Augusztus 6-án adománygyűjtés indult, miután a Holzindustrie Schweighofer blokkolta az ismert környezetvédő, Hans Hedrich bankszámláját. Az Átlátszó Erdély akkor interjút kért Hedrichtől, de mire vasárnap találkoztunk Kolozsváron, a szükséges pénz – mintegy 4800 euró – már össze is gyűlt, így az adománygyűjtés helyett a Schweighofer elleni perekről és a romániai erdőirtásokról beszéltünk, valamint arról, hogy mit tehet egy kis civil szervezet, ha már a nagyüzemi fakitermelést és -feldolgozást megállítani nem lehet.

Össze tudnád foglalni a Holzindustrie Schweighofer elleni pereiteket, és hogyan jutottatok el oda, hogy most a Schweighofer végrehajtást rendelt el ellenetek?

Amikor rákérdeznek erre, mindig gondolkozom, hol kezdjem: a jelenben vagy a múltban? Ha a jelenben kezdem, ott kell kezdenem, hogy a Neuer Weg egyesület közigazgatási pert indított a Holzindustrie Schweighofer SRL ellen, ami a rétyi gyárat illeti a Bukaresti Táblabíróságon, elvben még van esélyünk arra, hogy ezt megnyerjük. Ennek a pernek a tétje az, hogy ha a bíróság igazat ad nekünk, akkor a rétyi fafeldolgozó üzem le kell álljon.

Az utóbbi időben többször is felvette velünk a kapcsolatot a Schweighofer egyik képviselője, és felajánlotta, jó lenne leülni tárgyalni, tisztázni a félreértéseket, tekintve hogy az egyesületünk által kezdeményezett, a rétyi fűrészüzem megnyitásának törvényessége ügyében kezdeményezett 6 perből 5-öt elvesztettünk.

A megkeresések alkalmából a Schweighofer mindig hangoztatta, hogy felhalmozódtak az ügyvédi költségek, és jó lenne ezt az egészet tisztázni. Ebből csak egy dolgot lehetett érteni, azt, hogy kérnek valamit cserébe, hogy ezeket a költségeket ne hajtsák végre rajtunk.

Mit tudnánk cserébe adni? Hát azt, hogy ebből az utolsó perből visszalépünk. Ezt a sejtésünket igazolja az, hogy bukaresti székhelyű társszervezetünket, a BankWatch Romaniát meggyőzte a Schweighofer, hogy lépjen ki a perből, cserébe nem hajtja be rajtuk a költségeket.

Mekkora összegről beszélünk?

Plusz-mínusz 20 ezer euró a teljes összeg. Ha két szervezet fizette volna, akkor 10-10 ezer euró lett volna, de mivel a BankWatch kilépett, mi kellene kifizessük a 20 ezer eurót. A Neuer Weg bankszámláját máris zárolta a Schweighofer, sajnos azon a bankszámlán 50 bani lehetett, nem volt mit elvegyen tőlünk.

A következő lépés az volt, hogy négy civil pert indított ellenünk Fogarasban, hogy személyesen rajtam, illetve az egyesület elnökén, Johannes Klein lelkipásztoron hajtsa be a perköltséget, amit az egyesülettől nem tudott . Úgy érvelnek, hogy minket azért kell felelősségre vonni, mert rosszindulatból indítottuk a pereket a Schweighofer ellen, hogy a cégnek az ügyvédi honoráriumok által károkat okozzunk.

Mi úgy gondoljuk, úgy a román alkotmány, mint a Románia által ratifikált Aarhusi egyezmény biztosítja minden polgár számára, hogy bírósághoz forduljon környezetvédelmi ügyben, tehát ilyen szempontból mi fedve vagyunk, ezt a négy pert nem fogják tudni megnyerni, nem tudnak minket arra kényszeríteni, hogy lemondjunk az utolsó, közigazgatási perről.

[irp posts=”546″ name=”Dehogy „teszteltek”, fafeldolgozás folyt a rétyi Schweighofer-üzemben”]

Menjünk vissza a múltba. Melyik per vezetett oda, hogy 4 ezer euró kifizetésére köteleztek?

2015-ben engem magánszemélyként beperelt a Schweighofer cég és a tulajdonosa, Gerald Schweighofer a bécsi kereskedelmi törvényszéken rágalmazásért. Azt kérte, vonjak vissza néhány állítást, többek között azt, hogy az üzem törvénytelenül kitermelt fát is feldolgoz, valamint hogy a rétyi gyár törvénytelenül épült fel.

Azt, hogy törvénytelenül kitermelt fát is feldolgoznak, sajtóközleményben ismerték el.

Utólag igen, de ez két évvel ezután történt. Addig fenntartották, hogy minden rendben van. Az volt a trükk, hogy mivel a bécsi törvényszék egy specializált törvényszék, ahol bonyolult kereskedelmi ügyeket tárgyalnak, a feleket kötelező módon ügyvéd kell képviselje.

Romániában nehéz olyan ügyvédet találni, aki az osztrák ügyvédi kamara tagja, ha lenne is ilyen, akkor drága, így nekünk nem volt ügyvédünk. Emiatt a törvényszék egy az egyben elfogadta a Schweighofer kérését és állításait anélkül, hogy érdemben megvizsgálta volna őket.

Így született meg a felperesnek kedvező döntés, mely jóváhagyta 4067 euró költség megtérítését. Az igazság az, hogy én el is felejtettem ezt a 4 ezer eurót, ugyanis a döntésben egy másik, 1000 eurós összegről is szó van: a kártérítés, amit kérhet, ha nem vonjuk vissza hivatalosan az állításainkat.

Nekem ez az 1000 euró maradt meg, azt mondtam, azt megengedhetjük magunknak, nem vonjuk vissza, amit állítottunk. Biztos voltam abban, hogy a Schweighofer számára nem fontos a pénz, sokkal fontosabb számára megvédeni az imidzsét. Ha végrehajtaná a döntést, igazából veszítene, mert ugye ezzel újból téma lesz. Tovább romlana az imidzse, ha behajtja ezt az összeget, ami számára kevés, nekünk sok.

Ugyanakkor a jogállamiság alapja az, hogy a bírói döntéseket végrehajtják. Ráadásul kevesebb zsarolási potenciálja lehet a Schweighofernek, ha ti magatoktól kifizetitek ezeket az összegeket.

Ez így van, én nem cáfolom, hogy ez jogos lenne. Persze van benne trükk, hogy Ausztriába visz…

Ezt mi, újságírók is ismerjük, az a neve hogy libel tourism. Az a lényege, hogy a sértett fél egy olyan országban perel, ahol nagyon súlyos büntetéseket szabnak ki rágalmazásért, illetve az ügyvéd nagyon drága. Arra számít, hogy a médiaorgánumnak egyrészt nem lesz pénze megfizetni az ügyvédet, másrészt nagy eséllyel megnyeri ezt a pert.

Igen, ez a trükk, ezzel kell együttélni. Én elfogadom, hogy vannak játékszabályok, jogállamban ezek szerint kell játszani. De tudván, hogy mennyire nem dolgozik korrektül a Schweighofer, mennyi mindenről hazudott, mennyi kárt okozott, mi akkor azt mondtuk, annak ellenére, hogy megnyerte ezt a pert, mi azt nem fogjuk kifizetni, hajtsa végre. Mi élünk a mi jogunkkal, ő él az ő jogával.

Most visszatérek a jelenbe: egyszercsak felébredtem, hogy zárolták a személyes bankszámlámat. Ezt elvileg a végrehajtó levélben közli, de én azt nem kaptam meg, ugyanis a régi lakcímemre küldték. Ez rendben van, ugyanakkor az, hogy most, 3 év múlva hajtja végre ezt az összeget, csak azt jelentheti, hogy kényszeríteni akarnak minket, hogy találkozzunk, egyeztessünk.

Előfordulhat, hogy a cég csak ki szeretne pipálni egy ilyen találkozót, ugyanis a fenntartható és felelős erdőgazdálkodást tanúsító szervezet, az FSC – mely 2017-ben a törvénytelen fakitermelés-botrányok hatására visszavonta a Schweighofer tanúsítványát – arra kötelezte a Schweighofert, hogy kezdjen párbeszédet civil szervezetekkel, ha vissza akarja szerezni a tanúsítványt.

Ki koordinálta a Schweighofer rétyi földvásárlását?

B. D. T., S. Z. Ez megvolt? Egy volt honatyának jóval nagyobb lehetett a szerepe a befektetés megvalósulásában, mint amennyit eddig a közvélemény elé tárt. Nem most fogjátok először hallani a nevét. Homályos tulajdonosi hátterű cég vásárolta fel, majd adta tovább a Holzindustrie Schweighofer-nek azt a 70 hektárnyi földterületet Réty határában, ahol az osztrák cég új fűrészüzemének építkezési munkálatai jelenleg is zajlanak.

Attól féltek, hogy ez egy PR esemény lesz, amit a cég az FSC-tanúsítvány visszaszerzésére fog felhasználni?

Igen, fennáll ez a lehetőség. Számukra nagy tétje van egy ilyen találkozónak, hogy készüljön egy kép, amelyen mosolyogva kezet fogunk. Ezt el lehet adni úgy, hogy mindent tisztáztunk, milyen jól egyezünk, satöbbi. Emiatt mi sosem fogadtuk el a meghívást, hogy találkozzunk vagy tárgyaljunk. Miután látták, hogy minket nem lehet sarokba szorítani, előszedték a bécsi bírói határozatot.

Említetted, hogy ez a történet azzal kezdődött, hogy több pert indítottatok a Schweighofer ellen, a pereket azonban elvesztettétek. Ezek a perek miről szóltak?

Minden perben külön-külön megtámadtunk egy-egy engedélyt, ami alapján a rétyi gyár megépült és beindult (a perekről egy 2016-os áttekintés itt elérhető – szerk. megj.). Ha egy ilyen pert megnyertünk volna, akkor ez azt jelentette volna, hogy a gyár működését fel kell függeszteni. A befektetés értéke 130 millió euró, így a cég számára a tét nagy volt.

Ezeket a pereket sajnos elveszítettük, ugyanis nem tudtunk hivatalos szakvéleményeket benyújtani, csak olyan, opcionális szakvéleményt tudtunk csatolni, amit a bírónak nem kötelező figyelembe vennie. Az opcionális szakvélemény tucatnyi törvénysértésről, többek között bűncselekményről is tartalmazott információkat. Az építészek aláírási jogát fel is függesztette az országos építész-kamara.

Sajnos ezekre a szakvéleményekre a bírók ítéleteikben nem is hivatkoztak, mintha nem is léteztek volna.

[irp posts=”433″ name=”Engedélyek nélkül üzemeli be a Schweighofer a rétyi fenyővágóhidat”]

Mit tehet a civil szféra most, hogy a feldolgozóüzem működik, és annak az esélye, hogy ezt a működést felfüggesszék, elég kicsi? Hogyan lehet valamilyen módon kontrollálni, transzparenciára és valós párbeszédre kényszeríteni a Schweighofert, valamint arra, hogy ne használjon fel törvénytelenül kitermelt fát?

A kemény módszer a per volt, ez nem volt sikeres. Maradnak a puhább módszerek: írni arról, hogy továbbra is irtják az erdőket, és hogy a törvénytelenül kitermelt faanyag esetleg a Schweighoferhez kerül. Közölni ezt az FSC-vel is megakadályozandó, hogy a cég visszakapja a tanúsítványt, amelynek a birtokában a termékei ára megnő.

Nyilván ettől még a Schweighofer nem megy csődbe, a fára továbbra is igény van, de azt meg lehet így akadályozni, hogy a cég túlságosan pozitív, a valóságnak nem megfelelő imidzset építsen fel magának.

A törvénytelen erdőkitermelések néhány éve voltak hatalmas téma Romániában, azóta csend van. Változott valami?

2015-ben jelent meg Gabriel Păun (a.k.a Agent Green) videója, melyben a Schweighofer kapujában spray-jel lefújják, akkor valami megtört a Schweighofer addigi pozitív imidzsében. Témává vált a törvénytelen erdőkitermelés, a politikum reagált, kicsit szigorította a törvényeket – igaz, aztán egy idő múlva lazítottak rajtuk.

Az azonban elmondható, hogy a nagy, törvénytelen kitermelések alábbhagytak, már nem vágják a fát annyira látványosan, és szerintem a mennyiségek is csökkentek. Úgy tudom, most már a Schweighofer viszonylag sok fát importál külföldről, Szlovákiából, Lengyelországból, Csehországból, Ukrajnából, ami arra utal, hogy már nem olyan olcsó vagy egyszerű beszerezni Romániában a szükséges famennyiséget.

Azt is hallottam szakemberektől, hogy a fa világpiaci ára alacsony, így mivel a Romsilvától viszonylag magas áron veszik a faanyagot, a romániai fafeldolgozók nem igazán versenyképesek. Változik tehát a kép, de a kistermelő számára nem igazán előnyösen. A tűzifa ára emelkedik – például Háromszéken a tűzifa ára 4-5 év alatt megduplázódott.

Az erdőkitermelések real time monitorozása hatalmas munka, nagyon drága, így közel lehetetlen a civil szféra számára. Mit lehet mégis tenni?

Igen, így van, civil szféra ezt a munkát csak korlátozottan tudja elvégezni, ez a hatóságok feladata lenne. Azért is nehéz erdőirtások ellen harcolni, mert ez párhuzamosan nagyon sok, rendszerint elszigetelt helyen történik, ez egy decentralizált probléma. El kell teljen pár év, míg Google Maps-en látszanak az erdőirtások.

Pozitívum viszont, hogy az egyszerű, falusi emberek jól értik, miért fontos megtartani az erdőket, látják az összefüggést az erdőirtások és az árvizek, földcsuszamlások, az éghajlatváltozás között. Ők a természettel élnek, az erdőre erőforrásként tekintenek, tudják, hogyan kezelték az erdőket régen. Ha tarvágás van, tudják, ki gazdagodik meg ebből, a faluban megy a pletyka.

Nem tudják megfékezni, nincsen ilyen civil hozzáállás, de nem buták ezek az emberek, látják az összefüggéseket, tudják, hogy ez káros a környezetre és a saját életminőségükre.

Több nagy fafeldolgozó cég van Romániában, ennek ellenére mindig csak a Schweighofer kapja a negatív hírverést. Miért?

Ha az utóbbi öt évre gondolunk, akkor ez igaz. Azonban 2008-tól éveken keresztül a Kronospan volt kereszttűzben, miután kiderült, hogy a formaldehid rákkeltő, ők pedig ezt használják PAL-lemezek gyártásakor. A Kronospan sokáig köztéma volt, csak utána következett a Schweighofer.

Nyitókép: Hans Hedrich (jobbra) egy tüntetésen. Forrás: az aktivista Facebook-oldala

The post „Ha a bíróság igazat ad nekünk, akkor a rétyi fafeldolgozó üzem le kell álljon” appeared first on Átlátszó Erdély.

Nem tudjuk, volt-e protokollfelelőse a novemberi istentiszteletnek, mindenesetre elég különös, hogy az évek óta húzódó korrupciós büntetőügye ellenére Olosz az első sorban ült Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Márton Árpád RMDSZ-es képviselő mellett, aki nem mellesleg az alsóház jogi bizottságának tagjaként fontos szerepet játszik az igazságügyi törvények módosításában.
Azt nem tudni, hogy Olosz milyen minőségében lett meghívva, illetve miért ültették kiemelt helyre, a legmagasabb rangú vendégek mellé: ebben az időszakban Olosz már nem rendelkezik funkcióval, csak egy helyi üzletember, és üzleteiben sem túl sikeres, amint azt hamarosan meglátjuk.

Időhúzás a legjobb stratégia?

Olosz kigombolt, sötétkék öltönyét és széles vigyorát a templom mellett készült csoportképen is azonnal ki lehet szúrni, az Erdélyi Református Egyházkerület honlapján közzétett galériában azt is megörökítették, amint Semjén Zsolttal kíváncsian lapozgatnak egy vaskos, régi kötetet.

Az istentisztelet idején már világos lehetett Olosz számára, hogy akármennyire igyekszik csűrni-csavarni, ügyében közeleg az ítélethirdetés: a Legfelsőbb Itélő és Semmítőszéken zajló tárgyalások már két éve rendszeresen halasztással végződtek, nyilvánvaló volt, hogy ezt a végtelenségig húzni nem lehet. Egyébként a zágoni esemény után kevesebb, mint egy héttel jelezte a bíró, hogy decemberben hirdet ítéletet. Két további halasztás után, december 20-án meg is született az elmarasztaló ítélet.
Időhúzás: nagyjából ez volt Olosz stratégiája korrupciós ügyének tárgyalása során. Ez már akkor is feltűnő volt, amikor évekkel ezelőtt a Legfelsőbb Itélő és Semmítőszék irattárában megtekintettük a perének iratait.
Ezekből kiderült például, hogy Olosz folyamatosan váltogatta az ügyvédeit pusztán azért, hogy aztán az első tárgyaláson halasztást lehessen kérni arra hivatkozva, hogy az új ügyvédnek még nem volt ideje áttanulmányozni az iratcsomót.

A vádlottnak eszébe jut, hogy ő ügyvéd

Ugyanebbe a stratégiába illik az, hogy bár a tárgyalás eredetileg a Legfelső Bíróságon kezdődött, Olosz 2013-ban lemondott szenátori tisztségéről, így az ügy átkerült a Bukaresti Törvényszékre. Itt 2013-ban meg is született az elmarasztaló ítélet, azonban Olosznak „eszébe jutott”, hogy ő 2010 óta a Bákó-Neamţ megyei ügyvédi kamara tagja, ebből kifolyólag a bukaresti törvényszék nem illetékes dönteni ügyében, erre ugyanis csak a Bukaresti Fellebviteli Bíróság jogosult. Erre hivatkozva kérte a bukaresti törvényszék hétéves letöltendő börtönbüntetést tartalmazó ítéletének a törlését.
Az Oloszt hét év szabadságvesztésre ítélő bíró, Mitu Stegaru lesújtó véleményt közölt a vádlottról az ítélet indoklásában: „a nyomozás során összegyűjtött bizonyítékok, valamint a másod- és harmadrendű vádlottak beismerő vallomása ellenére, melyek gyakorlatilag falhoz állították Oloszt, ő végig időhúzásra játszott abban a reményben, hogy előbb vagy utóbb életbe lép az új Btk., mely kedvezőbb büntetést ír elő minden bűncselekmény számára. (…)”
A bíró azt is megjegyezte, hogy bár kérte Olosz ügyvédeitől, hogy iktassák a védencük ártatlanságát bizonyító iratokat, azok folyton halogatták, hogy az utolsó tárgyaláson elárasszák a bírót egy sor, haszontalan bizonyítékkal abban a reményben, hogy ezzel is húzzák az időt.

„Bilă” átveri a Gorj megyei alvilágot

De miről is szólt ez a korrupciós történet? Dióhéjban annyi történt, hogy Olosz – aki 2007-2008-ban az Országos Energiaár-szabályozó Hatóság (ANRE) elnöke volt – a romániai energiapiacon nyüzsgő „okos fiúk” rendelkezésére bocsátotta kapcsolatait, ezért pedig busás fizetést kért és kapott.
Így a Gorj megyei alvilág egy ismert figurája, Ion Bârcină befolyása alatt álló két cég, a SC Budirom Serv SRL és SC Power Plus SRL olcsón vásárolt fel villamos energiát, majd ezt a piaci árnál drágábban adták tovább a CEZ áramszolgáltatónak 2010-2011-ben.
Oloszt tanácsadóként fizették ki – az internetről összemásolt szövegeken, valamint a tanácsadói szerződésen „ország-világ röhög”, fogalmazott az egyik üzletember egy lehallgatott telefonbeszélgetés során, egyértelművé téve, hogy egy esetleges ellenőrzés során menthetetlenül lebuknak.
Az RMDSZ-es honatya – akit a vádirat szerint az üzletemberek egymás között sokszor Bilă (Golyó) néven emlegettek – összesen 516 ezer eurót kért, ebből 384 ezret meg is kapott. Továbbá a parlament előtti parkolóban egy ízben 400 ezer lejt is átadtak neki.
A villamosenergia mellett Olosz egy sor más üzlettel is hitegette Bârcinát és körét – volt szó újrahasznosítható hulladékokról, tartozások behajtásáról és egy halászati ágazatban lehívható uniós támogatásról –, a vádiratból azonban az derül ki, hogy ezekből nem lett semmi, az üzletemberek nagy csalódására.

„Rosszabb, mint az uzsorások”

Időközben a Gorj megyeiek számára is világossá vált, hogy Olosz átveri őket, illetve hogy túlságosan sok pénzt kér azért, hogy közbenjárjon a jövedelmező szerződések megkötésében. Egy lehallgatott telefonbeszélgetésben panszkodnak is: „az ember nincsen hozzászokva az ilyen nyílt lenyúláshoz, mit csináljunk?” Máskor pedig: „Kinyír ez a Bilă, rosszabb, mint az uzsorások!”.
2018. december 20-án a Legfelsőbb Ítélő és Semmítőszék három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Olosz Gergelyt befolyással való folyamatos üzérkedés miatt. Ezen kívül elrendelte 384 ezer euró és 400 ezer lej elkobzását Olosz Gergelytől, és minden vagyonának zár alá helyezését.
Ion Bârcinát egy év és négy hónap letöltendő börtönbüntetésre, Bârcină munkatársait, Costin Iliescut egy év és négy hónap felfüggesztett, Cătălin Stant két év felfüggesztett, Ovidiu Ionel Badeát egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.
Olosznak azonban távolról sem ez a 2010-es „üzlet” volt az egyedüli erős húzása: bár közel tíz évet töltött el a politikában, semmilyen közösségi kezdeményezése nem jut eszünkbe, ellenben az RMDSZ-en belül és kívül is számos esetben kiverte a biztosítékot. Olosz nem alkotott maradandót az erdélyi közéletben – hacsak a Schweighofer rétyi fűrészüzemét nem tartjuk ilyen megvalósításnak.

Olosz-testvérek: egyedi konjunktúra szerencselovagjai

A háromszéki üzletember és testvére, Olosz Szabolcs a kétezres években jelent meg a közéletben, egy olyan politikai konjunktúrában, amikor az államapparátusban az RMDSZ előtt egy sor, korábban elérhetetlen pozíció nyílt meg.
A Transindex által összeállított portré szerint az Olosz-testvérek elsősorban apjuk révén rendelkeztek a boldoguláshoz szükséges kapcsolathálóval. Apjuk 1989 előtt a lakásgazdálkodási hivatal (ICRAL) vezetője, aztán vállalkozó, majd 2000-2004 között Kovászna megye alprefektusa volt.
Olosz Gergely a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban végezte el az általános iskolát, majd a  Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban folytatta a középiskolai tanulmányait. 1998-ban a győri Széchenyi István Főiskolán közgazdasági oklevelet, majd a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen jogi szakokleveles közgazdászdiplomát szerzett, 2010-ben a Szegedi Tudományegyetem Jogi és Államtudományi karán avatták doktorrá.
Szakmai karrierjét Olosz Gergely a magánszférában kezdte: menedzser-közgazdászként dolgozott egy sor cégnél, majd 2004-ben kinevezték az Országos Urániumtársaság igazgatójának. Később a Földgáz Szabályozását Felügyelő Országos Hatóság elnöke, majd 2007 májusától az Országos Energiaár-szabályozó Hatóság (ANRE) elnöke lett, ahonnan egy fizetésekkel kapcsolatos botrány miatt lemondott.

Testvére Băsescu „embere”

Ezzel párhuzamosan az RMDSZ-en belül is szépen ívelt felfele a karrierje: Olosz 2008 decemberétől parlamenti képviselő, 2010-től, egy váratlan húzás eredményeképp az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője. 2012 decembere után az RMDSZ háromszéki szenátora, erről a tisztségéről 2013-ban mondott le.
Az RMDSZ-nek a második Boc-kormányban való szerepvállalása miatti kedvező politikai konjunktúra mellett Olosz felemelkedésében fontos szerepet játszott testvére, Olosz Szabolcs: róla RMDSZ-es körökben tényként kezelték, hogy ő Traian Băsescu államelnök „embere”, aki egy ideig Băsescu védencének, Elena Udrea regionális fejlesztési turisztikai miniszternek a tanácsadójaként dolgozott, és mint ilyen komoly befolyása volt a Székelyföldre irányuló fejlesztési pénzek elosztásában.
Ebben az időben a PDL egyfajta párhuzamos kapcsolatépítéssel kísérletezett Székelyföldön: míg korábban az RMDSZ döntött a székelyföldi fejlesztésekről, Băsescu közvetlenül kezdte megkeresni a székelyföldi polgármestereket, így növelve befolyását. Ebben Elena Udreának, illetve tanácsadójának, Olosz Szabolcsnak volt nagy szerepe.
Az Olosz-testvérek RMDSZ-en belüli pályafutása a 2011-es tisztújító kongresszuson látszott csúcsra érni, amikor Olosz Gergely bejelentkezett az RMDSZ szövetségi elnöki tisztségére. Markó Béla korábban bejelentette, hogy nem indul újabb elnöki mandátumért, így Olosznak Kelemen Hunorral, Markó gondosan felépített utódjával, valamint Eckstein-Kovács Péterrel kellett megméretkeznie az elnöki tisztségért.

Elnökválasztás fenyegetéssel

Kelemen Hunor nyilvánvaló fölényét az Olosz-testvérek meglehetősen unortodox módszerekkel próbálták ellensúlyozni: RMDSZ-es körökben nyílt titokként kezelik, hogy Olosz Szabolcs a kongresszusi küldött székelyföldi polgármestereket azzal fenyegette meg telefonon, hogy ha nem a testvérére szavaznak, nem juthatnak hozzá bukaresti fejlesztési pénzekhez.

Még inkább kiverte a biztosítékot, hogy a kongresszuson jelen levő fideszes küldött, Pelczné Gáll Ildikó beszédében nem is próbálta leplezni, kit favorizál az akkori magyarországi kormánypárt: „A Fidesz alelnökeként biztosíthatom önöket, ha ma a változás mellett döntenek, akkor mi segítő kezet fogunk nyújtani önöknek” – mondta a magyarországi politikus, mire a küldöttek lehurrogták.
Pelczné szavainak értelmezéséhez tudni kell, hogy az RMDSZ a Markó-éra idején a magyarországi pártokkal való egyenlő távolságtartás híve volt, Markó Bélának pedig meglehetősen hűvös volt a személyes viszonya Orbán Viktorral (sokak szerint épp ez volt a magyarázata annak, hogy nem indult újabb mandátumért).
Abban az időben az volt az általános feltételezés, hogy Markó politikai neveltje, Kelemen Hunor folytatja majd a Markó-féle irányt, így a Fidesz egyrészt más politikai projektek (például az Erdélyi Magyar Néppárt) felfuttatásával, illetve a politikai mainstream ellen induló Olosz Gergely támogatásával próbálkozott az RMDSZ-t befolyásolni.

Semjén Zsolt korlátlan bizalmát élvezi

De honnan Olosz Gergely fideszes kapcsolata? Az erdélyi magyar közbeszédben tényként kezelik, hogy Olosz a KDNP elnökének, Semjén Zsoltnak a pártfogoltja. Az erős katolikus identitással rendelkező magyarországi miniszterelnök-helyettes jó véleménye a bencés gimnázium volt diákjáról megingathatatlan, számos esetben volt Olosz vendége Háromszéken, együtt vadásztak, illetve számos fotón lehet őket együtt látni.
Azt is beszélik, hogy Semjén Zsolt közbenjárásának köszönhető az is, hogy 2012-ben Olosz szenátori mandátumért indulhatott annak ellenére, hogy a jelölések idején már tudni lehetett, hogy a politikus ellen hamarosan vádat emel az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) – ez aztán a kampány előtt, 2012 októberében meg is történt.
A Transindex szerint a KDNP elnöke előbb Kelemen Hunort kereste meg azzal a kéréssel, hogy Oloszt jelöljék egy szenátori vagy egy képviselői mandátumra, azonban a szövetségi elnök hárított azzal, hogy az ügyben a háromszéki RMDSZ-vezetők az illetékesek. A háromszéki RMDSZ vezetősége, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor megyei tanácselnök nem mondott nemet a KDNP elnöke kérésére, és megszavazta, hogy Olosz jelöltként induljon a felső-háromszéki szenátori választókerületben.

Mostanában rosszul megy az üzlet

Olosz Gergely jelenleg féltucatnyi romániai cégben rendelkezik érdekeltséggel, üzlettársa rendszerint testvére, Olosz Szabolcs, akinek a maga során szintén egy sor cégben van tulajdonrésze, többek között résztulajdonosa a Székely Hírmondónak. A vállalkozások mérlegeit átnézve feltűnik, hogy szinte mindegyik a 2013-2016-os időszakban élte fénykorát – ekkor számottevő üzleti forgalmat bonyolítottak –, azóta azonban a forgalmuk minimálisra csökkent.
A Syc Advertising SRL reklámügynökség például elektromos energia forgalmazásával is foglalkozik. A cégnek Olosz Gergely és Olosz Szabolcs fele-fele arányban a tulajdonosa. A vállalkozás – melynek honlapját nem tudtuk megtalálni – a 2016-os évben teljesített a legjobban, ekkor 31 ezer euró forgalma volt.
A Workteam SRL mérnöki szolgáltatásokat nyújt, 2014-ben 160 ezer euró forgalmat bonyolított, 2017-re forgalma 2800 euróra csökkent. Az épületgépészettel foglalkozó Instalatii Bomf SRL 2015-ben került az Olosz-testvérek tulajdonába, azóta szintén halódik.
A Sepsiszentgyörgytől 12 kilométerre levő, Angyaloson található farm üzemeltetésével foglalkozó Agro Complex Anghelus SRL-ben is 50 százalékos tulajdonos Olosz Gergely, ez a farm azonban szintén rosszul megy: 2017-ben kevesebb mint 5 ezer euró forgalmat bonyolított. Szintén Angyaloson birtokol egy panziót is a Remenyke SRL-n keresztül. A vállalkozás fénykora 2015-ben volt, ekkor 115 ezer euró forgalmat bonyolított, 2017-ben ez 60 ezer euróra csökkent.
A Terraprest SRL építőcég szintén látott már jobb napokat: míg 2014-ben még közel 300 ezer euró forgalmat bonyolított, 2017-et mindössze 2 ezer eurós üzleti forgalommal zárta, miközben egy 260 ezer eurós adósságot görget maga előtt évek óta.

Schweighofer, a nagy biznisz

Ezeknél érdekesebb azonban a Rutega SRL: 2012-2013-ban ez a cég vásárolta fel, majd adta tovább a Holzindustrie Schweighofernek azokat a telkeket, melyeken később felépítették a rétyi fűrészüzemet. És bár nincsen közvetlen bizonyíték arra, hogy Olosz Gergely ebben a cégben tulajdonrésszel rendelkezett volna, számos jel mutat arra, hogy a volt politikus állt a rétyi földfelvásárlások mögött.
A Holzindustrie Schweighofer megítélése Romániában rendkívül problémás, ugyanis jó okkal feltételezhető, hogy ez az osztrák cég áll az illegális erdőkitermelések mögött.
Mint azt a Transindex kiderítette, a helyi gazdák közül többen egyeztettek a földvásárlásokról Olosz Gergellyel, az akkoriban még szenátorként tevékenykedő politikus nyilvánosan dicsekedett is azzal, hogy a Schweighofer neki köszönhetően választotta új fűrésztelepe helyszínéül a Réty határában levő, vizenyős földterületet. Később Olosz Gergely az osztrák vállalat ügyvédjeként tevékenykedett.

De vissza a Rutega SRL-hez: a cég székhelye Olosz Gergely személyes sepsiszentgyörgyi lakcímére volt bejegyezve, később pedig egy másik címre, a Gödri Ferenc utca 18. szám alá helyezték át. Ez a cím számos, az Olosz család érdekeltségébe tartozó cég székhelyéül szolgál.

De kié a pénz? Ezt nem tudjuk

A Rutega SRL tulajdonosa a svájcban bejegyzett Rutega AG száz százalékos tulajdonában áll, azonban egy jogi kiskapunak köszönhetően nem tudni, hogy ennek a cégnek ki a tulajdonosa. Ugyanis ez egy úgynevezett „bearer share” (bemutatóra szóló részvény) alapon működő cég: a tulajdonos az a személy, akinek a birtokában van ez a részvény. Ez a részvény nem névre szóló és bármikor átruházható, a tranzakciónak pedig semmilyen nyoma nem marad.
Ha megnézzük a Rutega SRL mérlegét, 2013-ban, tehát a rétyi telekügylet évében bonyolította a legnagyobb üzleti forgalmát: 1,8 millió eurót, ugyanebben az évben minimális profitot, mintegy 76 ezer eurót könyvelt el. Azóta a cég 100 ezer euró körüli éves forgalommal zár, miközben adósságai meredeken ívelnek felfele: 2017-ben 2,2 millió euróra rúgtak.
Jelenleg nem rendelkezünk információval Olosz hollétéről. Mivel a politikus-üzletember minden bizonnyal magyar állampolgár, különösebb formaságok nélkül átléphette a román-magyar határt, Magyarországon pedig legálisan tartózkodhat, a volt macedón miniszterelnökkel, Nikola Gruevszkivel ellentétben neki menedékjogot sem kell kérnie.
Címlapfotó: Olosz Gergely-plakát Nagyvárad bejáratában 2011-ben, az RMDSZ tisztújító kongresszus napján. Fotó: Egyed Ufó Zoltán

The post Olosz Gergely, az erdélyi magyar közélet legnagyobb kalandora appeared first on Átlátszó Erdély.

Korábbi anyagunk:
Engedélyek nélkül üzemeli be a Schweighofer a rétyi fenyővágóhidat
A fűrészüzemnél készített fotókon jól látszik, hogy a gyár területén halomban áll a kérgétől megfosztott fenyő. A jókora fűrészkorpa halmok és méretre vágott fenyődeszkák oszlopai is arról árulkodnak, hogy a gyár beüzemelése elkezdődött.

A Környezetvédelmi Őrség az Bankwatch Romania és a Neuer Weg egyesületek értesítése nyomán 2015 május 7-19. között egy sor ellenőrzést végzett a rétyi fűrésztelepen.

Az eljárás során ellenőrizték a beruházó engedélyeit, megállapítva, hogy a Holzindustrie Schweighofer április 10-én adta le a környezetvédelmi engedély megszerzéséhez szükséges dokumentumokat.
Ez pontosan három nappal azután történt, hogy a vállalat sajtósa ezt írta az Átlátszó Erdély megkeresésére: “A fűrésztelep működésének elindításához szükséges dokumentációt elküldték az illetékes hatóságoknak, jelen pillanatban ezek ellenőrzése folyik.”

A teljes levél itt:
„In Reci, lucrarile de montaj efectuate impreuna cu furnizorii de utilaje si echipamente sunt testate daca indeplinesc parametrii tehnici si standardele de calitate in vigoare.
Documentatiile necesare pentru punerea in functiune a unitatii de productie din Reci sunt transmise autoritatilor de resort pentru solutionare. La aceasta data, aceste verificari sunt in plina desfasurare.
In momentul in care autoritatile vor constata faptul ca fabrica noastra intruneste toate standardele nationale si internationale in vigoare, suntem convinsi ca acestea vor emite autorizatiile finale necesare.”

A környezetvédelmi őrség azt is megállapította, hogy a rétyi fűrészüzem március és április folyamán környezetvédelmi engedély hiányában már elkezdte a fafeldolgozást – emiatt büntetést szabtak ki, illetve az engedélyezésig megtiltották a további munkát.
Sipos Zoltán

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagyon nagy szerepük van a közösség adományainak. Azt szeretnénk, ha minél több olvasónk adományozna havonta egy kis pénzösszeget az Átlátszó Erdély Egyesületnek.

Csakis így, magánszemélyektől érkező kis adományokkal lehet elkerülni azt, hogy érdekcsoportok, hirdetők, szponzorok, tulajdonosok befolyást szerezzenek a tartalom fölött.

A pénzt PayPal-on keresztül (a doboz az oldal tetején, jobb oldalon) vagy közvetlenül a bankszámlánkra lehet utalni.

Bankszámla:

Asociatia “Atlatszo Erdely Egyesulet”

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU

The post Dehogy „teszteltek”, fafeldolgozás folyt a rétyi Schweighofer-üzemben appeared first on Átlátszó Erdély.

Update 20:00, 2015. május 7.: Rétyen a berendezések tesztelése folyik – írta az Átlátszó Erdély érdeklődésére a vállalat sajtóosztálya. A fűrésztelep működésének elindításához szükséges dokumentációt elküldték az illetékes hatóságoknak, jelen pillanatban ezek ellenőrzése folyik. Amikor a hatóságok megállapítják hogy a gyárunk minden, romániai és nemzetközi jogszabálynak megfelel, meggyőződésünk, hogy kiadják a szükséges engedélyeket, állt abban az e-mailben kaptunk.

A fűrészüzemnél készített fotókon jól látszik, hogy a gyár területén halomban áll a kérgétől megfosztott fenyő. A jókora fűrészkorpa halmok és méretre vágott fenyődeszkák oszlopai is arról árulkodnak, hogy a gyár beüzemelése elkezdődött.
A bukaresti székhelyű BankWatch România és a fogarasi NeuerWeg Egyesület 2015. április 3-án adott be közérdekű adatigénylést a Kovászna Megyei Környezetvédelmi Hivatalhoz a rétyi fűrésztelep eddig megszerzett engedélyei ügyében.
A hivatal 2015. április 9-én keltezett válaszából egyértelműen kiderül, hogy a Holzindustrie Schweighofer még nem kérte a rétyi fűrésztelep működéséhez szükséges környezetvédelmi engedélyt, vagyis a gyár beüzemelése törvénytelen (a civil szervezetek ezzel kapcsolatos közleménye itt olvasható).

(*…vă informăm că până la data prezentei S.C. Holzindustrie Schweighofer S.R.L. nu a depus la APM Covasna documentația în vederea obținerii autorizației de mediu pentru Fabrica de prelucrare şi debitare a lemnului Reci, judeţul Covasna şi ca urmare nu a fost demarată procedura pentru emiterea autorizaţiei de mediu)

A rétyi lenne a Holzindustrie Schweighofer ötödik romániai üzeme. Az osztrák cégnek Erdélyben Comănești (Kománfalva) és Sebeș (Szászsebes), Moldvában pedig Rădăuți (Radóc) és Siret (Szeretvásár) helységekben van még fafeldolgozó üzeme.

Toró Attila

Adományozd jövedelemadód 2%-át az Átlátszó Erdély Egyesületnek! Az adatlapon az adószámunk (CUI 33978083) és a bankszámlánk adatait kell feltüntetni, de a legegyeszerűbb, ha a szükséges formanyomtatványokat itt vagy itt letöltöd.

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagyon nagy szerepük van a közösség adományainak. Csakis így, magánszemélyektől érkező kis adományokkal lehet elkerülni azt, hogy érdekcsoportok, hirdetők, szponzorok, tulajdonosok befolyást szerezzenek a tartalom fölött.

Azt is szeretnénk, ha minél több olvasónk adományozna havonta egy kis pénzösszeget az Átlátszó Erdély Egyesületnek. A pénzt PayPal-on keresztül (a doboz az oldal tetején, jobb oldalon) vagy közvetlenül a bankszámlánkra lehet utalni.

Bankszámla:

Asociatia “Atlatszo Erdely Egyesulet”

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU

The post Engedélyek nélkül üzemeli be a Schweighofer a rétyi fenyővágóhidat appeared first on Átlátszó Erdély.