég? Az MMTK Nonprofit Kft. a rádiós frekvenciák mellett a Találmányi és Védjegyhivatal (OSIM) adatbázisa szerint a Krónika valamint a Székelyhon kiadványok márkanevét, illetve print és online logóját birtokolja.

Amint azt a Magyar Hang feltárta, a magyar kormány által bőkezűen támogatott Erdélyi Médiatér Egyesületből százmilliós nagyságrendű összegek mentek a múltban vissza az MMTK számlájára – ezen pénzek egy része a márkanevek használata után járó, a Magyar Hang információi szerint évente százmillió forintos nagyságrendű jogdíj.

Vagyis a magyar adófizetők először fizettek egy sor erdélyi médiatermék megvásárlásáért, azután pedig azért fizettek az MMTK-nak, hogy ezek az erdélyi médiatermékek használhassák saját logójukat. Nem megy rosszul az üzlet: a cégnek 2025-ben mintegy 126 millió forint (350 ezer EUR) árbevétele volt.

Összefonódások a Mediaworks-szel

Az MMTK-t 2018-ban hozta létre Liszkay Gábor akkori közvetlen munkatársa, Korda Éva Judit. A cég a kezdetektől fogva tulajdonolta a Krónika és a Székelyhon márkaneveket, később pedig a 12 frekvenciát birtokló Alamo Impex 97 SRL is hozzájuk került egy hűtlen kezelés gyanúját is felvető tranzakció során. Erről a Magyar Hang itt írt.

2023 nyara óta Radu Morar Nicolae a cég tulajdonosa. A Magyar Hang információi szerint a román származású üzletember Liszkay Gábor jó barátja és strómanja, a cég ügyvezetője pedig az a Lazányi Beáta, aki a Mediaworks pénzügyese.

A magyar cégbíróság adataiban anyagunk megjelenésekor nem volt nyoma a tulajdonosváltásnak. 

A Tisza szerint ez „messzemenően barátságtalan lépés”

Az RMDSZ-Tisza kapcsolatok alakulása szempontjából finoman szólva nem szerencsés fejlemény, hogy az RMDSZ rátenné a kezét erre a trösztre, ami lehetővé tenné számára, hogy kézivezérléssel irányítsa az erdélyi magyar sajtó közel egészét. 

Úgy tudjuk, a Tarr Zoltán vezette Kulturális Minisztérium napirendjén ott van a magyarországi milliárdokból felépített erdélyi médiatröszt ügye. A minisztérium egy magas rangú tisztségviselője messzemenően barátságtalan lépésnek tartja ezt az RMDSZ részéről.

A Magyar Hang információi szerint kizárt, hogy a cégvásárlás Turos Lóránd szenátor magánakciója lenne – Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek tudnia kellett a tervről. A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a Fidesz és az RMDSZ Magyar Péter háta mögött megegyezett erről. 

Megkerestük Turos Lórándot is. A frakcióvezetőtől többek között első körben azt szerettük volna megtudni, milyen pénzből vásárolná meg ezt a céget, hiszen legutóbbi, 2025-ös vagyonnyilatkozata szerint nem rendelkezik számottevő likviditással.

Továbbá kíváncsiak voltunk arra is, hogy egyeztetett-e az RMDSZ vezetésével erről, illetve érdekelt volna az is, hogy milyen tervei vannak ezzel a céggel.

Az RMDSZ szenátora azonban röviden csak ennyit mondott a telefonba:

„nem nyilatkozom az Átlátszónak, visszhall”.

Borítókép: Turós Lóránd Facebook-oldala

The post Az RMDSZ dugiban rátenné a kezét a Fidesz erdélyi médiatrösztjére appeared first on Átlátszó Erdély.

Az egyesület 2025-ben 1,1 millió lej (215 ezer euró) bevétellel rendelkezett, kiadásai pedig 977 ezer lej (186 ezer euró) környékén mozogtak, így mintegy 150 ezer lejes (28 ezer euró) többlettel zárták az évet.

2024-ben a bevételek összege közel megegyezett a kiadások összegével, a 2023-as évet 128 ezer lejes (kb. 25 ezer euró) többlettel zárták. 

A teljes képhez hozzátartozik, hogy a 2025-ös évben az egyesület adósságai megugrottak: a 2024-es 150 ezer lejről közel 230 ezer lejre (43 ezer euró), továbbá idén 361 ezer lejt (69 ezer euró) „várnak” (creanțe). 

Ha ez az összeg 2026-ban késik, akkor előfordulhat pénzügyi feszültség, ám önmagában egyik szám sem jelzi azt, hogy az egyesületnek anyagi gondjai lennének.

Azonban nem az indoklás az egyedüli furcsaság a RomKat.ro katolikus hírportál, a Vasárnap hetilap, valamint Keresztény Szó című lapokat kiadó, valamint a főegyházmegye sajtótevékenységét koordináló Verbum Egyesület létszámcsökkentése körül, mely azt eredményezte hogy a kiadó lényegében szerkesztők nélkül maradt.

A szerkesztők azt hitték, jövőbeli tervekről lesz szó

„A június 11-ei találkozóról két nappal azelőtt szóltak, egy WhatsApp-üzenetben. A találkozó első, mintegy egy órás része alatt semmi nem utalt arra, ami következni fog” – emlékszik vissza Bodó Márta volt kiadói főszerkesztő, valamint Szász István Szilárd, a Vasárnap hetilap volt megbízott felelős szerkesztője.

A két újságíró szerint a beszélgetés kezdetben normális, konstruktív hangnemben zajlott. Kovács Gergely érsekkel, valamint a kiadó igazgatójának mintegy két éve kinevezett Bőjte Csongor segédlelkésszel a kiadványoknál szükséges fejlesztésekről, átalakításokról, jövőbeli tervekről beszélgettek a kolozsvári Szent Mihály plébánián.

A szerkesztők azért is örültek ennek a beszélgetésnek, mert nemrég a fenntartó részletes tervet kért a lapok tartalmi és formai megújítására – ezt ők lelkiismeretesen el is készítették, azonban erre semmilyen visszajelzést nem kaptak.

A kiadó igazgatójával is nehezen kommunikáltak

„Tavaly november óta nem igazán tudtunk az igazgatóval beszélni. Sürgős, operatív döntést igénylő helyzetben sem válaszolt az üzeneteinkre” – emlékezett vissza Szász István Szilárd.

A találkozónak az első részén Kovács Gergely érsek tíz pontban foglalta össze az észrevételeit, és nem esett szó anyagi nehézségekről. Sőt, az érsek még azt is elmondta, mindig nyugodt amikor Bőjte Csongor a kiadóval kapcsolatban megkeresi, mert tudja, nem pénzre van szüksége.

Ezután vett különös fordulatot az egyeztetés: Bőjte kihívta a teremből az érseket. Amikor két perc múlva visszajöttek, az igazgató vette át a szót. Kiderült, hogy a beszélgetésen részt vevő könyvelő mappájában már elő voltak készítve a munkahelyek megszűnéséről szóló értesítések (preaviz), és a 20 napos felmondási idő már másnaptól érvénybe lép.

Az érsek és az igazgató ezután nem is maradtak tovább, a négy szerkesztő a könyvelővel intézte tovább a munkaszerződések felbontásával kapcsolatos formaságokat.

Az elbocsátásról szóló határozatokban a kiadó pénzügyi nehézségeivel indokolják a posztok megszűnését, továbbá kilátásba helyezik, hogy belső átszervezésre kerül majd sor, a tevékenységeket hatékonyabbá teszik, és a költségeket csökkenteni fogják. A négy szerkesztő munkáját a megmaradt alkalmazottak veszik majd át, plusz fizetés nélkül.

A tartalom nagy részéért az elbocsátott szerkesztők feleltek

Ez a döntés azért is nehezen érthető, mert bár a Verbum Egyesület alkalmazottainak száma tíz fő, a tartalom túlnyomó részéért az elbocsátott négy alkalmazott felelt – és a munka nemcsak a lapokat, hanem évkönyvek és egyéb kiadványok előállítását is jelenti.

Egy félállású szerkesztő maradt az egyesület alkalmazásában, továbbá az elbocsátott szerkesztők úgy tudják, hogy egy további személyt alkalmaztak vagy alkalmazni fognak – vázolta Szász István Szilárd.

Az elbocsátás nagy visszhangot keltett, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) is állást foglalt. Vélhetően erre válaszul a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, valamint a Verbum Egyesület egy sajtóközleményt adott ki, mely értetlenkedve szóvá teszi, hogy a kiadó életében volt „több személyi és vezetői váltás is, amely sajtóvisszhang nélkül maradt”.

Bár ebben a közleményben is szó esik anyagi nehézségekről, hangsúlyozzák, hogy ezeket „az érsekség segítségével mindig megoldották”. A megújulásra az átalakuló médiafogyasztási szokások miatt van szükség, ami pedig a jövőt illeti, a főegyházmegye különböző régióit átfogó tudósítói hálózat létrehozását említik. A közlemény szerint a tudósítók fogják ellátni a szerkesztői feladatokat is.

Személyes leszámolás volt?

Bodó Márta és Szász István Szilárd azonban kétkedve nyilatkoznak ezekről a tervekről. Bodó szerint az érsekség valamint a kiadót igazgató Bőjte Csongor a média működésének alapvető kérdéseivel sincsenek tisztában, egymásnak ellentmondó visszajelzéseket és utasításokat adtak.

„Az egyeztetés egy színjáték volt. Az érsekség nem ért a sajtó szakmához, a nyilvánosság működéséhez. Amikor szakmai alapon érvelünk vagy vitatkozunk, úgy érzékelik, magas lóról beszélünk”. Úgy látják, a papság olyan hatalom amellyel nem lehet vitatkozni. „Ennek a döntésnek az oka sértettség, más normális okot nem látok” – fogalmazott Bodó Márta.

Tegnap egy sor kérdéssel kerestük meg Kovács Gergely érseket, valamint Bőjte Csongor igazgatót: többek között arra kértük őket, részletezzék, milyen gazdasági nehézségek indokolták a négy szerkesztői állás megszüntetését.

Az igazgató annyit válaszolt, hogy az ügy részleteit nem kívánják a sajtóban tovább tárgyalni.

Nyitókép: a romkat.ro honlapja

The post Valóban a pénz volt a katolikus lapszerkesztők elbocsátásának oka? appeared first on Átlátszó Erdély.

Annyit elárultak, hogy nem hagyják elveszni az első erdélyi portált: saját gyermeke, az Adatbank „falja fel”, majd „szüli újra” nem csak a Transindexet, hanem, ha minden jól megy, a rég eltűnt Mannát is, melynek csak távoli rokona.

A Transindex.ro 2022 februárjában mondta be az unalmast. Három évvel később, 2025 februárjában pedig úgy tűnik, felfalja egykori szájdprojektje, az Erdélyi Magyar Adatbank. Nézzük csak meg, hogyan jutottunk ide!

Erdély első hírportálja 2021 őszén húzta meg a vészharangot, és 2022 elejére vált teljesen világossá, hogy nincs további anyagi fedezet a működtetésére. A transindex.ro domaint birtokló cég, a Media Net Kft. kisebbségi tulajdonosai, az akkori portáligazgató, az alapító tagok közül a legutolsóként távozó, a portálért végig küzdő Gyöngyi Annamária és a volt főszerkesztő, Balázsi-Pál Előd lemondtak a tulajdonrészükről Hajdú Áron csíkszeredai vállalkozó javára, aki addig is a cég 66,6 százalékát birtokolta. Korábban a vállalkozó lényegében visszautasította a szerkesztőség kivásárlási ajánlatát, irreálisan magas összeget, 100 ezer eurót kérve részesedéséért.

Az újságírók egy jobb, anyagilag és politikailag függetlenebb jövő reményében átköltöztek a Transtelex-re, amit a telex.hu magyarországi internetes portál működtet. 

A Transindex pedig, Erdély első internetes portálja, melyet egy maréknyi, többségében ifjú filozófusokból álló baráti társaság alapított és működtetett sokáig egy igen eredeti médiafelfogással, az internet homályába vonult. Ott porosodott többek között az elfeledett és soha újra ki nem talált Erdély-imázzsal, ment ki a divatból a Pinkdáma stílusbloggal, köldököt nézett a Think Outside The Box környezetvédelmi bloggal, öngólt rúgott a Lelátó sportrovattal, és egyedül maradt a Plakátmagány véleményrovattal, amelyben az erdélyi értelmiség java osztotta meg gondolatait. A Columbo felesége és a Boldogság pedig titokban integettek egymásnak. Csak hogy hirtelen felsoroljak néhány izgalmasabb kezdeményezést, amivel az évek során a portál kényeztette az olvasókat. 

Aztán az archívum, ez a húszéves dráma,

az összes valamikori szereplőjével, díszletével és rendezőjével együtt tavaly októberben szőrén-szálán eltűnt. Kollégánk október 7-én már nyomát se lelte. Az internet webkamerája, a világháló tartalmát rendszeresen archiváló Wayback Machine utoljára augusztusban mentette le.

A jelenlegi tulajdonos Hajdú Áron a volt működtetőnek állítólag idén januárra ígérte, hogy újból elérhetővé teszi a Transindexet, de február elején még semmi sem látszik az egykori napos oldalból. 

Hajdú Áron egyébként annak a Bookart Kiadónak a tulajdonosa, amely megvette jó sok évtizedre előre Markó Béla egykori RMDSZ-elnök, költő köteteinek a kiadási jogát. Jó pár cikk állítja róla, hogy RMDSZ-közeli vállalkozó. Van, aki azt suttogja, hogy Kelemen Hunor egyenesen rátukmálta  a Transindex átvételét. Merthogy a megváltozott időkben, megváltozott politikai környezetben kellemetlenné, elképzelhető, hogy egyenesen cikivé vált a párt elnökének, hogy egykori portálja, amit az RMDSZ jelentős összeggel támogat, nem irányítható, szembefordul vele. 

Na itt akkor most fontosnak tartanám egy zárójel erejéig tisztázni – mert időnként belefutunk ebbe a tévedésbe, hogy „annak adja a pénzét, akinek jónak látja” –, hogy az RMDSZ-támogatás nem az RMDSZ pénze, hanem a romániai magyarság pénze, amit a román kormány juttat nekünk az RMDSZ-en keresztül. Innen következik, hogy annak is kellene osztania belőle szakmai alapon, akivel nem ért egyet. Mert az nem az ő pénze, hanem a romániai magyarok pénze. Eddig volt a zárójel. Köszönöm a figyelmet. 

Hogy ez a politikai szál miért érdekes?

A fiataloknak elmesélem: a Transindex abban az időben jött létre, amikor az RMDSZ egyes politikusai még bírták a kritikát, legalábbis az irodájuk ajtaját csattogtatták, és nem a pénztárcát lobogtatták, ha dühösek voltak egy-egy cikk után. Akkoriban olyan is előfordulhatott, ami ma már elképzelhetetlen, hogy a politikusok újságok címlapjain üzengettek egymásnak, és mérvadónak tekintették, nem pedig ők diktálták egy-egy publicista véleményét. Akkor még volt párton belül némi pluralizmus. Voltak különvélemények. Ma már egyenvélemények vannak, amit úgy neveznek, hogy pártfegyelem, ami egy nagyon hatékony politikai eszköz, ám borzasztóan kártékony a szabad demokráciákra nézve. 

Akkoriban a Transindex viselkedhetett, ha akart, független médiaként, beleharaphatott a finanszírozója kezébe, és az nem, vagy nem azonnal harapott vissza. Egy ideig.

– Funny volt, hogy Hunor nem ad interjút a saját lapjának, meséli egy volt kolléga. A konfliktus akkor véglegesült a Transindex és Kelemen Hunor között, amikor a Transindex is megírta az Átlátszó Erdély által feltárt L’Alchimiste-botrány bizonyos részleteit. Ekkor kellett a Transindexnek kiköltöznie az Iskola Alapítvány épületében kedvezményesen bérelt szerkesztőségből, ahová helyette – cinikus mód – éppen a Kelemen Hunor volt sajtósa által elnökölt Maszol költözött be. Innen kezdődött a Transindex lassú kivéreztetése – számolnak be róla a volt munkatársak.

2022 februárjában apadtak el végleg a volt tulajdonosok szerint az RMDSZ-es forrásból érkező támogatások – amelyekből egyébként a századelőn még az erdélyi magyar média nagy része élt. Ez csökkent aztán a Fidesz javára, ami Erdélyben – mint közismert – a kibékülés után egyenlővé vált az RMDSZ-szel. 

Nem akarom tovább bonyolítani ezt a szövevényes politikai, sajtó- és nyilvánosságtörténeti szálat, mert ezúttal nem is az a lényeg, hogy ki a tulajdonosa, hanem az, hogy mi lett vele. Mármint ezzel a 20 éves kulturális örökséggel.

Érdekelnek az erdélyi médiával kapcsolatos témák? Iratkozz fel az új anyagainkról szóló értesítésekre!

„Mint tulajdonos azt csinálok, amit akarok”

Érdekesség, hogy a Media Net Kft.-nek, mely a Transindex domén tulajdonosa, éppen tavaly október 7-én kérvényezték a felfüggesztését, és november 8-tól kezdődően ezt jóvá is hagyta a Hargita megyei pénzügyi igazgatóság. A másik érdekesség, hogy 2023-ban 6292 lej veszteséget könyvelhetett el a cég, ez nagyjából havi 500 lejnek, körülbelül a tárhely-szolgáltatás árának felel meg. 

Ezt azonban nem sikerült Hajdú Áron tulajdonosnál leellenőrizni. Mindösszesen 9 percet szánt a telefonbeszélgetésünkre, ebből körülbelül nagyjából 4 perc azzal telt, hogy próbálta elmagyarázni, hogy ez az ő cége, és a pénzügyei nem tartoznak a nyilvánosságra. „Mint tulajdonos azt csinálok, amit akarok”. Szerinte ez nem téma, nem hiszi, hogy 5-6 emberen kívül még lennének Erdélyben, akik nem tudnak aludni amiatt, hogy nem érik el a Transindex archívumot. 

A volt tulajdonosokkal szemben nem volt semmiféle vállalása – állítja, „önmagammal szemben van ez a vállalás, hogy elérhetővé teszem a tartalmat, hiszen ez egy fontos tartalom. Technikai kérdések, idő és egyéb dolgok miatt húzódott, de most meg lesz oldva”. Arra a kérdésre, hogy milyen intézményes keretben lesz a Transindex elérhető a továbbiakban, ha a cég fel van függesztve, egyáltalán nem volt hajlandó válaszolni. Szerinte ez csak szájtépés, szőrszálhasogatás, az Átlátszó Erdély iránti legnagyobb tisztelettel állítja ezt. 

Nem fogja átadni a működtetést a Sapientiának – cáfolja az információnkat, „mert ez az adatbázis az én tulajdonom. Ezzel senki nem fog rendelkezni, erre senki nem fog feltölteni újabb adatokat, nem fog letörölni újabb adatokat”. Csak egy kicsit kell türelemmel lenni és újra elérhetővé válik a Transindex, ígéri: „szerintem még februárban”. 

Mégis a Sapientia adja a bankot. És nem csak az Adatbankot.

Miután meditáltam egyet azon, hogy mitől érzi jól magát valaki, ha teljesen ismeretlen embereknek így válaszolhat, Bárdi Nándort is megkerestem, aki az Erdélyi Magyar Adatbank egyik tartalomfejlesztője (az Adatbank a Transindex oldalági projektje volt kezdetben). A 2006-7-es években, amikor az Adatbankba feltöltendő szövegeket tisztítottam és exceleket alakítottam át .html formátumba, még testvérportálként, spin offként növekedett a Transindex szárnyai alatt. Előbb a Jakabffy Elemér Alapítvány és a Transindexet is kiadó Media Index Egyesület közösen működtette adminisztratív szempontból, majd 2013-ban külön erre a célra létrehozták az Erdélyi Magyar Adatbank Egyesületet. 

Az egyesület vezetőségi tagjai továbbra is Bárdi Nándor történész, kutató, az Adatbank kezdeményezője, mozgatórugója, Gyöngyi Annamária, a Transindex volt portáligazgatója, korábban a portál részéről az adatbank projekt felelőse, és Balázsi-Pál Ágnes, a Transindex korábbi kiadóigazgatója, valamint Györgyjakab Izabella, az Adatbank projektfelelőse, „lelke”, árulta el Bárdi.

A Transindexen belül egy kis csapat fejlesztette az oldal informatikai hátterét és alakította át úgy a tartalmakat, hogy azok böngészhetők legyenek az olvasók számára. 

Átköltözött az egyetemre

Mivel az Adatbank domén nem a Media Net cégen futott, – ahogy a Pénzcsinálók sem –, nem került át Hajdú Áronhoz. Az adatbank.ro továbbra is létezik, folyamatos fejlesztéssel, kisebb-nagyobb hibákkal működik, de ma is lehet használni, biztosít róla Bárdi Nándor.

Egy ideig például használhatatlan volt a román-magyar, magyar-román szótár és annak szakmai változatai, mára már elérhetőek azok is, csak irtó lassan töltődik be jelenleg az oldal, bizonyos információk is elavultak. Bárdi Nándor elmagyarázza, miért. 

Az adatbank.ro oldallal az történt, hogy mivel a Transindex tűzfala vagy nem volt rá kiterjesztve, vagy megszűnt mindenestől, robot- és vírustámadások áldozatává vált. Ezért elköltöztették a Sapientia Tudományegyetem szerverére. Továbbra is az egyesület felel a szakmai tartalomért és annak megjelenítéséért, a Sapientia csak a tárhelyet biztosítja, pontosít.

Mint mondja, az utóbbi két év főleg azzal telt, hogy ezt a költöztetést meg tudják valósítani. Pályáztak, hogy mára az informatikai javításokat el tudják végezni a portálon, ami fölött egyrészt eljárt az idő, másrészt a transindexes partnerek mindig az olcsó megoldásokat keresték, és ennek következtében a különböző informatikai megoldások keveredtek, elmaradtak a fejlesztések, és összepatchworkozott hatást keltett az oldal. Harmadrészt meg minden weboldal-költöztetésnél vesznek el információk. 

Ő úgy tudja, hogy a Transindexet is a hackertámadások miatt kellett leállítania Hajdúnak, aki velük korrekt és nagyvonalú volt, mert fizette a tárhely-költségeit az Adatbanknak is, amíg az el nem költözött a Sapientia szervereire.

Na de itt jön a csavar!

Amikor Bárdi Nándor látta, hogy elérhetetlen a Transindex, megkereste Hajdú Áront, aki átadta „grátisz” az egész archívumot az Erdélyi Magyar Adatbank Egyesületnek. Így újra összekerül, ami összetartozik, csak most megfordul a menet, az Adatbank kontextusában jelenik meg a Transindex. Jogi szempontból ez úgy történik, hogy „a forrásgazdával, tehát Hajdú Áronnal kötünk egy szerződést, amelyben tisztázzák, hogy ő marad a tulajdonos, az Erdélyi Adatbank Egyesület pedig megjelenítheti a portál tartalmát”. 

Ez az akció jelenleg folyamatban van, mondja Bárdi, a héten egyeztetett Györgyjakab Izabella, az Adatbank projektfelelőse róla az informatikusokkal. A költöztetés költségeit egy erdélyi vállalkozó átvállalta, „és remélem, hogy minél hamarabb kijön az egész Transindex anyaga az Adatbankon. Külön is lehet keresni, meg az Adatbankból is el lehet majd érni ezt az anyagot, úgyhogy megoldódik ez, és folyamatban van más internetes tartalmaknak a mentése is, ahogy a Manna is eltűnt, és más dolgok is eltűntek, és próbáljuk az Adatbankba ezeket integrálni, hogy ne tűnjenek el a semmibe ”.

Hogy mik a tervek az Adatbankkal?

Az Adatbank egyesület abban bízik, hogy előbb-utóbb létrejön egy erdélyi magyar központi könyvtár, aminek az informatikai, digitális részébe beszállhatnak. Olyan dolgokról lenne szó, mint például összekapcsolni a különböző könyvtárak katalógusát, hogy lehessen tudni Udvarhelyen is, hogy egy adott könyv Kolozsvárt megvan-e, összehangolni a digitalizálást, pótolni az Arcanum és az OSZK MEK erdélyi vonatkozású hiányosságait, a Budapesttől vagy Bukarestből hiába várt bibliográfiai és életmű-digitalizálásokat elvégezni satöbbi.

Apahidán a református egyház felépített egy nagy könyvtári raktárt, aminek most kérdés, hogy mi lesz a funkciója. „Az Erdélyi Református Egyházkerület és az új püspök lesz ebben kompetens, merthogy jönnek a hagyatékok, jönnek a különböző könyvtárak, és ezt valahol föl kell dolgozni”. Most tervezik a hét-nyolc erdélyi digitalizáló műhely közötti egyeztetést, hogy a hiányok pótlásából ki mit tud felválallni, hogyan lehetne kooperálni– fejtette ki Bárdi Nándor.

Ma már az is egy óriási probléma, hogy a nagy mennyiségű információból mi releváns szakmailag. Ezért készítették el például Gyergyó, Erdővidék, Csík, Udvarhely satöbbi tematikákban a honismereti olvasókönyveket és más tematikákban is komoly szövegtárakat, hogy „szakmailag vállalható dolgokat” olvashassanak az emberek. Ezek fent vannak az Adatbank szövegtárában. Bárdi Nándor azt mondja, van egy határozott elképzelés arról, hogy mi hiányzik, mit kellene megcsinálni, „és eszerint a program szerint haladunk lépésről-lépésre”. 

A történész szerint szembe kell nézni a Covid alatt megváltozott olvasási szokásokkal is, a világjárvány alatt, mivel a könyvtárak zárva voltak, a könyvtárosok nagy mennyiségű digitális tartalmat állítottak elő, és egyre inkább afelé mozdul a világ, hogy alapvetően digitális tartalmakat fogyasztunk még akkor is, ha nem tartjuk kényelmesnek, és ami nem érhető el digitálisan az „eltűnik”.

Ma a romániai magyarságnak nincs intézményes és átgondolt dokumentációja,

ennek szakmailag felelős központja. Szükség lenne egy vagy több alkalmazottra, akinek ez a dolga. Mert ha össze kellene mondjuk az RMDSZ dokumentumait gyűjteni, annak nincs felelőse és nincs helye. Az RMDSZ pedig nem különösebben figyel erre.

– Van egy nagyon határozott elképzelés, hogy mire van szükség, csakhogy itt ugyanaz a probléma merül föl, mint az összes romániai magyar intézményes alrendszernél –  oktatás, közművelődés stb. –,  hogy nincs a témának szakmailag legitim felelőse Erdélyben. 

A decentralizációval, az önkormányzati jogosítványok növekedésével a megyei könyvtárak, múzeumok helyi kezelésbe kerültek, de ezzel együtt most minden a reprezentáció felé mutat, mindenki arra törekszik, hogy rendezvényeket, fesztiválokat, minél több kiállítást szervezzen, mert ezt várja el a fenntartó önkormányzat tőlük. Így aztán nem egy nagyobb közösségi logika működik, hanem a helyi vagy központi forráselosztók (megyei, városi vezetők, az MCC, az Iskola Alapítvány, a püspökségek stb.) sok mindent akaró elképzelései.

Az óhatatlanul kisgömböcösödő központok, nem látják a közösségépítés helyi ügyeit, a helyi intézmények pedig még csak regionális szerepekben is alig gondolkodnak. A könyv- vagy bibliográfia-ügyeken túl ilyen a filmanyag és a fotódigitalizálás. Az előbbi vonatkozásában a nyárig megújuló Jakabffy Alapítvány Kortörténeti honlapon kikerül majd a mintegy 1000 tételt tartalmazó filmkatalógus is, amit a Filmtettel együtt hoztak létre. Ebből 5-600 film megvan cédén, de nincs egy olyan hely, ahol meglenne az összes. 

A romániai magyar kisebbség Udvardy Frigyes-féle kronológiáját is folytatni kellene. Ezt az Erdélyt szerető Udvardy Frici bácsi szinte önkéntesen, évente 100 ezer forint tiszteletdíjért állította össze 1990-től 2017-ig, de mivel 87 évesen már nem lát jól, abbahagyta a napi gyűjtőmunkát. A 2017-től 2024-ig tartó időszakot BCU-s (Biblioteca Centrală Universitară, a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár) könyvtárosi fizetéssel számolva 15 millió forintért lehetne megalkotni, miközben egy nagyon hasznos, gyorsan kereshető adatbázis nevekre, intézményekre, eseményekre. De nem csak ez volna sürgős feladat, ott vannak az intézményi és a város kataszterek, azok aktualizálása is többéves lemaradásban van.  

Mit nekünk könyvtár és menetrend, ha táncikálhatunk?

A közösségnek a reprezentációja Bárdi szerint nemcsak „a népi kultúra őrzéséről, a kisebbségi lét hátrányairól kellene szóljon, hanem a közösségi kultúra építéséről, tudatosításáról, arról hogy szolgáltatásként hogy lehet megragadni ezt a kisebbségi társadalmat, hogy tényleg milyen könyveket publikálnak, milyen kulturális események vannak, milyen hagyományközösség működik, milyenek a közösség hétköznapi problémái, van-e a társadalomban belső integráló erő, és az milyen, vanak-e a közjót kereső, megvitató fórumok”.

Ebben az online tér óriási lehetőség. Például a Székelyföldet nemcsak zászlókkal lehetne megjeleníteni, hanem akár azzal, hogy a három székely megye buszmenetrendjei ne csak társaságonként és településenként létezzenek, hanem aktualizálva menetrendkeresővel, avagy a három megye egészségügyi intézményeinek szolgáltatásait, napirendjeit is meg lehetne egyetlen rendszerben jeleníteni. Lehetne folytatni a hatékony levelezési listák működtetésével stb. Ezek nem horribilis költségvetésű ügyek, ha felállnak, akkor a működtetéshez, aktualizáláshoz csak egy-két státuszt kell adni. 

„Rengeteg ilyen lehetőség áll előttünk és ebben az az idegesítő, amikor az ember látja, hogyan mennek el a milliók és milliárdok arra, ami látszik, amivel reprezentálni lehet, közben meg a társadalom intenzitása csökken, tehát éppen a közösségi kötődések kerülnek háttérbe ezzel a rengeteg fesztivitással”.

Ráadásul a határtalanodással és azzal, hogy az utóbbi száz évben soha nem volt ilyen kiterjedt etnokulturálisan szervezett intézményessége a romániai magyarságnak, egyre nehezebb lesz mozgósítani az ellenségképekkel, a külső hatalmi egyenlőtlenségekkel.

Jelenleg azzal foglalatoskodnak, – mondja még Bárdi a tervekkel kapcsolatban –, hogy megkeresnek minden jelentősebb helyi weboldalt, és felkérik, tegyék ki fejlécükbe az Erdélyi Magyar Adatbank logóját, hadd ismerje meg minél több erdélyi az eddig összegyűlt anyagot.

The post Saját gyermeke falja fel a Transindexet? appeared first on Átlátszó Erdély.

„Aggályosan odafigyelünk arra, hogy a pénz ne folyjon el. (…) A döntések végrehajtása már szintén szakemberek dolga, akik mellé erős kontrolling-rendszert teszünk, ennek a modelljét is kidolgoztuk.”

„A koncepció lényege nem az, hogy az Erdélyi Médiatér Egyesület felvásárolja az erdélyi médiapiacot.”

„Ami a finanszírozást illeti: a mi elgondolásaink azt célozzák, hogy lehetőleg már középtávon saját lábra álljon, vagy saját jogán megálljon ez a vállalás.”

„Munkacímnek azt adtuk: «Erdély 3.0». Egy összetett koncepciót tettünk le az asztalra, amely egy integrált média felépítése mellett tartalmazza az erdélyi szcéna megteremtésének elemeit”

Ilyen és ehhez hasonló ígéretek hangoztak el abban az interjúban, amelyet az Erdélyi Médiatér Egyesület „nem hivatalos nagykövete”, Demeter Szilárd adott az Átlátszó Erdélynek 2018 januárjában. Akkor, amikor az addig ismeretlen egyesület megkapta az első látványosan nagy, 1,45 milliárd forintos (akkori árfolyamon kb. 4,5 millió euró) támogatást a magyar kormánytól.

Kilóg a lóláb

Az évi másfél-kétmilliárd forint megítélése követhető volt nyílt információkból. A kiadványok felvásárlásán kívül viszont nem látszott, mire megy el: az erdélyi magyar helyi sajtó eközben nem ment át sem mennyiségi, sem minőségi ugráson. Az igazán ütős erdélyi sztorikat nem a médiateres lapok hozták. De idén kiderült, hogy a fejlesztés helyett hova folyt el ez a rengeteg közpénz.

2024 folyamán a Magyar Hang együttműködve az uh.ro-val cikksorozatot közölt az erdélyi médiatröszt pénzügyeiről. A sorozat alapja, hogy Lukács Csaba, a Magyar Hang újságírója betekintést nyert az Erdélyi Médiatér Egyesület 2019-2022 között elkészített elszámolásaiba, amelyeket az egyesület nyújtott be a támogatásokat folyósító Bethlen Gábor Alapnak.

Az iratokból az derült ki, hogy bár hemzsegtek körülötte a busásan megfizetett „tanácsadók” és „menedzserek”, az akkoriban több napilapot, rádiót, heti-és havilapot, valamint több internetes újságot összefogó médiacég működtetését nem gondolták túl.

Az üzleti modell lényege az volt, hogy minden évben megkaptak körülbelül 2 milliárd forint támogatást a Bethlen Gábor Alaptól, aminek egy részét ilyen-olyan módokon visszajuttatták Magyarországra a haverokhoz, írja Lukács Csaba.

Közben az érdemi munkát végző munkatársak, a szerkesztőségek ugyanolyan kevés pénzből tengődtek, mint korábban. Nemcsak a beígért fejlesztések maradtak el, de azt sem találták ki, hogyan tartsa el magát a médiatröszt. Amikor megcsappant a magyar kormányzati támogatás, a lapok nyomtatását és terjesztését 2023 januárjától felfüggesztették, a szerkesztőségeknél számottevő leépítésekre került sor.

Egyes számlázók alaposan megnyomták a tollat

Néhány beszédes cím a sorozatból (az anyagok a Magyar Hangon és az uh.ro-n jelentek meg – mi az uh.ro-s cikkeket linkeljük:

• Amerikai luxusterepjárót vehettek az erdélyi média támogatására szánt pénzből
• Demeter Szilárd egyetemista felesége többet keresett, mint Orbán
• Nicsak, kinek volt még szép fizetése a bezárt erdélyi médiából!
• Hogyan keresett egymillió lejt a Gaga rádióból a Médiatér egykori ügyvezetője?
• Kevés jövedelmezőbb munka van, mint erdélyi irodalmi lapot szerkeszteni!
• Egy udvarhelyi férfi is havi 4.000 eurót tehetett zsebre
• A Fidesz halálos csókja
• Hogyan épített médiabirodalmat a Fidesz Erdélyben? (1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész)

Időközben a médiatrösztnél fontos változásokra került sor: 2023 júliusában Demeter Szilárd és a hozzá köthető személyek kiszorultak a vezetésből. Néhány nappal a váltás után újra megnyíltak a pénzcsapok: júliusban 1,95 milliárd forintot, decemberben további 2 milliárdot ítélt meg az egyesület számára a Bethlen Gábor Alap.

Tekintve a tavaly év végi apanázst, a 2024-es BGA-döntések közt egyelőre nem találtunk médiateres támogatást. Az azonban elmondható, hogy a magyar kormány az Erdélyi Médiatér Egyesületet eddig 11,4 milliárd forinttal (nagyjából 29 millió euróval) támogatta. Összefoglaljuk a fenti linkeken olvasható sztorit azok számára, akik nem követték a sorozatot.

A történet 2007-ig nyúlik vissza, amikor Tőkés László – valószínűleg Orbán Viktor bátorítására – függetlenként elindult az EP-választásokon az RMDSZ jelöltjei ellen, és be is jutott. Tőkés sikerét látva az akkoriban még ellenzékben politizáló Orbán Viktor értelmét látta annak, hogy támogassák egy erdélyi jobboldali erő létrehozását Tőkés vezetésével. Ennek az erőnek pedig sajtóra is szüksége volt.

A tehetséges és ambiciózus táskahordozó

Ebben az időszakban bukkant fel Tőkés mellett Demeter Szilárd, aki addig a Partiumi Keresztény Egyetemen logikát és filozófiát tanított. Demeter kezdetben a már EP-képviselő Tőkés László sajtósa volt, és amolyan táskahordozóként vitték el Budapestre a Fidesz-vezérkarral találkozni. Azonban Demeter gyorsan kilépett ebből a szerepkörből, és hamarosan már stratégiákkal házalt Orbán Viktor környékén.

Az egyik ilyen elképzelés egy erdélyi, Tőkést és csapatát támogató médiatröszt létrehozásáról szólt.

2010-ben, a Fidesz első kétharmados győzelme után eladóvá vált Székelyföld legnagyobb napilap-csoportja: az Udvarhelyi Híradó, a Vásárhelyi Hírlap, Csíki Hírlap és Gyergyói Hírlap. Orbán pedig kiadta akkori pénzügyi bizalmasának, Simicska Lajosnak: Erdélyben médiatulajdont kell szerezni.

Simicska az erdélyi médiavásárlások gyakorlati teendőivel Liszkay Gábort bízta meg (a Magyar Nemzet, Hír TV és Lánchíd Rádió mellett ő irányította a Határok Nélkül a Magyar Nyelvű Sajtóért Alapítványt). Liszkay azonban nem érdeklődött a határon túli dolgok iránt, így nem törődött különösebben az alakulgató erdélyi médiatröszt folyó ügyeivel.

Elvben Tőkés médiája, csak erről nem szóltak Liszkaynak

Érdekesség, hogy – mint azt a Magyar Hang állítja – Liszkay arra nem kapott konkrét utasítást Orbán Viktortól, hogy az erdélyi sajtótrösztnek támogatnia kell Tőkést és a körülötte formálódó politikai alakulatot. Így a politikusok hiába próbálkoztak nála a négy székelyföldi napilap „barátságosabbá” tételéért.

Minden bizonnyal Liszkay érdektelenségének köszönhető, hogy miután 1,45 millió euróért megvásárolták a székelyföldi napilapokat kiadó Udvarhelyi Híradó Kft.-t, a cég addigi igazgatója, Székely Róbert a helyén maradhatott.

A régi-új igazgató azonnal meglátta a lehetőséget abban, hogy a budapesti tulajdonosok figyelmét a kétharmados győzelemmel adódó látványos átalakítások, a kormányközeli média kialakítása köti le, a határon túli dolgokra annyira nem figyelnek. Csak szólni kell, mennyit utaljanak a veszteségek fedezésére, és azonnal küldik is a pénzt.

Az igazgató viselt dolgai aztán büntető feljelentés tárgyát képezték (magánokirat-hamisítás, csalás, hűtlen kezelés és sikkasztás gyanújával). A feljelentés szerint Székely 2009 nyara és 2016 decembere között 1,7 millió lejre rúgó kárt okozott a cégnek. A feljelentés után ugyan megindult a nyomozás, de vádemelésnek nincsen nyoma.

A G-nap patthelyzetet és csődöt eredményezett

Időközben Budapesten is besűrűsödtek az események: 2015. február 6-án – az elhíresült G-napon – nyilvánossá vált Simicska Lajos konfliktusa a miniszterelnökkel, és emiatt a mintegy 300 embert foglalkoztató erdélyi lapcsalád finanszírozása is megakadt.

A szakítás során a médiatröszt tulajdonosa, a Határok Nélkül a Magyar Nyelvű Sajtóért Alapítvány Simicska érdekkörében maradt. A magyar kormány a közpénz-csapokat elzárta az alapítvány felé, Simicska pedig nem akart saját zsebből erdélyi lapokat finanszírozni. Az így kialakult patthelyzetről itt írtunk.

4,7 millió euró egy addig ismeretlen egyesületnek

Ebben az időszakban kapta meg az első, 1,45 milliárd forintos (akkori árfolyamon 4,7 millió euró) támogatást a magyar kormánytól a Demeter Szilárdhoz köthető, apró, addig nagyjából ismeretlen Erdélyi Médiatér Egyesület.

2018 januárjában a csődbe jutott Udvarhelyi Híradó Kft.-től alaposan kigondolt, teljes diszkrécióval végrehajtott manőverrel vették át a lapokat és az alkalmazottakat – ezt a folyamatot itt írtuk le. Ezzel az Erdélyi Médiatér Egyesület egy csapásra az erdélyi magyar médiapiac legnagyobb és legtőkeerősebb szereplőjévé vált.

A Bethlen Gábor Alap pedig évekig menetrendszerűen utalta a milliárdos nagyságrendű támogatásokat az egyesületnek: 2021 nyarán az összeg már 7,45 milliárd forintra (akkori árfolyamon 20 millió euró) rúgott. Ezzel a bevétellel az Erdélyi Médiatér Egyesület nemcsak erdélyi magyar szinten, de a nagyságrendekkel nagyobb román médiapiacon is a nagyok közé került.

Mindent bekebeleznek, ami él és mozog

A tőkeerős médiatröszt agresszív terjeszkedésbe kezdett: gyakorlatilag az összes erdélyi médiumot megkeresték felvásárlási ajánlattal. Helyi és régiós napilapok, azok honlapjai, kereskedelmi rádiók, álláskereső portál, női magazin, kulturális melléklet, helyi televízió és teletextszolgáltatás is része lett a portfóliónak.

Csak az a néhány médium nem vált részévé a médiateres konglomerátumnak, amelyet így vagy úgy az RMDSZ vagy pedig az önkormányzatok finanszíroznak. Így nyilatkozott névtelenül Lukács Csabának az egyik, felvásárolt nyomtatott újság korábbi tulajdonosa:

„Nem volt választásom, képletesen szólva a falhoz állítottak: azzal fenyegettek, ha nem adom el nekik, megnehezítik az újság terjesztését és közben létrehozzák a konkurenciát. Közben elfogadható pénzt ajánlottak, mert nem ők fizették, így eladtam nekik a lapot.”

A Demeter Szilárd által beígért, pompázatos fogalmakba csomagolt fejlesztések – „21. századi erdélyi magyar web, Erdély 3.0” – kamunak bizonyultak. Ugyanúgy a reklámpiaci bevételekkel kapcsolatos várakozások sem jöttek be.

Mi több, a csoportnál dolgozó újságírók száma és fizetése nem nőtt látványosan. A lapcsoport terjesztői hálózatát felszámolták, a székelyföldi helyi újságokat pedig a Székelyhon napilapba olvasztották, hogy aztán 2023-tól az összes nyomtatott újság kiadását felfüggesszék, és a munkatársak 70 százalékától megváljanak.

Megjelennek a „tanácsadók”

Miközben a szerkesztőségek egyre jobban zsugorodtak, és egy átlagos szerkesztő-újságíró 3100 lej nettó (bruttó 5300, az akkori minimálbér kétszerese) fizetésért dolgozott havonta, tanácsadók, ilyen-olyan ügyeskedők kisebb hadserege sürgölődött a médiatröszt körül. Őket természetesen nem a minimálbérhez közeli összegekért alkalmazták. Lukács Csaba gyűjtéséből:

– noha a médiatrösztnél Demeter Szilárdnak sosem volt formális funkciója, feleségét, Birtalan Andreát havi 160 óra munkáért bruttó 43.419 lejes fizetéssel (nettó 25 ezer lej, kb. ötezer euró) alkalmazták „külföldi pénzügyi kapcsolatokért felelős menedzser” munkakörben. Az 1995-ben született Birtalannak sosem volt pénzügyi tapasztalata: az ELTE Bölcsészkarán végzett 2022-ben, elsőkötetes költő, slammer;

– Szentmártoni János, a magyar kormány volt helyettes államtitkára az az Előretolt Helyőrség című kiadvány főszerkesztéséért 2 ezer és 2500 euró közötti fizetést vihetett haza;

– az Index 2020-as botrányában elhíresült budapesti Gerényi Gábor cége, az Electromédia Kft. üzleti tanácsadás címen 2 ezer, később 2400 eurót számlázott;

– Szőke László székelyudvarhelyi újságíró egyéni vállalkozóként havi 3200, később 4800 euróról állított ki számlát. Szőkének Liszkay embereként szerepe a volt a régi, Udvarhelyi Híradó Kft.-s időkben lezajlott „tisztogatásban”, amikor a cég addigi igazgatóját, Székely Róbertet feljelentették. Később teljesen háttérbe szorult a döntéshozatalban, kiemelkedő fizetését azonban megtarthatta.

A Gaga Rádión nyerészkedett az ügyvezető

Nem csak fizetésekkel ügyeskedtek az egyesületnél: volt, aki a felvásárlások idején is jól járt. Például Nemes László Levente, az Erdélyi Médiatér Egyesület cégeinek ügyvezető igazgatója az általa alapított Setup Advisory Kft. révén részese volt a marosvásárhelyi Gaga Rádiót birtokló vállalkozás, az Alamo Impex 97 Kft. megvásárlásának 2021 júniusában.

A Médiatér Egyesület csak a részvények 85 százalékát vette meg, a fennmaradó 15 százalék a Setup Advisory Kft. birtokába került. A Setup Advisory Kft. a részvénycsomagot 5 hónappal később, 2021 novemberében továbbadta a budapesti Magyar Médiaszolgáltatást Támogató Központ (MMTK) Nonprofit Kft.-nek (ennek a cégnek 2021. május végéig Nemes László Levente is résztulajdonosa volt). Lukács Csaba számítása szerint ez a tranzakció mintegy 1 millió lej (200 ezer euró) nyereséget hozhatott Nemes László Leventének.

A budapesti Magyar Médiaszolgáltatást Támogató Központ (MMTK) Nonprofit Kft. számláira csak 2020-ban sok száz millió forintot pumpáltak át „teljes körű menedzsment, akvizíciók, cégvásárlások előkészítése, új akvizíciók beillesztése a cégcsoport működésébe, működési stratégia előkészítése, bevezetése, már folyamatban lévő támogatások koordinálása” jogcímen.

Itt aztán olyan, az erdélyi közösség és a magyar adófizetők szempontjából is hasznos eszközökre futotta, mint egy ilyen hófehér, 6,2 literes motorral szerelt Cadillac Escalade terepjáró.

Enyhén szólva különös üzleti döntések

A médiatröszt történetében egészen különös döntések is akadnak. Például 2022 szeptemberében megvásárolták a Székely Hírmondó napilapot, hogy aztán 2023 januárjától felfüggesszék a nyomtatott újságok kiadását.

Ennél is több kérdőjelet vet fel az a lépés, amikor 2023 augusztusában eladták a Székelyföldön négy központtal, összesen 12 frekvencián sugárzó Rádió Gaga (Alamo Impex 97 Kft.) többségi tulajdonosát, a Magyar Médiaszolgáltatást Támogató Központ Nonprofit Kft.-t egy Magyarországon is több médiaérdekeltséggel rendelkező, román származású nagyvállalkozónak, Radu Morarnak. Így az Erdélyi Médiatér Egyesület csak a részvények mintegy 45 százaléka felett rendelkezik jelenleg.

Azért figyelemreméltó ez a tranzakció, mert a Rádió Gaga és főleg a frekvenciák a médiatröszt talán legfontosabb vagyonelemei voltak: a kereskedelmi rádiók akár önállóan, magyarországi támogatás nélkül is megállhattak a lábukon. A Radio Gagát működtető cég mérlege az elmúlt húsz évben – 2021 kivételével – pozitív volt. A rádiók, valamint a nyomtatott lapok nélkül az erdélyi médiatröszt végső soron néhány online portál.

Demeter Szilárdnak mennie kell

2023-ban jelentek meg az első hírek arról, hogy az addig funkciót funkcióra halmozó Demeter Szilárd konfliktusba került a propagandaminiszter (hivatalosan: Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter) Rogán Antallal, és a konfliktusból az utóbbi került ki győztesen.

Ennek legbiztosabb jele, hogy Demeter Szilárd kiszorulni látszik a kormányzati funkciókból, bizalmi emberei pedig távoztak a Médiatér Egyesület vezetéséből. „Demeter Szilárd megbukott ebben a projektben, a lapok bezárása kínos a magyar kormánynak, ezért drasztikus lépések lesznek” – idézte a Magyar Hang az egyik fideszes forrást.

A médiatröszt fő cége, az alkalmazottak túlnyomó többségét – a korábbi 170-190-ből 2023-ban már csak mintegy 40 személyt – foglalkoztató Prima Press Kft. vezetésében 2023 júliusában volt a váltás. Ekkor vonták vissza a „régi” gárdát tartalmazó Transversum Kft.-től a cég ügyvezetését, és jelent meg újból a Liszkay embereként számon tartott Györfi Áron.

A Magyar Hang úgy tudja, Györfinek alapvetően két feladata van: az egyik a „szilárdtalanítás”, a másik pedig a médiatröszt integrálása a magyar kormányközeli médiabirodalomba, a KESMA-ba.

A váltás másik biztos jele az, hogy az egyesület újból feltűnt a Bethlen Gábor Alap támogatottjai között. 2022 óta ugyanis megakadtak az addig évente, menetrendszerűen érkező támogatások, a 2022 után megmaradt portálok a Demeter Szilárd irányította Petőfi Irodalmi Múzeum támogatását tüntették fel a láblécükben.

Az új menedzsment megjelenése után néhány nappal a BGA 1,95 milliárd forintot, az év végén pedig további 2 milliárdot ítélt meg az egyesület számára. Ezzel a két új támogatással a magyar kormány az Erdélyi Médiatér Egyesületet eddig legalább 11,4 milliárd forinttal (nagyjából 29 millió euró) támogatta.

A címlapfotón Demeter Szilárd (balra) és Mohácsi Árpád László látható. Utóbbi az Erdélyi Médiatér Egyesület elnöke volt a kezdeti időszakban. Fotó: Facebook

The post Így gurultak szét az erdélyi médiatröszt forintmilliárdjai appeared first on Átlátszó Erdély.

Mindannyiunknak van olyan rokona, barátja, ismerőse, akivel „vigyázni kell”: elég egy figyelmetlenül elejtett félmondat, beszélgetést kezdeményező gesztus, máris félórás kiselőadást kapunk az élet legfontosabb kérdéseiről: a nyugati „no go” zónákról, a Kanadában nemváltó műtétre kényszerített óvodásokról, vagy akár az ukránokról, akik galádul rátámadtak a nyaralni érkező orosz katonákra.

Noha sok empirikus tapasztalatunk van a dezinformációs narratívák erdélyi terjedéséről, és azt is sejtjük, hogy ezek terjedésében nagy szerepe van annak, hogy az erdélyi magyarság lényegében a magyarországi médiatérben él, meglepően kevés konkrét adattal rendelkezünk arról, hogy a magyarországi kormánypropaganda hogyan férkőzik be mindennapjainkba.

Egyáltalán, az erdélyi magyarok médiafogyasztásáról szóló, valamennyire friss kutatásokat fél kezünkön lehet megszámolni. Az egyik ilyen a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet 2015-ös kutatása, melyből kiderül, hogy leggyakrabban a magyarországi televízió-csatornákat – RTL Klub, Duna TV, TV2, M1 – nézik az erdélyi magyarok.

Arról nincsen adat, hogy a médiafogyasztási preferenciák hogyan változtak 2015 óta. Valószínű, hogy a kedvelt csatornák tekintetében voltak változások, de minden bizonnyal továbbra is elsősorban a magyarországi médiatér jelenti az erdélyi magyarok tájékozódási alapját.

A magyar kormány paneljeit mondják fel az erdélyi magyarok

Ezzel magyarázható annak a felmérésnek az eredménye, amit 2022-ben, az ukrajnai háború kitörése után készített a Bálványos Intézet, és amely nem kis megrökönyödést okozott szakmai körökben.

Kiderült ugyanis, hogy két éve az erdélyi magyarok percepciója az ukrajnai háborúról számottevően eltért a román többségtől, és leginkább a magyarországi kormány narratíváját tükrözte. (Az erről szóló online előadás itt tekinthető meg.)

Mikor a kutatók rákérdeztek az ukrajnai háborúval kapcsolatos hírforrásokra, kiderült, hogy az erdélyi magyarok többsége (61%) a magyarországi közmédiából, illetve a román televíziókból (51%) tájékozódik. A román online portálok és a nemzetközi hírforrások a preferenciák végén szerepeltek.

Bizalom tekintetében is a magyarországi hírforrások vezettek: a válaszadók mintegy 50%-a mondta azt, hogy „nagy mértékben” vagy „eléggé” bízik a magyarországi közmédiában, míg a román televíziók esetében ez az arány 23-26% körül volt.

Az első kutatás, amely a magyar kormány propagandájának terjedését vizsgálja a határon túli közösségekben

Ezt a két korábbi kutatást egészíti ki a Political Capital Médiahegemónia és propaganda a határon túl című projektje, mely a magyar kormány narratíváinak határon túli terjedését vette szemügyre, és melyben az Átlátszó Erdély is részt vállalt.

A kutatás 2023. január 1. és július 15. között vizsgálta a magyar kormányhoz köthető dezinformációt és propagandát a Magyarország határain kívül – Felvidéken, Kárpátalján, Vajdaságban és Erdélyben – működő médiaorgánumokban.

Négy fő dezinformációs narratíva megjelenését vizsgálták: az ukrajnai háborúval, az Oroszország elleni szankciókkal, az illegális migrációval, valamint a gender témakörrel kapcsolatos narratívákat.

Első körben a Political Capital kutatói a helyi partnerek – Gyurkovics Virág (Átlátszó Vajdaság, Szerbia), Kőváry Sólymos Karin (ICJK, Szlovákia), András Soltész és Dmytro Tuzhanskyi (Varosh, Ukrajna) valamint Sipos Zoltán (Átlátszó Erdély, Románia) – segítségével beazonosították a legfontosabb helyi online médiaorgánumokat, valamint a legnagyobb követőszámmal és befolyással rendelkező Facebook-oldalakat.

Ezután a kutatók kulcsszavas kereséseket folytattak a médiaorgánumok Facebook-oldalain a CrowdTangle és SentiOne eszközökkel. Az így nyert, 1245 sort tartalmazó adatbázisban felbukkanó anyagokat kvalitatív elemzésnek vetették alá: a kutatók minden anyagot elolvastak, azokban további al-narratívákat azonosítottak be, és azt is megvizsgálták, hogy az egyes tartalmak milyen hálózatok révén terjednek.

A narratívaelemzés fontos része volt a helyi szereplők politikai, gazdasági, szervezeti kontextusának felvázolása. A propaganda hatását három további dimenzió befolyásolja:

• Mennyire erős az Orbán-kormány kontrollja az adott közösség médiaorgánumai fölött?
• Mennyire beágyazott a kisebbségi média a többségi médiatérbe?
• Mennyire szabad és versenyalapú a többségi médiatér?

A romániai magyar média esetében ugyan erős a magyar kormány kontrollja, azonban a kitettséget csökkenti a romániai politikai tér erős euroatlanti irányultsága, amellyel az RMDSZ sem igazán megy szembe.

További tényező, hogy a többségi médiatér tulajdonosi szerkezete a magyarországihoz képest sokszínűbb, a piaci verseny erősebb, és az elérhető információk sokszínűbbek. Itt azonban azt is meg kell említeni, hogy az erdélyi magyarok elsősorban magyar nyelvű sajtótermékeket fogyasztanak, így a román nyelvű médiatér milyensége másodlagos szerepet játszik.

Az erdélyi magyar média túlnyomó többsége a magyar kormány pénzén él

A vizsgált erdélyi magyar médiaorgánumok túlnyomó többsége az Erdélyi Médiatér Egyesület köré tömörül, ez a projekt a magyar kormány támogatásából működik.

Ezekre a médiaorgánumokra eddig nem volt jellemző az a szigorúan központosított, uniformizált üzenetekkel operáló propaganda, ami a magyarországi kormánymédia sajátja, azonban a magyar kormány narratíváját tükröző anyagok megjelennek.

Az RMDSZ kisebb, de szintén fontos szereplője az erdélyi magyar médiatérnek: a Progress Alapítvány az egyik legnagyobb internetes hírportál, a maszol.ro kiadója, a Janovics Jenő Alapítvány pedig az ETV-t, valamint az Erdély FM-et működteti. Mindkét alapítványt az RMDSZ finanszírozza.

Itt időről időre szintén megjelennek a magyar kormány narratíváit tükröző anyagok, noha az RMDSZ hivatalos kommunikációja – főként az ukrajnai háború kapcsán – a kezdetektől fogva megfelel az euroatlanti konszenzusnak az orosz agresszióval kapcsolatban.

Mit mutatnak az adatok?

A vizsgált tartalmak 40%-a a háborúval, 29%-a a migrációval, 19%-a a genderrel és 12%-a a szankciókkal kapcsolatos dezinformációt tartalmazott. Noha Erdélyben él a legnagyobb magyar közösség Magyarországon kívül, a manipulatív narratívákat tartalmazó anyagok száma alapján Szlovákia vezeti a toplistát. A vizsgált narratívák alapján a sorrend: Szlovákia (57%), Románia (24%), Szerbia (11%), Ukrajna (8%).

Az erdélyi magyar médiatér volt a második legaktívabb a magyar kormányhoz kapcsolódó dezinformáció terjesztésében. Az adatbázisban szereplő tartalmak nagyjából negyede származik innen.

Ez nem meglepő, lévén hogy Erdélyben él a legnagyobb határon túli magyar közösség, az erdélyi magyar sajtót nagyrészt a magyar kormány finanszírozza, az RMDSZ pedig szorosan együttműködik a Fidesszel. A propaganda terjedését olyan, a magyar kormány üzeneteit felerősítő rendezvények is segítik, mint Tusványos vagy a csíksomlyói pünkösdi zarándoklat.

A vizsgált időszakban a háborús dezinformációs narratívák domináltak (sárga görbe), a migrációs narratívák (szürke görbe) növekedése elsősorban a magyar kormány menekültek elosztására vonatkozó, új uniós mechanizmust ellenző kommunikációjának köszönhető.

A háborúval kapcsolatos narratívákat tartalmazó anyagok többsége azt hangsúlyozta, hogy (1) azonnali tűzszünetre és békére van szükség, valamint hogy (2) a fegyverletétel csak meghosszabbítja és fokozza a konfliktust. Kisebb mértékben megjelentek azok a narratívák, melyek a háborúpárti Nyugatot hibáztatják a háború kirobbantásáért és fenntartásáért, de előfordult az is, hogy orosz állami vezetők kritikátlan nyilatkozatait vették át.

A béke és a tűzszünet sürgetése elsősorban a magyar kormány és Ferenc pápa békepárti üzenetein keresztül jelent meg. Jó példa erre Szijjártó Péter nyilatkozata, miszerint „Magyarország és a Vatikán egyetért abban, hogy a háborúnak és az emberi szenvedésnek Ukrajnában minél hamarabb véget kell vetni”.

Erősen jelen voltak az illegális migrációhoz kapcsolódó narratívák. Az „illegális migráció” (43%) és a „migránscsempészet” (35%) mellett a harmadik domináns al-narratíva „Brüsszelről” szól (13%), amely alapvetően az Európai Uniót és az Európai Bizottságot okolja az illegális migrációért és annak minden negatív kulturális és gazdasági hatásáért.

A migrációról szóló véleménycikkek az erdélyi mintában voltak a leggyakoribbak. Szinte mindegyik ilyen anyagnak a szerzője Bíró Béla, a maszol.ro főmunkatársa volt. Ezek a cikkek gyakran kiemelték „Európa hanyatlásáról”, a menekültek befogadását és integrációját támogató „Wilkommenskultur” kudarcáról szóló szubnarratívákat is a nyugat-európai országok politikájának kritikáján keresztül.

A felvidéki és vajdasági magyarság a legsérülékenyebb

Az elemzés a határon túli közösségeket rangsorolja is, aszerint, hogy mennyire sérülékenyek a dezinformációs narratívákkal szemben. A Political Capital szempontjai szerint a Szerbiában és Szlovákiában élő magyar közösség bizonyult a legsérülékenyebbnek: a szlovák és szerb kormányfő egyaránt Orbán Viktor szövetségesei közé tartoznak, akik a magyar kormányfőhöz hasonló retorikával rendelkeznek.

Ukrajnában és Romániában a magyar közösség könnyebben hozzáfér elfogulatlanabb információkhoz, ugyanis a többségi médiatérben több a tényalapú anyag és kevesebb a dezinformáció, illetve a helyi politikai elitek nem szövetségesei az Orbán-kormánynak.

The post Mint forró kés a vajban, úgy terjednek a magyar kormány dezinformációs narratívái Erdélyben appeared first on Átlátszó Erdély.

Update 13:00, 20.10.2022: a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozva a médiatröszt átszervezi tevékenységét: 2023 januárjától felfüggesztik a nyomtatott lapok kiadását, a lapterjesztést és a lapkereskedelmet. A Krónika és a Székelyhon napilapoktól, valamint a Nőileg magazintól búcsút vehetnek az olvasók. Egyelőre nem tudni, hány dolgozót érint ez az intézkedés. A Prima Press Kft. közleménye itt olvasható.

Három és fél év alatt, 2021. június végéig 7,45 milliárd forint (jelenlegi árfolyamon 20 millió euró) támogatást kapott a magyar kormánytól az Erdélyi Médiatér Egyesület. A támogatás révén a korábban ismeretlen egyesület az erdélyi magyar sajtó messze legnagyobb médiatrösztjévé vált: ma már azokat a médiaorgánumokat könnyebb felsorolni, amelyek nem tartoznak az egyesület portfóliójába.

Mennyi pénz ez? Viszonyításképpen a román kormány által a teljes erdélyi magyar kisebbségnek folyósított támogatás – mely lényegében az RMDSZ éves költségvetése – nagyjából évi 5-6 millió euró, nagyságrendileg ugyanannyi, mint az egyesület által minden évben megnyert összeg.

Ha nem a pályázatokat, hanem az egyesület éves mérlegét nézzük, akkor tavaly 18,2 millió lej (3,6 millió EUR) körüli jövedelemmel zárt az egyesület. Ennyi bevétellel az erdélyi magyarnál sokszorosan nagyobb román médiapiacon is csak a nagyok rendelkeznek.

A bőkezű támogatások ellenére a 2018 elején beígért optimista, azonban homályos tartalmú fejlesztéseknek – például a „21. századi erdélyi magyar web, Erdély 3.0”-nak – nyoma sincs.

A csoportnál dolgozó újságírók száma és fizetése nem nőtt látványosan (úgy tudjuk, 2020-ban a vírushelyzetre hivatkozva még csökkentették is a fizetéseket 25%-kal néhány hónapig), a lapcsoport terjesztői hálózatát felszámolták, egy sor helyi újságot pedig a Székelyhon napilapba olvasztottak.

Bár évek óta szó van látványos digitális fejlesztésekről, ezeket nem könnyű megtalálni – hacsak nem a Székelyhon portál YouTube csatornáját fogadjuk el ilyen fejlesztésnek, mely az erdélyi magyar sajtót a 21. századba vezeti.

„Ez az időszak lelassította a fejlesztéseket, de azon vagyunk, hogy felpörgessük ezeket. Tovább fejlesztünk, bővítünk és növekedünk, ezekről nem tettünk le” – írta megkeresésünkre az Erdélyi Médiatér Egyesület elnöke, Mohácsi Árpád László. Mohácsi válasza az anyagunk végén olvasható.

[irp posts=”2768″ name=”„Lesz saját portálunk több is, vertikális is, horizontális is”. Erre megy a másfél milliárdos sajtótámogatás Erdélyben”]

Az Orbán-Simicska háború járulékos vesztesége

Az erdélyi médiatröszt története 2018-ig nyúlik vissza, amikor a Simicska Lajos érdekszférájába tartozó Udvarhelyi Híradó SRL csődeljárás alá került. Az Orbán-Simicska háborúban járulékos veszteséggé vált cég történetét itt írtuk meg részletesen.

Dióhéjban annyi történt, hogy Simicska, miután 2015-ben konfliktusba került Orbán Viktorral, már nem volt hajlandó a „Határok nélkül a magyar sajtóért” Alapítványon keresztül finanszírozni az Udvarhelyi Híradó SRL-t. Csakhogy a magyar kormány sem támogatta ezt az alapítványt attól félve, hogy a pénz végül Simicskához jut.

Az Udvarhelyi Híradó SRL amúgy sem fényes pénzügyi helyzetét rontotta az akkori menedzsment pazarló gazdálkodása. A cég vezérigazgatója ellen bűnvádi feljelentést nyújtottak be független könyvvizsgálói jelentés alapján.

[irp posts=”2676″ name=”Az Orbán – Simicska háború járulékos vesztesége lehet Erdély legnagyobb médiacége”]

Gondosan eltervezett manőverekkel mentették ki a székelyföldi újságokat

A magyar kormány mégsem hagyta veszni a több napilapot (Krónika, Vásárhelyi Hírlap, Csíki Hírlap, Gyergyói Hírlap, Udvarhelyi Híradó), egy hetilapot (Erdélyi Napló) és az erdélyi magyar média egyik legnézettebb hírportálját (szekelyhon.ro) működtető céget.

2017 végén, 2018 elején diszkréten hajtották végre a gondosan kitervelt manővereket, amelyek egyik fő mozgatója az erdélyi sajtótröszt szellemi atyja és „nem hivatalos nagykövete”, az akkor már régóta a magyar kormány háttérintézményeiben dolgozó Demeter Szilárd volt.

Első lépésben 2017. december 27-én a korábban nem túl ismert Erdélyi Médiatér Egyesület (hivatalos neve: Asociația pentru Spațiul Media Transilvan) 1,45 milliárd forint támogatásban részesült.

A második lépést 2018. január 6-án tették meg: a feltőkésített Erdélyi Médiatér Egyesület nem egészen 5 százalékos részesedést szerzett egy kis székelyudvarhelyi cégben, a Príma Rádiót működtető Prima Press SRL-ben, amely addig László János vállalkozó tulajdonában volt.

A Prima Press SRL január 8-án alkalmazta a csődeljárás alatt levő Udvarhelyi Híradó SRL több mint 160 munkatársát. Pár napra rá, január 12-én László János eladta a tulajdonrészét, így az Erdélyi Médiatér Egyesület 100 százalékos tulajdonossá vált.

[irp posts=”2756″ name=”Titokban gazdát cserélt a legnagyobb erdélyi médiacég több száz alkalmazottja”]

Gyorsan leszámoltak az illúziókkal

Ki gondolta volna 2013-ban, az Erdélyi Médiatér Egyesület bejegyzésekor, hogy alig öt éven belül ez lesz az erdélyi magyar sajtó zászlóshajója? Kezdetben egyetlen célja volt az egyesületnek: a Főtér.ro szemle- és véleményportál kiadása, éves bevétele mintegy 600 ezer lej (120 ezer euró) körül alakult. Ennek az összegnek a nagy részét magyarországi támogatások tették ki.

„Az volt a célunk, hogy a különféle témákat a jobboldal-baloldal tengelyen megjelenítsük, és így segítsük az erdélyi magyar társadalomban a közvitát” – mesélte Szakáts István aktivista, aki az alapítás idején rövid ideig az egyesület elnöke volt.

Az első pályázatban még hangsúlyosan nem jobboldali médiaorgánumként határozták meg a Főteret, de aztán világossá vált számára, hogy az egyesületben, illetve a Főtér szerzői között a jobboldali publicisták kerülnek túlsúlyba, ezért Szakáts kilépett az egyesületből.

Az egyesület következő elnöke Mohácsi Árpád László fotós-grafikus, Tőkés László EP-képviselői irodájának a volt munkatársa (ugyanebben az időszakban Demeter Szilárd volt Tőkés kabinetfőnöke). Mohácsinak nincsen különösebb újságírói vagy médiamenedzseri tapasztalata. Facebook-fotókon a Tusványosi Nyári Szabadegyetem szervezői, az Erdélyi Magyar Néppárt aktivistái, valamint Demeter Szilárd társaságában látható.

Azóta is folyamatosan bővül a portfólió

A 2018 eleji manőverek után az Erdélyi Médiatér Egyesület folytatta a felvásárlásokat. Idén tavasszal például a volt RMDSZ-es szenátor, Frunda György érdekeltségébe tartozó marosvásárhelyi Radio GaGa-t vásárolták meg.

A legnagyobb cég jelenleg a Prima Press SRL, ez alkalmazza a médiatröszt munkavállalóinak túlnyomó többségét, 189 személyt, és ez a cég adja ki a kiadványok többségét. Kisebb cégek az Agotika Invest SRL, a sepsiszentgyörgyi Friss FM, valamint a gyergyói Kelet Info SRL, a Fény TV licenszének a tulajdonosa.

Egy sor további kiadvány a Varjúvár Kiadó SRL-hez tartozott, ez a cég azonban megszűnt, az itt alkalmazott munkatársakat a Médiatér Egyesület vette át. A cégcsoport menedzsmentjét, a reklámfelületek értékesítését egy külön erre a célra létrehozott cég, a Transversum SRL látja el (ez a cég csak részben az Erdélyi Médiatér Egyesület tulajdona, 20 százalékos részesedéssel bír benne a Magyar Médiaszolgáltatást Támogató Központ Nonprofit Kft.).

Az egyesület portfóliójába tartozó mintegy 30 médiaorgánumot a reklámfelületüket értékesítő Transversum honlapja sorolja fel: a napilapokon és azok honlapjain kívül kereskedelmi rádiók, álláskereső portál, női magazin, kulturális melléklet, helyi televízió vagy akár teletext-szolgáltatás is része a portfóliónak.

A bevétel 10 százalékát jelenthetik a hirdetések

Nehéz megmondani, mennyi saját, magyar kormánytól független jövedelme van a lapcsoportnak. Azt nem tudjuk, hogy a nyomtatott lapok eladása mennyi bevételt jelent, mindenesetre a reklámfelületek értékesítésével foglalkozó Transversum SRL éves bevétele 2019-ben 2,2 millió lej körül alakult.

A tavalyi, koronavírus miatt rendhagyó évben a Transversum bevétele 1,6 millió lej volt, ehhez hozzá kell adni a kormány által meghirdetett koronavírus-kampányból származó pénzösszegeket. Az ExpertForum által közzétett adatok alapján a cégcsoport 2020 végéig mintegy 250 ezer lejt kapott.

Ez a hirdetésekből befolyó 1,8-2,2 millió lej azonban a lapcsoport 18 millió lej körüli bevételének nagyjából 10-15 százaléka. Ez azért fontos, mert a kezdeti ígéretek épp költséghatékony működésről szóltak, valamint arról, hogy a sajtótröszt már középtávon saját lábra áll.

[irp posts=”24698″ name=”Meglengette a mézesmadzagot az Erdélyi Médiatér Egyesület”]

Semmilyen kritika nem jelenhet meg a magyar kormánnyal szemben

Bár kezdetben az egyesület elsősorban azokat a médiaorgánumokat vásárolta meg, melyek az RMDSZ ellenzékének a holdudvarához tartoztak, később ez kevésbé lett szempont. A portfólióban, illetve a társult médiumok között szinte az összes olyan helyi médiaorgánumot megtaláljuk, amelyet nem közvetlenül az RMDSZ tart fenn.

A látszólag gazdag médiakínálat ellenére az erdélyi magyar médiafogyasztók nem válogathatnak sokat: vagy az Erdélyi Médiatér Egyesület, vagy az RMDSZ által fenntartott médiaorgánumokat, a Janovics Jenő Alapítvány által fenntartott Erdélyi Magyar Televíziót és Erdély FM-et, valamint a Progress Alapítvány által kiadott maszol.ro-t követhetik.

[irp posts=”2136″ name=”Magához édesgette a Fidesz az erdélyi magyar online sajtót”]

A közszolgálati média magyar szerkesztőségeinek a finanszírozása a politikától elvileg független, azonban ezek vezetőit is nagyrészt politikai alapon nevezi ki az RMDSZ.

Bár sokan attól féltek, hogy a magyarországi pénzzel együtt Erdélyben is megjelenik a magyarországihoz hasonló, szigorúan központosított kormánypárti propaganda, ennek nyomát egyelőre nem látni.

Forrásaink szerint nem is az a lényeges, hogy mit írnak meg, sokkal inkább az, amit nem: a médiatröszthöz tartozó kiadványokban semmilyen, a magyar kormánnyal szemben kritikus hang nem jelenhet meg. Bár korábban voltak példák az RMDSZ-t bíráló anyagokra, az utóbbi évek választási kampányai során ezek is eltűntek.

[irp posts=”31725″ name=”Milliárdokkal olajozott érdekházasság: így hódította meg az RMDSZ-t a Fidesz”]

Háttérbeszélgetések során többször hallottuk, hogy az Erdélyi Médiatér Egyesület felvásárlásai valójában újabb eszköz az RMDSZ kontrollálására.

„Egy funkciója van ennek a konglomerátumnak: sakkban tartja az RMDSZ-t” – mondta egy forrásunk, aki szerint az RMDSZ bajban lenne, ha egy választási kampány során ez a médiatröszt hirtelen kritikus hangra váltana. Egy másik, ellenzéki politikus forrásunk így magyarázta a felvásárlás mögött álló fideszes logikát: „megvesszük inkább mi, hogy ne vegye meg más”. (A Fidesz-RMDSZ viszony alakulásáról szóló anyagunk itt elérhető.)

Homályos, hogy mekkora a kiadványok olvasó- és hallgatótábora

Demeter Szilárd hangzatos „21. századi erdélyi magyar webet, Erdély 3.0-át” ígérő interjúján kívül nem tudni sokat az erdélyi médiatér átalakításának elképzeléséről. Az első, az Emberi Erőforrások Minisztériumával megkötött támogatási szerződés lényegében semmilyen konkrétumot nem tartalmaz. Nemrég azonban a későbbi támogatásokat kezelő Bethlen Gábor Alap kiadta az Erdélyi Médiatér Egyesület pályázatait és beszámolóit.

[irp posts=”2839″ name=”Az égből pottyant 1,45 milliárd: itt az Erdélyi Médiatér Egyesület támogatói okirata”]

Nincsen könnyű dolgunk, ha a pályázatok alapján szeretnénk képet alkotni a portfólióba tartozó médiaorgánumok nézettségéről, hallgatottságáról: a csatolt iratok közt nincsen nézettséget hitelesen igazoló dokumentáció.

A pályázatok és a beszámolók letölthetők itt (Google Drive link)

A pályázatokban az egyesület különböző, néha egymásnak ellentmondó nézettségi adatokat közöl. Például a 2019 januárjában megfogalmazott támogatási kérelem szerint „a lapok, portálok és rádióállomások közönségének száma meghaladja a háromszázezret”. A 2019. júniusi kérelem egyedül a nyomtatott lapok online felületeiről árulja el hogy „látogatóik száma több százezer”.

Az egy évvel később, 2020 áprilisában írt kérelemben már az áll, hogy „a csoport médiatermékeihez 70 kommunikációs csatorna köthető (online portál, facebook, stb.)”, amely összesítve havonta elér 900 ezer erdélyi magyart. Ugyanebben a pályázatban más helyen az szerepel, hogy a médiacsoport hozzávetőlegesen 400 ezer embert ér el.

Nő vagy csökken?

Ha figyelmesen olvasunk, még jobban belezavarodunk. „A kitartó és szervezett munka eredményeképpen a piaci trendek ellenére növelni tudtuk olvasóink számát” – áll egy helyen. Pár oldallal arrébb: „az elérés szinten tartása ugyanúgy cél marad”, valamint „az elérési számnak már a szinten tartása is kihívás a megváltozott körülmények között”.

Az évi közel két milliárd forintos támogatásokat a BGA alig pár oldalas, nagyrészt semmitmondó általánosságokat soroló kérelmek alapján ítéli meg. Az nem derül ki belőlük, hogy az olvasók elérését pontosan milyen paraméterek alapján számolták, milyen módszerrel mérték, és a rádiók, teletext-szolgáltatás vagy akár nyomtatott lapok adatait hogyan összesítették.

Továbbá rejtély, hogyan sikerült az elérést bő egy év alatt, 2019 januárjától 2020 áprilisáig nagyjából megháromszorozni – miközben máshol arra panaszkodnak, hogy az elérés szinten tartása is kihívás. Ennek azért is nehéz utánajárni, mert a nyomtatott kiadványok és a rádiók esetében nem tudunk nyilvános, hivatalos nézettségi és hallgatottsági adatokról.

Sok pénzből nem kirívó nézettség

Némileg könnyebb a dolgunk az online felületekkel. A lapcsoport legnagyobb portálja, a Székelyhon oldalán közzétett adatok szerint a csoport online felületei felhasználóinak a száma (users, Google Analytics alapján) havi 600-900 ezer környékén mozgott 2020 folyamán. Ez tehát nagyjából megegyezik a támogatási kérelemben feltüntetett számmal. Igaz, a romániai független audit-szervezet, a BRAT oldalán rendre más nézettségi adatokat láthatunk, ez azonban az eltérő mérési módszereknek is betudható.

A Székelyhon adatai szerint 2020-ban összesen 7,7 millió látogatója volt a lapcsoport online felületeinek. Bár ez a nézettség első hallásra számottevőnek tűnik, valójában nem kiugróan magas: az erdélyi magyar online médiapiac másik nagy szereplőjének, a maszol.ro-nak 6,6 millió felhasználója volt tavaly. Ezt a portált az RMDSZ alapította Progress Alapítvány tartja fenn, tavalyi bevétele 240 ezer euró volt, a Székelyhon lapcsoport költségvetésének töredéke.

Pár évig terveznek még a nyomtatott sajtóval

Az egyik pályázathoz csatolt projekttervből kiderül, a nyomtatott lapok előfizetőinek jelentős része távozott 2020-ban. Az egyesület ezért a jövőben az online jelenlétet erősítené.

„A nyomtatott médiapiacot jelentősen befolyásolta a világjárvány (…) a Médiatér Egyesület portfóliójába tartozó kiadványok értékesítése során szembesültünk azzal, hogy a papírt a fertőzés hordozójaként is tekintik fogyasztóink-előfizetőink. (…) Előfizetőink jelentős hányada ezzel az indokkal távozott. (…) Nevezett időszak szakmai kihívása, miként tudjuk/lehet átnevelni klasszikus, hagyományos médiafogyasztóinkat az új technológiákra, hogy ún. online vagy mobil applikációkkal is elérhetőek maradjanak.”

A terv ezután meglehetősen sötét jövőt fest a lapcsalád nyomtatott kiadványai számára:

„az ún. átmeneti időszakban fenn kell tartani a hagyományos elérési útvonalakat (print, nyomtatott sajtó). Az egyik napról a másikra történő, nyomtatott média megszüntetése nem javasolt. (…) Az elkövetkező időszakban stratégiai kérdés, hogy miként vezetjük át olyan vásárlói, tartalomfogyasztói csomagokba a nyomtatott sajtót, hogy azok közösségépítő és -védelmi funkciója megmaradjon, platformfüggetlenül.”

„(…) 3-5 évig számolni lehet még a nyomtatott média kiemelt közvetítői funkciójával, az alternatív csatornákra való áttérést tervezni és szervezni kell. Közép- és hosszú távú feladat az egyesülethez tartozó hírportálok (Székelyhon, Krónika, Liget, Nőileg stb.) megerősítése, azok elérési csatornáinak bővítése (mobil applikációk, közösségi média).

Fennmaradásunk egyik alappillére

A projekttervet jegyző Mohácsi Árpád szerint a médiacsoport „létezése-működése létkérdés”, „(…) kitettsége a kedvezőtlen médiapiac és a román politikum nacionalizmusa miatt rendkívül nagy”, „a médiacsoport nemcsak a magyar nyelvű tájékoztatás, hanem az erdélyi magyar közösség fennmaradásának is egyik alappillére”.

De mire költik el ezt a rengeteg pénzt? A pályázatokhoz csatolt költségvetések szerint az Erdélyi Médiatér Egyesület a pénz egy kisebb részéből a saját működési költségeit fedezi, nagyobb részét továbbosztja az általa tulajdonolt cégek, kiadványok költségeinek, alkalmazottak bérének fedezésére. Ezek a költségek éves szinten hozzávetőleg 600-800 millió forintra (1,7-2,2 millió euró) rúgnak.

A dokumentumokból azonban nem derül ki, hogy a 220-250 alkalmazott bérköltségein (a mérlegek alapján 2020-ban a cégcsoportnak összesen 242 alkalmazottja volt), valamint a működési- és kiadási költségeken kívül az egyesület pontosan mit fedez ebből az évi 1,8 milliárdos (5 millió euró) támogatásból, amely 2021 első felében 2,2 milliárdra (6,1 millió euró) bővült.

1 millió euró médiumok vásárlására

A szűkszavú adatok közt is találtunk gyanús sort: a 2019-2020-as költségvetésben például 58 millió forintot (160 ezer eurót) szántak „informatikai program fejlesztésére”. A következő évben ugyanerre a célra újabb 40 millió forintot (110 ezer eurót) különítettek el.

Összesen 270 ezer eurót kiadni szoftverfejlesztésre azért gyanús, mert a szerkesztésre, a tartalom menedzselésére, üzletvitelre rengeteg ingyenes, vagy viszonylag olcsón megvásárolható alkalmazás létezik. A portfólióhoz tartozó médiaorgánumokat végignézve nem tűnik úgy, hogy ezeknek valamilyen speciális, külön fejlesztést igénylő szoftverre lenne szükségük.

Bár az egyesület portfóliójánál hatékonyabb reklámfelületet nehezen lehet elképzelni, 2020-2021-ben 30 millió forintot (83 ezer eurót) terveztek reklámra is elkölteni.

Feltűnő még a 2020-2021-es költségvetésben egy 350 millió forintos (1 millió eurós) tétel médiumok vásárlására. Ezen azért akadt meg a szemünk, mert az erdélyi médiaviszonyokat ismerve nem tudunk olyan médiavállalkozásról, amely 1 millió eurót érne, és amely még nem része az egyesület portfóliójának.

Egyéb szolgáltatások: itt van a titok elásva?

A legfurcsábbak azonban az „egyéb szolgáltatások”: ezek a 2019-2020-as költségvetésben 285 millió forintos (790 ezer eurós) tételt jelentenek, a korábbi költségvetésben 200 millió forint (550 ezer euró) volt előirányozva ugyanerre.

Ezek az egyéb szolgáltatások nem valószínű, hogy valamilyen konkrét, a médiaorgánumok üzemeltetésével kapcsolatos költséget fednek, ugyanis máshol mindent részletesen felsorolnak a nyomdaköltségtől irodaszerekig, protokoll-költségtől a kiszállási díjakig.

„A befektetések, fejlesztések stb. bizalmas információk, azokat nem oszthatjuk meg, mert üzleti titkokat sértenék” – válaszolta Mohácsi Árpád László, amikor rákérdeztünk ezekre a különös tételekre a költségvetésekben.

Az egyesület elnöke szerint folyamatosan építik a közönségüket, fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy Erdély legkorszerűbb kultúraközvetítő médiavállalkozását felépítsék, ehhez pályázati úton keressenek finanszírozást. „Mindeközben minden vonatkozó jogszabály betartásával elszámolunk minden fillérrel a finanszírozónak, ugyanakkor határidőre és banira befizetünk minden adót” – írta.

„Fejlesztünk, bővítünk és növekedünk”

„A sajtó általános helyzete korántsem fényes, az utóbbi években tapasztalt fogyasztói szokások változásai mellett a járványt kísérő gazdasági hatások is begyűrűztek szinte mindenhova, így ebbe az ágazatba is, ám ennek ellenére sikerült olyan eredményeket elérnünk, amelyekre méltán vagyunk büszkék.

Folyamatosan több helyen vagyunk jelen, egyre több, saját forrásból származó, változatos tartalmat teszünk közzé mind több és több csatornán. Az elérési számaink folyamatosan emelkednek, ami a kemény és kitartó munkánknak köszönhető. Idetartozik, hogy nemhogy felszámoltuk a terjesztői hálózatot, hanem sose látott mértékben bővítjük.

A pandémia alatt arra is törekedtünk, hogy az érdekeltségeinkben dolgozó munkatársakat ne küldjük el, bármi áron tartsuk meg, hiszen tudtuk, hogy aki utcára kerül, az nehezen fog újra munkát találni. Ez az időszak lelassította a fejlesztéseket, de azon vagyunk, hogy felpörgessük ezeket. Tovább fejlesztünk, bővítünk és növekedünk, ezekről nem tettünk le” – állítja Mohácsi.

Címlapfotó: Demeter Szilárd (balra) és az Erdélyi Médiatér Egyesület elnöke, Mohácsi Árpád László. Fotó forrása: Facebook

This report has been prepared with support from IRI’s Beacon Project. The opinions expressed are solely those of the author and do not reflect those of IRI.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Évi ötmillió euróból hízik az erdélyi magyar média kis gömböce appeared first on Átlátszó Erdély.

A romániai Facebook-felhasználók több mint kétharmada hírfogyasztásra használja a közösségi hálózatot. Tíz évvel ezelőttig a tévét kapcsoltuk be, ha látni akartuk, mi történik a világban, ma ugyanezért a Facebookot nyitjuk meg. Bár gyakran azt képzeljük, csak a fiatalok ülnek a Facebookon, ez már rég nem érvényes: egyre inkább a 45-60 évesek számítanak a platform leghűségesebb felhasználóinak. A fiatalok az Instagramon, újabban pedig a TikTokon vannak.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

A koronavírus terjedésével egy időben váltak népszerűvé azok a bírálatok, amelyek szerint a közösségi hálók és az online sajtó kontroll nélkül ontja a megtévesztést, félretájékoztatást, dezinformációt. Valóban károsabbak ezek a platformok, mint a klasszikus televízió? Hogyan lehetne szabályozni az online nyilvánosságot?

Nem lehetséges, hogy a szabályozás kártékonyabb, mint maguk a platformok?

A járvány elején Klaus Iohannis államfő szükségállapotot hirdetett, elnöki rendelete érintett többek között a félretájékoztatás kérdését is. Az online kiadványok a bezárást kockáztatták, ha hamis információt tettek közzé a járványról, és nem voltak hajlandók eltávolítani a kifogásolt tartalmat. Ezzel a hozzáállással az a gond, hogy az álhírek gyártói gyakran névtelenségbe burkolóznak, vagy ismeretlen helyről teszik közzé az anyagaikat, vagyis nem lehet őket megtalálni.

Mivel manapság könnyű egy új honlapot létrehozni és bejegyezni szinte bármilyen országban, ezért megnőtt a közösségi hálóknak az a szerepe, hogy összekössék egy-egy oldal törzsközönségét az ott publikált tartalommal. Itthon az ortodox.info.ro honlap esete mutatta meg, mennyire könnyű újraéleszteni egy álhíroldalt. Miután a hatóságok elérhetetlenné tették, az ortodoxinfo.ro címen bukkant fel. A Facebook nélkül ezek a honlapok elveszítenék olvasóik egy részét, akik nem értesülnek arról, hol találják az új oldalt.

[wp_ad_camp_1]

A közösségi hálózatok megkönnyítik olyan csoportok alakítását, amelyek hamis információkat, összeesküvés-mítoszokat, szenzációhajhász híreket fogyasztanak és terjesztenek. De ugyanezeken a hálózatokon alakulnak azok a csoportok is, amelyek megoldásokat terjesztenek, társadalmi és politikai tevékenységet fejtenek ki. Ha elfogadjuk, hogy a hazai állampolgárok számára a Facebook a hamis információk fő forrása, akkor el kell fogadnunk, hogy a valós információk fő forrása is a Facebook.

Sosem volt könnyű elválasztani a búzát az ocsútól.

Hogyan küzdjünk a káros információk terjesztése ellen anélkül, hogy alapvető emberi jogokat sértenénk, mint amilyen a szabad önkifejezéshez való jog? A „jó” és a „rossz” információk szétválasztása csak látszólag könnyű. És nem nyilvánvaló, hogy kinek kellene elvégeznie. „Igazságbizottság” fogja szortírozni az információt? A közösségi platformokra hagyjuk, hogy eldöntsék a kérdést? Képesek vagyunk mindig mi, a célközönség eldönteni, hogy hamis vagy igaz információt olvastunk éppen?

Az álhírek terjesztését akadályozó intézkedések nem kellene korlátozzák az alapvető jogokat, mint a szabad önkifejezés joga, nyilatkozta a Független Újságírásért Központnak Kate Coyer, a Harvard Egyetem és a budapesti Közép-Európai Egyetem kutatója. A hazai és külföldi hatóságok megoldásai inkább az olyan problémákra kellene koncentráljanak, mint a technológiai óriásvállalatok szándékosan homályos működése, vagy hogy épp azok nem rendelkeznek elégséges technikai ismerettel, akik ezt a területet szabályozzák.

„Olyan rendszerre van szükségünk, amely a közérdeket és a nyilvánosság szükségleteit egyaránt figyelembe veszi. Nincs ilyen rendszerünk az írott vagy az audiovizuális sajtóra, a közösségi médiára még annyira sem. Úgy vélem, nem kellene hagynunk módosítani a véleményszabadságot szabályozó törvényeken szükségállapotok idején. Ezeket a törvényeket nem akkor kellene változtatni, amikor a magánéletet érintő visszaélések és lakosság irányítására törekvő hajlam éppen aggasztó méreteket ölt. Ha kinyitjuk Pandora szelencéjét, nehéz lesz visszazárni”, állítja Coyer.

Ezek az intézkedések hatástalanok, ha a honlapok tulajdonosai nem ismertek, miközben a negatív következményeik széleskörűek. Ilyen az újságírók megfélemlítése, akik a cenzúrát ellenük irányuló fegyverként érzékelik.

[wp_ad_camp_2]

„Az egyik pozitívum, amit észleltem, hogy a közösségi platformok elkezdték népszerűsíteni a megbízható információkat. Például ha valaki arra keres rá, hogy „igyak-e fertőtlenítőt a koronavírus ellen?”, annak a Google az Egészségügyi Világszervezet vagy más olyan egészségügyi szervezet honlapját ajánlja, amely megbízható információkat terjeszt. Ez olyan válasz a dezinformációra, amely megvéd a véleményszabadság korlátozásának problémáitól”, jelentette ki Coyer.

Más kezdeményezések, mint az álhírek jelzése a közösségi platformokon, a tudatosító és oktatókampányok az álhíroldalak működési módjáról még hatékonyabbak lehetnek a megtévesztés ellen, és még inkább tiszteletben tartják a véleményszabadságot.

Fordította: Szabó Tünde

Nyitókép: Steve Buisinne. A kép forrása a Pixabay.

A Független Újságírásért Központ cikksorozata az álhírekről:

[irp posts=”29659″ name=”Így hoznak jövedelmet az álhírek”]

[irp posts=”29668″ name=”Mit mond a tudomány az álhírekről?”]

[irp posts=”29729″ name=”Mit kezdjünk az álhírekkel?”]

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Ki döntse el, mi az álhír? appeared first on Átlátszó Erdély.

Az új koronavírus okozta világjárvány újra az álhírekre irányította a közvélemény és a hatóságok figyelmét. A pánikkeltő, stresszt kiváltó események vagy akár a megnövekedett érdeklődés is kedvez az álhírek terjedésének. Választási kampányok, világjárványok, gazdasági válságok fokozottan kötik le a figyelmünk, a hírgyártók pedig – jó vagy rossz – tartalommal szolgálják ki.

Általában azért fogyasztunk híreket, hogy megtudjuk, mi történik a világban. Gyakran azonban olyan információkat keresünk, amelyek ráerősítenek az értékeinkre és világnézetünkre. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) egy tanulmánya szerint nehezebben emésztjük meg azokat a híreket, amelyek kikezdik a világlátásunkat, mert megértésük fokozott szellemi erőfeszítést igényel. Ráadásul negatív érzelmeket keltenek, ami kényelmetlen számunkra.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

Az MIT kutatási eredményei aggodalommal tölthetik el azokat, akik az utóbbi években az online terjedő álhírek ellensúlyozásának módszereit igyekeztek kidolgozni. Többen javasoltak olyan intézkedéseket, mint a különböző botok – automatizált feladatokat végrehajtó internetes applikációk – megszüntetése, online tartalom blokkolása, információellenőrző kampányok vagy épp médiaoktatás. De reális elképzelés, hogy valaha is ellenőrzés alá vonjuk a jelenséget?

Egyáltalán kívánatos-e bármi áron ellenőrizni az álhírek terjedését?

Az online tér kevésbé szabályozott, mint az audiovizuális sajtó. Rádió- és tévéműsorok sugárzásához frekvenciára van szükség, egy ország frekvenciasávja pedig korlátozott. Frekvencia igényléséhez az állam egy sor – a tartalmat is érintő – feltételt támaszt: méltányosság, kiskorúak védelme, stb. Az interneten korlátlan számú kiadvány működhet, amelyeket az állam nem tud korlátozni, mert a feltételekért cserébe nem tud semmit nyújtani.

[wp_ad_camp_1]

Az internet decentralizált, nem ismer országhatárokat, az országos hatóságok emiatt sem tudják ellenőrizni. Ez hasznos, ha például visszaélésekről szeretnél információkat közzétenni, és nem szeretnéd, ha a hatóságok üldöznének érte. De káros, ha összeesküvés-mítoszokat akarsz terjeszteni, és így akarod elkerülni a hatósági büntetést.

Az internet szabadsága teszi lehetővé a visszaélést. A nagy dilemma éppen az,

hogyan lehet biztonságosabbá tenni az internetet cenzúra nélkül.

Először is tudnunk kell, hogy az internet sem felügyelet nélküli terep. Itt is alkalmazandók a fizikai világban érvényes viselkedési szabályok. Az álhírek terjesztése azonban nem bűncselekmény, amíg nem veszélyezteti a nemzetbiztonságot, vagyis ha nem járnak nagyon súlyos következményekkel.

Léteznek már javaslatok a kevésbé súlyos esetekre is. Egyesek a felhasználók viselkedését megváltoztató beavatkozásokat sürgetnek: a hamis információkat is magában foglaló tartalmak felcímkézése, a valós információk terjesztésének ösztönzése a közösségi hálókon.

Független szervezetek adatellenőrzése akkor működik, ha rövid és tárgyszerű. Az interaktív grafikonok, mint az úgynevezett igazságbarométerek egyelőre inkább zavart és ellenérzést keltenek a felhasználók körében. A közvetlen üzenetet könnyebben fogadják be a felhasználók, főként ha az üzenet egy teljes kijelentést, nem csak egyes részeit azonosít igazként vagy hamisként. De ne feledjük, hogy a felhasználó könnyebben söpri félre azokat a cáfolatokat, amelyek a személyes világnézetét is megkérdőjelezik.

Az automatizált botok vagy bizonyos tartalmak eltüntetése nem fenntartható megoldás, mert botokat, álhíroldalakat és felhasználói fiókokat könnyen újra létre lehet hozni. A sajtó jelenlegi rendszerében a túltermelés a szabály, a „megtisztításához” szükséges erőfeszítés hatalmas emberi és technikai erőforrást igényel. A tartalom blokkolásához szükséges bürokrácia pedig könnyen disztópiává válhat: bizottságok fogják megállapítani, mi az igazság? Vagy épp automatikus rendszerek?

Kinek a valósága lesz a mérce?

A közbeszédet nem lehet önkény gyakorlása nélkül megtisztítani a „veszélyes elemektől”. Romániában a Covid-19 miatti szükségállapotban a tartalom blokkolásával a belügyminisztérium egyik bizottsága foglalkozott. Ez a lakosság felügyeletének egyik intézménye, amely semmilyen szakértelemmel nem rendelkezik a sajtószabadság, a szabad önkifejezés és az információhoz való hozzáférés terén.

Ami a felhasználók viselkedésébe történő beavatkozást illeti, a médiaoktatás tűnik hosszú távú megoldásnak azokra a problémákra, amelyeket az internet infrastruktúrája és működési módja generál. Ezt bármilyen korban el lehet kezdeni, de az iskolában a leghatékonyabb, mert ebben az időszakban formálódnak a jövő olvasói. További előnye, hogy nem sért emberi jogokat, nem veszélyezteti a demokrácia állapotát, ahogy a cenzúra teszi (eufemisztikusabban: a tartalom blokkolása).

A médiaoktatás nem csodaszer, és nem oldja meg az online tartalomgyártás logikájából adódó problémákat, ahol mi, fogyasztók adatokat termelünk, ezek az adatok pedig jövedelmet generálnak. A médiaoktatás elismeri az információfogyasztók információtermelő szerepét is, amely szerep olyan új felelősségekkel jár, amelyeket fel kell ismernünk abban az életkorban, amelyben ez az átalakulás végbemegy. Ez az életkor pedig egyre hamarabb köszönt be.

Fordította: Szabó Tünde

Nyitókép forrása: ColiN00B/Pixabay

Az álhírekkel foglalkozó sorozat korábbi részei:

[irp posts=”29659″ name=”Így hoznak jövedelmet az álhírek”]

[irp posts=”29668″ name=”Mit mond a tudomány az álhírekről?”]

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Mit kezdjünk az álhírekkel? appeared first on Átlátszó Erdély.

Vészhelyzetekben a helyes információk létfontosságúak. Téves információk terjesztése pusztító lehet úgy az egyén, mint a közösségek számára. Még túl korai átfogó tanulmányokat végezni arról, hogyan terjedtek az álhírek a koronavírus okozta világjárványban. Néhány előzetes felmérés azonban azt mutatja, a járvány korai szakaszában a valós információk jobban érvényesültek egyes közösségi hálózatokon. A járvány előtti tanulmányok szerint viszont az álhírek terjednek jobban. Mi az igazság tehát az álhírek terjedéséről?

Egy spanyol kutatócsoport a Covid-19 betegségről a Twitterre idén februárban posztolt ezer „értesülést” vizsgált. Akkor a vírus Kínában és Ázsia néhány más részén széles körben terjedt, de a többi kontinensen még épp csak hogy felbukkant, Romániában pedig két héttel utána azonosították az első fertőzést.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

A spanyol kutatók meglepő módon azt találták, hogy a hamis információk több posztban fordultak elő, a valós információkat tartalmazó posztokat viszont gyakrabban osztották meg. A hiteles bizonyítékokat bemutató posztok voltak a legnépszerűbbek a továbbosztók körében, és jelentős számú interakciót (kommentet, lájkot) váltottak ki. Ezt azt mutatja, hogy

az emberek zöme józan ésszel osztja tovább a más által megosztott információkat.

Meglepőnek tűnhet annak fényében, hogy az Egészségügyi Világszervezet a nyilvánosságot elöntő hatalmas mennyiségű információ miatt infodémiaként is jellemezte a koronavírus pandémiát. A mennyiség pedig nehezíti az információk szelektálását.

A spanyol felméréssel egybehangzó következtetésre jutottak azok a tanulmányok, amelyek az Ebola-járvány kezdeti szakaszában vizsgálták az információs trendeket. 2014 júliusában, egy héttel azután, hogy az Egészségügyi Világszervezet az Ebola-járványt nemzetközi aggodalomra okot adó közegészségügyi vészhelyzetnek nyilvánította, a Twitteren és a kínai Weibón az Eboláról terjesztett információknak mindössze két százaléka volt álhír.

[wp_ad_camp_1]

Egy másik tanulmány pár hónappal később, 2014 szeptember-októberében már azt találta, hogy az Ebolával kapcsolatos félretájékoztatás aránya elérte a tíz százalékot az akkori járványról terjedő információk között. Ez utóbbi tanulmány csak az angol nyelven írt posztokat vette figyelembe.

Hosszútávon az igazság vesztésre áll

Ha a hosszú távú kutatásokat nézzük, az online terjesztett álhírek nagyobb aggodalomra adnak okot. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) 2018-ban publikálta az álhírekről szóló eddigi legnagyobb kutatás eredményeit. A kutatás lefedte a Twitter addigi teljes élettartamát. 126 ezer „értesülést” vizsgált, amelyet 2006-tól 2017-ig hárommillió felhasználó osztott meg.

Az eredmények azt mutatták, hogy az álhírek gyorsabban és szélesebb körben terjednek, mint a valós információk. Míg az álhíreket ezer és százezer közötti felhasználó osztotta meg, addig a valós információ ritkán jutott el legalább ezer felhasználóhoz. A Twitteren az álhíreket 70 százalékkal többen adták tovább.

Mitől ennyire népszerűek az álhírek?

Az MIT kutatói szerint az újdonság az, ami számít. Ráadásul az álhírek keltette sokk és viszolygás sokkal erősebb érzelem, mint az öröm, bizakodás vagy szomorúság, amelyeket a valós hírek hallatán érzünk.

Az utóbbi négy évben a posztokat automatikusan megjelenítő robotok és algoritmusok jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy gyakoribbá vált az álhírek továbbadása. De ha az elemzésből eltávolítjuk a robotok automatikus posztjait, az eredmény úgy is érvényes marad. A téves információkat az emberek terjesztik.

Hogyan tanulmányozzák az álhíreket?

Fontos megnézni, milyen módszerrel készültek ezek a kutatások. A félretájékoztatásról, álhírekről és propagandáról szóló tanulmányok nagy része online elérhető információkkal dolgozik. Nem véletlenül használta a Twittert kutatási terepként az álhírekről készült eddigi legátfogóbb felmérés. Ezen a platformon ugyanis minden tartalom nyilvános, ellentétben a Facebookkal és az Instagrammal, ahol a felhasználói profilok zöme privát, és csak korlátozottan lehet az általuk megosztott tartalomhoz hozzáférni. Azaz csak a „barátok” számára látható.

Egyes felmérések figyelmeztetnek, hogy a Twitter-felhasználók nem jelentenek reprezentatív mintát a teljes lakosságra nézve. Ez Kelet- és Közép-Európában még nyilvánvalóbb, mert itt a Facebook a legnépszerűbb közösségi háló. Romániában ráadásul a lakosság legfőbb tájékozódási forrása továbbra is a televízió, ezért érvényes felvetés, hogy itt arra kell figyelni, hogyan terjeszti az információt a hagyományos sajtó.

[wp_ad_camp_2]

Gyakran csonka információk, tényként bemutatott személyes vélemények vagy a nem tudás az álhírek terjesztésének gyökere. A terjesztők lehetnek jó és rossz szándékúak. Téves információk hiteles forrásokból is származhatnak, amelyek időnként tévednek – szándékosan vagy akaratlanul.

Ahogy az említett tanulmányok mutatják, az álhírek élete bonyolult: vannak látens szakaszai és látványosan dicsőséges pillanatai. Minél jobban megértjük ezt a jelenséget, annál könnyebben azonosítjuk azokat a helyzeteket, amikor a számunkra felkínált információ nem feltétlenül igaz.

Fordította: Szabó Tünde

Nyitókép: Gerd Altmann. A kép forrása a Pixabay.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Mit mond a tudomány az álhírekről? appeared first on Átlátszó Erdély.

Az elmúlt három hónapban mindannyian belefutottunk legalább egy téves információba. Az álhírek skálája a teljesen abszurd, ezért már szórakoztató „információktól” azokig terjed, amelyekről esetleg azt gyanítjuk, „mégis lehet bennük valami”.

Az álhíreket terjesztő online kiadványok mintha együtt növekedtek volna a koronavírus okozta világjárvánnyal. Sok álhíroldalnak nincs ismert tulajdonosa, szerkesztősége vagy kezelőcsapata, amely vállalná a felelősséget a publikált tartalomért. Egyesek szakmaiatlanságát elárulja a nyelvtanilag helytelen szöveg, az amatőr grafika, a kétes tartalom és a nehézkes eligazodás a honlapon.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

Miért léteznek ilyen honlapok? Ki tartja őket életben?

Önkéntes munkával tartják fenn őket? Szponzorálja őket valaki? A tulajdonosuk rájött, hogyan teheti őket jövedelmezővé? Egyeseket tisztán ideológiai okokból működtetnek, szándékos félretájékoztatás forrásaiként. Sok esetben azonban bevételt akarnak és tudnak termelni velük.

Az álhírek jövedelmező üzletté képesek válni Közép- és Kelet-Európában, mutat rá egy, a budapesti Közép-Európai Egyetemen 2020 májusában közölt tanulmány. A kelet-európai álhíroldalak fenntartására több üzleti modell is létezik, nyilatkozta a Független Újságírásért Központnak a tanulmányt készítő kutatóközpont igazgatója, Marius Dragomir. A hirdetések jelentik a bevétel fő forrását, de számítanak az olvasói adományok, adózási könnyítések, megpályázható állami alapok, vagy árueladásból származó bevételek. „Az egyetlen ember működtette, kis honlapok profitábilis üzletek, mert nincsenek nagy költségeik, ezért jelentős lehet a profit”, állítja Dragomir.

Az internet szerepe az álhírek terjesztésében és finanszírozásában

Az online hirdetések piacát a közösségi hálók, mint a Facebook, Instangram, Twitter és a keresőmotorok uralják, mint amilyen a Google. Éppen ezért kulcsszerepet játszanak úgy az álhírek terjesztésében, mint a finanszírozásában.

Ezeket a platformokat úgy építik fel, hogy a virális tartalomnak még nagyobb láthatóságot biztosítsanak. Az esetek többségben a hamis információkkal és a valóság bizarr értelmezéseivel teletömött, gyenge tartalom úgy fut szét ezeken a hálózatokon, mint a tűz, mert az emberek akkor is izgalmasnak találják, ha nem hiszik el teljesen. Amikor bíráljuk, akkor is megosztjuk a cikket vagy a rámutató linket.

[wp_ad_camp_1]

Minél többször osztják meg az olvasók, annál jobban népszerűsítik maguk a közösségi hálók is az alapján az egyszerű logika alapján, hogy ha az emberek érdekesnek találnak egy cikket, akkor valószínűleg a barátaik számára is az lesz. A közösségi hálók arra ösztönöznek, hogy minél több online tartalommal lépjünk interakcióba minél gyakrabban, mert annál többször tudják megjeleníteni az adott cikkhez kapcsolt reklámot. Minél többször tekintenek meg egy reklámot vagy kattintanak rá, annál többet jövedelmez a felületnek, ahol megjelenik.

Azaz minél „virálisabb” a tartalom, annál profitábilisabb. A reklámokat legtöbbször a közösségi platformok helyezik el az adott honlapon, és hozzájuk folyik be a hirdetési pénz, amelynek csak egy részét utalják tovább a cikk szerzőjének, kiadójának.

A Recorder megmutatta, hogyan közvetít a Google a hirdető cégek és az álhíroldalak között úgy, hogy a kattintások az utóbbiaknak pár száz vagy akár több tízezer eurót hozzanak. Olyan országban, mint Románia, ahol a minimálbér nem éri a havi 300 eurót, akár száz euró is jól jön. De a száz eurót sem könnyű megkeresni: ahhoz legalább százezer ember kell, hogy bekattintson egy cikkre. Azaz az online kiadványok üzleti modellje a tömegfogyasztásra épül.

A hazai álhíroldalak hasonlóan működnek, mint a világ más részein

„Közös tendencia Kelet-Európában és a világ többi részén, hogy ezeket az oldalakat hálózatba szervezve egyetlen ember vagy cég működteti, így nagyobb közönséghez jutnak el; vagy hogy egy mainstream kiadvány nevéhez nagyon hasonló címen futnak, hogy félrevezessék az olvasókat, vagy magukhoz tereljék a nagy kiadványok olvasóit. Ha a Google visszafogja ezeknek az oldalaknak a hozzáférését a hirdetési pénzekhez, akkor a Facebookot használják horgonyoldalként.

Vannak azonban nagy különbségek is. Indiában vagy Brazíliában az üzenetküldő alkalmazásokon terjednek leghatékonyabban az álhírek. A WhatsAppon a legnehezebb, ha nem egyesen lehetetlen visszakövetni, ki hozta létre és kezdte terjeszteni az ilyen jellegű tartalmat. Délkelet-Ázsiában az álhíroldalak elképesztő mennyisége és különböző helyen történt bejegyzése teszi őket követhetetlenné”, nyilatkozta Marius Dragomir.

[wp_ad_camp_2]

Ahogy a Facebook, úgy a Google is tesz erőfeszítést az álhírek terjedésének ellenőrzésére. A Facebook például az Egészségügyi Világszervezet tájékoztató oldalát népszerűsíti a világjárvány alatt, és elkezdte megjelölni a potenciálisan hamis tartalmakat azzal, hogy alternatív forrásokat kínál az adott hírre.

A Google tudatosító kampányt indított arról, hogy a felhasználók milyen higiéniai eljárásokkal védhetik meg magukat a vírustól. A „jó” tartalmak népszerűsítése ellensúlyozhatja az álhírek hatását, de a hamis tartalmak virális terjedésének problémájára jelen pillanatban sincs megoldás.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Így hoznak jövedelmet az álhírek appeared first on Átlátszó Erdély.