A Securitate Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) a 2010-es évek elején hivatalból világította át Szép Gyulát. Így derült ki, hogy Szépnek hálózati dossziéja van, vagyis 1989 előtt jelentéseket írt a kommunista titkosrendőrség számára.

A CNSAS 2012 júliusában kérte a bíróságtól, hogy állapítsa meg annak a tényét, hogy Szép Gyula együttműködött a Securitatéval mint politikai rendőrséggel. A kérvény alapján a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság 2013-ban mondta ki, hogy Szép Gyula a Securitate besúgója volt. Az ítélet indoklása itt elérhető. 

Annak ellenére, hogy ez egy nyilvános, az interneten bárki számára könnyen elérhető információ, az erdélyi magyar sajtó ezzel egyáltalán nem foglalkozott. 2020-ban az Átlátszó Erdély adott először hírt arról, hogy Szép Gyula együttműködött a Securitate-val. 

Akkor egy nyilatkozat erejéig megkerestük Szép Gyulát, aki felajánlotta, hogy interjút ad nekünk erről az időszakról. Mivel nekünk csak a bíróság indoklása állt rendelkezésünkre, ezzel a lehetőséggel nem éltünk, azonban megígértük, hogy amint a CNSAS-tól megszerezzük a teljes iratcsomót, nagyobb anyagot írunk a témáról, és akkor lehetőséget adunk arra, hogy Szép részletesen beszámoljon erről az időszakról. Ezt az interjút itt lehet elérni.

Akkori anyagunk megjelenése után azonban Szép a Transindexnek nyilatkozott – ebben az interjúban azt állítja, a jelentéseket nagyrészt a Securitate-tisztek diktálták.

„Tudtam románul, de nem úgy, ahogy kellett volna ahhoz, hogy ezeket a tájékoztatásokat olyan formába öntsem, ahogy nekik szükségük volt rá. Úgyhogy tollba mondták nekem, én meg engedelmesen leírtam” – mondta Szép, aki nem is értette, hogyan lehet ilyen „nevetséges” beszámolókkal elveszíteni a pert. 

Szép Gyula az RMDSZ megbecsült, államilag kitüntetett kultúraszervezője

Bár az RMDSZ alapszabályzata szerint összeférhetetlenségnek számít, és így az RMDSZ-ben nem viselhet tisztséget az, aki a Temesvári Nyilatkozat 8. pontjának a hatálya alá alá esik (azaz együttműködött a Securitatéval), Szép Gyula közéleti pályafutása zavartalanul folytatódhatott.

A 2013-as ítélet idején már a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója (emiatt az állás miatt lemondott az RMDSZ Művelődési és Egyházügyi Főosztályának ügyvezető alelnöki tisztségéről), de továbbra is szerepet vállalt az RMDSZ két fontos alapítványában.

Szép a mai napig a Communitas Alapítvány alelnöke, az Erdélyi Magyar Televíziót (ETV) és az Erdély FM rádiót működtető Janovics Jenő Alapítvány elnöke. Szép a közelmúltig tagja volt az RMDSZ Szövetségi Etikai és Fegyelmi Bizottságának (SZEFB). 

Alapítója és egyik alelnöke a Kallós Zoltán néprajzkutató hagyatékát gondozó, szórványoktatással és az erdélyi népi hagyományok megőrzésével foglalkozó Kallós Alapítványnak.

Szép munkásságát 1983-ban Kodály-oklevél és -emlékplakettel díjazták, 2002-2005 között a magyar Corvin-lánc ösztöndíjasa volt, 2009-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, 2018-ban pedig Gróf Bánffy Miklós-díjat kapott az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettől (EMKE).

„Végtelen tisztesség, makulátlan évtizedek”

Az EMKE-díj átadásának alkalmából Selmeczi György zeneszerző így méltatta Szép Gyulát:

„(…) Kevesen mondhatják el az erdélyi magyar közélet kortárs szereplői közt, hogy ennyire makulátlan évtizedeket tudhatnak maguk mögött. Ez a végtelen tisztesség persze csakis olyan szerénység és alázat mellett tartható, amely Szép Gyulát mindig is jellemezte.

Aztán: imponáló bátorsága. És itt nem csak arra gondolok, hogy a nagyon kevesek közé tartozik, akik szembe mertek szállni Ceaușescu ostoba és kártékony rendelkezéseivel, hogy mert jogot követelni a jogfosztottság éveiben, hogy mert magyar értéket képviselni, közvetíteni a »lefüggönyözött« korban, amikor a többség csak suttogott. S aki akkor bátor volt, »úgy maradt«! Mert az utóbbi 28 év bizony sok bátorságot követelt, és ő elég bátor volt, hogy a maga útját járja.”

1973-tól tanulmányozzák beszervezés céljából

A hálózati dossziéban található első jegyzék 1973. április 24-én keletkezett, és három korábbi jelentést csatoltak hozzá. Az akkor 21 éves, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián tanuló diák családi hátterének, valamint tanulmányi eredményeinek rövid ismertetése után ez a megjegyzés áll:

„Szép Gyulát tanulmányozzuk beszervezés céljából. Három alkalommal vettük fel vele a kapcsolatot, van esély rá, hogy beszervezzük. Az általunk megfigyelt Csortán Márton baráti köréhez tartozik”. 

A jegyzékhez csatoltak is három találkozóról szóló, a tiszt által kézzel írt jelentést. Szembetűnő, hogy Szép már az első találkozón is mintha tudná, miről van szó, mit várnak el tőle, és maradéktalanul teljesíti is ezt. Minden további nélkül árul el olyan információkat a baráti köréről, melyekről ő maga is tudhatja, hogy terhelőek lehetnek.

„A jelölt (vagyis a beszervezésre váró Szép Gyula – szerk. megj.) fontosnak tartotta elmondani, hogy nem szeretné, ha azok a dolgok, melyeket nekem elmondott, az érintett személyek tudomására jutnának, mivel tudja, hogy ez kellemetlen helyzeteket eredményezne. Biztosítottam, hogy nekem is ez a véleményem, és biztosítottam afelől, hogy nekünk semmilyen érdekünk nem fűződik ehhez” – így az egyik jelentés. 

Az évfolyamtársak, akik „más dolgokkal foglalkoznak”

Más hálózati dossziékban gondosan mérlegelik a beszervezés esélyét, a jelölt pszichológiai profilját és kiaknázandó gyengeségeit. Gyakori, hogy a tisztnek valamilyen jutalmat kell kilátásba helyeznie, vagy épp ellenkezőleg: meg kell fenyegetnie a beszervezni kívánt személyt. Szép Gyula esetében ennek az iratokban nincsen nyoma – minden a lehető legsimábban megy.

„Előzetes megbeszélés alapján megszerveztünk egy beszélgetést Szép Gyula diákkal, akit 1972 nyarán ismertünk meg” – így az első, 1973. április 10-én írt jelentés. Szép beszámol arról, hogy az évfolyamon van egy olyan csoport, mely „más dolgokkal foglalkozik”: Pávai István (Pavai Stefan Ferencz), Nemes György, Csortán Márton, valamint Kaszián Lajos (Kaszian Ladislau). 

A jelentés kitér arra, hogy Pávai István „nem megfelelően értelmez” filozófiai kérdéseket. Csortán Mártonnak nagyon kiterjedt az érdeklődése az irodalom, zene és népművészet iránt, és több száz kilométerre is elutazik egy népzenei fesztiválért. Egyes utakra Szép Gyula is elkísérte.

A jelölt jó benyomást tesz

„Negatívumként említette a jelölt, hogy Csortán megbízhatatlan, sok mindent megígér, de aztán nem teljesíti az ígéreteit. Eléggé szétszórt” – így a jelentés, melynek a végén a tiszt értékeli is a találkozót: „a jelölt jó benyomást tett rám, könnyen barátkozik, a beszélgetések során bőbeszédű, jóindulatú és kevésbé kíváncsi. A szolgáltatott adatok – bár operatív szempontból nem értékesek – megerősítést nyertek”.

A következő találkozóra tíz nap múlva, április 21-én kerül sor. Szép elmondja, Csortán Márton magyar kórust szervez, és egyszer azt mondta, hogy miután elvégzi az egyetemet, Szovátán tanárként dolgozó apja nyomdokaiba szeretne lépni. Hargita megyébe szeretne menni tanítani, ahol majd kórust szervezne. 

„A jelölt kiemelte, hogy (Csortán Márton) Kolozsváron is szeretett volna egy ilyen kórust szervezni a magyar kórushagyományok ápolására, azonban nem sikerült. Még nem terjesztettük ki a beszélgetést Csortán Márton irányába, hogy ne kezdjen el gyanakodni” – így a tiszt.

„Felelősségteljes, őszinte és diszkrét”

A továbbiakban Szép Gyula két baptista évfolyamtársáról beszélgettek. Szombatonként szinte sosem vesznek részt órákon, és ha felmerül egyes, szombatra eső órák elhalasztása, akkor ők elsőkként helyeselnek, árulta el Szép. Hozzátette, nem tud arról, hogy „misztikus propagandát” folytatnának.

Ebben a második jelentésben a Securitate-tiszt újból megdicséri Szép Gyulát:

„a beszélgetések alapján megfelelő lenne (…). Jelen pillanatig a szerveinkkel szemben felelősségteljes, őszinte és diszkrét viselkedést tanúsított. (…) Bejárása van az általunk megfigyelt Csortán Márton baráti körébe, és általában az egész évfolyamhoz. (…) Nyílt, könnyen barátkozó, beszédes személyiség, foglalkoztatják a jelen politikai eseményei (…) mindkét találkozón újságot láttam nála, amelyeket el is olvasott (…) úgy gondolom, együtt fog működni velünk.”

Három nappal később, április 24-én tovább mélyítik a már megkezdett beszélgetéseket: Csortán Mártonról többek között elárulja, hogy zeneileg kevésbé felkészült, mivel sok más tevékenysége van, Brassóban irodalommal foglalkozott (a konzervatórium előtt Csortán egy évig Brassóban tanárképzésen vett részt, derül ki).

Az első feladat: Csortán Márton és a körösfői kórus 

„A jelölt elbeszélgetett Csortán Mártonnal a magyar kórushagyományokról. A beszélgetés során Csortán azt mondta, »nekünk aktívabbaknak kellene lennünk, hogy lássa a magyar falvak lakossága, hogy minket érdekel a hagyományok megőrzése«” – áll a jelentésben. Az oldalon a Csortánnak tulajdonított kijelentés dupla vonallal van kiemelve.

Szép beszámol arról is, hogy Csortán felajánlotta neki, vezényelje a körösfői kórust, hozzátéve, nem világos, hogy ezt az ajánlatot milyen minőségében tette. Beszél arról is, hogy egy évvel korábban Csortán lakásán több találkozóra került sor, melyeken régi magyar dalokat énekeltek. 

Ezúttal Szép Gyula feladatokat is kap: „arra kértem, derítse ki, kinek a kezdeményezésére ajánlotta fel (Csortán Márton) a körösfői kórus vezénylését, és hogy kinek tett még hasonló ajánlatokat”. Zárásként a Securitate-tiszt megemlíti, hogy beszélgettek az antiszociális aspektusok megelőzéséről, és „azokról a feladatokról, melyeket ezen a vonalon teljesítenie kell a haza összes polgárának.”

Május 10-én ismét találkozik Szép Gyula a tartótisztjével, ez alkalommal is Csortán Márton a fő beszédtéma. Kiderül, Csortánt senki nem bízta meg azzal, hogy a körösfői leánykórus számára karmestert keressen, ezt ő önkéntes alapon szervezi. Azért ajánlotta ezt fel Szép Gyulának, mert nincsen aki foglalkozzon ezzel, Markos professzor beteg. 

Miközben jelent, őt magát is figyelik

Szép szerint Jagamas János bátorítja Csortánt azzal, hogy foglalkozzon kórussal, több ízben Mérába is invitálta. „A jelölt korábbi beszámolóiból kiindulva arra kértem a jelöltet, járjon utána (precizeze), mégis mi a céljuk, milyen természetűek ezek a tevékenységek, az ajánlatok, melyeket Csortán tesz az évfolyamtársaknak, hogy kizárólag magyar kórusokkal foglalkozzanak” – írta a tiszt.

A jelentés kitér arra is, hogy ezeket az információkat úgy a jelölt profiljában (studiul candidatului) mind a Csortán megfigyelési dossziéjában használják. 

Jellemző a Securitate működésére, hogy miközben Szép Gyulának az évfolyamtársairól kell információkat szereznie, őt magát is megfigyelik. A hálózati dosszié része egy 1973. április 14-i jelentés, melyben egy évfolyamtársa elmeséli, hogy Szép egy Politon nevű könnyűzenei együttes tagja, ahol nem volt különösebb negatív megnyilvánulása, nyugodt ember benyomását kelti.

„A jövőben jobban kell figyelni: barátok, viselkedés, vannak-e nacionalista megnyilvánulásai. Ezt nem ismerem” – áll a jelentésben. Az oldal alján az utasítás: „a forrásnak közelednie kell a diákhoz, meg kell ismernie, mivel foglalkozik, és milyen a felfogása. Kezdetben zenéről beszélgessenek, aztán fokozatosan térjenek át a politikára.”

A beszervezés tervek szerint megy

1973. május 26-án elkészül a beszervezést javasoló átirat, mely szerint Szép Gyula beszervezését a Zeneakadémián tevékenykedő „nacionalista elemek” elfoglaltságairól, elképzeléseiről való információszerzés indokolja. Az átirat kiemeli Csortán Márton és Jagamas János professzor nevét.

Szép Gyulát még aznap, május 26-án beszervezték. A két oldalas, kézzel írott jelentés szerint minden a tervek szerint ment. „A jelölt, az utasításoknak megfelelően, részt vesz a Vasúttársaság (CFR) kórusának a próbáin azzal a céllal, hogy a korábban általa jelzett aspektusokról több információt szerezzen. Egy ilyen alkalom után jelezte Csortán Márton diáktársa kapcsolatát Jagamas János professzorral. Mindkét elem nacionalista megnyilvánulásairól ismert, a jelölt pedig a közelükbe lesz irányítva” – így a jelentés.

Szép Gyula informátori álneve „Suciu” lesz, tartótisztje pedig vélhetően Velea Eugen főhadnagy. (A beszervezést Velea végzi, ahogy a korábbi jelentések egy részét is ő írta alá.) A mellékelt, Szép által kézzel írt beszervező nyilatkozat vélhetően egy, a tartótiszt által diktált sablonszöveg.

Annak merev stílusa, szóhasználata élesen eltér a jelentések informálisabb nyelvezetétől: 

„következetesen harcolni fogok az igazság kiderítéséért, és a törvény szigorú betartásáért. Résen leszek a haza ellenségeivel szemben, őszinteséget és objektivitást tanúsítok az információk szolgáltatásában”.

 Két év alatt 34 jelentés

A Szép kapcsolati körében levő, műveleti szempontból érdekes személyek táblázatában az évfolyamtársa, Csortán Márton, valamint tanára, Jagamas János mellett szerepel Kallós Zoltán nemrég elhunyt néprajzkutató neve is. Szép a Kallós Alapítvány egyik alapítója és egyik alelnöke.

1973 májusától 1975 áprilisáig Szép Gyula összesen 34 jelentést írt. Havonta-kéthavonta találkozott a tartótisztjével a „Știința (Tudomány)” konspirációs házban, egy-egy ilyen találkozón általában több személyről is jelentés született. Ezeket kézzel írta Szép, egyes jelentéseket azonban utólag le is gépeltek.

Az évek során figyelemmel kísérte évfolyamtársát, Csortán Mártont és baráti körét, de többször jelentett egy diáktársáról, a baptista Kovács Editről, valamint tanáráról, Jagamas Jánosról és másokról. 

Élénk érdeklődés Kallós Zoltán iránt

Szép 1973 júniusában arról számolt be, hogy Csortán Márton mesélt neki egy 1972-es mérai útjáról. Csortán ekkor találkozott Kallós Zoltán néprajzkutatóval, aki arról mesélt neki, hogyan gyűjti a moldvai csángó balladákat.

„A régi magyar folklór csodálói nagy szimpátiával tekintenek rá (Kallósra), úgy tartják, ő a csángó folklór megmentője. Nagyon sokat jár Erdély és Moldva falvaiban, ahol a csángók laknak” – ismerteti a Csortán által mondottakat „Suciu”. 

Ez a jelentés élénk érdeklődést váltott ki, ha az oldal alján levő megjegyzéseket nézzük. „Jó anyag” – írta valaki, a tartótisztje hozzátette, a jelzett információkat több megfigyelési dossziéban is kiaknázzák majd.

Jól mutatja, mennyire érdekelhette Kallós a Securitatét, hogy a neve mindig többször alá van húzva, a munkásságáról szóló részek pedig szintén ki vannak emelve.

A lábjegyezetkből kiderül még, a vakáción levő „Suciu” számára külön feladatokat találtak. Az egyik megjegyzés szerint felkeresendő címeket kapott. Ha meglátogatja a Szovátán nyaraló Csortán Mártont, akkor be kell majd számoljon arról, mivel foglalkozik, és hogy beszélgettek-e nemzeti kérdésekről. Kilátásba helyezik, hogy a tanév kezdetekor Kallós Zoltán közelébe irányítják konkrét feladatokkal. A hálózati dosszié a továbbiakban azonban nem tartalmaz Kallós Zoltánról szóló jelentést.

Alvást színlelve olvassa baptista évfolyamtársa levelét

1973 novemberében „Suciut” egy vallását nyíltan gyakorló, baptista diáktársa, Kovács Edit közelébe irányítják. Suciu jelezte, diáktársa viselkedéséről véletlenül tud, de a gyanúsított közelébe tud férkőzni.

„Utasítást kapott arra, hogy kiderítse, ha misztikus propagandát folytat, ha téríteni próbálja diáktársait (…) ” – így az utasítás. 

A továbbiakban Szép beszámolt róla, hogy Kovács Edit magnetofont szerzett, amellyel valószínűleg vallásos énekeket szeretne rögzíteni, hogy gyakran utazik más városokba, gyaníthatóan vallásos összejövetelekre. 1974 áprilisában ezt írja „Suciu”:

„Nemrég egy zenetörténet kurzuson (mely amúgy nagyon unalmas volt) Kovács Edit a szüleinek írt levelet. A forrás, mivel mellette ült, és úgy tett, mintha aludna, a levél nagy részét elolvasta, és azt figyelte meg, hogy szinte minden mondat tele volt tűzdelve vallásos kifejezésekkel. A forrás megjegyezte a levél egy mondatát: »Köszönöm Istennek, hogy segített eddig és vigyáz rám, védelmez«. Megjegyzem, hogy (a megfigyelt) nem vette észre, hogy a forrás elolvasta a levelet.”

Azt nem tudjuk, hogy ez a jelentés milyen következményekkel járt az évfolyamtársa számára. Az mindenesetre kiderül, hogy Kovács Editet megfigyelték, 1974 januárjában figyelmeztetést is kapott misztikus-vallásos propaganda miatt.

„Suciu” azt a feladatot kapta, hogy kövesse továbbra is figyelemmel évfolyamtársát, derítse ki, hogy folytat-e misztikus-vallásos propagandát az évfolyamtársai körében, felvett-e vallásos énekeket a birtokában lévő magnetofonnal, és hogy hova, milyen célból utazik. 

Nem hajlandó együttműködni

Szép Gyula hálózatból való kivezetését 1979 decemberében javasolják. Szép időközben elvégezte az egyetemet, Erdőszentgyörgyre helyezték tanárként, azonban az ottani iskolát felügyelő tiszttel nem hajlandó együttműködni. 

„(…) amikor megkérdeztük, hajlandó-e együttműködni az ottani iskolát felügyelő tiszttel, határozottan nemet mondott. Abban egyeztünk, hogy amikor vakációra vagy a szüleit meglátogatni jön (Kolozsvárra – szerk. megj.) megkeres minket, és konzultálunk ottani műveleti kérdésekről. Két alkalommal keresett fel, és arról számolt be, hogy ott nincsenek olyan problémák, mint Kolozsváron. Amikor felvetettem neki, hogy működjön együtt egy ottani kollégával, határozottan ellenkezett, majd engem sem keresett többet” – írja a Securitate-tiszt, aki ennek fényében javasolja a hálózatból való kivezetését.

Készségesen együttműködő diákból „nacionalista elem”

Nem egészen három év múlva, 1982 júniusában kezdték megfigyelni Szép Gyulát, aki abban az időszakban a székelyudvarhelyi művelődési ház igazgatója. Ami szembetűnő, hogy ebben a közel 400 oldalas dossziéban semmi nem utal arra, hogy néhány évvel korábban a célszemély másfajta kapcsolatban volt az állambiztonsági szervekkel. 

A Securitatét a jelek szerint nem foglalkoztatja, hogyan lett a Kolozsváron készségesen együttműködő diákból néhány évnyi mezőségi és székelyföldi tartózkodás után „nacionalista elem”. Ez azért is különös, mert amúgy a Securitate precízen csoportosítja és a releváns dossziékban megosztja a különféle alkalmakkor, különféle módokon beszerzett információkat.

Úgy tűnik, a Hargita megyei Securitate nem tudta, hogy Kolozs megyei kollégáik évekig jó munkakapcsolatban voltak Széppel. A megfigyelés elkezdését az indokolja, hogy Szép Gyula – konspiratív nevén „Oratorul” (Szónok) – „ismételten az állammal szemben ellenséges, nacionalista megnyilvánulásokba kezdett, gyanús kapcsolatokat tart fenn a Magyar Népköztársaság állampolgáraival, akiktől ellenséges tartalmú anyagokat kap”. A jelentés említi Újhely (vagy Újhelyi) Ildikó magyarországi néprajzkutató nevét, akit nemkívánatos személlyé nyilvánítottak ellenséges tevékenysége miatt, és akivel Szép kapcsolatban áll.

A megfigyelés elkezdését javasoló jelentéshez mellékelt intézkedési terv szerint a „Tőzsér” és „Dobrin” álnevű besúgókat az igazgató mellé irányítják, és tanulmányozzák annak a lehetőségét, hogy más, Szép Gyulához közel álló személyeket is beszervezzenek. Később, a forradalom előtti években egy „Forgács Péter” álnevű besúgó szolgáltatja az információk számottevő részét.

Ezen kívül tervezik lehallgatni a beszélgetéseit (a művelődési házban ezek az eszközök már el vannak helyezve, derül ki), illetve tervezik a célszemély lakásának a lehallgatását, elolvassák levelezését, és az „F” ügyosztály segítségével egyes operatív szempontból fontos helyzeteket meg is örökítenek. A megfigyelési dossziénak a lehallgatásokat tartalmazó része mintegy 200 oldalt tesz ki.

Vidám, igazságszerető és lelkesedik a népművészetért

A megfigyelési dosszié megnyitása előtt, 1978 októberében már felbukkan Szép Gyula neve egy jelentésben: ebben az időszakban Szép Székelyudvarhelyen dolgozik zenetanárként. A jelentés szerint Szép titokban Kolozsvár környéki községekben filmez Magyarországról hozott felszereléssel. Az 1978 novemberében kelt nyomozati jelentés az akkoriban Mezőszengyelen (Maros megye) tanító Szép Gyulát vidám, igazságszerető, a népművészet iránt lelkesedő személyként írja le. Népzenét gyűjt, nincs kompromittáló tevékenysége.

A megfigyelés hivatalos elkezdése előtt egy hónappal, 1982 májusában Szép Gyula Segesváron találkozott a városon átutazó Újhelyi Ildikóval. A Bécs-Budapest-Bukarest gyorsvonattal érkező etnográfust Szép az állomáson várta, Újhelyi egy műanyag tasakot és egy kerek tárgyat adott át neki, és beszélgettek pár percig, áll a jegyzőkönyvben.

Az iratcsomóban több jelentést találtunk a székelyudvarhelyi művelődési házban bemutatott Czinka Panna című előadásról Hunyadi András rendezésében, melynek az egyik ötletgazdája Szép Gyula volt. A darab a kuruc-labanc szembenállásról szól, az előadás nagyon nagy népszerűségnek örvendett. „A forrás számára kérdés, hogy miért épp ezt a történelmi pillanatot választották azok, akik a programot kitalálták” – így a jelentés.

Esküvőnek álcázott nemzetközi néptáncfesztivál

Az jelentések rengeteg apró, néha mulatságos, legtöbbször inkább szomorú történetet tartalmaznak arról, hogyan játszották ki a nyolcvanas években a rendszert. Például székelyudvarhelyi fiatalok 1983 júliusában kitalálták, hogy nemzetközi néptáncfesztivált szerveznek. A rendezvényt esküvőnek álcázták: két régi néptáncos „kelt egybe”, a meghívottak pedig a fellépő együttesek tagjai voltak. Az „esküvő” három napig tartott, a rendezvényt japán és magyarországi turisták filmezték.

Egy másik hrabali hangulatú történet 1984 szeptemberében játszódott. Ekkor az Egy bolond százat csinál című darab bemutatójára készültek a székelyudvarhelyi kultúrotthonban. A „Tőzsér” álnéven jelentő informátor szerint megindult a nevetgélés, sokan érezték az iróniát, mivel a pártvezetés épp a megyébe készült látogatni. Ezért az eredeti plakátokat leragasztották, a darab új címe „Kánikula”, de ez sem jó megoldás: ha esik, akkor félő, hogy ez a papír le fog esni a plakátról.

Gőzerővel folyik Székelyföld románosítása

Ebben a periódusban gőzerővel folyt Székelyföld románosítása. Számos jelentés foglalkozik azzal, hogy a helyi magyar elit – köztük Szép Gyula – hogyan fogadja azt, hogy a magyar intézményvezetőket sorra lecserélik, sok esetben magyar nevű (de magyarul nem beszélő) vezetők kerülnek pozícióba. A kolozsvári rádió magyar adását megszüntették, a televízió műsora érdektelenné vált. 

Felmerült, hogy a székelyudvarhelyi városi múzeum teljesíthetetlen pénzügyi tervet kapott, és félő, hogy az intézményt nem tartják majd rentábilisnak, és bezárják. A sepsiszentgyörgyi színházban szándékosan nem osztottak szerepet az ismert és népszerű színészeknek – az lehet a számítás emögött, hogy ha a közönség elmaradozik, ezt a színházat is románná lehet alakítani. 

Száműzi a román kultúrát és a tudományos-materialista tanokat

Egy 1985 júniusában kelt átiratban azt vetik Szép Gyula szemére, hogy folyton azon van, hogy száműzze a kommunista, tudományos-materialista tanokat, a román kultúrát az általa vezetett intézményből. Ezzel párhuzamosan mindent megtesz annak érdekében, hogy a „nemzeti elszigetelődés” szellemében szervezzen rendezvényeket.

Például olyan magyar filmeket néznek videón a „Siculus” klubban, amelyekben Karádi Katalin és Latabár Kálmán szerepel, és ezeknek a filmvetítéseknek a hírét széles körben terjeszti. Kritizálja a magyar intézményvezetők leváltását, az ország gazdasági helyzetét. 

Ezek fényében az a javaslat, hogy Szép Gyulát menesszék a művelődési ház éléről. Ezzel egyben az intézményvezető körüli, „egészségtelen” társaságot is szét lehetne szórni, áll a dokumentumban.

1985 augusztusában részletes jelentés foglalkozik a székelyudvarhelyi kultúrház „Venyige” néptánccsoportjának a turnéjával Szilágy megyében. A jelentés hosszasan sorolja a turnéval kapcsolatos problémákat: a cenzorbizottság elé eleve olyan műsorral készültek, mely nem egyezett azzal, amit elő terveztek majd adni – például mezőségi román népdalokként adtak elő magyar népdalokat. A 90 perces előadásba mindössze négy román népdal fért bele, nehezményezi a jelentés, ráadásul az egyik román dalt az előadás legvégére hagyták, és gyakran elhagyták.

Iszik és nem törődik semmivel

A bemutató szövegek túlnyomó része magyar volt, és nemcsak az előadások után folyt az alkohol, hanem egész nap ittak a társulat egyes tagjai. A társulat vezetői, köztük Szép Gyula is ittasan álltak az nézők elé. Emiatt elég sokat hibázott az együttes, a produkció művészi értéke jóval alacsonyabb volt a szokásosnál.

Szép a művelődési ház vezetőjeként nem törődött semmivel, senkit nem tiltott le az ivásról, és bár tartott attól, hogy rájönnek, nem tartja be a repertoárt, ez nem akadályozta meg abban, hogy minden nap előadják a Nagymajtényi síkon című, tiltott kuruc nótát. 

Szép tudta, hogy lehallgatják. Egy 1983 augusztusi lehallgatási jegyzőkönyv tanúsága szerint azzal dicsekszik, hogy amikor kinevezték, és elfoglalta az irodáját, minden kábelt a kultúrház villanyszerelőjével együtt ellenőrzött, és minden drótot, ami pluszban volt, elvágott. A telefon számára két kábel volt szükséges, ehhez képest hatot találtak – ecseteli. „Miután elvágtuk, fél órán belül itt voltak mind” – utalt a Securitatéra az intézményvezető. A vaskos lehallgatási iratcsomót tekintve mégsem sikerült kicselezni az állambiztonsági szerveket.

Pártfogója segítségével felfelé buktatják

1985 októberétől Szép Gyulát a Hargita megyei közművelődési központba (Centrul Județean de Îndrumare a Creației Populare și a Mișcării Artistice de Masă Harghita) helyezték át. A kultúrbizottság elnöke, Majai (máshol Májai) Adalbert vette pártfogásába. (Egy későbbi beszélgetés során Majai maga sem tagadta, hogy többször kihúzta Szép Gyulát a slamasztikából.)

Majai lényegében bújtatta a volt igazgatót: alkalmazása után azonnal kihelyezte Székelyudvarhelyre (a központ székhelye Csíkszeredában volt). Azt tervezte, hogy csak 3-4 hónap múlva helyezi Csíkszeredába, és így kész tények elé állítja a pártvezetést – számolt be „Aron”. 

Szép áthelyezéséért a helyiek nem lelkesedtek. A felháborodás oka, hogy Majai szolgálati lakást szándékozott biztosítani Szépnek, noha utolsónak érkezett, nincsenek gyermekei, és a várólistán többen is vannak előtte. 

„Székelyudvarhelyen Szép folyton bulikba vitte Majait, ezért olyan jó barátok. Udvarhelyen nem volt jó igazgatónak, így felfele buktatták a megyéhez” – méltatlankodott az egyik magyar nevű muzeográfus egy 1985 novemberében kelt feljegyzésben. 

Akkori feleségének könyvtárosi állást próbáltak szerezni Csíkszeredában. Szép Katalinnak csak egy év munkaviszonya volt, míg az állásra olyan román párttag is jelentkezett, aki 7 év munkaviszonnyal és felsőfokú végzettséggel rendelkezett. Ugyan Szép nyerte a versenyvizsgát, azonban a szakszervezetek megyei tanácsa új versenyt írt ki erre az állásra.

Kuruc dalok és „hülye” feladatok

1986 augusztusában újból turnéra indult a Venyige. Szép Gyula az együttes informális vezetőjeként ezúttal is velük tartott. Egy jelentés azt emeli ki, hogy magyar többségű településeken kuruc dalokat adtak elő, majd Szép utasítására a Nagymajtényi síkon című nótát is elénekelték. Az előadások utáni vacsorán – italozás után – Szép újból elénekelte ezt a nótát.

Egy másik jelentés egy párbeszédet idéz Szép Gyula és a besúgó között. Szép elmeséli, hogy betegszabadságot vett ki, mert az augusztus 23-i ünnepség szervezésében kapott egy „hülye” feladatot.

„Nekem kell megoldanom a hangfelvételt, és undorodom. (…) Hánynom kell, amikor hallom a zenekart” – így Szép, hozzátéve, csak ilyen baromságokkal b.szogatja az a k…a (Maria Cotfaș, a megyei tanács kultúráért és oktatásért felelős alelnöke), aki a lakással is „elintézte”: a lakást az ő egyik román emberének adta, akit le szeretne nyomni a múzeum torkán.

Alkohol, kiskorú lányok, botrányok

A jelentések Szép magánéletére is kitérnek. Azért döntöttünk úgy, hogy ezeket a magánjellegű, Szép Gyulát nem túl pozitív fényben feltüntető részleteket is közzétesszük, mert ezek gyakran bukkannak fel a jelentésekben, túlmutatnak egy-egy görbe estén, rossz perióduson, vagy rosszindulatú ismerősök pletykáin.

Azért is gondoljuk, hogy ezek a részletek a nyilvánosságra tartoznak, mert Szép Gyula évtizedek óta közszereplő, az RMDSZ-ben és az RMDSZ-hez köthető alapítványokban (Janovics Jenő Alapítvány, Communitas Alapítvány) tölt be vezető funkciót, a közelmúltig tagja volt az RMDSZ Szövetségi Etikai és Fegyelmi Bizottságának (SZEFB). Kérdés, hogy ezekkel a funkciókkal összeegyeztethető-e az az életmód, amely ezekből a jelentésekből kirajzolódik. 

Vegyük sorra: első házassága gyorsan véget ért a feleség kezdeményezésére. Szép ivott és gyakran eltűnt, sokat bulizott. Székelyudvarhelyen egy Paci (Szabó László) nevű barátjával diszkót szerveztek. Egy beszámoló szerint előfordult, hogy meztelenül táncoltak, a lakásán pornófilmeket néztek.

A harmincas éveiben járó Szép nagy nőcsábász, kiskorú lányokkal is volt viszonya, hatalmával visszaélve, szemét módon bánt velük – derül ki egy lehallgatott beszélgetésből. 

A megfigyelési dossziéhoz mellékelt lehallgatási jegyzőkönyvek több olyan beszélgetés átiratát tartalmazzák, melyekben Szép terhes barátnői kérik, találjon valami megoldást. (A ‘80-as években az abortusz tiltott volt. A titokban, „házi” módszerekkel végrehajtott terhesség-megszakításokba nagyon sok nő belehalt – szerk. megj.)

A beszámolók szerint két gyermeke is született házasságon kívül: az egyik Kézdivásárhelyen él, a másikról csak annyi derül ki, hogy az anyja Ludason született. Csak az egyik gyermek után fizetett tartásdíjat, a másikat látni sem akarta.

A látszat fenntartására sem hajlandó

1986 novemberében Rațiu Gheorghe ezredes önkritikus átirattal fordult a Hargita megyei Securitate vezetőjéhez: „bár régóta megfigyeljük, nem fektetünk elég hangsúlyt egyes, nacionalista színezetű, vagy immorális megnyilvánulások dokumentálására, annak ellenére, hogy erre több kedvező pillanat is volt” – írta jelentésében. 

A dokumentum kiemeli, hogy ugyan többször is tájékoztatták a megyei pártvezetést, ezek a figyelmeztetések nem voltak elég hangsúlyosak, hogy megakadályozzák Szép csíkszeredai kinevezését, mely helyzet nagyobb mozgásteret és több cselekvési lehetőséget jelent számára.

Egy további jelentés érzékletesen mutatja be, ahogy a demotivált, a látszat minimális fenntartására sem hajlandó Szép vergődött a megyei kultúra élén: egy pártgyűlésen Szépnek a megyei kórustevékenységekről kellett beszámolnia. 

„Más jelentéstevőkkel ellentétben, akik időben elkészítették a jelentéseiket, Szép feltűnő módon a gyűlés kezdete előtt 5-10 perccel firkált valami cetlikre. A jelentésben a célszemély elmondta, hogy az ő megyei kórustevékenysége nagyon gyenge, mivel a művészek demotiváltak a tévéműsorok és a pártvezetést dicsőítő programok miatt. „Miért akartok ti román dalokat énekelni?” A jelenlevők úgy értették, hogy arra utal, felsőbb utasításra kényszerítik románul előadni (a művészeket).”

A későbbi hozzászólók közül többen kritizálták a „hamis optikáját” – számol be „T. P.”, aki azt is sérelmezi, hogy pár hónappal azelőtt azzal kereste meg Szép Gyulát, hogy indítsanak egy programot a megyei kórusok számára, melyben azok román dalokat tanulhatnak. 

„Magyarul az utóbbi 10-15 évben nem írtak kórusdarabokat, azonban vannak friss, nagyon jó román szerzemények”. Szép erre így válaszolt: „míg engedik, hogy magyarul énekeljetek, miért akartok ti román dalokat énekelni?” – így a jelentés, mely kiemeli, hogy a célszemély nem látja el hivatali teendőit. A legtöbbször terepmunka címén a barátaival volt Székelyudvarhelyen.

Néha még a Securitate is visszatáncol

Érdekes példáját is láthatjuk annak, hogy a Securitate visszatáncolt, és felülírt egy korábbi döntést: 1987 márciusában átirat készült Szép Gyulának arról a kérvényéről, hogy a Szovjetunióba mehessen turnézni. 

Az első javaslat, hogy a válasz legyen negatív: „figyelembe véve azt, hogy ezek a turnék jutalomnak számítanak a népzenei együttesek tagjai számára, úgy ítéljük, hogy Szép Gyula kiutazását a Szovjetunióba sem a szakmai tevékenysége, sem pedig a nemkívánatos álláspontja nem indokolják”. Az oldal aljára utólag kézzel írták oda: „az ügyből botrány lett, javasoljuk a kérelem pozitív elbírálását”.

Míg Szép a Szovjetunióban tartózkodott, házkutatást terveztek nála, ugyanis a szervek tudomására jutott, hogy csíkszeredai garzonjában megvan az Erdély története című sorozat, több más, hasonlóan „nemkívánatos” könyv és fénymásolat társaságában. Ezeket Szép magyarországi ismerősei révén szerezte be. 

Dugába dőlt házkutatás: a zárat nem sikerül kinyitni

A jelentés kitér a házkutatás összes mozzanatára: nem sikerült megszerezni a házkulcsot, így a kulcsról másolat nem készült. Az Urbis márkájú zárat szakértő fogja kinyitni, miközben két Securitate-tiszt a lépcsőházban őrt áll. Megnézik azt is, el lehet-e helyezni a lakásban lehallgató-készüléket.

Ha valóban találnak könyveket, akkor a tulajdonos Szovjetunióból való hazatérte után újabb házkutatást kell tartani azzal az indokkal, hogy aranyat hozott az országba eladási szándékkal. Az aprólékosan kidolgozott terv dugába dőlt: a helyszínen zárat nem sikerült kinyitni.

Szép szinte hetente utazik Bukarestbe, onnan hozza a legfrissebben kiadott folyóiratokat és könyveket – tájékoztat „Forgács Péter”. Ezeket a „nem megfelelő” tartalmú anyagokat aztán széles körben terjeszti a megyei értelmiség körében.

A Securitaténak egyébként régóta szemet szúrt, hogy a magyar nagykövetséggel, magyarországi diplomatákkal, állampolgárokkal tartja a kapcsolatot – erről számos jelentést írtak. Az állambiztonsági szerveket az különösen zavarta, hogy a magyar nagykövetség Kodály-oklevéllel és -emlékplakettel díjazta munkáját 1983-ban.

Az egyik jelentés szerint a helyi kulturális döntéshozók által lefújt csíkszeredai régizenei fesztiválra a magyarországi nagykövet is eljött volna, és díjazta volna a fellépőket – árulta el egy kocsmázás során Szép Gyula. 

Már a ‘80-as években is ment a külföldi ügynöközés

A „Forgács Péter” fedőnevű besúgó szerint Szép egy „külföldről irányított szervezet” része, mely információkat gyűjt az erdélyi magyarokról, majd ezeket az információkat külföldre juttatja.

Mint az várható volt, Szép helyzete a Hargita megyei közművelődési központban tarthatatlanná vált. Valószínűleg érezvén ezt, irodalmi titkári állásra jelentkezett a Kolozsvári Magyar Operába. Sikeresen versenyvizsgázott, azonban egy ideig nem tudta elfoglalni az állást, ugyanis nem rendelkezett állandó lakhellyel Kolozsváron.

1988 februárjában aztán indok nélkül tették ki a közművelődési központból, és tanítói állást ajánlottak fel neki a gyimesfelsőloki általános iskolában. A különös döntést még furcsábban indokolták:

„mivel (Szép Gyula) folyton kapcsolatban áll külföldiekkel, és mivel a Gyimeseket minden évben nagyszámú, nacionalista-irredenta nézeteket valló külföldi személy keresi fel, hogy adatokat gyűjtsenek a csángókról, hogy azokat hazánkkal szemben ellenségesen használják fel, javasoljuk megfontolni (Szép Gyula) kinevezését a megyének ebbe a részébe”.

Probléma megoldva: Kolozsvárra költözött

A gyimesfelsőloki tanárkodás azonban nem tartott sokáig: 1989 januárjában Szép Kolozsvárra költözött. „A jelentések hatására a pártszervek ellensúlyozták az ellenséges cselekedeteit. Az utóbbi időben a megfigyelt tartózkodott a nacionalista-irredenta megnyilvánulásoktól” – áll egy kézzel írt feljegyzésben. 

1989 júniusában jóváhagyták a megfigyelési dosszié lezárását. Az erről szóló javaslat szerint a Hargita megyei Securitate tájékoztatja a pártot, emellett átiratot küld a célszemély „ellenséges” tevékenységeinek az összefoglalójával a Kolozs megyei Securitaténak (mivel Szép Gyula a kolozsvári munkavállalásával átkerült ennek a területi struktúrának az illetékességi körébe). 

1989 augusztusában a megfigyelési dossziét mikrofilmre vitték. Az utolsó nyoma annak, hogy Szép Gyula továbbra is foglalkoztatta az állambiztonsági szerveket, 1989 novemberében, a forradalom előtt kevesebb mint egy hónappal kelt. Ekkor két alkalommal is tanulmányozta az iratcsomót a Securitate egyik tisztje, Moldovan Nicolae kapitány (neve és rangja alapján ugyanaz az operatív tiszt, aki javaslatot tett a megfigyelési dosszié lezárására).

Szép Gyulának lehetőséget biztosítottunk a dossziék alapján megfogalmazódott kérdések megválaszolására – a vele készült interjú itt olvasható el. Többek között rákérdeztünk, elmondta-e Kallós Zoltánnak, hogy megemlítette őt a diákkori jelentéseiben, vagy hogy mit szóltak az RMDSZ vezetői, amikor kiderült, együttműködött a Securitatéval.

The post A Securitate Szép Gyuláról: „felelősségteljes, őszinte és diszkrét” appeared first on Átlátszó Erdély.

2013-ban nem keltett különösebb feltűnést a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság döntése, mely kimondta: Szép Gyula együttműködött a kommunista titkosrendőrséggel, a Securitatéval. Bár ez az információ az interneten évek óta szabadon fellelhető, és az RMDSZ vezető politikusainak is tudomásuk volt róla, az erdélyi magyar sajtó ingerküszöbét sokáig nem érte el ez a téma.

Az ismert kolozsvári kultúraszervező, intézményvezető és politikus pályája látszólag zavartalanul folytatódott: jelenleg a Kolozsvári Magyar Opera igazgatói tisztsége mellett Szép két RMDSZ-közeli alapítvány, a Communitas Alapítvány alelnöke, az Erdélyi Magyar Televíziót (ETV) és az Erdély FM rádiót működtető Janovics Jenő Alapítvány elnöke, alapítója és egyik alelnöke a Kallós Zoltán néprajzkutató hagyatékát gondozó, szórványoktatással és az erdélyi népi hagyományok megőrzésével foglalkozó Kallós Alapítványnak.

A közelmúltig az RMDSZ Szövetségi Etikai és Fegyelmi Bizottságának (SZEFB) tagja volt, erről a funkciójáról azonban lemondott akkor, amikor 2020 szeptemberében az Átlátszó Erdély ismertette az együttműködést megállapító végzés indoklását. 

Anyagunk publikálása előtt megkerestük néhány kérdéssel Szép Gyulát, aki felajánlotta, hogy interjút ad nekünk erről az időszakról. Mivel nekünk csak a bíróság indoklása állt rendelkezésünkre, ezzel a lehetőséggel nem éltünk, azonban megígértük, hogy amint a CNSAS-tól megszerezzük a teljes iratcsomót, nagyobb anyagot írunk a témáról, és akkor lehetőséget adunk arra, hogy Szép részletesen beszámoljon kapcsolatáról a Securitatéval. 

Akkori anyagunk megjelenése után Szép a Transindexnek nyilatkozott – ebben az interjúban azt állítja, a jelentéseket nagyrészt a Securitate-tisztek diktálták. „Tudtam románul, de nem úgy, ahogy kellett volna ahhoz, hogy ezeket a tájékoztatásokat olyan formába öntsem, ahogy nekik szükségük volt rá. Úgyhogy tollba mondták nekem, én meg engedelmesen leírtam” – mondta Szép, aki nem is értette, hogyan lehet ilyen „nevetséges” beszámolókkal elveszíteni a pert. 

Ebből az interjúból az is kiderült, hogy Szép Gyulának nincsen meg a két – a hálózati és a megfigyelési – dosszié, sőt, ezt az anyagot ő nem is olvasta el teljes egészében. Így elküldtük neki átolvasásra azokat a dokumentumokat, melyeket a CNSAS-tól kaptunk, abban a reményben, hogy így részletesebb válaszokat kaphatunk kérdéseinkre.

A dossziékat részletesen bemutató anyagunk itt érhető el, alább pedig Szép Gyula válaszai olvashatóak.

A hálózati dossziéban szerepel, hogy a Securitate 1972 nyarán „ismerkedett meg” önnel. Vissza tud emlékezni, hogyan történt ez az ismerkedés?

Nem tudom pontosan, talán egy kicsit későbbre emlékszem, de vegyük figyelembe, hogy ez 50 évvel ezelőtt volt. Igen, megkerestek az egyetemen, és megkértek, hogy másnap menjek be, mert valami hazafias érdekből kellene velem szóba álljanak. 

Arról beszéltek, hogy ők nagyon szeretnék, ha segíteném a munkájukat. Néhány kollégáról, tanárról fognak megkérdezni. És talán ennyi is volt az első találkozóm. Utána időnként hívtak, a dossziéban van amelyik megjelent. 

Szerintem többször hívtak, mint aminek nyoma van. Többnyire ők írtak, vagy nem is írtak semmit, csak megjegyeztek valamiket. Tudták jól, hogy kik az én ismeretségi köröm, kollégák, tanárok. Megpróbáltam minél nagyobb badarságokat mondani, hogy itt jártunk, ott jártunk, ezt énekeltük, azt énekeltük.

Nagyjából erről szólnak a jelentések. Aztán rákattantak néhány emberre, róluk muszáj volt írni. Ők diktáltak, annak alapján, amiket beszélgettünk. 

Még a beszervezése előtt ebben a dossziéban van három jelentés. Gondolom, ezek az előkészítő találkozók alkalmával születtek.

Jó, annyi van a papíron, igen.

Tudna mesélni erről a beszervezése előtti időszakról?

Nekem ez összefolyik, nem emlékszem pontosan. Hogy mikor íratták meg velem ezt a papírt (a beszervezési nyilatkozatot – szerk. megj.) nem tudom, egy darabig ez nem született meg. Aztán írattak velem olyan papírokat is, melyek szerintem itt nem jelennek meg. Beszélgettünk, és egyszer csak azt mondták, ezt írjuk le. 

Megfenyegették?

Igen, hogyne. Mutatták, ott az a nagy vasajtó, bezáródhat. Inkább az egyetemmel fenyegettek, hogy aki nem végzi a hazafias munkát, nem segíti a nem tudom mit, akkor nem sikerül a vizsgája, nem kerül állása.

A transindexes interjúban is említette, hogy voltak fenyegetések. A dossziéból azonban nem ez derül ki. A tiszt többször is kiemeli, hogy nagyon meg vannak elégedve azzal, ahogy ez az egész halad, ön segítőkész, nyílt, látszólag szívesen mesél ezekről a dolgokról.

Hát, egy nagy színjáték lehetett nyilván. Az látszik, hogy mennyire nem mondtam semmi lényegeset nekik. Volt, amit becsempésztek, hogy én azt mondtam volna valakiről, hogy irredenta. De ezeket a kifejezéseket nagyjából ők mondták, ők diktálták.

Én csak meséltem nekik teljesen gügye dolgokat, hogy itt voltunk, ott voltunk, hogy szép a zene, és a Kodály-módszer milyen hasznos. Nagyon sok csúsztatás van ott részükről.

Miért lett volna ez érdekük? Logikusan belegondolva egy állambiztonsági szolgálatnak az lenne az érdeke, hogy minél pontosabb információkkal rendelkezzen. Miért találna ki a szekustiszt dolgokat, és miért adná azokat valaki más szájába?

Hát mert ki kellett pipálni a penzumot, sokan voltak, nekik hétről hétre szállítaniuk kellett az információkat, saját munkájukat igazolták ezzel. Nagyon sokszor nem volt téma, amiről írni lehetett volna, de valamit mégis le kellett írni, lássák, mit csinált egész nap. Arra is gondoltam, hogy felteszem ezt az egész iratcsomót az internetre. Nevetség tárgya az egész. 

A Transindexnek adott interjúban azt is mondja, diáktársai tudták, hogy önt néha behívják.  Tehát már akkor is beszélt erről.

Igen, édesanyámnak is elmondtam.

Érdekes, hogy az egyik első találkozáskor viszont a tiszt megjegyzi, hogy ön azt kérte, hogy a Securitate ne árulja el azt, hogy itt volt, mert ez önnek kínos lenne.

Lehet. Lehet hogy azt mondtam, vagy lehet hogy azt csak ő írta. Két közeli barátomnak – egyikkel szobatárs is voltam – is elmondtam ezt, el is meséltem hogy mit kérdeztek, mit mondtam. Azért is mondtam el nekik, hogy tudják, hol vagyok, mert féltem, hogy történik velem valami.

Milyen érzés az, amikor ön tudja, hogy hamarosan menni fog a Securitate-tiszttel találkozni, ugyanakkor ott van a barátai között, zajlik az élet, beszélgetnek, és tudja, hogy erről kell majd mondjon valamit?

Rossz érzés, de nem tudtam elkerülni. Egyszerűen féltem. 

Amikor készültem erre a beszélgetésre, megtaláltam egy 2014 márciusi rendezvényéről szóló beszámolót a Maszol.ro-n. Itt ön beszélget Kallós Zoltán néprajzkutatóval többek között arról, hogy Kallóst hogyan zaklatta a Securitate, hogyan zajlott a házkutatás, mi történt vele. Nem érezte azt, hogy mondania kell valamit? Beszélgettek Kallóssal arról, hogy ön is jelentett róla?

Nem, mert nem tudtam erről a jelentésről. (Szép itt arra utal, hogy ő nem olvasta el ezeket az iratokat, a megfigyelési dossziét mi küldtük át neki, hogy legyen lehetősége felkészülni erre a beszélgetésre. – szerk. megj.)

Nem hiszem, hogy érdemes lett volna akkor bármit is mondani. Bárki megnézheti azt, hogy mit mondtam Kallós Zoltánról, vagy mit diktáltak nekem róla. Annyit írtam, hogy Kallós Zoltán a csángó kultúrával foglalkozik, ez nem volt titok. Ezt mindenki tudta. 

Azzal nem lettek okosabbak a szekusok, hogy én is elmondtam, hogy Kallós jár gyűjteni és foglalkozik a csángó magyar kultúrával. Nem akarok ezzel védekezni, de én nem láttam akkor, hogy mi van leírva, mi van megjelenve. Tehát én most tudom ezeket ennyire részletesen.

Annak idején, az ön az átvilágításakor (a CNSAS hivatalból világította át Szép Gyulát 2012-ben, amikor a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója lett, ekkor találták meg a hálózati dossziéját – szerk. megj.), gondolom, megkapta ennek a dossziénak a másolatát. 

Nekem nem kellett. Nekem elküldték a vádiratot, ami rólam szólt, a második részét (a megfigyelési dossziét – szerk. megj.), a többivel az ügyvédem foglalkozott Bukarestben.

És például Csortán Márton évfolyamtársával beszélt ezekről a jelentésekről?

Igen, persze, tudott róla. 

Azért kérdem, mert én beszéltem Csortán Mártonnal. Ő azt mondta, nem tud arról, hogy önnel beszéltek volna erről. 

Én beszéltem Marcival. Akkor rögtön nyilván nem futottam Marcihoz, hogy figyelj ide, de tudtam, hogy én védem Marcit. Azokkal, amiket mondtam róla, én csak a védelmét erősítettem, mert ő nagyon rajta volt a listájukon. Én meg vagyok győződve arról, hogy én mindenkit inkább védtem, mint rosszat tettem nekik.

Igen, nagyon sokan érvelnek ezzel. Csakhogy ezeket a látszólag ártalmatlan információkat adott esetben arra használták, hogy más információkat ellenőrizzenek velük. Nagyon nehéz megmondani, hogy egy teljesen ártalmatlannak tűnő dolog mikor válik terhelővé valaki számára. Hogy ennek a történetnek súlya is volt, elég ha megemlítem, hogy Csortán Mártont az egyetem elvégzése után a Zsíl-völgyébe helyezték, míg ön Maros megyében kapott állást.

Szerintem Marci sokkal jobb helyre került, mint én. Petrozsénybe került, én meg egy mezőségi román faluba, ahol csak 6 magyar gyermek volt a faluban, egyosztályos elemi iskola volt magyar. Marci nagy kórust vezetett Petrozsényban, országos híre volt. Ő később végzett, mert ő megismételte valamelyik évét. Tehát nem egyszerre versenyeztünk.

Térjünk vissza arra a jelentésre, amelyben azt írja le, hogy Kovács Edit nevű évfolyamtársa egy órán levelet írt ön mellett. Alvást színlelve olvasta, hogy mit ír, és erről számolt be a jelentésben.

Nem emlékszem erre. A Transindexnek is mondtam ezt, nem nagyon hiszem, hogy ez lehetett volna. Ennek ellenére azt vállalom, hogy olyasmiket írtam le, hogy egyházi érzelmekről írt, vagy valami ilyesmit.

Igen, fohászkodott. Itt a levéltitok megsértése is bejön…

Hát ezzel nyerte is meg a CNSAS a pert ellenem, ez volt az egyedüli olyan dolog talán, hogy bűncselekmény. Én ilyesmire nem emlékszem. Öten-hatan voltunk egy csoportban, a szakórákon zongoráztunk, énekeltünk több szólamban, nem lehetett lefeküdni a Vermesi, vagy Terényi, vagy Jagamas óráin. Nem életszerű dolog. Lehet, hogy hazudtam, mondtam valamit, csak hagyjanak békén. Csak ezzel tudom magyarázni a szöveget, ami ott van.

A vége ennek a korszaknak az, hogy elvégzi az egyetemet, majd a katonai szolgálat után kihelyezik Ludas mellé. Van még egy átirat, ahol – ha én jól értettem – felajánlja, hogy a tartótisztjével azért tartja a kapcsolatot Kolozsváron.

Ez hazugság. Láttam, olvastam, de ezt én nem mondtam. Befejeztem az egyetemet, elvittek katonának, azután Mezőszengyelre kerültem. Nem volt hol, nem volt mikor találkozzunk. Ez mindig úgy ment, hogy az egyetem környékén megkerestek, holnap tízkor, holnapután ötkor találkozzunk, nem volt mobiltelefon, nekem semmilyen telefonom nem volt. Ez teljesen mellébeszélés részéről, nem volt hogy. Ezért csodálkozom, hogy négy évre rá, ’79-ben… 

Igen, ’79-ben javasolják a hálózatból való kivezetését. 

Nekem az utolsó írott jelentésem ’75 januárjában volt. Lehet, hogy találkoztunk még, ennek nincsen nyoma, de már annyira nem mondtam, amit hallani akartak, hogy értelmetlen lett az egész. Amikor kicsit biztonságban kezdtem magam érezni, akkor le sem szartam őket.

A Securitate-iratcsomó második része a megfigyelési dosszié, ez 1982-ben kezdődik, amikor ön a székelyudvarhelyi művelődési ház igazgatója. Tudott arról, hogy megfigyelik?

Lehet, hogy nem azonnal, kezdetben csak sejtettem, de hamar megtudtam. Én ’78-tól beálltam a táncházmozgalomba, a népi kultúrával kezdtem el foglalkozni. A tanári állásom mellett elkezdtem rockzenélni egy rövid ideig, és aztán jött a táncház-mozgalom.

Egyértelmű volt, hogy nekem ott a helyem, és akkor elkezdtem hangszert is tanulni és szervezni a táncházakat. Így utólag belegondolva azok, akik ott voltunk, már biztosan a jegyzéken voltunk. Hogy követtek? Nem tudom, hozzám mint a kultúrház igazgatójához minden héten egyszer bejöttek a legmagasabb rangú szekustisztek, és megkérdezték, hogy mi lesz, hogy lesz.

A megfigyelési dossziéból kiderült, mert összeszámoltam, tíz besúgót állítottak rám, de ezeknek csak egy része jelentett. Volt egy ilyen, hogy Szabó József volt az első titkár Udvarhelyen, de nem tudnék évet mondani. Egyszer lehívott a parkba Székelyudvarhelyen, és ő mondta, hogy vigyázzak, mert nagyon figyelnek és nem tud megvédeni. Én azt kérdeztem, hogy mit csináljak. Nem csinálok semmit.

Tehát egyszerűen romlott a helyzet, amikor igazgató lettem, a teljes költségvetésünket biztosították, de aztán ’83-’84-re önellátók kellett legyünk, miközben azt is megszabták, hogy 80 százalékban román műsoraink kellett legyenek. Én egy 99 százalékos magyar városban mindent elkövettem, hogy jó román műsorok legyenek.

Minden évben lementem Bukarestbe, elhoztam a Nemzeti Színházat. A Marosvásárhelyi Színház román tagozatát minden évben legalább egyszer, de inkább kétszer hívtam, hogy legyen román nyelvű előadás. Az előadásokon volt egy sor román, de hát a közönség szintén magyar volt. Én most verhetném a mellem, hogy aztán ott olyan magyar és székely voltam, hogy csak. Dehát én csak a dolgomat végeztem. Nekem magyaroknak kellett műsort csinálni. 

Miért kötöttek bele a Czinka Pannába?

Hát ez volt a baj, semmi nem volt benne. Megszereztem a zeneanyagot és a szöveget, és bemutattuk, persze egy kicsit népies formában, nem szimfonikus, hanem kuruc zenekarral. A sztorit mindenki ismeri, hasonlít Jókai Szeretve mind a vérpadig című regényéhez. Czinka Panna szerelmes lesz Ócskay Lászlóba, de mivel az áruló lesz, megöli. És kuruc dalok vannak benne. Ez annyira zavarta őket, hogy minden előadást letiltott a kultúrbizottság.

De én is makacs voltam: gyertek, mondjátok meg, mi a baj? Nem kaptak semmit, engedték egyszer-kétszer játszani. De akkor a Securitate akkora nyomással ment rájuk, hogy le kellett állítsák. Talán 15-20-szor tudtuk bemutatni. Nyilván a hangulata, a jelmezek, a Rákóczi-féle szabadságharc mint téma volt a gond, ez már a rossz időszak volt, ami a román kommunizmust illeti. Szabadságharc, tudja a fene. Én se értem különben, mert ismert dalok voltak. 

Szintén több jelentés készült arról, hogy a Venyige néptánccsoporttal voltak turnézni Szilágy és Szatmár megyében. Ott többek között az az egyik probléma, hogy a műsor, amit elküldtek jóváhagyásra, végül nem stimmelt azzal, amit bemutattak.

Csúsztatás volt. Kiküldték a kultúrbizottság román alelnöknőjét Udvarhelyen megnézni a műsort, indulás előtti nap. Azt mondtuk, hogy a ruhák már be vannak pakolva a buszba, és akkor civilbe fogunk táncolni. Megmondtam mindenkinek, hogy szöveg nincs.

És akkor mondtuk, hogy Dansuri de campie. Mezőségi táncok. Dansuri de pe Mures, de pe Olt, stb. de ezek tulajdonképpen mezőségi, Maros-menti, székelyföldi táncok voltak. Mindenki meg volt győződve hogy ez román.

Pusztán a zenéből nem jöttek rá…

Most se jön rá, aki nem jártas a népzenében, néptáncban, amikor egy kalotaszegi legényest hall, hogy ez magyar vagy román. Mezőségen aztán annyira ugyanaz, hogy ugyanaz a zenekar játszott a románoknak és a magyaroknak is. 

A turnéval kapcsolatban az is elhangzik, hogy nagyon komoly ivászatok folytak. Volt olyan is, hogy ittasan álltak színpadra, nem olyan volt az előadás, mint ami kellett volna legyen – így az egyik jelentés. Erre vissza tud emlékezni?

Ezt, hogy ittasan álltunk volna színpadra, nem igen hiszem. Viszont minden településen volt kínálás utána. És ivászat is volt, szinte minden faluban megvendégeltek, mert elég ritkán volt székelyföldi együttes azokon a vidékeken. Én nem mondom, hogy nem történhetett meg egyik-másikkal, hogy ittasan szerepelt. Azért nem hiszem, hogy legalábbis én ittas állapotban léptem volna fel, mert számok között én végig szövegeltem is.

Több jelentés született a bukaresti magyar konzulátussal való kapcsolatairól, arról, hogy onnan könyveket kap. Tudni lehet, hogy emiatt meggyűlt a baja a hatóságokkal. 

Igen, gyakran jártam a magyar konzulátusra a Kodály kitüntetés után, több attaséval összebarátkoztam. Többször hívtak a rendezvényeikre, minden alkalommal kaptam tőlük könyveket, lemezeket, folyóiratokat. Ezeket aztán szétszórtam az ismerősök között Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen.

1987 decemberében, a brassói felkelés után mentem hazafele a nővéremék kocsijával, amelynek csomagtartója dugig volt töltve a könyvekkel és folyóiratokkal. Felsőboldogfalván megállított a rendőr. Három autóval kísértek be, egy napot tartottak a rendőrségen, míg minden folyóiratot egyenként átlapoztak, röpcédulákat keresve. Ezután átvittek Csíkszeredába, szétszedték a lakásom, elvitték a könyveim nagy részét, majd órákat töltöttem a rendőrségen.

A jelentések beszámolnak egy meghiúsult házkutatásról is.

Komikusnak tűnik most ez a jelentés, ahogy részletezték a lakásomba való bejutás lehetőségeit. Talán nem is sikerült nekik, holott az ajtózárom abban az időszakban el volt romolva, csak be kellett volna tolni az ajtót. 

A jelentések egy részét telefonlehallgatások képezik. Azokat olvasta?

Igen, igen.

Ezekben bőven kitérnek a magánéletére is. Nekem ez nagy dilemmám, hogy akkor ezzel kell-e, lehet-e, foglalkozni. De rákérdezek.

Persze, nyugodtan.

Olvasóként én azt éreztem, hogy a ’80-as évek második felében, ’85-’87 táján eléggé padlót fogott. Volt egy olyan periódusa, amikor nem volt jól, volt egy sor kapcsolata, házassága tönkrement.

Vegyük sorjába. Ez igaz, a házasságom előtt voltak kapcsolataim, de a házasságom nem emiatt ment tönkre. Én először ’85-ben házasodtam, a rá következő hónapra ki is rúgtak az állásomból. Engem kötelező módon áthelyeztek Csíkba, bár Udvarhelyen több állást ajánlottak fel.

Ugyanakkor a feleségem hiába volt sok nyelvet beszélő, egyetemet végzett irodalmár. Egy román középiskolást vettek fel Csíkszeredába könyvtárosnak, nem őt. Ez egy rossz periódus volt. Nem hiszem, hogy az lett volna a gond, hogy italoztam, vagy hogy lettek volna kapcsolaton kívüli gyerekeim.

Azért gondolhatja, hogy annyira figyelve voltam, hogy ha ez valós lett volna, akkor odacsaptak volna rám. Tehát nekem a házasságaim előtt született Marosludason egy fiam, Szép Róbert. Természetesen kapcsolataim voltak, huszon-harminc kevés éves voltam. Harminchárom éves voltam, amikor először megházasodtam.

Ez a házasság elég rövid volt, ezután házasodtam össze a jelenlegi feleségemmel. Ha annak lenne valós alapja, ami ott elhangzott, akkor az nem maradt volna ilyen lehallgatás szinten.

A volt felesége mondja, hogy kiderült, önnek két házasságon kívüli gyereke van, akiről ő nem tudott. 

Mondom, házasságaim előtt született Róbert fiam. Másról nem tudok.

Számomra, kívülállóként a legmegrázóbb telefonbeszélgetés az volt, amikor egy ‒ gondolom fiatal ‒ nő vagy lány mondja azt, hogy volt terhességmegszakításom Tusnádon, de hogy ez nem sikerült, és akkor csináljon valamit. Erre emlékszik?

Nem. Megvan a jegyzőkönyv?

Meg.

És erre ők lejegyezték, és nem csaptak le rám. Nem tudom, mit kezdjek ezzel az információval. ’85-ben házasodtam össze Galamb Katival, ’86 nyarán lett a válás, de akkor már együtt voltam a jelenlegi feleségemmel. Nem nagyon tudom, ezt hova tegyem. Kapcsolataim voltak, de a házasságaim előtt.

Voltak kiskorúak is a kapcsolatai között?

Biztos nem. Erre nem is volt szükségem, jól voltam.

Van egy olyan beszélgetés is, amiben valaki azt meséli el, hogy volt egy ilyen történet, hogy egy lánynak felajánlották egy tévéssel együtt, hogy akkor szerepelhet a műsorban, hogy ha lefekszik önökkel.

Mi közöm volt nekem a televízióhoz? Nem, szó sincs róla. Ha így van, ahogy mondja, szöveg szerint, akkor biztos, hogy hazugság, semmi valóságalapja nincs, nem volt nekem erre kompetenciám. Valóban jó kapcsolatom volt a bukaresti televíziósokkal, Csáky Zolival. Konkrétan Csáky Zoltán neve van ebben az iratban. Őt kellene akkor kérdezni. Szó sincs róla. Csáky Zolival, Simonffy Katival, Boros Zolival jó kapcsolatban voltam, a táncháztalálkáknak és a kalákáknak a montázsára is sokszor felhívott Bukarestbe. 

Hogyan értesült arról, hogy előkerült a CNSAS irattárában a dossziéja?

Egy törvényszéki idézést és egy vádiratot kaptam. (Romániában a Securitate Irattárát Kezelő Bizottságnek nincsen jogában megállapítani valakiről, hogy együttműködött a Securitate-val. A bizonyítékokat egy bíróságnak továbbítják, ez a testület hoz döntést – szerk. megj.) Az átvilágítás akkor indult, amikor talán 2010-ben főigazgató lettem a Kolozsvári Magyar Operánál.

Egy korábbi interjúban arról is beszélt, hogy erről szólt Markó Béla akkori RMDSZ-elnöknek. Ezt a beszélgetést fel tudja idézni?

Felkértek, hogy vállaljam el a Művelődési Főosztály vezetését. Valamennyi időre rá megkerestem Markó Bélát, és elmondtam neki, hogy én nem ismerem a dossziémat, de létezhet olyan irat, amiből kiderülhet, hogy nekem ott jelentéseim vannak.

Markóval mi nagyon rég ismerjük egymást, mindenki tudta, hogy engem szétszedett a Securitate Székelyföldön. Azt is elmondtam, szívesen visszaadom a felkérést.

Nem tudom, hogy mire gondolt Markó Béla, ők valószínűleg azért tudták, hogy én mit tettem le az asztalra a székelyföldi éveim alatt, és utána az Operánál is, meg a táncházmozgalomban. Amikor bepereltek, akkor szóltam Takács Csabának (a Communitas Alapítvány elnöke – szerk. megj.), hogy remélem, megnyerem a pert, de addig is felmondok Communitas alelnöki funkciómból. Akkor azt a választ kaptam, várjunk még.

Miután ezt a pert elvesztette, még volt egy harmadik kör, beszélgetés is az RMDSZ-közeli alapítványokban való szerepvállalásáról?

Nem volt ilyen. A Communitas-alelnökségem, mert az mégiscsak egy kulturális terület, azt felelősen csinálom, amennyit elvárnak tőlem. Tájékoztattam minden főnököt, akinek beszámolni tartoztam, hogy ez van.

Amikor már rég el volt veszítve a per, 2015-ben felkértek, hogy a Janovics Jenő Alapítvány (RMDSZ-közeli alapítvány, az Erdély Televízió és az Erdély FM rádió működtetője – szerk. megj.) elnöke legyek. Mondtam az alapítóknak, hogy nem én kellene legyek, de ragaszkodtak hozzá.

Van ez a púp a hátamon, amivel élek, de figyelmeztettem, tájékoztattam, nem bújok az ujjam mögé.

The post Szép Gyula nem tudott róla, hogy Kallós Zoltánról is jelentett a Szekunak appeared first on Átlátszó Erdély.

Nyolc év után, 2021. május 31-től már nem Emanuiel Petran igazgatja a kolozsvári Puck bábszínházat, miután a fenntartó Kolozs Megyei Tanács négyéves menedzseri teljesítményét 8,86-ra értékelte.

Bár ez csak néhány tizeddel marad el Petran korábbi, 9-es fölötti értékeléseitől, mégis nagy különbséget jelent. Ugyanis a megyei tanács csak akkor hosszabbítja automatikusan az alárendelt kulturális intézmény menedzserének mandátumát, ha ő legalább 9-es osztályzatot kap az értékelésen. Amennyiben ez a pontszám alacsonyabb, nyílt versenyvizsgát hirdetnek az igazgatói állásra. (Pontosítás 15:50, 14.07.2021: 9-es fölötti értékelés esetén sem hosszabbodik meg automatikusan a menedzseri mandátum, azonban a menedzser egyedül pályázhat az állásra.)

Aki nem ismeri a kolozsvári Puck bábszínház ügyeit, annak ez a hír nem több egyszerű adminisztratív döntésnél. Végső soron nincsen abban semmi rendkívüli, ha egy kulturális közintézmény igazgatói állását 8 év után versenyre bocsátják.

A volt igazgató – és a helyi román sajtó egy része – az értékelés mögött politikai döntést lát. Szerintük az igazgatót amiatt buktatták meg, mert tavaly augusztusban nyilvánossá vált a régóta tartó ellentét Petran és a magyar társulat nagy része között.

Magyarok pontozták le a menedzsert

Ezt a konfliktust a magyar társulat önállósodással szeretné feloldani. Tervek készültek egy önálló Kolozsvári Magyar Bábszínház számára, és ezt az elképzelést az RMDSZ is támogatja. Azért is kaphatott kiemelt figyelmet ez a téma, mert a Puck Bábszínház Vákár István megyei tanács-alelnök hatáskörébe tartozik, ő és Csoma Botond megyei RMDSZ-elnök is többször közvetített, illetve jelenleg is közvetít a felek között.

A „magyarok tettek keresztbe az egyébként derék munkát végző igazgatónak” narratívát erősíti, hogy a Petran teljesítményét értékelő, háromtagú bizottságnak két magyar tagja volt. A Făclia tudni véli, hogy az igazgató munkáját Florin Estefan, a Kolozsvári Román Opera igazgatója 9,5-re értékelte, ami azt jelenti, hogy a két magyar tag – Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, valamint Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács RMDSZ-es alelnöke – viszonylag alacsony értékelése adta ki a 9-es alatti átlagot.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

Az utóbbi hónapokban számos háttérbeszélgetést folytattunk a Puck bábszínház magyar tagozatának jelenlegi és egykori alkalmazottaival az intézményen belüli problémákról, illetve egy sor közérdekű dokumentumot kértünk ki a bábszínháztól.

Az információk alapján lehangoló kép körvonalazódik: krónikus alulfinanszírozottság, elhanyagolt és a célnak nem megfelelő színházi tér, nem létező, elavult, használhatatlan felszerelés, inkompetencia, krónikussá vált személyes konfliktusok és hatalmi harcok jellemzőek a társulatra.

Ezeket a problémákat súlyosbították az esetenként hibás menedzsment döntések, a 3-6 hónapra szóló munkaszerződések okozta folyamatos bizonytalanság, valamint Emanuiel Petran autoriter, ellentmondást nem tűrő vezetői stílusa. Az igazgató mindenkit eltávolít, aki az utasításait megkérdőjelezi, vagy valamilyen módon ellenkezni próbál ‒ úgy a magyar, mint a román társulatból. (A bábszínház, illetve az igazgató ellen több munkajogi és zaklatási per is zajlott, zajlik).

Az évek óta húzódó, sokszereplős, folyamatosan változó és emiatt rendkívül összetett viszonyok minden részletét, a szereplők szempontjait lehetetlen egy cikkben bemutatni. A beszélgetések alapján azonban egyértelmű számunkra, hogy túlzottan leegyszerűsíti a bábszínházban uralkodó állapotokat az a most terjedő narratíva, miszerint a jelenlegi helyzethez nem az eleve fennálló problémák és megkérdőjelezhető menedzseri döntések sorozata, hanem etnikai jellegű konfliktus, illetve a magyar tagozat egy szűk csoportjának az „aknamunkája” vezetett.

A Puck Bábszínházban kialakult patthelyzetet azért kellene feloldani, mert a lehetetlen munkakörülmények ellenére itt egy olyan lelkes magyar társulat verődött össze, mely valóban a szívén viseli a bábszínház sorsát, és szakmailag a lehető legtöbbet szeretné nyújtani. Ehhez nem kérnek sokat: biztosítsák a munkához szükséges eszközöket, és hagyják őket alkotni.

Az igazgató bosszúja mindenkit utolér

A magyar társulat egyik legnagyobb problémája, hogy nem rendelkezik önálló költségvetéssel, a társulatvezetőnek pedig nincsen döntési jogköre. A román társulathoz képest számottevően kevesebb pénzből gazdálkodik, és bár egy ideig a hiányzó pénzeket pályázatokból próbálták pótolni, utóbb ez is feszültséghez vezetett.

A bábszínház igazgatója ismételten elutasította, hogy aláírja az együttműködési megállapodást az Apropo Egyesülettel, amely 15 millió forintot (42 ezer EUR) kapott a Bethlen Gábor Alaptól. (Korábban egy másik egyesület bonyolította le ezeket a pályázatokat, mellyel a bábszínház gond nélkül együttműködött. A román tagozatnak három ilyen háttérintézménye van.)

Emanuiel Petran arra hivatkozva utasította el az együttműködést az Apropo Egyesülettel, hogy az nem mellékelte a támogatási szerződést és a projekt költségvetését. Mivel ez a dokumentum bizalmas, az egyesület arra kérte az igazgatót, forduljon a Bethlen Gábor Alaphoz. Az igazgató erre nem volt hajlandó. A társulat ekkor döntött úgy, hogy nyilvánossághoz fordul. (Később azonban hiteles fordítást is készítettek erről a szerződésről, és eljuttatták az igazgatóhoz. A bábszínház a mai napig nem írta alá az együttműködési megállapodást.)

De mi történt tavaly augusztus óta? A magyar társulat tagjai akkor tárták a közvélemény elé a problémákat, hogy a munkájukat folyamatosan akadályozza az intézmény vezetősége, és kezdeményezték az önálló, közpénzből finanszírozandó Kolozsvári Magyar Bábszínház létrehozását.

Két nappal a sajtótájékoztató után, augusztus 20-án próbálni készült a magyar társulat, amikor az udvaron megjelent az igazgató, a titkárnő és a bábszínház jogásza. Beterelték a nézőtérre a társulat jelen levő 12 tagját, üres papírlapokat osztottak ki nekik azzal az utasítással, hogy írják le, miben diszkriminálja őket a bábszínház.

„Amikor megkérdeztem, kötelező-e kitölteni, azt a választ kaptam Petrantól, hogy igen, munkaköri kötelesség. Később visszajött, már nem állította, hogy kötelező kitölteni, de azt mondta, hogy ha nem írjuk le, hogy kit, hogyan, ki, mikor diszkriminált, akkor az azt jelenti, hogy nem történt diszkrimináció” – emlékezett vissza az egyik bábszínész.

A feladat teljesítésére 10 perc állt a rendelkezésükre. A társulat tagjai úgy emlékeznek, mindenki üresen adta be ezt a lapot. A társulat két tagja írásban kérte az igazgatót, határozza meg, mit ért diszkrimináció alatt.

„Bezártam őket egy szobába, ez mit jelent? Betereltem őket egy terembe. Hova kellett volna vigyem őket? Mit kellett volna csináljak?” – válaszolt nevetve Petran, amikor erre az epizódra rákérdeztünk. Az igazgató szerint ez az eljárás nem a nyomásgyakorlás egy formája. Ha diszkriminálták volna őket, akkor azt megírhatták volna. A volt igazgatóval készült interjút románul itt publikáltuk, ebben a cikkben csak a releváns részeket fogjuk idézni.

Néhány nappal ezután, augusztus 31-én az évadkezdő társulati ülésen a társulat minden tagja részletesen beszámolt a sérelmeiről egy 4,5 órás beszélgetésen. A beszélgetésről átirat készült, román nyelvre is lefordították, azonban a társulat egy része nem egyezett bele, hogy ezt a dokumentumot benyújtsák a bábszínház vezetőségének.

A Kolozsvári Magyar Bábszínház Kezdeményező Csoport (KOMAB) egyik kezdeményezőjével, Portik Zoltán világosítóval október 15-én indoklás nélkül közölték, hogy meghatározott idejű munkaszerződését nem hosszabbítják meg.

[irp posts=”30698″ name=”Bosszúhadjárat indult a Kolozsvári Magyar Bábszínház kezdeményezői ellen”]

Ez azért súlyos veszteség a társulat számára, mert a bábszínházi előadások világítása olyan speciális tudást igénylő feladat, melyet nehezen lehet pótolni. Annál is inkább, mert a jelenleg futó előadások világítására nem voltak írásos utasítások, Portik pedig távozása előtt nem tudta átadni feladatait az utolsó pillanatban alkalmazott utódjának.

Ezzel párhuzamosan a KOMAB másik kezdeményezőjét, Urmánczi Jenő bábszínészt október 19-én értesítették arról, hogy fegyelmi bizottság elé várják. Az idézésből egyértelműen kiderül, hogy Urmánczi KOMAB-os szerepvállalása, a magyar társulat szervezkedése, illetve a Puck Bábszínházról a nyilvánosságba kikerült állítások képezik a fegyelmi eljárás indokát.

Az állását féltette, viszonylag könnyen megúszta Urmánczi

A bábszínház belső szabályzata és etikai kódexe előírja, hogy az alkalmazottaknak kötelességük megvédeni az intézmény imidzsét, illetve tilos a valósággal nem egyező/alaptalan állításokat tenniük az intézmény tevékenységéről (az nem derül ki, hogy ki dönti el, mi a valósággal megegyező állítás, és mi nem). A legrosszabb esetben Urmánczi akár az állását is elveszthette volna.

Az etikai bizottság egyöntetűen elmarasztalta Urmánczit, azonban a bábszínész viszonylag enyhe szankcióban részesült: tíz százalékos fizetéslevonásban három hónapig. A színész ezért úgy döntött, békülési gesztusként nem él fellebbezési jogával, hanem elfogadja a büntetést.

Az augusztusi sajtótájékoztatón Vadas László rendező, egykori tagozatvezető is részt vett. Az ő „büntetése” talán a legabszurdabb: az igazgató 2020 októberében írásban közölte a magyar tagozat vezetőjével, hogy az intézménybe kizárólag az ő írásos engedélyével léphet be, és csak akkor, amikor a jelenléte rendezőként szükséges.

„A Kishercegszemmel című nonverbális előadásomat 2019 novemberében mutatták be, de mivel a világjárvány miatt jó ideig nem játszották, 2020 őszén fel kellett újítani. Az első felújító próba október 9-én reggel 10-re volt kiírva, az én nevem nem szerepelt a próbatáblán, de mivel hosszú ideje nem játszották az előadást, a színészek érdeklődtek, hogy nem lehetne-e engem is behívni. A próbáknak természetesen nem volt anyagi vonzata, de szívesen elvállaltam. Az igazgatóval szembeni feszült viszony miatt a kérésem az volt, hogy legyen kiírva a próbatáblára a nevem, mint ahogy ez minden színházban szokás.

A színészek néhány nappal a próbák kezdete előtt írásban kérték a vezetőségtől, hogy hívjanak be. Válaszként október 7-én egy iratot függesztettek ki a próbatáblára, miszerint a jelenlétemet jóváhagyják a próbán. Azonban mivel súlyos károkat okoztam a bábszínház imidzsének, a jövőben csak az igazgató írásos jóváhagyásával léphetek be az intézménybe. Október 9-én reggel kilenckor kaptam a hírt, hogy az egy órával később kezdődő próbán megjelenhetek, a tagozatvezető golyóstollal utólag felírta a nevem a próbarendre.

A próba 20 perces bemelegítéssel kezdődött, amíg a színészek ezt végigcsinálták, én kint az udvaron, a színházterem oldalbejárata előtt beszélgettem. Valahonnan megjelent az igazgató, és azt mondta, hogy szeretné, ha nem látna többé a bábszínházban, mert rossz hírét keltettem az intézménynek. Mondtam neki, hogy ez közintézmény, mire vállat vont és elment.

Később visszajött, és azt mondta nekem, hogy ha beteszem a lábam az intézménybe, kihívja a rendőrséget. – Ha jegyet veszek, akkor sem jöhetek? – kérdeztem. – Nem, akkor sem, mert szabotáltam a színházat és rossz hírét keltettem, tehát jeggyel sem jöhetek be. – Ez nem törvényes, mondtam. Nem számít, forduljak írásban Csoma Botondhoz, mondta, és elment” – emlékezett vissza a rendező.

Kérdésünkre Petran tagadta, hogy a fenti párbeszédre sor került volna közte és Vadas között: „Én nem mondtam ilyent, bár ha belegondolok, ezt kellett volna mondjam neki, miután azt tette, amit tett (foltot ejtett a bábszínház imidzsén – szerk. megj.) Kitilthattam volna, de nem tiltottam ki.”

Az igazgató vizsgálatot kért saját maga ellen

Arra a sajtótájékoztatón elhangzott vádra, miszerint a magyar tagozat munkáját ellehetetleníti, illetve a magyar és a román tagozattal egyenlőtlenül bánik, különös módon reagált Petran: vizsgálatot kért az általa vezetett intézmény ellen az Országos Diszkrimináció-ellenes Tanácstól (CNCD). A felek vallomásai, illetve a rendelkezésükre bocsátott dokumentumok alapján a Tanács 2021. május 12-én úgy döntött, nem lehet jogsértésről beszélni.

Az indoklásban (elérhető itt) a CNCD kiemeli, a Puck Bábszínházban a román és a magyar tagozatok nem két különálló entitás, hanem együttesen alkotják az intézmény egészét, a közös játékteret pedig mindkét tagozat igényei szerint használja. A testület javasolja a két tagozat közötti kommunikáció és párbeszéd javítását, illetve együttműködést a művészeti projektekben.

Drága, de használhatatlan mikrobusz: a Petran-féle menedzsment állatorvosi lova

Emanuiel Petran 8 éves mandátumának a döntéseiről, a bábszínház botrányosan rossz állapotú épületének igénytelen „felújításától”, a fejetlen és minden logikát nélkülöző eszközvásárlásokon át a gyaníthatóan túlárazott és vitatható minőségű szolgáltatásokig számos történetet hallottunk. Ezek közül a bábszínház 117 ezer euróért vásárolt busza az igazgató menedzseri teljesítményének az állatorvosi lova.

„Nagyon hosszú utakra megyünk, sok emberrel. […] vannak előadások, ahol húsznál többen játszanak. Eddig egy 19 személyes mikrobuszt használtunk, nem volt benne elég hely, ezért kisautókra is szükség volt. Ez nem mikrobusz, hanem egy busz, nekünk csomagok szállítására kell, ebben van csomagtér, azt vettük meg, amire szükségünk volt. […] Másrészt amikor fesztiválokra megyünk, egy dolog egy ronccsal menni attól félve, hogy lerobban valahol, és más egy jó autóval menni, hogy lássák, komoly bábszínház vagyunk” – nyilatkozott lelkesen Petran, amikor az újságírók arról érdeklődtek, nem volt-e túl drága ez a busz.

A látványos, fehér busz 2019 januárjában érkezett meg. Azonban nem használták sokat: két év alatt mintegy 10 ezer kilométert mentek vele – közölte adatigénylésünkre a bábszínház. Az alacsony futásteljesítmény azért meglepő, mert a bábszínház elvben épp azért vette meg ezt a buszt, hogy külföldi és hazai fesztiválokra járjanak vele.

Azért is furcsa ez, mert azóta a bábszínház legalább 13 fesztiválon vett részt, azonban csak két törökországi fesztiválra mentek ezzel a busszal 2019-ben. Bár a bábszínház tagadja, hogy műszaki problémák adódtak volna, a társulat tagjai azt állítják, az egyik törökországi kiszállás során elromlott, és szervizbe is került a vadonatúj Mercedes. Akár elromlott, akár nem, nagyon jó oka van annak, hogy a jármű nagyrészt a parkolóban van letámasztva – de ne ugorjunk előre.

Mi is kértünk árajánlatot ugyanilyen buszra

Kíváncsiak voltunk, mennyibe kerül újonnan ez a 34 személyes Mercedes Trituro, amit a bábszínház áfával 542 ezer lejért vásárolt meg 2018 decemberében a bukaresti székhelyű Autoklass Center SRL-től.

Az adásvételi szerződés megkötése után másfél évvel, 2020 augusztusában árajánlatot kértünk a bábszínház buszával műszaki paraméterekben megegyező autóbuszra, ugyanettől a cégtől. Az árajánlat 79 ezer euró plusz áfa, számításunk szerint napi árfolyamon, áfával 473 ezer lej.

Tehát bő egy évvel később, ugyanattól a cégtől 69 ezer lejjel (körülbelül 14 ezer euróval) olcsóbban is meg lehetett venni ezt a buszt. Sőt többet is lehetett volna spórolni: kérdésünkre a forgalmazó jelezte, hogy a végösszeg „enyhén alkudható”. Az nem világos, milyen extrákkal érkezett a bábszínház által rendelt busz, a plusz felszerelések simán megdobhatják 14 ezer euróval a végső árat.

A közbeszerzést egyébként egyszerűsített eljárással írták ki, a busz becsült ára itt a ténylegesen kifizetett összegnél alacsonyabb: 452 ezer lej. A megadott paramétereket böngészve feltűnő, hogy ezt a közbeszerzést az adott gyártó adott termékére írták ki, ugyanis a megadott műszaki paraméterek kísértetiesen hasonlítanak a később megvásárolt busz műszaki leírásához.

Bárcsak annyi baja lenne a busznak, hogy „dedikált” közbeszerzésen vették, és a tervezettnél többet fizettek ki érte. Ennél sokkal nagyobb gond, hogy az üresen 5,3 tonnás buszt egy 2,1 literes, 163 lóerős motor hajtja. Viszonyításképp: egy átlagos személygépkocsi súlya negyedannyi (1-1,5 tonna), miközben motorja nagyjából hasonló, 100-150 lóerő leadására képes.

„Mi a probléma? Lassabban megy”

Nem csoda, hogy a busz nem igazán képes tartani a forgalom tempóját, főleg ha emelkedik az út. Forrásaink azt mesélték, a kijutás a Tordai úton (a Kolozsvárról kivezető egyik emelkedő) kisebb kaland, nem beszélve az olyan 8-11 százalékos emelkedőkről, melyekből akár Kolozs megyében is van bőven.

A Kiskapus (Căpușu Mic)-Gyerőfalva (Păniceni) közötti emelkedőn hármasban, 55 kilométer/órával haladtunk, 9 utassal úgy, hogy a buszban alig mintegy 200 kg felszerelés volt, tehát távolról sem volt megterhelve  – mesélte egy bábszínházban dolgozó forrásunk.

„Mi a probléma? Lassabban megy” – reagált a volt igazgató a busszal kapcsolatos kérdésünkre. Petran elmagyarázta, ő egyáltalán nem ért a buszokhoz, ezt a konkrét modellt a bábszínház és a megyei tanács szakértői választották ki.

„Azt a buszt lehetett megvenni akkor. Ott van, új, működik” – így a volt menedzser, aki sérelmezte, miért kérdezünk rá a buszra: szerinte a kákán keressük a csomót.

Ha már drága, legalább használhatatlan

További nagy hiányossága a busznak, hogy – minden bizonnyal alulmotorizáltsága miatt – nem lehet vontatmánya. Egy utánfutó azért nagyon fontos eszköz a bábszínház számára, mert kiszállásokon a nagy méretű díszleteket és különféle színpadi kellékeket csak utánfutóval lehet szállítani. A díszleteket az utastérben szállítani nemcsak kényelmetlen és balesetveszélyes, de törvénybe is ütközik.

A busznak ugyan van hátul csomagtartója, de nagyon kicsi és rosszul pakolható, semmiképpen nem válthatja ki az utánfutót. A társulat a nagyobb tárgyakat így az utastérben helyezi el, de ez sem jó megoldás: a busz hátfalán nincsen utastérbe nyíló ajtó, a két oldalajtón a nagyobb tárgyakat nehéz sérülés nélkül betenni és kivenni.

A vezetőség viszonyulását jelzi, hogy miután egy alkalmatlan munkaeszközt vásárolt, ha egy díszlet szállítás közben megsérül, akkor a javítás költségét a műszaki személyzet fizetéséből vonhatják le.

Egyébként ezt a buszt a magyar tagozat sokáig nem használta. A társulatból többen nem is tudták, hogy a bábszínháznak van egy új busza.

„Amikor használni kezdték a buszt, akkor a szállításért felelős munkatárs, aki a busznak a kilométereit, műszaki vizsgáit, a sofőr munkaóráit tartja számon, valahogy soha nem intézte úgy, hogy a magyar tagozat is utazzon vele, mindig a román tagozaté volt az elsőbbség” – mesélte Csűrös Réka akkori tagozatvezető, aki szerint ez is csak rövid ideig volt probléma, mert a busz hamarosan elromlott (vagy legalábbis ezt mondták), és leparkolták valahol. Utána maradt minden a régiben, a román társulat is a régi busszal utazott.

„Különösebben nem volt okunk irigyelni őket: míg a busz működött, a rajta utazók elég sokat panaszkodtak: hogy nagyon kicsi a távolság az ülések között, a magasabb emberek nehézkesen utaznak hosszabb távon, nem záródott jól az ajtó, és állítólag a légkondi csak elöl működött megfelelően, hátul már túl meleg volt.

Ami engem bánt, az az, hogy a BGA támogatásából én is buszt szerettem volna vásárolni, elsősorban a magyar társulat számára. Gondoltam, a román társulat majd használja a Megyei Tanács által vásárolt járművet, mi meg a másikat. Ezt a pályázat megírása előtt szóban megbeszéltem az igazgatóval.

Máig sajnálom, hogy nem írásban kértem a beleegyezését, ugyanis később azt állította, semmit nem tud az ügyről. Akkor az volt a retorika, hogy jaj, de jó, a Megyei Tanács busza lesz a románoké, a BGA pénzből vásárolt busz pedig a magyar társulaté. Megírtam a pályázatot, benyújtottam, jóváhagyták.

Közben több kolozsvári cégtől árajánlatot is beszereztem. Amikor beérkezett a pénz, és ismét felvetettem az ügyet, az igazgató szó szerint rám ordított: mit képzelek, törvénytelenségre akarom kényszeríteni?! Hiszen törvénytelen, hogy még egy buszt használatba vegyen az intézmény.

Nemigen értettem, hogy a szintén pályázati pénzből vásárolt színpadtechnika használatba vétele hogyan lehet törvényes, egy buszé pedig nem… hiszen egyik is, másik is eszköz. De célmódosítást kértünk a BGA-tól, és színpadtechnikát vettünk a buszra szánt pénzből” – meséli a volt tagozatvezető.

Régóta ismertek a magyar tagozat problémái

Az évek során a magyar tagozat tagjai több beadványban is panaszkodtak az intézményre, Emanuiel Petran igazgatóra és különösen a tagozat lehetetlen helyzetére. Sarvadi Paul 2018 februárjában 29 oldalas jelentést írt és küldött szét arról az egy éves időszakról, míg a Puck Bábszínház alkalmazottjaként, tagozatvezetőként dolgozott. Az elemzés bemutatja a magyar tagozat eredményeit, ugyanakkor a problémákról is részletesen beszámol. A Sarvadi által összeállított problémalista ugyan a 2017-es állapotokat tükrözi, azonban ezek nagy része ma is érvényes.

„A Puck Bábszínház elszigetelt, szakmailag lezüllött, nem koherens művészi koncepció alapján működik. Nincsen identitása, hiányzik a személyisége. A (magyar) tagozatnak nincsen küldetése, úgynevezett intézményi tehetetlenség révén működik. A repertoár idejétmúlt, és hatalmas hiányosságokkal küzd” – írta a tagozatvezető.

Szelektíven alkalmazott szabályok, verbális abúzusok, hatalommal való visszaélés

A társulat egy része, az „öregek” munkaszerződése meghatározatlan idejű, a „fiatalokkal” csak meghatározott időre kötött szerződést az intézmény, ez pedig széthúzást eredményez a társulatban.

„Az alkalmazottak státusza közötti alapvető különbség feszültségeket generál, a lehető legnegatívabb módon befolyásolja a mindennapi viszonyokat […]. Az alkalmazottak értékelése, a szerződések megkötése vagy meghosszabbítása a menedzser kénye-kedve szerint történik, személyes és nem szakmai kritériumok alapján. Az aberrációkat jól példázza, hogy olyan alkalmazottak vannak 3 hónapos szerződésekkel alkalmazva, akiknek a tevékenységét hosszú távra kellene tervezni” – így Sarvadi.

Sarvadi arról is beszámol, hogy a magyar tagozat költségvetését nem a reális szükségletek alapján állítják össze. A költségvetés maga nem átlátható, azt nem mutatják be az alkalmazottaknak, az intézmény két tanácsadó testületének, az adminisztratív és a művészeti tanácsnak nincsen tekintélye. „Az intézmény alkalmazottaival egyenlőtlenül bánnak: kivételezések, szelektíven alkalmazott szabályok, verbális abúzusok, hatalommal való visszélés” – így a volt társulatvezető.

„Petran képtelen a civilizált párbeszédre”

Sarvadi beadványa előtt nem sokkal, 2017 februárjában egy másik beadvány is született. Ezt Varga Ibolya (becenevén: Bori) bábrendező írta, és a 2014-2016-os időszakra vonatkozik.

„Emanuiel Petran nem tartja tiszteletben saját menedzseri tervét. Egy példa: 2016-ban a magyar tagozat számára betervezett két bemutató közül csak az egyiket valósították meg. A Varázsszőnyeg c. darab szűk termekre és kis létszámú nézőközönség számára van kitalálva. A Pinocchio c. kétnyelvű előadás bemutatója eredetileg 2016 szeptemberére volt kitűzve, de végül csak 2017 februárjában mutatták be a román tagozaton, a magyar tagozaton elmaradt a bemutató. Ez az oka annak, hogy a magyar tagozat repertoárja hiányos, bevételek tekintetében el van maradva, a színészeknek pedig nehéz teljesíteni a normájukat.”

A 17 tételből álló problémalistát így összegzi Varga:

„E. Petran menedzser úr képtelen a civilizált, érveken alapuló párbeszédre az alkalmazottakkal. […] Ugyanazokat az értelmetlen, megszállott monológokat ismételgeti […]. Az irodákban intrikákat szőnek, a tanácsokban megfélemlítést, zaklatást, pereket, lemondásokat tervezgetnek.”

A rendező hozzáteszi: „Értetlenül tapasztalom, hogy a véleményhez és a munkához való jogomat nem tartják tiszteletben. […] Az alkalmazottak példa nélküli fluktuációja az önkényes, inkoherens és felületes menedzseri döntések eredménye, melyre az alkalmazottak ellen szőtt intrikák és megfélemlítés teszi fel a koronát. Bár a félbehagyott vagy felelőtlenség miatt tönkretett projektekre közpénzt adni tékozlás, a Megyei Tanács semmit nem tett a helyzet orvoslására.”

Ez a Varga Ibolya által megfogalmazott beadvány azért is érdekes, mert a rendezőt Petran két év múlva, 2019 végén kinevezte a magyar tagozat vezetőjének. Ettől a pillanattól kezdve Varga az igazgató befolyása alatt álló személy, utasításait maradéktalanul végrehajtja – állítják a magyar társulat tagjai. Ahelyett, hogy a társulatot képviselné, mindent megtesz annak érdekében, hogy a menedzser akaratát végigvigye, a társulat által jelzett problémákat bagatellizálja, a hangadókat pedig megfélemlítse.

„Leváltalak! Ezentúl velem írásban beszélsz!”

A Varga Ibolya kinevezése előtti hangulatot jól érzékelteti, hogy Urmánczi Jenővel, akinek 2019 decemberében járt le a 3 hónapig tartó tagozatvezetői megbízása, ilyen hangnemben kommunikált Petran: „Leváltalak! Ezentúl velem írásban beszélsz!”.

Urmánczi 2019. december 5-én egy sor kérdést tett fel az igazgatónak írásban: miért van az, hogy egy magyar bábelőadás költségeinek a kétharmadát pályázatokból kellett fedezni? A román tagozaton miért meghatározatlan idejű szerződésekkel alkalmazták a tagozatvezetőt és a műszaki személyzetet, míg a magyar bábszínészek és a műszak meghatározott idejű szerződéssel dolgoznak? Hogy fordulhat elő az, hogy egy magát multikulturálisnak hirdető közintézményben a titkár a román nyelven kívül semmilyen más nyelvet nem ismer?

A magyar bábszínészek szerint Petran azért döntött úgy, hogy Urmánczi Jenő helyett a nem túl kedvelt Varga Ibolyát teszi meg társulatvezetőnek, mert ezzel is büntetni akarta a magyar tagozatot.

Az igazgató erre másképpen emlékszik: „Versenyvizsgát hirdettem az állásra, nem jelentkezett senki. Mit csináltam volna? Lehet hogy konfliktusban vannak, de Borinak van a legnagyobb régisége, és nagyon logikusan gondolkozik. Én szigorúan adminisztratív szempontból közelítettem meg ezt a kérdést, a többiekkel (a korábbi társulatvezetőkkel – szerk. megj.) való tapasztalatom után. Nagyon jól végezte a dolgát.”

„Igen, hülye vagy!”

A magyar társulat és Varga Ibolya között régi ellentét feszül. 2019 tavaszán, a Hófehérke próbái közben a feszültség odáig fajult, hogy a magyar társulat elsöprő többsége (a tíz bábszínész közül 9) kérvényezte a vezetőségtől, hogy őket többé ne osszák be a Varga által rendezett előadásokba. A kérvények bepillantást engednek a konfliktus részleteibe, és képet adnak Varga vezetői stílusáról:

„A próbák idején a színészek és a rendező közötti együttműködést a rendező a saját utasításainak végrehajtására redukálta, a párbeszédet többször visszautasította: »igen, hülye vagy!« »ne kérdezz!«, »nem érdekel!«. Indoklása szerint mi ironizálunk, miközben mi csak a szerepünket, a többi szereplőkkel való kapcsolatunkat, színpadi helyzeteket próbáltunk felépíteni” – indokolták kérésüket a bábosok.

Varga válasza: „Elutasítom a a rágalmazó és hamis vádakat ezeknek az alkalmazottaknak a részéről, akiknek a többsége nem törődik saját szakmai hiányosságaival […]. A beadványt az általam rendezett produkció, valamint személyem elleni szabotázsként értékelem, mely akciót egy rendezői ambíciókkal megáldott színész személyes frusztrációja indította, és egy túldimenzionált krízishelyzet miatt összeállt csapat támogatta.”

Nem vezeti, hanem összezavarja a színészt

„Nem! Nem »egyes színészek«, hanem a teljes kollektív panaszáról van szó, nem széthúzás van a »régiek« és az »újak« között, hanem szoros kollegialitás és konszenzus. Szabotázs akció sem lehet, a Varga Ibolya által is felsorolt okok miatt: a bemutató időben meg lett tartva, minden támogatást megkapott részünkről […].

Nem ez az első próbatétel a társulat és Varga Ibolya kapcsolatában. Tanúságul szolgálnak az évek során együtt elkészített előadások, a próbák és a kiszállások alatti konfliktusok, melyek a magánéletünkben folytatódtak, és melyek eredménye a színész kollégák, technikusok, közönségszervezők, irodalmi titkárok és tagozatvezetők exodusa, akik az agresszív, konfliktuskereső hozzáállása miatti stressz miatt távoztak. […]

A rendező asszony nem vezeti, hanem összezavarja a színészt, úgy a próbák, mint a kiszállások alatt. […] Ezek az előre nem látható körülmények folyamatos készenlétben, feszültségben, határozatlanságban tartanak, mivel senkinek nincsen esélye civilizált párbeszédet kezdeményezni a rendező asszonnyal, és megfelelő, szakmai válaszokat kapni konfliktus nélkül.

Ezeket a konfliktusokat aztán fenyegető e-mailek, telefonhívások és SMS-ek követik a nap legalkalmatlanabb időszakaiban. Esetenként akár zsaroláshoz folyamodik: ha nem vonjuk vissza a folyamodványunkat, akkor bosszút fog állni. Mindig is autoriter módon, erőből kezelte az egész társulatot, sokszor agresszív, lekicsinylő hangnemet ütve meg velünk. A más véleményen lévők zaklatása a rendező asszony specialitása” – válaszolt Vargának a társulat.

Varga helyett a bábszínház PR-osztálya válaszolt volna

Miért vállalta a tagozat vezetését, ha a magyar bábosokkal rossz a viszonya, és nem tud velük együtt dolgozni? Hogyan lehet a napi 8 órás rendezői munka mellett további két órában vezetni a társulatot, miközben ez utóbbi munkakör is teljes munkaidős állás? Ő maga hogyan éli meg azt, hogy két ember munkáját végzi, vele szemben ellenséges hangulatban, a rendezői fizetésénél nem sokkal több pénzért?

Hogyan változott az évek során a viszonya az igazgatóhoz: hogyan lett Petran kritikusából a menedzser által felépített rendszer egyik fenntartója? Igaz-e az, hogy a társulat kéréseit, problémáit rendszerint nem képviselte a bábszínház vezetősége előtt, és maga is mindent megtett annak érdekében, hogy ezeket a szőnyeg alá söpörje? Ezeket a kérdéseket szerettük volna feltenni Varga Ibolyának.

A társulatvezetővel június 11-én beszéltünk telefonon, az interjú időpontjáról egyeztettünk. Varga nem zárkózott el ettől, és személyes találkozót beszéltünk meg a következő hét elejére. Másnap azonban a rendező több SMS-ben visszakozott arra hivatkozva, hogy az intézményt érintő kérdésekben nem jogosult nyilatkozni.

Miféle viták?

Ezután telefonon megkerestük Florian Roșan ideiglenes igazgatót, és kértük, engedélyezze, hogy Varga Ibolya társulatvezetőként, a magyar társulatot illető kérdésekben, a közelmúlt vitáiról interjút adjon az Átlátszó Erdélynek.

Az igazgató csodálkozott, miféle vitákról szeretnénk kérdezni, hiszen ő semmilyen vitáról nem tud. Aztán a belső szabályzatra hivatkozva arra utasított, hogy kérdéseinket írásban küldjük el neki, azokra majd a bábszínház PR osztálya fog válaszolni. Mi nem a PR osztály, hanem Varga Ibolya válaszaira lettünk volna kíváncsiak, ezért ezzel a lehetőséggel nem éltünk.

De vissza a magyar tagozat ügyeire. A társulat munkáját nem csak a bábszínházban uralkodó általános rossz hangulat nehezítette. A bábszínház vezetősége nemcsak nem segítette, hanem akadályozta is a munkájukat, szakmai fejlődésüket – erre bőven szolgáltat bizonyítékot az Advocacy Group for Freedom of Identity (AGFI) által összeállított és a Diszkrimináció-ellenes Tanácsnak benyújtott anyag, ebből szemelgetünk.

A bábszínház által kiadott dokumentumok bizonyítják, hogy a magyar tagozat látványosan kevesebb hazai és nemzetközi fesztiválon vett részt az utóbbi években. A részvétel a fesztiválokon azért fontos, mert ez szinte az egyedüli lehetőség a társulat számára új, magas színvonalú produkciókat megnézni, saját munkájukról szakszerű visszajelzést kapni.

A fesztiváldíjak a bábszínészek szakmai előmenetele szempontjából is fontosak: a szakmai besorolás és a bérkategória meghatározásakor számítanak. Arról nem is beszélve, hogy a fesztiválszereplés a bábszínház láthatóságához, hírnevéhez is hozzájárul.

13 vs. 1

A 2017-2020 novembere közötti időszakban a román tagozat 13 külföldi fesztiválon vett részt. Ugyanebben a periódusban a magyar tagozat egyetlen fesztiválon, a Kaposvári Nemzetközi ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálén szerepelt, itt is a szervezők állták az útiköltségeket. A belföldi szereplések némileg javítanak a statisztikán, de nem sokkal: míg az említett időszakban a román tagozat 25 szakmai fesztiválon vett részt, addig a magyar tagozat 7 fesztiválon szerepelt (a bábszínház által összeállított lista itt elérhető).

„Ha rossz lennék azt mondanám, lehet hogy nem jók” – válaszolt a volt menedzser, amikor rákérdeztünk: mi az oka ennek a látványos különbségnek a román és a magyar tagozat között. Petran szerint a magyar tagozat nem is lesz sikeres addig, amíg nem készítenek el egy non-verbális vagy egy nemzetközi nyelvű előadást.

Diszkréten elszabotált fesztiválszereplések

Az nem igaz, hogy a magyar tagozatot nem hívták meg külföldi fesztiválokra. Az AGFI által összeállított anyagból kiderül, 2018 októberében a magyar tagozat egyik előadását Kenyába hívták meg. Az út 11 ezer euróba került volna, ehhez pedig a Kolozs Megyei Tanácsnak kellett volna forrást biztosítania. Az utat az adminisztratív tanács jóváhagyta, azonban pénzért már nem folyamodott a megyei tanácshoz – derült ki egy adatigénylésből.

Ugyanennek az évnek a júniusában az adminisztratív tanács nem hagyta jóvá a magyar tagozat részvételét egy bosznia-hercegovinai fesztiválon, amely 10 ezer lejbe került volna. Nem volt pénz? Nem tudjuk, mindenesetre 2018 folyamán a román tagozat számára öt nemzetközi utat szavaztak meg.

A Pinokkió esete is sokat elmond arról, hogyan állt hozzá a vezetőség a magyar tagozat szakmai előmeneteléhez. Az előadást kétnyelvűre tervezték, azonban míg a román verziót másfél hónapig próbálták, addig a magyar verzió próbáira csak nyolc nap maradt. A bábszínház csak a román verziót népszerűsítette, így nem csoda, hogy míg a román verzió négy fesztiválra is eljutott, addig a magyar változat egyre sem.

A fesztiválszereplésekre elköltött pénzösszegek között is aránytalan különbségeket találunk: míg a 2018-2020 novembere periódusban a román tagozat fesztiválszerepléseire 122 ezer lejt költöttek, addig a magyar tagozat szerepléseire alig 5300 lejt fizettek ki.

Papíron létezik a Kolozsvári Magyar Bábszínház (KMB)

Időközben az önálló Kolozsvári Magyar Bábszínház (KMB) ügyében is történtek lépések: elkészült a koncepció, melyet a bábosok eljuttattak az RMDSZ-hez. Eszerint a bábszínház önálló, a megyei tanács által biztosított költségvetésből kezdetben a jelenlegi, Kolozsvár belvárosában található játszótéren osztozna a román társulattal – azzal a feltétellel, hogy a magyar bábszínház részben külön térben, önállóan működne. Ha a Puck Bábszínház új, nagyobb helyszínre költözne, akkor a KMB maradhatna a jelenlegi térben.

A terv szerint az intézmény azért működne költséghatékonyan 29 teljes munkaidős alkalmazottal, mert – a jelenlegi bábszínházzal ellentétben – nem működtetne műhelyeket, nem alkalmazna asztalost, lakatost, bábfaragó szobrászt, varrónőket, szcenográfust, díszlet- és jelmeztervezőt, mivel ez évi két előadáshoz nem indokolt.

Ehelyett részben külsősökre bíznák ezeket a munkákat, illetve a meghívott alkotók által javasolt díszlet- és jelmeztervezőket foglalkoztatnák. Az intézmény csak egy kis műhelyt tartana fenn az eszközök gyors javítására.

Költségvetés-becslés még nincs, de tárgyalások folynak

Szintén a költséghatékonyság jegyében úgy tervezik, hogy egy sor adminisztratív munkakört félállásokkal töltenének be: összevonnák a beszerző és a sofőr állását, vagy a titkárét és a PR-felelősét. A tervezet, melyet alkalmunk volt megtekinteni, konkrét éves költségvetés-becslést nem tartalmaz.

Az ügyben nemrég ismét egyeztetett Alin Tișe megyei tanácselnök, Vákár István, a megyei tanács alelnöke és Csoma Botond. Akárcsak a korábbi találkozón, Tișe most sem zárkózott el az önálló magyar bábszínház ötletétől – tudtuk meg Vákár Istvántól, aki azonban hozzátette, akárcsak eddig, konkrét ígéret nem hangzott el ezen a találkozón.

Az önálló intézményi státusszal bíró KMB-t határozattal hozhatná létre a megyei tanács, azonban mivel az intézményhez költségvetést is kellene rendelni, ideális esetben jövő évtől indulhatna az új bábszínház – nyilatkozott lapunknak Csoma Botond parlamenti képviselő, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke.

Csoma szerint az lesz a fogas kérdés, hogy milyen épületben indul majd a KMB. Mivel egyelőre csak a régi, Kolozsvár központjában levő épületegyüttes jöhet szóba, kérdés, hogyan osztozkodnak majd a Puck Bábszínházzal.

Sok fog múlni az új igazgató személyén

Nem tudni azt sem, hogy ki lesz a Puck Bábszínház következő igazgatója. A volt könyvelő, Florian Roșan csak átmenetileg látja el az intézmény vezetésével kapcsolatos feladatokat.

Az igazgatói állás körüli bizonytalanság elvben nem befolyásolja a KMB terveit, az igazgató személye mégis kulcsfontosságú lesz olyan szempontból, hogy – legalábbis rövid távon – a két társulatnak osztoznia kell a régi játéktéren és irodákon.

Bár a megyei tanács tervezi, hogy ifjúsági központot hoz létre a volt Clujana gyár épületében, ahol majd egy korszerű játéktér is felépül, ez egyelőre a távoli jövő zenéje.

Addig is „egy erős, okos emberre van szükség, aki a bábszínházon belüli konfliktusokat kezelni tudja” – így Vákár István.

Így a versenyvizsga kiírása az igazgatói állásra mindenképpen mérföldkő lesz, kérdés, hogy ki jelentkezik majd. Nem tudni, hogy Emanuiel Petran versenyvizsgázik-e. A megmérettetés mindenki számára nyitott, és elvben neki lehet a legnagyobb esélye elnyerni egy újabb mandátumot: a volt igazgatónál senki nem ismeri jobban az intézmény jelenlegi helyzetét és a megoldásra váró feladatokat.

„Még nem döntöttem el (hogy indulok-e). Nagyon csúnyán elbántak velem” – mondta az Átlátszó Erdélynek adott interjúban Emanuiel Petran. A volt igazgató beperelte a megyei tanácsot, a döntés felfüggesztését, illetve megsemmisítését kérve.

Legalább csend van

„Most legalább nincsen napi szintű üvöltözés az udvaron” – foglalta össze az Emanuiel Petran utáni időszak hangulatát az egyik bábszínész. Ugyanakkor nincsen jele annak, hogy más téren előrelépés lenne.

Az Apropo Egyesületnek a Bethlen Gábor Alap 15 millió forint értékű támogatásából sikerült a tavalyi év végén megvásárolni egy sor felszerelést, azonban ez sem ment simán. Az Apropo Egyesület elnöke, Urmánczi Jenő és Varga Ibolya társulatvezető között vita támadt arról, hogy pontosan milyen felszereléseket vásároljanak meg.

A Varga Ibolya által hozott technikai igénylista a Puck Bábszínház igényeit tükrözte, mivel állítása szerint „nincs magyar tagozat és kész” – mesélte Urmánczi. Az elnök álláspontja szerint az egyesületnek a BGA-támogatást irányítottan, az intézményen belül jogi státuszt nem élvező magyar társulat igényeinek megfelelően kell elköltenie.

Nappaliban várják a felszerelések az együttműködési megállapodást

A vita odáig fajult, hogy két RMDSZ-es vezető, Antal Géza és Vákár István közvetítésére is szükség volt. A kompromisszumos megoldás végül az lett, hogy az Apropo Egyesület megvette azt a reflektort is, amit Varga Ibolyán keresztül a román társulat technikusai kértek.

„Ez a fajta reflektor valóban hiány a színház, és a magyar társulat technikai parkjában, ilyen egy sincs, és sok rendező kérte az évek során, szóval természetesen beleegyeztem” – nyilatkozott Urmánczi.

Ezeket azonban nem használják: Urmánczi nappalijában várják, hogy a bábszínház vezetősége aláírja az együttműködési megállapodást az Apropo Egyesülettel, és használatba vegye a felszerelést.

Borítókép: Urmánczi Jenő a Kishercegszemmel c. előadásban

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Szentivánéji rémálom: a hatalom varázsa veri szét a Puck bábszínházat appeared first on Átlátszó Erdély.

A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján nem könnyű összerakni, hogyan történhetett meg az, hogy a Kolozsvári Magyar Opera, majd a nagyrészt ugyanazon épületben működő Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatában sokan megfertőződtek.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

Bár már szeptember végén tudni lehetett, hogy a Kolozsvári Magyar Opera társulatának legalább egy tagja megbetegedett, és mások is jelezték, hogy nem érzik jól magukat, október 3-án megtartották a Varázsfuvola bemutatóját, majd másnap, október 4-én a második szereposztással újból játszották ezt a Mozart-operát.

A 250 főből álló társulat 100 tagja tette ki magát a fertőzésnek ezen a hétvégén, azóta pedig dominó-effektus szerűen jelentkeznek a tünetek az alkalmazottaknál.

Az, hogy az opera vezetősége ennyire nagyvonalúan kezelte a helyzetet, annak a fényében is érthetetlen, hogy a koronavírus elsősorban a tüdőt támadja meg, emiatt az énekesek számára fokozott veszélyt jelent. Egy koronavírus okozta légúti szövődmény akár énekesi karrierjüket is derékba törheti.

Nem túlzás a 30 fertőzöttről szóló értesülés

Hétfőn még kiugróan magasnak tűnt a 30 fertőzöttről szóló lapértesülés, tegnap délután az opera igazgatója, Szép Gyula kénytelen volt elismerni, hogy ez a szám valósnak tűnik.

Miközben az opera társulata október 5-től szabadságra ment, az operával nagyrészt azonos tereket használó Kolozsvári Állami Magyar Színház próbái további három napig, október 7-ig folytatódtak. A társulat 30 tagja a Hegedűs a háztetőn című musical felújításán dolgozott.

És bár a színház vezetősége arra utasította a színészeket, hogy maszkban énekeljenek, nem tudni, hogy ezt betartották-e. A próbák csak akkor maradtak félbe, amikor kiderült, hogy a társulat egy tagjának pozitív lett a koronavírus-tesztje.

Hivatalos kommunikáció hiányában nagyrészt a társulatok névtelenséget kérő tagjai, vagy névtelen forrásokra hivatkozó sajtóanyagok alapján lehet rekonstruálni, mi történt. Az opera részéről Szép Gyula igazgató, a színház részéről Borsos Levente műszaki igazgató válaszolt kérdéseinkre.

[wp_ad_camp_1]

Az események kronológiája:

Szeptember 30., szerda este: a Kolozsvári Magyar Opera társulata egy tagjának koronavírus-fertőzésre utaló tünetei jelentkeznek, erről értesíti az iskolát, ahol tanít.

A Transindex értesülése szerint ez az alkalmazott az opera igazgatóságának is jelezte, hogy nem érez szagokat és ízeket. Annak ellenére, hogy ezek jellemző tünetei a koronavírus-fertőzésnek, a vezetőség nem állította le a próbafolyamatokat, nem halasztotta el az előadásokat, nem ellenőrizte, hogy történt-e fertőzés, de nem is jelezte az alkalmazottai felé, hogy fennáll a fertőzés gyanúja.

Október 3., szombat: a Varázsfuvola bemutatója a Kolozsvári Magyar Operában. Ekkor már (állítólag) a társulat 4 tagja fertőzött, illetve tünetekkel rendelkezik. Ezt egy olyan személy kommentelte, aki vélhetőleg a társulat tagja (a nickje alapján nem sikerült megtalálni, így ezt az információt nem tudtuk ellenőrizni). Egy másik, név nélkül nyilatkozó forrás szerint a bemutatón a társulat több tagja nem érezte jól magát – igaz, tüneteik inkább klasszikus megfázásra utaltak.

Szép Gyula, az opera igazgatója állítása szerint október 3-án, szombaton késő délután/este, a bemutató előtt szerzett tudomást az első pozitív koronavírus-tesztről a társulatban. A megfertőződött kolléga 4-5 nappal korábban volt bent utoljára, és nem vett részt a próbákon. Érdeklődésünkre az igazgató elmondta, addig a kollégák közül senki nem jelezte, hogy egészségügyi problémái lennének. Az épületet fertőtlenítik.

Október 4., vasárnap este: újra játsszák a Varázsfuvolát, a második szereposztással. Az előadásban a társulat száz tagja vett részt (az opera alkalmazottainak száma 250), a nézőszám a terem kapacitásának kevesebb mint fele volt. Este értesítik az alkalmazottakat, hogy hétfőtől kezdődően a tevékenység leáll, mindenki otthon gyakorolja az aktuális repertoárt (Update 18:00, 14.10.2020: korábban tévesen azt állítottuk hogy szabadságra küldték a társulatot, a hibát javítottuk). Az éjszaka folyamán újból fertőtlenítik az épületet.

Október 5., hétfő: a Covid-gyanú beigazolódik annál a munkatársnál, akinél szerdán jelentkeztek a tünetek. Értesítik a színház alkalmazottjait, akik részben ugyanazokat a tereket használják az opera dolgozóival. Update 18:00, 14.10.2020: a Varázsfuvola rendezője Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, neki tehát minden információ rendelkezésére állhatott a koronavírus-fertőzésekről az opera társulatában.

Október 5.-7., hétfő-szerda: az opera további 4 alkalmazottjának lesz pozitív a tesztje. Közben a színházban hétfő reggeltől szerda délután 14 óráig tovább zajlanak a Hegedűs a háztetőn próbái. A zenés-táncos darabban a társulat nagy része, mintegy 30 színész szerepel.

A vezetőség kérése az volt, hogy mindenki maszkot viseljen a próbákon. „Nem álltunk rendőrként mindenki mellett, a felelősségtudatukban bízunk” – mondta kérdésünkre Borsos Levente műszaki igazgató.

Október 7., szerda dél: a színház műszaki személyzete egy tagjának, egy díszítőnek pozitív lett a tesztje. Leteszteltek 26 személyt (ez egy külföldi turné miatt be volt tervezve), akik közül további három alkalmazott lett pozitív. Erről csak másnap publikált közleményt a színház, bejelentve, hogy az október 9-24. közötti előadások elmaradnak.

[wp_ad_camp_2]

Október 8., csütörtök: a clujcultural.ro forrásokra hivatkozva megírja, hogy a Kolozsvári Magyar Opera kórusában, a zenekarban és a műszaki személyzet körében is van megbetegedés.

Október 9., péntek: Szép Gyula nyilvánosan is bejelenti, öt megbetegedés van az opera társulatában. Az opera Facebook-oldalán megjelenik egy közlemény, miszerint a járványügyi helyzetre való tekintettel az októberi előadások elmaradnak.

Pénteken a Kolozsvári Állami Magyar Színház egy újabb alkalmazottja lett pozitív, így jelenleg a társulat öt tagja koronavírusos.

Október 12., hétfő: 30 COVID-fertőzött van a Kolozsvári Magyar Operánál, állítja forrásokra hivatkozva a Ştiri de Cluj. Az opera igazgatója ezt nem erősíti meg: öt esetről tud, a többi munkatárs állapotáról nincsenek információi, mondta el egy interjúban.

Október 13., kedd délelőtt: a Közegészségügyi Hatóság (DSP) megkereste az igazgatót, és elkérte az intézmény alkalmazottainak névsorát, valamint személyi számát.

Délután Szép Gyula a Transindexnek úgy nyilatkozik, eddig 18 pozitív teszteredményről szóló e-mailt kapott, így valószínűleg igaz az, hogy 25-30 személy lehet koronavírussal fertőzött a Kolozsvári Magyar Operában, mert a már ismert 5 mellett az igazgatónak azóta a műszakisok közül is információi vannak fertőzöttekről.

Update 18:25 14.10.2020: Szabadi Péter, az opera irodalmi titkára cáfolta azt az állításunkat, hogy a hozzá befutott, koronavírusos megbetegedésekről szóló információkat nem továbbította az igazgatónak. Elmondta, az alkalmazottaknak a személyzeti osztállyal és az igazgatósággal kell közölniük ezt. Ő magánbeszélgetésekből értesült arról, hogy 20-30 fertőzött lehet, illetve hárman küldtek neki hivatalos értesítést.

Október 14., szerda reggel: a társulat egy újabb tagja értesítette Szép Gyula igazgatót arról, hogy koronavírusos.

A Varázsfuvola bemutatója Tompa Gábor rendezésében. Fotó: Szabadi Péter

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Így vált koronavírus-góccá a Kolozsvári Magyar Opera appeared first on Átlátszó Erdély.

Simon András nagybaconi polgármester, Sallai Imre nagysármási alpolgármester mellett egy harmadik RMDSZ-tisztségviselő neve is megtalálható a Securitatéval történt együttműködést kimondó bírói ítéletek listáján, melyet a CNSAS, a Szekuritate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács tett közzé a honlapján.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

Szép Gyula, az RMDSZ egykori művelődési és egyházügyi ügyvezető alelnöke jelenleg a Szövetségi Etikai és Fegyelmi Bizottság (SZEFB) tagja. Épp abban a bizottságban ül, melynek feladata a Szövetség bármely szintjén felmerülő etikai problémák kivizsgálása.

Az RMDSZ alapszabályzata 116. cikkelyének b) pontja világosan fogalmaz: összeférhetetlenségnek számít, és így az RMDSZ-ben nem viselhet tisztséget az, aki a Temesvári Nyilatkozat 8. pontjának a hatálya alá esik.

És noha a Temesvári Nyilatkozat csak kommunista aktivistákról és Securitate-tisztekről beszél, a Maros megyei RMDSZ nemrég így nyilatkozott a besúgó Sallai Imre kapcsán:

„az RMDSZ nem támogat és nem jelöltet olyan személyt, aki 1989 előtt együttműködött a titkosszolgálatokkal”.

[irp posts=”30027″ name=”Besúgó az RMDSZ nagysármási listavezetője”]

Az RMDSZ-elnökök tudtak a múltjáról

Úgy Markó Béla, mint a jelenlegi szövetségi elnök, Kelemen Hunor számára jelezte, hogy annak idején „hívogatták” – nyilatkozta az Átlátszó Erdélynek Szép Gyula. Hangsúlyozta, hogy nem tartja magát besúgónak, és hogy az RMDSZ Művelődési és Egyházügyi Főosztályán betöltött ügyvezető alelnöki tisztségéről még az ítélet megszületése előtt lemondott.

“Szép Gyula 2011 óta nem tölt be vezetői tisztséget az RMDSZ-ben. Amióta Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke, Szép Gyula semmilyen olyan választott vagy kinevezett politikai tisztséget nem töltött be, amelyhez szükséges lett volna a saját felelősségre tett nyilatkozat arra vonatkozóan, hogy együttműködött-e vagy sem a politikai rendőrséggel. Az RMDSZ nem nyomozó hatóság, és kapacitása sincs arra, hogy mindenkinek a múltját kivizsgálja” – nyilatkozott megkeresésünkre Hegedüs Csilla, az RMDSZ szóvivője, hozzátéve, a Szövetségi Etikai és Fegyelmi Bizottsága tagjának lenni nem politikai tisztség.

[wp_ad_camp_1]

Bár közvetlen politikai tisztsége jelenleg valóban nincsen, a Szövetségi Etikai és Fegyelmi Bizottság mellett Szép Gyula több RMDSZ-hez köthető – és RMDSZ által finanszírozott – civil szervezet vezetésében vesz részt.

Például az RMDSZ által kezelt kormánytámogatásokat kiosztó Communitas Alapítvány alelnöke, a Communitas Művelődés Szaktestületének elnöke, továbbá az RMDSZ televízióját, az ETV-t működtető Janovics Jenő Alapítvány elnöke.

Emellett 2010 óta a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója. Számos erdélyi magyar művelődési szervezetben tölt be vezető funkciót, művelődésszervező tevékenységéért egy sor díjat és kitüntetést kapott.

[irp posts=”29852″ name=”Ex-milicista a polgármestere? Az RMDSZ diszkréten félrenéz”]

Baptista kollégájának a levelezéséről jelentett

Cikkünk publikálása idején csak a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság 2013-ban született ítéletének az indoklása áll rendelkezésünkre, mely kimondja: Szép Gyula együttműködött a Securitatéval.

A dokumentumból az derül ki, hogy a Gheorghe Dima Zeneakadémia Muzikológiai és Zeneszerzési Fakultásának pedagógia szakán tanuló egyetemistaként írta alá a beszervezési nyilatkozatot 1976-ban. (Az indoklásban ugyan 1986 szerepel, de a kontextusból és Szép önéletrajzából egyértelműen kiderül, hogy az elírás.) Azt a feladatot kapta, hogy „Suciu” álnéven jelentsen az akadémián tanuló „nacionalista elemekről”.

> Az ítélet indoklása megtekinthető itt >>

Az indoklás szerint több ízben jelentett egy baptista felekezethez tartozó egyetemista kollégájáról, akiről azt írta, hogy vallási hovatartozásából „nem csinált titkot”. Miután utasítást kapott arra, hogy több információt szerezzen, Szép egy alkalommal úgy tett, mintha aludna, titokban azonban megfigyelte, amint a lány levelet ír szüleinek, és jelentette, hogy az írás minden mondatában előfordultak vallásos kifejezések.

Később „ellenséges” magatartása miatt megfigyelték

Beszámolt arról is, hogy egy ízben a baptisták államhoz való viszonyáról beszélgettek, megjegyezve, hogy „a baptista egyház hozzáállása nem megfelelő”, mivel egykedvűen szemlélik az állam sorsát. Egy másik jelentése arról szólt, hogy egy kollégája a romániai társadalmi-gazdasági helyzetet Nyugathoz hasonlította. Ez a jelentés indokot szolgáltatott ara, hogy kollégáját ne engedjék turnézni Olaszországban, Franciaországban és Belgiumban.

[wp_ad_camp_2]

Később azonban nem működött együtt a Securitate-tiszttel abban az iskolában, ahova kihelyezték, így 1979-ben informátorként lemondtak róla és 1982-től megfigyelték, mivel az állammal szemben ellenséges magatartást tanúsított. Súlyosbító körülmény volt kapcsolata egy nemkívánatos személynek nyilvánított magyarországi etnográfus hölggyel.

Szép Gyula teljes iratcsomójának a megtekintését nemrég kérvényeztük, azt jóváhagyta a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS). Időpontunk november végére szól, így a jövőben jelentkezünk részletes beszámolóval Szép Gyula és a Securitate viszonyáról.

A nyitóképen Szép Gyula szerepel, forrás: YouTube

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Baptista diáktársáról jelentett a Securitaténak, most az RMDSZ Etikai Bizottságában ül appeared first on Átlátszó Erdély.