Fára mászik, hogy bizonyítson: ukrán menekült menti a kolozsvári fákat

Turistaként jött, háborús menekültként maradt, hogy gondozza Kolozsvár magas és elhanyagolt fáit. Maryna Hesalt kérdeztük az újrakezdésről és arról, hogy miként boldogul nőként egy nehéz fizikai munkát igénylő szakmában, ukránként egy idegen országban. 

Két héttel a háború kitörése előtt érkezett Kolozsvárra Maryna Hesal. Barátaival és párjával épp Erdélyben kirándult, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát. A háború híre mindannyiukat megrázta, egyik pillanatról a másikra húzták ki alóluk a talajt. 

Akár ez is tetszhet

A háború elől menekülők szenvedése nem szűnik meg attól, hogy hozzászoktunk

2023. november 11.

Nem a bérek miatt tátong hatalmas szakadék a nők és férfiak között

2023. október 30.

Hetek, hónapok teltek el várakozással. A kirándulásra bérelt lakást hétről hétre hosszabbították meg, amíg bizonyossá vált: egyhamar nem térhetnek haza. „A legnehezebb az volt, hogy az életemmel kapcsolatos összes tervem elszállt, miközben itt ragadtam, várakozva. Azt hittem, mint mindenki más, hogy pár hét és véget ér a háború. Így telt el néhány hónap, míg felismertem, hogy valamit tennem kell azért, hogy megmentsem az elmém.” 

Eleinte a kolozsvári Steluța Farmon dolgozott más ukrán nőkkel együtt. Többen közülük még most is ott dolgoznak. Három hónap múlva már olyan tájépítészeti vállalatnál nyírta a füvet, amely valamelyest kapcsolódik a szakterületéhez. Mivel Maryna jól beszél angolul, egy civil szervezetnél segítette a kommunikációt az ukrán menekülők és a különböző nemzetiségű önkéntes sofőrök között.

Maryna szerette volna a saját ötleteit megvalósítani és függetlenedni. Jelentkezett az Open Fields Foundation pályázatára, amellyel ukrán menekültek vállalkozói ötleteit támogatták. Jól kidolgozott üzleti tervvel és többfordulós interjún kellett a zsűrit meggyőznie a szakértelméről. Sikerült: a szervezet és egy ügyvéd támogatásával elindította a saját tájépítészeti vállalkozását, a Marikatót, és a pályázati pénzből beszerezte az ehhez szükséges eszközöket.  

Közel 6,5 millió ukrán állampolgár hagyta el Ukrajnát az orosz-ukrán háború kitörése óta – mutatta ki az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR). A nyugat-európai országok a legnépszerűbb célpontok. A legtöbben, több mint egymillióan Németországban tartózkodnak. Romániától 157 ezren kértek menedékjogot az elmúlt két évben. Jelenleg 77 ezer regisztrált ukrán menekült él az országban. 

A FONPC gyermekvédő szövetség online felmérésére (.pdf, 20. oldal) válaszoló ukrán menekültek fele maradna hosszabb távon Romániában munkavállalóként (39%) vagy vállalkozóként (11%). Ebben civil szervezetek segítik őket. A World Vision Románia idén 1200 személy munkaerőpiaci beilleszkedését támogatja nyelvtanítással, tanácsadással, indulótőkével, kapcsolatépítő eseményekkel. 

A munka minősége a lényeg, nem a nyelv

„Őszintén: féltem, hogy nem fog sikerülni. Egy idegen országban, ahol nem ismerek senkit, nem beszélem a nyelvet, ahol azt sem tudom, hova forduljak, ha ügyintézni akarok. Attól is tartottam, hogy az emberek nem fognak bennem bízni, mert külföldi vagyok. Ha választani kell egy román és egy ukrán kertész között, akkor kit választana egy román állampolgár? Azt hittem, hogy mindenki a románt választaná. A klienseim szerint ez nem így van. Ha szakértő vagy, egyáltalán nem számít, hogy honnan jöttél. 

Nem tapasztaltam diszkriminációt a külföldiségem miatt, de aki nem szeretne ukrán szakértővel dolgozni, az nem lesz a kliensem, mert eleve nem kér meg.’’ 

Az első ügyfeleit az őt támogató szervezet segítségével szerezte. Külön hálás a projektmenedzsernek, Anca Gaidoșnak, aki segítette túllendülni a félelmein. Már a legelején Instagramon kezdte hirdetni a szolgáltatásait:

„Azt láttam a versenytársaknál, hogy nem látnak az Instagramban potenciált a kliensek bevonzására. A profiljaik nagyon egyszerűek, nincs rajtuk elég tartalom, és ami van, az sem minőségi. Ezért eldöntöttem, hogy én használni fogom. Be kell vallanom, van social media marketing tapasztalatom. Tudom, hogyan kell képeket készíteni és szerkeszteni, tudom, hogy működik a hirdetés. Nem kell másokat megfizetnem, én magam meg tudom csinálni.”

View this post on Instagram

A post shared by Tree expert (@marikato.3)

A nyelvtudása sem okoz gondot, a legtöbb kliensével angolul értekezik. Egyes ügyfelei maguk is külföldről érkeztek, nem beszélnek románul. Így nem elég motivált, hogy megtanuljon románul, vallotta be. Az itt élő ukránokkal is támogatják egymást, Maryna ukrán fodrászhoz, kozmetikushoz és edzőhöz jár. 

Munkája során nagyon sok sztereotípiával találkozik a fák gondozásával kapcsolatban. A fákat sokszor rosszul metszik, ezért elgyengülnek, emiatt támasztással és kötelekkel próbálják meg rögzíteni, a gyökereket pedig nem hagyják lélegezni. De azt tapasztalja, hogyha elmagyarázza az érveket, az ügyfelek megértik, sőt, sokszor erre sincs szükség, mert bíznak benne, hiszen ő a szakértő. Ukrajnában azt tapasztalta, hogy mindenki mindennek a szakértője, ott nehezebbnek érezte az együttműködést. 

Látta a szemükben a kételyt, de nőként is bizonyított

Nehézségnek ítéli azt is, hogy fizikailag időnként nagyon leterhelő a munkája. Főleg ha évekig nem gondozzák a kertet és a fákat, mielőtt rábízzák. Ilyenkor nagyon sok vastag, száraz faágat kell levágni. Talán pont emiatt, de más női arboristával még nem találkozott. 

„Bár senki sem mondta azt még nekem, hogy mivel nő vagy, nem vagy képes felmászni arra a fára és levágni azt a nagy faágat. De eleinte voltak olyan helyzetek, amikor láttam a szemükön. Ennek ellenére megkértek, hogy végezzem el a munkát. Én pedig felmásztam a fára, és igen, elvégeztem a munkát. Látszott, hogy meglepődtek. Ma már kevésbé tapasztalom ezt, valószínűleg mert már bebizonyítottam, hogy képes vagyok elvégezni a munkát. Nagyon sok ügyfelem van így is, de nem tudom, ha férfi lennék, lehet, hogy több lenne.

Talán valaki azt is gondolhatja, bár senki sem mondott ilyet nekem még, hogy az ukránok úgymond ellopják az itteniek munkáját. De csak hogy egy ellenpéldát hozzak, az egyik nap egy román sráccal dolgoztam egy ügyfél kertjében. Délután négykor azt mondta: Gata. Hazamegyek. Ideje meginni egy üveg sört. Én meg maradtam, és dolgoztam sötétedésig, este 8-ig.”

Marynának pszichológusi végzettsége van, de többféle munkakörben kipróbálta már magát, többek között social media marketingesként és projektmenedzserként. A kertészkedés hobbiként jelent meg az életében: 

„Még Ukrajnában elkezdtünk házat építeni, ahol egy nagy területen sok növényt szerettem volna ültetni. Azt láttam a környezetemben meg a szüleimnél is, hogy a kontárkodás nem hoz jó eredményt. Ezért elkezdtem a növényeket tanulmányozni, biológiát olvasni komoly szakkönyvekből, és egyre mélyebben beleástam magam ebbe a tudományba, nem csak néhány YouTube-videó erejéig. Majd nem csak az enyémben, hanem a barátaim, ismerőseim kertjében is elkezdtem dolgozni.” 

Elmondta, örömet szerez neki, hogy olyasmivel foglalkozhat, aminek a nap végén látja az eredményét, és nem kell egész nap számítógép előtt ülnie.

Maryna Ukrajna nyugati részéről, a Kijev és Kárpátalja között félúton található Hmelnickijből származik. Bár a lakását egy bombázás némileg megrongálta, mert közel fekszik egy katonai bázishoz, de az elmúlt két évben a település többnyire biztonságosnak bizonyult – meséli. 

Most március 22-én azonban Hmelnickijt is találat érte, amikor Oroszország több mint 150 rakétát és drónt lőtt ki Ukrajna energetikai létesítményeire. Legalább öt civil meghalt, kettő épp Hmelnickijben. Kijev szerint az elmúlt két évben ez volt a legnagyobb légicsapás az ukrán energetikai infrastruktúra ellen, több mint egymillióan maradtak áram nélkül. Ukrajna ezért Lengyelországból, Romániából és Szlovákiából kért sürgősségi áramellátást – írja a Reuters hírügynökség.

Maryna akkor kezdett volna faiskolát telepíteni, mielőtt eljött Ukrajnából. Ezt az álmát nem szeretné feladni, de egyelőre nem látja megvalósíthatónak, mert Kolozsvár környékén nagyon drágák a telkek. Egyelőre a szolgáltatásai bővítésén gondolkodik. Most főleg fametszéssel és sövény nyírásával foglalkozik, de egy ukrán dizájnerrel udvarterveket is készítenek.

Nem tudja még, hogy mi lesz vele, de szabadnak érzi magát

„Nem tudom még, hogy vissza fogok-e menni Ukrajnába. Az elején úgy volt, hogy ha mondjuk holnap véget ér a háború, a következő napon már haza is mentem volna. Most azonban Ukrajnában a helyzet nagyon rossz, nemcsak a háború miatt önmagában, hanem gazdaságilag, pszichológiailag, politikailag is. 

Ha arra gondolok, hogy a vállalkozásomat Ukrajnában folytassam, azt hiszem, nagyon nehéz lenne. Az embereknek most fontosabb szükségleteik is vannak. Ha holnap véget érne a háború, nem vagyok benne biztos, hogy hazamennék. Szeretnék nagyon, mert ott vannak a rokonaim, ismerőseim. Ha viszont visszamennék, ismét mindent elölről kellene kezdenem, az meg nagyon bonyolult lenne.

Sokan mondják azt, hogy Romániában is rossz a helyzet, és csak egyre rosszabb lesz. De ha összehasonlítom, itt sokkal jobb, sőt nagyon jó. Azt hiszem, az itt élők nem értékelik eléggé azt, amilyük van. Románia biztonságos, az itt élő emberek pedig kedvesek. Ha választanom kell Ukrajnán kívül, akkor biztos, hogy Romániában maradnék. Ha fizetnének sem mennék például Németországba, azok alapján, amiket másoktól hallok.

Viszont egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az államhatárok érzékelése a fejemben megváltozott, kiszélesedett. A legtöbb ember talán azt hiszi, hogy a városuk, az országuk az otthonuk, a világ többi része pedig másmilyen, idegen, bonyolult, stb. Én is ezt éreztem. Most viszont azt gondolom, hogy miért ne lehetne egész Európa vagy mondjuk az egész Föld az otthonom. 

Nyilván a teljes bolygó bonyolultabb, de az európai országok nagyon hasonlóak. A globalizáció hatására az emberek akárhol élhetnek, néhány évig itt, néhány évig ott. A határok már nem olyan szigorúak, mint régen. Akárhol lehet vállalkozást indítani. Úgyhogy azt tudom mondani, hogy sokkal szabadabbnak érzem magam. 

Van egy ukrán mondás, hogy a víz nem folyik az álló kő alatt. Ha nem csinálsz semmit, akkor semmid sem lesz. Az ukránok nem kellene csak üljenek és várjanak a különböző országokban, amíg bekövetkezik a változás. Nyilván nem azokról beszélek most, akik tehetetlenek, például betegség miatt nem tudnak dolgozni. 

Ugyanakkor a románoknak sem kellene arra panaszkodniuk, hogy a külföldiek elveszik a munkájukat, vagy bármilyen hátrányt okoznak nekik. A lényeg, hogy mindenki nyitott legyen a fejlődésre. Ahelyett, hogy durvák vagyunk egymással, inkább tanuljunk valami újat egymástól.”

Nyitókép: Maryna Hesal egy kolozsvári kávézó teraszán: Fotó: Natalya Kryshtalevich.
A cikket Bocz Henrietta a Thomson Alapítvány gyakornoki programja keretében írta.