Meddig tart a színházi ember döntési szabadsága, felelőssége, és hol kezd működni a tekintély és hatalom a színházban? Rosmersholm reloaded: Tompa Gábor igazgatót kérdeztük.
Az alábbi interjú 2018. november 30-án, pénteken készült, akkor, amikor még nem rendelkeztünk minden lényeges információval, például Imre Éva még nem szólalt meg. Úgy döntöttünk, nem írjuk át a kérdéseinket, hanem a beszélgetés utáni fejleményeket a szövegben, az adott helyen jelezzük. Az igazgató válaszait minimális szerkesztéssel, közel szó szerinti formában közöljük, néhány, a beszélgetés tárgya szempontjából irreleváns részletet vettünk csak ki.
Andriy Zholdakról tudni lehet hogy minden tekintetben a határokat feszegeti, eddigi rendezéseit számos botrány kísérte. Voltak-e munkavédelmi szabályokra vonatkozó kitételek a szerződésében, melyben kötelezik arra, hogy a színészek, valamint a műszaki személyzet testi biztonságára vigyázzon?
Minden munkatárs, aki vendégként érkezik hozzánk, egy olyan szerződést ír alá, melyben benne vannak a munkavédelmi előírások. Azt gondolom, hogy bár a próbafolyamat nem volt könnyű, nem történt ilyen jellegű probléma, ami a rendező felelősségét terhelné.
Zholdak munkaszerződésében ezt a részt megnézhetjük?
Ez egy standard dolog, azt hiszem, nyilvános is.
Kikértem ezt a szerződést, de megtagadták arra hivatkozva, hogy a szerzői jogdíjra vonatkozó rész miatt nem nyilvános. Pedig jeleztem, nem ez a része érdekel a szerződésnek, hanem az, hogy konkrétan milyen más rendelkezéseket tartalmaz.
Gondolom, a jogtanácsos a szabályok szerint járt el. Az biztos, hogy benne van egy ilyen, alá van írva, be is van jegyezve. Mindig be kell jegyezni minden szerződést, ez nem egy titok.
Ezzel együtt nem nézhetem meg.
Az a munkavédelemre vonatkozó rész mindenki számára ugyanaz, úgyhogy akár el is kérhetjük. Majd lehet szólni esetleg a jogtanácsosnak, a szerződések nála vannak mindig.

Van-e határ bántalmazás és katarzis között, és át szabad-e lépni? Rosmersholm reloaded

Veszélyes helyzetek és munkabaleset előzte meg, botrány követte a kolozsvári magyar színház jelenleg egyik legjobb előadásának bemutatóját. A másfél évvel ezelőtt történtek jól példázzák azt, hogy mennyire kiszolgáltatottak a színészek, valamint a műszak tagjai egy próbafolyamat során, és hogy a színház vezetősége hogyan söpri szőnyeg alá az aggasztó jelzéseket.


Elég sok résztvevővel beszélgettem az utóbbi hónapokban erről a próbafolyamatról, mindenkinek volt akár több sztorija is arról, hogy ha nem is történt baleset, de folyamatosan kísértett, vissza-visszatért, kvázi lebegett az egész fölött az, hogy valami itt történni fog.
Feszes próbafolyamat volt, amiről a színészek elmondták, gondolom, amit kellett. Nem volt munkavédelmi problémáról szóló jelentés. A rendező nyilván mindenkitől olyasmit kért, ami nagyon feszegette a színészi munka határait. Azt kell mondanom, hogy ebben az előadásban az összes színész olyan teljesítményt nyújtott, ami szinte minden esetben meghaladta addigi teljesítményét.
Nagyon magas követelmények voltak, de egy olyan egységes, erős munka született, melynek során sikerült kimozdítani a komfortzónából az egész társulatot. Zholdak nagyon igényes, pontos volt, és ezt egyes munkatársak, akik a színpad széléről figyeltek, és akiktől többet követeltek, mint addig, kényelmetlennek tartották.
2017. február 27-én súlyos munkabaleset történt a próbán. Az előadás egyik legintenzívebb jelenetét próbálták éppen, amikor a Rebekka szerepét játszó színésznő elesett. 20 percet kellett várni addig, amíg a mentőt kihívták. Miért történt ez?
Ezt nem tudom, nem voltam Kolozsváron. Gondolom, mindennek benne kell lennie abban a munkabaleseti jelentésben, azt kellene elolvasni. A mentők sokszor életmentésre sem érkeznek időben Kolozsváron.
Ezt a munkabalesetről szóló jelentést is kikértem, ezt sem adták ki.
Nem tudom, erre vonatkozóan mik a szabályok. Az érintett feleknek joguk van bármilyen esetben panaszt emelni, ez nem történt meg. Munkabalesetek vannak, előfordulnak különböző okokból, figyelmetlenségből, de munkabaleset szándékos előidézése, ilyen inszinuációt nem lehet bevezetni ebbe a diskurzusba.
A baleset kivizsgálása során intézményvezetőként beszélt-e Zholdakkal? Figyelmeztette arra, hogy ezeket a jeleneteket esetleg jobban meg kell koreografálni, vagy valamilyen más módon kell vigyázni arra, hogy a színészek ne sérüljenek?
Nem történt ilyen jellegű tájékoztatás írásban. Én bevezettem a munkanapló vezetését, ami az ügyelőknek a felelőssége és feladata. A munkanaplóban mindennek szerepelnie kell.
Akármi történik, az ügyelőnek kötelező ott ülni a rendező mellett, figyelni mindenre, és minden ilyen incidenst részletesen le kellene írnia. Ha ez nem történik meg, nincs mire reagálni. Hogyan beszéljek én Zholdakkal, amikor nem szerepelt sem a munkanaplóban, sem a vezetőségnek címzett jelentésben?
Szerepel a munkanaplóban ez a történet.
A munkanaplóban nem szerepel, hogy a rendező felelős lenne.
Az nem, de az, hogy baleset történt, az szerepel.
És utána ugye nem fordult elő újra. Ha megismétlődött volna, kiderült volna, hogy valami probléma van a jelenettel. Nem volt leírva olyan értelemben, hogy a rendező olyasmit kért volna, ami teljesíthetetlen, ami meghaladja a színészek teljesítőképességét, vagy a biztonságukat veszélyeztetné.
A próbafolyamat során beszélgetett, kommunikált-e Zholdakkal?
Próbafolyamat alatt nem kommunikáltam vele, azon túl, hogy kétszer telefonon megkérdeztem, hogy halad. A szereplőktől meg az asszisztenstől tájékozódtam, mindenki azt mondta, hogy nagyon nehéz, nagyon komoly, nagyon pontos, nagyon felkészült, előre eltervezett munkáról van szó. Hogy ez egy rendhagyó, rendkívüli munka, ami nagyon igénybe veszi az egész társulatot.
Ennek azt hiszem, a társulat is örült, mert minden nehézség ellenére egy olyan dolog kerekedett ki belőle, ami végül meghatározó élmény volt számukra. Egy szülés alatt az anya élete minden pillanatban veszélyeztetve van, de ha az újszülöttet pehelyként lehetne kifújni, az elég gyanús lenne. Nehézségek nélkül nem lehet komolyat létrehozni.
Nemcsak a színészekkel, hanem a műszakkal is hasonlóképpen bánt Zholdak.
Mit jelent ez a hasonlóképpen?
Egy pillanatban Zholdak különféle tárgyakat dobált ki mutatva, hogy mit vár el a színésztől, ezeket a műszak kellett kifogja. Többek között egy 5 literes, vízzel teli üveget dobott a műszak egyik tagja felé.
Van erről valamiféle…?
Igen.
Lett ennek következménye?
Az üveg szilánkokra robbant, és megsértette az egyik munkatárs karját.
Erről sem jelenik meg semmi írásban.
Vajon miért?
Nem tudom, ez az ügyelő feladata.
Nem lehet az, hogy a színházban olyan munkakultúra van, ami nem bátorítja a munkatársakat arra, hogy előjöjjenek ezekkel a problémákkal?
Nem, ellenkezőleg: itt olyan kultúra van, hogy minden transzparens kell legyen, ez a kultúra, ezt próbálom már évek óta bevezetni, és ezt nem tartják tiszteletben. Tulajdonképpen büntetni kellett volna ezért, mert benne van a munkaköri leírásukban a munkanapló pontos és tárgyilagos vezetése. Mindenkitől azt kérem, hogy kommunikáció és transzparencia legyen.
A rendező azt kéri, hogy álljon oda, és fogja ki ezt a felé repülő tárgyat. Egy ilyen esetben egyrészt kinek lenne a feladata megállítani a próbát, másrészt pedig de facto ki tudja megállítani ezt?
Egyrészt, ha én azt az előadást Amerikában csinálom, ott le van írva az ügyelőnek a hatásköre, a hatáskörrel pedig élni kell. Nem jó szó ez az ügyelő, előadás-vezetőnek vagy stage managernek kellene nevezni, ő vezeti az előadást. Ha ilyen kérés érkezik, akkor lehet azt mondani, hogy ezt az üveget most nem dobjuk.
Nem foghatom a kezét egy ilyen nemzetközileg elismert művésznek, az ő munkamódszerét én nem határozhatom meg. Ugyanakkor az ügyelő, a világosító, mit tudom én, díszítő is mondhatja, hogy én ezt nem tudom kifogni, ne haragudjon. Ez egy olyan emberi dolog, amivel mindenki élhet.
Rengeteg ilyen helyzet van, a színházi munkát nem úgy kell elképzelni, mint egy irodai vagy építőtelepi munkát. A színész állapota sokszor extrém, ő is felrobban sokszor, kiabálnak egymásra a munkatársak a jelenet hevében. Ez előfordul, és nem számít se bántalmazásnak, se agressziónak, hanem utána leülünk, megiszunk egy üveg sört, és megbeszéljük, hogy mi volt.

Nyitókép: Tompa Gábor igazgató (balra) és Andriy Zholdak a Rosmersholm bemutatója utáni fogadáson. Fotó: Biró István

Amit én látok: van egy domináns rendező, aki rendkívül sokat kér úgy a színészektől, mint a műszaktól. A műszak és a színészek is ki vannak szolgáltatva intézményesen ennek a rendezőnek. Egy ilyen helyzetben kinek van de facto hatalma arra, hogy megállítsa ezt a rendezőt, szóljon, hogy most akkor itt megállunk? Az ügyelőnek valóban lett volna ilyen hatalma? Tudom, hogy papíron kellett volna legyen.
Igen. Lett volna. Elsősorban a tájékoztatás az ő feladata. A vezetőség felé számadással, felelősséggel tartozik. Ez így természetes, ugye?
Repül a vízzel teli üveg a személyzet felé. Az ügyelőtől az lett volna az elvárás, hogy írjon egy e-mailt a vezetőségnek arról, hogy volt egy ilyen?
Igen. Igen. E-mailt vagy egy jelentést.
Közbelépjen, vagy pedig jelentse a vezetőségnek?
Mind a kettő.
Tehát közbe is kellett volna lépjen.
Lehet, hogy van olyan, amikor nem tud közbelépni. Elképzelhető, hogy valaki váratlanul, hirtelen megfog egy üveget és odavágja. Azt valószínűleg nem lehet megelőzni. De ha ez megtörténik, akkor biztos, hogy valamilyen intézkedés vagy valamilyen kivizsgálás történik. Én most hallom először ezt ilyen verzióban.
Benne van a próbanaplóban ez is.
De ilyen verzióban, hogy szilánkra tört, megfogta … én ilyen verzióban most hallom először. Ennek a részletes leírása nincsen így meg. Én ezt… nem tudom, hogy kinek a forgatókönyve.
Maga a kérés benne van a próbanaplóban.
De az meg is oldódott. Nem fordult elő azután.
Tudomásom szerint ez benne van az előadásban is.
Ja, hát az más. Az egy másik dolog. Az előadásban már a színész van ott. Ezek mind olyan kérdések, hogy mit nevezünk veszélyesnek. Nagyon sok ilyen előadás van. A Cirque de Soleil mindegyik előadását le kéne állítani, mert ott folyamatosan mindenki életveszélyben van.
Ott szakképzett akrobaták biztosítva dolgoznak.
Itt is arról van szó. Egy színészi folyamatban ki kell próbálni dolgokat, és meg kell tanulni.
Térjünk a bemutatóra. A sajtóban olvastuk az egyik verziót arról, hogy mi történt ezen a bemutatón. Ön igazgatóként mit tud arról, ami ezen a bemutatón történt?
Ugye itt volt a teljes vezetőség a bemutatón. A szünet vége felé a technikai igazgató odajött hozzám mondván, hogy Zholdak bement az öltözőbe, és valami incidens történt.
A színpadra ment fel.
Közben én Zholdakot láttam az előcsarnokban, megkérdeztem, hogy minden rendben van. Mondtam, hogy nyugodjon meg, mert láttam, hogy ideges. Utána folytatódott az előadás.
Ha a szünetben valami komoly incidens történik, ami veszélyezteti valakinek a fizikai integritását, leállítjuk az előadást. Ez is az ügyelőnek a feladata. Az előadás továbbment.
Az előadás után bementem az öltözőbe, ott elég feszült volt a légkör, mert az előadás izgalma is benne volt. Odamentem a színésznőhöz, megkérdeztem, hogy mi történt, azt mondta, hogy minden rendben, túl vagyunk rajta.
(felolvas egy előre kikészített lapról) 11:03-kor, az előadás után, az ügyelő ezt írja a bemutatóról a munkanaplóba: bemutató, előadás, háromszázhatvanhárom eladott jegy, Kroll szerepében Bács Miklós, legközelebbi próba-előadás március 28, kedd, Kroll szerepében Viola Gábor.
Ebből mit olvas ki az, aki nem a kulisszák mögött volt, hanem a nézőtéren? Ebből azt olvassa ki, hogy az előadás rendben ment. Közben reggel öt órakor, amikor már nemsokára megjelenik az újság – ez nem véletlenül történik így –, egy kiegészítést ír a saját e-mail címéről, méghozzá azt, hogy szünetben a rendező bántalmazta a színésznőt, és az ügyelőnek ki kellett hívnia a rendőrséget.
Az ember nem kel fel öt órakor, hogy olvassa az e-maileket, amikor én ezt az e-mailt olvastam, már az egyik sajtóorgánumban is megjelentek az olyan bombasztikus címszavak, hogy színészverés a kolozsvári magyar színházban.
A színésznő sem akkor, sem azóta nem kívánt nyilatkozni erről. A közelében voltak fiúk, akik szerint a rendező üvöltözött vele, de nem bántalmazta.
Ha valóban ilyen súlyos baleset történt volna, az ügyelő kihívja a rendőrséget, de olyankor, amikor már zajlik a második rész.
Nem lehet az, hogy sokkos állapotban volt mindenki?
(gúnyosan nevet) Jajj de, persze. Csak én mondom, hogy ha sokkos állapotban van…
De ez nem vicc.
… akkor lehet, hogy nem alkalmas arra, hogy ilyen felelősségteljes feladatot lásson el. Ez talán úgy volt kiszámítva, hogy a rendőrség olyankor jöjjön ki, amikor senkivel sem tud szóba állni.
Mi akadályozta volna meg azt, hogy szabályosan járjunk el? Tájékoztassuk a vezetőséget, mert ez kötelesség. Súlyos probléma van, veszélyeztetik a fizikai épségét valakinek? Azonnal leállítjuk az előadást.
(Az interjú elkészültének a pillanatában még nem jelezte Imre Éva, hogy beszélne arról, ami az első felvonás utáni szünetben történt, így az incidensre vonatkozó kérdésünket az egymásnak ellentmondó, hol rángatásról, hol pedig ütésről szóló beszámolók alapján tettük fel. Utólag az Imre Éva hozzászólásából kiderült, Zholdak nem ütötte meg, hanem megrángatta a színésznőt, mi a kérdésünknek az eredeti változatát hagytuk benn a szövegben – szerk. megj.)
Tehát ön szerint az, hogy a rendező felmegy a színpadra, és minimum megrázza, egyesek szerint meg is üti a főszerepet játszó színésznőt, nem bántalmazás?
Ezt a színésznő, ő állította valahol?
Egybehangzóan állítják.
Nem állítják egybehangzóan.
Azt, hogy erősen megrázta, többen állítják, akik jelen voltak. Ön szerint ez nem bántalmazás?
Én nem voltam jelen. A színésznő nem mondott ilyesmit, és a fiúk közül néhányan azt mondták, hogy megakadályozták a kontaktot.
Nem lehet az, hogy a színésznő azért nem akart ezzel előjönni, mert ez egy akkora trauma volt számára, hogy nem szeretne beszélni róla?
Ne nyilatkozzunk helyette már, ez is olyan borzasztó. Én azt gondolom, hogy a sajtó részéről erkölcstelen és felelőtlen dolog történt: a tények kivizsgálása helyett azonnal bombasztikus híreket gyártott, és félretájékoztatta a közvéleményt.
Ugyanaz a portál, és ugyanaz az újságíró, aki azt írta, hogy színészverés folyik a magyar színházban – ezzel a címmel –, ugyanaz az újságíró, aki közben lemondott főszerkesztői tisztségéről, megrágalmazta teljesen alaptalanul az egyik színészt szexuális zaklatással …
Ez egy másik történet. Ne keverjük össze.
Összefügg, mert ugyanennek a kampánynak a része. Tehát összefügg!
De miért kell összeesküvés-elméleteket látni?
Nem összeesküvés-elmélet ez, ezek tények. Ha ártatlan is a színész, ha rákattintok a nevére – ugyanúgy, ahogy rákattinthatunk a Rosmersholmra –, akkor rögtön nem az jelenik meg, hogy itt egy rendkívüli előadásról van szó, hanem az jelenik meg, hogy itt bántalmazták, verték a színészt.
Ön szerint az előadásokat csak dicsérni lehet? Ez a sajtó dolga? Minden másról hallgatni kell?
Nem kell dicsérni: az előadást le kell írni, elemezni kell, elemeire szedni, bírálni, kideríteni. Ezt a feladatot ma már alig végzi el valaki, helyében a személyes támadás van, mert az kényelmesebb is, és talán több olvasót hoz ebben a világban.
Bántalmazás történt-e vagy sem?
Fizikai bántalmazás nem történt.
Tehát nem ért hozzá (a színésznőhöz) a rendező.
A legközelebb álló emberek tanúsága szerint nem történt olyan bántalmazás. Megakadályozták, lehet… Ha odamegy és üvöltözik a színpadon, akkor megzavarhatja az előadás további lebonyolítását. Ezért mi a honoráriumából levontunk.
Mennyit vontak le a honoráriumából?
5 százalékot vontunk le. Igazából előbb egy írásbeli figyelmeztetésre volna szükség, de mivel nem alkalmazottunk, ezért egyenesen egy összeg levonásáról döntöttünk.
Tehát azért vontak le, mert megzavarta az előadást?
Megzavarta. Semmiképp nem tartom helyesnek, hogy valaki odamenjen a színpadra, és üvöltözzön – a színésznek arra van szüksége, hogy figyeljen, koncentráljon, és nem szabad semmilyen módon zavarni.
Akik közel voltak ‒ Viola Gábor, Bács Miklós, Bodolai Balázs ‒, megakadályozták, lenyugtatták a rendezőt, aki kiment onnan. Mi a nézőtéren ültünk, az ügyelőnek minimum kötelessége minimum egy szöveges üzenetet írni, hogy baj van, tessék feljönni a színpadra.
Adatigényléssel kikértem a kifizetési bizonylatokat, hogy lássuk, valóban megtörtént-e a levonás, a színház ezt is megtagadta.
Igen, megtörtént, van határozat róla.
Megnézhetjük?
Ezt a jogtanácsos dönti el. Ha az intézménynek bizonyos, nem nyilvánosságra tartozó dokumentumai közé tartozik...
Az információ már nyilvános, most mondta el. Meg szeretnénk bizonyosodni, hogy valóban így van.
Az információ nyilvános. Amennyiben ez jogszerű, akkor a határozatot szerintem meg lehet mutatni.
(A színház később valóban kiadta az 5 százalékos levonásról szóló döntést, azt az első cikkünkben publikáltuk – szerk. megj.)
Azt is tudom, hogy a bemutatón történtek miatt létrejött egy vizsgálóbizottság, amelynek ön volt az elnöke. Pontosan mit vizsgált ez a bizottság?
Elsősorban meghallgattuk a szereplőket, azt, hogy ki mit mond arról, ami ott történt.
Zholdakot behívták a bizottság elé?
Zholdakot nem, de az asszisztensével és vele személyesen is beszélgettem. Amikor ezt a döntést megfogalmaztuk, hogy idegesen bement és ez elfogadhatatlan, akkor ő ezt aláírta. Elismerte, hogy egy extrém állapotban nem megfelelően viselkedett, de hogy megütötte vagy megpofozta volna a színésznőt, az egyszerűen félretájékoztatás. Legyünk pontosak.
De senki nem tudja, hogy gyakorlatilag mi történt.
De, azok, akik ott voltak, azok tudják, azokat kell pontosan megkérdezni. Ha a színésznő le kívánja írni ezt, tanúk is vannak, ugye.
Mi van akkor, ha a színésznő fél attól, hogy ha egy ilyen történettel a nyilvánosság elé lép, akkor az intézményen belül valamiféle megtorlás fog következni?
Senkinek semmilyen ilyen jellegű megtorlásban eddig része nem volt.
Azt tudom, hogy az ügyelőt, Tatár Ágotát az incidens után kétszer hívta be beszélgetni, mind a kétszer megfenyegette.
Nem fenyegettem meg egyáltalán. Azt mondtam, hogy nem járt el szabályosan, mert ez az igazság. Nem tájékoztatta a vezetőséget ezekről a ...
Úgy tudom, hogy az ügyelő a saját felettesét, Borsos Leventét azonnal hívta telefonon, aki oda is jött.
A rendőrséget nem a Borsos Leventével való egyeztetés után hívta ki, hanem a saját kezdeményezésére, méghozzá egy olyan pillanatban, amikor folytatódott az előadás, még volt egy óra. Ő nagyon jól tudta, hogy nem történt annyira súlyos baleset, amiért igazából ki lehetne hívni a rendőrséget.
Ha tényleg ennyire aggódott volna azért, hogy mi történik a színésznővel, akkor nem hagyja ki a mondatot a munkanaplóból, hogy itt súlyos bántalmazás történt.
Nem lehetséges, hogy egyszerűen trauma alatt...
Hát ez az, hogy egy nagyon pontos tervet idéz elő ez a trauma. Azt, hogy pontosan olyankor hívom ki a rendőrséget, amikor senkivel nem bír szóba állni, se az érintettekkel, se az állítólagos elkövetővel, se a vezetőséggel, senkivel. Csak vele, aki egyébként otthagyja az előadást, amit nem szabadott volna. A rendőrség azt kérdi, hol a panaszos. Nincs. Vártak valamennyit, de hát az előadás még nem járt le. Akkor elmegyünk.
Innen látszik az, hogy ez – és nem akarok összeesküvés-elméleteket gyártani – egy elég összehangolt dolognak tűnik: a sajtóban rögtön mindenki ugrik, mindenki továbbfejleszti a történetet, sokan úgy is, hogy senkit meg se kérdeztek.
Ennek persze voltak következményei szakmai szempontból is, például egyesek akkora nyomást gyakoroltak az UNITER zsűrijére, hogy nem jelölték az előadást, ami szerintem ebben az évadban Romániában az egyik – ha nem a – legkiemelkedőbb előadása.
Megfordult az ön fejében, hogy esetleg azért történt ez az egész, és azért van ez a látszólag zavaros történet, mert itt mindenki fél őszintén előállni azzal, ami történik, mert félnek attól, hogy megtorlás érkezik majd a színház vezetősége részéről?
Erre senkinek semmi alapja nincs. Én csak annyit tudok erre mondani, hogy ne féljenek, mondjanak el mindent. Én soha nem akadályoztam, sőt bátorítottam mindenkit, hogy a teljes transzparencia...
Az adatigénylésemre érdemben nem válaszoltak. Kikértem egy sor dokumentumot, igazából semmit nem adtak ki.
Azt gondolom, hogy ami szabályszerű, azt ki kell adni. Ami magánjellegű adatokat vagy szerzői jogokat sért, azokat nem. Ennek a határozatnak utánanézek, és szerintem nyugodtan meg lehet nézni.
Térjünk vissza a beszélgetésre az ügyelővel, Tatár Ágotával. Az első beszélgetésen ez hangzik el, idézem: „ha én minden kis kihágást elkezdek kiszellőztetni, akkor én nem hiszem, hogy ti valaha is munkát kaptok egy komolyabb intézménynél”. Ebben egyrészt benne van az, hogy Ágota ki lesz rúgva, másrészt hogy az igazgató szólni fog más intézményeknek arról, hogy Ágotát ne alkalmazzák. Ez nem fenyegetés?
Nem, nem fenyegetés. Az egy súlyos kihágás volt, hogy megkerülte a vezetőséget ilyen döntésekben.
Én úgy tudom, hogy aki bűncselekmény szemtanúja, az köteles kihívni a rendőrséget.
De nem volt bűncselekmény. Ezért nem hívta ki akkor, amikor a rendőrség szembesülhetett azokkal, akik az úgynevezett áldozatok.
Ha valaki bántalmaz egy másik személyt, az bűncselekmény.
De ahhoz, hogy a bűncselekményt bebizonyítsa valaki, lehetőséget kell adjon, hogy szembesüljenek a rendőrséggel, tehát hogy kivizsgálják az ügyet. Nyilatkozat, jegyzőkönyv... Megvolt erre a lehetőség, nem élt vele, holott az ő hatásköre.
Ha valaki így megkerüli a vezetőséget, lehet, hogy kevésbé bízok meg benne akármilyen szempontból. Tatár Ágotát nem rúgta ki senki, ő még másfél évig itt dolgozott, és lejárt a szerződése, semmi egyéb.
Lejárt, és aztán nem hosszabbították meg ezt a szerződést. Miért?
Azóta is nagyon sok panasz érkezett érkezett rá, nagyon hanyagul vezette a munkanaplót, sokan panaszkodtak alkoholfogyasztásról, egyéb dolgokról. Azonkívül pedig a posztokkal is bajban vagyunk, azokra a posztokra fel kellett vennünk egy színészt. A szerződése 2018. augusztus 31-ig tartott. Erről sem kívánok többet mondani.
Miért nem kapott az ügyelő egy példányt a vizsgálóbizottság döntéséről? Egyáltalán: volt valamilyen írott dokumentum a vizsgálóbizottság munkájának eredményéről?
Van egy jegyzőkönyv, amit archiváltak. A határozatot a nyilvánosság, illetve a rendező tudomására hoztuk, ez volt a konklúzió, ezt foglaltuk írásba.
Kikértem ezt a határozatot is, ezt sem adták ki.
Erről beszéltünk az előbb, nem? Utánanézek, és amennyiben ez nem ütközik semmilyen jogsértésbe, akkor kiadható.
(Itt alighanem egy félreértésről van szó, az igazgató a Zholdakot elmarasztaló határozatról beszélt, amit később valóban kiadtak. Annak a bizottságnak az anyagait amelyek Tatár Ágotát vizsgálták továbbra sem kaptuk meg – szerk. megj.)
Nyitókép: Tompa Gábor igazgató (balra) és Andriy Zholdak a Rosmersholm bemutatója utáni fogadáson. Fotó: Biró István