Dan Tanasă, az AUR alelnöke és parlamenti képviselője szerint: 

Az állítás forrása a szeptember 23-i parlamenti vita felvétele. A konkrét állítás 1:59:50-nél hangzik el. 

Kontextus

Az RMDSZ-nek feszült Dan Tanasă, amikor a kisebbségi nyelvhasználati jogokról vitáztak a parlamentben. Az RMDSZ által kezdeményezett törvénytervezet akkor is biztosítaná az anyanyelvhasználati jogokat, ha a nemzeti kisebbség aránya 20 százalék alá csökken egy településen. 

„Ami a romániai magyar közösség jogait illeti, úgy gondolom, hogy a magyar kisebbségeknek – általában a kisebbségeknek, nemcsak a magyaroknak– széles körű, kiterjedt jogaik vannak. Olyan kisebbségvédelmi jogszabályi keret, amilyen Romániában létezik, sehol máshol nincs a világon, még Magyarországon sem. Nincs olyan jogszabályi keret, amely jobban védené a nemzeti kisebbségek önazonosságát, kultúráját és nyelvét, mint a romániai” – állítja Tanasă. 

A teljes vita 1 óra 41 perc és 2 óra 3 perc között hallható a képviselőház hivatalos felvételén. 

A törvénytervezet indoklásában az RMDSZ azzal érvelt, hogy ezzel a törvénymódosítással a már megszerzett nyelvhasználati jogot erősítenék meg azokon a településeken, ahol a következő népszámlálás eredményeinek érvényesítése során az derülne ki, hogy a jelenlegi 20 százalékos küszöb alá csökkent a magyarok aránya.

Ugyanis Romániában meghatározott ideig, vagyis a következő népszámlálás eredményének érvényesítéséig kötelező biztosítani a nyelvhasználati jogokat azoknak a településeknek és megyéknek a közigazgatásában, ahol az adott nemzeti kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot. Ha ez 20 százalék alá csökken, onnantól a közigazgatási egységek maguk dönthetnek arról, hogy továbbra is biztosítják-e a nemzeti kisebbségek számára az anyanyelvhasználati jogokat a közigazgatásban, vagy sem. 

Az RMDSZ törvénymódosítási javaslata ezen változtatna: egyszerűen kivenné ezt a népszámlálási eredményhez kötött feltételt a közigazgatási törvénykönyvről szóló 57/2019. számú sürgősségi kormányrendelet 604. cikkének (1) bekezdéséből. 

Az AUR parlamenti képviselője szerint a törvénymódosítási javaslat valójában arról szól, hogy az RMDSZ meg akarja erősíteni a magyar nyelv már most is félhivatalos státuszát a magyar többségű Hargita és Kovászna megyében, a szövetség valódi célja hivatalos nyelvvé tenni a magyart, és ezáltal erodálni a román nyelv hivatalos jellegét.

Tanasă: „Itt nem Magyarország, itt Románia, oké?”

A vita tárgyáról hamar elterelődött a szó. Tanasă a törvénymódosítási javaslat kezdeményezőjét, Markó Attilát bírálta azért, mert korábban korrupció miatt zajlott ellene eljárás. A vád alól végül a bíróság felmentette Markót 2022-ben. Csoma Botond RMDSZ-szóvivő és Alexandru-Paul Dimitriu USR-s képviselő pedig azzal vágott vissza, hogy az AUR kettős mércét alkalmaz, mivel ők kiálltak a csalás és szervezett bűnözés gyanúja miatt előzetes letartóztatásban lévő Călin Georgescu mellett.

Kettejük felszólalása között kapott szót ismét Dan Tanasă, és bevezetőként sütötte el románul, majd magyarul is, sőt némi székely akcentussal, hogy „itt nem Magyarország, itt Románia, oké?” Azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy „közönséges és nyomorult politikai zsarolással” érte el, hogy a magyar nyelv de facto hivatalos a két székely megyében.

A képviselőház többsége végül a javaslat elutasítása mellett szavazott (mellette=157 ellene=81 távolmaradás=13), a javaslat mégis változatlanul került tovább a szenátushoz, mivel a hivatalos elutasító határozat kiadásával a képviselők kicsúsztak a 60 napos időkeretből. Így „hallgatólagosan elfogadottnak” minősült a javaslat. Ezt a szenátus változatlan formában iktatta, elméletileg november 3-ig dönt majd a felsőház közigazgatási és a jogi bizottsága. Ezután tűzik napirendre a plénumban, ahol már téttel bíró vita várható.

Mit ellenőrzünk?

Valóban nincs a világon olyan jogszabályi keret, amely jobban védené a nemzeti kisebbségek önazonosságát, kultúráját és nyelvét, mint a romániai?

Az ellenőrzés

Az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményének tanácsadó bizottsága a 2023-ban megjelent értékelésében konkrét hiányosságokra hívja fel a figyelmet, sőt külön kitér a 20 százalékos küszöbérték merev alkalmazásának problémájára (.pdf, 4. oldal). 

Ráadásul visszalépésként értékeli a 2019 előtti szabályozáshoz képest, amikor a jogok fennmaradását nem kötötték lejárati időhöz, vagyis a következő népszámláláshoz. A korábbi törvény 131. cikke előírta, hogy az ott felsorolt kisebbségi nyelvhasználati rendelkezéseket akkor is alkalmazni kell, ha a kisebbséghez tartozó állampolgárok aránya időközben 20 százalék alá csökken.

A tanácsadó bizottság alternatív küszöbértékek bevezetését javasolja, ugyanis egyes településeken akkor is jelentős számú közösségről lehet szó, ha az adott nemzeti kisebbség aránya nem éri el a 20 százalékot. Például Kolozsváron a 2021-es népszámlálás szerint a lakosság nem egészen 12 százaléka vallotta magát magyar nemzetiségűnek, de ez abszolút számban több mint 33 ezer lakost jelent. A tízezer aradi magyar a város lakosságának mindössze 7 százaléka.

Alternatív küszöb

Az egészségügyben Románia elvileg 2017-től már alkalmaz ilyen alternatív küszöböt. A 95/2006. számú egészségügyi törvény 7. cikkének m) pontja szerint, ami 2017-ben került be a törvénybe, a kisebbség nyelvét ismerő egészségügyi vagy szociális szakszemélyzetet kell biztosítani azokban a közigazgatási egységekben, ahol az adott kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot, vagy létszáma eléri az ötezer főt. Az Európa Tanács 2023-as értékelése ugyanakkor a végrehajtáshoz szükséges szabályok és módszertan hiányára, valamint a célzott munkaerő-toborzás elmaradására hívta fel a figyelmet.

A nemzeti kisebbségek számára az is kedvezőtlen, hogy Romániában a népszámláláson kizárólag egy nemzetiséget lehetett megjelölni, ami korlátozza az önidentifikációt azok esetében, akik úgy érzik, hogy egyszerre több nemzetiséghez is tartoznak, például a vegyes nemzetiségű családból származók. A tanácsadó bizottság szerint a többes kötődés megjelölésének lehetősége azok számára is fontos lehet, akik a megbélyegzéstől tartva egyébként nem vallanák meg kisebbségi identitásukat. A jelentés ezt a kockázatot különösen a romák esetében említi.

Szlovákiában például a legutóbbi népszámlálás során lehetőséget biztosítottak arra, hogy az állampolgárok két nemzetiséget is megjelöljenek. Ez önmagában persze nem jelenti azt, hogy ott kedvezőbbek a feltételek, sőt az Európa Tanács több pontban is bírálta Szlovákiát. Korábban már részletesen írtunk a kisebbségi magyarok helyzetéről a két országban.

A küszöb a gyakorlatban

Az Európa Tanács romániai jelentésében arra is felhívja a figyelmet, hogy a kisebbségi nyelvhasználat azokon a településeken sem biztosított teljeskörűen, ahol a kisebbségek aránya meghaladja a küszöbértéket. Például nincsenek lefordítva a hivatalos dokumentumok, vagy bizonyos közintézmények nem foglalkoztatnak kisebbségi nyelveket ismerő személyzetet. A nyelvi jogokra tett észrevételeken túl a jelentés több pontban is foglalkozik a romákkal szembeni strukturális diszkriminációval is. 

Az értékelés ugyanakkor a romániai rendszer erősségeit is kiemeli. A kisebbségvédelem jogi és szakpolitikai keretét összességében szilárdnak nevezi, és elismeri a kisebbségi kultúrák megőrzésére fordított jelentős anyagi állami támogatást. Pozitívumként említi a tizenkét kisebbségi nyelven zajló oktatást és a kisebbségek politikai részvételét segítő intézkedéseket. Ugyanis a romániai szabályozás lehetővé teszi, hogy az 5 százalékos választási küszöböt el nem érő kisebbségi szervezetek is mandátumot szerezzenek a képviselőházban. Ezzel szemben például Szlovákiában nincs külön parlamenti képviseleti garancia a nemzeti kisebbségek számára. 

De valóban Romániában lenne a legjobb kisebbségvédelmi rendszer a világon? 

Ahhoz, hogy ezt megtudjuk, érdemes különböző szempontok mentén összehasonlítani olyan országok törvénykezésével, ahol köztudottan jó a nemzeti kisebbségek helyzete: ilyen Finnország, Olaszország Dél-Tirol tartománya, Svájc és bizonyos tekintetben Szlovénia is. Emellett még beveszem az összehasonlításba Magyarországot – ha már Dan Tanasă külön kiemelte. 

Ehhez a politikai képviseletet, az anyanyelvi oktatást, a hivatali nyelvhasználatot és a jogok gyakorlati érvényesülését vetjük össze.

Az olaszországi Dél-Tirol magasra helyezi a lécet

Dél-Tirolban a nyelvi jogok érvényesülését autonómia is támogatja. Az Olaszországban kisebbségben élő német nyelvi közösség a tartományon belül többséget alkot. A 2024-es nyelvcsoport-összeírás szerint az erről nyilatkozók 68,61 százaléka a német, 26,98 százaléka az olasz, 4,41 százaléka pedig a ladin nyelvi közösséghez tartozott. Az autonóm tartomány saját jogalkotási hatáskörökkel rendelkezik, a német az olasszal egyenrangú a hivatali szóbeli és írásbeli nyelvhasználatban. A jóval kisebb ladin közösség tagjai is használhatják hivatalosan az anyanyelvüket a ladin völgyek hivatalaiban, valamint a kifejezetten az ő ügyeikkel foglalkozó tartományi hivatalokban.

Az oktatásban külön német és olasz tannyelvű intézményrendszer működik, a ladin településeken pedig többnyelvű oktatás biztosít helyet mindhárom, sőt a kötelező angollal együtt négy nyelvnek. Az autonómia az anyanyelvi oktatás mellett a nyelvi közösségek saját iskolarendszerét és az oktatási döntésekben való részvételét is védi.

A hivatali nyelvhasználatot a személyzeti követelmények is segítik. A tartományi közigazgatásba jelentkezőknek az adott munkakörhöz előírt szintű kétnyelvűségi bizonyítvánnyal kell igazolniuk a német és az olasz nyelv ismeretét. A közszolgálatban a nyelvi arányosság elve, a Proporz alapján az elv hatálya alá tartozó álláshelyeket a nyelvi csoportok létszámarányának megfelelően osztják el. A ladin nyelvi csoportnak fenntartott állásokhoz háromnyelvűségi igazolás szükséges. A nyelvi jogok megsértése esetén külön tartományi hivatalnál, az Amt für Landessprachen und Bürgerrechte hivatalnál lehet panaszt tenni.

Minden harmadik finn kétnyelvű településen él

Finnországban az ország hivatalos nyilvántartása szerint a lakosság 5 százalékának svéd az anyanyelve. Finnországban is meghatározott időszakra szól a települések nyelvi besorolása. A kormány tízévente állapítja meg, mely önkormányzatok finn vagy svéd egynyelvűek, illetve kétnyelvűek. A besorolásnál a népességnyilvántartásban szereplő nyelvi adatokat veszik figyelembe. A jelenlegi besorolás a 2023–2032-es időszakra érvényes.

Azok a települések kétnyelvűek, ahol a lakosság 8 százaléka vagy legalább háromezer kisebbségi nyelvű lakos él – tehát az arány mellett az abszolút létszámot is figyelembe veszik. Ez az automatikus kétnyelvű státusz akkor szűnik meg, ha a kisebbségi lakosság aránya 6 százalék vagy létszáma 3000 fő alá csökken. Tehát van egy két százalékos pufferzóna. A 

képviselő-testület kezdeményezésére azonban a kormány a küszöbértékek teljesülése nélkül is kétnyelvűnek minősíthet egy települést a következő tízéves időszakra. Így történt például Lohja esetében a 2023–2032-es időszakra. 

Finnországban finn és svéd tannyelvű iskolák működnek. A két nemzeti nyelv használatának joga ugyanakkor nemcsak a kétnyelvű településeken érvényesül: az országos központi államigazgatási hatóságok, köztük a minisztériumok is kétnyelvűek.

Svájcban a német, a francia és az olasz szövetségi szinten hivatalos nyelv, 

a rétoromán pedig a rétorománul beszélőkkel való kapcsolattartásban az. Az alkotmány 70. cikke szerint a kantonok maguk határozzák meg a hivatalos nyelveiket, figyelembe véve a hagyományos nyelvterületeket és az őshonos nyelvi kisebbségeket. A jogok érvényesülése azonban itt sem teljes: az Európa Tanács értékelése az olasz és a rétoromán szélesebb körű használatát sürgette a gazdasági és társadalmi életben. 

Szlovénia egyes településein is hivatalos nyelv a magyar és az olasz

Szlovéniában a 2011 óta alkalmazott regiszteralapú népszámlálás nem gyűjt teljes körű nemzetiségi adatokat. A két őshonos közösség – az olasz és a magyar – nyelvi jogait ugyanakkor a szlovén szabályozás létszámtól függetlenül biztosítja azokon a településeken, ahol hagyományosan élnek. Ezeken a településeken a magyar, illetve az olasz a szlovén mellett hivatalos nyelv. 

Magyar–szlovén kétnyelvű, illetve olasz tannyelvű oktatás működik óvodától középiskoláig, egyetemen viszont korlátozottan érhetőek el magyar vagy olasz nyelvű szakok. Bár az Európa Tanács 2025-ös értékelése magas szintű jogi védelmet állapít meg, a megfelelő nyelvtudású tanárok és köztisztviselők hiánya nehezíti az érvényesülését. 

Magyarországon a kisebbségvédelem egyik fontos intézménye a nemzetiségi önkormányzat,

ezek oktatási és kulturális intézményeket is fenntarthatnak. Az Európa Tanács 2026 márciusában közzétett értékelése elismeri a szilárd jogi és intézményi keretet, valamint a nemzetiségi óvodák és iskolák hálózatát. Az oktatás azonban eltérő formákban működik, egyes intézményekben a kisebbségi nemzetiség nyelve a tanítás nyelve, máshol kétnyelvű oktatás folyik, de olyan is van, ahol a kisebbségi nyelvet csupán tantárgyként tanítják. Ezek nem biztosítanak azonos lehetőséget az anyanyelv használatára. A jelentés a tankönyvhiányt és a kisebbségi nyelveken tantárgyakat oktatni képes pedagógusok hiányát problémaként említi.

A hivatali nyelvhasználat egyes garanciáihoz Magyarországon alacsonyabb küszöb kapcsolódik, mint Romániában. A nemzetiségi törvény 6. cikke szerint már 10 százalékos aránynál az érintett nemzetiségi önkormányzat kérésére nemzetiségi nyelven biztosítani kell például a közigazgatási nyomtatványokat, valamint a rendeleteket és hirdetményeket. Más kötelezettségekre húszszázalékos küszöb vonatkozik. 

Ez viszont nem jelenti azt, hogy eredményes: az Európa Tanács szerint a nemzetiségi nyelveket a közigazgatási ügyintézésben és a bíróságokon a jogi lehetőségek ellenére ritkán használják.

Következtetés

Dan Tanasă állítása hamis.

„Olyan kisebbségvédelmi jogszabályi keret, amilyen Romániában létezik, sehol máshol nincs a világon, még Magyarországon sem. Nincs olyan jogszabályi keret, amely jobban védené a nemzeti kisebbségek önazonosságát, kultúráját és nyelvét, mint a romániai.”

Dan Tanasă merész állítása, miszerint sehol máshol nincs olyan jogszabályi keret, amely jobban védené a nemzeti kisebbségek önazonosságát, kultúráját és nyelvét, mint a romániai, nem igaz. Elég ha csak Dél-Tirolra vagy Finnországra gondolunk. Az viszont még elmondható, hogy sok más országnak is van még hova fejlődni ebben a tekintetben, akárcsak Romániának.

The post Románia a nemzeti kisebbségek paradicsoma? appeared first on Átlátszó Erdély.

A román többség attitűdjét az erdélyi magyarokkal szemben már két éve programszerűen vizsgálja a kolozsvári Bálványos Intézet és a Székelyföldi Közpolitikai Intézet. A program második kiadványát, a Magyarellenesség Romániában című kötetet február végén mutatták be Kolozsváron. Előzménye és ötletadója a regionális identitást vizsgáló Regionális Barométer volt, a program első kiadványa. 

A magyarellenességet nem a sérelemdiskurzus erősítéséért vizsgálták, hangsúlyozták a szerzők a könyvbemutatón. Nem a gyűlöletbeszéd és társadalmi kizárás egyes példáit akarták a nyilvánosság elé tárni, hanem arra keresték a választ, mi a strukturális magyarellenesség: hogyan befolyásolják a magyarokkal szembeni többségi attitűdöt a romániai közbeszéd, a nyilvánosság, a politika és az oktatás egyes dimenziói.

A magyarellenességet felmérő szerzők ‒ Kiss Tamás szociológus, A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója, a Transylvania Inquiry közvéleménykutató cég társtulajdonosa, Toró Tibor politológus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója, a Bálványos Intézet igazgatója és Jakab Zalán Tamás politológus, a Transylvania Inquiry elemzője ‒ azt is remélik, hogy eredményeiket közpolitikailag is hasznosítani fogják a döntéshozók.

A kutatók azt nézték meg, 

• mit mondanak a románok a magyarokról a közösségi média vezető politikai oldalain, 
• milyen képet kapnak a román diákok a magyarokról a tankönyvekből, 
• és milyen mérhető álláspontokat alakítanak ki magukban általában a kisebbségekről, illetve konkrétan a magyarokról.

Cikkünk a kötet kutatási eredményeit foglalja össze. Ezeket Kiss Tamással készített interjúnk során tárgyaltuk, amelyet a könyvbemutatón elhangzottakkal egészítettünk ki.

A közéleti Facebook-posztok kétharmada negatív hangvételű

Arra, hogy mit mondanak nyilvánosan a románok a magyarokról, a kutatók az 50 legnépszerűbb román politikai oldal és az 50 legnépszerűbb médiaoldal Facebook-bejegyzéseiben, illetve a hozzászólásokban kerestek rá. Például az AUR és társelnöke, George Simion oldalain, amelyek posztonként átlagosan 7600 interakciót hoztak, illetve az Adevărul és a Digi24 országos hírportálok Facebook-posztjaiban.

A román médiában egy-egy konkrét eseményben csúcsosodik a magyar téma. 2019–2020 között a legtöbb posztot és kommentet hozta

• a gyermeknevelési pótlék növelésére vonatkozó ellenzéki törvényjavaslat,
• az úzvölgyi események,
• a 2019 októberi kormányváltás,
• Srí Lanka-i pékek Gyergyóditróban,
• az autonómiajavaslat utáni Iohannis-botrány
• és a 2020-as önkormányzati és parlamenti választások.

A román politikai oldalak 68%-a negatív hangnemben beszélt a magyarokról, 22%-a semleges és mindössze 10%-a volt pozitív. 

A médiaposztok és -interakciók 58%-a volt negatív, 32%-a semleges és ugyancsak 10%-a pozitív viszonyulású.

A negatív attitűdöt közvetítő bejegyzéseknél az AUR (Románok Egyesüléséért Szövetség) vezet 94%-os aránnyal. Magyar témában az USR-PLUS párt- és politikusi oldalain jelent meg a legtöbb bejegyzés, utánuk a PNL oldalai következnek. 

A politikai oldalak mellett leggyakrabban a történelmi lapok (pl. Historia) írnak a magyarokról, tudományos és semleges szempontból. A közéleti napilapok oldalairól pedig nem maradhatnak el a medvés hírek.

A nacionalista kommentek a legnépszerűbbek

Szinte az összes sikeres komment a román nacionalista diskurzust követi, elítéli úgy a magyarokat, mint az RMDSZ-t, és gyakran ellenzi a kisebbségek már meglévő jogait, például a nyelv- és szimbólumhasználatot, áll a kötetben. A kommentelők egy része az RMDSZ betiltását szorgalmazza, és korántsem csak a szélsőjobboldali posztok alatt.

Például a Digi24-nek az Úzvölgyéről szóló cikke alatti egyik legnépszerűbb hozzászólás: „Hargita és Bákó megye Románia területének részei. Romániában az egyetlen hivatalos nyelv a román. A magyar etnikum egy kisebbség Romániában. A többség etnikuma a román. A Román Alkotmány első cikkelyének első bekezdése kimondja, hogy “Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam.” Romániában nem létezik Székelyföld. Nincs elismerve.”  (A fordítás a kötetből származik.)

A kisebbségnek semmiféle kontrollja nincs afelett, hogyan jelenik meg a román médiafelületeken – állapítják meg a kötet szerzői.

A PSD mellett az RMDSZ-re égett a korrupt és retrográd címke

Iohannis elhíresült, 2020. április 29-i beszéde („Jó napot kívánok, PSD!” [tört magyarsággal]) halmozza a megbélyegző toposzokat: az RMDSZ és az egész magyar közösség korrupt; az ország érdekeit elásni akaró PSD-vel együtt Románia modernizációját gátolja; el akarták sunyiban csatolni Erdélyt. Gyakorlatilag Iohannis a szélsőjobb klasszikus magyar irredentizmus-retorikáját is belevitte a beszédébe – magyarázta Kiss Tamás.

A korrupt, retrográd címke még a ‘90-es évek polémiájából maradt fenn, a kommunisták vs. nyugatpártiak vitájából. Miután a szociáldemokraták is felzárkóztak a modernizációs elképzeléshez, a civil szféra, illetve a jobboldal kitalálta, hogy a kommunista vs. nyugatost helyettesíti a korruptak vs. nem korruptak dichotómiával. 

Korábban az RMDSZ a progresszív oldalon volt, de a korrupciós vitában a retrográd oldalra sorolódott a többség szemében, mert a magyar elit eseti alkukon keresztül tagolódott be a román politikai szférába, de ezeknek az alkuknak a további lehetőségét kiütötte a korrupcióellenes harc, magyarázta a szociológus. Ezután kezdték korrupciós ügynek nevezni a széles nyilvánosságban például az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatási pereit – illusztrálta Kiss.

Gyakorlatilag a legújabb választásokig ez volt nemcsak az RMDSZ, de az egész magyar közösség egyetlen megjelenése a román mainstream médiában: korruptak, akik a toxikus koalíciót támogatják.

Magyarellenes kampány a magyar közösség xenofóbiája nyomán

2020 januárjában Sri Lankából érkezett két vendégmunkás a gyergyóditrói pékséghez. A helyiek idegengyűlölettől fűtve azonnal létrehozták a “Migránsmentes Ditrót akarunk” nevű, zárt Facebook csoportot. Ezt követte Biró Károly segédlelkész uszítása a bevándorlók ellen, majd a ditrói falugyűlés. 

Az akkori migránsozás okait Kiss Tamás és Toró Tibor részletes véleménycikkben fejtette ki az Átlátszó Erdélyen. Ezeket Kiss a könyvbemutatón így foglalta össze:

„Romániának egyáltalán nincsenek kialakult, jó modelljei a bevándorló munkaerő kezelésére. Ditrónak a problémáját megfejelte a magyaroroszágról érkező, idegenellenes kampány. Attól függetlenül is ez egy romániai strukturális probléma, ami épp egy magyar településen tűnt fel.”

A tágabb román nyilvánosság, vezető román politikusok az egész magyar közösséget szélsőséges rasszizmussal bélyegezték meg, állítja a kötet, és ehhez Traian Băsescu 2020. február 3-i nyilatkozatát idézi. Ebben a volt államfő azt állítja, hogy az RMDSZ által radikalizált magyarok a Székelyföldön élő románokkal is hasonló módon bánnak, és valójában „ők maguk diszkriminálják a többséget, miközben diszkriminációt kiáltanak”. Băsescu nyilatkozatát pedig vezető román hírtelevíziók is átvették.

Magyarok a román tankönyvekben

A kutatók megnézték, a román diákok tankönyvei milyen képet sugároznak a magyarokról, mivel a tankönyvek az ismeretek mellett újratermelik a domináns nemzeti kánont. A román nyelv- és irodalom, a történelem és az állampolgári nevelés tankönyvekben kerestek rá a magyarokról szóló részekre, és azt nézték, milyen jelzőket használnak a magyarokra, és hogyan ábrázolják őket a többséghez viszonyítva.

A kutatók 96 digitális tankönyvet vizsgáltak, ezekben 241 szöveghely említette a magyarokat. A tankönyvek a magyarokra leginkább a szomszédos ország lakosaiként hivatkoznak, mintsem hazai nemzeti kisebbségként. A tankönyvek szerint a magyar kisebbség helyzete napjainkra rendeződött Romániában.

A polgári nevelés tankönyvek többnyire semleges információkat közölnek (például demográfiai adatokat), de a román nyelv és irodalom, illetve történelemkönyvekben a negatív szövegrészek dominálnak.

Egyetlen erdélyi magyar író, egyetlen tankönyvben

A magyar diákok a román nyelv és irodalom tanulásával sok mindent megtudnak a többség kultúrájáról. Nincs olyan kisebbségi magyar, aki ne ismerné a román kánon Mihai Eminescuját vagy Marin Predáját. Interkulturális tananyaggal ez fordítva is megtörténhetne. Közös tudás, azaz interkulturális viszony lenne, ha mindkét közösség ismerné a másik kultúra fontos verseit.

A 2011/1-es oktatási törvény 46(10)-es cikke előírja, hogy a többségi történelemkönyveknek is tükrözniük kell a nemzeti kisebbségek történetét és hagyományait, de az előírás csak a történelem tankönyvekre vonatkozik. Ennek fényében a Magyarellenesség Romániában kötet szerzői olyan tantervreformot javasolnak, amelynek célja a „kétoldali akkulturáció” lenne. Azaz ne csak a kisebbség építse be a többség kultúrájának elemeit a saját világképébe, hanem fordítva is. A többség világképe is változzon a kisebbségi szempontok fényében, ez az interkulturális oktatás lényege.

A román diákok már első osztálytól olvasnak világirodalmat, de csekély számú magyar szerzőt ismerhetnek meg. Csupán egy kisebbségi író, Fodor Sándor Csipikéje került be az egyik 4. osztályos tankönyvbe. Mivel a tanítók három különböző negyedikes tankönyv közül választhatnak, a legtöbb román diák soha nem fog találkozni az erdélyi magyar irodalom példájával. 

Történelemleckék az elnyomó magyarokról

A kutatásba bekerült 29 történelem tankönyv tartalmazta a vizsgált szöveghelyek 78 százalékát. Ezek a szöveghelyek elenyésző részét teszik ki a tankönyvek teljes szövegének, osztálytól függően 0,1-1,4 százalékát. 

A magyarokat említő szöveghelyek kis többségét, 53 százalékát tekintették a kutatók semlegesnek. Harmaduk negatív kontextusban említette a magyarokat, és mindössze 14 százalékuk hangvétele volt kifejezetten pozitív. 

A negatív hangvételű szöveghelyek a magyarokat elsősorban úgy ábrázolják, mint a román nép történelmi elnyomói és ellenségei. Ez főleg a Magyar Királyság időszakának bemutatására jellemző, amikor hosszabb időn keresztül a magyarok uralták Erdélyt. A magyarok kizárólag elnyomóként szerepeltek Erdélyben, amely mindig is román föld volt, és uralmuk a románok diszkriminációjával járt ‒ állapítják meg a kutatók az elnyomónarratíva elemeit. 

Ezt a narratívát erősíti a következetes szóhasználat: „gyarmatosító”, „telepes”, „vándornép” vagy „idegen lakosság” címkék gyakoriak a magyar nemzet neve mellett. Csak az apróbetűs részek mutatják be az etnikai és vallási sokszínűséget mint az ország területi-társadalmi örökségét.

Trianon után pozitív példaként írják le a kisebbségek politikai önszerveződését és a román állam által nyújtott kisebbségi jogokat, de a jelenkor tárgyalásából kimaradnak az etnikai konfliktusok, vagy épp csak megemlítik az olyan releváns kérdéseket, mint a marosvásárhelyi fekete március, állapítják meg a kutatók.

Az állampolgári nevelés tankönyvek kerülik a magyarokat, de szolidaritásra ösztönöznek

Az állami berendezkedés fejezetében nem derül ki, hogy élnek mások is az országban. Gyakorlatilag a román gyerekek evidenciaként tanulják, hogy nem létezik az országban pluralizmus – magyarázta a könyvbemutatón Toró Tibor.

Például az alábbi ábra a román népviseleteket mutatja be tájegységek szerint. Ezzel nem az a baj, hogy a román népviselet sokszínűségéről beszél, hanem hogy az egész országot uniformizálja, kizárólag román népviseletekkel fedi le.

Egy másik térkép a történelemkönyvből hamisan ábrázolja a Romániában élő magyar és szász kisebbségeket, csökkenti a demográfiai súlyukat. A kép alapján úgy tűnik, mintha majdnem annyi szász élne az országban, mint magyar.

„A román oktatás világosan azt mutatja, hogy Románia nemzetállam. Mindeközben a magyaroknak párhuzamosan iskoláik vannak, épített örökségekre vigyáznak, politikailag mobilizáltak. Az egyszerű ember szempontjából ez ténylegesen egy anomália” – hangsúlyozta a könyvbemutatón Toró Tibor.

A polgári nevelés tankönyvek pozitív példát is szolgáltatnak. Az egyik az interkulturális társadalmat fához hasonlítja: „A leveleken olyan fogalmak kerülnek bevezetésre, mint az elfogadás, a reciprocitás, a tolerancia, a bátorítás, a megerősítés vagy a szolidaritás. Hiszen olyan gyakorlati feladatokat fogalmaz meg, amelyek segítségével a diákok minden hónapban más-más romániai kisebbséget ismerhetnek meg” – írják a kötet szerzői.

A románokat és a magyarokat is megkérdezték, hogy mit gondolnak a magyar kisebbségről

A kötet első fejezetét hagytuk utoljára, a közvéleménykutatást arról, hogy magyarellenes-e a román társadalom, és hogy a magyarok interiorizálják-e a többség róluk szóló vélekedéseit.

1469 személy vett részt a telefonos felmérésben, és 1149 töltötte ki az online kérdőívet. Az alanyok egyik fele általánosított kérdéseket kapott a Romániában élő kisebbségekről, a másik felének ugyanezt a kérdéssort a magyarokra konkretizálva tették fel.

A közvéleménykutatás azt mutatja, hogy a román többség nem tartja magát kisebbségellenesnek, de attól még létezik az országban magyarellenesség, valamint romaellenesség is. Magyarellenességről beszélünk, ha a magyarokkal szembeni diszkrimináció aránya nagyobb, mint általában a kisebbségekkel szemben.

A kutatók arra kérdeztek rá, hogyan élnek együtt a mindennapokban a román és a magyar etnikumúak, és a többség egyetért-e a magyarok identitásának megtartásával és kultúrájának átörökítésével.

A románok többsége nem kirekesztő, de

A válaszadók nagy része elfogadna magyart szomszédként (92%) vagy családtagként (87%). Háromnegyedük pedig nem fogadja el, hogy a munkaadók előnyben részesítsék a románokat a magyarokkal szemben azért, mert a románokban jobban megbíznának. Még az olyan állásoknál sem, mint a bírói vagy rendőri.

Az ilyen jellegű gazdasági diszkriminációt leginkább az alacsony képzettségű, az inaktív és a szegényebb lakosság támogatja, legkevésbé a felsőfokú végzettségűek, a diákok és az USR-PLUS-szavazók.

A vizsgálatból az is kiderül, hogy 2012 óta jelentősen, 56-ról 75 százalékra nőtt azok aránya, akik nem kérdőjelezik meg, hogy magyarokat is lehessen polgármesternek vagy parlamenti képviselőnek választani.

A többségi preferenciákat nem befolyásolja negatívan, ha kisebbségi indul államelnöki tisztségért: Romániának jelenleg is német származású államelnöke van. Viszont egy magyar etnikumú elnökjelölt már kevésbé népszerű: a megkérdezettek 57%-a szavazna más etnikumú elnökjelöltre, de magyar jelöltet csak 40% támogatna.

A rendszerváltás óta a román középosztály nyugatosodásra törekszik. Ez feltételez egy antidiszkriminációs, antirasszista attitűdöt ‒ magyarázta Kiss Tamás a tolerancia növekvő szintjét. Úgy véli, a diszkriminációellenes attitűdre rá lehetne erősíteni magyar szempontból is: 

„Szerintem attól, hogy a magyarok hogyan tudják az identitásukat újratermelni, nem fog a román középosztály hasra esni, ahogyan a magyar intézményes és területi tulajdonjog-követelésektől sem. De ha fel tudjuk mutatni azt, hogy az egyenlő hozzáférés nem valósul meg, hogy egyéni szinten nem is, de strukturális szinten diszkrimináció történik, akkor egyértelmű lesz, hogy sem a román középosztály, sem a politikusok egy része nem szeretne a diszkrimináló szerepében tetszelegni.”

Oktatás jöhet, autonómia nem

„A megkérdezettek kicsivel több mint fele támogatja az anyanyelvi oktatást, körülbelül negyede a hivatalos nyelvhasználatot és a különálló iskolák létrehozásának jogát, míg az autonómia támogatottsága 11%” – olvashatjuk a kötetben.

A többségnek a kisebbségi jogokkal szembeni attitűdjéről 1995 óta készültek felmérések, de azóta sem tapasztalható trendszerű javulás. Megfigyelhető, hogy nagyrészt azok gondolják, hogy a magyar kisebbség „túl sok joggal rendelkezik”, akiknek nincsen közvetlen kapcsolatuk magyar közösségekkel. Például az olténiaiak 33%-a, illetve a bukarestiek 30%-a, hisz ők kizárólag az iskolából és a román média felületeiről kapnak hivatalos információkat a magyar kisebbségről.

A románok túlnyomó többsége, 83 százaléka tolerálja más nyelvek használatát, de a magyar nyelvhasználattal kevésbé toleráns (69%). Konkrét helyzetnél a mérleg át is fordul: a románoknak csak 26%-át nem érinti érzékenyen, ha a jelenlétében magyarul beszélnek, és 54% gondolja udvariatlanságnak, ha a kisebbségiek nem váltanak át románra.

A többségi válaszadók több mint negyede (26%) támogatná, hogy a román gyerekek is tanuljanak magyarul az iskolában azokon a településeken, ahol a magyarok jelentős arányban élnek. De a romániai oktatásból ez a típusú elképzelés teljes mértékben hiányzik, mondta Kiss Tamás.

„Markó Béla nyilatkozta valamikor tíz évvel ezelőtt, hogy a székelyföldi román gyerekek is kellene tanuljanak magyarul. Ez akkor földtől elrugaszkodott képtelenségnek tűnt, holott ez kellene legyen az egyik központi követelés. Nem az, hogy még kevesebbet tanuljanak románul a magyar gyerekek” – véli Kiss Tamás.

„A duális nyelvi képzés igényét a vegyes házasságban élő, értelmiségi szülők vetették fel. Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában lehetne erre igény, akár a románok részéről is. Az Egyesült Államokban spanyol–angol viszonylatban jól működik, ahol vigyáznak arra, hogy a kisebbségi és többségi tanulók tanuljanak mindkét nyelven egyszerre. Ez a típusú elképzelés teljes mértékben hiányzik itt. Kelet-Európában csak az ex-jugoszláv térségben jelent meg, Szlovéniában modellként, a Vajdaságban pedig alternatívaként” – magyarázta a szociológus.

Milyen a „jó magyar” a románok szerint?

Bár a román válaszadók ellenzik a magyarokkal szembeni egyéni kizárást és diszkriminációt, nem támogatják a kulturális reprodukciót lehetővé tevő intézményeket, illetve a nyelvi pluralizmust. Ez a monokulturális integráció lényege: nem akarja felszámolni a kulturális különbségeket, de a privát szférába kívánja szorítani azokat. Ideális esetben nem helyezi a többségi kultúrát és életvitelt a kisebbségi fölé.

Az a jó magyar, aki az identitásépítés kérdésében a követeléseit alább hagyja. Azaz megmarad egyénileg magyarnak. Énekelhet a zuhany alatt, amit csak szeretne, viszont az ajtón már román állampolgárként kell kilépjen – illusztrálta a románok elvárását Toró Tibor, utalva Mihai Tudose volt kormányfő egyik RMDSZ-nek címzett posztjára: „Să cânte sub duș ce vor, dar afară e România.”

Ez a toposz jelen van majdnem minden párt diskurzusában az USR-től az AUR-ig. Lehet valaki jó magyar az AUR diskurzusában is, a lényeg, hogy vállalja a mainstream román társadalom integrációs logikáját – tette hozzá a politológus.

Milyen kisebbségpolitika mellett alakult Romániában a magyarság képe?

„A kutatás kiindulópontja a Ceaușescu-rezsim volt, amelyre az erdélyi magyar köztudat az asszimiláció bugyraként emlékezik – válaszolta Kiss. – De szerintem a Ceaușescu-rezsim inkább a disszimiláció időszaka volt, vagyis a kizárás logikáján alapult. Akkor nem volt semmiféle állami támogatottsága a kisebbségi intézményrendszernek. A magyarok egyházi- és magánvagyonokból próbálták fenntartani a kisebbségi intézményeket. Viszont ezzel párhuzamosan kiépült egy államilag finanszírozott és ellenőrzött oktatási hálózat. 

Az 1950-es évek elején még a csángóföldön is voltak a Magyar Népi Szövetségnek iskolái. Gyakorlatilag szovjet mintára a territoriális nyelvi jogi autonómiának volt egyfajta rendszere. Ennek a fajta, közszféra fölötti hegemonisztikus kontrollnak szerintem továbbra is van jelentősége Romániában.

A ‘90-es években az RMDSZ programja még az akkomodációra alapozott. Azóta ez egy aszimmetrikus akkomodációba váltott. Vannak kisebbségi intézmények, de a közintézmények és a közszféra pluralizálódása nem ment végbe. Utóbbiról a magyar elit és habituális értelemben a magyar közösség is lemondott. 

A magyar elit számára ez kényelmes állapot, mert közvetíthet a többségi intézményrendszer és a magyarok között. A többségieknek is jó a kialakult helyzet, mert nem kell a komfortos nemzeti kánonjaikat átalakítaniuk. Ilyen szempontból is interiorizálódott a hierarchia kisebbség és többség között” – magyarázta a szociológus.

Párhuzamosodás: a magyar világ a románok számára egyáltalán nem létezik

„A romániai magyarok intézményrendszere már nehezen lehetne ennél magyarabb, mint amennyire jelenleg az. A magyarok politikai szférája, érdekképviselete, oktatási rendszere nehezen lehetne már magyarabb ennél, és nehezen lehetne még párhuzamosabb a többségivel, mint amilyen jelenleg” – fogalmazott Kiss Tamás a könyvbemutatón.

A magyarok indentitásának reprodukcióját megengedi ez a rezsim, de kontrollt is gyakorol fölötte, mivel a közszférát egyáltalán nem alakítja át ehhez mérten. Olyan, mintha „két párhuzamos világ működne Romániában” – magyarázta a szociológus.

Csakhogy ezek annyira párhuzamosak, hogy a magyar világ a románok számára egyáltalán nem létezik. A magyarok ülnek a saját „intézményes gettójukban”, de úgy, hogy a többség ezzel soha nem kell találkozzon – mondta Kiss.

Ha a magyar ember kilép ebből az intézményrendszerből, akkor már tökéletes román nyelvtudást várnak el tőle. Ezt várja el saját magától is, tehát interiorizálja, pedig ebből az intézményrendszerből biztosan nem jöhet ki tökéletes nyelvtudással – illusztrálta Kiss, hol ütközik a kisebbségi jogérvényesítés a Romániában uralkodó nyelvi ideológiával.

A kolozsvári Apáczai líceum abszolút magyar közeg, szinte ugyanolyan nyelvi környezet, mint egy gyimesfelsőloki iskola: mindkettőben meg lehet tanulni románul, de nem úgy, mint egy anyanyelvi beszélő ‒ magyarázta Kiss. A kisebbség-többség sok helyen találkozhat, de az a kérdés, hogyan lehet olyan felületeket csinálni, hogy azok szimmetrikusak legyenek. A duális nyelvi képzés eljutott egy beadvány szintjéig, de az intézményes tervezéstől még távol áll, az országban nincs példa szimmetrikus oktatásra, mondta Kiss.

A román érettségi a nyelvi frusztrációt generálja

A politikai elit jelentős része ahelyett, hogy tematizálná az érettségi procedúrában rejlő diszkriminációt – hogy a magyar intézményes környezetben tanuló és magyar anyanyelvű diákokat román anyanyelvűeknek kidolgozott eszközökkel vizsgáztatják –, a magyar oktatás alacsonyabb színvonalának a gondolatát teszi magáévá ‒ kifogásolta Kiss Tamás.

Kelet-Európában különböző oktatási modellek érvényesülnek. A Balti államok vagy a posztmajdani Ukrajna nyelvi eltolódást akar elérni a kisebbségi nyelvhasználatban. Ez a linguistic shift valamilyen tranzittal átvezeti a diákokat a kisebbségi nyelvhasználattól a többségihez, magyarázta a szociológus. 

A másik modell a többségi nyelv érettségijéből a kisebbségiek egyenlő hozzáférését hiányolja. Ezért fokozatosan kiveszi a programból a többségi nyelvi érettségit, de továbbra is tanítja a többségi nyelvet. Például Macedóniában és Szerbiában a kisebbségiek már nem érettségiznek a többségi nyelvből. A szociológus úgy látja, hogy Románia is egyre inkább egy speciális román érettségi irányába tart, bár nagyon távol vagyunk tőle, és a magyar elit sem akarja, hogy ne legyen egyáltalán román érettségi. A törvényi keretek már megvannak, például a kisérettségi a 8. osztály végén már új módszertannal működik – egészítette ki a szociológus.

A nyelvtudás csökken, a nyelvi frusztráció nő

A magyarok szubjektív román nyelvtudása csökkenést mutat a 2002-es vizsgálatokhoz képest. Akkor 35% vallotta magáról, hogy tökéletesen beszél románul, 2020-ban már csak 22% gondolta így. 

Ezzel együtt erősödött a nyelvi frusztráció, a magyarok 20%-a szorong, ha románul kell beszélnie, illetve 38% azt szeretné, ha nem lenne akcentusa, és nem tűnne fel román környezetben, hogy valójában magyar.

A magyarok nem diszkrimináció-tudatosak, azaz nem értelmezik saját helyzetüket a diszkriminációs problémaként, nagymértékben interiorizálják és a nyelvtudás szempontjából felnagyítják a román többség elvárását.

Nagyváradon vagy Marosvásárhelyen például a tanácsosok egymást bosszantják, hogy ki nem tud elég jól románul. Az ülések román nyelven zajlanak úgy, hogy a magyarok többségben vannak a vásárhelyi tanácsban. A tanácsülésen a magyar nyelvhasználat fel sem tevődik, ezt jelenti az interiorizáció a gyakorlatban ‒ magyarázta Kiss.

Cserébe nem engedünk be a kisebbségi tereinkbe románokat, mert az megváltoztatná a nyelvhasználati normáinkat. Ha például beengedünk románt a családba, az megváltoztatja a család nyelvhasználati habitusát ‒ illusztrálta a nyelvi asszimmetriát a szociológus.

Ha a kisebbségi beengedi a többségi románt a kisebbségi intézménybe, az automatikusan nyelvváltást jelent. Ahhoz, hogy frusztráció nélkül be tudja engedni, egyenlő viszony, nyelvi szimmetria kellene: hogy ne legyen alapértelmezett a beengedett románnak, hogy a tíz magyarnak attól, hogy ő ott van, románul kell tovább kommunikálni ‒ magyarázta Kiss. Ebből a szempontból szerinte jogos a kifogás, hogy a kisebbségi nem tud úgy nyitni, hogy közben ezt a fajta asszimmetriát nem építi le.

Mit gondolnak a magyarok a román-magyar együttélésről?

A magyarok sokkal konfliktusosabbnak értékelték a két etnikum közötti interakciókat, mint a románok, de a diszkrimináció hipotézise nem igazolódott be. A magyarok többsége, 57 százaléka nemmel válaszolt arra, hogy magyar etnikuma miatt tiszteletlenebbül bántak-e vele, rosszabb kiszolgálást kapott volna (80%), vagy igazságtalanul büntette volna meg a rendőr (92%). 

Konfliktusosabbnak érzik a magyar-román viszonyt a fiatalok, a szerényebb anyagi körülmények között élők és a tömbvidéken élők, ahol nincs román nyelvű kitettség. Ők általában rosszabbul is beszélnek románul. Kevésbé tartják konfliktusosnak a magyar-román viszonyt a szórványban élők, és akik jól beszélnek románul.

A kisebbségi diskurzusok az úgynevezett „institutional ownership” logikáján alapulnak, tehát azon, hogy ki birtokolja a területi és intézményes tulajdont – magyarázta Kiss Tamás. 

„Ezt azzal tudnám szemléltetni, amikor az egyik interjúm során egy falusi értelmiségitől megkérdeztem, mi lenne az ő jövőképe itthon. Erre a válasza az volt, hogy »kakastollasok sétáljanak a házam előtt!«

Tehát nem az egyenlőséget akarta, hanem a magyar tulajdonjogot egy terület fölött, szimbólumokkal megtűzdelve. Nyilván nem abban az értelemben kakastoll, hogy revíziót akarna, mert egy épeszű ember sem akar revíziót, de ebben a fajta tulajdonjogban gondolkodnak az emberek. Nagy szemléletváltás kellene, hogy ne ebben gondolkodjunk, hanem az egyenlőségben és a kisebbségi közösség emancipációjában” – mutatott alternatívát Kiss Tamás arra, hogyan gondolkodhatnánk magunkról.

Címlapkép: Román nacionalisták az úzvölgyi katonatemető bejáratánál. Fotó: Egyed Ufó Zoltán

The post Miért magyarellenes a romániai többség még akkor is, ha nem? appeared first on Átlátszó Erdély.

Földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a Szociáldemokrata Párt (PSD) a romániai parlamenti választásokon: a szavazatok 99 százalékának az összesítése után a szociáldemokraták úgy a képviselőházban, mind a szenátusban 46 százalék körül állnak.

20 százalék körüli eredményével messze a várakozások alatt teljesített a Nemzeti Liberális Párt (PNL). Ezzel az eredménnyel véget is ért az a – főként 30-40-es, középosztálybeli generáció által osztott – álom, miszerint az egy éve technokrata kormány élén álló és a romániai politikába egészen újszerű minőséget hozó Dacian Cioloş számára négy évre szóló mandátumot hozhat össze a PNL és az alig fél éve alakult, rendszerkritikus civilekből álló Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR).

Sovány vigasz, hogy az USR viszont meglepően jól teljesített: szenátorjelöltjei a szavazatok 8,55 százalékát, képviselőjelöltjei pedig a voksok 8,49 százalékát szerezték meg, ezzel pedig egy csapásra a harmadik legerősebb parlamenti párttá lépett elő. Nagy kérdés azonban, hogy a heterogén, kiforratlan, több markáns személyiségből álló USR-nek sikerül-e ellenzékből tovább építkezni, vagy pedig a magyarországi Lehet Más a Politika mintájára pártszakadás, majd a stagnálás következik.

Kapcsolódó vitánk:

Szavazzak az RMDSZ-re, vagy ne?

Szavazzak az RMDSZ-re vagy ne? A legjobb kommentek közül válogattunk

Az RMDSZ várakozáson felül teljesített

Noha korábbi becslések szerint az 5 százalékos küszöb teljesítése is igencsak kérdéses volt, az RMDSZ várakozáson felül teljesített: a szenátusi listákra leadott szavazatok 6,28%-át és a képviselőházi listákra leadott voksok 6,29%-át kapta meg. A mandátumok száma egyelőre még nem világos, úgy tűnik, az erdélyi magyarság parlamenti képviselete erősebb lesz, mint a korábbi ciklusban.

Hétfőre a kormánytöbbség is körvonalazódni látszik: a szociáldemokratáknak a jelenleg 5-6 százalék körül mozgó Liberálisok és Demokraták Szövetségével (ALDE) együtt elvileg meg is lehet a kormányzáshoz szükséges szűk többség – Liviu Dragnea szociáldemokrata elnök pedig már bejelentette, hogy nem tart elképzelhetetlennek egy, RMDSZ-szel való együttműködést.

Iohannis dilemmája: Dragnea

A nagy kérdés most már csak az, hogy ki lesz a miniszterelnök? Minden jel arra mutat, hogy Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök saját magára gondol akkor, amikor a miniszterelnöki posztról beszél. Ezzel el is érkeztünk az egyik legnagyobb problémához, amely a választások során előállt.

A román alkotmány szerint a miniszterelnököt az államfő jelöli, Klaus Iohannis azonban korábban már kijelentette, hogy Liviu Dragneát nem fogja erre a tisztségre nevesíteni. Ennek oka az, hogy egy 2001-es törvény kimondja, nem lehet a kormány tagja egy elítélt – márpedig a PSD-elnök idén áprilisban két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott választási csalásért.

Az államfő három opció közül választhat: elfogadja a választások eredményét, valamint a pártelnök kétségkívül megalapozott óhaját, és Dragneát kéri fel kormányalakításra – ez esetben a 2001-es törvényt valamilyen módon valamikor módosítani kell. Amennyiben ezt a lehetőséget választja, Iohannis komoly arcvesztésre számíthat.

Ha elutasítja Dragnea jelölését, két lehetőség marad: vagy egy, a PSD második-harmadik vonalából érkező, és így a pártelnök által biztonsággal kontrollálható embert nevesít a kormány élére, vagy – ha Dragnea nem enged – elhúzódó politikai patthelyzettel kell számolni.

Ne maradj le semmiről: iratkozz fel az Átlátszó Erdély hírlevelére!

A magyar részvétel meghaladta az országos részvételi arányt

Az RMDSZ-nek viszont bejött a főleg félelemkeltésre és a Bukaresttel kapcsolatos ellenérzések kiélezésére alapozó, a magyar kormány valamint a magyarországi (köz)média teljes támogatásával végigvitt kampány. Míg a korábbi választások idején a magyar részvétel valamennyire az országos átlag alatt maradt, ez a trend megfordult: becslések szerint a 40,1 százalékos magyar részvétel valamennyire meghaladta az országos részvételi arányt (39,5 százalék).

Míg a kampánykommunikáció az 5 százalékos bejutási küszöb teljesítésére állt rá, és a parlamenti képviselet elvesztésének reális veszélyével riogatott, hétfőre az RMDSZ 6 százalék fölötti eredménynek és a korábbihoz képest nagyobb súlyú parlamenti frakcióknak örülhet.

Sőt, a dolgok jelenlegi állása szerint akár még a kormányzati szereplés sem kizárt, noha azt borítékolni lehet, hogy a megszerezhető kormányzati pozíciók nem lesznek túl látványosak: a PSD a két kis pártot – az RMDSZ-t és az ALDE-t – egymás ellen kijátszva alkudozik majd.

A Fidesz-szel való viszony változatlan marad

Az eredmény egyben két dolgot is jelent: egyrészt az RMDSZ súlya a romániai politikai porondon ismét megnő, tehát az ellenzékben eltöltött, eredménytelen évek után ismét sikerülhet valami konkrét, kézzelfogható eredményt elérni a kisebbségi jogok, valamint az erdélyi infrastrukturális beruházások terén, és így talán kilépni az utóbbi évek sérelmi politizálásából.

Másrészt látni kell, hogy ez az eredmény a lehető legpozitívabb visszacsatolás az RMDSZ jelenlegi, bezárkózásra és demagógiára egyre inkább hajló vezetése számára. A nagyobb bukaresti mozgástér ellenére nem valószínű, hogy a Fidesz-szel való együttműködés lazulna – sőt, ha tippelnünk kell, akkor azt mondanánk, hogy az RMDSZ fideszesedése a PSD-vel való kormányzásban fog kiteljesedni.

Sipos Zoltán

Jelen cikk magyarországi olvasók számára némileg bővített változata a hir24.hu-n jelent meg.

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagy szerepük van a közösség adományainak. Adakozz, hogy még több ilyen cikket írhassunk! Tudnivalók itt.

Bankszámlánk:

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU

The post Parlamenti választások Romániában: vörös ébredés a technokrata álomból appeared first on Átlátszó Erdély.