Az erődtemplomok felújítási munkálatai során nem tartották tiszteletben a restaurálás egyik alapelvét, miszerint a történelmi hűségre kell törekedni. Ezért egyes templomok ma leginkább ócska kalandfilmek díszleteit idézik.

Dehogy újrafelfedezés: szándékos rombolás

Az „erődített értékek újrafelfedezése” fantázianevű (Tezaure Fortificate Redescoperite – Dezvoltare Durabilă a Regiunii Centru prin punerea în valoare a potenţialului turistic al reţelei de biserici fortificate săseşti din Transilvania) projekt 2011-ben indult, a projekt kezdeményezője és kedvezményezettje a Romániai Evangélikus Egyház.

A Regionális Operatív Program által biztosított 5 millió euróból 18 szász templomon végeztek állagmegőrzési, felújítási munkálatokat Szeben, Fehér, Maros és Brassó megyékben. Egy második, ezúttal 15 millió euró értékű projekt keretein belül újabb 12 erődtemplomot restaurálnának.

A két hónapig tartó kutatómunka során számos neves restaurátorral beszélgettünk. A találkozók során a szakemberek ízekre szedték a projektet, súlyos kritikákkal illetve annak minden aspektusát, a tervezéstől az adminisztrációig és a kivitelezésig.

A projektnek semmi köze az erődített értékek újrafelfedezéséhez, ez inkább az épületek szándékos tönkretétele, egy Disney-stílusú történelem-szemlélet jegyében – fogalmazott egy forrásunk.

20 év garancia, de pár év múlva már cserélni kell

A munkálatok során több helyen a patinás, sok esetben értékes feliratokat hordozó cserepeket új, kétes minőségű cserepekre cserélték. A műanyag kinézetű cserepekről a múltban már bebizonyosodott, hogy gyenge minőségűek; számtalan példát lehet találni arra, hogy bár a gyártó több mint 20 év garanciát vállalt a cserepekre, az újonnan kicserélt tetőn már két-három év múlva javításokat kellett eszközölni.

A tömeggyártásban készült cserepeknek nem ugyanaz a formájuk, a kinézetük és a mechanikai tulajdonságaik, mint a hagyományos cserépmanufaktúrában készült cserepeknek. Adalékanyagok segítségével kikevert, egyenletesen piros színük pedig éles kontrasztban áll a szászvidéki falvakban használt, hagyományos cserepekkel, megbontva az utcaképet.

Azonban nem csak a cserepekkel voltak gondok a felújítások során: szemtanúk szerint az építőtelepeken az alulképzett munkások sokszor felügyelet nélkül dolgoztak, szakszerűtlen munkájukkal, modern építőanyagokat használva visszafordíthatatlan károkat okoztak az A kategóriás műemlék-épületekben.

Ütvefúró, láncfűrész és cement

Előfordult, hogy a hagyományos, löszt (sárga földet) tartalmazó vakolatokat ütvefúrókkal verték le. Helyére modern, az eredetinél sokkal keményebb, cement-alapú vakolat került, mely itt-ott máris leválik a falakról.

A falak fugázásának javítása során a kövekre is bőven jutott cement, a régi fagerendákat láncfűrésszel vágták szét és cserélték új gerendákra. Helyenként új, az eredeti téglák méreteitől eltérő nagyságú téglákat használtak – ez később akár strukturális problémákat is okozhat. A régészeti ásatásokat vagy kihagyták, vagy sebtében, tessék-lássák módon végezték el.

A helyszíni, szakavatott felügyelet azért is fontos, mert egy több száz éves épülettel való munka során nem minden működik úgy, ahogy azt a tervező elképzelte – mondta az egyik erődtemplom restaurálását szabadidejében, önkéntes alapon felügyelő forrásunk, hozzátéve, a munka során alapvetően kicsi, de fontos döntéseket kell meghozni.

Pontosan mit kell cserélni?

Például ha a templom belsejében is folyik a munka, akkor az évszázados bútorzatot ki kell vinni. Hova vigyék a padokat munkások? Lehet találni egy termet a tárolásra, vagy egyszerűen letakarják azokat a szabad ég alatt?

Vagy a terv előírja, hogy a padlót ki kell cserélni ott, ahol sérült. De ez konkrétan mit jelent? Amikor a padlódeszkákat felszedik, van-e a helyszínen olyan szakember, aki meg tudja állapítani, hol támadta meg a deszkákat a gomba, mit kell cserélni, és mely deszkák maradhatnak? – példázott, hozzátéve, hogy a kivitelező cég munkásai általában magukra voltak hagyva, az egyház által szerződtetett építésvezető (şef de şantier) csak ritkán látogatott ki a helyszínre, és ő egyébként sem értett a restauráláshoz.

És bár a szakszerű felújítás folyamatos konzultációt feltételezett volna a tervező, a kivitelező, valamint a tulajdonos között, ez a kommunikáció csak igen vontatottan haladt, ha egyáltalán – mondta. Ebben a helyzetben csakis a helyi civil szervezeteken, illetve egy-egy lelkiismeretes építészen múlott az, hogy a kivitelezés jól sikerül-e vagy sem.

Maga Charles herceg is szóvá tette már a cserepeket

A hanyagság azért is feltűnő, mert a környéken elérhető áron lehet találni szakembereket és az erődtemplomok restaurálására alkalmas építőanyagokat. Azonban a hozzá nem értés, a bürokrácia és az érdekkonfliktusok oda vezettek, hogy gyenge képzettségű, restaurálási munkákhoz nem értő munkásokat dolgoztattak, és az egyházzal jó viszonyban levő multinacionális cégek építőanyagait használták.

A projektet számos kritika érte. Nemrég egy írott üzenetben maga Charles herceg is szóvá tette azt, hogy a szász falvakban egyre inkább terjednek a nagyipari módszerekkel gyártott, rikító színű cserepek.

Eltörlik a történelem egy lenyűgöző részét

„Miután évekig azon dolgoztam, hogy a legutolsó részletet is megőrizzem, sírnom kell amikor azt látom, hogy EU-pénzeket felhasználva törlik el a történelem egy lenyűgöző részét” – fogalmazott William Blacker, egy, az angol nyelvterületen kultuszkönyvnek számító, a romániai vidéki életről szóló könyv szerzője.

Blacker a kommunizmus bukása óta Romániában él, sokáig az épített örökség megőrzésére szakosodott Mihai Eminescu Alapítványt (Mihai Eminescu Trust, MET) vezette.

A számos más probléma mellett az erődtemplomok teteje a leglátványosabb „következménye” a projektnek. Néhány kivételtől eltekintve a régi, sokszor évszázados cserepek nagy részét új, nagyipari módszerekkel készült cserepekre cserélték. Egyenletes, rikító piros színük elüt a környező lakóházaktól – a lessesi (Schönberg, Dealu Frumos) erődtemplom teteje például kilométerekre virít.

Az általunk megkeresett szakértők szerint nem kellett kicserélni az összes cserepet. A Brassó megyei Mesében (Meschendorf) mi is megnézhettük a nagyon jó állapotú régi cserepeket, melyeket a templom mellett tárolnak. Mi szükség volt akkor az új cserepekre?

A Tondach mindent visz

Érdekes módon az új cserepeket szinte kivétel nélkül egy cég, a SC Tondach Romania SRL szállította – annak ellenére, hogy az egyes templomokon elvégzendő munkák terveit más-más építész állította össze.

Mi több, az egyház a 18 templomból álló projektet kisebb, néhány templomot tartalmazó projektre bontotta. Ezeket külön kellett megpályázzák a kivitelező cégek, melyek aztán egymástól függetlenül dolgoztak, és saját maguk rendelték az építkezéshez szükséges anyagokat, többek között a cserepeket.

Azért is különös hogy mindenhol a Tondach tarolt, mert ezekben a megyékben több hagyományos cserépmanufaktúra is működik, melyek termékei minden minőségi és garanciális feltételnek megfelelnek.

Véletlen vagy sem, a Tondach ügyvezetője, Augustin Rusu barátja az Evangélikus Egyház legfelsőbb tanácsa főtitkárának, egyben a projekt felelősének, Friedrich Guneschnek. Rusu a projektben szintén fontos szerepet játszó Dietrich Galterrel, a szebeni egyházközség esperesével is jó viszonyt ápol. Mi több, a Tondach az egyház szponzora: nemrég ezer eurót adományoztak szórólapok nyomtatására.

Augustin Rusut telefonon, majd e-mailben is megkerestük kérdéseinkkel, azonban elutasította a válaszadást, arra hivatkozva, hogy nem ismer minket személyesen.

„Ezek mesék”

Gunesch-sel áprilisban beszélgettünk Szebenben – irodájától néhány száz méternyi távolságra, egy konferencián restaurátorok épp ízekre szedték az erődtemplom-felújítási projektet. Amikor távoztunk a konferenciáról, Eugen Vaida, a hagyományos cserepek egy szakértője mutatott fotókat, amint munkások jó állapotú cserepeket hajigálnak le a templomok tetejéről, hogy azokat új cserepekre cserélhessék.

„Ezek mesék” – reagált Vaida vádjaira Gunesch. A főtitkár szerint a konferencia résztvevői túlságosan bele vannak merülve a saját szakterületükbe, és nem látják az összképet. A Gunesch által vázolt összkép azonban tele van ellentmondásokkal. „Biztosíthatom önöket, hogy minden harmadik cserép, amit kézbe vesznek, rossz” – jelentette ki.

Mit tehetünk, ha a tervben az van írva?

Amikor rákérdeztünk, hogy ha a cserepek egy harmada rossz, akkor miért kellett az összeset kicserélni, a megvalósíthatósági tanulmányokat készítő építészeket kezdte hibáztatni. „Mit tehetünk, ha a tervben azt írja hogy az egészet ki kell cserélni?” – vonta meg a vállát, hozzátéve, hogy miután jóvá hagyták a tervet, a kedvezményezettnek semmilyen ráhatása nincsen a kivitelezésre.

Gunesch elmondta még, hogy csak a nagy gyártók – mint például a Tondach – adnak minőségi bizonyítványt a cserepekre. Egy általunk megkeresett helyi cserépgyár, a kézműves cserepeket is készítő Siceram kereskedelmi igazgatója azonban biztosított: 40 éves garanciát vállalnak a termékeikre.

Befolyásolják az építészeket?

Egy, a tetőcserepek piacát jól ismerő, egyben az épületek restaurálásában is tapasztalattal rendelkező forrásunk szerint nem lehet véletlen az, hogy az épületfelújítások során nagyon sokszor a Tondach cserepeit használták. „Ezek – (a multinacionális cserépgyártók – szerk. megj.) úgy a kivitelezőket, mint az építészeket befolyásolják olyan módszerekkel, melyekre nem is akarok gondolni” – fogalmazott.

Forrásunk állítását nem állt módunkban ellenőrizni, mert az Evangélikus Egyház nem biztosított hozzáférést a projekt dokumentációjához. Eredetileg a teljes dokumentációt kikértük, a pénzügyi beszámolókat is beleértve, azzal indokolva kérésünket, hogy a projektet közpénzből támogatták – kérésünket azonban nem teljesítették.

Utólag Gunesch felajánlotta, hogy a dokumentumok egy részét – az építkezési engedélyeket és a műemlékvédelmi bizottságok jóváhagyásait – megmutatja. Ezzel a lehetőséggel nem éltünk, mivel ezek a dokumentumok a mi szempontunkból nem tartalmaztak volna semmi érdekeset.

Minimális beavatkozás, történelmi értékek megőrzése

Hogy fogalmat alkothassunk arról, miképpen siklott ki a projekt, vázolnunk kell a tervezési fázisait. Első lépésként külső szakértők – a Mihai Eminescu Alapítvány, illetve a berethalmi erődtemplom sokat dícsért felújítását is vezető Jan Hülsemann – felvázolták, milyen építészeti értékeket kellene kövessen a projekt: a minimális beavatkozás és a történelmi értékek megőrzése mellett érveltek.

Következő lépésben az egyház és a projektmenedzser – egy Valentin Păun nevű közgazdász – megírta a gazdasági megvalósíthatósági tanulmányt. Ezután egy csoport építész elkészített egy-egy megvalósíthatósági tanulmányt mind a 18 erődtemplom számára. Itt részletesen leírták a munkafolyamatot, többek között azt is, hogy milyen cserepeket kell kicserélni, és milyen új cserepeket lehet felhasználni.

Az egyház az utolsó pillanatban belenyúlt?

Végül az egyház feladata az építészek által megírt megvalósíthatósági tanulmányokat egybegyúrni, és a végleges tervvel elküldeni jóváhagyásra a pályázatot. A projektben részt vett építészek egybehangzóan állítják, hogy az általuk megírt megvalósíthatósági tanulmányokban hagyományos restaurálási technikák és alapanyagok használatát, valamint helyi mesteremberek alkalmazását javasolták.

Az általuk elmondottakból arra lehet következtetni, hogy az egyház az utolsó pillanatban, közvetlenül leadás előtt belenyúlt a projektekbe.

„Az egyház úgy változtatta meg a projekt egyes részeit, hogy előtte nem konzultált, és nem is tájékoztatta az építészeket. Itt kerülhetett be a cserepekről szóló előírás. Egyes esetekben az esztétikai jellegű beavatkozások előnyt kaptak a sürgősségi beavatkozásokkal szemben” – mondta Silvia Demeter, a kissinki (Kleinschenk, Cincşor) valamint a kerci (Kerz, Cârta) erődtemplomok felújítását irányító építész.

Demeter elmondta még, az építészek csak a projekt lejártával, sokszor 2-3 év után kapták meg a fizetésüket. „Ez nem bátorította az építészeket arra, hogy jelen legyenek az építkezéseken, míg folyt a munka” – összegzett.

Letiţia Cosnean, a sokat kritizált mesei (Meschendorf, Meşendorf) erődtemplomért felelős építész által írt és kiszivárgott jelentés jó ellenérv Gunesch állítására, miszerint minden, a felújítás során elkövetett hiba okát az építészek által elkészített megvalósíthatósági tanulmányokban kell keresni, és ezekben írták elő, hogy a cserepeket újakra kell cserélni.

„A tető patinájának megőrzése kívánatos”

2011 júliusában, a mesei munkálatok elkezdése után nem sokkal Cosnean igen kritikus hangvételű jelentést írt az erődtemplomon folyó munkáról. A jelentés külön kitér a cserepekre:

„a tető patinájának megőrzése kívánatos, ebből az alkalomból ismét elmagyaráztam, hogy hangsúlyt fektetünk a javítások minimális beavatkozással való elvégzésére. (…) Előnyben részesítjük a kézzel készült, szabálytalan, változó színű cserepeket, melyek hozzájárulnak a műemlék varázsához.

Inkább legyen a garancia kevesebb, mint 30 év, mint hogy a tetőt új, modern felfogású és jó vízzáró képességú, ám ipari kinézetű cserepekkel borítsuk. Előnyben részesítjük a régi és új cserepek kombinálását (…)” – írta Cosnean.

A jelentés egy sor helyi cserépmanufaktúrát is felsorol, ahonnan be lehet szerezni a szükséges új cserepeket.

Hitetlenkedve reagált az építész

Cosnean hitetlenkedve reagált akkor, amikor elmondtuk neki, hogy Gunesch szerint az építészek miatt kellett kicserélni a cserepeket. „Mi biztosan nem kértük az összes cserép lecserélését, és én kézzel készült új cserepek vásárlását javasoltam” – mondta az építész.

Megkeresésünkre a mesei és szászkeresztúri (Kreuzdorf, Criţ) erődtemplomokon végzett munkálatok kivitelezője, a SC Instalatorul SRL azt válaszolta, hogy csakis régi cserepeket használtak, illetve ha szükséges volt, akkor a nagybaconi cserépmanufaktúrából rendeltek új cserepeket.

A két templom tetejéről készült fotókon azonban jól látszik, hogy a cserepeken „Tondach” felirat áll. Fotók is alátámasztják a szemtanúk állítását, miszerint ennél a két templomnál a munkások több ezer régi cserepet dobtak le a szándékosan a tetőről.

Szintén hamisan cseng Gunesch azon állítása, miszerint miután jóváhagyták a projektet, a kedvezményezettnek semmilyen ráhatása nincsen a kivitelezésre. Jan Hülsemann, a Mihai Eminescu Alapítvány főépítésze így reagált: „nem igaz, hogy az egyház nem tud beavatkozni, miután leszerződtették a kivitelezőket. Ez egyszerűen nem lehet igaz”.

Mindenhol ugyanaz

A szász erődtemplomok csak egy példa arra, hogy a több tízmilliós eurós nagyságrendű EU-támogatásokból hogyan tesznek tönkre – felújítás címszó alatt – erdélyi templomokat, erődítményeket és kolostorokat. Mindenhol ugyanazt látni: az épületek régi, de elfogadható állapotú alkotóelemeit egységesen újakra cserélik.

A 10 millió euróból felújított Arad megyei Máriaradna katolikus kolostor látványos kőlépcsőit például felszedték, helyére betonból öntöttek új lépcsőt. A lépcsőkből származó köveket becsomagolták, és – a helyszínen dolgozó munkások szerint – Ausztriában eladták.

Luke-Dale Harris, Sipos Zoltán

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagyon nagy szerepük van a közösség adományainak. Azt szeretnénk, ha minél több olvasónk adományozna havonta egy kis pénzösszeget az Átlátszó Erdély Egyesületnek.

Csakis így, magánszemélyektől érkező kis adományokkal lehet elkerülni azt, hogy érdekcsoportok, hirdetők, szponzorok, tulajdonosok befolyást szerezzenek a tartalom fölött.

A pénzt PayPal-on keresztül (a doboz az oldal tetején, jobb oldalon) vagy közvetlenül a bankszámlánkra lehet utalni.

Bankszámla:

Asociatia “Atlatszo Erdely Egyesulet”

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU

The post Disney-giccsé plasztikázzák a szászvidéki erődtemplomokat appeared first on Átlátszó Erdély.