Idén Romániában az elnökválasztás, majd a gazdasági megszorítások mellett a nők ellen elkövetett kegyetlen gyilkosságok uralták a közvéleményt. A védelem helyett sokszor a hatóságok mulasztásával, közömbösségével kellett szembenézni. A helyzet súlyosságára és a közfelháborodásra a politikum is reagált: különleges parlamenti bizottságot hoztak létre a családon belüli erőszak megfékezésére. A napokban benyújtották az első törvénytervezetet, amely a femicídium fogalmát vezetné be a román jogrendszerbe – egy olyan kezdeményezést, amelyhez hasonlóra az Európai Unióban is kevés példa van.
De vajon hová vezethet ez, ha a politikum, miközben egyik oldalról a törvényalkotással segíti az ügyet, másik oldalról forrásmegvonással, és a terhek kihelyezésével szabotálja a változást?
Október végéig 50 nőgyilkosság történt idén,
és majdnem ugyanannyi nőkkel szembeni emberölési kísérlet. Még nem értünk az év végére, de már most kétszer annyi nőgyilkosságot követtek el, mint 2023-ban – mutat rá a Bihorjust portál. A Snoop oknyomozó portál interaktív térképét, amelyen a nők ellen elkövetett gyilkosságokat és gyilkossági kísérleteket, feltünteti, legalább hetente frissíteni kell, ugyanis átlagosan minden harmadik nap egy férfi megpróbál megölni egy nőt. Ezek csak azok az esetek, amelyek eljutnak a hatóságokhoz, de sok bántalmazás a félelem, a szégyen, az anyagi függés vagy akár a hatóságok iránti bizalmatlanság miatt nem kerül felszínre. Nem beszélve az öngyilkosságokról, amelyeket szintén nem kapcsolnak össze a párkapcsolati és családon belüli erőszak okozta traumákkal.
A tragédiák mediatizálásának hatását az INSCOP mérte június végén. A válaszadók több mint 80 százaléka hallott a médiában a családon belüli erőszakról a felmérést megelőző időszakban, és több mint 60 százalékuk szerint nőtt a családon belüli erőszak előfordulása. Az utóbbit nagyobb mértékben gondolják a PSD- és AUR-szavazók, a nők, az idősek és az alacsonyan képzettek, és a fővároson kívül élők. A válaszadók közel 70 százaléka azzal is elégedetlen, ahogyan a rendőrök eljárnak a családon belüli erőszak eseteiben.
Napirenden a családon belüli erőszak visszaszorítása
Családon belüli erőszak nélküli Románia munkanéven hoztak létre egyéves mandátummal rendelkező különleges parlamenti bizottságot szeptember elején. Célja, hogy tagjai a családon belüli erőszak megelőzésére, leküzdésére és büntetésére vonatkozó jogszabály-módosításokat és törvénytervezeteket dolgozzanak ki civil szervezetek, szakértők és az érintett hatóságok bevonásával.
A családon belüli erőszak visszaszorításáról egy nyilatkozatot is elfogadtak az október 2-i Erőszakmentes Világnap alkalmából, amely segít napirenden tartani a témát a parlamenti munka során.
Csép Éva Andrea parlamenti képviselő és a speciális bizottság alelnöke megkeresésünkre hangsúlyozta, hogy a munka pártok feletti összefogással történik, aminek nagyon erős üzenete van: a családon belüli erőszak visszaszorítása nem nemzetiségi vagy nemi kérdés, hanem egy társadalmi jelenség, ami ott van a hétköznapokban és mindenki érzékeli. „Mi azt mondjuk az RMDSZ-ben, hogy nem fordítjuk el a fejünket, nem söpörjük a szőnyeg alá, vállaljuk azt is, hogy most már ne legyen szégyen erről beszélni, mert itt életekről van szó, női sorsokról, lányokról, anyukákról, nagymamákról.” – teszi hozzá pártja álláspontját a képviselő.
Románia lassan 10 éve ratifikálta az Isztambuli Egyezményt, amely egy sor intézkedést ír elő a tagállamoknak. „Ez egy nagyon fontos lépés volt Románia életében. Ezelőtt húsz évvel nem beszéltünk családon belüli erőszakot szabályozó törvényről sem. Az Isztambuli Egyezmény elfogadásával lett ingyenesen hívható zöld szám, lett távoltartási és azonnali távoltartási rendelet, elektromos nyomkövetők, ingyenes jogi asszisztencia az áldozatok számára. Vannak előrelépések, de még többre van szükség.” – hangsúlyozza Csép.
A legtámogatottabb törvénytervezet a rendszerváltás óta
A napokban benyújtották az első törvénytervezetet, amely bevezetné a femicídium fogalmát a román jogrendszerbe. A törvénytervezetet 273 parlamenti képviselő írta alá, így ez a legtámogatottabb törvénytervezet a rendszerváltás óta.
A jogszabályjavaslat a femicídiumot a nők szándékos megöléseként definiálja, ideértve azokat az eseteket is, amikor a gyilkosságot az áldozat feletti kontroll és dominancia motiválja, vagy ha a halál a nők elleni erőszakos gyakorlatok – például kizsákmányolás, emberkereskedelem, szexuális erőszak vagy tartós bántalmazás – következtében történik, függetlenül attól, hogy családtag vagy harmadik fél követi el.
A bántalmazások eredményeként elkövetett öngyilkosság is femicídiumnak számít. A definíció tehát egy tág keretet nyújt arra, hogy mi számít az áldozat neme alapján történő gyilkosságnak, és nem ragaszkodik görcsösen a nehezen bizonyítható feltételhez, hogy a gyilkosságot konkrétan az áldozat neme miatt követték el, hanem elismeri, hogy strukturális problémák állnak mögötte.
A tervezet az Isztambuli Egyezmény elvárásainak megfelelően előírná az ilyen bűncselekmények egységes és részletes adatgyűjtését, ami eddig hiányzott a román gyakorlatból. A tervezet emellett kimondja, hogy az állam köteles védelmet biztosítani a családon belüli és nemi alapú erőszak áldozatainak akkor is, ha azok nem működnek együtt a hatóságokkal, vagy visszavonják a feljelentésüket. Ezekben az esetekben kötelesek hivatalból eljárást indítani.
Nemcsak a nők ellen elkövetett gyilkosságot büntetnék súlyosabban
A femicídiumért járó büntetést sokan diszkriminatívnak tekintik arra hivatkozva, hogy nemtől függetlenül minden embert ugyanazok a jogok illetnek meg. Ebből a megfontolásból a femicídium definiálása mellett módosítanák a Büntető Törvénykönyv 189. cikkét, három új minősítő körülményt vezetve be az emberölések esetében, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő az áldozat. 15-25 év vagy életfogytiglan tartó büntetés járna, ha az elkövető jelenlegi vagy volt partnerét öli meg; ha az áldozat felett birtoklási vagy hatalmi jogot feltételez; illetve ha a bűncselekmény gyűlöletből vagy diszkriminációból ered.
Ahelyett, hogy a nőgyilkosságot önálló bűncselekményként vezetnék be a Büntető Törvénykönyvbe, többek között Radu Marinescu igazságügyi miniszter egy átfogóbb megoldást javasolt. Eszerint minden olyan gyilkosságot szigorúbban büntetnének, amelyet nemi, rassz, nemzeti, etnikai, nyelvi, vallási, szexuális irányultság, politikai hovatartozás és politikai vélemény, vagyon, társadalmi származás, életkor, fogyatékosság, betegség vagy HIV/AIDS-fertőzés miatt követnek el. Figyelembe vennék ezeket az interszekcionális kategóriákat akkor is, amikor a családon belüli erőszaknál felmérik a rizikófaktorokat.
A prevenciót az alapoktól kell kezdeni: az iskolában
A törvénytervezet egyik legfontosabb újítása az oktatási komponens: a tantervekbe bevezetnék az erőszakmentes, kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatokkal, a nemi egyenlőséggel, a nők elleni erőszak formáival foglalkozó témákat. A tanárok pedig képzést kapnának ezek oktatására. Így a megelőzés már az iskolában kezdődne, felismerve, hogy ez lehet a hosszú távú szemléletváltás kulcsa.
Csép Éva Andrea képviselő szerint a prevenció nélkülözhetetlen komponense ennek a harcnak, aminek a legfiatalabb kortól el kell kezdődnie. Szerinte fontos, hogy az oktatási intézmények nagyobb hangsúllyal figyeljenek a jelenségre. „A befektetés nem mindig anyagi kérdés, hanem szakemberek terepen, iskolában való jelenléte, nyitás a szülők, iskolák részéről arra, hogy a szakemberek a gyerekekkel a koruknak megfelelően tudjanak foglalkozni, hogy megtanítsák nekik, hogyha egy fiú megpofoz, az nem a szeretet jele, ha valami kellemetlen a számodra, és nemet mondasz rá, akkor az nemet jelent, hogy megtanítsák azt, hogyha valaki fenyeget téged, az nem normális, hogy a szexuális együttlétnek vannak következményei, hogy azonnal jelenteni kell, ha erőszak áldozata vagy, hogy törvényszéki orvostól azonnal látleletet kell kérni.” – hangsúlyozza.
A képviselő szerint a szexuális nevelés mint tananyag is segítene abban, hogy a családon belüli erőszakot megelőzzük. „Ebben a tananyagban is vannak olyan részek, amelyek arról szólnak, mit jelent a kölcsönös tisztelet, mit jelent a párbeszéd az agresszió helyett, mit jelent az, ha kapcsolatba kerülök valakivel, hogyan lehet nemet mondani, mikor kell nemet mondani. Nevezzük akár egészségügyi nevelésnek is, nem a megnevezés a lényeg, hanem hogy miben tud segíteni a fiataloknak” – teszi hozzá Csép.
A nő élete nem magánügy, hanem közérdek
A nők ellen elkövetett gyilkosságok nem elszigetelt tragikus esetek, hanem a nemek közötti egyenlőtlenség, a strukturális diszkrimináció és az intézményi védelem kudarcának legerőszakosabb kifejeződései. Ezek a gyilkosságok nem balesetek vagy dühkitörések eredményei, hanem hónapokig vagy évekig tartó családon belüli erőszak, pszichológiai kontroll és fenyegetés előzi meg, amelynek túlnyomórészt nők az áldozatai. Egy nő meggyilkolása nőgyűlölő motivációt, alárendeltségi viszonyt és egy olyan kulturális struktúrát feltételez, amelyet jogilag el kell ismerni – mutat rá a Bihorjust portál.
Azzal, hogy bevezeti a nőgyilkosság fogalmát, a román jogrendszer elismeri, hogy ez egy önálló jelenség, ami ellen strukturálisan kell fellépni, nem csak jogi színtéren, hanem már az az oktatás területén is lépéseket kell kidolgozni a megelőzésre, de a családon belüli erőszak áldozatainak támogatásán és a megfelelő szankcionáláson is dolgozni kell. A közpolitikák alakításához pedig statisztikai adatokat kell gyűjteni, amivel mérni lehet a jelenséget és a változást.
Egy ilyen törvény jelentősége a közvélemény felfogásának megváltoztatásában rejlik. A nők elleni erőszakot eddig a román jogi térben magánjellegű, családi ügyként, családi félreértésként kezelték, amit gyakran eltúloznak az érintettek. Viszont, ha az állam elismeri, hogy létezik nőgyilkosság, azt is elismeri, hogy az egyenlőtlenség öl, ezen pedig változtatni kell – teszi hozzá a Bihorjust.
Nem elég a törvénytervezet, ha üres az államkassza
A pénzügyi nehézségek és a bizonytalansággal járó frusztrációk gyújtópontjai lehetnek az erőszakos viselkedésnek, így a gazdasági válságok és állami megszorítások idején a családon belüli erőszak is fokozódhat – ezt láttuk a pandémia idején is. Ráadásul a gazdasági kiszolgáltatottság az abuzív kapcsolatokból való kilépést is megnehezíti – tanulmányok sora foglalkozik ezekkel a kérdéssel, ezekre mutatott rá László Éva pszichológus is, a Maszolnak adott interjújában.
Ebben az időszakban, amikor az állami költségvetési hiány miatt gazdasági megszorításokat vezetnek be, növelve a társadalmi feszültséget, minden eddiginél inkább szükség lenne egy erős szociális, egészségügyi és jogvédő hálózatra. Csakhogy az eleve erőforráshiánnyal küzdő ellátórendszert egyre jobban legyengítik „spórolás” címszó alatt. Például kevesebb forrás jut prevenciós programokra, menedékházakra, krízisambulanciákra és áldozatsegítő programokra, miközben az ügyészség és a rendőrség túlterhelt, bürokratikus és gyakran felkészületlen rendszere nem nyújt elegendő védelmet. A házastárs után járó egészségügyi biztosítást is megszüntették, ami főleg az alacsonyan képzett és kiszolgáltatott nők helyzetét rontja tovább.
Hatékonyságjavítás vagy kapacitáscsökkentés? – attól függ, honnan nézzük
Az egyetlen olyan állami hatóság, az Országos Ügynökség a Nemi Esélyegyenlőségért (ANES) kapacitását is csökkentenék, amely koordinálja a családon belüli erőszak megelőzésére és leküzdésére irányuló közpolitikákat és jogi kereteket. Költségoptimalizálási célból a munkaügyi minisztérium kezdeményezésére az ANES-t egybeolvasztanák egy másik kulcsfontosságú, önálló intézménnyel, az Emberkereskedelem Elleni Küzdelemért Országos Ügynökséggel (ANITP). Mindezt úgy tervezik megvalósítani, hogy nem készült semmilyen átlátható hatásvizsgálat a várható következményekről és pénzügyi változásokról, és sem szakértőkkel, sem az érintett intézményekkel nem folytattak érdemi konzultációt – hívja fel a figyelmet az ANAIS nőjogi egyesület.
Az ANES működteti azt a zöld számot, amelyet családon belüli erőszak esetében lehet hívni, évente több mint 60 ezren kérnek segítséget ezen a vonalon, de az ANES koordinálja a 2022–2027-es Esélyegyenlőségi és Családon Belüli Erőszak Elleni Küzdelem Országos Stratégiájának megvalósítását és követését is.
Az egybeolvasztással gyakorlatilag mindkét intézmény kapacitását csökkentenék, ami visszavághatja mindkét területen a fejlődés lehetőségét. Miközben mindkét szervezet nagyon speciális és eltérő feladatokat lát el. Ráadásul, így az ország különböző nemzetközi egyezmények által előírt kötelezettségeinek való megfelelést is gyengítenék, mint például az OECD-tagsággal járó előírások, az ENSZ Egyezménye és az Isztambuli Egyezmény esetében. Alina Gorghiu PNL-s képviselő és a különleges parlamenti bizottság elnöke mutat rá ezekre, a munkaügyi miniszterhez intézett nyílt levelében, amelyben arra kéri, hogy vonják vissza a tervezetet. Azt is hangsúlyozza, hogy egy olyan időszakban, amikor súlyos tragédiák történnek, nem a felhígulásra és további bürokratizálódásra, hanem erős intézményekre van szükség.
Megmarad a zöld szám
Megkeresésünkre az ANES hangsúlyozta, hogy meg kell őrizni és erősíteni az intézményi kapacitást és biztosítani kell a pénzügyi és emberi erőforrásokat a tevékenységek lehető legjobban történő végrehajtásához. Az egybevonással kapcsolatos konzultációk során azt az ígéretet kapták, hogy semmiképp sem a személyzet vagy a pénzügyi források csökkentése a cél, hanem bizonyos területek hatékonyságának javítása. Mint mondják, a segélyhívó zöld számot (0800500333) semmilyen módon nem fogja érinteni a változás.
A törvény távlatokat nyit
A szociális költségek nem azonnal hoznak kézzelfogható eredményeket, hanem hosszú távon az életminőséget, a közösséget, a hangulatot javítják, az élhető környezetet biztosítják. Csép szerint emiatt a szociális kiadások gyakran háttérbe szorulnak a költségvetés tervezésénél, de a parlamenti bizottság és az elfogadott nyilatkozat segíthet abban, hogy költségvetési vitakor szem előtt tartsák ezeket a szempontokat.
„Sajnos a bántalmazottak 92 százaléka visszatér a bántalmazóhoz, ez egy ijesztő statisztikai adat. Ez lehetséges azért is mert alulfinanszírozott a szolgáltatás, lehetséges azért is, mert nincs lehetőség bővíteni a szolgáltatási rendszert, amelyet a családon belüli erőszak áldozatai számára sajnos nagyrészt civil szervezetek látnak el, és nem állami intézmények.” – mondja.
Azt is problémaként látja, hogy a központilag meghatározott jogszabályok alkalmazása a helyi önkormányzatokat terheli, miközben sok helyen humán és pénzügyi erőforráshiány van.
Mindenkinek fontos a rehabilitáció, ami ingyenes kellene legyen
„Úgy gondolom, hogy amíg országos érdek, hogy visszaszorítsuk a családon belüli erőszakot, addig nagyon fontos lenne az, hogy költségvetési keretet is rendeljen hozzá a központi költségvetésből az illető szaktárca. De más forrásokat is kell találni, hogy jobban kiépítsük az ellátási rendszert, kimondottan az áldozatok és gyermekeik számára, és foglalkoznunk kell az elkövetőkkel is. És itt jön a következő akadály, hogy ha szigorítunk az eljáráson, és kötelezzük azt, hogy az agresszor rehabilitáción vegyen részt, akkor nekünk fontos az, hogy a pszichológiai tanácsadás, a rehabilitációs rendszer működjön. A bíró elrendelhetné például, hogy az agresszor három hónapig rehabilitációs központba költözzön, ha lenne kiépített szolgáltatási rendszerünk, és lenne hozzá finanszírozás. Mind az áldozatnak, mind az agresszornak és a gyerekeiknek is, nagyon fontos a rehabilitáció, ez ingyenes kellene legyen” – veti fel a politikus.
Bár vannak államilag finanszírozott sürgősségi központok és védett házak megyénként, Csép elmondása szerint egy ideje nem voltak aktualizálva az úgynevezett „standard költségek”, ami alapján az állam kifizeti a szolgáltatásokat. Ami többe kerül, mint a meghatározott standard költség, azt a szervezetek külföldi pályázatokból szokták kiegészíteni.
Csép szerint fontos lenne bevezetni egy olyan hatóságok közötti összehangolt digitális rendszert, amelyben minden egyes áldozatnak és elkövetőnek követhető lenne az adatlapja, amelybe minden jelentést és intézkedést bevezetnének. Ez megkönnyítené a hatóságoknak a követést, a tanulságok levonását, és az áldozatoknak sem kellene minden egyes alkalommal beszámolniuk a velük történtekről.
Több az elvárás és a feladat, miközben a rendőrség is túlterhelt
A rendőrség európai szakszervezete, az EUROPOL szerint a román kollégáik komoly emberi erőforráshiánnyal küzdenek: nincs elég képzett rendőr, aki a családon belüli erőszakkal foglalkozhatna. A szakszervezet a belügyminisztérium átgondolatlan és rosszul tervezett intézkedéseire, valamint jogalkotási változtatásaira hívja fel a figyelmet, amelyek az elmúlt években jelentős plusz terhet róttak a rendőrségre anélkül, hogy növelték volna a rendőrállomány létszámát. Ráadásul eleve egyre többen fordulnak a rendőrséghez családon belüli erőszak miatt, mivel egyre többen ismerik fel a helyzetüket a probléma mediatizációjának köszönhetően.
Az elektronikus megfigyelőrendszerrel kapcsolatos hiányosságokat is megemlítik: nemcsak emberhiány, hanem finanszírozási problémák is felmerültek. A megfigyelőrendszer lényege, hogy a távoltartási végzések esetében az agresszort elektronikus karkötő viselésére kötelezik, a védelmezett pedig riasztóeszközt kap, így ha az agresszor megszegi a távoltartási végzést, a rendszer automatikusan riasztja a rendőrséget.
A megfigyelőrendszert három szakaszban vezették be, mindegyik szakaszban különböző megyékben. A harmadik szakaszban részt vevő 18 megye már csak szűkösen kapta meg a diszpécserközpontok létrehozásához és működtetéséhez szükséges forrásokat, miközben a személyzeti bővítésre egyáltalán nem került sor – annak ellenére, hogy ezt a kormányrendelet előírta. Így a rendőrökre a már meglévő túlterheltség mellé újabb adminisztratív és operatív terhek nehezednek.
A szakszervezet szerint ebben a 18 megyében a helyi, jellemzően kis létszámú (15–20 fős) rendőri egységek százával kezelik a családon belüli erőszakhoz kapcsolódó dossziékat, miközben továbbra is ellátják a meglévő feladataikat: büntetőeljárásokat folytatnak, több száz ügyiratot kezelnek, ellenőrzéseket végeznek, és rengeteg panaszt, kérelmet dolgoznak fel. A családon belüli konfliktusok megfigyelésével kapcsolatos dossziék kezelése szigorú határidők betartását igényli, ami tovább fokozza a rendőrökre nehezedő nyomást – hangsúlyozzák.
Az EU-ban is ritka a femicídium mint bűncselekmény-kategória
Az Európai Unióban a Covid-19 járvány után kezdték önálló bűncselekményként kezelni a femicídiumot, először Cipruson és Máltán, majd Horvátországban – bár ott nem használják a femicídium szót, így nincs is rá konkrét definíció – de Olaszországban is folyamatban van. Vannak olyan államok is, ahol nem szerepel önálló törvényként, de súlyosbító körülmény, ha egy nőt diszkrimináció miatt ölnek meg. Néhány éve Belgium is jogilag definiálta a femícidium fogalmát, amihez intézkedéseket rendeltek. Viszont szakértők szerint ez nem elégséges, mivel nem tesz lépéseket az oktatás területén, és a büntető törvénykönyvbe sem vezették be különálló bűncselekményként, tehát ebben a kategóriában eljárás sem indítható, és az adatgyűjtés sem pontos.
Európában 2010 és 2022 között ugyan csökkent az ilyen típusú gyilkosságok száma, de a Covid-19 járvány következtében nem csak a családon belüli erőszak, hanem a nők ellen elkövetett gyilkosság is növekvő tendenciát kezdett mutatni. A tagállamok így különböző, nők elleni erőszak visszaszorítását célzó javaslatokat dolgoztak ki, így egyes országokban a femicídium mint jogi fogalom is megjelent.
Világszerte közel 89 ezer nőt gyilkoltak meg
Az ENSZ 2022-es adatai alapján világszerte közel 89 000 nőt és lányt gyilkoltak meg szándékosan – ez a legmagasabb szám az elmúlt két évtizedben. Míg globálisan az emberölések száma enyhén csökkenni kezdett, a nők elleni gyilkosságok nem mutatnak visszaesést.
Bár az emberölések áldozatai 80%-ban férfiak és fiúk, a gyilkosságok pedig nagyban összefüggenek a háborús konfliktusokkal, a nők és lányok meggyilkolásának több mint a felét intim partner vagy családtag követi el, míg a férfiak esetében ez 12 százalék.
A femicídium súlyosabb büntetése önmagában valószínűleg nem csökkentené a nőgyilkosságok számát, bár határozottan jelzi a társadalom számára, hogy a nemi alapú erőszak elítélendő magatartás és az adatgyűjtést is segíti, hogy pontosabb képet kapjunk a jelenségről a hosszabb távú közpolitikák kidolgozásához. A román törvénytervezet a nemi egyenlőségről való oktatást is előírná mint egyfajta megelőzési eszközt, ami a társadalmi alapoktól kezdve eredményezne hosszú távon szemléletváltást.
Családon belüli vagy nemi alapú erőszak esetén a nap 24 órájában hívható a 0800 500 333-as, ingyenes zöld szám, ahol szakképzett tanácsadók nyújtanak támogatást. Vészhelyzet esetén a 112-es segélyhívószám tárcsázható. Kérhet magyar nyelvű jogi segítséget a Női Jogvédő Ügyeletnél a noijogvedougyelet@rmdsz.ro címen vagy a 0725 109 757 telefonszámon, illetve lelki segélyt szintén magyar nyelven a Hallgatlak Lelkisegély-szolgálattól a +40 754 800 808 telefonszámon vagy a hallgatlak.lelkisegely@gmail.com e-mail címen. Szexuális erőszak vagy gyilkossági kísérlet túlélőjeként ingyenes jogi segítséget kaphat.
Nyitókép: Közös menet a nők biztonságáért, Bukarest; Forrás: Centrul Filia Facebook-oldala
