Míg más városok kifejezetten büszkék a kerekesszékes gyerekeknek szánt hintáikra, Kolozsvár két évig húzta az időt, majd egy kevésbé látogatott park szélére „dugta el” a hintát, amelyet saját polgáraitól kapott. Erre adakoztunk a két évvel ezelőtti Kolozsvári Magyar Napokon.
Kolozsvár önkormányzata közel két év után felszerelte az Életfa Családsegítő egyesület és a Kincses Kolozsvár közreműködésével adományokból vásárolt és a városnak ajándékozott hintát, amelyet kerekesszékkel lehet használni. Sem arról nem értesítették a kezdeményezőket, hová helyezik a közösségi összefogással vásárolt hintát, sem arról, miért nem kerülhet az általuk ajánlott helyre, a Sétatérre.
„A gyűjtéssel a fogyatékkal, akadályozottsággal élőknek próbáltunk, mert kellett, segíteni. A városunk szemmel láthatóan sok tekintetben fejlődik, vannak ellenben olyan területek, ahol sokkal nagyobb odafigyelésre lenne szükség. Az egyik ilyen szegmens a hátrányos helyzetben lévőket érinti” ‒ meséli Gergely Balázs, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke a 2016-os Kolozsvári Magyar Napok alatt szervezett gyűjtés motivációjáról.
A közös gyűjtés több mint sikeres volt, egy helyett két hintát is meg tudtak vásárolni az összegyűlt összegből. Ezért is döntöttek úgy, hogy míg az egyik hintát az Életfa udvarán szerelik fel, a másikat a városnak adományozzák, hogy közterületre kerülhessen.
A hírt, hogy az első köztéri hintát nem a Sétatér közelében, hanem a Monostoron helyezték ki, az érintettek nem ugyanolyan lelkesedéssel fogadták. Talán mégsincs ok az elkeseredésre: (szinte titkos) információk szerint az önkormányzat további négy hintát szeretne vásárolni a játszani vágyó akadályozottsággal élő kolozsváriaknak, sőt el is indította a beszerzést.
Sűrű a ködösítés a hinta körül
„Ragaszkodtunk ahhoz, hogy a hinta a Sétatérre kerüljön, mert emblematikus hely a városban. Megközelíthető, sok rendezvénynek ad otthont. Szerintünk az első ilyen kikapcsolódási eszköznek ott a helye, ahol a legszívesebben vannak az emberek, és jól megközelíthető” – fejtette ki Deme Ilona, az Életfa Családsegítő Egyesület elnöke egy évvel ezelőtt az Átlátszó Erdélynek, hogy miért szerették volna, hogy a hinta a központ környékén találjon helyet, ahogyan az adományozólevélben is szerepelt. Akkor még nem sejtették, hogy a közösségi összefogással vásárolt játékszert átadó ünnepség nélkül fogják egy monostori játszótéren felszerelni. Utolsó információik szerint az Aréna mellett talált volna helyet Kolozsvár első, kerekesszékkel használható köztéri hintája.
Miért nem helyezték még ki a hintát? – kérdeztük korábbi cikkünk után közel egy évvel, 2018 nyarán, de hiába regisztrálták a kérdésünk az önkormányzat sajtóosztályán, választ nem kaptunk rá.
Miután az Életfa közösségi oldalán beszámolt arról, hogy tudtukon kívül a hivatal a Monostor negyedben szereltette fel a hintát, Oláh Emese alpolgármestert is megkerestük kérdéseinkkel, hiszen legutóbb vele egyeztetett a hintát adományozó két civil szervezet. Az elöljáró folyamatban lévő egyeztetésekre hivatkozva nem kívánt nyilatkozni az ügyben. Azt valószínűsítjük, hogy valami miatt kényelmetlen helyzetbe kerülne, ha tájékoztat a hintasztori mögötti eljárásról.
Az Életfa Családsegítő Egyesület közleménye
Nem jártunk nagyobb sikerrel Lucaciu Ștefan Marcel Dorunál sem, aki a hivatal zöldövezetekért felelős osztályán dolgozik, ő tartotta a kapcsolatot az Életfával az elmúlt időszakban. Tanácsnokként nem nyilatkozhat a kérdésben közvetlenül, küldjük a kérdéseinket oda, ahonnan egyébként korábban sem kaptunk választ, a városháza sajtóosztályára – válaszolta megkeresésünkre.
Válaszolt a sajtóosztály – FRISSÍTÉS (15:05, 2018. 12. 21)
A sajtósztálytól érkező válaszban a hinta elhelyezésére vonatkozó indokok:
- 2018-ban a Sétatéren öntözőrendszert szereltek be – a munkálatokat 2019. végén fejezik be, emiatt nem állíthatták a hintát az adományozók által kért helyre.
- A monostori park mellett szólt, hogy sok fogyatékkal élő lakik a negyedben, akik kérték megfelelő eszközök elhelyezését.
- A városi közszállítás és az akadályozottsággal élők számára működtetett mikrobuszok bármelyik fogyatékkal élő személynek lehetővé teszik, hogy eljussanak a város bármely pontjára
- A Sétatéren pillanatnyilag nincs hely újabb játékelemeknek, de ki fogják terjeszteni a Szamos melletti játszóteret (Parcul Arena)
A hinta újrahelyezését majd akkor fogják meggondolni, ha a Szamos melletti játszóteret (Parcul Arena) új elemekkel egészítik ki. Ezek között lesznek akadályozottsággal élők számára is hozzáférhető elemek, így fog kialakulni a város első inkluzív köztere.
Más városok büszkélkednek a kerekesszékes hintájukkal
A helyzet még különösebb, ha arra gondolunk, hogy az a néhány romániai város, ahol az utóbbi években felszereltek kerekesszékkel is használható hintát vagy egyéb inkluzív játszótéri elemeket, büszke erre a teljesítményre. Ennek megfelelően központi helyen helyezte el az eszközöket. A kincses város pedig valamiért mélyen hallgat az egy szem, a kolozsváriak adományaként kapott és közterületen elhelyezett hintájáról, sőt láthatóan rejtegeti azt.
Temesváron 2012-ben botrány tört ki, amiért a Gyermekek parkjának használati útmutatója egyszerűen megtiltotta, hogy akadályozottsággal élők is használják a játszószereket, 2015 elején már úgy döntött a városvezetés, hogy tíz helyszínen is elhelyez megfelelő játékokat. Besztercén 2014-ben a Nagy Parkban, Nagyváradon pedig éppen 2018 októberében a Gyermekvárosban szerelték fel az első, kerekesszékkel is használható hintákat. Úgy tudjuk, civilek Szatmárnémetiben is kezdeményezték egy hinta kihelyezését a város emblematikus részében, a Kossuth Parkban.
Kolozsváron hiányosan és használati útmutató nélkül szerelték fel
„Fogyatékosoknak van, sajátos hinta, bele lehet menni kerekesszékkel” – feleli kérdésünkre a monostori parkban sétáló, környékbeli hölgy, hogy mit tud a nemrég felszerelt eszközről. Egy unokájával templomba igyekvő férfi pedig el is magyarázza, hogyan kell használni a hintát.
„Őszintén, egyetlen kerekesszékes gyereket sem láttam benne még” – tűnődik egy másik járókelő: a környékbeli gyerekek szoktak belemászni, lógni rajta. Ő is csak azért tudja, hogy itt van a hinta, mert naponta jár erre – magyarázza.
A két adományozó egyesület Oláh Emesével konzultált a használati útmutató jövőbeli felszereléséről, amely tájékoztathatja a parkba járókat. A tábla kihelyezése is akadozik, hiába vállalták a kezdeményezők a tábla kivitelezését, maga a jóváhagyás is időigényes.
Egy ember már biztos kipróbálta a hintát, és tetszett neki
Ancuța vállalta, hogy a hűvösre fordult idő ellenére eljön velünk, hogy kipróbálja a monostori hintát. A Máltai Szeretetszolgálat egyik csoportjának aktív tagja, minden rendezvényen szívesen részt vesz. Meséli, hogy nemrég kézműves termékeket árultak, és büszkén számol be, hogy a filharmóniában is járt már.
– Én vagyok a főnök – kacag.
– Milyen értelemben? – kérdem.
– Jó értelemben! – feleli, és nevet tovább, majd elmagyarázza, hogy nagyon aktív a máltai csoportban, ha teheti, nem marad túl sokat otthon.
Édesapjával él egy buszmegállónyi távolságra a sajátos hintától. „A városban sem könnyű közlekedni, de a gond inkább azzal van, hogy a harmadik emeleten lakunk” – meséli az édesapja, aki már idősebb, és láthatóan komoly fizikai erőfeszítés számára, hogy a kerekesszéket eltolja a parkig. Lépteinket a hinta felé a hideg levegő gyorsítja, már pilinkél a hó is.
A hintáról nem hallottak, így előbb érdeklődéssel figyelik az új eszközt, majd amint a hinta lendületet vesz, nem csak Ancuța kezd el mosolyogni, hanem az édesapja is.
Ancuța szerint barátai a Máltai csoportból nem tudnának eljönni hintázni, mert más negyedben laknak. Az, hogy más negyedben, az ő szájából azzal a hangsúllyal hangzik, amit nehéz megérteni annak, aki bármikor felpattanhat egy biciklire vagy trolira, hogy átvágjon a városon egy kis kikapcsolódásért.
„Ancuța már felnőtt, mégis szeret hintázni, hát még a gyerekek hogy élvezhetik” – magyarázza az apa, és közben már tervezik, hogy legközelebb a nagybácsit is elhozzák, mert ezt neki is látnia kell.
„Szükség van közpénzből elkülönített keretre az akadálymentesítésre”
– mutat rá Gergely Balázs: a városnak ajándékozott hinta „első fecske”, amely hiába is került volna a központba, nem tudná az egész várost ellátni, inkább egy útmutató, serkentő a cselekvésre. Szerinte a központra gyakran túl nagy hangsúly kerül a negyedek hátrányára, ezért is nem bánja, hogy egy nem sűrűn látogatott monostori parkban kapott helyet a különleges játékeszköz: „Ott is kolozsváriak élnek, akik vélhetően használni és értékelni fogják a hintát” – érvel.
A hinta helyszínének kiválasztásában elvárható a várostól, hogy figyelembe vegye az adományozók ajánlását, és ha kell, konzultáljon is velük, véli.
„Hogy hová helyez ki a város egy adományba kapott használati tárgyat, legyen az egy mozgássérülteknek készült hinta vagy bármi más, arról végső soron a városháza dönt, az alapján, hogy hol van rá nagyobb szükség, tér, hol illik bele esztétikailag egy koncepcióba. Nem hiszem, hogy a város talán legnagyobb lakónegyedében élő, monostori emberek kevésbé fontosak, mint a központiak” – nyilatkozta az Átlátszó Erdélynek.
Úgy értékeli, örömteli, hogy végre helyet kapott a hinta a városban, de további fejlesztésekre is szükség van. Maguk is arra törekednek a Kolozsvári Magyar Napokon, hogy minél több rendezvényük megközelíthető legyen a fogyatékkal élők számára is.
Nem a szándékkal, a kommunikációval van gond?
Több érintetthez eljutott a szóbeszéd, hogy Emil Boc polgármester megmakacsolta volna magát, amiért nem az övé volt a hinta ötlete, és azért húzták az időt, hogy az önkormányzat hamarabb szerelhesse fel saját hintáit az akadályozottsággal élők számára.
A találgatásokat az információhiány is serkenti, hiszen az adomány átadása óta nem lehetett tudni, mi késleteti a kihelyezést. Valószínű, hogy a kezdeményezőket, az érintett közösséget és a támogatókat is megnyugtatta volna, ha időben értesülnek arról, hogy
- Pontosan milyen folyamatok, lépések kell megtörténjenek, míg eldől a hinta sorsa?
- Miért ígérték egy évvel ezelőtt, hogy hamarosan kihelyezik a Sétatér melletti játszótérre a hintát?
- Milyen köztéri munkálatok miatt nem vált ez mégsem lehetővé?
- Milyen megfontolás áll a monostori elhelyezés mögött?
A kérdésekre végül egy olyan tanácsos segítségével kaptunk választ, aki nem volt érintett az ügyben, de akinek a felelős hivatalnok, Lucaciu Ștefan Marcel Doru válaszolt a kérdéseire.
„Nem normális, de ez a realitás”
– kommentálta a hosszadalmas eljárást Nistor Dániel, és figyelmeztetett, hogy sokkal több egyeztetés szükséges egy ilyen egyszerűnek tűnő kérdésben is, mint gondolnánk.
Sok köztér felújítása folyamatban van Kolozsváron – magyarázza a városfejlesztési terv azon összefüggéseit, amelyek a hinta elhelyezését lassíthatták: a beruházás koncentrikusan halad a város központjától a külső részek felé. Ennek a tervnek a része a Főtér, a Karolina tér felújítása, a korcsolyapálya jövőbeni visszaköltöztetése a Sétatér környékére, a Szamos partjának átalakítása zöldfolyosóvá, de a negyedbeli garázsok lebontása, zöldövezetek, emberközpontúbb terek kialakítása is.
Az átrendezés a Sétatér melletti játszóteret is érinti, mert a tervek szerint a jövőben nem Mátyás király körül fognak keringeni a korcsolyázók, hanem az Aréna mellett. A fejlesztés hosszadalmasnak ígérkezik: első lépésben az önkormányzat át kellett, hogy vegye a területet a megyei tanácstól. Ha itt helyezték volna el a hintát, hangzik az érvelés, lehetséges, hogy néhány hónap múlva már használhatatlan lenne az építkezés miatt.
De a monostori parkocska is elavult, mutat rá Nistor, ennek megfelelően azt is felújítják néhány éven belül, és ez a hintára nézve is jó lehet. A tanácsosnak Lucaciu hivatalnok azzal érvelt a hinta helyszínéről, hogy figyelembe vették, mely negyedekből érkezett jelzés az akadálymentesítés hiányáról.
„Az elmúlt 25 év megtanította az embereket, hogy ne higgyenek” ‒ véli Nistor, aki szerint ezért nem bíznak az önkormányzat terveiben a város lakói.
A tanácsos úgy gondolja, egy civil kezdeményezésnek a képviselete akkor hatékony, ha a projektnek van gazdája, egy ügyintéző, aki rászánja az öt percet, hogy egyeztessen időnként róla az önkormányzattal, napirenden tartja a témát, hogy ne nyúljon el a döntések közötti idő.
Nem a tanácsülésen dőlnek el a dolgok ‒ magyarázza a helyi bürokráciát Nistor, aki szerint ennek a projektnek nem volt ilyen hátszele.
Az önkormányzat valóban további négy hinta elhelyezésén dolgozik
Doru megerősítette, hogy további négy hinta beszerzésén dolgozik a hivatal. Közölte, már Bukarestben vannak a jóváhagyásra váró papírok, hogy kiírhassák a licitet. Ha ez így van, akkor nemcsak a gyűjtés volt sikeres, hanem az ügy is elérte a célját, és jó példává vált. Ha az első köztéri hinta ünnepélyes átadására is sor kerül, akkor az is valószínű, hogy egyre többen kezdik majd használni és örülni neki.
Térképen mutatjuk a város jelenleg használható két hintáját:
Az Életfa Családsegítő Egyesület értetlenül áll az eljárás előtt
Beszédes, hogy az önkormányzat két évig húzta egy hinta köztéri elhelyezését. Az Életfa vezetője úgy véli, mindent előkészítettek a hinta átadásakor, ezért gördülékenyebb ügyintézésben bíztak:
„A hintát megrendeltük mi, kifizettük, lefordíttattuk, hitelesíttettük a papírokat, a helyére is javaslatot tettünk, minden elő volt készítve. Felfoghatatlan, hogy két év alatt ez lett az eljárás eredménye: két-három nap alatt díszbe öltöztetik a várost, és két év alatt egy hintát nem lehet elszállítani, felszerelni és kommunikálni, mert nincs jogi keret, precedens?” ‒ vitatja a hinta elhúzódó kihelyezésének hátterét Deme Ilona.
A hintát elsősorban azért adományozták a városnak, hogy bármikor hozzáférhessen a célcsoport, de azt is szem előtt tartották, hogy állandó felügyelet alatt gyorsabban javítható. Ehhez képest az önkormányzatnak még felszereni sem sikerült rendesen a hintát, hiszen a szervezet tagjai úgy találtak rá, hogy az egyik korlátja (ahogy a közzétett képeken is látható) egyszerűen a hinta mellett hevert a földön.
„Jóhiszemű ember vagyok, nem akartam elhinni, hogy ez történik, nem velünk, hanem a megcélzott közösséggel” ‒ meséli Deme, és látszik rajta, hogy megtört benne az a lelkesedés, amivel egy évvel ezelőtt részletezte, hogy a hintázás katartikus élmény lehet valakinek, aki éppen a mozgásában korlátozott.
Az önkormányzat eljárása egyszerre veszi semmibe az akadályozottsággal élők valós igényét, hogy a város teljes jogú polgárai lehessenek, és mindazokat, akik adakoztak a hinta árába, mert úgy gondolták, a kerekesszékes gyerekeknek ugyanolyan helyük van a játszótéren, és örömük épp olyan fontos, mint a társaiké.
„Úgy terveztük, hogy küldünk meghívót a célcsoport eléréséhez, szervezetekhez, sajtóhoz, hogy minél többen tudják, hogy van ez az eszköz. Úgy képzeltem, hogy a város elöljárói is ott lesznek az átadáson, nem nagy csinnadrattával, de azzal a súllyal, hogy ez az első alkalom, amikor a város birtokba veheti a hintát. Eljöttek volna a szervezetektől, akik akadályozottsággal élőkkel foglalkoznak, és maga a célcsoport, hogy tagjai kipróbálják. Így mindenkihez eljuthatott volna a hír, hogy mire való az eszköz, hogy vigyázzunk rá” ‒ meséli az egyesület képviselője, hogyan képzelték az átadást, amely még ezek után is megtörténhet.
