Nem a hírszerzés hallgatta le a kézdivásárhelyi 64 vármegyéseket az ominózus 2015. októberi találkozón. A szervezet egyik tagja vette fel a beszélgetést, és juttatta el a hatóságokhoz. Ő védett tanúként jelent meg a Bukaresti Táblabíróságon zajló perben, ahol rajta kívül egyetlen ember vallott Beke István Attila és Szőcs Zoltán ellen: Bandi Szabolcs.
A Bukaresti Táblabíróság földszinti termében ülünk 2017. január 27-én, déltájt. Fontos rögzíteni az időpontot, elvégre az ember nem mindennap számol le a tévhittel, hogy a román igazságszolgáltatás nem egy humánus intézmény. Márpedig éppen ez zajlik. A bírói emelvény mellett elhelyezett méretes kivetítőn természetfilmek sorakoznak: egymással versengő halrajok, kaptárban szorgoskodó méhek kötik le a figyelmet, a háttérben kellemes zene szól, a teremben kisebb csoportok beszélgetnek. Kisiskolások teadélutánján lehet hasonló a hangulat.
Közben a bíróság technikusa a méheket megszégyenítő szorgalommal készül arra, hogy lejátssza a nyilvános tárgyalás résztvevőinek a beszélgetést, amelynek alapján a Szervezett Bűnözés Elleni Ügyészség (DIICOT) vádat emelt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) két vezetője ellen.
A tolmács nem vállalja a felelősséget
A tolmács is ugrásra készen vár, hogy indulásból visszautasítsa a bíró által rászabott feladatot, ami abban állna, hogy összevesse a lehallgatott beszélgetést az ügycsomóba lefűzött szöveggel. Vita támad. A tolmács szerint ezt csakis a magyar szöveggel a kezében teheti meg, hiszen a beszélgetés is magyarul zajlott.
Miután a bíró a saját szemével meggyőződik róla, hogy a tolmács kezébe adott irat tényleg románul íródott, vagyis fordítás, az írnok behoz valahonnan egy nagy halom dossziét. Némi kutakodás után nemcsak az derül ki, hogy a „merénylők ” beszélgetését nem írták le magyar eredetiben, de az is, hogy erre semmi szükség. Sőt nem is törvényes. Az utóbbit az ügyész állítja, és a bíró elfogadja. (Szőcs Zoltán ügyvédje később tisztázza: a hangfelvétel átírása az eredeti nyelvre nemcsak törvényes, hanem kötelező is.)
De a lényeg a lényeg: az adott körülmények között a tolmács nem hajlandó igazolni, hogy a vád fordítója által készített szöveg hitelesen visszaadja a hangfelvételen elhangzottakat.
Csináljuk ≠ meglátjuk
Beke István és Szőcs Zoltán ellen 2016. május 18-án emelt vádat a DIICOT. A nyilvános tárgyalási szakasz szeptember 13-án kezdődött, október 7-én hallgatták ki az első tanút.
Az azóta lezajlott három tárgyalás alaposan átrajzolta az állítólagos merényletről alkotott képünket. Kiderült többek között, hogy a vádiratban szereplő kulcsmondat magyarul teljesen másként hangzik.
Bármit terveztek is, arról Beke nem azt mondta, hogy „megcsináljuk” (facem, a román fordítás szerint), hanem hogy „meglátjuk”.
Ezt többszöri visszajátszásra magunk is halljuk, de egyebet se sokat. Nem tudni, milyen lehet a mintegy háromórás beszélgetés egésze, de az a 25 perces részlet, amelynek meghallgatását nyilvános tárgyaláson a bíróság engedélyezte, rettenetesen zajos, hol túl halk, hol túl hangos, és emiatt torz. Sok a párhuzamos beszéd is, így jóformán csak szavakat lehet kivenni, azokat is ritkán. Ennek alapján elég nehéz lehet határozottan kijelenteni bármit.
Szerk. megj.: Az Átlátszó Erdély két ízben is kérvényezte, hogy a január 27-én lejátszott hangfelvételt a tárgyaláson jelen levő munkatársunk rögzíthesse. Kezdetben azt is kértük, hogy hangfelvételt aztán publikálhassuk, a bíró azonban úgy a rögzítésre, mint a publikálásra vonatkozó kérést elutasította. Második kérvényünkben azzal is megelégedtünk volna, ha a felvételt saját használatra rögzíthetjük, és azt többször lejátszva mi magunk összevethetjük a vádiratban szereplő beszélgetéssel. Ezt a bíróság szóvivője telefonon utasította el, a tárgyalás előtti napon.
Az egykori bajtárs mindent elárul
Viszont Bandi Szabolcsnak ez sikerült. Az október hetedikén elsőként kihallgatott egykori HVIM-tag saját vallomása szerint Beke és Szőcs barátja volt 2015 decemberéig. Előtte hét éven át volt tagja a HVIM-nek, ebből négyben „egy szűkebb körhöz tartozott”. Egyike volt annak az öt személynek, akik résztvettek a Beke cégirodájában, a vád szerint 2015. október 10-én lezajlott „konspiratív találkozón”, amelyen leszögezték – szintén a vád szerint – a december elsejei „merénylet” részleteit.
Bandi helyenként nem egy magyar nyelvű környezetben felnőtt székely ember szavaival mesél, hanem mintha a vádiratból idézne. Néhány alkalommal fel nem tett kérdésekre válaszolva alaposan bemártja egykori bajtársait. Szerinte Szőcs Zoltán állt elő a december elsejei „meglepetés” ötletével.
Bíró: És miben állt volna a meglepetés?
Bandi: Hogy felrobbantsuk.
Bíró: Hol robbantsatok?
Bandi: A városközpontban, ahol a katonai parádé lesz.
Bíró: A Románia nemzeti ünnepe alkalmával szervezett parádén?
Bandi: Igen.
Vallomásában Bandi segít az ügyészségnek, és nem segít a vádlottaknak. Egy adott ponton megemlíti, hogy a beszélgetés fordításában nem jelenik meg, hogy a résztvevők sokszor felnevettek, de amikor a bíró ennek a jelentőségéről kérdezi, visszakozik.
Bíró: Ez a beszélgetés komoly volt, vagy nem?
Bandi: Nem tudok sem igent, sem nemet mondani, mert utólag nem találkoztunk, és nem beszéltünk.
(Bandi saját vallomása szerint legalább egyikükkel találkozott, illetve beszélt utólag: Szőcs Csongorral, a vádlott fivérével.)
Később Szőcs Zoltán ügyvédje is rákérdez: előfordult-e, hogy viccből mondtak bizonyos dolgokat csak azért, mert tudták, hogy az üléseiket a titkosszolgálat megfigyeli? Bandi Szabolcs határozott válasza: nem.
Bandi megerősíti a vád másik stratégiai állítását, amely a találkozó és az ott megbeszéltek komolyságát hivatott alátámasztani. Azt állítja, hogy a jelenlévőknél nem volt mobiltelefon, a készülékeket minden találkozó előtt az autóban hagyták, vagy összegyűjtve egy másik helyiségben.
Kapcsolódó anyagaink:
Petárdát a kukába: mivel vádolják a „székely terroristát”?
A védett tanú szerint sem voltak telefonok
Azt, hogy nem vihettek magukkal telefont kikapcsolt állapotban sem, Bandin kívül csak a védett tanú állítja.
Bíró: Komoly volt ezek a beszélgetéseknek a légköre?
Védett tanú: Miután telefonok nélkül, szűk körben zajlottak, komolynak tűntek.
A kihallgatás december 5-én videokonferencia útján zajlik, a védett tanú egy elkülönített helyiségből, ún. zártláncú hálózaton csatlakozik a tárgyalóteremhez. Az arcát kitakarták, a hangját eltorzították, bár annyi kivehető, hogy férfi.
Nem tudja felsorolni, kik vettek részt az október 10-i találkozón, viszont megerősíti: ő rögzítette az ott elhangzott beszélgetést. Az ügyész kérdésére elmondja, hogy mi volt a „petárdaszerkezet” célja: „Kézdivásárhelyen, a románok ünnepén kellett volna működésbe jöjjön”. A tolmács elakad, és zavarában visszakérdez: fel kellett volna robbantani? „Működésbe kellett volna hozni” – hangzik a válasz. Az ügyész ezzel szemben a „robbantás” céljáról érdeklődik. A védelem nem szól közbe, annak ellenére sem, hogy az ügyész sugallja a választ:
Ügyész: A cél a pánikkeltés volt?
Tanú: Igen.
Szőcs Zoltán ügyvédjének több kérdését elutasítja a bíró, mert szerinte nem relevánsak, vagy alkalmasak a tanú kilétének a felfedésére. Jegyzőkönyvbe az kerül, amit a bíró kérdez: részt vett Szőcs Zoltán és Beke István a találkozón? A válasz: igen, de nem tudja megmondani, rajtuk kívül ki volt ott, és mi egyébről beszéltek.
Az ügyvéd arra is kíváncsi lenne, a tanú miből gondolja, hogy komolyan beszéltek, de a bíró ezt is elutasítja, illetve a tanú helyett válaszol: „Úgy gondolja, és kész”. Hasonló sorsra jut az a kérdés is – pedig releváns lenne –, hogy az egész beszélgetést felvette-e, mivel, és megvágta-e a felvételt, mielőtt odaadta a hatóságoknak. A bíró elfogadja azt, hogy a tanú meghallgatta-e a felvételt, mielőtt leadta, erre viszont a védett személy nem válaszol. Az ügyvéd erősködésének a bíró azzal vet véget: „Ez a helyzet!” A tanú a további kérdésekre megtagadja a választ.
Bandi megváltoztatta a vallomását
A védett tanúval ellentétben Bandi Szabolcs azt állítja, nem Beke István, hanem Szőcs Zoltán javasolta, hogy tolvajnyelvet használjanak, és az összekötött petárdákra a továbbiakban pizzaként utaljanak. Elmondja továbbá, hogy december folyamán, Beke István előzetes letartóztatásba helyezése után felkereste őt Szőcs Csongor.
„Megállapodtunk az ő kezdeményezésére, hogy ha kihallgatnak, azt állítsam, hogy a legutolsó gyűlésen vicceltünk”
– idézi fel Bandi, hozzátéve, hogy ennek megfelelően tett vallomást az ügyészeknek 2016 januárjában, majd utólag módosította a vallomását, miután meghallgatta az októberi ülés felvételét. Később felrója Szőcséknek, hogy noha ügyvédet ígértek neki, cserbenhagyták, egyedül kellett megjelennie az ügyészségi kihallgatáson.
Nem Sebestyén-Teleki a mentor
Bandi részletesen beszél arról a találkozóról is, amelyet Sebestyén-Teleki István kezdeményezésére tartottak 2015 augusztusában Csíkmadarason, a polgármester irodájában (!). A beszélgetést a Zürichbe kitelepedett mérnök kezdeményezte, akit a vádirat „az erdélyi HVIM-vezetők mentoraként” és A magyar szabadságharcos kézikönyvének szerzőjeként emleget. Ezen a találkozón esett szó állítólag az Erdélyből Moldvába és Bukarestbe vezető földgázvezetékek levegőbe röpítéséről, valamint arról, hogy a HVIM „az oroszoktól” szerezhetne támogatást. Sebestyén-Teleki azt bizonygatta, hogy az oroszok adnának pénzt, ha a HVIM bizonyítani tudja, hogy erős szervezet, „amely fel is mutat valamit”.
A január 27-i tárgyaláson Szőcs Csongor erről azt mondja: a könyvet a 2009. április 16-án bolíviai kommandósok által, máig tisztázatlan körülmények között agyonlőtt Eduardo Rózsa Flores „publicisztikáiból és gondolataiból” állították össze valamikor 2001 előtt, azóta ugyanis jelenlegi formájában kering az interneten.
A vallomások egybehangzanak azt illetően, hogy a találkozót Sebestyén-Teleki kezdeményezte, ő határozta meg a napirendet is, de annyira „őrültnek” találták, hogy nem akartak többé találkozni vele. Állítólag Szőcs Zoltán ki is jelentette, hogy „őrült”, ami visszajuthatott a Sebestyén fülébe, valószínűleg ezért tálalt ki később a Maszol.ro-nak, de még előtte az Ukrajnában letelepedett Csibi Barna blogjának.
Szintén Bandi Szabolcs erősíti meg, ami az ügyészség szerint a HVIM elsődleges motivációja: Nagy-Magyarország visszaállítása. A vád szempontjából ez azért különösen fontos, mert a terrorizmus elhárításáról szóló 2004/535. törvény szerint egy bűncselekményt a politikai motiváció tesz terrorcselekménnyé; e nélkül holmi petárdák felrobbantása kihágásnak, esetleg rongálásnak minősülne, és fel sem merülne a közösség elleni merénylet.
A bíró diktál
– Felmerült valaha a szervezeten belül Székelyföld problémáinak erőszakos megoldása? – kérdezi Bandi Szabolcstól Szőcs Zoltán ügyvédje. A kérdés a jegyzőkönyvbe már úgy kerül be: „Beszéltetek-e Székelyföld erőszakos visszaállításáról?”
Ez az eljárás egyébként: az írnok a bíró diktálására gépeli be a teremben elhangzottakat – két ujjal! Emiatt rendkívül vontatott a tárgyalás, illetve gyakran – mint ebben az esetben is – nem az kerül jegyzőkönyvbe, amit a tanúk, a vádlottak vagy a jogi képviselők ténylegesen mondanak. Az ügyvédek többször szóvá tehetnék, de nem teszik. (Bandi és a védett tanú kihallgatásán egyébként Szőcs Zoltánt egy ideges fiatal lány képviselte, a „rendes” ügyvédjének fontosabb dolga akadt másutt.)
A január 27-i tárgyaláson a védelem azt próbálja bizonyítani, hogy az ominózus találkozó nem október 10-én volt. Hárman is állítják – Szőcs Csongor, Mihály Márta és Tóth Hanna, vagyis Szőcs Zoltán fivére, nagynénje és családi barátja –, hogy azon a napon, dél körül látták a vádlottat, amint káposztát rak egy furgonra, majd elindul az édesapjával a tusnádi piacra.
Tóth Hanna kihallgatása kínosan tragikomikus jelenettel zárul. Az ügyész megpróbálja összezavarni a tanút olyan „keresztkérdésekkel”, mint például milyen színű volt a furgon, és mit pakolt Szőcs a járműre. „Ce marfă era?” – hangzik a kérdés. A tolmács félreérti, majd hűségesen visszafordítja románra a tanú válaszát: nem emlékszik, milyen márkájú autó volt.
A bíró erre komoly hangon megkérdezi: hogyhogy a tanú a nap minden részletére emlékszik, és éppen azt nem tudja felidézni, hogy milyen árut pakolt be Szőcs a furgonba? Nagy későre tisztázzák, hogy nem „marcă”, hanem „marfă”, és dehogynem emlékszik, az áru káposzta volt. Ezt már a bíró sem állja meg nevetés nélkül, bár igyekszik visszafogni magát, és ettől a feje vöröskáposztára kezd hasonlítani. Erőt vesz magán, és a szokottnál hangosabban diktálja az írnoknak:
– Întrebare: Ce marfă încărca Szőcs Zoltán în dubă? – Răspuns: Varză. (Milyen árut pakolt Szőcs Zoltán a furgonra? – Válasz: Káposztát.)
Igazi lecsóra (l. varză) sikeredik az immár bizonytalan időpontban, a vádirat szerint október 10-én lezajlott találkozó hangfelvételének a meghallgatása, amely Tóth Hanna tanúvallomását követi. Ritkán érteni egy-egy szót, azt pedig biztosan lehetetlen megállapítani, hogy az illetők mit, mikor és hogyan terveztek véghezvinni.
Egy adott pillanatban le is áll a lejátszó. A technikus próbálkozik egy másik programmal, de a VLC és a Media Player Classic sem működik. Engedélyt kér a bírótól a laptop újraindítására, de csak nem akar működni a dolog. Végül elindul a lejátszás a Media Player Classic-ban, az akárhányadik perctől. Nem tudjuk, hogy nem ugrottunk-e át valamit, mert továbbra sem érteni semmit, ezen a lejátszón pedig annyira apró a számláló, hogy a kivetítőn nem látszik.
Így ha esetleg nem egyezne a felvétel a dossziéhoz csatolt fordítással, és ez fel is tűnne az ügyvédeknek, nem tudnák megmondani utólag, hogy hol kell keresni a hibát. Tehát fölösleges az egész. Annyi derül ki csupán, bár az egyértelműen, hogy az igazságszolgáltatásnak (legalább) két nagy hibája van: képtelen kezelni a technika és a (magyar) nyelv okozta problémákat. Igaz, ezek miatt jóformán lehetetlen a perek tisztességes lebonyolítása.
Ki mit mondott?
A bíróság a későbbiekben dönt arról, hogy engedélyezi-e a hangfelvétel, valamint a vádlottaktól lefoglalt tárgyak szakértői elemzését. Több kérdés vár megválaszolásra ezekkel kapcsolatban. Például az, hogy létezik-e pokolgép, illetve pontosan ki mit mondott az ominózus találkozón, a beszélgető feleket ugyanis minden jel szerint az ügyészség fordítója azonosította.
Támogasd a pályakezdő újságírókat! Gyakornoki programra gyűjtünk