Azon kiváltságosok közé tartozom, akik az egyetem padjai között igazi, érdemi képzést kaptak. Nem volt túl sok az elmélet és túl kevés a gyakorlat, és mai napig merítek nem csak a jegyzeteimből, hanem a rejtett tanterv üzeneteiből is.

A helyre, a szemináriumi teremre is emlékszem, ahol L. (a tanárunk), miután kiakaszthattuk valami rögtönítélő, sommás ítélettel „az emberekről”, azt mondta: az embereknek mindig igazuk van, mindig racionálisan cselekszenek azon a világon belül, azoknak a jelentéseknek, hatásoknak és azoknak az erőforrásoknak a birtokában, amelyek mindennapjaikat meghatározzák.

Első éven ez sok mindent átrendezett a fejemben, és lehet, arra is hatással volt, hogy nem tudom az embert individuálisan, „légüres térben”, társadalmi meghatározottságoktól mentes cselekvőnek látni.

A román társadalom most nagy bajban van, és ez sokatokat, akik fontos és mérvadó véleményt képviseltek, arra késztetett, hogy megszólaljatok. Úgy érzem azonban, éppen ez a mondat maradt ki a lehetséges helyzetértelmezésekből, szerepét pedig nem a vita kedvéért hangsúlyoznám, hanem azért, mert azt gondolom,

csak a válság társadalmi okainak feltárása segíthetne megoldást találni rá.

Rögzítsük a tényeket: Romániában az arra jogosultaknak körülbelül egyharmada oltatta be magát. Az új koronavírus járványának negyedik hulláma borzalmas, európai és világviszonylatban is kétségbeejtő fertőzöttségi és halálozási adatokat mutat. Az egészségügyi ellátás leterheltségéről és annak orvosokra-ápolókra, de páciensekre gyakorolt hatásáról pedig csak sejtéseink lehetnek.

Az orvostudomány jelenlegi álláspontja szerint a negyedik hullám berobbanása és az alacsony átoltottság között van kapcsolat, és szintén a tudományos konszenzus szerint (néhány, nagyon kevés renitens szakembert leszámítva) a járvány megfékezésének egyetlen, ha nem is tökéletes, módja az oltás.

Az oltást tesztelték, engedélyezték, nincs több mellékhatása, mint bármely más gyógyszernek, és azok a mellékhatások a várt haszonnál lényegesen kisebbek. Végül, nem mellesleg, ugyanaz az orvostudomány mondja mindezt, amelyhez amúgy máskor fogtömésért, lábtöréssel és kruppos gyermekeinkkel is fordulunk.

Mindenkinek, nekem is, vannak olyan barátaink-ismerőseink, akik többé-kevésbé harcosan, de elutasítják az oltást. Egyikük-másikuk esetében még arra is van ötletem, hogy korábbi viselkedésükből hogyan vezethető le mostani reakciójuk. Igen, indulatokat váltanak ki belőlem, hibáztatom őket, és egyre nehezebb cipelnem ezeket az indulatokat.

Az egyes emberek hibáztatása viszont félrevezető, és mint látjuk, semmit nem old meg.

Ha az elutasítás aránya „hozná” más társadalmak átlagait, akkor volna értelme leragadni az egyén szintjén, a romániai társadalomban viszont ez a jelenség tömeges, társadalmi. Hacsak nem ragaszkodunk ahhoz a butasághoz, hogy Romániában valami az emberi veleszületett „személyiségében” más, akkor kénytelenek vagyunk megkeresni a társadalmi okokat.

Aki csak egyéneken kéri számon az erkölcsös viselkedést, az azt az egyszerű tényt téveszti szem elől, hogy társadalmi lények vagyunk, és ami társadalmi méreteket ölt, amögött csak társadalmi okok lehetnek.

(Igen, ez a megközelítés háttérbe szorítja az egyéni döntés szabadságát, de ne tegyünk úgy, mintha azt lehetne feltételezni, hogy mindenki számára rendelkezésre áll a megértés, az értelmezés és a cselekvés teljes spektruma. És ha ezekre végre alkalmunk lesz ránézni, talán még van esély a teljes összeomlást megakadályozni.)

Az oltás tömeges elutasítása miatt emiatt én magunkat vádolom. Magunkat: a társadalmat és az államot.

Bármilyen kényelmes is az egyes embert felelőssé tenni ostoba, erkölcstelen és szolidaritáshiányos viselkedése miatt, az ő viselkedése a sok évtizede kibontakozó társadalmi kudarcaink következménye. És velünk együtt ők mindannyian áldozatok.

Cserbenhagyott minket az állam a tájékoztatás mozzanatában. Arra kevésbé látok rá, hogy egy újságírónak mekkora vesződség valós adatok birtokába kerülni, mennyire transzparens a döntéshozatal, de az állam karba tett kézzel hagyja egészen primitív és káros „portálok” működését, amelyek egyhangúlag félretájékoztatnak és uszítanak.

És ez nem most kezdődött. Kutatók, tényfeltáró újságírók akár életük kockáztatásával mutatnak rá évek óta pl. az orosz álhírgyár rettenetesen káros következményeire. Azok, akiket megválasztunk, és akiknek dolga lenne ezzel kezdeni valamit, nem tekintik ezt feladatuknak. Vagy tán nem is értenek belőle semmit.

Cserbenhagyott minket az állam az egészségügyi rendszer felkészítésével. Semmi érdemleges nem történt másfél év alatt sem anyagi értelemben, sem a dolgozók felkészítésének tekintetében. Kiszámíthatatlan, követhetetlen, ellentmondásos és ésszerűtlen döntéseket hoz, érzékelhetően a közhangulathoz is igazodva, illetve semmiféle következményt nem vállalva.

És persze cserbenhagyott minket a kormányzat, amely ízléstelenül ezekben az időben is hatalmi játszmákra összpontosít ahelyett, hogy az egy éve esedékes mozgósítási, tájékoztatási és válságkezelő munkát elkezdené végre elvégezni.

De benne van a tágabb társadalom keze is jócskán a kialakult helyzetben. A társadalom évtizedek óta szépen és nem érdekmentesen felépített individualista ideológiájának te is, mi is áldozatai vagyunk. Korunk mindent az egyéni felelősség hatáskörébe sorol:

• Beteg vagy? Mit szúrtál el?
• Bajban van a gyereked? Hogyan teljesítettél szülőként?
• Szegény vagy? Vagy csak nem gyarapszol anyagilag? Akkor biztosan elég motivált és tettrekész vagy?

Felfeslett vagy egyenesen nevetségessé vált a társadalmi szolidaritás. Nincs, de már nem is keresünk nagyobb léptékű társadalmi megoldásokat egyéni bajainkra. Nem csak megtanultuk, hanem magunkévá is tettük ezt az individualista szemléletet.

Felelősséget vállalunk magunkért, és csak magunkért.

Mondhatnád, hogy spekulálok, de az oltásszkepszis nem januárban kezdődött. Korábbi kutatások kimutatták, hogy a komolyan vett individualizmus, a gyermek teljes boldogulásának felelősségét anyára hárító szemlélet hívta életre elsősorban középosztálybeli anyákban az oltások elutasítását, hiszen a gyermekük az ő felelősségük, senki másra nem számíthatnak.

És lássuk be, ennek szerves része az egészségüggyel szembeni szkepszis, „az orvos körmére nézés”, a gyanakvás, az alternatívák keresése. Semmi köze tájékozottsághoz, de szorongáshoz és magára utaltsághoz annál inkább.

És az alacsonyan iskolázott emberek? Az alig tengődők? A bizonytalanságban, kiszolgáltatottságban élők? A tájékozódni nem tudók: ők mikor tapasztalták meg utoljára a tágabb társadalom feléjük megnyilvánuló szolidaritását? A biztonsági hálót? Rettenetesen cinikusnak érzem most az oltottságot rajtuk számon kérni, még ha együtt zuhanunk is.

Oda is közösen jutottunk el, hogy emberek milliói számára episztemológiailag ugyanolyan súllyal bír egy ismeretlen által megosztott fecni holmi számokkal vagy egy szélhámos, mint egy tudományos közlemény vagy egy szakértő álláspontja. Közösen hagytuk erodálódni a tudományt és annak státusát, megnyirbálni a finanszírozását, leépülni az oktatási rendszert.

Minden erőnkkel az egyéni menekülési útvonalak feltárásán és bejárásán vagyunk,

és nem látunk ki a saját helyzetünkből sem az okok, sem a megoldások terén. Bizalmatlanok vagyunk az egészségügy romló vagy legalábbis kiszámíthatatlan, egyenetlen színvonala miatt, és csak azt tesszük, amire évtizedek óta ösztönöznek: kézbe vesszük a sorsunkat, miközben lelepleztük a bennünket bizonytalanságban tartókat.

Az pedig, hogy egy válságban kinek-kinek ehhez milyen információk, milyen megértést segítő tudás, mennyi bizalom és mekkora szolidaritási hajlandóság áll rendelkezésére, az közös mulasztásunk.

A szerző szociológus, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatója. Ezt a szöveget a saját Facebook-profilján tette közzé, az Átlátszó Erdélyen minimálisan szerkesztve és az ő engedélyével közöljük.

Nyitókép: Mat Napo. A kép forrása: Unsplash

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Magunkat vádolom appeared first on Átlátszó Erdély.

Különböző nagyságú és profilú szervezetek hogyan birkóznak meg a mostani bizonytalansággal? Mit terveznek a karantén utánra? Statisztikákat böngésztünk, üzleti tanácsadót és vállalkozókat kérdeztünk, mi a cégük karanténstratégiája, és mit terveznek utána.

Arról, milyen állapotban vannak most a cégek, kevés a felmérés, kimutatás, mert éppen minden változik, és a karanténidőszak végén sem pattan hirtelen vissza minden cég oda, ahol március 15-én volt. A hazai kis- és közepes vállalatok április közepén megkérdezett vezetőinek kétharmada mondta, hogy nagyon is érinti a mostani válság. Egyharmaduk forgalma már több mint 70 százalékkal esett vissza, és mindössze 4 százalékuk nem tapasztalt visszaesést. Itthon a kiskereskedelem az az ágazat, amely még nőtt is áprilisban az egy évvel korábbi volumenhez képest 4,1, százalékkal.

Ahhoz képest, hogy az Európai Bizottság 6 százalékos GDP-visszaesést jósol idénre Romániának, és 7,5 százalékos zsugorodást a teljes Európai Unióban, a hazai kisvállalkozók egészen bizakodóak. Bő egyharmaduk arra számít, a forgalmuk hat hónapon belül visszatér a válság előtti szintre, közel egyharmaduk egy év alatt gondolja ledolgozni a válságot, és csak negyedük szerint lesz ehhez szükség akár két évre is.

A szükségállapot végén nem szabadulunk meg a koronavírustól,

ezért minden vállalkozó igyekszik valahogy csökkenteni a fertőzés kockázatát. Körülbelül egymillió munkavállaló dolgozik most otthonról Romániában, és a cégek egyik nagy kívánsága, hogy még rugalmasabbá váljon a távmunka a munkatörvénykönyvben és nyilvántartása a jelenléti naplóban. Annak ellenére, hogy az általunk megkérdezett vállalkozók egyike sem szeret otthonról dolgozni, mert nem hatékony.

Az említett felmérésben a cégvezetők több mint 80 százaléka tartja szükségesnek maszk viselését a munkahelyen, háromnegyedük a munkafelületek rendszeres fertőtlenítését, kétharmaduk az egyszerhasználatos kesztyűket, és a megkérdezettek több mint fele növelné az egyéni munkafelületek közötti távolságot. 

[wp_ad_camp_1]

A fizikai távolságot van, aki időben teremti meg a munkavállalói között: az eddig egyetlen váltásban zajló termelését széthúzza három váltásba, válaszolta Farkas Levente üzleti tanácsadó a kérdésünkre, hogy ügyfelei milyen biztonsági intézkedéseket vezettek be a cégüknél.

Azaz a járvány elleni védekezés is befektetésre kényszeríti a vállalkozókat, akik vállalnának többet is: például fizetnének azért, hogy leteszteljék a munkatársaikat, amennyiben kapcsolatba kerültek fertőzött személlyel, de ezt a jelenlegi tesztelési protokoll nem engedi. Pedig mindenkinek jobban megérné, mint az, hogy az illető így otthonülésre kényszerül. 

A biztonságra fordított összeg elhanyagolható amellett, hogy nem indulhat automatikusan újra minden vállalkozás a szükségállapot lejártával, május 15-én, és az újraindulók sem fognak tudni ugyanúgy működni, mint eddig. 

Ha egyáltalán túlélik az újrakezdést, 

avatott be Farkas Levente abba, mekkora kihívást jelent főleg a kisebb cégeknek alkalmazkodni a megváltozott piaci körülményekhez. Nagyon sok cég nem lesz rá képes. Úgy sejti, a világjárvány kiváltotta gazdasági válságba nagyságrendileg annyi cég fog belebukni, mint a 2008-2009-es pénzügyi válságba. 

Ezt egy bezárt és egy végig működő ágazattal illusztrálta: a virágárusítással és az építkezéssel. Az építkezések nem álltak le, de az, hogy munkahelyi igazolással lehet csak eljutni az építőtelepekre, gyakorlatilag csődbe juttatja a munkásait eddig feketén fizető cégeket. Ha ugyanis eddig nem alkalmazta őket törvényesen, akkor nem tud munkáltatói igazolást adni számukra. Ha pedig hirtelen, a szükségállapot bevezetésével egy időben jelennek meg az alkalmazottak a nyilvántartásában, az felkeltheti a munkaerőt felügyelő hatóságok gyanúját.

A kijárási korlátozások gyakorlatilag bezárták azokat a virágüzleteket, amelyek nem tudtak átállni a házhozszállításra, azaz a kis üzletek többségét. Ezekre egyenként valószínűleg több ezer lejnyi virág hervadt rá, és két hónapnyi zárva tartás már elég ahhoz, hogy a vevők egy része elpártoljon tőlük.

A nyitáshoz be fogják szerezni az eddig megszokott virágmennyiséget, de valószínűleg nem fogják tudni teljesen eladni, és újabb veszteségeket halmoznak heteken, akár hónapokon át, amíg újra kalibrálják a kínálatukat a megváltozott kereslethez.

Sok olyan egyedi termelő és kereskedő megy most tönkre, aki az elmúlt években a magasabb keresetű vásárlók megcélzása miatt bevitte az üzletét a lakónegyedből a plázába, magyarázta Farkas. A plázák nem igazán engedtek a bérleti díjakból a bezártság hónapjaiban, miközben a kis üzletek semmilyen bevételt nem tudtak termelni. A tanácsadó szerint sokat javított volna az ilyen kis üzletek tárgyalási pozícióján, ha az állam határozottan azt üzeni a bérleti díjakból élő vállalkozásoknak, hogy tarifáik csökkentésével segítsék a bevétel nélkül maradó kereskedőket.

Azok a cégek vészelik át sikeresen a válságot,

amelyek nemzetközi, tőkeerős üzletláncok tagjai, vagy amelyek mögött eddig is egy nagyobb cég állt akár teljesen más profillal, mondja a tanácsadó. A kis cégek méretüknél fogva gyorsabban tudnak váltani, alkalmazkodni. 

Tapasztalata szerint ennek most egyik legjobb eszköze az, hogy a vállalkozók bevonják a döntésbe az alkalmazottakat: felvázolják, hogy a visszaesett bevétel milyen forgatókönyveket tesz lehetővé (pár hónapig csökkentett munkaidő, csökkentett fizetés, átállás új termékekre, bezárás, stb.), és együtt döntik el, melyikbe vágnak bele. Nagy cégeknél ez a döntéshozatal nem kivitelezhető.

Az egyetlen valós segítség, amit az állam most nyújt, az az, hogy elhalasztotta az adók, illetékek befizetésének kötelezettségét. Ha egy cég nem most kell áfát fizessen, azaz a bevételének a közel ötödét, azzal meg tud menteni pár állást. Farkas azt hiányolja, hogy a kormányzat nem tisztázta, a most elmaradó adókat milyen ütemezésben kell majd befizetniük a cégeknek. Ő azt tartaná hasznosnak, ha a felhalmozott adóhátralékot legalább egy évre széthúzva lehetne törleszteni.

Jelenleg óránként 70 céget számolnak fel a szükségállapot alatt Romániában, legalábbis a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaságtan Karának magyar oktatói által működtetett honlap szerint, amely a válság legfontosabb mutatóit összesíti. Eszerint 918 ezer munkaszerződést függesztettek fel, és 320 ezret szüntettek meg. 

A külföldi idénymunkások hazaszorulásával együtt ez a cégek munkaerőpiaci helyzetét erősíti, válaszolta kérdésünkre Farkas Levente. Elsősorban azzal, hogy a váratlan konkurencia a munkavállalók mentalitását változtatja meg: azok is felelősebben állnak hozzá ezentúl a munkájukhoz, akiket eddig a cég költségén sem lehetett például továbbképzésre rábírni.

Az általunk megkérdezett vállalkozók inkább az eddigi munkatársaik megtartására összpontosítanak, és ösztönösen is azt teszik, amit a szakértő tanácsol: fertőtlenítenek, új piacokat keresnek, és egyeztetnek a munkatársaikkal a hogyan továbbról. Szinte mindannyian szívesen nyilatkoztak, akiket megkerestünk, csak néhányan kérték, hogy inkább ne tüntessük fel a nevüket.

Gravírozó és promóciós anyagokat gyártó családi vállalkozás

Udvarhely környékén tudott annyit tartalékolni, hogy ne küldje el az egyetlen alkalmazottját, aki nem családtag. Tavalyi, körülbelül 40 ezer eurós árbevételéből tudja fizetni a decemberben felvett hitel 4000 lejes részleteit. A törlesztési moratóriummal nem kíván élni elsősorban az állammal szembeni bizalmatlanság miatt.

A szükségállapot kihirdetése utáni első két hétben egyetlen megrendelésük sem volt, majd egy állami fenntartású intézmény rendelt pár pecsételőt. Azóta újabb ügyfelek jelentkeztek, olyan cégek, amelyek bonyolult gépeket gyártanak, és egy-egy alkatrész előállításához vagy gravírozós feliratozáshoz veszik igénybe a szolgáltatásukat annak köszönhetően, hogy a környéken hasonló szolgáltatást nyújtókkal szemben ők több mindent és magasabb színvonalon tudnak kivitelezni. 

Látnak fantáziát, azaz új piacot az arcpajzsokban is fogorvosok, orvosok számára, akik a járvány lecsengése után is szívesebben dolgoznának ilyenben. Ezt egyelőre az akadályozza, hogy a plexi rövid távon hiánycikké vált.

A turizmusban értékesíthető szuvenírt eddig is keveset gyártottak, mert kerülni igyekeztek a tömegízlést és a giccset, a nyári tömegrendezvények elmaradását viszont meg fogják érezni. Arra számítanak, hogy magánszemélyek családi ünnepekre azért igénybe fogják venni gravírozó, egyediesítő szolgáltatásukat, a cégek év végi rendelései viszont valószínűleg elmaradnak majd. A cégek ugyanis a marketing költségeikből vágnak leghamarabb, saját logójukkal ellátott írószerekről, határidőnaplókról mondanak le leggyorsabban. 

Ezzel együtt a vállalkozó arra számít, cégük a felszínen tud maradni, de a tervezett bővítést egyelőre jegelik. A legnagyobb érvágás az, ha elromlana valamelyik gépük, amelyben egy-egy értékesebb alkatrész több ezer euróba kerül. 

Mivel kis cég, és otthonról működtetik, szinte mindig dolgoztak, ezért ezt a karantén-időszakot használták ki arra, hogy átnézzék a más munkák miatt halogatott ötleteiket, közülük egyeseket meg is valósítottak.

Építészeknek is fáj a fesztiválok elmaradása

Néhány hónapig még biztos a 80-150 ezer eurós árbevételű cégének jövője, mivel épp a szükségállapot előtt adott le egy nagyobb tervet, amelynek 60 százalékát ki is fizette a megrendelő, és sínen van a befejezés, válaszolta a vállalkozókhoz intézett felhívásunkra Sisak Tamás kolozsvári építész. 

A járvány hatását azonban több szinten is megérzi a nyolc főt foglalkoztató cég: 

• egy tervezett idősotthon építése biztosan csúszik, mert a megrendelőnél az ápolás vált elsődlegessé; 
• valószínűleg esik vagy csúszik a TIFF és Electric Castle fesztivál díszleteinek, bárjainak, pavilonjainak és ezek elhelyezésének a megtervezése;
• nagyon körülményes és nem hatékony az otthoni munka: amit korábban csak átkiabáltak a másik szobába, azt most le kell rajzolni, fotózni, írásban magyarázni és átküldeni. Ráadásul legalább három üzenetküldő programban dolgoznak a munkatársak, ahol már-már követhetetlenül keverednek az információk.

Az építkezések szinte alig álltak le, és vannak kisebb megrendeléseik (családi ház, irodabelső), ezért nem pánikol az építész, de hosszabb távra nem lát előre. Korábban is voltak megrendelésekben szegényebb időszakaik, amelyeket sikeresen átvészeltek, abban bízik, hogy ez most is így lesz.

A gyártónak is hiányzik, hogy nem iszunk meg a haverokkal egy sört

Dezső Péter két cég működésére is közelről rálát: társtulajdonos a Bere à la Cluj kézműves sörfőzdében, és a Goodwill Consulting pályázatíró és tanácsadó cég ügyvezetője.

Bár több sört rendelnek házhozszállítással, mint eddig, ez messze nem kompenzálja a kocsmák, éttermek bezárása miatti kiesést: az ilyenkor szokásos forgalom 15-20 százalékával működik most a Bere à la Cluj. Ezt a szűk, de még így is hullámzó keresletet ki tudják elégíteni a téli üzemmódban előállított sörökkel, a sörfőzde nem állt át nyári termelésre. Nagyjából el tudják adni, amit termelnek, de ez nem elég a cég szinten tartásához, csak egyes számlák kiegyenlítéséhez.

A cégben hárman dolgoznak, de csak egy ember alkalmazotti státusban, így nem küldtek senkit kényszerszabadságra. A sörfőzdék köztes állapotban vannak: nem zárták be őket rendeletileg, mint a vendéglátóipari egységeket, de mivel ezek jelentették a legfőbb értékesítési csatornát, ezért a bezárásuk nagyon is érintette a főzdéket, amelyek közül egyesek be is zártak, magyarázta Dezső. 

Tulajdonostársával még vacillálnak, hogy igénybe vegyék-e az államilag garantált hitelt, mert nem igazán látják, miben segítené őket. Inkább azt remélik, azok a kocsmák, éttermek veszik igénybe, amelyeknek ők korábban szállítottak, de még nem fizették ki a sört.

Úgy látják, a kocsmák nagyon nehéz helyzetbe kerültek, mert félhavi bevételből kellene kifizessék a főbérlőjüket, az alkalmazottak bérének felét és a beszállítóikat is. 

A Bere à la Cluj nem elég nagy ahhoz, hogy áruházláncok beszállítója legyen (a tavalyi egész éves forgalmukat nagyjából 700 ezer lejre becsülte Dezső), inkább helyi kisboltokkal szeretnének megállapodni. A bringás házhozszállításon kívül jelenleg Kolozsvár egyetlen klasszikus italboltjában lehet megvenni a söreiket.

Az általa vezetett, mintegy száz fős tanácsadói cégcsoport forgalma nem csökkent jelentősen, csak mindenki otthonról dolgozik. A kommunikáció közvetettebb, körülményesebb és időigényes lett, és így kevésbé hatékony a munkavégzés, mint az irodában, magyarázta Dezső Péter. 

Kellemesen biztató munkazajban 

érte a csíkszeredai Tipographic nyomdát a szükségállapot bevezetése március 16-án, de a hónap végére elfogytak a megrendelések, válaszolta megkeresésünkre Váli Erika, a nyomda társtulajdonosa. 

Mivel korábbi jó éveknek köszönhetően tudtak tartalékolni, és ragaszkodnak az alkalmazottjaikhoz, akiknek a szaktudását nem is lehetne könnyen pótolni, ezért senkit nem bocsátottak el és nem küldtek kényszerszabadságra a nyomda 16 munkatársa közül, mondta a vállalkozó az Átlátszó Erdélynek. Olyan alkalmazottjuk is van, aki a nyomda 1994-es alapításától velük dolgozik.

Általában címkéket, különböző kiadványokat, plakátokat, szórólapokat, határidőnaplókat készítenek. Az ilyen megrendelések hiányában átálltak maszkkészítésre március végétől. Ezt egyrészt az ipari varrógép tette lehetővé, amellyel eddig a határidőnaplók borítását varrták le, másrészt pedig az a zokszó nélküli tenni akarás, amellyel mindenki azt nézte, mivel tudja leginkább segíteni az átállást, magyarázta a vállalkozó. Ő maga rég nem vasalt annyit, mint abban a két hétben, mondta Váli, aki kvázi csapatépítő tréningként élte meg a gyors átállást. Egyszerű, mosható maszkjaik iránt két hétig volt kereslet, utána a piacot ellepték az egyszeri használatos, kínai maszkok.

Áprilisban újból kaptak nyomdai megrendeléseket, és közben igyekeztek olyan munkákat is elvégezni, amire korábban nem volt idő, például a műhely kimeszelése, fertőtlenítése. A tartalékolást megszokták, mert más években is tavasszal, nyár elején kevesebb a munka, mint ősszel és télen. Ezzel együtt Váli úgy becsüli, a szükségállapot hozta leállás mintegy 50 százalékkal vetette vissza a cég forgalmát. A nyomda főként a rendezvények elmaradását érzi meg, rendezvényekre pedig legfeljebb nyár végén van kilátás, ha egyáltalán megtartják őket.

Ahogy a 2008-as válság hatásait is banki hitellel élték túl, úgy most is gondolkodnak abban, hogy ha elfogy a tartalékuk, akkor banki kölcsönhöz folyamodnak. Figyelik ugyan az államilag garantált és kamattámogatott hitelt, amelyet a kormány április közepén hirdetett meg kisvállalkozások számára, de beszélgetésünk idején még az állami program honlapja sem működött. Ha az nem felel meg a vállalkozás számára, akkor a jelenlegi banki szerződésük biztosította hitelvonalat is igénybe tudják venni, mondta Váli Erika.

A nyári tömegrendezvények helyzete a legbizonytalanabb:

nemcsak az anyagi alapjuk, de megrendezésük legális és morális alapja is roppant bizonytalan. Május 15. után is egyelőre tilos összegyűlni három embernél nagyobb csoportokban, de ez bármikor változhat, az államfő pedig április végén azt valószínűsítette, hogy a nyári fesztiválok idén elmaradnak. 

Az államelnök által meglebegtetett forgatókönyvnek elég nagy a valószínűsége, de a kormánynak ennél határozottabb álláspontot kell közzétennie, hogy mikortól engedélyezi a nagyobb rendezvényeket, mert ennél a mostani bizonytalan állapotnál a biztos tiltás is jobb, nyilatkozta az Átlátszó Erdélynek Gergely Balázs, a több tízezer főt megmozgató Kolozsvári Magyar Napok főszervezője.

A KMN évente augusztus második felében zajlik, és anyagilag három fő lábon áll: a magyar és román állami támogatások, valamint magáncégek adományai biztosítják a finanszírozását. Az egyik láb idén teljesen kiesik: a hagyományos céges támogatóikat nem is keresték meg, mert tudják, hogy nehéz helyzetbe kerültek, mondta Gergely Balázs, a Magyar Napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke.

Egyes pályáztatók is behúzták a kéziféket: a kolozsvári városháza minden kulturális pályázatot felfüggesztett a járványügyi intézkedések miatt. Ugyancsak a járványhelyzetre való tekintettel a budapesti Nemzetpolitikai Államtitkárság sem támogat augusztus 31. előttre tervezett rendezvényeket. Más pályáztatók viszont gyorsan alkalmazkodtak a helyzethez, és jelezték, a már megítélt támogatásokat megadják, és amennyiben nem vagy csak részlegesen lehet a támogatott rendezvényt idén megszervezni, akkor a pénzt a jövő évi rendezvényre lehet fordítani.

Az anyagi kockázaton túl számolni kell a morális vonatkozásokkal is, magyarázta Gergely Balázs, jelenleg ugyanis nagyon ambivalens a viszonyunk az önfeledt bulikhoz. Egyrészt sokan igénylik a közös együttlétet, annak stresszoldó hatását, másoknak viszont visszatetsző felhőtlenül ünnepelni, szórakozni, miközben egyének, családok sokasága kerül egzisztenciális válságba, az anyagi csőd szélére. 

Azt pedig minden szervezőnek felelősen meg kell fontolnia,  hogy mivel jár, ha egy esetleges megengedő helyzetben az általa szervezett rendezvény válik gócponttá, és éppen ott robban be a járvány, vázolta a rendezvényszervezés többismeretlenes egyenletét Gergely Balázs.

Azt is tapasztalja, hogy a társadalom számottevő része végletesen megosztott a járványt illetően: egyesek felelősen állnak a megelőzéshez, és legalább akkora felelősséget várnak el másoktól is, mások viszont a őszinte meggyőződésből meredekebbnél meredekebb összeesküvés-elméleteket terjesztenek arról, hogy az egész világjárvány csak kamu. Így a környezetünk egyik fele minden bizonnyal kárhoztatná, a másik fele ünnepelné a tömegrendezvényeket és szervezőiket.

A Kincses Kolozsvár Egyesület kevés számú alkalmazottal működik, és a Nemzetpolitikai Államtitkárság által biztosított normatív támogatásból a jelen állás szerint biztosítani tudja a béreket, így mindeddig nem kellett senkit elbocsátani. Enélkül a támogatás nélkül viszont olyan értékes és egyedi tudást felhalmozott csapatot kellene szélnek ereszteni, amelyet nagyon nehéz lenne újból összerakni, mondta az egyesület elnöke.

Kolozsvári rendezvény- és reklámfilmkészítő cégnél 

is érdeklődtünk, mennyiben érinti őket a rendezvények, összejövetelek teljes hiánya. Meglepő módon pozitívan, tudtuk meg a cég képviselőitől. Az utóbbi években ráerősítettek a céges reklámfilmek készítésére, így az ő vállalkozásuk most több lábon áll, nem függ annyira a rendezvényektől, amelyek a bevétel harmadát adják. Ráadásul az irodájuk bérleti díját is le tudták alkudni.

Azt viszont nem látják át jelenleg, mikor kezdődnek újra a céges és privát események. Eddig általában novemberre ritkultak meg, ezért a fotós-filmes cégek télen bevétel nélkül maradtak, nekik a reklámfilmezés miatt nem ürült most ki a téli időszak. Arra számítanak, nyárról őszre-télre csúsztatják az események zömét. De olyan milánói tömegrendezvényre is van megbízásuk, amelyről már pontosan tudják, hogy az idei lemondás után jövőre mikor tartják meg. 

Céges megbízásaik általában több hónapot is átíveltek az előkészítéstől a leadásig, nagyobb projektjeik akár egy évig is tartanak. Most inkább az utómunkálatokra koncentrálnak, amelyeket otthonról is el tudnak végezni. Egyelőre nem kellett elbocsássanak senkit az alkalmazottak közül, de a csapatnak nem mindegyik tagja alkalmazott. A videózásban gyakori, hogy cégként szerződnek egymással a munkatársak, mert évente 10-12 akkora rendezvény adódik, amelyet 10-15 fős csapattal tudnak csak lefedni, egyébként az állandó munkákat négy-öt ember végzi.

Mivel korábbi munkáikat épp a leállás utáni első hetekben fizették ki, a pénzügyi forgalmuk sem csökkent úgy, hogy államilag támogatott kényszerszabadságra küldjék a munkatársakat.

A fizikai leállás pedig új piacokat nyitott meg számukra: vannak már olyan online kurzusok, ahol egy webcam nem elég, és profi videósokat bíznak meg a felvétellel és streaminggel. Újabban pedig 360 fokban készített felvételekkel kísérleteznek, amelyekkel interaktív sétákat tehetünk belterekben, ahova most nem juthatunk el, vagy épp virtuális valóságokban.

Nemcsak az új technikákkal történő kísérletezésnek örülnek, hanem annak is, hogy most jut idejük brandépítésre, tervezésre, rendrakásra a fizikai és digitális nyilvántartásukban. Polcot szerelnek, kábeleket rendszereznek, frissítik a cég honlapját, profiljait a különböző közösségi oldalakon, munkafolyamatokat optimizálnak, igyekeznek online kurzusokból tanulni. Most nem annyira a cégben, mint inkább a cégen magán dolgoznak, amit azzal együtt fontosnak tartanak, hogy nem rendelkeznek ilyen irányú szaktudással, és eddig inkább ösztönszerűen építették a vállalkozást.

[wp_ad_camp_2]

A kapcsolattartás náluk is nehézkessé vált, nekik is könnyebb közös irodában dolgozni, mint a különböző online felületeken. De ebből is igyekeznek tanulni: próbálnak olyan platformokra berendezkedni mappákkal, kulcsszavakkal, címkékkel, amelyek nemcsak a jelenlegi igényeiket szolgálják ki, hanem akkor is hasznosak maradnak, ha esetleg bővül a cég. 

Azt tartanák ideálisnak, ha minden évben akadna ilyen lelassuló, reflektáló-tanuló időszak a cég életében, természetesen járvány nélkül. A lustasághoz való jog a korai szocialista Paul Lafargue pamfletjéből már nemcsak a művészetekbe szivárgott át, hanem a kapitalista cégszervezésbe is: kreativitásra építő cég nem tud jól működni, azaz alkotni folyamatos hajtásban, leeresztő és feltöltő időszakok nélkül.

Ennek a cégnek a képviselői konkrétan arra számítanak, hogy az újraindulás a járvány miatt is szakaszos lesz, az oltás kifejlesztésééig és elterjedésééig rendszeresen jönnek majd hasonló visszavonulásra, feltöltődésre alkalmat adó időszakok.

A számok és a vállalkozók véleménye nem azt sugallja, 

hogy elhinnék a kormány töretlen sikerkommunikációját. Ludovic Orban kormányfő és Florin Cîțu pénzügyminiszter is azt állítja, a cégek jobban bírják a válságot, mint remélni lehetett, és ezt a márciusi és áprilisi adóbefizetések tükrözik. Számadatot viszont nem közöltek. Annyit lehet tudni, hogy a 320 ezer kényszerszabadságolt munkavállaló közül 57 ezer személy bérének háromnegyedét állta eddig a kormány.

A hiteltörlesztési moratóriummal is eddig inkább magánszemélyek éltek: 260 ezer magánszemély és nem egészen tízezer vállalkozás kérte eddig a törlesztőrészletek befizetésének halasztását, összesítette május elején a romániai bankszövetség. Ez a hitelt felvett magánszemélyek 17, illetve a cégek tíz százalékát jelenti.

Azt, hogy most új hitelt vegyenek fel, csak azoknak a vállalatoknak ajánlja Farkas Levente tanácsadó, amelyek elég erősek ahhoz, hogy valójában a hitel nélkül is meg tudják lépni azt, amire igényelnék. Túlélésre nem alkalmas, mert bevétel nélkül nem lehet törleszteni. 

A különböző kisvállalkozói szövetségek kifejezetten elégedetlenek a válság elején meghirdetett, államilag garantált hitelkonstrukcióval. A kkv-knak eleve csak az ötöde hitelképes, állítja a Kis- és Középvállalkozások Országos Tanácsa, és azt sürgeti, hogy a kormány a most elérhető uniós gyorssegélyből legalább egymilliárd eurót szánjon a bajba került kis- és közepes vállalkozások megsegítésére. Óva inti a kormányt a túlszabályozástól, arra biztatja, hogy inkább a szükségállapot pozitív hozadékait ‒ kevesebb, gyorsabb, digitalizáltabb kommunikáció az állami intézményekkel ‒ alkalmazza hosszú távon.

Hogy konkrétan mi a baj az újonnan meghirdetett hitellel, és miért nem alkalmas túlélésre, azt a Székelyudvarhelyi Mikrovállalkozók Szövetsége magyarázta el a Facebook-oldalán:

„Általános vélekedés, hogy ha valami így indul (egy nem túl bonyolult hitelkonstrukciót készítenek elő hosszú hetekig, megtöltik szűrő opciókkal, majd amikor elindítják, pár perc után bedöglik az egész az inkompetens irányítás és rendszer miatt), akkor a folytatása ki tudja, milyen lesz ‒ talán jobb nem foglalkozni vele.”

Összesítésük szerint mikrovállalkozásoknak azért sem éri meg felvenni, mert egy részére ugyan a szokásosnál kedvezőbb a garancia, de a maradékra a bankok kemény garanciákat kérnek, amivel a tőkeszegényebb kis cégeknek meg fog gyűlni a bajuk, és a kamatkedvezmény is csak az idei évre vonatkozik. A garanciakeret eleve kevés, így ebből valószínűleg a legrászorultabb cégek esnek ki, a kedvezőbb feltételekért pedig az állami intézmények és a bankok kemény ellenőrzésekkel fenyegetnek. A fokozott érdeklődéssel együtt a vállalkozói szövetség azt ajánlja a cégeknek, hogy ne ugorjanak bele egyedül, a hitelfelvételhez igényeljék szakember segítségét.

A vállalkozások újraindítását segítheti, ha május végén belehallgatunk a Nagy Restart címen meghirdetett online konferencia előadásaiba: egy héten át válogathatunk, hogy az üzleti, jogi és akadémiai szférából érkező, több mint 30 előadó közül kiknek a tanácsait fogadjuk meg.

Frissítés, 2020. 05. 07., 19:00: Eredetileg tévesen, abszolút számként tüntettük fel az óránként megszűnő cégek számát. A tévedésért elnézést kérünk.

Frissítés, 2020. 05. 08., 10:10: A cikk korábbi változatában tévesen tüntettük fel a nyomda egyedüli tulajdonosaként Váli Erikát, aki egyike a Tipographic nyomda három tulajdonosának.

A nyitóképet Gustavo Fring készítette. A fotó forrása: pexels.com.

The post Vészfék és padlógáz között. Vállalkozók a koronaválságban appeared first on Átlátszó Erdély.