Egyik iskola sem kapott plusz pénzt új oktatási és/vagy mentálhigiénés szakember alkalmazására, aki foglalkozhat a problémásnak mondott diákokkal. Ezért is találó megnevezés a büntetőszoba: önmagában keveset tesz a diákok és a tanárok mentális egészségének megőrzéséért, szakember nélkül a fegyelmezés és büntetés eszközévé válik.

Vannak helyzetek, amikor tényleg segítene a kríziskezelésben egy „nyugiszoba”. Erről beszélgettünk Csiszér Zsuzsával, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum iskolai tanácsadójával, illetve arról, hogy

• miért fontos, hogy az iskolai tanácsadó (vagy a gyermekpszichológus) a szülőkkel is együtt tudjon dolgozni;
• melyek azok az esetek, amikor nem vonják be a szülőt a beszélgetésbe;
• és hogyan érdemes foglalkozni a szülő-tanár konfliktusokkal.

Iratkozzatok fel a Spotify-csatornánkra!

Iratkozzatok fel a YouTube-csatornánkra!

A podcast tartalmából:

6:05 A megnyugtatás csendes környezetben a kezdőlépés; lógásra nem lehet kihasználni a nyugiszobát

14:15 Gyakoribb az idegrendszeri másság – mindenkinek jobb, ha hibázhat a gyerek

17:30 Szülők bevonása attól függ, mekkora a gyerek. Gyakran a szülőt kell először megnyugtatni és partnerré tenni, reményt, kompetenciaérzést adni neki.

25:10 Az a jó, ha legalább az iskolában látszik, ha krízishelyzetbe kerül egy család.

36:10 A tanár nyitottsága a szorongásoldás egyik kulcsa.

40:30 A szülőnek és tanárnak is érdemes kerülni az indulatokat, a címkézést, a pletykát.

46:30 A gyerekek nagyon változnak: a tanárok életfeladatává vált a kommunikáció, tanítási stílusuk folyamatos alakítása.

52:20 A tanárnak is támasza az iskolai tanácsadó.

The post Büntető- vagy nyugiszobába küldik az órát zavaró diákot? appeared first on Átlátszó Erdély.

Nagy port kavart egy hónapja, hogy Marosvásárhelyen az Alexandru Papiu Ilarian egy nyolcadikos diákja fizikailag bántalmazta az osztályfőnökét. Most április elején egy bukaresti diák késelte meg a társát. Februárban hátszegi diáklányok verekedtek össze úgy, hogy iskolájukat rendszeresen ellenőrzi a rendőrség. Egy éve a japántanárnője nyakához nyomott kést és sebesítette meg a diákja, egy bukaresti középiskola 16 éves tanulója.

Valóban gyakrabban lépnek fel erőszakosan a diákok egymással és a tanárokkal szemben? A telefonok kamerája csak láthatóbbá teszi, vagy növeli is az iskolai erőszakot? Mit jelent az, hogy foszlik a tanári autoritás?

A szenzációhajhászáson túl mit tudunk kezdeni az agresszív diákokkal? Mit tehet a szülő, a tanár, az iskolapszichológus? Dávid-Kacsó Ágnes és Marschalkó Eszter pszichológusokkal, a BBTE adjunktusaival keressük a válaszokat.

Iratkozzatok fel a Spotify-csatornánkra!

Iratkozzatok fel a YouTube-csatornánkra!

A podcast tartalmából

05:50 Általában megnőtt az agresszió szintje, most vált látványosabbá az, ami a tanárok ellen irányul.

09:50 Toleráljuk az agressziót, más értékeket vallunk, mint amelyeket érvényesítünk.

15:30 Az agresszió tanult viselkedés, mindig jól megtanultuk, most gyakran fel is vesszük telefonnal.

17:30 Mi a tisztelet, és kinek jár?

21:00 A stresszkezelést, konfliktuskezelést is tanulni kell.

25:40 A tanárképzés üres, az oktatásunknak nincs iránya. A gyerek is érzékeli a káoszt a pedagógus fejében.

29:00 Ha a szeretet a nevelésben a struktúra nélküli szabadság, az visszaküld minket az őskorba.

33:10 A nagyon problémás diákoknak az iskola, az iskolapszichológus nem tud segíteni: specifikus, egyéni megoldások kellenek.

40:50 Hova fordulhat a szülő, ha meghaladja egy nevelési probléma?

43:35 A gyerek a család szimptómája, a szülők magukon kell, hogy dolgozzanak.

48:10 Szociális munkás az iskolában – ha volna, mit csinálna?

52:30 Bullying, stigma, identifikáció

58:30 A szülői beleegyezés néha korlátozza a segítségnyújtást.

1:01:30 A büntetés spirálja

1:04:50 A gyerekeket emberként látni: kapcsolódás, autonómiaérzés, kompetenciaérzés

1:09:30 Motiválatlan tanárok motiválják a diákokat?

1:11:00 Rendszerbukta, frusztráció – holott megvan a tudás, csak gyakorlatba kellene ültetni

1:15:00 Sajátos nevelési igény

1:18:30 A másság egyre gyakoribbá válik.

1:21:00 Alternatív pedagógiák adaptívabbak

1:26:00 Tíz százalék plusz rugalmasság már javítana az oktatási rendszerünkön.

1:28:30 Korrekciós intézetek helyett restart programok kellenének.

The post A mai diákok bármit megengedhetnek maguknak? appeared first on Átlátszó Erdély.

Nyílt levél a Márton Áron Főgimnázium és Csíkszereda Város Önkormányzata részére

Az elmúlt napokban mélyen megrázta Csíkszereda közösségét az Átlátszó Erdély portálon megjelent cikksorozat, amelyben kilenc lány meséli el: Orbán Zsolt, a Márton Áron Főgimnázium történelemtanára és Csíkszereda Önkormányzatának volt tanácsosa közel húsz éven át szexuálisan és érzelmileg visszaélt a diákjaival.

Az, hogy ilyen sok időnek kellett eltelnie, hogy az érintettek fel merjenek szólalni, arra mutat rá, hogy egy mélyen gyökerező, rendszerszintű probléma húzódik a háttérben. A félrenéző elfogadás megszokottá, valósággá vált. Csupán egyetlen, felszínes vizsgálódás történt, kézzelfogható eredmény nélkül, és ez lehetővé tette a visszaélések megismétlődését.

Bár a rendőrség eljárást indított az ügyben, a Márton Áron Főgimnázium kiadott nyilatkozata, valamint az Önkormányzat eddigi reakciója nem elégséges, nem helyez kilátásba konkrét, részletesen kidolgozott lépéseket. Minden oktatási intézménynek a feladata elsősorban az, hogy a gyerekek védelmét biztosítsa, és hogy erre alapozza a saját működését, és ezt semmi se írja felül. Sem a hírneve, sem az eredményei. A történetek értő meghallgatása, az áldozatok védelme és a megelőzés legyen a cél. Amiatt, hogy ez nem történt meg: dühösek, keserűek és csalódottak vagyunk!

A feltárt történetekből az tükröződik, hogy a Márton Áron Főgimnázium sokakat elhallgatásra nevel, így hozzájárul ahhoz, hogy ez az iskola falain kívül is közösségi gyakorlattá váljon. Ebből egy olyan kultúra származik, amely a látszatot értékeli a valódi felelősségvállalással szemben. Az elhallgatás és áldozathibáztatás állandósul a társadalomban, és így nők, gyerekek, kiszolgáltatott helyzetben lévők válnak áldozattá.

Mindannyian köszönettel tartozunk azoknak, akik vállalták, hogy elmondják a történeteiket. Ezzel megtört a húsz éve tartó csönd, hárítás és félrenézés. Rávilágítottatok arra, mi zajlik a színfalak mögött, ezáltal lehetőséget adtatok, hogy véget vessünk a visszaéléseknek. Felnőttként felelősségünk mindent megtenni ennek érdekében.

A gyerekek többsége nem ismeri a jogait, nem tudja, hogy mondhat nemet, hogy kiállhat magáért, mert nincs egyedül. Ezért fontos, hogy számíthasson a közösségre, tudhassa azt, hogy a szülők, tanárok, pszichológusok és a város vezetősége az ő biztonságáért dolgoznak. Az, hogy ebben a hitben több diáknak is csalódnia kellett: botrány. És mindenkit érint. Ha valami húsz évig ilyen zökkenőmentesen történhet egy jó nevű iskola diákjaival, az nem egyedi eset. Megtörténhet bárhol, bárkivel.

Ijesztő ez a hárítás az ügy kapcsán. Hárít az iskola, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség némaságba burkolózik. Pedig amikor magánbeszélgetéseken szóba kerül az ügy, mindig kiderül: sokaknak van ilyen története, más iskolákban, más városokban is. Épp ezért kulcsfontosságú, hogy vessünk véget a hallgatásnak.

Ha támogatod a bátor megszólalókat, ha látni akarod, hogy mindennek következményei lesznek, ha azt akarod, hogy pozitív változások történjenek: írd alá ezt a petíciót. És mindenkinek szól, nem csak Csíkszeredának és a Márton Áron Főgimnázium egykori és jelenlegi diákjainak. Írja alá minden diák, szülő, tanár, polgár, aki érintett, aki hallott már hasonlót, akit egyszerűen felháborít ez az eset, attól függetlenül, hogy hol járt iskolába és hol él. Fogjunk össze, álljunk ki együtt a megalázottak védelmében. Mutassuk meg, hogy sokan vagyunk. És többé nem engedjük, hogy ilyesmi megtörténjen.

A változás érdekében a következő lépéseket várjuk a Márton Áron Gimnázium vezetőségétől és Csikszereda Önkormányzatától:

Elhatárolódás

A Márton Áron Főgimnázium világos nyilatkozatban ítélje el a diákokkal szemben történő visszaélések bármely formáját és adjanak hitelt a vallomásoknak.

Az elkövetők felelősségre vonása

A megszólított intézmények számoljanak el és számoltassanak el.

• A Márton Áron Főgimnázium ne egy átláthatatlan belső kivizsgálással válaszoljon, hanem indítson egy független, harmadik fél általi transzparens vizsgálatot a történtek feltárására. Az eljárás során vizsgálják meg minden olyan iskolai alkalmazott szerepét, akik a nyilvánosságra került vallomások alapján kiskorúak biztonságát veszélyeztethették.
  
• A Márton Áron Főgimnázium nyilatkozzon nyilvánosan arról, ahogy az intézményben nem dolgozik olyan személy, akiről felmerül a szexuális visszaélés gyanúja. Amennyiben bármely iskolai alkalmazottról felmerül a megalapozott gyanú, hogy veszélyt jelent a diákok testi vagy lelki biztonságára, az ügyet maradéktalanul vizsgálják ki és a kivizsgálás idejére függesszék fel a veszélyt jelentő alkalmazottat.
  
• Az önkormányzat nyilatkozzon nyilvánosan arról, hogy egyetlen intézményében sem dolgozik olyan személy, akiről felmerül a szexuális visszaélés gyanúja. Amennyiben szexuális visszaélés gyanúja is fölmerül, különösen kiskorúval szembeni visszaélések esetén azonnali hatállyal kezdeményezzen hatósági kivizsgálást.

Jelzőrendszer kiépítése

• A Márton Áron Főgimnázium vezetősége a diákok és diákképviseletek bevonásával építsen ki publikus, transzparens jelzőrendszert, ahol akár névtelenül is jelezni lehet a visszaéléseket, bántalmazásokat. 
  
• Az önkormányzat bővítsen, hozzon létre és működtessen olyan csatornákat, amelyek révén az oktatási intézmények bürokráciáját kikerülve lehet bejelentéseket tenni.

Megfelelő tájékoztatás

• A Márton Áron Főgimnázium tegyen vállalást a diákjai világos és időszerű informálásáról. Az intézmény gyermekjogi szakértők bevonásával hozzon létre az ENSZ Gyermekjogi Egyezményére és az Isztambuli Egyezményre alapozott – magyar és román nyelvű – szexuális nevelési programot, ezt tegye publikussá és ingyenesen elérhetővé mindenki számára.

• Az önkormányzat nyújtson nyilvános tájékoztatást a létező segélykérő csatornákról, segélyhívó számokról, valamint vállalja, hogy bővíti és karbantartja ezeket.
  

Felszólítjuk Markó Ilonát, a Márton Áron Főgimnázium igazgatóját és Korodi Attilát, Csíkszereda polgármesterét, hogy tíz napon belül, 2023. december 8-ig írásos formában válaszoljanak levelünkre.

Aláírók:

André Ferenc, a Márton Áron Főgimnázium diákja 2007–2011 között

Anghel Anna, a Márton Áron Főgimnázium diákja 2012–2016 között

Bálint Boróka, a Márton Áron Főgimnázium diákja 2001–2009 között

Juhász-Boylan Kincső, a Márton Áron Főgimnázium diákja 2012–2016 között

Molnár Kinga, a Márton Áron Főgimnázium diákja 2005-2009 között

Szikszai László, a Márton Áron Főgimnázium diákja 2001-2009 között

Vízi Tünde, a Márton Áron Főgimnázium diákja 2001-2009 között

A nyitókép Szucher Ágnes grafikája.

A nyílt levelet petícióként a Declic oldalán lehet aláírni.

Ha bárki kiskorúakkal szemben elkövetett bármilyen (érzelmi, fizikai, szexuális) visszaélésről szerez tudomást, azt jelentse be a 119-es, ingyenesen hívható, országosan egységes sürgősségi számon.

Scrisoare deschisă către Colegiul Național Márton Áron și Primăria Municipiului Miercurea Ciuc

În ultimele zile comunitatea din Miercurea Ciuc  a fost profund zguduită de o serie de articole publicate pe portalul Átlátszó Erdély, în care nouă fete povestesc la rând:  Zsolt Orbán, profesor de istorie al Colegiului Național Márton Áron și fost consilier al municipiului  Miercurea Ciuc,  și-a abuzat sexual și emoțional elevii timp de douăzeci de ani.

Faptul că a durat atât de mult timp pentru ca cei în cauză să se exprime, arată că există o problemă sistemică, adânc înrădăcinată. Închiderea ochilor, acceptarea tacită ale întâmplărilor a devenit un lucru obișnuit. A fost efectuată doar o singură investigație superficială, fără rezultate tangibile, ceea ce a permis ca abuzurile să se repete.

Deși poliția a început o anchetă în acest caz, declarația emisă de Colegiul Național Márton Áron și reacția de până acum a municipalității sunt insuficiente și nu prevestesc schimbări pozitive, concrete. Datoria principală a oricărei instituții de învățământ este de a asigura protecția copiilor și de a-și baza propriile activități în acest sens, și nimic nu ar trebui să anuleze acest lucru. Nici reputația sa, nici rezultatele sale. Ascultarea cu înțelegere a povestirilor, protejarea victimelor și prevenirea ar trebui să fie obiectivele principale. Pentru că acest lucru nu s-a întâmplat, suntem furioși, amărâți și dezamăgiți!

Poveștile dezvăluite reflectă faptul că Colegiul Național Márton Áron îi educă pe mulți să rămână tăcuți, contribuind astfel la transformarea acestei atitudini într-o practică comunitară și afara zidurilor școlii. De aici rezultă o cultură care prețuiește aparențele în detrimentul responsabilității reale. Tăcerea și învinuirea victimelor se perpetuează în societate, permițând ca femei, copii și persoane vulnerabile să devină victime.

Suntem cu toții recunoscători față de cei care au fost de acord să își spună poveștile. Acest lucru a pus capăt la douăzeci de ani de tăcere, negare și privitul în altă parte. Ați arătat ceea ce se întâmplă în spatele scenei, oferindu-ne posibilitatea de a pune capăt abuzurilor. În calitate de adulți, avem responsabilitatea de a face tot ce ne stă în putință în acest sens.

Majoritatea copiilor nu își cunosc drepturile, nu știu cum să spună nu, nu știu să se apere, că nu sunt lăsați singuri. De aceea este important ca ei să se poată baza pe comunitate, știind ca părinții, profesorii, psihologii și administrația orașului lucrează pentru siguranța lor. Faptul că mai mulți elevi au fost dezamăgiți în această convingere de a lor este scandalos. Și îi afectează pe toți. Dacă ceva se poate întâmpla atât de ușor timp de douăzeci de ani elevilor de la o școală de renume, atunci nu este un incident izolat. Se poate întâmpla oriunde, oricui.

Această eludare a problemei este înspăimântătoare. Școala închide ochii, iar Asociația Profesorilor Maghiari din România tace. Cu toate acestea, atunci când problema este ridicată în conversații private, se dovedește întotdeauna că mulți alții au povești similare, în alte școli, în alte orașe. De aceea, este esențial să punem capăt tăcerii.

 Dacă vrei să îi susții pe acești vorbitori curajoși, dacă vrei ca toate aceste lucruri să aibe consecințe, dacă dorești să se producă o schimbare pozitivă: semnează această petiție! Și este valabil pentru toată lumea, nu doar pentru cei din Miercurea Ciuc și pentru foștii și actualii elevi ai Colegiului Național Márton Áron. Semnați-o pentru fiecare elev, părinte, profesor, cetățean, care este afectat, care a auzit lucruri similare, care este pur și simplu indignat de aceste cazuri, indiferent unde a fost la școală sau unde locuiește. Haideți să fim uniți, să fim uniți în apărarea celor care au fost umiliți. Haideți să arătăm că suntem mulți. Și să nu lăsăm niciodată să se mai întâmple așa ceva.

Pentru o schimbare adevărată așteptăm următorii pași din partea conducerii Colegiului Național  Márton Áron și a Primăriei Miercurea Ciuc:

• Distanțare
  • Colegiul Național Márton Áron să facă o declarație clară prin care să condamne orice formă de abuz asupra studenților și să acorde credibilitate mărturiilor.
• Urmărirea penală a făptuitorilor – Instituțiile enumerate să dea socoteală și să tragă la răspundere pe cei vizați
  • Nu putem accepta, ca Colegiul Național Márton Áron să răspundă cu o anchetă internă opacă, ci să lanseze o investigație independentă, transparentă, desfășurată de o terță parte, pentru a eluda tot ceea ce s-a întâmplat. Investigația ar trebui să examineze rolul tuturor angajaților școlii care, pe baza mărturiilor publicate, ar fi putut compromita siguranța minorilor.
  • Colegiul Național Márton Áron să declare public că nu angajează pe nimeni suspectat de abuz sexual. În cazul în care orice angajat al școlii este suspectat în mod rezonabil că reprezintă o amenințare la adresa siguranței fizice sau psihologice a elevilor, să investigheze cazul respectiv pe deplin, să suspende contractul de muncă al oricărei persoane suspectate până la finalizarea anchetei.
  • Municipalitatea să declare public că nicio persoană suspectată de abuz sexual nu este angajată în niciuna dintre instituțiile sale. În cazul în care există o suspiciune de abuz sexual, în special în cazurile de abuz asupra minorilor, să inițieze imediat o anchetă oficială.
• Implementarea unui sistem de semnalare
  • Conducerea Colegiului Național  Márton Áron, cu implicarea elevilor și a reprezentanților elevilor să construiască un sistem de semnalare public, transparent, în care abuzurile și hărțuirea să poată fi raportate chiar și anonim.
  • Administrația locală să creeze, să extindă și să opereze canale de raportare a abuzurilor, care să ocolească birocrația instituțiilor de învățământ.
• Informare adecvată
  • Colegiul Național  Márton Áron să se angajeze că va furniza informații clare și la timp elevilor săi. Instituția să creeze un program de educație sexuală bazat pe Convenția ONU cu privire la drepturile copilului și Convenția de la Istanbul, în limba maghiară și română, cu implicarea experților în drepturile copilului, și să îl facă public și disponibil gratuit pentru toți.
  • Municipalitatea să furnizeze informații publice cu privire la canalele de urgență existente, numerele de urgență și să se angajeze să le extindă și să le mențină.

Facem apel la Ilona Markó, directoarea Colegiului Național Márton Áron, și la Attila Korodi, primarul orașului Miercurea Ciuc, să răspundă la scrisoarea noastră în termen de zece zile, până la 8 decembrie 2023.

Semnatari:

Ferenc André, elev al Colegiului Național Márton Áron în perioada 2007-2011

Anna Anghel, elevă a Colegiului Național Márton Áron în perioada 2012-2016

Boróka Bálint, elevă a Colegiului Național Márton Áron în perioada 2001–2009

Kincső Juhász-Boylan, elevă a Colegiului Național Márton Áron în perioada 2012–2016

Kinga Molnár, elevă a Colegiului Național Márton Áron în perioada 2005-2009

László Szikszai, elev al Colegiului Național Márton Áron în perioada 2001-2009

Tünde Vízi, elevă a Colegiului Național Márton Áron în perioada 2001-2009

Ilustrație: Ágnes Szucher

Petiția poate fi semnată pe site-ul Declic.

The post Szolidaritás az Orbán Zsolt visszaéléseiről felszólalókkal appeared first on Átlátszó Erdély.

A közoktatás sok éves elhanyagolásának és alulfinanszírozásának drámai következményei mutatkoznak meg az új világjárványban. Az új koronavírus gyors terjedése, a fokozódó kényszerhelyzet megmutatja, mennyire kilátástalan az egészségügy helyzete, mennyire magára van hagyva az oktatási rendszer, és mennyire elhanyagolt a szociális háló. Összességében azt, hogy a román állam képtelen állampolgárai védelmére.

Látványos az utcára vezényelt katonaság és a himnusz hétvégére elrendelt lejátszása. Ha az oktatásba, egészségügybe, szociális szolgáltatásokba nem fektet a mindenkori román kormány, a hadviselésbe és nacionalizmusba viszont igen, akkor nem marad más hátra, mint ezeket szerepeltetni járvány idején is.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

A hazai oktatást érintő intézkedések március 4-én gyorsultak fel, amikor kimutatták az első koronavírusos fertőzést egy temesvári iskolában. Néhány napon belül újabb megbetegedéseket jeleztek iskolásoknál, március 9-én délután az Országos Katasztrófavédelmi Bizottság úgy határozott, hogy március 11-től az összes romániai tanintézmény helyszíni működését felfüggeszti, hogy megakadályozza a fertőzési gócpontok kialakulását.

A pedagógusoknak elvileg egy napjuk volt, hogy útjukra bocsássák a diákjaikat.

Volt iskola, ahová a hivatalos értesítés 10-én délután érkezett meg, és olyan is, ahol szakmai nap folyt ez idő alatt, így a tanárok később értesültek.

Bár a vírus terjedésének ritmusa utalhatott rá, a pedagógusok, iskolások, szülők március 11-én még nem tudhatták, hogy az iskolát nem pusztán rövidebb időre függesztik fel. Ahány tanfelügyelőség és iskola, ahány tanár, gyerek és család, annyi féle megoldás született a távoktatási helyzetre.

Különböző megyékben, kisebb és nagyobb településeken élő, hagyományos és alternatív pedagógiát alkalmazó tanítókat, tanárokat kérdeztünk, hogy feltérképezzük, hogyan tudtak alkalmazkodni, milyen nehézségeket jelent diáknak, pedagógusnak a digitális eszközök használata, a távoktatás és az, hogy beláthatatlan, mikor és hogyan ér véget a tanév.

A villanytól az online tanításig

Az iskolai tanítás szüneteltetésén kívül az új koronavírus elterjedése személyes változásokat is hozott a pedagógusok életében. Van, aki otthon felügyeli a saját gyerekeit, miközben igyekszik felzárkózni a távoktatásban, és van, aki idős édesanyját óvja a megbetegedéstől.

Toós Emma tanítónő második osztályos gyerekeket tanít a Maros megyei Kelementelkén. Az iskola bezárása óta online tartja a kapcsolatot kisdiákjaival, miközben édesanyjára vigyáz. Kelementelke kis lélekszámú település, ahol sok a hátrányos helyzetű gyermek. Számukra kulcsfontosságú a személyes megerősítés a tanulásban.

Jelenleg 11 gyerek jár Toós osztályába, 80 százalékuk hátrányos szociális körülmények között él. Három gyerek otthonába az áram sincsen bevezetve, sok édesanya nem ért a számítógéphez vagy az okostelefonhoz, olyan is van, aki írni-olvasni sem tud.

Március 10-én, mint sok más tanintézményben, még nem mérték fel a helyzet súlyosságát, hiszen ekkor csak rövidebb szünetről volt szó. Abban maradtak a gyerekekkel, hogy Facebook-csoportban, Messengeren folytatják a munkát. A másodikos gyerekek elszántsága pozitívum: azóta is lelkesen oldják a kiosztott feladatokat, amelyekre a tanítónő személyesen jelez vissza, és megosztják saját hírfalukon a tanítónőtől kapott kis videókat.

Lemorzsolódhatnak a hátrányos helyzetű gyerekek

„Az egyik fiú, P. nagyon lelkes, de csak az iskolában tud tanulni. Gyakran kéri is, hogy maradjunk bent szünetben, hogy olvassunk, gyakoroljunk. Viszont sokat hiányzik, mert a szülei napszámba küldik” ‒ meséli a tanítónő a kisfiúról, aki most kezd megtanulni írni. Az iskolai szünethez kapcsolódó legkellemesebb élményei között meséli, hogy P. segítséget kért, hogy ő is használhassa a Messengert, felkeresse a tancit és feladatot kérjen: számára fontos gyakorlat, hogy írásban kommunikál a tanítójával.

Olyan elemi osztályok is vannak az iskolában, ahol a gyerekek családi helyzete miatt még ennél is nehezebb vagy lehetetlen az online kommunikáció, a távoktatás. Van, aki a szomszédban oldja meg a feladatot, és így is elkészül vele, végül lefényképezi és elküldi. Ilyen helyzetben nagyon szűkösek a pedagógusok lehetőségei, és a gyerekek, szülők számára már az is kihívás, hogy egyáltalán bekapcsolódjanak az oktatásba.

„Az iskolánkba járó gyerekek 60 százalékának nincsen számítógépe, de az iskola technikai felszereltsége miatt minőségi számítógép-felhasználást sem tanulnak”

‒ mutatott rá Toós Emma.

A másodikosokkal már tudnak gyakorló feladatokat oldogatni, meséket, zenés vagy matematikai témájú videókat megosztani, a gyerekek visszajelzései is pozitívak, de ugyanez első osztályban teljességgel lehetetlen. „Meg kell fogd a gyerek kezét”, szemlélteti a személyes kapcsolat fontosságát az első osztályosok esetében.

Hasonló a helyzet a hátrányos helyzetű gyerekekkel is. A tanító ilyen esetben a személyes odafigyeléssel motiválja a gyerekeket. „Akár 80 százalékuk is lemorzsolódhat az iskolából, ha hosszú távon fennmarad a jelenlegi állapot” ‒ értékeli a helyzetet Toós.

Amikor a média a szakmai útbaigazítás forrása

„Egyáltalán eligazításnak számít az, amikor a televízióban közöltek alapján kell cselekedni?” ‒ kérdez vissza érdeklődésünkre a hivatalosan kapott útbaigazításokról Borbély Lajos, szintén Maros megyei településen tanító magyartanár. A döntés hirtelensége miatt senki sem tudta, ez mivel jár: „Az utolsó tanítási napon az iskolaigazgató azt közölte, utasításként ennyit kapott: kövessük a médiát” ‒ mesélte Borbély.

Bár a magyar nyelv és irodalom tantárgy Maros megyei tanfelügyelője levélben biztosította a pedagógusokat, hogy a képességvizsgán minden a korábbi évekhez hasonló lesz, Borbély szerint aggasztó, hogy a vizsgázó évfolyamok számára még csak lehetséges forgatókönyvek sincsenek. Úgy gondolja, ezeknek az osztályoknak a legnehezebb a helyzete.

„Nem demokratikusságot és esélyegyenlőséget látok az intézkedésben, hanem azt, hogy ha mi sem tudjuk, hadd bogozzák ki a többiek” ‒ értékeli a március 10-én kézhez kapott határozatot, mely szerint az iskolák döntenek a távoktatási módszerről.

Tankönyve sincs minden diákjának, nem hogy technikai eszköze az online tanuláshoz. A magyartanár két akadályt emel ki:

• sokan nehezebb családi körülmények között élnek, „öltözetükre sem tudnak figyelni”, nincsen számítógépük, telefonjuk, internethozzáférésük;
• sokan vakációként fogják fel az iskolai szünetet, és szüleik is így élik meg.

Számos vidéki iskolában utópia a távoktatás

„Falun, kisebb iskolákban – mint nálunk – szerintem fölöttébb utópisztikus elgondolás a távoktatás. Addig, ameddig az iskolások 20-25 százalékát nem lehet egyáltalán elérni, további 10-15 százalékát nem lehet kimozdítani, „aktiválni”, a maradék 60-70% közül kérdéses, hogy hányan végzik el a feladatokat (egyesek jelzik lefényképezve, hogy megvan a munka)” ‒ vázolja a helyzetet Borbély.

[wp_ad_camp_1]

A közös iskolaújság-szerkesztés a lelkesebb tanulókkal megalapozta az online munkát, azonban ezzel is csupán a gyerekek 20 százalékát éri el. „De mi van azokkal, akikkel ilyen formában nem tudok találkozni? Úgy próbáltam beosztani a hátralévő tankönyvi oldalakat, hogy hasznos feladatok jussanak mindenkinek, hogy ne essenek ki a rutinból: olvassanak, írjanak időnként, főleg kisebb osztályokban. A nyolcadik osztállyal szerencse, hogy már ismétlésnél tartunk. Több gyakorlatot, feladatlapot kaptak” ‒ meséli, hogyan hidalja át a helyzetet.

Az online tanulással inkább csak kísérleteznek, igyekeznek megtalálni a leghatékonyabb formákat, mutat rá Borbély: „több esetben is a diák rendelkezik digitális kompetenciákkal, nem pedig a tanár.”

Az átlagnál jóval több energiát vesz igénybe

„Az egyik és legfőbb akadály a távoktatásban az, hogy nem mindenki elérhető online felületen, mert nincsenek meg hozzá sem az anyagi körülmények, sem minden esetben a támogató szülők” ‒ értékeli a helyzetet Tókos Andrea, aki Kolozsvárhoz közeli Mérán tanít. Saját módszerében talán az a legnagyobb kihívás, hogy online bármikor elérhető legyen a gyerekek számára, hogy ők a maguk ritmusában, idejében dolgozhassanak.

„Egyeseknek elég, ha csak kiküldöm a feladatlapot, rövid instrukciókkal ellátva, következő alkalomra küldik is vissza a megoldásokat. Van, akinél a videochat működik, másoknál az online tudományos kvízek, van, aki PPT formájában szereti megkapni az anyagot. Mindezektől eltekintve teljesen elérhetővé kellett tegyük magunkat online, hiszen bátran felteszik a kérdéseiket délután 17:35-kor, ha éppen akkor oldják a feladatot és kérdésük van.”

„Egyes diákok jobban dolgoznak otthonról, mint az iskolában. Ez fakadhat a diák saját személyéből, a tanár személyiségéből vagy a tantárgy iránti elkötelezettségből, és nem mellékesen a szülők hozzáállásából is” ‒ mutat rá Tókos a tanulást befolyásoló számos tényezőre.

Az oktatás reformja szociális kérdés is

Pap Zsolt Hargita megyében tanít, a csíkbánfalvi Márton Ferenc Általános Iskolában. Az igazgató rendszeresen közvetíti a fontos információkat, az online tanításra vonatkozó tippeket, módszereket. Átállási idő hiányában március 10-én főként a végzős évfolyamok önálló munkáját igyekeztek megszervezni, hosszabb távú online munka előkészítéséről nem volt akkor még szó.

Az elvárások azóta tisztábbak, viszont „egészen változó, hogy a tanulókkal ki milyen csatornákon kommunikál. A közösségi médiától kezdve tanulást segítő szoftverekig sok mindennel kísérletezik mindenki” ‒ tudtuk meg Pap Zsolttól. „A módszertani ajánlások főként egyirányú leckeleadást tesznek lehetővé, de nem várható el a 22, eltérő szociális helyzetben lévő tanuló mindegyikétől, hogy a tanár által elkészített videót végignézve hasonló módszerrel, aktívan kapcsolódjon be az órába.”

A magyartanár szerint a helyzet pozitív hozadéka lehet, ha egy 5-8. osztályos tanuló ez idő alatt megtanulja beosztani az idejét, megszervezni a kapott feladatainak az elvégzését. „Én alapvetően pozitívan látom ezt a tanulási szituációt, mert bár biztosan fogunk veszíteni miatta, hogyha csak az egyes tantárgyak tartalmait nézzük, jó értelemben kicsit magukra hagyja a tanulókat, ami önállóságra, problémamegoldásra sarkallja őket. Emellett egy sor olyan problémát, kérdést hoz a felszínre ez a helyzet, amelyekkel eddig keveset foglalkoztunk” ‒ fogalmaz Pap.

Szerinte a helyzet azzal a fontos tanulsággal is jár, hogy az oktatás reformja nem kizárólag oktatási, hanem szociális kérdés is: „A mostani távoktatás sem ugyanakkora áldozattal jár egy nagyvárosi, mint egy vidéki iskola esetében” ‒ mutat rá.

„Ha egyik nap még arra kérjük a gyerekeket, hogy ne hozzanak magukkal mobiltelefont az iskolába, akkor nehéz elvárni két nap múlva, hogy valamilyen online tanulós platformot magabiztosan használjanak.

Ahhoz pedig, hogy mind a tanulók, mind a tanárok érezzék például egy mobiltelefon funkcióját az iskolában, és bizonyos határokat betartva termékenyen használják, hosszú időre van még szükség” ‒ hívja fel a figyelmet a vidéki környezet sajátos strukturális kihívásaira, a nyitottság és az alkalmazkodókészség szükségességére Pap.

A szükségállapot valójában csak kiemeli a szociális, gazdasági egyenlőtlenségeket Romániában. A falvakban, ahol országos szinten magasabb a szegénységben élő és veszélyeztetett kiskorúak száma, a gyerekek családi helyzetük miatt és technikai felszereltség hiányában általában is magasabb arányban maradnak ki az iskolából. Szükségállapot idején egyszerűen nem élhetnek a jogukkal az oktatáshoz.

Sok gyerek vidékre utazott, vagy egyedül van otthon egész nap

A gyors és kreatív alkalmazkodás az iskolai tanítás felfüggesztéséhez a városi iskolákban is komoly kihívást jelent. Itt sem mindenki egyformán felkészült, rugalmas, vagy kap támogatást otthon a tanuláshoz. A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumban a március 12-i nevelőtanácson kaptak eligazítást a pedagógusok. Az iskola felfüggesztése után létrehoztak egy virtuális ötlettárat módszerekkel, eszközökkel, tananyag-feldolgozással ‒ itt osztják meg a felmerülő kétségeiket, sikerélményeiket is.

Majos Andrea tanárnő főként a Google Classroom lehetőségeivel él. Családjával vidékre költözött a szükségállapot idejére. A technikai feltételek így is adottak, viszont családi körülmények között nehezebb koncentrálni. Arról számol be, hogy míg a nagyobbakkal gördülékenyebb a munka, a kisebbekkel inkább hiányzik a személyes, élményeken alapuló együttműködés:

„Szerencsésebb a helyzetem, mert leginkább líceumi osztályokban tanítok, ők nem igazán szorulnak szülői segítségre, ami a tanulási folyamatot és a technikai háttér kezelését illeti.

Azonban van három 5. osztályom is, bevallom, velük még gondban vagyok, mert a tanórákon annyira élményjellegű, kísérletező, játékos módszereket használtam, hogy már egy hete gondolkodom, hogyan legyen tovább, és még nem sikerült kitalálnom.”

A forgatókönyvek nem utalnak a tananyag csökkentésére

„A hét közepe táján a vezetőség megfontoltabb, lassabb, emberibb tempót tanácsolt a pedagógusoknak” ‒ meséli Majos, mivel a tanárok kezdeti lelkesedése az online tér iránt feladatokkal öntötte el a diákokat.

„Mind úgy véltük, hogy ugyanolyan ütemben dolgozhatunk, mint az iskolában, ezért torlódások keletkeztek a feladatokban. Senki nem számolt azzal, hogy esetleg a diákoknak is osztozniuk kell a laptopon, számítógépeken testvérekkel, szülőkkel, illetve hogy a járványhelyzetből fakadó bizonytalanság miatt így is nagy a nyomás, diákon, szülőn, pedagóguson.”

„Ma néhány forgatókönyvét olvastam az esetleges változtatásoknak, de egyik sem szólt a tananyag csökkentéséről, csak eltolásról, fagyasztásról, évismétlésről” ‒ utal a pedagógus a tanév végéről nemrég közölt elképzelésekre. Úgy véli, egy ideális világ tanügyi rendszerében a kompetenciák kerülnének előtérbe.

Egy iskolában sem lehet két azonos stratégia

Az online tanítási-tanulási folyamatot minden tanár maga próbálja kialakítani saját tantárgyához, osztályaihoz mérten. „Napi 50-70 Facebook-üzenetről beszélünk” ‒ mutat rá az online kommunikáció kihívására Márton-Simon Anna, aki szintén a Mikes Kelemenben tanít. Sok és nagy létszámú osztályban szinte lehetetlen minden gyerekkel tartani a kapcsolatot. A Google Classroomban ugyanakkor az írott utasítások, az azonnali visszacsatolás hiánya jelentősen megnehezíti a gyerekek szövegértését, így a felület kezelése és a feladat megértése is akadály lehet.

Itt is vannak tanulók, akik vakációként fogják fel az iskola szünetelését, másokat viszont láthatóan megvisel a karantén. Van, akinek mindkét szülője dolgozik (kórházban vagy élelmiszeriparban), a gyerek pedig egész nap egyedül marad.

„Többen, akik amúgy is hajlamosak a szorongásra, a folyamatos szociális médiás jelenlét miatt még visszahúzódóbbak vagy feszültebbek. Az új felületen is többen nagyon nehezen boldogulnak (rendszeresen kapok ijedt, ideges üzeneteket gyerekektől vagy szülőktől, akik nem tudják jól kezelni a felületet).”

[wp_ad_camp_2]

A szülői együttműködéssel Márton-Simon elégedett, de ez azt feltételezi, hogy a pedagógus a szülőnek is segít kezelni a számítógépet, miközben a kommunikáció a tanulókkal áttételessé válik. „A szülők teljesen bevonódnak ebbe a munkába, főleg az 5-6. osztályos gyerekek esetében (a hetedikesek már önállóak). Sajnos az történik, hogy nem csak a saját tárgyam kell tanítanom gyerekeknek, de számítógépkezelést is a felnőtteknek” ‒ mutat rá a plusz feladatokra.

Mint írja, a közös szervezés, intézményi stratégia is alakulni kezdett, most azonban a majdani visszaállás tűnik elképzelhetetlennek. „A helyzet nem ideális, de igenis vannak pozitív tanulságai” ‒ véli Márton-Simon. Ilyen az, hogy a gyerekek önálló munkát és belső motivációt visznek a tanulásba, amit egyéni szinten lehet mindenkinél követni, a tanárok számára pedig az online tér kihasználása módszertani kihívás, kísérletezés, lehetőség.

A tananyag helyett a gyerekekre kellene figyelni

„Nagyjából mindenki magának vágja az ösvényeket a ránk szakadt digitális dzsungelben, ami a jelen helyzetben már azért is nagy luxus, mert rengeteg energiát pazarolunk arra, hogy egyénileg fedezzük fel azokat az utakat, amelyeket egy másik kolléga – netán másik iskola – sikeresen megoldott” ‒ értékeli a helyzetet a kézdivásárhelyi Ferencz Éva arról, hogy bár a kollégákkal online tartják a kapcsolatot, nem készült iskolai szintű, közös stratégia.

Nagyjából tíz nap viszont elég volt az online-tanmenet kialakítására: „Leginkább a zoom.us, a G Suite és a Microsoft Teams szolgáltatásait vesszük igénybe. Elsőbbséget élveznek a vizsgatantárgyak, amennyire lehetséges, hagyományos értelemben vett órát tartunk, leckét adunk le ezekből a tantárgyakból.”

Ő az idegennyelv oktatásban már korábban is intenzíven használta a digitális eszközöket, ez megkönnyítette az átállást, viszont az online oktatás és a vírushelyzet soktényezős, bizonytalan állapotot hozott létre:

„Nem tudom, hogy ebben a helyzetben mire van nagyobb szükség: a tanterv szerinti leckékre, vagy arra, hogy a gyerekek érezzék, nincsenek egyedül, találkozhatnak az online térben a barátaikkal, kimondhatják a félelmeiket, feltehetik a kérdéseiket.

Amelyekre aztán megpróbálok a magam legjobb tudása, felkészültsége szerint válaszolni, annak ellenére, hogy tudom, érzem, nekem is szükségem lenne valakire, aki eligazít, aki megmondja, hogy mikor, hogyan fog véget érni ez a tanév, hogy mi lesz a vizsgákkal, az osztályozással, és egyáltalán: mi lesz velünk” ‒ ad hangot kétségeinek Ferencz Éva.

Social distancing helyett social solidarity

„Azok a közösségek lesznek a nyertesei a helyzetnek – ha egyáltalán lehet nyereségről beszélni –, akik gyorsan összezárnak, stratégiát dolgoznak ki, és megpróbálják egységes álláspontról kezelni a helyzetet. Az unos untalan szembefutó social distancing mantrázása helyett igyekeznek a social solidarity-t választani” ‒ fogalmaz a folytatásról a kézdivásárhelyi pedagógus. Ferencz mémet is készített, amely az oktatási rendszer reformjának lehetséges kezdeteként tételezi a kényszerhelyzetet.

Arra is rámutat, hogy sok külföldön dolgozó szülő marad itthon munka nélkül, és akik itthon dolgoznak, azoknak sem sokkal jobb a helyzetük: „Minimálbérért, idegen érdekeltségű cégnél/gyárban töltik az idejüket, és valószínűleg rettegnek attól, hogy ha tovább romlik a helyzet, akkor a bérmunka-rendszerben működő gyárak is kénytelenek lesznek bezárni. Csak remélni merem, hogy ezeknek a családoknak van még egy falusi gazdaság, ahová visszahúzódhatnak, és ha nehezebben is, de képesek lesznek magukat fenntartani.”

Az alternatív pedagógia eszköztára segíti a távoktatást

Több pedagógus is arról számolt be, hogy a jobban szituált közösségekben működő iskolák rugalmasabban és hatékonyabban tudtak átállni a távoktatásra. A városi iskolákon belül is további előnyt jelent, ha

• korábban szorosabban bevonták a szülőket,
• a tanulásban az egyéni kompetenciákra került a hangsúly,
• és a gyerekek nagyobb szabadságot kaptak feladataik megszervezésében.

A sepsiszentgyörgyi Nicolae Colan Általános Iskolában, Waldorf-osztályban tanító Incze Beáta mesélte, hogy a gyerekek nem örültek a kényszerszünetnek, mert szeretnek iskolába járni és együtt tanulni.

„Viszontlátásra, holnap találkozunk!” helyett most „Viszontlátásra, valamikor találkozunk!” volt az elköszönés, emlékszik vissza a március 10-i bizonytalan búcsúra a pedagógus. A gyerekek hazavitték a füzeteiket, kipakolták a polcaikat, mintha egy hosszabb vakációra mennének. A Waldorf-pedagógiához lényegileg tartozik hozzá az együttlét, a közös tanulás, ezt nehéz távoktatással pótolni, mutat rá:

„Az érzések, a figyelem változatos egymásra hatásának megélése gyermek és gyermek, valamint a gyermek és a tanár között – ez az igazi tanulás.”

Ebben a folyamatban most is nagy segítséget jelentenek a szülők, akikkel – a pedagógus elmondása szerint – sikerül együttműködni a feladatok megszervezésében: „A bevált dolgokat folytatni fogjuk. Például nem jelentkezem be mindennap online, videochattel, de követem, hogy napirenden vannak-e a tennivalókkal, amit mindenki a saját családi ritmusához tud igazítani, képességeihez mérten halad többet vagy kevesebbet” – meséli Incze Beáta.

Az alternatív pedagógia eszköztára segíti a távoktatás megszervezését is, hiszen olyan kompetenciákat fejleszt, amelyekre most különösen nagy szükség van. „Véleményem szerint egészen másra lenne szükség, mint ragaszkodni a tantervi tanításhoz. A kompetenciák fejlesztése mellett az otthontanulás jó alkalom a tanulni tanulásra, az önállóság fejlesztésére, a lényegkiemelésre, az információk használhatóságának megtanulására. Igazából itt érzem az alternatív pedagógia előnyét, hogy más tanterv szerint működnek ezek az osztályok” – mutat rá a Waldorf-pedagógus.

Akikre nem most zuhant rá a digitális oktatás

A kolozsvári Talentum Református Iskola tanára, Harbula Hajnalka szerint is a korábbi iskolai tanulás-gyakorlatuk és a gyerekek otthoni technikai felszereltségének ismerete jó alapot szolgáltatott az online oktatáshoz.

„Az elemisták esetében azért volt egyszerű a döntés és az átállás is, mert a diákok heti terv alapján dolgoznak. Ezt hétfőn megkapják, és a hét folyamán az ott kijelölt feladatokra koncentrálnak. Mivel az első héten már folyamatban volt a munka, egyszerűen egyénileg dolgoztak tovább, és értékelésre visszaküldték a tanítónak a feladatokat” – fejtette ki.

[wp_ad_camp_3]

A gimnazisták esetében a Schoology nevű online oktatási felületetet használták korábban, így ehhez javasoltak munkamenetet iskolai szinten: „Lévén, hogy a Schoology-t ismerték úgy a tanárok, mint a diákok, de valamennyire a szülők is, mert mielőtt bevezettük volna, közös szülői értekezleten ismertettük az online oktatásnak ezt a felületét, illetőleg a működését, az első napok nem annyira alkalmazkodást, mint inkább az összehangolás kikísérletezését jelentette.”

„A legbulisabb dolog az életben az lesz, ha járhatunk iskolába”

Harbula Hajnalka elmondta, hogy a nagyobbak szüleire főként a technikai felszereltség biztosításához van szükség. Diákjaik digitális kompetenciái a tantervi előírásokat jócskán meghaladják, azonban stratégia hiányában „a jelenlegi, az iskolai oktatáshoz leginkább hasonlító keretek megtartása tűnik a leghatékonyabbnak” – fogalmaz.

A gyerekek egyéni helyzetét, hogy kinek okoz nehézséget az online tanulás, már korábban feltérképezték az iskolában, így a néhány tanulónak, akinek szüksége volt rá, hatékonyan tudtak segíteni. A gyerekeknek legfőképpen a társas együttlét, az iskolai szocializáció hiányzik:

„Lassan eljutunk oda, hogy mindenki nagyon fogja szeretni az iskolát. És a legbulisabb dolog az életben az lesz, ha járhatunk iskolába.”

Az, hogy egyes tanulókat nem motivál folyamatosan az önálló munka, a tanárnak is kihívás. „Arról sokat tudunk, hogyan motiválunk frontálisan, ebben már minden pedagógusnak kialakult gyakorlata van, de hogyan motiválunk online tanítás esetén? Itt – én legalábbis – nagyon frusztráló helyzetekbe tudok kerülni” – vallja be Harbula.

„Nagy kérdés az, hogy elszigetelten, szegénységben élő közösségekben mit lehet most tenni. Vannak közösségek, nagy számú iskolai populációval, ahol – és ezt most emeljük ki az online oktatással kapcsolatos, mostanában gyakran hangoztatott frázisok közül – igen, van ahol még a villany sincs bevezetve a házba. Azokkal a gyerekekkel ki foglalkozik?” – mutat rá a nagyvárosi elitiskola oktatója a hazai oktatási rendszer mélységes egyenlőtlenségeire. Amelyeket még válság idején sem biztos, hogy a maguk összetettségében látunk.

Nyitókép: Szén András @ Vizualitas Studio

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post A koronavírus akutizálta az oktatási rendszer krónikus betegségeit appeared first on Átlátszó Erdély.