Tánczos Barna egyik állítását vizsgáljuk. A nyilatkozat forrása a Krónikának adott interjú, megjelent 2026. szeptember 10-én.
Tánczos Barna azt állítja, hogy Romániában robbanásszerűen nőtt a vágókapacitás, a kiskérődzők esetében is.
A kijelentés szűken értelmezve igaz.
„Romániában robbanásszerűen nőtt a vágókapacitás, például a kiskérődzők esetében. Ma már óriási vágókapacitással rendelkezik az ország. Románia jelenleg is exportál húst az Európai Unióba és közel-keleti országokba. Tehát megvan a hazai kapacitás, és szerencsére a vágott állatok húsának exportja is működik, még ha nem is olyan volumenben, mint az élőállat-export.”
Tánczos Barna szembemegy az újabb uniós állatjóléti szigorításokkal
Miért érdekes, hogy mennyi állatot vágunk, és hogyan függ össze a vágókapacitás a juhászok keddi tüntetésével?
A juhászok idén nyáron már többször tüntettek Bukarestben, mert nem tudják eladni a felnevelt állatállományt. Ráadásul a juhok tartása nyártól nagyon megdrágult: egyrészt a forróság és az aszály rontotta a legelők minőségét, és megdrágította a takarmányt, másrészt a tenyésztők nem számítottak arra, hogy nem tudják eladni ősszel az állatokat, és takarmányozni kell őket.
Az exportra nevelt állatok zömét azért nem tudják eladni, mert két, nagyon ragályos, járványos állatbetegség miatt idén júniusban az Európai Bizottság az év végéig megtiltotta Romániának, hogy bárhova élő juhot és kecskét exportáljon.
A kiskérődzők pestise miatt 2024-től nem exportálhatunk az uniós tagországokba élő juhot és kecskét. Mivel az utolsó fertőző góc 2025 májusában történt jelentése után egy évvel újból feltűnt ez a betegség, ezúttal Maros megyében, ahol korábban nem detektálták, az EB úgy véli, Románia nemcsak a járványt nem tudta felszámolni, de abban sem lehet megbízni, hogy korrekt módon felderíti és jelenti a betegség terjedését. (Erről hosszabban itt olvashatsz.) Ezért megtiltotta a romániai tenyésztőknek az unión kívüli exportot is, holott Románia főleg a Közel-Keletre exportált.
Nagy pénz lett az élő juhok kivitele
Romániában sokkal több juhot tenyésztenek, mint amennyit a lakosság elfogyaszt. 2025 végén az ország juhállománya 10,7 milliós volt az Országos Statisztikai Intézet szerint (.pdf, 16. oldal). A nagyságrend idén sem változott. Az egy főre eső fogyasztás és az egyedek átlagos vágósúlya alapján végzett becslés szerint ennek körülbelül a 35–40 százalékát fogyaszthatja el a hazai lakosság, főként húsvét körül.
Az élőállat-export értéke viszont óriásit nőtt, mióta beléptünk az EU-ba. Míg a juhállomány 25 százalékkal gyarapodott 2007 óta, addig az élő állatok kivitelének értéke megháromszorozódott. Egy szintén a statisztikai intézet adatait felhasználó tanulmány alapján 2007-ben a közel 8,5 milliós juhállományból a kivitt állatok értéke 76,4 millió euró volt. A 2020-as években a több mint tízmilliós állományból exportált állatok értéke már meghaladta a 250 millió eurót.
A júniusi exporttilalom előtt az állategészségügyi hivatal vezetője még úgy becsülte, idén akár a 300 millió eurót is elérheti az élő juhok kivitelének értéke. Erre most kevés az esély azzal együtt, hogy nyárig a romániai tenyésztők több mint 145 millió eurót kasszíroztak egy hatalmas algériai üzletből, amely ott korrupciós botrányba torkollt.
Ha nem lehet exportálni, le kellene vágni
Az élőállat exportjának alternatívája a vágás, a levágott állat húsa ugyanis már nem terjeszti a betegséget, ezért levágva szabad exportálni. Ezért érdekes, hogy mekkora vágókapacitással rendelkezik Románia.
Ahhoz, hogy ellenőrizhessük Tánczos Barna ügyvivő agrárminiszter kijelentését, miszerint „robbanásszerűen nőtt a vágókapacitás”, a robbanásszerűt úgy értelmeztük, hogy rövid távon megtöbbszöröződött. Magát a vágókapacitást nem tudtuk közvetlenül ellenőrizni, mert több megyei állategészségügyi hivatal sem tünteti már fel az engedélyezett farmok és feldolgozóegységek listáján a vágóhidakat és azok kapacitását.
Ezért a kihasznált ipari kapacitást ellenőriztük: megnéztük az Országos Statisztikai Intézet kimutatását a vágóhidakon ténylegesen levágott állatokról. A juhokat és kecskéket egyben számoló kimutatások szerint
- 2023-ban 302 160,
- 2024-ben 475 397,
- 2025-ben pedig 1 097 649 kiskérődzőt vágtak le hazai ipari vágóhidakon.
Az itt levágott kiskérődző állatok száma a 3,6-szorosára nőtt, tehát rövid időn belül megtöbbszöröződött a kihasznált ipari vágókapacitás.
Ugyanez látszik a hasított súlyban is. 2024-ben 8318 tonna, 2025-ben 16 893 tonna lett az itt levágott juhok és kecskék hasított súlya. Az idei adatokat a havi kimutatásokból összesítettük, eszerint idén januártól augusztusig 9057 tonna lett az összesített hasított súly. (A hasított súly az a lefagyasztott tömeg, ami megmarad az állatokból, miután kivéreztetik és kibelezik őket, illetve levágják a fejüket és a lábuk egy részét.)
Miért fontos a vágóhíd?
A húsexportnál kiváltképp fontos, hogy vissza lehessen követni a termék készítésének minden fázisát. Ezt pedig a hivatalos engedélyekkel és minőségbiztosítással rendelkező vágóhidak tudják nyújtani. A nagyipari vágóhidak tudnák azt a kapacitást biztosítani, amellyel a húsexport az élő állat exportjának reális alternatívájá válhatna.
A statisztikai intézet fenti kimutatásaiból látszik, hogy 2024-ben az állatállománynak mintegy a huszadát, tavaly már a tizedét tudták ipari vágóhidakon levágni.
A havi kimutatásokból viszont az is látszik, mennyivel több kiskérődzőt vágunk le Romániában nem ipari vágóhidakon. Az augusztusig levágott 5,3 millió kiskérődző közül csak 653 ezret vágtak vágóhidakon. Az összes levágott állatból származó bő 58 ezer tonna hasított súlyból csak 9057 tonna keletkezett ipari vágóhidakon.
Augusztus végéig ennek a tizedét, 958 tonnát exportáltunk 7 millió euró értékben, írja a lantulalimentar.ro uniós statisztikára hivatkozva. Ez a húsexport főleg a tiltás után, júliusban és augusztusban pörgött fel.
Összevetve viszont az élőállat-export 250-300 millió eurós értékével az látszik, hogy még ha a húsexport tovább is pörög, és év végéig eléri akár a 15–20 millió eurós értéket, az még mindig csak a tizede annak, amit a tenyésztők az élőállat-exporttal kerestek volna. Vagyis hiába bővült robbanásszerűen a vágókapacitás Romániában, egyelőre nem váltja ki az élőállat-exportot, sőt messze áll ettől.
Karámon innen és túl
Tánczos Barna az idézett interjúban síkraszállt azért, hogy Románia továbbra is az élő juhok exportjának uniós éllovasa maradjon. Sőt azért is, hogy az EU ne szigorítsa az élő állatok szállításának feltételeit további állatjóléti előírásokkal. Daniel Buda EP-képviselő szeptember 16-án azt jósolta, hogy az Európai Bizottság egy hónap múlva engedélyezheti Romániának az élő állatok kivitelét az EU-n kívülre, ha a juhtenyésztők felhasználják az Unió által ingyen felajánlott 1,3 millió adag vakcinát, és beoltják a kivinni szándékozott juhokat.
A hazai juhtenyésztés céljáról és módjairól nem zajlik társadalmi vita, holott a gazdasági haszon csak az egyik szempont. A legelőkön dolgozó juhászok fizetése, munkakörülményei, szociális ellátása nem kerül szóba. Arról, hogy ők hogyan etetik és nevelik a juhászkutyákat, annyiszor sem beszél a mainstream sajtó, ahányszor emberre támadnak kóbor vagy juhászkutyák. Arról, hány haszonállat pusztul el milyen kínok között, miközben a célországba szállítják, még ritkábban esik szó.
Hogy a jövedelmező export ösztönözte juhtenyésztés milyen közvetett és közvetlen módon károsítja a romániai tájakat és a biodiverzitást, arról a Kuhn Thomasszal készített videóinterjúnkban hallhattok bővebben. A beszélgetésből kiderül, hogy az ökológusok egyáltalán nem a gazdák ellenségei.
Illusztráció: Pál Edit Éva
