A vádemelés azt jelenti, elkészült a vádirat, és azt az ügyészség átadta a bíróságnak. A bírósági portálon így megjelentek a nevek az ügy adatlapján, és kiderült, hogy a Mikes-örökös Gregor Roy Chowdhury az egyik vádlott, a másik pedig a Secuiana készruhagyár volt igazgatója, Gyergyai Botond. A többi vádlott az általuk tulajdonolt, illetve igazgatott cég.

Bár ezek közül a Zabola Estate neve tűnt fel, mert ez működteti az elit kastélyszállót a Zabolán visszakapott és felújított Mikes-kastélyban, de nem ez a cég volt a kulcsszereplő. 

Kikértük az ügyészségtől a vádiratot, mert kíváncsiak voltunk, kit lehetett közel kétmillió euróval megkárosítani Háromszéken, de ahelyett az ügyészség csak egy háromoldalas beszámolót küldött. Ennek ellenére a megadott évszámokból és a cégnevek kezdőbetűiből ki tudtuk következteni a sikkasztással vádolt főszereplőt, és innen a megkárosított céget is: 

a nagy múltú, de nemrég óriási veszteségeket felhalmozó Secuiana nadrággyárat.

Amelynek 2021 óta Gregor Roy Chowdhury a többségi tulajdonosa. A főként külföldre dolgozó kézdivásárhelyi cég pedig elég nagy válságban van: tavaly ősszel 91 alkalmazottjától vált meg a közel 600-ból. Akkor úgy tűnt, egy nagyobb megrendelő kiesését ki tudják egyenlíteni a leépítéssel és azzal, hogy egy másik külföldi ügyfelük jócskán növelte a megrendelt nadrágok számát.

Idén nyáron viszont, a vádemelés előtt mindössze 12 nappal a Secuiana megelőző csődvédelmet kért a bíróságon. Hatvan napot kapott az átszervezésre és négy hónapnyi türelmi időt, ez alatt nem lehet végrehajtást indítani a súlyosan eladósodott cég ellen. A Secuiana adósságállománya 3 millió lej volt 2021-ben, amikor Gregor Roy Chowdhury átvette a részvények 60 százalékát, 2025-öt viszont már 23 millió lejes adóssággal zárta. 

A Covid-járvány alatt ugyan nagyságrendekkel visszaesett a cég árbevétele, de a nyilvános mérlegadatok szerint a Secuiana összeszedte magát 2021-re, amikor átvette Roy Chowdhury. Utána bővülésnek indult, üzleti forgalma 27 millióról 2025-ben 49 millió lejre emelkedett. Soha nem volt ekkora árbevétele korábban, és kétszázzal több embert tudott foglalkoztatni is: 376-ról 590 fölé nőtt az alkalmazottainak száma. 

De profit helyett a nadrággyár vesztesége nőtt meg korábban sosem látott mértékben: 2024-ben és ‘25-ben összesen 18 millió lejes mínuszt hozott össze. Ezt a cég jelenlegi vezetése általános iparági trendekkel magyarázta a Székelyhon megkeresésére, a bűnügyet pedig nem kívánta kommentálni.

Hogy jöttünk rá, hogy innen, a saját cégétől sikkaszthatott Roy Chowdhury és Gyergyai?

Az ügyészség nekünk küldött válaszában leírja, hogy a 128 rendbeli sikkasztást az O. BT nevű cég hajtotta végre. A bírósági adatlapon könnyen beazonosítható Onesta BT kft. a cégadatbázis szerint Gyergyai Botond cége, és azért kulcsszereplő, mert Gyergyai ezzel a céggel láttal el a Secuiana vezetését. 

A 128 rendbeli sikkasztást az ügyészség szerint 2021 november eleje és 2024 októbere között követték el. A vádlott személyek és cégek egyetlen céget károsítottak meg, amelynek vezetését ebben az időszakban ellátták, írja az ügyészség. 

Roy Chowdhury ekkor vette át a Secuiana többségi tulajdonát, és lecserélte a vezetését. Az Onesta BT pontosan ebben az időszakban volt a Secuiana részvénytársaság céggondnoka, derül ki a Lista Firme cégadatbázisból. Ahogy az is, hogy ezek az adatok nem illenek rá más cégre, csak a Secuianára.

Még a Kali Land Kft.-nek hasonló az irányítása, Gregor Roy Chowdhury az egyetlen tulajdonos, és az Onesta BT a céggondnok, de: 

• ez már évekkel a sikkasztások előtt így volt, 
• 2024-től nincs semmilyen árbevétele, 
• és a mostani sikkasztási ügynek a vádlottjai között szerepel. 

Nem véletlenül: Roy Chowdhury-nek és Gyergyainak ez a cége számlázta ki a legnagyobb összeget, 950 ezer eurót és 30 ezer lejt a Secuianának azok közül a számlázások közül, amelyeket az ügyészség törvénytelennek ítélt. Vagyis a 9,2 millió lejes kár fele először a Kali Land Kft.-nél landolt, amely a cégadatbázis szerint gabonatermesztéssel foglalkozik. Honlapjaként viszont Chowdhury-ék zabolai kastélyszállójának honlapja szerepel a cégadatbázisban.

Az ügyészség szerint fiktív szolgáltatásokkal és hitelezésekkel papírozta le négy cég a Secuianából kilapátolt összegeket. A másik három vádlott cég a bankszámláival segítette azokat a gyors utalásokat a hét cég és a két magánszemély, Roy Chowdhury és Gyergyai között, amelyekkel elfedni próbálták, hogy a pénz sikkasztásból származik.

Az ügyészség válasza természetesen azzal zárul, hogy a vádemelés nem jelenti a vádlottak bűnösségét, az ártatlanság vélelme megilleti őket a jogerős ítéletig.

Gazdálkodási korrektség és közpénz

Az, hogy többségi tulajdonosa milyen gazdálkodást és törvénytelenségeket engedett meg a Secuiana részvénytársaságnál, elsősorban azért fontos, mert ez a nadrággyár tavaly még Háromszék második legnagyobb foglalkoztatója volt. Akkor közel 600, most 500 ember (és család) megélhetését biztosítja.

Gregor Roy Chowdhury viszont azzal lett híres a környéken, hogy családjával visszaigényelte, visszakapta, felújította és kastélyszállóként működteti a zabolai Mikes-birtokot. 

Ezt a fejlesztést viszont közpénz is jócskán segítette. Az Átlátszó Erdélynél nyomon követjük a magyarországi Bethlen Gábor Alapnál megítélt határon túli támogatásokat. Az ezekből épített adatbázisunkban több mint 880 millió forint támogatást találtunk: a BGA több részletben ennyi közpénzt ítélt meg a Roy Chowdhury – Mikes Alapítványnak 2017-ben és 2018-ban ingatlan- és eszközfejlesztésre, a Mikes-kastély és parkjának felújítására.

Biztos, hogy csak egy éve folyik a nyomozás? És mit számlázott több millió lej értékben a nadrággyárnak egy gabonatermesztő vállalat?

Többször kerestük Lőrincz Mária Ágnest, a Secuiana Rt. jelenlegi vezérigazgatóját, hogy arról érdeklődjünk, van-e összefüggés a Secuiana válsága és az elmúlt években a cégtől elsikkasztott nagy összegek között. 

Úgy véljük, a Secuiana elbocsátott és jelenlegi alkalmazottjainak kiváltképp joguk van tudni, hogy az a közel kétmillió euró, amit a tulajdonos és a volt céggondnok a vád szerint jogtalanul vitt ki a cégből, mennyiben járult hozzá az ő anyagi bizonytalanságukhoz. De az ügy mindenképp közérdekű, hiszen a térség egyik legnagyobb foglalkoztatójának a jövőjét is érinti. 

A Secuiana vezérigazgatója egyelőre nagyon elfoglalt, tudtuk meg a titkárnőjétől. Reméljük, Lőrincz Mária Ágnes tud majd időt szakítani ránk, ezekre a kérdésekre várjuk a válaszát:

1. Az ügyészség nekünk küldött válaszának és a cégadatbázis összevetéséből egyértelműen kiderül, hogy Gregor Roy Chowdhury és Gyergyai Botond több cégük segítségével a Secuiana részvénytársaságtól sikkasztott több mint 9 millió lejt 2021 és 2024 között. Meg kívánja ezt erősíteni?

2. A Secuiana mint károsult cég feljelentése nyomán indult a nyomozás a sikkasztási és pénzmosási ügyben? Ha igen, mikor tették meg a feljelentést?

3. A napi sajtó híradásai szerint 2025-ben indult a nyomozás, de az ügyészségi dosszié száma 2022-es. Lehetséges, hogy már 2022-ben észlelték a vádirat szerint 2021-ben kezdődött sikkasztásokat? 

4. Gregor Roy Chowdhury mennyi osztalékot vett ki a Secuiana részvénytársaságból azóta, hogy 2021-ben többségi tulajdont szerzett?

5. A Lista Firme adatbázis szerint Gregor Roy Chowdhury 60 százalékos tulajdonrésszel bír a Secuiana részvénytársaságban. Kik a többi tulajdonosok, és hozzávetőlegesen mekkora tulajdonrésszel bírnak a fennmaradó 40 százalékból?

6. Hogyan és kinek tűnt fel, hogy jogtalan kifizetések történnek a Secuiana cégnél?

7. Az tűnt fel, hogy a többségi tulajdonos Gregor Roy Chowdhury, illetve a volt vezérigazgató, Gyergyai Botond más cégei papírozták le ezeket a kifizetéseket?

8. A Secuiana igazgatását ellátó Onesta BT Kft. felé történt 1,7 millió lejes kifizetés szúrt szemet önöknek? Ez a kifizetés mikor történt, és miért szúrt szemet? Ez jóval meghaladta a cégvezetésért az Onesta BT által máskor kiszámlázott összegeket?

9. A többi vádlott cég mit számlázott a Secuianának? Konkrétan mire fizetett a Secuiana 440 ezer lejt a Guzmo Project Kft.-nek, 2,2 millió lejt a Ghelinta Management Kft.-nek, 950 ezer eurót a Kali Land Kft.-nek?

10. 2026 júniusának közepén, két héttel a sikkasztási ügyben történt vádemelés előtt a Secuiana csődvédelmet kért. A bíróság két hónapot adott a cég átszervezésére, és négy hónapnyi türelmi időt ítélt meg, ezalatt a hitelezők nem indíthatnak végrehajtást a részvénytársaság ellen. Szerepelt-e a sikkasztások ténye és összege a keresetben, amit a Secuiana nyújtott be a bírósághoz? Felsorolták-e az indokok között, amelyek miatt a cég átszervezésre és a hitelezők türelmére szorul?

11. A Székelyhonnak azt nyilatkozták a Secuiana csődvédelme kapcsán, hogy az átalakításra és a csődvédelemre az egész iparágat Kelet-Európában sújtó keresletvisszaesés miatt van szükség. A nyilvános adatok azonban azt mutatják, hogy azóta, hogy az irányítást Gregor Roy Chowdhury és Gyergyai Botond átvette, a cég árbevétele megduplázódott (5,4 millió euróról 9,6 millió euróra nőtt), az alkalmazottak száma 376-ról 585-re nőtt. A cikkek szerint most 500 alkalmazottal dolgoznak. Az is látszik, hogy a cég adósságállománya is rendkívüli mértékben megnőtt ebben az időszakban, 616 ezer euróról 4,6 millióra, illetve idén 28 millió lejre, ami közel 6 millió euró. Mitől futott így fel az árbevétel? Reális megrendelésekből vagy hitelekből finanszírozták a bővülést? 

12. Miért csökkent a cég vagyonelemeinek értéke húsz százalékkal 2024-2025 között, és miért feleződött meg a cég tőkéje ugyanekkor?

13. A 128 rendbeli sikkasztás összértéke 9,2 millió lej, közel kétmillió euró. Mekkora szerepe van a sikkasztásoknak abban, hogy a 2021-re talpra álló Secuiana 2024-ben, a sikkasztások utolsó évében másfél millió eurós veszteséget termelt?

14. Van-e, és ha igen, mekkora a szerepe a cégből a vádirat szerint törvénytelenül kivett 9,2 millió lejnek abban, hogy a Secuiana 2025 őszén a munkásainak hatodát, 91 személyt bocsátott el?

A címlapfotó a Secuiana gyár weboldaláról származik.

The post A Secuianától sikkaszthatott a Mikes-örökös Gregor Roy Chowdhury és cégtársa appeared first on Átlátszó Erdély.

Három on-line újság újságírói hónapokon keresztül nyomoztak a Böjte Csaba által vezetett Szent Ferenc Alapítványnál elkövetett pedofil bűncselekmény, és számos egyéb rendellenesség ügyében.

A munka során a kezdeti homályos sejtetések, egymásnak ellentmondó információk, szóbeszédek fokozatosan álltak össze egy többé-kevésbé világos képpé.

Továbbra is rengeteg kérdés maradt megválaszolatlanul, így az ügyön továbbra is dolgozni fogunk. Azonban most az olvasóinkon volt a sor, hogy kérdezzenek.

A beszélgetés résztvevői: Szabó Tünde (Átlátszó Erdély), Cseke Péter (Transtelex) valamint Kulcsár Árpád (Azonnali). Jelen volt még dr. László Éva, aki egy áldozatvédelemmel több mint 20 éve foglalkozó pszichológus, a kolozsvári BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézetének vezetője.

Anyagunk alább olvasható. A Transtelex riportja itt, az Azonnali cikke pedig itt érhető el.

The post Gyermekabúzus a gyermekmentő Szent Ferenc Alapítványnál. Így göngyölítettük fel az ügyet appeared first on Átlátszó Erdély.

Frissítés, 2023. május 13.: 2023. május 12-én a Maros megyei táblabíróság jogerősen 28 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte K. Sz.-t, a Szent Ferenc Alapítvány volt nevelőjét, aki az alább részletezett abúzusokat elkövette.

Frissítés, 2022. július 1., 12:25: Belső vizsgálatot indított az Erdélyi Ferences Rendtartomány az alábbi cikkben feltárt súlyos gyermekabúzus kapcsán, erősítette meg Urbán Erik rendfőnök az értesülést a Transtelexnek. A belső vizsgálat várhatóan ősszel zárul le. A rendtartomány addig arra kérte a gyermekmentő Szent Ferenc Alapítvány elnökét, Böjte Csaba ferences szerzetest, hogy ő se nyilatkozzon a sajtónak. A Transtelexszel közös megkeresésünket Böjte Csaba tegnap este emailen elutasította, de ősszel szívesen beszélget velünk, írta válaszában. Mint az alábbi cikkből is kiderül, az alapítvány egyes otthonainak munkaszervezése, a személyzet hiánya és elégtelen képzettsége is szerepet játszhatott abban, hogy a tíz évig zajló bántalmazások és szexuális visszaélések rejtve maradhattak. Egyelőre a Magyar Hang érte el Böjte Csabát, aki egy fél mondatban elismerte, nekik is van felelősségük az ügyben. Saját közleményében a szerzetes azt írja, egy gólyamama szeretetével kell továbbra is védeni a gyerekeket, és abban bízik, „a vihar elmúlik és újból kisüt az áldott nap!”

Frissítés, 2022. július 1., 12:35: Június 30-án fellebbezést nyújtottak be az alábbi cikkben feltárt visszaélések ügyében meghozott, kiemelkedően súlyos büntetés ellen. A bíróságok portálján található bejegyzésben nem szerepel, hogy az elítélt vagy az ügyészség fellebbezett-e. Kerestük a bírósági szóvivőt, egyelőre nem értük el. Meg nem erősített értesülésünk szerint az ügyészség fellebbezett.

Frissítés, 2022. július 6., 21:40: Válaszolt az ügyészség, valóban az ügyészség fellebbezett, de az indoklást még nem írták meg hozzá. K. Sz. elítélt továbbra is szabadlábon van. Arra a kérdésre nem válaszolt az ügyészség, hogy K. Sz. az egész fellebbviteli szakaszban szabadlábon maradhat-e.

K. Sz.-t idén június 29-én, többszöri halasztás után 30 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a Csíkszeredai Bíróság gyermekek ellen elkövetett nemi erőszak, szexuális agresszió, megrontás, verés, fizikai bántalmazás miatt. Az egyelőre nem jogerős ítélet egy évnyi tárgyalás után született, öt és fél évvel azután, hogy a Böjte Csaba alapította dévai Szent Ferenc Alapítvány felbontotta K. Sz. nevelői munkaszerződését.

Mindegyik bűncselekmény többrendbeli, a vádirat tucatnyi gyermek nevét sorolja fel. A bíró két esetben találta bizonyítottnak a szexuális erőszakot, több gyermek esetében a szexuális agressziót. A legtöbb gyermek fizikai bántalmazást és megrontást szenvedett el az évek során. Mindkét otthonban, ahol K. Sz. dolgozott, legalább egy-egy gyermeket kipécézett, és brutálisan vert. Mindegyik gyermeket veréssel vagy a családja halálával fenyegette meg, hogy ne merjen más felnőttnek szólni.

K. Sz. áldozatainak többsége a bűncselekmények elkövetésének idején még fiatalkorúnak sem számított, gyermek volt. Közülük mindössze négyen váltak nagykorúvá a bírósági tárgyalás kezdetéig, 2021 áprilisáig. Többen ma is még általános iskolába járnak.

A bíró tízezer és 80 ezer lej közötti összegeket ítélt meg kártérítésként azoknak az áldozatoknak, akik ezt igényelték. Összesen 600 ezer lej értékben rendelt el teljes vagyonelkobzást az elkövetővel szemben, hogy biztosítsa a kártérítés valamikori kifizetését. Ezenkívül eltiltotta bármilyen olyan munkakörtől, ahol kiskorúakkal kerülhet kapcsolatba, kitiltotta az elkövetőt Tusnádfürdőről és Kászonimpérből. Megtiltotta számára, hogy részt vegyen a Dévai Szent Ferenc Alapítvány bármilyen nyilvános, kulturális rendezvényén, hogy öt méternél közelebb menjen az áldozatokhoz öt éven belül, hogy személyesen, közvetítőn keresztül vagy bármilyen online csatornán kommunikáljon velük. Kötelezi biológiai minta benyújtására, hogy hatóság rögzítse a genetikai profilját.

Mi 2021 végétől követjük nyomon az ügyet, akkor került birtokunkba a több mint hétszáz oldalnyi vádirat 33 oldalas kivonata. Azóta beszéltünk a Hargita megyei gyermekvédelem igazgatójával, mindkét gyermekotthon akkori vagy mostani vezetőjével, munkatársaival, az alapítvány dévai központjának munkatársaival. Az ítélethirdetés előtt és után is kerestük Böjte Csabát személyesen. Ahogy válaszol a kérdéseinkre, közzétesszük.

Az évekig tartó gyermekbántalmazás néhány, azóta felnőtté vált túlélőjével is sikerült röviden beszélnünk. Tőlük kevés, de nagyon fontos, megvilágító erejű információt kaptunk.

K. Sz. tavaly télen még azt mondta, hajlandó beszélgetni velünk, majd hirtelen elutasította ismételt megkereséseinket, vélhetőleg ügyvédje tanácsára.

Az ügyet a Transindex két akkori munkatársával közösen kezdtük felderíteni, egyikük sem dolgozik már a transidexesek indította Transtelexnél. Kulcsár Árpád az Azonnalinál folytatja, a Transtelexnél Cseke Péter vette át a témát. Ezt a cikket az Azonnalival és a Transtelexszel egyszerre jelentetjük meg.

Tavaly áprilistól beszélgetünk a dévai Szent Ferenc Alapítvány volt önkénteseivel, munkatársaival. Az általuk elmondottak olyan gazdálkodási hiányosságokra, toxikus szervezeti kultúrára, folyamatos indulatkezelési és menedzsmentválságra mutatnak rá, amelyek elsősorban a gyermekeken és a nevelőkön csattannak. Ezekről itt két dolgot fontos megemlíteni: egyáltalán nem kerültek nyilvánosságra az alapítvány harminc éves fennállása során, és hozzájárulhattak ahhoz, hogy a súlyos gyermekbántalmazások csak évekkel az elkövetésük után kerültek bíróság elé.

Ugyanakkor nagyon fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a közvetlenül és közvetetten megismert nevelők és önkéntesek túlnyomó többsége elhivatott, jóindulatú és alulfizetett ember. Meggyőződésünk, hogy ők és a Szent Ferenc Alapítvány jelentősen javítottak a gondozásukra bízott, 1990 óta mintegy ötezer gyermek életkörülményein. Eddigi munkájuk értékét nem csökkenti az itt nyilvánosságra kerülő, súlyos, de ismereteink szerint az alapítvány köreiben is ritka gyermekabúzus. Az is tény viszont, hogy az alapítvány vezetése explicite és implicite is szemet húnyt néhány nevelő durva agresszivitása felett.

Nem állítjuk, hogy az ügy minden részletére sikerült fényt deríteni.

Kvázi kideríthetetlen például, hogy az ügyészség honnan szerzett tudomást az ügyről. Az az ügyész, akinek felügyeletével elindult a nyomozás, már nem dolgozik a csíkszeredai ügyészségen. Az ügyet befejező ügyész azt válaszolta nekünk, hogy a kezdeti nyomozati anyagokban az szerepel, hivatalból indult eljárás 2016 novemberében, de azt az információt nem tartalmazza, hogy az akkori ügyésznek ki szólt a tusnádfürdői gyermekotthonban történt súlyos visszaélésről.

Jogilag magyarázható, erkölcsileg nem teljesen érthető, hogyan maradhatott végig szabadlábon a gyanúsított a büntetőeljárás bő öt éve alatt. Úgy, hogy a sértettek zöme kiskorú, a cselekedetek pedig nagyon súlyosak. Az eljáró ügyész két indokot említett telefonban: a vizsgálati fogságot nem lehet büntető jelleggel elrendelni, másrészt a bűncselekményeket évekkel a vizsgálat előtt hajtotta végre. De, mint lejjebb kiderül, amikor az ügyről még csak a gyermekvédelem és az alapítvány munkatársai tudtak, K. Sz. megpróbálta befolyásolni az egyik sértett vallomását.

Arra a kérdésre sincs teljes és egyértelmű válasz, amit mindenki feltesz magában: hogyan maradhatott rejtve tíz évig ennyi gyermek súlyos, szexuális és fizikai bántalmazása egy olyan szakmai közösségben, amelynek elhagyott vagy nehéz sorsú gyermekek felnevelése a hivatása már több mint harminc éve.

Az intézményi felelősség kérdése mellett a büntetőjog korlátai is kitűnnek a vádiratból. Az ügyész megjegyzi, hogy bár a sértettek vallomásaiból egyértelmű, hogy K. Sz. ismételten is kitette szexuális és fizikai agressziónak a rábízott gyerekeket, akár ugyanazt a kiskorút többször is, az elkövetés folyamatosságát (ami súlyosbítja a bűncselekmény besorolását) nem lehet bizonyítani, mivel a gyermekek vallomásai alapján nem számszerűsíthető egyértelműen, hogy K. Sz. melyik bűntettet hányszor követte el.

Eddig bizonyára feltűnt olvasóinknak, hogy miért nem írjuk ki K. Sz. teljes nevét. A fő szempontunk az áldozatvédelem, az agresszor teljes neve alapján viszont az áldozatai is beazonosíthatók a bíróságok portálján. Az illető bíróság adatkezelése meggondolatlan és káros. Bár a kiskorú sértetteket anonim módon sorolja fel, a nagykorú jogi képviselők neve mellett feltüntette azoknak a kiskorúaknak is a teljes nevét, akit képviselnek. Ezt az eljárást teljes mértékben elfogadhatatlannak tartjuk.

Frissítés, 2022. június 29., 14:00: Sikerült meggyőznünk a bíróságot, hogy tüntessék el a kiskorúak nevét az ügyirat adatlapjáról. Ezzel együtt K. Sz. nevét továbbra sem írjuk ki, a már nagykorú áldozatait is megilleti ennyi védelem.

Húszéves srác nevelőnek jelentkezik

Az 1987-ben született K. Sz. 2007-től dolgozott a Szent Ferenc Alapítvány tusnádfürdői, Szent Lászlóról elnevezett gyermekotthonában, 2009-től munkaszerződéssel. Ő maga is tusnádfürdői, családja most is ott él. Egyik rokona szintén a gyermekotthonban dolgozott.

„Akkor nagyon fiatal volt. Nem volt nekünk amiért gyanakodni, helybéli, tusnádfürdői, soha rosszat nem tudtunk róla” – mondta az alapítványnál több mint húsz éve dolgozó Kolozsvári Tibor, aki a 2006-os indulástól vezeti a tusnádfürdői gyermekotthont. Előtte, 2003-tól Déván dolgozott pszichológusként. Az otthonvezetői munkakört nem döntéshozóiként, hanem adminisztratív, gondnoki szerepként írta le: aki tartja a kapcsolatot az otthon támogatóival, vagy épp gondoskodik arról, hogy legyen tűzifa.

Tavaly novemberben, amikor felkerestük Tusnádfürdőn, Kolozsvári kitartóan igyekezett kisebbíteni a szerepét abban, hogy 15 éve miért épp K. Sz.-t vették fel nevelőnek az otthonba. Arra a felvetésünkre is, hogy az otthon vezetőjeként ő látta, hogy hány gyermekre hány nevelő jutott, szüksége volt-e munkaerőre, helybéliként jobban ismerte K. Sz.-t, mint Böjte Csaba, Kolozsvári azt ismételte, neki az alkalmazottak szerződtetéséhez semmi köze, minden döntést a dévai központ hoz meg. (Később Palkó Cecília, az alapítvány főkönyvelője is megerősítette, hogy Csaba testvér minden nevelőt személyesen megismer és elbeszélget vele, mielőtt az alapítvány szerződtetné. A Szent Ferenc Alapítványnál minden lényeges döntést Böjte Csaba hoz meg, tudtuk meg a főkönyvelőtől.)

Kolozsvári kiemelte, legfrissebb emlékei is K. Sz.-ről legalább 11 évesek. Nagyjából egy évet dolgozott együtt vele, mondta Kolozsvári, mert ő abban az időszakban egy évet magyarországi kiküldetésen töltött. A vádirat szerint viszont K. Sz. négy évig volt nevelő Tusnádfürdőn, 2007-től 2011-ig. Azaz ha Kolozsvári egy évig nem is tartózkodott Tusnádfürdőn, K. Sz. akkor is három évig volt a közvetlen munkatársa, beosztottja.

Helybéli, ismeri a családját, de nem volt vele napi kapcsolatban, baráti viszonyban, emberileg sem ismeri, mondta Kolozsvári Tibor a volt munkatársáról. „Nem voltunk baráti viszonyban sose. Teljesen más. Én családos ember vagyok, ő sose volt, abszolút másabb” – fogalmazott a tusnádfürdői ház vezetője. Azt sem tudja, mivel vádolják, hangsúlyozta, és még K. Sz. nevét sem volt hajlandó kiejteni, annyira próbálta távolítani.

Csak vissza ne jöjjön

Akkoriban 30-40 gyermek nevelkedett a tusnádfürdői házban öt-hét csoportban, emlékezett vissza Kolozsvári. Most már kevesebb, a gyermekek létszáma évek óta folyamatosan csökken az alapítványnál, mondta, mivel kevesebb gyermek született, kevesebben élnek szegénységben, és szigorodtak a szabályok is: most már nem lehet 7 éves kor alatt befogadni gyereket.

A vádirat szerint 2007-2015 között hetvennégy gyermek nevelkedett a Szent László otthonban. (Valószínűleg nem mindegyikük töltötte ott mind a nyolc évet.) K. Sz. csoportjában több kisgyereket nevelt, egyiküket négyéves kora óta. Nyolcéves koráig többször megverte, megalázta, körmösöket adott neki, ceruzákra térdepeltette, falnak támasztotta az ujjaival, és egy alkalommal orális szexre kényszerítette.

K. Sz. 2011-ben költözött fel az általa nevelt fiúk egy részével Kászonimpérbe, az alapítvány akkor létrehozott, Szent Katalin nevét viselő otthonába. Az említett, érzelmi, fizikai és szexuális abúzusnak kitett kisfiú Tusnádfürdőn maradt. Ezekről négy-öt évvel később a bátyja tett bejelentést a Hargita megyei gyermekvédelmi igazgatóságon, derül ki a vádiratból.

2015 nyarán ugyanis két öccse nála vakációzott Hargita megye egy másik településén. Ekkor lépett kapcsolatba vele Kolozsvári Tibor, a tusnádfürdői otthon vezetője, hogy beszéljen az öccsével K. nevelővel kapcsolatban felmerült problémákról, mert a gyerekek az otthonban arról beszélnek, nem akarják, hogy K. nevelő visszatérjen a tusnádfürdői otthonba. Az öccse akkor annyit tudott elmondani neki, hogy a nevelő a mosdóban egyszer a szájába vizelt.

A szégyentől alig tudja elmondani

Bátyja jelentette ezt a Hargita megyei gyermekvédelemnek (a vádiratból nem derül ki, hogy pontosan mikor), és magához akarta venni az öccseit. Ehhez 2016 nyarán a Hargita megyei, decemberben a Kovászna megyei gyermekvédelem készített pszichológiai jelentést az öccséről. Ezek erős szorongásról, félelemről, szégyenérzetről, poszt-traumás stressz látható tüneteiről számolnak be a bántalmazott fiú esetében. A szakemberek leírják, a fiú mesék olyan szereplőivel azonosul, akik valami rosszat tettek, de bocsánatot kérnek, tehetetlenek, aggódnak, szégyenkeznek, esetleg idegenek meg akarják ölni. Egyik mesében azért, hogy ne árulja el, mit látott.

Decemberben mondta el a nyomozóknak, hogy három évvel korábban megszökött egy másik gyerekkel a Szent László otthonból. Miután visszatértek oda, elmesélte az évekkel korábbi abúzust K. nevelő szintén ott dolgozó sógornőjének. Ezen a meghallgatásán még azt vallotta, nem volt igaz, és csak azért mondott ilyet K. rokonának, mert nem akart az otthonban maradni.

Ezelőtt a decemberi meghallgatása előtt tíz nappal viszont K. felkereste őt az akkori iskolájában, derül ki az illető iskola igazgatójának jelentéséből. Az igazgató nem hagyta őket kettesben, így hallotta, hogy volt nevelője azt mondja a fiúnak: reméli, úgy fog beszélni, ahogy arról korábban megállapodtak.

A fiú végül nem úgy beszélt. Félt és szégyellte magát, ezért decemberben nem mondta el az igazat, vallotta be 2017. januári meghallgatásán. Ekkor mondta el, hogy még óvodás volt, amikor egyszer a mosdóban K. nevelő a szájába tette a nemi szervét. Halkan, őszintén, erős szégyenérzettel válaszolt a kérdésekre, jegyzi meg a februári szociálpszichológiai jelentés. Elmondta, nem szeretne visszaemlékezni és beszélni a történtekről, mert az számára fájdalmas.

A felnőttek már nyáron tudták

A vádirat idézte tanúvallomásokból kiderül, K. 2016 nyarán többször is találkozott a fiú bátyjával, aki nem pénzt kért tőle, hanem azt, hogy mondjon fel az alapítványnál betöltött állásából. Az egyik ilyen találkozóra a fiú bátyja telefonon elhívta Kolozsvári Tibort is. A vádirat szerint ezeken a találkozókon K. megígérte, hogy felmond, másrészt azzal próbálta rávenni a fiút és családját, hogy vonják vissza a feljelentést, hogy ha nem teszik meg, akkor ismételten be fogják őket idézni vallomást tenni. Azaz K. tudatában volt annak, hogy ez mekkora stresszt jelent az abúzust átélt fiúnak.

K. nemcsak ezzel a fiúval viselkedett agresszíven Tusnádfürdőn. Egy másiknak hol kanállal vert a kezére, hol könyvvel az orrára, mondta el az illető, aki annak is tanúja volt, hogy egy bekakált gyermeket arra kényszerített, nyalja fel a székletét. Időnként seprűnyéllel verte őket. Egy közös filmnézéskor pedig K. simogatta az egyik fiú nemi szervét, idézi a vallomást a vádirat.

Se Kolozsvári Tibornak, se a nevelőknek soha nem jelezték a gyerekek, hogy K. Sz. veri vagy molesztálja őket, válaszolta kérdésünkre a tusnádfürdői ház vezetője. Egyértelmű szabály van érvényben az alapítvány gyermekotthonaiban, mondta Kolozsvári: ha egy gyereknek akár a kisujja eltörik, azt jelezni kell Csaba testvérnek. Ugyanígy a tanulási nehézségeket vagy az évismétlést.

Kérdésünkre, hogy pszichológusi véleménye szerint miért nem szóltak a gyerekek akkor se neki, se a nevelőknek, Kolozsvári azt válaszolta, hogy a gyerekek adott korban a szégyenből fakadó tagadással reagálhatnak a visszaélésekre: nem mindig tudják megkülönböztetni, hogy ők követtek el vagy velük követtek el rossz dolgot. Bár jó személyes kapcsolatot ápol velük, otthonvezetői szerepéből kifolyólag nem tartja magát a gyerekek bizalmi személyének. Noha ő az egyik állandó tényező az életükben, mivel a nevelők személye gyakran változik, mondta Kolozsvári.

A szégyen mellett a gyermekek féltek is K. nevelőtől, aki veréssel fenyegette meg őket arra az esetre, ha szólni mernek róla, hogy mit tett velük, mondta el nekünk az abúzusok egyik, ma már felnőtt túlélője. Azok főként nem mertek szólni, akik a nevelővel együtt költöztek a tusnádfürdői otthonból a kászonimpéribe, ahol még inkább egyedül maradhattak a nevelővel. Közülük páran megerősítették, tanúi és elszenvedői voltak a nevelő fizikai és szexuális agressziójának úgy Tusnádfürdőn, mint később az impéri otthonban.

A Hargita megyei gyermekvédelem viszont még 2016 nyarán szólt Kolozsvári Tibornak és Böjte Csabának, hogy az ő vizsgálatuk arra jutott, hogy a fiú a poszttraumás stressz egyértelmű jeleit mutatja, erősítette meg kérdésünkre Elekes Zoltán igazgató. A fiú érzelmi és fizikai abúzusról, testi fenyítésekről és megalázásról számolt be, idézi a jelentést a vádirat.

Nyomozás viszont csak novemberben indult, és a rendőrséget nem a gyermekvédelem értesítette, tudtuk meg a hivatal igazgatójától. A rendőrség kereste meg őket már azután, hogy elkészítették a jelentést a fiú állapotáról.

A gyermekvédelmi hivatalnak viszont kötelessége értesíteni a rendőrséget, ha abúzus jeleit állapítja meg egy gyermeken. Nem tudni, ki értesítette a nyomozókat, mindenesetre az ügyészség vizsgálatot indított Elekes és két másik személy ellen jelentéstételi kötelezettség elmulasztása miatt. Ezt az ügyet később leválasztották a szexuális visszaélés dossziéjáról, majd megszüntették ellenük az eljárást, mert a rögzíthető tények nem merítették ki ezt a büntetőjogi kategóriát, tudtuk meg az eljáró ügyésztől.

A rendőrség meggyanúsítja, majd megszüntetné az ügyet, majd ismét meggyanúsítja

A vádirat felsorolja, hogy a nyomozó hatóság, illetve a nyomozást vezető ügyész mikor mit lépett a 2016 novemberében indított bűnvádi eljárás során. A nyomozás közel másfél évvel azután indult, hogy Kolozsvári jelezte a fiú rokonainak, hogy valami baj lehet, a fiú pedig a bátyjánál maradt. A szakvélemények 2016-ban megerősítették, hogy K. agressziója egyértelműen traumatizálta a fiút, aki ezt 2017 januárjában tudta el is mondani. Ez volt K. alapítványi munkaszerződésének utolsó hónapja. Egy szeptemberben született tanúvallomás szerint K. több gyermeket is zaklatott Tusnádfürdőn.

K. Sz.-t 2018 januárjában gyanúsítják meg kiskorúval létesített szexuális kapcsolattal és rossz bánásmóddal. Februárban pedig már vádlottként hallgatták ki. 2018 szeptember végén viszont a nyomozó hatóság az ügy lezárására tesz javaslatot. Ennek indoka nem derül ki a vádiratból.

Az ügyészség 2019 januárjában érvénytelenít egy sor korábbi lépést, többek között K. gyanúsítottként, majd vádlottként történt kihallgatását. Februárban viszont kiterjeszti a nyomozást K. Sz. ellen a vallomások befolyásolására is. Ezt a pontot végül az ügyészség ejti a 2021-es vádemeléskor arra hivatkozva, hogy K. Sz. fizikailag nem kényszerítette és nem fenyegette a bántalmazott fiút és családját, hogy vonják vissza a feljelentést.

2019 februárjában ismét gyanúsítottként hallgatták ki, amikor K. elmondta, soha nem volt gondja a fiúval, aki szófogadó gyermek volt, amikor ő nevelte. Csak akkor fegyelmezte meg vagy korlátozta, ha rosszalkodott, de nem élt vissza vele. K. a bűncselekményeket nem ismerte be, azt mondta, a fiú és családja azért vádolta őt meg, hogy pénzt csikarjon ki tőle. Ezt egyetlen másik tanú vallomása sem erősítette meg, sőt.

2019 márciusában a hatóságok nyomozni kezdenek jelentéstétel elmulasztása miatt a gyermekvédelem egyes munkatársai ellen. Úgy tudjuk, ezt előbb leválasztották a szexuális visszaélés ügyéről, majd ejtették a gyanút. Ezeknél a procedurális lépéseknél jóval fontosabb dolog is történt 2019 tavaszán, ami miatt a rendőrség új bűnvádi dossziét nyitott sokkal súlyosabb vádpontokkal:

kiszakadt az elfojtott rettenet az impéri gyerekekből.

Két évvel azután, hogy K. Sz. távozott a kászonimpéri Szent Katalin gyermekotthonból. A vádirat szerint az egyik fiú szólt egy ott önkénteskedő magyarországi nevelőnek, hogy egy másik fiú molesztál egy harmadikat, akik aztán elmondták, hogy ezeket a dolgokat K. nevelőtől tanulták.

Elmondták neki, hogy verte őket kézzel, lábbal, seprűnyéllel, visszaélt velük érzelmileg, fizikailag és szexuálisan. Az egyik fiú még aznap megmutatta neki a levelet is, amit Böjte Csabának írt az őket ért bántalmazásokról. A levél is bekerült a dossziéba a bizonyítékok közé. Az illető önkéntes nem válaszolt a megkeresésünkre. A fiúk 2019 tavaszán aztán fokozatosan megnyíltak annak a pszichológusnak az egyéni foglalkozásain, aki 2016 novemberében került a kászonimpéri otthonba.

Az otthonnak helyet adó, felújított kúria magas földszintjén éltek a lányok, az emeleten laktak a fiúk, abban az időszakban tizenhatan. Egyikük súlyos szellemi fogyatékkal él, állítja a vádirat: nem beszél. A csoportból néhány fiú a nevelővel együtt jött át Tusnádfürdőről 2011-ben. Két nagyobb fiú volt akkor a csoportban, a többiek mind kicsik voltak, tudtuk meg egy azóta felnőtt társuktól. Az egyik nagy, azaz már fiatalkorú srác egyszer összeverekedett K. nevelővel az udvaron, mesélte volt társa, aki akkor nem értette, hogy miért.

A vallomásokból az derül ki, hogy K. nevelő veréssel és fenyegetéssel pornófilm nézésére és orális szexre kényszerített több kisfiút, és ezeket normálisként állította be előttük. Egyes vallomásokból kiderül, hogy az egyik fiatalkorú egyszer kikapcsolta a számítógépét és felpofozta a nevelőt, amikor rajtakapta, hogy pornót nézett az egyik gyerekkel. Igyekezett megvédeni a kicsiket a nevelő büntetéseitől és veréseitől is.

K. Sz. általában egy gyereket vitt a szobájába, míg a többit játszani küldte, vagy vasárnap templomba. Vagy rájuk tört mosdás közben, simogatta őket a nemi szervük tájékán, arra kényszerítette őket, hogy őt is simogassák. Gyakran mutatkozott előttük meztelenül, legtöbbször reggelenként, mielőtt a gyerekek iskolába mentek volna. Időnként tárgyakat vágott hozzájuk vagy őket a falhoz, padlóhoz, fűtőtesthez, majd további erőszakkal fenyegette meg őket, hogy hallgassanak. Volt olyan kisgyerek, akit azzal fenyegetett, hogy megöli a családját, ha beszél a történtekről.

Az egyik gyereket, aki még tíz éves sem volt, amikor K. távozott az impéri otthonból, a szexuális abúzus mellett különösen sokat verte is, derül ki a vádiratból. Fejbeverte gumikalapáccsal úgy, hogy a többi gyerek szerint betört a feje, seprűnyéllel ütötte, mikor ahol érte, egyszer a játszótéren a földre lökte minden indok nélkül. Úgy meghúzta a fülét, hogy a nagyapjának orvoshoz kellett vinnie, vagy bedobta a kádba úgy, hogy az orrából folyt utána a vér.

A Hargita megyei gyermekvédelem szakvéleménye szerint a gyerek súlyosan traumatizálódott, labilissá vált, késsel, írószerrel szúrta magát, hogy ne a belső fájdalmat érezze. Pszichotikus tünetei voltak, minden nap öngyilkos gondolatokkal küzdött, és csak azért nem tette meg, mert a nevelők folyamatos felügyelete alatt állt. Éjszaka félt, hogy jön valaki és megöli, vagy olyanokra kényszeríti, mint a volt nevelője. A szakvélemény nem zárja ki, hogy korábban, az otthonba kerüléssel vagy előtte is traumatizálódhatott, és súlyosbíthatta a volt nevelő cselekedeteinek hatását a gyermek pszichéjére.

Egy másik gyermeket, aki azelőtt ment ki a mosdóba, hogy befejezte volna a zokniválogatást, nyakon ragadott, ledobta a padlóra, ismét nyakon ragadta, majd bedobta a szobába. Volt akihez egy széket vágott hozzá úgy, hogy a szék eltört, másnak a körme esett le, úgy megütötte egy darab fával. A fogyatékkal élő gyermeket legalább kétszer kitette az emeleti ablakba úgy, hogy az ablakot rácsukta a ruhájára. A szerencsétlen gyerek természetesen rettegett, mondták a többiek, és azt ismételgette, hogy „anya”, „apa”. A gyermekek többsége azóta kamasszá érett, a legkisebbek most 11-12 évesek.

K. Sz. meghazudtolva a nevelői hivatást kihasználta a gyermekek sérülékenységét, hogy kiélje a szexuális vágyait, akiket így hosszú időre traumatizált, állapítja meg az ügyészség. A vádirat szerint egy szülőnek feltűntek a zúzódások, amikor meglátogatta a gyerekeit az otthonban, a gyerekei pedig fizikai erőszakról számoltak be, amikor hazamentek vakációra. A családorvos viszont nem látott zúzódásokat az otthonbeli gyerekeken, amikor ellenőrzésre vitték őket hozzá.

A lánycsoportnál megforduló nevelők, más felnőttek azt mondták a nyomozóknak, hogy hallották, hogy K. Sz. néha ráordít a fiúkra, de nem láttak többet. Egyikőjük néha látta, hogy rácsap a gyerekek fenekére. Érzékelték, hogy a fiúk félnek tőle. Volt olyan nő, akit a fiúk kérleltek, hogy legyen inkább az ő nevelőjük. Az ügyész is felteszi a kérdést a vádiratban,

hogyan volt lehetséges, hogy egyik felnőtt sem vett észre semmit

a súlyos visszaélésekből, amelyeket K. Sz. évekig művelt. A gyerekek megfélemlítésén túl az ügyész egyetlen logikus magyarázatot talált rá: hogy ezek elismerése büntetőjogi felelősséget vont volna maga után, és negatív fénybe állította volna a gyermekotthont és az alapítványt, amelynek része. Így érthető szerinte az is, miért egy külső személy, a magyarországi önkéntes jelenléte volt szükséges ahhoz, hogy fény derüljön K. nevelő tetteire.

A vádlott semmit sem ismert el a neki felrótt bűncselekmények közül, áll a vádiratban. Sőt: azt vallotta, normális, civilizált volt a viszonya a gyerekekkel. Legtöbbször párbeszéddel fegyelmezte őket, legfeljebb megvonta tőlük a játékidőt, vagy meglegyintette a fejüket, ha a gyerekek loptak, felgyújtották a házat vagy rongáltak. Csak akkor aludt a gyermekek szobájában, ha az ő szobájában hideg volt, vagy valamelyik gyerek beteg volt és felügyeletre szorult.

A vádirat szerint poligráffal vizsgálták, és két releváns kérdésre is kimutathatóan hazug választ adott. Azt is állította egyik beadványában, hogy a gyerekek összeesküvést szőttek ellene, de az ügyészség szerint egyes gyermekek nagyon fiatal kora, illetve traumatizáltságuk kizárja ezt a feltételezést. Arról nem is beszélve, hogy a sértettek közül többen már évek óta nem éltek az otthonban, amikor a nyomozás elindult.

Mi is megkérdeztük az impéri otthon egyes volt és jelenlegi munkatársait,

hogy nem vettek-e észre semmi gyanúsat K. nevelő viselkedésében.

Név nélkül, hangjukban őszinte döbbenettel és aggodalommal válaszoltak. A visszaemlékezés felkavarta őket annak ellenére, hogy követik az ügyet, illetve a gyermekek hogylétét azóta is, hogy elindult a bírósági tárgyalás. Aggódnak a gyermekek sorsáért és azért is, hogy az ügy milyen fényt vet az alapítványra, amely iránt ők mély hálával és lojalitással viseltetnek.

Amikor kirobbant az ügy Tusnádon, az impéri nevelők nagyon megijedtek, és egyikük sorban kikérdezte a hét-nyolc fiút K. nevelő csoportjában. A fiúk nem mondtak akkor neki semmit, „én pedig úgymond megnyugodtam”, hogy itt nem történt semmi, mesélte tavaly. A gyermekek bizalmi személyeként tekintett magára, úgy gondolta, neki mindenképp elmondták volna, ha a nevelő bántotta volna őket.

Később a nyomozó is igyekezett megnyugtatni őt, hogy nem miatta hallgattak a gyerekek, hanem mert halálosan meg voltak fenyegetve. Utólag azt gondolja, hogy a gyerekek időnkénti szélsőséges viselkedéséből rá lehetett volna jönni, hogy valami nem volt rendben, de akkoriban nem gondoltak erre. K. Sz.-t korrekt embernek ismerték, aki igyekezett tökéletes imidzset sugározni magáról, hogy mindenki korrektnek, aranyosnak tartsa.

Az impéri otthonban dolgozó felnőttek tudták, hogy K. nevelőt feljelentette egyik volt neveltje Tusnádfürdőről, és azt is tudták, hogy mi miatt jelentette fel. Egyikük emlékei szerint 2016 nyarának elején tudták meg, K. Sz. pedig 2016 végéig, 2017 elejéig dolgozott az impéri otthonban.

Impéri agresszióira úgy derült fény

az egyik visszaemlékezés szerint, hogy már elbocsátása után K. Sz. visszalátogatott egy angliai csoporttal, akik korábban ismerték a gyerekeket, és ajándékot hoztak nekik. A gyermekek K.-t látva nagyon megrémültek és ledöbbentek, vette észre az akkor itt dolgozó önkéntes, akinek elmondták, hogy K. nevelő nagyon verte őket, amikor még ott dolgozott. Majd előjött a többi részlet is.

Egy másik visszaemlékezés szerint az egyik gyermek, aki akkor dacos és agresszív volt, el akart menni az otthonból. A ház akkori vezetője megkérte, hogy írja meg levélben Böjte Csabának, miért szeretné elhagyni az otthont. A gyermek ebben a levélben számolt be a bántalmazásokról. A helyiek szerint a levelet azonnal megmutatták Csaba testvérnek, aki pedig megtette a szükséges lépéseket a Hargita megyei gyermekvédelemnél. A gyermekek pedig elkezdtek megnyílni az alapítvány pszichológusának, akihez több gyermekotthon tartozik a környéken.

Forrásaink az időpontokra azért sem emlékeznek nagyon pontosan, mert azóta, hogy K. Sz. távozott onnan, elég gyakran változott a ház vezetőjének és a nevelők személye, akik gyakran önkéntesek voltak. Azért is nehéz hosszútávra nevelőt találni, vélekedtek, mert ez óriási felelősség. Nem napi nyolcórás munka, hanem bentlakásos, és a napi feladatok végzése mellett 24 órás készenlétet igényel.

Segítség az áldozatoknak

Csaba testvér egy éves terápiát fizetett az impéri fiúknak, ahogy tudomására jutott a bántalmazás, erősítették meg az ottaniak. Nem titkolózott, hanem azonnal cselekedett, mondták a forrásaink. A Hargita megyei gyermekvédelem ajánlott neki külső szakértőket, akikhez egy évig jártak a gyerekek. Úgy gondolják, hatásos volt a terápia, azóta a gyermekek érezhetően felszabadultabbak, kiegyensúlyozottabbak, kikopott a látszólag indokolatlan agresszivitás a viselkedésükből.

K. Sz. ma már felnőtt áldozatainak az alapítvány nem ajánlott fel semmilyen segítséget, tudtuk meg néhányuktól. Egyiküknek a Hargita megyei gyermekvédelem ajánlott pszichológiai segítséget, de ő nem élt vele.

Az alapítványi szabályok nem változtak, de kiemelten, szinte mániákusan figyel most már mindenki a Szent Ferenc Alapítványnál, hogy soha senki ne élhessen vissza a gyerekekkel, mondta Kolozsvári. A gyerekekkel és a felnőttekkel is megbeszéléseket tartottak, ahogy felmerült a gyanú K. nevelő esetében, válaszolta az otthonvezető kérdésünkre, hogy a szervezet milyen megelőző intézkedéseket hozott.

A bíróság zárt ajtók mögött folytatta le a tárgyalást. A kiskorúakat a nyomozás, majd a bírósági tárgyalás alatt is speciális szobában, szakpszichológus segítségével hallgatták ki, erősítették meg azok a nevelők és pszichológusok, akikkel az adatgyűjtés során beszélgettünk. A bírósági szakasz elég későn indult ahhoz képest, hogy mikor kezdődött a nyomozás, jegyezte meg egyikük.

Ki miért nem beszél?

Az ügy eleve Tusnádról robbant ki, K. maga is odavalósi, ezért keressük inkább Kolozsvári Tibort, ő vette fel, nála dolgozott legalább négy évet, sokat tudna mesélni – ajánlották nekünk Kászonban. Arra voltunk kíváncsiak, miért nem távolították el azonnal a nevelőt az impéri gyermekek mellől, ahogy felmerült a visszaélés gyanúja Tusnádfürdőn. Az ügy tulajdonképpen Kászonban vett lendületet, az ottaniakat kérdezzék, mondta nekünk Tusnádon Kolozsvári Tibor.

„Mi sem nem védtük, se nem vádoltuk” – mondta Kolozsvári még november közepén. Ő maga nem is tudta, konkrétan mivel vádolja az ügyészség K. Sz.-t, mivel állítása szerint az ügyészség a nyomozás négy-öt éve alatt vele nem, kizárólag az alapítvány dévai központjával kommunikált. Őt és minden kollégáját alaposan kihallgatták, mondta Kolozsvári, aki ragaszkodott az ártatlanság vélelméhez: végig feltételesen beszélt arról, hogy K. Sz. elkövette-e azokat a bűncselekményeket, amelyekkel vádolják. Hogy mivel vádolják, azt ő nem is tudja pontosan, hangsúlyozta többször is.

Ezt némileg más megvilágításba helyezik az információk a vádiratból és az eljárásból. Egyrészt őt a Hargita megyei gyermekvédelem is tájékoztatta 2016 nyarán, tudtuk meg annak igazgatójától. Másrészt nehezen elképzelhető, hogy a nyomozók ne közölték volna vele, mi a gyanú az egyik beosztottja ellen, aki miatt őt, a kollégáit és a rábízott gyerekeket is kihallgatták. Hiszen ezt még K. Sz. egyik volt neveltjének is elmondták, aki nehezen hitte el, hogy K. visszaélt a gyerekekkel, mivel őt nem bántalmazta.

A ma már fiatal férfi Kászonimpérben került K. Sz. neveltjeinek csoportjába, mesélte el nekünk a bírósági folyosón, miközben arra várt, hogy behívják a tárgyalóterembe. Rokonai éltek a faluban, akik időnként meglátogatták őt a gyermekotthonban. (K. Sz. valószínűleg ezért nem merte őt bántani.) Az illetőt tanúként hallgatták ki a nyomozás során is, és mivel nehezen hitte el, hogy volt nevelője mennyire visszaélt a többi gyerekkel, a nyomozók megmutatták neki, hány sértett tett vallomást, és idéztek neki a vallomásokból.

„Én emberileg nem látom, hogy tévedtünk volna. Én is felteszem magamnak a kérdést, hogy engem terhel-e valamilyen felelősség, ha ez a valaki tényleg disznóságot követett el. Tehát én csak azt látom, hogy ez az egész beárnyékolja, bemocskolja, meggyalázza a rengeteg munkát, mindent. Ez engem ott érint személyesen, hogy az életemet erre tettem fel. És nyilvánvaló, hogy ez zavar, fáj nekem, főleg ha tényleg megtörtént bármi. Hogy mit tehettem volna jobban, én őszintén nem tudom” – nyilatkozta Kolozsvári tavaly novemberben.

Cikkünk közlése előtt ismét megkerestük pár tisztázó kérdéssel. Arra lettünk volna kíváncsiak, milyen tulajdonságai miatt gondolta K. Sz.-ről ezelőtt 15 évvel, hogy jó nevelő válik belőle, hogy javasolta-e Böjte Csabának K. Sz. elbocsátását, felfüggesztését, eltávolítását az impéri otthonból, miután feljelentették a tusnádfürdői visszaélések miatt, vagy kezdeményezte-e, hogy külső szakemberek vizsgálják meg az impéri gyermekeket is.

Kolozsvári változatos indokokkal tagadta meg a válaszadást: hogy még nem született meg az ítélet, így semmit sem tudni biztosan, de az ítélet majd mindent tisztáz; hogy épp szabadságon van; nincs felhatalmazva, hogy az alapítvány belső információiról beszéljen; hogy először látni szeretné a cikkeket, mert az az érzése, hogy rajta akarunk fogást találni. Végül megígérte, hogy jövő héten leül velünk beszélgetni. Több hasonló kérdéssel szerettük volna megkeresni Böjte Csabát, cikkünk közléséig nem értük el.

Ki és mi védheti meg a gyerekeket a visszaélésektől?

A visszaéléseket az állami gyermekellátásban először is a nevelők alapos felmérésével és kiválasztásával próbálják megelőzni, mondta el kérdésünkre Elekes Zoltán, a Hargita Megye Tanácsa alintézményeként működő szociális és gyermekvédelmi vezérigazgatóság vezetője. Nevelőszülők alkalmazásánál kötelező a pszichológiai vizsgálat, az elhelyezőközpontok nevelőinél pedig az évi munkaorvosi felmérés.

Újabban mindenki számára, így a civil szervezetek fenntartotta gyermekotthonoknál is kötelező, magyarázta Elekes, hogy speciális erkölcsi bizonyítványt kérjenek a nevelőktől, amellyel az állam bizonyítja, hogy a nevelőnek jelentkező személy korábban nem bántalmazott gyerekeket.

Pszichológiai teszten az alapítvány nevelői is átesnek, tudtuk meg Palkó Cecília főkönyvelőtől. Viszont több korábbi önkéntesüktől, nevelőtől azt hallottuk, ez nem valós felmérés, nem beszélget el velük pszichológus, hanem válaszokat karikáznak be egy tesztlapon néha úgy, hogy előre elmondják nekik a helyes választ. Ez egy standard, román nyelvű teszt, amit nem igazán fordítanak le a magyarországi önkénteseknek, csak megmondják nekik, melyik kérdésre hogyan válaszoljanak.

Erről a gyakorlatról Palkó Cecíliának nincs tudomása, válaszolta kérdésünkre. A magyarországi önkénteseket a magyarországi alapítvány méri fel, mondta. Erről viszont azoknak a magyarországi önkénteseknek nincs tudomása, akik mindenféle előzetes szakfelmérés nélkül érkeztek Dévára és dolgoztak nevelőként hónapokon át, mondták el az Átlátszó Erdélynek.

Az alapítvány vezetése azt állítja, minden, hozzájuk bekerülő gyermek és nevelő alapos pszichológiai felmérésen esik át, majd a gyerekeket igény szerint irányítják saját vagy külső szakemberekhez, hisz a legtöbbjük traumatizáló helyzetből (magára hagyás, mélyszegénység, esetleg abuzív szülők) érkezik. A nevelőket pedig háromhavonta látogatja pszichológus.

Az alapítványnál egy vagy több évig dolgozó nevelők viszont nekünk arról számoltak be, hogy nemhogy rendszeresen nem látta őket pszichológus, de magukra voltak hagyva azokban a nehéz nevelési helyzetekben is, amelynek megoldásához szaksegítségre lett volna szükségük, és ezt az igényüket jelezték is az alapítvány vezetésének. Állításuk szerint a nehéz sorsú gyermekek sem kaptak pszichológusi szaksegítséget, holott mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy szükségük volna rá.

Civil szervezetek fenntartotta otthonoknál is lényeges, hogy a gyermekek több felnőttel is bizalmi kapcsolatot tudjanak kialakítani: nevelőikkel, az otthon vezetőjével, az otthont rendszeresen látogatni köteles pszichológussal, szociális munkásokkal – nyilatkozta Elekes Zoltán gyermekvédelmi igazgató. Ez azért fontos, hogy ha az egyik felnőtt visszaélne hatalmi helyzetével, a gyerekek bizalommal tudjanak fordulni más felnőttekhez, és jelezni tudják, ha bántalmazás éri őket.

Elekes tisztában van vele, hogy az állami gyerekellátásban is kevés a szakember és állandóak a finanszírozási gondjaik. Elmondása szerint egy 6-12 gyermeket ellátó, családi típusú otthonhoz öt felnőttet kellene alkalmazni ahhoz, hogy minden váltásban legyen felnőtt a gyerekekkel, a felnőttek napi 8 órában dolgozzanak, le tudják fedni a hétvégéket, és ki tudják adni a beteg- és pihenőszabadságokat.

Az alapítvány néhány volt nevelője, önkéntese vagy épp alkalmi látogatója arról számolt be, hogy egyedül kellett ellássa a nevelői, házgondnoki és otthonvezetői feladatokat. Olyan is történt, hogy a dévai központ jelezte neki, hogy állami ellenőrzés érkezik, és olyan dokumentációt mutasson be a hatóságoknak, amely szerint több ember dolgozik az otthonban, mint ahány ténylegesen munkát végez ott.

A személyzet és a szakszemélyzet hiánya, amelyről beszámoltak, azért nem érthető, mert a nevelők és a alapítvány vezetése is azt mondta, a gyermekek létszáma az egyes otthonokban felére-harmadára csökkent az elmúlt tíz évben, miközben az elmúlt öt évben az alapítvány költségvetése látványosan megnőtt. A Szent Ferenc Alapítvány alkalmazottainak száma egyáltalán nem csökkent arányosan a gyereklétszám csökkenésével.

Bár nagy a fluktuáció, az alapítvány nem küzd személyzethiánnyal, a nevelőket szabadságaik alatt, illetve néha hétvégéken önkéntesek helyettesítik, nyilatkozta Palkó Cecília. A nevelők közötti nagy fluktuációt a nekünk nyilatkozó nevelők és önkéntesek is megerősítették. Ők viszont úgy látják, ennek oka a gyors kiégés. A főkönyvelő a kiégés kérdésére azoknak a nevelőknek a példájával válaszolt, akik évtizedek óta dolgoznak az alapítvány otthonaiban.

A gyors kiégések leggyakoribb oka

az állandó terhelés mellett az a mennyiségű embertelenség, amellyel a lelkesen érkező nevelők találkoznak Déván és néhány más gyermekotthonban is, nyilatkozták nekünk volt nevelők. A legtöbben abba roppantak bele, hogy tehetetlennek érezték magukat látván, hogy a gyerekek az alapítvány raktáraiból néha vagy időszakonként akár rendszeresen is romlott élelmiszert kaptak, illetve más nevelők rendszeresen kiabáltak velük, vagy ütötték-verték őket. Időnként és néhány háznál azt tapasztalták, hogy a személyzet elégtelensége miatt a gyermekekre embertelenül sok házimunka hárult.

Azért érezték magukat tehetetlennek, mert hiába jelezték ismételten ezeket a kihágásokat Palkó Cecíliának vagy Böjte Csabának, nem történt semmi. Palkó Cecília nekünk azt állította, neki nem jelezte ezeket senki. Azt pedig kizárta, hogy a gyerekek Déván romlott ételt kaptak, mert közös konyhán főznek a gyerekeknek, ebből pedig naponta küldenek mintát a közegészségügyi hatóságnak, amely ellenőrzi őket.

Az alapítvány dévai központjához olyan civilek szálltak ki tavaly nyáron, akik jogosultak gyermekotthonokat bejelentetlenül ellenőrizni, és évtizedek óta foglalkoznak ezzel. Ezek a civilek elmondták, ott a helyszínen nem találtak kirívó szabálytalanságokat, legfeljebb cigarettafüstöt éreztek az egyik lakásban, illetve nem volt teljes minden gyermek nyilvántartása.

Egy akkor ott dolgozó személy később azt mondta nekünk, egy éppen nyári táborban lévő gyerek fizikai agresszióról számolt be az oda is kiszálló ellenőröknek. Ezután Palkó Cecília a dohányzás miatt ejnye-bejnyézett kicsit a dévai nevelőknek, a fizikai agresszióról pedig azt mondta nekik, hogy ne szemtanúk előtt üssék a gyermekeket.

A személyzet kiégésének és fluktuációjának másik leggyakrabban említett oka az alapítvány elnökének, Böjte Csabának az indulatkezelési problémái. Volt nevelők állítása szerint átlagosan hetente kétszer-háromszor annyira kiborul, hogy megalázó módon minősíti, illetve kifejezetten ordibál azokkal, akik felidegesítik. Emiatt nemcsak nevelő, hanem kisegítő személyzet is távozott már az alapítványtól. Nemcsak a minősíthetetlen hangnemet kifogásolták, amit Böjte megengedett magának velük szemben, hanem úgy érezték, igazságtalanul viselkedik velük így.

Dévára is rávetül a pedofil cselekmények árnya

A fent jelzett beszámolóknak szándékunkban áll majd nagyobb teret is biztosítani. Azért tartjuk fontosnak tömören jelezni őket, mert úgy gondoljuk, a személyzet hiánya, kiégettsége, az alapítvány élén állók vezetői stílusa hozzájárulhat ahhoz, hogy a súlyos visszaélések rejtve maradjanak.

Déván is felmerült pedofil cselekmények gyanúja egy volt nevelővel szemben, aki bő két éve Facebook-élőben tálalt ki az alapítvány fent is jelzett gazdálkodási hiányosságairól. Ekkor ő már nem dolgozott a dévai gyermekotthonban. Utána meglátogatta két volt nevelt és egy kiskorú, akik akkor mind az alapítvány dévai lakásaiban éltek, és megpróbálták rávenni a videó törlésére. Hosszú beszélgetésük közben elhangzik, a volt nevelő kisfiúk szexuális megrontására alkalmas cselekményeket hajthatott végre, mikor még az alapítvány alkalmazásában állt.

Erről a beszélgetésről dubiózus körülmények között hangfelvétel készült, amely egyrészt nehezen érthető, másrészt készítője eljuttatta ezelőtt egy évvel úgy Palkó Cecíliának, mint Böjte Csabának. Mi több, jelezte gyanúját a gyulafehérvári katolikus érsekségnek is.

Mi megkerestük a személyt, akire a gyanú árnya vetült. Nekünk tagadta, hogy pedofil cselekményeket hajtott volna végre. Azt állította, a vele szemben fenyegetően fellépő fiatalemberek miatt tett úgy, mintha beismerné.

Palkó Cecília megkeresésünkre elismerte, hogy tavaly megkapta ő is a felvételtöredékeket. Lejátszotta telefonon az irodában a munkatársai előtt, de teljesen érthetetlennek találták, és nem foglalkoztak tovább az üggyel. Az érsekség megkeresésünkre, hogy mihez kezdett a kapott információval, egyelőre nem válaszolt. Amint válaszol, természetesen közzétesszük.

Frissítés, 2022. július 4., 1:55: Az érsekség részéről Hurgoi János irodaigazgató válaszolt. Válaszából kiderült, több ok miatt sem foglalkoztak a jelzésekkel: az, aki küldte őket, túl sokszor írt (akár 50 emailt is két óra alatt), illetve „szemérmetlenül, trágár módban írt”. „Nagyon sokat támadja Csaba atyát, és mindig újabb történetei vannak. Nem tudjuk, mi az igaz és mi nem” – válaszolta az irodaigazgató, aki szerint feljelentő levélnek az számít, amelyben a feladó vállalja a nevét, címét, és állításai igaznak bizonyulnak. Szerinte a feljelentő esetében ez megkérdőjelezhető.

Hurgoi irodaigazgató némileg megválaszolta az innen adódó kérdést is, hogy hogyan bizonyulhatnak igaznak a feljelentő állításai, ha az érsekség nem foglalkozik velük. „Az Alapítvány nem egyházmegyei alapítású, ezért az Érsekség felelősséget nem tud vállalni. A ferences testvérekért (életvitelükről, munkájukról, és minden más tevékenységükről) a tartományfőnök a felelős” – válaszolta Hurgoi irodaigazgató úr. Urbán Erik tartományfőnök a ferences rend belső vizsgálatának végéig, várhatóan őszig nem válaszol az üggyel kapcsolatos kérdésekre, és erre szólította fel Böjte Csabát is.

A többféle módon is érzékenynek számító ügyről meg szeretnénk kérdezni Böjte Csabát is. Az alábbi kérdéseinkre várjuk a válaszait, amelyeket természetesen közzéteszünk majd:

• Az alapítvány elnökeként ön szerződtette K.Sz.-t 2009-ben. Helybéliként Kolozsvári Tibor, a tusnádfürdői ház vezetője ajánlotta őt az ön figyelmébe?
• Mindenki megerősítette az alapítványnál, hogy ön minden nevelővel személyesen elbeszélget, mielőtt nevelői munkát bízna rá az illetőre. Emlékszik még, mi volt a benyomása K. Sz.-ről, amikor elbeszélgetett vele? Nem találta furcsának, hogy egy alig húszéves helybéli srác jelentkezik nevelőnek? Akit nem az alapítvány nevelt fel, nem hálából akart az alapítványnak dolgozni, mint ahogy több nevelő, aki korábban ott nevelkedett.
• Ha emlékszik még az akkori indokokra: miért őt küldte 2011-ben a kászonimpéri otthonba nevelőnek?
• A gyermekvédelem értesítette-e önt arról, hogy az első sértettnél 2016-ban az abúzus egyértelmű jeleit, a poszttraumás stressz tüneteit állapította meg? Kérték-e a gyermekvédelmet, hogy hasonló vizsgálatot végezzenek a többi gyerekkel is, akik K. csoportjában nevelkedtek Tusnádfürdőn, illetve Kászonimpéren?
• Ha igen, mi volt az eredménye? Ha nem, miért nem?
• Úgy tudjuk, 2016 nyarán legalábbis az érintett házaknál mindenki tudta, hogy K. nevelőt feljelentette egyik volt neveltje Tusnádfürdőről. Miért nem távolították el azonnal az impéri otthonból? Miért kellett ehhez fél év? Az impéri munkahelye után dolgozott-e még más beosztásban az alapítvány számára?
• Úgy tudjuk, 2017. február elsején bontották fel K. Sz. munkaszerződését. Ön bocsátotta el, vagy ő mondott fel?
• Eltávolítása után milyen lépéseket tett az alapítvány szervezeti szinten azért, hogy kiszűrhessék, megelőzzék a hasonló eseteket?
• Úgy tudjuk, 2019-ben ön értesítette a gyermekvédelmet, hogy indítsanak vizsgálatot. Kitől kapott jelzést arra vonatkozóan, hogy K. Sz. esetleg gyermekeket molesztált? Mikor kapta az első jelzéseket?
• Nem találta furcsának, hogy a 2016-os feljelentés után csak 2021-ben került bíróságra az ügy? Maga az alapítvány miért nem kért kártérítést K. Sz.-től a tárgyalás során? Végtére is ő okozta az eddigi legnagyobb kárt a Szent Ferenc Alapítványnak.
• Tervezi-e az alapítvány, hogy több alkalmazottat vegyen fel az otthonokhoz? Több volt nevelő, illetve önkéntes mesélte, mennyire magára volt hagyva: messze nincs annyi személyzet egy-egy otthonnál, mint amennyit a törvény előír. Volt olyan, aki arról számolt be, hogy munkatársai csak papíron léteztek, a dokumentumokat ellenőrzéskor megmutatták, esetleg a gyerekeknek is betanították, hogy a nem létező váltás épp hol van. Volt olyan, aki azt mondta, nevelési problémával maradt magára, és bár igényelt volna, nem kapott szaksegítséget. Sokan mondták, hogy csak aláírják a papírt a nevelők és gyerekek pszichológiai felméréséről, valójában nem látja őket pszichológus éveken át. Eközben az alapítvány költségvetése 2016-tól látványosan megnőtt, a román államtól pedig nem is igénylik azt az alaptámogatást, amely minden gyermek ellátásáért járna. Azaz volna honnan fizetni plusz embereket, szakértőket.
• Úgy tudjuk, ön az egyik dévai nevelőről is kapott bejelentést 2021 tavaszán, hogy az illető pedofil cselekményeket követhetett el. Ön mit tett azért, hogy az alapítvány saját szakemberei vagy külső szakértők, hatóságok megvizsgálják: megalapozott-e a gyanú? Történt-e bármilyen belső vagy külső vizsgálat? Ha igen, hogy áll az ügy? Ha nem, miért nem?
• Több volt munkatársa, önkéntes mesélte, hogy ön nagyon gyorsan hajlamos elveszíteni a kontrollt az indulatai felett. Többen azért hagyták ott az alapítványt, ahol önkéntesként vagy fizetett személyzetként dolgoztak, mert a fokozott igénybevétel mellett ön minősíthetetlen hangnemben kiabált velük. Felismerte-e ön, hogy indulatkezelési problémái személyzeti gondokat okoznak az alapítványnál? Ha igen, mit tett eddig a mérséklésükért?
• Úgy gondoljuk, hogy az ön mások által gyakorinak leírt indulatkitörései megakadályozhatják, hogy egyes nevelők értesítsék önt, ha a gyermekotthonokban agresszív vagy gyanús viselkedésről szereznek tudomást. Ön mit gondol erről?
• Sokan számoltak be arról, hogy néhány nevelő a szemük láttára viselkedett kifejezetten agresszív módon a gyerekekkel. Volt olyan gyerek, akinek csontja tört, vére folyt. Tudjuk, hogy ön is kapott jelzéseket ilyenekről: mihez kezdett ezekkel a jelzésekkel? Tudunk olyan agresszív nevelőkről, akik a mai napig az alapítvány gyermekotthonaiban dolgoznak.
• Arról is tudomást szereztünk szemtanúktól, hogy időnként ön is élt a testi fenyítés eszközével a gyermekekkel szemben, például ha kiderül róluk, hogy nem teljesítenek jól az iskolában. Valóban megüti néha a gyerekeket? Ha igen, miért?

Tudomása van jelenleg is zajló visszaélésekről gyermekekkel szemben? Haladéktalanul értesítse a hatóságokat! Múltban zajlott, feltárásra érdemes esetről van információja? Lépjen kapcsolatba velünk biztonságos csatornákon!

Címlapkép: Annie Spratt / Unsplash

The post Tíz éven át verte és szexuálisan visszaélt a rábízott gyerekekkel egy férfi Böjte Csaba alapítványánál appeared first on Átlátszó Erdély.

Kapcsolódó anyagaink:
Borboly aszfaltozós trükkjei. Itt a vádirat
Felvillanyozta üzlettársát a Bihar megyei RMDSZ-elnök elmés pénzmosodája

Mi is az a hivatali visszaélés?
A hivatali visszaélés azt jelenti, hogy egy közhivatalnok hivatali helyzetével visszaél: nem tesz eleget valamely hivatali kötelezettségének, vagy pedig hibásan látja el valamely kötelezettségét, és ezzel sérti egy magán- vagy jogi személy legitim érdekét. A hivatali visszaélés bűncselekmény, 2-től 7 évig terjedő börtönbüntetéssel, valamint köztisztség betöltésétől való eltiltással sújtható.
A DNA szerint Szőke Domokost 2014 júniusában arra kérték, módosítsa egy magáncégnek az önkormányzattal kötött ingatlanbérleti szerződését úgy, hogy az önkormányzat tulajdonában levő ingatlan egy részét a bérlő a maga során bérbe adhassa. Nem tudni, hol van és mekkora a szóban forgó ingatlan, mindenesetre a cég 2014 augusztusától havonta 317 lej (70 euró) bérleti díjat szedett be az ingatlanért, az önkormányzatot eddig 7600 euróval károsította meg.
A Rét utcai parkot építő cég a környező területet is kitakarította
A következő vádpont Szőke Domokos ellen az, hogy 2011-ben a Rét utcai kis park kialakítását végző céggel, a bukaresti SC GARDEN CENTER GRUP SRL-vel összesen több, mint 184 ezer négyzetméternyi munkára szerződőtt 1 millió RON (220 ezer euró) értékben, miközben a technikai dokumentumok szerint a park területe mindössze 1800 négyzetméter. Helyi lakosként, de a technikai dokumentációból is tudhatta volna, hogy a park felülete jóval kisebb – jegyzik meg az ügyészek.
A vádiratból kitűnik, a park létrehozása mellett a cég a környező területet is kitakarította, az alpolgármester pedig elfogadta a cégnek a jóval nagyobb területre szóló elszámolását, az pedig így 42 ezer euróval károsította meg az államkasszát. A Számvevőszék azonban 2014-ben felfedezte a rendellenességet, és az okozott kárt megtérítették.
Hiányos dokumentáció ellenére építkezési engedélyt adott a Sapientiának
Ráduly Róbert Kálmánt azzal vádolják az ügyészek, hogy 2014 szeptember-októberében úgy adott építkezési engedélyt a Sapientia EMTE Szabadság téri épületén végzendő felújítási munkálatokra, hogy az egyetemnek hiányzott egy jóváhagyása a Hargita megyei Kulturális Igazgatóságtól. A jóváhagyásra azért volt szükség, mert a közelben az ortodox egyháznak van egy műemléke.
Az ügyészek ennek kapcsán azt is észrevették, hogy Ráduly 2003 óta könyvelést tanít a Sapientián – innen az érdekkonfliktus vádja.

Magáncélra használták a szolgálati autójukat
Ha a nagy korrupciós ügyekhez szokott olvasó számára a vádirat eddig csip-csup törvényszegéseket tartalmazott, amelyek valószínűleg akármelyik polgármesteri hivatalnál előfordulnak, az utolsó vádpontokban jön a kegyelemdöfés.
Szőke Domokosnak azt róják fel az ügyészek, hogy a polgármesteri hivatal tulajdonában levő személygépkocsival 2014 júliusában meglátogatta rokonait. Nem tudni, milyen távolságot tett meg az alpolgármester, az üzemenyagköltségek mindenesetre 300 lejre (66 euróra) rúgtak – ezt a polgármesteri hivatal állta. 2015 márciusában Ráduly Róbert is magánjellegű utat tett meg a szolgálati autójával. Okozott kár: 270 lej, és ezen felül az autó kopása.
Sipos Zoltán

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagyon nagy szerepük van a közösség adományainak. Azt szeretnénk, ha minél több olvasónk adományozna havonta egy kis pénzösszeget az Átlátszó Erdély Egyesületnek.

Csakis így, magánszemélyektől érkező kis adományokkal lehet elkerülni azt, hogy érdekcsoportok, hirdetők, szponzorok, tulajdonosok befolyást szerezzenek a tartalom fölött.

A pénzt PayPal-on keresztül (a doboz az oldal tetején, jobb oldalon) vagy közvetlenül a bankszámlánkra lehet utalni.

Bankszámla:

Asociatia “Atlatszo Erdely Egyesulet”

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU

The post 70 euró miatt kerülhet börtönbe Csíkszereda volt polgármestere? Itt a vádirat appeared first on Átlátszó Erdély.

Update 08.09.2026: a Marosvásárhelyi Ítélőtábla augusztus 24.-én részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és felmentette Borboly Csabát a folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés, a hivatali visszaélésre való folytatólagos felbujtás, valamint az igazságszolgáltatási szervek félrevezetésének vádja alól. A Maros Megyei Törvényszék 2025-ben még elévülés miatt szüntette meg a büntetőeljárást.

Borboly Csaba személyes utasítására sorozatos szabálytalanságot követtek el a Felsőboldogfalvától Erdővidékre vezető 131-es megyei út felújítása során. Az utat a tervekben előírt vastagságnál jóval vékonyabb aszfaltréteggel borították, majd utólag, iratokat hamisítva igyekeztek „lepapírozni” a munkálatokat. A trükközés azután is folytatódott, hogy a megyei tanácsnál tudták: folyik a nyomozás.
Mindez a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) vádiratából derül ki, melynek egy anonimizált verziója az Átlátszó Erdély birtokában van. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a vádiratot, illetve magát az ügyészek által összeállított dokumentumot is közzétesszük.
A vádiratból kiderül, hogy noha az RMDSZ-es Hargita megyei tanácselnök mozgatta a szálakat, a megyei tanács számos más hivatalnoka és a kivitelező cég képviselői is érintettek az ügyben.
A vádlottak között ott van Sófalvi László, a megyei tanács akkori alelnöke, Pálffy Domokos megyei tanácsos, a Stravia Group SRL de facto ügyvezetője, Csiszér Botond Benedek, a megyei önkormányzat útügyi igazgatóságának ügyvezetője, valamint Kelemen Csongor osztályvezető is.

Tucatnyi párhuzamos vizsgálat
Az ügyészek által összeállított iratokból az is kiderül, hogy 2012 júniusától tucatnyi, útfelújítással kapcsolatos ügyben indult párhuzamosan nyomozás és vizsgálat: nyomozás indult például a 131-es út felújítására kiírt közbeszerzés ügyében is.
Az útfelújítással kapcsolatos kifizetések miatt a Hargita megyei számvevőszék indított vizsgálatot, egy másik útépítő cég, a Bridge Road Construct SRL-nak nyújtott kifizetést a DNA vizsgált. Az útfelújítások ügyében érkeztek feljelentések is, sőt maga Borboly Csaba is feljelentette egyik beosztottját.
Emellett az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) is vizsgálta Pálffy Domokos RMDSZ-es megyei tanácsos érdekeltségét az útfelújítást végző Stravia Group SRL-ben. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeit összesítették aztán az ügyészek egy vádiratban.
Útfelújításban utazó megyei tanácsos
Az ügy egyik fontos szála a Pálffy Domokos megyei tanácsos, valamint a 131-es út felújítását végző cég, a Stravia Group SRL közötti kapcsolat. A cég papírforma szerint Pálffy húga birtokában van, ügyvezetője pedig Sajó Tibor. Azonban minden jel arra mutat, hogy a cégnél de facto Pálffy Domokos a döntéshozó.
A vádiratban idézett lehallgatási jegyzőkönyvekből kiderül, a 131-es út felújításával kapcsolatos ügyekkel több ízben is Pálffy Domokost keresik meg, ő pedig a cég ügyvezetőjeként válaszol a kérdésekre, tesz ígéreteket.
Minden jel arra mutat, hogy Pálffy aktívan részt vesz a cég munkájában, az árajánlatok kidolgozásában, a szerződések megkötésében, a szerződéses partnerekkel való komunikációban, valamint az alkalmazottak irányításában is szerepet vállal. Mi több, a cég bankszámlái felett is rendelkezik – így a vádirat.
Négy év alatt 5,7 millió eurónyi szerződés
Az ügyészek kiemelik, Pálffy esetében az összeférhetetlenség gyanúja áll fenn, mivel a 2008-2012-es időszakban megyei tanácsosként részletes információkkal rendelkezett azokról az összegekről, melyeket a tanács infrastrukturális beruházásokra, útjavításokra szánt.
2008-2012 között a Stravia Grouppal összesen 40 szerződést kötött a Hargita Megyei Tanács, 25 millió lej (kb. 5,7 millió euró) összértékben. Ráadásul Pálffy megyei tanácsosként rendszeresen jelen volt a Stravia Group által végzett munkálatok átvételekor, az ő aláírása gyakran szerepel az átvételi jegyzőkönyveken.
Szabálytalanul kiírt közbeszerzés
A megyei tanács szabálytalanul úgy írta ki a közbeszerzést a 131-es megyei út felújítására, hogy azzal a Stravia Group SRL-t hozzák helyzetbe. A kezdeti, 2010 novemberében megjelent kiírásban az ÁFA nélkül 1,9 millió lej (kb. 400 ezer euró) összértékű munkálatoknak csak egy kis részét hirdették meg, anélkül, hogy tisztázták volna: a kivitelezés többi részét közvetlen felhívással induló tárgyalásos úton ítélik oda az első közbeszerzés nyertesének.

A 131-es megyei út a Google Maps-en
Az ügyészek szerint a Stravia Group egy további trükköt is alkalmazott, hogy bebiztosítsa magát: az út alsó rétegeinek kivitelezésére rendkívül alacsony, az út felső rétegeire viszont kifejezetten magas árral jelentkezett. A végösszeg azonban így is alacsonyabb volt, mint a többi ajánlattevőé.
Azt azonban a többi pályázó nem tudhatta, hogy a kivitelezés kezdetekor Borboly Csaba tanácselnök utasítást ad arra, hogy a tervben szereplő alsóbb rétegeket hagyják el, és csak a felső koptatóréteget fektessék le, melyre a Stravia Group a többi céghez képest 1,3-2,6-szoros árat szabott.
A 65 kilométeres 131-es megyei út felújítása pedig egyáltalán nem kis feladat. Így nyilatkozott a felújításról a Hargita Megye Tanácsa által megjelentetett kiadványban Borboly Csaba (a teljes interjú elérhető itt):

Miért volt szükség a munkálatok leállítására április végén röviddel az elkezdésük után?
A leállásnak műszaki okai voltak, a 131-es számú megyei út javítása a többihez viszonyítva nehezebb, ugyanis a térségben nagyon kedvezőtlenek domborzati és talajtani feltételek. Azóta már ismét aszfaltoznak és hamarosan át is vehetjük a frissen felújított útszakaszt.
Mi okozta a DJ131 állapotának leromlását?
Egy igen forgalmas és 65 kilométer hosszú útról van szó, amely hosszú ideig el volt hanyagolva. Nagyon nehéz rövid idő alatt behozni a lemaradást egy olyan úton, amely egy rendkívül instabil talajrétegen fekszik. Ez sok bonyodalmat okozott, folyamatosan eredményteleníti törekvéseinket.
Milyen nehézségekkel szembesültek a DJ131 út felújítása során?
A hátralévő öt kilométer nagyon nehéz és költséges szakasz, nagy sülyedések vannak rajta, ezért több méter mélyen alapot, támfalakat kell építeni. Erre a munkálatra nem lenne elég a megyei tanács utakra szánt teljes költségvetése, ugyanis 240 milliárd lejbe kerül, ami hozzávetőlegesen tíz falu teljes évi költségvetése, de a kormány felvállalta, hogy két év alatt befejezi.

Borboly utasítást ad
A vádlottak vallomása szerint az utat a tervek szerint, 16 cm vastag aszfaltréteggel kezdték el felújítani. Azonban alig haladtak 10 métert, a helyszínen jelen levő megyei tanácselnök a fehér Daciájához hívatta Kelemen Csongor osztályvezetőt.
Kelemen aztán odament a Stravia Group ügyvezetőjéhez, Sajó Tiborhoz, és közölte vele: Borboly azt az utasítást adta, hogy a terv szerint előírt vastagság helyett csak 4 cm koptató, illetve 1 cm kiegyenlítő réteget fektessenek le, „hogy minél hosszabb távon lehessen aszfaltozni”.
„Biztosított, hogy megoldják”
„Vitatkoztam egy ideig Kelemen Csongorral, elmagyaráztam neki, hogy ez az utasítás nem tartja tiszteletben a tervet. Ő biztosított arról, hogy megoldják a tervezővel, hogy adjon egy tervmódosó tervezői nyilatkozatot. (…)
Másnap faxon megkaptam a munkálatok megkezdésére vonatkozó utasítást, melyben átlagosan 5 cm vastagságú aszfaltréteg lefektetését irányozták elő. Így mi nem aggódtunk amiatt, hogy a tervet nem tartjuk be, mi a megrendelő utasításai szerint jártunk el” – nyilatkozott Sajó.
Nem stimmel
A vád szerint azonban a munkálatok megkezdésére vonatkozó, Kelemen Csongor és Csiszér Botond Benedek által aláírt utasítást is utólag állították ki, és látták el 2010. december 3-i dátummal.
A munkálatok megkezdése után nem sokkal mások számára is világossá vált, hogy a kivitelezés nem tartja be a tervben előírtakat. A vádirat idézi a Stravia Group egy alkalmazottját, aki 2010. december 10-én járt a munkálatok helyszínén, amikor már mintegy 6400 méter hosszan lefektették az aszfaltot.
A tanú méréseiből kiderült, nem csak az a gond, hogy az előírt három, összesen 16 cm vastagságú réteg helyett csak egy, átlagosan 4,8 cm vastagságú réteget fektettek le: a munkálatok átlagos szélessége 6,06 m, a padkák pedig hiányoznak.

A műszaki ellenőr nem javasolja a kifizetést
Az építési műszaki ellenőr 2010. december 16-án kelt, a Hargita Megyei Tanácsnak és a kivitelező cégnek is megküldött szakjelentése is számos szabálytalanságról tesz említést.
A jelentésből kitűnik, hogy a kivitelezési tervek más útpályaszerkezetet írnak elő; többek között hiányzik a munkálatok megkezdésére vonatkozó utasítás, nincsen tervmódosító tervezői nyilatkozat, a beépített anyagok minőségellenőrzését nem végezték el, hiányzik az építési napló, melyben részletesen le vannak írva az elvégzett munka fázisai, a beépített anyagok mennyisége, valamint az egyes munkafázisokért felelő személyek nevei.
„Az elvégzett munkák pénzügyi elszámolásában szereplő munkamennyiség nem egyezik a helyszíni mérések eredményeivel”, írja az ellenőr, majd így zárja a jelentését: „nem tudjuk elfogadni és kifizetésre javasolni a Stravia Group SRL által 2010. december 15-én benyújtott pénzügyi elszámolást”. Az építési ellenőr jelentését úgy Borboly Csaba, mint az alelnök Sófalvi László is ismerte, azon szerepel a kézjegyük – állítják az ügyészek.
Formális átvétel után fizetnek
A munkálatok 2010-re előirányozott részére ennek ellenére december 17-én kiállítják az átvételi elismervényt. Egyik tanú szerint a megyei tanács hivatalnokai ki sem mentek a helyszínre. Sőt az átvételről az építési ellenőrt sem tájékoztatták, noha neki kötelező részt venni az átvételi bizottságban, az átvételi elismervényt pedig alá kellett volna írnia.
Bár törvény szerint az elvégzett munkák pénzügyi elszámolását az építési ellenőrnek is jóvá kell hagynia, továbbá egy sor dokumentum hiányzik, december 23-án kifizetnek 1,9 millió lejt (kb. 400 ezer eurót) a kivitelezőnek.

„A mennyiségek valósak”
Sófalvi László erről így nyilatkozott: „emlékszem, hogy a jelentés megérkezése (december 16.) és a kifizetés (december 23.) közötti időszakban Csiszér Botond Benedekkel együtt beszéltünk az elnök úrral arról, hogy az elvégzett munkák pénzügyi elszámolásában található mennyiségek valósak, a munkát megvalósították (noha nem a terv által előírt vastagságban), és szó volt arról is, hogy az építési ellenőr nem fogadja el a Stravia Group SRL által benyújtott pénzügyi elszámolást. Nem emlékszem, hogy akkor beszéltünk volna kifizetésről. Nem tudom, miben maradtunk.”
A számvevőszék vizsgálódni kezd
Fél évre rá, 2011 júniusában a Hargita megyei Számvevőszék auditja számos szabálytalanságot tár fel a megyei tanácsnál. A könyvvizsgálók főként a 131-es út felújítását tartják gyanúsnak, és elkezdik bekérni a munkálatok dokumentációját. A megyei tanács hivatalnokai, bár biztosítják a könyvvizsgálókat arról, hogy a kért dokumentumok megvannak, folyamatosan halogatják azok átadását.
A megyei tanácsnál ekkor óriási kapkodás kezdődik; megpróbálják utólag, hamisított dokumentumokkal „lepapírozni” a már elvégzett és kifizetett munkálatot. Csiszér Botond-Benedek és Kelemen Csongor először a terveket készítő céget keresi meg több ízben, ahol szó szerint könyörögnek egy utólagos, visszadátumozott tervmódosító tervezői nyilatkozatért, mely az eredeti 16 centis vastagság helyett 4+1 centis vastagságot ír elő a 131-es útra.
Ezután az építési ellenőrt környékezik meg egy rendben levő szakjelentésért, mely indokolja a kifizetést. A vádirat több, Borboly Csaba és beosztottai között zajlott telefonbeszélgetést is idéz. 2011. július 13-án például ez a párbeszéd zajlott a megyei tanácselnök és Csiszér Botond Benedek között (a párbeszédek eredetileg magyarul hangzottak el, ezt az ügyészek románra fordították, mi ezt a verziót magyarítottuk ismét. Igyekeztünk visszaadni a valószerű beszédfordulatokat úgy, hogy közben az elhangzottak lényege ne módosuljon. A fontos mondatokat mi emeltük ki – szerk. megj.).

Csiszér Botond Benedek: – Halló?
Borboly Csaba: – Hol van az építési ellenőr levele?
Csiszér Botond Benedek: – Hát ott van… az ellenőr … elment valahová, megyünk most és elhozzuk. Elhozom tőle.
Borboly Csaba: – Nem, nem, Boti, te elmész…
Csiszér Botond Benedek: – De hát én ma megyek…
Borboly Csaba: – Nem érdekel, akár az országban van, akár az országon kívül, míg nem hozod eredetiben a levelet.
Csiszér Botond Benedek: – Beszéltem velük, hajlandóak…
Borboly Csaba: – És legyen iktatási száma, legyen mindene. Hogy legyen rendben.
Csiszér Botond Benedek: – Igen, igen, úgy ahogy volt a másik. Igen, igen, megoldom. Beszéltem vele.
Borboly Csaba: – Na kérlek oldd meg.
(…)
Borboly Csaba: – Nem, neked egy feladatod van…
Csiszér Botond Benedek: – Egy feladat, igen, értem.
Borboly Csaba: – Hogy elhozd azt a levelet az építési ellenőrtől, érted?
Csiszér Botond Benedek: – Rendben, értem.
Borboly Csaba: – Eredetiben, iktatva és kész.
Csiszér Botond Benedek: – Igen.

(…)
Ugyanaznap, egy másik telefonbeszélgetés Borboly Csaba és Csiszér Botond között:

Csiszér Botond Benedek: – Halló?
Borboly Csaba: – Na hol a papír?
Csiszér Botond Benedek: – Hát azt mondják rendben van részükről, reggel megírták a papírt, csak … azt mondja hogy hiányzik az az autó aszfalt, pontosabban 8 autónyi aszfaltot kell még leönteni. Mert…
Borboly Csaba: – Ez engem nem érdekel…
Csiszér Botond Benedek: – Én megoldom ezt.
Borboly Csaba: – … annak a papírnak léteznie kell.
Csiszér Botond Benedek: – Igen.
Borboly Csaba: – A papír létezett. Remélem, nem innentől arrafele lesz.
Csiszér Botond Benedek: – Igen, azt mondták hogy ők akkor lépnek amikor … megállapodtak (…) hogy leöntik az aszfaltot (…) nem öntötték le, december volt, siettek hogy ne legyen harag (…)
Borboly Csaba: – De akkor hogy tudtál fizetni, ne hülyéskedj, ne mesélj nekem.
Csiszér Botond Benedek: – De ha kiszámoljuk, csak egy kicsivel kevesebb … érted, együtt mérték, a céggel …
Borboly Csaba: – Nem érdekel, nem érdekel, papír nélkül ne is gyere munkába Boti.
Csiszér Botond Benedek: – Megcsináljuk a papírt. Rendben. Rendben.
Borboly Csaba: – Papír nélkül nincs mit keress itt.
Csiszér Botond Benedek: – Értem. Rendben. Rendben. Rendben.
Borboly Csaba: – Várom.

Ugyanaznap a tanácselnök Kelemen Csongort is felhívja:

Borboly Csaba: – Halló?
Kelemen Csongor: – Szervusz elnök úr, kerestél csak nem vettem észre.
Borboly Csaba: – Hát csak azt akartam mondani amit mondtam (…)-nak, hogy csak akkor gyertek munkába ha megvan a papír.
Kelemen Csongor: – Rendben, holnap reggel megkapjuk.
Borboly Csaba: – OK! Ennyit akartam, szervusz!
Kelemen Csongor: – Szervusz!

Július 14-én Borboly Csaba az alelnököt, Sófalvi Lászlót is felhívja (a vádiratban Borboly egy „úrral” beszélget, a kontextusból azonban teljesen világos, hogy Sófalviról van szó. Mi a vádirathoz hűen „urat” használunk – szerk. megj).

Úr: – Halló?
Borboly Csaba: – Szervusz, hol vagy?
Úr: – Én most parkoltam a kórháznál. Azt mondták, elmentél.
Borboly Csaba: – Jó, jó, de itt ég a ház és minden omlik össze…
Úr: – Vagyis?
Borboly Csaba: – Kifizettünk egy csomó pénzt utakra, hamis papírok alapján…
Úr: – Igen?
Borboly Csaba: – Én nem értem miért nem figyelsz ezekre a dolgokra, na.
Úr: – Hamis papírokkal, hát olyan dolgokat mondasz itt nekem…
Borboly Csaba: – Igen.
Úr: – Őszintén megmondom…
Borboly Csaba: – Hát nem olvastad? A 131-esre azt írta a műszaki ellenőr, hogy nem szabad kifizetni, egy kollégád betette a műszaki ellenőr papírját és fizettünk. Érted? És a Számvevőszék most ebből ügyet akar csinálni. Holnap lezárják a vizsgálatot, mind mehetünk Keresztúrra kórházat avatni, csinálhatunk bármit, ez van. A 124-es törvénytelen, és nem biztos hogy az én aláírásom van rajta … ööö … a pénzt kifizettük, ami simán büntetőügy. Tegnap is felhívtalak háromszor, nem hívtál vissza, most a 131-esre kifizették, érted, a pénzt (…) ellenőr nélkül. Benn van az iratok között, a Számvevőszék megtalálta a papírt miszerint az ellenőr nem hagyja jóvá, nem szabad fizessünk, és fizettünk, érted? Nem tudom mit csinálnak a kollégáink…
Úr: – Megnézzük, hát én most mit csináljak?
Borboly Csaba: – Hát…
Úr: – A kollégák, a kollégák nem csak az én kollégáim…
Borboly Csaba: – Jó, jó, jó, én nem mondom, az én irányításm alatt levő igazgatóságnál én nem mondom hogy te felelsz értük, de felelsz amiatt hogy a papír hamis… hogyhogy hoznak elszámolást?
(…)
Borboly Csaba: – Tehát 810 milló… 840 millió a 124-es, ha nem fizetik vissza holnapig, büntetőügy lesz belőle. Érted miről van szó?
Úr: – Értem. Értem.
Borboly Csaba: – A 131-es pedig, ööö… akiknek aláírtam vagy aláírtuk a kifizetéseket, vissza kell szerezzük a 18 milliárdot. Ha holnap délig nem kapjuk meg a papírt a műszaki ellenőrtől, nem jelenik meg.
Úr: – (…) nekem azt mondta hogy megtalálták a papírt a műszaki ellenőrtől.
Borboly Csaba: – Nincs, érted, ez az, hogy nincs. Kiderült, nem is öntöttek annyi aszfaltot amennyi van, 8 autóval kevesebb aszfalt van mint kellene, na, hogy el ne mondjam mi derült még ki. 8 autóval kevesebb aszfalt van, mint kellene. Nem hiszem hogy mi kifizettük ezt. Nem hiszem. Nem akarom hinni, de ezt mondja az ellenőr. És holnap délig…
Úr: – Ki ez az ellenőr?
Borboly Csaba: – (…) Hívd fel kérlek, beszéljétek meg, kell legyen egy ilyen papír, mert másképp nagyon nagy problémák vannak, másrészt pedig … a Bridge ma vissza kell adja a pénzt. Ma.
Sófalvi László: – Na jó, felhívom. (…)

A vádirat szerint a műszaki ellenőr végül kötélnek áll, és hajlandó kiadni egy dátum nélküli, 131-es útról szóló tevékenységi naplónak a fénymásolatát, azzal a megjegyzéssel, hogy az eredetit csak a számvevőszék vizsgálata után kaphatják meg. Hozzáteszi azt is, hogy ha valaha valaki rákérdez, letagadja a kérdéses iratot.
Azonban az, hogy a háttérben milyan alkudozás folyt, jól mutatja egy 2011. december 14-i telefonbeszélgetés Gábor László, megyei tanács Gazdasági Igazgatóságának ügyvezetője és a műszaki ellenőr között (az ő neve a rendelkezésünkre álló vádiratban ki van takarva, de a beszélgetés kontextusából egyértelműen kiderül, hogy csak róla lehet szó).

Gábor László: – Halló! … úr?
… – Igen
Gábor László: – Jó napot! Gábor László vagyok a megyei tanácstól, a gazdasági igazgató.
… – Jó napot!
Gábor László: – Itt van ez a 131-es út amin dolgoztunk, és ehhez kéne, nem tudom hogyan került hozzám hogy elszámoljam és most látom hogy nincsen meg az építési műszaki ellenőr tevékenységi naplója és nem is pecsételt le semmit a műszaki ellenőr (nem érthető)
… – Hát nincs mert nincs terv, nem teljesülnek azok a dolgok melyeket teljesíteni kellett volna, nincsenek mérések, senki nem hív fel, senki nem hívott fel akkor amikor dolgoztak, ezeket a dolgokat már megbeszéltem (…)
Gábor László: – Hát jó de én azt szeretném…
… – Ezzel nem tudunk mit kezdeni. Mi ezzel a projekttel nem tudunk mit kezdeni. Múlt év óta…
Gábor László: – És akkor mi lesz a szerződéssel, amit megkötöttünk.
… – Hát én azt nem tudom hogy mi lesz a szerződéssel. A szerződésnek vannak bizonyos feltételei.
Gábor László: – Hát igen, persze, értem én…
… – És azokat a feltételeket nem tartották be, én pedig nem tudok egy olyan helyen dolgozni, ahol nem tartják be a törvényeket.
Gábor László: – Nem tudom, meg kéne oldjuk valahogy. Hogyan oldhatnánk meg?
… – Nem tudjuk megoldani, én már mindenkivel beszéltem ötször és minden beszélgetés vége ugyanaz. Nem tudom.
Gábor László: – Ön megfogalmazta a munkálatokkal kapcsolatos kifogásait?
… – Mi már múlt évben megírtuk. (…) Ebben az évben kezdeményeztünk egy gyűlést, egyikből sem lett semmi. Akkor megjelent a Számvevőszék. Hirtelen történt valami, voltak még próbálkozások, aztán jött az ICSIC (valószínűleg az Állami Építészeti Felügyelet – szerk. megj.). Én mondom, hogy ott nincs terv, a terv helyett készítettek egy tanulmányt, de az egy teljesen más helyre szól, egy másolat, a tervező ezt nem vállalja be, mi ezeket a dolgokat leírtuk, mi nem dolgozhatunk terv nélkül, nem dolgozhatunk a technikai (zavaros) nélkül.
Gábor László: – A kollégáim azt mondták, hogy azok a változtatások benne vannak a tervben.
… – Hát jó, mindenki mondja, de először valaki meg kéne mutassa nekünk azt a tervet. Ez eddig nem jött össze. Eddig még senki nem mutatott be nekünk egy valós, reális tervet. Mi CD-n kaptunk egy régi tervet, amit valaki megtervezett, majd egy másik másolatot, melyet egy másvalaki írt alá, van még egy szakvélemény másolt pecséttel és aláírásokkal. Én egyszerűen nem tudom, mit csináljak. Annak idején beszéltem az alelnök úrral, a jogi osztállyal, elmondtam nekik, mi nincsen rendben, ennél többet én nem tudok tenni.
Gábor László: – Akkor ezt sehogy sem tudjuk megoldani?
… – Nem, velünk nem.
Gábor László: – Azt sem hogy legalább az anyagmennyiségek ott vannak?
… – Azt aztán főleg nem.
Gábor László: – Úgy tűnik, a kollégája volt ott.
… – Én is voltam ott, csak az a probléma, hogy összevegyült a tömítőanyaggal, összevegyült nem is tudom (…)
Gábor László: – Igen.
… – Új mennyiségek voltak. Nem lehet tudni, mi volt.
Gábor László: – A felügyeletbe vétel egy dolog, de … hm?
… – De az akkor hogy van? Hát én most nem tudom, mit írok alá.
Gábor László: – Az el van számolva. A felügyeletbe vett dolgok egy része el van számolva.
… – Hát ha nincs a helyszínen, akkor hogy van?
Gábor László: – Aha…
… – Hát én most nem tudom mi van felügyeletben, mi a másik, nem lehet tudni.
Gábor László: – És ha én elmagyarázom önnek mi hol van?
… – De nem tudja elmagyarázni nekem, mert ez eddig senkinek nem sikerült, és tízszer voltam már ott és már nem…
Gábor László: – Jó, de…
… – Én versenytárgyaláson nyertem ezt a munkát, ott voltam tízszer, hússzor, látom, mi a baja a munkának, és mi tényleg ki szeretnénk maradni ebből.
Gábor László: – Jó, de akkor fel kéne bontani a szerződést, hogy keressünk más műszaki ellenőrt. Ez lett volna a megoldás. Azt kellett volna mondja, hogy nem, ezek között a körülmények között ön nem akarja folytatni, és fel kellett volna bontani a szerződést. Nem így, hogy év végén futunk körbe, megyünk körbe mert nem…
… – De pont nem miattam vannak itt, ha valaki tiszteletben tartja a törvényt, akkor nem jut ide.
Gábor László: – Jó, most törvény szerint van megírva, most (nem érthető) autópálya, mert mi nem akarjuk megépíteni, ebben nem kell…
… – Akkor arra kell tervezni, és nem kéne mástól olyan dolgot kérni, amit a törvény értelmében nem lehet betartani.
Gábor László: – Itt…
… – Én nem vagyok tervező sem, és nem írhatok alá olyan dolgokat, melyek nem a terv szerint történtek.
Gábor László: – Tudom, hogy nem tervező, tudom hogy nem…
… – De akkor miért kér tőlem ilyesmit?
Gábor László: – Hivatalosan ön ennek a munkának a műszaki ellenőre, és nem adott le semmilyen szakvéleményt.
… – Hát vegyék ki a tavalyi papírokat, a tavalyi szakvéleményeim megvannak, azóta a helyzet nem változott.
Gábor László: – Jó, de nekem egy idei szakvélemény kellene, az hogy nem változott semmi tavaly óta, rendben van.
… – Ön találja ki, mit kell csinálni.
Gábor László: – Mit találjak ki, nem vagyok műszaki ellenőr. Én közgazdász vagyok. Én nem értek ezekhez a dolgokhoz, most már ne haragudjon, de…
… – Akkor keressék meg a (kivitelező) cégnél a technikai dolgokért felelős embert, ő lehet, hogy meg tudja mondani.
Gábor László: – Jó, rendben, kit keressek, mondja meg.
… – Hát én nem tudom, ez nekem sem sikerült, a cégnek, mely dolgozik, kell legyen egy olyan embere, aki a kivitelezés műszaki részéért felel.
Gábor László: – Jó, de mi most egy valamilyen megoldást szeretnénk erre, mert ez…
… – Én tudom, hogy önök szeretnék, de nem velünk. Akkor, amikor jelen van a tervező, és időben, nem most, utólag, amikor már kész van. Akkor kellett volna, amikor dolgoztak tavaly. Oda kellett volna hívják a tervezőt, mondják meg neki, mi a megoldás, a tervező megoldotta volna, és utólag ennek alapján mérünk, újra elkészülnek a tervek, ha ez létezik, és ott az építő is, aki mondja, akkor megkezdjük és megmérjük.
Gábor László: – Nem tudom, de ezek nem voltak leírva, és semmi ilyen nem volt ide betéve, hogy ezeket a lépéseket csináljuk meg.
… – Sajnos nem csak én írtam meg, hanem…
Gábor László: – Az aszfalt le van fektetve, és most mindenki rohan, mint egy bolondgyermek.
… – Írt az ICSC is, nekik nem én írtam, az ICSC (…)
Gábor László: – Jó, most hogy mit ír az ICSIC, az az ő dolga…
… – Na hát, ha az, amit az ICSIC ír, az az ő dolga, akkor…
Gábor László: – De a mennyiségek, amik ott vannak, és amikről tudni lehet, azok legalább ott vannak?
… – Hát ezt én honnan tudjam? Mi nem írtunk alá mennyiségeket, egy darabot sem.
Gábor László: – Nem írt alá semmit…
… – Mi nem tudunk aláírni, míg…
Gábor László: – Ez a legegyszerűbb…
… – De mi nem írhatunk alá, ön összekeveri a jól meghatározott dolgokat más dolgokkal. Úgy ahogy önnek jól meghatározott feladatai vannak, az én legfontosabb feladatom az, hogy a kivitelezővel betartassam a törvényt. Ez nekem nem sikerült.
Gábor László: – Jó, most elmegyek beszélgetni az útügyis kollégákkal, és újból felhívom, jó?
… – Kérem szépen.
Gábor László: – Jó? Rendben, minden jót, a viszont látásra.

1000 tonnával több aszfaltot számoltak el?
A Hargita Megyei Számvevőszék számításai szerint a 131-es út felújítása során mintegy 1000 tonnával több aszfaltot számoltak el, mint amennyit valójában lefektettek. A számítások megerősítésére a számvevőszék az Állami Építészeti Felügyelet Hargita megyei kirendeltségét hívta segítségül.
Ők egyrészt megerősítették azt, hogy egy sor dokumentum hiányzik, és számos törvényes rendelkezést megsértettek a munkálatok során. Ugyanakkor műszaki ellenőrzést rendeltek el, hogy megállapítsák: pontosan mennyi munkát végzett, és mennyi anyagot használt fel a kivitelező.
A méréseket is hamisítják
2012. április 2-án a Hargita Megyei Tanács, valamint a Stravia Group SRL képviselőiből álló bizottság kiszáll a 131-es úthoz, hogy jelen legyenek az útpálya teherbírásának a felmérésénél. A megyei tanács alkalmazottai itt is kísérletet tesznek arra, hogy a mérés eredményeit befolyásolják. Az eredményeknek azért van nagy tétje, mert ezektől függ az, hogy végül a számvevőszék mekkora kárt állapít meg.
A vádirat ezt egy újabb, a Stravia Group alkalmazottja és Pálffy Domokos közötti telefonbeszélgetéssel, valamint a méréseket végző munkás tanúvallomásával támasztja alá.

Hargitai: – Igen.
Pálffy Domokos: – Halló?
Hargitai: – Jó napot! Parancsoljon!
Pálffy Domokos: – Jó napot! Azt szeretném megkérdezni – épp itt vagyok, fúrnak és az út teherbírását mérik – most az emberünk írja az értékeket, növeljük, hogy jobbak legyenek az értékek, vagy kevesebbet írjunk?
Hargitai: – Kisebbeket, kisebbeket.
Pálffy Domokos: – Tehát, mit mond ő (a méréseket végző munkás, Mandache Daniel Cristian)
Hargitai: – Tehát, ami meggörbül, meggörbül, minél kisebb kell legyen a görbület.
Pálffy Domokos: – Értem. Tehát mint mond ő, 5, akkor inkább írjon 4,5-öt vagy 4-et inkább?
Hargitai: – Igen, igen, igen.
Pálffy Domokos: – Tehát csökkentsük.
Hargitai: – Igen. Minél kevésbé görbüljön meg befele, az az.
Pálffy Domokos: – Aha.
Hargitai: – Az az, hogyishívják.
Pálffy Domokos: – Jó. Jó. Jó. Jó. Na, akkor köszönöm! Viszontlátásra!

Szintén a mérések befolyásolásáról beszél a méréseket végző útügyi laboratórium munkása, Mandache Daniel Cristian. Mint kiderült, ez a fajta munka két ember kíván: az egyik cipeli a nagyméretű műszert, a másik pedig lejegyzi a mérések eredményeit. Mivel a kollégája nem lehetett ott a felmérésen, a munkásnak a megyei tanács egy alkalmazottja segített.
„Vagy nem tud románul, vagy rosszhiszemű”
„Amikor megszakítottuk a méréseket, elvettem attól a munkástól a mérések eredményeit, hogy aláírjuk a megyei tanács képviselőivel. Amikor megláttam, azonnal tudtam, hogy egyes helyeken más értékeket írt be, mint amit én mértem, és lediktáltam neki.
Az a munkás vagy nem értett románul, vagy rosszhiszeműen járt el. Mivel fáradt voltam, és meg voltam fagyva, nem kértem magyarázatot, mert úgyis hiába lett volna minden. Akkor már nem lehetett csinálni semmit, nem lehetett újra mérni” – állította az ügyészeknek a munkás.
Borboly Csaba feljelenti beosztottját
Nem csak a mérések eredményeivel próbáltak trükközni a megyei tanácsnál. Borboly Csaba tanácselnök – amikor már tudta, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség nyomoz – 2012 októberében csalás miatt hazug módon feljelentette beosztottját, Kelemen Csongort.
A megyei tanácselnök azzal vádolta Kelement, hogy a műszaki ellenőr 131-es megyei útról készült jelentését meghamisította, hogy az álljon benne: a feltüntetett munkamennyiségek megfelelnek a terepen tapasztaltakkal. A dátum nélküli jelentést aztán betette abba az iratcsomóba, melynek alapján aztán a Megyei Tanács kifizette a munkálatokat.
Sorozatos halasztások
Borboly Csaba és 12 vádlott-társának a perének érdemi része a folyamatos halasztások miatt még nem kezdődött meg. A legutóbbi, 2015 januárjában lezajlott tárgyaláson egy bonyolult jogi kérdés is felmerült. Az uh.ro tudósítása szerint az ügyvédek még tavaly jelezték az Alkotmánybíróságnak a 2014-ben életbe lépett új perrendtartási törvénykönyv egy hiányosságát.
Az új törvény egy, a bírósági tárgyalás előszobájaként is értelmezhető tárgyalási szakaszt határoz meg, ez az úgynevezett „cameră preliminară”. Ennek lényege, hogy még az érdemi tárgyalás előtt megállapíthassák, az ügyben felhozott bizonyítékok használhatóak-e, illetékes-e az adott bíróság az ügyben stb.
Az uh.ro szerint Borbolyék ügyvédei ezt kifogásolták, ugyanis úgy találták, hogy a törvény nem biztosít a perek minden résztvevője számára egyenlő bánásmódot, ezért ez a rendelkezés alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróságjogosnak találta a kifogásokat, alkotmányellenesnek nyilvánította a kérdéses passzusokat, ám a törvényt még nem módosították.
Ennek ellenére a román bíróságok már a módosítások figyelembe vételével dolgoztak, ám Borbolyék ügyében a tárgyalás ezen szakasza már lejárt, mire az Alkotmánybíróság meghozta döntését. A következő tárgyalási nap március 3-ra van kitűzve.
Sipos Zoltán

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagyon nagy szerepük van a közösség adományainak. Azt szeretnénk, ha minél több olvasónk adományozna havonta egy kis pénzösszeget az Átlátszó Erdély Egyesületnek.

Csakis így, magánszemélyektől érkező kis adományokkal lehet elkerülni azt, hogy érdekcsoportok, hirdetők, szponzorok, tulajdonosok befolyást szerezzenek a tartalom fölött.

A pénzt PayPal-on keresztül (a doboz az oldal tetején, jobb oldalon) vagy közvetlenül a bankszámlánkra lehet utalni.

Bankszámla:

Asociatia “Atlatszo Erdely Egyesulet”

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU

The post Borboly aszfaltozós trükkjei. Itt a vádirat appeared first on Átlátszó Erdély.