Annyit elárultak, hogy nem hagyják elveszni az első erdélyi portált: saját gyermeke, az Adatbank „falja fel”, majd „szüli újra” nem csak a Transindexet, hanem, ha minden jól megy, a rég eltűnt Mannát is, melynek csak távoli rokona.

A Transindex.ro 2022 februárjában mondta be az unalmast. Három évvel később, 2025 februárjában pedig úgy tűnik, felfalja egykori szájdprojektje, az Erdélyi Magyar Adatbank. Nézzük csak meg, hogyan jutottunk ide!

Erdély első hírportálja 2021 őszén húzta meg a vészharangot, és 2022 elejére vált teljesen világossá, hogy nincs további anyagi fedezet a működtetésére. A transindex.ro domaint birtokló cég, a Media Net Kft. kisebbségi tulajdonosai, az akkori portáligazgató, az alapító tagok közül a legutolsóként távozó, a portálért végig küzdő Gyöngyi Annamária és a volt főszerkesztő, Balázsi-Pál Előd lemondtak a tulajdonrészükről Hajdú Áron csíkszeredai vállalkozó javára, aki addig is a cég 66,6 százalékát birtokolta. Korábban a vállalkozó lényegében visszautasította a szerkesztőség kivásárlási ajánlatát, irreálisan magas összeget, 100 ezer eurót kérve részesedéséért.

Az újságírók egy jobb, anyagilag és politikailag függetlenebb jövő reményében átköltöztek a Transtelex-re, amit a telex.hu magyarországi internetes portál működtet. 

A Transindex pedig, Erdély első internetes portálja, melyet egy maréknyi, többségében ifjú filozófusokból álló baráti társaság alapított és működtetett sokáig egy igen eredeti médiafelfogással, az internet homályába vonult. Ott porosodott többek között az elfeledett és soha újra ki nem talált Erdély-imázzsal, ment ki a divatból a Pinkdáma stílusbloggal, köldököt nézett a Think Outside The Box környezetvédelmi bloggal, öngólt rúgott a Lelátó sportrovattal, és egyedül maradt a Plakátmagány véleményrovattal, amelyben az erdélyi értelmiség java osztotta meg gondolatait. A Columbo felesége és a Boldogság pedig titokban integettek egymásnak. Csak hogy hirtelen felsoroljak néhány izgalmasabb kezdeményezést, amivel az évek során a portál kényeztette az olvasókat. 

Aztán az archívum, ez a húszéves dráma,

az összes valamikori szereplőjével, díszletével és rendezőjével együtt tavaly októberben szőrén-szálán eltűnt. Kollégánk október 7-én már nyomát se lelte. Az internet webkamerája, a világháló tartalmát rendszeresen archiváló Wayback Machine utoljára augusztusban mentette le.

A jelenlegi tulajdonos Hajdú Áron a volt működtetőnek állítólag idén januárra ígérte, hogy újból elérhetővé teszi a Transindexet, de február elején még semmi sem látszik az egykori napos oldalból. 

Hajdú Áron egyébként annak a Bookart Kiadónak a tulajdonosa, amely megvette jó sok évtizedre előre Markó Béla egykori RMDSZ-elnök, költő köteteinek a kiadási jogát. Jó pár cikk állítja róla, hogy RMDSZ-közeli vállalkozó. Van, aki azt suttogja, hogy Kelemen Hunor egyenesen rátukmálta  a Transindex átvételét. Merthogy a megváltozott időkben, megváltozott politikai környezetben kellemetlenné, elképzelhető, hogy egyenesen cikivé vált a párt elnökének, hogy egykori portálja, amit az RMDSZ jelentős összeggel támogat, nem irányítható, szembefordul vele. 

Na itt akkor most fontosnak tartanám egy zárójel erejéig tisztázni – mert időnként belefutunk ebbe a tévedésbe, hogy „annak adja a pénzét, akinek jónak látja” –, hogy az RMDSZ-támogatás nem az RMDSZ pénze, hanem a romániai magyarság pénze, amit a román kormány juttat nekünk az RMDSZ-en keresztül. Innen következik, hogy annak is kellene osztania belőle szakmai alapon, akivel nem ért egyet. Mert az nem az ő pénze, hanem a romániai magyarok pénze. Eddig volt a zárójel. Köszönöm a figyelmet. 

Hogy ez a politikai szál miért érdekes?

A fiataloknak elmesélem: a Transindex abban az időben jött létre, amikor az RMDSZ egyes politikusai még bírták a kritikát, legalábbis az irodájuk ajtaját csattogtatták, és nem a pénztárcát lobogtatták, ha dühösek voltak egy-egy cikk után. Akkoriban olyan is előfordulhatott, ami ma már elképzelhetetlen, hogy a politikusok újságok címlapjain üzengettek egymásnak, és mérvadónak tekintették, nem pedig ők diktálták egy-egy publicista véleményét. Akkor még volt párton belül némi pluralizmus. Voltak különvélemények. Ma már egyenvélemények vannak, amit úgy neveznek, hogy pártfegyelem, ami egy nagyon hatékony politikai eszköz, ám borzasztóan kártékony a szabad demokráciákra nézve. 

Akkoriban a Transindex viselkedhetett, ha akart, független médiaként, beleharaphatott a finanszírozója kezébe, és az nem, vagy nem azonnal harapott vissza. Egy ideig.

– Funny volt, hogy Hunor nem ad interjút a saját lapjának, meséli egy volt kolléga. A konfliktus akkor véglegesült a Transindex és Kelemen Hunor között, amikor a Transindex is megírta az Átlátszó Erdély által feltárt L’Alchimiste-botrány bizonyos részleteit. Ekkor kellett a Transindexnek kiköltöznie az Iskola Alapítvány épületében kedvezményesen bérelt szerkesztőségből, ahová helyette – cinikus mód – éppen a Kelemen Hunor volt sajtósa által elnökölt Maszol költözött be. Innen kezdődött a Transindex lassú kivéreztetése – számolnak be róla a volt munkatársak.

2022 februárjában apadtak el végleg a volt tulajdonosok szerint az RMDSZ-es forrásból érkező támogatások – amelyekből egyébként a századelőn még az erdélyi magyar média nagy része élt. Ez csökkent aztán a Fidesz javára, ami Erdélyben – mint közismert – a kibékülés után egyenlővé vált az RMDSZ-szel. 

Nem akarom tovább bonyolítani ezt a szövevényes politikai, sajtó- és nyilvánosságtörténeti szálat, mert ezúttal nem is az a lényeg, hogy ki a tulajdonosa, hanem az, hogy mi lett vele. Mármint ezzel a 20 éves kulturális örökséggel.

Érdekelnek az erdélyi médiával kapcsolatos témák? Iratkozz fel az új anyagainkról szóló értesítésekre!

„Mint tulajdonos azt csinálok, amit akarok”

Érdekesség, hogy a Media Net Kft.-nek, mely a Transindex domén tulajdonosa, éppen tavaly október 7-én kérvényezték a felfüggesztését, és november 8-tól kezdődően ezt jóvá is hagyta a Hargita megyei pénzügyi igazgatóság. A másik érdekesség, hogy 2023-ban 6292 lej veszteséget könyvelhetett el a cég, ez nagyjából havi 500 lejnek, körülbelül a tárhely-szolgáltatás árának felel meg. 

Ezt azonban nem sikerült Hajdú Áron tulajdonosnál leellenőrizni. Mindösszesen 9 percet szánt a telefonbeszélgetésünkre, ebből körülbelül nagyjából 4 perc azzal telt, hogy próbálta elmagyarázni, hogy ez az ő cége, és a pénzügyei nem tartoznak a nyilvánosságra. „Mint tulajdonos azt csinálok, amit akarok”. Szerinte ez nem téma, nem hiszi, hogy 5-6 emberen kívül még lennének Erdélyben, akik nem tudnak aludni amiatt, hogy nem érik el a Transindex archívumot. 

A volt tulajdonosokkal szemben nem volt semmiféle vállalása – állítja, „önmagammal szemben van ez a vállalás, hogy elérhetővé teszem a tartalmat, hiszen ez egy fontos tartalom. Technikai kérdések, idő és egyéb dolgok miatt húzódott, de most meg lesz oldva”. Arra a kérdésre, hogy milyen intézményes keretben lesz a Transindex elérhető a továbbiakban, ha a cég fel van függesztve, egyáltalán nem volt hajlandó válaszolni. Szerinte ez csak szájtépés, szőrszálhasogatás, az Átlátszó Erdély iránti legnagyobb tisztelettel állítja ezt. 

Nem fogja átadni a működtetést a Sapientiának – cáfolja az információnkat, „mert ez az adatbázis az én tulajdonom. Ezzel senki nem fog rendelkezni, erre senki nem fog feltölteni újabb adatokat, nem fog letörölni újabb adatokat”. Csak egy kicsit kell türelemmel lenni és újra elérhetővé válik a Transindex, ígéri: „szerintem még februárban”. 

Mégis a Sapientia adja a bankot. És nem csak az Adatbankot.

Miután meditáltam egyet azon, hogy mitől érzi jól magát valaki, ha teljesen ismeretlen embereknek így válaszolhat, Bárdi Nándort is megkerestem, aki az Erdélyi Magyar Adatbank egyik tartalomfejlesztője (az Adatbank a Transindex oldalági projektje volt kezdetben). A 2006-7-es években, amikor az Adatbankba feltöltendő szövegeket tisztítottam és exceleket alakítottam át .html formátumba, még testvérportálként, spin offként növekedett a Transindex szárnyai alatt. Előbb a Jakabffy Elemér Alapítvány és a Transindexet is kiadó Media Index Egyesület közösen működtette adminisztratív szempontból, majd 2013-ban külön erre a célra létrehozták az Erdélyi Magyar Adatbank Egyesületet. 

Az egyesület vezetőségi tagjai továbbra is Bárdi Nándor történész, kutató, az Adatbank kezdeményezője, mozgatórugója, Gyöngyi Annamária, a Transindex volt portáligazgatója, korábban a portál részéről az adatbank projekt felelőse, és Balázsi-Pál Ágnes, a Transindex korábbi kiadóigazgatója, valamint Györgyjakab Izabella, az Adatbank projektfelelőse, „lelke”, árulta el Bárdi.

A Transindexen belül egy kis csapat fejlesztette az oldal informatikai hátterét és alakította át úgy a tartalmakat, hogy azok böngészhetők legyenek az olvasók számára. 

Átköltözött az egyetemre

Mivel az Adatbank domén nem a Media Net cégen futott, – ahogy a Pénzcsinálók sem –, nem került át Hajdú Áronhoz. Az adatbank.ro továbbra is létezik, folyamatos fejlesztéssel, kisebb-nagyobb hibákkal működik, de ma is lehet használni, biztosít róla Bárdi Nándor.

Egy ideig például használhatatlan volt a román-magyar, magyar-román szótár és annak szakmai változatai, mára már elérhetőek azok is, csak irtó lassan töltődik be jelenleg az oldal, bizonyos információk is elavultak. Bárdi Nándor elmagyarázza, miért. 

Az adatbank.ro oldallal az történt, hogy mivel a Transindex tűzfala vagy nem volt rá kiterjesztve, vagy megszűnt mindenestől, robot- és vírustámadások áldozatává vált. Ezért elköltöztették a Sapientia Tudományegyetem szerverére. Továbbra is az egyesület felel a szakmai tartalomért és annak megjelenítéséért, a Sapientia csak a tárhelyet biztosítja, pontosít.

Mint mondja, az utóbbi két év főleg azzal telt, hogy ezt a költöztetést meg tudják valósítani. Pályáztak, hogy mára az informatikai javításokat el tudják végezni a portálon, ami fölött egyrészt eljárt az idő, másrészt a transindexes partnerek mindig az olcsó megoldásokat keresték, és ennek következtében a különböző informatikai megoldások keveredtek, elmaradtak a fejlesztések, és összepatchworkozott hatást keltett az oldal. Harmadrészt meg minden weboldal-költöztetésnél vesznek el információk. 

Ő úgy tudja, hogy a Transindexet is a hackertámadások miatt kellett leállítania Hajdúnak, aki velük korrekt és nagyvonalú volt, mert fizette a tárhely-költségeit az Adatbanknak is, amíg az el nem költözött a Sapientia szervereire.

Na de itt jön a csavar!

Amikor Bárdi Nándor látta, hogy elérhetetlen a Transindex, megkereste Hajdú Áront, aki átadta „grátisz” az egész archívumot az Erdélyi Magyar Adatbank Egyesületnek. Így újra összekerül, ami összetartozik, csak most megfordul a menet, az Adatbank kontextusában jelenik meg a Transindex. Jogi szempontból ez úgy történik, hogy „a forrásgazdával, tehát Hajdú Áronnal kötünk egy szerződést, amelyben tisztázzák, hogy ő marad a tulajdonos, az Erdélyi Adatbank Egyesület pedig megjelenítheti a portál tartalmát”. 

Ez az akció jelenleg folyamatban van, mondja Bárdi, a héten egyeztetett Györgyjakab Izabella, az Adatbank projektfelelőse róla az informatikusokkal. A költöztetés költségeit egy erdélyi vállalkozó átvállalta, „és remélem, hogy minél hamarabb kijön az egész Transindex anyaga az Adatbankon. Külön is lehet keresni, meg az Adatbankból is el lehet majd érni ezt az anyagot, úgyhogy megoldódik ez, és folyamatban van más internetes tartalmaknak a mentése is, ahogy a Manna is eltűnt, és más dolgok is eltűntek, és próbáljuk az Adatbankba ezeket integrálni, hogy ne tűnjenek el a semmibe ”.

Hogy mik a tervek az Adatbankkal?

Az Adatbank egyesület abban bízik, hogy előbb-utóbb létrejön egy erdélyi magyar központi könyvtár, aminek az informatikai, digitális részébe beszállhatnak. Olyan dolgokról lenne szó, mint például összekapcsolni a különböző könyvtárak katalógusát, hogy lehessen tudni Udvarhelyen is, hogy egy adott könyv Kolozsvárt megvan-e, összehangolni a digitalizálást, pótolni az Arcanum és az OSZK MEK erdélyi vonatkozású hiányosságait, a Budapesttől vagy Bukarestből hiába várt bibliográfiai és életmű-digitalizálásokat elvégezni satöbbi.

Apahidán a református egyház felépített egy nagy könyvtári raktárt, aminek most kérdés, hogy mi lesz a funkciója. „Az Erdélyi Református Egyházkerület és az új püspök lesz ebben kompetens, merthogy jönnek a hagyatékok, jönnek a különböző könyvtárak, és ezt valahol föl kell dolgozni”. Most tervezik a hét-nyolc erdélyi digitalizáló műhely közötti egyeztetést, hogy a hiányok pótlásából ki mit tud felválallni, hogyan lehetne kooperálni– fejtette ki Bárdi Nándor.

Ma már az is egy óriási probléma, hogy a nagy mennyiségű információból mi releváns szakmailag. Ezért készítették el például Gyergyó, Erdővidék, Csík, Udvarhely satöbbi tematikákban a honismereti olvasókönyveket és más tematikákban is komoly szövegtárakat, hogy „szakmailag vállalható dolgokat” olvashassanak az emberek. Ezek fent vannak az Adatbank szövegtárában. Bárdi Nándor azt mondja, van egy határozott elképzelés arról, hogy mi hiányzik, mit kellene megcsinálni, „és eszerint a program szerint haladunk lépésről-lépésre”. 

A történész szerint szembe kell nézni a Covid alatt megváltozott olvasási szokásokkal is, a világjárvány alatt, mivel a könyvtárak zárva voltak, a könyvtárosok nagy mennyiségű digitális tartalmat állítottak elő, és egyre inkább afelé mozdul a világ, hogy alapvetően digitális tartalmakat fogyasztunk még akkor is, ha nem tartjuk kényelmesnek, és ami nem érhető el digitálisan az „eltűnik”.

Ma a romániai magyarságnak nincs intézményes és átgondolt dokumentációja,

ennek szakmailag felelős központja. Szükség lenne egy vagy több alkalmazottra, akinek ez a dolga. Mert ha össze kellene mondjuk az RMDSZ dokumentumait gyűjteni, annak nincs felelőse és nincs helye. Az RMDSZ pedig nem különösebben figyel erre.

– Van egy nagyon határozott elképzelés, hogy mire van szükség, csakhogy itt ugyanaz a probléma merül föl, mint az összes romániai magyar intézményes alrendszernél –  oktatás, közművelődés stb. –,  hogy nincs a témának szakmailag legitim felelőse Erdélyben. 

A decentralizációval, az önkormányzati jogosítványok növekedésével a megyei könyvtárak, múzeumok helyi kezelésbe kerültek, de ezzel együtt most minden a reprezentáció felé mutat, mindenki arra törekszik, hogy rendezvényeket, fesztiválokat, minél több kiállítást szervezzen, mert ezt várja el a fenntartó önkormányzat tőlük. Így aztán nem egy nagyobb közösségi logika működik, hanem a helyi vagy központi forráselosztók (megyei, városi vezetők, az MCC, az Iskola Alapítvány, a püspökségek stb.) sok mindent akaró elképzelései.

Az óhatatlanul kisgömböcösödő központok, nem látják a közösségépítés helyi ügyeit, a helyi intézmények pedig még csak regionális szerepekben is alig gondolkodnak. A könyv- vagy bibliográfia-ügyeken túl ilyen a filmanyag és a fotódigitalizálás. Az előbbi vonatkozásában a nyárig megújuló Jakabffy Alapítvány Kortörténeti honlapon kikerül majd a mintegy 1000 tételt tartalmazó filmkatalógus is, amit a Filmtettel együtt hoztak létre. Ebből 5-600 film megvan cédén, de nincs egy olyan hely, ahol meglenne az összes. 

A romániai magyar kisebbség Udvardy Frigyes-féle kronológiáját is folytatni kellene. Ezt az Erdélyt szerető Udvardy Frici bácsi szinte önkéntesen, évente 100 ezer forint tiszteletdíjért állította össze 1990-től 2017-ig, de mivel 87 évesen már nem lát jól, abbahagyta a napi gyűjtőmunkát. A 2017-től 2024-ig tartó időszakot BCU-s (Biblioteca Centrală Universitară, a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár) könyvtárosi fizetéssel számolva 15 millió forintért lehetne megalkotni, miközben egy nagyon hasznos, gyorsan kereshető adatbázis nevekre, intézményekre, eseményekre. De nem csak ez volna sürgős feladat, ott vannak az intézményi és a város kataszterek, azok aktualizálása is többéves lemaradásban van.  

Mit nekünk könyvtár és menetrend, ha táncikálhatunk?

A közösségnek a reprezentációja Bárdi szerint nemcsak „a népi kultúra őrzéséről, a kisebbségi lét hátrányairól kellene szóljon, hanem a közösségi kultúra építéséről, tudatosításáról, arról hogy szolgáltatásként hogy lehet megragadni ezt a kisebbségi társadalmat, hogy tényleg milyen könyveket publikálnak, milyen kulturális események vannak, milyen hagyományközösség működik, milyenek a közösség hétköznapi problémái, van-e a társadalomban belső integráló erő, és az milyen, vanak-e a közjót kereső, megvitató fórumok”.

Ebben az online tér óriási lehetőség. Például a Székelyföldet nemcsak zászlókkal lehetne megjeleníteni, hanem akár azzal, hogy a három székely megye buszmenetrendjei ne csak társaságonként és településenként létezzenek, hanem aktualizálva menetrendkeresővel, avagy a három megye egészségügyi intézményeinek szolgáltatásait, napirendjeit is meg lehetne egyetlen rendszerben jeleníteni. Lehetne folytatni a hatékony levelezési listák működtetésével stb. Ezek nem horribilis költségvetésű ügyek, ha felállnak, akkor a működtetéshez, aktualizáláshoz csak egy-két státuszt kell adni. 

„Rengeteg ilyen lehetőség áll előttünk és ebben az az idegesítő, amikor az ember látja, hogyan mennek el a milliók és milliárdok arra, ami látszik, amivel reprezentálni lehet, közben meg a társadalom intenzitása csökken, tehát éppen a közösségi kötődések kerülnek háttérbe ezzel a rengeteg fesztivitással”.

Ráadásul a határtalanodással és azzal, hogy az utóbbi száz évben soha nem volt ilyen kiterjedt etnokulturálisan szervezett intézményessége a romániai magyarságnak, egyre nehezebb lesz mozgósítani az ellenségképekkel, a külső hatalmi egyenlőtlenségekkel.

Jelenleg azzal foglalatoskodnak, – mondja még Bárdi a tervekkel kapcsolatban –, hogy megkeresnek minden jelentősebb helyi weboldalt, és felkérik, tegyék ki fejlécükbe az Erdélyi Magyar Adatbank logóját, hadd ismerje meg minél több erdélyi az eddig összegyűlt anyagot.

The post Saját gyermeke falja fel a Transindexet? appeared first on Átlátszó Erdély.

„Úgy érezzük, a munkánk ezen az intézményen belül már teljességgel ellehetetlenült, és tovább már nem tudjuk a legjobb szakmai tudásunk szerint ellátni azt a feladatot, ami a mindenkori szabad sajtó feladata lenne.”

Ezekkel a mondatokkal kezdődik az a közlemény, melyben a Transindex szerkesztősége bejelenti: testületileg felmond, és ezzel az erdélyi magyar sajtó legrégebbi portálja lényegében megszűnik létezni.

A közlemény nem szolgáltat részleteket arra vonatkozóan, hogy miért érzi azt a szerkesztőség, hogy a munkájuk a Transindex projekt keretein belül ellehetetlenült, és miért nem tudják a szabad sajtó feladatát ellátni.

Összeszedtük, amit a Transindex utolsó időszakáról tudni lehet

Mi hónapok óta próbáljuk összerakni, pontosan miben áll az a fenyegetés, amelyről a Transindex szerkesztősége tavaly október 23-án adott hírt. 

Milyen érvek szóltak tavaly ősszel amellett, hogy a Transindex folytatására kérjenek adományokat, és miért döntöttek úgy végül, hogy a portált otthagyják, és új projektbe kezdenek? 

Jelen információink szerint a portál többségi tulajdonosával, Hajdu Áronnal folytatott tárgyalások csődje vezetett ehhez a döntéshez. De mielőtt ismertetnénk azt a kevés részletet, amit sikerült erről kiderítenünk, elmagyarázzuk, miben áll a probléma.

A Transindex.ro portál mögött két jogi entitás áll kiadóként: a Media Index Egyesület, melynek tagjai jelenlegi és volt transindexesek (köztük Gyöngyi Annamária, az egyetlen aki a lap alapítása óta a Transindexnél dolgozik), valamint a Media Net SRL, melynek jelenlegi többségi tulajdonosa Hajdu Áron (67%). Kisebbségi tulajdonos a projekt igazgatója, Gyöngyi Annamária (30%), valamint az egyik korábbi felelős szerkesztő, Balázsi-Pál Előd (3%). 

Ennek a némileg szokatlan felállásnak a magyarázata az, hogy a Transindex a múltban pályázatokból, illetve különféle gazdasági tevékenységekből – reklámok eladásából, honlapok készítéséből, stb. – tartotta fenn magát. A pályázatok az egyesületen, a gazdasági tevékenységek a cégen futottak. A csapat tagjainak egy része az egyesület, másik része a cég alkalmazottjaként dolgozott.

A Media Net tulajdonosa elvben totális kontrollal rendelkezik

Történetünk szempontjából kiemelt fontosságú, hogy a Media Net a transindex.ro domain tulajdonosa is egyben. Bárki is ennek a cégnek a többségi tulajdonosa, de facto teljes kontrollt gyakorol a portál fölött. (Later edit 16:17 2022 február 17: olyan, transindexes portfólióhoz tartozó domainek mint például az adatbank.ro vagy a penzcsinalok.ro viszont az egyesület tulajdonában vannak.)

A 2002-ben alapított cég az idők során többször is tulajdonost váltott. Legismertebb tulajdonosa 2003-tól Kelemen Hunor jelenlegi RMDSZ-elnök volt, aki 2015 júliusában adta el 60 százalékos tulajdonrészét Kelemen Attila Ármin alapító/társtulajdonos/ügyvezetőnek és Balázsi-Pál Előd akkori felelős szerkesztőnek. Úgy tudjuk, ez a tranzakció névértéken történt, vagyis a részesedésért szimbolikus pénzösszeget fizettek.

Ironikus módon ekkor, 2015 júliusában állt elő az ideális helyzet: a transindex.ro domain nem egy kívülálló tulajdonos, hanem a transindexes csapat kezében volt. 

Ez azonban nem tartott sokáig, Kelemen Attila Ármin 2017 októberében eladta céges részvényeit Hajdu Áronnak. Nem világos, miért döntöttek úgy, hogy Hajdu Áronnak felkínálják a tulajdonrészt, de úgy tudjuk, a Media Net többségi tulajdonrésze névértéken került hozzá.

2017-ben csődközeli helyzetbe került a Transindex

2017 különösen nehéz időszaka volt a portálnak, mely fennállása óta folyamatosan anyagi problémákkal küzd. „Egyszerűen nem volt elég bevételünk ahhoz, hogy fenntartsuk a projektet” – emlékezett vissza egy transindexes forrásunk.

A kialakult helyzethez hozzájárult az is, hogy az Iskola Alapítvány látványosan megemelte az irodájuk addig jelképes lakbérét. A váratlan lépés oka minden bizonnyal az volt, hogy a Transindex tovább próbálta görgetni az Átlátszó Erdély által feltárt L’Alchimiste-sztorit. A történet arról szólt, hogy Kelemen Hunor akkori sajtófőnöke, Debreczeni Hajnalka L’Alchimiste néven éttermet nyitott Kolozsvár központjában, és ehhez az Iskola Alapítvány nyújtott igen kedvezményes kölcsönt. Az Iskola Alapítvány igazgatója, Nagy Zoltán Debreczeni Hajnalka férje és egyben Kelemen Hunor kabinetfőnöke.

De vissza a Transindex tulajdonosváltásához: Hajdu Áron csíkszeredai üzletembernek egy sor érdekeltsége van, többek között a Bookart Könyvkiadó, a Fun FM rádió és az Alutus nyomda. Hajduról egy sor forrásunk állítja, hogy frontember, az igazi tulajdonost az RMDSZ politikusai közt kell keresni. 

Ezt a szóbeszédet sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk. Az azonban alátámasztja ezt a szóbeszédet, hogy 2017-től, a tulajdonosváltás után a Communitas Alapítvány számottevő pénzösszeggel támogatni kezdte a Media Index Egyesületet. A Communitas Alapítványt az RMDSZ alapította, ez az alapítvány osztja szét az erdélyi magyar civil szféra szereplői közt annak az éves román kormánytámogatásnak egy részét, melyet az RMDSZ kezel.

A Communitas mentőövet dobott a nem nyilvános alapból

Úgy tudjuk, a kétségbeesett helyzetben lévő szerkesztőség levélben fordult Takács Csabához, a Communitas kuratóriumának elnökéhez. Ebben azt kérték, a Communitas vállalja át a portál működési költségeinek bizonyos százalékát az Erdély TV-t és Erdély FM-et működtető Janovics Jenő Alapítvány mintájára.

Fontos megjegyezni, hogy a Transindex korábban is kapott projektalapú, kisebb-nagyobb összegű támogatásokat a Communitas-tól. A 2015-2017-es periódusban például évi 23-25 ezer lejt ítélt meg számukra az alapítvány Sajtó Szaktestülete, és 2017 után is adtak be más pályázatokat a Communitas-hoz.

Ez a 2017-től folyósított támogatás abban különbözik a korábbiaktól, hogy évente mintegy 320 ezer lejt (64 ezer euró) tett ki, és a Communitas olyan alapjából folyósították, amelyre az alapítvány nem ír ki nyilvános pályázatot.

2021-ben azonban borult a viszonylagos nyugalom: RMDSZ-es politikusok jelezték a szerkesztőségnek, hogy további támogatásra nem számíthatnak a Communitas-tól. Úgy tudjuk, ezt a döntést szóban közölték Gyöngyi Annamáriával, írott értesítés, indoklás nem érkezett.

Nem tudunk arról, hogy a Transindex tartalmával kapcsolatban voltak-e kifogásai az RMDSZ-nek, vagy hogy egyes politikusok részéről történt-e nyomásgyakorlás. Azt viszont több transindexes is mondta, hogy egy ideje egyes RMDSZ-es politikusok már nem állnak velük szóba.

A Communitas nem árulja el, eddig miért támogatta a Transindexet, és idéntől miért nem

2021. december 18-án elküldött adatigénylésünkre, melyben az alapítvány 2020-2021-es támogatásainak listáját kértük, Takács Csaba kuratórium elnök halogató választ adott. Miután az infotörvény alapján tíz napon belüli választ vagy magyarázatot kértünk a halasztás okára, Takács Csaba 2022. január 11-én örömmel értesített arról, hogy feltöltötték az alapítvány weboldalára a 2020-as költségvetés beszámolóját.

Viszont arról is tájékoztattak, hogy a 2021-es összesített költségvetést nem tudják a rendelkezésünkre bocsátani, mert olyan támogatások is hozzátartoznak, amelyek csak 2022-ben zárulnak le, így csak a következő év elején készül róluk összesített beszámoló. 

A 2010-2020-as évek beszámolói alapján tehát nagy összegű, nem nyilvános támogatást kapott a Janovics Jenő Alapítvány az Erdély TV és Erdély FM működtetésére, valamint 2017 novembere óta a Media Index Egyesület a transindex.ro működtetésére. 

Megkérdeztük a Communitas kuratóriumát a nagy összegű támogatások elosztásának feltételeiről. A kuratórium tagjait telefonon kerestük, de ők arra kértek, hogy e-mailben küldjük el a kérdéseinket. Végül egyetlen válaszlevelet kaptunk a Communitas Alapítvány kuratóriuma aláírásával.

A kuratórium a nem nyílt pályázati támogatással kapcsolatos minden egyes kérdésünkre kitérő választ adott, és úgy tett, mintha nem értette volna a kérdést. 

Az alapítvány éves beszámolói a Media Index Egyesület és a Janovics Jenő Alapítvány támogatásánál a megye/alkotói terület/program típusa mezőben az országos címszót tüntetik fel. Ezért a nem nyilvános pályázatok megnevezés helyett az országos típusú besorolással pontosítottuk kérdéseinket. 

A kuratórium minden bizonnyal megértette, mert ezt a magyarázatot küldte: „Nincsenek „országos típusú” támogatásaink. Amennyiben a költségvetések negyedik oszlopában megjelölt „országos” szóra gondolt, ez a program területi lefedettségére vonatkozik, az érintettek országos körére, nem a finanszírozás típusára.”

A válaszlevél ezt a bűvös formulát ismételgette az összes többi kérdésünkre is, melyek azt feszegették, hogy 

• milyen kritériumoknak kellett, hogy megfeleljen a Média Index Egyesület és a Janovics Jenő Alapítvány ahhoz, hogy országos típusú, azaz nagy összegű támogatásban részesüljön;
• hol hirdették meg ezeket a típusú támogatásokat;
• a Communitasnak milyen támogatási céljai, illetve a Transindex portál milyen jellemzői indokolják, hogy a Communitas Alapítvány 2021-ben kevesebb, 2022-től semmilyen országos támogatásban nem részesíti a Media Index Egyesületet. 

Mindezekre egyetlen választ kaptunk:

„Nincsenek „országos típusú” támogatásaink.”

A Communitas válaszlevele megnevezett ugyan néhány pályázati feltételt (kisebbségi szempontok, relevancia, impakt, méret, régió, folyamatosság, kivitelezhetőség), de nem mutatott rá, melyiket teljesítette és mennyiben a Transindex eddig, melyiket nem.

Transindexes forrásunk megerősítette, hogy a kis és a nagy összegű támogatások igénylésekor is a Transindex meg kellett feleljen a fenti kritériumoknak. Azonban semmilyen értesítést sem kaptak arról, hogy mely kritériumoknak nem felelnek meg 2022-től.

Hajdu Áronnak elege lett és perrel fenyegetőzik

Azt határozottan állítja minden forrásunk, hogy Hajdu Áron szerkesztési kérdésekbe soha nem szólt bele. Voltak hirdetésekre vonatkozó ötletei (ezek aztán nem valósultak meg), ugyanakkor a Transindex működését nem finanszírozta, és támogatásokért sem kilincselt.

A helyzet tovább bonyolódott, amikor Hajdu közölte, hogy eladná részesedését a Media Net-ben, illetve a transindex.ro domaint. Úgy tudjuk, döntését azzal indokolta, hogy elege van a projekt okozta fejfájásból.

Előzetes telefonos egyeztetés után, két alkalommal kerestük fel személyesen Hajdu Áront a csíkszeredai Alutus Nyomdánál. Hajdu mindkét alkalommal idegesen elutasította, hogy nyilatkozzon, majd perrel fenyegette az interjúkészítőt a bekapcsolt hangrögzítő miatt.

Első alkalommal mégis válaszolt néhány kérdésre azzal a feltétellel, hogy nem kerül ki semmi a nyilvánosság elé: „Nyugodtan fölveheti, de azonnal beperelem, ha valami ebből a beszélgetésből kikerül”. Ennek tudatában is közöljük az elmondottakat.

Annyit tudtunk meg tőle, hogy magánvállalkozóként vásárolta meg 2017-ben a Transindexet kiadó cég többségi tulajdonrészét, és ugyancsak a piaci logika alapján fogja eladni. Felháborítónak találta, hogy 2017-ben a Krónika hazugnak nevezte őt, pedig igaz állításként közölte velük, hogy nem a Bookart Könyvkiadó vásárolta meg a Transindexet.

Kérdésünkre, hogy a birtokában lévő cégeknek vannak-e szerződéses vagy szimbolikus kötelezettségei egymás felé, azt válaszolta, hogy nincsenek. Például ha a könyvkiadó megrendel valamit a rádiótól, azt ki is fizeti.

Megkérdeztük, milyen elvárásai voltak a Média Index Egyesülettel szemben, amire azt válaszolta, hogy a Media Index Egyesülettel semmiféle együttműködésről nem kötöttek szerződést. Az egyesület gyártja az anyagot, ő csak a pénzt adminisztrálja, és nem szól bele a politikába. „Nem vagyok én gengszter, csak annak nézek ki” – mondta Hajdu Áron.

Mennyibe kerül a Transindex?

A transindexes csapat két fő csapáson próbálta a helyzetet rendezni. Egyrészt tavaly októberben elindult a támogatási kampányuk – ezzel a kieső Communitas-támogatást próbálták pótolni, hogy a szerkesztőség tovább működhessen. 

A kampány eredményeképp valamivel több, mint 3 hónap alatt sikerült is 91 ezer lejt (18 ezer euró) összegyűjteni. Ez ugyan erdélyi viszonylatban szép összeg, de az évi több mint 60 ezer eurós Communitas-támogatást nem tudja kiváltani.

Ezzel párhuzamosan tárgyalni kezdtek Hajdu Áronnal a céges részesedésének megvásárlásáról. Úgy tudjuk, Hajdu kezdetben azt hangoztatta, hogy tulajdonrészéért 150 ezer eurós ajánlatot kapott, később közölte, hogy 100 ezer euróért odaadná azt a szerkesztőségnek.

Ez azonban így is messze túlmutat a szerkesztőség anyagi lehetőségein. A csapat mintegy 10 ezer eurós ajánlatot tett, amelyet Hajdu Áron elutasított. Ismereteink szerint ezzel a tárgyalások holtpontra jutottak, a Media Net kft. többségi tulajdonrésze jelenleg is eladó.

Transtelex, a B terv

A transindexesek B tervvel is készültek: a magyarországi Telex segítségével új projekt elindításán kezdtek el dolgozni. Ennek részeként 2021. november 3-án – tehát az adománygyűjtő kampányuk indulása után nem sokkal – lefoglalták a transtelex.hu és a transtelex.ro domaint. A transtelex.ro oldalon már az új adománygyűjtő kampány fut. A kiadóként feltüntetett kolozsvári Van Masik Media SRL-t idén január 19-én jegyezték be.

Úgy tudjuk, január utolsó hetében dőlt el, hogy a szerkesztőség egységesen felmond, és a B terv – tehát az új projekt – fog elindulni. Ezt február 15-én jelentették be. 

„Az olvasói adományok nem voltak elegendőek a szerkesztőség fennmaradására. De ha valahogy ki is tudtunk volna jönni ebből a pénzből, akkor is folyamatosan ott lebegett volna a fejünk fölött az, hogy a Transindexet eladja Hajdu Áron, és ki tudja, ki lesz a tulajdonos. Ezért döntöttünk úgy, hogy új projektet indítunk” – magyarázta a döntés hátterét egy transindexes újságíró. Döntésükről Hajdu Áron is csak utólag, a sajtóból értesült, mondta el Hajdu a Krónikának.

Az elképzelés az, hogy a működéshez szükséges kezdőtőkét, valamint az üzleti modellt a Telex biztosítja, már el is indult az adománygyűjtés a Telexen. A terv az volt, hogy a teljes szerkesztőség, 11 teljes munkaidős munkatárs átigazol. Úgy tudjuk, mindenkit meglepett Kulcsár Árpád, aki bejelentette, hogy nem tart a többiekkel, hanem az Azonnali.hu-nál folytatja.

Dull Szabolcs, a Telex főszerkesztője szerint első körben “több tízmillió” forintra lenne szükség a Transtelex indulásához. A mi becslésünk szerint egy 10 fős csapatból álló szerkesztőség működtetése alsó hangon, a romániai átlagfizetésnél alacsonyabb nettó bérekkel nagyjából 150 ezer euró, vagyis körülbelül 50 millió forint lesz évente.

Miért kell takargatni a múltat?

Gyöngyi Annamáriával közvetlenül azután felvettük a kapcsolatot, hogy tavaly októberben a nyilvánosság elé léptek, és az olvasók segítségét kérték. Amellett, hogy arra kértük olvasóinkat, támogassák a Transindexet, informálisan is felajánlottuk fundraising tapasztalatunkat a portál helyzetének a rendezésére.

Azt is jeleztük, hogy szeretnénk nagyobb anyagot írni a Transindex ellehetetlenüléséről, és ehhez kértük Gyöngyi Annamária segítségét. Ő erre rá is bólintott, és megígérte, hogy részletesen beszámol arról, mi történt a színfalak mögött – egy feltétellel: ha ez az anyag csak akkor jelenik majd meg, miután a tárgyalások ilyen vagy olyan módon dűlőre jutottak Hajdu Áronnal. Ugyanis az akkori, kényes és bonyolult helyzetben nem lehet kiszámítani, milyen hatása lenne egy ilyen cikknek – indokolta a kérését. Ezt meg is ígértük.

Gyöngyi Annamária tudása azért fontos, mert a jelenlegi csapatból ő az egyedüli ős-transindexes. 1999-től, tehát a projekt indulásától kezdve lényegében folyamatosan a Transindexnél dolgozott különféle beosztásokban. Gyöngyi az alapító és sokáig kisebbségi tulajdonos Kelemen Attila Ármin felesége/élettársa, jelenleg pedig a Média Index Egyesület elnöke és a Media Net SRL kisebbségi tulajdonosa. 

Utóbbi minőségében az utóbbi években minden, a Transindex jövőjével kapcsolatos tárgyaláson részt vett, így nála senkinek nincsen jobb rálátása a portál helyzetére, valamint a tárgyalások, döntések hátterére.

Munkatársunk, Bilibók Karola decemberben kért tőle interjút. A beszélgetésre február elején került sor, és különösen ért véget: miután Gyöngyi Annamária több kérdésre válaszolt, hirtelen meggondolta magát. 

Jelezte, nem tetszenek neki a kérdések, ő „baráti beszélgetésre” készült, és nem szeretné, ha abból bármi is megjelenne. (Az Átlátszó Erdélynél szabály, hogy nálunk interjút nem lehet letiltani. Bár ezt a beszélgetést nem publikáljuk, az ott elhangzott információkat felhasználtuk ebben az anyagban – szerk. megj.)

A következő találkozón Bilibók Karola mellett az anyag másik szerzője, Sipos Zoltán is részt vett. Gyöngyi Annamária oldalán pedig Kertész Melinda is megjelent, aki sokáig a Transindex közéleti szerkesztője volt, majd Oláh Emese kolozsvári alpolgármester sajtósaként dolgozott. Most pedig úgy tudjuk, Kertész Melinda a Transtelexnél folytatná felelős szerkesztőként. 

Ezen a beszélgetésen sem sikerült dűlőre jutni, végül azzal váltunk el, hogy harmadjára is találkozunk majd, amikor tényleg választ kapunk a kérdéseinkre. Azóta többször írtunk Gyöngyi Annamáriának ezügyben, az utolsó válasza február 16-án az volt, hogy nagyon sok mindent meg kell oldania, ezért nem ér rá. 

A Transindex megszűnése pótolhatatlan veszteséget jelent az erdélyi magyar nyilvánosság számára. Ugyanakkor sok sikert kívánunk a volt transindexesek új terveihez! Reméljük, az új projekt finanszírozása és tulajdonosi háttere körül nem lesz annyi maszatolás. 

The post Miért állt fel a Transindex szerkesztősége, és miért titkolózik? appeared first on Átlátszó Erdély.

A Facebook és a Google előtt sokáig a Transindex volt AZ internet: emberek, ötletek, kezdeményezések egyedüli kapcsolódási pontja egy oldalon, melyet kevés pénzből és nagyon sok lelkesedésből gründolt egy progresszív, átláthatóbb és számonkérhetőbb erdélyi magyar közéletről álmodozó kis csapat.

A Disputa Szatmárnémetitől Gyergyószentmiklósig több tízezer erdélyi internetezőnek adott közös beszédtémát. Hogy mást ne mondjak, a román kormány által az erdélyi magyar közösségnek folyósított támogatás témáját itt kezdték el először pedzegetni a fórumozók. A Holt Költők rovattól politikusok hosszú sora kapott spontán izomrángást. A Transindex megmutatta, hogy érzékeny és összetett témákról is lehet írni, mint például erdélyi magyar közéleti és kulturális ikonok együttműködése a Securitatéval.

Az indulás az a világ volt, amikor még „az internetet” (mármint kábelt, Wi-Fi nem volt még sehol) a szomszédos internetkávézóból, egy forgalmas utca fölött vezették fel a harmadikra, a lepukkant monostori blokklakásban berendezett szerkesztőségbe. Esős időben, vagy ha fújt a szél, gyakran megszakadt az internet, így a szerkesztők floppy-lemezekkel rohantak le az internetkávézóba, hogy cigifüsttől hunyorogva, Counter Strike-ot játszó júzerek közt töltsék fel az anyagaikat.

A bohém ősidők után a konszolidáció: a Transindex körül mozgó emberek életpályái mind kiváló esettanulmányai annak, hogyan nő fel, harcol, egyezik ki és kerül pozícióba – vagy ellenkezőleg: szorul perifériára – az az erdélyi magyar értelmiségi generáció, mely most a negyvenes éveiben jár. Hogyan bizonyulnak üres lufinak a korábbi ígéretek, hogyan kerekedik felül az idealizmuson a „pragmatikus transzilvanizmus”.

Végül pedig a jelen, amire talán úgy fogunk emlékezni, mint a fülsüketítő csend korszakára. Arra az időszakra, amikor túlságosan sokan megtanultak félrenézni, kétszer is meggondolni azt a lájkot, kommentet vagy megosztást, a közösség nagy dolgainak a megvitatása helyett örömöt lelni a kis dolgokban. És ahol a pénz, paripa, fegyver korlátlanul áll rendelkezésre, csak nem mindenkinek.

A buzgó PR-osok és a munkájukat „korlátok közt önállóan végző” szerkesztők által simára nyalt kontent világában a Transindex megmaradt annak, ami volt: néha meglepően bátran belekérdező, máskor naivan rácsodálkozó portálnak, mely egy tisztességesebb, mindenki számára otthonos és befogadó erdélyi magyar közösségért száll síkra. Olvasószerkesztőjük a mai napig nincsen.

Miért jó nekünk, az Átlátszó Erdélynek, ha van Transindex? Miért kérjük az olvasóinkat arra, hogy támogassanak egy olyan portált, amely végső soron a konkurrenciánk? Azért, mert szerintünk minden sajtóorgánum abban érdekelt, hogy az erdélyi magyar közélet minél többpólusú, minél sokszínűbb legyen.

A vitáknak, ötleteknek, új megközelítéseknek, akár a témákért és az olvasókért való versengésnek hosszú távon minden szerkesztőség számára pozitív hozadéka van. És ez fordítva is érvényes: ha egy szerkesztőség megszűnésével az egész ökoszisztéma szegényebbé válik, a mi munkánk nehezül, mozgásterünk szűkül.

Arról nem is beszélve, hogy a Transindex példája jól mutatja a jelenlegi sajtófinanszírozás torzulását. Azt, hogy csakis az olvasók támogatásával lehet független a sajtó – ezt világosan elmondani nekünk is érdekünk.

Nem utolsósorban a portál története egyben az erdélyi internetes média története. Anyagaik, archívumuk, az Adatbank az utóbbi 20 év közösségi emlékezetének része. A mi történetünk, jóval, rosszal, hibákkal, néha váratlan örömmel és gyakori csalódással. Rengeteg tanulság, felbecsülhetetlen és nem pótolható érték.

A Transindex most bajban van: olvasói adományok nélkül ezt a munkaközösséget már nem lehet fenntartani.

Támogassátok őket!

A szerző a Transindex csapatának tagja volt 2001-től 2014-ig.

The post Most nem magunknak gyűjtünk: támogassátok a Transindexet! appeared first on Átlátszó Erdély.

Nem tudja, mennyi költségvetési támogatást kap az RMDSZ, aki erre kíváncsi, az nézze meg az Átlátszó Erdélyen. Így hárította az RMDSZ által kezelt közpénzekre vonatkozó újságírói kérdést Kelemen Hunor, miután 2016 tavaszán elkezdtük publikálni az RMDSZ elszámolásait.

Az RMDSZ-elnök vagyonnyilatkozatait összegezve azt kell megállapítsuk, hogy Kelemen Hunor túlságosan szerény volt, amikor azt a látszatot próbálta kelteni, hogy ő nem ért az anyagiakhoz.

Ha az általa vezetett szervezet pénzügyi helyzetét nem is követi figyelemmel, a saját vagyonát diszkréten, de következetesen építi. Az eredmény mostanra eléggé szolid – igaz, még mindig utcában sincs olyan politikustársai vagyonához képest, mint Antal Árpád vagy Biró Rozália.

Ezzel az anyaggal segíteni szeretnénk neki áttekinteni, honnan indult és hova jutott, és nyilván megosztjuk mindezt az olvasóinkkal, akik kíváncsiak a parlamenti választásokon biztosan befutó politikus vagyoni helyzetére. Kelemen Hunor vagyon- és érdeknyilatkozatait itt gyűjtöttük össze.

Fitying nélkül a legmenőbb internetes portál tulajdonosa

Az állatorvosit, majd filozófiát végzett Kelemen Hunor pályáját újságíró/szerkesztőként kezdte. Hároméves államtitkári megbízatás után 2000-ben jutott be a parlamentbe. Első, interneten is fellelhető vagyonnyilatkozata 2004-ből származik.

Ebből az derül ki, hogy Kelemennek abban az időben szó szerint egy fityingje nem volt, leszámítva egy 60 százalékos részesedést a Transindex internetes portál mögött álló cégben, a Media Net SRL-ben.

Hogyan kerül egy viszonylag ismeretlen, anyagi háttérrel és médiabefektetői tapasztalattal nem rendelkező politikus kezébe a Transindex, a kibontakozóban levő erdélyi magyar internetes médiapiac legdinamikusabban fejlődő – mai szemmel tekintve igen nagy befolyással rendelkező – projektje?

Ez az anyag úgy teljes, ha megemlítem a személyes szálat is: míg Kelemen Hunor volt a Media Net SRL többségi tulajdonosa, én szinte végig a Transindex szerkesztőségében dolgoztam. Igaz, kezdő újságíróként a projekt tulajdonviszonyaiba, pénzügyeibe nem voltam beavatva, és ezek a kérdések akkoriban nem is érdekeltek. Az adminisztratív és pénzügyi szálak egy ügyvezető igazgató kezében futottak össze.

Később, felelős szerkesztőként nekem csak a tartalommal kapcsolatos kérdésekre volt rálátásom, és a szerkesztőség vezetőjeként végig arra törekedtem, hogy az akkoriban már az RMDSZ-csúcsvezetésben politizáló többségi tulajdonossal minimális (lehetőleg nulla) kapcsolatom legyen.

A Transindex hőskorszakában, a 2000-es évek elején Kelemen Hunorral egyszer futottam össze, amikor a Monostoron levő tömbházlakásban berendezett szerkesztőség egyik szobájából készült távozni, miután egyeztetett a Transindex alapítójával, társtulajdonosával és akkori főszerkesztőjével, Kelemen Attila Árminnal.

Kelemen Hunor az akkor kapható egyik legolcsóbb, szűrő nélküli „Maro” márkájú cigarettát szívta, és hamutálca híján egy összegyűrt papírlapra hamuzott.

Emlékszem, akkor megkérdeztem, hogy mikor kapjuk meg a már hetek óta csúszó fizetésünket. Zavart nevetgélés volt a válasz. Utólag a főnökeim jelezték, hogy máskor talán nagyobb tapintattal és empátiával kellene ilyen kényes témákra rákérdezni a tulajdonosnál.

Üzletnek rossz, befolyás szempontjából felbecsülhetetlen

A cégbírósági iratok szerint Kelemen Hunor 2003 januárjában vásárolta meg a 2001 októberében alapított Media Net SRL 60 százalékos részvénycsomagját két korábbi tulajdonostól, Elekes Sándortól és Simó Károlytól.

Simó Károllyal azóta volt alkalmam beszélgetni erről a tranzakcióról. Ő már nem emlékszik a részletekre, de biztos benne, hogy szimbolikus összegért adta el a maga 30 százalékos részesedését.

Kelemen Hunor állítása szerint mai lejbe átszámolva 25 ezer lejt fizetett a 60 százalékos részvénycsomagért. (Az RMDSZ-elnök válaszait teljes egészében közöljük az anyagunk végén).

A transindexes legendáriumban ugyanakkor stabilan tartja magát az az elmélet, hogy Kelemen Hunor nem a saját pénzéből vette meg ezt a részvénycsomagot.

„Nem létezik pontos becslés”

Egyesek Verestóy Attilát sejtik a háttérben, mások szerint más, meghatározó RMDSZ-es politikusok adták a pénzt. Néhány év múlva a Markó Bélával közismerten közeli kapcsolatban álló üzletember, Hajdu Áron (aki jelenleg a Media Net SRL többségi tulajdonosa) is felbukkant. Az ő egyik vállalkozásához köthető csíkszeredai ingatlanba vitték át 2011-ben a cég székhelyét.

Bár a Transindex kiadója a Media Index Egyesület, a Media Net SRL mégis megkerülhetetlen: ez a cég bonyolítja a portál gazdasági tevékenységeit (pl. reklámfelületek értékesítése), az újságírók egy része ennek a cégnek az alkalmazottja. Ennél fontosabb, hogy a transindex.ro domaint a Media Net SRL birtokolja, ezzel pedig gyakorlatilag teljes kontrollt gyakorol a projekt felett.

„Nem létezik pontos becslés” (nu există o evaluare precisă) – áll a vagyonnyilatkozatokban a Media Net SRL részvényeinek az értékéről. Ez fedi is a valóságot, meg nem is: a kétezres évek elején az internetes média kiadás-bevétel szemszögből valóban távol állt attól, amit ma jó üzletnek nevezünk. Ma sincs ez igazából másként.

Ugyanakkor a 2000-es évek elején már világos volt, hogy az internet gyökeresen felforgatja azt, amit korábban médiának, közéletnek, de akár gazdaságnak neveztünk. Ilyen értelemben az első erdélyi magyar internetes portál, melynek nézettsége meredeken emelkedikett, és a közbeszédben egyre inkább megjelent, felbecsülhetetlen értékű vagyontárgynak számított, tulajdonosa pedig egy csapásra nem kevés befolyásra tett szert.

Névértéken adta tovább a tulajdonrészt

Említésre méltó részlet, hogy amikor 2015 júliusában, már RMDSZ-elnökként eladta a Kelemen Attila Ármin társtulajdonos/ügyvezetőnek és Balázsi-Pál Előd főszerkesztőnek a Media Net SRL-ben birtokolt részesedését, Kelemen Hunor bankszámláin nem jelent meg számottevő pénzösszeg.

„Névleges értékén adtam el, ahogyan az a vagyonnyilatkozatomban is olvasható. Egykori tulajdonostársam 180 RON-t fizetett érte” – válaszolt kérdésünkre Kelemen Hunor.

Ez azért különös, mert ebben az időben a Transindex még mindig egyike volt a legnézettebb erdélyi magyar internetes portáloknak. Igaz, ennek pénzben mérhető értéke nem igazán volt: a nézettséget, a befolyást és a márka ismertségét nem sikerült gazdasági sikerre konvertálni.

[irp posts=”3066″ name=”Új többségi tulajdonosa van a Transindexnek”]

Bár voltak jobb periódusai, a 2000-es évek elején remélt nagy üzlet sosem indult igazán be, a Media Net SRL az évek során leginkább bukdácsolt. Mérlege szerint az eladás előtt, 2014-ben mintegy 60 ezer euró forgalommal rendelkezett, 4 ezer euró veszteséggel zárt, adósságai pedig 36 ezer euróra rúgtak.

„Adott pillanatban úgy éreztem, mindenki számára megkönnyebbülés lenne, ha én többé nem lennék tulajdonos a Transindexben” – mondta 2015-ben a maszol.ro-nak Kelemen Hunor arról, hogy miért vált meg a tulajdonrészétől. „Nagyon szerettem és szeretem ezt a projektet, és nehéz volt megválnom tőle. Ám azt gondoltam, nem föltétlenül jó, ha RMDSZ-elnökként médiatulajdonos vagyok” – fogalmazott Kelemen Hunor.

Élére állítja a pénzt

De vissza a vagyonnyilatkozatokhoz: 2006-tól látszik itt némi mozgás, amikor megjelenik egy 2003-ban megnyitott BancPost folyószámla minimális, 65 ezer régi lejes egyenleggel. Az évek során ezen a bankszámlán kezd el gyűlni apránként Kelemen Hunor pénze: 2007-ben már 80 ezer lejre rúg a megtakarítás (ebben az évben a képviselői fizetése 51 ezer lej), 2008-ra 113 ezer lej van itt (képviselői éves fizetés: 63 ezer lej plusz RMDSZ-től 31 ezer), 2009-re 150 ezer lej (képviselői fizetés: 73 ezer lej plusz az RMDSZ-től 67 ezer).

Az első nevén levő ingatlant – egy 119 négyzetméteres ikerház egyik felét, valamint a hozzá tartozó 292 négyzetméteres telket a Kolozsvár határában levő Palocsay-kert melletti lakóparkban – szüleivel együtt vásárolja meg 2010 augusztusában úgy, hogy ő a telek és a ház kétötödét birtokolja. Nem tudjuk, mennyibe került ez az ingatlan, mindenesetre a BancPost folyószámla egyenlege ebben az évben 27 ezer lejre csökken.

18 ezer euró nászajándék

A következő fontos állomás 2012 júliusában következik be, amikor Kelemen Hunor feleségül veszi Czézár Évát, aki két székelykeresztúri és egy siménfalvi telekkel, egy 200 négyzetméteres székelykeresztúri és egy 100 négyzetméteres siménfalvi ház ötnyolcadával, valamint 6 ezer euró értékű kortárs műalkotással gyarapítja a család vagyonát. A nászajándék is említésre méltó: 87 ezer lej (akkori árfolyamon 18 ezer euró, a továbbiakban az adott év átlagos árfolyamát használjuk).

A 2012 decemberében benyújtott vagyonnyilatkozata szerint Kelemen Hunornak, illetve családjának mintegy 135 ezer lej (28 ezer euró) pénze van különféle bankszámlákon, ehhez hozzáadódik a 87 ezer lejes nászajándék. Ebben az évben Kelemen kulturális miniszterként 55 ezer lejt keresett, ami kiegészült az RMDSZ-től kapott 49 ezer lejes fizetésével. Kelemen-Czézár Éva a Kormányfőtitkárságon dolgozott ebben az időszakban 18 ezer lejes éves fizetésért, továbbá a Kelemen Hunor által elnökölt Iskola Alapítványtól is volt 4800 lej jövedelme.

2013 januárjában a Kelemen-Czézár házaspár megvásárolt három, közvetlenül a házuk mellett található, beépítetlen telket – így az összesen 711 négyzetméteres területtel egy kellemesen élhető udvarra tettek szert.

„A 2013-ban vásárolt 711 négyzetméteres telekért közös családi megtakarításunkból fizettem 109 015 RON-t” – áll az RMDSZ-elnök válaszában.

Ezt tükrözik a család bankszámlái: a nászajándékkal együtt 222 ezer lejes decemberi vagyon 2013 júniusában 98 ezer lejre (20 ezer euróra) olvadt. Ebben az évben Kelemen Hunor miniszterként 19 ezer lejt, képviselőként 36 ezer lejt keresett, ami kiegészült az RMDSZ-től kapott 59 ezer lejjel.

Kelemen-Czézár Évát szintén az RMDSZ alkalmazta tanácsosként évi 17 ezer lejes fizetéssel – emellett a Kormányfőtitkárságon is keresett 10 ezer lejt.

Egész kis lakókomplexumot sikerült összehozni

2017 májusában tovább gyarapodik Kelemen Hunor családi ingatlanvagyona: megvásárolják a kolozsvári házuk melletti ikerházrészt a hozzá tartozó 215 négyzetméteres telekkel.

Ezzel a család egész tágas villát tudhat magáénak Kolozsvár mellett: az ikerház összesen 240 négyzetméter hasznos felülettel rendelkezik. Emellett az egybenyitott kertek, valamint a három, 2013-ban megvásárolt beépítetlen telek összesen több mint ezer négyzetméter felületet eredményez.

„A 2017-ben vásárolt 215 négyzetméteres telekért és a rajta lévő 119 négyzetméteres ikerházrészért 495 ezer RON-t fizettünk, ebből 235 ezer RON-t saját megtakarításból és 260 ezer RON-t egy, a Transilvania Banktól felvett 5 éves banki ingatlankölcsönből” – válaszolt kérdésünkre Kelemen Hunor.

Nagyvonalakban ez is látszik a családi számlákon: a 2016 decemberi 247 ezer lejes összeg 2017 júniusában már csak 84 ezer lej volt, kiegészülve egy 2015-ös befektetési vagy nyugdíjalappal, melyen 32 ezer lej volt. Év végére a bankszámlák 116 ezer lejre duzzadtak.

Ebben az évben Kelemen Hunor képviselőként 62 ezer lejt keresett, ami kiegészült a szintén 62 ezer lejes RMDSZ-elnöki fizetésével, felesége pedig gyermeknevelési szabadságon volt, éves jövedelme mintegy 18 ezer lejre rúgott.

Utolsó, 2020 júniusában kitöltött vagyonnyilatkozata szerint az RMDSZ-elnök ingatlanvagyona 2017-hez képest nem változott, a befektetési vagy nyugdíjalapban 41 ezer, folyószámlákon összesen 261 ezer leje (53 ezer euró) van.

Havonta mintegy 21 ezer lej jövedelme van Kelemen Hunornak

Ami a család jövedelmeit illeti, Kelemen Hunor képviselői fizetése 131 ezer lej volt, RMDSZ-elnökként 126 ezer lejt keresett – ez havi 21 ezer lej (4300 euró). Felesége fizetése az RMDSZ-nél 64 ezer lej volt. Érdekes részlet, hogy a Kelemen Czézár Éva adatlapja sehol nem található az RMDSZ oldalán, noha ott minden politikusnak és adminisztratív dolgozónak meg lehet találni az adatait (Czézár Éva utolsó, interneten fellelhető adatlapját 2012-ben mentette a Wayback Machine).

„Feleségem 2006-tól dolgozik az RMDSZ-nél. Jelenleg is az Ügyvezető Elnökség kommunikációs csapatának munkatársa” – pontosított az RMDSZ-elnök, amikor rákérdeztünk, pontosan milyen munkakörben dolgozik felesége az általa vezetett szervezetben.

Kelemen Hunor megkért, hogy válaszait teljes egészében tegyük közzé, ezért azok itt megtekinthetőek.

Nyitókép: Az RMDSZ-elnök háza Kolozsvár egyik új lakóparkjában áll. Fotó: Egyed Ufó Zoltán

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Kelemen Hunor biztos jövőt épít: mutatjuk a vagyonát appeared first on Átlátszó Erdély.

A Tiltott Csíki Sör női alkalmazottaival készített népszerűsítő videót tett közzé közösségi oldalán. A Don’t rush-kihívás mintájára összeállított anyagot a Transindex és a Nőileg szerzői is kifogásolták, és bár a két felület hasonló véleményen van, a sörgyár tulajdonosa, Lénárd András csak a Transindex véleménycikkére reagált.

Miért nem tekinthetjük pusztán ízlésbelinek a megfogalmazott nézetkülönbségeket? Miért nem értik egymást a megszólaló felek? Hogyan vált ki egy vállalat reklámjáról szóló kritika a szerző személyére irányuló gyűlölethullámot? És ennek milyen társadalmi vetületei vannak?

Etnópornó vs. kacérkodás – mi áll a sörreklámról szóló cikkben?

Juhász-Boylan Kincső cikkének címét (Székelyruhás nőket vetkőztető “etnopornóval” érte el marketingje mélypontját a Csíki Sör) lehet túlzónak tekinteni az etnopornó kifejezés használatában. Maga a szerző is megállapítja, tényszerűen nem pornográf tartalomról van szó.

A kezdő felütés erős állítás, melyet a cikk lépésről-lépésre megvizsgál, így épül fel a kritika érvelési stratégiája. Ezt követve juthat(na) el az olvasó addig a pontig, amikor világossá válik, hogy milyen értelemben fogalmaz a cikk a női test kiárusításáról:

„Egy cég nyilvános oldalára kiposztolva, egy sörmárkát reklámozva ez az intézmény alkalmazottainak nyilvános lefokozása és kiárusítása. Ergo: azt üzeni, hogy elláthatnak bármilyen funkciót, bármilyen jók is a vállalatnál, végső soron ők “csak” nők, akik a karanténban nem tudják teljesíteni szexuális és alárendelt társadalmi szerepüket.”

Székelyruhás nőket vetkőztető „etnopornóval” érte el marketingje…

Székelyruhás nőket vetkőztető „etnopornóval” érte el marketingje mélypontját a Csíki Sör Az ember azt gondolná, hogy, bár kijárási tilalom idején ijesztően megnő a családon belüli erőszak eseteinek a száma , legalább a munkahelyi zaklatások számarányosan csökkenni fognak.

A vállalat igazgatója viszont nem arra válaszol, hogy sok követőjük, de a Nőileg szerzője is, problémásnak látja a nemzeti ruhában iszogató, majd „kacérkodó”(Lénárd szóhasználata), női alkalmazottakat bemutató reklámot, hanem egyes-egyedül Juhász-Boylant (és a Transindexet) szólítja meg, sőt teszi felelőssé az alkalmazottakat érő kritikák miatt.

Lénárd a véleményanyag helyett azt minősítgeti, hogy a szerző milyen fotókat osztott meg közösségi oldalán, és mennyire „pornós” ő maga. A vállalat több száz szimpatizánsa elfogadja a tulajdonos értelmezését, és féktelen haragjuk a szerző személyére irányul.

[wp_ad_camp_1]

Mi ez a pajtizás: Lénárd válaszol Kincsőnek?

A véleményanyag egy nyilvános, kereskedelmi célú videót értelmezett, erre a manufaktúra tulajdonosa a szerző fotóit nézegeti, és azon mélázik, tudja-e, mi az a pornó:

„Nem tudom, hogy a cikk szerzője látott-e még pornót, de az, hogy az én kolléganőimet pornósoknak nevezi.. azt kell, hogy mondjam, Juhász-Boylan Kincső, hogy szégyelld magad. Te próbáltad elvinni a cikket egy feminista irányba, hogy mi a Csíki Sörnél kihasználjuk a nőket. Nem használjuk ki a nőket. (…) Most hogy így ránéztem az oldaladra, nagyon sok ilyen pornósabb képet látok ott, mondjuk inkább csak lányokkal vagy, de úgy gondolom, hogy amit a lányok csináltak az általunk mutatott videóban, az sokkal kevesebb, mint amit én látok a te oldaladon”

– érvel Lénárd videójuk ártatlansága mellett, egyben hergeli a rajongói táborát.

A videót eredeti megosztása alatt is kritikák özöne érte. Az Igazi Csíki Sör tulajdonosa a balhét mégis egyetlen újságíró nyakába varrná, magát pedig alkalmazottai hősies megmentőjeként tünteti fel: támadás érte a cég munkatársait.

„Fiatal nők, feleségek, családanyák, nehezen dolgozó emberek, pornósoknak nevezte egy romániai magyar portál. Etnopornónak hívta azt, ami nem más, mint egy ártatlan videó, ahol a lányok otthonukban sört isznak, bájoskodnak, kacérkodnak.”

A manufaktúra tulajdonosának válasza tömören: nem a vállalat hozta kényelmetlen helyzetbe az alkalmazottait, ők csupán némi humort kerestek. Egyáltalán nincs vetkőzés a videóban, az alkalmazottak önként vettek részt a reklámban, rágalom, amit az újságíró állít.

Mit akar megérteni az olvasó

Az olvasás kérdésével el is érkeztünk a nyelvi és társadalmi szakadék problémájához: a Transindex szerzőjének írását többen félreértelmezik, ahogyan ezt maga Lénárd is teszi. Megállnak az idézőjelben használt „etnopornó” kifejezésnél, addig nagyon kevesen jutnak el, amit a cikk a vállalat munkatársait kompromittáló szerepeltetéséről állít.

Abban, hogy a kritika lényegi állításának megértésééig eljussanak a felháborodók, nem csupán olvasási rutinjuk (bár helyesírási kompetenciájuk erre is utal) vagy szociális érzékenységük (hiánya) akadályozza meg őket, hanem a társadalmi szerepekről, a kizsákmányolásról (meg nem) alkotott véleményük.

Juhász-Boylan azt írja, etikai problémát érzékel, mert a videóban szereplők nem cselekvők, hanem elszenvedők, akik a vállalat érdekeinek vannak alárendelve. Hiába önkéntes a szereplésük, hiába állítja bárki, hogy családias a vállatban a hangulat. A munkaadó és az alkalmazotti viszony soha nem egyenrangú, a munkavállalók akkor is kiszolgáltatottak, ha maguk ezt nem így érzékelik.

[irp posts=”28281″ name=”Közel 100 ezer eurós fejlesztéssel kedvez az Igazi Csíki Sör gyártójának Hargita Megye Tanácsa”]

Lénárd és sokak, akik vele szimpatizálnak, nemzeti ruhában táncoló (mozgó) nőket, a vállalat kedves munkatársait látják. Sokan úgy érzik, a sörmárka fogyasztása egy családdá teszi őket, így személyes sértésként élik meg a vállalkozást érő kritikát.

Erről tanúskodnak a manufaktúrát védelmező hozzászólások a Csíki Sör oldalán, és a személyre irányuló gyalázkodások a szerző oldalán. Ezek az emberek azért nem értik a reklám kritikáját, mert számukra egyszerűen nem értelmezhető a cikk két lényegi vonatkozása:

• Az alkalmazottak és munkaadó közötti gazdasági viszony helyett családról, közösségi összetartásról fantáziálnak, a sör minőségét dicsérik. Aki mást állít, az személyes ellenségé válik.
• Számukra a női test ki- és felhasználása is csupán szélsőséges esetben ‒ mint emberkereskedelem, prostitúció, pornográfia ‒ bír jelentőséggel. Ha bír egyáltalán, erről talán már csak én fantáziálok.

Az, hogy a reklám éppen a női testiséggel éri el a hatását, jól látszik sok elismerő kommentből is, amelyek egyenesen a cégnél alkalmazott nőkre irányuló, szexuális tartalmú utalások:

„‒ Lefekvés előtt kötelezővé teszem! ‒ Mit is? A sört, valamelyik kisasszonyt vagy mind a kettőt? ” „…csak egy helyes erdélyi feleséget kérnék, a többit megvesszük”, „Nekem is az kéne. Egy pirospozsgás arcú, hegyi levegőn nevelkedett egészséges szép menyecske, aki tud főzni és bírja a ‘strapát’!”, „Tetszik. És várjuk a reklám folytatását, hölgyek.-:)”, „mikor lesz fenn a teljes verzió pornhubon? elég jó teaser lett”, „Hány láda sört kell rendelni hogy ezek a lányok hozzák házhoz?”, „Nem unatkoznak ott a legenyek, az mar biztos.”, „A Csiki sör: – kibontja a hajad, – kisminkel, – levetkoztet”, „(a férfiak) figyelik a történéseket és várják, hogy mit is villantanak a menyecskék, hogy tudjanak lépni/megfelelően reagálni! ”. „randin meghívod a csajt egy csikire, aztán egy korty után vetkőzik”.

[wp_ad_camp_2]

A tét nem (csak) a reklámban szereplők megítélése

A reklámot kedvelők vagy legalább elismerők (rossz reklám is reklám) nem érzékelik, hogy egyébről van szó, mint a felvételen szereplő nők kedvességéről, kellemes megjelenéséről, elismeréséről vagy ellenkezőleg: megalázásáról, kompromittálásáról.

Persze az sem 21. századi üzenet, hogy az alkoholtól lazulnak és vetkőznek az unatkozó nők, de a reklám igazi problémája, hogy a vállalat saját alkalmazottait használja fel.

Ilyenként nem csak a videóban szereplők megítélése a tét, hanem annak a társadalmi helyzetnek a megértése, amelyben a nők elsődleges értéke tudásuk, szakértelmük, humoruk stb. helyett a szexualitásuk.

A kialakuló többszintű konfliktus lenyomata az online tartalmak komment-szekcióiban követhető:

– a megosztó reklám, a női alkalmazottak szereplése és a közösségi reakciók szintjén;

– a videóról készült kritika, illetve az erre válaszként érkező felvétel szintjén;

– végül a konfliktus közösségi, társadalmi jelentőségének szintjén.

A reklámra adott reakciókat tekintve szembetűnően megosztó a nemzeti viselet felhasználása, illetve a női szerepekhez kötődő sztereotípiák ütköztetése: „ilyen belevalóak a székely menyecskék” vs. „a székely lányok ilyet aztán nem csinálnak”.

A reklámot érő kritikára adott vállalatvezetői válasz, azon túl, hogy személyre irányuló gyűlöletkeltés, az újságírói véleményformálás terét is tematizálja (egészen pontosan megsérti, fenyegeti).

A márka kedvelőiben pedig a branddel való szimpatizálás, elfogultság sokak esetében a kritika lehetőségét is kizárja. Sőt sokan odáig merészkednek, hogy az újságírót közösségi oldalán nyilvánosan, és magánüzenetekben zaklatják.

A szakadék az egymásnak feszülő vélemények, néhol tartalmatlan gyűlölködés között, úgy tűnik, nyelvileg is alig-alig áthidalható. Hiába a reklámvideó alatti kritikák, ha a tulajdonos nem vesz róluk tudomást; hiába a sajtóvisszhang, ha azt szándékosan ferdítve értelmezik; és hiába a tulajdonos válasza, ha párbeszéd helyett a cikk írójának személye ellen indít támadást és okoz minősíthetetlen gyűlölködést.

[wp_ad_camp_3]

Véleményanyagtól a lejárató kampányig

A Transindex szerzőjét a személyes szférájában, múltjában való turkálással igyekszik nevetségessé tenni a vállalat tulajdonosa. Megszégyenítené, megfélemlítené és elhallgattatná azokat is, akik hozzá hasonlóan problémásnak látják a reklám tartalmát.

A cégtulajdonos stratégiája fogyasztói körében célba ért, hiszen a rajongói tábor egyből hangot adott támogatásának. Ami rettenetesen aggasztó, hogy a személyes hangvételű lejáratást is folytatják a cikk szerzőjével szemben, miközben a cikkének tartalmát már teljes homály fedi.

A kommentelők elfogadják Lénárd értelmezését, azaz, hogy a portál „pornósnak” nevezte a női alkalmazottakat. A kommentek azon a szálon futnak tovább, amit szintén Lénárd indít el, hogy a szerző képei „pornósabbak”.

„Hofi jutott eszembe Ő természetesen másra mondta a következő mondatot, de üzenném a cikk írójának hogy aki ebben (etno) pornót lát annak „Én megfizetem csak valaki feküdjön már le vele!”” – írja az egyik kommentelő, aki miután kifejti, hogy maga is ártalmatlannak találja a reklámot, lelkesen kapcsolódik be a lejárató kampányba.

A kampány odáig fajult, hogy némelyek a szerző halálát kívánják – ezt leírni is rettenetes. Az elfogult harag és gyűlölet nemcsak a szerzőt érte utol, hanem azokat az embereket is, akik megosztják Juhász-Boylan írását, tehát egyetértenek vele.

Konstruktív társadalmi vita helyett így gyűrűzik tovább a reklámvideó okozta feszültség megbélyegző, gyalázkodó kommentharcba, amelyben az újságírói véleményalkotást, az alátámasztott érvelést, a sajtó szabadságát egy korty sörért hajítjuk a sutba.

„De ha sutba, akkor górjuk. Úgy górjuk a sutba, hogy csak úgy nyekken. A nyekken maradhat.”

The post Tiltott Csíki Sör: szexista reklám után elszabaduló indulatok appeared first on Átlátszó Erdély.

A hírportál mögött álló cég, a Media Net Kft. új tulajdonosa Hajdu Áron. A csíkszeredai üzletember szerint jó gazdasági befektetés az online média, a cég működésébe pedig semmilyen módon nem szól bele.

Cégbírósági adatok szerint 2017 októberében Hajdu Áron megvásárolta a Media Net Kft. 66,6 százalékos üzletrészét, ezáltal többségi tulajdonosa lett a transindex.ro domaint birtokló cégnek. Hajdu csíkszeredai üzletember, érdekeltségei közt megtaláljuk az Alutus nyomdát, a Bookart könyvkiadót, valamint a Fun FM rádiót.

Hajdu Áron mellett jelenleg 30 százalékos tulajdonrésze van Kelemen Attilának, a Transindex egyik alapítójának, a fennmaradó 3,34 százalék a portál volt főszerkesztője, Balázsi-Pál Előd tulajdonában van (egy cégtörténet itt elérhető).

Kelemen ügyvezető marad

„Nem részvényeket, hanem üzletrészt vásároltam Kelemen Attila Ármin felajánlására. Rég ismerjük egymást, néha dolgoztunk is együtt, és jó gazdasági befektetésnek gondoltam. Ezért mondtam igent az ajánlatra” – nyilatkozott az Átlátszó Erdély e-mailben feltett kérdéseire Hajdu Áron.

Az üzletember szerint a tranzakció a portál arculatát, szerkezetét, működését és szervezését semmilyen módon nem befolyásolja. „Nem akarok beleszólni sem a napi munkába, sem a személyzeti politikába. Gondolom, ez látszik a portál működésén” – tette hozzá.

Amikor rákérdeztünk arra, miért nem tették közzé a tulajdonosváltást, Hajdu azt válaszolta: „ez egy üzleti tranzakció két természetes személy között. Nem látom értelmét publikussá tenni.”

Kelemen Attila a cég egyedüli ügyvezetője volt és maradt: „változatlanul megilleti minden eddig gyakorolt jogköre, feltételek nélkül. Még egyszer jelzem, nem szólok bele a cég vezetésébe” – fogalmazott Hajdu.

Nem egy, valójában két jogi entitás

A „ki a tulajdonosa a Transindexnek?” kérdés egyébként nem olyan egyszerű, ugyanis a portál mögött két jogi entitás áll: az impresszum szerint a Transindex kiadója a Média Index Egyesület, az egyesület elnöke Gyöngyi Annamária, az ős-transindexes csapat tagja, jelenleg megbízott főszerkesztő.

Viszont a transindex.ro domain tulajdonosa a Media Net Kft., a kiadó igazgatója pedig Kelemen Attila, a Media Net Kft. ügyvezetője. Gyöngyi Annamária és Kelemen Attila házastársak.

A Media Net Kft. 2016-ban 4 alkalmazottal működött, 45 ezer eurós forgalmat bonyolított, az évet 10 ezer euró profittal és 13 ezer euró adóssággal zárta. A Média Index Egyesületnek tavaly 106 ezer euró jövedelme volt, kiadásai 41 ezer euróra rúgtak.

A Transindex a legrégibb erdélyi magyar internetes portál, sokáig meghatározó szereplő volt az erdélyi magyar online piacon. A piacvezetői pozícióját azonban néhány éve elvesztette, a Trafic.ro mérése szerint jelenleg havi mintegy 300-350 ezer látogatója van, ezzel a maszol.ro és a szekelyhon.ro mögé szorult (a két portál nagyjából fej fej mellett halad 400-450 ezer havi látogatóval).

A Media Net Kft. 60 százalékos tulajdonrésze Kelemen Hunoré volt 2003-tól 2015 novemberéig (Kelemen 2011-től az RMDSZ elnöke).

Sipos Zoltán

A szerző 2015 novemberéig a Transindex munkatársa volt.

Adományozd a jövedelemadód 2%-át az Átlátszó Erdély Egyesületnek!

The post Új többségi tulajdonosa van a Transindexnek appeared first on Átlátszó Erdély.

Egyre nagyobb szerepet játszanak az erdélyi magyar online piacon a magyarországi közpénzek, a legnagyobb portálok bevételeit 2016-ban kisebb-nagyobb mértékben meghatározták ezek a támogatások. Bár eddig az erdélyi médiában nem volt jellemző a magyarországi kormánypropaganda, kérdés, hogy a választások közeledtével ez változik-e.

Szakmai körökben valószínűleg senki nem kapja fel a fejét arra, hogy a krónikus forráshiánnyal küszködő erdélyi magyar sajtó részben magyarországi támogatásokból tartja fenn magát.

2016-ra azonban érezhető egy hangsúlyeltolódás a támogatáspolitikában: míg korábban a Fidesz-kormány az ún. „jobboldali” médiaorgánumokat támogatta, addig mára irányultságtól függetlenül a négy legfontosabb portál – a székelyhon.ro, a maszol.ro, a Transindex és a Főtér – jövedelmeinek számottevő része a Miniszterelnöki Kabinetirodától, a Szerencsejáték Zrt.-től valamint az MVM Zrt.-től származik. Kérdés, hogy ezeknek a támogatásoknak van-e ára, és ha igen, akkor mikor és hogyan kell azt majd megfizetni.

A váltás azért figyelemreméltó, mert ugyan az utóbbi 25 évben az erdélyi magyar médiaorgánumok folyamatosan szerepeltek a határon túli magyarságnak szánt támogatási listákon, a kedvezményezettek köre azonban aszerint változott, hogy éppen a „baloldal” vagy a „jobboldal” volt kormányon.

Nagyberuházások, magyarországi közpénzekből

A különféle médiaorgánumoknak az idők során hébe-hóba megítélt, jellemzően nem túl nagy összegű támogatásai közül kiemelkedik a Medgyessy Péter elhamarkodott ígéretéből kinőtt Erdélyi Magyar Televízió (összefoglaló itt). A kormányváltás után az utóbbi évek leglátványosabb médiabefektetése szintén magyarországi közpénzekből történt: a jelenleg legnagyobb erdélyi magyar médiacég, a 4 helyi újság, regionális napilap és hetilap, valamint az egyik legnézettebb portál, a székelyhon.ro mögött álló Udvarhelyi Híradó Kft. többségi tulajdonosa 2011 óta a „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítvány, amely magyarországi állami tulajdonú vállalatok adományaiból évente millió eurós nagyságrendben finanszírozza a lapcsoport működését.

Az Udvarhelyi Híradó-lapcsoport mellett szintén a „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítvány támogatja a kisebb véleményportál, a Főtér kiadását.

Simicskától a propagandaminisztériumhoz

A „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítvány kezdetben Simicska Lajos érdekeltségébe tartozott. 2015-ben, az Orbán-Simicska konfliktus kezdetén azonban az üzletember „átadta” az alapítványt és vele együtt az alapítvány által finanszírozott erdélyi és felvidéki médiatermékeket (az átadásról és az átmenet okozta pénzügyi zavarokról itt írtunk).

Azóta fejlemény, hogy a „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítvány a közhasznúsági jelentése szerint 2016-ban a magyarországi független sajtó által egyszerűen csak „propagandaminisztériumként” emlegetett Miniszterelnöki Kabinetirodától kapja az éves támogatása háromnegyedét, 150 millió forintot (488 ezer euró) – a korábbi állami vállalatok közül egyedül a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. adományozott 50 millió forintot (162 ezer euró).

Heti egy sör árából te is médiatulajdonos lehetsz. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

A „baloldal” fele is nyitottak

Szintén újdonság, és valószínűleg az RMDSZ-Fidesz kiegyezésnek köszönhető az, hogy a támogatáspolitika mára meghaladta a korábbi bal-jobb logikát (a „bal” és a „jobb” jelzőket itt az egyszerűség kedvéért használjuk, ezeknek a címkéknak ideológiai alapja nem igazán van): mára a két nagy, hagyományosan „baloldali” portál, az RMDSZ által ellenőrzött maszol.ro és a Transindex is részben magyar közpénzekből működik.

Sokáig a „baloldali” médiatermékek egyáltalán semmilyen támogatást nem kaptak a Fidesz-kormányoktól. A jég 2015-ben tört meg, amikor a maszol.ro-t kiadó Progress Alapítvány 2 millió forintot (6,4 ezer euró) kapott a Szerencsejáték Zrt.-től (Szerencsejáték Zrt. támogatások listája itt). Ugyanebben az évben a Transindex-et kiadó Média Index Egyesületnek a Magyar Nemzeti Bank által alapított, határon túli támogatásokat folyósító Pallas Athéné Domus Concordiae Alapítvány (PADOC) 600 ezer forintot (1,9 ezer euró) ítél meg (PADOC támogatások listája itt).

A kezdeti, csekély összegeket 2016-ban konzisztensebb támogatások követik: a maszol.ro-t (Progress Alapítvány) 20 millió forinttal (64 ezer euró) támogatja a Szerencsejáték Zrt., a Transindex (Média Index Egyesület) 10-10 millió forintot (összesen: 20 millió forint, 64 ezer euró) kap a Magyar Villamos Művek Zrt.-től valamint a Szerencsejáték Zrt.-től (MVM támogatási lista itt).

Miért baj ez?

Főleg azért aggályos mindez, mert ahogy a Miniszterelnöki Kabinetiroda, úgy a PADOC, az MVM Zrt. vagy a Szerencsejáték Zrt. sem szakmai befektető. Ezeknek az adományozóknak a célja nem az egészséges nyilvánosság, a sokszínű és professzionális erdélyi sajtó működtetése, hanem a magyar kormány mindenkori érdekeinek a képviselete, illetve bizonyos, a magyar kormány számára kiemelt fontosságú projektek diszkrét finanszírozása.

Mint a napokban egy véletlen elszólásból kiderült, az MVM Zrt.-nél nem önállóan döntenek a támogatásokról, hanem azokat minden esetben a Nemzeti Kommunikációs Hivatal hagyja jóvá. Valószínűleg a Szerencsejáték Zrt.-nél sincs ez másként.

Egyébként az MVM Zrt.-ről és a Szerencsejáték Zrt.-ről legutóbb Erdélyben akkor hallottunk, amikor a két állami vállalat szponzorizált egy sor, Erdélyi Magyar Néppárthoz köthető civil szervezetet. Már csak ezért is nehéz elhinni, hogy ezeknek a támogatásoknak nincsenek apróbetűs feltételei.

Tényleg számít ez a pár millió?

A magyarországi kormányközeli médiába tolt elképesztő összegekhez képest eltörpülnek az erdélyi médiának megítélt pénzek. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy az Udvarhelyi Híradót leszámítva kis, legfeljebb tucatnyi újságírót foglalkoztató szakmai műhelyekről van szó. Itt már néhány tízezer euró is számottevő bevételnek számít, egy-egy ilyen támogatástól újságírók állása függ.

A Főteret kiadó Erdélyi Médiatér Egyesület (Asociatia pentru Spatiul Media Transilvan) 2016-ra például 633 ezer lej (138 ezer euró) jövedelmet jelentett be az éves beszámolójában. Ez gyakorlatilag megegyezik a „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítványtól kapott, 43 millió forintos támogatással – a véleményportál léte tehát teljes mértékben ettől a támogatástól függ.

(A Főtér nincsen jelen a Trafic.ro romániai audit-oldalon, olvasottságáról ezért nem rendelkezünk pontos adatokkal, de sejthető, hogy a látogatottsága nem nagyobb, mint pár helyi híroldal, például az uh.ro, a szatmar.ro vagy az erdon.ro. Összeállításunkban azért szerepel mégis negyedikként, mert a Főtér témaválasztása a helyi híroldalakkal ellentétben inkább regionális, tehát megítélésünk szerint közelebb áll a „nagy” hírportálokhoz.)

Számításaink szerint a Transindexet kiadó Média Index Egyesület 2016-os, 497 ezer lejre (108 ezer euró) rúgó jövedelmének 60 százalékát adta az MVM Zrt.-től és a Szerencsejáték Zrt.-től kapott, összesen 20 millió forintos (64 ezer euró) támogatás – igaz, itt a képet árnyalja az, hogy a portált kiadó egyesület mellett egy cég, a Media Net Kft. is működik, mely tavaly 208 ezer lej (45 ezer euró) jövedelemmel rendelkezett.

Noha a maszol.ro-t kiadó Progress Alapítvány fő jövedelemforrása valószínűleg továbbra is az a magyar kisebbségnek járó bukaresti kormánytámogatás melyet az RMDSZ-nek folyósítanak, az alapítvány 2016-os, 981 ezer lejre (214 ezer euró) rúgó jövedelmeinek negyedét-harmadát adta a Szerencsejáték Zrt.-től kapott 20 millió forint.

Az Udvarhelyi Híradó Kft. 2016-os jövedelmeiről nincsen adatunk, mivel ennek a cégnek a kimutatását még nem töltötték fel a Pénzügyminisztérium honlapjára, azonban 2015-ben a 17,3 millió lejes (3,8 millió euró) jövedelmének nagyjából harmadát adta a „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítványtól kapott, 392 millió forintos (1,3 millió euró) támogatás.

Heti egy sör árából te is médiatulajdonos lehetsz. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

Könnyű pénz, biztos kiszolgáltatottság

Így állt elő az a helyzet, hogy mára az erdélyi magyar online piac három-négy legfontosabb szereplője kisebb vagy nagyobb mértékben ugyan, de magyarországi közpénzekből működik.

Az egy-két oldalas pályázatokkal elnyert „könnyű pénz” azt eredményezi, hogy a marketingre, reklámok értékesítésére, a pályázatírásra, egyáltalán: a médiatermék üzleti alapon való működtetésére kevesebb pénzt és energiát kell fordítsanak.

Ez azonban csak rövid távon jelent előnyt: közép- és hosszútávon az üzleti tudás és kapcsolatrendszer lassan elsorvad, és az adott cég még inkább kiszolgáltatottá válik – ezért amennyiben ezek a támogatások valamilyen okból kifolyólag megszűnnek, a fentiek közül néhány portál nehéz gazdasági helyzetbe kerül.

Egyébként némi iróniát is látunk ebben: a szereplők éles versenyben állnak egymással – a maszol.ro és a transindex.ro között például 2017 januárjában volt egy pengeváltás.

Cenzúra van, propaganda nincsen. Egyelőre

Mára világos, az erdélyi magyar médiában az (ön)cenzúra mindennapos gyakorlatnak számít, és amennyiben egy újságíró/szerkesztő foglalkozik egy politikailag kényesnek számító témával, akkor annak következménye van. Azonban eddig nem volt jellemző a menekült-ellenes propaganda, a folyamatos sorosozás, ahogy a karaktergyilkosság jellegű anyagokra sincsen példa.

Nagy kérdés azonban, hogy a közelgő magyarországi parlamenti választások idején ez változik-e. Azt már tudjuk, hogy a közelmúltban miniszteri biztost neveztek ki, akinek az a dolga, hogy minél többen menjenek el szavazni határon túlról.

„Nem akadályozunk semmit, legfeljebb vitatkozunk”

„(…) nem vezetjük félre sem az olvasóinkat, sem a munkatársainkat: egyértelmű, hogy milyen értékvilágot képviselünk, nincs áthidalhatatlan ellentét a tulajdonos (alapítvány) és a szerkesztőségeink meggyőződése között. Megakadályozni bármit is, de különösen a magyar politikum beszivárgását nekünk nem kell” – nyilatkozott az Átlátszó Erdélynek Szőke László, az Udvarhelyi Híradó Kft.-t tulajdonló alapítvány tartalomért felelős tanácsadója, egyben a cég egyik ügyvezető igazgatója, amikor megkérdeztük: hogyan tervezik megakadályozni azt, hogy a jövőben a magyarországi politikum befolyással legyen a tartalomra?

Szőke szerint „úgy általában politikum beszivárgásáról beszélni túl általános, nem jelent semmit, legfeljebb ügyek, témák, üzenetek lehetnek (így, feltételes módban!), ami a lapcsoport tartalomigazgatója és a főszerkesztők szűrőjén megy át: szakmai vitát követően, konszenzussal jelenhet meg bármi is, de nem a szerkesztők akarata ellenére.

Az öncenzúra is csak annyira működik nálunk, mint működhet például az Átlátszónál vagy az Indexnél: a sajátos kisebbségi lét által meghatározott értékvilág elfogadása egységes a lapcsoportnál, amihez igazodnak a munkatársak (különben nem jöttek volna hozzánk önszántukból!), és igen, ennek része az anyaország viszonyulása hozzánk, erdélyi magyarokhoz. Ami tehát a magyarországi politikából minket érint, az természetesen helyet kaphat nálunk, mert ez így természetes. Nem akadályozunk semmit, legfeljebb vitatkozunk. És nem támogatjuk, hogy egy szerkesztőséget túl szervilis személyiség vezessen.” (A válasz teljes egészében itt olvasható.)

„Támogatóinknak semmilyen ráhatása nincs”

A Főtér.ro főszerkesztője, Papp Attila Zsolt így válaszolt: „Szeretnék egy aprónak tűnő, de fontos különbségtételt tenni rögtön az elején: a Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány a Főtért kiadó Erdélyi Médiatér Egyesületnek nem a (kvázi) tulajdonosa, hanem a finanszírozója: vagyis nem az alapítvány hozott létre egy felületet, hanem egy erdélyi médiaprojekt keresett és talált támogatóra az alapítványban. A támogatást sem »automatikusan« kapjuk, hanem évente megújuló pályázat alapján; nem vagyunk részei az alapítványhoz köthető egyetlen médiaportfóliónak sem.

Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy támogatóinknak semmilyen ráhatása nincs a portál szerkesztési elveire: tartalmi kérdésekben kizárólag a szerkesztőség dönt, és ez – elég ehhez »fellapozni« az archívumunkat – remélhetőleg tükröződik is a Főtér tartalmában. Az elmúlt három évben nem érzékeltem politikai befolyásolási kísérletet vagy nyomásgyakorlást (emlékeztetőül: a 2014-es magyarországi parlamenti választások idején már közel négy hónapja működött a Főtér), és egyelőre semmilyen jel nem utal arra, hogy ez a jövőben megváltozna.

Ez egyébként személyes vállalásom is: főszerkesztőként nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy bárki ily módon beleavatkozzon a szerkesztőség munkájába és a tartalomgyártásba – és ez így is marad.”

Megkerestük a maszol.ro-t kiadó Progress Alapítvány igazgatótanácsának elnökét, Nagy-Debreczeni Hajnalkát, azonban ő nem válaszolt érdemben a tartalom befolyásolására vonatkozó kérdésünkre. A Transindex egyáltalán nem reagált megkeresésünkre.

Sipos Zoltán

A szerző 2015 novemberéig a Transindex munkatársa volt.

Heti egy sör árából te is médiatulajdonos lehetsz. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

Lejes (RON) számla:

Asociaţia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU

The post Magához édesgette a Fidesz az erdélyi magyar online sajtót appeared first on Átlátszó Erdély.

Úgy tudjuk, a Debreczeni Hajnalka vendéglőjéről írt anyaga miatt kellett elköltöznie az internetes portálnak a Nagy Zoltán által igazgatott alapítványi ingatlanból.

Adományozd a jövedelemadód 2%-át az Átlátszó Erdély Egyesületnek!

Március 28-án közölt cikket a Transindex a L´Alchimiste-ügyről – egy hónap múlva a szerkesztőség elköltözött az Iskola Alapítvány ingatlanából. Bár az érintettek közül senki nem nyilatkozott megkeresésünkre, forrásaink egybehangzóan állítják, hogy a két esemény összefügg.

De miről van szó?

A L´Alchimiste-sztori lényege, hogy az Iskola Alapítvány kuratóriumi elnöke, Nagy Zoltán alapítványi pénzből gyakorlatilag kedvezményes, hosszú lejáratú hitelt nyújtott feleségének, Debreczeni Hajnalkának, hogy vendéglőt nyisson Kolozsvár főterén.

Az Átlátszó Erdély  anyaga:

Bérleti szerződések alkímiája. Az Iskola Alapítványnak vagy Debreczeni Hajnalkának éri meg?

Az érdekkonfliktuson túl a sztori azért is fontos, mert mindkét szereplő közeli munkatársa Kelemen Hunornak. Nagy Zoltán jelenleg is kabinetfőnöke az RMDSZ-elnöknek, Debreczeni Hajnalka pedig sokáig Kelemen sajtótanácsosaként dolgozott. Mindketten Kelemen legbelsőbb bizalmi köréhez tartoznak, egyben családi barátok.

Miután a cikkre semmilyen reakció nem született, a Főtér.ro megkereste az alapítvány kuratóriumi tagjait. A kérdésekre Nagy Zoltán kuratóriumi elnök válaszolt, tudatva, hogy kezdeményezte az azonnali hatályú szerződésbontást a bérlővel és a tulajdonossal egyaránt, melyről tájékoztatta a kuratóriumot.

A Transindex is beszáll

A Transindex.ro március 28-án publikált anyagot a témában: kiderítették, hogy a kuratóriumi tagok közül többen is ragaszkodnak ahhoz, hogy a kialakult helyzetet a jövőben a kuratóriumi üléseken kielemezzék, tisztázzák, és levonják a következtetéseket.

„A Transindex úgy tudja, hogy a kuratóriumi tagok azért nem válaszoltak a nekik intézett kérdésekre, mert nem voltak beavatva a szerződések megkötésének részleteibe. Nagy Zoltán az üzlettel kapcsolatosan egy sor információt nem mutatott meg a kuratórium tagjainak, akik így nem tudták például, hogy ki a szerződésnek a kedvezményezettje, nem voltak tisztában az üzlet kommunikációs és egyéb rizikóival, és az üzleti tervbe sem volt betekintésük.

Viszont a kuratórium és a menedzsment között létezett egy stratégiai, elvi döntés azzal kapcsolatban, hogy szükség van okos befektetésekre, amelyből pénzügyi autonómiája származik az Iskola Alapítványnak. Erre azért volt szükség, hogy az Iskola Alapítvány épületében levő egyetemi tanári lakásokat továbbra is fenn tudják tartani.

Egyébként a kuratóriumnak nem az a dolga, hogy ezekbe a befektetésekbe beleszóljon. Azonban létezett egy morális elvárás, hogy a menedzsment avassa be a döntéseibe akkor, amikor például üzletileg is kockázatos a befektetés, vagy, mint jelen esetben, a reputációjukat veszélyezteti” – írta a Transindex.

Két hét múlva megugrik a lakbér

A Transindex szerkesztősége 2009-ben költözött az Iskola Alapítvány Sólyom utcai ingatlanjába, ahol egy tágas, tetőtéri helyiséget bérelt kedvezményes áron. A döntés nem volt véletlen: az Iskola Alapítvány elnöke sokáig Kelemen Hunor volt, ebben az időben szintén a politikus volt a Transindex.ro mögött álló cég, a Media Net SRL többségi tulajdonosa (részesedését azonban nemrég eladta, a 2016 végén leadott érdekeltségi nyilatkozatában ez a cég már nem szerepel).

Több forrásunk állítja, hogy a szerkesztőséget a L´Alchimiste-cikk megjelenése után nem egészen két héttel, április 10-én arról értesítették, hogy az ingatlan tulajdonosa a lakbérüket havi 900 euróra emelte. Ez az ár még a kolozsvári ingatlanpiacon is magasnak számít, ezért a szerkesztőség úgy döntött: elköltözik. A szerkesztőségi munka ma már egy, Kolozsvár főterén bérelt ingatlanban folyik.

A kuratórium nem tud semmiről

Az általunk megkeresett kuratóriumi tagok szerint nem került a kuratórium elé ilyen döntés (az Iskola Alapítvány kuratóriuma március 31-én ülésezett), ugyanakkor arról tájékoztattak, hogy a lakbérekkel kapcsolatban a kuratóriumi elnök saját hatáskörben dönthet.

Kérdéseinkkel megkerestük a Transindexet, ők nem kívántak nyilatkozni az ügyről, ugyanakkor az információink helyességét nem tagadták.

Nagy Zoltánt is megkerestük, többek között azt kérdezve tőle, hogy ha nem a L´Alchimiste-cikk, akkor milyen gazdasági megfontolás indokolta a hirtelen lakbéremelést.

A kuratóriumi elnök e-mailben válaszolt:

2 jogi szemely kozotti szerzodeses viszony a 2 jogi szemelyre tartozik, nincs mit nyilatkoznom ebben az ugyben

Sipos Zoltán

A szerző 2015 novemberéig a Transindex munkatársa volt.

Adományozd a jövedelemadód 2%-át az Átlátszó Erdély Egyesületnek!

The post L´Alchimiste, Iskola Alapítvány és Transindex: egy hirtelen lakbéremelés rövid története appeared first on Átlátszó Erdély.