Babos Krisztina vagyok, erdélyi biológus, újságíró. Közös célok elérése érdekében írok önnek. Örömmel követtem az Ópusztaszeren, a Tisza-kormány első ülésén elmondott beszédét. A vízügyi hatóságok tevékenységéből fájóan hiányzó ökológiai szemléletet véltem ugyanis kihallani belőle. 

Magyarország már régóta kellene foglalkozzon a vízvisszatartással, mert számos térségben nagy a baj, brutális a szárazság. Viszont ha most nekifognak, amint ígérik, még megakadályozhatják a teljes ökológiai összeomlást. Reményt adott számomra, hogy nem víztározókban és öntözőrendszerekben gondolkodik, hanem természetes módon, a talajban tartaná vissza a vizet.

Azonban nem mindegy, milyen minőségű vizet tartanak vissza! 

Magyarország jövőbeni vízgazdálkodásának sikere azon is múlik, hogy a környező országokból milyen mennyiségű és minőségű víz érkezik, és milyen ütemben. A határmenti kistérségből, ahol élek, az Érmellékről és a Berettyó vidékéről jelenleg túl sok jóra nem számíthatnak. Mindkét folyó brutális mértékben szennyezett – tisztítás nélkül engedik beléjük a térség településeinek háztartási szennyvizét. 

A bajt súlyosbítja a vízügyi hatóság rossz vízgazdálkodása. Tavasszal elvezetik a nagy(obb) áradást, később pedig alig csordogál víz a mederben. Minél kisebb a hozam, annál súlyosabb a szennyezés, annál kevesebb vízben oldódhat fel a folyókba vezetett szennylé. Tavaly nyáron az Ér szakaszosan ki is száradt – ami víz maradt a mederben helyenként, az is jobbára szennyvíz volt. 

Pöcegödörnek használják az Ér medrét, holott itt, az Érmelléken két természetvédelmi terület is egymásra tevődik. Gazdag vízi ökoszisztémák kellene legyenek az egykori, hatalmas kiterjedésű Érmelléki mocsarak térségében. 

A valóságban viszont egyre brutálisabb a szárazság és egyre szennyezettebb a megmaradt vízkészlet és a talaj. Nem jobb a helyzet a Berettyó mentén sem.

Hogy miért írom ezt Önnek? Mert hiszem, hogy segíthet változtatni. 

Sokan vagyunk, akik nagyon reméljük, hogy ezentúl a magyarországi hatóságok nem hunynak szemet a romániai vízszennyezés fölött. Felemelik a szavukat, és kikövetelik, hogy tartsák jó ökológiai állapotban a folyókat. Az elmúlt tizenpár évben mi, erdélyi természetvédő aktivisták, többször jeleztünk súlyos folyószennyezési eseteket a magyar hatóságoknak. Viszont mindig lepattintottak. Minden esetben az volt a válasz, hogy a határzónákban nincs semmi probléma a vízminőséggel. Sem a mennyiséggel.

Pedig a különböző kétoldalú és nemzetközi egyezmények biztosítják a lehetőséget az országoknak, hogy hatékonyan lépjenek fel a határon befolyó vizek minősége érdekében. Pár éve például az ukrán hatóságok mutattak példát. A romániai Szatmár térségéből az Ukrajnába érkező Tálna folyó bűzlött a beleengedett kifőzött cefrétől. Az ukránok pedig addig verték az asztalt, amíg a román vízügyi hatóságok nem méltóztattak elindulni és végigbüntetni az avasi pálinkafőzőket.

Tudjuk, milyen kormánytól szabadult meg Magyarország alig pár hete. A 16 éve hatalomra jutott Fidesz elsőként lehetetlenítette el a zöld civil szervezeteket, majd leépítette az állami természetvédelmi rendszert is. Nagyon bízom, bízunk abban, hogy mostantól a természetvédelmet ismét fontos szempontként kezelik Magyarországon.

A közös siker érdekében szeretnék mindjárt javasolni valamit, amivel ki is jelölhetné a korszakhatárt: 

ne legitimálja a romániai korrupt hatóságokat! 

Ne hagyja, hogy a közös projektjükben nyert pénzt felesleges beruházásra költsék el! Pár napja a Berettyón dokumentáltunk egy nagyon súlyos szennyezést. Szalárd és Hodos települések (több mint ötezer fő) szennyvizét eresztik tisztítás nélkül a folyóba. Pár száz méterrel lejjebb, a vízügyi hatóság udvarán egy nagy pannóra figyeltünk fel. Az EU Horizon Europe programja 8,5 millió eurót adott annak érdekében, hogy a Duna-menti országok hatóságai, egyetemei dolgozzanak ki módszereket a vízi ökoszisztémák helyreállítására.

Olyan projekteket várnak, melyek máshol is gyakorlatba ültethetők, másolhatók. Ennek a projektnek a vezető partnere az Ön által irányított Országos Vízügyi Főigazgatóság, egyik partnerük pedig a romániai Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság. Épp az a hatóság, amely a rossz vízgazdálkodásával kiszárítja az Érmelléket és a Berettyó mentét, illetve tizenéve elnézi, ahogy az itt működő regionális vízszolgáltató agyonszennyezi a folyókat.

Kíváncsi lettem, mit terveznek, kicsit remélve, hogy kivételesen valami hasznosat, hiszen a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság nem kevés pénzt, 650 ezer eurót kap a pályázat költségvetéséből.

De hiába reménykedtem: nem mederküszöbök, nem víztisztító készül az uniós pénzből, hanem egy újabb felesleges úszószemét felfogó gát. Egy újabb értelmetlen beruházás. 

Tudom, hogy Magyarországra rengeteg úszó szemét érkezik a folyókon, és ezeknek csak a fele származik Ukrajnából, a másik fele Romániából jön. De nem ezeken a folyókon. Nem a Berettyón és nem az Éren.

Kérem, ne járuljon hozzá az itteni vízügyi hatóság legitimálásához, ne sztárolják őket, ne hordozzák ezt a társaságot körbe-körbe a Duna mentén mint követendő példát! Kérem, ne járuljon hozzá ezáltal ahhoz, hogy a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság a rossz módszereivel tovább súlyosbíthassa az aszályt! 

Ne támogassa azt, hogy tovább szennyezzék a folyóinkat, 

mérgezzék a környezetünket, hogy végképp tönkretegyék a jövőnket és a következő generációk lehetőségét arra, hogy egészséges környezetben éljenek! Kérem, hogy mint vezető partner, ne járuljon hozzá ahhoz, hogy egy újabb felesleges beruházás szülessen, aminek semmi egyéb célja nincs, mint az egyéni haszonszerzés. 

Ebben a térségben nem az úszó szemét, nem a pillepalackok jelentik a problémát, hanem az aszály és a szennyezés. Ezért nem szemétfelfogó gátra van szükség, hanem mederküszöbökre és a szennyező cég(ek) megállítására! Kényszerítse, kérem, arra a romániai kollégáit, hogy értelmesen és hasznosan költsék el a pénzt! 

Nem szeretnék a pályázat kiírójához fordulni, mert nem akarom veszélyeztetni az egész projektet, mert remélem, hogy máshol – pl. Magyarországon, a Szigetközben – hasznosan költik el a támogatást.

Az itteni vízügyi hatóság fordítva ül a lovon: a vizet problémának tekinti, ezért tavasszal elvezeti az árral érkező mennyiséget, a szárazságra pedig csak vonogatja a vállát, az nem az ő problémája. Miután a víztől megszabadultak, azt keresik, hogy milyen beruházásokból tudnak pénzt csinálni. Nem ismernek mást, mint a betont.

Nemrég az Érre böhöm nagy gátat építettek az úszószemét felfogására több mint 100 ezer euróból. Abszolút feleslegesen, mert az Éren nem úsznak pillepalackok.

Ettől az építménytől pár kilométerre azonban Székelyhíd, egy tízezres (!) város szennyvizét engedik a folyóba mindenféle tisztítás nélkül. Pár napja találtam meg a befolyót ‒ fizikai rosszullét környékezett, amikor láttam a hatalmas mennyiségű, bűzölgő szennyet beömleni ebbe a kicsi, érzékeny folyócskába.

A gát után pedig, kb. 300 méterrel lejjebb újabb szennyvízbefolyó mérgezi az Ér vizét: a 6 és fél ezres Bihardiószeg összes mocska. Ettől a ponttól 9 kilométerre szeli át az Ér az országhatárt, nem hiszem, hogy Magyarország területén nem mérhető ez az elképesztő mértékű szennyezés.

Magyarország új kormányának jelenleg a vízügyi egyezményeken túlmenően is van mozgástere megállítani a vízszennyezést ebben a kistérségben. 

A pusztításért ugyanis javarészt az RMDSZ felelős. 

A regionális vízszolgáltató céget, amely tönkreteszi a folyókat, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség polgármesterei alapították és irányítják. És RMDSZ-es káderek vigyáznak arra, hogy ne üssék meg a bokájukat: a vízügyi hatóságnál például, de kormányszinten is be vannak biztosítva. 

Aki korábban környezetvédelmi miniszterként falazott nekik, most helyettes miniszterelnökként vigyáz a párttársak bizniszére. Ami annyiból áll, hogy kifizettetik a szennyvízkezelési díjat a lakossággal, majd a mocskot a folyóba öntik, vagy épp a megsarcolt települések határában engedik a szabadba.

Arról az RMDSZ-ről beszélek, amely eddig a Fidesz hűséges csatlósa volt, most pedig ezerrel próbálja elnyerni a Tisza Párt és az új magyar kormány jóindulatát.

Üdvözlettel,
Babos Krisztina

UI. Szívesen elkalauzolom, ha látni kívánja, mi a helyzet itt nálunk, terepen. Önt vagy bárkit, aki érdeklődik és segítene a természetpusztítás megállításában.

A nyitóképen a tízezer lakosú Székelyhíd szennyvizét az Ér folyóba engedő zsilip. Fotó: Babos Krisztina

The post Ne hagyja, hogy Szennyvízországgá tegyék Magyarországot! appeared first on Átlátszó Erdély.

Szék híres a sós talajáról, a középkorban végig bányászták itt a sót. Az újkorban bezárt vagy beomlott bányák helyén kisebb tavak keletkeztek, de nem ezek vonzzák most a turistákat. Kolozsvár felől a nagy kiterjedésű nádas, Szamosújvár felől a nagy és édesvizű Csukás-tó jelenti az attrakciót a turistáknak és a biológusoknak.

Mindkettő védett terület, és ugyan Szék is keresi bennük a kitörési pontot, nem igazán találja. A nádast valójában telibe kakálja, és ezt a hatóságok nagyjából lesz@rják. Hogy érthetőbb legyen, miért matatunk a széki kakiban, ismerjük meg röviden a falut.

Szék éves ünnepe gyásznap: augusztus 24-én tartják a Bertalan-napot annak emlékére, hogy 1717-ben a tatárok teljesen feldúlták a falut, lakosainak zömét megölték. Bertalan-napon a pusztításra és az újrakezdésre is emlékeznek. A sóbányákkal tudták újrakezdeni, de Szék jövedelmét és városi rangját biztosító sóbányászatnak leáldozott az 1800-as évek elején. Száz évvel később vendégmunkásként alapozták meg a jövőjüket a fiatalok, miközben a falut éppen felfedezték a népzenekutatók. A lányok cselédként szolgáltak a gazdagabb kolozsvári családoknál, a fiúk a hóstáti gazdákhoz szegődtek el.

Szék ma is gazdag falu: tucatjával építették az emeletes házakat az elmúlt évtizedekben. 1990-től sokan magyarországi építkezésekre vagy háztartásokba jártak dolgozni, és Magyarországon értékesítették a széki asszonyok kézimunkáit. A 21. században Kolozsvár is sikerrel versenyzik a széki munkaerőért, és a falu lakossága tíz évente tíz százalékkal csökken.

Míg Szék közismerten büszke a hagyományaira, és a turizmust is inkább ezekre építi,

a környéken két furcsaság miatt is nevezetessé vált. 

Egyrészt 32 éve választja meg Sallai Jánost polgármesterré. Sallai úgy szerez még mindig kényelmes többséget a faluban, hogy másfél évtizede köztudott, 1989 előtt a Securitate besúgója volt.

1984-ben szervezték be, hogy jelentsen a Szék községbeli „nacionalista magyarokról” és népzenéért és néptáncért odalátogató magyarországi turistákról. A feladatra több jelölt közül Sallai János bizonyult a legrátermettebbnek, összegzi a tartótisztje a szekus dossziéban. A fiatal Sallai pontos információkkal látta el a kommunista titkosrendőrséget, ’89 májusában szolgálataiért 300 lej fizetséget is kapott. A kifizetésről az általa aláírt nyugta is tanúskodik a dossziéjában.

Ezt is szóba hoztuk, amikor másodjára beszélgettünk Sallai Jánossal. Ugyanolyan válaszokat adott, mint amikor a fejlesztések vitatható oldalaira kérdeztünk rá: először tagadta a hivatalos dokumentumokban rögzített tényeket, majd olyan változatokkal állt elő, amelyek egymásnak – legalábbis részben – ellentmondanak. Konkrétan: 

• nem volt besúgó, nem kapott érte fizetséget, a dossziéja kreálmány, amivel az RMDSZ le akarta mondatni a polgármesteri tisztségről;
• valamit aláírt, „hogy védem a hazámat meg ilyesmi”, hogy a középiskola és a katonaság után haza költözhessen, és otthon, Széken kapjon munkát – de nem jelentett senkiről;
• nem akar ő már erről mondani semmit.

Azért mondja ki jogerős bírósági ítélet is, hogy besúgó volt, mert nem vállalta a CNSAS indította perben a fellebbezéssel járó ügyintézést és költségeket, mondta nekünk Sallai. Sőt: bánja is, hogy nem fellebbezett. Ehhez képest az ítélet szövegéből kiderül, hogy az öt évig tartó per során végigjárta az összes bírósági fokozatot, és kétszer még alkotmányossági kifogást is emelt, de mindenhol veszített.

Bár Sallai kihangsúlyozta, hogy a választóinak is mindig az igazat mondja, mi nem tehetünk mást, mint hogy közreadjuk a válaszait, de figyelmeztetjük az olvasókat a mintázatra, amellyel a polgármester keveri a tényeket a szemenszedett hazugságokkal.

Sallai János 2008-ig az RMDSZ színeiben nyerte sorra a választásokat. Akkor derült ki a besúgói múltja, azóta függetlenként töretlen a községvezetői karrierje. Az RMDSZ egyszer próbált riválist indítani vele szemben, aki elbukott, de az RMDSZ tanácsosai mindig többségben vannak az önkormányzatban. 

Jó a kapcsolat Sallai és a helyi RMDSZ között: „Nem volt mindig ilyen, de miután vesztett vele szemben az RMDSZ, ez lett a modus vivendi, a morális megközelítést felülírta a realpolitik” ‒ nyilatkozta Csoma Botond megyei RMDSZ-elnök az Átlátszó Erdélynek négy éve, amikor mi is foglalkoztunk Sallai múltjával.

A megyei RMDSZ-esek jönnek kampányolni és Bertalan-napot ünnepelni, a község pedig szállítja a szavazatokat a Szövetségnek az országos és európai választásokon.

A másik 21. századi furcsaság, 

hogy a falu vezetésében ugyan nem volt politikai törés az elmúlt 30 évben, és a faluban sok az építkezési vállalkozás, a polgármesteri hivatal mégsem vágott bele hosszú távú fejlesztésekbe uniós alapokból. Ellentétben például az uniós pénzekből mintafaluvá fejlesztett, szintén Kolozs megyei Kalotaszentkirállyal.

Azt, hogy Szék jómódú és takaros település képét mutatja, a falu polgármestere helyi és néhány országos forrásból oldja meg, amelynek megszerzéséhez gyakran RMDSZ-es lobbi szükséges. A Szövetség most is ezzel kampányol: csak akkor jut pénz a magyar településekre, ha az RMDSZ bekerül a kormányba. 

„A közös kampány egy dolog, a pénzszerzés egy másik” ‒ jegyezte meg Sallai, amikor felkerestük azok miatt a helyi fejlesztések miatt, amelyek súrolják vagy át is lépték a törvénytelenség határát.

A polgármester ugyanis egyes falufejlesztési ötleteibe szakmai felmérés és engedélyek nélkül vágott bele, más részüknél egyenesen nyomozás indult. 

Ebben a cikkben azokat nézzük meg, amelyeknél a polgármester nem fárasztotta magát tervezéssel és mindenféle engedélyekkel; a következőben azt, miért indultak nyomozások egyértelműen szükséges beruházásoknál.

Engedélyek és korlátok nélkül

A kétezres évek folyamán Szék szomszédságában közel négyezer hektárnyi élőhelyet vettek fel a Natura 2000-es természetvédelmi területek listájára. Ezen belül a falut délről határoló széki nádast természetvédelmi rezervátummá nyilvánították.

A rezervátum sok mocskot és törvénytelenséget nyelt le a székiektől és a polgármesteri hivataltól. A nádas melletti széki sós fürdő két medencéje a védett területen helyezkedik el. A medencéket nem felügyeli senki, csak saját felelősségre lehet ott fürdeni. De legalább ingyenes.

Vízügyi, környezetvédelmi és építkezési engedély nélkül épült. Nemcsak a strand vize folyik bele a nádasba, hanem az is, ha valami szivárog a mellé ácsolt fabudikból.

Sallai János polgármester úgy emlékszik, 2011 körül kezdte kiásatni a kisebbik medencét abban a reményben, hogy gyógyfürdőt vagy egész gyógyközpontot lehet majd odaépíteni. Állítása szerint azt sem tudta, hogy a rezervátum területén ásták ki a medencéket. A fürdő területét évekkel a strandépítés után vette önkormányzati tulajdonba, telekkönyvezés nélkül pedig a hivatal nem is engedélyezhette a saját építkezését.

Ha a Google-térképet rávetítjük a védett terület hivatalos térképére, akkor egyértelmű, hogy a fürdő a rezervátum területén fekszik, annak a déli csücskében.

Ötven éve védett terület

A széki nádas két hektárját 1974 legvégén nyilvánította természetvédelmi területté egy Kolozs megyei rendelet. 2001-ben, amikor Sallai János már kilenc éve polgármester volt, a helyi tanács az egész nádast védetté nyilvánította. A védett nádast egy 2004-es kormányhatározat 505 hektárra bővítette, derül ki a Füzes medencéjének madárvédelmi leírásából, amelyre a Natura 2000-es adatbázisban bukkantunk.

Ekkor alakították ki az egy kilométer hosszú tanösvényt és a pavilonokat a nádasban, vele szemben pedig, az út túloldalán azt a faházat, ahol elvileg meg lehetne tudni, miért természetvédelmi terület a nádas, de évek óta zárva van.

A Szék környéki élőhelyeket az uniós csatlakozásunkkor nyilvánították Natura 2000-es védett területté. Ezen a már közel négyezer hektáron, amelynek része a nádas, tizenegy különböző ‒ erdős, réti és vizes ‒ élőhely található. 

A védett területet kijelölő szakemberek tanácsára csatornákat ástak a nádas peremén, hogy árvízkor, olvadáskor a faluból ide vezessék a vizet, idézte fel a polgármester, aki szerint „amikor régen nagy eső volt, akkor a fő utcában a házak vízben álltak”. A beavatkozás sikeres volt, de helyi forrásaink szerint a polgármester túloz az árvízveszéllyel. Emlékeik szerint a 2010-es árvízben alig egy tucat ház sérült meg, nem pedig 200, ahogy azt Sallai állítja.

A falu szennyezi leginkább a nádast

Sallai János polgármester évtizedek óta szemet hunyt afelett, hogy a falusiak egy része egyenesen a patakba engedi a szennyvizét. Abba a patakba, amely közvetlenül a nádasba folyik. Erről a saját szemünkkel győződtünk meg, amikor végigjártuk a faluban a patakot. A parton épült házak alól több tucatnyi cső vége bukkant ki a mederben. 

Emiatt az egész falu központja bűzlött, mesélte maga a polgármester. A patak medrét szerinte csak a nagy esők mossák át, az év többi részében mocsaras, zöld víz áll benne. Hogy ne a bűz és az árvíz váltogassa egymást, azt a polgármester drága, illegális és környezetromboló módon gondolta megoldani: engedélyek nélkül kibetonozta a patak medrét. A központban le is fedte, hogy biztosan ne jöjjön ki a szag vagy a víz. Ott tartják keddenként a piacot.

A betonplacc új arculatot is adott a falu központjának, próbált meggyőzni az ötlet zsenialitásáról a polgármester és az alpolgármester, miközben autóval körbevittek a faluban. A patakmedert régóta megerősítették beton támfalakkal itt-ott, ezeket kijavították és kibővítették, és mélyítették a patak medrét, magyarázta Sallai. Szerinte a falusiak nagyon hálásak a munkálatokért, és várják, hogy a patak minden szakaszát lebetonozzák.

A betonmeder viszont gyorsítja a vízfolyást, az alsóbb szakaszokon fokozza az árvízveszélyt, kipusztítja az élőlényeket, és nyáron fokozza a hőséget a parton, írják a jó és rossz vízgazdálkodási gyakorlatokat gyűjtő környezetvédők a Patakrevitalizáció oldalon. A széki patak menti fákat is kivágták a betonozás során, erősítették meg helyi forrásaink.

Nemcsak a természetesebb partszakaszokon bukkantak elő a szennyvizet odaeresztő csövek, hanem az újonnan betonozott részeken is. Látszott, hogy a betonlapokban megcsinálták a csövek helyét. Vagyis a polgármester nemcsak elnézte, hanem ezzel ösztönözte is az ott lakókat, hogy lefolyóként használják a patakot.

A polgármester kötelessége, hogy akár büntetésekkel is, de rávegye a lakosokat, hogy emésztőgödröket építsenek, és abba gyűjtsék a szennyvizet, ne a nádasba folyó patakba. Ezt maga az Apele Române vízgazdálkodási hatóságnak a Szamos-Tisza régióját felügyelő igazgatója szögezte le az egyik válaszában, amelyet az Átlátszó Erdélynek küldött.

Helyi forrásaink szerint a félrenézésért cserébe a polgármester szavazatokat szerzett magának az önkormányzati választásokon. Sallai szerint ez alaptalan vád, amelyből az ellenzék hangját hallja ki, de azt elismerte, hogy nem büntette a falu lakóit azért, mert a pisi-kakit a patakba engedték. Hogy miért nem? Sallai János erre is kétféle választ adott:

„Felszólítjuk, megszólítjuk, ahol erősen látszik, vagy jelentik, de én úgy érzem, nem azért van itt polgármester, hogy járjon házról házra, büntetgesse a lakosságot ezért vagy azért, mert ez elfajul, és akkor mindenkit kéne büntetni.”

A polgármester nem mindig ilyen jámbor a székiekkel. Ha szennyezésért nem is, de kerítésjavításért igenis bírságolt a hivatal, ráadásul jogtalanul, tudtuk meg közvetlenül a megbírságolt lakostól. A munkáját engedély nélküli kerítésépítésként jegyzőkönyvezte és bírságolta a hivatal, amely aztán vissza kellett fizesse a bírság összegét. Az illető ugyanis beperelte a hivatalt a jogtalan büntetés miatt, és nyert.

Másrészt Sallai abban is ellentmondott saját magának, hogy csatornahálózat nélkül nem mondhatja a lakóknak, hogy ne a patakba eresszék a szennyvizet. Széken az emeletes házak és az építkezési vállalkozások magas száma is mutatja, hogy tudnának emésztőgödröket építeni. Az önkormányzatnak pedig van szippantós autója, amivel „pár lejért” kitisztítják az emésztőgödröt, és elviszik a tartalmát a termőföldekre, mondta maga Sallai. 

Vagyis van alternatíva a csatornahálózat vs patak hamis dilemmára. Bár a szippantást se veszik igénybe mindenhol: maga a polgármester mondta el azt is, hogy több háztartás emésztőgödréből az ürülék belefolyik a patakba. Egyébként készül a csatornázás, de maradjunk még kicsit a pataknál.

Engedély nélkül olcsóbb?

Romániában minden folyóvíz medre és partmenti biztonsági sávja az Apele Române vízgazdálkodási hivatal közvetlen felügyelete alá tartozik. Bármilyen beavatkozást ennek az árvízvédelmi szakhatóságnak kell jóváhagynia. Azokról a munkálatokról kiváltképp tudnia kell, amelyeket egyenesen az árvizek ellen terveznek. 

Ehhez képest a hivatal Szamos-Tisza igazgatósága nemhogy nem engedélyezte, de nem is tudott arról, hogy Széken kibetonozták a patakot, válaszolta kérdésünkre a hivatal, és ellenőrzést ígért. Azt is elárulta, hogy két vízgazdálkodási engedélyt is kiállított széki munkálatokra: a községi utak modernizálására és bicikliút építésére. 

Azaz a polgármester nagyon jól tudta, hogy vízfolyást érintő munkálatokhoz vízgazdálkodási engedélyt kell igényelnie. De Sallai szerint ez olyan drága és hosszú folyamat, hogy nem is érdemes nekifogni. A patakpart nincs telekkönyvezve, így nem is adták volna meg az engedélyt a beruházásra, magyarázkodott a polgármester, aki szerint azért törvényes mégis a beruházás, mert a helyi tanács is megszavazta.

Annyi biztos, hogy a patakpart és a község területének zöme nincs digitálisan telekkönyvezve, holott jópár falu a környéken ezt már meg tudta oldani a telekkönyvek nyilvános térképe szerint. A telekkönyvezés az építkezési engedélyhez szükséges, amelyet ezek szerint a hivatal nem állított ki a saját építkezéséhez. A hidrológiai engedélyt és szaktanulmányt végül enélkül is igényelte a hivatal, mert a szakhatóság utólag kötelezte rá.

A közbeszerzési portálról tudjuk, eddig mi mennyibe került. A patak kibetonozására Szék másfél millió lejt költött 2020 és 2022 között. A munkálatokat a helybéli Filep Sándor két vállalkozásának fizette ki. (Jegyezzük meg a nevét, a következő cikkben jelentősebb szerepben bukkan fel.) Mivel szakengedély nélkül csinálták, a vízgazdálkodási hatóság idén augusztusban 40 ezer lejre bírságolta a polgármesteri hivatalt, és kötelezte, hogy utólag váltsa ki a hidrológiai engedélyt. (Felszólította a hivatalt, hogy az engedélyezésig hagyja abba az épp zajló betonozást, de ennek a hivatal még legalább két hétig nem tett eleget: akkor is épp betonoztak, amikor az ellenőrzés után ott jártunk.)

Ha sürgősen kifizetik, akkor csak 20 ezer lej a büntetés összege, préselte ki magából az információt Sallai. Szeptember elején megrendelték a vízgazdálkodási szakvéleményt 12 600 lejért egy erre szakosodott cégtől, illetve a hidrológiai tanulmányt az Apele Românétől 2552 lejért. 

Bár a polgármester szerint a betonozás volt a legolcsóbb és leggyorsabb megoldás (és nem értette, hogy miért neveztem környezetrombolónak, hisz a falu központjába több díszfát is ültettek közben), az egyértelműen látszik, hogy engedéllyel olcsóbb lett volna, mint anélkül. Ráadásul amíg hiányzik a szakhatóság engedélye, addig bármilyen árvízkárért a polgármesteri hivatal viseli a közvetlen felelősséget, áll az Apele Române válaszában, amelyet az Átlátszó Erdélynek küldött.

Ami tiszta vizet önt a nádasba, de drága: a megkésett csatornázás

A széki csatornázást és szennyvíztisztító állomást évekkel ezelőtt kezdte tervezni a Compania de Apă Someș közműcég nagy uniós pályázatából. A pályázat több tucat Kolozs és Szilágy megyei településre terjed ki, ahol az ivóvízhálózatot bővítik, és több faluban ebből építik ki a szennyvízhálózatot. A széki csatornázás három másik mezőségi falu vízhálózatával és részben csatornázásával szerepel ugyanabban a kivitelezési szerződésben. 

A munkálatok értéke közel 65 millió lej. A széki önkormányzat önrésze 150 ezer lej volt a projektben, de ezt még nem kellett befizessék, tudtuk meg Sallai Jánostól.

A beruházás jóváhagyását elvileg közviták előzték meg 2016 szeptemberében. A közműcég 2016 októberében tette közzé a környezeti hatástanulmányt, és 2016 decemberében kapta meg a környezetvédelmi engedélyt. A Környezetvédelmi Ügynökség szerint a  hatástanulmányt az önkormányzatok szervezte közvitákon ismertették, ahol egyetlen lakos sem mondott véleményt.

„Ó Istenem, milyen közvitát?! Mondom, elkezdtem még 2006-ban, hogy szeretném, és azóta folyik”, reagált nevetve Sallai, egyértelművé téve, hogy tulajdonképpen nem egyeztettek a lakókkal. (A 2000-es évek eleji napi sajtóban láttuk, hogy már akkor szerette volna bevezetni a vizet, csatornázást és gázt előcsatlakozási alapokból.)

A széki szennyvíztisztító tervét 2019 októberére készítették el a közműcég megrendelésére, az engedélyt 2020 szeptemberében bocsátotta ki a megyei tanács. A kivitelezési szerződést 2021-ben írták alá egy bukaresti és egy kolozsvári céggel. A munkálatokat 2023 tavaszára kellett volna befejezni, de csak 2024-re sikerült, és az egész rendszer messze áll a működéstől. Ennek a lassú bürokrácián túl legalább három helyi oka van:

• az ülepítő tervezésekor elfelejtkeztek a talajvízről;
• kihagytak a rendszerből pár tucatnyi házat;
• a lakosság ellenáll, és ezt Sallai nem fogja leépíteni.

A víz, a gravitáció és az ellenállás

A Compania de Apă Someș közműcéggel, a munkálatok megrendelőjével még év elején kezdtünk intenzív levelezésbe. Így derült ki, hogy a munkával is megcsúsztak, mert úgy tervezték meg a szennyvízülepítőt, mintha soha nem jártak volna a helyszínen.

A szennyvíztisztító állomást logikusan a falunál alacsonyabb helyre tervezték, a Kolozsvárra vezető országút mellé, a nádasba bevezető pallóval szemben. Csakhogy a kivitelezők az alap kiásásakor szembesültek azzal, hogy egyrészt odagyűlt a víz, és nem tudtak betonozni, másrészt a négy méter mélyen talált vizes-agyagos réteg nem fogja stabilan tartani az ülepítő medencéket. Megoldásként 12 méter mélységig betonoztak az ülepítő teljes felülete alá.

Az új ülepítő mellett van a hagyományos sóskút, amelyet ugyan rég nem használnak, de idén is látszott benne a víz a felszín közelében. A telephelyet csak a megyei út választja el a széki nádastól, ahol talajszinten rendszeresen meggyűl a víz, ettől is egyedi ez az élőhely. Azaz egyszerű terepszemle megkönnyíthette volna a tervezést a talajvízzel. 

Az ülepítőhöz vezető egyik csatornavezetéket is a tervekhez képest utólag, Sallai János javaslatára helyezték át a megyei út mellől egy utcával lejjebb, hogy az úttól lejjebb épült házaktól ne kelljen felpumpálni a szennyvizet a vezetékbe, hanem a kerteken át, szabadesésben folyjon, magyarázta a polgármester.

Ő mondta el azt is, hogy emiatt néhány helyen magánterületen ásták be a vezetéket. (Közművezetéket azért kell közterületen lefektetni, hogy meghibásodás esetén a karbantartók háborítatlanul hozzá tudjanak férni.) A házaktól akár száz méter is lehet az egyéni csatlakozás a csatornához. 

A polgármester azt ígérte, támogatást keres az érintett lakóknak, hogy megterveztessék a csatlakozásukat a csatornarendszerhez, az ugyanis nem lesz olcsó. Erre a szakaszra az önkormányzat fel kell szereljen két, az eredeti tervben nem szereplő nagynyomású pumpát is, hogy a szennyvizet el tudják vinni a tisztítóállomásig, magyarázta Sallai. Azt is említette, hogy pénzhiány miatt a falu más részén sem vitték el mindenhova a csatornarendszert.

Hogy mindez mikorra készül el, azt Sallai nem tudta megmondani. Szerinte a falu 40 százaléka egyébként sem akar majd rácsatlakozni a csatornahálózatra. A polgármester ebben az esetben sem gondolja úgy, hogy köteleznie kellene a lakosokat. Holott a közműtörvény (31. cikk, 14-es bekezdés) szerint mindenkinek kötelező csatlakoznia a csatornarendszerre ott, ahol ezt kiépítették, és tilos tisztítatlan szennyvizet engedni a földekre, felszíni vagy talajvízbe.

Aszfalttangó

A csatornázás előtt a falu összes utcája le volt aszfaltozva, mesélte jogos büszkeséggel Sallai János. A közműcégtől azt az információt kaptuk, hogy minden kivitelezési szerződés szerint a munkálatok során feltört útburkolat eredeti állapotát vissza kell állítani. Ehhez képest a községi utaknak csak egy töredékét aszfaltozták vissza a nyári választásokra, azóta pedig semmit, nehezményezték a széki forrásaink.

Sallai János erre a kérdésre is többféle választ adott. A projektben több mint ötezer négyzetméter aszfalt szerepelt, de csak 2500-at terítettek le, „és azt mondták, tovább nincs pénz”, panaszkodott, és többször dohogott az interjú alatt, hogy „tolvaj világot élünk”.

Azzal a magyarázattal is előállt, hogy az eredeti aszfalt olyan vékony volt, hogy amikor széltében a harmadát feltörték a kanáliscsövek lefektetéséhez, berepedt az egész. Az aszfaltozásra az utcák teljes szélességében pedig nem jutott pénz. Végül 850 méternyi útszakaszt tett rendbe a kivitelező, mondta a polgármester, akivel ő egyezett meg, hogy hol aszfaltozzon. 

A többi utcát most lekövezték, és majd leaszfaltozzák az Anghel Saligny programban nyert tízmillió lejből, reménykedik Sallai. Elmondta, abból a finanszírozásból eddig egy bani sem érkezett a kasszába. Hiába szerződtette már a kivitelezőt az utcák újraaszfaltozására, nem lehet tudni, a kormány mikor utalja rá az elnyert pénzt, mondta a polgármester.

Ehhez képest a munkálatokat megrendelő közműcégtől azt tudtuk meg, hogy a széki polgármesteri hivatallal már 2022 júniusában megegyeztek, és jegyzőkönyvbe is vették, hogy 2500 négyzetméter utat fognak leaszfaltozni, és 49 540 négyzetmétert lekövezni. Vagyis nem menet közben fogyott el a pénz az aszfaltra, hanem eleve ennyit terveztek aszfalttal újraburkolni. A Compania de Apă Someș a bő 300 négyzetméternyi járdafelújítással együtt ezekre TVA nélkül 3,39 millió lejt fizetett ki.

Hogy kerül a szennyvíz a nádasba?

Tisztán, ha beindul majd a szennyvíztisztító állomás – legalábbis a környezetvédelmi engedélye szerint (.pdf, 28-29. o.). Abban ugyanis az áll, hogy az utolsó membrán, amin áteresztik a szennyvizet, még egyes fertőző mikroorganizmusokat is ki fog szűrni. 

A szennyvizet kör alakú medencékben szűrik és centrifugálják a falu szélén álló, négyszögű épületben. A homogenizáló medencéket, a szivattyúkat és az iszaptartályt a föld alá építették. A részben kiszárított kakaiszapot a közműcég szállítja majd a kolozsvári telephelyére, tájékoztatott a cég.

A csövet a megtisztított vízzel a Natura 2000-es terület mellett vezetik végig másfél kilométer hosszan Kolozsvár irányába. A beásott cső nyomán sétáltunk végig tavasszal Szabó Anna ökológussal, és megtaláltuk a helyet, ahol a megtisztított szennyvíz bele fog folyni a nádasba, már a védett területen kívül. 

A tavasszal itt látott ér visszafolyik a nádas védett részéhez, amely a másik végén közvetlenül kommunikál a cegei és a vasasszentegyedi tavakkal. Ezek szintén részei a kiterjedt madárvédelmi területnek. A tisztított szennyvíz a gyakorlatban nem patyolattiszta, magyarázta Szabó Anna, maradnak benne szerves anyagok. Probléma akkor van, ha a szennyvíztisztító nem működik rendesen. Kolozsváron is időnként „megtisztított”, sárga lé folyik bele a Szamosba a közműcég területén.

Figyelembe véve Szék domborzatát és a védett területeket, Szabó Anna is úgy látta, hogy gazdaságosan fektették le a tisztított szennyvíz csövét. A nádas maga is hatékony víztisztító rendszer, lebontja a szennyvíz szerves anyagainak egy részét, magyarázta az ökológus.

Szerves anyagból több is kerül ott a nádasba, ráadásul a védett részbe, és már vagy nyolc éve. A falu előtti nagy kanyarban építette ki a polgármesteri hivatal a sós fürdőt,

a nádashoz közel, a falutól és a luxustól távol.

A polgármester már 2000-ben tervezte, hogy újranyitják „a híres széki sósfürdőt”, írta akkor a kolozsvári Szabadság napilap. A cikkre az adatbank.ro történeti kronológiájában bukkantunk. A polgármester nekünk azt mondta, 2011 előtt csak egy forrás volt ott, és a tehenek jártak végig a mocsaras területen.

Az akkor kiásott gödör mellett 2016-ban ástak ki és padoltak körbe egy nagyobbat, 12 x 27 métereset. A mélységét Sallai olyan 1,8 méterre becsülte. Csővel kötötték össze őket, amit évente takarítanak, mert eldugul az iszaptól. A területen pavilont, öltözőt és két fabudit is építettek. Összesen 11 ezer lejt költöttek a fürdő kialakítására a község költségvetéséből, tudtuk meg a polgármestertől.

A strand ingyenes és fapados: nincs zuhany és édesvíz a területén, a fürdőzők az autójuk tetején palackokban melegített vízzel mossák le magukról az iszapos-sós réteget, mesélte egy helybéli. Az emberek mégis szeretik, mert a sós vizet és a fekete iszappakolást gyógyhatásúnak tartják. 

A fürdőnek nincs hivatalos működtetője, így aztán senki sem ellenőrzi a víz minőségét vagy gyógyhatását. A látogatókat mindössze egy tábla figyelmezteti, hogy a fürdőt saját felelősségre használják.

Tavaly nyár óta már ételt is árulnak a strand mellett egy büfékocsiban. A bódéból hangos zene szól, természetesen nem széki népzene. A helyet a Gya Viva cég bérli az önkormányzattól. Egyik társtulajdonosa büszkén mesélte tavaly ősszel, hogy elsőként ismerték fel a turisztikai potenciált a helyben, és a polgármesteri hivatal kérdés nélkül adta ki nekik az engedélyt ételek és italok forgalmazására.

„A szegények és betegek fürdője”, válaszolta a polgármester a kérdésre, hogy miért ingyenes a fürdő. Majd hosszasan taglalta, hogy mi minden nincs vagy kellene ahhoz, hogy legálisan működjön. Nincs elég víz gyógyközpont kialakításához, és nincs elég fürdőző ahhoz, hogy legalább egy karbantartót tudjanak fizetni. Drága bevezetni az édesvizet, a vízhálózatra és a kanalizálásra csak nehezen adnának engedélyt. Emésztőgödröt sem érdemes ásni oda, mert az is feltelne vízzel, ahogy a medencék, magyarázta a polgármester.

„A szegények és betegek fürdőjéhez” autóval járnak ki, mert bő három kilométerre van a falu közepétől. (A központtól csak pár száz méterre vannak azok a sós tavak, amelyek a középkori sóbányák helyén jöttek létre több száz évvel ezelőtt.) Parkolni a stranddal szemben lehet egy ledózerolt domboldal helyén. Ez már nem tartozik a védett területhez, de a parkoló kialakítására sem kért senki engedélyt, tudtuk meg a megyei útügytől.

A parkoló területe a közbirtokosságé, mondta el Sallai, a domboldalt szerinte a helyiek hordták el építőanyagnak. Az önkormányzat csak kiegyenesítette a domboldalt, és lekövezte a parkolót. Azóta a helyiek egy másik dombról hordják el a földet a polgármester engedélyével, mutatott a helyre maga Sallai, amikor autójával körbehordozott. 

A strand illegális, de a polgármestert nem izgatja

A védett területen történő építkezéshez környezetvédelmi hatástanulmányt és engedélyt kell kérni a Környezetvédelmi Ügynökségtől (APM) is. A széki sós fürdőről a Kolozs Megyei Környezetvédelmi Ügynökségnek (APM Cluj) semmilyen információja nincs, válaszolta kérdésünkre a hivatal. 

Amikor Sallait kérdeztem az engedélyek megszerzéséről, csak legyintett egyet, és vigyorogva mondta: „nem voltak engedélyek”. Három, egymásnak ellentmondó választ is adott arra, hogy miért nem kért engedélyt, és mind a három állítás hamis: 

• szerinte a fürdőt hamarabb építették, minthogy a területe védett státuszt kapott volna;
• azt is állította, hogy az a terület nem védett;
• úgy tudja, a sós fürdőnek csak egy része van a rezervátum területén.

Sallai nem tagadta, hogy nem járt utána az engedélynek, és nem is érdekelte, hogy milyen élővilágot tesz tönkre ezzel: „Benne van [a rezervátumban]? Bontsuk el? Töltsük fel? Ki kell hívni a hatóságokat”, zárta le hevesen a témát, miután többször visszatértem rá.

A helyiek között régen szokás volt, hogy kisebb gödröket ástak, hogy a bennük felgyűlő sós vízben kinyújtóztathassák magukat munka után, mesélte Szabó Anna. Szerinte ez még nem ártott sokat a rétnek, mert nagyon kis helyen történt. 

A fürdő már sokkal környezetrombolóbb

A medencéket egy kis forrás és a sós talajvíz tölti fel. A védett területnek ez a szeglete éppen a sóban gazdag altalaj, az évszakonként változó szikes rét miatt különleges. Tavasszal a talajvíz feltölti a rétet, ilyenkor a rét leginkább lápos, mocsaras élőhely. Csakhogy a medencék elvonják a talajvizet a réttől, ezzel szép lassan halálra ítélik a szikes élővilágát. Az idei tél annyira száraz volt, hogy április elején csak helyenként láttunk vízzel feltelt részeket.

A szikes réten a növények szintenként különülnek el (mint a fenti kép alsó részén). A rövid füves padkarendszerek az ősi szikesek legfontosabb jelzői. A padkák szegélyezik a vöröses szikfoltokat és a kopár vakszikeket (szakkönyvben 31. o.). A helyszínen Szabó Anna sok olyan helyre mutatott, ahonnan ezek a jellegzetességek már eltűntek.

A két fabudiból az emberi ürülék beszivárog a talajba, amely kiváló táplálék egyes fajok számára, mint a nád vagy a csalán. Más fajokra viszont veszélyt jelent, és kipusztítja őket, ilyenek például a sóvirág, a sziksófű, a budavirág, a sziki mészpázsit, a sziki őszirózsa vagy a sziki útifű, írta le a szikes élővilágát Szabó Anna.

A napolaj és más krémek hasonló reakciót váltanak ki a vízi világban. A sós vízben élő rákocskákat nem zavarhatják nagyon a fürdőzők, de a napolaj valószínűleg nekik sem tetszik, mondta az ökológus.

A fürdőtől a nádas fele tartva juhnyomokat láttunk, és a környező dombokon két nyájat is észrevettünk. A juhok nem szeretnek a mocsárban enni, de nyáron a szikes már alkalmas a legeltetésükre. A Természetvédelmi Területek Országos Ügynöksége (ANANP) biztosított arról, hogy a Natura 2000-es területen nincs túllegeltetés. Az állattartás helyben fontos gazdasági tényező, sok ember megélhetését biztosítja, írta a hatóság.

Ki vigyáz a védett fajokra?

A Natura 2000-es területeket kezdetben természetvédő egyesületek felügyelték. A fürdő kiépítésének idején az Ecotransilvania és az Ecochoice egyesületek voltak a védett terület gondnokai. Első megkeresésre, még tavaly novemberben Eliana Sevianu zoológus, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem tanára írta, hogy a széki természetvédelmi terület már nem tartozik a hatáskörükbe, és kérdezzem az ANANP-ot.

A gondnokságot ugyanis 2018-ban országszerte átvette az állami Természetvédelmi Területek Országos Ügynöksége (ANANP). A Kolozs megyei szolgálat csak 2021-től működik, derült ki az ügynökséggel folytatott levelezésből. Vagyis három évig képtelen volt ténylegesen a gondnokságába venni a papíron rábízott területeket. 

2022-ben a Szék körüli élőhelyeket fokozottan védett természeti területté (arie specială de conservare) nyilvánították. De a terület gondnoka még ekkor sem avatkozott be, hogy leállítsa vagy törvényesítse a fürdőzést. Ennek az ügynökségnek sincs tudomása a strandról, és azzal érvelt, hogy a strandot azelőtt építették ki, hogy a ANANP átvette volna a terület felügyeletét. 

De arról is tájékoztatott, hogy amennyiben a védett területen problémát észlelnek, az ANANP-nak és a Környezetvédelmi Őrségnek van joga eljárni. Jelzésemre a Környezetvédelmi Őrségtől február óta csak egy automatikus email érkezett.

Úgy tűnik, jelenleg nincs elég embere a környezetvédelmi hivataloknak a kihágások ellenőrzésére. Valószínűleg nem is lesz, mert a Környezetvédelmi Minisztérium nagy összevonásokra készül. Július 2-án közvitára bocsátotta, hogy:

• vonják össze a Környezetvédelmi Ügynökséget (APM) és a Természetvédelmi Területek Országos Ügynökségét (ANANP) Nemzeti Környezetvédelmi és Védett Területek Ügynöksége (ANMAP) néven;
• egyesítsék a Környezetvédelmi Őrséget, az Erdészeti Őrséget és a Vízügyi Igazgatóságot.

Az így létrejövő új hivatalok lerövidítenék a határidőket és meggyorsítanák az engedélyezéseket, nyilatkozta Mircea Fechet környezetvédelmi miniszter. A miniszter nem pontosította, hogy a védett területek bővítésére vagy a nagy beruházások, építkezések engedélyezésére gondolt-e, amikor az eljárás egyszerűsítéséről beszélt.

Nyitókép: Sallai János polgármester az idei Bertalan-napon. A kép forrása a polgármesteri hivatal működtette Sic Info Facebook-oldal.

The post Valami bűzlik a büszke Széken, de a polgármester mindig elkeni appeared first on Átlátszó Erdély.

Túlságosan decentralizált a rendszer?

A kormányrendelet indoklása szerint az eddigi rendszer túlságosan szét volt aprózva, a területek kezelése nem volt egységes, a jogszabályokat a különféle gondnokok többféle módon értelmezték, az engedélyek késlekedése miatt lassan haladtak a beruházások, és emiatt az uniós források felhasználása is akadozott.
Az átszervezés és központosítás csökkenti a költségvetési kiadásokat, a környezetvédelmi engedélyt igénylő vállalatok gördülékenyebben valósíthatják meg a beruházásaikat, a környezetszennyezési jelentések pontosabbak lesznek, valamint a környezetvédelmi területek felügyelete is egységessé válik, érvel a kormány.

A gondnokok értetlenül állnak

Az általunk megkeresett gondnokok szerint a sürgősségi rendelet több kérdést hagyott, mint választ, jelenleg folyik az útkeresés. A hiányos törvénykezés miatt senki sem tudja igazán, hogy mi lesz a továbbiakban, állítják.
A civilek a rendszer központosítását elvben nem tartják ördögtől valónak, azonban kiemelik, az új ügynökségnek nem lesz megfelelő szakembergárdája és tapasztalata, hogy az összes természetvédelmi terület felügyeletét ellássa. Míg a gondnokok jelenleg összesen 700 személyt alkalmaznak, az ANANP mindössze 11 munkatárssal rendelkezik.
Amint egy jogi elemzés rámutat, azzal, hogy egy sürgősségi rendelet ekkorát változtat a rendszeren, oda vezethet, hogy a gondnokok jogaik és kötelezettségeik mellett eddigi finanszírozásaikat is elveszítik.

A volt gondnokoknak akár kártérítést is kell fizetniük

Szerződéses vállalásaikat egyik napról a másikra nem tudják többé teljesíteni, de nem tudnak emiatt perelni, mert keresetnek nincs helye sürgősségi kormányrendelettel szemben. Így az eddigi gondnokok azzal szembesülhetnek, hogy a területek elvesztése mellett károk kifizetésére is kötelezhetik őket.
Szinte minden, az Átlátszó Erdély által megkeresett civil szervezet hangsúlyozza, hogy a helyzet bonyolult: ugyan nagyon rossz az, ahogy most intézkedik a rendelet, viszont az ANANP mint irányító szervezet munkájára szükség volna. Többen kérték is a megalapítását 2015-ben.

A Kolozs megyei Natura Transilvaniei Egyesület, a kolozsvári Bükk-Malomvölgy, a Runk-erdő, valamint a Molhaşurile Căpăţânei természetvédelmi területeknek volt eddig a gondnoka. Válaszukban az áll, hogy a törvény értelmében ők már nem gondnokok, mivel ez a fogalom jogi értelemben már nem létezik, de még nem léteznek azok a helyi ANANP struktúrák, amelyeknek el kellene látniuk a feladatot. Így a területek jelenleg senkihez sem tartoznak, és minden tevékenység szünetel.

Újraindulhat a Hideg-Szamosra tervezett törpe vízerőmű projekt

Elmondták, pár nappal a rendelet előtt informális úton hallottak arról, hogy mi készül. Kérdésünkre, hogy mi lehet a rendelet oka, azt írták, hogy néhány éve hasonló próbálkozás volt, hogy a gondnokok által kiadott engedély kötelező érvényét el akarták venni. Ez akkor nem sikerült, így most a gondnokság intézményét törlik el. Így az tűnik hihetőnek, hogy a természetromboló projekteket megállító gondnokoktól szeretnének megszabadulni.
A szerződésbontással olyan, eddig leállított projektek kaphatnak lendületet, mint például a Hideg-Szamosra tervezett törpe vízerőmű, illetve a Kolozsvár mellett, a Bükkben tervezett lakótelep, amely védett növények élőhelyét tette volna tönkre. A Környezetvédelmi Minisztériumban nem tudtak a helyszín fontosságáról, a gondnok beavatkozása nélkül a lakótelep már épülne, a terület pedig örökre elpusztulna.

Először a nagy és rosszul menedzselt területeket kellett volna átvenni

Az egyesületnek nincsenek jelenleg olyan szerződései, amelyek a határozat miatt most nehéz helyzetbe kerülnének. Abban reménykednek, hogy a gondnokság lehetőségként – akár az ANANP-pal való partnerség keretében – visszakerül a törvénybe.
Megjegyzik, hogy elviekben nem rossz dolog, ha szakosodott ügynökség felügyeli a teljes intézményrendszert, azonban az ANANP nem birtokolja ehhez a megfelelő erőforrásokat (személyzet, finanszírozás).
Az egyesület szerint az lett volna az optimális, ha először a nagy és fontos területek kerülnek az ANANP fennhatósága alá, ahol a ROMSILVA gondnoksága katasztrofális eredményhez vezetett (mi is írtunk arról, hogy természetvédelmi területekről vágnak ki fát Romániában), illetve azok a területek, amelyeknek nincs jelenleg gondnokuk. Miután ezek kezelésében megerősödik és bizonyít az ügynökség, azután kellett volna a többi Natura 2000 terület irányítását átvenni.

Előzetes konzultáció nem volt

A Bihar megyei ECOTOP Egyesület a Székelyhíd határában lévő Csíkos-tó gondnoka. Az Átlátszó Erdélynek elmondták, két nappal a rendelet megjelenése előtt behívták az ANANP-hoz őket, ahol bejelentették, hogy mi fog történni. Előzetes konzultáció nem volt.
Eddig sem az ANANP, sem a Környezetvédelmi Minisztérium nem tudta megmondani nekik, hogy mi fog történni az egyesület szerződéseivel és elkezdett projektjeivel. A választ ők is azzal zárták, hogy a helyzet bonyolult, az biztos, hogy az ANANP nem rendelkezik elég személyzettel, ismerettel, tapasztalattal vagy finanszírozással a védett területek felügyeletének ellátásához.
Imecs István, az ACCENT GeoÖkológiai Szervezet biológusa, az Alcsíki-medence Natura 2000 terület és a Sólyomkő Természetvédelmi Rezervátum gondnokságának tagja kérdésünkre azt válaszolta, hogy a Natura 2000 Koalíció kéri a kormánytól, hogy adja ki azokat az adatokat, amelyek alapján a rendeletet sürgősséginek nyilvánították.

Az ANANP létrehozásában szerepet játszott az is, hogy a civilek nem kaptak az államtól pénzt az ország védett területeinek fenntartására, a hatóságon keresztül finanszírozásnak is kellett volna érkeznie. Imecs tapasztalata szerint kialakult az az eljárás, hogy a befektetők és gondnokok már a tervezési fázisban egyeztettek, így nem érte anyagi kár a befektetőket.

Nem számítottak ilyen gyorsaságra és ennyire súlyos lépésre

A gondnokság további helyzetéről kérésre ugyan kaptak egy olyan levelet az ANANP-tól, miszerint a területi ügynökségek létrejöttéig megmaradt a gondnokok hatásköre, csakhogy mivel jogilag már nincs szerepkörük, ezért hiába folytatják munkájukat: a törvényszék semmissé nyilváníthatja az általuk kiadott engedélyeket.
A konzultációt illetően Imecs István elmondta, hogy sürgősségi rendeletként nem szükséges az egyeztetés, így őket is csak egy ad hoc tájékoztatón állították kész tények elé. Ugyan hallottak informális úton arról, hogy módosítások lesznek, de nem számítottak ilyen súlyos lépésre és ilyen gyorsaságra.
A biológus szerint 2-3 ezer alkalmazottra lenne szüksége egy ilyen hatóságnak, ezzel szemben úgy tudja, hogy országosan 400-zal terveznek. Ráadásul ők valószínűleg nem fognak tapasztalattal sem rendelkezni kezdetben.

A jelenleg futó projektek hatékonysága romolhat

Az ACCENT GeoÖkológiai Szervezet területeit illetően olyan veszélyforrásokat nevezett meg, amelyek vagy engedély nélkül folytak volna (szabályozások, lecsapolások) vagy engedéllyel, de szakszerűtlenül, a források elköltését tartva szem előtt. Imecs egyelőre bizakodó, mivel a területek kezelési tervét rendelettel már elfogadták, így a törvényes háttér adott a természetvédelemre, tart viszont attól, hogy a részletekben találhatnak kihasználható, értelmezhető pontokat.
A futó projekteket illetően úgy gondolja, hogy elvileg azoknak le kell folyniuk, mivel a kedvezményezettek betartották a rájuk eső vállalásokat, a változást harmadik fél okozta. Viszont úgy gondolja, hogy már az aktuális projektek hatékonysága romolhat, mivel a pályázóknak annak tudatában kell végezniük a feladatokat, hogy minden eredményt maradéktalanul át kell adniuk az ANANP-nak.

A hatalmi vákuumot kihasználják majd

A Román Madártani Társaság (SOR) 17 területen gondnok vagy társgondnok. Ezek egyikében sem volt olyan infrastrukturális beruházás, amelyet meg kellett volna állítaniuk. A hivatalos közleményen túl nem tudnak konkrét válaszokat adni, mivel teljességel hiányoznak a törvénykezésből azok a részletek, amelyek szabályoznák azt, hogy a továbbiakban hogyan folyik majd a munka.
Megemlítik, hogy az ANANP szükséges volt, ők maguk is kérvényezték a létrehozását. Az eredeti elképzelés az volt, hogy az ANANP az irányítást végzi (az egységes kezelés érdekében), illetve az állam a hatóságon keresztül megfelelő költségvetést is kiutalna.
Elmondták, 360 olyan terület létezik, amelynek nincs gondnoka, ezeket az ANANP kellene, hogy átvegye, viszont a civilek kizárása nagyon rossz ötlet, mivel a hatóságnak nincs meg a helyismerete és a megfelelő személyzete sem ahhoz, hogy átvegye az összes terület felügyeletét. Ez pedig könnyen ahhoz vezet, hogy a hatalmi vákuumot önös érdekből kihasználják érdekelt vállalkozók, önkormányzatok.

Bár az alkalmazottakat átvehetné az ANANP

A Buzău megyei Pâclele Mari és Pâclele Mici sárvulkánok gondnokságát a Sárvulkánok Egyesület (Asociația Vulcanii Noroioși) végzi. Kérdéseinkre azt válaszolták, hogy mivel a védett terület kicsi, ezért legfennebb a Petrom olajtársaság jelenthet rájuk veszélyt. Az évi 60-70 ezer látogató belépti díja fedezi a működésüket, hét személy teljes munkaidőben gondozza a területeket egy ökológus vezetésével.
A rendelet után a bevétel teljes egészében az ANANP-hoz kerülne, a személyzet sorsa kérdésessé válik. Remélik, hogy mivel a turizmus fenntartásához szükséges személyzetet fenntartani, ezért legalább az ANANP átveszi az alkalmazottakat, ha más megoldás nem lesz.

A Natura 2000 Koalíció felveszi a kesztyűt

A Natura 2000 Koalíció a Nép Ügyvédjéhez tervez fordulni, emellett az Alkotmánybíróságon támadja meg a rendeletet. Dan Trifu Eco-Civica elnök szerint az EU egyik elve az, hogy nem végezheti ugyanaz a szervezet az irányítást, értékelést és az ellenőrzést is, amint azt most az ANANP-pal tennék, így az uniós környezetvédelmi szervekkel is felveszik a kapcsolatot.
Buzás Ernő
Borítókép: a WWF törpe vízerőművek elleni kampányának egyik plakátja. Felirat: Olteana patak. Te nem állod meg hogy kitedd a számítógépedre borítóképnek, ők nem állják meg hogy építsenek ide egy törpe vízerőművet.

The post Központosított és hatékony környezetrombolás következik Romániában? appeared first on Átlátszó Erdély.