Itt is kevés a munkalehetőség, de ami még súlyosabb: nincs tömegközlekedés, amivel vidékről be lehetne ingázni a városba. A taxis cégek ki is használják ezt a helyzetet. 

Székelykeresztúron jelentős roma közösség él, és külföldi fiatalok is gyakran megfordulnak a városban. Ugyanis itt van a székhelye az Erdélyi Ifjúsági Egyesületnek (ATA), akik rendszeresen fogadnak külföldi fiatalokat önkéntesnek vagy ifjúsági csereprogramokra, és a keresztúri fiatalok is nemzetközi programokba csatlakoznak be, vagy önkénteskednek a szervezetnél. Az ATA rendszeresen tart foglalkozást kisiskolásoknak és hátrányos helyzetű, roma fiataloknak is. A keresztúri fiatalok szerint ez a közösség sokat segített nekik akár a szorongás leküzdésében is, az iskolai terhek mellett.

Arról, hogy milyen az élet fiatalként Székelykeresztúron, 

Isztojka Mátét, az ATA munkatársát, Váry Ábel és Czire Boróka önkéntest, Fazakas Mihály egyetemistát, valamint Fogarasi-Csézár Cintia lovasoktatót és baristát kérdeztük. 

A sorozat korábbi részei

Az Átlátszó Erdély videósorozatában hat kisvárosba látogatunk el. Azt járjuk körbe, hogy a helyi fiatalok mit szeretnek, és mit hiányolnak a lakóhelyükön. Ha lemaradtál volna, nézd meg a gyergyószentmiklósi, máramarosszigeti, baróti, nagykárolyi, és szovátai/parajdi fiatalokról szóló riportjainkat: 

The post Fiatalként Székelykeresztúron: nem hagyják, hogy rájuk szűküljön a város appeared first on Átlátszó Erdély.

Azok a fiatalok, akik azért mentek külföldre, hogy vállalkozásra vagy ingatlanra gyűjtsenek, már nem látják okát, hogy hazatérjenek. Akik pedig itthon vannak, a túlélésért küzdenek. Most derült ki, hogy eddig minden a turizmusról szólt, még a helyi lakosokat is háttérbe szorítva – mondják azok, akikkel beszélgettünk.

Bár Szováta is nagyon megérzi a parajdi sóbánya bezárását, ott eddig is próbáltak mást kínálni arra az időszakra, amikor nincs szezon a Medve-tónál. A turizmus viszont nem a bánya bezárásával kezdett bezuhanni: a pandémiát sem heverte ki minden vendéglátó, aki akkor bezárt. A helyieknek sem igazán van hova beülni, az igény is visszaesett a társasági életre. 

De hogyan érzi magát az a fiatal, aki Parajdra és Szovátára tervezte az életét? 

Mit lehet dolgozni, és hol lehet szórakozni? Milyen fiatal családként gyerekeket nevelni a környéken? Válaszol László Szilárd turisztikai vállalkozó, Simófi Beáta pedagógus és anya, Márton Gellért gépészmérnök, Nyulas Zsolt informatikus és apa, Sófalvi Róbert vegyész. 

A sorozat korábbi részei

Az Átlátszó Erdély videósorozatában hat kisvárosba látogatunk el. Azt járjuk körbe, hogy a helyi fiatalok mit szeretnek, és mit hiányolnak a lakóhelyükön. Ha lemaradtál volna, nézd meg a gyergyószentmiklósi, máramarosszigeti, baróti és nagykárolyi fiatalokról szóló riportjainkat: 

The post Fiatalként Parajdon és Szovátán: a jövő is belefulladt a bányába? appeared first on Átlátszó Erdély.

Ahol a gyerekek számára az iskola sem magától értetődő

Tele csomagtartóval érkezünk Marosvásárhely egyik romatelepére, a Băneasába, Koreck Máriával, a Divers Egyesület elnökével és Lacival, a sofőrrel. Az Ady lakónegyedben már kiszosztották néhány hátrányos helyzetű családnak az élelmiszert és a gyógyszert. A Băneasába is friss kenyeret, zöldséget, tartós élelmiszert, tisztálkodási szereket, gyógyszert hoztunk. Jelenleg 27 család kap csomagot rendszeresen, de Máriáék eleget tesznek a krízisbe került családok sürgős kéréseinek is. 

– Marika néni, engem nem irat be az iskolába? – kérdi egy kamasz fiú, miközben a közösségi központ felé indulnak a gyerekek. 

Mialatt a családok átveszik a csomagokat, szóba kerülnek azok az ügyek, amelyeket a bürokrácia miatt a hátrányos helyzetűek nehezen tudnak elintézni. Például: hogyan igényelje az unokáját egyedül nevelő nagymama a gyermeknevelési támogatást, hogyan iratkozzon be újból az iskolába az a fiatal, aki egyszer már abbahagyta. Hogyan igényeljen valaki szociális lakást vagy az iskolába járó gyereknek a szociális támogatást. 

„Az, hogy megjelenünk minden héten, sokat számít, mert elmondják a problémáikat, és lehet, hogy adunk egy-két tanácsot, ami tovább viszi az ügyet” – mondja Mária.  

A pandémia alatt vált láthatóvá a mélyszegénység

2020 tavaszán kevés ember mászkált az utcákon, hiszen kijárási tilalmat rendeltek el a pandémia miatt. Aki elhagyta az otthonát, annak jó indoka kellett hogy legyen: vagy a munkahelyére tart, vagy onnan haza, bevásárolni ment, beteg családtagot gondozni, kutyát sétáltatni, esetleg gyógyszertárba vagy orvoshoz. Sokan otthonról dolgoztak vagy átmenetileg lelassult az életük. 

A roma telepeken élők egyik napról a másikra elveszítették alkalmi munkáikat és megélhetésüket. A marosvásárhelyi Băneasa telepet és a nagyjából háromezer lakosú Hidegvölgyet a járvány idején lezárták. Kevesen rendelkeztek hivatalos munkaviszonnyal. Sok családnak nem maradt pénze élelemre. A rendőri túlkapás gyakorivá vált.

A Băneasa telepen még vezetékes víz sem volt. A Divers önkéntesekkel és támogatókkal keresett ideiglenes megoldásokat, később sikerült elérniük, hogy legalább egy közkútnál legyen víz. A szükség nagy volt, a kényszer-szabadidő meg egyre több: így a pandémia alatt egyre többen kezdtek el önkénteskedni, amit Máriáék igyekeztek becsatornázni a romatelepekre. Több szervezettel és önkéntessel működnek azóta is együtt A város segít ernyője alatt.

Az élelmiszeradományokból az Transilvană Alpha Alapítvány meleg ételt főzött. A főleg külföldről érkező pénzadományokból pedig megvették a többi szükséges alapanyagot. Az éttermek is beszálltak a meleg étel akcióba, bár ez a logisztikai nehézségek miatt hamar abbamaradt. 

Eleinte csak ételt és gyógyszereket vittek, megszervezték az oltást a telepen, segítettek az orvoshoz időpontot kérni vagy valamilyen iratot elintézni. Ekkor még nem volt neve a programnak. A Város segít nevet később kapta, amikor a Szociális Igazgatóság által támogatott rövid projektben felmérték a szükségleteket és feltérképezték a lehetséges megoldásokat. 

Hogyan tanuljon a gyerek, ha nincs hol gyereknek lennie? 

A Divers akkori önkéntesei azt látták, hogy a telepen élő gyerekek számára az iskola szinte folyamatos kudarcélmény. Sokan olyan barakkokban élnek, ahol egyetlen helyiségben alszik és él az egész család. Nincs víz, áram vagy fűtés, hideg időben bent főznek és fűtenek, ami nagyon sok füsttel jár. A járvány idején az online oktatás ezeknek a gyerekeknek gyakorlatilag elérhetetlen volt.

Ha a telepi körülmények között egy fiatal egyáltalán befejezi a negyedik osztályt, az már nagy dolog. Különösen, ha utána munkát is talál. A 7-es Általános Iskola Második esély programja által sikerült több telepi fiatalt visszairatni az iskolába, olyanokat is, akik korábban vagy egyáltalán nem jártak iskolába, vagy kiskorukban abbahagyták. 

Néhányan közülük az Orizont közösségi központ foglalkozásaira is jártak. Négyen már el is végezték az elemit. Egyikük a Második esély programban tovább folytatja az általános iskolai tanulmányait. Másikuk ősztől szeretné folytatni két év kihagyás után, már munka mellett, mert időközben sikerült munkaszerződéshez jutnia, ami ritka dolog a telepen. 

Az sem segíti az iskolába járást, hogy messze van az iskola. Hogy a négy kilométerre található körzeti iskolába eljussanak, kétszer kell buszt váltaniuk, ami egy elemi iskolásnak egyedül nehéz feladat. A szülők pedig nem tudják kísérgetni, mert vagy korán mennek napszámba, vagy a kisebb gyerekeikre kell vigyázniuk. 

Délutáni felzárkóztatással a korai iskolaelhagyás ellen

Először egy üresen álló szociális lakásban kezdték el a délutáni foglalkozásokat tartani. Álmodni sem mertek arról, hogy kis szervezetként lesz egy saját helyiségük, de 2023-ban erre is sor került. Németországi partnerüknek, az Orizont Egyesületnek sokat köszönhetnek. Az ő segítségükkel vásároltak három konténert, amiből létrehozták a 45 négyzetméteres Orizont közösségi központot, és ők állják a félnormás ifjúsági dolgozó bérét is. Délutánonként két csoportos foglalkozásra jut idő: a kicsikkel és a 2–6. osztályos gyerekekből álló nagyobb csoporttal. 

Rendszeresen tizenöt gyerek jár a foglalkozásokra, tízen pedig időnként benéznek, és részt vesznek a szabadidős foglalkozásokon, amikor színházba, múzeumba, állatkertbe viszik őket. 

Mária szerint a rossz lakhatási körülmények óriási stresszt jelentenek a gyerekeknek. Későn fekszenek le, reggel alig tudnak felkelni, ezért az iskolában, és a délutáni foglalkozásokon is állandóan fáradtak.

„Nem akarunk mi olyan óriási nagy dolgokat véghez vinni. Egy olyan helyet szeretnénk biztosítani, ahol a gyerekek tiszta környezetben lehetnek, tanulhatnak, játszhatnak és egy kicsit gyerekek lehetnek” – mondja Mária. 

Szeretnék hosszabban nyitva tartani a közösségi központot 

„Ez igazából az álmunk, de még tervezni se merjük, mert egyelőre épphogy kijön a kolléganőnk félnormás fizetése” – mondja. 

Jelenleg a tinédzserekkel egyáltalán nem tudnak foglalkozni, mert arra már nem jut erőforrás, pedig igényük nekik is lenne rá. Mária szerint a szülőkkel is nagyon kellene, de arra hely sincs, hiszen a 45 négyzetméteres konténer csak egy helyiségből áll. 

Az elmúlt hónapokban egy német önkéntes, Lucia is segítette a munkájukat, aki hamarosan hazautazik. Bár a nyelvet nem beszéli, sikerült megtalálnia a közös hangot a gyerekekkel a nyelven túl is – mondja. Őt is a közösség összefogásának köszönhetően tudták fogadni, ebédjét öt étterem biztosítja felváltva. 

Ősztől új németországi önkéntesük érkezik, aki ráadásul itteni gyökerekkel rendelkezik, így beszél románul és magyarul is. Lehet, hogy az ő segítségével majd meghosszabbíthatják a nyitvatartási időt. 

Kis szervezet, hosszú távú jelenlét 

Csak Marosvásárhelyen több romatelep is található, a Hidegvölgy a legnagyobb, nagyjából háromezer lakossal. A Divers korábban több Maros megyei és marosvásárhelyi telepen is dolgozott, de idővel világossá vált számukra, hogy kis civil szervezetként akkor tudnak valódi hatást elérni, ha huzamosabb ideig kizárólag egy kisebb közösségre koncentrálnak.

A Băneasa telepen ma körülbelül hatvan személy él összetákolt barakkokban. A legtöbbjükben nincs áram, kanalizálás, vízvezeték és gáz se. A telep a Băneasa utca egyik szakaszán található, ahol főként raktárak és különböző cégek vannak.  

A szervezet munkájának egyik legfontosabb része az intézmények és a családok közötti közvetítés. Sokszor olyan alapvető ügyekben segítenek, amelyekhez mások könnyen hozzáférnek: szociális támogatások, lakáskérelmek, iskolai ügyintézés vagy egészségügyi ellátás.

Koreck Mária szerint gyakran már az is problémát jelent, hogy az emberek nem mernek kiállni magukért egy hivatalban, vagy kérni, hogy iktassák a kérelmüket. Bár elviekben kötelező lenne minden kérelmet iktatni, úgy néz ki, a gyakorlatban ez nem működik automatikusan. „Ha nincs iktatószám, utána szinte lehetetlen bármit bizonyítani vagy megfellebbezni” – mondja.

A lakhatás továbbra is az egyik legsúlyosabb probléma

Mária szerint alig van esélyük, hogy szociális lakáshoz jussanak, akik ilyen körülmények között laknak, mert a pontrendszer egyáltalán nem kedvez nekik. „Olyan is van, aki az elmúlt tizennégy évben minden évben letette a kérelmet, de még mindig a lista alján van” – mondja. 

Közben az elmúlt hónapokban négy–öt olyan gyerek is kiesett a foglalkozásokról, akivel már négy éve dolgoztak, ugyanis az épület veszélyességre hivatkozva abból a szociális lakásból, amelynek udvarán az Orizont közösségi központ is áll, több családot is kiköltöztettek, és szétszórták őket a város különböző pontjaira. A gyerekek az iskoláiktól is sokkal távolabbra kerültek. 

Az épület most üresen áll, nem tudni, mi lesz a sorsa. Az, hogy ott néhány gyerekkel felzárkóztató munka folyt, senkit sem érdekelt, Máriáékkal nem konzultáltak a jövőbeli tervekről. Pedig így fennáll a veszély, hogy a gyerekek megint lemorzsolódnak az oktatásból. 

Mária szerint az Adyban – ahol szintén segítenek néhány szociális lakásban élő családnak – sokkal jobb a helyzet, látszik, hogy ahogy megoldódik a lakhatás, egyből beindul a változás. A családok nagyon igyekeznek, mert szeretnék megtartani a lakást, a gyerekek is több ideig maradnak bent az oktatásban. 

„Eredmény az lenne, ha eltűnnének a barakkok, és emberibb körülmények között élhetnének, ami alatt azt értem, hogy ne ázzon be a lakás, legyen víz, villany és fűtés. Addig igyekszünk a gyerekeknek ott, a telepen a lehető legjobb környezetet biztosítani, de hát az nem igazi eredmény” – mondja Mária.

A pandémia lejárt, a Város segít maradt

A Város segít program mögött folyamatos közösségi kampány áll. A Divers évente több alkalommal gyűjt adományokat, főként ünnepek előtt, olyankor az adományozási kedv is sokkal magasabb. De tanévkezdéskor is rendszeresen gyűjtenek a gyerekek iskoláztatásához. A Merkúr élelmiszer-áruházban nemrég állandó kosarat helyeztek ki, amibe szintén lehet adományozási céllal termékeket bepakolni. 

Mária szerint a lisztből és a cukorból szokott a legtöbb összegyűlni, pedig abból kell a legkevesebb. Hisz az alapvető körülmények hiányoznak ahhoz, hogy bizonyos ételeket elkészítsenek. 

A szervezet munkáját helyi cégek, magánszemélyek és más civil szervezetek is támogatják. Székelyföldi gazdák például krumplit és búzát adományoznak, a TimKo pékség pedig ezt kipótolja és megsüti a heti egy kenyeret a családoknak. A Babér pékség a közösségi központba járók uzsonnájához biztosít naponta pár kenyeret, a Mini Gourmet Bistro pedig péksüteménnyel látja el a gyerekeket és önkénteseket minden nap.

Gyakran a közösségi médián keresztül fordulnak a támogatókhoz, ha valamire sürgősen szükség van, vagy ha egy váratlanul krízishelyzetbe került családnak van szüksége valamire, például egy kályhára. Ilyenkor általában mindig akad valaki, aki tud segíteni. 

A cipők sokkal hamarabb rongálódnak 

Ruhával és cipőkkel is ellátják a rászorulókat. Mivel ruhaneműből sok adomány érkezik, azt időnként más városrészeken is osztanak, vagy turkálásokat szerveznek. Cipőből minden évszakban több párt is kiosztanak. A telepen a cipők különösen gyorsan tönkremennek, mert sok helyen még járható út sincs, csak sár és szemét. 

Egy idő után annyi ruhaadomány gyűlt össze, hogy egész egyszerűen nem volt mit kezdeniük vele. Innen indult a Charity Shop adományközpont ötlete. A Művészeti Líceummal szemben a Forradalom utcában lévő boltban az adományba kapott ruhákat és tárgyakat jelképes, önkéntesen felajánlott összegekért adják tovább. Így az alacsony jövedelműek vagy a fenntarthatóság elkötelezettjei olcsón juthatnak használható dolgokhoz, miközben a ruhák nem hulladékként végzik.

A Charity Shop működtetése egy félnormás alkalmazott és tíz önkéntes rendszeres munkájának köszönhető, akik a délutáni váltást biztosítják, és az adományok válogatását és csomagolását is segítik.

Mária kezdeményezésére nemrég az EcoStil nevű szociális vállalkozás is elindult az Ecotex Egyesület gondozásában, ahol a már nem eladható, de jó anyagú ruhákat újítják fel, és adják el a kézműves termékek mellett. Ezáltal négy munkahelyet hoztak létre munkanélküliek számára. A kézműves termékeket kisnyugdíjasok, édesanyák és sérült személyek készítik jövedelemkiegészítésként. Ennek már weboldala is van, és a Forradalom utca 2. szám alatt az üzlet is látogatható. 

A környezetvédelmi célok mellett hosszabb távon szeretnék elérni, hogy a vállalkozással finanszírozni tudják az Orizont közösségi központ működését. 

Mélyszegénységben az egészségügyi állapot is leépül 

„Adjon valami fájdalomcsillapítót. Erősen fáj a fogam, Marika néni” – panaszolja egy középkorú nő az Adyban, miközben élelmiszert és ruhát osztunk. Ugyanez a történet a Băneasában is. A gyerekek szipognak a megfázástól, az időjáráshoz képest alulöltözöttek. 

Időnként egészségügyi vizsgálatokat is biztosítanak, főleg a gyerekeknek és a nőknek. Gyógyszerekkel is segítik azokat, akiknek épp sürgősen szükségük van rá. Ezekben a Marosszéki Közösségi Alapítvány, a Maros Megyei Vöröskereszt és a Szociális Gyógyszertár segít be. 

A szociális igazgatóságnál szokták megpályázni egészségügyi kampányokra a szükséges pénzt. Idén viszont nem lesznek projekt kiírások náluk, így nagyon nehéz lesz folytatniuk a hátrányos helyzetűek egészségügyi támogatását. 

Néhány hónapja egy gyors teszt huszonnyolc személyből egy kivételével mindenkinél a D vitamin hiányát mutatta ki. A többségük vashiányos is. Sokan cukorbetegséggel és pajzsmirigy problémákkal is küzdenek. Sok az epilepsziás gyermek és felnőtt is. Gyakori a fogfájás, gyomorproblémák, a megfázás, a lista hosszú – tudjuk meg Máriától. 

Egymást is támogatják a civilek 

Gyakran megosztják más szervezetekkel az erőforrásaikat, vagy egymás között átirányítják az embereket oda, ahol jobban értenek egy adott területhez. Évente olyan  eseményeket is szerveznek Marosvásárhelyen, ahol a civil kezdeményezések bemutatkozhatnak és adományt gyűjthetnek.  

Idén az Európa-napon 23. alkalommal szervezték meg a Civil Vásárt Marosvásárhely főterén, ahol a szervezetek felvonultak, és aztán interaktív foglalkozásokkal, standoknál mutatták be a tevékenységeiket az érdeklődőknek. A Divers Egyesület mellett a Maros Közösségi Alapítvány, a Transilvană Alpha Alapítvány és a Mâini Unite Egyesület is részt vesz a szervezésben. 

„Az első civil vásáron azt hiszem, tizenegy szervezet árválkodott fekete-fehérben a Főtéren” – emlékszik vissza Mária. Azóta viszont egyre több szervezet kapcsolódott be. Idén huszonegy szervezet képviselte magát a főtéren, ami az elmúlt évekhez képest kevésnek számít. Ez azonban a felvonuláson nem látszódott: ugyanannyian voltak, mint tavaly, pedig közben az eső is eleredt.

„Idén visszatértünk az alapokhoz” – mondja. Vagyis pénz nélkül szervezték meg, mint az első években. A város idei költségvetését csak május közepére szavazták meg, így a pályázatokat sem írták ki. Ezért idén sokkal szerényebb körülmények között gyűltek össze.

Úszhatsz és biciklizhetsz is a civilekért 

A Marosszéki Közösségi Alapítvány évente két adománygyűjtést szervez, a Swimathont és a Bikeathont. 

„Nekik én sokat köszönhetek. Mi nem voltunk fundraisingben jártasak, inkább projekteket írtunk, és belehaltunk mindegyikbe. Nem szerettünk kérni – mondja Mária nevetve. Aztán ők mondták, hogy de aki kér, az kap. Szóval belerángattak szó szerint, Sándor mondta, hogy ebben most vegyünk részt és kész.” 

A Marosszéki Közösségi Alapítvány célja, hogy felkarolja a különböző civil kezdeményezéseket és ezáltal fejlessze a térséget. A rendezvények mellett cégektől is adományt gyűjtenek, amellyel aztán a civil kezdeményezéseket tudják támogatni. Bár kezdetben a cégek szkeptikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy miért kellene egy alapítványnak adományozniuk, amely aztán tovább osztja a pénzt, de ez a rendszer ma már elég jól működik – mondja Gál Sándor, az alapítvány ügyvezető igazgatója. 

Nehézségek azonban továbbra is vannak. Az egyik, hogy a sok kisebb adományból nehéz egy-egy konkrét ügyre nagyobb összeget összegyűjteni, amelyből nagyobb szabású programokat lehetne finanszírozni. Ezért inkább kisebb költségvetésű projektekben gondolkodnak.

A másik nagy probléma, hogy nagyon nehéz hosszú távra tervezni, amikor a projektek csak meghatározott ideig tartanak.

„Mondjuk van egy EU-s támogatás, kitalálsz, felépítesz valamit. De az egyszer véget ér, és az a rengeteg erőforrás elpazarlódik. Kipróbáltál valamit, működik és aztán nem tudod biztosítani tovább. És azok az emberek, akik benne vannak, elkezdenek valami mást csinálni, más projektet, és az a tudás elvész. Ez szerintem a legnagyobb kihívás nagyon sok szervezetnek. Megnehezíti azt, hogy stratégiailag tudj gondolkodni és beavatkozni” – mondja Sándor. 

Országos szinten további problémát jelent, hogy a megszorítások és a gazdasági nehézségek miatt a civil szférában egyre kevesebb pénz mozog, így sok szervezet a túlélésért küzd. Bár Sándor szerint ugyanakkor közösségi összefogással nagyon sok mindent meg lehetne oldani, ha jobban figyelnénk egymásra, és nem mindig másokat hibáztatnánk.

Újra és újra el kell mondani, hogy azok a gyerekek nem hibásak

Mária szerint a sajtónak is nagyon sokan köszönhetnek, hogy láthatóvá teszik a mélyszegénységben élők problémáját, és a civilek munkáját. A gyakori sajtómegjelenéseknek köszönhetően egyre többen ismerik meg a munkájukat.

„ A gyerekek nem hibásak, hogy ott születnek. Ezt azért mindig el kell mondani, hogy annak oka van, hogy ilyen körülmények között élnek. Akik a telepen most szülők, ők is gyerekek voltak, amikor odakerültek. Nem az ő hibájuk, hogy oda kerültek lakni, és ott nőttek fel. És ezt nem tudják az emberek.” – mondja Mária. 

„Nem lehet azt elfogadni, hogy gyerekek nyomorban éljenek”

Koreck Mária éveken keresztül dolgozott együtt nemzetközi és kormányzati szervezetekkel olyan projekteken, amelyek az interetnikus kapcsolatokat és a kisebbség helyzetét javította. 2007-ben alapította a Divers Egyesületet, amelynek keretében azóta is a hátrányos helyzetű csoportokkal, többek között roma közösségekkel és nőkkel foglalkozik. 

Elmondása szerint a romák helyzetével 1993-ban szembesült, a hadrévi pogrom alkalmával, amikor Nicolae Gheorghe emberjogi aktivistával felkeresték a Hadrév körüli dombokon szétszaladt roma családokat. Azóta aktívan foglalkozik a roma közösségek helyzetével. 

Akkor még nem értette, hogy hogyan történhet meg egy ilyen pogrom, hogyan lehet ennyi gyűlölet az emberekben. Akkor kezdte el megérteni a konfliktusok okát: hogy a roma közösségek miért különböznek ennyire egymástól is és a többségtől is, miért nem fogadják el, ha valaki jót akar nekik. Ennek hatására kezdte el keresni, hogy hogyan lehetne úgy segíteni, hogy ne erőltessünk olyasmit a roma közösségre, amit nem fogad el, ugyanakkor mégis közeledjenek az álláspontok. Főleg az foglalkoztatta, hogy a gyerekeknek hogyan lehet jobb, hogyan lehet jövőjük. 

„Egyszerűen elfogadhatatlan, hogy gyerekek nyomorban éljenek ebben a században, és ez senkit ne érdekeljen, illetve hogy az állam ne vállaljon felelősséget akkor, amikor a szülő nem tudja ellátni a feladatát. Annak a gyereknek jogai vannak. A tanulás például alapvető joga, és mégis számtalan esetben sérül a tanuláshoz való jog, a gyermekkorhoz való jog vagy a megfelelő lakhatáshoz való jog azokon a helyeken, ahol mi dolgozunk. Ez elfogadhatatlan” – mondja Mária.

„Amíg ez így van, szerintem valakinek tennie kell valamit, még akkor is, ha nem lesznek látványos eredmények. Mert ha senki sem csinálna semmit, el sem tudom képzelni, hol tartanánk.”

A Város segít program és a Divers önkénteseinek munkája nem látványos, és nem oldja meg a rendszerszintű problémákat. De hosszú távú jelenlétükkel olyan embereket támogatnak, akik teljesen kiestek az állami intézmények látóteréből.

A kérdés nem az, hogy egy kis civil szervezet képes-e megoldani a szegénységet. Hanem az, hogy mi történik azokkal a közösségekkel, ahol rajtuk kívül senki sincs jelen.

A cikk „A filantrópia témájú újságírói ösztöndíjak” keretében készült, amely programot a Közösségi Kapcsolatokért Egyesület (Asociația pentru Relații Comunitare) szervezett a Lidl Románia támogatásával. 

The post Hetente visszatérnek oda, ahol nincs igazi gyermekkor appeared first on Átlátszó Erdély.

Nagykárolyra nem érdemes önmagában tekinteni, hisz a környező falvakkal szerves kapcsolatban áll. Sokan a városba járnak dolgozni, tanulni, egyéb szolgáltatásokat igénybe venni. Van, aki a városból költözik ki falura, van, aki fordítva. A kulturális élet jelentős, bár nem minden igényt szolgál ki, például régebben a rap szcéna is meghatározóbb volt – hozza fel egyik megkérdezettünk. Szinte mindig történik valami, de nem mindig az ízlésemnek megfelelő – kontrázik a másik.

De mit kezd magával egy fiatal Nagykárolyban?

A munkalehetőségek nem a legváltozatosabbak. Folyamatosak a gyárakban a leépítések, a szellemi munkásoknak is szűkösek a lehetőségek. Az pedig már generációs jelenségnek látszik, hogy sokan küzdenek szorongással, és a szerhasználat is egyre komolyabb problémát jelent már egészen fiatal korban, nemcsak Nagykárolyban. 

Hogyan látják Nagykárolyt azok a fiatalok, akik otthon élnek? Válaszol Tátrai Henrietta pszichológus, pedagógus, Weisz Erik fotós, Mocan Romulus gyógyszerész-asszisztens, Zima Anna édesanya, magyar tanár és Varga Máté diák.  

Az Átlátszó Erdély videósorozatában hat kisvárosba látogatunk el

Azt járjuk körbe, hogy a helyi fiatalok mit szeretnek és mit hiányolnak a lakóhelyükön. Ha lemaradtál volna, nézd meg a baróti, máramarosszigeti és gyergyószentmiklósi fiatalokról szóló riportjainkat: 

The post Fiatalként Nagykárolyban: otthon találod magad, ha a nagyvilágból hazamész? appeared first on Átlátszó Erdély.

Dr. Vallasek Magdolna és Dr. Bokor-Szőcs Izabella munkaügyi jogászokkal, egyetemi oktatókkal, a Workplace Rights BV munkajogi szakértőivel beszélgetünk az Átlátszó Airday podcast legújabb adásában arról, hogy neked mit érdemes tudni, amikor munkát vállalsz.  

A podcast tartalmából:

0:00 Intro

01:19 Miben másabb kilépni ma a munkaerőpiacra, mint korábban? A Z generáció és az atipikus foglalkoztatás. 

05:52 A lekapcsolódáshoz való jog munkaidő után

09:08 A Z generáció rugalmasabb, de ugyanakkor a határokat is megszabja 

12:06 A pályakezdés nehézségei. Az önkéntesség és a gyakornokság is munkatapasztalatnak számít

17:33 A munkaszerződés fontossága és a tájékoztatáshoz való jog

19:23 Mit kell tudni a próbaidőről? 

23:00 A határozott és határozatlan idejű munkaviszony

24:48 A Munkaügyi Hatóságtól ki lehet kérni a munkaszerződéssel kapcsolatos információkat

25:36 Ha a munkavállaló felmond, nem kell megindokolnia

26:41 Leggyakoribb munkahelyi jogsértések

29:50 A szürke munka hátrányai, és az hogyan érinti a fiatal anyákat 

33:46 A munkaszerződés felbontása 

35:22 Mivel lehet bizonyítani a visszaélést? 

40:12 Nem minden munkáltató rossz arc, van aki akar segíteni 

43:30 Mit jelent a kollektív munkaszerződés? 

47:48 Mikor érdemes jogvitát kezdeni? 

54:52 Egy új EU-s irányelv: a bérátláthatóság 

1:02:16 Összegzés: mi az, amit minden pályakezdőnek tudnia kell? 

The post Túlóra, béregyenlőség, munkahelyi perek: visszaélések és mítoszok a munka világában appeared first on Átlátszó Erdély.

Őket kérdeztük arról, hogy milyen az életük Baróton. Gyönyörű a környék, gyerekként, iskolásként szerették a várost, és azt mondják, a Covid-járványkor többen is hazaköltöztek.

Mindenki ismer szinte mindenkit: a várost alig 8 ezren, túlnyomó többségben magyarok lakják. (Az ortodox templomot, bár a város központjában ékeskedik, nem sokan látogatják, ez a külsején is meglátszik.) 

Van, akit a család közelsége tart otthon, van, aki a kisvárosi nyugalmat szereti. Bár az élet viszonylag olcsóbb, kevés a munkalehetőség, sokan a környékbeli városokba ingáznak. De helyben is igyekeznek megkeresni vagy megteremteni maguknak az értelmes munkát és az értelmes kikapcsolódást. 

Nyitottság és kreativitás a fásultság ellen

Miért érdemes fiatalként Baróton élni, oda visszaköltözni? Válaszol Egyed-Kese Krisztina beszerzési elemző, Lakatos Csilla néprajzkutató, muzeológus, Szőcs Lilla építész, Egyed Imola fiatal édesanya, fodrász, Müller Zoltán hegesztőmérnök, pultos. 

Az Átlátszó Erdély videósorozatában hat kisvárosba látogatunk el. Azt járjuk körbe, hogy a helyi fiatalok mit szeretnek és mit hiányolnak a lakóhelyükön. Ha lemaradtál volna, nézd meg a gyergyószentmiklósi és a máramarosszigeti fiatalokról szóló riportjainkat: 

The post Fiatalként Baróton: kell a nyitottság és a kreativitás appeared first on Átlátszó Erdély.

A 29 ezer fős, etnikailag vegyes városban nemcsak a fiatalság fogy, hanem a magyar kisebbség is. És a vakolat is pereg a homlokzatokról, bár azért az elmúlt években sokat fejlődött a város. 

Szórványban a magyarok is jól beszélnek románul, és a nyelvismeret nem okoz különösebb nehézséget az ismerkedés és a munkavállalás terén. Ezzel együtt is igénylik a magyar nyelvű eseményeket. Mivel a magyar identitás megőrzése kihívást jelent a közösségben, ezért a legtöbb magyar kulturális esemény ezt célozza. 

A város turisztikai vonzereje és természeti adottságai mellett a fiatalok a lehetőségek és a sokszínű kulturális kínálat hiányáról, az alacsony fizetésekről és a korlátozott szakmai perspektívákról beszélnek.

Azt viszont szeretik, hogy otthonosan mozognak a városukban, és akármerre mennek, mindig tudnak pár szót váltani valakivel. Többen közülük más városokban is tanultak, külföldön is megfordultak, mégis hazaköltöztek. 

Milyen előnye és hátránya van annak, ha egy fiatal Máramarosszigeten marad? Válaszol Geiszt Erika szoftverfejlesztő, Nagy Erika masszőr és takarító, Pauliuc Dominick diák, Gheorghei Ayda jogász és Zekany Dominic mérnök. 

Kis város, nagy döntés: Gyergyószentmiklós

Az Átlátszó Erdély videósorozatában hat kisvárosba látogatunk el. Azt járjuk körbe, hogy a helyi fiatalok mit szeretnek és mit hiányolnak a városukban. Ha lemaradtál volna, az első megállónk Gyergyószentmiklós volt.

Operatőr, vágó: Tóth Helga 

The post Fiatalként Máramarosszigeten: megélni vagy jól élni? appeared first on Átlátszó Erdély.

Az Átlátszó Erdély most induló videós sorozatában hat kisvárosba látogatunk el. Helyi fiatalok mondják el, mekkora fantáziát látnak a településükben, nem csak bírálják azt.

Első állomásunk a 15 ezer fős Gyergyószentmiklós. A városról a kívülállóknak az elmúlt évek politikai csatározásai juthatnak eszébe. Végül itt is beállt az RMDSZ-be az eredetileg függetlenként megválasztott polgármester. 

Gyergyó sosem szárnyalt, és elbukott egy orbitálisan nagy pert is. Sokan megjegyzik, hogy a körülötte lévő falvak sokkal sikeresebbek. De ha közelebb megyünk, kiderülhet, hogy kulturális választék azért van. Hogy a választék figyelembe veszi-e a célközönséget, az más kérdés. Szórakozni például nem igen van hol, legfeljebb hétvégén. Lovaglás, uszoda, helyi termék van, közösség és lehetőség előrelépni a ranglétrán alig. 

Miért jó, miért rossz fiatal felnőttként letelepedni Gyergyóban? Válaszol Móga Petra tanár, Gyulai Albert járműmérnök, Fórika Krisztina kultúraszervező, Fórika Sebestyén teológus, pasztorálasszisztens, Puskás Hunor vállalkozó, Antal Emese tanuló. 

Operatőr, vágó: Tóth Helga

The post Fiatalként Gyergyóban: mi oldja a kisvárosi szorongást? appeared first on Átlátszó Erdély.

De vajon hová vezethet ez, ha a politikum, miközben egyik oldalról a törvényalkotással segíti az ügyet, másik oldalról forrásmegvonással, és a terhek kihelyezésével szabotálja a változást? 

Október végéig 50 nőgyilkosság történt idén,

és majdnem ugyanannyi nőkkel szembeni emberölési kísérlet. Még nem értünk az év végére, de már most kétszer annyi nőgyilkosságot követtek el, mint 2023-ban – mutat rá a Bihorjust portál. A Snoop oknyomozó portál interaktív térképét, amelyen a nők ellen elkövetett gyilkosságokat és gyilkossági kísérleteket, feltünteti, legalább hetente frissíteni kell, ugyanis átlagosan minden harmadik nap egy férfi megpróbál megölni egy nőt. Ezek csak azok az esetek, amelyek eljutnak a hatóságokhoz, de sok bántalmazás a félelem, a szégyen, az anyagi függés vagy akár a hatóságok iránti bizalmatlanság miatt nem kerül felszínre. Nem beszélve az öngyilkosságokról, amelyeket szintén nem kapcsolnak össze a párkapcsolati és családon belüli erőszak okozta traumákkal. 

A tragédiák mediatizálásának hatását az INSCOP mérte június végén. A válaszadók több mint 80 százaléka hallott a médiában a családon belüli erőszakról a felmérést megelőző időszakban, és több mint 60 százalékuk szerint nőtt a családon belüli erőszak előfordulása. Az utóbbit nagyobb mértékben gondolják a PSD- és AUR-szavazók, a nők, az idősek és az alacsonyan képzettek, és a fővároson kívül élők. A válaszadók közel 70 százaléka azzal is elégedetlen, ahogyan a rendőrök eljárnak a családon belüli erőszak eseteiben.

Napirenden a családon belüli erőszak visszaszorítása 

Családon belüli erőszak nélküli Románia munkanéven hoztak létre egyéves mandátummal rendelkező különleges parlamenti bizottságot szeptember elején. Célja, hogy tagjai a családon belüli erőszak megelőzésére, leküzdésére és büntetésére vonatkozó jogszabály-módosításokat és törvénytervezeteket dolgozzanak ki civil szervezetek, szakértők és az érintett hatóságok bevonásával. 

A családon belüli erőszak visszaszorításáról egy nyilatkozatot is elfogadtak az október 2-i Erőszakmentes Világnap alkalmából, amely segít napirenden tartani a témát a parlamenti munka során.

Csép Éva Andrea parlamenti képviselő és a speciális bizottság alelnöke megkeresésünkre hangsúlyozta, hogy a munka pártok feletti összefogással történik, aminek nagyon erős üzenete van: a családon belüli erőszak visszaszorítása nem nemzetiségi vagy nemi kérdés, hanem egy társadalmi jelenség, ami ott van a hétköznapokban és mindenki érzékeli. „Mi azt mondjuk az RMDSZ-ben, hogy nem fordítjuk el a fejünket, nem söpörjük a szőnyeg alá, vállaljuk azt is, hogy most már ne legyen szégyen erről beszélni, mert itt életekről van szó, női sorsokról, lányokról, anyukákról, nagymamákról.” – teszi hozzá pártja álláspontját a képviselő. 

Románia lassan 10 éve ratifikálta az Isztambuli Egyezményt, amely egy sor intézkedést ír elő a tagállamoknak. „Ez egy nagyon fontos lépés volt Románia életében. Ezelőtt húsz évvel nem beszéltünk családon belüli erőszakot szabályozó törvényről sem. Az Isztambuli Egyezmény elfogadásával lett ingyenesen hívható zöld szám, lett távoltartási és azonnali távoltartási rendelet, elektromos nyomkövetők, ingyenes jogi asszisztencia az áldozatok számára. Vannak előrelépések, de még többre van szükség.” – hangsúlyozza Csép. 

A legtámogatottabb törvénytervezet a rendszerváltás óta

A napokban benyújtották az első törvénytervezetet, amely bevezetné a femicídium fogalmát a román jogrendszerbe. A törvénytervezetet 273 parlamenti képviselő írta alá, így ez a legtámogatottabb törvénytervezet a rendszerváltás óta.

A jogszabályjavaslat a femicídiumot a nők szándékos megöléseként definiálja, ideértve azokat az eseteket is, amikor a gyilkosságot az áldozat feletti kontroll és dominancia motiválja, vagy ha a halál a nők elleni erőszakos gyakorlatok – például kizsákmányolás, emberkereskedelem, szexuális erőszak vagy tartós bántalmazás –  következtében történik, függetlenül attól, hogy családtag vagy harmadik fél követi el. 

A bántalmazások eredményeként elkövetett öngyilkosság is femicídiumnak számít. A definíció tehát egy tág keretet nyújt arra, hogy mi számít az áldozat neme alapján történő gyilkosságnak, és nem ragaszkodik görcsösen a nehezen bizonyítható feltételhez, hogy a gyilkosságot konkrétan az áldozat neme miatt követték el, hanem elismeri, hogy strukturális problémák állnak mögötte. 

A tervezet az Isztambuli Egyezmény elvárásainak megfelelően előírná az ilyen bűncselekmények egységes és részletes adatgyűjtését, ami eddig hiányzott a román gyakorlatból. A tervezet emellett kimondja, hogy az állam köteles védelmet biztosítani a családon belüli és nemi alapú erőszak áldozatainak akkor is, ha azok nem működnek együtt a hatóságokkal, vagy visszavonják a feljelentésüket. Ezekben az esetekben kötelesek hivatalból eljárást indítani. 

Nemcsak a nők ellen elkövetett gyilkosságot büntetnék súlyosabban

A femicídiumért járó büntetést sokan diszkriminatívnak tekintik arra hivatkozva, hogy nemtől függetlenül minden embert ugyanazok a jogok illetnek meg. Ebből a megfontolásból a femicídium definiálása mellett módosítanák a Büntető Törvénykönyv 189. cikkét, három új minősítő körülményt vezetve be az emberölések esetében, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő az áldozat. 15-25 év vagy életfogytiglan tartó büntetés járna, ha az elkövető jelenlegi vagy volt partnerét öli meg; ha az áldozat felett birtoklási vagy hatalmi jogot feltételez; illetve ha a bűncselekmény gyűlöletből vagy diszkriminációból ered. 

Ahelyett, hogy a nőgyilkosságot önálló bűncselekményként vezetnék be a Büntető Törvénykönyvbe, többek között Radu Marinescu igazságügyi miniszter egy átfogóbb megoldást javasolt. Eszerint minden olyan gyilkosságot szigorúbban büntetnének, amelyet nemi, rassz, nemzeti, etnikai, nyelvi, vallási, szexuális irányultság, politikai hovatartozás és politikai vélemény, vagyon, társadalmi származás, életkor, fogyatékosság, betegség vagy HIV/AIDS-fertőzés miatt követnek el. Figyelembe vennék ezeket az interszekcionális kategóriákat akkor is, amikor a családon belüli erőszaknál felmérik a rizikófaktorokat.

A prevenciót az alapoktól kell kezdeni: az iskolában

A törvénytervezet egyik legfontosabb újítása az oktatási komponens: a tantervekbe bevezetnék az erőszakmentes, kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatokkal, a nemi egyenlőséggel, a nők elleni erőszak formáival foglalkozó témákat. A tanárok pedig képzést kapnának ezek oktatására. Így a megelőzés már az iskolában kezdődne, felismerve, hogy ez lehet a hosszú távú szemléletváltás kulcsa. 

Csép Éva Andrea képviselő szerint a prevenció nélkülözhetetlen komponense ennek a harcnak, aminek a legfiatalabb kortól el kell kezdődnie. Szerinte fontos, hogy az oktatási intézmények nagyobb hangsúllyal figyeljenek a jelenségre. „A befektetés nem mindig anyagi kérdés, hanem szakemberek terepen, iskolában való jelenléte, nyitás a szülők, iskolák részéről arra, hogy a szakemberek a gyerekekkel a koruknak megfelelően tudjanak foglalkozni, hogy megtanítsák nekik, hogyha egy fiú megpofoz, az nem a szeretet jele, ha valami kellemetlen a számodra, és nemet mondasz rá, akkor az nemet jelent, hogy megtanítsák azt, hogyha valaki fenyeget téged, az nem normális, hogy a szexuális együttlétnek vannak következményei, hogy azonnal jelenteni kell, ha erőszak áldozata vagy, hogy törvényszéki orvostól azonnal látleletet kell kérni.” – hangsúlyozza. 

A képviselő szerint a szexuális nevelés mint tananyag is segítene abban, hogy a családon belüli erőszakot megelőzzük. „Ebben a tananyagban is vannak olyan részek, amelyek arról szólnak, mit jelent a kölcsönös tisztelet, mit jelent a párbeszéd az agresszió helyett, mit jelent az, ha kapcsolatba kerülök valakivel, hogyan lehet nemet mondani, mikor kell nemet mondani. Nevezzük akár egészségügyi nevelésnek is, nem a megnevezés a lényeg, hanem hogy miben tud segíteni a fiataloknak” – teszi hozzá Csép. 

A nő élete nem magánügy, hanem közérdek 

A nők ellen elkövetett gyilkosságok nem elszigetelt tragikus esetek, hanem a nemek közötti egyenlőtlenség, a strukturális diszkrimináció és az intézményi védelem kudarcának legerőszakosabb kifejeződései. Ezek a gyilkosságok nem balesetek vagy dühkitörések eredményei, hanem hónapokig vagy évekig tartó családon belüli erőszak, pszichológiai kontroll és fenyegetés előzi meg, amelynek túlnyomórészt nők az áldozatai. Egy nő meggyilkolása nőgyűlölő motivációt, alárendeltségi viszonyt és egy olyan kulturális struktúrát feltételez, amelyet jogilag el kell ismerni – mutat rá a Bihorjust portál. 

Azzal, hogy bevezeti a nőgyilkosság fogalmát, a román jogrendszer elismeri, hogy ez egy önálló jelenség, ami ellen strukturálisan kell fellépni, nem csak jogi színtéren, hanem már az az oktatás területén is lépéseket kell kidolgozni a megelőzésre, de a családon belüli erőszak áldozatainak támogatásán és a megfelelő szankcionáláson is dolgozni kell. A közpolitikák alakításához pedig statisztikai adatokat kell gyűjteni, amivel mérni lehet a jelenséget és a változást. 

Egy ilyen törvény jelentősége a közvélemény felfogásának megváltoztatásában rejlik. A nők elleni erőszakot eddig a román jogi térben magánjellegű, családi ügyként, családi félreértésként kezelték, amit gyakran eltúloznak az érintettek. Viszont, ha az állam elismeri, hogy létezik nőgyilkosság, azt is elismeri, hogy az egyenlőtlenség öl, ezen pedig változtatni kell – teszi hozzá a Bihorjust. 

Nem elég a törvénytervezet, ha üres az államkassza

A pénzügyi nehézségek és a bizonytalansággal járó frusztrációk gyújtópontjai lehetnek az erőszakos viselkedésnek, így a gazdasági válságok és állami megszorítások idején a családon belüli erőszak is fokozódhat – ezt láttuk a pandémia idején is. Ráadásul a gazdasági kiszolgáltatottság az abuzív kapcsolatokból való kilépést is megnehezíti – tanulmányok sora foglalkozik ezekkel a kérdéssel, ezekre mutatott rá László Éva pszichológus is, a Maszolnak adott interjújában. 

Ebben az időszakban, amikor az állami költségvetési hiány miatt gazdasági megszorításokat vezetnek be, növelve a társadalmi feszültséget, minden eddiginél inkább szükség lenne egy erős szociális, egészségügyi és jogvédő hálózatra. Csakhogy az eleve erőforráshiánnyal küzdő ellátórendszert egyre jobban legyengítik „spórolás” címszó alatt. Például kevesebb forrás jut prevenciós programokra, menedékházakra, krízisambulanciákra és áldozatsegítő programokra, miközben az ügyészség és a rendőrség túlterhelt, bürokratikus és gyakran felkészületlen rendszere nem nyújt elegendő védelmet. A házastárs után járó egészségügyi biztosítást is megszüntették, ami főleg az alacsonyan képzett és kiszolgáltatott nők helyzetét rontja tovább. 

Hatékonyságjavítás vagy kapacitáscsökkentés? – attól függ, honnan nézzük  

Az egyetlen olyan állami hatóság, az Országos Ügynökség a Nemi Esélyegyenlőségért (ANES) kapacitását is csökkentenék, amely koordinálja a családon belüli erőszak megelőzésére és leküzdésére irányuló közpolitikákat és jogi kereteket. Költségoptimalizálási célból a  munkaügyi minisztérium kezdeményezésére az ANES-t egybeolvasztanák egy másik kulcsfontosságú, önálló intézménnyel, az Emberkereskedelem Elleni Küzdelemért Országos Ügynökséggel (ANITP). Mindezt úgy tervezik megvalósítani, hogy nem készült semmilyen átlátható hatásvizsgálat a várható következményekről és pénzügyi változásokról, és sem szakértőkkel, sem az érintett intézményekkel nem folytattak érdemi konzultációt – hívja fel a figyelmet az ANAIS nőjogi egyesület. 

Az ANES működteti azt a zöld számot, amelyet családon belüli erőszak esetében lehet hívni, évente több mint 60 ezren kérnek segítséget ezen a vonalon, de az ANES koordinálja a 2022–2027-es Esélyegyenlőségi és Családon Belüli Erőszak Elleni Küzdelem Országos Stratégiájának megvalósítását és követését is. 

Az egybeolvasztással gyakorlatilag mindkét intézmény kapacitását csökkentenék, ami visszavághatja mindkét területen a fejlődés lehetőségét. Miközben mindkét szervezet nagyon speciális és eltérő feladatokat lát el. Ráadásul, így az ország különböző nemzetközi egyezmények által előírt kötelezettségeinek való megfelelést is gyengítenék, mint például az OECD-tagsággal járó előírások, az ENSZ Egyezménye és az Isztambuli Egyezmény esetében. Alina Gorghiu PNL-s képviselő és a különleges parlamenti bizottság elnöke mutat rá ezekre, a munkaügyi miniszterhez intézett nyílt levelében, amelyben arra kéri, hogy vonják vissza a tervezetet. Azt is hangsúlyozza, hogy egy olyan időszakban, amikor súlyos tragédiák történnek, nem a felhígulásra és további bürokratizálódásra, hanem erős intézményekre van szükség. 

Megmarad a zöld szám

Megkeresésünkre az ANES hangsúlyozta, hogy meg kell őrizni és erősíteni az intézményi kapacitást és biztosítani kell a pénzügyi és emberi erőforrásokat a tevékenységek lehető legjobban történő végrehajtásához. Az egybevonással kapcsolatos konzultációk során azt az ígéretet kapták, hogy semmiképp sem a személyzet vagy a pénzügyi források csökkentése a cél,  hanem bizonyos területek hatékonyságának javítása. Mint mondják, a segélyhívó zöld számot (0800500333) semmilyen módon nem fogja érinteni a változás. 

A törvény távlatokat nyit

A szociális költségek nem azonnal hoznak kézzelfogható eredményeket, hanem hosszú távon az életminőséget, a közösséget, a hangulatot javítják, az élhető környezetet biztosítják. Csép szerint emiatt a szociális kiadások gyakran háttérbe szorulnak a költségvetés tervezésénél, de a parlamenti bizottság és az elfogadott nyilatkozat segíthet abban, hogy költségvetési vitakor szem előtt tartsák ezeket a szempontokat. 

„Sajnos a bántalmazottak 92 százaléka visszatér a bántalmazóhoz, ez egy ijesztő statisztikai adat. Ez lehetséges azért is mert alulfinanszírozott a szolgáltatás, lehetséges azért is, mert nincs lehetőség bővíteni a szolgáltatási rendszert, amelyet a családon belüli erőszak áldozatai számára sajnos nagyrészt civil szervezetek látnak el, és nem állami intézmények.” – mondja.

Azt is problémaként látja, hogy a központilag meghatározott jogszabályok alkalmazása a helyi önkormányzatokat terheli, miközben sok helyen humán és pénzügyi erőforráshiány van.

Mindenkinek fontos a rehabilitáció, ami ingyenes kellene legyen

„Úgy gondolom, hogy amíg országos érdek, hogy visszaszorítsuk a családon belüli erőszakot, addig nagyon fontos lenne az, hogy költségvetési keretet is rendeljen hozzá a központi költségvetésből az illető szaktárca. De más forrásokat is kell találni, hogy jobban kiépítsük az ellátási rendszert, kimondottan az áldozatok és gyermekeik számára, és foglalkoznunk kell az elkövetőkkel is. És itt jön a következő akadály, hogy ha szigorítunk az eljáráson, és kötelezzük azt, hogy az agresszor rehabilitáción vegyen részt, akkor nekünk fontos az, hogy a pszichológiai tanácsadás, a rehabilitációs rendszer működjön. A bíró elrendelhetné például, hogy az agresszor három hónapig rehabilitációs központba költözzön, ha lenne kiépített szolgáltatási rendszerünk, és lenne hozzá finanszírozás. Mind az áldozatnak, mind az agresszornak és a gyerekeiknek is, nagyon fontos a rehabilitáció, ez ingyenes kellene legyen” – veti fel a politikus. 

Bár vannak államilag finanszírozott sürgősségi központok és védett házak megyénként, Csép elmondása szerint egy ideje nem voltak aktualizálva az úgynevezett „standard költségek”, ami alapján az állam kifizeti a szolgáltatásokat. Ami többe kerül, mint a meghatározott standard költség, azt a szervezetek külföldi pályázatokból szokták kiegészíteni. 

Csép szerint fontos lenne bevezetni egy olyan hatóságok közötti összehangolt digitális rendszert, amelyben minden egyes áldozatnak és elkövetőnek követhető lenne az adatlapja, amelybe minden jelentést és intézkedést bevezetnének. Ez megkönnyítené a hatóságoknak a követést, a tanulságok levonását, és az áldozatoknak sem kellene minden egyes alkalommal beszámolniuk a velük történtekről. 

Több az elvárás és a feladat, miközben a rendőrség is túlterhelt

A rendőrség európai szakszervezete, az EUROPOL szerint a román kollégáik komoly emberi erőforráshiánnyal küzdenek: nincs elég képzett rendőr, aki a családon belüli erőszakkal foglalkozhatna. A szakszervezet a belügyminisztérium átgondolatlan és rosszul tervezett intézkedéseire, valamint jogalkotási változtatásaira hívja fel a figyelmet, amelyek az elmúlt években jelentős plusz terhet róttak a rendőrségre anélkül, hogy növelték volna a rendőrállomány létszámát. Ráadásul eleve egyre többen fordulnak a rendőrséghez családon belüli erőszak miatt, mivel egyre többen ismerik fel a helyzetüket a probléma mediatizációjának köszönhetően. 

Az elektronikus megfigyelőrendszerrel kapcsolatos hiányosságokat is megemlítik: nemcsak emberhiány, hanem finanszírozási problémák is felmerültek. A megfigyelőrendszer lényege, hogy a távoltartási végzések esetében az agresszort elektronikus karkötő viselésére kötelezik, a védelmezett pedig riasztóeszközt kap, így ha az agresszor megszegi a távoltartási végzést, a rendszer automatikusan riasztja a rendőrséget.

A megfigyelőrendszert három szakaszban vezették be, mindegyik szakaszban különböző megyékben. A harmadik szakaszban részt vevő 18 megye már csak szűkösen kapta meg a diszpécserközpontok létrehozásához és működtetéséhez szükséges forrásokat, miközben a személyzeti bővítésre egyáltalán nem került sor – annak ellenére, hogy ezt a kormányrendelet előírta. Így a rendőrökre a már meglévő túlterheltség mellé újabb adminisztratív és operatív terhek nehezednek.

A szakszervezet szerint ebben a 18 megyében a helyi, jellemzően kis létszámú (15–20 fős) rendőri egységek százával kezelik a családon belüli erőszakhoz kapcsolódó dossziékat, miközben továbbra is ellátják a meglévő feladataikat: büntetőeljárásokat folytatnak, több száz ügyiratot kezelnek, ellenőrzéseket végeznek, és rengeteg panaszt, kérelmet dolgoznak fel. A családon belüli konfliktusok megfigyelésével kapcsolatos dossziék kezelése szigorú határidők betartását igényli, ami tovább fokozza a rendőrökre nehezedő nyomást – hangsúlyozzák. 

Az EU-ban is ritka a femicídium mint bűncselekmény-kategória 

Az Európai Unióban a Covid-19 járvány után kezdték önálló bűncselekményként kezelni a femicídiumot, először Cipruson és Máltán, majd Horvátországban – bár ott nem használják a femicídium szót, így nincs is rá konkrét definíció –  de Olaszországban is folyamatban van. Vannak olyan államok is, ahol nem szerepel önálló törvényként, de súlyosbító körülmény, ha egy nőt diszkrimináció miatt ölnek meg. Néhány éve Belgium is jogilag definiálta a femícidium fogalmát, amihez intézkedéseket rendeltek. Viszont szakértők szerint ez nem elégséges, mivel nem tesz lépéseket az oktatás területén, és a büntető törvénykönyvbe sem vezették be különálló bűncselekményként, tehát ebben a kategóriában eljárás sem indítható, és az adatgyűjtés sem pontos.

Európában 2010 és 2022 között ugyan csökkent az ilyen típusú gyilkosságok száma, de a Covid-19 járvány következtében nem csak a családon belüli erőszak, hanem a nők ellen elkövetett gyilkosság is növekvő tendenciát kezdett mutatni. A tagállamok így különböző, nők elleni erőszak visszaszorítását célzó javaslatokat dolgoztak ki, így egyes országokban a femicídium mint jogi fogalom is megjelent. 

Világszerte közel 89 ezer nőt gyilkoltak meg

Az ENSZ 2022-es adatai alapján világszerte közel 89 000 nőt és lányt gyilkoltak meg szándékosan – ez a legmagasabb szám az elmúlt két évtizedben. Míg globálisan az emberölések száma enyhén csökkenni kezdett, a nők elleni gyilkosságok nem mutatnak visszaesést. 

Bár az emberölések áldozatai 80%-ban férfiak és fiúk, a gyilkosságok pedig nagyban összefüggenek a háborús konfliktusokkal, a nők és lányok meggyilkolásának több mint a felét intim partner vagy családtag követi el, míg a férfiak esetében ez 12 százalék. 

A femicídium súlyosabb büntetése önmagában valószínűleg nem csökkentené a nőgyilkosságok számát, bár határozottan jelzi a társadalom számára, hogy a nemi alapú erőszak elítélendő magatartás és az adatgyűjtést is segíti, hogy pontosabb képet kapjunk a jelenségről a hosszabb távú közpolitikák kidolgozásához. A román törvénytervezet a nemi egyenlőségről való oktatást is előírná mint egyfajta megelőzési eszközt, ami a társadalmi alapoktól kezdve eredményezne hosszú távon szemléletváltást. 

Családon belüli vagy nemi alapú erőszak esetén a nap 24 órájában hívható a 0800 500 333-as, ingyenes zöld szám, ahol szakképzett tanácsadók nyújtanak támogatást. Vészhelyzet esetén a 112-es segélyhívószám tárcsázható. Kérhet magyar nyelvű jogi segítséget a Női Jogvédő Ügyeletnél a noijogvedougyelet@rmdsz.ro címen vagy a 0725 109 757 telefonszámon, illetve lelki segélyt szintén magyar nyelven a Hallgatlak Lelkisegély-szolgálattól a +40 754 800 808 telefonszámon vagy a hallgatlak.lelkisegely@gmail.com e-mail címen. Szexuális erőszak vagy gyilkossági kísérlet túlélőjeként ingyenes jogi segítséget kaphat. 

Nyitókép: Közös menet a nők biztonságáért, Bukarest; Forrás: Centrul Filia Facebook-oldala

The post Nőgyilkosságok megszorítások idején: mire elég a közfelháborodás? appeared first on Átlátszó Erdély.

Csakhogy a választások előtt senki nem mondta, hogy ez lesz, pedig akkor már látszott, hogy nagy a baj. Tisztességes volt-e akkor azzal kampányolni, hogy többet a polgárnak? Erről kérdeztük az RMDSZ prominenseit a szervezet hétvégi kongresszusán.

The post RMDSZ-eseket szembesítettünk saját szlogenjükkel – videóriport appeared first on Átlátszó Erdély.