Rendezett körülmények között él, a ruhái tiszták, lakásuk ragyogó. Könnyed léptekkel táncol, okos, kedves, udvariasan beszél. Egy hibája van: rossz helyre született. A próbavizsgák utolsó napján találkozunk, azon a napon, amikor először tette be a lábát iskolája főépületébe. Mivelhogy addig ugyanabban az intézményben, de a telepi iskola sokkal egyszerűbb épületében tanult. 

Ennek már négy éve, de azóta sem felejtettem el a kislány tekintetét, ahogy az őt ért igazságtalanság miatt a kérdés hallatán befelé fordult, és kiült arcára a tehetetlen szomorúság. 

Laura székelyföldi, városi iskolájában, a „puccos Udvarhelyen” a mai napig szegregált oktatás folyik, ahogy Erdély- és Románia-szerte rengeteg tanintézményben. Annak ellenére, hogy a törvény tiltja a gyermekek bármilyen alapú szétválasztását az oktatási rendszerben, amennyiben az akaratuk ellenére történik.

De valami sokkal vidámabbról akartam ma mesélni nektek. Arról, hogy képzeljétek, van egy hely, ahol a Laurák is esélyt kapnak, és ebből mindenki profitálhat. Ez a hely a Székelyföld közepén van, a hegyek alatt, a bognyesők földjén, ahogy valaha nevezték, és úgy hívják ezt a világhíres falut, hogy Zetelaka. Persze, itt sem tökéletes minden, de Zetelakán a kényszer és az élet úgy adta, hogy hoztak néhány olyan okos döntést, amelyek nemzetközi viszonylatban is érdekesek lehetnek. 

Nem volt könnyű összeszedni ezt a mesét, mert a hétfejű elcsámborgott, a királykisasszony megsértődött, a kisgömböc elgurult, s a cigányasszonyok is hulltak az égből, úgyhogy jól figyeljetek!

A hétfejű szegregáció 

Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy szegregáció nevű szörny. Mindenütt megjelent, ahol romák éltek, és hiába küzdöttek ellene tűzzel, vassal, törvénnyel, úgyis minduntalan felütötte a fejét. Főleg a városokat szerette meghódítani. Hargita megyében a büszke megyeszékhely Csíkszeredát, a puccos Udvarhelyt és a kevésbé puccos, de erősen feltörekvő Gyergyószentmiklóst. 

Hiába, hogy ezek a városok el voltak látva minden jóval, mert minden kiskirály igyekezett a kedvükben járni, mégis egy falu, egy község volt az, amelynek sikerült legyőznie a szörnyet. Erről szól ez a történet. 

Zetelakán sok-sok roma élt. Vagy nem is. Vagy na, nem tudom. Elmagyarázom: legtöbben a Gátmege vagy Gátmegett, esetleg Gátmögött (keresztúriak és szegediek kedvéért) nevű helyen laktak, amit egy legendás vízfolyás, a Nagy-Küküllő választott el a falu többi részétől. Igen ám, de ezek a romák addig mentek külföldre, hogy megszégyellték, hogy őket cigánynak nevezik, és elkezdték magyarnak mondani magukat, és úgy élni, mint a nem romák.

Ebben segítette őket, hogy azt hitték, aki magyarnak vallja magát, és nem romának vagy cigánynak, az több aranyat kap a Szülőföldön magyarul királyi kincstárból. Pedig ez nem így volt, Viktor király egyetlen feltétele az volt, hogy magyar iskolába járjanak. Biztos, ami biztos, ott, ahol ez írásba került, a legtöbben azért azt mondták, hogy ők nem romák. 

Így történt az a csudálatos dolog,

hogy amikor jött a 2021-es népszámlálás, csak 4-en vallották magukat romának, de amikor megkérdezték az iskolában, hogy a gyermekük milyen nemzetiségű, akkor 26 roma gyermeket írattak az iskolába. A kutatók szerint azonban legalább 400-450-en éltek a 4000 fős faluban. 

Attól, hogy magyarnak vallották magukat, és büszkén viselték a székely ruhát, amikor már megengedhették maguknak, még mindenki tudta a faluban, hogy ők cigányok, és ha nem kérdezte őket senki, saját magukat is cigánynak vagy romának nevezték.

Három különböző helyszínen éltek, és egymással sem igen barátkoztak. A legtöbben a Gátmegett telepen laktak. A Hegyben nevezetű helyen csak néhány család élt, róluk mondták, hogy balhésak. Azaz régebben voltak csúnya ügyeik, de újabban igyekeznek törvényes körülmények között vállalkozni. Igazából nem tudom, mert nem ismerem őket, én is csak úgy hallottam. 

A többiek a Cigány, mai nevén Szent Imre utcában éltek. Ez a kis kunyhókból, rögtönzött kalyibákból álló utcarész Zetelaka felső részében található, a főúttól kicsit bennébb, jobbra, a falu végén. Ők sátorosok voltak, de nem olyan gazdag sátorosok, mint akik palotákat építenek Etéden, a Nyárád mentén vagy az Aranyos partján. Bár Erdély többi részén a sátorosok és a gáborok valahol a cigány társadalmi ranglétra csúcsán vannak, Zetelakán és Csík környékén kevésbé gazdag réteget jelentenek. Ám a hagyományokat, a rokolya és kalap viselését ugyanúgy tartják. Na rájuk mondják a gátmegettiek, hogy cigányok, és mivel szegényebbek és más társadalmi rétegbe tartoznak, nem is nagyon akarnak barátkozni velük. 

S akkor most elmondom, hogy mire számíthatsz ebben a mesés történetben, amelyben kiirtották a szegregáció nevű sárkányt: 

1. Valaha három elemi iskola volt Zetelakán: az Alszegi, a Belső utcai és a Tófalvi. Az Alszegiben beszüntették az iskolai oktatást, mert kevés lett a gyerek. A legtöbb roma gyerek, mivel a Belső utcai volt közelebb hozzájuk, oda járt óvodába és oda járt iskolába is. Igen ám, de adott ponton fele-fele arányba kerültek, és ha ilyen sokan voltak, nem viselkedtek rendesen, a magyar szülők elkezdték a városba, vagy a másik iskolába vinni a gyerekeiket. 
2. A szegregáció próbálta a romákat a magyar gyerekektől elválasztani, de az iskola vezetői nem hagyták. Körzetesítették öt évvel ezelőtt az oktatást: a falu területén két körzetet hoztak létre, és úgy osztották el a falut, hogy a Gátmegett nevű részt is pont ketté osztották. A roma gyerekek egyik fele a Belső utcai iskolába került, a másik része a Tófalviba. 
3. A roma szülők nem mindig örültek ennek, mert a Tófalvi iskola egy kicsit távolabb van, és a gyerekek megszokták már óvodás korukban a Belső utcai épületet. 
4. A tófalvi iskola tanítói sem örültek ennek, mert ők azelőtt nem olyan sok roma gyereket tanítottak. 
5. A Belső utcai iskola tanítói azonban fellélegezhettek egy kicsit. Nem úgy értem, ezek a gyerekek nem büdösek, pont ezt szeretném kifejteni. 
6. Az uniós csatlakozás után nagyon sok roma külföldön talált munkát, jól keresnek, házat építenek, autókat vesznek, és minden erejükkel azon vannak, hogy úgy éljenek, mint a magyarok. Még nem mindig sikerül, de nagyon igyekeznek, és ezt a szegregáció nem bírja elviselni. 
7. Utoljára hagytam, de legalább annyira fontos tényező a történetben még egy dolog, amit utál a szegregáció. És ez nem más, mint a Caritas által működtetett afterschool. 
8. A szegregációt az táplálja, ha az emberek nem jönnek ki egymással, nem értik meg azt, hogy a másik ember honnan jön, milyen élete volt korábban. És folyton arra törekszik, hogy az emberek egyik része nagyon okos, nagyon tiszta és nagyon gazdag legyen, a másik része pedig szegény, műveletlen és koszos. 
9. Ezért vannak a Caritasnak programjai, amelyekkel összehozza az embereket, az időseket a fiatalokkal, a várandós anyukákat és a kismamákat egymással, és így megismerik, megértik és talán még meg is szeretik egymást. Ahhoz, hogy a Caritas programjai működjenek, pénz kell, és azt többnyire a magyarok vagy külföldiek kell kifizessék. Ezért szoktak morogni picit, de hát nem csak az számít, mennyi pénzünk van, hanem az is, hogy jóban vagyunk-e egymással, és jó hangulatban telnek-e a mindennapjaink. 

A szereplők:

Nagy Attila polgármester, Abrán Enikő iskolaigazgató, Sebestyén Elemér, a P. Boros Fortunát iskola igazgatóhelyettese, volt igazgatója és helyi tanácsos, Kacsó András volt aligazgató, Dimén Csilla angoltanár, a Tófalvi és a Belső utcai elemi iskolák pedagógusi közössége, a Gyulafehérvári Caritas munkatársai: Tókos Norbert, Sándor István, Varga Kinga Noémi, Benedek Alexandra, Simon család, gyerekek. 

A körzetesítés tabutéma Zetelakán. Sikertörténetről még sosem volt ilyen nehéz újságíróként beszámolnom. Bárkit kérdezek, vagy úgy tesz, mintha nem hallott volna a körzetesítésről, vagy nem akar beszélni róla, beleértve a döntéshozókat is. Az első ember, aki bátran elmondja, hogy mi történt és miért, az az igazgatóhelyettes, Sebestyén Elemér. 

Innentől ő folytatja a történetet: 

– Amikor a gyermeklétszám csökkenése miatt az alszegi iskola megszűnt, minden roma a Belső utcába akarta íratni a gyerekét, ahol olyan osztályok is voltak, hogy a fele roma volt. 

A magyar szülők elkezdték a másik iskolába vinni inkább a gyerekeiket. Persze, nem mondták ki nyíltan, hogy miért, különféle indokokkal, mint ott a nagyszülő, és oda megy délben haza a gyerek, vagy a testvér is oda jár már. Amikor olyan szülő jött, hogy a Belső utcai iskolával szemben lakik, és a Tófalvi iskolába kérette át a gyerekét, akkor már nyilvánvaló volt, hogy mi az oka. Néztük, hogy valamit itt tenni kell. 

Volt olyan időszak, hogy fele roma volt az évfolyamnak. Volt egy tanító néni, aki ivott, néha el-eltűnt hetekre, neki volt egy évig cigány osztálya. De a legjobban a romák voltak felháborodva emiatt, hogy szegregálták őket, nem akarják, hogy külön osztályban legyenek, ők azt akarják, hogy a Belső utcai iskolába járjanak a gyerekeik. 

Ha a roma gyerekek külön tanulnak, abból nem sok jó származik,

mert akkor nem alkalmazkodnak a többségi normákhoz, ami az iskolai követelményeket illeti, folytatja az aligazgató. A nehézségeket az alkalmazkodásban az jelenti, hogy nekik más az életritmusuk, tizenhét-tizennyolc évesen kimaradnak az iskolából a terhesség miatt, most is van egy diákunk, aki bejelentette, hogy nő a hasa, többet nem jön iskolába. 

Van egy program, amely 700 lejes ösztöndíjat biztosít az iskolába járó fiatalkorú anyáknak, de legtöbbször hiába próbáljuk rábeszélni őket, szégyellnek visszaülni az iskolapadba. 

Volt egy olyan ügyes leányunk, aki egy jó közepes tanuló volt úgy, hogy abból élt, amit az iskolában tanult. Otthonról semmilyen támogatást nem kapott, ötödikben azért bukott meg, mert májusban elvitték a szülők Lengyelországba. Nem tudta megírni a félévi dolgozatokat, anélkül nem lehetett lezárni, a következő évben ugyanúgy. Ha a szülők csak rendszeresen iskolába engedték volna, akár le is érettségizhetett volna, olyan képességei voltak a kislánynak, zárja gondolatát az aligazgató. 

Valamit tenni kell

Mint az iskola vezetői, Abrán Enikő igazgató és Sebestyén Elemér igazgatóhelyettes elmondják, 2019 volt az az év, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy itt valamit tenni kell. Az évfolyam közel fele roma volt, ami azt eredményezte, hogy az A osztályba 29, a B osztályba 13 tanulót írattak be. Megváltozott a törvény, azelőtt mindenki oda íratta a gyerekét, ahová akarta, most lehetővé vált a körzetesítés. Elindították a folyamatot, és a tanfelügyelőség engedélyezése után, 2020-ban tanácsi határozattal is megerősítették, hogy a Gáspárok hídjától felfelé, amely pontosan kettészeli a Gátmegett nevű romatelepet, a gyermekek a Tófalvi, a hídtól lefelé pedig a Belső utcába fognak járni. 

Ezt állítólag közölték a szülőkkel is, de a megkérdezett roma szülők nem tudtak erről. Nekik csak azt mondták meg a beiratkozásnál, hogy melyik iskolába, melyik tanítóhoz kerül a gyermekük, azt nem, hogy miért. Néhány roma szülő haragudott az elején, hogy miért kell a távolabbi iskolába járjon a gyermekük, amikor már óvodába is ide járt a Belső utcába, de aztán belenyugodtak. 

– Előd tanító bácsi erősen jól foglalkozott vele, most már azt mondom, jobb így. Az ő keze alatt még minden cigány gyermek megtanult írni-olvasni – mondta az egyik édesanya. Neki több gyermeke is van, korábban voltak gondjaik az iskolában amiatt, hogy romák. Az egyik tanítónő megalázta a leányát. A tiszta új, fehér nadrágjában súroltatta a petróleumos padlót, csúfolódott vele amiatt, hogy születésétől fogva a fél karja hiányzik.

A román tanárnő pedig mindenáron meg akarta buktatni a másik gyermekét. Közben kellett járjon többször az igazgatóságon emiatt. A most kilencedikes leánya elmeséli, hogy neki is voltak problémái, csúfolódtak vele, muszáj volt agresszíven fellépnie egyszer-kétszer, azóta nincs gond a zaklatókkal. Ő tervezi befejezni a tizenkét osztályt, turisztika szakon van. Édesanyja biztatja. Neki csak nyolc osztály jutott, mert az anyukája megbetegedett és onnantól „egy hetet jártam iskolába, egy hetet a marhákkal”.

Az etnikai konfliktusok az iskolában ma már elszigetelt esetek, 

számolnak be róla a tanárok, tanítók. Az is, hogy jellemzően a romák lennének a bajkeverők. Volt olyan durva eset évekkel ezelőtt, hogy egy roma gyerek lábon szúrt késsel egy magyar gyereket, de miután visszanézték a kamerafelvételeket, a magyar anyuka visszavonta a feljelentést, mert kiderült, hogy a gyereke már régóta bullyingolta, csúfolta a romát.

Mindkét etnikum között van problémás gyerek. Néha a magyarokkal több is van, mint a romákkal, csak a magyar szülőknek nehezükre esik ezt beismerniük – mondja Dimén Csilla angoltanárnő, akinek minden osztályában van jelenleg roma gyermek, átlagosan egy és három között.

Ő akkor kezdte másként látni a romákat, amikor a Gereben egyesülettel gyűjtést kezdett szervezni a számukra. Látja és értékeli az igyekezetüket, úgy látja, nagyon ambíciózusak, törekszenek az iskolai és közösségi életbe való beilleszkedésre. Tanulmányi szempontból azonban sokan közülük lemaradással küzdenek, és ezért a tanárnő nem is feltétlen híve a deszegregációnak. Szerinte egymással versenyezve jobban haladnának, jobban motiválhatók lennének, mint így, hogy sokan behozhatatlan lemaradással küzdenek. 

Viszont azt fontosnak tartja, hogy minél tovább az iskolai rendszerben maradjanak, mert így, ha a tananyagot nem is az elvárt mértékben, de a társadalmi élet szabályait el tudják sajátítani. Szerinte egyre inkább jellemző az, hogy legalább a szakiskolát elvégzik a roma gyermekek: az erdészeti szak olyan szempontból előnyös, hogy mivel hegyvidékről van szó, sok erdőmunkást keresnek, és már némi tudással, tapasztalattal fog neki a munkának, nem akkor jár először az erdőn az a gyerek, aki ezt végzett.

A szegregált oktatást is próbálta már az iskola, 

de az volt a tapasztalat, – számolnak be a tanítók egy sok évvel ezelőtti esetről –, hogy amikor a romák aránya meghalad egy kritikus számot, akkor etnikai alapon klikkesednek az osztályok, és elszaporodnak nem csak a gyerekek közti, hanem az akár a pedagógussal szembeni, fizikai agresszióig is eldurvuló esetek. 

Csak erről azért sem lehet nyíltan beszélni, mert hivatalosan nincsenek romák a községben. Mivel a törvény tiltja, szegregáció sincsen, ilyen alapon megoldani sem lehet. Innen szép nyerni.

A legutóbbi népszámláláskor Zetelaka faluban 4 személy vallotta magát romának, és Abrán Enikő igazgatónő szerint az iskolába iratkozásnál is csupán 26-an választották a roma etnikumot, szinte fel is pofozta némely szülő a titkárnőt, hogy ne sértegesse, mert ő nem cigány. – Hát milyen nyelven beszélünk? Magyarul, akkor magyarok vagyunk! 

Ezért nem pályázhatnak roma programokra sem.

Az igazgatónő elmondja, hogy ő nagyon küzd a lemorzsolódás ellen, a szomszédos Máréfalva községbe is elmegy, hogy diákokat toborozzon. 

A zetelaki iskola 8-ik osztályig viszonylag jó eredményeket produkál – a statisztikai adatokat és tanfelügyelőségi jelentéseket végigböngészve igazából csak románból vannak az átlagosnál nagyobb problémák. Utána azonban a jó tanulókat elszívja a közeli város, és ez egy ördögi kört generál: a sikertelen érettségi eredmények miatt még azok sem maradnak itt, akiknek egyébként az iskola szakmai kínálata megfelelne. 

A roma gyermekek számára lehet ez egy esély. 

Hargita megyében az Izsák-Székely Lóránt tanfelügyelő által rendelkezésünkre bocsátott adatok szerint összesen 3602 roma gyerek tanul az idei évben a megyében óvodától a középiskoláig, kétharmaduk vidéken. 19 tanintézményi helyszínen meghaladja a 60 százalékot az arányuk, ami szegregációnak minősül abban az esetben, ha ez nem tükrözi a település etnikai összetételét.

A csíkszeredai somlyói, erdőaljai, a gyergyószentmiklósi téglagyári elemi iskola és Pitypang óvoda, a székelyudvarhelyi Ficánka – Kézenfogva óvoda és Tompa László Általános Iskola budvári székhelye tartozik ide, összesen 330 diákkal. Ez az összes roma gyermeknek közel egytizedét jelenti.

Sólyom Andrea és Kiss Tamás szociológusok kutatásai alapján a roma családokat egyre inkább vidékre szorítják a városok a kilakoltatások és a drága megélhetés révén. Ezért tanul több mint 2000 roma gyermek falusi intézményben, ahol kétszeresen is hátrányt szenvednek. A pedagógusok képzettsége és az infrastruktúra fejlettsége általában fordítottan arányos a roma gyermekek számával.

Vidéken 421 roma gyerek tanul olyan intézményben, ahol 60 százalékosnál magasabb az arányuk, ez 16 oktatási helyszínt jelent. Székelykeresztúr vonzáskörzete és Alcsík, Kászon vidéke tartozik ide. A falun beiskolázott roma gyerekek közel fele (920) jár olyan tanépületbe, ahol több mint 30 százalék a romák aránya. Városon ez az arány több mint fele, azaz az 1092 gyermekből 659.

A magyar és román évfolyamokra egyaránt jellemző csökkenő gyermeklétszám arra kényszeríti az egyébként közömbös vagy akár rasszista gondolkodású döntéshozókat, intézményvezetőket is, hogy nyissanak a roma közösség irányába. És ha lassan is, de vannak eredményei a nyitásnak.

Külföldön dolgoznak meg az integrációért

Szerencsés együttállás, hogy a roma szülők anyagi helyzete hatványozottan javulóban van a külföldi munkának köszönhetően. Minden szereplő, az utcai járókelőtől a civil központ működtetőjén, a pedagógusokon és iskolavezetőkön keresztül a polgármesterig, elmondja, hogy az anyagi helyzetük javulása sokat változtatott a romák megítélésén.

– Nincsen semmi baj velük, ezek becsületes, dolgos emberek! – jelenti ki még kicsit fel is háborodva a kérdésen egy idősebb asszony, aki épp a kapukulcsot akasztja fel a hídon erről található utcában. Egy másik néni azt mondja, hogy „empatikusabbak lettünk, jobban toleráljuk egymást”. 

Úgy tíz-tizenöt éve még általános volt a romák és a bűnözés összekapcsolása a közbeszédben Székelyföldön. Most az tűnt fel sok-sok zetelaki magyar emberrel beszélgetve, hogy nem az etnikumot, hanem a szegénységet, esetleg a rossz családi hátteret kapcsolják össze a lopással. És azt is, hogy nem gonoszságból lop valaki, hanem azért, mert a létfenntartása érdekében kénytelen „szerezni”.

Olyan magyar szülővel nem sikerült beszélni, aki vállaltan a roma osztálytársak miatt vitte volna el másik iskolába a gyerekét. A tanítók elmondása szerint nem tiltakoztak a változtatás ellen, csak panaszkodtak, amikor a tízéves osztálytárs megverte hazafelé a kis hatéveseket.

Onnan indultak, hogy berúgták a községháza ajtaját

Az ő gyerekkorában a roma gyermekek koszosak voltak, a hátsó padban ültek és még elemiben lemorzsolódtak, a mai helyzet azonban teljesen más – kényszerítem ki a választ a polgármesterből, aki semmit sem akar mondani, aminek negatív felhangja van. Nagyon vigyáz a mostani, alapvetően jó helyzetre, amibe sok munkát fektettek. Pedig megoldás csak problémára születik. 

Elmondja, mikor 2012-ben elkezdte a polgármesteri munkát, voltak gondok. Mindennapos volt az, hogy csoportosan érkeztek be a községházára a romák, és hangoskodással igyekeztek nyomást gyakorolni, hogy az akaratuk érvényesüljön. Akkor szembesült egyáltalán a roma-magyar problémával, kulturális és társadalmi különbségekkel. 

Nem sok ismerettel rendelkezik a romákról, mondja, de belátja, hogy a békés együttélés érdekében polgármesterként felelőssége változtatni a helyzeten, nem lehet a szőnyeg alá söpörni a problémákat. De ráerőltetni sem lehet a többségre valamit, amire még nem érett meg. Két oldalról kell bontani a falakat, véli.

Ezért működnek együtt a Gyulafehérvári Caritassal, 

amelynek a munkatársai mediátorként is jelen vannak a két közösség életében. Sándor István programfelelős elmondja, hogy sok közös programot szerveznek, például amikor a roma telepen takarítják az ott élők az utcákat, a zetelaki idősek csoportja főz nekik, és utána közösen fogyasztják el az ételt.

Ennek az az üzenete a romák irányába, hogy a zetelaki magyarokat érdekli, hogy a romatelep környéke is szép, rendezett legyen, és hajlandó is tenni ennek érdekében. Vagy a Caritas munkatársai összegyűjtik, listázzák a romatelepen élők kéréseit, és elmondják azokat a polgármesteri hivatalban. Így egyrészt nem aprózódnak el a problémák, másrészt segítenek azoknak a megfogalmazásában is, hogy a felek ne csak hallják, értsék is egymást. 

De mit mondanak a tanítók?

Míg a Belső utcai tanítók helyzete látványosan javult, a Tófalvi utcai iskolában a tanítókat sokként érte, hogy hirtelen sok roma gyerek lett az osztályukban a körzetesítés után. Most végzett, ötödikes jelenleg az első évfolyam, és a tanítójuk szerint küzdelmes volt az együtt töltött öt év a 8 roma gyerekkel, akik közül kettő nem is velük kezdte az iskolát, hanem évismétlő volt. Egyikük újból évismétlő lett, a többiek mehettek tovább ötödikbe. 

Mivel a „Cigány” utca (Szent Imre utca hivatalos nevén) és a Hegy is hozzájuk tartozik, a körzetesítés óta előfordul, hogy több roma gyerekük van, mint a Belső utcaiaknak. 

A Belső utcai pedagógusok ezzel szemben megkönnyebbültek. Azt mondják, egyik oldalról nagyon jó, hogy a külföldi munkalehetőségek által a szülők anyagi helyzete sokat javult, és nincsenek már higiéniai problémák. 

Úgy tíz évvel ezelőtt az egyik kolléganő sárgaságot kapott, mert a szobatisztasággal is gondok voltak. Amikor csak gurult a széklet hagyján, de amikor hasmenése volt a gyermeknek, akkor katasztrófa volt – mesélik elborzadva. 

Azóta kitárult a romák előtt is a világ, igényesebbek lettek, már ugyanazt szeretnék megadni a roma szülők a saját gyerekeiknek is, mint amit a magyar gyerekek megkapnak. 

Mondd meg a tancinak, én elmentem Franciába!

Másik oldalról viszont a külföldi munka eredménye, különösen a sátorosok esetében, hogy a gyerekeket áprilisban elviszik magukkal Lengyelbe’, Franciába’ és sokszor csak november végén, december elején hozzák vissza. Addig nem járnak iskolába, nem lehet lezárni őket, emiatt visszabuknak az előző osztályba. – Tavaly az egyik kis elsősöm azzal fogadott, hogy itt járt a roma osztálytársa, és úgy búcsúzott, hogy: – Mondd meg a tancinak, elmentem Franciába’. Osztán jövök – számol be az egyik tanító.

A másik probléma a nagy korkülönbség, amit a törvény megenged. Az évismétlések miatt egy-egy gyereknek 470 hiányzása is van. Előfordul, hogy a hat évet alig betöltött gyermek csodálattal néz a tízéves osztálytársára, aki szinte kész férfi a kizselézett hajával, csillogó fekete cipőjével – meséli az egyik Belső utcai tanító. 

– Lehet, hogy a 10 és a 6 éves ugyanazon a tanulmányi szinten vannak, de egy hatévesnek még mesét kell mondani, a tízévesnek már a lányokon vagy a fiúkon jár sokszor az esze, két-három év, és házasítják össze őket. A tízéves már mutat ezt-azt a vécén a kicsi hatévesnek – panaszolja ugyanezt egy Tófalvi utcai pedagógus. Hozzáteszi: sok napjuk kézmosással kell kezdődjön, mert koszosan mennek a gyermekek iskolába.

A szegregációt sírják vissza

Az öt tanítóból a Tófalvi iskolában talán egy, akinek semmi gondja nincs a körzetesítéssel. Nála egy roma kislány tanul, aki maximálisan beilleszkedett és jó tanuló, a többi pedagógusnak nehezebb lett az élete. 

Az egyikük reménykedve meg is kérdezi, hogy vajon a cikk nyomán lehet-e valami hatósági intézkedésre számítani, mert az ő osztályában sok roma gyerek van és sok probléma. Ez azért lep meg, mert a roma szülők részéről sok pozitív visszajelzés érkezett róla. 

Egy másik tanító szerint, ha közel ezer év alatt nem tudtak integrálódni a romák, akkor talán nem is érdemes ezt a deszegregációt erőltetni. Jobb lenne, ha külön osztályba járnának, mint annak idején. Ő úgy érzi, irányukba csak az elvárások vannak: hogy kezeljék ugyanúgy a roma gyerekeket, mint a magyarokat, de a roma szülők meg se hallják a kéréseiket. Hogy semmi gond, ha beteg a gyerek, elutaznak, és hiányzik, de telefonáljanak be a tanítónak. Aztán egyszer csak megjelennek, és hozzák az igazolást. De az igazolás nem tanítja meg írni-olvasni őket! – mondja.

A szegregációval, amint azt az oktatási minisztérium erre vonatkozó keretrendelete is meghatározza, az a gond, hogy magas iskolaelhagyási, lemorzsolódási arányt, továbbtanulási nehézségeket okoz, fenntartja a társadalmi előítéleteket, fokozza a szociális költségeket, és csökkenti a gazdaság bevételeit. Az OECD adatai szerint a szegénységben felnövő, szegregáltan oktatott egyének életük során átlagosan 10-30%-kal kevesebb adót fizetnek be, mint az integráltan oktatott társaik, ami közvetlen bevételkiesés az államnak.

Coré Mária roma származású pedagógus arról beszélt az Átlátszó Airday podcastben, hogy csak akkor indokolt a szegregáció, ha nincs más megoldás, illetve ideiglenesen, amíg a nagy elmaradással rendelkező gyermekeket külön foglalkozások keretében felzárkóztatják. Ezután még fizikai távolság esetén is iskolabuszt kell indítani, és a gyermekeket deszegregált körülmények között kell oktatni. 

Inkább részt vesznek a szülők a közösségi tevékenységekben

Nagyon sok roma gyermeket látnak a tanítók elkallódni amiatt, hogy a szülők nem állnak melléjük. Többnyire azért, mert nem tudnak a tanulásban segíteni, vagy mert külföldön vannak, és a nagyszülők rendezik őket. Egy nagyszülő enni ad, tisztán járatja, de a tanulásban nem tud segíteni, és akkor a gyerek lemarad. Pedig kár értük, mert jó fejük van, az elsők között tanultak meg olvasni – meséli egy roma ikerpárról a tanítójuk. 

Ami különösen jólesett a tanítóknak, hogy a roma szülők is eljöttek az iskolai ünnepségekre, az ábécéünnepélyre például. Régebben ez nem volt jellemző. A gyermekek kimaradtak a kirándulásokból (ez most is előfordul, hogy ott alvós kirándulásra féltik elengedni a roma gyerekeket), az ünnepélyeken, ha részt is vettek, a szüleik nem voltak ott. A szereplést esetleg megnézték, de a teadélutánra nem maradtak. 

Most is sokszor félrehúzódnak, de ott vannak. Annál is inkább örvendenek a tanítók az együttlétnek, mert ezeket a szülőket már ők tanították kiskorukban. Ennek tulajdonítják azt is, hogy már jobban beilleszkednek a közösségbe, ismerik, természetesnek tartják a szabályokat. 

Ami még súlyos gondot jelent, 

és nem kizárólag, de hangsúlyosabban a roma családokra jellemző, az az, hogy sokat telefonoznak, túl későn fekszenek le a gyerekek, fáradtak, reggel már feszültek, némelyek be vannak energiaitalozva. 

Még mindig az átlagosnál több a roma gyerekek közt a rendezetlen családi háttér: az egyik vagy mindkét szülő külföldön van, krónikus beteg, pszichés beteg, mozaikcsaládban élnek. Ezek nyomot hagynak a gyerekek viselkedésén: amikor a szülők érkeznek, vagy elutaznak, a gyermekeik „meg vannak bolondulva”. 

Kevesebb ugyan a sokgyermekes család, mint korábban, de azért előfordul, hogy a nyolcadikos nagylányra és a beteg apukára van bízva hónapokig a két-három kisebb testvér gondozása, amíg az anya külföldön pénzt keres. Vagy a nagyobb féltestvérek állami gondozásban vannak, amíg felépül a ház, ahol mind elférnek. 

A tanítók egyedül vannak hagyva

Ezeket a hiányosságokat a tanítók nem képesek pótolni, ellensúlyozni, és mint kiderült, nem részesültek szervezett képzésben, ami a hátrányos helyzetű gyermekek oktatását és a roma kultúrát illeti. Például sok tanító haragszik, amiért egyik-másik szülő hazudik. 

Pedig az, ami a mi kultúránkban hazugság, az ő kultúrájukban udvariasság: azt mondani, amit elvárnak tőlük. Megtörténhet, hogy abban a pillanatban szentül meg van győződve, hogy igazat mond, amikor azt állítja, hogy jövő héten iskolába fog járni a gyereke, mert abban a keretrendszerben igazat ad a beszélgető félnek, azután pedig egy másikban elmegy a gyerekkel együtt pénzt keresni. Mert a betevő falat és a család felülírja a korábbi ígéretet, és nem is érti, hogy ezzel mi a probléma.

Egyetlen tanító van, aki délutáni oktatóként részt vett azokon a képzéseken, amit Kacsó András aligazgató idején szerveztek roma kultúra témakörben. Ezen kívül a Caritas szervezett előadást.

A megyei tanfelügyelőséget és az Apáczai Csere János pedagógusok házát kerestük meg, hogy vannak-e ilyen irányú képzések magyar nyelven. Az Apáczai rendszeresen szervez hátrányos helyzetű és speciális nevelési igényű gyermekek oktatása témában képzéseket. Idén kimondottan roma tematikájú is lesz, ám ezek a képzések fizetősek, körülbelül 300 lejbe kerülnek. Iskolai és egészségügyi mediátor képzés is indul, ide 2000 lej a belépő, derült ki. 

A polgármester nem tud a körzetesítésről,

így beszámolni sem róla, állítja a beszélgetésünkkor. Viszont nagy energiákat fektetett abba, hogy a roma közösség élete, és elsősorban a roma-magyar együttélés jobbá váljon. De nem akarja kisajátítani az érdemeket. 

Ő az infrastruktúra megteremtésében tud segédkezni: bevezették az ivóvizet a Gátmegett telepre, most az aszfalt és a szennyvíz elvezetése van tervben. Nagy Attila azt mondja, egyre többen tartják be az építkezési szabályokat, jogtiszta telekre építenek, és adót fizetnek a romák közül is, habár még mindig sok az adótartozás arról az oldalról. A roma-magyar együttélést a polgárőrség bevezetése és a mozgóárusok betiltása, valamint a lakhatási feltételek szigorúbb betartása is elősegítette: az költözhet Zetelakára, akinek nincs máshol adótartozása, és akinek megvannak a törvény által megszabott lakhatási feltételei.

Elsősorban ő karolta fel a Caritas munkáját, esetünkben a délutáni foglalkozást. Ez pályázati programból indult, majd a pályázat lejártával megkérdezte az iskola vezetőségét, hogy van-e eredménye, vagy szüntessék be. 

– Jaj, nehogy beszüntessék, mert nagyon jó!

– hangzott a válasz. A tanítók is arról számolnak be, hogy a Caritasszal nagyon jó az együttműködés, és ez kölcsönös, a civil szervezet részéről is pozitív a visszajelzés. Közösen tanítottak meg gyerekeket írni-olvasni, az iskolai tanítók örülnek, hogy segítségük van. És még jobb lenne, ha többen járnának ide, mondják.

A helyszín azonban nem ideális, nagyon nedvesek a falak, párás a levegő, tíz perc után ki kell jönnöm, mert nem kapok levegőt. Párátlanító készülékekkel próbálják megoldani a helyzetet. Később veszem észre, hogy a mosdó az egyik tanulószobában van elkülönítve, amit raktárnak is használnak. A polgármester állítólag próbálta többször elköltöztetni a központot, mert ő is látja, hogy nem egészséges, de több szempontból sem egyszerű, a lakosság határozott ellenállása miatt. Fontos lenne, hogy központi helyiséget találjanak, a bezárt alszegi iskola épülete meg is felelt volna, vagy a központban található iskolák, de nem egyeztek bele az érintettek.

Ennek ellenére a délutáni foglalkozásra mindig túljelentkezés van. A törvény előírja, hogy milyen prioritási sorrendben kell felvenni a gyerekeket, mutatja Kelemen Boróka a dokumentumot. Két teljes munkaidős és egy félnormás alkalmazott dolgozik itt. Tókos Norbert vezeti a foglalkozásokat, Varga Kinga Noémi a pszichológus és Kelemen Boróka a szociális munkás.

Boróka többek között a családlátogatásokat szervezi, a kapcsolattartásért felel. Norbi és Noémi reggel 8 és 16 óra között vannak a helyszínen, ami a P. Boros Fortunát iskola főépülete mellett, a könyvtár alagsorában található. 

Délelőtt papírmunka és felkészülés zajlik a délutáni foglalkozásokra, 12 után érkeznek a gyerekek. Ebéd, házi feladat megoldása és egyéni foglalkozások a program minden délután. Kivéve pénteket, akkor Superar kórus is van. Ez egy szocio-muzikális program, amely közösséget fejleszt, szórakoztat, sikerélményt nyújt, és közben a szabálykövető képességeket fejleszti, mondja Norbi.

De mik az eredmények?

2017 óta épp nyolc év telt el, most végzett az első évfolyam, akikkel első osztálytól együtt dolgoztak. Míg 2023-ban a diákok 29 százaléka, 2024-ben 28 százaléka, 2025-ben már csak 18 százaléka ért el ötös alatti átlagot. Tehát az alacsonyabb jegyek emelkedtek, és a képességfelmérőn elért átlagok is javuló tendenciát mutattak némely tantárgyakból. Míg 2017-18-ban 8 iskolaelhagyót számoltak, közülük 6 romát, a 2023-24-es tanévben már csak 4-en morzsolódtak le, igaz, mindannyian romák.

Úgyhogy a stratégia az érintettek beszámolói és a rendelkezésünkre álló számok alapján működik. Most nem mennék bele abba mélyebben, hogy kergettek a sírásba a hatóságok az adatokkal. Röviden: képként, értelmezés nélkül, rövidítésekkel, miniatűr méretben jöttek a táblázatok. Igazából a 2. és 4. osztályos országos felmérők eredményei lehetnének relevánsak, de azokról sem az iskola, sem a tanfelügyelőség nem tárol adatokat. A tanfelügyelőség éves jelentéseiben pedig minden évben más szempontok vannak, ami az összehasonlítást nem teszi lehetővé. A 2021-ben tárgyalt buszokat a gyermekek 2023-as nyolcadikos eredményével sajnos nem lehet összevetni.

Boldogan éltek, míg

A Hargita megyei romák helyzetét nem nagyon segíti, hogy a nemrég elhunyt roma szakos tanfelügyelő, Kari Attila helyére egy félnormában dolgozó volt polgármester, Izsák-Székely Lóránd került, és napi 4 órában, bármilyen jószándékú legyen is, nem tudja megváltani a világot.

Amit még Zetelakán tenni lehetne, az a roma kultúra értékeinek megismertetése, népszerűsítése, hogy ne asszimiláció, azaz beolvadás történjen, hanem inklúzió. Ezáltal a romák is felvállalhatnák az identitásukat, a pedagógusok pedig jobban megértenék, hogy miért viselkednek a roma gyermekek másként, mint a társaik.

Kutatásaim során többször felmerült, hogy az iskolai lemorzsolódás ellen hatékonynak bizonyult más településeken az iskolai mediátor alkalmazása. Jelenleg van is mediátorképzés a roma párt szervezésében – tájékoztatott a megyei roma tanfelügyelő. A zetelaki helyzet igazából más települések által is megvalósítható, különösen városon, de községekben is. Ott, ahol a Caritasnak, Máltainak vagy más civil szervezetnek vannak romákat is érintő programjai, csak az oktatási körzeteket kell újrarajzolni, hogy megszüntessék a szegregációt és a felzárkóztatás is elkezdődjön.

Az az érzésem, hogy a zetelaki mese szereplői kicsit mind félnek.

De nincs, amitől. Csehországban már több helyen is sikerrel is alkalmazták a szegregáció felszámolására ezt a módszert, adatokkal is alá lehet már alaposan támasztani az előrehaladást. 

Az ő tapasztalatuk mutatja, hogy három tényező szükséges ahhoz, hogy a szegregációt sikerüljön felszámolni. Az egyik a politikai akarat, a másik az oktatási körzetek átszabása úgy, hogy ne tudjon kialakulni a szegregáció, és a harmadik, a civil szervezetek közösségépítő, felzárkóztató munkája. Ezek mind megvannak Zetelakán, már csak a finomhangolások szükségesek, hogy a Superar kórussal együtt énekeljék: „Lekapcsolom a villanyt a fejemben, / Mécsest gyújtok a szívemben, fényeljen! /Ha a világ botránkozik énrajtam,/ Akkor tudom jófelé visz az utam”. 

A képeket Pál Edit Éva készítette, és Tóth Helga szerkesztette.

A cikk elkészítése során a cseh Okraj.cz és az olasz SlowNews portállal működtünk együtt.

A cikk elkészítését a Journalismfund Europe és a Transitions megoldásfókuszú programja támogatta.

The post Zetelakán legyőzték a szegregáció sárkányt appeared first on Átlátszó Erdély.

– Ki bizony. Mert mi jut eszedbe Tordáról? Hogy szürke, lepattant, és reménytelenül szegény. Hogy se vége, se hossza. A szomszéd városban kezdődik, s valahol a Feleki-tetőn ér véget. Hogy itt még az E60-as európai út is ócska szekérútnak tűnik. (Hol nem?) – érvelt.

Akár Kolozsvár, akár Marosvásárhely fele tartasz, alig lehet átdöcögni a tömbháznegyedeket elválasztó sugárúton, mely kamionoktól, buszoktól és a köztük átbandukoló ‘se hall, se lát’ gyalogosoktól hemzseg. 

Egyetemista koromban akár egy órába is beletelt, amíg Aranyosgyéresen és Tordán átcammogtunk. Olyan lassan haladtunk, hogy meg se kellett volna állni, hogy egy-egy útkereszteződésnél feltankoljunk pohárkészletből, kristályvázából a bezárt üveggyár emlékére. 

De nem volt pénzünk ilyesmire. 

Úgyhogy csak azt szívtuk, amit a kamionsor és a helyi cementgyár grátisz a város rendelkezésére bocsátott.

Na ez a Torda tűnt el, hogy helyet adjon egy másik városnak. Ami persze, továbbra sem tökéletes, de 2018-ban a fenntartható mobilitási stratégiájával megnyert egy európai díjat, és elkezdett kimászni a kísértetváros kategóriából. 

Viszonylag gyakran járok a vidéken: családi okokból Aranyosgyéres környékén és Kolozsváron évente többször megjelenünk autóval, így volt alkalmam megfigyelni a település forgalmának fejlődését. Annál is inkább, hogy pár évvel ezelőtt az udvarhelyi elit Tordát hozta fel példaként arra, hogy lehet sok uniós pénz bevonzásával a várost megújítani. Aztán most árulta el a tordai tervet készítő Radu Andronic városfejlesztő, hogy számos erdélyi kisváros, köztük Székelyudvarhely és Gyergyószentmiklós mobilitási tervéhez is köze van. 

Torda elindult egy olyan irányba, amelyből talán tanulhatnak más kis- és nagyvárosok is – állítja a megoldásfókuszú újságíró, aki szerint ez a téma. Lássuk, mit talált négy nap alatt a városban, és négy hónap alatt, míg a fenntartható városfejlesztési stratégia után kutakodott. Mi tette lehetővé, hogy kicserélődjön ez a koszos, zsúfolt, a szocializmus erőltetett iparosításának romjaitól nyögő város?

Úgyhogy ebben a cikkben azt fogjuk megvizsgálni, hogy

1. hogyan tűnt el Tordáról a forgalmi dugó, miután megépült a várost elkerülő út, amely a tranzitforgalmat az autópályához és a gyorsforgalmi úthoz vezeti.
2. hogyan léptették életbe a fenntartható várostervezési stratégiát, amellyel 2018-ban megnyerték az Európai Bizottság fődíját, és elektromosra cserélték az autóbuszflottát az országban elsőként.
3. hogyan újítottak fel 316-ból 260 utcát, kerékpárutakat, járdákat, és közlekedési csomópontokat.
4. mire számítson az, akinek a városában elindul egy ilyen mobilitási stratégia megvalósítása. Annyit előre elárulok, hogy szedjen T-vitamint, – té mint türelem –, mert hosszú lesz, és nem minden döntéssel fog egyetérteni. Na meg vegyen kényelmes cipőt. 

Reggel 7 óra 45 perc 

Torda bejáratánál, a Solaris pláza környékén egy piros busz, a híres piros busz fogad. A 13-as annak a flottának a tagja, amelyet Románia első, teljesen elektromos városi buszflottájaként tart számon a helyi településmarketing és -történetírás. 

Arra számítok, hogy esetleg már itt lesz egy kisebb dugó az Aranyosgyéresről Tordára iskolába, munkába igyekvők jóvoltából, de csalódnom kell.

Torda egy hosszú város, nagyjából 10 kilométer egyik várostáblától a másikig. Mintegy 1,5 kilométert haladok tovább az Aranyospolyán nevű városrészig, ahol végre némi mozgás látható: iskolába kísérik a szülők a gyerekeiket. Ez az iskola jelenleg a Colegiul Tehnic (Műszaki Szakközépiskola) nevet viseli, korábban aranyospolyáni népművészeti iskola volt, amely valószínűleg intézményösszevonások áldozata lett. 

A pink pongyola és az integető rendőr

Az iskola előtt két érdekes dolog figyelhető meg: az egyik a rózsaszín pongyola, melynek említése okán sok kritikus olvasó az újságíró pongyola stílusára fog asszociálni. De nem lehet szótlanul elmenni azon meglepő divatjelenség mellett, hogy az édesanyák a reggeli hűvös ellen védekezve tömegesen viselik az utcán a rózsaszín pongyolát annak minden árnyalatában, némelyek pöttyös változatban. 

A másik, témánk szempontjából sokkal fontosabb jelenség, a helyi rendőr jelenléte. Mint később egy buszsofőr felhívja rá a figyelmet, a városban az oktatási intézmények előtt helyi rendőrök vigyáznak arra, hogy a gyerekek biztonságosan elérjenek az iskolába. 

Képünkön épp gyalogosan átkelőket láthatunk – egyikük a jellegzetes pink pongyolában – , akik számára egy helyi rendőr leállítja az E60-as úton a forgalmat. 

Miért ideges a buszsofőr? 

A buszsofőr egyébként, mióta megváltozott a forgalmi rend, és a tordatúri bekötőút létrejött, már csak két dolog miatt ideges. – Én falun nőttem fel, három kilométert gyalogoltunk hidegben, sárban az iskoláig, édesanyám egyszer se kísért el még csak kézenfogva se, az iskola előtt megmostuk a cipőnket, és mentünk tanulni. A mai gyermekeknek nem tud kialakulni a felelősségérzetük, el vannak kényeztetve. 

Szerinte teljesen biztonságos mind busszal, mind gyalogosan közlekedni a gyermekek számára is a városban. Azokat még megérti, akik reggel korán, hatra mennek dolgozni, és autóval viszik a gyermekeket az óvodába, de másokat nem. 

A másik dolog, amiért ideges, és ami tényleg balesetveszélyes, hogy az emberek rá vannak tapadva a mobilra, így mennek át a gyalogátjárókon, így szállnak fel a buszra is. – Sokszor legszívesebben megszólítanám őket, hogy húzd ki a fejed a mobilból, legalább, amíg felülsz a buszra, utána visszabújhatsz – dohog.

A mikróban van a végállomás

Aranyospolyántól, mely korábban különálló falu volt, egyenesen a Kauflandig hajtok. Itt kezdődik a városi munkásosztály hálószobája. 

A Keresztesmezőnek, majd egy, a magyarok által megölt mártír pópáról Oprișani-nak nevezett egykori falu határában épült fel Torda négy mikrorajonja, melyek a fantáziadús Micro I, Micro II, Micro III és Micro IV nevet viselik. (A mikrorajon egy központilag irányított multifunkcionális lakónegyed utópiája. Úgy tűnik, napjaink kihívása, hogy ezeket a mikrorajonokat összeboronáljuk, azaz közlekedés és térhasználat szempontjából kompatibilissé tegyük a történelmi és kertvárosi városrészekkel). 

A cikkünk szempontjából fontos, hogy a Micro III szélén, a Hațegului és a Victoriei utcák kereszteződésében, pont a bevásárlóközponttal szemben, van a kilenc buszjáratból hétnek a végállomása. 

Itt sokszor akár 6-7 busz is sorakozik reggel és kora délután, mert az iskolabuszok is innen indulnak. Állítólag a buszon is lehet, de előző nap nem sikerült kártyával, csak sms-ben fizetni, úgyhogy ezúttal a pékségben veszek buszjegyet. 

Nyolc lejbe kerül két utazás, egy-egy utazás időtartama legtöbb egy óra lehet, ami nagyjából egy teljes városi kört ölel fel az egyik leghosszabb, 10-es járaton. Tehát egy jeggyel el lehet vinni a gyereket az oviba, majd onnan el lehet menni dolgozni vagy a piacra, de akár haza is. 

De most inkább nem szállok buszra, mert el akarom érni 8 óra előtt Torda két legzsúfoltabb közlekedési csomópontját, és útközben meg akarom figyelni a forgalmat. 

Keskeny a kerékpárút, de van

Az egyik csomópont az ipari zónát bekötő út és az E60-as találkozásánál van, a Dedeman-Auchan előtti körforgalomban. A helyi ellenzék szerint a bicikliút beszuszakolása miatt a kocsiút beszűkült, nem tudnak rendesen elhaladni a kamionok, rendszeresen torlódás alakul ki. Ráadásul az sem segít, hogy a körforgalom elején és végén is jelzőlámpa van. 

Általában az ellenzékkel tartok, de a személyes tapasztalatom az, hogy nem sikerült torlódást megfigyelni szeptember végén vasárnap délutántól szerda délig. A jelzőlámpák egyszer sem működtek. 

A körforgalomba beérkező kerékpárút igen keskeny: Vilija kolléganőm szerint, aki Litvániából érkezett ide, hogy megtekintse a tordai csodát, náluk nem engedélyeznének kétirányú kerékpárforgalmat ilyen keskeny kijelölt úton. Hát lehet, hogy nálunk sem engedélyezték, csak ott van, gondolom magamban.

A körforgalomban is csak a farkas szívat

Torlódás hiányában tehát innen tovább suhanok a következő körforgalomba. Azt kell tudni, hogy ez az a két körforgalom, ahová, bárhonnan jössz és bárhová tartasz, meg szokás érkezni Tordára. Akár az E60-asról, akár az A3-asról jössz le, akár az ipari zónából térsz a város fele, akár Fehér megyéből, akár a Jára mentéről jössz, ide fogsz megérkezni. Ráadásul ez, a Római téri körforgalom köti össze a régi várost is az újjal.

Korábban hosszú percekig kellett várakozni, míg az ember be, majd kihajthatott, főleg a nagyobbik körforgalomnál. Volt, hogy még egy rövid imát is elmormoltam, hogy egy BMW-s sofőr se jöjjön belém. De most, – abban az órában, amikor otthon, a kétharmad ekkora Udvarhelyen, három helyi rendőr irányítja a központban a forgalmat –, itt sehonnan sem jönnek autók, néhány buszt látni csak, és egy eltévedt gyalogost. 

Legalább van időnk megcsodálni Románia egyik legszebb ipari emlékművét, a régi sörgyárat, amelyben jelenleg a Rațiu család birtokában levő Tudománygyár nevű múzeum és gyermekfoglalkoztató központ működik. A tér közepén jóízűen szopizzák a legendás római bébik a farkasmama tejét, és itt látható az óriási román zászló is, mely emlékeztet arra, hogy melyik országban vagyunk éppen. Mert, ha a forgalmat és a felújított központot nézzük, akkor némi túlzással azt is hihetnénk, hogy külföldön.

Van téma, vagy nincs téma?

Itt vár rám, a farkasmama mögött Sipi kollégám, aki drónjával kétségbeesetten keresi a forgalmi dugót, és amikor gyalog átvágok a körforgalmon, hogy köszönjek neki, egyszerre mondjuk: ő azt, hogy nincs téma, én azt, hogy van téma. Ez a különbség a tényfeltárás és a megoldás fókuszú újságírás között. 

Az egész városból eltűntek a dugók, még a Mihai Viteazul főgimnázium környékéről is, ahol a tranzitforgalmat elkerülő út található Kolozsvár irányába, és a télen még 20 percet álltam… Egészen a város másik végéig megyek, de sehol semmi. Uncsi. 

Radu Andronic, a városfejlesztési stratégia tervezője szerint a tordai forgalom mintegy 30, a polgármester érzékelése alapján azonban akár 90 százalékát is a tranzitforgalom jelentette. Egyből érződött a hatása annak, hogy július végén az autópályát és a kolozsvári gyorsforgalmi utat egy terelőúttal összekötötték a városon kívül. – Torda most már fellélegezhet – fogalmazott a polgármester. 

A tervező elmondta, hogy a fenntartható közlekedési stratégia megvalósítása létfontosságú, de nem elég: terelőutakra is szükség van. Ha az országos úthálózatot nem úgy alakítják, hogy a 30 százaléknyi áthaladó forgalom ne a településen menjen keresztül, akkor nem lesz olyan látványos a változás, mint Torda esetében. 

Már csak az akku meg a fűtés bűzlik

A Kolozsvári út végén, a várostábla szomszédságában két 10-es busz vár sorára. A buszsofőrök jóízűen tízóraiznak.

Egyikük a faüléses buszokat is vezette annak idején Tordán, a másikuk tizenöt éve van a pályán. Egyetértenek abban, hogy az e-buszok üzembe helyezése óta sokkal jobbak lettek a munkakörülményeik. A tordatúri bekötőút óta pedig mérföldekkel lazább az életük. Az akkumulátorok jelentenek csak problémát, mert az 5 éves garanciaidő lejárta után kezdenek elromlani. Sokba kerül a cseréjük, ezt később még a polgármester is elismeri. 

Lucian Vălean sofőrnek még van ideje indulásig. Még két kört kell megtennie, a 10-es busz a Kauflandtól a város tábláig jár, ami oda-vissza egy 14 km-es útszakasz, ehhez 30 százalékos töltöttségre van nagyjából szüksége. Attól is függ persze, hogy mekkora a forgalom, mennyi az utas, mennyire van hideg odakint, de a biztonság kedvéért minden második kör után beállnak gyorstölteni. Amíg a La Salina borpince mögötti utcácskában található gyorstöltőállomáson tölti a járművet, kollégája áll be egy másik busszal, mert a járatoknak hétköznap 10, hétvégente 15 percenként indulniuk kell. 

Ezen kívül a város több stratégiai pontján van busztöltő-állomás. A Micro III-nál és a nemrég átadott, Park and Ride névre hallgató intermodális buszállomáson is, ahol garázs, műhely és a cég székhelye van – a szintén új stadion szomszédságában.

Az intermodális buszállomás

esetünkben azt jelenti, hogy itt szállnak le a buszról azok, akik a szomszédos településekről jönnek, és itt szállnak át a városi járatokra, tehát ez a helyközi és helyi érdekeltségű járatok csomópontja. 

– Jobb lett volna, ha egyszer megjavítják az utat, s utána állnak az elektromos buszok munkába, de nem így alakult. Korábban tíz évig a STP Alba Iulia nevű cég működtette a városi tömegközlekedést, nem volt se fűtés se légkondi rajtuk, kívül-belül büdösek voltak. Most sokkal jobb – állítja Lucian. Azt már a helyi sajtóból tudom meg, hogy 200 ezer euró tartozás miatt pereli a cég a várost, amely azóta néhány millióra rúg.

– Már csak a fizetés lehetne nagyobb, ami 4500 lej havonta plusz bónusz, ha túlóra van, mondja a sofőr.

A vármegyeházán az a király

Innen a központba tartok, és valószínűleg a tilosban parkolok a piac mögött, ahol mindenki más is, de már sietnem kell a polgármesteri hivatalba. Elérkeztünk így szeptember végére a nyár csúcspontjához: kéthavi levelezés, telefonálás és próbálkozás után a polgármesteri hivatal sajtóirodájánál, különféle politikusoknál, végre sikerült egyenesen a polgármestertől időpontot szerezni. 

Hát, meg is van a teljes hivatali személyzet illetődve, feszült csend fogad, amikor eláruljuk, hogy újságírók vagyunk. Végül kapunk kitűzőt, felkísérnek az egykori vármegyeház emeletére, melyet 1886. február 13-án, a vármegyei árvaalap javára rendezett táncmulatsággal avattak fel az egykori Szénapiac téren. Most 1918. december 1. vagy Egyházfalva utca néven ismeri fel a telefonkészülékem. 

Egy híddal kezdődött az egész

„Csupán” 20 percet várunk a polgármesterre, aki nem szeretné, hogy fotót készítsünk az irodáról, mert rehabilitálják az épületet, most cserélték ki s még függöny sincs az ablakon. 

– Egy híddal kezdődött az egész, miután átvette a várost. Az autópálya feljáróként szolgáló 62 éves Aranyos-híd az összeomlás szélén volt, és annak ellenére, hogy minden híd állami vagyon, ez valahogy a város tulajdonában állt. Ezt minisztériumi közbenjárással sikerült orvosolni, és pénzt szerezni rá, a híd javítása elindult. 

Ugyanekkor, még az előző munkahelyén, az Aranyos Vízügyi Társaság élén pályázott 180 millió euró plusz áfát a város vízhálózatának felújítására. És mivel akkoriban alig 8 millió lej volt a város költségvetésében beruházásra, ami egy 1,5 kilométeres útszakaszra lett volna elég, kellett keresni külső segítséget, hogy legyen mivel betömni a gödröket, mondja. Ehhez képest most 100 millió lej a saját költségvetése Tordának, amire rájön még 587 millió lej uniós finanszírozás – dicsekszik. 

Ez a szám úgy jött össze, hogy sikerült találnia egy tervezőt, aki értett a fenntartható mobilitási stratégiához. A stratégia el is készült, és 2018-ban megnyerték vele az Európai Bizottság SUMP-fődíját olyan városok előtt, mint Manchester és Milánó. Ekkoriban még nem volt pénz a megvalósításra, de ez a stratégia feltétele volt annak, hogy később 32 millió eurót vonzzanak be az infrastruktúra megújítására és teljes átalakítására. A díj nagy lendületet és legitimitást adott annak, hogy a népszerűtlen intézkedéseket is elvégezzék. 

Mert itt ez a nagy kérdés,

hogy miképpen viszik át a városlakókon a parkolóhelyek megszüntetését, a parkolójegyek drágítását, az útlezárások okozta kellemetlenségeket, és egyéb népszerűtlen intézkedéseket. A tervet készítő Radu Andronic szerint Torda akkoriban annyira reménytelen eset volt, hogy a lakosok bárminek örültek, ami pénzt hozott a városba. 32 millió euró pedig akkor nagyjából az éves teljes költségvetésnek felelt meg. 

A polgármester azt mondja, nagyon nehéz volt ez az időszak. Előbb ástak a csövek cseréje, azután az útjavítás miatt. 41 építőtelep volt a városban, csak az ipari zónába vezető 1989. december 22. utca volt adott ponton használható a fő artériák közül. Az összesen 316 városi utcából 262-et felújítottak.

Szenvedtek, panaszkodtak, de most örülnek a jó utaknak az emberek – mondja, és bármit kérdezünk, a válasz mellett vagy helyett felsorol még vagy 15 egyéb megvalósítást és tervet. Például turisztikai zónává akarja nyilvánítani Tordát, ami további sebességcsökkentő intézkedésekkel jár, egész 15 km/óráig. A sóbányát bővítik a József tárna megnyitásával, de most is nagyon látogatott, a 444 millió követővel rendelkező MrBeast influenszer videója is felfuttatta a nyáron. Sós és édesvízi aquaparkot létesítene, megújulóban a kórház, a színház, az sportcsarnok, az összes oktatási intézmény – jut eszembe hirtelen néhány ötlete és megvalósítása.

De hogyan történt a változás?

A mobilitási projekt keretében kiválasztottak négy úgynevezett közlekedési vagy mobilitási folyosót, ezek a város fő közlekedési artériái. A buszjáratok és kerékpárutak elhelyezkedése alapján ez a Micro lakótelepek (kelet), az ipari zóna, a történelmi városközpont és az attól északra levő Újtorda (nyugat) városrész. Ezen útvonalak mentén a 32 millió euróból létrehozták a buszjáratokat a 22 darabos elektromos buszflottával, a kerékpárutakat, a menetjegy- és forgalomkezelő rendszert, a töltőállomásokat, a közösségi kerékpármegosztó rendszert, valamint az intermodális buszpályaudvart. 

A kerékpármegosztó rendszer a lakosok nagy bánatára még nem működik, legalábbis egy, a buszmegállóban ücsörgő férfi erre panaszkodik: az édesanyját látogatja a busszal rendszeresen, de sokkal szívesebben kerékpározna, nem lenne baja a forgalommal. 

A polgármester kérdésünkre, hogy miért késik a projekt befejezése, – évekig zavarta a tordaiakat a felfordulás – nem válaszol. Csak annyit mond, hogy két korridor kész van, át van adva, a másik kettő év végéig megvalósul. Jelenleg 320 kerékpárt raktároznak és visznek ki a már átadott tárolókhoz, amikor mind a négy korridort átvételezik. Ezek használata az első hónapokban ingyenes lesz, míg a lakosság megszokja.

A tervező szerint a legtöbb késés az EU-s beruházások esetében az utóbbi években a járvány és a háború okozta áremelkedéseknek, közbeszerzéseken való óvásoknak köszönhető, és a legfőbb tanulság ebből az, hogy mindig több időt kell szánni a megvalósításra, mint azt az elején optimálisnak hisszük.

Cristian Matei a kivitelezési hiányosságok – késés, minőség – okaként azt jelölte meg, hogy egyetlen kivitelező jelentkezett, muszáj volt elfogadni az ajánlatát, és sajnos nem volt jó a projektmenedzsmentje a cégnek. 

Sose lesz vége?

Ezen kívül tervben van még 9 szárazföldi és 2 vízi korridor létesítése, azaz az Aranyos folyó mentén bicikliutat és sétányt terveznek. Minden korridor újabb buszok beszerzését vonhatja maga után, összesen 35-tel számol a városvezető. Ez már meg van hirdetve az EU hivatalos lapjában. 

A rossz nyelvek szerint – sajnos nem emlékszem, hogy komment, ellenzéki politikus vagy az újság írja – így akarja a polgármester pótolni a korábbi, elhibázott vásárlás miatt elromlott buszokat. 

A másik terv pedig az, hogy a 20,4 millió lejes, idén áprilisban átadott Park and Ride nevű intermodális állomást, parkolót megtöltsék élettel. Létrehoztak egy Transar nevű fejlesztési társulást 7 községgel, mint például Szentmihály, Harasztos, Várfalva, Tordatúr, Szind és Magyarpeterd, közösen fognak újabb 35 elektromost vásárolni és működtetni a települések között. A községekből ide érkeznének a városba az utasok, és mivel végállomás is, itt szállhatnának át a városi járatokra vagy kerékpárra. Ennek az a lényege, hogy a közeli önkormányzatok közötti közlekedést könnyítse, és egyben a Transport Urban Public (TUP) nevű helyi közlekedési vállalatot nyereségesebbé tegye. 

Tricks and tips

Próbálunk valami használható tippet kihúzni még a városvezetőből, de csak ilyen politikai lózungokat sikerül: elszántsággal, vízióval, kitartással. Bár abban igaza van, hogy ezek híján nem sikerülne. 

További kísérleteink nyomán elárulja, hogy szigorúan eredménycentrikus a polgármesteri hivatalban. „Uralkodása” kilenc éve alatt szinte teljesen kicserélődött a gárda, mert akik a régi rendszerben nem dolgoztak, azok nem bírták a hajtást és elmentek. Jelenleg csak kiváló szakemberekkel dolgozik együtt, sikerült szert tennie egy szakképzett főépítészre is, ami országos szinten hiánycikk. 

Itt meg kell jegyeznünk, hogy Torda a nem megyeszékhely városok közül első az európai uniós alapok lehívásában, 300 millió eurónál tart. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy az uniós pályázatokkal foglalkozó osztályt két főről 19 főre bővítette – mondja. 

Voltak nehéz esetek, például létre kellett hozni egy önkormányzati tulajdonú közszállítási vállalatot. Akkoriban az önkormányzatnak csak egy ilyen vállalata lehetett, ezért a már meglévő vállalatukat részben priváttá kellett tenniük. Azóta ez a törvény megváltozott, de mindig vannak ilyen, előre nem látható időveszteséget okozó faktorok.

A másik okosnak tűnő tipp a kérdezés egy olyan világban, amelyben mindenki okosabbnak hiszi magát a használati utasításnál. Amikor el kellett indítani a közbeszerzési pályázatot a buszokra, mivel ők voltak az elsők az országban, elküldte a közbeszerzésekkel foglalkozó csapatát a bukaresti CNSC-hez, a fellebbezésekért felelős országos intézményhez, hogy tanulják meg, mi az elektromos buszok beszerzésének a törvényes folyamata. 

Nem minden fényes, ami annak látszik

Cristian Octavian Matei érdekes személyiség. 2016 óta Torda polgármestere, 2019-ben a PSD kizárta soraiból, jelenleg PNL-színekben működik. Irodájában festmény Torda nevezetességeivel, Dávid Ferenc unitárius püspököt is felismerem. Itt kiáltották ki a világon elsőként 1568-ban a vallásszabadságot.

Matei még a múlt rendszer ‘80-as éveiben végzett informatika szakon, több állami vállalatnál dolgozott a múlt rendszerben, és az újban is. Főleg vezetőként. 2000-től önkormányzati képviselő. Az állami vezetői mandátumok között saját családi vállalkozásaikat – felesége legtöbbnél az adminisztrátor – építette. 

Az egyik vállalkozás előbb lohn-rendszerű textiltermékekkel foglalkozott, majd cégeknek segített tanácsadóként európai uniós finanszírozást szerezni, állítja a hivatalos önéletrajzában, de cége a Listafirme adatbázis alapján sosem foglalkozott ilyesmivel. Többek között autókereskedő és ingatlanos cégek adminisztrátora jelenleg a felesége, ezekben valaha volt társtulajdonos a polgármester is. 

– Szerintem csinál itt a városban butaságokat, de nem buta, nagyon okos ember, inkább ravasznak mondanám és egy kicsit autokratikusnak – állítja róla az egyik ellenzéki helyi politikus.

Több Facebook-bejegyzés alatt olvasni a kommentekben, hogy a városlakók nepotizmussal, a barátok, ismerősök álláshoz vagy megbízáshoz juttatásával vádolják. Ez alól az ANI sem kivétel, amely épp október 7-én vádolta meg sokadjára érdekkonfliktussal: a saját ügyvédjét bízta meg azzal, hogy a polgármesteri hivatal ügyeit képviselje. Érdekesség, hogy a városi közszállítási vállalat igazgatója épp ott volt a szállításért felelős igazgató korábban, ahol a polgármester igazgató: az APÁ-nál, azaz az Arieșul vízügyi társaságnál.

Az arrogancia sem áll távol tőle, róják fel a helyi politikusok: nem nagyon osztja meg a tanácsosokkal az adatokat. Olyanokat válaszol nekik, hogy csak érdekes kérdésekre hajlandó felelni, olvasható a helyi lapokban.

Beszélgetésünkből kitűnik, hogy több fontos országos politikushoz is bejárása van.

Jegyeket, bérleteket!

A közszállítási vállalat nyeresége csekély, 4,4 százalékos profittal dolgozik (az előző 7 százalékossal dolgozott). Ennek oka amellett, hogy a diákok és 65 év fölötti nyugdíjasok, fogyatékosok stb. ingyenesen utazhatnak, és a fenntartási, javítási költségei az autóbuszoknak magasak, mondja a polgármester. A környező településekkel való társulás ezt a nyereségcsökkenést hivatott pótolni. Nagyjából 3000 felhasználója van a közszállítási vállalatnak, ebből tapasztalataim szerint jelentős arányban diákok és nyugdíjasok az utasok. A teljes árú, nem névre szóló havi bérlet 115 lejbe kerül, a névre szóló 105-be. Vannak teljes hetet és csak a hétköznapokat lefedő bérletek. 

A tordai rendszer hátránya, hogy bár ingyenes, minden hónapban meg kell újítani a bérleteket. Ezt egy kártyával ki lehetne váltani, mint például Temesváron, állítja Tudor Măcicășan városfejlesztő szakember, aki a szomszédos Aranyosgyéres stratégiáját készítette el. Elmondja, az lenne az ideális, ha a kerékpármegosztó rendszer is ugyanazzal a bérlettel működne, mert sorbanállás és fölösleges bürokrácia nélkül egyből lenne pár ezer potenciális kliense.

A polgármesterrel való beszélgetést követően pihenésképp a központi piacon lézengek. Az Aranyos völgye gazdag zöldségtermő vidék, rengeteg magyar gazdasszony árul itt. Hosszasan várakozom, hogy egy idősebb házaspár válogasson az egyik árusnál, és megkérdezzem a helyi magyarság véleményét is, de amikor a forgalmi változásokról kérdezem, a pár hölgy tagja egy annyival leráz: Nem szeretem és kész. A románok sokkal segítőkészebbek, jelenteném ki, de egy magyar árus a közeli boltban megmenti a helyzetet. 

Parkolóhelyből elégtelen

– Én gyalog járok, nekem mindegy, hogy milyen a forgalom. A parkolóhelyek hiánya gondot okoz másoknak, azt sokat hallom. Főleg az, hogy csak a piac háta mögött lehet autóval járni, de ott sincs parkolóhely, ha valaki bevásárol például egy befőzéshez, sokat kell cipekednie.

A tömegközlekedéssel nincs gond szerinte, azt szokta használni.

Egy taxissal és egy, a Kaufland előtt parkoló férfival beszélek még, mindketten a parkolóhelyekkel elégedetlenek. A taxis szerint nincs, ahol megállni, és a helyi rendőrség lesben áll, hogy büntetéseket szabjon ki, 500 lej körüli a büntetés. Az utakat kellene még itt-túl megjavítani, és ezt leszámítva elégedett a városi közlekedéssel. 

A tordatúri kerülőútnak, amit július végén kapcsoltak be a forgalomba, abszolút érződik a hatása, de már azelőtt sem volt olyan vészes, állítja. Most is van még néhány eltévelyedett, aki megszokta, hogy Tordán keresztül kell menni, és nem a bekötőutat használja Kolozsvár irányába, de ki lehet bírni. 

Többen nem értik, hogy miért nem hagyták meg azt a parkolósávot a központban, ahogy az előző nagy felújításkor csinálták, a sétálóutca mellett, az a változat nekik jobban tetszett volna. És ha már fizetni kell a parkolásért, akkor miért nem lehet éves bérletet venni, amit ki lehet ragasztani a szélvédőre, mint Besztercén. 

A parkolással az a helyzet, hogy

az emberek szeretnék, hogy a konyhaablakból is lássák

a tömbház előtt parkoló autójukat. A lakónegyedek esetében némi kompromisszumot kell kötni, mert ha nem építesz parkolót, akkor a zöldövezetben fognak állni az autók szerteszét – mondja Radu Andronic. De a városközpontban nem szabad nagy parkolóházakat, garázsokat létrehozni, mert a sok parkolóhely vonzza a városba az autókat. Ehelyett a Park and Ride típusú, városszéli parkolókat kell alkalmazni, ahonnan tömegközlekedést használhatnak a városba utazók.

Tordán is van ilyen, de egy megkérdezett szerint sötét és szürke, elriasztja az embereket attól, hogy ott hagyják az autóikat. 

E-buszra felszállsz-e?

Ennyi munka hétfőre elég is. Szerdán utazgatom még a városban, Aranyosegerbegyről indulok reggel fél nyolckor, Gyéresen a város bedugulva, piacnap van. Tordán felüldülés közlekedni a feleakkora Gyéreshez képest. 

A Micro-nál kezdek, érvényesítem az előző nap megvásárolt jegyet.

A busz civilizált, a propagandát a lapostévé biztosítja, amelyben a tordai fejlődésről lehet híreket nézni: ezt meg azt adtak át. Az autóbuszban elvileg kamera és USB-töltő is van, ezt nem találom. 

Néhány középsulissal állok szóba, akik a Műszaki Szakközépiskola és az Emil Negruțiu Szakközépiskola diákjai. A város másik végén van mindkét tanintézmény, nagyjából 20-30 perc az út busszal odáig. Új, tiszta a jármű, szeretik, többnyire pontos is, csak délutánonként 1-kor végeznek, és nincs mivel visszajönniük. Néha zsúfolt, mert egyedül az ő iskolájuknak van csak egy iskolabusz járata (Convenție feliratúak az iskolabuszok Tordán) – mondja egyikük. 

A sóbánya fele megyünk, addig ismerem az utat, majd a diákok többsége leszáll. Legtöbben vesznek valamit a közeli boltban – cigi, energiaital is közte –, aztán végiggyalogolunk a szintén nemrég felújított Agricultorilor utcán. Mintegy 600 tanuló jár ide, tudom meg. Dugó, torlódás sehol. Egy mezőgazdasági kutatóállomás és üvegházak között visz az út, döglött ló néz ki az iskola ablakán. Csont nélkül megijedek.

A gyerekek órára mennek, én pedig visszatérek a városba. Gyalog egy ösvényen. 

Kiszállítani az autóból

A fenntartható városfejlesztéssel foglalkozó szakértők, Radu Andronic, Kézy Béla és Tudor Măcicășan mind arra hívják fel a figyelmet, hogy a lakosok igényei szerint kell az alternatív közlekedést megoldani: ha egykor végez a gyerek, egykor is kellene legyen járat, amellyel hazamehet. Valós alternatívát kell nyújtani. Ne mérnök vagy közgazdász döntse el az útvonalakat, a járatok időpontját, hanem az, aki megfigyeli az emberek viselkedését, hogy hogyan használják a teret. 

Szinte sikerült hazudni az előbb egyet azzal, hogy sehol sincs dugó. A Sfânta Maria óvoda környékén belekerültem egy dugóba. Ez a tömbházak között van valamelyik Micro-ban, egy szűk utcácskában. Egymást érik reggel az autók, amelyek a gyermekeket hozzák. A szülők ölben cipelik be még alvó csemetéiket a kocsiból. Mivel az utca keskeny és kétirányú, történnek furcsaságok. Például a forgalmat – nem – irányító helyi rendőr autójától nem lehet egyik irányba sem elhaladni. 

Az óvodáskorú gyermekek szülei hajthatatlanok, ami az autós közlekedést illeti. Vilija kolléganőmmel a piaci buszmegállónál találkozunk még előző délután egy fiatalemberrel. 

Mialatt egy olyan buszra vár, mely a tiltás ellenére is hajlandó lerobbant kerékpárjával felengedni, elmondja, hogy ő nem is számolja ki, hogy olcsóbb lenne-e busszal vinni a gyereket. Tudja, hogy nem környezetbarát, de nekik, hárman vannak a családban, négy autójuk van. Az egyikkel ő megy naponta ügynökként Erdély-szerte dolgozni. A másik családi, a harmadikkal a felesége jár munkába, és közben hozza-viszi a gyereket, a negyedikkel az anyósa. Nekik így kényelmes, így tudják megoldani. 

A kerékpárutakkal 

nem mindenki elégedett. A sajtóban megjelenik, hogy sehonnan se indulnak, és sehová se érnek. Van, ahol keskenyek, máshol zavarják az autósokat a szűkítések miatt. De azok, akiket megkérdeztem, nem panaszkodtak. A fiatalember szerint rendben vannak, de csak hétvégi kikapcsolódásra használja azokat. Nem így a bácsi, aki mindenhová biciklivel jár, nagyon örül nekik. 

A nyugdíjasok kifejezetten boldogok. Ők nem azt nézik, hogy mit lehetne másként, mint az esetenként külföldről hazatérő fiatalok, hanem emlékeznek arra, hogy milyen volt a városuk korábban. 

Egy néni piacra, orvoshoz, templomba jár a buszokkal. Egy bácsi elmondja: – A kommunista időszakban a gyárak, mint a cementgyár és a vegyipari gyár nagyon szennyezte a levegőt. Annyira szennyezett volt a levegő, hogy ha ködös időben biciklivel jöttem, mire ideértem, a ruhám csupa cement volt.

A helyi közvéleményt jelenleg nem osztja meg a tordai közlekedés, a kormány megszorító intézkedéseitől van most mindenki kiborulva, állítja két férfi a buszállomáson. 

Másnap Kolozsváron folytatom, ahol Tudor Măcicășan városfejlesztő tart előadást. Tőle és az ellenzék tagjaitól, valamint a helyi sajtóból tudom meg, hogy 

mit szúrtak el Tordán. 

Măcicășan alapvetően egyetért a tordai stratégiával, jónak tartja a díjnyertes alkotást, de van néhány dolog a megvalósításban és a priorizálásban, amivel nem tud kibékülni.

1. Buszsáv a semmibe

Például azzal, hogy létrehoztak egy külön buszsávot, de azt a kevésbé forgalmas ipari zóna fele vezető vonalon tették, ahol csak hétfőtől péntekig közlekedik a busz, nem pedig a nagyon forgalmas 10-es busz vonalán.

2. A dízel fűtés

A másik dolog, hogy az összesen 10,6 millió euróért megvásárolt 20 darab SOR EBN 9,5 és SOR EBN 11-es típusú autóbuszok fűtése gázolajjal működik. Ez egy olyan városban, ahol 8 fok az átlaghőmérséklet, és 12-ből 8 hónapig kell fűteni legalább néhány órát naponta, nem segít sokat a széndioxid kibocsátáson, állítja a szakértő. 

Az ellenzék szerint a polgármesternek javasolták a hibrid buszok vásárlását, de ő feltétlenül az ország első elektromos flottájának akart a kapitánya lenni, ezért választották ezt a megoldást. Aranyosgyéresen, ahol Măcicășan készítette a terveket, mindenesetre hibrid járművek vannak. 

Kutatásaim szerint még a hőszivattyús vagy a teljesen elektromos rendszer lett volna megoldás, de a hőszivattyús hegyvidékre nem javasolt, mert a környező levegőből vonja ki a hőt, és ha kint nagyon hideg van, akkor gyenge a teljesítmény. Az elektromos fűtés pedig nagyon eszi az akkumulátort. 

Azt ne feledjük el, hogy 2019-ben még elég bizalmatlanok voltak az emberek az elektromos járművekkel, Torda pionír volt a területen. Udvarhelyen még 2023-ban is azt várták, hogy az első fagynál leáll a rendszer, nemhogy 4 évvel korábban. A városvezetésnek nagy lebőgés lett volna, ha ez megtörténik, úgyhogy biztosra mentek. 

3. Együttműködés helyett versengés

A harmadik dolog, hogy az önkormányzatok nem gondolkodnak együtt, inkább versengés, mint együttműködés figyelhető meg. Pedig az emberek egyre kevésbé az önkormányzatok határai szerint rendezik be az életüket. Például Aranyosegerbegy Gyéres kertvárosa lassan, Lóna pedig a környék egyik legnagyobb munkaadójának számító légitámaszpontnak ad helyet. 

Aranyosgyéresről úgy mennek Tordára az emberek piacra, vásárolni, dolgozni, mintha csak a szomszéd negyedben lenne, a távolság ezt lehetővé teszi. Ráadásul Torda vasútállomása is itt található. Torda pedig Kolozsvár külvárosa, rengetegen járnak dolgozni innen a megyeközpontba. És ez a térhasználat vs. városvezetői mentalitás nem csak itt, hanem például Vajdahunyad és környékén is érzékelhető, mondja.

4. Nem teszik sínre

Ezért is furcsa, hogy a tömegközlekedés tervezésénél ezeket nem veszik figyelembe. A Kolozsvár környéki vasúti stratégia tervezésénél kifelejtették azt, hogy Tordáig, a Micro III negyed háta mögött levő ipari zónáig elektromos vasútvonal vezet, ami nagyban megkönnyítené az ingázók helyzetét.

A városok és községek között pedig fejlesztési társulást kellene létrehozni, amely a buszjáratokat működtetné. Jelen pillanatban ez anyagilag nem éri meg a községeknek. Az emberek valahogy saját autóval megoldják a közlekedést. A helyi sajtó szerint igazából gondolkodnak ezen a városvezetők, csak a Kolozs megyei tanácsnak is beleszólása van a dologba. 

5. A budira is ne!

Mint Kézy Béla nyíregyházi, szintén díjnyertes városfejlesztő az Átlátszó Airday podcastjében is elmondta, nem az autókat kell kiiktatni. Măcicășan szerint Romániában 1000 lakosra csak 380 kocsi jut, ami jóval az EU-átlag alatt van, csakhogy nem jól használjuk az autókat. Míg Nyugaton hosszabb utazásokhoz, nagybevásárlásokhoz használt fontos eszköz, mi a szomszédba is kocsival megyünk. 

6. Kreativitás történelemhamisítással

Egy tordai ismerős visz ki a Mihai Viteazul emlékparkba. A monostort, bár réginek tűnik, 2003-ban fejezték be és adták át. Kiderül, ez egy olyan 16. századi bukaresti templom tökéletes mása, amit leromobolt a kommunizmus. Nem műemlék az épület, de az obeliszk talán igen (nem sikerült megtalálni a listán, de úgy emlegeti a lakosság, köztük újságírók is), ezért történelmi, nemzeti jelentőségű védett övezet.

Mint az ismerős elmondja, ez egy stratégiai lépés: úgy kell bevonni EU-s alapokat, hogy létesítesz egy buszjáratot a semmibe. Hogy az tudjon közlekedni, meg kell javítani az utat. Nem számít, hogy 4 kilométerre van a várostól, és 26 fokos gyönyörű délutáni időben is alig vagyunk a parkban, felújították uniós alapokból ezt is. 

Van buszjárat és van út, tehát valahová kell vezessen – alapon Mihai Viteazu emlékműve mellé, akit Keresztesmezőn öltek meg Basta generális emberei, létesítettek egy parkot. Csak a sétányokat és a padokat, a fák már megvoltak – mondja az ismerős nevetve. Így folynak el szerinte fölöslegesen az EU-s pénzek. 

Nem nagy rajongója a polgármesternek, szerinte sok mindent másképp kellett volna megvalósítani, főleg a munkálatok minősége és ésszerűsége szempontjából, de azt ő is elismeri, hogy rengeteg pénzt hozott Tordára.

Ez megpendítette a város gazdaságát és perspektíváit, amelyek még a kiváló stratégiai elhelyezkedés ellenére – az A3, A10 autópályák, az E60 és autópálya csomópont mellett található – is elég borúsak voltak. 

A képeket Tóth Helga szerkesztette. A cikk dokumentációjában a litván Radio 99 FM-mel működtünk együtt.

A cikk elkészítését a Journalismfund Europe és a Transitions megoldásfókuszú programja támogatta.

The post Fényes nappal belegyalogolt az autópálya-lehajtó körforgalomba Tordán appeared first on Átlátszó Erdély.

A cikkben megszólaló hölgy személyesen is ismer olyat, akivel Udvarhelyszéken előfordult ilyesmi, de a Facebookon is látott erre figyelmeztető felhívást.

Romániában létezik digitális csalás elleni stratégia, de még a szerzői is elismerik, hogy az ország csehül áll mind a megelőzés, mind a bűnüldözés, mind a tájékoztató kampányok és az intézmények közötti koordináció területén. Mivel az eseteknek csupán 28 százalékát jelentik a hatóságoknál és csak az áldozatok 4 százaléka kapja vissza a pénzét, a megelőzésre és a tájékoztató kampányokra, a digitális műveltség terjesztésére kell fektetni a hangsúlyt – ajánlják a nagy nemzetközi szervezetek is. 

Ebben a cikkben megnézünk néhány gyakori csalásformát, amely Romániában is szedi áldozatait, és megnézzük, hogyan védekezik a digitális fejlettségéről híres Észtország a csalásokkal szemben. A balti és skandináv megoldásoknál arra is kitérünk, hogyan jelent veszélyt a digitális csalások egy speciális formája, a propaganda és a dezinformáció a demokráciára. S hogy miért kellene pár tündét telepíteni Erdélybe is, azt majd eláruljuk a végén. 

Kezdjük a romantikus szállal! Hogy kerül a bankba egy csalódott, síró nő?

Szerelem az utolsó centig

Mint a legtöbb csalás, a klasszikus romantikus csalás is az érzelmekre, szükségletekre bazíroz. 

A közösségi oldalakon egyedülálló vagy özvegy párkapcsolati viszonyt megjelölő, magányos nőket behálózza egy külföldi férfi. Vagy nő, aki férfinak adja ki magát. Igazából bárki, akár nő is lehet a chatvonal másik végén. Mindenesetre mindig tudja, mit kell mondani a rendszerint idős vagy középkorú szimpátiájának, akinek hevesen udvarol. 

Kéri, hogy az érintett tartsa titokban a kapcsolatot. Intő jel, mert tiszta szándékú udvarló nem kéri explicite, hogy titkolózzunk a családunk előtt. Nem ritkán a családja, barátai ellen hangolja az illetőt, elszigeteli a környezetétől és megingatja a bizalmát a körülötte élőkben. 

Amikor a kapcsolat odáig fejlődik, hogy a személyes találkozás lehetne a következő lépés, akkor a „férfi”, aki gyakran katonatisztnek adja ki magát, hirtelen anyagi nehézségekre panaszkodik. 

Lehet, hogy beteget jelent, a kezelési költségre kér pénzt. Vagy a gyermekét kell kimentenie valamilyen szerencsétlenségből. Vagy hozzánk akar utazni, de még nem kapta meg a fizetését, nyugdíját. 

Az addig magányos, szerelmes nő, aki visszakapta a hitét abban, hogy lehet még vonzó valaki szemében, nem akarja elveszíteni a boldog közös jövő illúzióját, ezért átutalja a szükséges pénzt. A banki dolgozók próbálják lebeszélni, de hajthatatlan, akár nagy összegű hitelt is felvesz. A pénz átutalása után az illúzió szertefoszlik, az udvarló eltűnik. 

Férfiakkal is megtörténik, de kevésbé romantikus módon, inkább a hiúságukat kihasználva. Őket inkább online videós szexre biztatják, a fizikai adottságaikat dicsérik, majd a felvételekkel zsarolni kezdik. Ufó írt erről hosszabb cikket, amikor őt is megpróbálták behálózni. 

Megszólalásig hasonló: a deepfake technológiák

A romantikus csalók ellophatják más emberek személyazonosságát – fotóit, hangját –, és a mesterséges intelligencia segítségével akár videóüzenetet is küldhetnek. A technológia fejlettsége lehetővé teszi, hogy teljesen élethű üzeneteket halljunk, lássunk ismerőseinkről, ismert influenszerekről.

Ennek a kivédésére tesztelik a DeFake vagy AntiFake nevű amerikai szoftvert, amely zajos hangjeleket épít be felvétel készítésekor a hanganyagba. Az emberi fül nem tesz különbséget, de az AI igen, és teljesen más hangot generál, mint a saját hangunk. A DeFake főleg az olyan csalások megelőzésére alkalmas, ahol „rokonok” hívják fel a rendszerint idős embert – például unoka –, hogy sürgősen pénzre van szüksége, hogy kimenekítsük egy súlyos balesetből vagy akár egy balhéból. 

Ilyenkor időszűkét teremtenek, és titoktartást kérnek a csalók. Gyorsan kell a pénz, le se tegye a nagyszülő a telefont és a szülőket se értesítse semmiképp. Ha gyorsan és titokban kell a pénz, fogjunk gyanút, és legalább néhány telefonhívással ellenőrizzük a hallottakat. 

Semmiképp se utaljunk olyan embernek, akivel személyesen még nem találkoztunk. Az unokánknak sem lehet olyan gyorsan szüksége pénzre, hogy legalább a szüleit vagy a rendőrséget ne kérdezzük meg, történt-e valami baja a gyereknek. 

Mesterségem címere: bankár

Jelenleg Romániában az egyik leggyakoribb átverési forgatókönyv a spoofing névre hallgat. A csaló a telefonban banki vagy hatósági alkalmazottnak adja ki magát. A képernyőn megjelenő telefonszám megegyezik a bank vagy hatóság hivatalos elérhetőségével. A csaló gyakran fel is szólítja az áldozatot, hogy ellenőrizze az intézmény weboldalán, hogy ez a hivatalos számuk.

Valójában a hívás az internetről érkezik, a csalók VoIP-alapú technológiával elmaszkírozzák az igazi hívószámukat. Általában azzal az ürüggyel hívnak, hogy értesítsenek, jóváhagyták a hitelkérelmet. Amikor az illető tiltakozik, a csaló azt mondja, hogy az adatai kompromittálódtak, és rendőrségi bejelentést tesz. Néhány percen belül egy „rendőr” is felhívja – valójában ugyanaz a csaló –, aki együttműködést kér, hogy „elkapják a bűnözőket”.

A kiberbiztonsági igazgatóság vezetője szerint a folyamatosan változó technológiai jellemzők helyett inkább

a viselkedési forgatókönyvre ajánlatos figyelni:

1. Erős pozitív vagy negatív érzelmi hatás. Például nyertünk egy díjat vagy valaki hitelt vett fel a nevünkre.
2. Sürgetés: azonnali döntést követelnek, és már csak kevés idő, vagy kevés lehetőség maradt átvenni a díjat, megmenekülni a kéretlen hiteltől.
3. Adatkérés / hozzáféréskérés. Például személyes adatok bekérése, felszólítás alkalmazások telepítésére, új fiók nyitásának sürgetése, olyan bankkártya adatok elkérése, mint például a kártyaszám, biztonsági kód és az érvényességi idő lejárta.

Bármennyire is lelombozó, nem fogunk olyan versenyen jelentős összegű pénzt nyerni, ahová be sem neveztünk. De ha mégis így lenne, biztos, hogy nem a következő 30 másodpercen fog múlni, hogy átvehetjük-e. „Ha egy üzenetben vagy hívásban mindhárom elem megjelenik, az szinte biztosan csalási kísérlet”, állítsuk le a hívást, és jelentsük a csalási kísérletet a rendőrségen – figyelmeztetett 2025. június 27-én tartott lakossági sajtótájékoztatón Mihai Rotariu, a Román Kiberbiztonsági Igazgatóság (DNSC) kommunikációs igazgatója.

Ha akár e-mailben, akár magánüzenetben, akár sms-ben kéri valaki a bankkártya adatainkat (a kártyán található adatok megadása körülbelül azzal ér fel, mintha odaadnánk egy idegennek a bankkártyánkat a kóddal együtt), akkor azonnal tiltsuk az illetőt és jelentsük. Ez a phishing vagy smishing elnevezésű csalás kategóriája. 

A főnök kéri, hogy utalj

Egy másik nagyon veszélyes csalási módszer, a főnök e-mailja. Látszólag a főnök címéről kérik az alkalmazottakat, akik hozzáférnek a cég bankszámláihoz, hogy gyorsan utaljanak valakinek sok-sok pénzt. A másik ilyen praktika, ha a „főnök” tőlünk kér kölcsön pénzt, hogy valamit ki tudjon szorultságában fizetni. 

Állást keresel? Szeretnéd megtudni, hogy rajta vagy-e egy videón? Ne kattanj rá. Az álláshirdetés gyakran a Telegramra vezet, ahol a még meglévő pénzed csalják ki a DNSC igazgatója szerint, a videó linkjével pedig egy rosszindulatú programot töltesz le, amellyel feltörik a személyes fiókjaid. 

A befektetési ajánlatoknak se szabad bedőlni, Európában a legtöbb pénzt ezeken veszítik az emberek. A valódi befektetési cégek soha nem küldenek tanácsot, ajánlatot személyes felületekre linkeken. 

Mit veszítünk rajta?

Világszinten több mint 1000 milliárd dollár, Románia éves GDP-jének négyszerese lesz az online csalók martalékává. 

Arra nem igazán van statisztika, hogy Romániában mennyi pénzt csalnak el az áludvarlók. Az Amerikai Egyesült Államokban 2021-ben 547 millió dolláros veszteséget (80 százalékos növekedés 2020-hoz képest) jelentettek az ottani fogyasztóvédelmi hatóságnak, az FTC-nek (Federal Trade Commission). Az USÁ-ban 2021-ben az ajándékkártyák voltak a legnépszerűbb, a kriptovaluták a legköltségesebb csalási formák. 

Egy idén tavasszal készült reprezentatív felmérés szerint a románok 61%-a volt már online csalási kísérlet célpontja, melynek leggyakoribb következménye az eszközök malware-rel vagy vírussal való fertőzése (42%), valamint a pénzvesztés (30%). 

Azok közül, akiket megpróbáltak átverni, 39% többször is tapasztalt ilyen támadást, és a 35-44 év közöttiek vannak leginkább kitéve az ismétlődő kísérleteknek (49%). 

Életkor szerint eltérések figyelhetők meg. A 18-24 évesek gyakrabban veszítenek pénzt (42%), a 45-55 évesek (49%) és az 55 év felettiek (52%) inkább eszközfertőzéssel szembesülnek. A férfiaknál (27%) gyakrabban fordul elő személyes adatok ellopása, mint a nőknél (17%), valószínűleg online kockázatvállalási hajlandóságuk miatt.

A világ lakosságának mintegy 67-68 százaléka gondolja úgy, hogy felkészült az online csalások ellen. Ez biztatónak tűnik, ám a GASA (Global Anti-Scam Alliance) felhívja a figyelmet arra, hogy ezzel a lakosság önelégültsége is nő, a figyelme pedig csökken. 

A román kutatást alátámasztja a GASA 2024-es franciaországi jelentése is, mely szerint már nem az idősek a veszélyeztetett korcsoport, hanem a Z generációsok. Mivel az idősek kevésbé rutinosak a digitális világban, sokkal figyelmesebbek a tranzakciók során, mint a fiatalok.

Mit tehetünk, ha átvertek?

Bár Romániában az online csalások elleni védekezés ortopéd gyerekcipőben jár, érdemes a sigurantaonline.ro oldalt figyelmesen átnézni, ahol játékos teszteket tölthetünk ki, videókat nézhetünk meg, és megtudhatjuk, hogy mit tegyünk, ha csalás áldozatai voltunk. 

Amennyiben pénzt utaltunk át valakinek, legyen az a főnökünk, a szerelmünk vagy valamelyik szolgáltató (ilyen is van, hogy hamis számlát állítanak ki), vagy megadtuk a bankkártya adataink valakinek, azonnal tiltsuk le a kártyát. Hívjuk a főnököt, a bankot és jelezzük, hogy csalás áldozatai lettünk, majd értesítsük a rendőrséget. 

Ne szégyelljük, mert azzal a csalóknak adunk előnyt. Sokkal többször előfordul, mint ahányszor beszélünk róla. Amíg az átvert személyek háromnegyede nem jelenti a csalásokat, ezeknek a száma egyre csak nőni fog, és a hatóságok nem fogják tudni a probléma súlyát, így intézkedéseket – jogszabályok bővítése, szigorítása, megelőző kampányok indítása, a digitális műveltség terjesztése – sem hoznak ellene. 

Az a minimum, amit magunkért megtehetünk, hogy leleplezzük a csalót, és segítséget kérünk a lelki traumáink feldolgozásához. Egyelőre Romániában nincs erre szakosodott hatóság, civil szervezet, de ha sokan jelentik az ilyen eseteket, akkor lehet. Külföldön már felismerték ennek a jelentőségét, és például Spanyolországban ingyenes pszichológiai konzultáción vehetnek részt bizonyos civil szervezeteknél az érintettek. 

Hogyan előzhetők meg az online csalások?

Sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani az idősekre, kiszolgáltatott személyekre, akik részben vagy teljesen elveszítették az önrendelkezési képességüket. Például abban az Amerikai Egyesült Államokban, ahol híresen foghíjas a szociális háló, Ohio állam Richmond megyéjében működik a felnőttvédelmi rendszer, tájékoztat róla a helyi lap. Több állami/föderális intézmény összehangoltan gondoskodik arról, hogy azok a felnőttkorúak, akik fogyaték vagy életkoruk folytán nem tudnak magukról gondoskodni, megfelelő ellátásban részesüljenek. Például létezik a felnőttkori gyámság intézménye. 

Akár önkéntesek is vállalhatnak ilyen feladatot, hogy egy idősotthonban élő emberrel tartják a kapcsolatot. Az időseket ugyanis jelentős részben a családtagok, gondozók zsákmányolják ki. Ezek a gyámok meglátogatják az otthonukban vagy az idősotthonban az általuk felügyelt személyeket, konzultálnak az intézmény vezetőivel a gyógyszerezésükről, egészségi állapotukról, ellenőrzik, hogy megfelelő gondozásban részesülnek-e stb. A rendőrség és a felnőttvédelmi szervek együttműködéseként a digitális tájékoztatásra is figyelnek, és a csalás útján elveszített összegek visszaszerzésére. 

Bezzeg az észtek

Észtország a maga 1,3 millió lakosával egy kis digitális paradicsom a Baltikumban. 1991-ben vált függetlenné a Szovjetuniótól, utána az új kormány a digitalizációban látta a pici ország felzárkózásának lehetőségét. Szükség is volt rá, mert Európa egyik leggyérebben lakott országában nem lehetett minden apró településre bankfiókot, polgármesteri hivatalt telepíteni. 

Mindent ennek a stratégiának rendeltek alá, és néhány év alatt abban az országban, amelynek a függetlenedés pillanatában csak a felét fedte le a vezetékes telefon, minden iskola online hálózatra került. Jelenleg létezik digitális személyi igazolvány, amely minden ügyintézésre használható a parkolás kifizetésétől az adóbevalláson át az e-szavazásig, az e-receptekig és az e-válásig. 

Az észtek digitális identitásának része a digitális aláírásuk, mely közjegyző által hitelesített aláírás jogerejével rendelkezik. Mivel minden digitális és a különböző intézmények adatai össze vannak kapcsolva, az adóbevallás körülbelül 5 perces művelet. Az e-dokumentumok előre ki vannak töltve, csak alá kell írni őket – magyarázza a BBC My perfect country (Az én tökéletes országom) című podcastjében Tavi Kotka, az ország egykori informatikai igazgatója. 

Elmondja, az ország legsűrűbben lakott részein a kormány wifi-lefedettséget biztosít, hogy a mintegy 600 e-szolgáltatást mindenhonnan és könnyen el lehessen érni. Egy 2022-es Al Jazeera cikk szerint még adatnagykövetséget is létesítettek Luxemburgban azzal a céllal, hogy ha fizikailag elfoglalnák az országot – például az oroszok –, akkor virtuálisan függetlenek maradhassanak. 

Ekkora mértékű digitalizációhoz szükséges az is, hogy a polgárok digitális műveltségét folyamatosan fejlesszék. Ezért különböző ingyenes, online és offline platformokon oktatják, segítik a felzárkózásban a lakosságot. A kiberbiztonság megteremtésére pedig folyamatos teszteket futtatnak. Például a tesztcsoport rendszeresen igyekszik csőbe húzni különféle phishing (e-mailes adathalászat) módszerekkel a közalkalmazottakat. Nem azért, hogy büntessék a hibázókat, hanem azért, hogy a biztonsági rendszerüket erősítsék. 

Tündéket a Tündérkertbe!

A digitális csalók nemcsak a pénzünket akarják, hanem a hatalmat is az életünk felett. A dezinformációs törekvések különösen a 2010-es években terjedtek el. Ezeknek a céljuk, hogy összezavarják az állampolgárokat, megingassák a hatóságokba, a társadalom többi tagjába, a tudományba, és akár saját korábbi meggyőződésükbe vetett bizalmukat, és a politikai döntéseiket befolyásolják. 

A legfontosabb tünetek a sigurantaonline.ro oldal szerint, ahonnan felismerhetjük, hogy dezinformációval állunk szemben:

• Bűnbakkeresés – nagyobb léptékű, komplex politikai, társadalmi, gazdasági problémát egyetlen személy vagy csoport rosszindulatú cselekedetének nyilvánítanak. Ha túl egyszerűnek tűnik egy bonyolult probléma megoldása, és valakire ráfogják, akkor kezdjünk szándékos dezinformációra gyanakodni.
• A másik ilyen módszer a dekontextualizálás, azaz egy kijelentést kivesznek az eredeti környezetéből és más környezetben, más jelentéssel tálalják azt. 
• A harmadik fő metódus a lejáratás, amikor valakit olyan vádakkal illetnek, amelyek ellen nem tud védekezni. Például rossz szándékot tulajdonítanak neki, vagy erkölcstelen cselekedeteket, amelyekre nincs bizonyíték. De mivel nem tényszerű információról van szó, nem, vagy csak nehezen és alacsony hatékonysággal cáfolhatók. 

Az ilyen információk gyakran indulatokat keltenek, és gyorsan terjednek. 

Az orosz propaganda előszeretettel terjeszt hasonló dezinformációkat, például a koronavírus-járvány kapcsán volt érezhető erőteljesen az orosz trollhadsereg hatása. 

Ennek ellensúlyozására jött létre a tündék hadserege

A közvetlen környezetünkben azt tapasztaljuk, hogy azokon az online felületeken, ahol megjelennek a trollok, onnan a valós információk birtokában lévő személyek eltűnnek. Így a félretájékoztatás akadály nélkül terjed. Arról, hogy ennek milyen hatása van az erdélyi magyar társadalomra nézve, itt hallgathatsz meg egy összefoglalót.

Nem így a tündék, azaz az elfek. A trollok természetes ellentéte, az ember segítője a germán mitológia szerint az elf névre hallgató kis fénylény, tünde vagy manó. Mivel az elfek a fényből érkeznek, természetes volt, hogy az orosz trollokkal a 2014-es Maidan megszállást követően szembeszálló litván civilek – kutatók, informatikusok, médiában dolgozók, könyvelők stb. – ezt a nevet választották. 

Litvániában 2014-ben indult el a „tündék” (angolul elves) önkéntes közössége, amely az oroszbarát dezinformáció és online trollhálózatok elleni küzdelemre jött létre. 

A mozgalom 2022-re több mint 5000 önkéntest fogott össze többnyire a szovjet utódállamokból, mint Litvánia, Észtország, Lettország, vagy az orosz fenyegetettséget érző területekről, akár a finnek, a szlovákok, lengyelek. 

A tündék nem támadnak, hanem védekező szerepben működnek: gyanús tartalmakat ellenőriznek, cáfolatokat tesznek közzé, és nyilvánosan megnevezik a megtévesztő forrásokat. Egy részük a Debunk.org szakmai csapatával dolgozik együtt, rendszeres képzéseken vesznek részt, és sok esetben olyan tartalmakat is kiszűrnek, amelyek az automatikus rendszereken átsiklanak. Céljuk, hogy erősítsék a társadalmi ellenállóképességet a digitális manipulációval szemben.

Hogy megelőzzük a pénznyelő Don Juanok és az elnökválasztást meghekkelő TikTok- és egyéb trollok hódításait, Romániában sem ártana egy átfogó stratégiát működtetni. Hogy a magányos nénik pénzecskéje és a demokrácia is megmaradjon. 

A cikk megjelenését a Független Újságírásért Központ (CJI) és az EDGE Institute támogatta a DigitUP elnevezésű ösztöndíj-program keretében.

The post Szerelem az utolsó centig. De hogy jönnek ide a tündék?  appeared first on Átlátszó Erdély.

Mind a ketten viszonylag fiatalos kisvárosi polgárok, akik nem akarnak minden újdonságot rögtön beszerezni, de nem is zárkóznak el előlük. Egyetemi és középfokú diplomával, mérnöki és kereskedelmi végzettséggel rendelkeznek, igyekeznek alkalmazkodni a változásokhoz, de időnként segítségre szorulnak, ha online ügyintézésről van szó. 

Ők a szüleim és egy átlagos szombat délelőtti beszélgetésükről számolt be édesanyám, amikor elmeséltem neki, hogy miről írok megoldásfókuszú cikket. 

Számok, amikből kiderül, hogy ez egy elég súlyos probléma

Romániában a digitális kompetenciákkal rendelkező személyek aránya 2024-ben még a 30 százalékot sem érte el, az Európai Unió országai közül az utolsó helyen áll.

Az Európai Unió a 2020-as éveket a digitalizáció évtizedének nevezte, és stratégiát dolgozott ki a felzárkózásra, mert abban látja a gazdasági versenyképesség és digitális társadalmi fejlődés zálogát. A cél, hogy a lakosság jelenlegi 54 százalékáról 2030-ig 80 százalékra tornázza az alapszintű digitális kompetenciákkal rendelkezők arányát. 

Elviekben hatalmas erőkkel és lendülettel fejlődik a digitális infrastruktúra. Románia húsz éve minderre lelkesen bólogat, azonban a kivitelezés finoman szólva is hézagos. Az évtized közepén a meglévő programok után kutatva úgy tűnik, hogy nem mi fogjuk emelni az uniós átlagot. Még akkor sem, ha addig valamilyen véletlen folytán egyszeriben eltűnne az országból az a generáció, amely nem részesülhetett az iskolában informatika oktatásban. 

Románia lakosságának közel egyötöde, mintegy 3,7 millió ember 65 éven felüli, derül ki az Országos Statisztikai Intézet 2023-as kutatásából. Az 55-74 év közötti korosztály van leginkább a digitalizációból kizárva, és minél idősebb valaki, annál nagyobb eséllyel van lemaradva ezen a területen. Sokszor érzik az idősek, hogy meghaladja őket ez az iram. Háromból egy idős személy sosem használta az internetet. Leginkább a csalásoktól tartanak – 47 százalék, 46 százalék nem tudja használni, 41 százaléknak nincs, aki segítsen az elsajátításban, és 36 százalék túl nehéznek tartja a digitális eszközök használatát. Az 55-74 éveseknek csak 33 százaléka vásárol online, 68 százalékuk nem is keres az interneten javakat, szolgáltatásokat, csupán 5 százalékuk használ online banki eszközöket. 

A szintén szocialista rendszerből szabadult Észtország a ‘90-es évek óta élen jár a digitalizációban, az akkori stratégiai döntésükhöz következetesen ragaszkodnak állami és rendszerszinten is. Romániában ez – még az ország digitális stratégiájában található SWOT analízis szerint is gyengeségkét szerepel – esetleges és inkoherens módon valósul meg. 

Szerencsére van pár civil, akik beszállnak az állam helyett,

hogy terjesszék a digitális írástudást, és csökkentsék és az esélyegyenlőtlenségeket. Mint például a székelyudvarhelyi Lőrincz Edit nyugdíjas informatikatanár, jelenleg főállású okostelefon-képző és senior-tánc oktató. Ő hisz abban, hogy az idősebb generációkat is fel lehet és kell zárkóztatni a digitális fejlődésben, ezért indította el húsz éve számítógépkezelői tanfolyamait, és két évvel ezelőtt az Okostelefon-suli névre hallgató tanfolyamát időseknek. 

Utóbbiból eddig 11 kurzust tartott mintegy 110 résztvevőnek. Tanfolyamai ingyenesek, többnyire a Bethlen Gábor Alapnál pályáz rájuk. Csak a tanfolyam-jegyzet kinyomtatását kell kifizetni a résztvevőknek, ami olyan 15 lejbe kerül. 

Azért volt szükség számítógépről okostelefonra váltani, mert a Bálványos Intézet 2021-ben publikált adatai szerint az erdélyi magyar internetezőknek a 80 százaléka már okostelefonon kapcsolódik a világhálóra. A laptopok, asztali számítógépek jócskán veszítettek a népszerűségükből. 

Sokkal nehezebb az okostelefon használatát tanítani

A tanfolyamot heti két alkalommal tartja két-két órában. Átlagosan 8-10 fővel lehet jól dolgozni, ugyanis az okostelefon használatát jóval bonyolultabb oktatni, mint a számítógépekét. Míg az informatika tanteremben a gépek egyformán vannak telepítve, és kis segítséggel a saját eszközt is hasonlóan telepítheti a felhasználó, a mobileszközök változatosak. 

– A laborban, ha azt mondtam, kattintsanak a bal felső sarokban levő kék ikonra, mindenkinek a gépén a bal felső sarokban volt az ikon. Ez a mobilon nem így van. Lehet, hogy minden résztvevő telefonja más. 

Ezért általában asszisztensre is szükség van, aki egyenként odamegy mindenkihez, és megmutatja a résztvevők készülékén is azokat a funkciókat, amelyeket a tanárnő a kivetítőn mutat nekik. 

Simó Bertus például emiatt két tanfolyamot is kijárt, mert neki iPhone készüléke van, s a tanfolyam a népszerűbb androidos készülékeket helyezi előtérbe, ezért nehezebb volt követnie. De nem bánja, sokkal jobban megtanulta, és a következő tanfolyamon már ő is tudott segíteni másoknak. – És jött mindig az asszisztense Editkének, aki megmutogatott mindent – meséli. 

Mit tanulnak?

Lőrincz Edit összeállított egy kurzust is, amelyben a mobilkészülék legfontosabb funkcióira tér ki: hívások, névjegyek kezelése, üzenetírás, internetes böngészők kezelése, képek keresése, készítése, szerkesztése, mentése, továbbküldése, videózás, közösségi média – különösen a Facebook, Facebook Messenger használata, WhatsApp, Google Maps, Google Translate, időpontfoglalás a városházán, számlafizetés stb. 

A kurzus jegyzetét kinyomtatva odaadja a résztvevőknek, így ők később is tudnak „puskázni”. Kocs Judith például betegség miatt kevesebbet tudott részt venni a tanfolyamon, de a kinyomtatott tananyagot az éjjeliszekrényén tartotta sokáig, és ha valamit nem értett, bele-belenézett, míg kölcsön nem adta valakinek. S még most is belenézne időnként, vallja be.

A tanfolyam nagyjából öthetes, de igazából bármeddig tarthat. Edit néni ugyanis rugalmas, addig tartja az órákat, amíg a résztvevők elsajátítják legalább az alapfunkciókat. Van olyan csoport, amellyel könnyen-gyorsan haladnak, és van olyan, amelyikkel kicsit lassabban. Ez sok tényezőtől függ. Például a résztvevők egészségi állapotától. 

A reszketéstől a nevetésig: fontos a jó hangulat

A jelenlegi nyugdíjas korosztály végtelenül kiszolgáltatott, méltatlanul háttérbe szorított generáció – mondja Edit néni. Szívesen megtanulnák az internet használatát, az okos eszközöket, hogy tudjanak kapcsolatba lépni a világgal, egymással, családtagjaikkal, tudjanak ügyeket intézni, vásárolni, de nem igazán van rá lehetőségük. A fiatalok reggeltől estig dolgoznak, agyonhajszoltak, emiatt türelmetlenek, az idősek pedig magányosak. 

– Sokan reszketve jönnek első alkalommal, hogy 40 éve nem ültek iskolapadban. Előző éjjel nyugtatót kell bevenniük. Aztán ahogy megismerkedünk és nagyokat nevetünk, megbátorodnak és már várják, hogy mikor lesz a következő alkalom. Van, akinél a motivációban a közösség, a jó hangulatban eltöltött idő legalább akkora szerepet játszik, mint a tanulás. 

Ha az egészség is úgy engedi

Ami a legnagyobb felismerés volt számomra a tanárnővel való beszélgetés során, hogy az idősebb felnőttek életkori sajátosságait is figyelembe kell venni. Ahogy a fiatal tanulók esetében, itt is nemcsak az számít, mit tanítunk, hanem az is, hogyan: türelemmel, megerősítéssel, és olyan életkori sajátosságokra való érzékenységgel, mint a félelem, a szégyenérzet vagy a törékeny egészségi állapot.

Míg a kisgyerekeknél többek között a mozgásigényre kell tekintettel lenni és az operacionális gondolkodásra, az időseknél az egészségi állapot befolyásolja erősen a teljesítményt. Bármikor közbejöhet egy betegség – szívbetegség, epeműtét, átmeneti rosszullét stb. –, és már nem tud részt venni minden órán az illető, ezért fontos az oktató részéről a rugalmasság. 

Az érzékszervek sem funkcionálnak mindenkinél 100 százalékon.

Ezért nagyon-nagyon fontos, hogy hogyan kommunikál az oktató. 

Hangosan, érthetően, jól artikuláltan, mindig a csoporttal szembefordulva kell beszélni – emeli ki Lőrincz Edit.

– Rájöttem, ha mondani akarok valamit, előre fel kell hívnom rá a figyelmet, hogy most nézzenek rám, mert fontos dolog következik. Azért, mert a hatvan fölötti generáció egyes tagjai már nem hallanak olyan jól, de kitűnően olvasnak szájról. Vagy gyengébb a látásuk, a szem-kéz koordináció és a motorikus készségek csökkentek, és akkor nagyobb hangsúlyt kell fektetni a hangalapú funkciók bemutatására a készüléken. 

Mindig visszajelzést kell kérni, az időseken sokkal jobban látszik, ha elvesztették a fonalat, leblokkolnak. A gyerekek nagyon okosan, csillogó tekintettel tudnak nézni úgy is, hogy teljesen máshol jár az eszük, ezt a képességet az idősek elvesztették, és látványosan elveszettnek érzik magukat, ha nem tudják követni az oktatót. 

A kurzusjegyzetet is úgy állította össze az oktató, hogy jól olvasható, vastagított, nagyméretű betűket és jól kivehető képeket használjon. Egy-egy oldal pedig nem tartalmaz egyszerre túl sok információt. A kurzus szerkeze is logikus, rendszerezett kell hogy legyen, az egyszerűtől a bonyolultabb felé haladva, gyakorlatokkal, feladatokkal.

A biztonság sem utolsó szempont:

élénk sárgával van kiemelve a tananyagban is, hogy vigyázni kell az álhírekkel, értéktelen információkkal, az átverésekkel. Általában véve mire nem szabad kattintani, mert jó eséllyel be akarnak csapni. 

Nagyon vigyázzunk, kinek adjuk meg a banki adatainkat, ezt a bankok, szolgáltatók e-mailben, Facebookon sosem kérik, annál inkább a csalók. Vigyázzunk, hogy csak biztonságos felületen, a böngészőben ://https-sel jelzett webcímre lépve adjuk meg az adatainkat. 

Ha anyagi segítséget kérne valamelyik ismerősünk, hívjuk fel telefonon, kérdezzünk rá, hogy mi a helyzet, nehogy feltörték volna a fiókját a csalók. 

Az oktató a csalások elkerülése érdekében nem nagyon támogatja az online bankkártyás fizetést az időseknél, de van, amikor elkerülhetetlen, például mozgásképtelen egyedülállók esetén.

Türelem, türelem, türelem

Ha az érzékszervi, egészségügyi problémákra való figyelést két, az empátia szükségességét három piros vonallal húzzuk alá, amennyiben hasonló tanfolyam tartására vetemednénk. 

Egy türelmetlenebb megnyilvánulás az oktató részéről, és már elveszítettük a résztvevőt. Sokan kezdeményeznek hasonló tanfolyamokat, de elég gyorsan fel is adják amiatt, hogy képtelenek alkalmazkodni az idősek igényeihez, mondja Lőrincz Edit. Maga is kapcsolódott be olyan tanfolyamba, amit valaki más elkezdett, majd a kihívásokkal szembesülve nem tudott folytatni. 

– Csak egyszer mondjad és csak annyit, hogy: „Ezt már egyszer elmondtam”. Többet nem jön az illető vissza – nagyon érzékeny, sérülékeny és sértődékeny ez a generáció. 

Ennek oka, hogy megviselt, kizsigerelt és magára hagyott korosztályról van szó – magyarázza Lőrincz Edit – akiknek az életük első felében bár volt stabil munkahelyük és lakásuk, hallgatniuk kellett, azután fenekestül felfordult a világuk. Munkahelyeket kellett váltaniuk, alkalmazkodni kellett az új dolgokhoz, alkalmazókhoz, közben gyereket nevelni, és mire elérkeztek a nyugdíjig, a pandémia és a technológia ismét teljesen megváltoztatott mindent. 

Minden okos lett a mosógéptől a porszívóig, és míg korábban szükség volt az életbölcsességükre, ma már az internet minden tudást átad a fiataloknak a befőtt eltevésétől a disznóvágásig, amit korábban az idősek birtokoltak, és ezért tiszteletet érdemeltek. – Ez az életünk rákfenéje, hogy miközben egy elöregedő társadalomban élünk, az idős embereket teljesen háttérbe szorítjuk, mondja az oktató.

Önbizalom, visszajelzés a neved

Lőrincz Edit tapasztalata szerint a senior-táncra jelentkezők közül 25 emberből 20 egyedülálló. Magányos. Sok fiatal lenézi és butának, tehernek tartja őket, és ők saját magukat is, ha nem tudnak alkalmazkodni az elvárt mértékben. 

– Minden ember számára fontos a pozitív visszajelzés. Bármilyen visszajelzés. De az idős emberek sokszor semmilyen visszajelzést nem kapnak. Addig, amíg kicsik az unokák, szükség van rájuk dadusként, de utána láthatatlanná válnak, és elveszítik az önbizalmukat, mondja Edit néni. 

A senior táncra is, amikor jönnek, még mindenük fáj. De miután egy-két órát táncoltunk, úgy mennek le a lépcsőn, mint a csitrik: hangosan nevetve, csevegve, vidáman – teszi hozzá Edit néni férje, aki sokszor asszisztensként, sofőrként, mindenesként kapcsolódik be a munkába. Amikor nem tanulóként vesz részt. Mert maga is a felesége tanfolyamán sajátította el az okostelefon-kezelést, addig nem érdekelte a dolog. A kurzus más keretet teremtett, mint az otthoni, társakkal már ő is jobban élvezte, követte. 

Annyira jutottak a közvetlenségben, hogy amikor Edit néni Csabikámnak nevezve megkérte a férjét valamire, a csoporttagok kijavították, hogy „Csabikánk” – kacagnak. 

Az okostelefon-suli, ahogy a senior tánc is, erősíti az önállóság-érzetüket, az önbizalmukat, lehetőséget biztosít a kapcsolódásra a kortársaikkal, és a fiatalok elismerését is kivívhatja, ha hozzá tudnak szólni egy-két technikai kérdéshez.

– Nahát, mama! Te ezt is tudod? 

Vagy: a színpadon az az én anyukám! – büszkélkednek egy-egy fellépés után a gyerekek. A fiatalokkal is könnyebben kapcsolatba tudnak így kerülni. Simó Bertus is így kapcsolódik be a tanfolyamokba, és így kapcsolódott be az Okostelefon suliba is 2023-ban. Minden lehetőséget kihasznál, hogy kapcsolatban legyen más emberekkel, hogy kimozduljon, és amennyire tudja, kellemesebbé tegye a saját és a körülötte lévők életét. 

Pánikba esett, amikor nyugdíjba ment: „Mintha hirtelen nőtt volna egy fal az addigi életem, munkahelyem és közém”. Két gyereket nevelt fel pici koruktól egyedül, sok munkával: „soha, egy percig sem voltam munkanélküli”. Mindig mozgásban volt. Hívő emberként sokszor bocsánatot kért a Jóistentől, amikor látta, hogy más vasárnap megy a templomba, ő pedig dolgozik. „De nem szórakozásból, és nem magamért tettem” – szabadkozik. 

A digitális templom

Azért meséli ezt el, mert a YouTube-ot például arra használja, hogy istentiszteleteket, imákat, pozitív gondolatokat hallgasson. „Bárhol vagyok – nagyon szeretek kirándulni –, ha kicsit lehangolt vagyok, belehallgatok egy jó prédikációba, és máris jobb, emelkedettebb a napom. Annyi rossz dolog van a világon, szükség van a pozitív megerősítésre is az embernek”, állítja. 

– El kell fogadni a valóságot, ebben élünk, de gondoskodni kell arról, hogy ne ragadjunk le a negatív dolgoknál, hanem próbáljuk meg magunkat és a környezetünket is megemelni, ahelyett, hogy a folytonos panaszkodással lehúznánk. Mi, idősek amúgy is hajlamosak vagyunk panaszkodni, és azt a fiatalok nem szeretik. Ehelyett kereshetjük a megoldást, azt, hogy mitől érezzük jól magunkat: egy istentisztelet, egy kirándulás, egy találkozás, részvétel egy rendezvényen sokat segíthet – magyarázza Bertus.  

Diétának is kitűnő

A videómegosztót azonban nem csak lelki, hanem a testi táplálék forrásaként is használja. 

– Amikor év elején megműtöttek az epémmel, csak beírtam a keresőbe, hogy epediéta, és már adta is ki a recepteket. Azóta is felajánlja, mert olyan, hogy ami érdekel, azt mutatja – mondja. 

Egy cukrászdában találkozunk, mert bár felajánlom, hogy odamegyek, ahol neki kényelmesebb, ő inkább kimozdulna bárhová, hisz kell a menés, a mozgás – mondja az alig 42 kilós nő, és látom az okosóráján – amikor rákérdezek, mire használja –, hogy délelőtt 11 órakor már 8000 fölött tart a lépésszámlálója. Csodálkozom, nekem sokszor két nap se jön ki annyi. – Szokott az 20 ezer is lenni, vonja meg a vállát. 

Az okosórának egyébként az egészségügyi funkcióit használja: pulzus, vérnyomás, lépésmérő, ébresztő, és a hívások, üzenetek kijelzése. 

A fiatalok azt hiszik, mi is abban a generációban születtünk, mint ők

Simó Bertus úgy érezte, szüksége van a tanfolyamra, a fiai mindenben okosak a telefon és a számítógépek területén, de nincs annyi türelmük, hogy megtanítsák. „Azt hiszik, mi is abban a generációban születtünk. Én kérdeztem, ők hamar el is mondták, de az a ledarálás olyan, hogy ha nem jegyzed le, nem próbálgatod, gyakorlod, akkor elfelejted”. 

A család első számítógépét az erdélyi magyarok többségéhez hasonlóan (lásd a Bálványos Intézet Kutatását) a 2000-es évek elején vették. A később informatikát végzett nagyobbik fiának volt rá szüksége a tanára tanácsára, és ahogy akkoriban sokan, ők is használtan és részletre tudták megvenni. Internetelőfizetésük csak később lett, amikor megengedhették maguknak. 

Bertus Facebookon értesült a hirdetésről, rögtön jelentkezett, és egy óráról sem hiányzott soha. Elsősorban a Facebookot akarta megtanulni, hogy tudja tartani a kapcsolatot az ismerőseivel, fiaival. 

Szeretem, hogy legyen, hogy elérhető legyek, és én is elérjek másokat.

Végigvették az alkalmazásokat, de megmaradt a Facebook használatánál: tud fotózni, a képeket letölteni, elküldeni Facebook Messengeren, nagy hasznát veszi a Google Translate fordító alkalmazásnak. Csak befotózza a dokumentumokat és a Google Lens segítségével lefordítja. Például a kórházi kiutaló egészségügyi szakkifejezéseit, bár tud románul, nem értette teljes egészében. Gyorsan lefordította. Így egyenlítheti ki a digitális tudás a nyelvi nehézségeket.

– Nem kell szégyellni kérdezni! – tanácsolja, és elmondja, a figyelme az elején könnyen elszállt, aztán tudatosította, hogy azért van ott, hogy tanuljon, oda kell figyelni. A szórakozás, kikapcsolódás is szuper jó, de tanulni kell. 

E-mailt, levelet nem szokott írni, az online fizetést is hanyagolja, mert „ami online van, az egyik nap létezik, másik nap eltűnt. Ami feketén-fehéren ott áll a papíron, az megmarad”. De a boltban szokott a telefonnal érintőkártyás módszerrel fizetni, a bankban állították be neki. 

Online csalási kísérletet egyszer látott közelről. Egy ismerőse éjjel kért tőle segítséget, és mivel furcsának tűnt, visszakérdezett, így derült ki, hogy feltörték a fiókját az illetőnek. Olyant azonban hallott, hogy átvertek egy szerelembe esett idős hölgyet. 

Az internetről azt gondolja, hogy jó dolog, segít kapcsolódni, de vigyázni is kell vele, túlzásokba is lehet esni: látott már olyat is, hogy a nagyi sétáltatta a babakocsiban az unokát, s a baba mellé be volt téve a telefon. Vagy az anyuka úgy mobilozott, hogy nem vette észre, hogy a gyereke mindjárt kifut az útra. 

– Ez a tanfolyam nagyon segít. Ingyen tanítanak, könyörgöm. Csak oda kell menni. A legnagyobb butaság, ha az ember nem használja ki a lehetőséget. Én nagyon hálás vagyok, csak jó dolgokat tudok a tanárnőről és az óráiról mondani. 

Hogy lássa a hirdetéseket, mikor tud színházba menni

Edit tanárnő szavai jutnak eszembe, mialatt Kocs Judith-tal beszélgetek telefonon. Hogy mennyire nincsenek értékelve, alacsony az önbizalmuk, és szeretnének tanulni, nem lemaradni, minél inkább önállónak maradni, csak nincs rá esélyük. Judith nagyon szabatosan beszél, mégis mindig elnézést kér a kifejezésmódjáért. Nagyon fiatalos a hangja, csak a végén kérdezem, hogy hány éves: 79, mondja. 

Az üzenetírás, a Facebook-használat volt a legfőbb motivációja, hogy jelentkezzen a tanfolyamra, amit hasznosnak, gyakorlatiasnak és érthetőnek talált. Edit tanárnő mindent elmagyarázott tövéről-hegyére, az asszisztens mindent megmutatott. Betegség miatt nem tudott az összes órán részt venni, ezért ha tehetné, megismételné a tanfolyamot – mondja. A tájékoztató kiadvány, amit a résztvevők megkaptak, szintén hasznos volt számára. 

Megtanulta használni a Messengert, a WhatsAppot. Alkalmazásokat nem tud telepíteni, ahhoz meg kell kérnie valakit, de„ a wifire csatlakozást, azt meg tudtam csinálni”. 

Nem nagyon bújja a Facebookot különben – szabadkozik –, neki az volt a fontos, hogy a híreket, hirdetéseket lássa, mikor tud színházba menni. Ez volt számára a legfontosabb, hogy tudja követni az eseményeket a városban. Tud róla, hogy lehet online is színházjegyet vásárolni, ezt még egyedül nem merte, de a gyerekei segítettek benne. 

Sikerélményem csúcsa

Az interneten általában az egészségügyi problémáira keres megoldásokat, és talált egy gyógyszert, amit megrendelt egyedül, és bevált. „Sikerélményem csúcsa, hogy sikerült rátalálnom és megvalósítanom”. Utánvéttel fizetett, de szeretné megtanulni a biztonságos online fizetést is, mert arra gondol, hogy ha esetleg idővel kevésbé tud mozogni, akkor ne szoruljon mindenben a mások segítségére. 

De egyelőre bizonytalan, és tart attól, hogy megossza másokkal az adatait, fél az átverésektől. Bár a román nyelvvel nincs problémája, azért akadnak kifejezések, amelyekhez igénybe veszi a fordítót. Néha ellenőrzi a helyesírást is az okostelefonján. 

Fotózni szokott, letölti a képeket laptopra. „Tudok róla, hogy van Instagram meg Tiktok és hasonlók, de nem használom ezeket az alkalmazásokat”. Ritkán nézi a YouTube-ot, emailt nem használ. Még nem foglalt online időpontot, de szeretné megtanulni, ahogy az online jegyvásárlást is, hogy minél inkább önálló legyen. 

A legfontosabb, amire használja a digitális eszközeit, hogy beszélgetési lehetőséget teremtsen a családdal, ismerősökkel. 

– Hajlandó vagyok az újdonságokra, mindent megpróbálok

 az egészségem fenntartása érdekében. Ettől félek, hogy a hátralévő idők mit hoznak. A tornacsapatban is vannak nálam idősebbek, de jóval fiatalabbak is, és hallom sokszor, hogy emlegetik, hogy szeretnék megtanulni. Sokat kell tanulnunk nekünk. Jó lenne, hogy meghallják a mi hangunkat is – zárja a beszélgetést.

Két városi asszonnyal beszéltem, akik mozgásképes, nyugdíjas emberek. Ha nem lenne Lőrincz Edit és a tanfolyama, talán nekik is, ahogy sok vidékinek, nehezebben elérhető lenne a digitális felzárkózás. 

Az önkormányzat és az egészségügy a fontossági sorrend élén

Egy átfogó, az Edge Institute és az ANIS megbízásából készült Ipsos-felmérés szerint a digitalizációt a romániaiak több mint fele, 59 százaléka pozitívan ítéli meg, és 52 százalékuk a saját éleminőségük javulását várja tőle, azonban a megvalósítás üteme továbbra is kihívást jelent.

Ennek ellenére a válaszadók közel fele úgy érzékeli, hogy a közigazgatás jelentősen le van maradva a magánszektorhoz és a rendelkezésre álló infrastruktúrához képest. A legfőbb okok között a digitális készségek hiányát (43%), az állami alkalmazottak felkészületlenségét (37%) és a korrupciót, valamint a politikai érdekeket említik (36%). 

A digitális közigazgatási platformok használata sokak számára jelent nehézséget, emiatt 51 százalék nem is használja, 25 százalékuk fél az adatlopástól és 20 százalékuk technikai problémákba ütközik. 

Ezért az internetet főleg kapcsolatteremtésre és szórakozásra használják – 77 százalék tagja valamelyik közösségi hálózatnak és 76 százalékuk néz videóklipeket a neten. 61 százalékuk fizet számlákat és 60 százalékuk használ banki szolgáltatásokat online. A digitális oktatás kevésbé népszerű.

Ami a digitalizálásban a fontossági sorrendet illeti, a legfontosabbnak az önkormányzatok és az egészségügy területét vélik a romániaiak. Az adók és illetékek kifizetését 45 százalék, a személyi iratok megszerzését pedig 37 százalék szorgalmazná online. A közkórházakba való időpontfoglalást 33 százalék, az egészségügyi receptekhez és orvosi igazolásokhoz 37 százalék tartaná fontosnak hozzáférni. 

Mi történik a városban és a kórházban?

Hogy az önkormányzatok és kórházak helyzetére is rálátást nyerjünk, Zörgő Noémivel vettük fel a kapcsolatot, aki egy személyben a székelyudvarhelyi városháza és a városi kórház sajtószóvivője. 

Mint mondta, a székelyudvarhelyi városházán történt egy nagyobb digitalizációs lépés az elmúlt években. Integrált rendszert hoztak létre, mely lehetővé teszi, hogy a különböző osztályok lássák egymás adatait, nyilvántartásait, programjait, és ezek legyenek összekapcsolva. Ezt az ún. POCA-pályázatból, azaz az adminisztráció hatékonyságának növelésére kiírt uniós programból és saját forrásból finanszírozták.

Ebből jött létre az ügyintézést elősegítő Avansis Mobile rendszer is, ahol panaszt lehet bejelenteni, adót fizetni, különféle igazolásokat igényelni. A mobil applikáció, amelyben megtalálható a székelyudvarhelyi városháza, iOS és Android rendszerben is elérhető. 

A polgármesteri hivatal honlapján az Ügyintézés fül alatt megtalálható az összes űrlap, amire a városházán szükség lehet. Az online ügyfélkaput (e.udvarhely.ro) eleinte csak a vállalkozások használhatták, majd 2023 végétől kiterjesztették a teljes lakosságra. Ezen az internetes platformon bejelentkezés után adót lehet fizetni, kérvényt beadni, és követni, hogy épp milyen fázisban van az ügyed. 

Az alintézményeknél is van digitalizációs törekvés: eddig a városi színház kínál online jegyvásárlást, de a sajtószóvivő szerint a többi intézmény is tervezi a bevezetését. 

Ami a lakosság hozzáállását illeti, 

a székelyudvarhelyi városlakók egy része csak személyesen akar továbbra is ügyeket intézni, de sokan vannak, különösen a digitális bennszülöttek, akik igénylik azt, hogy minél kevesebbszer kelljen bejárniuk a városházára. A digitális bevándorlók esetében nehézkesebb az alkalmazkodás, ők igényelnek segítséget. Illetve nemcsak generációs, hanem lakóhely szerinti különbségeket is tapasztalnak a polgármesteri hivatalban a kollégák, mondja Zörgő Noémi: a városi és a vidéki lakosság között is vannak eltérések. 

Az időpontfoglalás a legtöbb irodában online működik, a személyi nyilvántartó az, ahol kizárólag interneten lehet időpontot foglalni. Nincs erre külön kinevezett személy, hogy a digitális ügyintézésben technikai segítséget nyújtson, általában a kollégák segítenek, mondja a szóvivő.

A munkatársak felvételénél, ha számítógépen zajlik a munka, amire jelentkeznek, előírás a digitális kompetenciák megléte, ám nem vizsgáztatják külön ebből a leendő alkalmazottakat. 

Hivatali időben is van lehetőség a fejlődésre: az említett POCA-programban részesülhettek ECDL-képzésben, a pályázat által biztosított mind a 20 hely betelt, és ezt leszámítva is vannak időről időre digitális képzések, ezekre általában van érdeklődés.

A kórház, az egészségügy is alakul, csak lassan

A városi kórház egy másik programban vesz részt. A helyi önkormányzatok digitális átalakulásáért nevű pályázaton (Program Național pentru Transformarea Digitală a Autorităților Locale) nyert a kórház pénzt eszközökre a digitális átálláshoz. 

Ez sem csak a különböző szakorvosokhoz való e időpontfoglalási rendszer kialakítására vonatkozik, hanem az intézmények közötti kommunikációra is. Ha például a pácienst elviszik egy másik intézménybe, akkor gyorsan, nagy felbontásban el lehessen küldeni a CT-felvételeket, és az ottani orvosok fel tudjanak készülni, amire megérkezik a beteg – magyarázza Zörgő Noémi. 

Az online időpontfoglalás bevezetése az orvos-beteg kapcsolatban sok konfliktust megoldana, elősegítené a transzparenciát. 

Amikor egy kártya letöri az álmokat

Noha létezhetne országos időpontfoglalási rendszer és egyéni online kórlap is akár, amelyhez hozzáférnek a szakorvosok, ezek nagyon komplikáltak, és a meglévő, rossz előzetes digitalizálási kísérletek tapasztalatai sem mozdítják előre az ügyet. Gondoljunk csak az egészségügyi biztosítókártyák rendszerére, amellyel inkább csak a baj van. De a következő generációk már biztosan igényelni fogják ezeknek a rendszereknek a létezését is, véli Zörgő Noémi.

Digitalizálásra vonatkozó pályázatok tehát vannak, szűrhetjük le a tájékoztatásból. Mind a polgármesteri hivatal, mind a városi kórház nyert ilyet különböző digitalizálási projektekre. De olyan összehangolt, rendszerszintű program nincs, amely nemhogy lehetővé, hanem kötelezővé tenné a digitalizálást hozzárendelt finanszírozási összegekkel. Például ilyen, hogy minden évben kiutaljanak adott összeget az alkalmazottak és ügyfelek felzárkóztatására, vagy a hard és szoft eszközök fejlesztésére, nem létezik sem az önkormányzatok, sem az egészségügyi rendszer szintjén. 

Pedig ha egységes rendszert szeretnénk, amelyben mindenki egyenlő esélyekkel indul, és a konkrét céljai az egész országra kiterjednek, akkor az azt feltételezné, hogy ne csak esetleges és kompetitív fejlesztési lehetőségek legyenek elérhetőek az intézmények és az egyének számára. 

Legyen a mesterséges intelligencia a mankó!

Addig is, amíg Románia felzárkózik a lakossága igényeihez, Edit néni újabb tanfolyamot készül tartani, ezúttal a székelyudvarhelyi Idősek Nappali Foglalkoztató Központjában. Már megvannak a jelentkezők is, csak az oktató váratlanul műtéten esett át, így csak az orvosok beleegyezése után indul a várva várt tanfolyam.

Az is probléma – nemcsak az idősek esetében, de náluk különösen –, hogy az alkalmazások állandóan változnak. Ahogy befejeződik egy kurzus, már van valami változás, amihez kellene alkalmazkodni, ezért akár néhány hónappal a tanfolyam után is előfordul, hogy szól a telefon, és érdeklődnek a bátrabb résztvevők, ha elakadnak valamivel. Ezt kiküszöbölendő vezetné be Lőrincz Edit a mesterséges intelligencia oktatását a kurzusába, annak is a hangalapú funkcióját, mert az idősek „a nem mindig szófogadó kezeikkel” nehezen tudnak gépelni.

Azon túl, hogy bármit meg lehet kérdezni tőle az okostelefon használatáról, a mesterséges intelligenciának még nagy szerepe lehet az egészségi állapot megőrzésében, fenntartásában is. 

Az egyik nagy gond ugyanis – mondja a kurzusvezető, hogy mi legyen a kiváltott és el nem fogyasztott gyógyszereikkel. Elfelejtik, hogy a sok pirula közül melyik mire való, ezt könnyedén ellenőrizhetik. Ahogy azt is, hogy szabad-e két gyógyszert szimultán szedniük. 

És emellett az élet számos más kérdésére is egyszerűen elérhető választ adhat a mesterséges intelligencia az időseknek. „Ez most nekik nagyon fog segíteni” – jelenti ki. 

Még hol?

Ezek a programok jellemzően civil szervezetek kezdeményezései. A székelyudvarhelyi tanfolyam így nemcsak helyi igényre adott válasz, hanem egyfajta társadalmi innováció is, amely egyértelműen jelzi, mire lenne szükség rendszerszinten.

A Vodafone Románia is felismerte a probléma súlyát, és kiterjedt programot indított: trénereket képeznek, és számos megyei vagy községi könyvtárban zajlik tanfolyam az országban. Erdélyben viszonylag kevés településen: Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben, Batizon,Temesváron, Aradon és a Brassó megyei Rukkorban. A Kolozs megyei könyvtárban is részt lehet venni hasonló képzésen, és nyilván Bukarestben.

A Fundația EOS, az APDETIC és a SenioriNet szintén is a digitális írástudatlanság csökkentését tűzték ki célul, de főként román nyelven, és elsősorban nagyobb városokban dolgoznak. Erdélyben – különösen a magyar többségű régiókban – kevés ilyen lehetőség van, és ezek sem garantálják az anyanyelvi hozzáférést.

Ha tudsz ilyen képzésről, küldd el nekünk az erdely@atlatszo.ro címre, és belefoglaljuk a cikkbe. 

A cikk megjelenését a Független Újságírásért Központ (CJI) és az EDGE Institute támogatta a DigitUP elnevezésű ösztöndíj-program keretében.

The post A reszketéstől a nevetésig: egy kirekesztett nemzedék appeared first on Átlátszó Erdély.

Véletlenül jutottam el ide, miután március végén Lisszabon egyik szállodájának több századik ablakából vizslatva felfedeztem egy zöld területet, ahol edzeni lehet. 

Reggeli futás közben jó párszor megálltam fotózni a tájat, az ötletes megoldásokat, és már kifele tartottam a Bela Vista parkból, amikor kissé vadabb környékre értem. Játszótér, veteményeskert és elhanyagolt udvar ötvözete. Vadnövények, olajfák, kitáblázott ágyások, komposztláda, rothadó fatönkök, kicsiny tó körül röpködő rovarok festői összevisszaságban. Szándékos az elvadulás, kétség sem fért hozzá. Tábla hirdeti, hogy felkérik a lakosságot, legyen türelemmel,

egy minierdő nevelkedik a közelben éppen. 

Az ágyások mögött méretes tömbházak sorakoznak. Épp a fényképbe igyekeztem belekomponálni a teljes városi tájat, amelyben ez a babaerdő található, amikor a biciklisávon egy férfi és két vidám kutyája gurult felém. A férfi megállt, és megállt az ütő bennem, ahogy megszólított. De szerencsére nem felháborodottan töröltetni akarta a képet, ahogy itthon jó eséllyel történt volna, hanem:

 – Csatlakozz te is hozzánk szombaton, 10-15-en szoktunk itt önkéntesként dolgozni – állt neki kedvesen összefoglalni, hogy miről szól a minierdő-kezdeményezés.

Sajnos pénteken már hazautaztam, így nem vehettem részt a mulatságon, de itthonról megkerestem João-t, hogy ossza meg velünk, erdélyiekkel a minierdő koncepcióját. Mert bár a magyar és újabban a román fősodor arról győzköd, hogy nincs ember okozta klímaváltozás, a bőrünkön nem épp így érezzük. 

A Lisszabonba utazásom célja ugyanis éppen ez volt: tapasztalatcsere európai újságírókkal arról, hogyan tudósítsunk a klímaváltozásról. A repülőn nézegettem videókat a témában, hogy kicsit felkészüljek szókincsben, tudásban a találkozásra a klímatudatos újságírókkal, amikor a tiny forest, urban forest, pocket forest, wee forest és Miyawaki forest elnevezésekre bukkantam. Ezek az apró, városi, zseb, pinduri kifejezések kisméretű erdőket jelentenek, melyeket alapvetően városi környezetben ültetnek azzal a céllal, hogy hűtsék a levegőt és megkössék a talajt, valamint visszatartsák a talajvizet. 

Izgalmas volt megtapasztalni ugyanezt – tiszta véletlenül – élőben. 

Bár megjött a kedvem João lelkesedése nyomán a földmunkához, de muszáj volt visszasietni a konferenciára, ahol a Mensagem de Lisboa újság munkatársaitól tudtam meg ezt-azt a városi hőszigetek kialakulásának okairól, az ellene való küzdelemről és a téma feldolgozásának lehetőségeiről a megoldásközpontú újságírás módszereivel. 

Hazaérve a Google és újabban a ChatGPT barátaimmal ültem össze tanácskozni. João Fernandes az Urbem Forests egyesület munkatársa, héttagú igazgatótanácsának egyik tagja, állítják digitális barátaim a keresztnevére és az általa képviselt szervezet nevére kutatva. Amikor nem minierdészkedik, a pénzügyi szektorban IT-menedzserként dolgozik Portugália egyik legnagyobb bankjánál. Egy héttel a találkozásunk után már WhatsAppon beszéltünk João Fernandes-szel arról, hogyan csatlakozott a kezdeményezéshez, és hogyan vált önkéntes erdőőrré. 

Ha az ember nem megy az erdőhöz, az erdő megy az emberhez

A környezetvédelmi és társadalmi ügyeket felvállaló alapítvány csaknem teljes mértékben önkéntesekkel dolgozik ma már az ötödik minierdő betelepítésén Lisszabonban, mondja az interjúnk során. De nem csak faültetésből áll a számos önkéntest foglalkoztató szervezet munkája. Azon igyekeznek – szinte fáradoznit írtam, de igazából élvezettel végzik –, hogy az ember és a természet újbóli összekapcsolódását segítsék a koncepció kitalálója, Miyawaki Akira céljai szerint. 

Kis- és nagyobb iskolásokat fogadnak, gyerekfoglalkozásokat tartanak az erdei növényekről, állatokról, a talajról, együtt dolgoznak a földdel. Igazi közösségi eseménnyé válik a kis erdő karbantartása.

 – Egyértelműen a közösség és az emberek – válaszolja a kérdésre, hogy mi okozza számára a legnagyobb elégtételt az Urbemnél végzett munkájában.

– Minden hétvégén látom azoknak az embereknek az arcán, akik kijönnek, hogy mindig nagyon boldogok, hogy ott lehetnek, találkozhatnak más önkéntesekkel, az erdőben, a szabad levegőn lehetnek. Hétről hétre visszajárnak, mindig jönnek új arcok is, van, aki a kutyájával futva érkezik. Szóval minden hétvégén boldog vagyok, mert sok embernek tudok örömet okozni – mondja João lelkesen. 

De mi ez a Miyawaki-minierdő, és miért beszélünk ennyit egy bozótról?

A Miyawaki-erdő fogalma Miyawaki Akira japán botanikushoz és ökológushoz fűződik, aki az 1970-es években jutott arra a megfigyelésre, hogy a japán templomok, sintó szentélyek környékén sokkal ellenállóbb és dúsabb, életrevalóbb növényzet burjánzik, mint Japán kortárs erdőiben. Az ott található őshonos fák sokkal életképesebbek, mint az ország erdőibe fakitermelés céljából betelepített társaik. 

Akkoriban a japán erdőknek már csak 0,06 százaléka tartalmazott őshonos fajokat, mérte fel a kutató. Az általa kidolgozott ökológiai mérnöki módszerrel élete során több mint 1300 erdő (újra)telepítésében vett részt nemcsak Ázsiában, hanem számos csendes-óceáni és trópusi országban is. A 2021-ben 93 éves korában elhunyt botanikus azt bizonyította be, hogy módszerével akár az ipari, mezőgazdasági termelés miatt leromlott területeket is be lehet erdősíteni és a talajt fel lehet javítani. 

Módszere követőkre talált, a Miyawaki-módszert volt tanítványa, az autómérnök Shubhendu Sharma vezette be Európában, elsőként Hollandiában. Ezt már azután tudom meg egy rövid YouTube-dokufilmből, hogy beszélgettem Balázs Tivadar sepsiszentgyörgyi származású vállalkozóval, aki jó eséllyel az első romániai Miyawaki-erdő alapítója.

Szentgyörgy legyőzi a parkolósárkányt

Romániában nagyjából a pandémia óta léteznek szándékosan telepített minierdők. Az első dokumentált Miyawaki-minierdő címért a Bákó megyei Moinești városa és Sepsiszentgyörgy vetekszik. A Moinești-i George Enescu iskola udvarára 2021. április 1-jén telepítettek a helyi önkormányzattal együttműködésben egy 500 négyzetméteres minierdőt. 

Az OMV Petrom Románia a holnapért ültet (România plantează pentru mâine) programjának finanszírozásában bükk, kocsánytalan tölgy, erdei fenyő, vadkörte, vadcseresznye, gyertyán, kislevelű hárs, bibircses nyír, hegyi szil, mezei juhar, korai juhar, vadalmafa, magas kőris, hegyi juhar, rezgő nyár, som, galagonya, közönséges orgona és közönséges fagyal került az iskola udvarára. 

A Babeș-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatának parkolójába pedig a korabeli újságcikkek szerint április 11-én telepítettek Balázs Tivadar vállalkozó kezdeményezésére minierdőt. Igen ám, de arról nem cikkezett a sajtó, hogy a BBTE udvarán lévő erdőcske előtt már egy évvel magánterületen is létrehozott Balázs Tivadar egy minierdőt, a Szentgyörgy szélén található Dakó utcában. Annak a tapasztalatait használta fel a BBTE parkolójában található erdőcske telepítésekor, mondja telefonos interjúnk során.

Ez az erdő a Google maps 2023-as utcafotóján egy kis kertnek néz ki, amit felvet a gyom. Későbbi képeken azonban már lombos-leveles liget benyomását kelti. 

Hogy lett a Toyota egy világkörüli módszer gyújtómotorja?

Shubendu Sharma indiai autómérnök TED-es előadásából inspirálódott Tivadar, innen jött az ötlet, hogy kellene itthon is telepíteni. Ehhez nemzetközi finanszírozást szerzett, a városi minierdő-telepítők hálózatán, a SUGi-n keresztül. Majd felkérte az egyetem környezetmérnöki karát az együttműködésre, amely szíves-örömest beleegyezett. Az egyetem biztosította a helyszínt, az infrastruktúrát és az ültetőbrigádot a diákság bevonásával, Balázs Tivadar pedig megvásárolta a fákat és megszervezte a telepítést, majd a karbantartást. 

Shubendu Sharma története is érdekes egyébként. Az indiai fiatalember a Toyota autómérnökeként önkéntesen segédkezett Miyawakinak, hogy az autógyár parkolójában létrehozzanak egy erdőt az autók karbonkibocsátásának semlegesítése érdekében. Annyira megtetszett Shubendunak a módszer, hogy a saját udvarában is létrehozott egy minierdőt, majd a mérnöki tudását alkalmazta az erdőtelepítés modellezésére. Felhagyott a jól kereső munkájával, és minierdő telepítő céget létesített.

Miért nincs még mindenkinek ilyen?

A Miyawaki-erdőknek az az előnye, hogy rendkívül gyorsan nőnek, tízszer gyorsabban, mint egy hagyományos ültetett erdő. Már 10 év alatt elérhetik a fák azt a méretet, amit egy hagyományos, ültetett erdőben leghamarabb 100 év alatt érnének el. A másik nagy előnyük, hogy két és félszer több károsanyagot semlegesítenek a levegőből, mint azonos méretű területen található hagyományos társaik. 

A harmadik előnyük, hogy bárhová telepíthetők az alapelvek figyelembevételével. Kis méretük miatt akár egy veteményeskertnyi helyre, egy városi parkba, a tömbházak közé, gyárépületek udvarára, ipari létesítmények helyére, vagy a ház előtti virágágyásba is. Leromlott területeket javítanak fel, és a talaj vízmegtartó erejét is növelik. Ennyi jótékony hatást tekintve az a csoda, hogy még nincs minden településen ilyen. 

Honnan lesz ennyi szupererő?

A Miyawaki-módszer egyik alapelve, hogy csak őshonos fákkal dolgoznak. A másik, hogy a csemetéket sűrű közelségben ültetik, és alaposan előkészítik, feltáplálják a talajt. 

A talajt trágyával, komposzttal és nedvszívó rostokkal dúsítják egy az egyhez arányban 1 méter mélyen – mondja Balázs Tivadar –, mint például a szalma, kukorica-csusza vagy a kókuszhéj-őrlemény, attól függően, hogy hol mi elérhető. A csemeték vagy magok elültetése után letakarják szalmával vagy mulccsal, hogy megvédjék a kiszáradástól és a gyomoktól. Balázs Tivadar jó sok szalmát javasol takarásnak, ők 2 kg-ot tettek négyzetméterenként, de ha 4 lett volna, akkor utólag kevesebbet kellett volna gyomlálni, mondja.

Romániában azért ez sem olyan egyszerű. A hatvan-hetven őshonos fafajtából „illik legalább 20-25 fajtát ültetni”, lágyszárúakat, fás szárúakat, cserjéket és lombkoronával rendelkezőket, pionír és klimax fajtákat vegyesen. Azonban a romániai erdészetek többsége legtöbb 6-7 fajtára specializálódik, így három megyét bejárt Tivadar, mire a 20-25 fajtát beszerezte. 

Az előkészítés nem csak a talajra vonatkozik, hanem a szervezésre is. Például ha településre akarsz erdősíteni, akkor a trágyaszállító pont akkor kell ráérjen, amikor a kotrógépes, mert a trágyát, komposztot egy iskolaudvar parkolójában tárolni nem egészséges. Mivel a trágyaszállító nem ért rá, nem tudtak trágyát keverni bele, s a komposztot is az elültetés után, a talajtakaró tetejére helyezték végül. Aztán városi környezetben az is kiderülhet, hogy kő, betonelemek vannak úgy 20 cm mélység alatt a talajban, vagy a vezetékek miatt kell több hatósággal is egyeztetni. 

A lakossággal is kell egyeztetni. Egy alkalommal azon csúszott el a projekt, hogy a lakók nem áldozták volna fel parkolóhelyeiket és gyermekeik focihelyét egy minierdő kedvéért. 

Nem árt, ha van egy tájépítész ismerősöd

A fajták kiválasztásában és elrendezésében nem árt igénybe venni biológus és tájépítész segítségét. Különösen akkor, ha közösségi találkozóhely és/vagy nevelési funkciót is társítanánk a minierdőhöz. 

Lisszabonban például a biológus tervező az egyetlen tagja a csapatnak, aki fizetésért dolgozik. Az általuk kifejlesztett, FastForest-nek nevezett módszer abban különbözik a Miyawakitól, hogy ha nem feltétlenül szükséges, akkor nem táplálják fel a talajt előzetesen. Nem is ragaszkodnak feltétlenül a sokféleséghez, hanem a biológus a talajvizsgálat nyomán csak olyan növényeket választ ki, amelyek megélnek az adott talajon. 

Mielőtt hozzáfognának az ültetéshez, megvizsgálják a napnak való kitettséget, a talajvíz-viszonyokat. Egy közepes minőségű talajt költséghatékonysági megfontolásból nem javítanak fel, magyarázza João. 

Nagy hangsúlyt fektetnek ellenben a dizájnra, amire nekik a szentgyörgyi vagy vásárhelyi erdőcskékkel ellentétben szükségük is van, ugyanis a foglalkozások helyszínét ki kell jelölni, séta-útvonalakat, ülő- és gyülekezőhelyeket terveznek. Ők nem csak a klímavédelem, hanem a közösségi együttlét funkciót is szorgalmazzák. 

Szinte a fürdőkádban is elfér

A Miyawaki-erdők másik nagy előnye, hogy icipici helyen is elférnek. Marosvásárhelyen jóindulattal 35 négyzetméteres, körülbelül egy hálószoba méretű a kör alakú erdőcske, mely a Szentgyörgy (Republicii) téren található a park kellős közepén. A Google Maps-en nem is látszik, eltakarják a park bokrai. 

Mindösszesen 7 nagy lépés hosszában, 5 nagy lépés széltében, ha a legszélesebb pontjain mérem. Sajnos, kiszáradt pár nyárfa benne, de egyébként teljesen erdőszerű látványt nyújt ezen a pár négyzetméteren, még elhajigált nejlonzacskó is hever kéjesen az avaron. 

2022 áprilisában ültették a városi kertészet és a Pando Egyesület együttműködésében, az Arobs software-fejlesztő cég finanszírozásában. Kislevelű hárs, kocsánytalan tölgy, bükk, gyertyán, korai juhar, rezgő nyár, nyír és magas kőris fákat ültettek, négyzetméterenként 2-3 darabot, olvasható a táblán és a telepítők közleményében. 

Csíkcsicsóban is van egy ilyen erdő, a ház előtti ágyást foglalja el. Véletlenül találtam rá a térképen a Miyawaki-erdőkre keresve, Lutz Levente töltötte fel a képet. Mint kiderült egy Hargita Népe-cikkből, Lutz véletlenül telepített Miyawaki-erdőt. Azaz betartotta az összes alapelvet, amikor a háza előtti ágyást tervezte, így hát büszkén kitette a tájékoztató táblát is a háza elé egy QR-kóddal, hogy miről szól a Miyawaki-erdő. 

Sajnos a román állam ezeket nem nevezné városi minierdőnek – a csicsói esetében egyértelmű, hogy miért. 

A 331/2024-es új erdészeti törvényben megjelenik a városi minierdő meghatározása: olyan, legalább 100 négyzetméter területű, legkevesebb 2 méter széles kompakt terület, ahová erdei fafajokat telepítettek társadalmi, gazdasági, esztétikai és környezeti előnyök céljából. De annyira új még a jelenség, hogy a törvényalkotó haladékot adott saját magának: a 166. cikk 3. bekezdése alapján ezekre az erdőkre a törvény megjelenésétől számított 2 éven belül dolgoznak ki műszaki normákat. 

A román állam busásan támogatja, vagyis támogatná

De nem csak Erdélyben érdeklődnek a minierdők iránt. Leginkább Románia más, jellemzően szárazabb, melegebb vidékein, a Bánságban, a Bărăgan sarkában és Konstanca környékén népszerű. Balázs Tivadar egy udvarhelyi ismerősével a székely anyaváros önkormányzatát is felkérte, hogy adományozzon a célra közterületet, de válaszra sem méltatták, ahogy Brassó városa sem. 

A városi minierdők létesítése bekerült a PNRR támogatási programba. 2024 decemberéig lehetett jelentkezni kimondottan városi erdők telepítésére. A nem városi erdők esetében továbbra is zajlik a program 2026 januárjáig, és ha valakit érdekel, itt érdemes megtekinteni. 

Mivel az újraerdősítési országos program nevében a városi minierdő kifejezés is szerepel, ha valaki nagyon szeretne telepíteni, nem árt megkérdezni, hátha lehetséges még pályázni. A cégeket is meg lehet kérdezni, többen szeretnek ilyen célokat támogatni, például az OMV Petrom. Nem hiába kritizálják amiatt a Miyawaki-erdőket, hogy hozzájárul a greenwashing jelenséghez.

A 2024 decemberéig többször meghosszabbított pályázaton 30 millió eurót osztottak ki jelentkezési sorrend alapján, így is csak 12 önkormányzat és iskola jelentkezett: Murfatlar, Suceava, Buftea, Buzău, Galac, Tulcea, Gyulafehérvár, Beszterce, Bukarest 1. kerületének önkormányzata, az Odobleja kollégium, a krajovai egyetem kampusza és a temesvári I. Mihály egyetem. 

Pedig ahogy Lisszabonban, úgy Kolozsváron, Brassóban és a székelyföldi városok kopárabb betondzsungelei között, vagy a viharkárt szenvedett fái helyén is elférne néhány minierdő. 

Különösen, hogy Marius Cristea várostervező szakember szavai a ProTV adásában nemrég azzal sokkolták fél Erdélyt, hogy egy BBTE-kutatás alapján az utóbbi 20-30 évben megduplázódott a hőhullámok száma Kolozsváron. Ennek következtében megnőtt a meleg miatti megbetegedések és elhalálozások száma is az egyébként relatíve hűvös klímájúnak számító városban. Sajnos az erre vonatkozó tanulmányt nem találtuk még meg. 

Hogyan csökkentsük egy Celsius-fokkal az átlaghőmérsékletet?

Ezek a zsebkendőnyi területen található erdők 265 százalékkal több szén-dioxidot kötnek meg, mint a normál erdők. Napjainkban tapasztalható szárazságokban nem mellékes szempont, hogy szintén rendkívüli a talajvíz-visszatartó erejük, és a betondzsungelben élőknek is jó érzés rájuk nézni, a növényekkel foglalatoskodni. 

Bár a környezetvédelmi kar egyik végzőse, Bán Mihály biológiatanár is részt vett a Miyawaki-erdő telepítésében, a szakdolgozatát mégsem tudta ebben a témában írni. Nagyon prózai oka van: Romániában nem található megfelelő felszerelés a mérések elvégzésére. Emiatt a Szent Anna-tavat vizsgálja, amivel kapcsolatban sajnos nincsenek jó hírei.

A levegő hőmérséklete és a városi növényzet közötti összefüggésben elég meggyőzőnek tűnik, amit két lisszaboni kutató a Mensagem de Lisboa hasábjain közöl. Lisszabon egy Kolozsvárhoz hasonló méretű város. Éghajlatára jellemző, hogy a mediterrán hőséget a Tejo folyó öble és az óceán közelsége, az északi óceáni fuvallat ellensúlyozza. 

Azaz ellensúlyozná, de Claudia Reis és António Lopes klímakutatók mérései alapján – mindketten a Lisszaboni Egyetem klímaváltozással és környezeti rendszerekkel foglalkozó kutatóegységének, a Zephyrus-nak a munkatársai – újabban a város legsűrűbben beépített, famentes közterületein akár 50 Celsius-fok is lehet augusztusban. És ennek a nem megfelelő szellőzést biztosító építkezés, amit az utóbbi időben műveltek, valamint a szintén a túlzott beépítettség miatt hiányzó fák az oka.

Az árnyék – vonta le a következtetést – „valójában a legfontosabb dolog”.

Claudia Reis kimutatta, hogy akár 1 Celsius fokos átlaghőmérséklet-különbség, valamint 3,7 Celsius fokos hőmérséklet-különbség is lehet a zöldövezetek és a betondzsungel hőmérséklete között. Ami emberi léptékkel mérve is érzékelhető. Az 1 Celsius-fok átlaghőmérséklet csökkenéshez legalább 50 négyzetméternyi, nagy növénysűrűségű zöldfelületre van szükség. 

Azt is mérésekkel igazolta, hogy a zöldövezetnek körülbelül 200 méteres körzetben érződik a hatása, így hiába van mondjuk egy erdő a város szélén vagy egy több hektáros park a város közepén, mint a Monsanto park Lisszabonban, vagy a Margit-sziget Budapesten, ha a lakónegyedekben, ipari zónákban, a forgalmas utcákon nincs elég fa. Merthogy erre is rájöttek, hogy sajnos a mesterséges pázsit nemhogy csökkentené a hőmérsékletet, akár még hőszigetként is működhet. Emiatt – és az öntözésigény meg a biodiverzitás érdekében – le kellene mondani a pázsitokról a rétek javára. 

Rét vagy pázsit?
Bár elsőre a két szó rokonértelműnek tűnik, a pázsit meg zöldebbnek, különösen a szomszédé, különböző fogalmakat takarnak. A rét egy természetes vagy féltermészetes növénytakaró, mely sokféle növénynek ad otthont és emiatt a rovarok is termékenyebb munkát végeznek rajta, nem igényel rendszeres öntözést, fűnyírást, inkább egyszeri-kétszeri kaszálást évente. A pázsit három-négy fűfélét tartalmaz, rendszeres öntözést, nyírást igényel, a rovarok nem kedvelik különösebben, a vizet sem tartja meg a talajban, és akár hőszigetként is működik.

A városi réteken és az utcákon minél több fára lenne szükség, még a sűrűn beépített részeken is. A fa árnyéka ugyanis az, ami a leginkább lehűti a levegőt, javasolják a kutatók a lisszaboni városvezetésnek. Lehetőleg lombhullató fajtákra, ugyanis azok télen beengedik a fényt, nyáron szűrik a napsugarakat. Ezen kívül javaslatuk alapján akár mesterséges árnyékolással, a természetes szellőzést megtartó építkezéssel (ne építsünk a szélirányra merőlegesen), világos homlokzatokkal is lehet védekezni a gyilkos hőhullámok ellen, de mi most térjünk vissza a minierdőkhöz.

Itt következik a How is it made és mennyiből rész.

Balázs Tivadar elmondta, hogy 4 év után igazából már nem sokat foglalkozik vele, de 2-3 év elteltével a kis erdő igazából már nem is igényli különösebben a karbantartást. Meglátta az interneten, hogy létezik ilyen, megtetszett az ötlet, és a SUGi nevű svájci hálózaton keresztül gyűjtött hozzá pénzt. A környezetvédelmi tagozatot is működtető egyetem biztosította a helyszínt, a diákokkal közösen ültették el a csemetéket. 

Az első két évben öntözni és gyomlálni is kell a minierdőt. Egy ekkora területet évente körülbelül 6 alkalommal, alkalmanként 4 óra alatt lehet kigyomlálni, érdemes felszámolni a munkaerőt – mondta Balázs Tivadar. Négyzetméterenként 3 csemetét ültettek, 1 lejjel számolva darabját 300 lej, az utólagos pótlás, mivel egyharmaduk elpusztult, még 100 lej.

Fel kell számolni még a talajvizsgálat és a feljavítás árát: kell 600-700 kg kétéves tehéntrágya, nagyjából egy tonna szalma és komposzt. 1000 lej volt az ásási munkálatok ára. 

– Mai fejjel már négyet ültetnék négyzetméterenként, mert az utólagos pótlás nem olyan. A többiek arra már nagyra nőnek, nem egyforma a minőség sem.

A másik probléma az volt, hogy csak szabad gyökerű csemetéket talált, de inkább a földlabdás változat vagy a drágább vízcsemete lett volna megfelelő. A szabadgyökerű csemeték kiültetési ideje korlátozott, október végétől április elejéig érdemes elültetni őket. Míg a földlabdásak csak kicsivel drágábbak, 2-3 lej darabjuk, de sokkal jobban ellenállnak a környezeti hatásoknak – magyarázza a vállalkozó, aki „megelőzte a korát”.

Akinek az életét megváltoztatták a minierdők

João életét három éve változtatták meg a minierdők. Ugyanott, ugyanúgy gurult a kerékpárjával és a két kutyájával, mint találkozásunkkor, amikor megpillantotta a Bela Vista park szélén dolgozó embereket. És megállt megkérdezni, hogy mivel foglalkoznak. – A tönkrement természetet akarják helyreállítani – hangzott a válasz. 

Meghívták önkéntesnek. Elment, majd a következő és az azután következő héten is, és aztán a feleségével együtt rendszeresen eljártak az „erdőcsináló rendezvényre”. Idővel felkérték, hogy legyenek a szervezet tagjai és promotálják a projektet. – És így kezdtem bevonódni – meséli. 

Az Urbem Forest egyesület a saját módszere szerinti erdőtelepítést három-négy éve kezdte a lisszaboni városházával partnerségben. Elhanyagolt közterületeket néznek ki az épületek között, és elkérik a városházától, hogy minierdővel helyreállítsák a tönkrement ökoszisztémát. 

Kis, senkiföldje területeket kell elképzelni az épületek között, ahová tilos építkezni. Tíz évre kértek engedélyt, így tíz évig biztosan nem nyúlhatnak az ingatlanspekulánsok a fákhoz.

Itt minierdőket, városi erdőket létesítenek, ahol az emberek összegyűlhetnek. Találkozhatnak a közösségek tagjai, tanulhatnak a természetről, jöhet a szomszédság, a gyerekek és barátok, és eltölthetnek egy kis időt a természetben. 

Szervezetépítési tippek, ha nem csak minierdőt, hanem embert is szeretnél bele

Jelenleg öt városi minierdőt gondoznak Lisszabon területén. Ezek mindegyikére 3-4 erdőőr vigyáz, akiket maguk közül választanak. Mindenki önkéntes alapon dolgozik, egyetlen munkatárs kap fizetést. Az erdőőrök vigyáznak az erdőre, az eszközökre, és népszerűsítik az eseményeket. Ők hívják be az új önkénteseket, ők tájékoztatják az alapítvány tevékenységeiről, mutatják be a közösség többi tagjának, stb. 

– Létrehoztuk az első minierdőt, azután megtanítottuk az erdőőröket, hogyan tartsák fenn. És aztán néhány hónappal később hagytuk, hogy végezzék önállóan a munkájukat. Van egy csoport biológusunk, akik elemzik a talajt, kiválasztják a növényeket, kiválasztják a dizájnt. Mindent meg kell tervezni és a növényeket gondosan ki kell választani annak függvényében, hogy milyen a talaj, a napnak való kitettség és sok más egyéb tényező. A biokémikusunk végzi ezt. És aztán az erdőőr meg a közösség fenntartja. 

Hét„ igazgatójuk” van. Miután létrehozták formálisan a szervezetet, megkeresték a partnereket, a városházát például, és bemutatták a terveiket. Azután 2021-ben pályáztak egy jelentős, 20-30 ezer eurós uniós támogatásra, amit Connexus-nak hívnak, és azután kezdődhetett a munka. Mert

a legnagyobb kihívás a pénz, 

a támogatás megszerzése. Cégektől szereznek szponzorálást, helyi önkormányzatnál, kormánynál pályáznak, a városlakók adományoznak. Egyetlen munkatársnak, egy biológusnak fizetnek a munkájáért órabért. „Sok helyről lehet pénzt szerezni, csak időbe és energiába telik, hogy elkészítsd a pályázati anyagot, és nem is biztos, hogy sikerülni fog”.

A másik kihívás a hatóságokkal való együttműködés. Portugália híres a bürokráciájáról, lassú ügyintézéséről, egy vízfelvevő pont létesítése is hosszú időbe telik. Néha a politikusok is „megkeverik a dolgainkat”. 

Az sem mellékes, ha közösségi tevékenységről van szó, vagy akár a környéken élők életminőségének a javításáról, hogy hol helyezkedik el a telek, ahová telepítenek. Erre az első telepítésük során jöttek rá: nehezen megközelíthető, meredek helyen volt, ahová csak az erdő közelsége miatt nem mentek el az emberek, és az idősek meg a gyerekek nem tudtak dolgozni rajta, így a közösségépítés és a nevelés kicsit hátrányba került.

Nagyon fontos a nevelési tényező. 

– Az önkéntesek nevelésével kezdődik, azután kísérleteket végzünk, workshopokat tartunk a komposztálásról. Például most erre tanítjuk a lakosságot, hogy komposztálja a szerves hulladékot. Építettünk egy kis tavat az erdőnkben, ez is egy érdekes és nagyon sikeres projektünk volt. Elhívjuk az iskolásokat, kicsiket és nagyokat, és a biológus kollégák tanórákat tartanak nekik az erdőről. Művészeti iskolákkal is együttműködünk, a víz tárolásához ugyanis edényekre volt szükségünk, és a művészetis gyerekek készítették el nekünk kerámiából. Az erdők világában a növények mellett nagyon sok ötlet, gondolat is megfoganhat és fejlődhet. Miután megvan a struktúra, sokféle módon felhasználhatod – mondja João.

Hozzáteszi: – Ki kell hoznunk a legtöbbet, a legjobbat az önkénteseink képességeiből, tudásából. Például egyikünk mindfulness-szakértő, és egy csomó mindfulness tréninget tartunk az erdőben. Természetfürdőnek hívjuk.

Nem ragaszkodnak mindenben a Miyawaki-módszerhez

Sokféleképpen el lehet kezdeni egy erdőtelepítést, jelenti ki.

„Lehet, hogy már van három-négy fád, és azok köré ültetsz még több növényt. Vagy elkezdheted a nulláról is. Mi szintenként dolgozunk. Előbb icipici növényeket ültetünk, aztán bokrokat, és aztán a fákat vegyesen. Az első két év kritikus, mert az első tél és aztán a forró nyár megviseli a kis babanövényeket, túl kell élniük. Ezek az évek nagyon fontosak, de két év múlva a bokrok már körülbelül egy-másfél méteresek. A fáknak több idő, körülbelül 10 év kell, míg fiatal fává serdülnek, de két év után már látványos a változás.

Az első két év után csak az ösvényekre kell vigyázni, a jelzéseket újítgatni, hogy az emberek ne menjenek be az erdőbe, csak körülötte sétáljanak. Nem kell öntözni, az esős évszak pont elég nekik, hogy túléljék a nyarat, állítja.

De ha egy dolgot kellene kiemelnem, akkor az az, hogy pozitívan tudunk hatni a közösségre. A fiatalokra és az idősekre is: informáljuk őket, és megosztjuk velük, mennyi előnye van annak, ha a természet közelében vannak. Ez a legnagyobb öröm számunkra.

És milyen emberek jönnek el? Olyanok, akik 10-15 kilométert is gyalogolnak, csak hogy eltölthessék velünk azt a napot. Ez nagyon megerősítő érzés.”

Mit szólnak az emberek a ‘felveri a gaz a pázsitot’ látványhoz?

Információs táblákon tájékoztatják az arra járókat arról, hogy mi zajlik a környéken, és személyesen is akárhányszor elmagyarázzák. „Az emberek odamehetnek, elolvashatják, hogy miről is szól ez az egész. Így észrevehetik a különbséget: a mi erdőnk – ami talán elsőre elhanyagoltnak tűnik – és a park többi része között, ahol minden le van nyírva, rendben van tartva, szépen ki van takarítva.

Mi pedig elmagyarázzuk nekik a különbségeket, például hogy miért ellenezzük a gyepet (füvet), és miért szeretjük inkább a réteket, amelyek a lepkéknek és a méheknek nyújtanak táplálékot, odavonzzák a rovarokat. És aztán ezeknek a rovaroknak a fontosságáról is beszélünk – elmagyarázzuk, miért fontosak az életünkben.

A minierdő korlátai

Bár számos előnnyel rendelkeznek, a hátrányokról sem szabad megfeledkeznünk. Ilyen a költséges voltuk. A Miyawaki-erdők talajának feljavítása, a sűrű beültetés és azután a gondozás költséges lehet, ezért érdemes gondosan tervezni, és akár kompromisszumokat kötni, mint a talajjavítás terén az Urbem.

A másik kritika, hogy amibe az ember beavatkozik, az rosszul is elsülhet, például ha mégsem teljesen őshonos fajok kerülnek egy területre, vagy száraz vidékeken – olvasható egy tanulmányban.

– De most, hogy az erdő egyre nagyobb, a növények megnőttek, egyre szebb lett minden, az emberek kezdik átlátni, hova tartunk. Úgy tűnik, most már támogatnak minket. Persze mindig lesznek különböző vélemények – vannak, akik ellenzik, és vannak, akik támogatják.

The post Neked is lehet erdőd, ha van egy terasznyi telked! appeared first on Átlátszó Erdély.