A székelyföldi erdők védelmében egy szászföldi civil szervezet perelte az osztrák fűrészüzemet, a Schweighofer behajtaná a perköltségeket. Az egyik leggyorsabb erdélyi közéleti adománygyűjtés hátteréről kérdeztük Hans Hedrich aktivistát, a Neuer Weg alelnökét.

Augusztus 6-án adománygyűjtés indult, miután a Holzindustrie Schweighofer blokkolta az ismert környezetvédő, Hans Hedrich bankszámláját. Az Átlátszó Erdély akkor interjút kért Hedrichtől, de mire vasárnap találkoztunk Kolozsváron, a szükséges pénz – mintegy 4800 euró – már össze is gyűlt, így az adománygyűjtés helyett a Schweighofer elleni perekről és a romániai erdőirtásokról beszéltünk, valamint arról, hogy mit tehet egy kis civil szervezet, ha már a nagyüzemi fakitermelést és -feldolgozást megállítani nem lehet.

Össze tudnád foglalni a Holzindustrie Schweighofer elleni pereiteket, és hogyan jutottatok el oda, hogy most a Schweighofer végrehajtást rendelt el ellenetek?

Amikor rákérdeznek erre, mindig gondolkozom, hol kezdjem: a jelenben vagy a múltban? Ha a jelenben kezdem, ott kell kezdenem, hogy a Neuer Weg egyesület közigazgatási pert indított a Holzindustrie Schweighofer SRL ellen, ami a rétyi gyárat illeti a Bukaresti Táblabíróságon, elvben még van esélyünk arra, hogy ezt megnyerjük. Ennek a pernek a tétje az, hogy ha a bíróság igazat ad nekünk, akkor a rétyi fafeldolgozó üzem le kell álljon.

Az utóbbi időben többször is felvette velünk a kapcsolatot a Schweighofer egyik képviselője, és felajánlotta, jó lenne leülni tárgyalni, tisztázni a félreértéseket, tekintve hogy az egyesületünk által kezdeményezett, a rétyi fűrészüzem megnyitásának törvényessége ügyében kezdeményezett 6 perből 5-öt elvesztettünk.

A megkeresések alkalmából a Schweighofer mindig hangoztatta, hogy felhalmozódtak az ügyvédi költségek, és jó lenne ezt az egészet tisztázni. Ebből csak egy dolgot lehetett érteni, azt, hogy kérnek valamit cserébe, hogy ezeket a költségeket ne hajtsák végre rajtunk.

Mit tudnánk cserébe adni? Hát azt, hogy ebből az utolsó perből visszalépünk. Ezt a sejtésünket igazolja az, hogy bukaresti székhelyű társszervezetünket, a BankWatch Romaniát meggyőzte a Schweighofer, hogy lépjen ki a perből, cserébe nem hajtja be rajtuk a költségeket.

Mekkora összegről beszélünk?

Plusz-mínusz 20 ezer euró a teljes összeg. Ha két szervezet fizette volna, akkor 10-10 ezer euró lett volna, de mivel a BankWatch kilépett, mi kellene kifizessük a 20 ezer eurót. A Neuer Weg bankszámláját máris zárolta a Schweighofer, sajnos azon a bankszámlán 50 bani lehetett, nem volt mit elvegyen tőlünk.

A következő lépés az volt, hogy négy civil pert indított ellenünk Fogarasban, hogy személyesen rajtam, illetve az egyesület elnökén, Johannes Klein lelkipásztoron hajtsa be a perköltséget, amit az egyesülettől nem tudott . Úgy érvelnek, hogy minket azért kell felelősségre vonni, mert rosszindulatból indítottuk a pereket a Schweighofer ellen, hogy a cégnek az ügyvédi honoráriumok által károkat okozzunk.

Mi úgy gondoljuk, úgy a román alkotmány, mint a Románia által ratifikált Aarhusi egyezmény biztosítja minden polgár számára, hogy bírósághoz forduljon környezetvédelmi ügyben, tehát ilyen szempontból mi fedve vagyunk, ezt a négy pert nem fogják tudni megnyerni, nem tudnak minket arra kényszeríteni, hogy lemondjunk az utolsó, közigazgatási perről.

KAPCSOLÓDÓ
Dehogy „teszteltek”, fafeldolgozás folyt a rétyi Schweighofer-üzemben

Menjünk vissza a múltba. Melyik per vezetett oda, hogy 4 ezer euró kifizetésére köteleztek?

2015-ben engem magánszemélyként beperelt a Schweighofer cég és a tulajdonosa, Gerald Schweighofer a bécsi kereskedelmi törvényszéken rágalmazásért. Azt kérte, vonjak vissza néhány állítást, többek között azt, hogy az üzem törvénytelenül kitermelt fát is feldolgoz, valamint hogy a rétyi gyár törvénytelenül épült fel.

Azt, hogy törvénytelenül kitermelt fát is feldolgoznak, sajtóközleményben ismerték el.

Utólag igen, de ez két évvel ezután történt. Addig fenntartották, hogy minden rendben van. Az volt a trükk, hogy mivel a bécsi törvényszék egy specializált törvényszék, ahol bonyolult kereskedelmi ügyeket tárgyalnak, a feleket kötelező módon ügyvéd kell képviselje.

Romániában nehéz olyan ügyvédet találni, aki az osztrák ügyvédi kamara tagja, ha lenne is ilyen, akkor drága, így nekünk nem volt ügyvédünk. Emiatt a törvényszék egy az egyben elfogadta a Schweighofer kérését és állításait anélkül, hogy érdemben megvizsgálta volna őket.

Így született meg a felperesnek kedvező döntés, mely jóváhagyta 4067 euró költség megtérítését. Az igazság az, hogy én el is felejtettem ezt a 4 ezer eurót, ugyanis a döntésben egy másik, 1000 eurós összegről is szó van: a kártérítés, amit kérhet, ha nem vonjuk vissza hivatalosan az állításainkat.

Nekem ez az 1000 euró maradt meg, azt mondtam, azt megengedhetjük magunknak, nem vonjuk vissza, amit állítottunk. Biztos voltam abban, hogy a Schweighofer számára nem fontos a pénz, sokkal fontosabb számára megvédeni az imidzsét. Ha végrehajtaná a döntést, igazából veszítene, mert ugye ezzel újból téma lesz. Tovább romlana az imidzse, ha behajtja ezt az összeget, ami számára kevés, nekünk sok.

Hans Hedrich nyilatkozik a sajtónak a rétyi Schweighofer-üzem mellett található Óriáspince-tetőn. Fotó: az aktivista Facebook-oldala

Ugyanakkor a jogállamiság alapja az, hogy a bírói döntéseket végrehajtják. Ráadásul kevesebb zsarolási potenciálja lehet a Schweighofernek, ha ti magatoktól kifizetitek ezeket az összegeket.

Ez így van, én nem cáfolom, hogy ez jogos lenne. Persze van benne trükk, hogy Ausztriába visz…

Ezt mi, újságírók is ismerjük, az a neve hogy libel tourism. Az a lényege, hogy a sértett fél egy olyan országban perel, ahol nagyon súlyos büntetéseket szabnak ki rágalmazásért, illetve az ügyvéd nagyon drága. Arra számít, hogy a médiaorgánumnak egyrészt nem lesz pénze megfizetni az ügyvédet, másrészt nagy eséllyel megnyeri ezt a pert.

Igen, ez a trükk, ezzel kell együttélni. Én elfogadom, hogy vannak játékszabályok, jogállamban ezek szerint kell játszani. De tudván, hogy mennyire nem dolgozik korrektül a Schweighofer, mennyi mindenről hazudott, mennyi kárt okozott, mi akkor azt mondtuk, annak ellenére, hogy megnyerte ezt a pert, mi azt nem fogjuk kifizetni, hajtsa végre. Mi élünk a mi jogunkkal, ő él az ő jogával.

Most visszatérek a jelenbe: egyszercsak felébredtem, hogy zárolták a személyes bankszámlámat. Ezt elvileg a végrehajtó levélben közli, de én azt nem kaptam meg, ugyanis a régi lakcímemre küldték. Ez rendben van, ugyanakkor az, hogy most, 3 év múlva hajtja végre ezt az összeget, csak azt jelentheti, hogy kényszeríteni akarnak minket, hogy találkozzunk, egyeztessünk.

Előfordulhat, hogy a cég csak ki szeretne pipálni egy ilyen találkozót, ugyanis a fenntartható és felelős erdőgazdálkodást tanúsító szervezet, az FSC – mely 2017-ben a törvénytelen fakitermelés-botrányok hatására visszavonta a Schweighofer tanúsítványát – arra kötelezte a Schweighofert, hogy kezdjen párbeszédet civil szervezetekkel, ha vissza akarja szerezni a tanúsítványt.

Ki koordinálta a Schweighofer rétyi földvásárlását?

B. D. T., S. Z. Ez megvolt? Egy volt honatyának jóval nagyobb lehetett a szerepe a befektetés megvalósulásában, mint amennyit eddig a közvélemény elé tárt. Nem most fogjátok először hallani a nevét. Homályos tulajdonosi hátterű cég vásárolta fel, majd adta tovább a Holzindustrie Schweighofer-nek azt a 70 hektárnyi földterületet Réty határában, ahol az osztrák cég új fűrészüzemének építkezési munkálatai jelenleg is zajlanak.

Attól féltek, hogy ez egy PR esemény lesz, amit a cég az FSC-tanúsítvány visszaszerzésére fog felhasználni?

Igen, fennáll ez a lehetőség. Számukra nagy tétje van egy ilyen találkozónak, hogy készüljön egy kép, amelyen mosolyogva kezet fogunk. Ezt el lehet adni úgy, hogy mindent tisztáztunk, milyen jól egyezünk, satöbbi. Emiatt mi sosem fogadtuk el a meghívást, hogy találkozzunk vagy tárgyaljunk. Miután látták, hogy minket nem lehet sarokba szorítani, előszedték a bécsi bírói határozatot.

Említetted, hogy ez a történet azzal kezdődött, hogy több pert indítottatok a Schweighofer ellen, a pereket azonban elvesztettétek. Ezek a perek miről szóltak?

Minden perben külön-külön megtámadtunk egy-egy engedélyt, ami alapján a rétyi gyár megépült és beindult (a perekről egy 2016-os áttekintés itt elérhető – szerk. megj.). Ha egy ilyen pert megnyertünk volna, akkor ez azt jelentette volna, hogy a gyár működését fel kell függeszteni. A befektetés értéke 130 millió euró, így a cég számára a tét nagy volt.

Ezeket a pereket sajnos elveszítettük, ugyanis nem tudtunk hivatalos szakvéleményeket benyújtani, csak olyan, opcionális szakvéleményt tudtunk csatolni, amit a bírónak nem kötelező figyelembe vennie. Az opcionális szakvélemény tucatnyi törvénysértésről, többek között bűncselekményről is tartalmazott információkat. Az építészek aláírási jogát fel is függesztette az országos építész-kamara.

Sajnos ezekre a szakvéleményekre a bírók ítéleteikben nem is hivatkoztak, mintha nem is léteztek volna.

KAPCSOLÓDÓ
Engedélyek nélkül üzemeli be a Schweighofer a rétyi fenyővágóhidat

Mit tehet a civil szféra most, hogy a feldolgozóüzem működik, és annak az esélye, hogy ezt a működést felfüggesszék, elég kicsi? Hogyan lehet valamilyen módon kontrollálni, transzparenciára és valós párbeszédre kényszeríteni a Schweighofert, valamint arra, hogy ne használjon fel törvénytelenül kitermelt fát?

A kemény módszer a per volt, ez nem volt sikeres. Maradnak a puhább módszerek: írni arról, hogy továbbra is irtják az erdőket, és hogy a törvénytelenül kitermelt faanyag esetleg a Schweighoferhez kerül. Közölni ezt az FSC-vel is megakadályozandó, hogy a cég visszakapja a tanúsítványt, amelynek a birtokában a termékei ára megnő.

Nyilván ettől még a Schweighofer nem megy csődbe, a fára továbbra is igény van, de azt meg lehet így akadályozni, hogy a cég túlságosan pozitív, a valóságnak nem megfelelő imidzset építsen fel magának.

A törvénytelen erdőkitermelések néhány éve voltak hatalmas téma Romániában, azóta csend van. Változott valami?

2015-ben jelent meg Gabriel Păun (a.k.a Agent Green) videója, melyben a Schweighofer kapujában spray-jel lefújják, akkor valami megtört a Schweighofer addigi pozitív imidzsében. Témává vált a törvénytelen erdőkitermelés, a politikum reagált, kicsit szigorította a törvényeket – igaz, aztán egy idő múlva lazítottak rajtuk.

Az azonban elmondható, hogy a nagy, törvénytelen kitermelések alábbhagytak, már nem vágják a fát annyira látványosan, és szerintem a mennyiségek is csökkentek. Úgy tudom, most már a Schweighofer viszonylag sok fát importál külföldről, Szlovákiából, Lengyelországból, Csehországból, Ukrajnából, ami arra utal, hogy már nem olyan olcsó vagy egyszerű beszerezni Romániában a szükséges famennyiséget.

Azt is hallottam szakemberektől, hogy a fa világpiaci ára alacsony, így mivel a Romsilvától viszonylag magas áron veszik a faanyagot, a romániai fafeldolgozók nem igazán versenyképesek. Változik tehát a kép, de a kistermelő számára nem igazán előnyösen. A tűzifa ára emelkedik – például Háromszéken a tűzifa ára 4-5 év alatt megduplázódott.

Az erdőkitermelések real time monitorozása hatalmas munka, nagyon drága, így közel lehetetlen a civil szféra számára. Mit lehet mégis tenni?

Igen, így van, civil szféra ezt a munkát csak korlátozottan tudja elvégezni, ez a hatóságok feladata lenne. Azért is nehéz erdőirtások ellen harcolni, mert ez párhuzamosan nagyon sok, rendszerint elszigetelt helyen történik, ez egy decentralizált probléma. El kell teljen pár év, míg Google Maps-en látszanak az erdőirtások.

Pozitívum viszont, hogy az egyszerű, falusi emberek jól értik, miért fontos megtartani az erdőket, látják az összefüggést az erdőirtások és az árvizek, földcsuszamlások, az éghajlatváltozás között. Ők a természettel élnek, az erdőre erőforrásként tekintenek, tudják, hogyan kezelték az erdőket régen. Ha tarvágás van, tudják, ki gazdagodik meg ebből, a faluban megy a pletyka.

Nem tudják megfékezni, nincsen ilyen civil hozzáállás, de nem buták ezek az emberek, látják az összefüggéseket, tudják, hogy ez káros a környezetre és a saját életminőségükre.

Több nagy fafeldolgozó cég van Romániában, ennek ellenére mindig csak a Schweighofer kapja a negatív hírverést. Miért?

Ha az utóbbi öt évre gondolunk, akkor ez igaz. Azonban 2008-tól éveken keresztül a Kronospan volt kereszttűzben, miután kiderült, hogy a formaldehid rákkeltő, ők pedig ezt használják PAL-lemezek gyártásakor. A Kronospan sokáig köztéma volt, csak utána következett a Schweighofer.

Nyitókép: Hans Hedrich (jobbra) egy tüntetésen. Forrás: az aktivista Facebook-oldala