Miközben a gyermekotthonok kiürülnek, a Szent Ferenc Alapítvány csatatereket vásárol, és reménytelennek látszó ingatlanokat újít fel.
Strukturális átláthatatlanság jellemzi a Déván 1993-ben bejegyzett Szent Ferenc Alapítvány gazdálkodását – jöttünk rá, amikor elkezdtünk érdeklődni a Böjte Csaba szerzetes vezette alapítvány gazdasági háttere iránt.
Azért merült fel, hogyan és miből gazdálkodik a gyermekeket mélyszegénységből mentő alapítvány, mert az elmúlt másfél év során egyre több nevelő és önkéntes számolt be nekünk arról, hogy a személyzet alulfizetettsége hogyan gátolta a tényleges gyermekvédelmet:
1. Képzett szakemberek minimálbérért a legritkább esetben mentek oda dolgozni. Ha nem kerültek vezető pozícióba, vagy a közvetlen környezetük, főnökük nem ismerte el és nem bátorította a munkájukat, akkor heteken vagy hónapokon belül otthagyták a Szent Ferenc Alapítványt.
2. Emiatt még azok a nevelők sem kaptak szakmai szupervíziót, akik ezt kifejezetten igényelték. Minden volt nevelő, akivel az elmúlt másfél évben beszélgettünk, úgy érezte, szakmailag magára volt hagyva a korántsem egyszerű nevelési problémákkal. Árva gyermek szinte alig volt és alig van az alapítvány otthonaiban, a legtöbb gyermek úgy került oda, hogy hivatalosan vagy nem hivatalosan kiemelték a családjából. A kiemelés maga is törés a gyermekek életében, amely maga is nevelési problémákhoz vezethet, és a megoldandó problémák eleve súlyosabbak, ha a gyermek drasztikusan elhanyagoló vagy abuzív környezetből került az otthonba. Minden volt nevelő hangsúlyozta, hogy a rábízott gyermekek többsége kiegyensúlyozatlan, diákként pedig sajátos nevelési igényű volt.
3. Minimálbérért csak a legelhivatottabb nevelők maradtak az otthonokban. A nagy létszámú otthonokban emiatt nagy volt a nevelők fluktuációja legalább a 2010-es évek második feléig. Böjte Csaba szerint azok, akik évekig kitartottak, már a minimálbérnél nagyobb fizetést kapnak. A hozzánk beérkezett beszámolók szerint állandó volt a nevelőhiány az otthonokban, és önkéntesekkel igyekeztek pótolni a hiányzó munkaerőt.
4. Az állandó készenlétet igénylő, de alulfizetett munka sok esetben a lelkes és jóindulatú nevelők kiégéséhez vezetett. A munkaerőhiánnyal kombinálva azt eredményezte, hogy eleve alkalmatlan, rosszindulatú vagy olyan ember is került nevelőként az otthonokba, aki egzisztenciálisan rászorult, hogy ott éljen. A rászorulók közül aki rendezte az életét, az gyorsan tovább is állt. Aki kiszolgáltatottként ott maradt, az nem tudta vagy nem merte jelezni az ellátási problémákat vagy a kollégái abúzusait. Kiváltképp akkor nem, ha korábban maga is az egyik otthonban nevelkedett.
Az alapítvány finanszírozását és az ott végzett gyermekvédelmi munka milyenségét tehát nem lehet elválasztani egymástól. Emellett úgy véljük, a gazdálkodás átláthatóvá tétele jelentősen segítene visszaépíteni a közvélemény bizalmát a Szent Ferenc Alapítvány iránt. Arra, hogy az alapítvány bizalmi válságba került, és ennek anyagi következményei vannak, maga Böjte Csaba tett nekünk utalást.
Böjte Csabához három alapítvány köthető:
Ő az elnöke a Déván 1993-ban bejegyzett Szent Ferenc Alapítványnak. Ez a romániai alapítvány működteti a bentlakó és napközi otthonokat: birtokolja vagy bérli az épületeket, alkalmazza a nevelőket, pályázik romániai, magyarországi és uniós forrásokra, fogadja a romániai és nemzetközi adományokat, a személyi jövedelemadó 3,5 százalékának felajánlását. Könyvelési mérlegét évente köteles benyújtani a pénzügyminisztériumhoz. Erről a nyilvános adatok 2011-ig követhetők vissza.
Böjte Csaba az alapítója és egyik kurátora a Magyarországon 2002-ben bejegyzett, Dévai Szent Ferenc Alapítvány nevű, közhasznú civil szervezetnek. A kuratórium elnöke Vásárhelyi Tamás, munkatársai önkéntes alapon gyűjtik a magyarországi adományokat és az 1%-os SZJA-felajánlásokat. Évente közzéteszik az alapítvány közhasznúsági jelentését az előző évi gazdálkodásról.
Böjte Csaba alapította továbbá a Gyulafehérváron közel három éve, 2020. július elsején bejegyzett Szent László Alapítványt. A bejegyzési cím megegyezik Ladányi Árpád Csaba ügyvédi irodájának címével. Ladányi az RMDSZ egyik parlamenti képviselője, a Fehér megyei RMDSZ-szervezet elnöke. Ladányi mellett az alapítvány tagja még Zólya Levente régész, a keresdi Bethlen-kastély felújításának vezetője, valamint Huszár Árpád, a Madárfészek-Godako Ökölvívó Akadémia elnöke.
A bejegyzési dokumentumok szerint (.pdf, 696. oldal) a Szent László Alapítvány célja az erdélyi épített örökség részét képező, vagy erdélyi történelmi eseményekhez és alakokhoz köthető ingatlanok megvásárlása, konzerválása, felújítása, turisztikai hasznosítása. Erre az alapítványra írták rá a 2020. októberében megvásárolt piski csatateret és a volt csárda ott álló, romos épületét. A piski emlékpark kialakítására az alapítvány 2021. decemberében 200 millió forintot kapott a magyarországi Nemzeti Kulturális Alaptól. A Szent László Alapítvány könyvelési mérleget még nem nyújtott be.
A gyermekotthonok teljes finanszírozását valószínűleg senki se látja át alapítványi szinten.
Még úgy sem, hogy a romániai alapítvány pénzügyi gazdálkodása központosított, Déváról intéznek minden bankszámlára érkező összeget, és onnan történik minden kifizetés. Ez a strukturális átláthatatlanság abból adódik, hogy az alapítvány otthonaihoz nem csak pénzadomány és nem csak banki utalással érkezett és érkezik.
Ami a központi számlára érkezik, és ezért biztosan megjelenik az alapítvány éves bevételének a kimutatásában, az
- a román állami támogatás, ami sokáig megalázóan alacsony volt, idéntől jócskán emelkedett;
- a romániai magánszemélyek és cégek utalásai: a jövedelemadójuk 3,5 százaléka, ha felajánlották;
- a magyarországi testvéralapítvány gyűjtötte készpénzadomány magánszemélyektől, cégektől és magyarországi önkormányzatoktól;
- a romániai alapítványnak a magyarországi Bethlen Gábor Alapnál megnyert pályázatai;
- illetve az a két uniós pályázat, amit a Szent Ferenc Alapítvány eddig elnyert.
Tíz éve még gyakoribb volt a készpénz- és tárgyadomány,
amelyet vendégek és támogatók vittek be az egyes otthonokba. A szovátai otthonról tudjuk, hogy egy füzetbe írták be a nevelők, ha ők vették át a készpénzadományt. Ezután már nem volt rálátásuk sem arra, hogy ezek az összegek bekerültek-e az alapítvány könyvelésébe, sem arra, hogy az otthon vezetője ezeket hogyan használta fel.
Ruhaadománnyal szó szerint tele volt a padlás, mesélte egy nevelő, aki 12 éve dolgozott ott. Megtörtént, hogy ha az otthon vezetője nem vitte el a fel nem használt ruhákat a környékbeli rászorulóknak, akkor a kazánban égették el, hogy helyet csináljanak az újabb adományoknak. Egy mosógép viszont, amelyet pünkösdi búcsúról érkező magyarországi zarándokbusz szállított az otthonba, az otthonvezető saját lakásában landolt, mesélte egy másik nevelő ugyanarról a korszakról.
Még korábban, 15 éve egy határon túli adományozó több napot töltött az otthonban, hogy személyesen adhasson át Böjte Csabának nagyobb összegű készpénzt. Mivel végül nem találkoztak, az otthonvezetőnek adta oda, de hangosan megfogadta, hogy nem fog többet gyűjteni az alapítványnak, számolt be az esetről nemrég egy akkoriban Szovátán önkénteskedő személy.
Az otthonok Facebook-posztjaiból is követhető, hogy a helyi közösséggel jó kapcsolatokat ápoló otthonok többször kapnak ételadományt. Ezt az otthonokban leltárba kell venni, és fel kell tüntetni a menüben – ez az egyik dolog, amit rendszeresen szoktak ellenőrizni a megyei szociális és kifizetési ügynökségek munkatársai. Arról nincs információnk, hogy ezek megjelennek-e valamilyen módon az alapítvány központi költségvetésében.
Szerencsére nagyon sokan pontszerűen támogatnak egy-egy gyermeket valamelyik otthonban – ez a népszerű keresztszülő program. A program minden érintett számára előnyös: a támogatást célzottan az illető gyermek aktuális igényeihez tudják igazítani, a gyermek érzi, hogy fontos valakinek a külvilágban, a támogató könnyen és gyorsan értesül adományának felhasználásáról. Anevelő érzi, hogy egész konkrét segítséget tudott biztosítani a rábízott gyereknek, az alapítvány számára pedig sokféle könnyítést jelent, hogy nem kell minden támogatást központilag megszervezzen és eljuttasson az otthonokhoz.
Úgy tudjuk, a támogató keresztszülő az alapítvány számlájára is befizet egy kvótajellegű összeget, de ez nem mindig jutott el ahhoz az otthonhoz, ahol az ő támogatottja nevelkedett.
Jelenleg is Szovátán dolgozó nevelőktől tudjuk, hogy volt olyan időszak, hogy mindegyik gyermeknek volt keresztszülője, és jelenleg is a gyerekek többségét támogatja ilyen távoli keresztszülő. Van, aki csak informálisan: közvetlenül a nevelőnek küldi a pénzt, ha a gyerek kinőtte a kabátját, a nevelő pedig megmutatja neki a vásárolt tárgyat és a nyugtát. Vagy régi ismerőse valamelyik nevelőnek időnként beugrik az otthonba, kicsit beszélgetnek, és ott hagy egy kisebb összeget, amelyből a nevelő elviszi a gyerekeket fagyizni, helyi kirándulásokra vagy befizetős sport- és szabadidős tevékenységekre. Gyakorlatilag mindenkinek egyszerűbb és könnyebb, ha ezek nem futnak át az alapítvány központi költségvetésén.
A strukturális átláthatatlanság másik oka, hogy az alapítvány vezetése kifejezetten ezt akarja.
Böjte Csaba kifejtette nekünk, hogy szerinte az a jó működés, amikor a nevelőt még a szomszéd lakásban dolgozó nevelő és annak gondjai sem érdeklik, csak és kizárólag a saját munkája, a rábízott gyerekek. Sok évvel korábban nem hallgatta meg a nevelőket, akik az ellátásra, szakmai szupervízió hiányára panaszkodtak. Írásos panaszaikat általában egyetlen sorral hárította el, amelynek üzenete leggyakrabban az volt, hogy fogadják el a körülményeket és az otthonvezetők tekintélyét.
Amikor tavaly nyáron kérdeztük az adminisztratív munkatársakat Déván, hogy aktuálisan hány gyermeket lát el az alapítvány hány nevelő segítségével, akkor azt mondták, fejből ők ezt nem tudják. Amikor idén áprilisban kérdeztük ezekről a sarokszámokról Böjte Csabát, akkor az alapítvány könyvelőjéhez, Palkó Cecíliához irányított minket. Elküldtük neki is a kérdéseinket arról, hogy
- évente hogyan változott a gyermekek létszáma az alapítványnál az utóbbi tíz évben;
- hány gyermekre kérik le azokat az állami támogatásokat, amelyekről biztosan tudjuk, hogy meg szokták pályázni, illetve kapni;
- egyáltalán a bevételük mekkora hányadát teszi ki a román állami támogatás;
- vagy hogy szerepelt-e a szovátai otthon volt vezetőjének elbocsátási indokai között az, hogy az illető esetleg hűtlenül kezelte az oda érkezett adományokat.
Palkó Cecília nem értette, miért kellene válaszolnia ezekre a kérdésekre, írta Böjte Csabának, aki közös levélben válaszolt neki és nekünk. (Ezért láthattuk Palkó értetlenkedését.) Böjte Csaba mindössze ennyit válaszolt:
„Sokféle állami ellenőrző szerv van, ők rendszeresen látogatnak bennünket, azoknak szívesen válaszolunk minden hivatalos kérdésre, de a kedves újságíró kérdéseire nem vagy köteles válaszolni. Elég ha azt leírod, hogy magán adományok nélkül egyetlen honapot nem élne túl a Szent Ferenc Alapítvány!! A román állam valóban hozzájárul a gyermekek ellátásához. 2023-ban a költségvetésünknek 32% bíztosította a hívatalos álami források.”
Bár Böjte Csaba a személyes beszélgetésünkkor is azt mondta, hogy a román állam az alapítvány büdzséjének általában a negyedét-harmadát biztosítja, alapos indokunk van arra, hogy ne vegyük készpénznek a számokat az írásos válaszából. Nem gondoljuk, hogy az alapítvány vezetése tavasszal ennyire pontosan előre látná az egész évi költségvetését olyan körülmények között, hogy a hazai állami forrásaik épp idén jócskán növekedtek; a magyarországról havonta érkező magánadományok januártól érezhetően csökkentek.
Azt sem tudhatják előre összegszerűen, hogy idén mennyi gyűl össze a hazai 3,5 százalékos felajánlásokból. Valószínűleg azt sem tudja még senki, hogy idén mennyit ítél meg az alapítványnak a magyar állam kezelte Bethlen Gábor Alap, abból mennyit fizet ki, illetve mennyit utal az előző években megítélt és esetleg még nem kifizetett összegekből.
Vagyis ha elfogadjuk 2023-at, akkor a 32 százalék pontossága kérdőjelezhető meg, ha pedig a 32 százalékot fogadjuk el valósnak, akkor az szinte biztos, hogy valamelyik korábbi évre vonatkozik.
Frissítés, 2023. május 30., 21:10: Böjte Csaba szóban javította magát a mai szovátai találkozón. A román állam a tavalyi költségvetésük 32 százalékát állta. Ami azt jelenti, hogy a hazai állami támogatás több mint tízmillió lej volt.
A legátláthatóbb forrás
Kérdéseinkre a legkonkrétabb válaszokat a magyarországi Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetése küldte, bár számokat ők sem szívesen osztottak meg. Ez az alapítvány szervezi a magyarországi adományokat és juttatja el a romániai Szent Ferenc Alapítványhoz.
Közhasznú alapítványként a gazdálkodása elég jól követhető a 2007-től közzétett éves közhasznúsági jelentésükből. A kuratórium is jórészt ezeket ajánlotta a figyelmünkbe, holott a kérdéseink inkább azt firtatták, gyakorol-e bármilyen felügyeletet a budapesti alapítvány a dévai alapítvány gazdálkodása fölött.
Továbbra is kíváncsiak vagyunk, megbeszéli-e a magyarországi kuratóriummal Böjte Csaba a főbb terveit például leépítések vagy ingatlanvásárlások előtt, és Budapestről követik-e, hogy a dévai alapítvány mennyit költ a gyermekotthonok működtetésére és mennyit más beruházásokra. Szerettük volna, ha megerősítik vagy megcáfolják az értesülésünket, miszerint a kuratórium tagjai meglepődtek tavaly nyáron, amikor megtudták, milyen keveset keresnek a dévai alapítvány nevelőként alkalmazott munkatársai.
Arra a kérdésünkre sem kaptunk választ, hogy az alapítványi otthonokban élő gyermekek közül hányat támogatnak magánszemélyek a budapesti alapítvány keresztszülői programjában, és közvetlenül vagy az alapítványokon keresztül támogatják-e a gyerekeket. Szerettük volna ellenőrizni Böjte Csabának azt a kijelentését is, hogy a magyarországi alapítványtól havonta érkező összegek valóban lecsökkentek-e 40 millió forintról 15 millió forintra, de erre sem kaptunk konkrét választ. A romániai alapítvány nyilvános mérlegeiből ugyanis nem derül ki, hogy milyen főbb források biztosítják a bevételét és milyen arányban.
Belátva, hogy a romániai alapítvány pénzügyi működését feltáró erőfeszítésünk strukturális és szándékolt korlátokba ütközik, nézzük meg,
nagyjából mi az, ami tudható.
A Szent Ferenc Alapítvány honlapja szerint jelenleg 25 gyermekotthont és 18 napközi otthont működtet Romániában. Emellett három bentlakóotthont támogat, és a helyi iskolákkal közösen 14 iskolaházat működtet. Azonban már ezek az adatok is elavultak: a csíkkarcfalvi napköziotthon működtetését átadták a helyi önkormányzatnak, a gyulafehérvári bentlakó otthon pedig megszűnt, mert elfogytak a gyermekek, mondta Böjte Csaba.
Nagyjából így járt a segesvári otthon is, tudtuk meg jelenlegi nevelőktől. Úgy emlékeznek, a segesvári otthon megszűnését Böjte Csaba említette nekik, a gyulafehérváriról pedig úgy szereztek tudomást, hogy az ottani nevelő elköszönt a munkatársi levelezőlistán. Arról, hogy a Szent Ferenc Alapítvány otthonaiban
melyik évben hány gyermek nevelkedik, egész biztosan létezik kimutatás.
Onnan tudjuk, hogy a legutóbbit, a 2022-est közölte velünk a magyarországi alapítvány Böjte Csaba tavalyi tájékoztatójára hivatkozva. Eszerint tavaly az alapítvány 523 bentlakó és 609 napközis, összesen 1132 gyermekről gondoskodott. Bár mi az utóbbi tíz év számaira kérdeztünk rá a magyarországi és a romániai alapítványnál is, mindössze ennyit kaptunk.
A romániai alapítvány munkatársaitól csak elnagyolt számokat és trendeket tudtunk meg. Böjte Csaba korábban ötezer, az utóbbi pár évben összesen hatezer gyermeket említ olyanként, akikről az alapítvány gondoskodott az elmúlt 30 évben. Idén alig fogadtak be újakat, mondta. De azt is gyakran elmondja, hogy náluk nyitva vannak a kapuk, a gyerekek aszerint jönnek az otthonokba vagy viszik haza őket a szüleik, hogy a szülők élethelyzete hogyan változik. Azaz nem tudni, hogy a hatezerbe beleszámolják-e azokat is, akiket csak pár hétre hagynak a szüleik valamelyik otthonban.
Ami biztos, hogy az elmúlt tíz évben a gyermeklétszám a töredékére esett vissza. Ezt számok nélkül erősítette meg tavaly Kolozsvári Tibor, a tusnádfürdői ház akkori vezetője arra hivatkozva, hogy eleve kevesebb gyermek születik, emelkedett az átlagos életszínvonal, és kevesebben élnek mélyszegénységben. Illetve szigorodtak a törvények, hét évesnél fiatalabb gyermekeket nem fogadhatnak be.
Tíz-tizenöt éve még 300 gyermek élt a dévai otthonokban, tavaly 80, illusztrálta a csökkenést tavaly nyáron Palkó Cecília, az alapítvány könyvelője. Azt a két négyévest pedig, akivel az ebédlőben beszélgettünk, nem fogadták be hivatalosan, csak vigyáznak rájuk, magyarázta, amíg az édesapjuk állást talál.
Azt több nevelőtől is hallottuk, hogy 2017-ben nagyon sok gyermeket, fiatalt hazaküldtek, de nem tudták megmondani, ennek pontosan mi volt az oka. Böjte Csaba pedig kikerülte a kérdést. Most azt feltételezzük, hogy akkor kezdték véglegesíteni az otthonok működési engedélyét, és a gyermekvédelmi hivatalok egyre szigorúbban szorgalmazták, hogy törvényesítsék a gyermekek ott tartózkodását.
2012-ben fogadták el a szociális ellátás minőségét szabályozó törvényt, a Szent Ferenc Alapítványt ennek alapján akkreditálták szociális szolgáltató szervezetként 2014 májusában. Ezután indult az egyes otthonok engedélyeztetése. Először egyéves ideiglenes engedélyt kaptak, a többségük 2015-16-ban, majd 2016-17-ben az öt évig érvényes licencet. Ezt ötévente meg kell újítani.
A Szent Ferenc Alapítványnak jelenleg 57 szolgáltatása rendelkezik engedéllyel. Ezek közül 23 napközi otthon vagy nappali központ. A nagyobb, korábban egyetlen bentlakó otthonként működő intézmények ezen a listán 2-5 külön szolgáltatásként szerepelnek, mivel az úgynevezett családi típusú otthonokban legfeljebb 12 gyermek élhet. Egyes otthonokat (Csíksomlyó, Petrozsény, Gyergyószentmiklós) sikerült ennél nagyobb létszámú központokként engedélyeztetni.
Az alapítvány bentlakó gyermekotthonainak engedélyezett kapacitása jelenleg összesen 535 fő. Azaz a tavalyi adatok alapján (523 bentlakó gyermek) az engedélyezett otthonok közel teljes kapacitáson működnek.
Ennél viszont jóval több szálláshellyel rendelkezik az alapítvány, hiszen az otthonok korábbi, a gyermeklétszám bezuhanása előtti tényleges kapacitásának zöme megmaradt.
A román állami források
Hogy mikor hány gyermek élt az alapítványi otthonokban, azért fontos, mert a befogadott gyermekek száma alapján pályázik az alapítvány a szociális feladatokat ellátó civil szervezeteknek 1998 óta járó állami szubvencióra. Ez a szubvenció 2008 óta tavalyig változatlanul 250 lej volt havonta a bentlakó otthonokban élő gyerekek után, és 175 lej a napközi otthonokba járó, ott étkező és tanuló gyerekek után. Abban a 12 éves időszakban a fogyasztói árak több mint 50 százalékkal emelkedtek a Világbank adatai szerint.
Tavaly áprilisban a kormány megnégyszerezte ezeket az összegeket: 2023-tól havonta ezer lejt fizet a bentlakó ellátottak után, és 600 lejt a napközi otthonokba járók után. Ezt a legkisebb és legstabilabb állami támogatást évente kell megpályázni, és mindegyik gyermek után jár. Tavaly ebből 2,5 millió lejes bevétele lehetett az alapítványnak.
Emellett szintén a központi költségvetésből utalják az úgynevezett elhelyezési illetményt. Ezt azoknak a gyermekeknek az ellátására fizeti az állam, akiket a megyei gyermekvédelmi hivatalok helyeznek el az otthonokban megyei tanácsi vagy bírósági határozat alapján. Ezt emlegetik úgy, hogy „plasament”. A „plasamentes” gyermekek ellátásáért az állam hosszú évekig havonta 600 lej körüli összeget fizetett.
Ezt a támogatást a kormány tavaly nyáron 630 lejről 950 lejre emelte. Szintén tavaly júliustól emelte meg a zsebpénz összegét havi 28 lejről 150 lejre. Míg az elhelyezési illetményt a szervezet költi el szigorúan megszabott célokra (élelmezés, rezsiszámlák, nevelők fizetése), a zsebpénzt oda kell adni a gyermekeknek. Ha tavaly már szinte mindegyik gyermek elhelyezése hivatalos volt, és pályázott is az alapítvány erre az illetményre, akkor 3,7 millió lejes bevétele lehetett ebből, idén pedig mintegy 5,7 millió lej.
Mivel az elhelyezési illetmény jóval nagyobb volt, mint az egyszerű állami szubvenció, a civil szervezetek, egyházak is érdekeltté váltak abban, hogy rendezzék az otthonaikban élő gyermekek jogállását. Azaz előkészítsék a gyermekek dossziéit ahhoz, hogy a megyei tanács vagy bíróság meghozza az elhelyezési határozatot. Egy-egy ilyen előkészítés több hónapig tartott, tudtuk meg Bojoievschi Évától, aki esetmenedzserként a 2010-es évek közepén intézte ezeket a papírokat a szovátai otthonban.
A hosszadalmas ügyintézés és a sok rászoruló gyermek miatt a gyermekvédelmi hivatal gyakorlatilag elnézte az otthonoknak, hogy az ottlakó gyermekek töredékéről volt ilyen elhelyezési határozat. A 2010-es évek közepén a Maros megyei hivatal 25-45 bentlakó gyerekről tudott, holott több mint száz gyermek élt a szovátai otthonban, akiknek egy részét csoportokban sétáltatták a városban, amikor kiszállt a hivatal ellenőrizni, mesélte nekünk több nevelő is.
De nem csak Maros megyében létezett ez az eltérés. A Kedves-ügy vádirata szerint a Szent Ferenc Alapítvány két Hargita megyei otthonában legalább kétszer annyi gyerek élt, mint ahányat említ az országos gyermekvédelmi hatóság akkori statisztikája Hargita megye összes civil fenntartású otthonából.
Az igazán jelentős román állami támogatást azonban az alapítvány eddig nem kérte.
A szociális szolgáltatások minimum standard költségét kormányhatározat állapítja meg. Ez gyermekenként 2010-től havonta 6-800 lej közötti összeggel, 2016-tól 1400 – 1800 lej közötti összeggel, 2020 nyarától pedig 2900 – 4700 lej közötti összeggel haladja meg az elhelyezési illetményt. A sávos eltérés oka, hogy a kormány más-más standard költséget állapított meg az elhelyezési központokban élő, a családi típusú házakban élő, illetve a tömbházlakásokban élő gyermekek ellátására.
A kormány a minimum standard költséget évi összegben határozza meg. Ezt elosztottuk 12-vel, majd az így kapott összegből kivontuk az elhelyezési illetmény tavalyig érvényes, havi 600 lej körüli összegét. Az ellátás minimum standard költségét ugyanis a helyi vagy megyei önkormányzatoktól lehet igényelni a hivatalosan elhelyezett, azaz a megyei gyermekvédelmi hivataloknál is nyilvántartott gyermekek után, ha az illető önkormányzat partnerséget köt a civil szervezettel, és fizet a civil szervezet szociális szolgáltatásaiért.
Az önkormányzat nem köteles kifizetni a teljes ellátási költséget, és mindenképp le kell vonnia belőle az elhelyezési illetményt, amelyet a központi költségvetésből fizet ki a szociális, munka- és családügyi minisztérium. De mindenképp többletbevételt jelentett volna a Szent Ferenc Alapítványnak, ha a hazai önkormányzatoknál is lobbizik, hogy több és szakszerűbb ellátást biztosítson a gondjába vett gyermekeknek.
„Most tudtuk meg mi is, hogy létezik ez a törvény, eltitkolták, vagy nem akarok senkit vádolni, vagy mi voltunk tátott szájúak”
– mondta tavaly nyáron a dévai alapítvány egyik adminisztratív munkatársa, amikor rákérdeztünk erre a minimum standard költségre. Az alapítvány ezt korábban soha nem kérvényezte, de remélik, hogy idéntől megkapják. A szociális ellátás állami támogatását szabályozó törvényt 2011-ben fogadták el.
Ahhoz képest, hogy az ellátott gyermekek száma az utóbbi években drasztikusan visszaesett, és az alapítvány nem szerződött az önkormányzatokkal a központinál nagyobb összegű támogatásra,
éves bevétele és alkalmazottainak száma megduplázódott, vagyona pedig megháromszorozódott az utóbbi tíz évben.
A Szent Ferenc Alapítvány nyilvános mérlegeiben követhető fejlődés mindenképp örvendetes. Ha több pénz és több felnőtt jut kevesebb gyermekre, az az ellátás és odafigyelés egyértelmű javulását kell, hogy jelentse. Ezek az éves mérlegek nyilvánosan 2011-ig követhetők vissza. Egyedül 2015 kivétel, arra az évre az alapítvány valószínűleg nem nyújtott be mérleget a pénzügyminisztériumhoz, vagy a minisztérium valamiért nem tette közzé.
Az alapítvány hivatalos bevétele 2011-ben 11,7 millió lej volt, és 124 főt alkalmazott. Az alkalmazottak száma 2013-tól indul jelentős emelkedésnek, a hivatalos bevételek 2016-tól: 14 millió lej, majd 21,4 millió, 2018-ban 19,4 millió, 2020-ban 41,8 millió lej volt. Ekkoriban 205-210 főt alkalmaztak, tavaly viszont elbocsátottak 40 embert.
A bevételek emelkedése több tényezőnek köszönhető:
- növekedett a román állami támogatás azzal, hogy egyre több gyermek elhelyezését törvényesítették;
- az alapítvány egyre nagyobb összegeket nyert el a magyarországi Bethlen Gábor Alaptól;
- 2020-ban az alapítvány két uniós pályázatot is elnyert összesen 9,4 millió lej értékben (végzős fiatalok pályaorientációjára, kirepült fiatalok lakbértámogatására, felkészítésére az önálló életre és álláskeresésre);
- a magánadományozóknak is egyre kényelmesebb bankszámlára utalni a támogatást.
Az alapítvány vagyonának a könyvelési mérleg Active imobilizate (ingatlanaktívák) rubrikájában feltüntetett összeget tekintjük. Ez az ingatlanok, illeve az egy évnél hosszabb távra lekötött pénzek értékét foglalja magában. Jól látható, hogy míg 2011-ben 9,4 millió lej szerepelt ebben a rubrikában, addig 2022-ben már 29,6 millió lej.
Böjte Csaba elmondta, ő maga szorgalmazta, hogy a Szent Ferenc Alapítvány képezzen akkora tartalékot, hogy legalább egy évig tudjon működni akkor is, ha már nem tesz szert bevételre, vagy ne adj’ isten az ő személyével történik valami. Az utóbbi öt évben az alapítvány kiadásai 15 és 30 millió lej között változtak, de a mérlegből nem állapítható meg, hogy ebből mennyi a gyermekek ellátására, nevelők fizetésére fordított összeg, és mennyit költöttek az ingatlanok állagmegőrzésére, illetve felújítására.
A magyarországi támogatások
A dévai alapítvány stabil, de változó összegű bevételi forrása a budapesti testvéralapítvány gyűjtötte támogatás. A budapesti alapítvány évente 200-450 millió forint közötti összegeket utal, tavaly például 350 millió forintot, tavalyelőtt 454 millió forintot. Ez általában kisebb összeg, mint amennyit gyűjt, és látszik, hogy ügyesen köti le a maradékot: saját tőkéje a kezdeti félmillió forintról 2021-ben 2,6 milliárd forintra emelkedett.
A budapesti alapítványnak egyre kevesebben ajánlják fel jövedelemadójuk egy százalékát: míg korábban ebből évi 60 millió forintot utalt át neki a magyar kincstár, az utóbbi években ez inkább 50 millió forint körül mozog. Ráadásul az utóbbi öt évben a forint a lejhez képest is leértékelődött.
„Az Erdélyben működő Szent Ferenc Alapítvány a gyermekvédelmi feladatellátás román állam által nem finanszírozott hányadát adja támogatásként a Dévai Szent Ferenc Alapítvány. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója és egyik kurátora Böjte Csaba ferences rendi szerzetes természetesen mindig részt vesz a kuratóriumi ülésen és beszámol az Erdélyben működő Szent Ferenc Alapítvány által működtetett bentlakásos otthonok működéséről, mindennapjairól. Az itt elhangzott kéréseket a kuratórium meghallgatja, majd ezt követően dönt a működéshez szükséges összeg mértékéről és átadásáról. Tavaly 350.000.000 Ft-os támogatást utaltunk át a gyermekneveléshez szükséges költségekhez, melynek felhasználásáról részletes elszámolást küld a Szent Ferenc Alapítvány” – válaszolta megkeresésünkre Vásárhelyi Tamás kuratóriumi elnök. Annyit részletezett, hogy a romániai alapítvány élelmiszerekre, a munkatársak fizetésére és a házak közüzemi költségeire fordítja az általuk gyűjtött támogatásokat.
A dévai alapítvány viszont egyre többet pályázik magyar közpénzre a Bethlen Gábor Alaphoz. Mivel az Átlátszó Erdély évek óta követi a Bethlen Gábor Alap határon túli szervezeteknek megítélt támogatásait, ezek közül kikerestük a dévai bejegyzésű Szent Ferenc Alapítvány nyertes pályázatait. Ezeknek összegét aszerint csoportosítottuk, hogy működésre és programokra kérte az alapítvány, vagy nagyobb összegű beruházásokra.
Míg működésre és programokra hat- és ötvenmillió forint közötti összegeket kapott a BGA-tól, beruházásokra 2017-től 67 és 984 millió forint közötti összegeket is elnyert. Ez utóbbit 2018-ban ítélte meg a BGA a kézdivásárhelyi volt minorita rendház felújítására, amely két éve készült el. A renoválásra Kézdivásárhely uniós pénzt szeretett volna lehívni, de a város pályázata 2017 elején elbukott, majd hazai kormánytámogatást sem sikerült erre a projektre irányítani.
Az alábbi infogramon a dévai alapítvány éves bevételeit tüntetjük fel, mellette azt, hogy ebből mennyi volt a budapesti testvéralapítvány támogatása, és mennyit ítélt meg abban az évben működésre, illetve beruházásra a Bethlen Gábor Alap.
Azt nem tudjuk, hogy a megítélt összegekből a BGA melyik évben ténylegesen mennyit utalt, de az jól látszik, hogy a nagyobb összegeket biztosan nem egyszerre utalta, a megítélés évében, mert a többi látható forrással együtt meghaladta volna a dévai alapítvány teljes bevételét. A forintos összegeket itt az összehasonlítás végett lejben tüntettük fel. Átváltáskor mindig a Román Nemzeti Bank évi középárfolyamát vettük figyelembe.
Azt mindenképp érdemes megjegyezni, hogy a fenti számok cáfolják Böjte Csabának az a kijelentését, amelyet a Válasz Online-nak adott interjújában tett, miszerint a gyermekotthonok működtetésére nem kért és nem kapott a magyar államtól pénzt. Egyrészt a 3,5%-os fejajánlásokat a magyar államkincstár utalja a budapesti alapítványnak, másrészt a Bethlen Gábor Alap magyar közpénzt oszt a határon túli magyar szervezeteknek. Az igaz, hogy a Szent Ferenc Alapítvány működésre és programokra felháborítóan keveset kért vagy kapott, miközben kolostor- és kastélyfelújításra százmillió forintokat költhetett.
Frissítés, 2023. június 2.: Böjte Csaba május 30-i találkozóján a sajtóval hevesen kifogásolta, hogy azt írtuk, magyaroszági közpénzt fogadott el az otthonok működtetésére. Szerinte az 1%-is SZJA-felajánlások nem tekinthetők állami támogatásnak, még ha a magyar kincstáron keresztül is érkezik hozzájuk. Arról nem mondott semmit, hogy emellett a BGA évente 6 és 50 millió forint közötti összegeket ítélt meg a Szent Ferenc Alapítványnak működésre és programokra. Mi több, képviselői beadványra adott válaszában Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is azt írta, hogy a Magyar Kormány a nemzetpolitikai szakterületen keresztül 95 millió forint működési támogatást adott Böjte Csaba gyermekvédelmi tevékenységére 2018 és 2023 között. (A mi számításaink szerint 2018-2022 között a BGA 132 millió forintot ítélt meg az alapítványnak működésre és programokra.)
A visszakövethető tizenegy évben a dévai alapítvány szinte mindig elköltötte szinte a teljes bevételét. Hogy ebből melyik évben mennyi ment a gyerekek ellátására, a nevelők, pszichológusok, ügyintézők képzésére és fizetésére, a meglévő otthonok karbantartására, tartalékképzésre vagy romos állapotú műemlékek megvásárlására és felújítására, azt az alapítvány nekünk már valószínűleg nem fogja elárulni. Mások viszont továbbra is megkérdezhetik a dévai és a budapesti alapítvány illetékeseit.
Az biztos, hogy ebben az időszakban a fogyasztói árak 50 százalékkal emelkedtek Romániában a Világbank adatai szerint. Az valószínű, hogy a nevelők képzésére az utóbbi hat évben kevesebbet költöttek, mint előtte. Számuk 2017 óta enyhén csökkent, 2022-ben hirtelen, 40 fővel csökkent. Míg ezelőtt tíz évvel közel egy hetes képzést kaptak Nagyszalontán, 2016-ban már csak 1-2 naposat, tudtuk meg volt nevelőktől. Ezelőtt 2-3 évvel pedig elég volt már csak vizsgázni menni egy váradi céghez.
A képzést nem az alapítvány választja ki és szervezi a nevelőknek, hanem ők választják meg, honnan szereznek oklevelet a képzésről, mondta nekünk idén áprilisban Böjte Csaba, amikor rákérdeztünk a szakmai képzés hiányosságára.
Úgy tudjuk, a budapesti alapítvány képviselői meglepődtek, amikor tavaly nyáron megtudták Déván, hogy
a nevelők fizetése továbbra is nagyon alacsony.
Évek óta és jelenleg is az alapítványnál dolgozó nevelőktől úgy tudjuk, hogy fizetésként az országos minimálbért kapták és kapják. Míg ez 2021-ben nettó 1413 lej volt, tavaly kicsivel emelkedett 1500 lej fölé, idén pedig a kormány rendelkezése alapján eléri az 1898 lejt (382 eurót). Ennek a bruttója havonta 3000 lej kiadást jelent a munkáltató számára. 2016-ban, amikor az eddig általunk feltárt abúzustörténetek kiderültek az alapítványon belül, a nettó minimálbér év közben emelkedett 776 lejről 917 lejre.
„Itt is van mindenféle kategória. Amikor valaki bekerül, akkor általában minimálbéren van, de akik régebb itt vannak, logikus, hogy többet keresnek” – jelentette ki Böjte Csaba arra, hogy tudomásunk szerint szinte mindenki minimálbérért dolgozik az alapítványnál.
Egyes volt nevelők, akikkel beszéltünk, úgy vélték, az alapítvány szinte mindig jobban meg tudta volna fizetni a nevelőket. Erre Böjte Csaba azt felelte, hogy mindenhol vannak elégedettek és elégedetlenek, másrészt mivel a nevelők együtt laknak a gyerekekkel, az alapítvány nekik is ugyanúgy állja a szállást, kosztot, rezsiköltséget. „Ennek megvannak az előnyei is, hátrányai is, aki idejön hozzánk, az nagyjából előre tudja, hogy mire vállalkozik” – tette hozzá.
„Mi próbálunk most is megfelelő fizetést adni. Biztos, hogy ahhoz képest, hogy abban az időben költségvetéseinknek 20 százalékát, 30 százalékát állta a román állam, ahhoz képest, hogy mondjam, próbáltunk fennmaradni” – válaszolta felvetésünkre, hogy az alacsony bérek miatt nem jöttek szakemberek a gyermekotthonokba, és emiatt is váltakozott olyan gyakran a nevelők személye.
Nem csak ígérték, hanem meg is tartották az ígéretet, mondta Böjte Csaba, hogy ingatlant kap az a nevelő, aki legalább 15-20 évig kitart az alapítványnál, és felnevel 30-40 gyermeket. Főleg hogy a lakások közül néhányat, amely a ʽ90-es években megfelelt gyermekotthonnak, a gyámhatóság ma már nem tart alkalmasnak a célra, magyarázta az alapítvány vezetője.
Hogy a nevelőket nem a bérszínvonal tartja az alapítványnál,
hanem inkább a hivatástudat és a ragaszkodás a gyermekekhez, azt mostani nevelők is megerősítették nekünk. Úgy vélik, a folyamatos szakmai egyeztetések és az alkalmankénti informális beszélgetések, az otthonon kívüli csapatépítő vacsorák, egymás munkájának elismerése, egymás megerősítése az, amivel a szovátai otthonban is sikerült stabilizálni a nevelői gárdát, ahogy új vezetés vette át a házat 2018-ban. Ők maguk is látják, mennyire jót tesz a gyerekeknek, ha huzamosan ugyanaz a nevelőjük, hisz ők jelentik számukra a biztonságot. És ha 9-11 gyerek helyett csak 4-5 van egy-egy nevelő gondjaira bízva.
Míg 2018 előtt még tanév közben is cserélődtek a nevelők, most már az önkéntesek körét is stabilizálták, akik vakációban segítik őket. Egyrészt a Covid-járvány óta megcsappant az önkéntesek száma, másrészt most már az otthon vezetői szűrik a jelentkezőket, nem a dévai vagy a budapesti alapítvány vezetői. Először videóinterjún beszélgetnek el velük, majd ha egyeztették az igényeiket, akkor elküldik a jelentkezőknek a szabályzatot és a házirendet.
Amikor az önkéntes megérkezik, ismét átbeszélik vele a szabályzatot, az önkéntes alá is írja. Az új önkéntesektől erkölcsi bizonyítványt kérnek. Az önkéntesek nem vihetik olyan tevékenységre, például szabadvízi fürdésre a gyerekeket, ahol nagyobb veszélynek vannak kitéve.
A nevelők most is együtt étkeznek, együtt tanulnak a gyerekekkel. Tartják a kapcsolatot a tanítókkal, osztályfőnökökkel, eljárnak szülői értékezletre – ezt a szovátai Domokos Kázmér Iskolacsoport tanárai is megerősítették. Úgy tudjuk, a gyerekek osztálytársai rendszeresen bejárnak az otthonba közösen focizni vagy az elkészíteni az iskolai projekteket az otthonban élő osztálytársaikkal, és szoktak maradni ebédre, uzsonnára.
Milyen képzést ösztönöz az alapítvány?
Szintén szovátai nevelőktől tudjuk, hogy tavaly nyár óta rendszeres online képzésen vesznek részt arról, hogyan ismerjék fel a gyermek viselkedésén, ha abúzus érte, és nem tud beszélni róla. Ezt a nevelők igényelték, nem az alapítvány vezetése, miután az erről tartott jelenléti képzéskor felismerték, erről nem elég egyetlen előadás.
Míg az alapítvány a nevelők pedagógiai képzésébe, szakmai szupervíziójába alig fektet (az alapítvány vezetői nekünk csak az évi munkaorvosi felmérés részeként kötelező pszichológiai tesztet említették), addig egyenesen az alapítvány Facebook-oldala számolt be arról tavaly novemberben, hogy több mint egy tucatnyi munkatársuk alapozóvizsgát tett a Veszprémi SZC „SÉF” Vendéglátás-Turizmus Technikum és Szakképző Iskola kétéves panziós-fogadós képzésén. Idén május 21-én pedig a záróvizsgájuk is sikerült. A megosztott fotókon volt neveltek, otthonvezetők és adminisztratív munkatársak is láthatók.
Az alapítvány Facebook-oldaláról tudtuk meg azt is, hogy a két dévai tömbház lakásainak zömét vendéglátásra alakították át. Mivel az alapítvány mérlegszámai (active imobilizate) azt mutatják, hogy az ingatlanvagyona valamennyire gyarapodik, miközben a gyereklétszám csökken, rákérdeztünk Böjte Csabánál, hogy
szándékában áll-e részben turisztikai pályára állítani az alapítványt.
Nincs ilyen szándéka, az alapítvány otthonaiban mindig is fogadtak vendéget, válaszolta, és szeretné, ha ezt úgy csinálnák, ahogy azt a XXI. században kell. Arra már hiába kérdeztünk rá, mit szeretne javítani az eddigi vendéglátáson, hogyan és miért szeretné professzionalizálni, vagy hogyan kell a XXI. században vendéget fogadni, sok konkrétumot nem tudtunk meg.
Azt válaszolta, minden változik, az is, honnan kell az ételt beszerezni, hogyan kell elkészíteni, porciózni, feltálalni, és hogy Kézdivásárhely legmenőbb éttermét is csak egy Egerből odajáró főszakács tudja megtölteni. „Én úgy gondolom, a nevelőt képezni kell, ugyanúgy minden szempontból mindenkit képezni kell” – mondta végül.
A dévai tömbházlakásokat pedig azért vendégszállásként újították fel, mert szerinte a román törvények szerint egy fedél alatt csak 12 gyermek élhet, egy tömbház pedig egyetlen fedélnek számít. Másrészt szeretné bekapcsolni a dévai központot a nemzetpolitikai államtitkárság Határtalanul! tanulmányi kirándulási programjába, ahol magyarországi iskolák diákjai látogatnak többek között Románia magyarlakta területeire.
Dél-Erdélyi látogatói központot szeretne kialakítani, ahonnan bejárhatók az alapítvány által korábban megvásárolt és felújított, vagy felújításra váró emlékhelyek:
- a 2003-ban Marosilyén megvásárolt Veres-bástya, amelyet Bethlen Gábor szülőházának tartanak;
- néhány ár kaszáló Zajkányban, ahol az a fémbuzogány állt, amely Hunyadi Jánosnak a Vaskapu-hágónál 1442-ben aratott győzelmére emlékeztetett, amíg le nem döntötték a ʽ90-es évek elején;
- egy Maros-parti terület közel a kenyérmezei csata helyszínéhez;
- vagy épp a volt piski fogadó már említett romos épülete és két hektárnyi telek körülötte.
Nem akart ingatlanokat vásárolni,
mondta Böjte Csaba, mert neki elmondták a ʽ90-es években Németországban vagy Tirolban, ahol nagyon szépen felszerelt, de már üres gyerekotthonokat látott, hogy az óriási szegénység nálunk is el fog múlni, és nem indokolt, hogy ingatlanokat szerezzen. Ugyanakkor valamilyen stabilitást csak kell adni, tette hozzá.
A gyermekotthonokból viszont egyet sem szeretne eladni, mert szerinte gazdasági és totális összeomlás következik, amikor minden „mentőcsónakra” szükség lesz a kiszolgáltatottak befogadására.
Ha szükséges, az otthonokat is inkább szociális kollégiummá minősíttetné át, mert úgy gondolja, így tudja inkább az iskolában tartani azokat a gyerekeket és fiatalokat, akiket a szüleik kivennének a gyermekotthonból és nem járatnák iskolába, ha a hivatalos elhelyezéssel elvennék a szülőktől a gyermeknevelési segélyt.
Ahhoz képest, hogy nem akart ingatlanokat venni, az alapítvány egy évnyi költségéből, tízmillió forintból vásárolta meg húsz éve a marosilyei Veres-bástyát, mondta nekünk Böjte Csaba. Kérdésünkre, hogy akkoriban hogyan tudott erre fordítani egy évnyi működési költséget, Böjte az általa írt könyvek bevételére utalt.
Nekünk azonban sehogysem álltak össze a számok: ha egy romos bástyára elég is volt tízmillió forint, az alapítvány egy évi működését már 2003-ban sem fedezhette. Biztosan csak azt tudjuk, hogy 2007-ben a budapesti alapítvány már 85 millió forintot utalt át működésre, és ehhez még valamennyi román állami támogatás is társult.
Mivel Böjte Csaba hihető számokat nem tudott mondani, magyarázatai pedig széttartóak voltak, megpróbáltuk
külső forrásokból megállapítani a gyermekotthonok épületeinek tulajdonosát.
Ez természetesen nem sikerült maradéktalanul. A napközi otthonok épületei a helyi egykázközséghez, az önkormányzathoz vagy közbirtokossághoz tartoznak, mondta nekünk Böjte Csaba.
A 23 bentlakó gyermekotthon mintegy felénél tudtuk biztosan megállapítani, ki az épület tulajdonosa. A telekkönyvi hivatal online térképe szerint négy gyermekotthonnak a Szent Ferenc Alapítvány a tulajdonosa. 11-nek még nincs új, digitális telekkönyve, de elég valószínű, hogy az alapítvány tulajdonát képezik, mert legalább tíz éve működnek.
Az alapítvány több kisebb lakást és házat is birtokol, amelyeket általában adományként kapott. Kettőről biztosan tudjuk, hogy volt nevelők, illetve volt neveltek laknak bennük. Azt nem tudjuk, hány ilyen kisebb ingatlana van az alapítványnak.
Több nagy ingatlant az alapítvány bérleti szerződés alapján használ, például a csíksomlyói otthont épületét a Csíki Magánjavak Közbirtokosságtól bérli. A dévai kolostorépület és a szászvárosi otthon épülete az erdélyi Ferences Rendtartományé, az alapítvány bérleti szerződését öt évente újítják meg, tudtuk meg Urbán Eriktől, a rendtartomány vezetőjétől.
A katolikus egyházé továbbá a petrozsényi gyermekvédelmi központnak helyet adó épület és a kézdivásárhelyi volt minorita kolostor épülete, amelyre az alapítvány 2019-ben kötött 49 évre szóló haszonbérleti szerződést. Miután sem az egyház, sem a város nem tudta felújíttatni,
egyféle utolsó mentsvárként tekintettek Böjte Csabára,
aki megszerezte hozzá a magyar kormány támogatását, és 2021 nyarára elkészült az épület. Az akkor világszínvonalúként beharangozott svájci idegenforgalmi iskola ötlete ugyan bebukott, de idén ősszel ugyancsak Böjte Csaba közbenjárására és a magyar kormány támogatásával a mátészalkai és veszprémi szakképző iskolák indítanak benne szakoktatást.
Hasonló szerepet játszott volna Böjte Csaba a Bihar megyei Székelyhídon is, ahol az alapítvány 2010-ben vette hosszú lejáratú haszonbérbe a romos állapotú Stubenberg-kastélyt. Felújította a tetőzetét és azt a részét, ahol a gyermekotthon működik. Először 2019-ben, majd 2021-ben merült fel, hogy az alapítvány meg is venné az épületet az önkormányzattól.
Böjte Csaba akkor és most is azzal indokolta, hogy az alapítvány támogatói nem szívesen finanszírozzák olyan épületek felújítását, amelyek nincsenek az alapítvány tulajdonában. Enyhe értetlenkedésünkre kifejtette: „ők is garanciát akarnak látni, hogy hogy mondjam, felújítás. Tehát most persze kérdezheted azt is, hogy akkor a Szent Ferenc Alapítvány, de én nem tettem sehol esküt, hogy én csak árva gyerekekkel foglalkozom. Tehát az árva köveket is nagyon tisztelem, szeretem.”
A Bihar megyei prefektúra megvétózta az adásvételi licit kiírását, mert Béres Csaba polgármester túlzottan a Szent Ferenc Alapítványra szabta a feltételeket, és nem biztosította az állam elővásárlási jogát. Az eBihoreanul szerint a kikiáltási ár, 741 ezer euró is a fele lett volna a 2,6 hektáros kerttel rendelkező ingatlan piaci értékének. Székelyhíd önkormányzata végül idén márciusban visszavonta az eladási ajánlatot, és megszavazta, hogy a Cseke Attila irányította fejlesztési minisztériumhoz pályázzanak a felújítás költségeire.
A Bethlen-örökösök is mentsvárként tekintettek Böjte Csabára. Pedig ő évekig nem is válaszolt a levelükre, hogy vegye át a keresdi Bethlen-kastélyt, mondta. Végül 2014-ben elvállalta, hogy a Szent Ferenc Alapítvány képzési és nevelési központot hoz létre a Segesvár melletti reneszánsz kastélyban.
Idén nekünk úgy fogalmazott, hogy látogatóközpontot és a szövetségkötés házát szeretné ott létrehozni, hogy az ingatlan önfenntartóvá váljon. Állítása szerint a kastély már most is havonta 1500 látogatót vonz. A hosszú távú szerződés 2064-ig szól, és úgy tűnik, itt nem akadály, hogy a kastély és kertje nem az alapítvány tulajdona.
A piski csatatéren álló egykori fogadó épületét 2020 őszén vették meg a Szent László Alapítvány részére. „Végül addig-addig bosszantottam magamat, de úgy éreztem, hogy nem kellene a gyerekekkel… előbb-utóbb jön egy okos újságíró, és azt fogja mondani, az árva gyerekek pénzéből én csatatereket veszek meg. Na, és akkor azt mondtam, hogy ez legyen teljesen külön. És beadtuk a kérést, hogy akarunk csinálni egy Szent László Alapítványt. Az egészen más kuratórium, meg minden” – magyarázta nekünk Böjte Csaba, miért hozták létre a harmadik alapítványt.
Az ingatlant magánadományokból vették meg, nem a gyerekek pénzéből, mondta, és ő nem is szokott a gyerekek rászorultságával adományt gyűjteni. Külföldi turnéira is csak azért visz gyerekeket, mert fontosnak látja, hogy a gyerek mozgásban legyen, magyarázta.
Mindenesetre 2021 legvégén Kásler Miklós már az emlékhely kialakítására ítélt meg 200 millió forintot. (Az Orbán-kormány emberi erőforrásokért felelős volt minisztere jelölte Nobel-békedíjra Böjte Csabát.) A szerzetes tervét, hogy látogatóközpontot hozzanak létre a volt fogadóban és emlékhelyet a környékén elesett, mintegy 1500 honvédnek, az hátráltatja, hogy már két éve várnak az illetékes „műemlékes mérnök nagypecsétjére”, hogy elkezdhessék az építkezést.
Epilógus Budapestről
„A Szent Ferenc Alapítványt ért minden méltatlan és rosszindulatú, illetve annak tűnő támadás közvetlenül a támogatóink elbizonytalanodásához, közvetve pedig a gyermekvédelmi tevékenység veszélyeztetéséhez vezethet. Tekintettel arra, hogy a legtöbb esetben védtelen, mélyszegénységből, akár családi tragédiákból mentett gyerekekről, illetve az ő jövőbeni egzisztenciájukról, boldogulásukról van szó, kérünk mindenkit, hogy minden az alapítvánnyal kapcsolatban készülő hírt gondosan ellenőrizzenek a gyermekek védelmében. A gyermekvédelemmel kapcsolatban mi is a zéró tolerancia hívei vagyunk, az erről szóló nyilatkozatunkat az alapítvány honlapján közzétettük.
Nem vagyunk sem közszereplők és nem közpénzből gazdálkodunk. Ellenben társadalmilag hasznos és rendkívül érzékeny területen mozgunk, szeretnénk a sajtó érdeklődésén kívül, a feladatellátáshoz szükséges nyugodt körülmények között végezni az egyébként széles körben társadalmilag elismert áldozatos munkát.
Kérjük a fentiek szíves tudomásulvételét. A megkereséssel összefüggésben mást elmondani nem tudunk és a jövőben sem kívánunk, bármi ettől eltérő mondandó nyilvános megjelenése nem az Alapítvány álláspontja” – zárta írásos válaszát a budapesti székhelyű Dévai Szent Ferenc Alapítvány Kuratóriuma.
A cikkhez szükséges feltáró munkát Kulcsár Árpáddal együtt végeztük, aki a Mérce.hu felületén közölte a Szent Ferenc Alapítvány gazdálkodásáról és az ott történt abúzusokról szóló cikkeit.
Ez a cikk a Journalismfund Europe támogatásával készült.
