Vagyis: annak ellenére, hogy jó ideje minden, nem létfontosságú kiadásunkat levágtuk, most már két év telt el úgy, hogy az éves működési költségeink mintegy negyedének nincsen fedezete. Ráadásul a bevételeink nemcsak csökkentek, kiszámíthatatlanná is váltak – itt írtunk bővebben arról, hogyan alakult át az a környezet, amelyben működünk.

Ha emlékeznünk kell az Átlátszó Erdély 2025-ös évére, akkor ezek a fontosabb tényezők:

• A két éve tartó mínuszokat eddig az évek során felhalmozott tartalékainkból fedeztük. Csakhogy ezek a tartalékok elfogytak.
• A tavalyi év végére világossá vált, hogy radikálisan át kell alakítanunk a szerkesztőségünk működését, ha el akarjuk kerülni a fizetésképtelenséget (ehhez 2026 májusában nagyon közel kerültünk).
• A pénzügyi gondjaink ellenére szerkesztőségünk sokat és jól dolgozott: több nagy hatású anyagot is publikáltunk, hivatkozottságunk és nézettségünk is sokat javult.
• Mivel minden rendelkezésre álló adat azt mutatja, hogy az olvasóink médiafogyasztási szokásai változnak, a már megszokott hosszú, alapos cikkeink mellett elkezdtünk vizuális anyagokkal kísérletezni: megújult és felpörgött az Instagram-oldalunk, több a tartalom a YouTube-csatornánkon, és a TikTokon is elkezdtünk építkezni.
• Sok időnket és energiánkat emésztették fel a SLAPP pereink, mert most már több is van. Az elsőt Balázs Attila gyergyói származású nagyvállalkozó és a Bayer Agrouniver Kft. indította a gyergyóremetei luxusberuházásokról szóló riportunk miatt. Ezt a pert 2026 márciusában ugyan másodfokon megnyertük, de a felperesek a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak. Emellett Sallai János, Szék polgármestere is beperelt a Kolozs megyei nagyközség ügyeit feltáró anyagaink miatt – jelenleg az első tárgyalást várjuk.
• Kicsi, mégis fontos győzelmet könyvelhettünk el: a Kolozs megyei táblabíróság az RMDSZ-t arra kötelezte, hogy pénzbüntetést fizessen nekünk amiatt, hogy késve és hiányosan adták ki azokat a gazdálkodásával kapcsolatos közérdekű adatokat, amelyeket még 2021-ben kértünk. 

A feldolgozott témáink

2025-ben a legfontosabb anyagunk az Osonó: bolyongás egy erdélyi dráma színfalai mögött. Tényfeltáró riportunk a társulat vezetőjének a visszaéléseit, a társulatban zajló határátlépéseket, a kiskorú társulat tagjainak manipulációját dokumentálja. A cikk hatására Fazakas Misi lemondott az Osonó Színházműhely vezetéséről. Ez az anyag fontos szakmai vitát indított el – a Játéktér egy sor szakmai hozzászólást közölt az üggyel kapcsolatban. Nem utolsósorban Kulcsár Árpád kollégánk megkapta ezért az anyagért a Minőségi Újságírás Díj különdíját.

Fontos cikkünk volt még az Iskola Alapítvány által megvásárolt, 9,1 millió eurós villa Kolozsvár belvárosában – ebben az ingatlanban működik azóta Kelemen Hunor RMDSZ-elnök irodája. Továbbra sem tudjuk, hogy erre az ingatlanra honnan volt pénze az RMDSZ által alapított, oktatási tevékenységeket végző alapítványnak. 

Tavaly is folytattuk a magyarországi támogatások monitorozását. Az Átlátszó Erdély és az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom akciószociológiai munkacsoportja együttműködésében készült, a magyarországi támogatáspolitika hatásairól szóló elemzésünk valószínűleg az első próbálkozás arra, hogy a támogatási adatok alapján, makro szinten számba vegyük a NER támogatáspolitikájának a társadalmi és közéletre gyakorolt hatásait. Továbbá néhány javaslatot is tettünk arra, hogy hogyan kellene kinézzen egy nyitott, elszámoltatható és versenyelvű pályázati rendszer.

A parajdi tragédia napján mi is ott voltunk a helyszínen – a sóbánya vízzel feltelésének napján végig tudósítottuk, majd pár napra rá helyszíni riportban gyűjtöttük össze a helyiekben dolgozó kérdéseket, valamint azt a keveset, amit hivatalosan tudni lehetett. A vidék elveszítette legerőteljesebb identitásképző elemét, a környék legfontosabb turisztikai potenciálját és munkaadóját. 

A parajdi tragédia sok vonatkozásában hasonló a Tamási Áron bentlakásának leomlásához – mindkét esetben a közösségek a mai napig keresik a válaszokat egyszerű kérdésekre. És szembesülnek azzal, hogy válaszok, felelősök nincsenek.

Hogyan érintette ez a két tragédia a közösségek legkiszolgáltatottabb csoportját: a gyerekeket? Mit tanulhatunk a két eset utáni iskolai krízisintervenciókból? Pál Edit Éva kollégánk ezért a megoldásfókuszú cikkért a Superscrieri helyi sajtó kategóriájának a 3. díját nyerte el.

Megjelent a Kolozs megyei nagyközség, Szék közügyeiről szóló anyagunk második része, mely a községet több mint 30 éve vezető polgármester, Sallai János és családja viselt dolgairól szól. A politikus rendkívül hatékonyan csatornázza a családjához a vidékre irányuló közpénzeket és több, a nevéhez köthető beruházás kapcsán felmerül a bűncselekmény gyanúja. 

A polgármester és családja 2025 végén beperelte az Átlátszó Erdélyt, és a cikkek szerzőit: Szabó Tündét, Bilibók Karolát és Sipos Zoltánt. Érdemes még hozzátenni, hogy 2026 áprilisában a polgármester otthonában és hivatalában házkutatást tartottak, Sallait őrizetbe vették, azonban 24 óra elteltével ki is engedték további korlátozó intézkedések nélkül. Nem tudunk arról, hogy azóta vádemelés történt volna.

Szabó Tünde kollégánk 2025-ben a Bertha Challenge ösztöndíjasaként dolgozott: egy évig foglalkozott a fenntartható mezőgazdaság, az agrártámogatások, valamint a mezőgazdaság és természetvédelem témakörével. Többek között azt adatolta, hogyan jutnak helyi politikusokhoz a Kolozs megyei agrártámogatások: kiderült, 2023-ban átlagosan 666 euróval kapott több agrártámogatást egy községi polgármester vagy helyi tanácsos, mint egy olyan gazdálkodó, aki nem tölt be helyi politikai tisztséget. A projekt keretében megjelent anyagokat, podcastokat itt lehet elérni.

Egy új műfajjal, a Solutions Journalismmal, azaz megoldásfókuszú újságírással is elkezdtünk kísérletezni. 

Ennek lényege, hogy a felmerülő problémákra az emberek, közösségek megoldásokkal válaszolnak. A megoldásfókuszú újságírás ezeknek a megoldásoknak a kivitelezéséről, működéséről és eltérő környezetben való alkalmazhatóságáról számol be a tényfeltárás eszközeivel.

Írtunk arról, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a turizmust azzal, hogy a juhászok egyre agresszívebb kutyákat tartanak. Mi a titka annak, hogy a néhány éve még a forgalmi dugókban, porban és zajban fuldokló Torda élhetőbb és kényelmesebb város lett? És hogyan jut el egyre több gyerek a zetelaki romatelepről a középiskoláig? Hogyan lehet ezeket a jó példákat máshol is gyakorlatba ültetni? Itt elérhetőek a SoJo anyagaink.

Tavaly Bocz Henrietta kolléganőnk a Thomson Foundation támogatásával egy évet szentelhetett olyan témáknak, melyek a nők helyzetét és a nemek közötti egyenjogúság hiányát járják körül. Írt összefoglalót arról, hogy mi a romániai pártok ajánlata a nők számára, hogyan lehet nők számára biztonságosabbá tenni az éjszakai életet és mit tesz a román állam a nőgyilkosságok megakadályozása érdekében. Feltárta azt is, hogy egy kolozsvári férfi Facebook-csoportokban publikált, félrevezető hirdetésekkel próbál fiatal lányokat behálózni.

A 2024-ben publikált, Méhes György Securitate-val való kapcsolatát dokumentáló cikkünk hatására tavaly a Méhes György – Nagy Elek Alapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy elindítja az erdélyi magyar írók és a Securitate viszonyát vizsgáló átfogó programját. A történészekből és irodalomkutatókból álló tényfeltáró bizottság 2026 januárjában megkezdte munkáját, és júniusban megjelent az erdélyi magyar irodalmi és kulturális élet történetének feltárását célzó pályázat.

Nézettség és impakt

Nézettségünk is javult 2024-hez képest: tavaly 142 ezer egyedi felhasználó (unic user) látogatta az oldalunkat, és 266 ezer oldalletöltésünk (pageviews) volt. A látogatóink 37 százaléka kattint be közösségi médiából (organic social), keresések révén (organic search) nagyjából 28 százalék jön az oldalunkra, a direkt forgalom pedig 25 százalékot tesz ki. 

Az Átlátszó Erdélyt összesen 82 alkalommal hivatkozta a nemzetközi, országos és a helyi sajtó. Anyagainkat szemlézte a Libertatea, G4media, media9, valamint a kelet-európai független média fejlesztésével foglalkozó The Fix. 

A magyarországi támogatáspolitika hatásairól szóló elemzésünk nyomán írásbeli kérdéssel fordult a román külügyminisztériumhoz az AUR egyik szenátora. A külügy válasza itt olvasható.

Szerkesztőség, adminisztráció

Csapatunk 2025 elejétől egy új szerkesztővel bővült: Pál Edit Évával. Bocz Henrietta kolléganőnk a Thomson Foundation támogatásával tanult ismert és elismert újságíróktól. 2026 első félévéig minden más változatlan volt 2024-hez képest.

Azt még kiemeljük, hogy már negyedik éve készítünk pénzügyi auditot az Átlátszó Erdélynél. A könyvvizsgáló pozitív jelentése további biztonságot jelent a támogatóink számára a tekintetben, hogy pénzköltéseink teljes mértékben megfelelnek a vállalt szakmai céljainknak és a romániai jogszabályoknak.

Bevételek

Na de miből volt minderre pénzünk? 2025-ben összesen 687 ezer lej (mintegy 136 ezer euró) jövedelmünk volt. A 2024-es év bevételeinél (502 ezer lej) ez ugyan több, azonban a tavalyi kiadásainktól elmarad, így 2025 a második év, amikor veszteségben zárunk.

A korábbi évekhez hasonlóan a jövedelmeink nagy része 2025-ben is nemzetközi pályázatokból származott. 

2025-ben a legfontosabb támogatónk a Bertha Foundation volt – a tőlük kapott 200 ezer lej (39 ezer euró) Szabó Tünde kollégánk éves fizetését, valamint a mezőgazdasági támogatásokkal kapcsolatos projektjének a különféle produkciós költségeit fedezte: az adatelemzést, a kiszállásokat, a fotós és a videós munkadíját.

A Civitates-nél egy nagyobb, többéves grantünk fut, ebből tavaly 120 ezer lejt (22 ezer euró) kaptunk meg. Ez a pénzalap a szerkesztőségünk adminisztrációs és marketinges feladatokat ellátó területét finanszírozta, és ebből a támogatásból egy hároméves stratégiát is el fogunk készíteni idén.

A Thomson Foundationtól összesen mintegy 90 ezer lejt (17 ezer euró) kaptunk – ebből a pénzből az egyik újságírónk fizetését és az oldalunk fejlesztését fizettük ki.

A Journalismfundnál több, kisebb cross-border pályázatot nyertünk összesen mintegy 80 ezer lej (15 ezer euró) értékben. Ezekből a pályázatokból készült el például az Osonó-cikkünk, valamint a SoJo-anyagaink. 

Megkaptuk továbbá az Európai Bizottság által támogatott, kétéves Journalism Value Project utolsó részletét, mintegy 70 ezer lejt (13 ezer euró). Ebben a projektben az Átlátszó Erdély feladata podcast interjúk készítése volt a Reference hálózat tagjaival, emellett a hálózat tagjai közötti tapasztalatcserét szerveztük. A projekt weboldala itt érhető el, a podcastok pedig itt hallgathatók meg.

Olvasói adományokból 62 ezer lej (nagyjából 12 ezer euró) gyűlt össze – ez jóval kevesebb, mint a 2024-es 107 ezer lejes összeg. 

Emellett volt még mintegy 60 ezer lej kisebb összegekből, projektekből származó bevételünk – ebbe a kategóriába számoltuk például az RMDSZ által kifizetett büntetést és a perköltségünket, amit szintén megtérítettek.

Kiadások

Tavaly a kiadásaink 816 ezer lejre (162 ezer euró) rúgtak. Ahogy a korábbi években is, a legfontosabb költségtételt a szerkesztőségi munkatársak fizetései, valamint a fizetések után befizetendő adók és járulékok jelentik – ezek összesen 650 ezer lejt (124 ezer euró) tettek ki. Emellett a kiszállások és útiköltségek voltak még fontos tétel (37 ezer lej), a design, podcast és fundraising kampánnyal kapcsolatos költségek (37 ezer lej), valamint a szerkesztőség működésével kapcsolatos költségek – a lakbér, internet, rezsi (31 ezer lej).

Az itt felsorolt támogatások egy része több mint egy naptári évig tart, más része pedig több, egymástól elkülönülő támogatási szerződést jelent. A beszámolóban megadott összegek a tavalyi év bevételeire vonatkoznak, nem pedig a támogatókkal megkötött szerződések összértékére. Ez a magyarázata annak, hogy a pénzügyminisztérium honlapján elérhető 2025-ös mérlegünk számai ezekhez képest némi eltérést mutatnak.

The post Második évünk mínuszban. Nélküled nincs Átlátszó Erdély appeared first on Átlátszó Erdély.

Az izraeli hatóságok 23 hónapja megtagadják a palesztin területhez való független hozzáférést a Gázai övezeten kívül élő újságíróktól – ez példa nélküli a modern hadviselésben.

Mindeközben a helyi újságírók – akik a legjobb helyzetben lennének ahhoz, hogy elmondják az igazságot –, kitelepítéssel és éhezéssel néznek szembe.

Eddig legalább 210 újságírót ölt meg az izraeli hadsereg. Még többen megsebesültek, életük pedig állandóan veszélyben forog, mert a munkájukat végzik: dokumentálják a történéseket.

Ez közvetlen támadás a sajtószabadság és a tájékoztatáshoz való jog ellen.

Ez az anyag egy több mint 180 nemzetközi szervezet által támogatott kampány része. A Reporters Without Borders sajtóközleménye angol nyelven itt elérhető.

The post Hamarosan nem marad újságíró a Gázai övezetben appeared first on Átlátszó Erdély.

A törvénytervezet szövege olyan tág, hogy gyakorlatilag bármely, közéleti tevékenységet folytató vagy közvitában részt vevő szervezetre alkalmazható – beleértve a független médiát és a civil szervezeteket is.

A törvény végrehajtását a Szuverenitásvédelmi Hivatalra bíznák, amelyet egy olyan személy vezet, aki nemrég nyilvánosan buzdított arra, hogy az emberek ne támogassák a független médiát. Ez a hivatal fogja összeállítani a „problematikusnak” ítélt szervezetek listáját, amelyhez a felhatalmazást kormányrendeletben erősítik meg.

A listára kerülő szervezetek súlyos következményekre számíthatnak – például bankszámláik befagyasztására, vezetőik kötelező vagyonnyilatkozat-tételére, vagy akár jelentős pénzbírságokra is.

A szabad sajtó fennmaradása nem csupán helyi ügy – különösen egy olyan régióban, ahol egyre több populista vezető veszi át Orbán Viktor módszereit. Közös európai érdekünk, hogy a lehető leghangosabban kifejezzük: az információ szabadsága, a kritikus, szabad, tényalapú média és a nyilvános térben megjelenő kritikus hangok kulcsfontosságúak.

Felszólítjuk kormányainkat és az uniós intézményeket, hogy tegyenek meg mindent ennek a törvénynek a megakadályozására, amely élesen szembemegy az Európai Unióról szóló szerződéssel és az Alapjogi Chartával is.

1. Alessia Cerantola, Editorial Director, Investigate Europe (Italy)
2. Andrei Ciurcanu, President, RISE Project (Romania)
3. Anna Gielewska, Editor-in-Chief, VSquare (Poland)
4. Anneleen Ophoff, Managing Director, Apache (Belgium)
5. Anuška Delić, Founder and Editor-in-chief, Oštro (Slovenia)
6. Attila Biro, Editor-in-Chief, Context.ro (Romania)
7. Augustine Zenakos, Editor-in-Chief, The Manifold (Greece)
8. Ayse Banu Tuna, Editor-in-Chief, Journo (Turkey)
9. Bartosz T. Wieliński, Deputy Editor-in-Chief, Gazeta Wyborcza (Poland)
10. Bastian Obermayer, Director and Co-Founder, paper trail media (Germany)
11. Beata Balogova, Editor-in-Chief, SME (Slovakia)
12. Bettina Hamilton-Irvine, Co-Editor-in-Chief, Republik (Switzerland)
13. Catalin Tolontan, Editorial Coordinator, Hotnews (Romania)
14. Catalina Albeanu, Managing Director, Display Europe (Austria)
15. Catarina Carvalho, Editor, Mensagem de Lisboa (Portugal)
16. Cecilia Anesi, Centre Director, IRPI (Italy)
17. Christiane Schulzki-Haddouti, Executive Board, RiffReporter.de (Germany)
18. Cristian Delcea, Editor-in-Chief / Co-Founder, Recorder (Romania)
19. David Schraven, CEO & Publisher, CORRECTIV (Germany)
20. Dieter Bornemann, Chairman of the Editorial Board, ORF (Austria)
21. Dimitris Xenakis, Publisher, inside story (Greece)
22. Dov Alfon, Editor-in-chief, Libération (France)
23. Elena Sánchez Nicolás, Editor-in-Chief, EUobserver (Belgium)
24. Elisabetta Tola, Founder and Editor-in-Chief, Facta.eu (Italy)
25. Erik Tabery, Editor-in-Chief, Respekt (Czech Republic)
26. Eva Belmote, Editor-in-Chief, Civio (Spain)
27. Filip Minich, Editor-in-Chief, Refresher (Slovakia)
28. Florian Klenk, Editor-in-Chief Falter (Austria)
29. Florian Skrabal, Editor-in-Chief, Dossier (Austria)
30. Francesca Festa, Co-Founder, Sphera Network (France)
31. Frederik Obermaier, Director and Co-Founder, paper trail media (Germany)
32. Gian-Paolo Accardo, Editor-in-Chief, Voxeurop (France)
33. Giulio Rubino, Co-Editor-in-Chief, IrpiMedia (Italy)
34. Harry Lensink, Editor in Chief, Follow the Money (Netherlands)
35. Ivaylo Stanchev, Editor-in-Chief, Capital (Bulgaria)
36. Jakub Patočka, Editor-in-Chief, Deník Referendum (Czech Republic)
37. Ján Simkanič, CEO & Publisher, Deník N (Czech Republic)
38. Janusz Schwertner, Editor-in-Chief, Goniec.pl (Poland)
39. Jaroslav Masek, Editor-in-Chief, Hospodarske noviny (Czech Republic)
40. Jelena Pavic Valentic, Editor-in-chief, Telegram (Croatia)
41. Jerzy Baczyński, Editor-in-Chief, Polityka (Poland)
42. Joanna Krawczyk, Director of CORRECTIV.Europe (Germany)
43. Josef Pazderka, Editor-in-Chief, Czech Radio Plus (Czech Republic)
44. Karl van den Broeck, Founder & Editor-in-Chief, Apache (Belgium)
45. Katharine Viner, Editor-in-Chief, The Guardian (UK)
46. László Juhász, Editor-in-Chief, Paraméter (Slovakia)
47. Lise Witteman, Deputy Editor-in-chief, Follow the Money (Netherlands)
48. Lorenzo Bagnoli, Co-Editor in Chief, IrpiMedia (Italy)
49. Loucas Fesias, Chief Editor, AlphaNewsLive (Cyprus)
50. Lukáš Diko, Editor-in-Chief, Investigative center of Jan Kuciak (Slovakia)
51. Lukáš Fila, CEO, Denník N (Slovakia); Chairman of the Board, Respekt, Deník N, Heroine (Czech Republic)
52. Magda Jethon, Editor-in-Chief, Radio Nowy Świat (Poland)
53. Magdalena Chrzczonowicz, Editor-in-Chief, OKO.press (Poland)
54. Mašenjka Bačić, Deputy Editor-in-Chief, Oštro (Croatia)
55. Mathias Destal, Editor-in-Chief, Disclose (France)
56. Matus Kostolny, Editor-in-Chief, Denník N (Slovakia)
57. Matyáš Zrno, Editor-in-Chief, Aktuálně (Czech Republic)
58. Michał Danielewski, Editor-in-Chief, OKO.press (Poland)
59. Michal Musil, Editor-in-Chief, Reportér magazín (Czech Republic)
60. Michał Szułdrzyński, Editor-in-Chief, Rzeczpospolita (Poland)
61. Mihai Voinea, Editor-in-Chief / Co-Founder, Recorder (Romania)
62. Miroslava Kernová, Editor-in-Chief, Omediach.com (Slovakia)
63. Mustafa Kuleli, Editor-in-Chief, Mediternews (Turkey)
64. Nikolas Leontopoulos, co-founder & editor, Reporters United (Greece)
65. Norbert Molnár, Head of digital publishing, Új Szó (Slovakia)
66. Pavel Tomášek, Editor-in-Chief, Deník N (Czech Republic)
67. Peter Bardy, Editor-in-Chief, Aktuality (Slovakia)
68. Petr Kain, Editor-in-Chief, Ekonom (Czech Republic)
69. Petr Šabata, Editor-in-Chief, Právo daily (Czech Republic)
70. Robert Brestan, Editor-in-Chief, HlidaciPes.org (Czech Republic)
71. Robert Čásenský, Editor-in-Chief, Seznam Zprávy (Czech Republic); Founder, Reportér magazín (Czech Republic)
72. Roman Imielski, First Deputy Editor-in-Chief, Gazeta Wyborcza (Poland)
73. Rozina Breen, Editor-in-Chief and CEO, The Bureau of Investigative Journalism (UK)
74. Sam Tranum, Editor, Dublin Inquirer (Ireland)
75. Sebastian Esser, Publisher, Krautreporter (Germany)
76. Slawek Blich, Managing Director, Display Europe (Austria)
77. Sofia da Palma Rodrigues, Co-founder & Executive Editor, DIVERGENTE.PT (Portugal)
78. Stefan Hrib, Editor-in-Chief, Tyzden (Slovakia)
79. Stefan Johannesberg, Executive Board, RiffReporter.de (Germany)
80. Teresa O’Connell, Editorial Director, Are We Europe (Netherlands / Germany)
81. The Fumaça team (Portugal)
82. Virginia Pérez Alonso, Editor-in-Chief, infoLibre (Spain)
83. Wojciech Przybylski, Editor-in-chief, Visegrad Insight (Poland)
84. Zoltán Sipos, Editor-in-Chief, Átlátszó Erdély (Romania)
85. Zoltán Szalay, Chief Editor, Napunk (Slovakia)
86. Anne Bocandé, Editorial Director, Reporters Without Borders (France)

Illusztráció: Filler Máté / Telex

The post Magyarország a szabad sajtó ellehetetlenítésére készül – Az EU-nak muszáj cselekednie appeared first on Átlátszó Erdély.

Matjasič egy, újságírók, finanszírozók, politikai döntéshozók és társadalmi csoportok bevonásával 18 hónapig készült kutatás ún. fehér könyvének tanulságait ismertette. A Shaping the Future of Journalism: Lessons, Challenges and Policy Paths (Az újságírás jövője: tanulságok, kihívások és szakpolitikai ajánlások) című white paper a Journalism Value Project (JVP) részeként jelent meg, letölthető innen.

Ebben az Európai Bizottság által finanszírozott projektben az Átlátszó Erdély is részt vett, a mi munkánk többek között podcastok készítése volt független sajtóban dolgozó menedzserekkel – a beszélgetések itt hallgathatóak meg. A konzorcium további tagjai az Arena for Journalism in Europe, a Netzwerk Recherche, a Fumaça, valamint az Investigate Europe voltak.

Rideg a kép, de felsejlik némi remény

A Journalism Value Project white paperje rideg képet fest a jelenlegi helyzetről. A felmérésből megtudjuk, hogy a 31 országból részt vevő 174 szerkesztőségnek mintegy fele évi 200 ezer eurónál kevesebb költségvetésből gazdálkodik, és egyharmaduk nem tud hat hónapnál hosszabb időre előre tervezni. Sok újságíró alulfizetett, túlhajszolt, egyre inkább ki van téve a jogi és fizikai fenyegetéseknek, beleértve a SLAPP-pereket, a megfigyelést és a megfélemlítést.

A kihívások ellenére Matjasič reménykedve beszélt, a független, gyakran csak on-line megjelenő médiumok új generációját ünnepelve. Ezek a küldetésvezérelt szervezetek – helyi vállalkozók, aktivisták és újságírók vezetésével – ott vállalnak szerepet, ahol a hagyományos média összeomlott.

„Ők nem csak riporterek” – mondta. „Ők innovátorok, oktatók és közösségépítők.”

A white paper öt pontot javasol a független média megerősítésére.

Az egyik legfontosabb feltétel a projektalapú finanszírozás helyett az alapműködés finanszírozásának a biztosítása.

További ajánlások a szerkesztőségek közötti együttműködés, a tapasztalatcsere elősegítése, a politikai reformok előmozdítása (beleértve kritikus hangok elhallgattatására szolgáló perek, az ún. SLAPP-ek megnehezítését). 

Szükséges lenne a független újságírás nonprofit státuszának a biztosítása, a szerkesztőségek kapacitásépítése technikai és üzleti készségek terén. Végül fontos az olvasók bizalmának a helyreállítása az átláthatóság révén.

„Ha mérni lehet, akkor támogatni is lehet” – mondta Matjasič, hozzátéve: „az újságírás nem költség. A demokrácia alapvető összetevőjének számít, mint a tiszta víz vagy a tömegközlekedés. Kezdjük el így kezelni.”

Elkezdeni itt lehet a leggyorsabban azzal, hogy felajánlod a jövedelemadód 3,5%-át az Átlátszó Erdély Egyesületnek:

The post Na mitől rettegnek a diktátorok? appeared first on Átlátszó Erdély.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

Kedden a képviselőház nagy többséggel megszavazta azt az adótörvénykönyvet módosító javaslatot, mely felmentené a 10 százalékos jövedelemadó befizetése alól az újságírókat, és hasonló módon kivételezne egy sor más, sajtóhoz kapcsolódó tevékenységgel.

A javaslatot nagyrészt a Szociáldemokrata Párt (PSD) honatyái kezdeményezték (lista itt), a javaslat indoklása szerint erre az adókedvezményre azért van szükség, mert “a szabad sajtó a demokratikus társadalom alapja”, ugyanakkor “a romániai sajtó gazdaságilag nehéz helyzetben van”, az újságírói tevékenység támogatása érdekében szükség van a “kedvező fiskális szabályozásra”.

[wp_ad_camp_1]

A módosítás ellen egy sor romániai újságíró és szerkesztőség tiltakozott, lényegében azt állítva, hogy a cél valójában nem a szabad sajtó megerősítése, hanem sokkal inkább az újságírók jóindulatának megvásárlása a közelgő választások előtt.

Három legyet egy csapással

“Csak a PSD gondolhatott ki egy ennyire perverz törvényjavaslatot” – írta egy Facebook-bejegyzésben Liviu Avram, az Adevărul főszerkesztő-helyettese. “Az állami költségvetés terhére (tehát nem a saját pénzükből, értjük?) egyszerre három fontos célt is eltalálnak:

– tovább rontják a közvélemény szemében a sajtó megítélését, miután az elfogadja a kedvezményeket;

– elveszik a sajtóban megjelenő kritikák élét mások privilégiumaival, például a speciális nyugdíjakkal kapcsolatban;

– ha a sajtó továbbra is kritikus a speciális nyugdíjakkal kapcsolatban, akkor a kettős mércét lehet hangsúlyozni: miközben másokat kritizál, ő a sajtó is profitál ezekből a kivételekből.”

A javaslatot a PSD, a PMP, a Pro Romania és a kisebbségiek mellett az RMDSZ 19 fős képviselőházi frakciója is megszavazta.

Ezt a gesztust azért tartjuk különösnek, mert az utóbbi évek történéseinek tükrében sem a szabad és gazdaságilag is erős sajtóért, sem pedig a demokratikus társadalomért való kiállás jut eszünkbe, ha az RMDSZ-re gondolunk.

[irp posts=”28534″ name=”30 éve szabad a sajtó: pillanatkép az erdélyi magyar médiáról”]

Semmi nem garantálja, hogy az újságírók nettó fizetése nőni fog

Az erdélyi magyar sajtó problémáit itt próbáltuk összefoglalni – az itt felsorolt közül a problémák közül édeskeveset old meg ez az adókedvezmény.

Ugyan első pillantásra úgy látszik, az újságírók fizetése növekedni fog az adókedvezmény hatására, valójában csak a munkáltató alkalmazással kapcsolatos költségei csökkennek.

Az, hogy a kiadó bruttó költségei 10 százalékkal csökkennek, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy az újságírók nettó fizetésében ugyanilyen arányú növekedés jelenik majd meg.

Mi nem gondoljuk azt, hogy politikusok dolga lenne a szabad sajtó megerősítése. A politikával szemben egy elvárásunk lehet: az, hogy ne akadályozzák az újságírók munkáját.

Bocsássák a sajtó rendelkezésére a kért információkat, illetve az általuk kezelt, média támogatására is felhasználható közpénzeket nyilvános és bárki által ellenőrizhető kritériumok szerint (pl. nézettség), fair módon osszák el.

Ha már itt tartunk, mutatjuk, mi mindent tehetne még az RMDSZ:

– válaszolhatna az általa kezelt közpénzekkel kapcsolatos adatigénylésekre, miután a bíróság immár kétszer erősítette meg, hogy az RMDSZ, mivel közérdekű tevékenységet folytat és ehhez közpénzeket használ fel, az 544/2001-es törvény hatálya alá esik;

– egy sor, közpénzek elköltésével kapcsolatos dokumentumot önként közzétehetne saját honlapján, úgy ahogy önkormányzatok és közintézmények ezt megteszik. Ezeket a dokumentuum-listákat aztán frissíteni is lehetne, azzal ellentétben, ami a jelenlegi gyakorlat;

– a központi RMDSZ sajtósai adhatnának gyors, érdemi és részletes válaszokat a sajtó részéről érkező kérdésekre;

– az Ügyvezető Elnökség szervezhetne gyakrabban sajtótájékoztatókat, melyekre a meghívókat minden újságíró megkaphatná; a Kelemen Hunor elnök által szervezett „háttérbeszélgetésekre” meghívhatnának kritikus újságírókat is;

– átláthatóvá és szakmaivá tehetné a Communitas Alapítvány által kezelt sajtótámogatások odaítélését. Jelenleg ebből a pénzből kizárólag az RMDSZ-hez közel álló, az RMDSZ-t sosem kritizáló sajtóorgánumokat támogatják;

– leszokhatna a kézivezérlésről az általa közvetlenül fenntartott médiaorgánumok (maszol.ro internetes portál, Erdély TV, Erdély FM) esetében; ha elfogadjuk hogy az RMDSZ az egész erdélyi magyarság képviselete, illetve hogy az RMDSZ által kezelt közpénzek az egész magyar közösséget megilletik, akkor ezeket a médiaorgánumokat a közszolgálatiság jegyében kellene üzemeltetni, úgy, hogy az RMDSZ-szel szemben kritikus hangok is megjelenjenek bennük;

– nem kellene szerkesztőségeket bezárni, illetve hirtelen lakbéremeléssel „válaszolni” akkor, amikor egy internetes lap az RMDSZ csúcsvezetése számára kényes témáról ír;

– leszokhatna saját, megbízható emberei kinevezéséről a közmédia magyar szerkesztőségeinek az élére; erre a legjobb példa az RMDSZ volt ügyvezető elnöke, Kovács Péter, aki lemondása után rögtön a Kolozsvári Rádió magyar szerkesztőségének (informális) vezetője lett, noha alig 2 év rádiós tapasztalattal rendelkezett;

– kötelezhetné a saját politikusait, hogy ne vásároljanak meg médiaorgánumokat, illetve szabaduljanak meg ezektől az érdekeltségeiktől. Legutóbbi példa erre Turos Loránd szenátor, aki megvásárolta a Szatmári Friss Újságot.

– az RMDSZ-es többségű önkormányzatok reklámköltéseit átlátható és kiegyensúlyozott módon, nézettség függvényében osztanák el. Ugyanez lehetne szabály az RMDSZ-kampányok reklámköltéseivel kapcsolatban.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Segítené a szabad sajtót az RMDSZ? Mutatjuk, mi mindent tehetne appeared first on Átlátszó Erdély.

Az Átlátszó Erdély szerkesztősége 2019-ben is azért dolgozott, hogy olvasói számára átláthatóvá tegye az erdélyi magyar közösséget irányító szervezetek, a hatalom birtokosainak a működését. Fontosnak tartjuk az erdélyi magyar közösség egyes szegmenseiben meghatározó intézmények, szervezetek, vállalkozások megismertetését is, amennyiben ezek közpénzből (is) működnek, azaz fenntartásukhoz mindannyian hozzájárulunk.

Ha ezek a meghatározó intézményeink, szervezeteink átláthatóan, számonkérhetően működnek, az azt is jelenti, hogy végre felnőttnek tekintik, és felnőttként kezelik az erdélyi magyar közösség tagjait, amelynek szolgálatát vállalták. Azaz bíznak a közösség tagjaiban, és megteremtik annak a hosszú távú keretét, hogy a közösség is bízhasson a vezetőiben, intézményeiben. A bizalom pedig közösségi összetartást teremt, illetve csökkenti a tranzakciós költségeket a közösségen belül.

Ez utóbbit például Csata Zsombor szociológus előadásaiból tanultuk. A nyelvgazdasági, etnogazdasági folyamatok erdélyi kutatójával novemberben készítettünk interjút, amelyből kiderül, hogyan erősíti a piac az etnikai szétválást Erdélyben, mekkora értéke van Romániában a többnyelvűségnek, illetve milyen piaci és nem piaci eszközökkel lehet visszaadni annak a többnyelvűségnek a presztízsét, amely az erdélyi magyarok aduja lehet.

„Ez a föld, melyen annyiszor”

Adukra mindenképp szüksége van, mert olyan állami keretek között él, amelyek intézményi hanyagsággal vagy intézményi vegzálással mintha kifejezetten azt céloznák, hogy ez a közösség ne érezze magát otthon, ne érezze magát (jog)biztonságban:

• Idén januárban a legfelső bíróság ismételten nem adta ki annak a 2018-as bírói határozatnak az indoklását, amely utolsó pillanatban az alkotmányos rend elleni cselekményt is bevette a „székely terrorper” vádpontjai közé, és öt év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a két vádlottat, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt. Titok, hogy miért, hiszen alapfokon a bíróság a HVIM két vezetőjét csak tűzszerész által kezelhető petárdák beszerzéséért és birtoklásáért ítélte el.
• Tavasszal a dormánfalvi önkormányzat úgy vette birtokba és telepített ismeretlen román hősökre hivatkozó betonkereszteket az úzvölgyi katonai temetőbe, hogy erről érdemben nem egyeztetett a temetőt eddig gondozó csíkszentmártoni önkormányzattal, illetve azon államok képviselőivel, amelynek katonáit bizonyíthatóan ebben a sírkertben temették el. Nyáron pedig a csendőrség szakszerűtlen fellépése is hozzájárult ahhoz, hogy a betonkeresztek felavatása, illetve a temető eredeti állapota megvédésének szándéka tettlegességig fajuló etnikai konfliktust eredményezett.
• Nyáron ismertettük annak a kommunista koncepciós pernek a tartalmát, amelynek végén háborús bűnösként ítélték el Bánffy Dánielt annak ellenére, hogy hat évvel korábban felmentették, és amelyre hivatkozva a legfelső bíróság 2018-ban visszaállamosította a Bánffy-erdőknek azt a 9323 hektáros részét, amelyet 2007-ben jogerős ítélettel szolgáltattak vissza az örökösöknek.

„Mely ápol s eltakar”

Átláthatatlanul hozott döntések, szóbeli megállapodások nyomán és a szétosztás titkolozó lebonyolításával érkeznek a forintban milliárdos nagyságrendű magyarországi kormánytámogatások, amelyek az átláthatatlanság, a személyhez kötöttség és a titkolózás miatt szintén az alárendeltség érzetét keltik a közösség tagjaiban. Ugyanakkor hozzászoktatják az erdélyi magyar közösséget és a román államot, hogy egyik se keresse a kiegyezés, a békés egymás mellett élés intézményi kereteit (például az autonómia különböző formáival), mert azt a benyomást keltik, hogy Erdély magyarlakta vidékeinek fejlesztése, az erdélyi magyarok otthonérzetének megteremtése nem a román állam feladata.

Ezért idén is megpróbáltuk nyomonkövetni, kik ezeknek a támogatásoknak a legnagyobb haszonélvezői az erdélyi magyar sajtóban, az oktatásban, a politikai, egyházi, gazdasági és a sportéletben. A Pro Economica Alapítvány bonyolította gazdaságfejlesztési támogatások terén feltártunk pár olyan visszaélést, amely csalásra adott volna lehetőséget (pénzért vehető pályázati regisztráció, a támogatás elköltésére ajánlott beszállító cégek, amelyek nem felelnek meg a nyilvános feltételeknek).

Megírtuk azt is, hogyan érkezik az egyáltalán nem nyilvános magyar kormányzati támogatás. Lénárd András az Úz völgyében törpe vízerőművet építő, de előreláthatóan belebukott cégét a magyar állami áramszolgáltató, az MVM romániai érdekeltsége vette meg. Az MVM idén felvásárolta Lénárd másik, szintén veszteségesen működő törpe vízerőművét. Ugyancsak az MVM alkalmazta tavaly Mezei Jánost, a Magyar Polgári Párt jelenlegi elnökét, aki 2015 óta húzódó korrupciós pere során számottevő jövedelem nélkül maradt. Mezeit a bíróság alapfokon felmentette 2018 nyarán, idén novemberben azonban eljárási hibára hivatkozva a táblabíróság visszaküldte az ügyet alapfokon történő újratárgyalásra.

„Itt küzdtenek honért”

Természetesen idén is sokat foglalkoztunk az RMDSZ működésének átláthatóságával: megnéztük, 12 év után miért idén először zajlott valódi verseny a két befutó európai parlamenti helyért, megpróbáltuk felderíteni, kik az RMDSZ legnagyobb beszállítói, mely cégek bonyolítják az RMDSZ kommunikációját, és tovább perelünk azért, hogy a nyilvánosságra hozott felszínes beszámolónál alaposabban megismerhessük, mire költi az RMDSZ azt az évi 5 millió eurót, amelyet a román kormány a magyar közösség identitásának megőrzésére szán.

Nyomonkövettük Olosz Gergelynek, az RMDSZ volt szenátorának és legnagyobb kalandorának a pályafutását, akinek korrupciós perében 2018 legvégén született elmarasztaló ítélet. Az idei évet Olosz Magyarországon töltötte: márciusban fogta el a magyar rendőrség, és nyomkövetővel ellenőrzi, hogy engedély nélkül ne hagyja el Pest megye területét. Olvasóink segítségével szeptemberben Abonyban bukkantunk Olosz Gergely nyomára.

Feltártuk azt is, ahogy egyes önkormányzatok átláthatatlanul, esetleg a közérdekkel épp ellentétesen akarják szórakoztatni a polgáraikat. Marosvásárhely és Nagybánya elképesztő összegekért szervez ingyen koncerteket, miközben egyes közszolgáltatások inkább frusztrálják, mintsem szolgálják a helyieket. Sepsiszentgyörgy úgy hozott volna létre kalandparkot, hogy elsőre átláthatatlan volt, helyi önkormányzati fejlesztésnek vagy magánprojektnek esett volna áldozatul a városlakók egyik kedvenc kirándulóhelye. Helyi aktivisták fellépésének köszönhetően a város egyelőre elállt az építkezéstől a Honvéd-kúti erdőben.

Kovászna megyében úgy akartak segíteni a legkiszolgáltatottabbakon, a felszámolásra ítélt oltszemi központban élő és tanuló, speciális igényű árvákon és diákokon, hogy arról épp az érintettek, az ottani tanárok, nevelők és a kiszemelt befogadó település lakói tudjanak a legkevesebbet. Az átláthatatlanság folyamatos frusztrációhoz és megalázó elutasításokhoz vezetett.

„Az nem lehet, hogy annyi szív”

Idén több olyan erdélyi magyar szervezetet tettünk átláthatóvá, amely korábban a kulturális, oktatási és politikai elit sikerintézménye volt, de vezetői közöny vagy vélt hatalomféltés miatt a működésképtelenség határára sodródott.

• Megnéztük, hogyan került tetszhalott állapotba a romániai magyar doktoranduszok szervezete, a RODOSZ, illetve ki és milyen céllal szeretné feltámasztani és új életet lehelni bele.
• Molyok, penész, hatalmi visszaélés és végletesen megromlott munkaviszonyok bukkantak elő a Csíki Székely Múzeum slágerkiállításai mögül. Sorozatos megaláztatások lehetetlenítették el a szakmai munkát, vezetői hanyagság veszélyeztette a Csíki-medence régészeti, etnográfiai, természettudományos, művelődéstörténeti gyűjteményeit.
• A marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet egyértelműen hatalmi harc miatt dőlt be, miután már tagjai szerint is az elfogadhatatlanságig kiszolgálta a Dorin Florea-féle városvezetés gyakran közérdekkel ellentétes érdekeit.

A RODOSZ, a Csíki Székely Múzeum és a vásárhelyi RMDSZ ellehetetlenülése egyaránt úgy derült ki, hogy munkatársainak aggódó, de tenni akaró csapata megelégelte a már belsővé vált átláthatatlanságot, és a nyilvánossághoz fordult, hogy kimozdítsa a szervezetet a holtpontról. A csíki muzeológusok külön érdeme, hogy ők mindezt kiszolgáltatott, alkalmazotti helyzetben tették meg egy olyan állami intézményben, amely a langyos semmittevésre is lehetőséget biztosított.

Mindhárom szervezet története jelzi, hogy nem elég az imidzs, a „keservben annyi hű kebel”, az egyszemélyi vezetés: hatékony, elkötelezett, teljesítményéért elismert munkaközösség nélkül nincs valódi siker.

„Még jőni kell, még jőni fog”

Idén a legtöbb, alapos utánajárást igénylő anyagunk belső szivárogtatás, olvasói jelzés, elégedetlen érintettek jelentkezése nyomán született. Ugyanúgy komolyan vettük a két lejért árusított egylejes parkolójegyeket, mint az összeomlás közelébe került elitintézményeket.

Bizonyosak vagyunk benne, hogy jövőre ez a trend tovább erősödik, az átláthatóság presztízse növekedik. Keressetek minket, írjatok nekünk!

Roppant büszkék vagyunk rátok, elkötelezett olvasóinkra. Hálásak vagyunk az anyagi hozzájárulásotokért, és kiemelten köszönjük az erkölcsi és szakmai támogatást, amelyet 2019-ben nyújtottatok nekünk.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Az átláthatóság volt a legfontosabb témánk 2019-ben is appeared first on Átlátszó Erdély.

A független helyi sajtó finanszírozásának nehézségeit hivatott enyhíteni a múlt héten bemutatott pressHub market nevű projekt, melynek lényege, hogy a kis médiaorgánumok közösen értékesítenék reklámfelületeiket egy online bolt révén.

A Freedom House Romania által kezdeményezett és a Google News Initiative révén finanszírozott projektnek az Átlátszó Erdély is tagja.

A pressHUB market arra a problémára kínál megoldást, hogy a kis sajtótermékekben – noha helyi szinten sokszor komoly beágyazottsággal és népszerűséggel bírnak –

csak elvétve jelennek meg a nagy cégek hirdetései.

Ennek az oka az, hogy a nagy cégek általában valamelyik médiaügynökségen keresztül vásárolnak reklámot, az ügynökségeknek pedig a legegyszerűbb ismert, országos lefedettséggel rendelkező médiacégekkel szerződni.

Viszonylag kis nézettséggel rendelkező, helyi lapként közel lehetetlen bekerülni egy-egy ügynökség reklámportfóliójába. Ezek a reklámok pedig fontos bevételi forrást jelentenének a helyi lapok számára, és segítenék őket abban, hogy elfogulatlanul tudósítsanak helyi témákról.

A november 21-i bemutató idején a hálózatnak 27 független médiaorgánum volt tagja, az ország 18 megyéjéből. A pressHUB hálózat nem csak reklámokat közvetít majd: egy ideje már fut az a kezdeményezése, hogy

egyes helyi témákat átvesz és országos szintre emel.

„Az ötlet egy forgalmi dugóban született, itt jöttem rá, mi a helyi médiaorgánumok legfőbb problémája. Egy szerkesztőség csak úgy lehet független, ha anyagilag is független. Vannak kollégáink, mint Carmen Dumitrescu a Liber în Teleormantól, vagy Sebastian Oancea, a Vrancea 24 portál alapítója, akikkel egyik napról a másikra szerződést bontottak a hirdetőik politikai megrendelésre” – emlékezett vissza a pressHUB market ötletgazdája, a Neamţ megyei InRoman.ro társalapítója.

A pressHUB market egy olyan on-line felület, ahol a hirdetők kiválaszthatják, milyen reklámterméket szeretnének vásárolni, illetve melyik médiaorgánumban szeretnének hirdetni.

„A pressHUB market az olyan kis-, közepes illetve nagyvállalatok számára ajánl megoldásokat, melyek nagyméretű, közérdeklődésre számot tartó reklámkampányokban érdekeltek” – mondta el a projekt bemutatóján Cristina Guseth, a Freedom House Romania igazgatója.

A pressHub nem csak reklámok révén járul hozzá a független sajtó megerősítéséhez: tematikus pályázatok révén helyi sajtóban megjelent anyagokat átvett és országos szintre emelt. Ilyen témák voltak a Banii Europeni (Uniós pénzek), vagy az épített örökség védelmével foglalkozó Oraşul uitat (Az elfelejtett város).

Nyitókép: a pressHUB market indulása idején tartott sajtótájékoztató

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Hirdetési bevételekkel erősítené a helyi nyilvánosságot a pressHUB market appeared first on Átlátszó Erdély.

Programözönnel árasztották el az újságíróözönt, hogy az ne tévedjen el az információözönben – a bőség zavarában töltöttük a múlt hetet Hamburgban azon a világkonferencián, amelyet kétévente szervez a Global Investigative Journalism Network. Mégsem tévedtünk el, mert ebben a labirintusban nem lehetett rossz, azaz unalmas útra tévedni. Az Átlátszó Erdély 2016 januárja óta tagja a GIJN-nek, a beszámoló a 2017-es johannesburgi konferenciáról itt olvasható.

[irp posts=”2582″ name=”A világ legkellemetlenebb újságírói egy helyen: megkezdődött az oknyomozók legnagyobb konferenciája”]

Maga a szervezet is megilletődött saját konferenciája méretétől:

130 ország 1700 újságírónak az öt nap alatt több mint 250 előadást, beszélgetést, workshopot, találkozót kínált a 11. világkonferencián. Ez brutális növekedés a 2001-es elsőhöz képest, amelyen pár tucat újságíró vett részt, de bő 30 százalékos bővülés a legutolsó konferencia mintegy 1200 fős közönségéhez képest is.

Olyan korban élünk, amelyben újból terjed a propaganda, eláraszt a félrevezetést szolgáló féligazság, trollok seregei állnak hadrendbe, de az ilyen eszközökkel előszeretettel élő autokratikus vezetők számára rossz hír, hogy az oknyomozók nem tűnnek el, és nem szorulnak vissza, sőt: nézzetek csak magatokra – lelkesítette a konferencia megnyitóján David Kaplan, a GIJN igazgatója a hamburgi Hafencity Universität auditoriumában tolongó újságírók százait.

A brutalizmus jegyében épült, a látványos betonfelületekben bővelkedő audiotorium (amely bizonyára nemcsak a stílszerűség, hanem szponzorizáció miatt is a Holcim nevet viseli) több száz széke mellett a padlót, sőt a mozgatható fal helyét is kíváncsi újságírók lepték el úgy, hogy két másik teremben kivetítőn is lehetett követni a megnyitót.

A hatalmas érdeklődést és a szétburjánzó kínálatot ügyes applikáció fogta össze: a Whova vált a leghűségesebb társunkká mint programfüzet, naptár, üzenőfal, állásbörze, résztvevői adatbázis és üzenetküldő. És persze rengeteg önkéntes segített, hogy ne tévedjünk el a két nagy helyszín, a Hafencity Universität és a Der Spiegel székházában, illetve a kettő között.

Nap végén pedig azért böngésztük legalább egy órán át az applikációt, hogy összeállítsuk a másnapi programunkat. Amikor ugyanis 7-8 előadás és workshop zajlik egyszerre mindegyik idősávban, akkor a helyszínen dönteni már késő még úgy is, hogy a 30-45 fős, technikaibb képzések helyei már jóval a konferencia előtt beteltek.

Bár azzal a szándékkal mentünk a konferenciára, hogy személyesen hallgassuk meg az elmúlt évek legnagyobb tényfeltáró sztorijait szállító riportereket és szerkesztőket, végül minket is

beszippantottak az azonnali tudást és eszközöket biztosító vagy legalább ígérő másfél órák.

Rögtön a nulladik nap felpörgetett Paul Myers, a BBC oknyomozó csapatának egyik vezetője és ezeknek a konferenciáknak a szupersztárja: bárkit megtalál az interneten, bármilyen gondosan is törölgette az illető saját digitális nyomait.

Myers háromórás mesterkurzusának a második felén is tömve volt a már említett auditorium, alig győztük jegyzetelni, mit mivel és hogyan keressünk. Az internetes keresés guruja rengeteg hasznos linket megoszt a researchclinic.net honlapon, de szóban még több egyszerű trükköt árul el, amire nem mindenki jön rá magától.

Például hogy a Facebookot érdemes US English-re átállítva böngészni, mert így sokkal több mindenre lehet szűrni, de még így is lekörözi orosz párja, a Vkontakte, amely a katonákat még az egységük szerint is számontartja, sőt meg is mutatja, ha az illető katonajúzer ilyen óvatlan. De ha sokat bányásszuk a Facebookot, akkor érdemes kamuprofilról tenni – ehhez pedig etikusabb olyan emberek fotóját felhasználni, akik soha nem léteztek, arcképüket mesterséges intelligencia hozta létre.

Vagy hogy a LinkedIn keresőjébe még a kulcsszó előtt érdemes egy Entert ütni, mert így egyből felkínálja a szűrőket, amelyekkel hatékonyan tudjuk szűkíteni a keresést. Képkeresésre pedig bátran vessük be az orosz Yandexet, mert kevesebb skrupulussal mutatja a találatokat, mint a Google.

A Google hatékonyabb barátunk lesz, ha megértjük, hogy nem a legális internet tartalomjegyzéke, hanem a tárgymutatója. Vagyis ha valamit nagyon keresünk, ne a témára, hanem olyan kulcsszavakra keressünk rá, amelyek egészen biztosan szerepelnek az általunk kutatni kívánt témát taglaló oldalon. Például ha meggyilkolt hírességeket keresünk, ne a meggyilkolt hírességekre keressünk, hanem ezek legyenek a keresőszavaink: „John Lennon”, „John F. Kennedy”, „Iulius Caesar”. Az idézőjelek is fontosak, de ezt a kezdő guglizó is tudja. A *-ot viszont most tanultuk meg: ha két keresőszó közé *-ot teszünk, olyan találati oldalakat kapunk, amelyeken a két szó több szónyi távolságra van egymástól.

Ilyen tippeket, adatbázisokat, speciális keresésekre bevethető oldalakat sorolt és mutatott Paul Myers három órán át, köztük rengeteg eszközt arra, hogyan vájkáljunk célirányosabban a közösségi felületeken: hogyan guglizzunk a kereshetetlen Instagramon, vagy hogyan találjunk kamu diplomásokat a LinkedInen.

Ezek után nem volt kérdés, hogy beülünk a holland Paul Myers, azaz a Bellingcatnek is dolgozó Henk van Ess előadására, aki még több poénnal még speciálisabb szűrési trükköket mutatott a közösségi oldalak hatékonyabb kereséséhez. Például hogyan találjuk meg Fethullah Gülen berlini támogatóit a Facebookon. Ezeknek a trükköknek egy részét az OSINT (Open Source Intelligence) nemrég begyömöszölte egy csomag Chrome-kiegészítőbe, így nem is kell feltétlenül háromsoros URL-ek mágikus képleteit megtanulni. Azért persze nem árt, mert változhatnak. Van Ess december 4-én tart nyílt kurzust Amsterdamban, ha valaki a poénjaira is kíváncsi.

Ahol a MoJo új értelmet nyer

Ivo Burumtól azt lestük el, milyen olcsó és jó minőségű kiegészítőket (főleg mikrofont és állványt) vegyünk, hogy a telefonunkat szinte mindenre jó kameraként használhassuk, és megmutatta az ingyenes KineMaster appot is, amely komplett vágóstúdióvá alakítja a telefonunk képernyőjét. És erre csak egy órája volt – képzeljük el, mit taníthatott nemrég három napon át az ITV News riportereinek.

Ennél jóval technikaibbak voltak a szűkebb körben, napokon át párhuzamosan zajló workshopok arról, hogyan használják az újságírók a mesterséges intelligenciát vagy épp a big data különböző formáit, de ezekhez még nem vagyunk elég geekek. Az igazán menő újságíróprogramozók pedig még ennél is elitebb találkozót szerveztek maguknak.

Újságírósabb dolgokat is bőven tanultunk,

például az amerikai Cheryl W. Thompsontól azt, hogyan készítsünk elő egy-egy nagyobb kutatást, milyen típusú forrásokat keressünk meg először (természetesen a könyebben szóra bírható, maguktól is sok mindent eláruló érintetteket, akik gyakran egy-egy ügy kárvallottjai, akiknek nincs veszíteni valójuk).

Mark Lee Huntertől és csapatától azt, hogy minden sztori általános szerkezetének átgondolása hogyan nyit meg fontos szálakat abban a sztoriban is, amin épp dolgozunk. Hogyan tároljuk egy akár több hónapos vagy éves kutatás anyagait úgy, hogy bármit bármikor megtaláljunk, és hogyan alakítsuk végül a cikket úgy, hogy az információhalmazban az olvasó ne vesződjön el. Illetve ami kis szerkesztőségeknél életbe vágó: hogyan strukturáljuk azokat a feltételeket, amelyek alapján eldöntjük, utánamenjünk-e egy sztorinak, vagy inkább másra szánjuk az időnket és szűkös erőforrásainkat.

Az első napok gyorstalpalói után a nagyokat hallgattuk meg:

• a Moszkvában letartóztatott, majd pár nap után szabadon engedett Ivan Golunovot és szerkesztőjét arról, milyen az, amikor kiadványuk, a Meduza „terrorizmus üzemmódra” kapcsol, hogyan teremtették meg a legszélesebb körű, mindeddig páratlan összefogást az orosz újságírásban, amelybe még kormánypárti kiadványok is bekapcsolódtak, és amelynek köszönhetően az orosz ügyészség ejtette a drogkereskedelem vádját Golunov ellen, és szabadon engedte;
• hogyan nyomozott ki a hatósági tagadás ellenére több száz illegális tömegsírt és tette őket nyilvánosan elérhető térképre három mexikói újságírónő;
• hogyan bizonyította a Reuters két riportere, hogy a Fülöp-szigeteki Roberto Duterte drogozókat likvidáló rendőrei nem azért viszik kórházba az áldozataikat, mert még életben vannak, miután lelőtték őket, hanem hogy így tüntessék el az illegális kivégzések kriminilisztikailag vizsgálható nyomait;
• hogyan járt utána a német Correctiv 30 ország 60 újságírójával annak, amiről azt gondolnánk, csak a harmadik világban fordul elő: évi 50 milliárd euróval rabolják ki európai uniós országok államkincstárát a közös áfarendszer bevezetése, 1993 óta. Nem is kell ténylegesen, néha elég csak papíron üzletelni ahhoz, hogy a sok közbeékeléssel elhomályosított ügyletek után ne fizessék be az áfát, de azért másik országban visszaigényeljék;
• hogyan jön bele pár hónap alatt bármelyik újságíró, hogyan érdemes a bankokat vizsgálni, amelyeknek valamilyen szintű közreműködése nélkül nem lehetett volna az orosz vagy az azeri pénzmosodát működtetni, vagy a Gupta-család illegálisan gyarapított vagyonát kilopni Dél-Afrikából;
• milyen biztonsági intézkedéseket tegyünk, ha szervezett bűnözői csoportok után nyomozunk, érdemes tudni róluk, hogy a drogkereskedő hálózatok általában a hagyományos maffiáktól külön működnek;
• és mit tegyünk, ha megölik a kollégánkat: természetesen egyből rendőri védelmet kérni, és azonnal költözni. Ez volt a legsokkolóbb panel, mert testközelbe hozta a már Európában is dívó újságírógyilkosságokat.

Nagyon szimpatikusak a kicsik, akik nagyok lettek:

egyre elterjedtebbek az állampolgári nyomozások. Ezek közül a Bellingcat csapata a leghíresebb és legprofibb, volt és jelenlegi tagjaitól nyáron és most is sokat tanultunk emberek, helyszínek, történések beazonosításáról. És épp a konferencia alatt hozták nyilvánosságra közös nyomozásukat többek között a Der Spiegellel arról, hogy az augusztus végén Berlinben lelőtt grúz állampolgár gyilkosa mégsem az a 13 éve bebörtönzött szentpétervári rendőr, akit a New York Times valószínűsített.

Rendesen leesett az állunk az internet és a kifejezés szabadságáért küzdő Xnet hálózattól, amely egy spanyolországi színházi rendező, Simona Levi kezdeményezéséből jött létre. Konkrétan neki és még pár embernek elege lett, hogy a tíz évvel ezelőtti válságkor bedőlő egyik spanyol nagybankot az állam közpénzből megmentené, de a kisbefektetők pénzét hagyja elúszni. Sok évig adatokat gyűjtöttek, pereskedtek, sorozatosan cserélték az ügyvédeket, mert sokukról kiderült, inkább képviselték a bank és a korrupt politikusok érdekeit, mint a kisebb megtakarításaikat elveszítő polgárokét, de végül nyertek úgy, hogy a több tucat vádlott között egy majdnem miniszterelnökké választott politikus is a rácsok mögé került, az állam pedig kártalanította a kisbefektetőket.

Az indiai Vishnu Prasad egy helyi, de jelentős számú kisebbség, a gondi közösség számára szolgáltat híreket úgy, hogy a gondi nyelvet beszélők zöme olyan helyen él, ahol alig van térerő, így internet helyett Bluetooth kapcsolaton ugrálnak a sztorik telefonról telefonra. Szervezete, a CGNet Swara rendszeresen képez is érdeklődő gondikat arra, hogyan gyűjtsenek híreket, adatokat saját közösségeikben, és hogyan továbbítsák a szervezethez szerkesztésre nagyon hiányos technikai feltételek mellett.

A ruandai Ejo Youth Echo ifjúsági szervezet pedig az ország menekülttáboraiban élő, más etnikumú fiataloknak tanít alap riporteri készségeket, akik gyakran így olyan problémákat is szóvá tudnak tenni, amelyeket az érintettek saját családjukban sem mernek: például hogy egyes nők és gyerekek éheztek, amikor a táborukat ellátó segélyszervezet ételadomány helyett elkezdett pénzt adni a menekülteknek, mert a férfiak egy része nem ételt vett belőle, hanem elitta, de a család ezt nem merte számonkérni.

Hamburgról viszont nem tudunk beszámolni:

a zsúfolt program miatt a tömegturistánál is kevesebbet láttunk belőle. Az itt működő Die Zeit hatalmas épületét épp csak megpillantottuk a belvárosban, a szintén hamburgi központban szerkesztett Der Spiegel Elba-parti épületébe be is mentünk az egyik előadás erejéig. Az impozáns átriumra látó belső liftekkel akkora riporteri, szerkesztői és fact-checker csapat közlekedik naponta, hogy azt bármelyik kiadvány irigyelheti az Oderától keletre.

A 21. században kiépült Hafencity (Kikötőváros), ahol a konferencia zajlott, elsőre meglepően esztétikus és szívfacsaró volt egyszerre. Romániából érkezve mindig meglepő, ha ultramodern épületekről, terekről messzire látszik, hogy szépek, és ésszel gondolták ki őket, de az egész környék sterilitása szívfacsaró. A szomszédos Speicherstadt (Raktárváros) viszont azonnal rajongóvá tett. Az ipari épületek, méretek és csúcsívek Velencéje ipari-kikötői tevékenység nélkül egy hatalmas felnőtt játszótérnek vagy olyan kültéri stúdiónak tűnt, amely alig várja a csavarosabbnál csavarosabb forgatókönyveket.

Mivel sok forgatókönyvet, sztoriötletet már nálunk is az olvasók szállítanak, és a konferenciát szervező GIJN hálózat is már Citizen Investigations című útmutatót adott ki, elkezdtünk komolyan gondolkodni arról, milyen formában osszuk meg az erdélyi olvasókkal és kollégákkal azt a tudást és lelkesedést, amelyet most Hamburgban szereztünk.

The post A beton is megpezsdült ott, ahol a világ tényfeltárói találkoztak appeared first on Átlátszó Erdély.