Az alapfokon elítélt volt nevelő és ügyvédje fellebbezett. A per áthelyezését kérik Marosvásárhelyről a Szent Ferenc Alapítvány politikai érintettsége miatt.
A kiskorúakkal szembeni fizikai és szexuális abúzusok miatt alapfokon 30 év szabadságvesztésre ítélt K. Sz.-szel és ügyvédjével július elején beszélgettünk Kulcsár Árpáddal, az azonnali.hu újságírójával együtt. Radu Sorin ügyvéd ragaszkodott hozzá, hogy ő is jelen legyen, a beszélgetés az ő brassói irodájában zajlott román nyelven. Az eljárásra vonatkozó kérdéseinket így közvetlenül neki tettük fel. Fellebbezésüket a beszélgetésünk után tíz nappal nyújtották be.
A súlyos bántalmazásokat feltáró cikkünk itt olvasható:
K. Sz.-t már 2021 végén megkerestük, hogy megismerjük az ő álláspontját és történetét a Böjte Csaba vezette Szent Ferenc Alapítvány nevelőjeként. Az alapítvány tusnádfürdői, majd kászonimpéri otthonában 2007 nyara és 2016 decembere között dolgozott. Tavaly téli megkeresésünk elől elzárkózott. Akkor a bírósági folyosón roppant udvarias, ápolt, jól öltözött férfi benyomását keltette.
Most azzal a feltétellel adott nekünk interjút, hogy továbbra sem írjuk ki a teljes nevét. Megtette más, ezt megszenvedte a családja, ő maga törölte a Facebook-profilját, és feljelentést készül tenni a nevét nyilvánosságra hozó portál és az őt fenyegetők ellen, mondta el nekünk. [Frissítés. 2022. július 21.: Mi továbbra is azért nem írjuk ki a teljes nevét, hogy ezzel is védjük a nagykorú áldozatait, akikre a vádlott nevének ismeretében aránylag könnyű rátalálni.]
A másik feltétele az volt az interjúnak, hogy nem említjük a munkahelyét. Munkaadója megvizsgálta az ügyét, és arra jutott, magánjellegű büntetőügye semmiben sem érinti jelenlegi munkakörét, illegális lenne őt elbocsátani, másrészt jogerős ítélet hiányában büntetőügye még lezáratlan.
Az interjúalanyok mondatait minimálisan, a jobb érthetőség céljával szerkesztettük. Az interjúban Radu Sorin ügyvéd
- kifogásolja a sértett kiskorúak meghallgatásának módját,
- azt, hogy a Szent Ferenc Alapítványt nem vették be a perbe a kártérítésekért anyagilag is felelős peres félként,
- és hogy az ügy még a budapesti parlamentben is szóba került Böjte Csaba korábbi politikai szerepvállalásai miatt.
- Sérelmezi a bíró hangvételét,
- hogy mellőzte az ő bizonyítékait,
- és nem kérte be a sértett gyermekekről elméletileg rendszeresen készített orvosi és pszichológiai felmérések dokumentumait.
Minket az érdekelt, hogyan állíthatta korábbi főnöke, hogy alig ismeri a vádlottat, és az első ügy 2016-os felbukkanása után hogyan maradhatott még fél évig az impéri otthonban. Az első fokon elítélt K. Sz.
- tagadja a vádpontokat, ahogy a nyomozás alatt is,
- cáfolja, hogy csak egy évet dolgozott volna Kolozsvári Tiborral, aki igenis jól ismeri.
- Azt állítja, az első sértett családja pénzt kért tőle, cserébe visszavonták volna a feljelentést,
- és azt, hogy Böjte Csaba 2016-ban neki hitt, és kérte, hogy maradjon dolgozni az impéri otthonban.
A beszélgetés során először az ügyvédet, majd K. Sz.-t kérdeztük.
Mikor és miért vállalta el K. Sz. védelmét? Úgy tudjuk, ön a második ügyvédje.
Radu Sorin: A nyomozati szakaszban, a tárgyalást előkészítő eljárás során (itt a bíró a nyomozószervek eljárásának, a bizonyítékok kezelésének, a vádemelésnek a törvényességét vizsgálja – szerk. megj.), illetve az alapfokú tárgyalás elején kézdivásárhelyi kolléganőm látta el K. Sz. védelmét. Egy korábbi gyilkossági ügyben ellentétes oldalon általunk, most pedig megkért, hogy segítsek, mert nehézségei támadtak az alapfokú bíróval. A bíró elutasította az összes, általa benyújtott bizonyítékot, kiabált vele. A kolléganőm beadványban kifogásolta a bíró eljárását.
Magam is tapasztaltam, hogy minden ügyvéd kollégával kiabál a Csíkszeredai Bíróságon, ügytől függetlenül. Ha valaki késik öt másodpercet, mert egy másik tárgyalóteremből jön át, a maximális bírságot szabja ki rá. Velem is próbálkozott, én méltányos voltam, procedurálisan ő is velem, legalábbis szóban megadtuk egymásnak a tiszteletet.
Egy bírónak ítélkeznie kell. Nem szabad kinyílvániatania a személyes véleményét, érzelmeit az ítélethozatal előtt, vagyis pártatlannak kell lennie.
Ez a bíró végig így viselkedett?
Radu Sorin: Nekem ez volt az első tárgyalásom ezzel a bíróval. Csíkszeredai kollégáimnak nagy gondokat okoz. Mindenkinek joga van úgy viselkedni a tárgyalóteremben, ahogy akar, de elegánsan kell viselkednie úgy a bírónak, mint az ügyvédeknek. Az ügyvédeket a törvény és a jogállásuk is kötelezi, hogy tiszteljék a bírókat, de a bíróknak is hasonlóan kell eljárniuk. (Szerk.megj.: itt az ügyvéd a magistrat kifejezést használta, amely a román jogrendszerben a bírót és az ügyészt is jelenti, de egyértelmű volt, hogy mondandóját a bíróra érti. Az ügyész viselkedése nem került szóba.)
Ez a helyzet közismert Csíkszeredában, üljenek csak be a nyilvános tárgyalásokra, vagy kérdezzék meg az ottani kollégákat, akár magyar, akár román ügyvédeket. Akiket mi megkérdeztünk, azok mind megerősítették, hogy ez a helyzet.
Megmondaná a bíró nevét?
Radu Sorin: Nem mondok nevet, de meg lehet nézni, ki volt annak az ítélkező testületnek az elnöke.
Úgy gondolja, ebben az ügyben a bíró ellenségesebb volt, mint más ügyekben?
Radu Sorin: Véleményem szerint és az ügy adott körülményei között látványos volt az ellenségesség. Maga az ügyirat nagyon csúnya, a második legcsúnyább ügyirat az ügyvédi karrieremben. Nem láttam, amíg Csíkszeredába nem értem. Általában nem vállalok szexuális agresszióról szóló ügyeket, de látva az ügyiratot és beszélve az ügyvédkollégámmal, illetve az ügyfelemmel, beláttam, nagy az esély arra, hogy az ügyiratban sok a túlzás.
Szóban és írásban is kikértem a nyomozati szakaszban kezelt bizonyítékokat, ugyanis akkor nem én voltam az ügyfelem ügyvédje. Akkor a tanúk és sértettek többségét úgy hallgatták meg, hogy erről az ügyfelemet nem tájékoztatták. Ki kellett volna adják az általunk kért bizonyítékokat.
A gyerekek meghallgatásakor kértem, hogy az őket közvetlenül kérdező pszichológus a gyerekbarát szobában ne értelmezze a kérdéseket, ne adja a válaszokat a kihallgatott gyermekek szájába. Az eljárás egyértelmű nagykorúak és kiskorúak esetében egyaránt: az egyik fél kérdez, a bíró jóváhagyja a kérdést, a kérdést lefordítják. A kérdező és a kérdezett közötti egyetlen híd csak a román-magyar tolmács lehet. Gyerekek felnőtt kísérője nem értelmezheti a kérdést, és nem adhat más választ.
A tolmács vagy a pszichológus tevékenységét találták problémásnak?
Radu Sorin: Képzeljék el a gyermeket a speciális meghallgatószobában, ahol csak a pszichológus van előtte. Többször kértem a bírót, hogy a kamera vegye a pszichológusnőt is, mert hallatszott, hogy mit kellett közvetítenie a gyermeknek. A kérésemet elutasították. Megjegyeztem, hogy ez a kihallgatás így nem normális.
A speciáis szobában tehát csak egyetlen kamera volt, és az a gyermeket vette?
Radu Sorin: Egy vagy több kamera is lehet, de a képet nem irányították a pszichológusra. A válaszoló gyermekkel szemben helyezkedett el, a kamera hátulról vette. Azt kértem, hogy láthassuk mindkettőt, mert folyamatosan hallottam a hangját, ahogy súgja a választ a gyereknek. Ez így nem normális, végtére is tárgyalóteremben vagyunk, az eljárás egyaránt méltányos kell, hogy legyen a vádlottal és a sértettel.
A pszichológus befolyásolta a kérdezést, vagy a kérdés elhangzása után sugalmazta a választ a gyermekeknek?
Radu Sorin: Azt állítom, hogy sugalmazta a választ. Miért? Adott pillanatban két vagy három gyermek is volt a speciális szobában, és sugdolóztak, a pszichológus beszélgetett velük, mintha minigyűlésen lettek volna. Megértem, hogy az áldozatok kiskorúak, és a kiskorú áldozatokat mindig védeni kell, sőt az összes sérülékeny áldozatot. De a büntetőpernek is méltányosnak kell lennie.
Több gyermek esetén mi a szabály: együtt vagy külön-külön kell meghallgatni őket?
Radu Sorin: Egyenként kellett volna meghallgatni őket, de csak azután történt így, hogy ismételten kértem ezt. A büntetőeljárási törvénykönyv nem tartalmaz előírást arra a helyzetre, ha a felnőtt sértettek nem tartózkodnak a tárgyalóteremben, vagy ha együtt tartózkodnak a különszobában. Itt nem lenne ez tragédia, mert nem ugyanaz az eljárás, mint a tanúknál.
De ahogy a vádlottak esetében az a gyakorlat, hogy a tárgyalóteremben egymástól távol helyezik el őket, hogy ne tudják befolyásolni egymás vallomását, úgy a sértettek sem beszélhetnének egymással. Ez nem korrekt eljárás, de felsőbb bíróságokon is megtörténik. Néha nem gond, ha beszélgetnek a sértettek, de a mi esetünkben sokat beszélgettek egymással, mielőtt megadták volna a választ. A bíró azzal replikázott, hogy hát ők a sértett személyek, most beszélgetnek egymással. De ez így nem normális.
Magyarul válaszoltak, a válaszukat pedig szintén tolmács fordította?
Radu Sorin: Igen, több tolmács is volt az eljárás során. Ismétlem, a kérdés elhangzik, a bíró jóváhagyja, lefordítják, közvetítik. A meghallgatott személy válaszol, meghallgatják, a tolmács lefordítja, amilyen pontosan csak tudja. A gyermekek válaszát más személy nem befolyásolhatja. A pszichológusnak meg kell őket nyugtatnia, ha sírnak, de nem sugalmazhatja, hogy miről beszélgessenek, hogy mit mondjanak.
Meg van győződve róla, hogy a pszichológus befolyásolta a gyermekek válaszait?
Radu Sorin: Nem mondhatom, hogy meg vagyok győződve, mert az száz százalékos bizonyosságot jelent. De az eljárás nem volt teljesen korrekt, a meghallgatásokat nem korrekt módon eszközölték. Nagy az esélye annak, hogy a gyermekek válaszainak egy részét befolyásolta a meghallgatás módja a zárt tárgyaláson.
Ha jól értettem, mivel nem ön védte K. Sz.-t a nyomozati szakaszban, nem ön tanácsolta neki, hogy ne ismerjen be semmit.
Radu Sorin: Nem én voltam. Minden ügyvédnek joga és szakmai, törvényi kötelessége védenie az ügyfelét.
Volt ügyvédje a nyomozati szakaszban?
K. Sz.: Igen, az említett hölgy Kézdivásárhelyről.
Ön döntött úgy, hogy ne ismerjen be semmit, vagy az ügyvédje tanácsolta?
Radu Sorin: Ez a kérdés a védelemhez való jogot érinti. Ismétlem: minden ügyvéd tanácsot ad az ügyfelének, az ügyfél pedig dönt. A beismerésnek megvannak a feltételei: ha bűnös vagyok, akkor mondhatom, hogy igen, bűnös vagyok, de azt is, hogy nem vagyok bűnös. Ha ártatlannak gondolom magam, mondhatom azt, amit érzek.
Az ítélet márciusi halasztásánál vettük észre, hogy az ügyet ismét tárgyalási szakaszba helyezték. Miért?
Radu Sorin: Hadd magyarázzam el. Az ügy ítélethozatali szakaszba került, mert a bíró nem vette be az eljárásba az általam kért bizonyítékokat. Mivel aznap még vallomások keletkeztek, ezeket nekem és az ügyfelemnek még elemeznie kellett volna, és az ügyfelemnek benyújtania az utolsó vallomását. Ahogy az a büntetőeljárásban szokás: a vádlotté az utolsó szó. Ehhez a vallomáshoz a lehető legrövidebb határidőt kértük, de a bíró elutasította minden kérésünket, és arra késztetett, hogy benyújtsuk a következtetéseinket az alapfokú eljárásban.
Az alapfokú következtetések tömörek voltak, bár az ügyirat vaskos. Vaskos ügyirat esetén órákra van szükség az alapfokú következtetések benyújtásához, illetve minden elemre, például az érintettek, főként a tanúk azokban a napokban tett, utolsó vallomásaira. Úgy gondoltuk, ha a bíró így rendelkezett, akkor minden érve megvan ahhoz, hogy a kiterjedt következtetéseink nélkül is meghozza az ítéletet.
Ugyanilyen tömör következtetéseket nyújtottak be a sértettek ügyvédjei és az ügyész is. Ezek nem voltak hosszabbak a mieinknél, sőt rövidebbek. Mivel nem nyújtottak be írott következtetéseket olyan feltételek között, amelyekben ügyfelemmel megállapodtunk, úgy gondolom, nem tartották tiszteletben a védelemhez való jogát.
A bíró elrendelhette volna az ítélethozatali szakaszt az alapján, ami az ügyiratban szerepelt, de úgy gondolta, hogy ez nem elégséges, és visszahelyezte az ügyet tárgyalási szakaszba, hogy bekérhesse az írott következtetéseket. Ez kizárólag az ő döntése volt. Minket is meglepett, velem még nem történt ilyesmi.
És akkor mi történt március vége és június vége (a tényleges ítélethozatal) között?
Radu Sorin: Ezt a bírótól kell megkérdezniük. Az tény, hogy érdekes ügyiratról van szó. Bár ismételtem kértem, az első tárgyalási fordulókon még nem fértem hozzá sem a nyomozati, sem a tárgyalási dossziéhoz. Az volt az indoklás, hogy az informatikai rendszer nehézségekkel küzd. Nem tudtam ellenőrizni mindent, amit a dosszié tartalmazott. Igaz, hogy bemehettem volna az archívumba, hogy papíron olvassam. De nekem az a dolgom, hogy hozzáférést kérjek, amit technikai okok miatt egy ideig nem kaptam meg.
Utólag vettem észre, hogy a Szent Ferenc Alapítvány nem jelent meg peres félként az ügyiratban. Be kellett volna venni az ügybe mint a vádlott munkáltatóját. Minden ilyen ügyben a munkáltató is felel: nem az alkalmazottjának felel, hanem segíti a kiskorúakat, hogy megkapják az esetleges kártérítést, amit a bíróság elrendel. A büntetőeljárás célja az elkövető azonosítása, büntetőjogi felelősségrevonása és a sértett személyek kártalanítása. Ezek az elemek olyan eljárás tiszteletbentartását feltételezik, amely nem sérti a vádlott jogait, bármilyen bűncselekményt róttak is fel neki. Már a tárgyalást előkészítő eljárásban kérni kellett volna, hogy vegyék be az alapítványt a perbe.
Kinek a felelőssége volt, hogy kérje, vegyék be peres félként az alapítványt is: az alapítványé vagy a bíróé?
Radu Sorin: A vádnak és a sértett személyek védőinek is látniuk kellett volna ezt a hiányosságot, és be kellett volna vegyék az alapítványt az eljárásba.
Eljárásilag ki kérheti? Akár az alapítvány is?
Radu Sorin: Maga az alapítvány nem, és nem is érdeke bekerülni az ügyiratba. Egyetlen munkáltatónak sem érdeke bekerülni egy büntetőperes ügyiratba, mert büntetőjogi felelőssége is keletkezhet a vádlott mellett, ha egyes cselekmények bebizonyosodnak, és polgárjogi felelőssége is: ha az elítéltnek nincsen vagyona, a munkáltató is hozzá kell járuljon a kártérítéshez.
Mikor beléptem az ügybe, még a vádiratot sem láttam. Időt kértem a védelem előkészítéséhez. Azt hittem, egyszerű nemi erőszak ügyirata lesz, de összetett volt: sok vádpont, sok bűncselekmény és csúnya ügyirat, így nem lehetett egyből kifogást emelni bizonyos elemei miatt.
Kinek a kötelessége volt bevonni az alapítványt az ügybe?
Radu Sorin: Először is az ügyészség kellett volna bevonja, mert ő készítette a vádiratot. Pont. A tárgyalási szakaszt megelőző eljárásban és a tárgyalási szakaszban a sértettek ügyvédei kellett volna kérjék az ügy keretének kiegészítését. Ha többen követnek el egy bűncselekményt, mindannyiuknak szerepelniük kell az ügyiratban. Ha kiskorú követ el bűncselekményt, akkor a szülei felelnek érte pénzügyileg.
A bíró is kérhette volna az alapítványt, hogy lépjen be az ügybe?
Radu Sorin: Hivatalból meg kellett volna állapítania a munkáltató hiányát, és kellett volna kérnie az eljárás keretének kiegészítését. Egy ilyen ügyben a kiskorúak védelme az elsődleges: szakmai, pszichológiai, egészségügyi védelme, és persze az anyagi: a kártalanításuk. A kártérítéseket a vádlott kell, hogy fizesse szolidárisan a munkáltatójával.
Ebben a pillanatban senki nem kérhet kártérítést a Szent Ferenc Alapítványtól?
Radu Sorin: Nekem nem az a szerepem, hogy bíráljam az alapítványt.
Polgári per kezdeményezésével?
Radu Sorin: Fellebbezéssel. Hadd magyarázzam el: amit kezdetben nem tudtam, de az ügyfelemtől megtudtam, hogy az alapítvány politikailag érintett Magyarországon és Romániában is a magyarlakta területeken. Nem érdekel ez az aspektus. De senki nem perelheti az alapítványt, amíg nem rendelkezünk bizonyítékkal arra, hogy valami tényleg megtörtént. Polgári pert lehet indítani ellene, de azt úgy is felfüggesztenék a büntetőper jogerős lezárásáig. Ezt azzal lehetett volna elkerülni, ha beveszik az alapítványt a büntetőperbe.
Ön mit tud arról, hogy 2016-ban ki jelentette fel K. Sz.-t a rendőrségen?
Radu Sorin: Itt megkérném, hogy ő maga beszéljen.
K. Sz.: Rövid leszek. 2016-ban még az impéri Szent Katalin családi típusú otthonban dolgoztam, ahol a fiúk nevelője voltam, és nem tudtam semmiről. Egy nap felhívott az alapítványon belüli felettesem, Kolozsvári Tibor azzal, hogy nézd, Sz., milyen pletykák terjednek rólad és arról a gyerekről a tusnádfürdői Szent László otthonból, aki adott pillanatban emiatt el is szökött onnan egy másik gyerekkel. Hogy ne büntessék meg őket, erre a mesére hivatkozott. Kolozsvári azt mondta, a gyerek azért mondta, hogy a mosdóban a szájába vizeltem, hogy ne büntessék meg a szökés miatt. Én erről nem tudtam semmit addig a pillanatig. Azt mondtam neki, figyelj, Tibi, te ismersz engem emberként és alkalmazottként is, több éven át dolgoztam veled (nem igaz, hogy csak egy évet dolgoztunk együtt, ahogy ő nyilatkozta).
19 évesen kezdtem dolgozni a Szent László otthonban, és ő döntötte el, hogy felvegyen oda nevelőnek, miután egész nyáron ott önkénteskedtem. Annyira szerettem odamenni segíteni, mesét olvasni, játszani a gyerekekkel, hogy 2007 szeptemberében úgy döntöttem, szívesen ott maradok. Kolozsvári Tibor döntötte el, hogy felvesz, mivel ismert engem emberként, egész nyáron együtt dolgoztunk vele és a többi nevelővel.
2016-ban szólt Kolozsvári Tibor, hogy menjek Csíkszentsimonba, mert odajön az illető gyerek bátyja és nővére, hogy megbeszéljük ezt a dolgot. Ez 2016 nyarán történt, a gyermekvédelemhez benyújtott panasz után. A panaszt a gyerek akkor már nagykorú bátyja nyújtotta be a gyermekvédelemhez a feltételezett szexuális agresszióról. Ő kezdeményezte a szentsimoni találkozót is.
Odamentem, leültünk, hogy megbeszéljük az esetet. Azt mondta a gyerek bátyja, hogy ha én lemondok a Szent Ferenc Alapítványnál betöltött állásomról, akkor nem jelent fel a rendőrségen. Azt mondtam neki, hogy én nem csináltam semmit, így nem is ismerek be semmit, nyugodtan elmehetsz [a rendőrségre – szerk. megj.].
Az egész beszélgetés alatt éreztem egyfajta nyomást részükről, hogy egyezzünk meg egy adott összegben.
Radu Sorin: Pénzt kértek tőled? Mondd el világosan.
K. Sz. Pontosan. Azt javasolták nekem, hogy ez az ügy lezárul itt ennél az asztalnál, ha én hajlandó vagyok havonta egy bizonyos összeget fizetni. Nemet mondtam rá.
Mekkora volt az összeg?
K. Sz.: Nem pontosították az összeget.
Ki vett még részt azon a beszélgetésen?
K. Sz.: Kolozsvári Tibor, én, a gyerek bátyja és nővére. Az illető gyerek kint játszott az udvaron. [Szerk. megj.: egyáltalán nem kértek pénzt, csak a lemondását, mondta nekünk az egyik hozzátartozó. Kolozsvári is tagadta a vádirat szerint, hogy a gyerek családja pénzt kért volna K. Sz.-től.] Még egy fontos személy részt akart venni a találkozón, de se én, se Kolozsvári nem engedtük meg neki: a gyerek bátyjának munkáltatója, egy udvarhelyi férfi, akivel soha életemben nem találkoztam.
Radu Sorin: Másszóval, ha fizetett volna, nem jutott volna ide. Zsaroláskezdemény volt, hogy úgy mondjam.
Kolozsvári Tibort nem hallgatták meg tanúként a perben. Már említettem az ellenségességet és a korrekt eljárás hiányát, ezt fenntartom. Például lényeges bizonyítékokat nem fogadtak be a perbe. A gyerekeket állítólag megverték, és viselték ennek a nyomait, de a perben nem hallgatták meg az orvost, aki rendszeresen jött felmérni az állapotukat, Kolozsvári Tibort, az otthon vezetőjét, a fontosabb nevelőket.
Kértem a gyerekek orvosi dossziéját, hisz ők eleve valamilyen abúzus miatt kerülnek be az otthonokba, a felvételük pillanatában egészségügyi felmérés készül róluk, testi és pszichikai. Szerettük volna látni ezeket a dokumentumokat és a rendszeres felmérések eredményeit addig az időpontig, amikor a feltételezett cselekmény történt. Mert ha a dokumentumok szerint a gyerek rosszul volt, majd huzamosan jól, majd hirtelen rosszul, lenne miről beszélnünk, de ha a gyerek végig jól volt… [itt az ügyvéd széttárta a karját – szerk. megj.]. Hogy mondhatod rendszeres tesztelések, majd öt év eltelte után, hogy a gyermek trauma jeleit mutatja? Ezeket a dolgokat nekünk meg kellett volna engedjék.
Ami Kolozsvári Tibort illeti, biztos önök is látták a vádiratban, hogy nyomozás alá vonták a település polgármesterével együtt. [Kolozsvárit és Albert Tibort 2016-ban gyermekmunka miatt vizsgálták a vádirat szerint, de az ügyet vádemelés nélkül lezárták, tudtuk meg az ügyészségtől – szerk. megj.] Megtudtuk, hogy Kolozsvári ellen több büntetőeljárást is indítottak – nem biztos, hogy az ő hibájából, hisz akárki ellen indulhat nyomozás, sok a hamis panasz. Az a fontos, hogyan oldják meg az ügyet a nyomozati szervek.
Kolozsvári ellen is benyújthattak alaptalan panaszokat a gyerekek, több ügyet le is zártak. Mindenesetre tudjuk, hogy Kolozsvári és az alapítvány más alkalmazottjai ellen is nyújtottak be bűnvádi panaszokat, amelyek utólag hamisnak bizonyultak. Vagy mert nem voltak bizonyítékok, vagy mert hazudtak a gyerekek.
Tanúként szerettük volna meghallgatni az alapítványnak azt az alkalmazottját, aki azt nyilatkozta, hogy a gyerekek hazudtak, túloztak, amikor egymás között beszélgettek. A bíró elutasította ezt a bizonyítékot. Maga Böjte Csaba szerzetes azt mondta egy interjúban, hogy biztos adatai vannak arról, hogy a gyerekek túloznak ezekben az aspektusokban – bár ennek az interjúnak a fordítását még nem olvastam el. Az erre vonatkozó kérdésünknek a bíróság nem adott helyt. Több ilyen dolgot sem fogadtak be tőlünk bizonyítékként.
Tehát Kolozsvári Tibort nem hallgatták meg tanúként.
Radu Sorin: Nem, és a családtagokat sem. Jött egy pszichológusnő, hogy ők már korábban tudták, hogy így történt. Rendben, de ha te pszichológusként tudtad, hogy történhetett valami, írtál róla jelentést? Lássuk a jelentéseket! Bármit mondhatsz, hogy felments egy magánszemélyt vagy alkalmazottként az alapítványt, vagy le akarod fedni magad, de engem ügyvédként az érdekel, hogy lássam a bizonyítékokat. Ha a gyermek rendben volt abban az időszakban, amikor az ügyfelem ott dolgozott, vagy épp nem volt rendben – ezek az elemek segíthetik a vádlottat vagy épp elmélyíthetik a vádat. De vegyük be bizonyítékként!
Sokakat nem hallgattak meg ott. Például az otthon egymáshoz közeli lakásaiban lakó személyeket, akiknek szobái gyakran egybe voltak nyitva, hisz ezeken keresztül jártak át a gyerekek is egyik lakrészből a másikba. Mégse látott senki semmit. De nem engedték meg nekünk, hogy ott élt személyeket kérdezzünk meg, igaz-e vagy sem. Pedig a gyerekek közül is többen azt mondták, hogy az ajtók mindig nyitva voltak.
Azaz a védelem stratégiája a felrótt bűncselekmények tagadása volt.
Radu Sorin: Ez nem stratégia kérdése, hanem ami a valósághoz tartozik. Nincsenek bizonyítékok ebben az ügyiratban, amelyek alátámasztanák az ügyészség állításait. Egy olyan ügyben, amelyben kiskorúak szerepelnek, amelyben átkutatták a vádlott informatikai eszközeit, olyan bizonyítékokat kellett volna találniuk, amelyek ehhez kapcsolódnak: gyermekpornográfiát ábrázoló képeket, bármilyen jellegű képeket gyerekekről. Ilyenek nem léteztek, ahogy levelezés sem a volt nevelő és más kiskorúak között, vagy a gyerekekhez közelálló személyek között.
A vizsgálat 2016-os kezdete óta nem rendeltek el egyetlen megelőző intézkedést sem [előzetes letartóztatás, háziőrizet, hatósági felügyelet – szerk.megj.] – ez nagyon furcsa! Ez vagy előre lerendezett ügy, hogy elássanak egyeseket az alapítványnál, nem tudom, vagy valamilyen céllal indított ügy, de különösebb tét nélkül, vagy nem tudom, mi történik ebben az ügyben.
Mit tudnak arról, ilyen súlyos ügyben miért nem rendeltek el előzetes letartóztatást sem a nyomozati szakaszban, se a tárgyalási szakaszban?
Radu Sorin: Büntetőjogász vagyok, vannak olyan ügyeim, ahol ennél jóval kevésbé súlyos bűncselekmények (például biciklilopás) esetén azonnal őrizetbe veszik, előzetesbe vagy hatósági felügyelet alá helyezik a gyanúsítottat. Ebben az ügyben semmi ilyesmi nincs, csak néhány gyerek egymásnak ellentmondó vallomása. Egy otthonból elszökött gyermek vallomása bármilyen bizonyíték nélkül, aki úgy tűnik, máskor is elszökött, és más dolgokra is hivatkozott. A mi bizonyítékainkat pedig nem vették be. Lehet, hogy a gyerekeknek igazuk van, vagy egyeseknek közülük. De nincsenek bizonyítékok a dossziéban.
Mikor számít rá, hogy kézhez kapja az ítélet indoklását?
Radu Sorin: Az indoklás megérkezett, még tanulmányoznunk kell. Kiközlése után tíz napunk van megfellebbezni az ítéletet. Egy tavalyi alkotmánybírósági határozat után már nem gyakorlat az, hogy megkapjuk az ítélet kivonatát, majd több ezer év múlva az indoklását. Az eljárási szabályok szerint az ítélettel együtt megérkezett az indoklás, amit én tiszteletben tartok, ha nem is értek egyet vele. Még nem elemeztük ki, de következik, és megbeszéljük, hogyan fellebbezzük meg. Mert természetesen megfellebbezzük.
Láttuk, hogy az ügyészség azonnal fellebbezett, az ítélethozatal másnapján.
Radu Sorin: Igen, valószínűleg azért, mert az ítélet egyes feltételezett bűncselekményeket, például az ütlegelést elévültnek nyilvánította. Mindegyik félnek jogában áll fellebbezni. Az ügyészség életfogytiglant is kérhet, bármit. Még eltelik egy kis idő a jogerős ítéletig. Mi azt reméljük, befogadják a bizonyítékainkat a perbe, és azokat korrekt módon elemzik a fellebbviteli bírók, és a mostanival ellentétes ítéletet hoznak.
A Marosvásárhelyi Táblabíróságon zajlik majd a másodfokú per?
Radu Sorin: Igen, Marosvásárhelyen, de figyelembe véve, hogy mi történt Csíkszeredában, nem szeretném, ha ugyanaz történne a Marosvásárhelyi Táblabíróságon is. Bár tudatában vagyok annak, hogy valószínűleg és remélhetőleg egyes bírók más szempontból elemzik majd a dossziét.
Mi a fellebbezéssel együtt az ügy áthelyezését fogjuk kérni. Túl sok a fontoskodás ebben az ügyben, parlamenti felszólalások Budapesten, olyan cikkek, amelyek politikailag befolyásolhatnak – vagy nem – bizonyos bírókat, ezért mi kérni fogjuk az ügy áthelyezését. Bármilyen személynek, akit megvádolnak, igazságos ítélkezésben kell részesülnie attól a cselekménytől függetlenül, amivel vádolják. A jogerős ítélet pedig majd a bírók álláspontját tükrözi.
A Legfelső Bíróság dönti majd el, hogy hova helyezik az ügyet?
Radu Sorin: Mivel a Marosvásárhelyi Táblabíróság kellene tárgyalja az ügyet másodfokon, ezért a Legfelső Bíróság dönti el, hova helyezi. Ha gyanítottam volna, hogy az alapfokú tárgyalás úgy zajlik, ahogy zajlott, valószínűleg már alapfokon kértem volna az ügy áthelyezését.
Folytassuk akkor K. Sz.-szel. Hol végzett, szerzett-e valamilyen pedagógusi képzettséget?
K. Sz.: A gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceumban végeztem, Enyeden érettségiztem. Utána egy évig tanultam a teológián, majd hazajöttem. Most ismét egyetemre járok, közigazgatást tanulok.
Miért hagyta ott a teológiát?
K. Sz.: Rebellis hajlamú voltam, szerettem a néptáncot, …
Radu Sorin: És a lányokat! És nem tudtál… [nevet].
K. Sz.: … tagja voltam a tusnádfürdői néptánccsoportnak, és igen, a lányokat. Arra a következtetésre jutottam, hogy a cölibátus nem nekem való. Adtak két év gondolkodási időt, hogy visszamehetek, ha meggondolom magam.
Hazaérkezése után hogyan került a tusnádfürdői Szent László gyermekotthonhoz?
K. Sz.: Azon a nyáron magyarországi önkéntesekkel találkoztam, elmentem az otthonba, besegítettem az ottani munkába, így kerültem oda először önkéntesként.
Már korábban is ismerte Kolozsvári Tibort, vagy ott ismerkedtek meg?
K. Sz.: Nem, ott ismertem meg.
Miért választotta a nevelői hivatást? 19 évesen ez nem szokványos, és ahogy tudjuk, nem is kapott túl sok pénzt érte.
K. Sz.: Pontosan. Egész életemben segíteni akartam a felebarátaimon, a szegényeken. Talán emiatt is akartam pap lenni, hogy segíthessek. Amiatt akartam nevelő lenni, hogy segítsek a felebarátaimnak, a szegényebbeknek vagy a gondokkal küszködőknek. Nem volt semmilyen nevelői tapasztalatom vagy képzettségem.
A Szent Ferenc Alapítvány vagy Kolozsvári Tibor kért öntől valamilyen képzettséget, amikor ott kezdett dolgzni?
K. Sz.: Csak leültünk beszélgetni, el kellett mesélnem, hol nőttem fel, hol jártam iskolába, középiskolába, mindent.
Csak vele beszélt?
K. Sz.: Más kollégákkal is, mint egy kisebb gyűlésen.
Böjte Csabával?
K. Sz.: A ferences atyát pár hónapra rá ismertem meg, amikor már nevelő voltam az otthonban.
Az alapítvány küldte önt pedagógiai képzésekre?
K. Sz.: Igen, mindig voltak ilyen képzések.
Ön mikor volt először, és utána milyen gyakran járt ezekre?
K. Sz.: Először egy tusnádfürdői kurzuson vettem részt, majd később egy egyhetes szociális nevelői képzésen Nagyvárad mellett, több más nevelővel együtt, meg is van az ott kapott minősítés.
Ezen még önkéntesként vagy már alkalmazottként vett részt?
K. Sz.: Már alkalmazottként.
Mi úgy tudjuk az alapítványtól, hogy önnek nem 2007, hanem 2009 óta volt munkaszerződése az alapítvánnyal.
K. Sz.: Ezt én sem tudtam, mert én már 2007 szeptembere óta dolgoztam nevelőként az otthonban.
Az ön alkalmazása után mennyi idővel volt az első képzés? Hetekre, hónapokra, évekre rá?
K. Sz.: Nem emlékszem már pontosan. De nem telt el sok idő előtte, pár hónap talán.
Később, a Várad melletti egyhetes képzés után ment még más képzésekre?
K. Sz.: Nem, nem.
Hány gyermek volt az ön tusnádfürdői csoportjában?
K. Sz.: Először talán tizenkettő, így emlékszem az első évre. Ez a szám aztán vagy növekedett kissé, vagy csökkent.
Hány csoport volt ott összesen?
K. Sz.: Az első évben, ahogy odakerültem, az én csoportom mellett egy kolléga csoportja, az ő barátnője fent a lányokkal, még egy lánycsoport azzal a nevelővel, akivel átmentem aztán Kászonba, még egy lánycsoport – olyan öt-hat csoport összesen.
Úgy értettük, Kolozsvári Tibornak nem volt saját csoportja.
K. Sz.: Nem, Kolozsvári annak a gyermekotthonnak a koordinátora volt, és családjával együtt ugyanabban a házban lakott az első években, ahol a gyermekotthon is működik.
Radu Sorin: Ha megengedik, hogy beleszóljak: más alkalmazottak ugyanazon az emeleten, ahhoz közeli szobákban laktak, ahol a felrótt cselekmények történtek. A kisgyerekek folyamatosan járkáltak át a nyitott ajtókon.
K. Sz.: A gyerekek a másik csoportból együtt játszottak az én csoportombeliekkel, vagy együtt játszottunk az épület mögötti vagy a belső udvaron.
Szabály ezekben az otthonokban, hogy az ajtóknak nyitva kell lenniük?
K. Sz.: Nem tudom, hogy ez szabály volt-e, de képzeljék el, hogy ezek problémás gyermekek, nagyon szegény családokból jöttek, ahol érzelmi vagy fizikai visszaélésnek voltak kitéve, így a nevelő folyamatosan a másik nevelő segítségére szorult. A gyerekek szaladgáltak, verekedtek egymással, el tudják képzelni.
Azon az egyhetes képzésen felkészítették önöket, hogy traumatizált gyermekekkel lesz dolguk, és hogyan viszonyuljanak hozzájuk?
K. Sz.: Az a képzés évekkel azután zajlott, hogy én már nevelő lettem. Szakmai eligazítást kaptunk, de azt hiszem, többet kellett volna, és rendszeresebben. Hogy hogyan oldd meg a nehezebb nevelési problémákat, mint a gyermekek agresszivitása, verekedései, szökései, a nagyobb gyerekek dohányzása, ivása, stb. Több rendszeres képzésre, több segítségre lett volna szükségünk.
Radu Sorin: Hány évesen kezdtél ott dolgozni?
K. Sz.: 19 évesen.
Radu Sorin: Vagyis odatettek a gyerekek mellé egy másik gyereket. Vagy na, egy fiatalt.
K. Sz.: Én ezekkel a gyerekekkel együtt nőttem fel. Semmit sem tudtam róluk, csak miután meséltek az önkéntesek, más kollégák és az otthon koordinátora, hogy ezek a gyerekek mennyire szegény családokból érkeztek. Először önkéntesként látogattam meg ezeket a családokat, hogy lássam, milyen környezetből érkeznek a gyerekek, vittünk nekik étel- és ruhaadományt.
Amikor nehezebb nevelési problémába ütközött, volt olyan felettese, mentora, tanácsadója, akihez fordulhatott vele?
K. Sz.: A kollégákhoz.
Kolozsvári Tibor nem foglalkozott a nevelési problémákkal?
K. Sz.: Foglalkozott, de az volt a gond, hogy a központ koordinátoraként mindig valami mást intézett: a családokat látogatta, a papírokat rendezte, bürokráciával foglalkozott. Hetente tartottunk gyűlést a nevelőkkel és a koordinátorral, ahol mindegyikünknek csak rövid idő állt rendelkezésére, hogy elmondja a problémáit. Sok esetben tisztázódott és megoldódott a dolog, sok esetben nem volt rá idő.
Mert úgy tudjuk, Kolozsvárinak szakirányú képzettsége van, pszichológus.
K. Sz.: Igen, pszichológus, és folyamatosan beszélgetett ezekkel a problémásabb gyermekekkel.
Radu Sorin: Egy olyan környezetben, ahol a gyerekeket rendszeresen orvosok, pszichológusok ellenőrizték, fel kellett volna fedezni az abúzusra utaló viselkedést, az erre utaló jeleket.
Kollégaként, beosztottként ön hogyan jött ki Kolozsvárival?
K. Sz.: Őszintén? Mondjuk nem is tudok hazudni, ilyen naiv vagyok, ha akarnék se tudnék hazudni. Voltak dolgok, amiket nem értettem, és felháborítottak. Én vagy más nevelők, önkéntesek, akik ezeket gyűléseken felhozták, és konfrontálódtak, azokat félreállították.
Milyen ügyekben konfrontálódtak?
K. Sz.: Több dologban is, de nem akarok részletekbe bocsátkozni. A per elején is azért nem adtam interjút, mert nem akartam, hogy ez rossz fényt vessen az alapítványra.
Több volt nevelővel, önkéntessel is beszélgettünk, akik panaszkodtak Kolozsvári Tibornak vagy Böjte Csabának például az anyagiakról vagy az ellátásról.
K. Sz.: Pontosan, pontosan.
Radu Sorin: Itt vannak pénzmosásra utaló gyanúink, amelyekről egyelőre nem tehetünk konkrét állításokat.
K. Sz.: Mert nincsenek bizonyítékaink. De ahogy rendelkezésünkre állnak bizonyítékok…
Radu Sorin: Nem kerülnek elő bizonyítékok.
K. Sz.: Nem lesznek bizonyítékok.
Radu Sorin: De ha behívnak tanúskodni, majd el kell, hogy mondj mindent, amit tudsz.
És a többi kollégával milyen volt a viszonya?
K. Sz.: Mindenkivel nagyon jó volt, nagyon-nagyon jó.
Nem keletkeztek klikkek, belső konfliktusok a nevelők között?
K. Sz.: De, néha voltak, de nekem nem volt soha problémám velük, nem vettem részt ezekben.
Radu Sorin: Elmondhatod, de nevek említése nélkül, hogy honnan jöttek a pletykák, hogy neked mások a preferenciáid.
K. Sz.: Azt a történetet, amelyet önnek elmondtam? Jó. Egy kollégám nyomult rám. Ugyanaz a kászoni nevelő volt, aki aztán a rendőrségen azt vallotta, hogy egyszer bejött a szobába, és boxerben látott engem a gyerekek előtt. Miután visszautasítottam, elkezdte elterjeszteni, hogy nem a nőkhöz vonzódom. Ez onnan is jött, hogy a kérdéses nevelőnőt „nagyon jól ismerték a férfiak a faluban”, és egy este részeg volt, közeledett hozzám, és nemet mondtam. A következtetést önök levonhatják.
Ez ugyanaz a kolléga volt, akivel együtt nyitották meg az impéri otthont?
Nem, ez a nevelő kolléga csak egy évig volt az otthonban. Akivel egyébként egészen jóban voltam eddig a pillanatig, eddig a konfliktusig, vagy hogy is nevezzem.
Ha jól tudjuk, a nevelőket rendszeresen pszichológiai vizsgálatnak kell alávetni.
K. Sz: Elméletileg igen, kellett volna. Ezek papíron megvoltak. Nagyon sok idő telt el azóta, nem tudom pontosan milyen időközönként kellett volna. Hogy egyszerűen nem történtek meg, az egy másik dolog.
Az alkalmazás pillanatában ön töltött ki pszichológiai tesztet?
K. Sz: Őszintén: nem emlékszem rá.
Utána milyen gyakran?
K. Sz: Utána igen, de nem túl gyakran. Miután megváltozott a gyerekvédelmi törvény, azt hiszem 2014-ben, és kérte a gyerekek pszichológiai felmérését és egy csomó papírt, csak akkor kezdtek gyakrabban felmérni, addig nem volt ilyen. Ekkor én már Kászonban voltam.
Tehát ön nevelőként nem találkozott rendszeresen pszichológussal, felügyelővel.
K. Sz: Ott volt Kolozsvári Tibor, ő pszichológus. És állandóan ott volt a házban, naponta találkozott a gyerekekkel is.
Radu Sorin: Minden gyereket megvizsgáltak. Nem hetente, …
K. Sz: Naponta találkozott a gyerekekkel.
Radu Sorin: Ezért szerettük volna megnézni a gyerekek orvosi nyilvántartását.
K. Sz.: Ezeknek a gyerekeknek volt családorvosa, jártak iskolába, találkoztak pedagógusokkal, nevelőkkel, kollégákkal, pszichológussal a tusnádi házban. Plusz az atya minden hónapban látogatóba jött.
Miért küldte az alapítvány Impérbe 2011-ben? Ön kérte? Tudjuk, hogy akkor nyílt az impéri otthon: hogyan született a döntés, hogy ön és egy kollégája fog odakerülni?
Kolozsvári Tibor vitt el először abba az udvarházba, ahol éppen felújítások zajlottak, megmutatta, és elmondta, hogy itt egy otthon fog nyílni. Gyűlést fog tartani erről, és aki akarja, aki alkalmas, és az alapítvány is így látja, az oda mehet. Volt egy belső gyűlésünk, ahol feltették a kérdést, hogy ki szeretné átvenni a vezetését annak a háznak, vagy egyszerűen odamenni dolgozni a tusnádfürdői gyerekek egy részével. Akkor az egyik nevelő, aki már nem dolgozik az alapítványnak, de ott lakik a faluban, mondta, hogy ő megy, de csak velem, mert már évek óta ismert, és bízott bennem. A technológiai, informatikai ismereteimmel érvelt, hogy tudtam románul és angolul, és hogy ezekkel tudok neki segíteni megalapítani az otthont.
Miért volt szükség az impéri otthonra? Több gyerek érkezett Tusnádra, és helyeket kellett felszabadítani?
K. Sz.: Úgy tudom, volt ott egy pap, aki azért harcolt, hogy az udvarház az egyház tulajdonába kerüljön, és felújítsák. Ismerte a ferences atyát, és felvetette neki, hogy ha csinál ott egy otthont, ő átadja az épületet. Így történt. Hogy egy szociális jócselekedettel meg lehet menteni egy száz évnél régebbi udvarházat.
Tehát az ön kollégája kérte, hogy ön is menjen.
K. Sz.: Igen, és láttam már a helyet, nagyon szép volt. Azt mondtam, csináljuk, ha nagyon nehéz is lesz.
Akkoriban csak önök ketten voltak felnőttek az impéri otthonban?
K. Sz.: Nem, mindig voltak önkéntesek is, és a szakácsnő is mindig ott volt. Nemcsak ketten voltunk. Folyamatosan kaptunk segítséget az alapítványtól, az elején Kolozsvári Tibor nagyon sokszor meglátogatott, és nagyon sokat segített, hogy beindítsuk azt a központot. Hetente jött ő is.
Akkoriban hány gyerek volt az ön csoportjában?
K. Sz.: Nálam volt néhány tusnádi gyerek, illetve a faluból és környékéről is jöttek kérések, hogy vegyünk be gyerekeket.
Radu Sorin: Megkérdezhetik, hogy az első sértett gyerek testvéreit is ő gondozta-e a tusnádfürdői intézetben.
K. Sz.: Igen, ennek a kiskorúnak a bátyja is az én családomban volt, és az öccse egy másik családban volt, a lányokkal, mert nagyon kicsi volt. És a három fiú nővére is a tusnádi otthonban nőtt fel.
Radu Sorin: Az volt a szikra, mikor egyik gyerek mondott valamit a vádlottról. Az impériek átvették a pletykát, ami terjedt, és így történt, hogy több év után azt mondták, hogy ő volt az, aki, csinált valamit, mikor őket rajtakapták, hogy mást csináltak. Olyan körülmények között, hogy a gyerek nagyobb testvérei nem tudtak semmit, velük nem történt semmi. És a gyerekek az első időkből nem tudtak semmit.
A vádiratban azt olvastuk, hogy az első sértett arról beszélt, hogy félt attól, hogy ön visszamegy Tusnádra. Volt ilyesmiről szó?
K. Sz.: Igen, Kolozsvári Tibor megkeresett, hogy ha akarom, átvehetem a tusnádfürdői családi típusú otthon vezetését.
Ez mikor volt? Az önnel szemben megfogalmazott első panasz előtt vagy után?
K. Sz.: Előtte, nem tudom pontosan mennyivel. Eljött Kászonba. Azt mondta, megbízik bennem, menjek vissza Tusnádra. Akkor vette át a ház vezetését Szentsimonban, ahol a nagyobb gyerekek vannak, akik középiskolába és poszticeális iskolába járnak, és ahol az alapítvány lovardát hozott létre. Kolozsvári ekkoriban ott lakott a családjával.
Kolozsvári Tibor nem volt a szentsimoni ház vezetője. Vagy igen?
K. Sz.: De igen, több ideig ott lakott a családjával. Ő indította be a szentsimoni központot.
És akkor ki vette át a tusnádfürdői otthon vezetését?
K. Sz.: Gyakorlatilag azt történt, hogy papíron egy nevelőnő volt a ház vezetője, K. É., akivel én is dolgoztam, és akit én tanúnak javasoltam. Őt javasolták, hogy vegye át a ház vezetését Kolozsvári segítségével. Kolozsvári megtartotta az ottani kapcsolatait, nagyon sokat járt oda be.
És mit válaszolt Kolozsvári Tibor megkeresésére?
K. Sz.: Hogy gondolkodni fogok rajta.
Utána mi történt? Beszélt az első gyerek, és Kolozsvári visszavonta az ajánlatot?
K. Sz. Nem tudom, mi történt az ajánlattal. Eltelt némi idő, és akkor felhívott, hogy menjek Szentsimonba ezzel a dologgal kapcsolatban.
Tehát azért volt ez a találkozó Szentsimonban, mert ő már ott volt igazgató.
K. Sz.: Pontosan. Pontosan, és a családjával lakott ott.
Ezután ön még fél évig lakott és dolgozott az impéri otthonban. Hogy volt ez lehetséges?
K. Sz.: Amit még önök nem tudnak, hogy én arról a találkozóról hazafele menve annyira fel voltam dúlva, hogy felhívtam azt a kollégát Kászonban, akivel együtt mentünk át Tusnádról, és aki már nem dolgozott az otthonban, mert saját családot alapított, és a faluban lakott. Elmeséltem neki, és azt mondta, nem tudja elhinni ezt az egészet, le volt sokkolva. Ismert régről, nyolc évet dolgozott velem, az még egy házasságban is sok. Azt mondta, nem hiszi el. Kérdezte, mit fogok csinálni, és mondtam, hogy nincs mit csináljak, visszamegyek Impérbe, írni fogok erről Böjte Csaba atyának, és írtam is neki. Írtam neki egy e-mailt, és el is küldtem neki.
Radu Sorin: Ezt eddig nem mondtad nekem.
K. Sz.: Azt válaszolta, hogy ő nem hiszi el ezeket a dolgokat rólam, és maradjak a helyemen. Azt mondta, csinál egy belső vizsgálatot, hogy kiderítse, mi történt. El is jött szeptemberben, amikor Kászonban kezdődött az iskola, sétáltunk egyet, és megkérdezte, hogy megtörtént-e az a dolog. Mondtam, hogy nem történt meg.
Megvan ez az email, amit küldött?
K. Sz. Sajnos nincsen. De gyanítom, hogy az atyának megvannak. Vagy valahonnan vissza lehet keresni.
Radu Sorin: Megkeresed a postaládádban, és ideadod. Kell nekem az ügyiratba, a perbe.
K. Sz.: Akkor tehát odajött, beszélgettünk, megnyugtatott. Akkor meg is gyóntam neki, nyíltan beszéltem. Azt mondta, ő nem hiszi el ezeket a dolgokat, de javasolja Kolozsvári Tibornak, hogy végezzen egy belső vizsgálatot.
Mi történt a Böjtével történt beszélgetés és a munkaszerződésének felbontása között?
K. Sz.: A dolgok súlyosbodtak, rám nagyon nagy pszichikai nyomást helyezett Kolozsvári Tibor, hogy hagyjam el az alapítványt.
Kolozsvári kérte ezt, vagy inkább a kiskorúnak a bátyja?
K. Sz.: Kolozsvári.
És 2016 nyara volt az egyetlen alkalom, hogy találkozott ennek a gyereknek a bátyjával?
K. Sz.: Nem, benne van a dossziéban is, hogy Kolozsvári Tibor egyszer elvitt oda, ahol ez a férfi lakik, Székelyudvarhely mellett.
Tehát ez a találkozó a szentsimoni után történt.
K. Sz.: Pontosan.
Mi történt ezen a második találkozón?
K. Sz.: Ott is nyomás alá helyeztek, hogy ha nem mondok fel, és nem fizetek ennek a férfinak, akkor feljelentést fognak tenni ellenem. De ekkor már volt ellenem feljelentés, amiről nem tudtam, akkor már a rendőrség eljárást folytatott ellenem, ezt olvastam az ügyiratban. Akkor mondtam nekik, hogy én már nem bírom ezt a pszichés terrort, ha gondolják, azonnal beadom a felmondásom, de nem fizetek senkinek, nekem nincs bajom senkivel, és ne keressen ezután senki, hagyjanak békén.
Visszamentem Impére, felhívtam a családomat és édesanyámat. Ismerte a szituációt, még nyáron mondta, hogy szerezzek ügyvédet, de nem hallgattam rá, fiatal voltam és nagyon naív. Édesanyám mondta, hogy nem vagyok kapcája senkinek, menjek haza, és így is tettem, karácsony előtt két nappal. Nem igaz, hogy 2017-ig dolgoztam volna ott.
De a munkaszerződését 2017 február elsejei hatállyal bontották fel.
K. Sz.: Az az ő dolguk.
Hogy szűnt meg a munkaszerződése: ön mondott fel, vagy elbocsátották?
K. Sz.: Nem tudom. Januárban felhívott a ferences atya, hogy amennyiben szeretnék Dévára menni, lehetek ott a felügyelete alatt, hogy lássa, és bizonyosodjék meg róla, hogy ezek a dolgok nem igazak. Én akkor azt mondtam neki, hogy annyi évet adtam ebbe a munkába az életemből, és látja, mi lett az eredménye. Mondtam, hogy nem megyek. A jó isten segítse, és ennyi. Akkor mondta, hogy beszéljek az illetékes személlyel, hogy bontsák fel a szerződésem.
Tehát ön kérte a szerződése felbontását?
K. Sz.: Pontosan, én kértem a felbontását, nem ők rúgtak ki.
Van egy nem megerősített információnk arról, hogy az alapítvány segített utána munkát keresni. Ez igaz?
K. Sz.: Egyáltalán nem. Nem tartottam a kapcsolatot velük, ők próbálták egy bizonyos személyen keresztül.
2017-ben egyből a mostani munkahelyén kezdett dolgozni?
K. Sz.: Márciusban mentem az állásinterjúra, és két hét múlva válaszolt az igazgató, hogy felvesznek. Az alapítványnak nem volt semmi köze hozzá.
Akkor 2017 márciusától lakik Sepsiszentgyörgyön?
K. Sz.: Nem, már 2016 karácsonyától.
Járt azóta Kászonimpérben?
K. Sz.: Igen, ez benne van a dossziéban is.
Mikor?
K. Sz.: Nem emlékszem már az évre, barátokkal mentünk oda. Külföldi adományozókkal. Nagyon jó volt a viszonyunk, érdeklődtek felőlem, és szerették volna, ha velük megyek. Elmentünk Impérbe, nem nagyon találkoztunk a gyerekekkel, mert délután volt, és csak ezzel a csoporttal találkoztam.
Ez hányban volt?
K. Sz.: Azt hiszem, két-három évvel azután, hogy távoztam.
Csak mert 2019-ben már elindult a második nyomozás ön ellen. Akkor az előtt látogatott vissza?
K. Sz.: Azt hiszem, igen, hiszen nekem senki nem mondott semmit ott.
Fogadták akkor az otthonban, nem kérték meg, hogy ne menjen be.
K. Sz.: Persze, hogy fogadtak, terítettek nekünk, vendégül láttak.
Radu Sorin: Itt nem logikus az ügy, az ügyirat logikája töredékes. Van ugye a kiinduló vádpont, amire nincsen bizonyíték, majd felbukkan a többi gyerek mint sértett, de a kettő között nekem hiányzik valami a folyamatból. Minden gyermek többé-kevésbé ugyanazt vallotta. De innen hiányzik valami, egy töredék.
Mi történt a nyomozással 2016 és 2019 között? Önt kihallgatták? Jogilag milyen minőségében?
K. Sz.: Persze, gyanúsítotti minőségben.
Mikor?
K. Sz.: Nem tudom pontosan, de többször kihallgattak.
Radu Sorin: Házkutatást is végeztek, átkutatták az informatikai eszközeit is, amelynek során nem találtak semmit.
Ez hogy történik? Kap egy idézést, hogy ön gyanúsított, vagy egyszerűen behívják az ügyészségre, és ott közlik a meggyanúsítás tényét?
K. Sz. Írásos idézés érkezik, hogy ön gyanúsított az illető ügyben. Először egyedül mentem, mert nem tudtam, miről van szó, aztán megértettem a helyzet súlyát, és felfogadtam az ügyvédnőt.
2018-ban a rendőrség meg akartatta szüntetni a nyomozást. Ön tudja, hogy miért, és miért hoztak aztán ellenkező döntést?
K. Sz.: Igen, szó is volt erről, megkaptam az információt, de nem ismerem a hátterét.
Radu Sorin: Ez inkább technikai kérdés. Az ügyészség vagy saját maga, vagy a rendőrségen keresztül nyomoz, létrehoz egy dossziét, ez kerül a bíróságra, és látják a sértettek és a vádlott is. De van az ügyészségnek egy „házi” dossziéja is, amelynek tartalmát mi nem ismerjük. Vannak elemei, amelyek nem jelennek meg a bírósági ügyiratban, az ügyészség megtartja magának.
De az ügyészség mindent át kell, hogy adjon a bíróságnak?
Radu Sorin: De szankcionálja valaki, ha mégsem? A büntető törvényeket gyakran úgy hozzák, hogy az ügyészségnek legyen igaza sok esetben. Hadd kérdezzek valamit önöktől: milyennek tűnik önöknek az, ha egy fiatal, magyar etnikumú román állampolgár, aki csak minimálisan ismeri a román nyelvet, úgy ír alá egy [román nyelvű – szerk. megj.] vallomást, hogy nem volt vele ügyvéd, tolmács vagy valaki a gyermekvédelemtől. A bírósági szakaszban szembesítik a vallomásával, és rájön, hogy nem az van ott, amit ő elmondott. Többször is nyomást helyeznek rá mondván, vigyázz, mert a hamis tanúzás bűncselekmény, vigyázz, mert a vádlottnak kedvezel, ő pedig többször is elmondja, hogy nem úgy történt, és azt mondja, amire emlékszik.
Tehát egy olyan sértettről van szó, aki időközben nagykorú lett, és vallomást tett.
Radu Sorin: Igen, a nyomozati szakaszban vallomást tett tolmács nélkül, de azt nem ő írta le, hanem a rendőr. Ő csak aláírta. A bírósági szakaszban pedig azt róják fel neki, hogy hazudik a bíróságon, holott neki tolmácsra volt szüksége a teljes bírósági szakaszban. A bíróságon egyszerű kérdésekre nem tudott válaszolni, evidens volt, hogy nem ismeri a román nyelvet. Az ő baja, nem számít, de a bíró felhánytorgatta neki, hogy miért nem tartja fenn a nyomozati szakaszban tett vallomását. De nem volt az embernek tolmácsa, nem ismerte eléggé a román nyelvet.
Ő maga tudatában volt annak, hogy nem ugyanazt mondja, mint a nyomozati szakaszban?
Radu Sorin: Megmondták neki. És megkérdezték, melyik az igaz, azt mondta, az, amit itt a bíróságon mondott. Sok hasonló elem volt a tárgyalásban, amelyekről nem akarok bővebben beszélni, mert nem állok harcban a bíróval, az nem volna elvszerű. Majd a fellebbviteli szakaszon megtámadjuk ezeket a látványos eljárásbeli hiányosságokat.
Az elején említettem a dolgot a pszichológussal. Lehet, hogy csak a gyerekeket akarta segíteni, de eljárásilag ez nem normális. Vagy hogy elutasították az alapítvány bevételét a peres eljárásba. Vagy lényeges bizonyítékok elutasítása. Ezek már a fellebezéshez tartoznak, de beszélnünk kell róluk, mert nem normális, hogy így tárgyaljanak egy ügyet.
Amikor először ment kihallgatásra, feltételezem, hogy még nem gyanúsítottként, ismerte azt a jogát, hogy kérhet tolmácsot és fogadhat ügyvédet?
K. Sz.: Nem, illetve akkor hozták a tudomásomra, amikor már ott voltam. De ha már ott voltam, vallomást tettem.
Legközelebb már ügyvéddel ment?
K. Sz.: Pontosan.
Volt tolmácsa is?
K. Sz.: Nem, mert nem kértem. Eléggé ismerem a nyelvet, nem tökéletesen, de nem kértem.
Mi történt akkor, amikor meglátogatta az első sértett gyereket? A vádiratban az szerepel, hogy az iskolában látogatta meg, és azt mondta neki, hogy nyilatkozza azt, amit megbeszéltek.
K. Sz.: Nem látogattam meg azt a kiskorút az iskolában.
Mit gondol, akkor az iskola igazgatója miért vallotta ezt?
Radu Sorin: Ez számunkra is kérdés, de a bíró elutasította ezt a kérdésünket.
K. Sz.: Én nem kerestem fel a kiskorút, az igazgató urat a bíróságon láttam életemben először. Nem ismertem korábban.
És a gyerek mit mondott, járt ön ott, vagy sem?
K. Sz.: Nem láttam sehol a dossziéban. Ismétlem, nem kerestem fel a kiskorút az iskolában, nem ismerem az igazgatót, a bíróságon láttam először. A bíróságon azt mondta, felismer engem, de már akkor mondtam az ügyvéd úrnak, hogy én az életemben nem láttam ezt az urat, és nem mentem abba az iskolába. Ő azt mondta, felismer engem, és hogy valaki mással voltam ott, de nem mondta, kivel. De én egyáltalán nem ismerem őt.
Hogyan tudta meg 2019-ben, hogy több gyerek is azt vallotta, hogy ön szexuálisan és más módokon bántalmazta őket?
K. Sz.: Írásban értesítettek erről. Behívtak a rendőrségre, és felsorolták a cselekményeket.
Hogyan magyarázza, hogy 15 gyermek egybehangzóan állítja ezeket?
K. Sz.: Nem tudom megmagyarázni, nagyon drámai, amit ezek a gyerekek mondtak. Több elméletem is van. De én tagadom ezeket a cselekményeket, ahogy a vallomásomban is tettem. Szerintem ezeket a gyerekeket nagyon könnyű befolyásolni, higyjék el nekem. Ha velük töltesz egy hetet, már a legjobb barátjukká válsz, te leszel nekik a legkedvesebb, főleg ha figyelmet fordítasz rájuk, szeretetet, tisztességet, játszol velük, viszel nekik adományokat, stb. De nem tudjuk megmagyarázni, miért vallottak egybehangzóan, ismétlem, nagyon könnyen befolyásolhatóak.
Mégis kinek lenne érdeke befolyásolni őket?
K. Sz.: Mi is kérdéseket teszünk fel, több szálat is feltételezek. Több mint kilenc évet dolgoztam az alapítványnál, nagyon sok dologról tudok, ami ott történik. Lehet, hogy olyat is tudok, amit nem akarnak, hogy kitudódjon. De ismétlem, én nem akarok ártani az alapítványnak, és főleg nem akarok ártani a ferences atyának. Nem rúghatunk bele, az atya harminc év aatt több ezer gyereket megmentett. Számomra ő egy példakép, egy szent. Az más dolog, hogy az otthonokat milyen emberek vezetik.
Radu Sorin: Én nagyon tisztelem a ferences rendet, szerintem ez a legszebb rend a katolikus egyházon belül. Mivel az ügyfelem kérésére ügyvédként nem voltam eléggé éles, hogy ne mondjam: agresszív, néhány dolgot nem hozhattunk be az ügybe. De ne felejtsük el, maga a ferences atya nyilatkozta nemrég egy magyarországi lapnak, hogy a gyerekek más eljárások során is túloztak. A csúcs az volt, hogy a bíró indoklás nélkül elutasította azt a tanúnkat, aki ugyanabban az otthonban dolgozott, ahol a vádlott, még előtte és utána is, és ő is azt mondta nekünk az első gyerekről, hogy képes túlzásokra, dicsekedett az otthonban. Hiába kértük, hogy tanú legyen. Az is biztos, hogy az ítélet kihirdetése után meggondolta magát. Sokan félnek, de hát mitől? A vádaktól? Hagyjuk a vádakat a bűnvádi eljárás lezárásáig. De valaki itt rejteget valamit, és nem tudom, hogy miért.
K. Sz.: Ahogy kihirdették az ítéletet, már nem is a gyerekekről volt szó, vagy hogy mit tettem én, mit nem, hanem egyből politikai síkra terelődött az ügy. A magyar parlamentben is erről vitáztak. Akkor miről beszélünk?
A vádiratban az szerepel, hogy ön a nyomozati szakaszban azt mondta, hogy összeesküvésről van szó a gyerekek részéről. Még mindig fenntartja ezt?
K. Sz.: A gyerekek vagy valaki más részéről, de igen, összeesküvésről van szó. Még nem tudom pontosan.
A bíróságon tett vallomást?
Radu Sorin: Nem tett.
K. Sz.: Nem, nem.
Radu Sorin: Amikor a bíró először jelentette be, hogy ítéletet fog hozni, mi hosszabb határidőt kértünk, hogy összehangolhassuk a vádlott vallomását. Ez normális, máskor is megtörténik, mert [a nyomozati szakaszban – szerk. megj.] több vallomást is tett. És hogy lássuk, milyen bizonyítékokat javasolunk még. Ezt nem engedték meg nekünk. Azt jelenti, a bírónak elegendő információ állt a rendelkezésére, hogy ítéletet hozzon. Ezért nem értjük, utána miért halasztotta el az ítélethirdetést, hiszen ítélkezhetett volna a felek írásos konklúziói nélkül is.
De szabályos az, hogy a vádlott ne tegyen vallomást a bíróság előtt?
Radu Sorin: A büntetőeljárási törvénykönyv szerint a vádlottnak jogában áll beszélni vagy hallgatni is. Vallomást tehet akár az első tárgyaláson, akár a következőkön, akár a tárgyalás végén, vagy az utolsó szó jogán, ami nem vallomás. Vagy ahogy mi kértük az utolsó tárgyaláson, hogy beszélhessünk külön mindegyik vádpontról. Én így csináltam volna, és ezt kértem a bírótól. De tényleges vallomást nem tett, az előbb említett okokból, és nem azért, mert nem szerettük volna, hogy vallomást tegyen. De a bíró nem tűzött ki újabb tárgyalási fordulót, hogy tanulmányozhassuk az aznapi fordulón elhangzottakat. Ehhez joga van, és ez volt az ő értékelése.
A nyitóképen a dévai otthon egyik felújítás alatt lévő lépcsőháza látható. Fotó: Sipos Zoltán / Átlátszó Erdély
Tudomása van jelenleg is zajló visszaélésekről gyermekekkel szemben? Haladéktalanul értesítse a hatóságokat! Múltban zajlott, feltárásra érdemes esetről van információja? Lépjen kapcsolatba velünk biztonságos csatornákon!
