Ilyenkor nyár elején minden újság szokott írni a strandokról. Mi a szentegyházi termálstrandról fogunk ma írni, de nem a víz minőségéről, hanem arról, hogy miként pazarolta el a város az elmúlt tizenkét évben legfontosabb turisztikai erőforrását. Arról, hogy mily módon történt koncesszióba adása, hogy mennyire nem lettek teljesítve az akkori vállalások, illetve arról, hogy a strand bérlője ma a város egyik legnagyobb adósa.
12 évvel korábban vagyunk, 2004-ben. Az Ángyos SRL și Asociații megnyeri a strand koncesszióba adásának licitjét.
Az elbíráló bizottság 152,9 pontot ítél meg a nyertesnek, picivel több, mint feleannyit a következő cégnek, és a nyertes pontszámának egyharmadát a másik két cégnek. Hatalmas különbség. Vajon honnan jön ez a nagy különbség?
Ha megnézzük a pontozás összesítő lapját, kiderül, a nyertes cég pontszámának több mint felét arra kapta, hogy 5 millió eurót meghaladó befektetéseket ígért a strand területén. Azaz azért nyertek, mert jól tudtak ígérni. Mennyit sikerült megvalósítaniuk azóta az ígéreteikből? Nézzük sorra, mi lett volna, s mi lett.
Ígéret: partok megerősítése 350 méteren negyedmillió euróért, 25 új faházikó.
Valóság: a partok így néznek ki, ezek megerősítésébe kellett volna méterenként 720 eurót befektetniük. Házikót csak 18-at sikerült megszámolnom, ami azt jelenti, hogy egyetlenegy új házikó sem épült, csak a régiek vannak.
Ígéret: 2,1 millió euró értékű, 2900 négyzetméteres, 70 szobás, 150 személy elszállásolására alkalmas szálloda, 100 személy befogadására alkalmas vendéglő, terasz. 150 ezer eurós sípálya, felvonóval.
Valóság: a szálloda, a vendéglő és a sípálya is csak álom marad egyelőre, de örömmel nyugtázom, hogy újba lett téve a recepciós fülke, és jó székely stílusban narancs színűre lett festve, laposkőből készült hegymintával.
Ígéret: új, fedett medence félmillió euróból, felújított színpad 12 ezerből.
Valóság: az új fedett medence sem fellelhető, de a színpad igen. A színpadon található összművészeti installáció a szentegyházi állapotokat szimbolizálná?
Ismétlés következik. Kérem, minden szentegyházi ismételje utánam: 5 millió euró befektetés. 204 milliárd régi lej. Ennyi kellett volna, hogy megvalósuljon 15 év alatt.
Itt az időrendi leosztása is a befektetéseknek: 50 százalék az első 5 évben, 25 százalék a második 5 évben, 25 százalék a 15 éves periódus végéig. A szerződés megkötésétől máig 12 év telt el, azaz legalább a befektetés 75 százalékának már meg kellett volna történnie. Megtörtént? A helyszínen szemlélődve egyáltalán nem úgy tűnik. Meg fog történni az 5 millió eurós beruházás a 15 éves időszak végéig? Lehet, de erősen kételkedem benne. Hogy miért? Mert a beruházó az általunk kapott adatok szerint adós. Erősen adós.
Az Ángyos și asociații kft. idén május közepén pontosan 74 484 lejjel tartozik a helyi önkormányzatnak, ezért tilos javait eladnia.
Íme: 74 484 lej.
A vállalkozónak, Gáll Zakariásnak magánszemélyként 61 939 lej elmaradása van.
A vállalkozó másik cégének, amelyik a licitet társaival megnyerte 2004-ben, az Ángyos kft-nek 158 840 adóhátráléka van. A három számot összeadva 295 ezer lej jön ki.
Gáll Zakariást is megkérdezzük az ügyről, készségesen válaszol kérdéseinkre. Elmondja, nem sikerült eszközölniük a nagy beruházásokat, mert az önkormányzat sem tett eleget a szerződésben leírtaknak, nem adta át a területet. A szerződésben az állt, hogy közel 38 ezer négyzetméter területet adnak át a cégnek, de csak 26 ezret adtak át, közel 12 ezer négyzetméter hiányzott. Úgy érezte, nem az ő dolga, hogy megkeresse a hivatal területét. A szerződéskötés után egy évvel magyarországi partnere meghalt vadászbalesetben, a többi cégtársa kilépett, egyedül maradt. Eszközölt apróbb beruházásokat, de a tervben leírt nagy befektetéseket nem. A polgármesteri hivatal nem adott neki urbanisztikai engedélyeket beruházásokra 12 éven keresztül. Pereskedett is a hivatallal, nyert. Elismeri, hogy adósa a hivatalnak, szeretne eladni ingatlanjaiból, és abból kifizetni tartozását.
Nem volt könnyű dolga a stranddal, állítja. 26 villanypóznát kellett állítania, 2,5 km vízvezetéket kellett lefektetnie. Időközben felvásárolt még 9 hektárnyi területet a szomszédban. 5-6000 lejt költ évente a főúttól a strandig vezető út karbantartására, pedig nem csak ő használja azt az utat, hanem mindenki. Az önkormányzat egy lapát kavicsot nem rakott le oda 12 év alatt, pedig az a város egyetlen turisztikai zónája. A továbbiakban a legnagyobb probléma a víz fűtése lesz, mert a 26 fokos víz nem elég meleg. Nem lesz könnyű. Ő akár le is mondana a koncesszióról, csak az a kérdés, hogy kifizetnék-e neki az eddigi befektetések értékét.
Rusz Sándor polgármestert is megkérdezzük, mit tud az ügyről. 2004-ben is ő volt a polgármester, amikor a koncessziós szerződés megköttetett, egy hónappal leváltása előtt történt. Ők akkor bizakodóak voltak, meséli, meg voltak győződve, hogy sikeres lesz a koncesszió, hisz Gáll magyarországi partnere, aki 51 százalékkal volt jelen az üzletben, egy komoly multimilliárdos volt, és úgy tűnt, nagy beruházások lesznek. Aztán az illető meghalt vadászat közben, Gáll Zakariás egyedül maradt az üzletben, és konfliktus is alakult ki a cég és a hivatal között, amit akkor már utódja, a polgármester asszony vezetett. Gáll nem kapta meg az évente felújítandó működési engedélyét, ezért aztán dacból nem fizetett adót. Nyolc évig nem fizetett adót, nagy adósságot halmozott fel, de 2012-ben a választások után megszorították nagyon, s kezdte kifizetni tartozásait. Körülbelül 300 ezer lejt törlesztett már az elmaradásaiból.
Gállnak nagy erdőbirtokai vannak, meséli a polgármester, és időnként levág egy-egy erdőt, hogy ki tudja fizetni az adósságait. Jelenleg meg vannak szigorítva az erdővágások Szentegyházán, ezért nem tud törleszteni, de bízik benne, hogy megoldja valahogy. A polgármester nem szeretné felbontatni a koncessziós szerződést Gáll Zakariás cégével, inkább az adósság behajtására koncentrálna. Burus Ella polgármestersége alatt voltak próbálkozások a szerződés felbontására, sikertelenül. Rusz lát esélyt arra, hogy a strand helyzete rendeződjön, Gállnak nagy tervei vannak, közösen az országút mellett most épült vendéglő tulajdonosával van egy elképzelésük a főút és a strand közötti területre, másfél évvel ezelőtt a magyar kormány képviselői is ide látogattak tárgyalni. Most készül a környék zonális rendezési terve (PUZ), ha úgy látják majd benne, hogy komoly beruházási tervek vannak, akkor életben maradna a szerződés. Ha nem, akkor talán majd elgondolkodnak a szerződés felbontásán.
Hogy mit fog majd látni a PUZ-ból a polgármester, nem tudom. Azt sem látom át, ki a hibás, hogy Szentegyházának nincs egy jól működő, fejlődő strandja. A termálstrand jelenkori története nem túl víg, habár az lehetne. Elméletben a város gazdagodott volna 5 millió euróval, gyakorlatban egy nagy adóssal lett gazdagabb. Elméletben itt most 150 szállóvendégnek kellene lubickolnia egy fedett medencében, de gyakorlatban egy üres medencét látunk. Ennyi. Polgármester úr finoman felhányja, hogy minden kampányban megjelenik témaként a Gáll Zakariás – Rusz Sándor páros, nem érti, hogy miért csak kampányban foglalkoznak ezzel. Itt egy picit meg kell cáfolnom, hisz mi nem csak kampányban foglalkoztunk velük, hanem mandátumuk első napján is. Bizonyítékul itt van az A tulipán magához nyúl című videónk, melyben ugyancsak ők a főszereplők, és becsszóra, hogy nem ok nélkül kerültek főszerepbe, hanem azért, mert nagyon jól játszottak. Kívánunk nekik sok egészséget és szerencsét a választásokon, a strandnak pedig szebb jövőt.
Kép és szöveg: Egyed Ufó Zoltán
A fotóriport eredetileg az uh.ro-n jelent meg, az anyagot a főszerkesztő engedélyével közöltük újra.
Az Átlátszó Erdély működtetésében nagy szerepük van a közösség adományainak. Adakozz, hogy még több ilyen cikket írhassunk! Tudnivalók itt.
Bankszámlánk:
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU
