Azok a fiatalok, akik azért mentek külföldre, hogy vállalkozásra vagy ingatlanra gyűjtsenek, már nem látják okát, hogy hazatérjenek. Akik pedig itthon vannak, a túlélésért küzdenek. Most derült ki, hogy eddig minden a turizmusról szólt, még a helyi lakosokat is háttérbe szorítva – mondják azok, akikkel beszélgettünk.

Bár Szováta is nagyon megérzi a parajdi sóbánya bezárását, ott eddig is próbáltak mást kínálni arra az időszakra, amikor nincs szezon a Medve-tónál. A turizmus viszont nem a bánya bezárásával kezdett bezuhanni: a pandémiát sem heverte ki minden vendéglátó, aki akkor bezárt. A helyieknek sem igazán van hova beülni, az igény is visszaesett a társasági életre. 

De hogyan érzi magát az a fiatal, aki Parajdra és Szovátára tervezte az életét? 

Mit lehet dolgozni, és hol lehet szórakozni? Milyen fiatal családként gyerekeket nevelni a környéken? Válaszol László Szilárd turisztikai vállalkozó, Simófi Beáta pedagógus és anya, Márton Gellért gépészmérnök, Nyulas Zsolt informatikus és apa, Sófalvi Róbert vegyész. 

A sorozat korábbi részei

Az Átlátszó Erdély videósorozatában hat kisvárosba látogatunk el. Azt járjuk körbe, hogy a helyi fiatalok mit szeretnek, és mit hiányolnak a lakóhelyükön. Ha lemaradtál volna, nézd meg a gyergyószentmiklósi, máramarosszigeti, baróti és nagykárolyi fiatalokról szóló riportjainkat: 

The post Fiatalként Parajdon és Szovátán: a jövő is belefulladt a bányába? appeared first on Átlátszó Erdély.

A központot működtető cég, a Tokimpex SRL tavaly 110 ezer eurós veszteséggel zárt, és a lassan véget érő idei év sem ad okot bizakodásra – a bevételek és kiadások között fennálló űrt pedig a cég egyedüli tulajdonosa, az RMPSZ kell majd valahogyan fedezze. 

A helyzetet súlyosbítja, hogy az utóbbi években az RMPSZ magyarországi támogatásai is elapadtak. A szövetség 2022-ben még több mint 1 milliárd forintnyi támogatást kapott a Bethlen Gábor Alapból több nagy léptékű programra (ezek közül az óvoda-építési program volt a legnagyobb költségvetésű), ez a program azonban lejárt.

Továbbá évente mintegy 100 millió forint jövedelmet jelentett az RMPSZ számára az oktatási-nevelési támogatások folyósításával kapcsolatos adminisztratív munka. Azonban  2024-től a folyamatot digitalizálták, illetve a feladatok egy részét átvette a Rákóczi Szövetség.

Már az alaptámogatás is akadozik

2023-ban nem volt a támogatottak között, 2024-ben a BGA mindössze 51 millió forintot (130 ezer euró) ítélt meg az RMPSZ számára. 2025-ben pedig újból nem találtunk a szövetség számára megítélt támogatást a BGA oldalán közzétett döntések között. 

A pályázati források nagymértékű fluktuációja az RMPSZ mérlegein is meglátszik. Míg 2022-ben még 3,8 millió lejes többlettel zárt a szervezet, a 2024-es pénzügyi adatok szerint nagy eltérés volt a szervezet jövedelmei és kiadásai között. 

Míg 2024. december 31-ig mintegy 4,95 millió lej (kb. 1 millió euró) jövedelemmel rendelkezett, addig kiadásai 12,2 millió lejre (2,4 millió euró) rúgtak. A különbség – egy több mint 7,25 millió lejes (1,4 millió euró) deficit – arra utal, hogy az RMPSZ jóval többet költött, mint amennyi jövedelme volt ebben az évben.

Not great, not terrible

Egy ilyen mértékű hiány egyébként nem szokatlan az olyan szervezeteknél, melyek nagy projekteket, beruházásokat, többéves pályázatokat bonyolítanak. Előfordul, hogy egy beruházásra az adott évben jön be a forrás (ez a mérlegben többletként jelentkezik), majd a következő évben kerül elköltésre (ami viszont deficitként jelenhet meg, ha az adott évben a kiadási oldal meghaladja a bevételeket). 

Az elsőre ijesztő képet tovább árnyalja, hogy az RMPSZ ingatlanvagyona a legfrissebb mérlege szerint több mint 39 millió lejre (7,6 millió euró) rúg, amihez hozzáadódik 2,8 millió lej forgótőke, az adósságai pedig nagyon alacsonyak: mintegy 147 ezer lejt tesznek ki. 

Tehát a számok alapján a pedagógus-szövetség számottevő ingatlanvagyonnal, alapvetően stabil anyagiakkal rendelkező szervezet, melynek a 2024-es jövedelmei azonban nem fedezték a kiadásait. Így ezt a deficitet a felhalmozott tőkéjéből kell, hogy fedezze.

„Ez nem úgynevezett kézzelfogható hiány, hanem az egyik évről a másik évre átnyúló támogatásoknak köszönhető (…) nincsen magunk előtt tolt tartozásunk”

– magyarázta Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke az Átlátszó Erdély megkeresésére. Az elnök elmondta, hogy az általa vezetett intézmény működése „mindenfajta veszélyeztetés fölött áll”, azonban a szovátai központnál „valóban észlelhető hiány, ami nagyon aggasztó”. 

A Burus-Siklódival készített interjú teljes szövege az anyag végén olvasható. Előbb vegyük szemügyre a szovátai központot, mely fejtörést okoz most az RMPSZ vezetésének.

Magyarországi támogatásból wellness-központ

A Teleki Oktatási Központ a szovátai Toplitei utca 20 szám alatt található. Az ingatlant 2000-ben vásárolta meg az RMPSZ, a kataszteri kivonat szerint ebben az időben a 4300 négyzetméteres telken két építmény állt: egy 798 négyzetméter alapterületű, 2 emeletes és manzárddal is rendelkező, 30 szobás épület, mely szálláshelyként használható. Mögötte egy kisebb, 120 négyzetméteres alapterületű, 3 szintes épület található, amely szabadidős tevékenységekre alkalmas. A képzések nagyrészt itt folynak. 

Később, 2022-ben a telek hátsó részén épült fel a 682 négyzetméteres alapterületű, 4 szintes wellness-központ. Az épületben a 25 méteres úszó- valamint sós medence mellett jacuzzi, szaunák és masszázs-szoba is található (a fotók egy része a https://hotelteleki.ro oldalról, másik része a hotel Facebook-oldaláról származik).

A telekkönyvi kivonatból nem derül ki, hogy pontosan mennyibe került a wellness-központ felépítése, az azonban igen, hogy a finanszírozó, a Bethlen Gábor Alap – a teljes ingatlanra, tehát az újonnan felépült wellness-központra és a régi épületekre is – jelzálogot jegyzett be, 584 millió forint (kb. 1,5 millió euró) értékben.

Miközben a költségek nőnek, a forgalom visszaesett

Az oktatási központ menedzselését egy, az RMPSZ által alapított és tulajdonolt cég végzi: a Tokimpex SRL. Az idők során ennek a cégnek több igazgatója volt, ezt a funkciót 2022 februárja óta tölti be Biró Zsolt volt MPP-s politikus, aki 2016 és 2020 között parlamenti képviselő is volt, az RMDSZ színeiben.

Nyilvános mérlege szerint a Tokimpex 2022-ben és 2023-ban szerény, nagyjából 30 ezer eurós nyereséggel zárt 340, illetve 520 ezer eurós forgalom mellett. Ebben a periódusban a cég adósságai 16 ezer euróról 40 ezer euróra nőttek.

Tavaly azonban rosszul alakultak a cég dolgai: bár az üzleti forgalom nem csökkent számottevően (520 helyett 480 ezer euró), a 2024-es évet közel 110 ezer eurós veszteséggel zárta, miközben az adósságai 97 ezer euróra nőttek. 

„Sajnos ezen időszak egybeesett az energiaárak drasztikus emelkedésének kezdetével, az adóterhek ugrásszerű megnövekedésével, mindez a turizmusban a vendégéjszakák számának jelentős visszaesésével is párosult”

– magyarázta megkeresésünkre Biró Zsolt.

Ráadásul a szállodaként használt, régi épületet tatarozni kellett – a munkálatokhoz pedig nem rendelkeztek külső forrással. „Ez egy régi épület, építése az 1950-es vagy ‘60-as évekre tehető. Soha nem esett át teljes felújításon: a földszinti szobák fala penészedett, a fürdőszobákból átszivárgó víz áztatta a padlót. Vízvezeték-cserékre is szükség volt” – mondta el az igazgató. 

Az idei számok sem adnak okot optimizmusra

És ugyan az idei év még nem zárult le, de az már most látszik, hogy a 2025-ös mérleg sem lesz túl fényes: „a jelenlegi országos gazdasági helyzet érezteti hatását. A turizmus különösen kitett ágazat, Szovátán is jelentősen csökkent a vendégek száma, szállodánk sem kivétel ez alól. Az energiaárak liberalizálása komoly kihívás, az ingatlanadó emelkedése szintén nehéz helyzetet teremtett. Ilyen körülmények között kell újratervezni, hogy az említett nehézségeket ki tudjuk védeni.”

A Tokimpex ezért idén újragondolta üzleti tervét: míg eddig elsősorban a pedagógus szakmát kiszolgáló rendezvényeket – konferenciákat, diáktáborokat – tartottak a komplexumban, ezentúl a piaci viszonyokhoz igazodva nagyobb hangsúlyt fognak fektetni a turizmusból származó extra bevételekre. 

„Meghoztunk néhány drasztikus költségcsökkentő intézkedést is. Folyamatosan törlesztjük a felhalmozott adósságot is. Célunk mindenképpen a Tokimpex helyzetének konszolidálása” – így Biró Zsolt.

Az RMPSZ elnöke beszélgetésünk során utalt rá, hogy a wellness-központot annak reményében építették, hogy az itt keletkező profit képezi majd a szervezet egyik jövedelemforrását. 

Ez a remény a mérlegadatokat nézve nem látszik beigazolódni: a cégnek 2020 kivételével valóban minden évben volt valamennyi nyeresége, azonban a legjobb két év is csak mintegy 30-35 ezer eurót hozott a konyhára. Ehhez képest a 2024-es veszteség közel 110 ezer euró.

Nem tudjuk hogy ez a wellness-központ miben nyújt mást vagy többet, mint a Szováta környékén működő más wellness-ek. Ilyen létesítményből ugyanis több tucatnyit találunk, ha például a Google Maps keresőjébe a wellness near Sovata kifejezést ütjük be. Hasonló a találatok száma a spa near Sovata keresésre is.

Egyébként egy másik, magyarországi közpénzekből épített, wellness-szel is rendelkező hotel is működik Szovátán: ez a Crystal szálló, melynek felépítését 2 milliárd forinttal támogatta a Pro Economica Alapítvány (erről a támogatási projektről itt írtunk).

Most pedig térjünk vissza az RMPSZ-hez. Burus-Siklódi Botond elnök készségesen válaszolt a kérdéseinkre – a teljes interjút az alábbiakban közöljük. 

Hogyan értékeli a 2025-ös évet pénzügyi szempontból?

Burus-Siklódi: Az RMPSZ mindenfajta veszélyeztetés fölött áll. Mi civil szervezetként pályázatokból élünk, a pályázatoknak kétféle forrása van: az egyik a Nemzetpolitikai Államtitkárság a Bethlen Gábor Alapon keresztül, a másik a Belügyminisztérium Közoktatási és Köznevelési Államtitkársága – itt működik az a zárt pályázati rendszer, melyből támogatják a kárpát-medencei pedagógus szövetségeket.

Hozzá kell tenni azt is, hogy hosszú idő óta a nemzeti jelentőségű intézmények sorába tartozunk, mint ilyen éves támogatást kapunk – ezek a támogatások biztosítottak, létünket emiatt biztonságban tudjuk. Mi ezekről a támogatásokról mindig korrektül, időben elszámoltunk.

Ami a kérdés másik oldalát illeti: a ‘90-es évek közepe táján vásároltuk meg a Teleki Oktatási Központnak helyet adó, akkori ingatlant. Egyetlen célunk volt ezzel: ha az RMPSZ a támogatásokból esetleg nem tudja működtetni azt a kapacitást, akkor legyen egy olyan hátterünk, amibe kapaszkodhatunk. Ilyen céllal jött létre ez a központ, ezért működtetjük, fejlesztjük.

Vannak azonban helyzetek, melyek elkerülhetetlenek az üzleti életben. A központot működtető Tokimpex Kft.-nél most valóban észlelhető ez a hiány, ami nagyon aggasztó. Ezt egy nagyon fontos helyzetben meghozott túlköltekezésre tudjuk visszavezetni: tavaly az épület felújításra szorult, emiatt a cég az adók kifizetésével – egy 350 ezer lej (68 ezer euró) körüli összeggel – hátrányba került. Azóta kölcsönadtunk a cégnek, ezt az adóhátrányt rendeztük, és ők folyamatosan törlesztik ezt a kölcsönt.

Ez az összeg nem csak az uszodának, hanem a szállodának, a korábban már létező épületeknek az adójából adódik össze. És bár azt nem tudjuk elmondani hogy a központ hosszú éveken keresztül nyereségesen működött volna, azért veszteségek nem voltak. Jelen pillanatban ez így néz ki, valóban kicsit fenyegető, ezt mi is érzékeljük. Igyekszünk megoldani.

Az RMPSZ-re visszatérve: a szövetség nyilvános mérlegeiből az derül ki, hogy 2024-ben 5,8 millió lej bevétele volt, míg a kiadások 12 millió lejre rúgtak. Ez 7,3 millió lejes hiányt jelent.

Burus-Siklódi: Erre a kérdésre a pénzügyes kollégáink tudnának nagyon pontosan válaszolni. Ez nem úgynevezett kézzelfogható hiány, hanem az egyik évről a másik évre átnyúló támogatásoknak köszönhető. Azok elszámolásának a helyzete magyarázza ezeket a mérlegbe is belefoglalt összegeket. A mindennapi gyakorlatot tekintve nekünk nincsen magunk előtt tolt tartozásunk.

Ha megnézzük a Bethlen Gábor Alap támogatásait, akkor azt látjuk, az RMPSZ 2022-ben kapott utoljára nagyobb összegű támogatást: 850 millió forintot működésre és ingatlanfelújításra, további 275 millió forintot székház felújításra, valamint 100 millió forintot a Szülőföldön Magyarul Program lebonyolítására. 2023-ban az RMPSZ nem kapott támogatást, 2024-ben pedig 51 millió forintot kapott működésre. 

Burus-Siklódi: A nemzeti jelentőségű intézmények közt vagyunk, ekként támogatásban részesülünk, és ez évente 51 millió forint. Nagyon reménykedünk, hogy ezt a támogatást továbbra is megkapjuk.

Azonban több, mint 1 milliárd után az 51 millió nagyon nagy különbség. Mi ennek az oka?

Burus-Siklódi: Megvalósítottuk mindazokat a beruházásokat, melyeket be tudtunk vállalni. Többek között az óvodafejlesztési projekt, de nem csak ingatlanberuházások voltak ezek, hanem szakmai, fejlesztési programok. Ezeknek a végére jutottunk, ennyi volt a mi vállalt szerepünk, és ezekről mi pontosan el is számoltunk. Most ilyen nagy megbízatásunk fejlesztésre nincsen. 

Az alkalmazottak száma is lecsökkent: pár éve még 55-60 személy dolgozott az RMPSZ-nél, 2024-re a létszám 28-ra. Összefügg ez azzal, hogy az oktatási-nevelési támogatást 2024-től a Rákóczi Szövetség bonyolítja? 

Burus-Siklódi: Ennek semmi köze nincsen. Időnként kapunk megbízást, feladatot egy-egy helyzet megoldására – 2012 és 2019 között például a csángó oktatási program működtetése is ránk volt bízva, a különböző helyszíneken működtetett képzések vagy kulturális központok alkalmazottait mind mi alkalmaztuk. Volt olyan év, amikor 100 körüli alkalmazottunk volt.

Ez a feladatunk azonban 2019-ben véget ért, emiatt érezhető volt egy drasztikus csökkenés. A fluktuációhoz hozzájárul még, hogy mi feladat-finanszírozási alapon is foglalkoztatunk kollégákat egy-egy program lebonyolításában, időszakos megbízással. Jelen pillanatban a központi irodánkban mindössze 9 alkalmazottunk van.

Azok a projektek, szakmai konferenciák, melyeket korábban indítottunk és folyamatban vannak, zökkenőmentesen működnek, terveknek megfelelően, megfelelő finanszírozási háttérrel. 

Hogyan alakult a 2025-ös év a szovátai központot működtető Tokimpex számára?

Burus-Siklódi: Rendszeres a menedzsmenttel a kapcsolatunk, minden hónapban látjuk a bevételeket, kiadásokat, az időszakos mérlegeket. A 2025-ös év nem sok jót ígért, és az előre látott problémák be is következtek a vállalkozásoknak, és így a Tokimpexnek is.

Az energiaárak robbanása, az adókörnyezet miatt nem egyszerű ezt a központot működtetni, főleg nem úgy, hogy a cégnek nem a profit a célja, hanem az önfenntartás, és hogy az RMPSZ rendezvényeinek legyen megfelelő helyszínük. Világos, hogy a fenntartáshoz szükség van más források megkeresésére: ez a szállodai és a wellness részleg nyitott rendszerben való üzemeltetése hivatott a bevételeinket kiegészíteni.

Ha a Tokimpex az idei évet is rossz üzleti számokkal zárja, a hiányt milyen forrásból fogják fedezni?

Burus-Siklódi: December 12-én a vezetőtanácsunk elemzi a kialakult helyzetet. Egy nagyon intenzív, a korábbiaktól minőségben is eltérő marketing tevékenységet indítottunk be egy olyan profi cég bevonásával, mely segít az üzleti terv újrafogalmazásában. Nagy reményeink vannak ezzel kapcsolatban – ennek a jeleit már október óta érzékeljük, a szálláshelyek folyamatosan foglaltak, és mindenképpen keresünk valamilyen megoldást. Nem szeretnénk ezt a háttérintézményt felszámolni.

Most, 2025 őszén hogyan látja, szerencsés volt az a döntés 3-4 évvel ezelőtt, hogy ezt a központot egy wellness részleggel bővítik? Ma is belevágna egy ilyen fejlesztésbe?

Burus-Siklódi: Úgy látom, hogy ilyen kombináció (szálláshely és nyitott rendszerben működő wellness központ – vagyis olyan wellness amit nem csak az adott szálláshelyen megszálló vendégek vehetnek igénybe – szerk. megj.) Szovátán egyáltalán nem volt abban az időben, és jelenleg sincsen. Az volt az elképzelésünk, hogy ezt a rendszert más szálláshely-adókkal együttműködve igyekszünk élhetővé tenni. Igen, nem egyszerű ennek a fenntartása, de én nagyon reménykedem, hogy az új üzleti terv kidolgozása segít felfuttatni ezt a központot.

The post Befürdik a pedagógusszervezet a wellnesszel? appeared first on Átlátszó Erdély.

2019-ben a Pro Economica pályázatot hirdetett meg 3-5 csillagos szállodák építésére. „A pályázati felhívás célja a célterületen élők szülőföldön maradásának és boldogulásának támogatása a foglalkoztatottság és a vonzó turisztikai lehetőségek, szolgáltatások körének bővítése által” – fogalmazták meg a pályázat célját. 1,5 és 7,5 millió euró közötti összegeket lehetett pályázni, összesen 75 millió lejt szándékoztak szétosztani.

Végül minden pályázat nyert, tehát mindenki, aki pályázott, kapott (volna) pénzt. Csakhogy volt pályázó, aki visszamondta. Így végül 9 luxusszálló fog megépülni Székelyföldön magyar kormánypénzből.

Van-e rá igény? Vagy másra kellene inkább költeni ezt a pénzt?

Mikor erről a témáról beszélek ismerőseimmel, ez a leggyakrabban felmerülő kérdés, ezen vitáznak az emberek a legtöbbet. 

Egyik ismerősöm azt mondja, hogy Székelyföldön nagyon alacsony a szállodák kihasználtsága, és nem lesz jövedelmező a projekt. A másik azt, hogy igen, de a székelyföldi vendéglátás silány minősége miatt kevés a turista, és emelni kellene a szintet. 

Egy kollégám szerint nem létszükséglet a 4 csillagos szálló, és lenne sok olyan iskola, kórház, bármi, amire el lehetne költeni ezt a pénzt. De egy másik ismerősöm szerint létszükséglet egy adott szférának, mert mikor egy nagyobb luxusra vágyó vendégük jön, akkor Bálványoson kívül sehova sem tudják küldeni. 

Én, aki egész életemben sátorral jártam nyaralni, nem tudom megítélni vagy átlátni, hogy mekkora szükség van 4-5 csillagos wellness szállodákra, mivel fog járni, ha az eddigi 1 helyett 10 ilyen lesz Székelyföldön. Egy szaktanulmány talán segített volna ebben. Lehet, hogy felmérték az igényt, de a Pro Economicától semmiféle információt nem lehet kiszedni. Már annak is örülök, hogy egyáltalán válaszoltak egy levelemre, még ha nem is azt, amit kérdeztem.

Lukács Csaba kollégám a Magyar Hangtól, akivel párhuzamosan dolgoztunk ezen a témán, olyan felosztásban, hogy én inkább helyszíneltem, ő pedig inkább rendszerszinten vizsgálta a kérdést, konferencián találkozott ezekkel az emberekkel. Azt mondja, hogy nem volt semmiféle tudományos háttere az egésznek. Még a gyergyói egyetemmel sem egyeztettek, amelyik a turisztikai szakember-utánpótlást biztosítja. Ráadásul a befektetők javának, a bálványosi és a szovátai kivételével, nincs is tapasztalata szállodaüzemeltetésben.

Lehet, hogy tényleg csak az volt a céljuk, hogy megdobják az itteni barátaikat egy-egy nagy adag pénzzel? Vagy tényleg hatalmas igény van Székelyföldön ennyi luxusszállóra? Még nem látom át, addig még sok van, amíg meglátjuk, mekkora forgalmat bonyolítanak majd ezek a szállók. Ezért ebben az anyagban inkább csak arra szorítkozom, hogy megnézzük, kik mit építenek.

Titkolózásból jeles

Ahhoz, hogy átlássuk az egészet, írtam a Pro Economicának, és megkérdeztem tőlük néhány alapdolgot. Például mi volt a megfogalmazott célja ennek a pályázatnak? Vagy miért érezték úgy, hogy erre szükség van? Kik nyertek és mekkora összegeket? Vagy olyan részleteket, hogy melyik szállóban hány szoba, hány férőhely lesz, hány csillagos lesz, mi lesz egy-egy szálló helyi specifikuma, vagy az új hiánypótló tevékenység, amit az a szálloda hoz be a környékre, vagy milyen turisztikai csomagajánlattal állnak elő. Mert a pályázatban alapfeltétel volt, hogy a szálloda tevékenysége hiánypótló legyen, és ajánljon turisztikai csomagokat.

Kozma Mónika ügyvezető igazgató kedvesen válaszolt, de adatot egyet sem küldött, arra hivatkozva az alapítvány oldalán évek óta fent van a nyertesek listája, és hogy „a részletes adatokat, lévén, hogy üzleti érdekekről beszélünk egy elég szoros piaci versenyben, nem gondolom, hogy az Alapítvány dolga lenne a nagyközönség tudomására hozni.” Azt írta, az információkért keressem az érdekelteket. Nem sok, de annak is örülök, hogy egyáltalán válaszolt, értékelem ezt.

A Pro Economica oldalán nagy nehezen találok egy cím nélküli, egy „lista_sz-01” kódnév alá elbújtatott táblázatot, ami érdekesen sorolja fel a nyerteseket. Csak kódszámok, furcsa infók, sem egy projektnév, sem egy leírás, sem egy településnév, sem egy szállodanév, semmi. Az egyetlen használható infó a cégnév és az összeg.

Hogy akárki megtudja ebből, hol épülnek négycsillagos szállók, elő kell fizetnie egy cégadatbázisra, egy hétig azt kell bújnia, és közben telefonálgatnia körbe-körbe, hogy az illető cég hol épít szállót. De ha megnézem a Pro Economica nyerteslistáit, mind hasonlóak, úgy el vannak dugva az infók, hogy ne lehessen könnyen átnézni vagy értékelni őket. 

Az is nehezíti az átlátást, hogy egyszerre három valutában számolnak keverve. A pályázat kiírásában euróban adják meg a kérhető összeg alsó és felső határát, lejben adják meg a teljes keretösszeget, majd a nyertesek kihirdetésekor forintban adják meg a nyert összeget.

Írtam a cégeknek is, vagy a tulajdonosaiknak. Nem kérdeztem tőlük semmi olyat, ami titok kellene, hogy legyen. Hány szobájuk, hány férőhelyük lesz, hány csillagos lesz a szálló, mi lesz a sajátossága, a különlegessége, ki lesz a célközönsége, mennyibe kerül, és ebből mennyit ad a Pro Economica. Mikor lesz kész és mikor nyitják meg, mennyibe kerül majd egy szoba, és szeretnének-e még mondani valamit a szállóról vagy magukról. Ennyi.

A 9 szállóból 7 nem válaszolt egyáltalán, 1 megpróbált egyezkedni, de aztán elfeledett tovább kommunikálni, és egyetlenegy, a szentgyörgyi válaszolt érdemben. Ő sem küldte el a kért adatokat, de küldött egy pár filmet és újságcikket, amiből meg tudtam találni, ami érdekelt, sőt még annál többet is. Köszönöm nekik.

Hogy a többiek miért nem válaszoltak, nem értem. Többek között olyan emberek, akikről tudom, hogy jó fejek, például a testvérem volt osztálytársának a testvére. Látom, hogy tizenkétszer nyitotta meg a levelemet, mégsem válaszolt. Ez a politikai hovatartozásos mocsok, ez a végtelen polarizálódás elbolondítja az embereket. Most valószínűleg valaki okosnak gondolja magát, hogy kiagyalta ezt a zseniális döntést, hogy ne válaszoljanak. Mert ezzel aztán sokat értek el. Azt nem írom meg, amit ők szerettek volna, hanem csak azt, amit nem biztos, hogy szeretnének, de elő kell kaparnom azért, hogy helyettesítsem a hivatalos adatokat.

Nézzük sorra az épülő szállodákat. Hogy ne legyen harag, hogy ki kerül előre és ki hátra, a sorrendet az alapján állítottam fel, hogy ki mennyi pénzt kapott a Pro Economicától.

465 000 004 forint, B the Hotel, Sepsiszentgyörgy

Az egyetlen a kilenc szálló közül, amelyik már működik, vendégeket fogad. 2022. július 28-án adták át.

Egy volt munkásszállóból alakították ki. A blokk-jellege még most is erősen megvan, hiába próbálták egy picit felturbózni. És a környezete is olyan lepukkant lakótelepi.

De ha kintről nem is sikerült látványosan dobni az épületen, bent már teljesen más a helyzet. Az az érzése az embernek, hogy teljesen más világba került. Az uralkodó fekete, ami időnként érdekes fényekkel vagy ízléses fehér felületekkel találkozik, nem csak eleganciát, hanem intimitást is ad.

Érdekesek a fényjátékok a folyosón. Vagy nagyon látványosak a kontrasztosan megvilágított mohás falak a vendéglőben. Nagyon furcsa hangulatuk van, nem örülnék, ha a házamban lennének, de itt határozottan a luxus érzetét keltik. Úgy összességében „a lakberendező nagyon ott volt” hangulatot áraszt a hotel belseje.

Ehhez hozzáadódik az, hogy jó tágasak és kényelmesek a szobák (Lukács Csaba le is tesztelte, és igazolja ezt), a videók szerint 34 négyzetméteresek.

45 szobájuk van, ebből 3 apartman, egyszerre 90-100 személyt tudnak elszállásolni. 

A szálló kliensei között fontos helyük van a futballvendégeknek. Az országos babérokra törő Sepsi OSK-nak itt van az egyik főhadiszállása, például a sportolók itt töltik el közösen a meccsek előtti éjszakát. A vendégek elszállásolásában is fontos szerepe van. Lukács Csaba mikor itt aludt, akkor a szállóvendégek java a focihoz volt köthető, és az alkalmazottak is megerősítették a labdarúgás fontos szerepét a szálloda életében. 

Én csak a vendéglőjét teszteltem le, az ágyait nem. Jólesett, amit ettem, és nem is volt megfizethetetlenül drága.

A személyzet nagyon rendben volt, és még a kommunikációs osztályuk is jól vizsgázott, ők voltak az egyetlenek, akik használható információval szolgáltak ki.

Az üzlet a Compact SRL cégen fut, a tulajdonos Boér Lehel. Róla szentgyörgyi forrásaink azt mondják, hogy ügyes, talpraesett vállalkozó, a DEPO építőanyag-lerakat működtetésével kezdte kicsiben, majd önerőből nagyra nőtt. Egy adott ponton elérte azt a szintet, hogy érdekessé vált a helyi politikai vezetők számára. 

Most már eléggé elfogultan össze van fonódva a helyi és a magyar politikával, de jó ember maradt. A megnyitón, amin Kelemen Hunor is részt vett és beszédet mondott, Boér elmondta, hogy Antal Árpád, Szentgyörgy polgármestere ajánlotta neki a Pro Economicás pályázatot.

728 167 523 forint, Küküllőmezői házikók

Ez kakukktojás a nyertesek között, mert itt nincs kompakt szállodai egység, csak különálló házikók. Nem tudom, ez jogilag tekinthető-e szállodának, de gondolom, hogy igen, ha a Pro Economica elfogadta a 3-5 csillagos szállodák számára kiírt pályázatba. Ejsze nem csak a tulajdonosok két szép szeméért vették be.

Hogy kik a tulajdonosok, részben kiderül, ha elmondom, hogy ez a komplexum a nép körében úgy ismert, hogy „Verestóy varsági házikói”. Habár a terület nem Varságon van, hanem még Zetelakához tartozik, de ott van a Varság kezdetét jelző székely kapu előtt nem sokkal. 

A Küküllő Mező Camp nevű cég 75%-os tulajdonosa Verestóy Attila. Régen a szenátor kezdte el ezt a bizniszt, Isten nyugtassa, elhunytakor az azonos nevű fia örökölte meg a részét. A maradék 25% Gergen Barna nevén szerepel, aki egyben az ügyvezetője is a cégnek. Valamikor társtulajdonosként szerepelt a cégben a szenátor két bizalmasa is, Benedek Árpád Csaba és Ladányi Kinga, mindketten ismert szereplői az udvarhelyi közéletnek. 2020-ban adták át mindketten a 2,5%-ukat Gergennek, így lett neki az addigi 20%-ról a mostani 25%.

Gergen Barna nagyon érdekes figura. Sokat tudnak mesélni róla udvarhelyi forrásaim. Mindent nem írok le, onnan kezdem, hogy „Székely Robi idején a Híradónál volt gazdasági igazgató. Ott tanulták meg a könnyű pénzszerzést. Amíg az újságírók nem kaptak fizetést, ők helikoptereztek, autókat, elektromos bicikliket vettek maguknak a cégre” – mondja egyik forrásom. Más forrásaim megerősítik ezt az információt, sőt átküldik a feljelentést is, amit a cég utólagos vezetése tett a régi vezetők ellen.

Ilyenek szerepelnek benne, mint egy lízingr vett Audi A8-as, amit Székely csak úgy magával vitt, miután távozott a cégtől, egy havi 5900, majd 5100 lejért bérelt BMW X3, amit Gergen használt, vagy három bicikli, amelyek közül egyiket 25 202 lejért vásárolták 2013-ban (Gergen bicikliőrült, teszi hozzá egy forrásom). Meg sokszázezer lejes ok nélküli átutalások a saját cégeikre, s hasonlók.

„Akkor már a magyar alapítványi pénzeket költötték nagyüzemben”, mondja egy cégen belüli forrásunk. A feljelentés megtörtént, de végül nem vonták őket felelősségre, mert a cég csődbe ment, s a csődbiztos nem tartotta fenn a panaszt.

Gergennek Pro Economicás múltja is van. Ügyvezetője annak az Investar Property cégnek, amellyel 2,4 milliárd forintos támogatás nyert el az alapítvány „Mezőgazdasági termeléshez – és mezőgazdasági termékek feldolgozásához kapcsolódó beruházások támogatására” kiírt pályázaton, amiből megépítették Székelyföld legnagyobb, és Erdély második legnagyobb szárazáru-raktárát és logisztikai központját az Elan Trio (Merkúr áruházak, Szuper üzletek, C+C áruház) számára.

Hogy hogyan lehet ráhúzni egy nagyáruház raktárát a mezőgazdasági termelés és feldolgozás kaptafájára, nagy kérdés (fogadjunk, hogy a helyi termelők támogatása dumával), de Gergen rátermettségét bizonyítja, hogy neki sikerült. Vagy az is lehet, hogy nem annyira az ő tehetsége volt a siker oka, hanem az, hogy az Elan Triót birtokló Ráthonyi családnak (Reál üzletlánc, Traubisoda) akart kedveskedni a magyar kormány egy nagy raktárral.

Természetesen a Merkúr üzleteiben nem lett hirtelen sokkal több a helyi termelők által előállított zöldség (nemrég a Székely Falat szalámija is eltűnt a polcokról, az egyetlen termék, amiért a Merkúrba jártunk), de legalább van nagy raktáruk, ahova el tudják pakolni a sok importárut. Ahogy Verestóy házikói sem fognak négycsillagos szállónak kinézni, de legalább van pénz a befejezésükre, és még egy új biciklire is talán.

Ugyanis a szenátor halála után valamennyivel elfogyott a pénz, és az építkezés állt mostanáig. Varsági forrásaink szerint tavaly fogtak neki ismét a munkának.

Van még egy érdekes részlete az ügynek. Helybéli forrásaink szerint ez a terület, ahova Verestóy elkezdett építkezni, a PUG szerint olyan zóna, ahova nem szabad építkezni, mert gyakorlatilag a zetelaki víztározó árterülete. De hogy-hogy nem, arra az időszakra, mikor a szenátor az engedélyt megkapta, felfüggesztették ezt a tiltást, kiadták az engedélyt, majd visszajött a tiltás. Így most a szomszéd területekre a tulajdonosok nem tudnak építkezni. 

A telekkönyvi hivatalnál találkoztam véletlenül múlt héten Kozma Lajossal, Zetelaka alpolgármesterével, aki erre azt mondta, hogy úgy volt ez, hogy a régi PUG-ban nem szerepelt a tiltás, mert a tónak más szintjéhez (talán a lefolyóhoz, de nem biztos, hogy jól emlékszem) viszonyították a védelmi zónát. Verestóyék kikérték az engedélyt, majd utána megváltozott a PUG, mert a tónak most már a gátjához viszonyítják a védelmi zónát, vagy valami hasonló. Ezért nem lehet most már oda engedélyeket kiadni.

Én hiszek Lajosnak, mert kedves nekem az ember. Azzal a fenntartással, hogy ő is a szenátor bizalmasa volt, és mint ilyen, ha valami huncutság lett volna ezzel a védelmi zónával kapcsolatban, neki is benne lenne a keze minden bizonnyal. Most nincs időm arra, hogy minden dokumentumot kikérjek és ellenőrizzem ezt a dolgot, és ezt az anyagot sem akarom nagyon hosszúra engedni, de majd talán egyszer, ha unni fogom magam, körbejárom ezt a témát. Bizonyára érdekes lesz, hisz Zetelaka weblapján a 2013-as PUG-frissítésen már rajta van az új védelmi zóna, és a 2016-os szatelitfotón még nyoma sincs az építkezésnek, hatalmas fák vannak a telken. 

Nagy munkával előkaparok egy régi fotót is az archívumomból, amit még 2017-ben készítettem egy varsági kirándulásunk alkalmával, hogy egyszer majd még jó lesz. Látszik rajta, hogy 2015-ben kapták az építési engedélyt, és 2016-ban kezdték el az építkezést. Úgy, hogy 2013-ban már bizonyítottan a tiltott zónában volt a terület. Tehát valami tényleg fura itt, de most nem fogjuk feltárni. A táblán az is látszik, hogy a projekt címe „20 de case de vacanţă”, nem az, hogy „Hotel de ****”.

Az emailben elküldött kérdéseimre nem kaptam választ, ezért a létesítményről nem sokat fogok tudni mondani, csak ami a képeken látszik, s amit a helyszínen tapasztaltam. 19 darab ugyanolyan alaprajzú dupla ház van a telken, plusz kettő, ami nem olyan, mint a többi. Nagyon laza tempóban dolgoztak ottjártamkor, mintha nem sietnének sehova. Egy-két munkás benti munkálatokat végzett, mintha kábelt vezettek volna, egy markolós valamit piszmogott unottan, majd azt is abbahagyta, egy teherautósofőr pedig valami vesszőket vagdosott unalmában a folyóparton. Becslésem szerint még jó messze állnak a beindítástól, minimum hónapok kérdése.

Építkezést jelző táblájuk most nincs, mert épp új táblát csináltatnak, mondják, az építkezési engedély meghosszabbítása miatt. De emiatt nem akarok kötekedni velük, mert az építőcég képviselője nagyon kedves és előzékeny volt, s minden cégnevet elküldött WhatsAppon, ami a táblán szerepelne. És azt is megígérte, hogy ha majd készen lesz a táblájuk, azt is elküldi.

1 102 723 702 forint, Gyimesfelsőlok, SkiGyimes

A Forestaron nevű cégnek már a neve is sugallja, hogy fával kezdték el a pályafutásukat.

Szorgosan dolgozhattak, mert a gyimesi domboldalak elég kopárak, poénkodhatnánk, a szaharai favágós vicc alapján.

Egy helybéli ismerősöm úgy jellemzi őket röviden, hogy: „Bátrak, ügyesek, beindították a gyimesi turizmust.” Saját erőből jöttek fel, fából, EU-s pályázatból, állatfarmból. 

2014-ben kezdték a turisztikai pályafutásukat egy sípályával, aztán lett még egy sípálya. A nagy turisztikai berobbanásuk a nyári bobpálya volt, az országos szintű attrakció lett. De azóta is folyamatosan fejlesztgettek, minden évben valamit hozzáépítenek a komplexumhoz.

Ez picit kaotikusan történik, ahogy mifelénk szokott. És évről évre egyre kevesebb hely lesz a gyimesi táj meredeksége által lekorlátolt udvaron. Mostani látogatásomon az volt az érzésem, hogy be vagyok szorítva az új fejlesztések és az országúton elsuhanó kamionok közé. A játszótér két méterre van az országúttól, érzed az elhaladó kamionok szelét. A feljebb haladást gátolja a bérelhető kvadok sora. Látszik, hogy mindenből megpróbálnak pénzt csinálni.

Hogy a helyszűkét megoldják, az út túloldalára építettek egy hatalmas parkolót, ahol 10 lejért lehet parkolni. Elég fura gesztus, hogy a saját vendégeidet megfizettesd a parkolásért, de mi székelyek tudunk jó turisztikai húzásokat tenni, benne van a vérünkben. A nagy parkoló persze nem old meg minden problémát. Lesz itt még gond a helyhiányból, amit az épülő szálló csak fokoz.

Amint a képeken látszik is, a szállodaépítéssel úgy állnak, hogy a hotel épületét most burkolják kívülről, a wellness rész pirosban áll, a medencék pedig épp próbálnak kinőni a földből.

Egy ügyvezetővel beszélgetek a helyszínen, kedvesen megmutatja az épülő komplexum látványterveit, meg az építkezési táblát is, de sietős dolga van, úgy tűnik, ezért kérek tőle egy emailcímet, s megígéri, hogy válaszolnak a hotellel kapcsolatos kérdésekre. Emailcímet kettőt is ad, mindkettőre elküldöm a kérdéseket, de hiába, nem válaszolnak. 

Van ellenben két filmecske a Facebookon, ahonnan tudunk tájékozódni. Az egyiket a Pro Economica Alapítvány készíttette olyan RMDSZ-es stílusú reklámfilmként. Ez az egyetlen anyag, amit a Pro Economica közzétett az épülő szállodákról.

Nem sok adatot tudunk meg belőle, egy bácsi jó gyimesiesen elmondja, hogy ők csinálják, s a dolog megy.

A másik filmet egy Răzvan Pascu nevű román úriember készítette, aki tudott kérdezni is. Abból megtudjuk, hogy 32 szobás, 4 csillagos szálló épül és egy 150 férőhelyes wellness. 45-50 új alkalmazott fogja mindezt kiszolgálni. Drukkolunk nekik, hogy béjöjjön a biznisz.

1 345 794 087 forint, Tusnád, Veresvíz

Talán Veresvíz lesz a szálláshely neve a hely neve alapján, ahol épül. A hely pedig valószínűleg az ott lefolyó vöröses borvizes patakról kaphatta a nevét. Ez a Veresvíz ott van Tusnádfürdő csíkszeredai bejáratánál, ahol a tusnádfürdői Hollywood-felirat mellett egy kör alakú izéről csorog alá a víz.

Gyermekkoromban elvarázsolt az a hely, mindig csodáltam, ha arra utaztam, hogy milyen gyönyörű „vízesés” van ott. Most inkább úgy néz ki az egész, mintha egy gombáról lecsöpögő szennyvíz barna sztalaktitokat formálna, de többet nem mondok róla, mert nem akarom elvenni olvasóink étvágyát a gondolataimmal.

A fenti képen, ha benézünk a fák közé, láthatunk már egy sor épületet. Ezt építi most a Rafi SRL, azaz Rafain Zoltán a Pro Economica támogatásával. Rafainról a helybéliek sokat mondanak. A testvére polgármester volt hosszú időn át, talán 12 évig. Van, aki szerint testvérével együtt úgy ismert, mint „a tusnádi pityókabárók”. Mások felhívják a figyelmem, hogy a név ellenére a mi Rafainunk, testvérével ellentétben, nem a pityókából gazdagodott meg, hanem a fából. Közbirtokossági elnökként került faközelbe. Aztán a közbirtokosságok egyesületének is elnöke lett.

Rafain időközben a Csergő Zsolt-féle Fortuna lakóparknál is dolgozott ügyvezetőként, és megyei tanácsos is lett RMDSZ-es színekben, Borboly Csaba alatt, de onnan aztán az ANI kipakolta összeférhetetlenség miatt.

Mindemellett van egy kis panziója is Nagytusnádon. Több lábon áll, mint minden belévaló székely ember. Ha a Rafi cég weblapját megnézzük, tisztán látszik a négy menüpont: Szálláshely, Turizmus, Beton, Fa.

A medve kimaradt a felsorolásból, de az is fontos szerepet játszik Rafain életében, hisz ő a tusnádi medveparadicsom fővadásza. A Szent Anna vadásztársulat elnöke, amelyik többek között a Szent Ferenc Alapítvány otthonába fagyizni járó medvét likvidálta. Hozhattam volna más medvés példát is Tusnádról, mert van elég, de azért választottam ezt, hogy ne tudjon senki olyan kommenteket írni az anyag alá, hogy „végre leszálltatok Böjte Csabáról”.

Még egy annyit Rafainról, hogy egy nénike szerint, akit stoppal felveszek, jó ember és tisztelettudó.

Mit épít Rafain Veresvízre? Az ábra szerint lesz egy 50×15 méteres négyszintes főépület nagy medencével, és 20 darab 7×14 méteres manzárdos ház, mindenik külön dézsával. Mikor ott jártam, akkor érkeztek a dézsák. 

Akkora divat lett az utóbbi időben ezekből a dézsákból, hogy lassan el sem tudjuk képzelni, hogyan tudott meglenni pár évszázadig a vendéglátóipar dézsák nélkül. Vagy hogy a Bayer miért 30 milliós wellnesst épít a hatcsillagos remetei szállója mellé, miért nem dézsákat.

Ottjártamkor a nagy épületnek még a betonváza sem volt teljes. A faházak java már meg volt építve szerkezetileg, de bent még mindenik üres volt. Úgy látom, hogy időközben változott a terv a rajzhoz képest, mert csak 15 ház lesz, más elhelyezkedésben. 

Lukács Csaba a már említett konferencián azt hallotta, hogy év végére szeretnék tető alá hozni. 2200 négyzetméteres wellness egészíti ki, a vállalkozóknak 20 hektáros területük van. Kollégám ezzel a mondattal zárja jegyzeteit a konferenciáról: „bődületesen amatőr a tulaj, 1974-es tanulmányra hivatkozik”.

1 428 999 974 forint, Pongrác-tető, Oxygen Hotel

Az 1256 méteren fekvő Pongrác-tető a Gyergyót Gyilkostóval összekötő országút legmagasabb pontja. Tizenéve, mikor innen indultunk túrákra, még csak mézárusok voltak itt egy parkoló mellett. Aztán egyre több bódé települt ide, majd egy vendéglő is, amelynek kortárs szögletes stílusa kontrasztban állt a tájjal, de valahogy passzolt oda, nem tűnt nagyon zavarónak. 

Csakhogy általában úgy jár a természet az ilyen felfutott vállalkozókkal, mint a malacka a mesében a farkassal. „Engedd be csak az egyik hátsó lábam”, aztán a másik hátsó lábam, aztán a nemtudommit, s egyszer csak úgy állunk most, hogy: két sípálya, két felvonó, tubing pálya, hatalmas csúszdapálya, bobpálya, gyerek-vidámpark, fitness park, spa és ski-bar, két darab 7 emeletes szálloda, illetve egy 18 és egy 17 bungalóból álló park. És mindez egymás hegyén-hátán. Ez szerepel az urbanisztikai tervben, amit 2019-ben készíttettek, és mára már el is kezdték építeni.

Jelenleg az Oxygen Hotel és a két házikó-falu is épül.

Az építkezési táblán lévő képen látszik, hogy hotel is legalább ugyanannyira tájba nem illő, mint a vendéglő, csak másképp. És a házikókról is ugyanaz mondható el. 

Míg egy tájidegen elem a szűz tájban a kontraszt miatt lehet érdekes és vizuálisan tetszetős, sok-sok különféle stílusú, tájba nem illő elem lecsója már nem mindig ezt a hatást kelti. Nem akarok előre ítélkezni, ezért csak annyit mondok, hogy kíváncsian várom, hogy fog kinézni a világos rácsos kockahotel a fűrész-szerű, sötét nagyüveges vendéglővel és a bungalók sok kis tengerével, mindez átszőve egy nagy bobpályával és sok más pályával.

Ez az egyik bungalótenger, amit most karácsonyra szeretnének átadni. Az egyébként szép és ízléses kortárs „szürke kocka doboz nagy ablakokkal az erdőben” építészeti mozgalmat követi. Ami természetközeli és szabadság-hangulatot adó, ha a környező száz méterben nincs sehol senki. De így, hogy egymáshoz közel vannak a kuckók, két sorban, és az egyik teraszáról vagy bejárati ajtajától belátsz a másiknak a nagy ablakán, már oda az intimitás.

Vagy a hátsó sorban lakók nem annyira a tájat látják a teraszról, hanem inkább az első sor házikóit. Összességében nem rossz az ötlet, és még a kivitelezés is szép, de ott a helyszínen, a hátsó sorból előre nézve úgy érzem, picit túl sűrűre sikerült. Lehetett volna levegősebb, ha már az oxigénről nevezték el az egész komplexumot, és a bungalókat építtető cég neve is Nature Experience.

A nagy szálloda még csak az első emeletnél tart, messze van még a 7 emelet. És máris annyi olajat kifolyattak valami hordóból, amivel egy patak élővilágát lazán meg lehetett volna mérgezni. Ez az igazi Nature Experience. Hiába Oxygen a brand, a természetvédelem itt nem prioritás, úgy érzem. Szemét mindenfelé, nejlondarabok szertehajigálva a házikók körül, bomló polisztirénhegyek itt-ott, nem egy szívderítő látvány.

Környezetvédelmi problémák merülnek fel bennem ezzel a komplexummal kapcsolatban. Lukács Csaba mondta, hogy nézzük meg, nem lesz-e gond a vízellátással, hisz egy hegyen van az egész, honnan hoznak ki ide vizet és mit kell ezért feltúrjanak. Megkérdeztem egy szakit ott, azt mondta, ástak kutakat, lesz víz elég. Oké, majd meglátjuk. 

De mi lesz a szennyvízzel? Ez inkább a nagy kérdés. Mert a területrendezési tervükben, a PUZ-ban csak pár semmitmondó mondatban foglalkoztak környezetvédelemmel, és végül odaírták, hogy nincsenek problémák. De megtaláltam a szomszédos telek PUZ-át, amit Köllő Miklós készített. Picit alaposabb munka, szépen meg van fogalmazva benne, hogy mindkét irányba, Gyergyó felé is és Gyilkostó felé is a települések ivóvízgyűjtő területe van, „zonă de restricţie”.

Nyilván egy vendéglő vagy egy kisebb vendéglátó egység szennyvize nem tétel egy ekkora tájban, de itt két darab 7 emeletes szállóról és 35 házról beszélünk, plusz wellness, plusz a vendéglő és a különféle pályák klienseinek a vécéhasználata. És, habár minden apróság rajta van a PUZ térképén, például a tiszta víz aprócska pumpaháza is, víztisztító állomás nincs rajta, még ülepítő medence sem a szennyvíznek. Semmi, ami a szennyvízről szólna.

Mit tudunk a tulajdonosról? Balázs Csongornak hívják, mondják ott a munkások. Magyarországon befutott vállalkozó, az Inter Konstrukt tulajdonosa. A cég, amivel itt most építkezik, gyergyóremetei. Kérdem helybéli ismerőseimet, nem rokona Balázs Attiláéknak? De igen, mondják, de nem túl közeli.

A cégiratokban Balázzsal váltakozva Köllő Éva is szerepel, és Lukács kollégám szerint Köllő volt az, aki képviselte a céget azon a sokat emlegetett konferencián. Ahol elmondta, hogy az a tervük, hogy az átutazó forgalomból szerzik a klienseket. Aki betér hozzájuk. Bizonyára lesznek sokan, akik betérnek, Gyilkostó és környéke román turistaparadicsom. És a román turista sokkal bőkezűbb, sokkal, de sokkal szívesebben kifizeti a 4 csillagos szállót, mint a magyar. Szórja a pénzt nyaralás közben.

Én is szórtam a pénzt a Pongrác-tető felé vezető úton. Úgy elkezdett kopogni az autóm, hogy alig értem haza. 1600 lejbe került az autó javítása. Szörnyű ez az út, szerintem a megye legrosszabb országútja. Nem tudom, hogy nem sül le a képe azoknak, akik ezt évek óta ilyen állapotban tartják. A Pro Economica pályázatot írhatna ki turisztikai utak felújítására is. Amióta tudom magam, valamiért mindig a megye két legfőbb turisztikai attrakciójához, a Gyilkos-tóhoz és a Szent Anna-tóhoz vezető út volt a legrosszabb. 

1 508 354 228 forint, Bálványos resort

És mit ad Isten, ha már a Szent Anna-tóról beszélünk, a támogatás mértéke szerinti következő szálló pont ott van.

Bálványosék új szállodaépületet építenek a régi, nagy sikerű szállodájuk mellé. Azaz inkább fölé, mert ez egy hegyoldal. Habár a kérdéseimre hivatalosan nem válaszolnak, ott helyben az alkalmazottaktól megtudom, hogy a cél az, hogy különválasszák a gyerekes vendégeket. Az új épületben „junior suite” lakosztályok lesznek, és az oda épülő wellnesst is gyerekek számára alakítják ki. A régi nagy wellness felszabadul a gyerekterror alól.

Bálványoson is érzem az erőteljes bezsúfolódást és, hogy elegánsan fogalmazzak, ezt a totál eklektikus hangulatot. Míg a belső terekben, szobákban, wellnessben nagyon törekednek a letisztultságra és az eleganciára, addig kint a hely erősen furcsa képet mutat. Már a régi nagy hotelépület kinézete sem volt valami barátságos, egyik fiam mikor ránézett válogatás közben erre a képre, azt kérdezte: „mi az a hajó?”

De aztán építettek mellé lapostetejű wellnesst, cserepes tetejű házszerű épületeket, most pedig egy elegánsabb, de rideg második szállodaépületet gyerekeknek. Ha otthon csinálja ezt a lecsót valaki magának, bocsánatos bűn, de ehhez a szintű luxushoz passzolt volna, hogy egy jószemű építész kitalálja, miként lehet stílusosan egységesíteni valahogy a környéket. 

Meg ott van a zsúfoltság és a térhiány. Azt is értem, hogy mostanság nálunk a korlátlan növekedés a trend, de ez a csiricsáré zsúfoltság itt megöli az eleganciát, ami egy 4 csillagnál azért nem árt. Régebb Bálványos természetközeli helynek számított, ha kijöttél, akármerre fordultál, tér volt és természet. Most épületek és zsúfoltság, amit látsz. De az is lehet, hogy a mostani vendégeik már nem akarnak kijönni, csak a benti elegancia fontos nekik.

Mit tudunk az építtetőkről? A szálloda a Szarvadi Téglás család kezében van, 40% Lilláé, 30-30 Zsuzsannáé és Lórándé. Lóránd adminisztrálja. Azt kell tudni róluk, hogy a DOMO üzletlánc alapítói voltak, nagy kaliberű üzletemberek. Ez a szálloda vezetésén is meglátszik. Egyik turizmusban dolgozó ismerősöm így jellemzi őket: „Ügyesek nagyon. Maxolják ki a vendéglátást Erdélyben. Rakják fel Romániát a gasztrotérképre. Ez jót tesz a környéknek és a turizmusnak. Szarvadi ügyes üzletember, és nagyon emberi maradt.”

Jelenleg az épület kívülről szinte késznek néz ki, bent még sok munka van. Arra a kérdésemre, hogy mikor fogják megnyitni, az alkalmazottak azt válaszolják, hogy decemberre tervezték befejezni, de örülnek, ha január-februárban meglesz.

1 538 330 028 forint, Hampton by Hilton, Marosvásárhely

Ez a legfurcsább helyre épült szálló az összes közül. 

A nagyon ipari hangulatú környéket egy Kaufland és egy vasúti zóna zárja közre. Három hasonló stílusú épület van egymás mellett, ebből a középső a szálló.

A három épület mind a Multinvest érdekeltségébe tartozik. Habár a cég, amin a szálló fut, a Virtual Reality Zone nevet viseli. Tulajdonosa a Gogolák Hrubecz család, Margit és Zsolt. Zsoltról meséli egy közös ismerősünk: „Építészettel foglalkozik. Mindenütt épít, az egész országban. Temesváron szocializálódott, a román világban is otthonosan mozog. Sokat dolgozik ő is, a felesége is. Szakmailag kikezdhetetlenül profi. Komolyan gondolja az itthon maradást, és tesz is érte. Sok jó dolgot csinál. Sok pénze van és minden jó ügyet támogat. Borbély Laci futtatta be a politikába. A magyar kormánnyal való kapcsolata olyan, hogy inkább őt keresi a magyar kormány, mint ő a magyar kormányt.” 

Szubjektív vélemény, de akikkel még beszélek, mind körülbelül ezt mondják, hogy jó ember, profi, nagyon ott van, tesz a közösségért. A szálloda mellett a már kész épületben egy építész-inkubátorház működik, az első az országban.

Mit tudunk a szállodáról? Már szinte kész állapotban van, július 25-től lehet már szobát foglalni, 75 eurótól felfelé. 

A szobák kedvesek, de elég szűkek, vagonszerűek. Van egy 1 méter széles, helyenként még keskenyebb folyosószerű vonal, és onnan nyílik minden, a fürdő, a szekrény, az ágy, az asztal. 

Egy sima szoba területe 17 négyzetméter, ami kb. feleannyi, mint a szentgyörgyi szobák 34 négyzetmétere. De aki kicsi helyen is elfér, vagy szereti a szűk helyeket, mint én, annak tökéletes.

A kilátás izgalmas, a fotósok szeretni fogják. Sajnos vonatsípolás is jár hozzá az állomás közelsége miatt. Habár a hangszigetelése a szállónak a szokásosnál jobb, amíg ott tartózkodom, kétszer is sípol a vonat pont a szálló mellett, és hallom. Aki érzékeny a hangokra, szobafoglalás előtt nézze meg a vásárhelyi állomás menetrendjét, és vesse össze a saját alvási programjával. 

Amit még megmutatnék, az a hall dizájnja: bátor próbálkozás arra, hogy elkapja a káoszban rejlő rendet. Azért ide tudás kell, hogy ennyi mindent belezsúfolj, mégis nézzen ki valahogy. A kép május közepén készült, lehet, hogy azóta még mást is sikerült belezsúfolniuk.

2 095 575 616 forint, Crystal szálló, Szováta

Megérkeztünk a kétmilliárd forintos támogatások világába.

Zseniális a név, nagyon könnyen megjegyezhető. Mikor először jártam itt, s kérdeztem a nevét, többen is mondták az alkalmazottak közül, hogy Gyémánt. Aztán valaki mondta, hogy „nem Gyémánt, hanem Rubin, bocsánat”. Mikor másodszor jöttem, épp szerelték a feliratot: „Crystal”. A rangot az Y adja.

Beszélgettem egy menedzser-félével, egy portugál iparossal, Paulóval, aki hat nyelvet ismer, de a közös kettőn, románul és angolul alig-alig tudjuk megérteni egymást. Nagy dumás, félórát beszélt nekem arról, hogy milyen fontos egy szállodában a menedzser. „Lots of surpises will come.” De alig tudtam kiszedni belőle pár infót a szállóról. 4 csillag superior lesz a besorolása, mondta. 104 szobájuk van, 4 apartman, 1 elnöki apartman. Egy nagy és egy kis konferenciaterem. Medencék, masszázs, kezelés. A fő attrakciójuk a „tobogán”. A csúszda. Nincs itt a környéken senki másnak. 

Amint kint a hotel előtt fotózok, egy idős pár jön arra. Nézik a nagy piros csövet, a néni kérdi a bácsitól: „oare conducta asta ce face aici?” Magyarul: vajon ez a cső mit keres itt?

A helybélieket kérdem az utcán a hotelről. Senkinek nem tetszik. Egyik öreg mondja: „olyan kintről, mint egy bútorgyár, s az a cső, mint egy fűrészporlevezető”. 

Lukács Csaba szovátai forrásai is azt mondták neki, hogy az emberek fel vannak háborodva, hogyan lehetett az üdülő központjába egy ilyen ronda épületet rittyenteni.

Mikor kérdem az embereket az utcán, hogy jó lesz-e a hotel, azt mondják, hogy jó lesz, de jobb lett volna, ha parkolónak maradt volna. Mert az volt. A régi buszmegálló helyébe építették, ami az utóbbi időben parkolóként szolgált. Nagyon kell itt a parkolóhely, mert szezonban annyi az autó, hogy nincs hova parkolni. Eddig is gond volt, de most fel is számolódott a hotel alatti parkolóhely, ráadásul a hotel vendégeinek is parkolóhelyet kell majd találni.

A szálloda szobái picivel mintha nagyobbak lennének, mint a vásárhelyiek, de nem sokkal. Vagy csak levegősebbek, azért érzem nagyobbnak őket? Vagy azért, mert sokkal drágábbak, háromszoros az áruk? De legalább van teraszuk.

A szállót üzemeltető cég, a Quintus SRL, Káli Zoltán tulajdona. Káli Zoltánról a portugál menedzsere azt mondja, hogy nagyon jóban van a magyar kormánnyal, azért kapta a pénzt. Mikor elkezdem részletekről faggatni, megijed, s azt mondja, nem nyilatkozhat semmit, kérdezzem Kálit.

Helybéli forrásaink szerint Káli Zoltán Péter Ferenc embere. „Szovátán mindenki Péter Feri embere” – teszi hozzá egy forrásunk. Péter Ferenc Szováta volt polgármestere, jelenleg megyei tanácselnök. 

Káli helyi RMDSZ-es tanácsos is volt, és a helyi tanács városrendészeti bizottságának elnökeként azt nyilatkozta a Krónikának, hogy „azt szeretnénk, ha minden újjáépített ingatlan megőrizné a hagyományos stílusát. Ezt egy Kanadában élő beruházóval is sikerült megértetnünk, amikor rávettük, hogy újjáépített villája homlokzatát egészítse ki a jellegzetes, székely motívumokkal díszített faerkélyekkel”. Úgy tűnik, egykoron adott a szépségre is.

Káli a helyi vadásztársaság elnöke is (volt), a Népújság cikke szerint közösen adtak át díjakat Péter Ferenccel.

A Péter Ferenc – Káli Zoltán viszony annyiban érdekes a történetünkben, hogy Kozma Mónika, a hotelépítésre támogatást nyújtó Pro Economica Alapítvány vezetője alapítványi pályafutása elején, 2017-2018-ban még Péter Ferenc kabinetfőnöke volt a megyei tanácsnál. 2019-ben pedig már szállodák építésére osztogatott pénzt. Elég szoros és egyértelmű kapcsolatok.

A szállót már ebben a szezonban szerették volna felfuttatni. Paulo május közepén azt mondta, június elején elindítanák. De látszott, hogy nem fog sikerülni. Harmadik látogatásomra, július elejére sikerült csak, de ekkor is csak részlegesen: a szálloda részben és az étterem, de a wellness még nem. A hallban még szereltek a munkások.

Az alkalmazottak nem tűntek nagyon boldognak, lelkesnek vagy motiváltnak. Odamentem a recepcióhoz, egyik alkalmazott egy kuncsafttal volt elfoglalva, ketten álldogáltak és néztek ki a fejükből, de nem fordultak volna hozzám. Nagy nehezen pár perc múlva sikerült felhívjam magamra a figyelmüket, úgy, hogy hangosan megszólítottam őket. 

Megkérdeztem, hogy mennyibe kerülne éjszakánként, hogy mi haton, az asszonnyal és a négy gyerekkel eljöjjünk ide. Pár percig piszmogta a csávó a számítógépet, de nem sikerült kiszednie. Mondtam neki, ne kínlódjon, majd megnézem én otthon neten. Annyit tudott mondani, hogy két személyre 1200 lej egy éjszaka. 

Itthon rájöttem, hogy miért nem sikerült a recepciósnak megmondania, mennyibe kerül hatunknak a szállás: kiakad a rendszer, ha 2 felnőttet és 4 gyereket írsz be. Minden dátumra azt írja ki ár helyett, hogy foglalt minden szoba. Szörnyű, hogy diszkriminálják a négygyerekes családokat!

Azt is megkérdeztem, hogy a wellnessbe jöhetnek-e külsősök is, vagy csak szállóvendégek. Csak szállóvendégek, mondta. Július 14-én lesz az ünnepélyes megnyitó, akkor nyílik a wellness is.

Kívánunk sok szerencsét az új bútorgyárnak, csússzon le sok gyerekkacaj a fűrészporos csövön!

2 417 326 650 forint, Gyergyóremete, hatcsillagos búvóhely magánrepülős góréknak

Ez a legdrágább és legizgalmasabb szálló az összes közül. Forrásaink szerint nagy esély van rá, hogy ez legyen a magyar kormányközeli górék új búvóhelye, ahová lejárnak csajozni és kirúgni a hámból.

Mivel nemrég írtam egy bővebb anyagot erről a szállóról és több más remetei dologról, nem írnék le ide mindent, csak ide linkelem. Azzal a megjegyzéssel, hogy utána érdemes visszatérni ide, mert ez az anyag még nem ért véget.

Ez az egyetlen szálló az összes közül, amit úgy érzem, hogy ki kell majd próbálnom.

Nehéz idők

Eddig tartott a szállók és tulajdonosok felsorolása. Jelenleg 3 szálló van készen, a szentgyörgyi, a szovátai és a vásárhelyi. A többin ezerrel dolgoznak. De van olyan is, amin épp csak hogy dolgozgatnak.

Kozma Mónikának megígértem, hogy továbbítom egyik gondolatát, melyet szerinte „méltóképpen” hangsúlyoznom kellene:

„Ahogyan azt más üzleti ágazatban is tapasztalni lehetett, mind a világjárvány, mind a több mint egy éve dúló orosz-ukrán háború jelentős nehézségek elé állította az Alapítvány pályázóit, és éppen ezért büszkeséggel tölt el, hogy kitartó és tapasztalt vállalkozóink, ezen nehézségeket is legyűrve, néha a tervezettnél lassúbb ütemben, de haladnak a beruházások befejezése felé. A közeljövőben két szállodaberuházás átadójára is sor kerül, így immár 3 működő, új szálláshely várja az ide látogatókat, és további 6 esetében pedig jó ütemben haladnak a kivitelezések. Egy olyan időszakban, amikor főként erre a szektorra nehezedett nyomás, ez valóban becsülendő, és akár az Önök által tervezett cikkben is méltóképpen hangsúlyozandó eredmény.” 

Ezért kérem olvasóinkat, hogy tekintsenek el attól, hogy az építkezési engedélyek java lejárt már, az alapítvány által a pályázatban megadott határidő is rég lejárt már, és örüljenek, hogy egyáltalán haladnak ezek a beruházások. Tényleg nehéz idők járnak ezen a piacon. Hogy mitől lesz könnyebb az elkövetkező években, és miért volt érdemes luxusszállókkal megtölteni Székelyföldet ilyen időkben, nem tudom, de bizonyára tudja az, aki csinálja.

A műemlék szállók tovább rohadnak

Kozma Mónika levelében, amelyikben infókat nem ad, arra is utal, hogy segíthetnék ezeket a turisztikai desztinációkat vonzóvá tenni. Meg is ígértem neki, hogy a tőlem telhetőt megteszem, és igyekeztem is pozitívan viszonyulni a szállókhoz, amennyire oknyomozó újságíróként lehetett. De nem mindig volt könnyű. Mert hogy írjak vonzón egy olyan szállóról, ahova én nem mennék el, akkor sem, ha ingyen fogadnának?

Valami furcsaság lett ezzel a szállodaiparral. Ha megnézem az elmúlt kétszáz év trendjeit, a luxusszállókat általában a lehető legszebbre tervezték, és a városok központjába helyezték el. Ha megnézem a mostani nyerteseket, ipari és lepattant hangulatú helyekre, illetve a szűz természetbe próbálnak bezsúfolni nem feltétlenül odaillő épületeket. Tisztelet a kivételnek. Kérdés: száz év után ha utódaink ránéznek ezekre az épületekre, hányan fogják őket szépnek érezni, vagy építészeti értéknek tartani? 

Másik kérdés: kormányon lévő pénzszóróink miért hanyagolják el az évszázados műemlék épületeinket? 

A magyar állam a Manevin keresztül felvásárolt másfél tucatnyi épületet, köztük gyönyörű műemlék épületeket. Ott rohadnak évek óta, senki nem nyúlt hozzájuk. Ígéret rengeteg van, titkolózás még sokkal több. Hozzájuk közelebb álló ismerősöm mondja, hogy szervezkednek, akarnak nekifogni. Mozgás ellenben évek óta semmi. Azokból is négycsillagos szállókat akartak, de a nagy lendület a felvásárlás után elült. Nemrég körútra mentünk az ország nyugati részében, minden épület ugyanolyan állapotban van, amilyenben volt Váradon is, Szatmáron is, Nagybányán is. Szatmáron dicsekedtek, hogy lesz pénz. Jövőre választások vannak, s nem akarják elbukni emiatt, mondják ottani forrásaink. De haladás az semmi, de semmi, miközben folyamatosan hallani, hogy zárják el az Erdélybe vezető pénzcsapokat, mert nincs pénz. Székelyföldön hasonló a helyzet az épületeikkel.

Szép az, hogy vadiúj luxusszállókra adnak pénzt itteni barátaiknak. De a műemlékeket sem kellene hagyniuk összeomlani.

Ez a cikk a Journalismfund Europe támogatásával készült.

The post Na, kik kaptak ajándékba luxusszállót a magyar kormánytól? appeared first on Átlátszó Erdély.

Hogyan tud az abúzus túlélője újságírókhoz fordulni? Hogyan működik a Szent Ferenc Alapítvány Böjte Csaba vezetésével? Kik a felelősek az érzelmi, fizikai és szexuális visszaélések eltussolásáért? Milyen szervezeti kultúra ösztönözte az elhallgatást?

Miért hiányzott, hiányzik a szakértői hálózat és a rendszeres szupervizori tevékenység az alapítvány otthonaiból? És mi zajlott a cikkek közlése után összehívott szovátai találkozón?

A nyilvános eseményen az ügyet felgöngyölítő újságírók, Szabó Tünde (Átlátszó Erdély), valamint az anyagait a Mércén publikáló Kulcsár Árpád válaszolt Sipos Zoltán, majd az olvasók kérdéseire. A beszélgetésbe bekapcsolódott Máthé-Bogár Mónika, a visszaélések egyik szovátai túlélője, illetve az utolsó részhez csatlakozni tudott dr. Roth Mária professzor, a romániai gyermekvédelmi rendszer szakértője, a BBTE egyetemi oktatója.

Az on-line közönségtalálkozó hangfelvétele itt a cikkben, valamint YouTube-on és Spotify-on is hallgatható.

Az anyagok, amelyekről szó volt a beszélgetésen:

⁠Szexuális visszaéléseket tussoltak el Böjte Csaba gyermekmentő alapítványánál⁠ (Átlátszó Erdély)

⁠Böjte Csaba: „az árva köveket is nagyon tisztelem, szeretem”⁠ (Átlátszó Erdély)

⁠Többszörös szexuális erőszakkal vádolja a Szent József gyermekotthon volt vezetőjét Böjte Csaba alapítványának egykori neveltje 1. rész⁠ (Mérce)

⁠Szexuális abúzus, bántalmazás és gyerekmunka – ismét súlyos vádak merültek fel a Szent Ferenc Alapítvány egyik gyermekotthonának vezetője ellen 2. rész⁠ (Mérce)

⁠Egyre kevesebb gyereket és egyre több ingatlant gondoznak Böjte Csaba erdélyi alapítványai⁠ (Mérce)

The post Hogyan tártuk fel a Szent Ferenc Alapítványnál történt szexuális visszaéléseket? appeared first on Átlátszó Erdély.

Tavaly nyáron a bírósági ítélettel egy időben hoztuk nyilvánosságra, hogy 2016 végéig milyen súlyos visszaélések történtek a Szent Ferenc Alapítvány két, Hargita megyei gyermekotthonában. Az akkori cikkek hatására több fiatal keresett meg minket azzal, hogy hasonló érzelmi, fizikai és szexuális bántalmazást éltek át az alapítvány szovátai gyermekotthonában, csak ezek nem kerültek bíróság elé.

Őket az alapítványt vezető Böjte Csabának az a tavalyi reakciója háborította fel, amellyel a Hargita megyében közel tíz éven át bántalmazó nevelő esetét egyedinek állította be, és hangsúlyozta, hogy minden visszaélést jelentettek a gyermekvédelmi igazgatóságnak. A minket megkereső fiatalok szerint egyik sem igaz: a szovátai otthon hét éve elbocsátott vezetője bántalmazta őket, eltűrte a bántalmazó nevelőket, és az alapítvány nem jelentette a visszaéléseket a gyermekvédelemnek. Holott az alapítvány munkatársai és vezetője bőséges információval rendelkeztek a történtekről.

Fontos, hogy az alábbi történetek alapján ne általánosítsunk. Úgy gondoljuk, hogy az alapítvány gyermekotthonainak többségében nem történnek ilyen súlyos visszaélések, és a nevelők többsége lelkiismeretesen végzi a munkáját. Még a szovátai otthonban felnőtt gyerekek is több jó emlékről számoltak be, közös programokról, kirándulásokról, amelyek általában visszaköszönnek a napi sajtóból és az otthonok Facebook-oldalain. 

A szovátai abúzusok nem érvénytelenítik az ott vagy máshol jóindulattal, kedvességgel, hivatástudattal elvégzett nevelői munkát. Ennek a lenyomatát sok ember és sok kiadvány őrzi. Időnként azonban érdemes együtt látni a Szent Ferenc Alapítvány napos és árnyoldalait. A visszaélések feltárása segít megérteni az egyéni felelősség és a strukturális hiányosságok összefonódását, és megelőzni a hasonló eseteket. Például a tavalyi feltáró cikkek hatására és az alapítványnál dolgozó nevelők kifejezett kérésére azóta heti online képzésen tanulják, hogyan ismerjék fel a különböző bántalmazások jeleit a gyermekek viselkedésében. 

Jelenleg úgy látjuk, hogy az alább leírt esetek négy fő ok miatt történhettek meg:

1. a nagyobb gyermekotthonoknál az otthon vezetőjének szerepe meghatározó: ha eltűri az erőszakot vagy ő maga is él az erőszak bármely formájával, azzal kimondatlanul is erre bátorítja a munkatársait, hatalmi pozíciójával el tudja tussolni az eseteket, és elriasztja azokat a nevelőket és önkénteseket, akiket taszít a verbális vagy fizikai erőszak;
2. a nevelők krónikus alulfizetettsége és ami ezzel jár: fluktuáció, személyzethiány, kiszolgáltatott és / vagy alkalmatlan emberek felvétele nevelői munkára;
3. az alapítvány vezetője, Böjte Csaba nem mindig jelentette a nevelők visszaélését vagy a visszaélés gyanúját, holott ez kötelessége lett volna neki és a szovátai otthon munkatársainak is;
4. Böjte Csaba kimondva és kimondatlanul is az elhallgatás kultúráját honosította meg: az otthonbeli jelzéseket nem vette komolyan, a nevelőket arra biztatta, hogy csak a rájuk bízott gyerekekkel foglalkozzanak, azzal ne, hogy más nevelők hogyan viszonyulnak a gyerekekhez ugyanabban az otthonban. A belső nyilvánosságban kiderült visszaélések utáni lépéseit pedig nem tisztázta az érintett otthon munkatársaival vagy az érintett gyerekek iskolájával.

Szexuális bántalmazás a szovátai otthonban

„Azt éreztem, mindenki úgy néz rám, mint egy véres rongyos rongyra, és hetekig, hónapokig, amíg iskolába jártam, mindenki lenézett. Csak lesütöttem a fejemet, és úgy mentem az úton, útfélen, mindenhol. Ami borzasztó rossz érzés volt, úgyhogy senki nem volt mellettem, egyedül voltam maradva” – mesélte az Átlátszó Erdélynek adott videóinterjúban Máthé-Bogár Mónika. 

Mónika 14 és 17 éves kora között élt a Szent Ferenc Alapítvány szovátai gyermekotthonában. Elmondása szerint 15 éves korában többször szexuális kapcsolatra kényszerítette az otthon akkori vezetője. 

„Itt az iskolában erről nem volt szó. Legalábbis nincs tudomásom róla. [Az otthon akkori vezetőjéről] csak ezt az egyet tudtam, hogy odatette dolgozni őket büntetésből, ha valamit nem úgy csináltak, ahogy ő mondta” – nyilatkozta Mónika iskolájának igazgatója, Vass Ferencz.

„Aztán azt hallottam már csak, hogy elbocsátották az illetőt. Tehát, hogy megvádolta Mónika ezt a nevelőt, hogy … nem hogy bántalmazta, nem így volt… hanem hogy ott összejöttek, vagy valami ilyesmi” – emlékezett vissza Mónika volt osztályfőnöke.

Nem volt hivatalos, de mindenki tudott róla, és mindenki tagadni fogja, mondta az Átlátszó Erdélynek az iskola egy volt alkalmazottja. Egész pontosan így zajlott a párbeszéd a névtelenséget kérő forrás és köztünk:

– Mit tudtak arról, hogy miért rúgták ki? Vagy miért került el onnan?
– Hát azért, mert visszaélt és erőszakolta a lányokat.
– Így általánosan, hogy a lányokat?
– Igen.

Azzal, hogy a Böjte Csaba vezette Szent Ferenc Alapítvány egyetlen alkalmazottja sem jelentette a visszaélést a hatóságoknak, egyáltalán nem tudták megakadályozni, hogy kiszivárogjon a hír a városba. Hivatalos kivizsgálás helyett az eltussolás megalázottsághoz, kirekesztettségérzéshez, illetve félinformációkhoz és pletykákhoz vezetett.

Mónika azért is fordult az Átlátszó Erdélyhez, hogy véget vessen a pletykáknak, és saját szavaival mesélje el, mi történt vele. Hogy tisztázza, amit a kamaszkorában érzett szégyen és düh miatt nem tudott teljesen felvállalni.

Az alábbi videóinterjút 2022 augusztusában rögzítettük. Azóta többször felajánlottuk Mónikának, hogy névtelenséget biztosítunk számára, ha inkább azt szeretné. Következetesen kitartott eredeti szándéka mellett, hogy névvel és arccal vállalja fel a történetét. Ahogy maga is elmondja a videóban, azért, hogy mások is merjenek beszélni az őket ért abúzusokról.

Mivel az ügyészség vádemelés nélkül zárta le a nyomozást, ebben a cikkben nem fogjuk megnevezni a férfit, akiről Mónika beszél a videóban. A felvételen is elhalkítottuk az ő és felesége nevét. Az illető férfi viszont épp eleget tett annak érdekében, hogy megalapozza a gyanút a szovátaiakban, ahogy az lejjebb kiderül.

A szovátai otthon

Mónika 14 évesen, 2014 augusztusában került a szovátai Szent József Gyermekvédelmi Központba. Addig nevelőszüleinél lakott egy Nyárád menti faluban. Őt magát is váratlanul érte, hogy nevelőanyja elvitte a szovátai gyermekotthonba. Szeptember közepén aztán onnan kezdett szakiskolába járni.

A szovátai otthon egy nagy udvaron több, különálló épületből áll. A kapuhoz legközelebb az adminisztrációs épület esik, majd következik a konyha és az ebédlő. Akik befejezték az általános iskolát, azok akkoriban hátraköltöztek, mesélték az otthon volt neveltjei és alkalmazottjai. 

Az udvar közepén húzódó, hosszú épületben 9 lakrészt alakítottak ki, itt laktak a „kicsi családok”. Ezekben a családokban egy nevelő vagy nevelő házaspár gondoskodott családonként 8-11 gyermekről. A lányok és a fiúk külön családokban éltek. Tíz éve akár kétéves gyerekeket is befogadtak, most már csak 7 éven felülieket fogadnak. 

Akik elkezdték a közép- vagy szakiskolát, azok az udvar hátsó épületébe költöztek. Itt 4-5 ágyas szobákban laktak külön a lányok és a fiúk, és itt voltak a vendégszobák is. Akkoriban a 30-32 kamaszt egyetlen házaspár felügyelte, ők is itt laktak saját gyermekeikkel együtt. A feleség Déván nevelkedett ugyancsak a Szent Ferenc Alapítvány otthonában, a férj állatokat nevelt a saját istállójában és az otthonban is, illetve egy idő után Böjte Csaba őt bízta meg az egész gyermekotthon vezetésével.

A kamaszok elkülönítésének egyfajta kollégium jelleg kialakítása volt a célja, és hogy szokják az önállóbb életet, mondta az Átlátszó Erdélynek Bojoievschi Éva, aki pár évvel korábban, frissen végzett pszichopedagógusként került az otthonba, hogy segítse a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekeket. A ház vezetőjének kérésére azzal is megbízta Böjte Csaba, hogy tegye gördülékenyebbé a kommunikációt a nevelők és a ház vezetője között, mondta az Átlátszó Erdélynek. Később ő vállalta fel a gyermekek legális elhelyezésével járó rengeteg papírmunkát. 2016 tavaszán pedig, miután kitört – majd némileg elült – a botrány, ő vette át a ház vezetését. Az otthonból 2017 őszén távozott, a koordinátori tisztségből 2018-ban.

Mónika története

Mónikát az otthonban a ház akkori vezetőjének a felesége fogadta. Házimunkával járó feladatokat adott Mónikának, és gyakran kiröhögte, kigúnyolta, amiért a frissen odakerült lány még nem tudta, hogy hol van a konyha vagy a mosoda, ahova épp küldte, mesélte Mónika. Vele akkor az a pár tinédzser állt szóba, aki a nyári vakációban is az otthonban lakott.

Mónika 2015 nyarán kezdte érzékelni, hogy a ház vezetője másként viszonyul hozzá. „Kezdett elég furcsán beszélni velem, mindig ilyen félreérthetően, meg többször is, hogy ha például lehajoltam valamiért, akkor mindig odajött hozzám, és értette hozzám a nemi szervét, vagy mikor öltöztem át, ő mindig pont akkor jött be a szobába vagy a fürdőszobába” – mesélte. 

Akkoriban ezt Mónika igyekezett azzal letudni, hogy mindegyikükkel így viselkedett. A lányokat fogdosta, időnként tépkedte a melltartójuk pántját, de csak akkor, ha legfeljebb csak a kamaszok voltak jelen, idézte fel Mónika. Nekünk két, névtelenséget kérő volt nevelő is megerősítette, hogy az otthon vezetője fogdosta a lányokat.

Legalább tíz lánynál próbálkozott, erősítette meg egy névtelenséget kérő, Mónikánál valamivel idősebb lány. Nála például egy-két hónapig próbálkozott a férfi, de határozottan visszautasította. Megalázó szexuális megjegyzéssel válaszolt, amikor a lányok haza akartak menni hétvégére: „Mindig az volt az első beszólása is, hogy miért akarsz hazamenni, azért, hogy terhes legyél, meg hogy hozzál egy bitangot?” – emlékezett vissza ez a forrásunk. „Mikor kifogyott az írószere egy csajnak […], s kért egy írószert, nem a kezébe adta, hanem így a mellei közt becsúsztatta neki” – illusztrálta a forrásunk, hogy időnként mennyire hétköznapi formát öltött az abúzus.

Ezeket nem merték elmondani a feleségének vagy más nevelőnek. A házaspár mindkét tagjától féltek: a férjtől a vezetői pozíciója és szidalmai miatt, a feleségtől pedig azért, mert még durvábban alázta őket, mint a férje, és időnként megpofozta a lányokat, vagy húzta a hajukat.

Néhány részlet a nekünk adott interjú után több hónappal jutott Mónika eszébe. Most azt sejti, két dolog miatt tűnhetett ő fel a ház vezetőjének. Egyrészt ő volt az egyetlen lány, aki járt ki vele és pár nagyobb fiúval a mezőre vagy hátra az állatokhoz dolgozni, mert ezt a munkát megszerette még otthon. Másrészt a ház vezetője lett a keresztapja 2015 májusában. Előtte „örökké csúfságolt és megszégyenített”, mesélte Mónika, illetve néha ordítozott vele és szobafogságra küldte.

Azon a nyáron Mónika kimehetett egy ausztriai házaspárhoz nyaralni az alapítványnál nevelkedő más fiatalokkal együtt. Úgy értette, hogy jutalomként azért, mert sokat dolgozott. Azt viszont máig nem érti, miért címkézte őt már akkor a szalontai ház vezetője, aki elkísérte őket, és miért nézte le őt annyira az Ausztriában élő, magyarul beszélő házaspár, hogy még matracot sem kapott, ahova lefeküdjön.

A rossz élményként megmaradt nyaralás végét a ház vezetője azzal tetézte, hogy nem ment ki Mónika elé az állomásra, hogy elvigye Szovátára, miután Mónika egyedül vonatozott Váradról Vásárhelyig. Kiröhögte, mikor Mónika elmondta, hogy zaklatták a vásárhelyi állomáson. Este érte küldte egy vásárhelyi ismerősét, ő maga pedig csak késő éjszaka ment Mónika után, hogy visszavigye az otthonba. 

A megalázás miatt Mónika nagyon haragudott, mesélte. Úgy gondolta, hogy a ház vezetője azért kezdett aztán édességet venni, fagyit hozni neki, hogy így engesztelje ki. Kérdezgette, beszéltette Mónikát az ebédlőben, miközben mások, még a kicsik és a felnőttek számára is megtiltotta, hogy beszélgessenek az étkezések alatt. 

Egy incselkedőnek szánt ebédlői jelenet után Mónika azt látta, hogy az egyik kicsi család nevelője nagyon elgondolkodik. Aztán ez a nevelő kezdett szépen beszélni vele, hívta kirándulni a gyerekekkel, akikre ő vigyázott, mesélte Mónika. Ősszel ez a nevelő egy másikkal együtt odament hozzá megkérdezni, hogy mi van, de nem bízott bennük, nem mondott nekik semmit, még a megalázó ausztriai kirándulásáról sem, mondta Mónika. Úgy vélte, azért érdeklődnek, mert ő akkor haragudott mindenkire, és mindenkivel veszekedett.

2015 decemberének egyik estéjén Mónika egyik osztálytársa kihívta őt cigarettázni, ami tilos volt, büntetés járt érte. Igyekezett csendben visszaosonni a szobájába, de a sötét nappaliban tartózkodó házvezető észrevette, megszidta, és megfenyegette, hogy visszaviszi a gyermekvédelemhez, amiről Mónika addig csak rémhíreket hallott. 

Mónika visszaindult a szobájába, de nem ért még el az ajtóig, amikor a ház vezetője visszahívta. Mónika szerint a férfi gyakran fenyítette így a fiúkat, hogy elengedte, majd visszahívta és megverte őket.

„És én azt hittem, hogy azért hív vissza, hogy ott agyonüssön. És így remegve mentem vissza, és ott feküdt az ágyon, és mondta, hogy térdeljek le” – mesélte Mónika. Elmondta, a férfi ekkor arra kényszerítette, hogy őt szexuálisan kényeztesse, miközben természetesként állította be, hogy egy 30-as férfi visszaél egy 15 éves lánnyal, akinek ráadásul ő a hivatalos nevelője. Ekkor zsarolta meg először, hogy ne beszéljen erről senkinek. Mi több, ha lefekszik vele, akkor nem viszi vissza az állami gyermekvédelemhez. 

Mivel Mónikának azt mondta, ő a hivatalos gyámja, és bármikor rendelkezhet a sorsával, illetve Mónika addigra már látta agresszíven is viselkedni a férfit, nem szólt senkinek. Következett a téli vakáció, amikor Mónikán kívül csak páran maradtak az otthonban. Napközben kerülte a férfit, igyekezett nem a szobájában tartózkodni, hanem az udvaron vagy a konyhán dolgozni. A későbbi napokról így számolt be Mónika:

„De este így is, úgy is muszáj volt bemenjek. Bejött ő is, halkan becsukta az ajtót, és egyszer én csak láttam, hogy kezd vetkőzni ott nekem, és ő is odajött, leültetett az ágyra, kezdett vetkőztetni. Én egyszerűen nem tudtam, össze voltam zavarodva, nem tudtam, hogy most akkor mit akar tőlem, vagy miért csinálja ezeket, és lefeküdt az ágyra, és azt mondta nekem, hogy én… hogy én kényeztessem őt, és orálisan elégítsem ki.

Én nem volt mit csináljak, én csináltam azt, amit mondott, mert féltem tőle, tudtam, hogy mire képes. És utána megtörtént az aktus. Én ott ültem az ágyon, ő fogta magát, kirohant az ajtón, bevágta az ajtót maga után. Én egyszerűen nem tudtam, hogy mit csináljak. Ott ültem meztelenül, cserbenhagyva, meggyalázva, így betakaróztam, és csak sírni kezdtem. Egyszerűen utáltam magam, szégyelltem magam, szégyelltem a testemet.

Egy… egy rongydarabnak éreztem magam, egyszerűen nem volt utána többet már önértékelésem, nem volt már becsületem, mert tudtam, hogyha ez kiderül, akkor bajok lesznek. […] Nem tudtam tükörbe nézni, szégyelltem magam, állandóan csak sírógörcsök kaptak el. És hát ezután minden áldott este bejött a szobámba, mert nem mondtam, gondolom azért, mert nem mondtam senkinek semmit, mert egyszerűen nem tehettem. 

Utána körbevitt minden vendégszobába. Mindig hozta a kulcsot, halkan becsukta az ajtót, és bezárta, hogy ne tudjak kimenni. Minden alkalommal egyszerűen minden undorító dologra reavett, amire csak rá tudott venni. És hát már látta ő is rajtam, hogy én már nem bírom, egyszerűen már nem bírom. Mert nappal eltelt, mert jó volt, lent a konyhán a szakácsnő is rendes volt velem, szépen beszélt, és elvoltam, de már mikor közeledett az este 6-7 óra, már reszkettem, már minden bajom volt.”

Mónika szerint a férfi is észrevette, hogy mennyire emészti magát, ezért napközben is kezdett szépen viselkedni vele, még ha másokkal gorombán is beszélt. Még a feleségére is rászólt, ha a nő „csúful beszélt” Mónikával, vagy „meg akarta tépni”. Az addig nem tapasztalt kedvesség és figyelem miatt Mónika kezdett érzelmileg kötődni a férfihoz, ahogy ezt később elmesélte. Egyszer próbált meg ellenállni, akkor két napig a férfi ismét gorombán beszélt vele, dolgoztatta és éreztette, hogy ha Mónika nem utasítja el, akkor ő ismét kedves lesz hozzá.

A téli vakáció vége felé az egyik lány hamarabb visszatért az otthon kamaszok lakta részébe, mint a többiek. Mónika megegyezett vele, hogy ha legközelebb hallja a nevelőjüket közeledni a szobájához, ír ennek a lánynak, hogy jöjjön át, és kapja rajta őket, hátha akkor a férfi abbahagyja. Az eleje úgy történt, ahogy Mónika eltervezte: a lány benyitott és meglátta őket. A férfi kiküldte, de utána nem úgy alakultak a dolgok, ahogy Mónika szerette volna. A nevelője továbbra is kihasználta őt, a másik lánnyal pedig „nagyon csúful beszélt, és a feleségét is uszította rá”. Ami azt jelentette, hogy a felesége is kiabált a lánnyal, gúnyolódott vele, megcibálta.

Mivel a nevelőjük Mónikával teljesen másképp bánt, a szemtanúnak behívott lány megharagudott Mónikára, és elmondta az otthonban, hogy mit látott. Mónika szerint fokozatosan derült ki a visszaélés: előbb a kamaszok tudták meg, majd egy-két hét múlva a kicsi családok nevelői, akik az elülső épületben laktak. Nekünk két, névtelenséget kérő társa is azt mondta, hogy ekkor magától Mónikától tudta meg, hogy közös nevelőjük szexuális kapcsolatra lépett vele.

A visszaélések folytatódtak, amíg még csak a hátsó ház lakói tudtak róla. Mónika felidézte, hogy amikor már mindenki visszatért az otthonba, és hétvégén este filmet néztek, utána a közös esti ima alatt nevelője jelentőségteljesen szorította meg a kezét. Ő hiába igyekezett a szobatársaival bemenni a szobájába, a férfi mindig visszahívta, és valamelyik vendégszobába terelte. A többieknek pedig tilos volt elhagyniuk a szobájukat.

Szerettünk volna beszélni a tanúval és a ház volt vezetőjével, hogy tőlük is megtudjuk, mire és hogyan emlékeznek. A lány egyetlen megkeresésünkre sem válaszolt. A férfit kétszer felkerestük az otthonában, mindkétszer azzal küldött el, hogy nem akar mondani semmit. Ha bármelyikük később nyilatkozni szeretne, nagyon szívesen teret adunk a mondandójuknak.

Mindenki másképp emlékszik a részletekre

Megkerestünk több volt és jelenlegi nevelőt, illetve olyanokat, akik Mónikával együtt nevelkedtek akkor az otthonban. Így több változatban ismertük meg a visszaélések kiderülése után történteket. Igyekszünk jelezni az eltéréseket ott, ahol hivatalos dokumentumok vagy egybehangzó állítások hiánya miatt nem tudtuk megállapítani, melyik változat áll közelebb a valósághoz. 

Releváns hatósági dokumentumok akkor keletkeztek volna, ha a ház vezetőjének főnöke, Böjte Csaba, vagy valamelyik szovátai munkatársa azonnal értesítette volna a hatóságokat a szexuális visszaélés gyanújáról. Erre a 2004-es gyermekvédelmi törvény 89. cikkelye kötelez mindenkit, aki szakmájának jellege miatt kapcsolatba kerül az érintett gyermekkel. A már 2004-től érvényes cikkely a gyanút említi, azaz akkor is értesíteni kell a gyermekvédelmi hatóságokat, ha az illető gyermekkel dolgozó felnőtt nem tud megbizonyosodni, hogy a visszaélés megtörtént-e vagy sem. 

Ez azonban Mónika esetében nem történt meg, bár Böjte Csaba még tavaly is úgy beszélt vele, mintha ő, az alapítvány vezetője tett volna feljelentést. Holott Mónika tudta jól, hogy ez nem igaz.

Ő úgy emlékszik, hogy először egy pszichológus hallgatta meg őt, majd a nevelőjét, és azután szóltak Böjte Csabának. Mónika elmondása szerint mielőtt bement volna a pszichológushoz, a ház vezetője félrevonta őt a mosodába, és a lelkére kötötte, hogy tagadja le, hogy történt köztük szexuális kapcsolat. Mónika szerint a férfi tisztában volt a kapcsolat esetleges büntetőjogi következményeivel. Mónika igyekezett tagadni a pszichológus előtt, de a pszichológus hamar rájött, hogy hazudik.

„Kérdezgetett, én meg ideges voltam, és egyszerűen nem tudtam, mit mondjak, hogy nekem azt mondta [a házvezető], hogy én tagadjak le mindent. És egyszerűen már annyira a kérdéseivel úgy sarokba szorított, hogy már nem volt amit tenni” – mondta Mónika. Úgy véli, ez a pszichológus egyértelműen megbizonyosodott a szexuális visszaélés megtörténtéről.

Ezt a pszichológust Mónika később és tőlünk függetlenül Kolozsvári Tibor személyében azonosította, aki akkor a Szent Ferenc Alapítvány tusnádfürdői gyermekotthonát vezette. Kolozsvári Tiborral mi tavaly beszélgettünk a Hargita megyei visszaélések kapcsán, mert a kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélésekért alapfokon elítélt K. Sz. öt évig a Kolozsvári vezette otthonban dolgozott. Kolozsvári akkor nekünk elmondta, hogy ugyan pszichológusi végzettsége van, de soha nem praktizált ezen a területen.

Mónika tavaly ősszel emailben kereste meg Kolozsvárit, hogy ossza meg vele, pontosan mire emlékszik abból, amikor 2016 elején meghallgatta őt és a nevelőjét, a szovátai otthon akkori vezetőjét. Minden információ felelős kezelője az alapítvány vezetősége, hárította el a megkeresést Kolozsvári a válaszában, amelyet Mónika mutatott meg nekünk. Azt viszont megígérte, hogy tanúskodni fog, ha egy további vizsgálat ezt kéri. Mi is meg szerettük volna kérdezni Kolozsvárit az akkori belső vizsgálatról, de telefonos megkeresésünkre nem válaszolt.

Mónika úgy emlékszik, Kolozsvári meghallgatta az otthon vezetőjét is, aztán hívták Böjte Csabát. Az otthon pszichopedagógusa, Bojoievschi Éva íratott vele egy nyilatkozatot, amit aztán lediktált neki románul. Mónika ebben a nyilatkozatában tagadta a szexuális visszaélések megtörténtét. Emlékei szerint pár nap múlva Bojoievschi Éva elvitte a helyi nőgyógyászhoz azzal, hogy ez egy fontos vizsgálat, és ott kiderült, hogy már nem szűz. „De utána nem történt semmi. Se a gyermekvédelmet nem hívták ki, se a rendőrséget, semmit” – mondta Mónika.

Két-három hét múlva a házvezető és családja kiköltözött az otthonból, Mónikát azonban nem hagyta békén. Üzeneteket írt neki, az utcán pedig autóból követte, ha Mónika lekéste az iskolatársait, és egyedül ment az iskolába. Egészen az iskola kapujáig követte, mesélte Mónika. Ezért igyekezett a többiekkel menni, ha pedig nem sikerült, akkor időnként szólt egy idősebb fiúnak, aki sikertelenül próbált udvarolni neki, hogy kísérje el az iskoláig. Az akkori udvarló maga is megerősítette, hogy látta, amint az otthon volt vezetője autóból követi Mónikát.

A pszichopedagógus változata

Bojoievschi Éva teljesen másként emlékszik a részletekre: „Amikor kiderült az eset, éppen utaztam, és az egyik munkatársam felhívott telefonon, hogy Te hallottad, hogy mit beszélnek? Mondom: nem. És akkor kezdte mondani. Mondom: Menj el na. Hazamegyünk, és akkor megbeszéljük. […] és hát mi is reszkettünk, mert hoppá, most mit csinálunk, vagy hogy lesz. És akkor így összeültünk egy páran, hogy akkor mi legyen. Ha a lány odajön hozzánk, vagy odajön egy nevelőhöz és elpanaszolja, az más, de hogy így vidáman elmeséli [a szobatársainak], hogy ez volt, az volt, meg amaz volt. […] Most nem tudtuk, hogy ez menőség akar lenni, vagy tényleg valami történt. Mondtam a nevelőknek, nem baj, akármi van, de én ezt Csaba testvérnek elmondom, mert a házvezető nem tud lépni, mert pont a házvezetőt érinti.”

Bojoievschi Évával kétszer is beszéltünk, ugyanis tavaly nyár óta annyi részlet derült ki több változatban, hogy nem tudtunk mindenre rákérdezni egyetlen alkalommal. Ő úgy emlékszik, Böjte Csaba megígérte és el is jött akkor Szovátára. De még előtte a tudtával és engedélyével elvitte Mónikát a helyi nőgyógyászhoz. Azt mesélte, úgy akarta intézni, hogy a ház vezetője erről ne tudjon, ne fogjon gyanút.

Hasfájás miatt kért a városban praktizáló háziorvostól küldőpapírt nőgyógyász szakorvoshoz, Mónikát pedig abból az üzletből kéreztette el, ahol akkor a szakmai gyakorlatát végezte. „Féltem. Olyan helyzetben voltam, hogy féltem, nem tudtam, hogy járjak el. Éreztem, hogy ezt a lányt valahogy meg kéne vizsgálni, hogy nyugodjon meg ő is, meg mi is. Azt mondta, jó, és akkor küldött egy trimiterét (küldőpapírt – szerk.megj.) a nőgyógyászhoz. És akkor Mónikát felkészítettem. […] Bemegyünk a nőgyógyászhoz, és mikor mondom, hogy mit kéne megvizsgáljon, majdnem leharapta fejem, hogy hát ez nem így működik, a törvényszéki nőgyógyászhoz kell menni, és ahhoz a törvényszék kell adjon küldőpapírt. Én csak azt vizsgálom meg, amit itt ír a papíron. Megnézte ECO-val a hasát, azt mondta, nem terhes. Mondom, jó, köszönöm, s ennyi volt” – emlékezett vissza az epizódra Bojoievschi.

Kérdésünkre, hogy akkor miért nem vitte tovább Mónikát törvényszéki szakorvoshoz, Bojoievschi azt válaszolta, hogy azért, mert ahhoz rendőrségi feljelentést kellett volna tenni, oda a rendőrség kíséri el az áldozatot, és annak a vizsgálatnak az eredményét is a rendőr kezébe adják. Mikor a törvényt idéztük neki, miszerint minden felelős személynek kötelessége értesíteni a hatóságokat, azt válaszolta:

„Én akkor a kötelességemet úgy éreztem, hogy én ezt a főnökömnek el kell mondjam. Tehát én ráruháztam ezt a felelősséget”.

Főnökének pedig Böjte Csabát tekintette, válaszolta az ezt firtató kérdésünkre.

Úgy emlékszik, mikor Böjte Szovátára érkezett, előbb Mónikával beszélt, aki neki letagadta a szexuális visszaélést, majd a nevelőjével, aki szintén azt mondta, hogy nem igaz, ő soha nem csinálna ilyet. (Mónika szerint Böjte Csaba nem beszélt akkor vele, csak miután a ház vezetője a családjával kiköltözött az otthonból.) Bojoievschi szerint ezután Böjte a kápolnában beszélt minden lánnyal, aki hallott az esetről, és ők azt mondták, szerintük nem történt meg, Mónika ugyan beszélt nekik erről, de ők nem hiszik el. Arról sem számoltak be Böjtének, hogy a nevelő velük hasonlóan furcsán viselkedett volna.

Az alapítvány vezetője ekkor összehívta a nevelőket, Bojoievschi szerint jegyzőkönyv is készült a gyűlésen. Elmondta, a ház vezetője és Mónika is írásbeli nyilatkozatot tett, „hogy ez a dolog megtörtént, vagy nem történt meg. És akkor Mónika írta, hogy nem történt meg, és sajnálja a helyzetet, hogy nem gondolta volna, hogy ilyen kellemetlen helyzetet fog okozni ezzel.” 

Kérdésünkre, hogy Mónika ezt saját maga írta vagy diktálták neki, Bojoievschi így válaszolt: „Emlékszem, hogy behívtuk az irodába, és mondtam, hogy az igazságot írd le, Mónika. Ha valamit leírsz, akkor azért felelősséget is vállalsz. Tehát tényleg az igazságot. Én mind Mónika mellett voltam, hogy amit deklarálsz (nyilatkozol – szerk. megj.), azért felelősséget is vállalj. Most mondd meg, hogy igaz vagy nem igaz. Most legyen tiszta, ketten vagyunk. Hát nem igaz. Na, és akkor hogy kell írni románul, és úgy emlékszem, hogy utána segítettem, hogy románul hogy kell megfogalmazni. És azt aláírta, […] és akkor a jegyzőkönyvhöz tűztük, és akkor én azt küldtem is le Dévára a központnak.” Ő maga és a munkatársai is írásba adták, hogy mit hallottak.

Ezután hallgathatott meg mindenkit Kolozsvári Tibor, ugyanis Bojoievschi szerint egy nappal utána érkezett Böjte Csabától a köremail, amelyben összehívta a gyermekotthonok nevelőit és vezetőit Dévára. Ő maga nem ment el, mert nem akart egy autóban utazni a feltételezett agresszorral, mondta nekünk, így nem tudja pontosan, hogy a szovátai ház vezetője mondott fel, vagy Böjte mondott fel neki. Böjte Csaba szerint ő mondta a ház vezetőjének, hogy adja be a felmondását.

A dévai gyűlés másnapján a szovátai otthon vezetője és családja összepakolt, és kiköltözött az otthonból az ugyanazon az utcán – pár száz méter távolságra – lévő saját lakásukba. Bojoievschi úgy tudja, Déván „lett egy nagy cirkusz […], ott is kezdtek kérdezősködni, és akkor azt mondta, hogy két gyereke van, felesége, és ők nem akarják, hogy a családjuk ilyen helyzetbe kerüljön. Itt az volt a lényeg, hogy már úgy a nevelők, tehát mi is már nem tudtuk őt vezetőnek elfogadni.”

Bojoievschi arra a kérdésünkre, hogy akkor ő mit gondolt, visszaélt-e a ház vezetője Mónikával, nem adott egyértelmű választ.

A Kádár Annamária-epizód

Mónikának a tavaly nyári interjú után jutott eszébe, hogy a visszaélések kiderülése után Böjte Csaba elvitte őt a Teremiben lévő gyermekotthonba, hogy ott beszélgessen Kádár Annamária pszichológussal. Kádár Annamária az egyik legismertebb pszichológus Erdélyben, egyetemi oktató Marosvásárhelyen. Mesepszichológiával foglalkozik, és gyakori meghívottja az erdélyi magyar tévé- és rádióműsoroknak.

Mónika ráírt tavaly a Facebookon, és felhánytorgatta, hogy hat évvel azelőtt nem hitt neki, és lekezelően azt kérdezte, mit képzel, hogy a nevelője majd elveszi feleségül. Kádár Annamária gyorsan tisztázni akarta vele, hogy szerinte ez félreértés, ő soha ilyet nem mondott, hat éve is Mónikának hitt. Mónikát többször megkérdeztük, hogy egészen biztosan úgy emlékszik a beszélgetésre, ahogy azt Kádárnak felrótta. Mónika mindannyiszor megerősítette, hogy igen.

Ezek után mi is beszéltünk Kádár Annamáriával, aki megerősítette, hogy igen, beszélgetett hét éve Mónikával mintegy fél órát. Tulajdonképpen szívességet tett az alapítványnak. Nem adott hivatalos szakvéleményt, ilyet nem is adhatott, hiszen igazságügyi szakpszichológus kellett volna meghallgassa akkor mindkét felet. Ő az akkori félórás beszélgetés alapján úgy gondolta, Mónika igazat mondott. Ezt elmondta a teremi ház vezetőjének és Böjte Csabának is azzal együtt, hogy szerinte eljárást kell indítani, hogy hatóság vizsgálja ki az ügyet.

Ő Kolozsvári Tibortól úgy értesült, hogy „itt annyi össze-vissza információ van, hogy ezt ki kell vizsgálni”, és ezt Kolozsvári egy alapítványi gyűlésen is hangsúlyozta. Böjte Csabától pedig úgy értesült, hogy épp az általa nyújtott információ alapján – miszerint Mónika igazat mond – el is indult a hivatalos eljárás, az illető férfi pedig felmondott, nyilatkozta nekünk Kádár Annamária.

Arra nem emlékszik, hogy utána Bojoievschi Évával is beszélt volna. Erre azért kérdeztünk rá, mert Bojoievschi Éva nekünk azt mondta, hogy ő megkérdezte utána Kádár Annamáriát, hogy mit gondol az esetről, és hogy neki azt mondta, biztos, hogy Mónikának volt valamilyen szexuális élménye, mert tisztában van a dolgokkal, de nem teszi tűzbe a kezét azért, hogy a szovátai otthon vezetőjével volt ez az élménye.

Megkérdeztük Böjte Csabát is, aki azt válaszolta, Kolozsvári és Kádár is azt mondta neki, hogy nem egyértelmű a dolog, Mónika ezt is mondta, azt is mondta.

A kollégák már ősszel gyanították, majd homályban maradtak

Több olyan nevelővel is tudtunk beszélni, akik abban az időszakban is a szovátai otthonban dolgoztak. Egyikük azt mesélte, neki 2015 őszén szólt egy olyan nevelőnő, aki korábban maga is a szovátai otthonban nevelkedett, ezért jóban voltak. Ennek a nőnek a húga a kamasz csoporttal élt a hátsó épületben, és Mónika neki mondta el, hogy a ház vezetője le akar feküdni vele. A húg pedig elmondta a nővérének. 

A nővér, a névtelenséget kérő férfi nevelő, akinek szólt, és Bojoievschi Éva pedig együtt, szűk körben kezdtek beszélni arról, mi merült fel a ház vezetőjéről, mondta el nekünk ez a férfi nevelő. Ő először azt hitte, ez ilyen nagylányos bohóckodás Mónika részéről, vagy a két nő értett félre valamit, de Bojoievschi ragaszkodott hozzá, hogy vegyék komolyan. Ahogy telt az idő, egyre több gyerek vitt hírt a fiatal nevelőnőnek. 

Ekkortájt történhetett, hogy Mónika megkérdezte a fiatal osztályfőnöknőjét, hogy mi a teendő, ha egy felnőtt férfi kikezd egy fiatal lánnyal, mesélte nekünk maga a tanárnő. „Mindenképp el kell mondani valakinek” – tanácsolta Mónikának, de arra sajnos nem emlékezett, mikor hangzott el ez a kérdés. Visszakérdezett, hogy mit ért Mónika kikezdésen, ő pedig így magyarázta: hát nézi, mosolyog neki, megöleli, megsimogatja a vállát, próbál közel kerülni hozzá, hogyha a folyosón mennek el egymás mellett. A tanárnő akkor azt mondta Mónikának, hogy ezt még nem lehet kezdeményezésnek felfogni, és lehet, hogy Mónika érti félre a férfi kedvességét.

A nekünk nyilatkozó férfi nevelőnek az tűnt fel, hogy karácsony előtt a ház vezetője mindenkit elengedett téli vakációra. Korábban ilyen nem történt, pedig a férfi akkor már 7-8 éve vezette a házat, mondta el nekünk. Vakációból visszatérve azt is gyanús volt neki, hogy az otthon vezetője szerint közben megszökött egy lány az otthonból.

Bojoievschi Éva egyre többet mesélt a neki a Mónika-ügyről, de az új nevelőket nem avatták be. Akkor már minden gyanús volt, mesélte ez a névtelenséget kérő forrás, holott korábban számukra is megszokott volt, hogy a ház vezetője néha megölelte a nagylányokat, vagy ráütött a fenekükre. Azt, hogy akkor kettesben látták Mónikával a kápolnában, még nem értelmezték úgy, hogy megtörtént a visszaélés. Mónika maga pedig elzárkózott előlük, mesélte ez a férfi. 

2016 elején viszont Bojoievschi már biztosnak tekintette a szexuális visszaélést, legalábbis ezt mondta ennek a férfi nevelőnek egy hosszú buszos utazáson, mesélte nekünk a férfi. Nem sokkal utána pedig Bojoievschi már szólt Böjte Csabának, aki január végén, február elején érkezett Szovátára.

Hatósági vizsgálat helyett belső maszatolás

Böjte először hármójukkal beszélt az irodán, a ház vezetője nélkül, részletezte nekünk a férfi. Nagyon elsötétült az arca, amikor meghallotta, mit tudnak, és számonkérte őket, hogy miért nem szóltak neki korábban. Bojoievschi mondta neki, hogy azért nem, mert nem voltak benne biztosak. 

Böjte elment, két nap múlva visszatért, és a kápolnába hívatta a felnőtteket, akik tudtak az ügyről, a házvezetőt, Mónikát és egy másik lányt is, és arra kérte őket, hogy ott Jézus Krisztus színe előtt mondják el az igazat, írta le nekünk a jelenetet a férfi. A nevelő szerint a két lány akkor tagadott. Böjte megkönnyebbült, hogy nem történt semmi, mert „ez nem normális kapcsolat”. A nevelőnek feltűnt, de nem tette szóvá Böjtének, hogy miért egyszerre, egy helyiségben hallgatja meg a feltételezett áldozatot a feltételezett agresszorral.

Mikor hármasban maradtak Böjtével és Bojoievschivel, akkor a nevelő szerint Bojoievschi már elbizonytalanodott, hogy lehet, hogy nem igaz az egész. Holott ő úgy érezte, addig Bojoievschi ütötte a vasat. Úgy tudja, a többi lány sem mondott semmit Böjtének, aki ekkor azt mondta neki, nem tudja, kinek higgyen, és arra kérte, hogy „játssza el Columbo hadnagyot”, és nézzen utána a dolgoknak, majd elutazott. Valamikor járt az otthonban Kolozsvári Tibor, és beszélt a nagy lányokkal, mondták a nevelők, de azt nem tudták felidézni, mikor volt.

A nevelők ezután már alig álltak szóba a ház vezetőjével, mesélték. Emlékeik szerint a házaspár két-három hét múlva, február végén, március elején pakolt össze „jó bőven”, és költözött el az otthonból.

Anélkül távoztak, hogy bárki tisztázta volna legalább az otthonban dolgozó felnőttek számára, hogy mit állapított meg a belső vizsgálat. Vagy hogy ki és mi alapján döntötte el, hogy a ház addigi vezetője távozzon. Egyes nevelők más házaknál dolgozó kollégáiktól értesültek arról, hogy mi hangzott el a dévai gyűlésen, de nekik Böjte Csaba, a szervezet vezetője utána nem mondott semmit az egész ügyről. Ahogy Böjte Csaba vázolta nekünk, ez nála az egyik tudatos szervezetvezetési gyakorlat, ugyanakkor azt is állította, hogy mindenkivel külön elbeszélgetett.

Az önpusztítástól az elfogadásig

Mónika ebben az időszakban teljes megszégyenülést élt át. Úgy véli, társai és a nevelők is abban a tudatban éltek, hogy ő csábította el a ház volt vezetőjét. Volt olyan felnőtt, aki emiatt megalázta, és ezt az egyik otthonbeli társa is megerősítette nekünk. Mónikából ez a kitaszítottság időnként dührohamokat váltott ki, mesélte.

Ezt ő maga is nagyon nehezen viselte, ezért egyik este, amikor ott volt Böjte Csaba, bekopogott hozzá, kihívta beszélgetni, és mindent őszintén elmondott neki. Böjte szó nélkül hallgatta végig, feloldozta, majd megjegyezte, Mónika miatt kellett kidobja a barátját, és azzal berohant a szobájába. Mónikának még jobban fájt, hogy Böjte sem hitt neki, ezért az agresszióját ezután maga ellen is fordította: vagdosta magát, darabokat tépett ki a karjából.

Közben több problémás nevelőt is kaptak a kamaszok, mesélte Mónika. 2016 tavaszán Bojoievschi Éva vette át a ház vezetését, pár hónappal később érkezett a házhoz a Hajdú házaspár. Hajdú Vasile eleinte gondnok volt és beszerző, a nyár végén érkező felesége, Annamária pedig szakácsnő. Ősszel vagy télen pedig ők váltak a kamaszok nevelőivé. Mónika és társai Vaszi bácsiként és Ani néniként emlegetik őket.

Hogy legalább amiatt ne érezzen szégyent, hogy a volt házvezető kihasználta, Mónika az újonnan érkezetteket inkább abban a tudatban hagyta, hogy ő is aktívan tett azért, hogy kapcsolata legyen az elbocsátott férfival. Egyetlen, rövid ideig ott dolgozó felnőttről mondta Mónika, hogy nem ítélkezett azonnal, és amikor segített neki gondozni a kisgyerekeket, akkor röviden elmondta, hogy egyáltalán nem ő akarta az egészet.

Vaszi bácsi úgy jött rá, hogy Mónika számára valójában ez kényszer volt, hogy Mónika 2016 decemberében kórházba került a gyakori mandulagyulladása miatt. Egy osztálytársa laptopját kapta meg, amelyen elkezdte kiírni magából az egy évvel korábban átélteket. Elfelejtette kitörölni, amikor visszaadta a laptopot, a tulajdonosa pedig megmutatta az írást Vaszi bácsinak, véli Mónika.

Úgy gondolja, Vaszi bácsi győzte meg aztán Ani nénit, hogy nem ő volt a hibás, Ani néni pedig kezdett beszélgetni és foglalkozni vele. Sokat kínlódott vele, amíg Mónika is a bizalmába tudta fogadni, és egy dühroham közepén már nem állt ellen neki, hanem elfogadta az ölelését. Ani néniék biztatták, mondta Mónika, hogy ha elég erősnek érzi majd magát, akkor fel is jelentheti a ház előző vezetőjét.

A pár hónapnyi stabilitásnak az vetett véget, hogy a Hajdú házaspár elmondása szerint 2017 augusztusában belátta, nem tud változtatni azon, hogy a szovátai otthon és az egész alapítvány a nevelők érzelmi, anyagi és morális kihasználásával működik, ezért elhagyta az otthont. Böjte Csaba vissza akarta hozni az otthon korábban elbocsátott vezetőjét és családját, erősítette meg nekünk Mónika és Böjte Csaba is. 

Mónika szerint Böjte azt mondta, vagy Mónika marad, vagy az elbocsátott vezető jön vissza a szovátai otthonba, és megparancsolta Mónikának, hogy csomagoljon össze, mert viszi át a segesvári otthonba. Oda Mónika egyáltalán nem akart menni, ezért egy társával kiszöktek az otthonból. Egész este az erdőben bujkáltak, előbb Szováta, majd Sóvárad mellett, míg éjszaka Mónika egy rokona értük ment, és hazavitte őket Székelysárdra.

A gyermekvédelmi hivatal tanácsára Mónika szeptemberben visszament a szovátai otthonba, mert az elhelyezési döntés legálisan odakötötte, és szeretett volna esti tagozaton iskolába járni, de Böjte egyszerűen hazaküldte, mesélte Mónika. Október elején a Hajdú házaspárral közösen felkereste a Maros megyei gyermekvédelmi hivatalt, ahol ő bepanaszolta az otthon korábbi vezetőjét a szexuális visszaélés miatt, Hajdúék pedig a rengeteg ellátásbeli és nevelési hiányosságot, amit az otthonban tapasztaltak.

Mónika 2017. október 23-án jelentette fel volt nevelőjét a visszaélés miatt a szovátai rendőrségen. Az ügyészség a rendőrség javaslatára az ügyet 2018 augusztusában vádemelés nélkül lezárta. A döntés ellen húsz napon belül lehetett volna fellebbezni, de mivel Mónika friss házasként akkor várta az első gyermekét, már nem foglalkozott az üggyel, és igyekezett az egészet mélyen eltemetni magában. Egészen tavalyig.

Így érvelt a rendőrség

Mónika tavaly megmutatta nekünk a nyomozást lezáró iratot. Innen tudjuk, hogy a hatóság két fő indok miatt nem emelt vádat kiskorúval létesített szexuális kapcsolat tárgyában: mert akkor már nem voltak bizonyítékok, és mert kétségek merültek fel, hogy a bepanaszolt cselekményt elkövették-e. 

A szovátai rendőrörs akkori parancsnoka fogalmazta meg az érveléses részt, amely mindkét okot részben vagy egészben Mónikára terheli. Egyrészt azért nem voltak akkor már rögzíthető bizonyítékok, mert Mónika a feltételezett bűncselekmény után közel két évvel jelentette, miután elhagyta a gyermekotthont. A rendőrségi érvelésben meg sem jelenik, hogy a nevelőinek, a hivatalos képviselőjének lett volna törvényi kötelessége azonnal jelenteni a visszaélés gyanúját.

A vallomásokból pedig azért nem lehet kétséget kizáróan megállapítani a bűncselekmény megtörténtét, mert a sértetten kívül szinte mindenki csak hallomásokra, pletykákra hivatkozott, de konkrétumot nem tudott mondani. A feltételezett agresszor tagadta, hogy elkövette volna a neki felrótt bűncselekményt, Mónika otthonbeli társai közül pedig csak egyetlen egy lány mondta azt a nyomozás során, hogy igen, neki Mónika akkor bevallotta, mi történt. 

A rendőri érvelés szintén a kétségeket ébresztő körülmények közé sorolta, hogy a tanúk szerint Mónikában mindig volt feltűnési vágy. A rendőrség figyelembe vette továbbá az otthon nevelőinek és Mónikának a 2016-os írásos nyilatkozatát (amelyet még akkor tett, amikor a vele visszaélő férfi még ott lakott az otthonban). Ebben a rendőrség szerint Mónika tagadta, hogy megtörtént volna a visszaélés, csak viccnek szánta, amelynek következményeivel nem számolt. 

Fegyelmivel kapott válaszokat az orvosoktól

Hogy lássa, ki, mikor és mit tudott róla, Mónika tavaly nyár óta következetesen kéri ki a rá vonatkozó iratokat a szovátai otthontól, a gyermekvédelemtől, az orvosoktól, kórházaktól, rendőrségtől, ügyészségtől. Ezek az iratok legalább az események dátumát tisztázzák. Mónika abban is reménykedik, hogy az orvosi papírok hátha tartalmaznak bizonyítékként felhasználható információkat, illetve ha egy új szakorvos meg tudja nézni a pontos kórtörténetét, akkor hátha tudja kezelni az otthonban krónikussá vált betegségét.

A nőgyógyásznál kapott papíron nem írt semmi lényegeset, mondta nekünk Bojoievschi Éva. Vagy visszavitte a háziorvoshoz, vagy betette Mónika dossziéjába az otthonban, már nem emlékszik pontosan. Mónika azonban semmi ilyesmit nem talált a dossziéjában, amikor tavaly meg tudta nézni a szovátai otthonban.

A nőgyógyász eleinte elzavarta, majd a férje próbálta telefonon ügyvéddel fenyegetni Mónikát. Az akkori háziorvosa azóta sem küldte át Mónika korábbi iratait, hogy Mónika családorvost váltott, mikor hazament és megházasodott, holott erre törvény kötelezi. Ezért Mónika a nőgyógyászt és a volt háziorvost is bepanaszolta az Orvosi Kamara Maros megyei kirendeltségén. A kamara tavaly decemberben úgy döntött, mindkét esetben fegyelmi eljárást indít. 

A kamarai döntés után egy héttel a nőgyógyász írásba adta, hogy a vizsgálat 2016. január 21-én zajlott, és hogy ugyan a háziorvos hastájéki gyulladást jelölt meg a kivizsgálás indokaként, Mónika kísérője, Bojoievschi Éva említette, hogy fennáll a nemi erőszak gyanúja. Ezért ő felszólította a kísérőt, hogy sürgősen vigye el Mónikát a törvényszéki szakorvosi intézetbe, mert ezt csak ott állapíthatják meg. A nőgyógyász csak ultrahanggal nézte meg, és megállapította, hogy nincs terhesség. A hivatalos levél végén a nőgyógyász külön felszólítja Mónikát, hogy többé nem merje telefonon vagy levelekkel zavarni, mert fel fogja jelenteni zaklatásért.

A fegyelmi eljárás elindításának hatására az akkori háziorvosa is elküldte Mónika fiatalkori beteglapjának a kivonatát. Ebből látszik, milyen gyakran szorult Mónika kivizsgálásra vagy kezelésre: 2015 második felében hatszor, 2016-ban tizenkétszer. Mónika maga is úgy emlékszik, hogy gyakran volt beteg akkoriban, és az azóta elbocsátott nevelője nem mindig vette komolyan. Ezt az egyik akkori szobatársa is megerősítette. Az Orvosi Kamara nemrég megszüntette ezeket a fegyelmi eljárásokat.

Mónika azóta feljelentette a két orvost, amiért nem adták ki az akkor keletkezett dokumentumokat, csak egy levelet és egy kivonatot. Az ügyet jelenleg a Maros megyei rendőrség gazdasági ügyosztálya vizsgálja.

Böjte Csaba Facebook-posztjai alapján 2016. január 29. és február 4. között tartózkodott Székelyföldön. Valószínűleg ebben az egy hétben járt kétszer Szovátán. Február 9-10-én Déván volt, ekkor tarthatott gyűlést a házvezetőknek. A rendőrségi nyomozás záródokumentuma szerint ekkor, február 10-én bontották fel az otthon vezetőjének munkaszerződését. Böjte február 14-én Teremiben volt, vélhetőleg ekkor vihette Mónikát találkozni Kádár Annamáriával. Amikor idén április elején hosszan beszélgettünk Böjte Csabával, érezhetően kerülte a pontos adatokat. 

Böjte Csabával kifejezetten nehéz volt beszélgetni:

ugrált a különböző történések között, néha egyszerűen nem arra válaszolt, amit kérdeztünk, és időnként egymással és a valósággal teljesen ellentétes dolgokat állított. Például hogy a gyermekvédelem havonta kiszállt ellenőrizni az otthont. A beszélgetés másik pontján azt mondta, hogy van, ahova hetente kiszállnak. 

A Maros megyei gyermekvédelmi hivatal vezetője nekünk azt mondta, évente kétszer kötelességük kiszállni a gyermekotthonokba. Miklea Hajnal nem is nevezte ezt ellenőrzésnek, mivel nem tudnak például bírságot kiszabni. Monitoringnak nevezte, amelynek során megnézik a papírokat, elbeszélgetnek az alkalmazottakkal és a gyerekekkel. 

A tárgyi feltételek meglétét az AJPIS, a kifizetési ügynökség ellenőrzi négy évente, vagy az otthonok ötéves engedélye alatt kétszer, mondta Miklea. A törvény szerint pedig ezeket az ellenőrzéseket legkésőbb hét nappal korábban be kell jelenteni az otthon fenntartójának. Csak akkor érkeznek bejelentetlenül, ha panaszt jönnek kivizsgálni.

Böjte Csaba az egyik legmeglepőbb választ arra a kérdésünkre adta, hogy ő kitől és hogyan értesült arról, hogy Mónikát szexuálisan zaklatja a nevelője: „én a városból hallottam ezt vissza”. Majd az iskolára szűkítette a forrást, végül azt mondta, úgy tudja, Mónika az iskolában az osztálytársainak mondta el, és az osztálytársai, barátnői mondták vissza neki, Böjte Csabának. 

Mi Bojoievschi Évától és a nevelőktől is úgy tudjuk, hogy először Bojoievschi Éva közölte vele ezt a gyanút. Az iskolában dolgozó felnőttek azt mondták, csak azután szereztek tudomást az egészről, hogy Böjte elbocsátotta az otthon vezetőjét. 

Amikor arra kérdeztünk rá, közölte-e vele bármelyik pszichológus, hogy Mónika és az otthon vezetője között valószínűleg volt szexuális kapcsolat, akkor azt válaszolta, úgy tudja, Éva elvitte valakihez a lányt, és megállapították, hogy talán nem szűz. Nyomatékosított kérdésünkre végül kimondta, konkrétan nem szólt neki egyik pszichológus sem. Tisztáztuk számára, hogy a nőgyógyász nem szüzességi, hanem terhességi vizsgálatot végzett.

Három állításához tért vissza többé-kevésbé következetesen: 

• hogy örül a hatósági kivizsgálásnak, és hogy az arra jutott, amire ők is az otthonban;
• hogy Mónika neki 2016-ban tagadta a visszaélés megtörténtét, és ő nem hitte el, amit Mónika másoknak mondott;
• és hogy ő az otthon volt vezetőjének hitt, aki azt mondta neki Szovátán, majd Déván is, hogy ártatlan.

„[…] én mai napig is hajlok arra, hogy ez a háromgyerekes családapa tényleg igazat mondott nekem. […] a mai napig azt állítja, […] hogy ezt egy leányka kitalálta. […] eléggé emberismerő vagyok, nem érzem azt, hogy ez az ember akarna hazudni nekem.”

Természetesen megkérdeztük, hogy ha a pszichológusok nem mondtak neki semmi konkrétat, ő pedig a férfinak hitt, nem a 15 éves lánynak, akkor miért mondta neki, hogy adja be a felmondását 2016 februárjában. Válaszként azokat a nevelői panaszokat (megalázás, szakmaiatlanság, stb.) említette, amelyeket korábban mi soroltunk fel neki, és amelyekre a beszélgetés korábbi pontján azt reagálta, hogy akkor nem tartotta elég súlyosaknak ahhoz, hogy drákói döntéssel orvosolja.

„Hát ugye, hogyha mostan ugye mondtátok, hogy előtte is voltak gondok, bajok, nem tudom miféle. Én azt mondtam, amíg ez a nyomozás nem záródik le, mert ugye ez eltartott vagy két évig vagy meddig az az ügyészségi dolog” – mondta szó szerint Böjte Csaba. Válasza két dologban is eltér a rendőrségi iratban rögzített tényektől: a nyomozás 9 hónapig tartott, és eleve hónapokkal azután indult, hogy ő már vissza is hozta volna a másfél évvel korábban elbocsátott otthonvezetőt. Tehát az elbocsátáskor nem hivatkozhatott ügyészségi nyomozásra.

Tudtuk, hogy Mónikának azt mondta korábban, hogy azért indult nyomozás, mert ő értesítette a hatóságokat, holott a záróiratból is kiderül, hogy Mónika feljelentése nyomán indult. Mindenképp tisztázni akartuk vele, hogy 

szerinte ki értesítette a hatóságokat, és ő miért nem tett feljelentést 2016 elején.

Böjte Csaba nekünk azt mondta, szerinte a gyámhatóság értesítette a hatóságokat. Úgy tudja, azt beszélték meg Bojoievschi Évával, hogy Bojoievschi majd szól a gyermekvédelmiseknek, amikor azok legközelebb kiszállnak az otthonba. Szembesítésünkre, hogy nekünk Bojoievschi azt mondta, ő az alapítványvezetőre testálta ezt a felelősséget, és úgy gondolta, nem léphet semmit Böjte Csaba tudta és engedélye nélkül, Böjte nem reagált érdemben, hanem áttért a gyermekvédelem szerinte gyakori ellenőrzéseire.

Azzal nem volt tisztában, válaszolta kérdésünkre, hogy 2004 óta kötelessége azonnal jelenteni bármilyen visszaélés gyanúját, nem csak akkor, ha kiszáll a gyermekvédelem. „Hát hogy őszinte legyek, azokban az években azért nem volt ez ennyire egyértelmű és világos nekem” – válaszolta a beszélgetés egy másik pontján. A szerzetes 1993 óta vezeti a gyermekmentő Szent Ferenc Alapítványt.

Kérdésünkre, hogy tudatában volt-e annak, hogy kiszolgáltatott helyzetben lévő áldozatok általában addig nem mernek őszintén beszélni, amíg egy fedél alatt élnek az agresszorral, és azt érzik, még kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülhetnek, Böjte így válaszolt:

„Hát most én úgy tudom, hogy elég hamar azért [a házvezető] elment onnan, nem? Tehát nem tudom, de most egy-két hónapon belül biztos, hogy elment. Tehát igazából ez a sebzettség. Tehát utána is én voltam lent, beszéltem a nevelőjével is, Mónikával is. Én nem éreztem azt, hogy nekem ennél több dolgom lenne ezzel a dologgal.” 

Felvetésünkre, hogy az otthonvezető távozása után miért nem tisztázta a helyzetet az otthon többi nevelőjével, azt válaszolta: „Hogy a csudába ne! Mindegyikkel külön-külön is sokat beszéltem, meg együtt is. Az nem igaz, hogy nem beszéltünk.” Azt elismerte, hogy az iskolába viszont nem ment be tisztázni az otthonbeli gyermekek tanárai, osztályfőnökei számára, hogy pontosan mi történt az otthonban, miért bocsátotta el az otthon vezetőjét, mintegy harminc iskolás kamasz nevelőjét.

„És nekem az a dolgom, hogy az a nevelő a maga hét gyerekével, mintha külön világban élne, szépen éljen, nem kell klikkesedni. Tehát van amit enni, van amit tanulni, tehát az a család külön éli a maga világát, nem? […] Hát úgy lehet megoldani, hogy mindenkinek van külön ajtója, külön kulcsa, bemegy, és azzal a hat-hét gyerekkel ő együtt lakik, ha azokat a gyerekeket dicsérik, akkor őt is dicsérik, ha szidják, őt is szidják, de nem az egész intézményt. Tehát ez volt a logikája. A mai napig is ezt próbáljuk ott csinálni. Ott is, meg a többi háznál is” – vázolta Böjte, milyennek szeretné ő a nagyobb otthonok belső kommunikációját. 

A szovátai nevelőktől mi úgy értesültünk, hogy miután átvette a házat Bojoievschitől a mostani vezetés, az előző hibákból és munkahangulatból tanulva épp ennek ellenkezőjét csinálják: mindig mindent közösen megbeszélnek.

Bocsánatkérést szeretett volna

„Én magamban a legmélyebben, legbelül elástam, és ha nem volt muszáj, akkor nem is gondoltam rá. Habár úgyis minden nap eszembe jutott. És ez így akkoriban bevált, és jó is volt idáig, mostanig jó volt. És mióta újra előkerültek az ügyek, és újra mindenki csak kérdez, mindenki csak faggat, mindenki csak kíváncsi, hogy mi volt. Mert ezt tudták, és abban a tudatban voltak, hogy ez igen, megtörtént, de nem tudták pontosan, hogy most akkor mi volt, hogy volt. […] Amióta újra előkerültek ezek az ügyek, ezek a dolgok, sok olyan embert ismertem meg, akik tényleg megértettek, és nem néztek le, nem gúnyoltak ki, és tudták, hogy mit miért mondok” – mondta Mónika a tavaly nyári interjúban.

Az egyik ilyen ember Balogh Krisztina, aki négy éve önkéntes volt Déván, majd a borszéki gyermekotthonban volt nevelő és otthonvezető pár hónapig. Az alapítványnál szerzett keserű tapasztalatairól a Facebookon számol be időnként, így talált rá Mónika is, Krisztina pedig hozzánk irányította, ahogy több más forrást is. Krisztina a cikk elkészülésének hosszú ideje alatt is tartotta a lelket Mónikában.

Mónika azt szeretné, hogy ha azok, akik hozzá hasonló kihasználást éltek át, nem fojtanák el magukban, hanem bátran megszólalnának, mert ugyan sokszor fájdalmas, de gyógyító hatása is van, ha tudnak beszélni róla. Ő az interjú óta eltelt időszakban ismét felvette a kapcsolatot Böjte Csabával, és személyes találkozón kérte számon, hogy miért nem jelentette az esetét a hatóságoknak se ő, se Bojoievschi Éva. 

Elmondta neki, mennyire fáj, hogy az otthon 2016-ban elbocsátott vezetője azóta sem ismerte be, hogy hibázott, és nem volt annyira gerinces, hogy bocsánatot kérjen. Böjte megígérte, hogy felkeresi a férfit, és továbbítja neki Mónika kérését. Mónikától az illető azóta sem kért bocsánatot.

Megkérdeztük Böjte Csabát, közvetítette-e Mónika kérését, és mit válaszolt rá a férfi. „Igen, elmondtam, és [a volt házvezető] azt mondta, ez a nő őt elég sokszor meghurcolta, ez nem igaz, és hát hogyishívják, nincs, amit beszéljen Mónikával” – mondta Böjte. 

Ha a volt házvezető vagy Böjte Csaba további pontosításokat szeretne fűzni az ügyhöz, akkor készek vagyunk ezek számára teret biztosítani.

Azt, hogy nem Mónika volt az egyetlen, akit a ház vezetője letámadt,

két olyan, névtelenséget kérő nevelő is megerősítette számunkra, aki más-más időszakban dolgozott az otthonban. Mindkettő úgy szerzett tudomást az otthonvezető explicit próbálkozásairól, hogy beszélt a zaklatott lányokkal közvetlenül ezek után a próbálkozások után. 

Az egyik férfi nevelő arról számolt be nekünk, hogy 13-14 éve futott át hozzá egy fiatal kolléganője nagyon felzaklatott állapotban, és elmesélte neki, hogy az otthon vezetője akart szexuális kapcsolatra lépni vele. Később egy másik, akkor már csak volt kolléganője mondta el, hogy nála is próbálkozott.

Egy évvel később az otthon vezetője egy 13 év alatti, de korához képest fejlett kislányt zaklatott a ruharaktárban, ahova tornafelszerelést mentek be keresni, mesélte egy magyarországi nevelő, aki akkor dolgozott a szovátai otthonban. Már nincsenek konkrét emlékei, hogy miről számolt be neki a kislány, mindenesetre pár nap után érte jöttek a hozzátartozói, és elvitték az otthonból.

Egy harmadik férfi nevelő egy számára is furcsa dolgot mesélt el nekünk. Ő a kislányával lakott az otthonban ezelőtt 11 évvel, és magyarországi kirándulásra kísért el szovátai gyerekeket. Mikor hazaérkezett, elmesélte neki az otthonban maradt, akkor tíz éves kislánya, hogy egyik este az otthon vezetője dörömbölt annak a nevelői szobának az ajtaján, ahol laktak. A szoba ajtaja szerencsére zárva volt, a kislány pedig nem válaszolt a házvezetőnek.

Mindennapos volt a verbális agresszió

Volt neveltektől és nevelőktől rengeteg külön kis sztorit hallottunk az otthon volt vezetőjéről és feleségéről. Egybehangzó állításaik szerint az illető férfi úgy került kapcsolatba az otthonnal, hogy mivel állattenyésztéssel és -kereskedéssel foglalkozott, egy időben ő szállította a tejet az otthonba. Így ismerkedett meg a feleségével, aki a dévai otthonban nőtt fel, majd a szovátai otthonba került. Aránylag gyorsan összeházasodtak.

A férfi 2008-tól vette át az otthon vezetését attól a nőtől, aki az otthon pár évvel korábbi indulásától próbálta azt koordinálni, de mivel az akkori nevelők nem tudtak a szaván eligazodni, kikövetelték a vezetőcserét Böjte Csabától. A pár azért is élvezte Böjte Csaba bizalmát, mert a nőre nevelt lányaként tekintett, ő adta össze őket és keresztelte meg a gyermekeiket. A férfi higgadtnak tűnt a többi nevelő előtt, és elődjével ellentétben azt a benyomást keltette, hogy tudja, mit akar. 

Családostól beköltözött az otthonba, ahol ő honosította meg az állattenyésztést. A nevelők számára nem volt világos, hogy a tehenek, lovak, disznók közül mi volt az ő saját tulajdona és mi az otthoné. Megkövetelte a rendet és a tisztaságot a nevelőktől és a gyerekektől egyaránt, és a felesége példás rendet igyekezett tartani a kamaszok között is. Miután ugyanis felújították a hátsó házat, oda vitték át az összes gyereket, aki befejezte az általános iskolát, és ez a házaspár lett a nevelőjük. 

Volt olyan nevelő, aki eleinte nem akarta oda engedni a gyerekeket, akiket addig ő nevelt, de végül ő is be kellett adja a derekát az új házirendnek. Volt, aki nehezményezte, hogy a házaspár elvadította tőle az addig általa nevelt gyerekeket, akik egy idő után már csak lopva mertek köszönni neki.

Azt legalább féltucat nevelő és jó pár nevelt egybehangzóan állította, hogy a példás rend fenntartásának eszköze a verbális agresszió volt. Az otthon vezetője alapvetően csendes alkat volt, de legtöbbször eltűrte, hogy a felesége vulgáris és megalázó címkékkel illesse a gyerekeket, időnként a felnőtteket is.  Például az Itt vannak a táposok megjegyzéssel fogadta a Magyarországról önkéntes nevelőnek érkező V. K.-t és Sz. E.-t., mesélték ők maguk az Átlátszó Erdélynek. A lehülyézés, megalázás szinte mindennapos volt, mondták az azóta felnőtt kamaszok, és ezt több felnőtt is megerősítette.

„Hangosan, üvöltözve ordított. Mondjuk azt nem egyszer hallottuk, amikor a nagyok épületének a padlásán teregettük a ruhákat, mert ott volt ilyen nagy hely, meg szárítók, meg minden. Nyilván a hangok tök jól szűrődnek fölfelé, és akkor teregetjük a ruhát, és akkor halljuk, hogy a lábunk alatt valamelyik szobában ordenáré, ocsortán módon káromkodik. Ajtócsapkodás, üvöltözés, ripákolás, meg olyan szavakkal körítve Istennek a neve is, ami már azért nem biztos, hogy belefér egy keresztény intézményben, és akkor vasárnap meg ülünk ott a templomba, mint az ájtatos manó” – mesélte V. K., aki 2010-11-ben dolgozott a szovátai otthonban.

Szintén ő mondta, hogy a rendet is szelektíven követelte meg az otthonvezető. Rendszeresen bejárt a lakásokba ellenőrizni a tisztaságot, de amikor V. K. jelezte neki, hogy egy Déváról frissen odakerült nevelőfiú mennyire elhanyagolja a rábízott kisfiúkat („mocskosan jártak, lógott a taknyuk, nem voltak rendesen felöltöztetve, egyikük kimászott a tetőre is, annyira nem figyelt rájuk”), akkor csak legyintett a vezető: „Jaj hagyjátok, hát most kezdte, majd megoldja.” Az már nem érdekelte, ha ő maga az istállóból érkezve büdösen állított be a lakásba ellenőrzésre, mondta egy másik nevelő, aki 2011-12-ben dolgozott Szovátán. Több nevelő is elmondta, hogy 

a verbális agresszióból Böjte Csaba is kivette a részét: 

minősíthetetlen hangnemben ordítozott gyermekkel és felnőttel is, ha valami nem tetszett neki. A 2016 nyarán odakerült Hajdú Annamáriát lesokkolta a kontraszt. Kifejezetten pozitív véleménye volt a szerzetesről, aki a nyár végén az indulatkezelés fontosságáról beszélt a közelben tartott, szabadtéri misén. Hajdú Annamária megszívlelte, mert úgy vélte magáról, hogy neki ezen a téren még van hova fejlődnie. Böjte a mise után érkezett a szovátai otthonba többek között azért, hogy megismerkedjen a Hajdú házaspárral. Mivel senki nem futott elé köszönteni abban a percben, ahogy megérkezett, éktelenül kiabálva megfordult és elhajtott, idézte fel számunkra Ani néni.

Annak a tanévnek a végén ezekkel a szavakkal biztatta Böjte a megbukott tanulókat: „Azt mondta, hogy aki bukik ezentúl, azt visszaviszi oda a szemétdombra, ahonnan összeszedte, hogy legyen csak egy olyan kurva, amilyen az anyja. És mindezt egy kápolnában mondta el”, idézte vissza Hajdú Annamária. Ugyanis egy nappal előtte évzáró ünnepséget tartottak az otthonban, a meghívott tanárok közül pedig volt, aki kuncogott, mikor Böjte hálát adott az Istennek, hogy egy gyerek sem bukott meg abban a tanévben. A tanár elmondta Hajdúéknak, hogy 35 gyerek bukott meg, Böjte Csaba pedig magából kikelve kereste Bojoievschit, akitől állítólag kapta a kozmetikázott információt.

Mivel az alapítvány vezetőjeként Böjte Csabának kiemelt felelőssége, hogy milyen szervezeti kultúrát tűr, honosít meg vagy kifejezetten bátorít, ezért rákérdeztünk a többek által gyakoriként jellemzett dührohamaira. És hogy nem gondolja-e, hogy ezek is befolyásolták, mikor milyen információt mertek eljuttatni hozzá a munkatársai.

„Na most, hogy mondjam, tehát ilyen terheltség mellett. Tehát azért, hogy legyünk őszinték, hát autóbalesetet nem okoztam” – válaszolta az alapítvány vezetője. Később hozzátette: „Ha így érzik ők, akkor ez biztos, hogy így van. Mert ha szubjektíve úgy érzik, hogy velem nem lehet beszélgetni, akkor biztos, hogy így van.”

Fösvénykedés az étellel, túlzás a munkával: a neveléstől az elhanyagolásig

Minimum az elhanyagolás kategóriáját meríti ki az összes volt nevelő és volt gyerek közös emléke a 2010-es évek első felében a kevés, időnként ehetetlen, egy-két havonta penészes ételről. Visszatérő motívum volt a beszámolóikban a három karika szalámi: ennyit kaptak a gyerekek reggel, hogy osszák be, ebből mennyit esznek meg, és mennyit csomagolnak oda maguknak tízóraira.

Többen említették, hogy abban az időszakban időnként híg löttyöt kaptak levesként, repetázni csak a puliszkából lehetett. Péntekenként finom volt a paszulyleves, ezért többen kértek volna még, de legfeljebb az első tíznek jutott még. Időnként penészes kenyeret kaptak, és volt úgy, hogy a szakácsnők szóltak egyes nevelőknek, hogy most ne vacsorázzanak, mert a déli maradékot főzték össze estére. 

Szinte az összes nevelő beszámolt arról, hogy a tiltás ellenére néha a lakásban vacsoráztatták meg a gyerekeiket hideg étellel, vagy titokban palacsintát sütöttek, hogy ellensúlyozzák a konyhai kosztot.  Erre és náthaidőszakban gyógyszerekre ment rá akkoriban az egyébként is nagyon alacsony fizetésük. Ugyan minden „családnak” járt akkor is havi költőpénz, de a havi 50 lej körüli összeg nagyon kicsi volt a 8-10 fős „családok” apró-cseprő szükségleteire. 

Mindezt úgy, hogy a nevelők a saját szemükkel látták, hogy az ételraktár akkoriban is tele volt. A szakácsnők csak abból és annyiból főzhettek, amennyit az otthon vezetője vagy édesanyja, aki raktárosként dolgozott ott, kiadott aznap a raktárból, állította mindegyikük. 

Ráadásul nem került az ebédlő asztalára minden, ami adományként vagy beszerzésként bekerült az otthonba, erősítette meg több nevelő. Volt, aki mintegy 30 kiló, jó minőségű sajtot vett át egy adományozótól, amelyet aztán nem látott viszont az étrendjükben. V. K. például kiszámolta, hogy a húsz rúd szalámiból, amelyet ő is segített bepakolni a raktárba egyik vásárlás után, legfeljebb öt került végül a gyerekek elé. (Azt tényként állította, hogy egy adományba kapott mosógép végül a házvezető akkoriban épülő saját otthonába került. Miközben ők hetekig szenvedtek egy folyton elromló mosógéppel, majd újabb hetekig vártak a javítására. Ezekben a nagy létszámú családokban naponta kétszer mostak.)

A házvezető egyébként olyan katonás rendet követelt meg az ebédlőben, amelyet már a nevelők is indokolatlannak tartottak. Egyáltalán nem volt szabad beszélni, és mindent kötelezően meg kellett enni. Akkor is, ha egy gyerek megundorodott, és kifejezetten rosszul lett, mesélte nekünk az egyik fiatal. A házvezető ugyanakkor bármikor és váratlanul fegyelmezhette az éppen étkező gyerekeket, mondta el egy régi önkéntes, aki megpróbálta elmagyarázni az otthon vezetőjének, mennyire kártékony, ha a félelmet, rettegést köti össze az étkezéssel a gyerekek fejében.

Az étkezést aztán Hajdú Annamária változtatta meg radikálisan, amikor 2016 őszén átvette a konyha koordinálását. Először a férje megszüntette azt a korábbi gyakorlatot, hogy a frissen hozott kenyeret mindig lefagyasztották, hogy előbb a régi fogyjon el, mert így a gyerekek mindig régi kenyeret kaptak. Kiderült, nagyon is lehetséges, hogy a pékség fél órával korábban szállítsa le a kenyereket, és a gyerekek reggelre frisset kapjanak, részletezte a Hajdú házaspár.

Ani néni a beszerzést, a főzést és a szakácsnőket is úgy koordinálta, hogy nemcsak finom és tápláló étel került minden nap a gyerekek elé, de fele annyiból kihozta, mint a korábbi házvezető, mondta el nekünk.

Mindegyik nevelő kifejezetten hasznosnak tartotta, hogy a gyerekeket is bevonták a házimunkába. A péntek délutánonkénti közmunka mennyiségét viszont túlzásnak tartották ennek az otthonvezetőnek az idejében. Hogy az udvart rendben és tisztán kell tartani, hogy meg kell dolgozni a veteményest, azt a gyerekek is elfogadták. De hogy időnként méteres rönkfákat cipeltek, vagy ha már más nem volt, akkor kőhalmokat pakoltak át cél nélkül, ezt a nevelők is értelmetlennek találták. 

Az állatok is rengeteg munkával jártak, de ezt sokan természetesként fogadták el. A kamasz fiúk feladata volt, hogy hajnalban keljenek, kihordják a ganét, megetessék az állatokat még iskola előtt. De az iskolában nem panaszkodtak, állították a tanárok.

Az iskolába akkor jutott el ennek a híre, amikor pár fiú átkerült Segesvárra, ott mondták el a nevelőknek, akik elmondták a tanár ismerőseiknek. Ezt kérte számon egyszer az iskola igazgatója a ház vezetőjén, de az otthonvezető azt mondta neki, ez normális mennyiségű munka.

Távozása után ezen is változtattak, mesélték nekünk a nevelők. A haszonállatok egy részét a férfi elbocsátásakor magával vitte, a többitől igyekeztek megszabadulni, például az otthonból kirepült fiataloknak adták. A veteményes, a fóliasátor megmaradt, a gyerekek sokkal szívesebben dolgoznak ott, mint amikor még kötelező volt. A kazánhoz szükséges fát pedig már csak feldarabolva veszik át.

Könnyű helyen állt a verés

Ütlegelés sporadikusan fordult elő, és nagyban függött a nevelő személyétől. Az a pár epizód viszont brutális, amelyet a volt neveltek meséltek el. Egy fiú többször látta, hogy a nevelője veri a kisebbeket, akiket időnként ő vitt el az óvodába. Ha nyoma maradt a veréseknek, akkor azt mondták az óvodában, hogy betegek a kicsik, és nem vitték őket oviba.

Amikor ennek a fiúnak az otthonbeli családjába olyan traumatizált, mélyszegénységből kiemelt kisgyerekek kerültek, akik még ágyba vizeltek vagy a szoba közepére piszkítottak, a nevelőnőjük nagyon durván megbüntette őket. Ágyléccel verte meg, vécékagylóba dugta a fejüket, egész estére bezárta a fürdőszobába, vagy felrakta az ajtóra, hogy kapaszkodjon, mozgatta vele az ajtót, és közben fenyegette a gyereket: „Még bepisilsz? Még bepisilsz?”

Ez a nő kvázi analfabéta volt, panaszkodott a fiú, és egyszer neki is megmondta, hogy „maga nekünk nem tud segíteni semmiben, csak káromkodni tud”. A nő szólt az otthon vezetőjének, aki ott úgy megverte a fiút, hogy az bepisilt, mondta el nekünk a fiú. Olyan nevelője is volt, aki télen kizárt néhány gyermeket a hidegbe. Ezt a jelenetet Hajdú Annamária is említette, aki próbált hatni az illető józan eszére.

Több akkori kamasz is említette, hogy a nevelőjük, a házvezető felesége nemcsak megalázóan szidalmazta őket, hanem időnként „meg is tépte” őket.

Egy olyan nevelőről is hallottuk több forrástól, hogy élt a testi fenyítés eszközével, aki jelenleg is ott dolgozik. Egy megvert kisfiúról, akinek feldagadt az arca és beszakadt a füle, maga a nővére számolt be, akinek a hangján még most, évekkel később is érződött, hogy felkavarja az eset. A nevelő azt állította neki és saját kollégáinak, hogy a fiú legurult a lépcsőn, és akkor reggel a kisfiú sem mert mást mondani a nővérének. A nagybátyjuk ment fel az otthonba, és gyakorlatilag megfenyegette a nevelőt, hogy ne merjen kezet emelni a gyerekekre, mondta el nekünk a lány.

Tudtuk, hogy agresszív viselkedését egy nevelői gyűlésen is feldolgozták, kérdésünkre az illető is elismerte. Állítása szerint a gyermekvédelmisek is kivizsgálták, mert vonalzóval rácsapott egy gyerek térdére. Böjte Csaba szankcionálta, és kilátásba helyezte, hogy elbocsátja, ha megismétlődik. Úgy mesélte, ez akkor volt, amikor 2017-ben új vezetés került a ház élére, és többször kiszállt a gyermekvédelmi hivatal. Ez az egyetlen jele annak, hogy a Hajdú házaspár és Mónika panasztétele a gyermekvédelmi hivatalnál valóban ellenőrzéssel végződött. Hogy a hivatal mit tesz egy-egy bejelentés után, azt csak a bejelentővel közlik, és csak akkor, ha ő ezt külön kéri, tudtuk meg a hivatal igazgatójától.

Fizikai agresszióról neki nem panaszkodtak az otthonbeli diákok, válaszolta kérdésünkre Vass Ferencz iskolaigazgató. Az igazgató nyíltan elmondta nekünk, a saját bőrén tanulta meg, hogy a verést ki kell iktatnia a nevelési eszközök közül: tíz éve őt is feljelentette emiatt egy diák. A rendőrség csak amiatt nem indított eljárást, mert ő megzsarolta a rendőrt, hogy kihívja a ProTV-t azzal, hogy a rendőr nem a rend pártján áll.

A házvezető volt a „kicsi Isten”

Némileg kiszolgáltatott helyzetben nevelői munkát vállaló férfi fogalmazott így nekünk, mikor tőle is megkérdeztük, mikor és milyen formában jelezték Böjte Csabának a sokféle abúzust, amiről tudomást szereztek. A ház vezetője azt éreztette velük, teljesen fölösleges bármit is mondaniuk Böjte Csabának akár az étel minőségéről, a feltételezett gazdasági visszaélésekről, akár a nevelők módszereiről, mert az alapítvány vezetője úgyis csak neki hisz. Az időnként kilátogató gyermekvédelmiseknek pedig nem tudtak mondani semmit, mert folyamatosan kísérte őket a ház vezetője vagy könyvelője.

Ez a nevelő két év után csömörlött meg annyira az ott átéltektől, hogy eljött onnan. Mivel nem munkaszerződést kötöttek vele, csak önkéntesit, 500 lej havi juttatást kapott, társadalombiztosítást nem fizetett neki az alapítvány, elismerés helyett pedig megalázásokat kaptak, vázolta nekünk távozása okait. 

Írásos panaszt kellett volna küldeni, válaszolta Böjte Csaba a kérdésünkre, hogy valóban csak a házvezetőnek hitt-e. Kapott írásos panaszt, tudtuk meg Sz. E.-től és V. K.-tól: három apáca írt neki, és ők maguk is leírták egy emailben, mit hiányolnak. Valós, szakmai szupervíziót a nevelői gyűléseken, nevelési problémák megbeszélését (ne csak azt, hogy ki hányast kapott), és hogy az otthon vezetője ne csak az ideje tíz százalékát töltse az otthonban. Hosszú levelére egymondatos választ kapott: „Isten áldásával kitartást kívánok. Cs. t.”, mondta V. K. Ehhez hasonló, Isten mindannyiunkat szeret választ kapott az a fiú is, aki hosszú üzenetekben rótta fel az otthonban elszenvedett sérelmeit Böjte Csabának évekkel azután, hogy az alapítvány vezetője egyszerűen hazapakolta őt és testvéreit.

V. K. levelét viszont Böjte megmutatta vagy beszámolt róla az akkori házvezetőnek, mert az illető felesége számon kérte, hogy mit írogat ő Csaba testvérnek. Ezután az otthon vezetője burkolt fenyegetésként tudtára adta, hogy az ő szaván múlik, hogy ő és Sz. E. dolgozhat-e még egy évet az alapítvány bármelyik otthonában.

Végül májusban döntöttek úgy, hogy biztosan nem maradnak még egy évet. Nem tudják, hogy a házvezető pontosan miket mondhatott róluk, de Böjte Csaba a környékbeli házak vezetőinek gyűlése után az udvaron kérte számon rajtuk a hála hiányát: „ha nekünk ez a helyzet nem jó, akkor ő nem fog etetni minket, valami ilyesmi volt a lényege. És ezt hallotta ott az egész gyereksereg, meg a nevelők, meg mindenki, hogy úgy üvöltött Böjte Csaba, mint a sakál.”

Búcsúajándékként megkapta az otthon autóját

A hála fontos és gyakori témája az alapítvány vezetőjének. Ezt tapasztaltuk úgy a volt nevelőkkel, neveltekkel folytatott, több tíz órányi interjúk során, mint amikor magával Böjte Csabával beszélgettünk. Ő maga egyáltalán nem bizonyult hálátlannak: amikor 2016-ban elbocsátotta a bántalmazó házvezetőt, odaadta a családjának az otthon autóját. Ezt nekünk és másnak is úgy magyarázta, hogy ő ezt a volt házvezető feleségének mint az ő nevelt lányának adta ajándékba.

A rá pár hónapra gondnokként érkező Hajdú Vasile így a saját sport BMW-jüket fogta be a heti bevásárlások hazaszállítására, gyerekek orvoshoz vagy kórházba szállítására. „Mindezek után jön a végén Csaba testvér, és azt mondja nekem, hogy legyek hálás, hogy ennem adott, és kocsit adott a fenekem alá” – illusztrálta Hajdú Annamária, milyen konfliktusokba állt bele Böjte Csabával, mielőtt ők is távoztak volna az otthonból. 

Távozásuk okait ő is az érzelmi, morális és anyagi kihasználásban jelölte meg. Ő nagyon hamar elkezdett kötődni a gyerekekhez, de ez már a saját családi kapcsolatainak rovására ment, vallotta be. Mégis nehezen tudtak eljönni, mert a távozásra sorozatban kitűzött napokon valamelyik gyerek vagy fiatal mindig elkövetett valamilyen önpusztító gesztust, hogy maradjanak még.

Kinek a dolga a szervezet szupervíziója?

Rövidesen távozott az otthonból Bojoievschi Éva házvezető is. Úgy érezte, „már nincs, amit adni tudjak, ezentúl már csak így rontani tudok a dolgokon, mert nincs már energia bennem. Másfelől pedig na, fiatal voltam, én is vágytam a szabadságra”. Megterhelő volt a sok papírmunka, és megviselték a konfliktusok a nevelőkkel, szűrtük le a vele folytatott beszélgetésekből. Miközben nem maradt ideje arra, amiért eredetileg odament, hogy a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknek segítsen. 2017 őszétől 2018 tavaszáig távmunkában látta el a papírmunka egy részét.

A Szent Ferenc Alapítvány 2014-ben szerezte meg az akkreditációt szociális szolgáltatások nyújtására az ezek minőségét biztosító, 2012-es törvény alapján. Ekkor indult be az egyes otthonok ideiglenes, majd végleges engedélyének megszerzése. Ehhez biztosítani kellett a megfelelő tárgyi feltételeket, illetve a gyerekek ott tartózkodásának törvényes kereteit. Azaz minden gyerek számára előkészíteni a dossziét és az elhelyezési döntést. Bojoievschi elvállalta, hogy ő legyen az esetmenedzser, aki előkészíti ezeket a dossziékat. Évekkel később jött rá, hogy ez a gyermekvédelmi hivatal jobban fizetett munkatársainak lett volna a feladata.

Az alapítványnak azért állt érdekében törvényesíteni a gyerekek ottlétét, mert a hivatalosan elhelyezett gyermekek ellátását az állam havonta 600 lejjel támogatta. Mindenki, akit megkérdeztünk, azt mondta, abban az időszakban az otthonban mintegy 120 gyermek és fiatal élt. A Maros megyei gyermekvédelem kimutatása szerint 2015 végén 24, 2016 végén 40, 2017 végén 45 gyermek volt hivatalosan elhelyezve a szovátai Szent József gyermekotthonban. 

Jelenleg a hivatal 36 fős kapacitással tartja számon az otthont. A gyerekek most kisebb létszámú családokat alkotnak, így a nevelők jobban tudnak figyelni rájuk. Azt is megtudtuk a nevelőktől, hogy az otthonban összesen mintegy hatvanan élnek. A jelenlegi nevelők fizetése tavaly nem érte el a nettó 1600 lejt (kb. 320 euró).

Mivel a Szent Ferenc Alapítványt ferences rendi szerzetes vezeti, aki a hitelét a rendhez tartozásból is nyeri, megkérdeztük Urbán Erik erdélyi tartományfőnököt, van-e a rendnek akár morális felelőssége, akár vizsgálati jogköre abban, hogyan működteti Böjte Csaba az alapítványt. „Beleszólhatunk mi egy más alapítványnak az életébe? Tehát mi adtunk egy testvért, ez igazából ez a testvér cserélhető is. Tehát nincs ez személyhez kötve. Tehát egy testvért odaadtunk. Ez most Csaba, speciálisan ő ezt érzi az ő élethivatásának, és ő ezt végzi” – válaszolta a tartományfőnök. A ferences rend egyes ingatlanjait szabályos, ötévente megújítandó szerződéssel átadják az alapítványnak, Böjte Csaba pedig jelentéseket szokott írni a tevékenységéről a rendnek.

Elmondta, hogy ami tavaly nyáron belső vizsgálatként jelent meg a sajtóban, az végül is egy beszélgetés volt Böjte Csabával. Abba nem szeretne belemenni, hogy Böjte Csaba hogyan válogatja ki és fizeti meg az alapítvány nevelőit, válaszolta. Úgy tudja, hogy az alapítvány lehetőség szerint megfizeti a munkatársait, és átcsoportosításokat is eszközölt.

Azt Böjte Csabától tudtuk meg, hogy ezen a „belső vizsgálaton” közös döntés született, miszerint igyekeznek legalább a napközi otthonok működtetését átadni a helyi önkormányzatoknak, mivel azoknál most már több anyagi erőforrás összpontosul, mint az alapítványnál.

Egyre több visszaélést jelentenek

Bár Maros megyében is egyre több, kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélést jelentenek be, mivel egyre ismertebb a gyerekekkel történt visszaélések bejelentésére szolgáló, 119-es telefonszám, az kifejezetten ritka, hogy gyermekotthonokból jelezzenek ilyesmit, mondta el Miklea Hajnal, a gyermekvédelmi hivatal vezetője. Az ingyenes 119 tavaly januártól működik országosan egységes hívószámként, korábban a megyének saját telefonszáma is volt.

Míg 2016-ban a 402 jelzés közül 5 vonatkozott szexuális visszaélésre a megyéből, addig 2017-ben 1069 jelzés érkezett, amelyek közül 15-nek volt szexuális visszaélés a tárgya, négynek pedig szexuális kihasználás. A panaszok 90 százaléka a gyerekek elhanyagolására vonatkozott. 2021-ben az 1368 bejelentés közül 80-at tettek szexuális visszaélés miatt a megyében. A bejelentések 85 százaléka elhanyagolásra vonatkozott, a fennmaradó arányt nagyjából a fizikai abúzusok bejelentése teszi ki.

A nyitókép Szén András grafikája. A tájképfotók az információgyűjtő utazásokon készültek Szováta környékén.

A cikkhez szükséges feltáró munkát Kulcsár Árpáddal együtt végeztük, aki a Mérce.hu felületén közli a szovátai gyermekotthonnal kapcsolatos cikkeit. 

Ez a cikk a Journalismfund Europe támogatásával készült.

The post Szexuális visszaéléseket tussoltak el Böjte Csaba gyermekmentő alapítványánál appeared first on Átlátszó Erdély.

A Medve-tótól 200 méterre épülő, 1,5 millió eurós panzió nem az egyedüli ingatlanprojektje a Sylvania SRL-nek Szovátán. Péter Ferenc családja lebontotta, jelenleg újraépíti az üdülőtelepülés egyik turistalátványosságát, Bernády György műemlék villáját.

A kis vegyesboltot működtető, turizmus, ingatlanberuházás terén tapasztalattal nem rendelkező családi cég, a Sylvania SRL ingatlanfejlesztéseit azért tartjuk fontos témának, mert nem teljesen világos, honnan teremtették elő az EU-projekthez szükséges önrészt, valamint a Bernády-villa újráépítéséhez szükséges pénzt.

[irp posts=”30848″ name=”Sikersztori Szovátán: vegyesboltból luxuspanziót fejleszt Péter Ferenc családi cége”]

Azért is érdekes ez, mert bár a villa újjáépítéséről korábban már megjelentek részletes beszámolók az erdélyi magyar sajtóban, az azonban újdonság, hogy Péter Ferenc családja a tulajdonosa az ingatlannak. 2011-ben a Népújság újságírója rá is kérdezett a tulajdonosra az akkoriban még Szováta polgármestereként tevékenykedő Péter Ferencnél.

„Kérdésünkre, hogy kié a villa, először azt válaszolta, hogy a tulajdonosé, ám visszakérdezett, miért fontos ez nekünk? Később azért annyit elárult, hogy nem az önkormányzaté, hanem egy magánszemély vásárolta meg” – foglalta össze Péter Ferenc szavait a Népújság. A cikk publikálásának időpontjában úgy az épület, mint a telek fele a polgármester nővérének, Péter Eszternek volt a tulajdonában.

A politikus egyébként még 2017-ben sem árulta el, hogy közeli családtagja a villa tulajdonosa:

„Valaki, aki lényegében rajtam akart ütni, feljelentette az új tulajdonost, azzal vádolva, hogy nem tartja karban az épületet. A jóakaró melléfogott, hisz már javában folytak a statikai felmérések és a terv előkészítésének munkálatai – mondta el lapunknak Péter Ferenc, Szováta volt polgármestere, aki a megyei önkormányzat elnökeként is nyomon követi a Bernády Villa sorsát”, így a Székelyhon cikke.

A Székelyhon tudni véli, hogy az ingatlant meg szerette volna vásárolni a Szovátán létrejött Bernády Egylet és szóba került az önkormányzat is, ám mindkét potenciális vásárló az anyagiak hiánya miatt lépett vissza.

Sem a Sylvania SRL mérlegei, sem pedig Péter Ferenc vagyonbevallásai nem utalnak arra, hogy rendelkeznének ilyen volumenű ingatlanberuházásokhoz szükséges anyagi fedezettel. A tanácselnök nővére, egyben a cég többségi tulajdonosa, Péter Eszter sem nyújtott erre részletes magyarázatot (az ő válaszai alább olvashatóak).

Kölcsönökből biztosítják az önrészt az uniós pályázathoz

2017-ben, az EU-s projekt indulása előtt az egyik szovátai vegyesboltot működtető Sylvania SRL mintegy 2,7 millió lej (560 ezer euró) forgalommal és 330 ezer lej (60 ezer euró) forgóeszközzel, vagyis készpénzzel és áruval rendelkezett. Adózás utáni nyeresége ebben az évben 55 ezer lej (11 ezer euró) volt.

Az összesen 7,3 millió lejes pályázathoz 3,1 millió lejes (630 ezer euró) önrészt kellett biztosítani. Benyújtáskor a pályázónak nyilatkoznia kell arról, hogy rendelkezik ezzel az összeggel. Mivel a kiadásokat utólag térítik meg, a munkálatok finanszírozására további pénzkeretre van szükség.

„A pályázat üzleti tervébe bele volt foglalva, hogy az önrész bizonyos hányadát egy hosszú távú befektetési kölcsönből fogjuk fedezni, az ÁFÁ-t pedig egy rövid távú hitelvonalból” – tájékoztatott akkor Péter Eszter. A politikus nővére azt is elárulta, hogy a 864 négyzetméteres telket, ahol a panzió épül, 63 ezer euróért vásárolták meg az általa nyújtott tagi kölcsönből.

[irp posts=”30848″ name=”Sikersztori Szovátán: vegyesboltból luxuspanziót fejleszt Péter Ferenc családi cége”]

A Bernády-villát is újraépítik

Tavaly novemberi cikkünk publikálásakor még nem tudtunk arról, hogy az EU-s pénzből épülő panziótól nem túl messze egy másik ingatlanfejlesztési projektet is bonyolít Péter Ferenc családja: a romos állapotú Bernády-villát építik újjá.

A Bernády-villa tágas, parkszerű telken található Szováta központjában, a Trandafirilor utca 133-as szám alatt. Fából faragott székely kapujával, festett homlokzati díszeivel az egykori Monarchia fürdőhelyeinek szecessziós stílusában épült villa a település egyik turisztikai látványossága. A századelőn épült villát Bernády György és negyedik felesége, Kelemen Margit 1929-ben vásárolta meg, majd alakította saját ízlésére.

Bernády György 1930-tól 1938-ban bekövetkezett haláláig élt nyaranta ebben a villában. (A 20. század elejének szovátai pezsgéséről itt lehet korabeli fotókkal illusztrált cikket olvasni, magáról a Bernády-villáról bővebben itt).

A nyaralót 1946-ig birtokolta a Bernády-család, ekkor a politikus özvegye eladta azt egy bukaresti orvosnőnek, Solomon Rozának. Az ingatlant 1958-ban államosították, az új tulajdonos az állami fürdővállalat (később a SC Balneoclimaterica SA) lett.

A villát a kilencvenes években nyilvánították műemlékké, a műemlékek publikus listáján 2015-től szerepel MS-II-m-B-16033 jelzettel. A rendszerváltás után az ingatlant az egykori tulajdonosok visszaigényelték.

A telekkönyvi kivonat szerint a villát 2006-ban Pallade Sulamith és Scheuermann Fanny (az egykori tulajdonos két lánya) kapta használatba úgy, hogy közben a román államnak felülépítményi joga (drept de superficie) maradt az ingatlanra.

A tulajdonosi struktúra nem sokkal ezután, 2007 novemberében módosult: az 5284 négyzetméteres terület tulajdonosa Szász Anna Maria lett, miközben a 127 négyzetméter alapterületű építmény Pallade Sulamith és Scheuermann Fanny birtokába került. Ezzel egyidőben a román állam elvesztette a felülépítményi jogát.

A polgármester nővére 2007-ben vásárolta meg a villa felét

Egy hónapra rá, 2007 decemberében az akkor funkcióban levő szovátai polgármester, Péter Ferenc nővére, Péter Eszter vásárolta meg az építmény felét 20 ezer lejért (akkori árfolyamon 5600 euró). 2009-ben Péter Eszter a terület felét is megvásárolta. 2011-ben az 5284 négyzetméteres telket felosztották, az ingatlanhoz tartozó telek nagysága 2564 négyzetméterre csökkent.

2013 novemberében a Kulturális Minisztérium megyei kirendeltsége jóváhagyta a villa újjáépítésének és kibővítésének a tervét azzal a megjegyzéssel, hogy

• a munkálatok során csak hagyományos anyagok használhatóak,

• a tetőt kötelezően cseréppel kell majd burkolni,

• az ajtók és ablakok kereteit pedig fából kell pótolni.

Ekkor azonban a munkálatokhoz még nem fogtak hozzá. A 24 hónapra szóló építkezési engedélyt jóval később, 2017 decemberében bocsátották ki a két tulajdonos, Szász Anna Maria és Péter Eszter nevére.

2019 májusában az ingatlan teljes egészében Péter Eszter tulajdona lett. 2021 nyarán, amikor a helyszínre látogattunk, a régi épületet teljes egészében lebontották, az új épület pedig szerkezetkész állapotban volt.

Bontás nélkül felújítani nem lehet

„A visszaigénylési procedúra alatt, amíg senki sem tekintette magáénak a villát, sajnos nagyon rossz állapotba került, ezt követően pedig, amikor az idős tulajdonosok végre megkapták, arra törekedtek, hogy minél előbb szabaduljanak tőle. Ekkor döntöttünk úgy a társtulajdonossal, hogy megvásároljuk és felújítjuk, hogy a következő generációk is láthassák” – tájékoztatott megkeresésünkre Péter Eszter.

„Első feladatunk az volt, hogy szakembereket keressünk az állapot felméréséhez, de arra nem számítottunk, hogy a felmérési, tervezési és engedélyeztetési folyamatok ennyi időt vesznek igénybe. (…)

A felmérést követően egyöntetűen arra a döntésre jutottak, hogy a villát ebben az állapotában nem lehet felújítani, a megoldás az ilyen esetekben érvényes szakszerű elemekre bontás, a használható értékes elemek megőrzése és restaurálása, majd azok visszahelyezése”, írta a megyei tanácselnök nővére, akinek a teljes válasza itt olvasható.

„Elméletileg nincsen rendben, a gyakorlatban van olyan, hogy másképp nem lehet” – jegyezte meg Guttmann Szabolcs építész, műemlékvédő, amikor rákérdeztünk: műemlékes szempontból rendben van-e az, hogy egy régi épületet lebontanak, majd teljesen újjáépítenek.

A szakember szerint gyakran előfordul, hogy egy faszerkezetet statikai szempontból már nem lehet helyreállítani, ilyenkor a műemlékesek is beleegyeznek a szerkezet lebontásába. Az azonban már nagyban függ a bontás előtti dokumentációtól, az újjáépítés minőségétől, a részletektől, hogy az új épület műemlék státusza megmarad-e. Egy alaposan dokumentált, a dokumentáció alapján aprólékosan újjáépített épület megtarthatja a műemlék státuszt, magyarázta Guttmann Szabolcs.

Honnan volt a pénz?

De vissza a dokumentumokhoz: a következő, ingatlannal kapcsolatos fejleményt 2021 márciusában jegyzik. Az épület új tulajdonosa a Sylvania SRL, pontosabban Péter Eszter az ingatlannal a családi cég alaptőkéjéhez járul hozzá. A részben újraépített ingatlan értékét 2,4 millió lejre (486 ezer euró) becsülték.

A feltőkésítés a cég tulajdonosi szerkezetét is átrendezte. A cég részvényei jelenleg a következőképpen oszlanak meg: Péter Eszter tulajdonába került a részvények 94,8 százaléka, Péter Zsuzsanna (a tanácselnök felesége) 4,12 százalékot birtokol, míg Péter Ferenc 1,07 százalékkal marad.

Ami az anyagiakat illeti, annyit tudunk még, hogy a Sylvania SRL 10 millió forintot (28 ezer eurót) nyert a magyarországi Kisfaludy Programban a villa felújítására. Péter Eszter levele nem tartalmaz további részleteket arra vonatkozóan, hogy milyen más forrásokból fedezték a bontás és az újjáépítés költségeit.

„Próbálunk további pályázatot benyújtani, amikor lesz ilyen irányú kiírás, banki hitellel is számolunk ebben a konstrukcióban, de olyan befektetővel való társulást sem zárunk ki, aki rendelkezik a befejezéshez szükséges összeggel” – írta a megyei tanácselnök nővére.

Kérdéseinkkel Péter Ferencet is megkerestük, ő azonban nem válaszolt.

Acest articol a fost publicat pe PressHub.ro și Átlátszó Erdély în cadrul proiectului “Cohesion Policy: Better Understanding, Reporting, Dissemination”, cofinanțat de UE prin DG Regio.
Informațiile prezentate nu reprezintă poziția oficială a UE. Întreaga răspundere asupra corectitudinii și coerenței informațiilor prezentate revine autorului.

The post Péter Ferenc diszkréten elhallgatta, hogy a családjához került a szovátai Bernády-villa appeared first on Átlátszó Erdély.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

Mert nagyot álmodni Szováta volt polgármestere, Péter Ferenc, aki RMDSZ-színekben nemrég kezdte meg második mandátumát Maros megye tanácselnökeként. Családi vállalkozása a város fő turisztikai látványosságától, a Medve-tótól mintegy 200 méterre tervez fényűző panziót felépíteni.

Azonban több mint két évvel az építkezési engedély kibocsátása után nincsen jele annak, hogy a telken bármiféle aktivitás folyna. Október 10-én jártunk a helyszínen, és csak egy mély, valószínűleg az alapozásnak/alagsornak kiásott, vízzel megtelt lyukat láttunk. Egy későbbi látogatásunk idején annyi haladást tapasztaltunk, hogy a gödörből kiszivattyúzták a vizet, és a drónfelvételeken látható kavicsot szétterítették a gödör alján.

Az építőtelep mindkét alkalommal kihalt volt, a munkások által öltözőnek használt konténerek és deszkákból hevenyészett korlátok mellett munkaeszközöket nem láttunk. Az EU-s pénzekből kivitelezett infrastrukturális beruházások esetén kötelező információs pannót sem láttuk sehol.

Egy kis vegyesbolt turisztikai luxusberuházásba vág

Az utóbbi hetekben megszereztük a beruházással kapcsolatos, publikus dokumentumok egy részét. A rendelkezésünkre álló, távolról sem teljes dokumentáció alapján nincsen okunk feltételezni, hogy a hiányzó információs pannót leszámítva ebben a projektben bármilyen szabálytalanság történt.

Azért döntöttünk úgy, hogy ezt a beruházást részletesen bemutatjuk, mert Szováta volt polgármesterének, az RMDSZ Maros megyei szervezete elnökének, Maros megye tanácselnökének uniós pénzből, Szováta legfelkapottabb részén építendő panziója akkor is közérdeklődésre tart számot, ha a beruházás lebonyolítása mintaszerű.

Még inkább érdekes, ha a pályázat nyertese, a család tulajdonában levő kis vegyesboltot működtető Sylvania SRL semmilyen tapasztalattal nem rendelkezik vendéglátás, turizmus terén. A cégben Péter Ferenc tíz százalékos részesedéssel rendelkezik, a részvények többi részét a felesége, Péter Zsuzsanna és nővére, Péter Eszter birtokolja.

Péter Ferenc megyei tanácselnökként az EU-s támogatásokat koordináló Központi Régió Fejlesztési Ügynökség (ADR Centru) igazgatótanácsának is tagja. És bár ez első pillantásra összeférhetetlenségnek tűnik, valójában nem az: a pályázatok elbírási folyamatára, a kifizetésekre, ellenőrzésekre és monitorozására az igazgatótanácsnak nincsen befolyása.

Négycsillagos komfort négyzetméterenként 1100 euróért

A tervek szerint az 1300 négyzetméter hasznos felületűre és öt szintesre (S+P+2E+M) tervezett ingatlan 12 szobával és 3 apartmannal, saját konyhával, vendéglővel, garázzsal és terasszal rendelkezik majd, és négycsillagos komfortot nyújt a látogatóknak.

A beruházás összértéke 7,3 millió lej (mai árfolyamon 1,5 millió euró) – tehát négyzetméterenként nagyjából 1100 euróba kerül majd ez az ingatlan. Ugyan panziók átlagos építési költségeire nem találtunk becsléseket, azonban lakóházak esetén az 500 euró/négyzetméter a maximum ár, amit netes fórumokon találni lehet, és ebben benne vannak úgy az anyagok, mint a kulcsrakész kivitelezés.

Ennek ellenére nem volt egyszerű kivitelezőt találni. Több alkalommal írtak ki közbeszerzést a panzió felépítésére. A második közbeszerzési dokumentációt 2020 márciusában állították össze, a beruházás kivitelezője végül a székelyudvarhelyi Triga SRL lett.

Legkevésbé sem szokványos panzió

„Nem tudom megítélni, hogy ön pontosan mit ért a hasonló ingatlanok építésében megszokott ár alatt, de mi ebből az összegből egy legkevésbé sem szokványos, sokkal inkább különleges, 4 csillagos szállodák minősítésének megfelelő panziót szeretnénk építeni, kulcsrakészen, mélygarázzsal, fogyatékkal élők számára kialakított szobával, felvonóval, korszerűen felszerelt konyhával, terasszal és tájba illő, látványában is különlegesen rendezett területtel. Voltaképpen ez lehet a panzió versenyképességének első feltétele.

Az, hogy a versenytárgyalások során sajnos nem volt éles verseny az építő vállalatok között, pont azt mutatja, hogy ez a négyzetméterár nem tűnt vonzónak a legtöbb építkezési vállalkozás számára” – válaszolt felvetésünkre Péter Eszter, a politikus nővére, a Sylvania SRL ügyvezetője.

Péter Eszter szerint a projekt amiatt nem halad, mert a közbeszerzésen nem sikerült kivitelezőt találni: „Nem jelentkeztek sokan a licitre, ugyanis a nagy építővállalatok számára ez a munka kis volumenű, a kisebb vállalatok számára pedig túl nagy falat. A munkálatok megkezdését ugyanakkor nehezíti, hogy Szováta fürdőtelepen június 15. és szeptember 15. között nem szabad építkezni. A vendégek zavartalan pihenését vagy gyógykezelését így védi a város.”

A támogatási szerződés eredetileg 2020. július 31-ét jelölte meg a projekt befejezéseként, azt 2018 szeptemberében meghosszabbították 2022. július 31-ig. A projekt összértéke is megnőtt 7,3 millióról 7,5 millió lejre.

Az anyatejjel szívta magába a vendéglátással kapcsolatos tudást

De hogyan nyerhette meg a projektet a turizmus, vendéglátás területén semmilyen tapasztalattal nem rendelkező, kis vegyesboltot működtető Sylvania SRL?

Bár a pályázati kiírás közvitára bocsátott tervezetében még szerepelt a feltételek között az, hogy a pályázóknak bizonyítaniuk kell, hogy legkevesebb három évre visszamenőleg volt tevékenységük azon a területen, amelyen beruháznának, ez a feltétel később a kiírás végleges formájából eltűnt. Nem tudjuk miért.

„Szovátaiként az ember mondhatni már az anyatejjel szívja magába a vendéglátással kapcsolatos tudnivalókat. Öcsém (Péter Ferenc – szerk. megj.) 16 évig volt a város polgármestere, gyakorlatilag minden turisztikai nagyberuházásnál és fejlesztésnél ott volt, a város turisztikai stratégiáját az ő felügyelete mellett dolgozták ki, kevés olyan emberről mondhatnánk el, hogy többet tud arról, hogyan kell Szovátán színvonalas vendéglátást megvalósítani, mint róla.

Természetesen a puding próbája az evés, és szembesülhetünk olyan helyzetekkel, amikor a tudásunk próbatétel elé kerül, pl. a mostanihoz hasonló járványhelyzettel, de bizakodóan nézünk a jövő elé. A nehéz helyzetek áthidalásában van már tapasztalatunk, hiszen cégünk 28 éve működik, 12 alkalmazottnak biztosít munkahelyet, s amennyiben ezt a beruházást sikerül megvalósítani, további 4 új munkahelyet tudunk létrehozni. Tevékenységünk diverzifikálását lassan tíz éve fontolgatjuk, hiszen kiskereskedelmi vállalkozásként számtalan helyzetben kerültünk már hátrányba a multinacionális cégekkel szemben” – válaszolta kérdésünkre Péter Eszter.

Tagi kölcsönből vásárolták meg a telket

A kiírásban további feltétel, hogy az ingatlanberuházást tervező pályázónak igazolnia kell, hogy építkezésre alkalmas telekkel, vagy pedig egy telken felülépítményi joggal (drept de superficie) rendelkezik.

A Trandafirilor utcában levő, 864 négyzetméteres foghíjtelekre 2017. július 21-én, a pályázati határidő előtt 2 nappal szerzi meg a cég a 20 évre szóló felülépítményi jogot. Később, 2020 júliusában a telket is sikerül megvásárolni.

„A telket magánszemélytől vásároltuk, az ára 305 ezer lej (63 ezer euró – szerk. megj.) volt, és az általam nyújtott tagi kölcsönből fedeztük ennek az ellenértékét” – tájékoztatott a cég ügyvezetője.

Az összesen 7,3 millió lejes projekthez komoly, 3,1 millió lejes (630 ezer euró) önrészt kell biztosítani. A pályázat leadásakor nyilatkoznia kell a pályázónak arról, hogy rendelkezik ezzel az összeggel, ezen felül pedig – mivel a kiadásokat utólag térítik meg – további pénzkeretre van szükség a munkálatok finanszírozására.

Csakhogy a Sylvania SRL 2017-es mérlege szerint a projekt indulása előtt mintegy 2,7 millió lej (560 ezer euró) forgalommal és 330 ezer lej (60 ezer euró) forgóeszközzel, vagyis készpénzzel és áruval rendelkezik, adózás utáni nyeresége ebben az évben 55 ezer lej (11 ezer euró).

A 2018-as mérlegben 2,9 millió lej forgalom mellett 5,4 millió lej (1,1 millió euró) forgóeszköz szerepel (ennek a nagy része az előlegként feltűntetett 4,2 millió lejes EU-támogatás), megjelenik továbbá egy 1,1 millió lejes tartozás is.

Hosszú távú befektetési kölcsönből fedezik az önrészt

„A pályázat üzleti tervébe bele volt foglalva, hogy az önrész bizonyos hányadát egy hosszú távú befektetési kölcsönből fogjuk fedezni, az ÁFÁ-t pedig egy rövid távú hitelvonalból. Mivel a Sylvania SRL áfafizető, ezért a pályázattal kapcsolatos számlákra kifizetett ÁFÁ-t vissza fogja igényelni. Ez nagyságrendileg 1 165 000 lej lesz.

Ezt ha levonjuk a 3 140 000-ből, marad 1 975 000 lej. Ennyi önrészt kellett bemutassunk. Ebből az üzleti terv szerint 1 266 000 lenne a hitel és 706 000 lej a saját forrás. Ezt az összeget a finanszírozási szerződés aláírásakor, vagyis 2018-ban kellett bemutatni, nem a pályázat benyújtásakor, ahogy ön állítja. Ezt az összeget már a 2018-2019 mérlegekből ön is láthatja” – így az ügyvezető, aki, mivel attól félt, hogy nyilatkozatait kontextusból kiragadva fogjuk tálalni, azt kérte, a teljes levelezést tegyük közzé. Ez a levélváltás itt elérhető.

Közben Péter Ferenc sem szegényedett el

Miközben a család tulajdonában álló cég hamarosan egy komoly értéket képviselő ingatlannal gyarapodik, a Maros megyei tanácselnök vagyonnyilatkozataiból nem úgy tűnik, hogy a Péter család vagyona csökkent volna.

Akárcsak 2017-ben, 2020-ban is egy 3900 négyzetméteres, 2000-ben vásárolt szovátai beltelek besorolású ingatlan, egy 2009-ben vásárolt 1,9 hektáros erdő, valamint egy 2015-ben örökölt 599 négyzetméteres földterület és lakóház egy kis része van a Péter család tulajdonában. Ezen kívül van még egy 2009-ben vásárolt marosvásárhelyi lakásuk.

És bár a 2020-as vagyonnyilatkozatban megjelenik egy összesen 222 ezer lejes (45 ezer euró) kölcsön, amit a Sylvania SRL-nek nyújtott feleségével együtt, közben mintegy 75 ezer lejjel gyarapodtak a bankszámlái.

Nyitókép: Október 10.-én így nézett ki a Sylvania SRL két éve elkezdett beruházása Szovátán. Fotó: Egyed Ufó Zoltán

Acest articol a fost publicat pe PressHub.ro și Átlátszó Erdély în cadrul proiectului “Cohesion Policy: Better Understanding, Reporting, Dissemination”, cofinanțat de UE prin DG Regio.
Informațiile prezentate nu reprezintă poziția oficială a UE. Întreaga răspundere asupra corectitudinii și coerenței informațiilor prezentate revine autorului.

The post Sikersztori Szovátán: vegyesboltból luxuspanziót fejleszt Péter Ferenc családi cége appeared first on Átlátszó Erdély.