Határtalan állatszeretete és ragaszkodása a kutyáihoz hozta ismét lehetetlen helyzetbe az ismert kolozsvári kutyamentőt, Radu Țermurét. Október 27-én, vasárnap hozta nyilvánosságra a pénteken kézhez kapott felszólítást, miszerint nyolc napon belül hagyja el azt a volt mezőgazdasági telephelyet, ahol 13 éve működtet egyféle kutyamenhelyet a Szénafüvek mellett, Kajántóhoz közel. Ha nem tesz eleget a felszólításnak, jön a kényszervégrehajtás. 

850 kutya kilakoltatását döntötték el – címezte közleményét Țermure, az állatok egy részének átvételére kérve azokat, akik segíteni szeretnének neki. Azoktól viszont nem fogad el segítséget, akik korábban támadták és befeketítették őt, szögezte le. Ez a furcsa kitétel és az, hogy néhány online híve rögtön a kivégzéstől kezdte félteni a több száz kutyát, arra sarkallt, hogy utánanézzünk az ügynek. 

Arra is emlékeztünk, hogy bő két éve ugyanígy a kilakoltatás fenyegette Țermure menhelyét, amelynek hatására sok kolozsvári fogadott örökbe kutyát tőle. De kiderült, hogy a farm tulajdonosa már három éve is ki akarta lakoltatni onnan, és most már a kolozsvári állatvédők is örülnének, ha ez sikerülne. Az állatok ugyanis rettenetes körülmények között élnek ott, állítják azok, akiket Țermure évek óta nem enged be a területre.

Radu Țermure világéletében bolondult az állatokért,

állítja Sorin Grecu helyi újságíró, aki legalább negyven éve ismeri. A vállalkozóként, cégvezetőként valaha sok pénzt kereső Țermure két évtizede minden vagyonát abba fektette, állítják közeli ismerősei, hogy befogadja és ellátja a Kolozsváron és környékén kitett, vagy eleve kóborként született kutyákat. Az állatok szeretete és a késztetés, hogy gondoskodjon róluk, minden percét lefoglalja. Akkor is kiszállt az autójából, hogy odavigyen a gazdájához egy elgázolt tyúkot, amikor épp telefonon beszéltünk vele.

Țermure még mindig felháborodással beszél Emil Boc első polgármesteri mandátumáról, amikor szerinte 2005 és 2008 között Kolozsvár úgy akart megszabadulni a kóbor kutyáktól, hogy a városi sintértelep mintegy ezer kutyát ölt meg évente. 

Ő már akkor a kutyák ivartalanításában látta a megoldást. 

Több helyszín után 2006-ban telepítette a menhelyét a Szénafüvek mellett működött állami mezőgazdasági vállalat addigra már privatizált telkére, az ott romosodó istállókba, amelyeket a farmot birtokló cégtől bérelt.

2008 januárjában 120-130 kutyát tartott három csarnokban úgy, hogy ebből kettő volt berendezve erre a célra, derül ki a megyei állategészségügyi hivatal, a városháza és a prefektúra közös ellenőrzése után írt jegyzékből. Ebben megállapítják, hogy a létesítmény 

• nincs bejelentve menhelyként, 
• nincs megfelelően körbekerítve és felszerelve, hiányoznak az egyik istálló ablakai,
• nem felel meg az állattartás akkor már törvénybe foglalt higiéniai szabályainak, 
• a ketrecek túlzsúfoltak, 
• nincs nyilvántartás a kutyákról, azok kötelező oltásairól, az örökbeadásukról, 
• és nincs szerződése állatorvosi rendelővel.

Az ellenőrzés részeként a hivatalok mindezt elő is írták, Radu Țermure pedig a jegyzék szerint tájékoztatta őket az összes kutya újraoltásáról veszettség ellen, mikrocsipezéséről és arról, hogy megállapodást írt alá dr. Szongott István állatorvos rendelőjével.

Az egész ellenőrzést zaklatásként élte meg, nyilatkozta alig egy hónap múlva az egyik helyi tévében, és álságosnak tartja, hogy azok a hivatalok zaklatják, amelyeknek feladatát a kóbor kutyák ügyében valójában ő látja el, és amelyeket nem zavar, hogy a közelben, ugyanennek a farmnak ha lehet még nyomorúságosabb épületeiben emberek élnek. (Akárcsak most, amikor arra jártunk: omladozó, folyóvíz nélküli, egyemeletes tömbházak ablakaiban üveget nem, csak száradó ruhákat láttunk.)

Vagyis a hatóságok már tizenegy éve pontosan tisztában vannak vele, milyenek a körülmények azon a farmon.

Négy év múlva már négyszerannyi kutya élt ott

úgy, hogy 2008-ban örökbeadott 120 kutyát és 20 macskát Németországba, mondta el Țermure 2012-ben ugyanannak az újságíró barátjának. Mivel azonban német partnerei nem számoltak be neki az állatok utólagos sorsáról, illetve az új gazdik kilétéről, ő attól tartott, bőrművesekhez és gyógyszeripari laboratóriumokhoz kerültek, ezért leállította az örökbeadásokat. 

Menhelye, amelyet azóta sem jelentett be és engedélyeztetett menhelyként, 2012 őszén emberéletet követelő tragédia miatt került be ismét a hírekbe. Október végén leégett az úthoz legközelebb eső istálló, a tűzvészben mintegy 120 állat mellett meghalt egy 61 éves nő, Tereza Szilaghi, aki 2008 óta önként és naponta segített Țermurének ellátni a kutyákat és macskákat. 

Țermure egyből kizárta a hivatalos okot, a balesetet azzal, hogy villanyáram nincs a területen, az épületekben pedig nem gyertyákkal, hanem elemlámpákkal dolgoztak, nyílt tüzet nem használtak. Szerinte a rosszakarói gyújtották fel az istállót, szomszédjai korábban többször is megfenyegették. Úgy tudjuk, többször loptak tőle, egyszer az autóját is tönkretették.

Kutyamenhelyének kilakoltatása 

2016 tavaszán merült fel először, ekkor derült ki, hogy hónapok óta nem tudja fizetni a terület bérleti díját, és otthagyták azok a munkások is, akik a mezőgazdasági szezonon kívül neki dolgoztak, etették az állatokat és takarították a ketreceket. 

Ekkor már több, mint 900 olyan állat élt a telepen, akiket Țermure mentett meg. Ezért márciusban gyűjtés indult Kolozsváron, nyáron pedig külföldön azért, hogy a legendás kutyamentő saját területet vásárolhasson, ahova év végéig áttelepítheti a kutyákat. Ekkor már egy éve tucatnyi önkéntes segített neki ellátni az állatokat.

Mariana Iftinca Kanadából indította a külföldi gyűjtést. Ebben a bejegyzésben részletesen leírja, hogy amellett, hogy ő maga is több ezer eurót adományozott, állatszerető emberként mekkora stresszben élt bő egy évig, amíg szervezte és bonyolította az adománygyűjtő kampányt. 

Mert míg a pénz gyűlt, Țermure nem adta semmilyen jelét annak, hogy új területet keresne, nehezen hozta rendbe a 2006-ban alapított Tom&Jerry Egyesületet, nem segítette a kampányt a menhely havi kiadásainak átláthatóvá tételével. 

Mikor pedig az adománygyűjtők eladó területet is találtak neki a közelben, de az adományozók feltételként szabták, hogy Iftinca is legyen ott a szerződés aláírásakor, kizárta őket a döntésből azzal, hogy ő nem is kérte a segítségüket. Amiatt, hogy Țermure számukra mennyire átláthatatlanul kezelte az egészet, Iftinca végül 2017 nyarán kiszállt a támogatói körből, de előtte nagyobb adományhoz segítette az egyesületet.

Rajtuk kívül ugyanis egy másik személy egyedül 30 ezer eurót utalt az egyesület számlájára – ez az egy pénzmozgás látszik az egyesület nyilvánosan elérhető mérlegéből. A 99 ezer lejes adományból az egyesület 2017-ben nem költött, a 2018-as mérleg még nincs feltöltve a pénzügyminisztérium honlapjára.

A farm tulajdonosai valóban szerették volna, 

ha 2016-ban Radu Țermure elköltözteti onnan a kutyákat,

mert fel szerették volna újítani az épületüket, és más rendeltetést adni nekik. Amíg ott vannak a kutyák, semmilyen más tevékenységet nem lehet ott végezni, mondta el az Átlátszó Erdély megkeresésére Dan Mitre, a farmot birtokló cég vezetője. Többek között a bűz miatt sem, amivel az állatok egészségtelen körülmények közötti tartása jár. 

Sokat egyeztettek Țermurével, aki tanácsot nem, de az egy évnyi haladékot elfogadta tőlük, mesélte Mitre. Egy év alatt azonban a költözésnek a szándékát sem látták, és azt sem, hogy a kutyák száma csökkent volna. Egész addig alacsony bért fizetett a területért (értesülésünk szerint 700 eurót havonta, de ezt egyik fél sem erősítette meg), az összeg az ingatlan adóját sem fedezte teljesen, mondta Dan Mitre. 

Radu Țermure megerősítette, hogy a kolozsvári ingatlanárakhoz képest alacsony volt a bérleti díj. Az 1989 óta biztosan nem renovált épületek állapotához és ahhoz képest, hogy a terület nincs közművesítve, nem volt annyira alacsony. 

Kutyák, étel, víz: a mindent felemésztő napi robot

De nem ez volt a gond, sokkal inkább a vízhiány: volt, hogy lajtoskocsival hozatott vizet, volt, hogy esővizet gyűjtött, vagy hordókkal és motoros pumpával járta a falvakat, hogy vizet szivattyúzzon azoknak a kútjából, akik megengedték, mesélte. 

A szomszédos telken teheneket tart egy másik bérlő. A kérdésünkre, hogy neki honnan van vize az állattartáshoz, a tulajdonos azt válaszolta, a területén lévő kútból. Ugyanazon a környéken, igaz, pár tíz méterrel lejjebb található a HamHam kutyaszálló, amelynek tulajdonosától szintén megkérdeztük, honnan van vize. Ő is kutat fúratott, azt mondta, nagyon bőséges ott a talajvíz, hosszan esős időben belvizes területek is kialakulhatnak.

Az állatok etetése sem egyszerű, ha számuk 800 és 1000 között váltakozik: havi tízezer euróba került, amikor kizárólag száraz eledelt kaptak, erősítette meg Radu Țermure. A vágóhídról vagy egyéni állattenyésztőktől kapott maradékok olcsóbbak, de volt, hogy adományként kapta ezeket. A fenntartási költségeket saját forrásból fedezte, illetve bel- és külföldről is kapott változó összegű pénzadományokat, ennél részletesebben azonban nem mesélt a bevételeiről.

Ami állandó, az a kutyák beáramlása. Elég gyorsan elterjedt, hogy ellenezte a városháza kóbor kutyákat irtó akcióit (eljátszhatja most a nagy állatbarátot Boc, de ezzel kezdte polgármesteri karrierjét, rója fel neki Țermure), ezért a kolozsváriak tucatszám hozták hozzá akkoriban a kutyákat, hogy a sintérek ne öljék meg őket. 

Azóta ritkábban, de állandóan kerül hozzá kutya, magyarázza: vagy elgázolt állatot szed össze és állít talpra, vagy járókelők, lakosok értesítik, hol látnak gazdátlan ebet, és még mindig van olyan, hogy egész almokat kap kiskutyákból a telepe bejáratánál. Sőt olyan is megtörtént, hogy ha rendőrök, tűzoltók a sintérek munkaidején túl találtak gazdátlan állatokat, akkor ők is Radu Țermurét hívták, hogy fogadja be.

2017 nyarán mintha mindenki kiábrándult volna

a város lelkiismeretévé vált állatvédőből: a terület tulajdonosa pert indított ellene, a hatóságok kiszálltak ellenőrzésre többek között helyi állatvédők unszolására is. Az állatvédők elfogadhatatlannak tartották, hogy ezer állatot tartson úgy, hogy alig bírja etetni őket, és se folyóvíz, se elégséges munkaerő nincs a ketrecek rendszeres takarításához, a kutyák ezért gyakran a saját ürülékükben fekszenek.

A helyi állatvédők szerették volna, ha Țermure menedékét csak ideiglenes otthonnak szánja a kutyák örökbefogadásáig, és hajlandóak lettek volna közösen új gazdákat találni a rengeteg kutyának. Az állategészségügyi hatóság sürgős intézkedéseket helyezett kilátásba, de végül megelégedett annyival, hogy egyeztetett Țermurével, aki hajlandónak mutatkozott átadni a kutyák sorsának intézését. A hatóság akkor azt nyilatkozta, a kutyákat vagy egy jobban ellátott egyesület, vagy a városháza veszi át. 

Țermure később azt mondta, a kutyák iránt a hatóság már nem érdeklődött, csak a munkafelügyelőség szállt ki, hogy ellenőrizze az önkénteseit, de ő elküldte a hatóság embereit. Kutyákat nem adott örökbe, mert szerinte a nemzetközi szervezetek zoofil állatbordélyoknak adják el őket. Megköszönte egy cég és pár magánszemély segítségét, köztük a svájci Josef és Silvia Zihlmann állatorvosokét. Ők rengeteg szárazeledelt és egy csapatot küldtek a ketrecek kitakarításához.

A tulajdonossal végül év végén megegyezett arra hivatkozva, hogy megvan a pénz, de a költözéshez szüksége van egy évre. Mitréék leállították a pert, és inkább másfél évre kötöttek vele szerződést, csak biztosan költöztesse el a kutyákat. És csak akkora bérleti díjat kértek, mondta Dan Mitre, hogy fedezze az összesen ötezer négyzetméternyi csarnokok ingatlanadóját, Țermure pedig több hónapot előre kifizetett. Ez a szerződés járt le idén augusztus 31-én. Miután a kutyák száma nem csökkent, a tulajdonos bírósági végrehajtást kért Radu Țermure ellen.

Ködösített végjáték

2019 májusában kolozsvári állatvédők és Țermure néhány volt önkéntese a belvárosban tüntetett azért, hogy a hatóságok az eddigi tétlenség helyett lépjenek végre, mentsék ki a megmentett kutyákat az éhezéstől, saját ürülékükből és elhullott társaik maradványai közül. Felszólították a kolozsvári városházát, hogy működjön együtt elismert svájci és németországi szervezetekkel, amelyek átvennék a menhelyet.

Augusztusban a környékbeli lakók (pár száz méterre vannak a legközelebbi lakóházak) jelentették a hatóságoknak, hogy elviselhetetlen a bűz, ami azoknak a vágóhídi maradékoknak a rothadása miatt keletkezik, amit nem falnak fel azonnal a kutyák. Az állategészségügy ismét közölte, hogy Țermurének kell rendbetennie a helyet, mert jogi bonyodalmak miatt ők nem léphetnek közbe.

Az a svájci házaspár, akinek a segítségét Radu Țermure két évvel korábban még igénybe vette és megköszönte, idén szeptemberben felháborodott levelet írt  Ioan Oleleunak, a Kolozs megyei állategészségügy vezetőjének. Szemére hányta, hogy a hatóságok soha nem ellenőrizték alaposan Țermure menhelyét, csak azokat a részeket, ahova épp beengedte őket, hagyták, hogy az orruknál fogva vezesse őket, és soha nem büntették meg amiatt a „pokol” miatt, amelyben az állatokat tartja. 

Mivel szerinte ez állatkínzás, az ezt tiltó törvény, illetve az oltási kötelezettség alapján a hatóságnak fel kellett volna lépni. A házaspár felvetette, hogy a 2012-es tűzesetet sem vizsgálták ki soha kielégítően, holott egy ember is meghalt benne, és tájékoztatták Oleleut, hogy feljelentést tettek a kolozsvári ügyészségen. Úgy tűnik, a kezdeti segítség után a Zihlmann házaspár is nagyot csalódott Țermurében és abban, hogy a menhelye fenntartható.

Mivel a menhely és a kutyák sorsa rendezetlen, a rendezésre kapott határidő pedig lehetetlenül rövid, megkértük Ioan Oleleut, tisztázza, mi az a jogi bonyodalom, amelyre hivatkozva a hatóság nem lép, miközben jókora válsághelyzet alakul? Oleleu szerint nem büntethetnek ott, ahol nem kötelező állategészségügyi engedélyt kiváltani. Mivel pedig Radu Țermure nem jelentette be a helyet kutyamenhelyként, nem is kellett engedélyeztetnie azt. 

Magánember annyi kutyát tarthat a hazai törvények szerint, amennyit akar, nem amennyit el tud tartani.

A törvény nem szab semmilyen felső határt, és nem is kötelezi a kutyatartókat, hogy adott egyedszám fölött az állategészségügynél jegyeztessék be a telepüket. Ezt a joghézagot törvénymódosítással készülnek betömni, mondta Oleleu. 

Țermure a hét közepén ismét vállalta, hogy kutyatulajdonosi kötelességeinek eleget tesz, azaz nem hagyja a kutyákat elkódorogni, eteti őket, igyekszik normális körülményeket biztosítani számukra és megoldást találni a kilakoltatás utáni elhelyezésükre, mondta Oleleu. 

Ha nem talál megoldást, értesíti a hatóságokat, és a kutyák semmiképp sem fognak az utcára kerülni. Az állategészségügyi hivatal annyit tehet, hogy figyelemmel követi a kutyatartás körülményeit, illetve jelezte a prefektúrának, hogy készüljön fel a sürgősségi helyzeteket kezelő bizottság összehívására, és kezdjen gyakorlati megoldásokon gondolkodni. Egyébként Țermure kutyáinak helyzete sokat javult az elmúlt években, tette hozzá Oleleu.

A városháza sintértelepét egyelőre nem értesítették, mert nem gazdátlan kutyákról van szó. Az összes ottani kutya rendelkezik mikrocsippel, és mindegyiknek ő a legális gazdája, erősítette meg Țermure az Átlátszó Erdélynek. 

A városháza ugyanúgy részt vett a Țermurével folytatott megbeszélésen, ahogy több állatvédő szervezet képviselője is. De telket a város nem tud felajánlani Țermure számára, mert nincs, válaszolták neki. Emil Boc polgármester nemcsak hogy ismeri a helyzetet, de a megoldást is tudja, sejttette a Napoca FM csütörtök reggeli műsorában. Megnyugtatta a hallgatókat, hogy a kutyák nem fognak az utcákon kóborolni, és majd mindenki belátja, miért kellett titkolni a rendezés módját, ígérte. Ahogy azt is, hogy jövő hét elején kiderül, mi ez a titokzatos megoldás.

A helyi állatvédő szervezetek ugrásra készen várják, hogy segíthessenek a kutyákat elhelyezni, de ehhez az kell, hogy Radu Țermure kifejezetten kérje a segítségüket, válaszolta megkeresésünkre Ioana Pop, a menhelyhez közel található HamHam kutyahotel vezetője. Țermure ugyanis az ellenségeiként kezeli őket, és évek óta nem hajlandó együttműködni velük.

Kiderült, a kutyák jogilag sem egyszerű tárgyi ingóságok, ezért a nyolc napon túl 

a törvény további 30 napot biztosít az elhelyezésükhöz. 

Țermure azt ígérte a hatóságoknak, hogy különböző állatmenhelyekre, szervezetekhez és magánszemélyekhez küldi szét a kutyákat. Mivel ez a folyamat most nagyon igénybe veszi, eleinte nekünk is csak általánosságokat mondott a telefonba, majd pontosította, hogy eddig több mint száz kutya elhelyezésére vagy örökbefogadására kapott ígéretet, és több tíz szervezet lépett kapcsolatba vele.

Ezzel párhuzamosan keresi a területet is, ahová áttelepíthetné a saját menhelyét, mert nagyon is tudatában van annak, hogy az extra 30 nap sem lesz elég, hogy másoknál helyezze el a maradék 700 kutyát. Miközben mindenkit, akinek van energiája, tere és ideje, arra buzdít, fogadjon be most kutyákat tőle, annak is tudatában van, és ki is mondta, hogy nála messze nem ideálisak a körülmények, legfeljebb egy tucatnyi, a telepen szabadon járkáló kutya életkörülményei jók.

A kutya természetének az felel meg leginkább, ha tágas, sajátjának érzett területen szaladgálhat egész nap, akkor eszik és ürít, amikor neki jó, és ugyan folyamatosan szüksége van interakcióra az emberrel, de ő döntheti el, mikor kezdeményezi azt. Miközben ezt magyarázta, Radu Țermure folyamatosan próbálta magához hívni és megsimogatni Pacót, a kíváncsi, loncsos, minden pocsolyán átvágtató, valóban szabad kutyát, akit még egyszer sem tudott ketrecbe terelni.

A jelenet a menhely rozoga kapuja előtt zajlott, ahova azután érkeztünk, hogy már ránk szánt fél óra telefonbeszélgetést. A kapun belülre azonban a személyes találkozás után sem engedett be. Túl sok a tennivaló az adoptálásokkal, indokolta.

Az állatvédő két dolgot kért ki magának: azt a feltételezést, hogy ő külföldi adományozók pénzét nyúlná le a kutyák befogadásával, illetve hogy animal hoarder – állathalmozó – lenne. 

A kifejezés ugyan újnak tűnik, de a jelenség aligha új. Legtömörebb meghatározása szerint az állathalmozó olyan kényszeres és folyamatos állatgyűjtő, aki nem tudja kielégíteni a maga köré gyűjtött háziállatok alapvető fiziológiai és társas szükségleteit: nem tudja megfelelően etetni, itatni őket, biztonságos és higiénikus menedéket, illetve állatorvosi ellátást biztosítani számukra – és ezt nem képes belátni. Radu Țermure belátja.

Nyitókép: Sipos Zoltán

The post Mi közünk hozzá, ki hány kutyát fogad örökbe? appeared first on Átlátszó Erdély.