Csakhogy a választások előtt senki nem mondta, hogy ez lesz, pedig akkor már látszott, hogy nagy a baj. Tisztességes volt-e akkor azzal kampányolni, hogy többet a polgárnak? Erről kérdeztük az RMDSZ prominenseit a szervezet hétvégi kongresszusán.

The post RMDSZ-eseket szembesítettünk saját szlogenjükkel – videóriport appeared first on Átlátszó Erdély.

Spoiler: nem tartják annak. Van, aki szerint Magyarral nem lehet együttműködni, van, aki szerint mindenkivel érdemes tárgyalni; van, aki egyszerűen csak hisz a Fidesz győzelmében, és van olyan miniszter is, akit ez az egész nem különösebben érdekel.

Átlátszó Erdély premier: sikerült Orbán Viktortól is egy mondatot kisajtolni — igaz, kérdéseinkre nem válaszolt.

The post Miért nem hívta meg az RMDSZ a Tiszát a kongresszusra? – videóriport appeared first on Átlátszó Erdély.

Aki régóta követi az Átlátszó Erdélyt, valószínűleg találkozott már a magyar kormány támogatáspolitikájáról, a határon túli magyar közösségekbe irányuló különféle támogatásokról, valamint a Bethlen Gábor Alap által kiosztott pénzekről szóló anyagainkkal.

Talán az is feltűnt, hogy két éve nem közöltünk összefoglalókat a Bethlen Gábor Alap támogatásairól. Ennek jó oka van: bár a BGA honlapján, a bizottsági határozatok között továbbra is elérhetőek a támogatásokról szóló döntések, ezek összesítését egyre problémásabbnak láttuk.

Az történt ugyanis, hogy néhány éve a bizottsági határozatok között feltűntek a korábbi határozatok módosításai. Ezek lényegében korábbi bizottsági döntéseket bírálnak felül, gyakran az eredetileg megítélt pénzösszeget is módosítják. 

Annyit módosítgatják, hogy alig lehet követni

Az utóbbi években ezek a módosítások annyira gyakorivá váltak, hogy problémássá vált az egyes támogatási döntések követése. Amellett, hogy az egyes döntések esetében nehéz megmondani a megítélt összeget, a támogatások összesítését – tehát azt, hogy Erdélybe összesen mennyi támogatás érkezett egy adott évben – sem lehet pontosan kiszámolni a bizottsági döntések alapján.

Így más forráshoz folyamodtunk: a Bethlen Gábor Alap által évente elkészített, és az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága elé terjesztett beszámolókban közölt sarokszámokra támaszkodva dolgoztunk.

A 2023-as beszámolóból kiderül, hogy 81 milliárd forint (körülbelül 200 millió euró) összegben hagyott jóvá támogatásokat az alap felett rendelkező, négytagú Bizottság. Ebben az összegben benne vannak 

• a jogszabály alapján nyújtott normatív támogatások (ezek közül a legfontosabb a Szülőföldön magyarul program, ismertebb nevén az oktatási-nevelési támogatás);
• az általában nem túl magas keretekkel rendelkező nyílt és a meghívásos pályázatok; 
• valamint a legérdekesebb tételnek számító, egyedi döntés alapján nyújtott támogatások.

Egyedi döntések: így kapnak pénzt a csókosok

Az egyedi döntés alapján nyújtott támogatások azért tarthatnak számot kiemelt érdeklődésre, mert ezek esetében nem a Bizottság, hanem a Miniszterelnökség hozza meg a támogatási döntést. Egybehangzó értesüléseink szerint a nagyobb összegű döntéseket maga Orbán Viktor miniszterelnök hagyja jóvá (noha forrásaink más-más összegeket emlegetnek küszöbértékként). 

Akár Orbán dönt, akár nem, az biztos, hogy ezek azok a támogatások, melyekről politikai döntés születik, és melyekre a Miniszterelnökség forrást biztosít, a BGA pusztán lebonyolítója ezeknek a projekteknek. A BGA beszámolója így fogalmaz ezekről a támogatásokról: 

„Az egyedi támogatások eljárásrendjüket tekintve a pályázati rendszeren kívül biztosított, a támogatandó cél speciális körülményeit, finanszírozási szükségleteit kiemelten kezelő támogatások. (…) A támogatási kérelmek Államtitkársághoz kerülnek benyújtásra. Az Államtitkárság a szakmai javaslatával ellátott kérelmet továbbítja az Alapkezelő részére a döntéshozatal előkészítése, a támogatási ügylet lebonyolítása céljából.”

A tavaly megítélt támogatásoknak bőven több mint fele, 52 milliárd forint (127 millió euró) volt ilyen „pályázati rendszeren kívül biztosított” támogatás. Ez az összeg valamivel több, mint az utóbbi két év 30-40 milliárdja, azonban messze elmarad a 2020-as csúcstól: ebben az évben 117 milliárd forintot osztottak ki „rendszeren kívül”. Így is a tavalyi össztámogatás 63 százalékát teszi ki az egyedi döntések.

Vége a szűkös éveknek?

A 2018-as, majd 2020-as bőséget két szűk esztendő követte: a pályázati rendszerre rálátó forrásaink szerint „elzárták a pénzcsapot” – erről az Átlátszó Erdély itt írt. Úgy tudjuk, ebben az időszakban a magyar kormány ugyan támogatta a már megkezdett ingatlanfejlesztési projekteket, de új, milliárdos nagyságrendű projektek nem indultak (erről az időközben elhunyt Potápi Árpád államtitkár is beszélt 2023 márciusában). 

A mélypont 2022-ben jött el: ekkor nagyjából 40 milliárd forintnyi támogatásról született döntés. Igaz, ennek a háromnegyede, 31 milliárd egyedi döntésekre ment.

A Bethlen Gábor Alap kiadásai, az alap által összeállított éves jelentések alapján. Az összegek millió forintban, és a kurzorral a grafikán további adatok jelennek meg.

A BGA éves beszámolóiban közölt sarokszámokon jól látszik, 2023-ban a támogatások újból növekedtek. Az egyedi támogatások összege növekedett leginkább, 22 milliárd forinttal. De az össznövekedésbe belejátszik 18 milliárd forinttal az is, hogy az oktatási-nevelési támogatás összege majdnem megötszöröződött: a korábbi, diákonkénti 22 400 forintról százezer forintra emelkedett.

Az oktatási nevelési támogatást tavasszal kell megpályázni, és ősszel kapják kézhez a szülők. Célja a magyar iskolaválasztás ösztönzése és a magyar nyelvű oktatás megerősítése a külhoni területeken. Összege a 2022-es 5 milliárd forintról tavaly 23 milliárdra (56 millió euróra) nőtt, erről az emelésről is a Miniszterelnökség döntött.

Tavaly az oktatási-nevelési támogatás az össztámogatás több mint 28 százalékát tette ki. Összeadva a Miniszterelnökségen születő egyedi döntések 63 százalékos arányával az látszik, hogy a BGA által utalt támogatások

bő 90 százalékáról nem a BGA dönt. 

A határon túlra szánt támogatásoknak a tizedéről sem dönt az a szervezet, ahol elméletileg a legtöbb tudás és tapasztalat halmozódott fel a határon túli közösségek önszerveződéséről, civil szférájáról, intézményes igényeiről. A támogatások túlnyomó többsége egyedi intézményes szereplőkhöz, nagy beruházásokhoz irányul, illetve az oktatási-nevelési támogatás több mint kétszázezer egyéni igénylőjéhez. 

Az alulról jövő kezdeményezésekre, a kisebb közösségek önszerveződésére alig jut pénz. A rájuk szánt támogatások táblázataiból az látszik, hogy a határon túli civilek működésre fél-másfél millió forintot kaptak, programjaikra pedig alig 300-600 ezer közötti forintot úgy, hogy a pályázatoknak eleve csak a kétharmadát támogatták. Ezeknek az összegeknek a nagyságrendje sok-sok éve változatlan, miközben a forint értéke a felére csökkent az elmúlt tizenöt évben.

Keresünk ezer szabad erdélyi embert

Baj van. Szeptemberben muszáj volt a vésztartalékainkhoz nyúlnunk. Ezért keresünk ezer szellemileg és anyagilag független személyt, aki segíti az Átlátszó Erdélyt oknyomozó műhelyként fenntartani.

Ami az egyedi döntések területi megoszlását illeti, 

nincsenek meglepetések: Erdély a közel 25 milliárdos összeggel (61 millió euró) magasan vezet, a vajdasági (5,3 milliárd, 13 millió euró) és felvidéki (5,3 milliárd) összegek enyhén emelkedtek 2023-ban. A növekvő trend Kárpátalján hangsúlyos még, érthető módon. Ebbe a régióba összesen 8,8 milliárd forintot (21,5 millió eurót) ítéltek meg.

A Bethlen Gábor Alap kiadásai területi bontásban, az alap által összeállított éves jelentések alapján. Az összegek millió forintban, és a kurzorral a grafikán további adatok jelennek meg.

A BGA 2023-as beszámolójából kiderül még, hogy a 2022 decemberében visszavont erdélyi meghívásos pályázat miatt kiesett forrásokat pótolták. (A sok intézményt kínos helyzetbe hozó döntésről a Transtelex itt számolt be). Tavaly januárban ismét meghirdették a kiírást 280 millió forintos kerettel, melyre 139 szervezetet hívtak meg. 

Augusztusban aztán meghirdették a „rendes” pályázatot az erdélyi nemzeti jelentőségű programok támogatására 681 millió forintos keretösszeggel. Ebből összesen 638 millió forintot ítéltek meg 162 pályázatra.

Miért fontos a Bethlen Gábor Alap?

Bár a magyar kormány több minisztériumának is van határon túli támogatásokra szánt költségvetési előirányzata, ezek nem jelentős összegek. A legnagyobb, határon túli támogatásokat folyósító alap a Bethlen Gábor Alap. A határon túlra szánt pénzek túlnyomó többsége a BGA-n keresztül érkezik.

Erdélyben a külügyminisztériumi forrásokat elosztó Pro Economica Alapítvány a magyarországi támogatási rendszer másik számottevő szereplője. Ez az alapítvány mintegy 100 milliárd forintot (kb. 250 millió eurót) osztott ki az évek során Erdélyben különféle gazdaságfejlesztési programokra. 

A Pro Economica idén szeptemberben nyitotta újra támogatási programját tízmilliárd forintos kerettel. Az alapítvány évekig takaréklángon üzemelt, ugyanis a magyar kormány nem tudott megegyezni a románnal a gazdaságélénkítő pénzekről. 2020 márciusában a román külügy arra kérte a magyar kormányt, hogy kössenek egyezményt a Romániába irányuló gazdasági támogatásokról.

The post A csókosok és a diákok a határon túli támogatások legfőbb célcsoportja appeared first on Átlátszó Erdély.

The post Nagy ember kis gatyában: Borboly Csaba legszebb pillanatai LIVE!!!! appeared first on Átlátszó Erdély.

Tavaly ősz óta írjuk a mEmber hírlevelünket a feliratkozóinknak olyan témákról, amelyek általában nem kerülnek bele a cikkekbe. Szabó Tünde kollégám múlt héten leírta, miféle képtelenségre ragadtatta magát a Sapientia sajtóirodája, amikor meg akarta szabni, hogyan és milyen formában idézzük a válaszát. 

Nekem erről egy sokkal súlyosabb eset jutott eszembe, és ennek kapcsán az is, hogy Hargita megyében

mennyire kihagy a demokratikus gondolkodás. 

Körülbelül egy éve történt, amikor én még a Mércénél dolgoztam, de egy pályázatban már Tündével együtt dokumentáltuk a Böjte-otthonokban történt visszaéléseket. Akkor azt is vállaltuk, hogy megpróbáljuk feltérképezni a Böjte-birodalom gazdasági labirintusát, és ki is derítettük, hogy gyerek ugyan egyre kevesebb van az otthonokban, de épületeket annál jobban felhalmoz(nak) az alapítvány(ok). 

Így jutottunk oda, hogy megkérdezzük a Hargita megyei tanácsot, hogy egyenként mennyi pénzzel támogatta az alapítvány otthonait, iskolaházait. A honlapon talált táblázatok ugyanis egyáltalán nem tűntek teljesnek annak fényében, hogy Böjte Csaba mindig kevesellte az állami hozzájárulást az otthonok fenntartásához, a Hargita megyei elöljárókkal viszont szívesen mutatkozik.

Ami este válaszul jött az 544-es infotörvény alapján megírt kérvényemre, arra nem számítottam. Borboly Csaba, Hargita megye elsőszámú és leghírhedtebb influenszere, aki mellékesen a megye tanácselnöke is, a kislánya kórházi ágya mellől (ezt a tényt ő maga emelte ki) vett fel egy videót, amit elküldött nekem azzal, hogy akár nyilvánosságra is hozhatom: 

(Az évek óta roppant kameraérzékeny Borboly Csaba kislányának arcát mi homályosítottuk el a videóban. Mint a vágásnál is látszik, az elnök úr csak akkor állt be úgy, hogy ne látszodjon a kórházi szoba, amikor ott megjelent egy kórházi alkalmazott.)

A videóban arról értekezett, hogy az 544-es törvény „kiforgatása” miatt meg fognak utálni minket, újságírókat, mert annyira leterheljük az ott dolgozókat, hogy csak. Másrészt Borboly fenyegetésnek vette, hogy beadtam egy adatigénylést. Azt mondta, „lehet sorolni a törvényeket, az ügyvédeket, a közjegyzőket, de teljesen fölöslegesnek tartom, nem ijesztenek meg sem engem, sem a kollégáimat”. 

Szerinte sokkal többet érnénk el, ha egyszerűen feltennénk neki a kérdést, ő meg válaszolna. „Lehet hogy Caracalban érdemes használni az 544-es törvényt, de Hargita megyében ezzel nem mennek semmire. Olyan, mintha feljelentéssel mennének kenyeret vásárolni” – fejtegette.

Teljesen ledöbbentem, hogy egy magas pozícióban lévő politikus így kezeli az állampolgárok jogát a közérdekű adatokhoz. Az újságíró ugyanis nem véletlenül és nem kekeckedésből használja ezt a lehetőséget, hanem azért, mert ha egy intézmény mégis eltitkolna adatokat, akkor be tudja perelni. Ha meg szimplán fölteszem a kérdést, és az intézmény a válaszban terel, akkor nincs mit csinálnom. 

Másrészt Borboly arra hivatkozott, hogy „fent van minden az oldalon”. Próbáltam WhatsAppon érvelni, és magyarázni neki, hogy békével érkeztem, de semmi eredménye nem lett azon kívül, hogy az elnök úr meginvitált, egyszer ugorjak már be a tanácshoz, és beszélgessek el a kollégákkal, mekkora erőfeszítésbe kerül egy ilyen kérés teljesítése. Szerinte ugyanis 

ettől „hetekre leblokkolna a hivatal”. 

A történet vége az lett, hogy Borboly kommunikációsa küldött egyetlen nyomorult dokumentumot, amiből aztán nem derült ki semmi több annál a pár ezer lejnél, amit a tanács honlapján is megtaláltunk. Szoros volt a határidő, kihagytuk ezeket az aprónak bizonyult információkat a cikkből. Nekem lejárt a szerződésem a Mércénél, a nyarat biciklifutárként töltöttem. 

Pedig normál esetben tematizálni kellett volna a helyzetet, mert amennyiben egy újságíróval képes eljátszani ezt egy politikus, mi történik akkor, ha egy olyan állampolgár szeretne infókat szerezni, aki nincs tisztában a jogaival? 

Ördögjárás Előválasztások Csíkban

Az átláthatóság ugyanúgy része a demokráciának, mint a részvétel, a beleszólás joga. De a csíki demokráciának már nem, vagy egyre kevésbé. Szilágyi Botond filozófus nemrég alaposan érvelt amellett, miért kellene az RMDSZ-nek minden egyes voksolás előtt nyílt (azaz nemcsak párttagoknak elérhető) előválasztáson rekrutálni a politikusokat. 

Csíkszeredában ilyen szempontból el voltak kényeztetve a választók, hiszen több mandátum óta előre szavazhattak arról, kik kerüljenek fel az RMDSZ tanácsosi listájára. Sőt a polgármesterjelölt személyéről is dönthettek. 

Mondhatni, Szeredában ez volt az igazi választás. Egyrészt ott senki nem volt annyira béna gazda, mint Székelyudvarhelyen Bunta, hogy felfuttassa a poltikai ellenfeleket, másrészt az ellenzékben sem voltak kiemelkedő figurák. Vagyis akit végül az RMDSZ indított, az nyert. 

Ezt a remek hagyományt sikerült most semmibe vennie Korodi Attilának és csapatának, amikor nemrég a Városi Küldöttek Tanácsa úgy döntött, nem lesz állóurnás szavazás a jelöltekről. A jelöltek rangsorolását a VKT saját döntési körébe vonta. Egyébként Korodi maga is általános előválasztáson gyűrte le négy éve Ráduly Róbertet. 

A polgármester, aki politikai karrierje során számtalan alkalommal állt ki a részvételiség mellett, valószínűleg megijedt a városlakóktól, akiknek eddig lehetősége volt azokat az embereket beküldeni a tanácsba, akikben képesek hinni. Nem maradt visszhang nélkül a dolog, a hoppon maradt ex-alpolgármester, Szőke Domokos a sajtóban és a közösségi médiában háborgott. Végül petíció is indult, hogy mégis legyen előválasztás. Elmaradásának hivatalos indoka: „időszűke”.

Bezzeg Székelyudvarhelyen nincsenek időszűkében

Ott az RMDSZ azt mondta, jöhet bárki, akinek oda szól a lakcíme. Még csak RMDSZ-tagnak sem kell lennie ahhoz, hogy ő legyen a kiválasztott, aki véget vet Gálfi Árpád regnálásának. 

Gyönyörű gesztus, csakhogy a Szövetségnek a legszékelyebb városban annyira megtépázott a nimbusza, és olyan káderhiánnyal küszködött, hogy egyelőre úgy tűnik, inkább Szász Jenő hozhat váltóerőt, mint a tulipánosok. 

De lám, megy az RMDSZ-nek a demokrácia, amikor éppen nagy bajban van.

Az egész egyszerre HR- meg PR-fogás, aztán meglátjuk, hogy tudja-e pótolni a négy évnyi reális ellenzéki munkát az önkormányzatban. Azt, hogy a képviselő négy éven át fölfedi és bírálja a városházi visszásságokat, ezekről kellően tájékoztatja a lakosokat, majd bizalmat kér tőlük.

De térjünk vissza a megyére. Teljesen abszurd, hogy míg több székelyföldi városban bevett gyakorlat volt az előválasztás, az a polgári igény nem fogalmazódott meg, hogy ugyan bizony hadd szóljunk bele abba is, ki vezesse a megyét. És hogy nincs rendben, hogy erről

székelyföldi vagy kolozsvári füstös szobákban döntsenek.

(Holott tudjuk, hogy a hatalom úgy működik a képviseleti demokráciában, hogy csak alulról szerveződve lehet a szabadságon szélesíteni. A fent lévők a status quo fenntartásában érdekeltek, és nem fognak semmit adni.)

Most, hogy végre van politikai verseny Hargita megyében, és legalább hárman megmérkőznek a megyei tanács vezetéséért az RMDSZ-en belül, gondoltam, remek alkalom, hogy vitázzanak egyet az Átlátszó Airday podcastben. Ha az átlag székely Hargita megyében nem szólhat bele, hogy ki legyen az RMDSZ jelöltje a megye élére, azért mégsem lenne baj, ha megismerné a jelöltek terveit, meghallgathatná, ki mit gondol különböző kérdésekről.

Nagyot néztem, amikor Borboly Csaba közölte, hogy ő nem fog vitázni. Hát jó, gondoltam, még mindig vannak ketten, rendezek egy jó kis Bíró Barna Botond vs Barti Tihamér meccset, ahol majd jól elmondhatják, lám-lám, az elnök úr naponta többször videózik, de fél kiállni a kihívói elé. 

Ismét meglepődtem, amikor Bíró közölte, hogy ő tartja magát ahhoz, amit kijelentett: nem fogja kritizálni az elnököt. Egyszerűen nem értettem: amennyiben nem elégedett, akkor miért ne krizitálhatná, de hajthatatlan maradt. 

Tekintsünk el attól, hogy mennyire antidemokratikus elbújni a vita elől, és nézzük meg, hogyan is dől el, hogy ki lesz a megyei tanács elnöke. Nem elméletben, mert elméletben nyerhet más is majd az önkormányzati választásokon, mint az RMDSZ. Szigorúan elméletben.

Hargita megyében három RMDSZ-es alapszervezet működik: a csíki, az udvarhelyszéki és a gyergyói. Amikor még volt betyárbecsület a világon, akkor a három alapszervezet megegyezett, hogy rotációs alapon négyévente váltják a tanácselnököt. Így 12 évente mindhárom területről oda juthat valaki a kormányrúdhoz. Ezt az egyezséget azonban nem írták le, így

Borboly Csaba 16 éve nem akarja elengedni azt a bizonyos rudat. 

A rotációból mindeddig kihagyták a gyergyóiakat, erre hivatkozva indul most Barti Tihamér. Meg arra, hogy lám, Gyergyóremetén hogy pörög a kapitalizmus. Barti négy éve is mozgolódott. Bíró azt mondja, akkor Bartival szemben azért támogatta Borbolyt, mert az azt ígérte, négy év múlva Borboly fogja megtámogatni őt. 

Borbolynak esze ágában sincs most Bírót támogatni, így mindhárman nekifutnak a választásnak. A jelölt személyét a Hargita Megyei Egyeztető Tanácsnak (HET) kell kiválasztania. Ebben a tanácsban hat-hat küldött egyeztet az udvarhelyiektől és a csíkiaktól, illetve három a gyergyóiaktól. Csakhogy a többségi döntés területileg kiegyensúlyozott kell, hogy legyen: mindhárom alapszervezetből kell szavazatot kapnia annak, akit a többség jelöltnek választ.

Amennyiben mindenkihez hűek maradnak az emberei a HET-ben, patthelyzet alakul ki, és akkor a Szövetségi Állandó Tanács dönt. A 32 fős országos testületnek négy Hargita megyei tagja van: Borboly és Barti mellett Korodi Attila és maga Kelemen Hunor. Ebben az esetben olyanok döntik el, ki menedzselje a székelyeket Hargita megyében, akiknek közük nincs a megyéhez. Vagy akit a legjobban kedvel Kelemen Hunor Kolozsvárról.

Remélem, sikerült éreztetni, mennyire deficites a képviseletünk, és milyen sok szinten szorul javításra. És még egyszer mondom, az RMDSZ pozícióban lévő tagjai nem fogják ingyen adni a beleszólást, a demokráciát. Azt valahogy ki kell belőlük kényszeríteni.

Ez hosszú távon azt eredményezi, hogy a politikusok és a választók közelebb kerülnek egymáshoz. És arra most inkább az RMDSZ-nek lenne szüksége.

Nyitókép: Szabó Tünde

Kulcsár Árpád fenti publicisztikája az eheti mEmber hírlevélből nőtte ki magát. Szombat reggelenként extra tartalmakat küldünk azoknak az olvasóinknak, akik feliratkoznak a hírlevelünkre. Itt lehet feliratkozni:

The post Itt is jobban beleszólhatsz, mint Csíkban appeared first on Átlátszó Erdély.

2021 májusában az újszékelyi unitárius pap, Jakab Zsolt Mihály egy karóval lilára csépelt egy helybéli 70 éves öregembert, Muszka Jóska bácsit. Legalábbis ezt állítja Jóska bácsi, és a nyomok is erre utalnak. De nem csak ő állítja, hogy a pap megverte, mások is. Az anyag megjelenése előtt és után is jelentkeztek panaszosok, aki a pap gonoszságára és agresszivitására panaszkodtak. A történetet tavaly júliusban írtuk meg.

Az elmúlt egy évben Jóska bácsi és más újszékelyiek rendszeresen hívogattak, írogattak, felháborodásuknak adtak hangot, hogy az egyházi kivizsgálás és az állami szervek nyomozása nem halad, minden le van állva, és a pap ismét megbátorodott. Azzal bőcselkedik, hogy Borboly védi őt, és folytatja „gazemberkedéseit”, a helyi vezetőkkel karöltve, panaszkodnak a helybéliek.

Miután eltelt egy év a veréstől, júliusban elkezdtem érdeklődni az egyházi és világi hatóságoknál, hogy áll az ügy. Elsőként az egyháztól válaszoltak.

Hát nem megmondták, hogy megmondták már?

Ismét Szabó László, a Magyar Unitárius Egyház fejlesztési előadó-tanácsosa válaszolt, a korábbihoz hasonló kioktató stílusban.

Válaszában figyelmembe ajánlja az egyházuk elnöksége által tavaly szeptemberben kiadott közlemény egy részét, mely szerint megvárják az állami nyomozó és igazságszolgáltató szervek eljárásainak a végét, és annak alapján fogják meghatározni további egyházfegyelmi teendőiket az ügyben. Mivelhogy nem értesültek a hatósági eljárások befejezéséről, nem tudnak semmiféle fejleményről beszámolni.

Tehát az egyház teljesen felmenti magát, átpasszolta a labdát az állami szerveknek.

Egy névtelenséget kérő, egyházi forrásom szerint érdekes, hogy más ügyeknél, például ingatlanok visszaszolgáltatásánál az egyház folyamatosan kifogásolja az állami szervek, főleg az igazságszolgáltatás működését. Ebben az eléggé egyértelmű ügyben ellenben a világi igazságszolgáltatás mögé bújik, és hiteles igazságforrásnak nyilvánítja, mondta.

Több, unitárius egyházon belüli ismerősöm jelezte az elmúlt év során: sokat ártott az egyház imidzsének az, hogy ilyen gerinctelenül állt ehhez az ügyhöz. Sok lelkész vagy egyházhoz közeli személy került kellemetlen helyzetbe, vagy érzett szégyent, mikor a hívek rákérdeztek erre az ügyre. Az új püspök hírnevének sem tett jót ez, állítják. Bátor és karakteres ember hírében állott, mikor megválasztották, de ebben az ügyben nem értik, hogy miért nem volt határozottabb fellépése.

Sajnos olyanokra is rávetül ez a szégyen, akik abszolút nem érdemlik meg.
Cikkünk kellemetlenséget okozott az unitárius közösségnek is, amit régóta tisztelek nyitottsága, emberségessége miatt. És azoknak a barátaimnak, közeli ismerőseimnek sem lehetett könnyű, akik különféle pozíciókat töltenek be az egyházon belül. Becsületükre legyen mondva, egyikük sem kérte, hogy ne foglalkozzak ezzel az üggyel, vagy hogy másképp foglalkozzak vele.

Nem úgy Szabó László, aki levelének utolsó mondatában tárgyilagos viszonyulást kér. Nehéz hidegen, érzések nélkül foglalkozni ezzel a témával, akár újságíróként is, minekutána a helyszínen láttam a lilára vert Jóska bácsit, majd rögtön utána a pap öntelt vigyorát. Majd később az egyházvezetés kioktató, felsőbbrendű válaszait és palástolásban kimerülő hozzáállását. Szabó elvárása egyenlőtlen. Sokkal könnyebb lett volna nekünk is és olvasóinknak is tárgyilagosaknak maradnunk, ha az egyház részéről is tárgyilagosságot tapasztalunk.

Az állami hatóságok tötymötyölnek

A rendőrségnek küldött levelemre nehezebben jött válasz. Mivel még nyári szabadságom előtt le akartam adni ezt az anyagot, emlékeztetnem kellett a megyei sajtószóvivőt, hogy elfeledett válaszolni. Onnantól már a válasz gyorsan megjött, csak sajnos semmivel nem vitt előbbre.

A rendőrség annyit közölt, hogy bűnügyi dossziét indítottak, melyet átadtak az ügyészségnek.

Erre írtam az ügyészségnek is, megkérdezni, hogy áll a nyomozás.

Július 29-én érkezett válaszukban megerősítik, hogy nyomoznak az ügyben, eredményre még nem jutottak.

A nyomozást az újszékelyi rendőrség eszközöli, írja zárszóként az ügyészség.

Így jutottunk ebbe a román hatóságokra jellemző végtelenített körbe, hogy ha megkérdezzük a rendőrséget, hogyan halad a nyomozással, akkor az ügyészséghez küld, ha megkérdezzük az ügyészséget, ott azt mondják, a rendőrök nyomoznak. És mindkettejüknek igaza van, csak mi nem tudjuk meg, hogyan halad a nyomozás.

Egyszerűbb, ha megkérdezzük Jóska bácsit, aki elmondja, hogy a nyomozás félhalott. A rendőr még tavaly májusban, a verés után nem sokkal megígérte, hogy eljön hozzá az újabb bizonyítékokat megtekinteni, de azóta sem jött. Az egyház kivizsgáló bizottsága járt ellenben arrafelé, volt nagy lakoma pár napig a papilakon, aztán az egyházi vonalon is minden elült.

Jóska bácsinál elfogyott az igazság

A helybéliek elmondása szerint a pap azóta is, és jelenleg is azzal dicsekszik, hogy amíg Borboly hatalmon van, addig ő nem fél semmitől, mert neki baja nem lesz.

Jóska bácsi rendszeresen felhív, s minden beszélgetésünk alkalmával elmondja, hogy semmi mozgás az ügyben, és bizonyos, hogy Borboly vagy valaki fentről elintézte, hogy az ügy elakadjon.

Jóska bácsi minden hívásakor kifejezi, mennyire undorodik ettől az egésztől, és egy hívás alatt tízszer is megkérdi: hol itt az igazság?

Mi nem tudunk igazságot szolgáltatni, de meg tudjuk tenni az érdekében, hogy évente megkérdezzük a hatóságokat, van-e fejlemény az ügyben. Ezért, ha hamarabb nem lesz fejlemény, jövő nyáron ismét visszatérünk a témára.

The post Verekedő pap ügye: az unitárius egyház továbbra is palástol, a nyomozó hatóságok egymásra mutogatnak appeared first on Átlátszó Erdély.

2012. június 3-án, egy héttel a választások előtt, a választási kampány csúcspontján Borboly Csaba tanácselnök, aki akkor még felavatásokban és nem élő közvetítésekben utazott, elvágta a székely pántlikát a homoródfürdői borvízúton. Burus Ella leköszönő szentegyházi polgármester társaságában.

Az akireszamithatunk.ro (Borboly Csaba kampányhonlapja) szerint a felavatáson részt vett néhai Verestóy Attila szenátor is, aki a kép alapján nem ragaszkodott ollójával a szalaghoz tolakodni, de beszédében az egységes érdekképviselet fontosságát hangsúlyozta. Mert mi más juthatna eszébe egy erdélyi magyar politikusnak a borvízről?

A Borvizek útja projekt azért kapott kiemelt szerepet Borboly kampányában, mert büszkék voltak rá. A 10 millió eurós költségvetésű projekt, melynek kétharmadát EU-s pénzekből állták, abban az időben nagy dolognak számított környékünkön.

A pénzt sikerült elkölteni. A problémákkal teletűzdelt kivitelezés, a temesvári kivitelező csődje, a többrendbeli késés és a tucatnyi javítanivaló után sikerült a projektet nagy nehezen átvenni és lezárni.

Ma a homoródi Borvizek útján egy dolog érződik: a hatalmas gazdátlanság.

Nincs, aki megkaszálja.

Nincs, aki egy lécet kicseréljen.

Nincs, aki újrakenje a padokat-asztalokat, aki egy karfát kicseréljen, vagy legalább kicsavarja vagy levágja az ottmaradt, turisták bordaközébe kívánkozó facsavarokat.

Banális karbantartási munkálatokat sincs, aki elvégezzen.

A medence takarítatlan, a lépcső és a korlát egy része le van szakadva, lécek úsznak a vízben.

Kutya se jár ide fürödni. Régen sem jártak.

Kivitelezéskor valamit ellőhettek, mert hosszú évekig alig volt víz a medencében, szivárgott el. A fentebbi, 2012-es, az átadás évében készült képen az öltözők zárva voltak. És épp csak annyi víz volt a medencében, hogy az állatok beledögölhessenek, és elvegyék az étvágyát mindenkinek, akinek a beledobált szemét, vagy a borvízre jellemző barnás váladék még nem vette el. Aztán egy évtized alatt a szivárogtató lyukak eltömítődhettek, mert a vízszint már rendben van, de a fürdő közben használhatatlanná vált sőt, veszélyes.

Meg amúgy is ki bújna bele nyakig egy olyan vízbe, amiről semmit nem tud: sem azt, hogy mit tartalmaz, sem azt, hogy mire jó. Nincs kiírva, hogy mit gyógyít, sem az, hogy kinek ellenjavallt. Csak az van kiírva, hogy Borbolyék építik Székelyföldet, de ez valamiért nem kelt annyi bizalmat az emberekben, hogy megmártózzanak a vízben.

A környéken a szemét javát valaki időnként összeszedi, de senki nem tudja megmondani, hogy a szentegyházi tanács emberei, vagy csak valamelyik jóindulatú, borvízhordó ember, akinek nem esik jól, ha szeméthalom közepén tölti az éltető vizet.

Ha minden igaz, a helyet a szentegyházi polgármesteri hivatal kezeli. De úgy tűnik, az elmúlt évtizedben senki nem érezte igazán magáénak. Homoródfürdő esete egyébként is egy árva gyerekéhez hasonlít. Kápolnási területek ezek, melyeket Szentegyháza városiasításakor adminisztratív szempontból oda csatoltak, hogy legyen városiasabb az új város. Azóta semmi nem tiszta. A kápolnási tulajdonosok kétfelé járnak ügyintézni. De mikor gond vagy munka van, akkor senki nem akarja magáénak Homoródfürdőt.

Homoródfürdő mindenható helytartója, a Lobogó panziós Benedek Lukács sem foglalkozik a borvízúttal, azonkívül, hogy a szép macskaköves utat időnként szorgosan meghordja sárral, miközben saját birodalmát terjesztgeti, hegyet váj, patakot terel vagy fát vontat. Mondjuk, tőle nem is lehet elvárni, hogy egy ingyenes hagyományos fürdőt gondozzon, mikor száz méterrel odébb fizetős wellnesst és strandot működtet. Meg nem is arról híres a helybéliek körében, hogy a közösségi érdeket előbbre helyezné a magánérdekénél.

A fentebbi videón az látszik, amint egy hatalmas szikladarabot vontatnak traktorral a macskaköves sétányon, kővel szántják a borvízutat.

A hagyományos fürdőhangulatú komplexum hangulatát más tényezők is rontják. Északon a nagy forgalmú országúttal szomszédos, keleten pedig Homoródfürdő régi mindenhatójának, Benedek Lukácsnak a legújabb kőzettároló telkével, aminek amolyan meddőhányó hangulata van.

Délen a szomszéd Homoródfürdő új mindenhatója, aki Benedeknél is nagyobb góré. Róla hamarosan bővebben is írok, most csak annyit említenék meg, hogy idén kivágatott 80 fát, köztük a Homoródfürdőre oly jellemző nagy fenyőfákat.

Ezzel totál megváltoztatta a fürdőtelepülés fenyves arculatát, már legalábbis ami megmaradt ebből Benedek Lukács évtizedes munkássága után. Valószínűleg építeni szeretnének ide, nem is kis épületet, ha a fák útban voltak. És ha mindez nem elég, akkor mondjuk el azt is, hogy nyugaton a szomszéd egy ormótlan, ízléstelen arculatú falusi wellnessközpont lesz. Beszorítják ezt a kis hagyományos borvízutas szigetet a fejlődés négyszögébe. De az is lehet, hogy nem lesz amit beszorítani, mert addigra lerohad az egész.

Az egyetlen dolog, ami működik az egész borvizes csomagból, és nem rohadt le: a források. Azokra valamennyire ügyelnek a borvizet hordó emberek, és szerencsére ezek viszontagságoknak kitett elemei inkább kőből és nem fából készültek. Ha ma körülnézünk, hogy miért volt érdemes tíz éve lefuttatni ezt az EU-pénzes projektet, egy hasznát látjuk: felújították a borvízkutakat.

Szóval: megérte minden eurócent, amit az Unió ide Homoródfürdőre adott. Ha többet is adna, még jobban elköltenénk. Homoródfürdő múltjáról, jelenéről és jövőjéről hamarosan jelentkezünk még pár izgalmas anyaggal.

The post Belefingott az elmúlás az EU-támogatott borvízfürdőbe appeared first on Átlátszó Erdély.

Mit tudhatsz meg ebből az anyagból:

• Milyen levelet írt Borboly két útépítő cégnek arról, hogy nincs pénz a munkálatok folytatására, majd hogyan szivárogtatta ki ezt a levelet.
• Mely utak és Borboly-sikertörténetek fognak megszakadni, melyik falvak lakói nem fognak jövő választási kampányra még aszfalton járni.
• Mi a megszívatott kivitelező cégek véleménye erről.
• Mi vezetett ide, hogyan bukott el Borboly és csapata a Saligny-próbán.
• Hogyan harcolt mégis Borboly ezekért az utakért.
• Hogyan fordultak saját pártjának tanácsosai Borboly ellen.
• Mi hírlik Borboly félreállításáról, amire most jó lehetőség mutatkozik.
• Mi a véleménye Borbolynak a saját kicsinálásáról.
• Milyen mély pénzhiányban van a megyei tanács, és kb. mikor éri el a fizetésképtelenséget.
• Mit csinálnak a kutyák.

Borboly kiszivárogtatja saját levelét

2022. július 21-én Borboly Csaba, Hargita megye tanácselnöke levelet küld a Viaduct és a Multipland cégnek, hogy nincs pénz az általuk végzett útfelújításokra. A levélről másolatot küld a megyei tanács több alkalmazottjának és az összes megyei tanácsosnak, így annak tartalma azonnal kiszivárog és nyilvánosságot kap.

A levélből első olvasásra, a háttérinfók ismerete nélkül csak az derül ki, hogy nincs pénz a megyei tanácsnál, hogy az építkezések esetében semmilyen felelősséget nem vállal, mindent más nyakába akaszt, érzelmi zsarolásként felemlegeti a gyermekvédelmet stb.

Ezt azonnal felhasználják ellene, nemsokára valaki egy Figy Elem álnevű figyelem@yahoo.com címről kiküldi az eredeti email erősen megvágott változatát az eddigi címzettek mellett az összes környékbeli polgármesternek is, a következő címmel: „Borboly Csaba Viaduct Multipland könyörgés leépítés gyermekvédelem”. Ez nagyon sugallni akar valamit, kiemeli a gyermekvédelem leépítését és könyörgésnek állítja be a levelet. Ezt később Borboly sérelmezi is a megyei tanácsosok csoportjában.

Hozzám az eredeti levélnek egy szinte teljes változata jut el, azzal a felvezetővel, hogy „Fizetésképtelen a megye! Csődhelyzet!”

Felmerül a kérdés: tényleg csődhelyzet van a megyénél, vagy csak azt próbálják elhitetni valakik?

Pénzt kérnek Borbolytól az alkalmazottak

Pár napra rá megkapom az eredeti levelet is, amelynek egy csatolmánya is van, ebben az alkalmazottai azt kérik Borbolytól, hogy adjon nekik pénzt az elkezdett beruházásokra.

Ennek az eddig elképzelhetetlen szintű pimaszságnak csak két oka lehet: 1. a részleg próbálja menteni az irháját és a felelősséget Borbolyra pattintani, 2. Borboly kérte a részleget, hogy írják meg ezt a papírt, hogy tudjon mire hivatkozni a cégeknek írt levelében.

Kik nem fognak következő választási kampányban még aszfalton járni?

Az előző csatolmányban 5 út van felsorolva. 5 olyan beruházás, amely Hargita megye és Borboly sikerlistáján szerepelt az elmúlt két évben, és esélyes volt arra, hogy ünnepélyesen felavassák a két év múlva esedékes választási kampányban. Ez az esély egy hónapon belül alaposan szertefoszlott.

1. DJ 123: az Úz-völgyi út Csinódon át Egerszékig

Az utat, mely Csinódot és Egerszéket becsatolná Alcsíkhoz, és Csíkot közelebb hozná a bákói reptérhez, mint akármelyik máshoz, 2018-19-ben kezdték el nyomatni Borbolyék, 2020 januárjában írták alá a szerződést.

2021 szeptemberében Borboly még az RMDSZ támogatásában bízott. Hiába.

2. DJ 127: Ditró-Tölgyes

2020 szeptemberében, full választási kampányban indultak a munkálatok a 127-es megyei úton.

2021 augusztusában Borboly még abban bízott, hogy az RMDSZ fog ide pénzt szerezni. Hiába.

Két hónappal később, 2021 októberében már arra panaszkodik, hogy csak neki fontos ez az út. Ami főként román többségű falvakat hoz közelebb a megye nagyvárosaihoz.

3. DJ 127A: Gyimesközéplok-Tölgyes

Ez az út a Gyimeseket kötné össze a Gyilkos-tó és Békási-szoros turistaparadicsomával, és a hidegségieknek is megkönnyítené a bejárást a községközpontba. Ez még nagyon kezdetleges stádiumban van, ezt onnan tudom, hogy Borboly sem tart onnan élő közvetítéseket, és egy júniusi megyei tanácsülésen panaszkodott a polgármester, hogy a szomszédos megyeiek elvégezték a részüket, felújították az utat, a hidegségiek meg panaszkodnak, hogy náluk semmi, el kell adják a földjeiket a neámciaknak.

4. DJ 135: Etéd-Siklód-Maros megye

A régóta várt aszfaltút Siklódot kötné be a községközpontba, illetve egy újabb útvariáns lenne a keresztúriak számára Marosvásárhely irányába.

A szerződést 2020 januárjában írták alá, és habár eleinte kevés pénzt adtak a munkálatok beindítására, azok mégis elkezdődtek.

Idén májusban Borboly még közös sikernek értékelte ezt az útszakaszt.

5. DJ 136B: Pálfalva-Énlaka

Ez egy 8 kilométeres útszakasz egy olyan úton, melyet valamikor egy bő évtizede háromba osztottak, az elejét és a végét leaszfaltozták évekkel ezelőtt, de a középső útszakaszt húzták sokáig. Az emberek minden választási kampánykor reménykedtek, hogy hátha, de hiába. Egészen mostanáig.

A 2020 decemberi szerződés-aláírós videó végén Luka Csaba, a kivitelező Viaduct vezérigazgatója Borboly provokálására elmondja, hogy ha lesz pénz, akkor fognak tudni haladni. Mire Borboly eldicsekszi magát, hogy eddig egyetlen út kivitelezését sem kellett, hogy megállítsa a megyei tanács pénzhiány miatt. És hogy több lábon áll a finanszírozásuk, mert a hitelhez a jóváhagyást megkapták, az RMDSZ kormányon van és számítanak a közreműködésükre. Ezután ezekkel talán nehezebb lesz dicsekednie.

Erről a az útépítésről én is írtam tavaly, mert sok volt a panasz, s idén is valószínűleg írok majd, mert szintén megsokasodtak a reklamációk.

A fentebb bemutatott öt út az, aminél a munkálatok leállítását kéri Borboly a Viaduct és a Multipland cégektől. A térképen bekarikáztam őket, hogy könnyebb legyen betájolni, melyik hol van Hargita megyén belül.

Megkerestem a két útépítő céget néhány kérdéssel, és arra kértem őket, hogy röviden válaszoljanak ezekre. Ezt meg is tették, köszönöm nekik.

A kérdések

1. Az Önök cégénél milyen projekteket érint ez az intézkedés?

2. Az utolsó kifizetés óta mekkora értékben dolgoztak már ezeken a projekteken, tehát mennyivel tartozik jelenleg a megyei tanács Önöknek a már elvégzett és a leállás előtt kötelezően elvégzendő munkákért?

3. Hogyan látják, mi lesz a döntésük, és ez milyen következményekkel fog járni, azaz melyik projektek fognak leállni, és melyik projektek mennek tovább, esetleg melyik projektek részlegesen?

4. Az Önök meglátása szerint mi vezetett ide? Esetleg ha látják azt is, hogy hogyan lehetett volna ezt elkerülni, akkor arra is kíváncsi vagyok.

5. Milyen megoldást, milyen kiutat látnak?

6. Mi a véleményük erről az egészről? Itt bátran elmondhatnak akármit, amit fontosnak éreznek, de nem kérdeztem rá.

+1 bónusz kérdés: mit gondolnak, miért küldte ki Borboly ezt a levelet félszáz embernek, azaz gyakorlatilag a nyilvánosságnak? Milyen érdek, milyen játszma lapulhat emögött?

A Viaduct válasza

1. DJ 136B + megyei karbantartások.

2. 289.335 RON (DJ 136B), ez még lazán belefér az idénre jóváhagyott költségvetésbe, ami kb. 3 millió lej, és lehet, hogy megnövelik 5 millióra.

3. Megyünk tovább, nem állunk le, csak ha ledolgoztuk azt az összeget, amit jóvá hagytak a 2022-es évre, egyelőre.

4. Mi minden év elején lekérjük a közintézményektől, hogy mennyi pénzük van a bizonyos évre a különböző munkálatokra, és annak függvényében szervezzük a munkálatok elvégzését.

5. Reméljük, kapunk még a második félévre költségvetés-kiigazítást.

6. Jobbnak látjuk, hogy tudjuk, mennyire dolgozhatunk, mint azt, hogy süketül nyomjuk az ajtót, és nem is biztos, hogy lesz rá pénz.

A Multipland válasza

1. Jelenleg a megyei tanács és a Multipland között 3 szerződés van életben a DJ 135, DJ 123 és a DJ 127-es utakra.

2. Sokkal…

3. A DJ 135-ös megyei úton leáll, de reméljük csak rövid időre a munka, a DJ 127-esen részlegesen folyik a munka, a DJ 123-ast nem tudjuk leállítani, műszaki megfontolásból.

4. Nem a mi dolgunk.

5. Nem tisztünk ezt véleményezni.

6. Nem tisztünk ezt véleményezni.

7.(+) Nem tisztünk véleményezni.

Mivel a Multipland több nagy munkálatban is érintett, megkérdeztem őket, hogy hogyan tudják ezt a leállítást megoldani, mit csinálnak az emberekkel addig.

Nehéz átszervezni őket, válaszolták. Próbálnak más szerződésekre koncentrálni, de azért ezekre a munkákra alapoztak. A legnagyobb baj az, hogy túl későn közölték ki a megyétől, hogy mekkora a teljes éves költségvetés. Ők még év elején megkérdezték, mennyi pénz van, s a megyei tanácstól azt válaszolták, hogy megvan az egész. A jegyzőkönyvben benne is van, hogy „beneficiarul afirmă că proiectul este bugetat”.

Már rég túllépték a nemrég kiközölt pénzkeretet, s még sok van a leállíthatóságig. Mert nem lehet csak úgy leállítani a munkálatokat. A műszaki ellenőrök is azt szorgalmazzák, hogy a leállíthatóságot ne a pénzügyi helyzet határozza meg, hanem az út technikai állapota.

Kérdések Borbolyéknak

A megyei tanács két hivatalos email-címére és Borboly személyes email-címére a következő kérdéseket küldtem a témában:

1. Milyen projekteket, beruházásokat érint ez az intézkedés?

2. Hogyan látják, mi lesz a döntés, és ez milyen következményekkel fog járni, azaz melyik projektek fognak leállni, és melyik projektek mennek tovább, esetleg melyik projektek részlegesen?

3. Az Önök meglátása szerint mi vezetett ide? Milyen pénzekre számítottak, amelyek nem jöttek be és ezt a helyzetet okozták? Vagy hol jött be hiba a számolásba? Esetleg ha látják azt is, hogy hogyan lehetett volna ezt elkerülni, akkor arra is kíváncsi vagyok.

4. Milyen megoldást, milyen kiutat látnak?

5. Mi a véleményük erről az egészről? Itt bátran elmondhatnak akármit, amit fontosnak éreznek, de nem kérdeztem rá.

6. Miért küldte ki Borboly Csaba ezt a levelet félszáz embernek, azaz gyakorlatilag a nyilvánosságnak?

7. Ez a levél most már több változatban, több újraszerkesztett verzióban terjed. Hozzám úgy érkezett, hogy „Fizetésképtelen a megye! Csődhelyzet!”, de láttam már olyan változatot is, amiben az van kihangsúlyozva, hogy leépítik a gyermekvédelmet. Ezekből mi igaz? Azaz mennyire fizetésképtelen a megye, és mennyire lehet a gyermekvédelem vagy akármi más leépítésére számítani?

Kérdéseimre válasz nem érkezett, sem Borboly, sem a megyei tanács részéről.

Anghel Saligny post mortem szívat

Ha már a megyei tanács nem válaszolt, megpróbáltam utánajárni, mi lehetett az oka annak, hogy a megye fél évig úgy kezelte ezt az ügyet, hogy van erre pályázati pénz, de aztán mégsem lett.

Végignézve az elmúlt hónapok tanácsüléseit meg minden ezzel kapcsolatos videót, nyilvánvalóan látszik, Borbolyék az Anghel Saligny-programra számítottak, és arra, hogy az garantált minden megyei tanácsnak minimum 140 millió lejt. Ez így is volt. Csak azt nem tudta senki júniusig, hogy ezt az összeget nem lehet rugalmasan felhasználni.

A fentebbi videó 5-ik percétől Borboly elmondja, amit más helyeken is megemlít, hogy a Saligny odaítélési algoritmusa nem értékelte annyira az elkezdett projekteket, mint a nulláról induló projekteket. Ők pedig arra számítottak, hogy elkezdik, s majd a Saligny-ből finanszírozzák.

Mikor a Saligny-re leadandó projektek listáját összeállították, akkor a listavezető projekt, az Udvarhely-Keresztúr (DJ 137) megyei út mögé felsorolták az összes fontos projektjüket, arra számítva, hogy majd a bejövő 140 milliót ezek között elosztják. Csakhogy a pályázat elbírálásánál olyan algoritmussal dolgozott a fejlesztési minisztérium, amely a listavezető projektre adta a teljes, 140 milliós támogatást, és a többi projektre semmit. De ez csak júniusban derült ki.

A fentebbi videó 8-ik percétől sok minden kiderül a helyzet múltjáról, s még több kiderül a többi tanácsülés felvételéből.

A legizgalmasabb a június 20-i tanácsülés felvétele, amelyen

Borboly kapaszkodott az elkezdett projektekbe, de hiába

A tanácselnök foggal-körömmel ragaszkodott az elkezdett projektekhez. Ezerszer elmondta, hogy jó szerződéseik vannak kötve ezekre a projektekre, amiket nem szabadna veszni hagyni. Hogy azóta felmentek az építőanyagárak, és most már csak háromszor annyiért lehetne szerződni ezekre a munkálatokra. Hogy ha most ezeket a szerződéseket felbontják, a törvény szerint három évig nem köthetnek újakat ugyanezekre az útszakaszokra, vagy csak hatalmas költségek árán.

Borboly megoldást keresett, beszélt Cseke Attila miniszterrel, aki azt mondta neki, hogy június 20-án még megtehetik, hogy kivágják listavezető pozíciójából az Udvarhely-Keresztúr utat, és akkor a listán következő projektek kapnak támogatást.

Ezért a június 20-i tanácsülésen megpróbálta átvinni ezt a tanácsosokon. De ez nem működött.

A fentebbi felvételen tisztán látszik, hogyan véreztetik ki saját pártjának tanácsosai az egykor mindenható elnököt. Miközben Borboly idegesen utasítgatja alkalmazottait, hogy vetítsék már ki azt a táblázatot, amivel meg akarja győzni a tanácsosokat, folyamatosan érvel és érvel, szenved, hogy valami kis eredményt is elérjen, és időnként gondterhelten simogatja fejét a homlokától a haja irányába, mellette Bíró Barna Botond alelnök, egykori bizalmasa, most az ellenállás vezéralakja, lazán bütyköli a telefonját egész tanácsülés alatt, s időnként mosolyog egyet, holtnyugodtan, hogy a végén felszólalásában jól összetörje Borboly szavaztatós álmait.

A kocka már az előző egyeztetések alkalmával el volt vetve: a tanácsosok tudták, hogy Borboly javaslata ellen fognak szavazni, és nem lehetett őket meggyőzni. Néhány csíki tanácsos kiállt Borboly mellett, de a gyergyói és udvarhelyi RMDSZ-esek összefogtak, és az ellenzéki tanácsosokkal együtt egyértelművé tették, hogy az elnök nem tud lemondani az Udvarhely-Keresztúr útról.

A tanácsülés felvételének 1 óra 48 percétől lehet végignézni ezt a jelenetet. Legtöbben arra hivatkoznak, hogy a biztosan megnyert projektet nem szabad feladni a bizonytalanért, vagy arra, hogy ez a megye legforgalmasabb megyei útja, és siralmas állapotban van. Meg egyébként is ez az az út, ami összeköti az egész megyét a szebeni autópályával. Van, aki személyesen érdekelt, mert azt a vidéket képviseli, van, aki sokat jár azon az úton, van, aki csak arra hivatkozik, hogy februárban nem hiába került az az út a lista elejére, és hogy a következetesség nagy erény, követniük kell, amit télen eldöntöttek.

Érvek tehát vannak, mindkét részről. Hogy ezek az érvek mögött még kinél mi lakozik, azt lenne nagyon érdekes részletesen megtudni.

Eljött Borboly kicsinálásának ideje

„Régi történet, hogy a fő Medveölőt le akarják venni a polcról”, meséli ezzel kapcsolatban egy forrásunk. A Medveölő alatt Borboly Csabát érti.

Ez amolyan nyílt titok volt választások előtt, én is sokszor hallottam helyi politikusoktól és hozzájuk közel álló emberektől, hogy Borbolyt fentről félre akarják tenni, mert bohóc, vállalhatatlan a viselkedése, és kezelhetetlenné kezd válni, és helyébe Barti Tihamér gyergyói alelnököt raknák.

Többfordulós megyei-országos passzolgatás és eredménytelen döntések után azonban mégsem váltották le Borbolyt akkor, mert féltek attól, hogy függetlenként indul el, és megnyeri a választásokat, mert sokkal nagyobb a népszerűsége, mint bárkinek, mondták akkor forrásaim.

De most talán, két választás között félúton, eljött az idő Borboly félreállítására. „Valakinek felcsillant a szeme, hogy Borbolyt most ki lehet csinálni” – mondja egy tűzhöz közel álló forrásunk, aki több esetet is sorol, amikor érintett politikusok erről információkat kottyintottak el. Forrásaink úgy tudják, hogy valakik fentről is támogatják a folyamatot, nevet is mondanak, amit nem írnék le szívesen, mert ahhoz őt meg kellene kérdeznem, és úgysem vallaná be. És egyébként is, minek leleplezni valakit, aki Borbolyt végre félreállítaná?

Valószínűleg fentről több helyi vezetőnek is ígérhettek valamit, ahogy az ilyenkor szokás politikai berkekben, mondja egy megbízható forrásunk, aki közelről figyeli a jelenséget, mert „Botika nagyon nyomul, Barti csendben építkezik”.

Borboly + alelnökök ≠

Az alelnökök elégedetlensége érthető, mert Borboly sokszor rájuk keni ezt az egész helyzetet. Ahogy egyik alelnök egyszer mondta volt nekem, Borboly sohasem lehet hibás, mindig egy hibást kell találnia. És ez most is megtörtént, Borboly folyamatosan emlegeti a tanácsüléseken, hogy vissza kellett vennie az útépítés hatáskörét az alelnöktől, és bezzeg azóta haladnak a dolgok. Azt már nem teszi hozzá, hogy a csőd felé haladnak.

A fentebb belinkelt június 20-i tanácsülésen Borboly ráhúzza a vizes lepedőt mindenkire, mikor a jelenlegi helyzet okát magyarázza. Fő hibás persze az RMDSZ és az alelnök, akitől visszavette az utakat. A felvételen 1 óra 20 perc tájékán visszahallgatható: miért nem lett a POR-ból megpályázva a 137-es (az Udvarhely-Keresztúr) út, ezek a most félkész utak miért nem lettek a PNDL-ben megpályázva, a kormány tartalékalapjából a megyei utakra miért nem volt konszenzus az RMDSZ-en belül? Borboly ezekben látja a jelenlegi pénzügyi helyzet okát, nem pedig abban, hogy ő túl nagy lendülettel, meggondolatlanul vágott bele túl sok út építésébe pénz nélkül.

Talán fontos részlet, hogy a választások előtti félreállítós próbálkozásnál Bíró Barna Botond udvarhelyszéki elnök Borboly mögött sorakozott fel. Most ellenben egyértelműen egymás ellen fordultak, legalábbis ebben az ügyben. Már egészséges beszélő viszony sincs kettejük között a június 20-i tanácsülés óta, állítja egy forrásunk, de más forrásunk azt állítja, hogy még beszélnek.

Érdekes és pikáns részlete a Borboly-Bíró egymásnak feszülésnek, amint Borboly felesége, Melinda bejelentkezik egy tanácsülésre, és újszülött gyerekét keblére szorítva előadja, hogy ő négy gyerekével lakik egy olyan házban, aminek a saját házrészére nem tud napelemet szerelni, se hitelt felvenni a bankból, mert arra azt a DNA zárolta Borboly 2013-tól zajló böntetőperében.

Közben pedig megemlíti, hogy Bíró Barna Botond július 18-án átiratot küldött a táblabíróságnak, hogy ne emeljék fel a jelzáloghitelt az ő házrészéről. Ezen ő nagyon meglepődött, mondja annyira meggyőzően, hogy az ember már látja szeme előtt a gonosz szakállas alelnököt, amint a négygyerekes családanyát bántja.

Nem meglepő ez, Borboly Melinda nem először csillogtatja meg színészi tehetségét családanya szerepében, sírt ő már fájdalmasan a kamerák előtt. Forrásaink szerint Bíró Barna Botondnak munkaköri kötelessége volt ezt a megyei tanács szakemberei által előkészített dokumentumot alelnökként aláírni (Borboly érintettként ezt nem írhatta alá). Borboly Melinda ezt ügyvédként kellene, hogy tudja.

Persze, ez nem jelenti azt, hogy Bíró nem fog bármilyen eszközt felhasználni Borboly ellen, de azt sem, hogy igen. Bíró nagy pókerarc, és nagyon jól tud helyezkedni, ezért az sem lesz meglepő, ha hamarosan ismét Borboly bizalmasaként látjuk. Bartiról ezt nem mondhatjuk el, őt sokkal nehezebben fogjuk Borboly kebelbarátjaként viszontlátni.

Bíró és Barti szerepe ebben a félreállításban még nem teljesen tiszta, és az sem, hogy melyikük mennyire tervszerűen, vagy mennyire véletlenszerűen vesz részt az akcióban.

Forrásaink védelmében nem írhatok le konkrétumokat, mert megígértem nekik, de abból, amit hallottam, úgy tűnik, hogy terv és határidő is van Borboly kicsinálására.

Borboly kemény és tiszta

Borbolyt megkérdeztem egy levélben, hogy tud-e erről, és mi a véleménye róla. Erre a levelemre azonnal válaszol, és a következőket írja:

Ebből úgy tűnik, fel van készülve érvekkel a támadásra. Már csak az a kérdés, kit fognak érdekelni ezek az érvek.

Kolozsvárról másképp látják

Egy kolozsvári, az országos vezetéshez közelálló forrásunktól is érdeklődtünk Borboly félreállításáról, és azt mondta, hogy sem az RMDSZ vezetésének, sem pedig a bukaresti hatalomnak nem áll most érdekében félretenni Borbolyt.

A központi RMDSZ a múltban is és most is attól fél, hogy ha hozzányúlnak Borbolyhoz, akkor egyben elveszítenek kb. 10-15 ezer szavazatot, amely az ő saját hálózata, és amit nem lehet egyszerűen átruházni az utódra, bárki is legyen az. Voltak már helyezkedések, többször is megpróbálták Borbolyt lecserélni, mindig vannak helyi morgolódások, és a Borboly hatalomgyakorlási húzásai is elég neccesek, de amíg a szavazatokat hozza, és az általa felépített rendszer működik, addig a központi RMDSZ nem fog lépni, és Borboly is tudja, hogy biztonságban van.

Ami a DNA-s perét illeti, forrásunk szerint egyértelmű az, hogy Bukarestnek nem érdeke véget vetni a pernek és lecsukni Borbolyt. Nekik sokkal kényelmesebb ez a mostani állapot, hogy van, amivel fogni a tanácselnököt, kontrollálni lehet. Ha Borboly eltűnik, újból el lehet kezdeni dolgozni azon, hogy az utódot valamilyen módon kontrollálni tudják. Emiatt aztán RMDSZ-en belül is van bizalmatlanság Borboly fele, de nem mernek hozzányúlni, lásd a fennebbi okokat.

Tehát információink valamennyire ellentmondóak, de ez nem jelent semmit. Gyakran megesik, hogy politikai körökből jövő forrásaink különféle célok finom elérésére szeretnének használni minket, ezért félrevezetnek. De az is megtörténhet, hogy őket vezette félre valaki, akár hencegéssel, akár akarattal. Ezért minden információt, bármennyire is próbáljuk ellenőrizni, kétségekkel kell fogadni. A füllentés vagy túlzás nem ritka ezekben a körökben.

Semmi sem biztos

Hogy pontosan mi zajlik most kicsinálás-ügyben, nem fogjuk teljes biztonsággal tudni, csak akkor, amikor megtörténik. Vagy nem történik meg. Pár dolgot azért biztosra tudunk:

1. Borbolyt sokan (és sokszor) félre akarták már tenni, és ez a vágyuk az idők folyamán egyre fokozódik.

2. Ha tényleg félre akarják tenni, ennél jobb pillanat, mint két évvel a választások előtt, nincs. Van még idő felépíteni az új jelöltet és leépíteni Borbolyt.

3. Borbolynak ez a baklövése, a megyei tanács fizetésképtelen állapota, a megyei tanácsosok javának eltávolodása komoly okot tud ehhez szolgáltatni.

Fizetésképtelenség a csúcson

Hogy a megyei tanács tényleg fizetésképtelen, ezt többen is igazolták, a tanács több szintjéről, de a tanácsülések felvételeiből is egyértelmű.

A fentebbi videó 22-ik percétől a szakember szépen elmondja, hogy nagy bajban vannak, és be kell húzni a kéziféket. Voltak már idén zárolt számláik, és ez a helyzet két hónap múlva ismét megismétlődhet. Ha nem húzzák meg a szíjat, a fizetésképtelenség elkerülhetetlen. Az évet egy 20 milliós mínusszal kezdték az útépítések miatt, és ez most is hiányzik.

A fentebbi felvétel 1 óra 10 percénél megismétlődik ez az információ. Egy nem túl nyugodt, nem túl pihent és nem túl derűlátó szakember elmondja, hogy 21 milliós tartozással, azaz kifizetetlen számlákkal kezdték az évet a megyei utak építése témájában. Az év eleji számolások alapján 123 millióra lett volna szükség idén az utakra, amiből csak 38-at tudtak költségvetésbe foglalni. Nem a számok a fontosak, hanem a nagyságrend.

Megyei tanácsnál dolgozó forrásunk szerint ez a hiány jövőre csak csúcsosodni fog. Ezekre a megkezdett utakra kb. 80-80 millió a kifizetett és a még kifizetésre váró összeg, tehát a fele van kifizetve, és 80 milliónyi még kifizetésre vár, míg az útépítésekre fordítható évi keret kb. 50 millió a megyei tanácsnál. Ezek az utak pedig jövőre kész kellene, hogy legyenek. Úgy tűnik, Borboly picit eldobta sulykot, mikor kitalálta, a következő választási kampányban milyen utakat fog átadni.

De nem csak az utakkal van baj. A különféle videókból egyértelmű, hogy más területen is baj van. 20 millió kellene még a gyerekvédelemnek idén, ez sokszor elhangzik, de sokhelyütt hiány van, és szinte minden osztály és hozzárendelt intézmény pénzmegvonásokra számíthat. Egy megyei tanácsos forrásunk szerint kb. 2 hónap múlva beállhat a fizetésképtelenség.

De mielőtt oda jutunk, érdemes lesz megfigyelni azt, hogyan fognak tudni összehozni egy költségvetést, és azt elfogadtatni. Ki miről tud és miről nem akar lemondani, ez a kérdés, mert ez a lemondások költségvetése lesz. A buli már megkezdődött, Székelyhonos kollégáink minden bizonnyal tudósítanak az érdekesebb pillanatokról.

Mit csinálnak a kutyák?

Sok Borboly-féle útépítős videót és élő közvetítést néztem az elmúlt napokban. Sokszor visszatérő motívum volt az, hogy „bezzeg a politikai ellenfelek, akik ezzel a rossz úttal kampányoltak, most bizonyára szégyellik magukat, mikor látják, hogy ez az út ilyen szépen megújul”. Ilyeneket mondogatott Borboly. Kétlem, hogy politikai ellenfelei bármikor is szégyellték volna magukat, de abban biztos vagyok, hogy most röhögnek a markukba.

Borboly szokta mondani bőcselkedős pillanataiban az útépítések kapcsán, hogy „a kutyák ugatnak és a karaván halad”. Hát, most úgy tűnik, hogy a karaván megállt, és a kutyák pedig egy másik szép magyar közmondással vannak elfoglalva, azzal, hogy „a nagyobb kutya ba…”.

/// FRISSÍTÉS 2022.08.25

Borboly Csaba válaszolt az egy nap híján egy hónappal ezelőtt elküldött adatigénylésemre. Nem pontosan a kérdésekre válaszolt, de nem panaszkodok, bármit értékelek, miután tíz éven át a megyei tanács nem válaszolt a kérdéseimre. Borboly levelét változtatások nélkül közlöm:

Tisztelt Egyed Ufó Zoltán!

Ahogy korábban töbször mondtam, a költségvetésmódosítás elfogadása előtt érdemben nem tudok válaszolni a feltett kérdésekre. Ennek ellenére több tájékoztató, konzultáció is nyilvános volt, ezek mind megtalálhatóak a Facebook-oldalamon.

A költségvetéssel kapcsolatos fontosabb információk alábbi linken érhetőek el:
https://hargitamegye.ro/kozerdeku-informaciok/koltsegvetes/

Augusztus 8-i tanácsülésen fogadtuk el az előterjesztett költségvetés módosítást. A határozat itt tanulmányozható:
https://hargitamegye.ro/239-08-08-2022-es-szamu-hatarozat/

Bízunk az intézményvezetők, egyesületvezetők képességeiben, hogy külső forrásokat is le tudnak hívni, hiszen vannak pályázati lehetőségek és EU-s források, magyarországi és romániai pályázati lehetőségek és a jogszabályok is, csak a kiegészítő finanszírozást irják elő a Megye kultúrális intézményeink többségében.

Folytatjuk a munkálatokat a 123-as úton Csíkszentmárton és az egerszéki eltérő között, a 127-es megyei úton Gyergyóditró és Gyergyótölgyes között, Hidegségen a 127A jelzésű úton, és a 135-ös úton Etéd és Maros megye határa között. Ezeknél a beruházásoknál korábbi években jó árban sikerült szerződést kötnünk, amelyeket a jóváhagyott hitelvonalból tudunk folytatni. Az Anghel Saligny-programból pedig neki tudunk fogni a Székelyudvarhely és Székelykeresztúr közötti 137-es megyei út építésének.

Több dolog vágta keresztbe az idei év eleji terveinket. Az Anghel Saligny-programból ugyan jelentős támogatást nyertünk, de a pályázatok elbírálásánál változtak a szabályok, az utolsó méteren, amikor már érdemben nem tudtunk változtatni, de ez is Románia.

A más megyéktől eltérően, a kormányzati tartalék alapos támogatások hiánya mellett az elmúlt évek áremelkedései sajnos idén is meredeken növekvő tendeciát követtek.

Ugyanakkor már lassan minden évben gyakorlat, hogy források nélkül hagyják a gyerekvédelmi és szociális ágazatot. Októberig biztosítottuk a rendszer támogatását.

Nagyon pesszimista félévben vagyunk, előző évekhez képest, amikor magabiztosan tudtunk még tervezni, mozogni. Erre próbáltam felhívni a figyelmet, hogy nagyon felelős döntésekre van szükség a szomszédos országban zajló konfliktus, a gazdasági helyzet kilátástalansága és az elszabadult árak mentén.

Visszatérve a folyamatban lévő beruházásainkhoz, hogy teljes legyen a kép: a beruházások tekintetében el kellett döntenünk, hogy folytatjuk e a folyamatban lévő beruházásokat vagy leállítjuk azokat. Megvizsgáltuk mi történne mindkét esetben. Az ésszerű megoldás, ha folytatjuk hitelvonalból a korábbi években jóárban megkötött szerződéses munkálatokat. Amennyiben szerződést bontunk az fizetéses kötelezettséggel jár, ráadásul új árakkal számolva új közbeszerzést kell indítanunk az öt út esetében, amelyet fentebb említettem. A másik megoldás, ha szüneteltetjük a munkálatokat, ez szintén többletköltséggel jár, hiszen a kivitelező megoldást kell találjon a jelenlegi munkálatok állapotának megőrzésére.

Ezek fényében, ha minden a tervek szerint halad, jó költségvetési évet zárhatunk, de fel vagyunk készülve arra az esetre is, hogy ősszel újra tervezzünk.

Kiegészítésekre mindig szükség volt és van, nem ez lenne az első évvége, de bízunk abban, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának köszönhetően megérkeznek a forrás kiegészítések és, tudjuk pótolni a lefaragott költségvetést.

Tisztelettel:

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke

The post Borboly Csaba levelét megírta: kiürült a kassza (frissítve) appeared first on Átlátszó Erdély.

Május elején írtuk meg, hogy a csomafalvi Csalóka óvoda uniós pénzekből finanszírozott felújítási munkálatai az épület lerohadását eredményezték.

A munkálatokat elkezdték, de rövidesen abba is hagyták, a kifedett épület két telet kihúzott tető nélkül. Az átázott falak miatt immár nem csak a vakolat potyogott le róla, hanem a tégla is mállani kezdett. A polgármester következetesen állította a helyi sajtóban, hogy minden rendben, de a dokumentum, amire hivatkozott, az kötelező állagmegőrző munkálatokat is előírt, amelyeket ők nem teljesítettek. Több sebből is vérzett a történet, bővebben a május eleji anyagunkban.

Írásunk megjelenése óta fejlemények vannak az ügyben. Május közepén egy ideiglenes tetőszerkezetet ácsoltak az épületre, és lefóliázták. Ezzel és a jövőbeli tervekkel kapcsolatos kérdéseimre a polgármesteri hivatal készségesen válaszolt:

Ősszel folytatnák

Milyen céllal fedték be az épületet? Miért volt erre szükség, ha a szakemberek szerint amúgy sem károsodott volna? Tervezik még idén folytatni az építkezést, vagy ez az állagmegőrzési munkálat a következő télre való felkészülés inkább?

A terveink szerint még az idén folytatni akarjuk a munkát. Előreláthatólag a nyár végén tud megtörténni az új munkálati közbeszerzés. Ebben az esetben (késő) ősszel kezdhetne az új kivitelező, ezért az új tervezőirodával egyeztetve készíttettünk ideiglenes tetőt, hogy a munkálatok újrakezdésekor száraz munkafront legyen, tudjon azonnal kezdeni a kivitelező.

Mire van szükség ahhoz, hogy folytatni lehessen a munkálatokat? Milyen jogi és adminisztrációs lépések szükségesek ehhez?

Az előtanulmányok aktualizálása (topográfiai és földtani tanulmányok, statikai szakvélemény), az új kivitelezési terv elkészítése, annak ellenőrzése szakági tervellenőrök által, új hatósági jóváhagyások kiváltása. Majd a finanszírozó is jóvá kell hagyja a részben módosított kiviteli tervet. Utána következik a munkálat licitje, az építkezési engedély kiállítása és a kezdési rendelet kiállítása.

Perelték-e már be a tervező céget? Milyen stádiumban van az az ügy?

Két pert indítottunk a megyei Törvényszéken, egyik visszafizetési követeléssel, a másikat bizonyítékok biztosítása végett.

Hogy állnak pénzzel? Sikerült-e elég pénzt összeszedni ahhoz, hogy kompenzálják az építőanyag-árak elszaladásával járó többletköltségeket?

Jelenleg 3.550.000 lej van erre a beruházásra elkülönítve, amiből 2.472.000 lej pályázati pénz. Ehhez jön majd még a Hargita Megyei Tanácstól igényelt támogatás. Nem ismerjük még a munkálat új értékét, az új terv elkészítése után fogjuk pontosabban látni a szükséges összeget. Egyértelműen költségvetési prioritást élvez a munkálat.

Mikorra látják reálisan megvalósíthatónak a munkálatok folytatását és befejezését?

A folytatást reálisan őszre tervezzük. A befejezés a közbeszerzési eljárás után kiválasztott cégtől függ. A szándékunk, hogy 2023 év végére befejezzük, ezen dolgozunk.

A helyi kommunikáció is beindult

Előző anyagunk megjelenésekor a helybéliek, akik a polgármesterrel ellentétben úgy érezték, hogy nincs minden rendben az épülettel, arra is panaszkodtak, hogy a polgármester nem kommunikál a lakókkal ebben az ügyben, így senki sem tudja, hogy miért van az épület ilyen állapotban.

Míg a polgármesteri hivatal válaszaira vártunk, helybéli forrásaink jelezték, hogy ezen a területen is van fejlemény: a Csomafalvi Hírlap legújabb számában a polgármester két oldalon keresztül számol be a falubélieknek az ügy részleteiről:

Az ügyet továbbra is követjük, lehetőségeink szerint beszámolunk a fejleményekről. Az európai finanszírozásokat követő projektünk is tovább folytatódik.

Amennyiben tud környezetében félrecsúszott EU-pénzes projektet, kérjük, jelezze nekünk.

The post Ideiglenesen befedték a botrányosan málló, 115 éves óvodaépületet appeared first on Átlátszó Erdély.

Van egy projektünk, amely keretében félrement uniós pályázatokról írunk. Kaptunk egy fülest, hogy nagy bajok vannak a csomafalvi Csalóka óvoda felújításával: a 115 éves gyönyörű épületet úgy elkezdték felújítani a legutóbbi választási kampányban, hogy mostanra romos állapotba került.

2020. szeptember elsején, tehát full választási kampányban (szeptember 27-én voltak az önkormányzati választások) Gyergyócsomafalva polgármestere, Márton László Szilárd bejelenti, hogy hamarosan elkezdik a régi óvoda felújítását. „Vállaltunk. Dolgoztunk. Folytatjuk! Egy sikeres jövőért!”

Két hétre rá, választások előtt két héttel optimista kampányhangulatban teszi közzé, hogy aláírta a munkakezdési rendeletet, és átadták az épületet munkatelepnek.

Eltelt azóta másfél év, az épület ma nemhogy felújított, de sokkal inkább leromosodott képet mutat. A kampányban elindított munkálatok keretében kifedték, valamicskét dolgoztak rajta, aztán decemberben a munkások szedték a sátorfájukat és elhúztak. Azóta kifedve áll az épület, két tél megdolgozta, a falak átáztak. Már nemcsak a vakolat potyog, hanem alatta a tégla is mállik.

Forrásaink, akik jelezték ezt az esetet, elmondták, hogy a polgármester minden félévben kiáll a sajtó elé, elmondja, hogy minden rendben van, folytatják a munkálatot, de valójában semmi nem történik a helyszínen, azon kívül, hogy egyre rosszabb állapotban van az épület. A faluban senki nem tudja, hogy valójában mi történik a projekttel, csak azt, hogy valami nincs rendben.

Azonkívül még azt is állították a problémát jelző forrásaink, hogy nagyon gyanús, hogy a 2020 szeptemberében elkezdett munkát érvényes közbeszerzés nélkül indították el. Ugyanis a sicap.ai adatbázisa szerint 2021. március 12-én nyerte meg a közbeszerzést a kivitelező cég. Honnan tudhatta 2020 szeptemberében a hivatal, hogy 2021 márciusában a közbeszerzést ez a cég fogja nyerni, kérdezte egyik forrásunk.

Azt is mondták forrásaink, hogy valószínűleg építési engedélyük sincs. Ami azért számomra nehezen hihető, hiszem, ha látom. Rámentem Csomafalva weblapjára, és olyan szerencsém volt, hogy az elmúlt évtizedek összes építési engedélye és urbanisztikai bizonylata közül pontosan a 2020 január-augusztusi időszak termése van fent. Semmi más, sem előtte, sem utána. Ezt végignyálaztam, nem találtam semmit az óvodáról. Gyanúsnak tűnt, hogy január-augusztus között nem adtak ki sem építési engedélyt, sem urbanisztikai bizonylatot erre a munkálatra, és szeptember elsején bejelentik, hogy indul az építkezés.

Írtam a csomafalvi polgármesteri hivatalnak, kikértem az építési engedélyt és az urbanisztikai bizonylatot. Kértem a számot is, amivel iktatták a kérvényemet. Eltelt több mint egy hét, és nemhogy választ nem kaptam, de még iktatószámot sem küldtek. Pedig többször megnyitották a levelem, legelőször két perccel az elküldése után. Ismét egy gyanús jel. Ekkor döntöttem el, hogy erről írni fogok. Másnap átugrottam a hegyen Csomafalvára.

Csalóka felújítás

Gyergyócsomafalva a Gyergyói medence délnyugati felén fekszik, a Csomafalvi Délhegy tövében. A falu híres a fafeldolgozásban és építkezésben remekelő lakóiról, szorgos vállalkozóiról, a borvizeiről (állítólag itt minden ásónyomban borvíz tör fel) és borvízfürdőiről. És az utóbbi évtizedben Borboly Csabáról is, aki azt hangoztatja, hogy a gyerekkorát itt töltötte.

Egy kis zárójel: állítólag volt egy ilyen egyezség Hargita megyében, hogy egyik mandátumban Csík, a másikban Udvarhelyszék, a harmadikban Gyergyó adja a megyei tanácselnököt, hogy a megye három nagy régiója felváltva képviseltesse magát. Amióta Borboly Csaba átvette az egyeduralmat, mondják a konkurensei, azóta felfedezte gyergyói és udvarhelyi gyökereit, ezzel legitimálva többmandátumos ragaszkodását a tisztséghez. Csomafalvát azóta kitüntetett figyelemben részesíti, és habár még nem segítette Scorniceşti vagy Felcsút szintjére, mindig itt van, amikor be kell jelenteni, hogy Csomafalva jól teljesít.

A Csalóka óvoda épülete a falu egyik legrégebbike, 115 éves. A rajta álló felirat azt tanúsítja, hogy községházaként épült.

Az épület pontosan olyan állapotban van, ahogy forrásaink leírták. Kifedve telelt át, immár másodszor, oldalán halmokban áll a leszotyogott vakolat, és immár a málló téglatörmelék is.

Az épület belsejében rendetlenség és szemét fogad. A félig törött táblán a „SUGI PULA” felirat valószínűleg nem a csomafalvi magyar gyerekek, hanem a szatmári kivitelező cég munkásainak szépírását dicséri.

A helyszínen látottak alapján úgy tűnik, hogy a tetőt lebontották, és az épületre betonfödémet öntöttek. Az udvarra hatalmas gödröt ástak, aminek az értelmére nem tudtam ott rájönni, míg meg nem néztem egy korábbi légifotót, a kataszteri térképpel együtt.

Erről kiderül, hogy az előtte U alakú épület egyik szárnyát is elbontották, helyette tátong a gödör az udvaron. Oda alagsort akarnak építeni, majd visszaépíteni rá azt a szárnyat.

Az egyik ablakban megtalálom az építkezést jelző táblát is. El van törve és le van kókadva, illetve az ablak is erősen koszos, de nagy nehezen ki lehet venni belőle, hogy volt építési engedélyük. Tehát a témát jelző forrásaink gyanúja, hogy engedély nélkül kezdték el a munkálatokat, nem bizonyult valósnak. Az engedélyt szeptember 1-jén adta ki a hivatal, ezért nem találtuk a weblapra feltöltött, január-augusztusi csomagban.

Ilyenkor nyilván mindig felmerül, főleg a polgármesterekben, hogy mennyire igazságtalan, hogy valakik (jelen esetben előbb forrásaink, majd én) meggyanúsítják a hivatalt, hogy esetleg engedély nélkül építkezett, és ezen a meggyanúsításon nem segít, ha utólag kiderül, hogy nem igaz. Erre csak annyit tudok mondani, hogy ha az építkezést jelző tábla jó állapotban és látható helyen lett volna, akkor forrásaink láthatták volna, és nem hitték volna azt, hogy engedély nélkül építkeznek. Ha pedig a weblapon fent lett volna az engedély, ami törvényes kötelessége lenne a hivatalnak, vagy ha kérésemre válaszként elküldték volna gyorsan az engedélyt, vagy akár csak az iktatószámot, akkor bennem sem született volna gyanú.

„Szégyen! Ne fényképezze! Csúnya!”

Az épület előtt álldogálva és fotózva szóba állok arra járó emberekkel is. Megkérdem őket, mit tudnak az oviról és az állapotáról. A legtöbben semmit nem tudnak. És szinte mindenkit zavar az épület állapota, illetve az azt övező információhiány. Ilyen válaszokat kapok:

„Szégyen, na! A polgármester urat kell kérdezni. Biztos, hogy nem fog válaszolni. Kiadták egy vállalkozónak, az lelépett a pénzzel.”

„Csomafalva hogy el volt indulva… de ez most nagyon gyenge. Szégyen! Ne fényképezze! Csúnya!”

Volt aki azt kifogásolja, hogy hozzányúltak egy használható állapotban lévő épülethez, s tönkretették:

„5 kerek évvel ezelőtt ki volt javítva az épület. Hogy nézett ki! …s ni most hogy néz ki!”

Később utánanézek, tényleg fel volt újítva az épület, a tetőszerkezettől a mosdókon keresztül az ablakok cseréjéig, 2015-ben, a megyei tanács kalákaprogramjában. Aztán egy 2017-es kalákáról is találok hírt a polgármester Facebook-oldalán.

Többen is azt róják fel a polgármesternek, hogy egy működő óvodát tett tönkre, és most ingáztatni kell a gyerekeket a falu túlsó felébe:

„Itt volt az óvoda, ni! Most ki kell vinni a gyerekeket Szászfaluba. 2 és fél kilométerre. Egy évig hordtam!”

Az emberek zöme lenézően, ironikus hangon beszél a polgármesterről és erről a projektjéről. Egyetlen ember van a megkérdezettek között, aki nem marasztalja el a polgármestert: „Úgy érzem, nem volt rossz szándék ebben a polgármester részéről.” De azt ő sem tudja, hogy mi van az épülettel, milyen állapotban van a projekt, s mik a további tervek.

A sikertörténet kronológiája

Átmegyek a polgármesteri hivatalba. A hivatal előtt öt fáradt székely zászló lobog a tavaszízű februári szélben. A hivatal felújítás alatt áll, egy PNDL-s projekt keretében. Csomafalva mindig is pályázós községként volt ismert, amióta ez a pályázatos világ van.

Mikor beérek a sportpálya melletti, ideiglenes hivatalba, Csomafalva polgármestere, Márton László Szilárd épp megbeszélést folytat, de azután egyből fogad, habár nem jelentkeztem be előre.

Nem kitörő örömmel, de beszél erről a beruházásról, és sok mindent tisztáz. Az általa elmondottakból, meg abból, amit forrásainktól kapok, és amit kiások a netről, aránylag tisztán összeáll a kép, amit alább kronológiai sorrendben próbálok bemutatni.

2019. augusztus 21-én Gyulafehérváron a polgármester aláírja a szerződést, mely alapján európai pénzekből újítják fel a Csalóka ovi épületét.

Ugyancsak 2019-ben szerződést írnak alá a kiviteli terv elkészítésére.

2020 márciusában a tervező benyújtja a kivitelezési tervet a hivatalba.

A 75/2019-es és 17/2020-as helyi tanácshatározatok szabad utat engednek a beruházásnak.

A tanácsülés jegyzőkönyve szerint (lásd fentebbi képet) nagyobb volt a szavazókedv, mint Teleorman megyében: a jelenlévő 11 tanácsosból 12 szavazta meg a határozatot.

2020. június 5-én meghirdették a közbeszerzést. Senki nem jelentkezett rá. Ha valakinek szemet szúrna, hogy itt dátumként nem június 5., hanem 24. szerepel, ne aggódjon, ellenőriztem a polgármester állítását, és tényleg 5-én hirdették meg, csak ez a Sicapos rendszer az utolsó közlés dátumát tünteti fel az időpontnál.

2020. június 26-án meghirdették másodszor is. Ezt a közbeszerzést látta 2021. márciusi dátummal a forrásunk. Mert tényleg 2021. márciusi dátummal szerepel a rendszerben, mert akkor volt az utolsó módosítás, de 2020 júniusában hirdették meg.

Ezt a közbeszerzést megnyerte az Avasi Prodcom batarcsi cég, amely az egyetlen ajánlatot tette. 2020. augusztus 31-én kötötték meg a szerződést, és másnap, szeptember elsején már ki is állították az építési engedélyt. Tehát, a kezdeti információinkkal ellentétben, a hivatalnak volt érvényes közbeszerzése és szerződése, mikor elkezdte a munkálatokat.

Batarcs, a kivitelező cég székhelye egy avasi, Szatmár megyei falu. Árulkodó jel: a cégadatbázis szerint a cégnek 2019-2020-ban nem volt egyetlen alkalmazottja sem.

Az alkalmazottak nélküli cég 2020 szeptemberében nekifog felújítani az oviépületet. Lebontják a lebontanivalót, kifödik az épületet, betonfödémet öntenek.

2020. szeptember 27-én Márton László Szilárd megnyeri a választásokat, ismét polgármester lesz.

Decemberben leállnak a munkálatok, a munkások eltűnnek a helyszínről.

A munkálatok közben a kivitelező cég jelzi, hogy anyaghiány van a tervben: kevesebb anyag volt betervezve, mint amennyire szükség van valójában.

2021 márciusában (ez az a már említett márciusi dátum, amin az egész projekt szerepel a közbeszerzési rendszerben) a szerződést módosítják egy „act adiţional” segítségével. Megnövelik az eredeti szerződés értékét, a SEAP adatai szerint 1,9%-kal.

Idáig tartott a történet azon része, amit mindenki hasonlóan mesélt, és még az iratok is alátámasztják a közös változatot. Innen azonban a sikertörténet véget ér, és több párhuzamos történet keletkezik.

Ki a hibás?

A polgármester meséli tovább a történetet. Azaz az ő verzióját, mert innentől kezdve több változat van.

2021 júliusában bontották fel a szerződést, mert nem lehetett már törvényesen megoldani a hiányokat. A közbeszerzési törvény csak 15%-os szerződésnövelést fogad el, mondja a polgármester, afölé már nem lehet menni. Július 12-én jegyzőkönyvvel átvették az addig elvégzett munkálatokat.

Tárgyaltak a tervezővel, akinek elmondták, hogy az ő mulasztása volt, hogy ide kerültek, és kiközölték, hogy mindennemű költséget, amivel jár az aktualizálás, rá fognak hárítani. A tervező leírta, hogy ingyenesen vállalja, hogy aktualizálja, rendbe rakja a tervet, készít egy új kiíráshoz szükséges listát, beleteszi az elvégzett munkálatokat, mindent megcsinál, amire szükség van.

Neki is fogott ennek. Időközben a polgármesteri hivatal emberei ellenőrizték amiket átküldött, sokkal alaposabban, mint eddig. Újabb és újabb tisztázásokat kértek, végül a tervező ultimátumot kapott, hogy adja le, amit vállalt. Az ultimátum határidejét sem tudta tartani betegségre, egyebekre hivatkozva.

Jelen pillanatban ott tartanak, hogy már nem kommunikálnak vele, új tervezőirodát kerestek, és ügyvédi irodán keresztül fogják behajtani a régi tervezőtől a kárt, fejezi be a polgármester.

Míg a polgármester a tervező nyakába akasztja a teljes kudarcot, és rajta akarja behajtani a kárt, a tervező erről mit sem tud. A Maros megyei Cserefalván bejegyzett One Cad Studio tulajdonosa, Toma Stelian válaszol a cégadatbázisban megadott telefonszámon. Nem tud arról, hogy ennyire elfajultak volna a dolgok. Ők újratervezték a projektet, átküldték a polgármesteri hivatalnak.

Nem tud róla, hogy a polgármester elégedetlen lett volna az új tervekkel, legalábbis nem értesítette őket erről. Arról sem tud, hogy törvényre adta volna őket a polgármesteri hivatal. Tavaly adták le a tervet, idén januárban küldték el a kért módosításokat, azt hitték, minden rendben van.

A cégtulajdonos cáfolja, hogy a munkálatok azért álltak volna le, mert nem voltak jók a mennyiségek a tervben. Szerinte a gond ott volt, hogy a kivitelező emberei nem értettek a szakmájukhoz. „Nu ştiau să-şi facă meseria”, ahogy ő fogalmaz. Nem volt szakképesített emberük, nem rendelkeztek a szükséges szakszemélyzettel. Mind mondták, hogy hoznak mérnököt, szakembereket, de nem hoztak.

„Erau nişte băieţi care făceau, aşa, un amatorism, deci nu erau specializaţi în construcţii.” Szó szerint: volt pár srác, akik amatőrök voltak, nem volt szaktudásuk az építkezésben. Alig-alig tudták ezt is megcsinálni, amit eddig megcsináltak, semmi esélyük nem volt, hogy végig tudják vinni a munkálatokat, véli Toma, aki rövidre zárja a beszélgetést azzal, hogy fel fogja hívni a polgármesteri hivatalt, hogy megérdeklődje, mi is van, majd pár nap múlva érdeklődjek nála ismét.

De amikor ismét hívom, nem veszi fel a telefont, és nem is hív vissza. Az időközben küldött Whatsapp üzenetemre sem reagál, habár látja.

A kivitelezővel, az Avasi Prodcommal nem sikerül beszélnem. Többször is hívom az építkezési táblán és a cégadatbázisban hivatalosként feltüntetett számot, kicseng, de nem veszi fel senki. De ki is vegye fel, ha a cégnek nincs egyetlen alkalmazottja sem?

Sikerül ellenben elérnem az építési műszaki ellenőrt (diriginte de şantier). A csíkjenőfalvi Atuprofessing cég tulajdonosa, Bogdán Róbert nem tud nyilatkozni. Habár nincs titkolni valójuk, mondja, de a polgármesteri hivatallal kötött szerződésük konfidencialitást ír elő, azaz nem tudnak a tanács nélkül semmit sem mondani.

Annyit azonban elmond a polgármester védelmében, hogy a polgármester és a tanácsnál mindenki végezte a dolgát. Az egyetlen gond a kivitelezővel volt: nem tudta teljesíteni a feladatokat. A kollégája, aki a műszaki ellenőr volt Csomafalván, próbálta irányítani őket, „de nem ment”.

Tehát a polgármester a tervezőt hibáztatja, míg a tervező és a műszaki ellenőr a kivitelezőt. A dokumentumok is ellentmondásosak:

A tanács a határidő meghosszabbítását kérte a finanszírozótól. Ebben azzal indokolják a csúszást, hogy későn lett meg a terv, illetve, hogy hiányoztak anyagmennyiségek a tervező benyújtotta listáról. Nem szerepel a kivitelező alkalmatlansága , hacsak nem arra utal az az új elem, hogy a munkálatok közben véletlenül leszakadt az alap és a fal egy része.

Az említett dokumentumban az is szerepel, hogy a tervező nem volt jelen azon a gyűlésen, ahol a hivatal és a kivitelező békésen kiegyezett, hogy lezárják a munkálatokat, felbontják a szerződést és szakvéleményt rendelnek, hanem azt üzente, hogy nem látja értelmét ennek az ellenőrzésnek, és nem ért egyet azzal, hogy megrendeljék.

Egy másik dokumentumban már másképp fest a helyzet. Abban a szakértői véleményben, amit Köllő Juliana Maria készített 2021 júniusában, és amibe belefoglalták a hivatal-kivitelező-ellenőr találkozó rövid kivonatát (ez az a találkozó, amin a tervező nem jelent meg), szerepel az is, hogy a kivitelező decemberben abbahagyta a munkálatokat.

És az ellenőrzésen több hibát is találtak a kivitelező munkájában.

Rendetlenség volt az építőtelepen; az otthagyott törmelék miatt a falak vizesedtek és tovább romlottak; a falakat nem védték kellőképpen az átázástól és emiatt fagykárok keletkeztek; nem megfelelően építették fel a régi, leomlott fal helyett az új falat sem, amit így nem tudtak átvenni.

Következésképpen a felek felbontják a kivitelezési szerződést, és a kivitelező vállalja a hibái miatt keletkezett károk költségeit.

Hogy a polgármester miért nem akar erről most beszélni, hogy miért varrja a felelősséget teljesen a tervező nyakába, hogy a tervező miért nem akar a rövid őszinteségi rohama után többet beszélni erről, ezek egyelőre megválaszolatlan kérdések maradnak. És talán nem is olyan fontosak ezek a kérdések, mint az épület szomorú állapota.

A polgármester szerint minden rendben van

A polgármester mindig sértődötten tiltakozik, mikor az épület rossz állapotáról beszélek, és kikéri magának. Szerinte az épület állapota nem romlott. Szerinte azt kellene írnom, hogy minden rendben van.

Mondom neki, hogy úgyis lesznek képek, amikről látszani fog, hogy az épület állapota romlott. „Mi romlott?” – kérdi keményen. Hát, potyog a vakolat, mondom nagy szemmel. „És ön szerint egy régi épületről, mielőtt felújítjuk, a vakolatot le kell-e szedni?” – kérdi kioktató hangnemben, magabiztosan. A vakolatot, ami lepotyogott, úgyis le kellett volna verni. És egyébként is, állítja, ha víz folyik a falba, és hidegnek-melegnek van kitéve, akkor lepotyog a vakolat.

De a tégla is megy szét, mondom neki. Röviden elismeri, hogy a tégla is potyog, de nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget, ilyen a cigánytégla, magyarázza. Egyébként is visszatartották a kivitelező garanciapénzét, abból tudják a téglát is „hellyel-közzel” cserélni.

Figyelembe kell venni, hogy ez egy munkatelep, ismétli többször. Nem fog így maradni, a homlokzatot visszacsinálják eredetibe. Akkor kell visszajönni, és akkor kellene írni is róla, nem a munkálatok közepén. „De hogyha még nincs vége az ügynek. Szerintem akkor lehet róla referálni, rosszat, jót, bármit, mikor lezárul. Tehát egy folyamatban lévőről beszélünk. Azért figyelembe kell venni, hogy egy folyamat közepén vagyunk.”

Nem érti, miért kell erről az ügyről tényfeltáró anyagot írni, mikor nincs semmi gond vele, határidőn belül meglesznek, és az eredmény szép lesz. Ezt egyeztették a finanszírozóval, a gyulafehérvári ügynökséggel, és rendben van. Új műszaki terv kell, indoklás a változtatásokra, és 2023 végéig kell befejezni.

“Én itt születtem Csomafalván. Ez a legrégebbi épülete a községnek. Tehát én nem kockáztatom a becsületemet, nem egyebet. Nem a munkahelyemet, hanem a becsületemet, hogy itt hagyjuk és tönkremenjen egy épület. Sőt, még egy plusz pont: a feleségem ott óvónő. Tehát én nap mint nap találkozok ezzel a helyzettel, hogy az épülettel nem haladunk. Minden energiánk rajta van, hogy rendben legyen.”

Nem érti azokat, akik aggódnak az épületért, annak alapján, amit a helyszínen látnak. Tavaly, mielőtt nekimentek volna az ősznek, statikus szakértőt kértek fel, hogy mondja el, hogy veszélyezteti-e a tél az épület állagát, tekintve hogy tél jön, hó lesz, satöbbi. És, amit ő leírt, annak alapján hozták meg a döntéseiket. Ezt üzeni mindenkinek, aki aggódik az épületért.

Beszélgetésünk alatt többször is hivatkozik erre a szakvéleményre, amely szerinte azt mondja ki, hogy nem romlik az épület állapota. Viszont az nem egészen ezt mondja ki. Hanem azt, hogy továbbra is biztonságos, A kategóriás marad az épület, de ezt feltételekhez, adott megelőző munkálatok elvégzéséhez köti. Sürgősen elvégzendő munkálatokhoz.

A falak védelmében fémperemet kell szerelni a betonfödémre, a függőleges beázásoknál egy-egy vízszintes ereszcsatornát kell rakni a fémperem alá, ami összegyűjti a vizet, és esővíz-levezető csővel kell levinni a földre, ahol sáncokkal kell elvezetni az épülettől. A függőleges beázásokról le kell verni a vakolatot, hogy tudjanak kiszáradni a falak a tél beállta előtt, hogy a fagyok ne repesszék szét a téglákat.

A fentiekből csak az első valósult meg, a többi nem. Sem ereszcsatorna, sem levezetés, sem sáncok. A beázás, az maradt. A vakolatot sem verték le, hogy kiszáradhasson a fal, sebaj, leverte a fagy. A vakolatot is, a téglát is.

A dokumentum azt is előírja, hogy a betonfödémet úgy kell lepucolni, hogy a víz minél hamarabb lefolyjon róla. A drónfotókon pucolás nyomát nem látni, de tócsákét igen.

Mindennek ellenére a polgármester állítja, hogy jó úton vannak, s minden rendben lesz.

„Tehát az biztos, hogy az épület, ha finanszírozással az Uniótól, ha anélkül, de rendbe fog jönni és olyan szép lesz, ahogy elterveztük.”

Ehhez azonban be kell hajtani a pénzt a régi tervezőtől, újra kell terveztetni, új közbeszerzést kell hirdetni, arra valakinek jelentkeznie kell, azzal új szerződést kell kötni, és szerencsére is szükség van, hogy ezúttal jobb kivitelezőt találjanak. Mindezt röpke másfél éven belül.

Kereséseink közben találtunk a megyei tanács oldalán egy dokumentumot, aminek alapján idén nyertek egy támogatást az ovi tervezésére. Ez az új tervezésre van? – kérdem.

Kiderül, a megyei tanács oldalán a meghirdetés eléggé csalóka. Mert igen, kértek pénzt, pontosabban 600 ezer lejt, mondja a polgármester, de nem a tervezésre, hanem a kivitelezésre, az önrészre. És bölcsőde sem lesz.

Kommunikációhiány és zsarolás

Mint a legtöbb székelyföldi témánk esetében, itt is a kommunikáció az egyik leggyengébb pontja a polgármesteri hivatalnak.

Abból, amit az általam megkérdezett helybéliek mondtak, egyértelműen kiderül, hogy fogalmuk sincs, mi történik az ovival. Sőt még a polgármesteri hivatal alkalmazottai sem igazán tudják, hogy mi van vele.

Többen hamis vagy ellenőrizetlen pletykaszintű információkat is valósként adnak tovább, mert az épület látható állapota alátámaszt minden negatív információt, senki nem kérdőjelezi meg azok valódiságát.

A polgármester azt állítja, hogy ő folyamatosan tájékoztatta a lakókat, több úton is, többek között tévében. De ha megnézzük ezeket a tévés anyagokat, kiderül, hogy ez sohasem volt egy részletekbe menő tájékoztatás arról, hogy hol akadt el az építkezés, és mik a folytatás akadályai. Hanem mindig csak azt hangsúlyozta, hogy „folytatják a munkát”, és hogy minden rendben.

2021 augusztusában a Gyergyó Tv „Folytatják a munkát” című tudósításában a polgármester arról tájékoztat, nagyon magabiztosan, hogy minden rendben, az építkezés megy tovább. 2022 februárjában ugyanazon Gyergyó Tv ugyancsak „Folytatják a munkát” című tudósításában a polgármester ugyancsak a munka folytatásáról tájékoztat, és mindenkit megnyugtat, hogy minden rendben.

A lakosság mégis inkább a saját szemének hisz, nem a polgármesternek, aki tavaly nyár óta „folytatja a munkát”, és nyugtatgat, hogy minden rendben van. A polgármester szerint ennek az oka az emberek természete: „Tudjuk, alapvetően az emberek a negatívumot hamarabb nézik, mint a pozitívumot, tehát egyértelmű”.

A polgármester azon dolgozik, hogy ezt továbbra is pozitív, sikeres történetként lássa mindenki. Lelki zsarolással is bepróbálkozik, hogy elérje, jó dologként írjam le, ami itt történik.

„Tehát én is egyet írhatok majd, hogy hát megkeresett, ugye, hivatalosan egy átirattal, román nyelven lekérve, magyar nyelvű intézménytől, vagy magyar közösségben dolgozó hivataltól az aktákat. Mi meg is adtuk, utána jött, az én fejemben lett egy kép, de hát nem is olyan rossz. Mennyivel másabb, ha azt írom, hogy valójában érdeklődött, jó dolog. Mint az, hogy nem is olyan rossz. Ezekkel a fogalmakkal játszva az embernek az imidzsét, és akár a megítélését is lehet befolyásolni. Tudjuk jól, lehet befolyásolni, még akkor is, ha nem ez a cél.”

Tehát, ha nem akarom, hogy ő azt írja le, hogy én nem is vagyok olyan rossz ember, hanem jó vagyok, akkor én is írjam azt, hogy ami az ovival történik, az jó. Mert ha nem, akkor játszok az ő imidzsével, megítélésével. Rendben, az ő kedvéért leírom: ami itt történik a Csalóka óvodával, az nagyon jó. Kérem, higgyenek nekem, mert ha nem, akkor a polgármester leírja, hogy én nem is vagyok annyira rossz, és akkor oda az imidzsem és a megítélésem!

A polgármester, amint a Facebook-borítóképén is látszik, nem nagy rajongója a kritikának.

Beszélgetésünkben végig azt játssza, hogy ő a jó ember, aki minden erejével azon van, hogy felújítson egy óvodát, ami a község szimbolikus épülete, én pedig a gonosz újságíró, aki egy szenzációhajhász cikkért megpróbálom besározni ezt a szép tettét.

„Mondom még egyszer, nekem nem csak egy újságcikk ez az épület” – ilyeneket vág a fejemhez, mintha szégyellnem kellene, hogy csak egy cikket írok az épületről, és nem újítom fel rommá, mint Ő. Majd a tárgyilagosságommal próbál meg zsarolni, mire beleunok ebbe a játékba, ami ekkor már vagy negyven perce tart, és egyenesen közlöm vele, hogy ha sokat szívat, akkor lehet, hogy kevésbé leszek tárgyilagos.

A polgármesteri hivatal kommunikációja sem sokkal ragyogóbb. Amíg várok arra, hogy fogadjon a polgármester, megérdeklődöm, hogy mi lett az egy héttel azelőtt elküldött kérésem sorsa, amire még iktatószámot sem kaptam. Kérdem a titkárnőtől, aki nagyon kedves és udvarias, hogy kinél kell vajon megérdeklődnöm, mi lett a sorsa a levelemnek, amit múlt héten küldtem. Erre a hátam mögül egy morcos, „kikérem magamnak” hang szólt rám, hogy már öt perce elküldte a választ. Megköszönöm neki.

Megnézem a telefonomon, nem jött levél. Tovább várakozom, egyszer csak megint szól a hölgy, hogy visszajött a levelem. Miközben megnézem a számítógépén, hogy azért jött vissza, mert sietségében elírta az emailcímem, ő felháborodva magyarázza, hogy mi van, ha éppen valami képzésen van, és nem tud azonnal válaszolni a levelemre. Összeszedem minden kedvességem, és megnyugtatom, hogy nem lépték túl a válaszolási határidőt, a 10 munkanapot, minden rendben van. Csak az iktatószámot nem ártott volna, ha átküldik aznap, hogy tudjam, foglalkoznak az üggyel.

Amikor a polgármesternél bent vagyok, felhányja, hogy román nyelvű átiratban kértem ki az információkat (az építési engedélyt és az urbanisztikai bizonylatot). Ami nem szép részemről, mert a sajtó folyton azzal piszkálja a polgármestereket, hogy nem akarnak magyarul válaszolni. Még a zsarolásába is belefoglalja, hogy ő is leírhatja, hogy én román nyelvű átiratban kértem ki magyar intézménytől az adatokat. Hogy ezt tisztázzuk, elmesélem neki, hogy én a kérésemet, azaz a levelemet magyar nyelven írtam, és csak csatoltam hozzá a román nyelvű hivatalos űrlapot kitöltve, mert vannak polgármesteri hivatalok, ahol ezt követelik. Kiderül, hogy a polgármesterhez csak a román nyelvű kérést vitték be, a magyart nem.

Erre a levelemre, melyben a Csalóka ovi engedélyeit kértem, egy másik, pár éve épült óvoda engedélyeit küldik el akkor, amikor ott járok. A polgármester szerint az az óvoda is Csalóka néven szerepel, azért küldik annak az engedélyét. Furcsa, mert azon az ovin azt írja, hogy Bóbita óvoda.

Hogy valami szépet is mondjak: a Bóbita ovi története tényleg sikertörténet. A Köllő Miklós által tervezett kortárs, ugyanakkor tájba illő alkotás egyik gyöngyszeme a falunak. Kár, hogy ilyen kicsi telekre kellett bezsúfolniuk, és nincs nagy udvara, kertje az ovinak.

Vissza a Csalókára: az engedélyeket és néhány más dokumentumot egy újabb levélben kértem, amelyet ezúttal csak magyar nyelven írtam meg. Bele is írtam, hogy „Román nyelvű kérést most nem küldök, hogy ne irritáljam Polgármester urat. Amennyiben szükségük lenne rá, kérem, szóljanak, s küldöm.” Erre válaszol a jegyzőnő, egy kioktató-leteremtő levélben, hogy az elkövetkezőkben, ha még hozzájuk fordulok, akkor azt hivatalos formában tegyem, és átküldi a hivatalos román nyelvű űrlapot, hogy azt használjam. Amelynek a használatáért a polgármestertől előzőleg letolást és zsarolást kaptam. Ha van sapkád, azért, ha nincs, azért.

Ez van. De hogy szépet is mondjak róluk: mindenféle kommunikációs probléma ellenére a polgármesteri hivatal végül kiadta a kért dokumentumokat, és ez az, ami számít.

Ugyancsak a kommunikációs részhez tartozik: február 17-én délelőtt jártam a polgármesternél, és aznap este 7 órakor jelent meg a Gyergyó Tv-n a „Folytatják a munkát” című rövid megnyugtató videó, illetve pár napra rá a Hargita Népében egy másik megnyugtató írás.

Nem tudom mire vélni ezt: véletlen műve ez, vagy a polgármester megértette a beszélgetésünkből, hogy fontos az emberek informálása? De akkor miért nem árult el több részletet a megnyugtatás és a „folytatjuk a munkát” mellett? Vagy csak az van, hogy a polgármester él azzal a mifelénk jól bevált politikusi eszközzel, hogy mikor kellemetlen sajtóanyag van készülőben, akkor a házi sajtó segítségével elárasztja az olvasókat és elcsépeli a témát, még mielőtt a számára kínos anyag megjelenne?

De nem csak a falubeliekkel vagy a sajtóval megy nehezen a kommunikáció. Beszédes, hogy a tervező tőlem tudja meg, hogy baj van az új tervvel, új tervezőt keresnek és őt perelik. Vagy csak a tervező hazudik, és teszi nekem az ártatlant? Ebben a történetben nehéz eldönteni, kinek is higgyen az ember.

Összefoglaló

Azok a gyanúk, amelyeket forrásaink fogalmaztak meg, hogy szerződés és építési engedély nélkül álltak neki választási kampányban az óvodát szétszedni, nem bizonyultak igaznak.

Ez sajnos nem jelenti azt, hogy minden rendben van. Az épület elég siralmasan néz ki. Hogy ez kinek a hibája, a tervezőé, aki egy anyaghiányos tervet készített, vagy a kivitelezőé, aki amatőr munkásokat küldött a helyszínre, nem tiszta. Mindenki próbálja másra fogni: a polgármester most csak a tervezőt okolja, a tervező és a műszaki ellenőr a kivitelezőt. A kivitelezőtől nem tudjuk meg, hogy kit hibáztat, mert elérhetetlen.

Az épület két telet kihúzott tető nélkül és ez meglátszik rajta. A polgármester szerint egy tanulmány alapján hagyták így, ami elmondása szerint szavatolta, hogy nem romlik az állaga . De beleolvasva a tanulmányba, kiderül, hogy az egy sor sürgősen elvégzendő munkálatot szabott az állagmegőrzés feltételeként, amely munkálatok javát nem végezték el. A falak tovább áztak, és nem tudtak kiszáradni, most már a tégla is porlik, nem csak a vakolat hull.

A polgármester határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy minden a legnagyobb rendben, ez teljesen normális, folyamatban lévő munkálatról beszélünk, majd a végén kell megnézni és írni róla.

Mikor mondom neki, hogy benne vagyunk egy projektben, amelyben félresikerült uniós pályázatokról írunk, a polgármester tiltakozik: „nincs még félresikerülve, hála Istennek, még menthető”. De ha valamire azt mondjuk, hogy „még menthető”, arról én újságíróként nem írhatom azt, hogy teljesen rendben van, minden jó és szép. Még akkor sem, ha zsarolnak közben.

Amennyiben tud környezetében félrecsúszott EU-pénzes projektet, kérjük, jelezze nekünk.

The post Uniós projektben bomlasztják a 115 éves csomafalvi óvodaépületet appeared first on Átlátszó Erdély.