Több száz oldalnyi, eddig nem publikált dokumentumot találtunk, melyek sok érdekes részletet tartalmaznak az RMDSZ politikusai és a bukaresti hatalom képviselői között lezajlott ún. „Neptun-tárgyalásokról”. Az iratok és háttérbeszélgetések révén megpróbáltuk rekonstruálni, mi is történt ezeken a találkozókon.

A téma azért fontos, mert kilencvenes évekbeli, titokzatos megbeszélések a mai napig megosztják az erdélyi magyarságot: a „radikális” oldal a mai napig azzal vádolja a „mérsékelteket”, hogy a találkozókon vállalhatatlan kompromisszumot kötöttek, gyakorlatilag elárulták a magyar közösséget.

Az előző bejegyzésekben bemutattuk a közvetítőket, a szervezetet és a módszereit, valamint a tárgyalásokat, majd egy, Allen Kassof PER-elnökkel készült interjút is publikáltunk.

Cikksorozatunk előző részei

Neptuni találkozók 8.: megszólal a PER guruja

Neptuni találkozók 7.: kisebb szolgálatok, honorok, ajándékok

Neptuni találkozók 6.: mi történt a zárt ajtók mögött?

Neptuni találkozók 5.: ahol a luxus célravezető

Neptuni találkozók 4.: bemutatjuk a PER-csapat szürke eminenciását
Neptuni találkozók 3.: nagyon ismer minket a PER. De honnan?
Neptuni találkozók 2.: három bomba árából elkerülni a háborút
Neptuni találkozók 1.: több száz oldalnyi belső levelezést találtunk

A PER archívumát a szervezet 2012-es felszámolása után a princetoni egyetem kézirat-könyvtárában helyeztek el. Az anyagból sikerült lefotóznunk mintegy 350 oldalnyi, a PER kilencvenes évekbeli, romániai tevékenységére vonatkozó dokumentumot.
Ezek között ott vannak az ún. „Neptuni találkozók” jegyzőkönyvei, esetenként a találkozókon készült, kézzel írott jegyzetek, a szervezők levelezése, összefoglalók és a tárgyalások eredményeiről, belső használatra írt elemzések a további teendőkről.
Egymásra dobált iratok
Valószínű, hogy a rendelkezésünkre álló dokumentáció nem teljes: több helyen is utalás történik olyan iratokra, melyek nekünk nincsenek meg.
A hiány egyik oka az lehet, hogy az archívum nem rendezett. A dokumentumokat ugyan téma és időszak szerint dobozokban tárolják, azonban a helyszínen dolgozó kutatók szerint ezekben a dobozokban egymásra vannak dobálva az iratok. Emiatt nem lehet kizárni, hogy más dobozokban is vannak további érdekes információk – teljes képet csak az archívum módszeres átnézése nyújthat. Erre azonban eddig nem volt lehetőségünk.
Publikáljuk az érdekesebb dokumentumokat
Sorozatunk célja nem a dokumentumok tartalmának részletes ismertetése volt. Aki kíváncsi arra, hogy pontosan mi hangzott el a megbeszéléseken, vagy hogyan zajlott a szervezői munka, az a cikkekbe ágyazva megtalálja az eredeti források közül az érdekesebbeket; ebben a bejegyzésben pedig időrendi sorrendben közöljük is azokat a dokumentumokat, melyek a találkozók szempontjából relevánsnak találunk.
A dokumentumokat a cikk szerzője válogatta, és a jogokat birtokló princetoni egyetemi könyvtár engedélyével publikálja. Kérésre a teljes dokumentumcsomagot az érdeklődők rendelkezésére bocsátjuk.

A dokumentumok felkutatásáért és a Princetoni Egyetem Kézirattárában végzett fényképes reprodukciójáért külön köszönet illet két budapesti történészt: Hegedűs Istvánt (Kőrösi Csoma Program) és Nóvé Bélát (NKA Ithaka, MNL OL amerikai hungarika forrásfeltáró program) valamint Bánkuti Miklóst, a princetoni egyetem kutatóját.
Sipos Zoltán

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagyon nagy szerepük van a közösség adományainak. Azt szeretnénk, ha minél több olvasónk adományozna havonta egy kis pénzösszeget az Átlátszó Erdély Egyesületnek.

Csakis így, magánszemélyektől érkező kis adományokkal lehet elkerülni azt, hogy érdekcsoportok, hirdetők, szponzorok, tulajdonosok befolyást szerezzenek a tartalom fölött.

A pénzt PayPal-on keresztül (a doboz az oldal tetején, jobb oldalon) vagy közvetlenül a bankszámlánkra lehet utalni.

Bankszámla:

Asociatia “Atlatszo Erdely Egyesulet”

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU

The post Neptuni találkozók 9.: közzétesszük a levelezést appeared first on Átlátszó Erdély.

Több száz oldalnyi, eddig nem publikált dokumentumot találtunk, melyek sok érdekes részletet tartalmaznak az RMDSZ politikusai és a bukaresti hatalom képviselői között lezajlott ún. „Neptun-tárgyalásokról”. Az iratok és háttérbeszélgetések révén megpróbáljuk rekonstruálni, mi is történt ezeken a találkozókon.

A téma azért fontos, mert kilencvenes évekbeli, titokzatos megbeszélések a mai napig megosztják az erdélyi magyarságot: a „radikális” oldal a mai napig azzal vádolja a „mérsékelteket”, hogy a találkozókon vállalhatatlan kompromisszumot kötöttek, gyakorlatilag elárulták a magyar közösséget.

Az előző bejegyzésekben bemutattuk a közvetítőket, a szervezetet és a módszereit, valamint a tárgyalásokat. Egy, Allen Kassof-interjúval zárjuk a sorozatot. A PER volt elnöke azzal a feltétellel vállalta az interjút, hogy válaszait teljes terjedelmükben közzétesszük. Ezt a kérését teljesítjük, azzal a megjegyzéssel, hogy három, időközben mellékesnek bizonyult kérdést, illetve az arra adott válaszait kivettük.

Cikksorozatunk előző részei

Neptuni találkozók 7.: kisebb szolgálatok, honorok, ajándékok

Neptuni találkozók 6.: mi történt a zárt ajtók mögött?

Neptuni találkozók 5.: ahol a luxus célravezető

Neptuni találkozók 4.: bemutatjuk a PER-csapat szürke eminenciását
Neptuni találkozók 3.: nagyon ismer minket a PER. De honnan?
Neptuni találkozók 2.: három bomba árából elkerülni a háborút
Neptuni találkozók 1.: több száz oldalnyi belső levelezést találtunk

Meséljen az IREX ’80-as évekbeli, romániai tevékenységéről. Főként arról szeretnék többet tudni, hogy az IREX képviselői – Ön és Livia Plaks – az 1989-es forradalom kezdetén Romániában tartózkodtak. Kivel találkoztak? És mi volt a célja a látogatásuknak?
Allen Kassof: Erre a kérdésre később válaszolok, mivel a PER-nek sokkal régebbre nyúlik a romániai előtörténete. Ez a múlt a kulcsa ennek, valamint egy sor további kérdésének.
1968 szeptemberében, a frissen megalapított International Research and Exchanges Board (IREX) vezetőjeként jártam először Romániában. Akkoriban Princetonban voltam tanszékvezető, de szabadságot kaptam, hogy megalapítsak egy olyan szervezetet, mely a tudományos kutatói csereprogramokat bonyolít az Egyesült Államok és a kommunista országok között. (A Szovjetunióra szakosodott szociológus lennék).
1973-ban, miután az IREX már öt éve működött, lemondtam a princetoni állásomról, hogy teljes erőmmel az IREX-nek dolgozhassak. Drámai és zavaros idők voltak ezek: hetekkel korábban a Szovjetunió és a Varsói Szerződés néhány országa lerohanta Csehszlovákiát. Az invázióra három nappal azelőtt került sor, hogy a mi küldöttségünk Prágába látogatott volna.
Románia, mint ismeretes, történelmi döntést hozott, és nem vett részt az invázióban. Ez egy ideig bizonyos előnyöket eredményezett Románia számára, ami az Egyesült Államokkal és más nyugati országokkal való kapcsolatait illeti. Látogatásomon sikerült aláírni az első csereprogram-egyezményt Romániával.
Bár az Egyesült Államok külügyminisztériuma támogatott és bátorított, az IREX akkor és most is egy független, nem-kormányzati szervezet. A kelet-európai csereprogramokat – köztük a romániai programot is – kezdetben a Ford Foundation finanszírozta.
A tudományos együttműködés légköre – bár a diktatúra korlátozta – kedvezőnek bizonyult. Új lehetőségeket teremtettünk romániai tudósok, társadalomtudósok és történészek számára, hogy az Egyesült Államokban tanulhassanak, és fordítva: hogy amerikaiak Romániában kutathassanak. Az amerikai politológusok és antropológusok különösen aktívak voltak.
Az idő múlásával, ahogy a Ceaușescu-rendszer elnyomása egyre fokozódott, ezt az együttműködést is drasztikusan korlátozta Bukarest. Az 1980-as évekre azok a romániai résztvevők, akik korábban teljes akadémiai évet tölthettek az Egyesült Államokban, már csak egy hónapos tartózkodást kaphattak, és az amerikai kutatók is egyre nehezebben jutottak be Romániába. 1989-re már a kommunikáció is korlátozott volt.
Hogy az ajtót bár résnyire nyitva tartsuk, 1988-ban javasoltam, rendezzünk egy akadémiai tanácskozást a román-amerikai politikai kapcsolatokról. Ezt Bukarest elutasította, attól félve, hogy egyes romániai résztvevők szóvá teszik, mennyire sebezhetőek. A témát a romániai-amerikai gazdasági kapcsolatokra módosítottam, azonban ezt is megvétózták.
Időközben a potenciális romániai résztvevők egy része a magát katonai történésznek képzelő Ilie Ceaușescu generális személyében védnökre talált. Az a kutatócsoport, mely a generális publikációit valójában írta, korábban részt vett néhány nagyon értékes, IREX által szponzorált katonai történelmi találkozón úgy Romániában, mint az Egyesült Államokban. A küldöttség vezetője névlegesen Ilie Ceaușescu volt.
1989 decemberének elején, amikor én már feladtam az amerikai-román találkozó ötletét, a washingtoni román nagykövetség megkeresett azzal, hogy a találkozót jóváhagyták. Én Magyarországon voltam szabadságon, de amilyen gyorsan csak lehetett, újra összeállítottam a neves szakértőkből álló csapatot.
Így kerültünk a hideg, szürke, nyomasztó Bukarestbe a forradalom előestéjén, ahol aztán megtartottuk a konferenciánkat. Tisztában voltunk azzal, hogy a rendszer ingadozik – régiószerte összeomlófélben voltak a kommunista rezsimek – de nem gondoltuk, hogy ennyire közel a vég. A temesvári események már zajlottak, amikor Plaks és én hazaindultunk Bukarestből. Azonban míg Romániában voltunk, csak szóbeszédeket hallottunk.
Téves következtetés lenne az, hogy az Önök által a ’80-as években kiépített kapcsolatok, valamint az Egyesült Államok nagy presztízse a térségben nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a ’90-es évek elején az IREX (és később a PER) közeli kapcsolatba került a kormányzati körökkel és úgy általában a politikai elitekkel?
Mint már korábban említettem, a hálózatunkat 1968-tól építjük. Nyilván az Egyesült Államok presztízse is nyomott a latban, annál is inkább, mert az IREX-en kívül kevés szervezet dolgozott Romániában. Egyes magas funkciókat betöltő emberek Bukarestben ezért – tévesen – azt a következtetést vonták le, hogy mi az amerikai kormány képviselői vagyunk.
Nem kevésbé volt fontos az, hogy az IREX a legnehezebb időkben is igyekezett kapcsolatban maradni a nyílt gondolkodású romániaiakkal – tudósokkal, hivatalnokokkal, disszidensekkel, akik mindannyian szenvedtek a Ceaușescu-rezsim túlkapásai miatt.
Az 1989-es forradalom után az IREX a lehető leghamarabb, 1990 márciusában visszatért Romániába. Az akkor nyílt irodánkat Larry Watts vezette, célja az volt, hogy segítsünk azoknak a kutatóknak, akik Egyesült Államokbeli egyetemeken szeretnének tanulni. Sokan értékelték azt, hogy az IREX a legsötétebb időkben is lojális volt a romániai értelmiséghez, valamint hogy a forradalom után azonnal megjelent segíteni. Ennek köszönhetően sok ajtó nyílt meg előttünk. (Figyelembe kell venni, hogy a PER eredetileg az IREX egyik projektje volt. Amikor a PER önállóvá vált, örökölte ezt a presztízst.)
Mi volt Larry Wattsnak és hálózatának a szerepe a találkozók megszervezésében? Tudott-e a Ceaușescu-rezsim alatti ellentmondásos múltjáról, az Antonescu rehabilitálásának szentelt munkájáról, a későbbi SIE-igazgatóval, Ioan Talpeș-sel ápolt baráti viszonyáról?
Watts egy tudós, egyszersmint tehetséges politikai megfigyelő. Én neveztem ki a bukaresti IREX-iroda élére, így kézenfekvő volt, hogy ő vegye át ezt a munkát. Mivel Plaks és jómagam Princetonban tartózkodtunk, vagy más országokba utaztunk, csak néha tudtunk Romániába jönni.
Watts feladata – elemzői hozzájárulása mellett – az volt, hogy a PER (és az IREX) mindennapi tevékenységét koordinálja, tartsa a kapcsolatot úgy a magyar-román találkozók, mint más projektjeink résztvevőivel (az e-mail gyermekcipőben járt akkoriban).
Ezek között ott volt egy Moldova Köztársaság-beli ösztöndíj-program; angol nyelvleckék romániai diákoknak; romáknak szóló projekt; egy, a rendőrség számára szervezett tréning, ahol az US Southern Police Institute toleranciára és az etnikai érzékenységek figyelembevételére tanította a résztvevőket; a magyar és román kormányok politikai tanácsadói számára szervezett konferenciák Bukarestben és Budapesten; olyan újságíró-képzések, ahol az objektív tudósítást bátorítottuk az interetnikus témákról.
Larrynek két irodai segédje volt, mindketten a PER Bukarest alkalmazásában álltak. A találkozók megszervezéséhez semmilyen „hálózatnak” nem volt köze.
Watts 1989 előtt Fulbright és IREX kutatói csereprogram révén járt Romániában, az ország két világháború közötti történetét kutatta a doktori dolgozatát írva. Két könyvet is kiadott ebben a témában az Egyesült Államokban (1993), valamint Svédországban (1998). Mindkét könyv megjelent román nyelven is, 1994-ben és 2014-ben.
Ioan Talpeș a ’80-as években a két világháború közötti részleget vezette a Hadtörténeti Intézetnél, valamint szerkesztő volt a Katonai Könyvkiadónál, így ismerkedett meg Watts-szal. Watts romániai történelemmel kapcsolatos munkáit vitatja a történész szakma, azonban ennek nincsen köze a PER-nél végzett munkájához.
1992 januárjában Talpeș Ion Iliescu államelnök nemzetbiztonsági és katonai tanácsadójaként részt vett az első magyar-román kerekasztalon Bukarestben. Ő azonban elmaradt, miután a Külügyi Hírszerzés (SIE) igazgatója lett. Helyét Ioan Mircea Pascu és Traian Chebeleu vette át.
Véleményem szerint Talpeș egyike azon kevés magasrangú döntéshozóknak, akik megértették a magyar kisebbséggel való párbeszéd fontosságát. Belátta, hogy a magyar közösség aggodalmai jogosak, és fontos szerepe volt az államelnök támogatásának a megszerzésében.
Több forrásom szerint a PER bukaresti irodája a Külföldi Hírszerzés (SIE) tulajdonában állt. Meg tudja ezt erősíteni?
Az első bukaresti PER-iroda egy olyan helységben volt, melyet a Román Akadémia bocsátott az IREX rendelkezésére. Amikor a PER független entitássá vált, egy, a román hadsereg által felajánlott ingatlanba költöztünk. (A PER-rel kapcsolatos feladatai mellett Watts tanácsadóként dolgozott a hadsereg és a hírszerző szolgálatok fölötti demokratikus kontroll kialakításán, így az épület mindkét célt szolgálta). Később az épületet az elnöki hivatal a SIE-nek utalta át, és a PER egy más bérleményt keresett.
A meghívottak listájának a változásaiból azt a következtetést lehet levonni, hogy volt egyfajta válogatás, legalábbis ami a magyar részt illeti. Egyes RMDSZ-es politikusok (Domokos Géza, Pécsi Ferenc) csak egyszer jelennek meg, mások – Frunda György vagy akár Viorel Hrebenciuc – csak később, a gerzensee-i találkozón tűnnek fel. Aztán úgy tűnik, mintha a PER a Tokay-Borbély-Frunda triónál állapodna meg, esetenként a „mi fiúink”-nak (our guys) nevezve őket. Miért éppen Tokayra, Borbélyra és Frundára esett a választás?
A PER találkozók résztvevőit nem a PER válogatta, hanem a szervezetük jelölte. Ezután mindannyian a „mi fiúink” lettek.
Számos esetben beszélnek arról, hogy ezek informális találkozók, a meghívottak pedig magánszemélyként vesznek részt ezeken. Azonban nem lehet nem észrevenni, hogy a meghívókon ott vannak a meghívottak által betöltött tisztségek, a gerzensee-i forduló pedig egy „egyezménnyel” végződik, melynek végrehajtását a második Neptun-találkozón ellenőrzik. Az én értelmezésem szerint ez azt mutatja, hogy – mivel itt kormányzati döntéseket befolyásoló határozatok születnek – ezek a beszélgetések nem teljesen informálisak.
A résztvevők szervezeti hovatartozását csak tájékoztató céllal adtuk meg. Természetesen a résztvevők néha egyezségeket, megállapodásokat kötöttek – végső soron ez volt a találkozók célja. Azonban ha azokat gyakorlatba akarták ültetni, törvényeket, szabályokat akartak, akkor el kellett kezdeni az alkudozást a politikai porondon.
A gyakorlatba ültetésnek ezen szakasza már nem tartozott a PER ellenőrzése alá – erre kapacitásunk sem lett volna. A PER hívta össze a beszélgetéseket, de az már a résztvevőkön múlott, hogy mire jutnak, és hogyan ültetik gyakorlatba azt, amiben megállapodtak.
Tudott arról, hogy az RMDSZ politikusainak volt-e mandátumuk képviselni a szervezetet (és azon keresztül a magyar közösséget) ezeken a találkozókon? Kapott-e rendszeres tájékoztatást az RMDSZ elnöke a találkozókon elhangzottakról? Ha igen: ez kinek a feladata volt? És mennyire voltak részletesek ezek a jelentések?
Mi azt feltételeztük, hogy mivel a meghívottak az RMDSZ-t képviselik, az ő szerepük az, amit az RMDSZ kijelölt számukra. Ne felejtsük el, ezek informális beszélgetések voltak: az „igazi” döntésekre a találkozók után, a PER-től függetlenül került sor.
Ami az RMDSZ-szel való kommunikációt illeti, számunkra az RMDSZ képviselői voltak maga az RMDSZ. A PER-nek nem volt szerepe az ő belső kommunikációjukban. Az RMDSZ-en belüli, különféle csoportosulások közötti konfliktusok is kívül estek a PER kompetenciáján.
A találkozók alapelvei (például az, hogy nincsen értelme emberjogi konferenciákat tartani, ehelyett a kormányzati döntéshozókat kell bevonni) nagyon érdekesek. Máshol is alkalmazták ezt a megközelítést interetnikus konfliktusok kezelésére, vagy a PER érdeme ennek a módszernek a kidolgozása?
Nem igazán értem a kérdést. Én mindenképpen annak a híve vagyok, hogy az emberi jogokról beszélni kell: ez a szempont nagyon sok kérdést megvilágíthat, és nagy szükség van erre úgy a közvélemény formálása, mind a közpolitikai döntések megalapozása során.
Előbb vagy utóbb azonban konkrét lépésekre van szükség ahhoz, hogy ezek a jogok meg is valósuljanak, és itt a politikai, kormányzati döntések kulcsfontosságúak. Így bármely, emberi jogok védelmére és alkalmazására irányuló stratégiának részei kell legyenek a politika befolyásolására, politikusok meggyőzésére irányuló erőfeszítések. A PER megközelítése az volt, hogy ne próbáljunk direkt módon befolyásolni politikusokat, hanem nyílt, alapos beszélgetésekkel segítsük őket saját következtetéseket levonni.
A kisebbségiek emberjogi aktivistái gyakran voltak hajlamosak a kormányra és az állam intézményeire ellenségként tekinteni, és általában kritizálták őket ahelyett, hogy bevonták volna őket a párbeszédbe. A PER-nél azonban megértettük, hogy nem lehet előrelépni anélkül, hogy a hatalmat gyakorló intézmények be lennének vonva.
A kihívás az volt, hogy ezen intézmények figyelmét felkeltsük, és aztán megtanítsuk őket együtt dolgozni a kisebbségekkel. A PER semleges és informális környezetet biztosított ehhez a folyamathoz. Ha a másik fél nincsen jelen, hogy azt meghallgassa, értelmetlen emberjogi követelésekkel előállni – akármilyen indokoltak is legyenek azok a követelések.
Bár Ön már 1992 januárjában, az első neptuni találkozón azt állítja, hogy a projektet a Carnegie Corporation of New York finanszírozza, az alapító dokumentumok szerint a PER csak 1994-ben nyerte el a non-profit státuszt. Ugyanekkor kapja meg az első támogatást is a Carnegie Corporation of New York-tól. Ki finanszírozta a PER-t 1992 és 1994 között?
A PER kezdetben az általam vezetett IREX egy projektje volt. A Carnegie Corporation kezdetben az IREX-en keresztül támogatta a PER-t. A PER csak azután kapott direkt módon támogatást, hogy saját jogi személyiségre tett szert.
Amint azt valószínűleg tudja, a kommunizmus ideje alatt a romániaiak (és persze a romániai magyarok) között meghonosodott a kölcsönös „figyelmességek” kultúrája. Ez ennyit jelent, hogy ha valaki szívességet tesz egy másik személynek, akkor annak kötelessége ilyen vagy olyan módon viszonozni azt. Kaptak a résztvevők ilyen jellegű „figyelmességeket”?
A PER romániai irodája, akárcsak a más országokban működő irodáink, teljes és részmunkaidős alkalmazottakkal működött, akik fizetést kaptak. Ezen kívül esetenként honoráriumot fizettünk olyan személyeknek, akik szaktanácsadást nyújtottak, vagy pedig a politikai fejleményeket elemezték számunkra. Néha meghívtuk őket az Egyesült Államokba, hosszabb beszélgetésekre, közülük egyesek tanácsadókként dolgoztak más országokban szervezett találkozóinkon.
A PER költségvetésének legnagyobb részéből a találkozók költségeit fedeztük. Szállást és útiköltséget fizettünk mindenkinek, esetenként magasrangú hivatalnokok tanácsadóinak is. A PER pénzköltése teljesen átlátható volt, évente szigorú ellenőrzéseken estünk át, ezen kívül a támogatóink számára jelentéseket készítettünk, a számlákat pedig mellékeltük.
A honoráriumok nem „figyelmességek” voltak, azokat olyan munkákért fizettük ki, melyek segítették megvalósítani a PER küldetését.
Úgy vélem, a legérdekesebb találkozó a svájci Gerzensee-ben volt. A találkozón készült, kézzel írott jegyezetek tanúsága szerint itt a magyar résztvevők elmondják, hogy a kollektív jogokat nem érdemes erőltetni. Ugyanakkor ez az a találkozó, ahol a feleknek sikerült egy informális egyezményt megfogalmazni. Előfeltétele volt a kollektív jogokról való lemondás egy ilyen egyezménynek? Ha a válasz igen: ez román kérés volt, vagy maguk a közvetítők is úgy érezték, hogy a kollektív jogok veszélyesek, és azokat lehetetlen megvalósítani?
A „kollektív jogok” egy annyira absztrakt és homályos fogalom, hogy abban is nehéz volt egyetértésre jutni, hogy miről beszélünk. Én nem hiszem hogy az ötletről teljesen lemondtak, inkább félretették azt, hogy konkrét intézkedésekről lehessen megállapodni. Valóban, az RMDSZ képviselői továbbra is beszéltek kollektív jogokról mint a szervezetük általános célkitűzéséről, azonban nem engedték, hogy ez a konkrét intézkedések útjában álljon. Hogy ezen konkrét intézkedések összege egyenértékű volt-e a kollektív jogok valamilyen formájával, attól függött, hogy ki határozta meg, mi is a kollektív jog.
Akkor is és most is úgy gondolom, hogy a felek egy ilyen párbeszéd során azt kérhetnek, amit csak akarnak, semmi nem „lehetetlen” vagy „veszélyes”. A probléma inkább az, hogy miképpen lehet meggyőzni a másik felet.
A dokumentumokból az is kiderül, hogy óriási erőfeszítésekbe került meggyőzni a magyar felet, hogy vegyen részt az atlantai találkozókon. A vitathatatlan PR-értéken kívül mi volt ennek a találkozónak a tétje?
Nem csak a nagyarokat, a románokat is meg kellett győzni, hogy eljöjjenek Atlantába. A PER szempontjából a találkozó azért volt fontos, hogy újraindítsuk a második Neptun-találkozó eltérő értelmezései miatt megszakadt személyes találkozókat. (Közben Plaks és én folytattuk az egyéni párbeszédet mindkét féllel.)
Úgy gondoltuk, hogy egy személyes találkozó Carter elnökkel elég motiváció lesz, és igazunk is volt. Azonban mindkét fél gyanakodva tekintett a másikra: a románok tévesen azt gondolták, hogy a magyarok egy túlságosan nagy létszámú küldöttséget terveznek küldeni; a magyarok a PUNR-küldött miatt voltak gyanakvóak.
Az atlantai találkozó egy másik célja az volt, hogy tegyünk jóhiszemű erőfeszítéseket arra, hogy Tőkés püspököt és körét vonjuk be a beszélgetésekbe, és mutassuk meg azok semlegességét és hasznát. Ez bizonyos fokig sikeres volt, legalábbis egy ideig.
Az utolsó percig nem volt biztos, hogy a két delegáció felül-e a repülőre, vagy sem. A román csapat számára a magyarokkal szemben egyébként bizalmatlan Iliescu, valamint egy, a PER-t támogató magasrangú hivatalnok sürgős beavatkozása volt döntő.
Mindenesetre a találkozó elérte a célját: azt, hogy újrakezdjük a beszélgetéseket.
Annak ellenére, hogy a PER Bukarestben és Marosvásárhelyen is működtetett irodákat, úgy tűnik, hogy 1995 után a magyar-román viszony kikerült a reflektorfényből. Miért nem volt az atlantai találkozónak folytatása?
Ez nem pontos, mindkét féllel folytattuk a konzultációt. 2000 februárjában, a választások előtt a PER szervezett egy találkozót, ahol a nagy politikai pártok ígéretet tettek arra, hogy nem használják ki az etnikai kártyát a kampány során. 2005-ben pedig a PER egy autonómiatémájú konferenciát szervezett Marosvásárhelyen.
Véleményem szerint a PER legnagyobb sikere az, hogy 1995 után négy évig az RMDSZ részt vett a kormánykoalícióban, ez pedig lehetőséget adott a közvetlen tárgyalásra a román féllel. Ezen felül egy olyan protokollum-rendszert sikerült kifejleszteni, mely lehetővé tette az RMDSZ számára, hogy akár ellenzékből is a kormánnyal együtt dolgozzon a magyar közösséget is érintő kérdésekben. Ez a PER-találkozók eredménye.
Sipos Zoltán
A sorozatunk következő, utolsó részében közzétesszük a dokumentumokat.

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagyon nagy szerepük van a közösség adományainak. Azt szeretnénk, ha minél több olvasónk adományozna havonta egy kis pénzösszeget az Átlátszó Erdély Egyesületnek.

Csakis így, magánszemélyektől érkező kis adományokkal lehet elkerülni azt, hogy érdekcsoportok, hirdetők, szponzorok, tulajdonosok befolyást szerezzenek a tartalom fölött.

A pénzt PayPal-on keresztül (a doboz az oldal tetején, jobb oldalon) vagy közvetlenül a bankszámlánkra lehet utalni.

Bankszámla:

Asociatia “Atlatszo Erdely Egyesulet”

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU

The post Neptuni találkozók 8.: megszólal a PER guruja appeared first on Átlátszó Erdély.

Több száz oldalnyi, eddig nem publikált dokumentumot találtunk, melyek sok érdekes részletet tartalmaznak az RMDSZ politikusai és a bukaresti hatalom képviselői között lezajlott ún. „Neptun-tárgyalásokról”. Az iratok és háttérbeszélgetések révén megpróbáljuk rekonstruálni, mi is történt ezeken a találkozókon.

A téma azért fontos, mert kilencvenes évekbeli, titokzatos megbeszélések a mai napig megosztják az erdélyi magyarságot: a „radikális” oldal a mai napig azzal vádolja a „mérsékelteket”, hogy a találkozókon vállalhatatlan kompromisszumot kötöttek, gyakorlatilag elárulták a magyar közösséget.

Az előző bejegyzésekben bemutattuk a közvetítőket, valamint a szervezetet és a módszereit. Most magukra a tárgyalásokra összpontosítunk.

Cikksorozatunk előző részei

Neptuni találkozók 6.: mi történt a zárt ajtók mögött?

Neptuni találkozók 5.: ahol a luxus célravezető

Neptuni találkozók 4.: bemutatjuk a PER-csapat szürke eminenciását
Neptuni találkozók 3.: nagyon ismer minket a PER. De honnan?
Neptuni találkozók 2.: három bomba árából elkerülni a háborút
Neptuni találkozók 1.: több száz oldalnyi belső levelezést találtunk

Kitör a botrány
A második Neptun-találkozó után, 1993 nyarán kapnak nagyobb médiavisszhangot a tárgyalások, ekkortól kerülnek össztűz alá a találkozók résztvevői, románok és magyarok egyaránt. Az RMDSZ-en belül azzal vádolják a Tokay-Borbély-Frunda triót, hogy mandátum nélkül, az RMDSZ vezetőségének tudta nélkül egyeztek meg a román hatalom képviselőivel. A vitára nem térünk részletesen ki – időrendben megtalálhatóak a magyar részről elhangzott nyilatkozatok.
Ettől a pillanattól kezdve a PER kármentéssel foglalkozik: a tét a tárgyalások folytatása, valamint annak elkerülése, hogy a magyar tárgyalópartnerek – ahogy Watts fogalmaz: „a mi embereink” (our guys) – politikai karrierje derékba törjön. A moderátorok értelmezése szerint ez egyben azt jelentené, hogy az RMDSZ-en belül a tárgyalásokat elutasító, „mindent vagy semmit” elve szerint politizáló radikálisok győzedelmeskednek a mérsékeltek fölött.
Atlanta: az előremenekülés
A PER előtt álló opciókat egy, 1993 szeptemberében, Larry Watts által írt elemzés mérlegeli. Ebben felmerül, hogy vajon nem lenne jobb az RMDSZ-en belüli mérsékeltek védelmében jegelni a találkozókat, míg a vihar elvonul. Watts végül épp ellenkezőleg: a találkozók folytatására tesz javaslatot, azzal a különbséggel, hogy annak a tematikája világosan elkülönülne az addigi találkozóktól, a résztvevők körét pedig kiszélesítenék.
A kormány képviselői mellett az ellenzéket is meg kell hívni, ugyanígy magyar részről nemcsak az RMDSZ képviselői, hanem más magyar személyiségek is jelen lehetnének. Ez folytatása lehetne a PER eddigi erőfeszítéseinek, megmutatná, hogy az amerikai szervezet pártoktól független, és lehetőséget adna arra, hogy a magyar közösség és az RMDSZ saját politikai stratégiát fogalmazzon meg ahelyett, hogy néhány, Budapesthez közel álló figura diktálja azt – érvel a bukaresti iroda vezetője.

„Vérlázító” követelés az utolsó pillanatban
Így kezdődik el az utolsó fontos találkozó szervezése, melyre az atlantai Carter Centerben, 1995. február 14. és 15. között kerül sor. A szervezés távolról sem zökkenőmentes: az utolsó pillanatban – amikor már a helyszínt és a meghívottak listáját is véglegesítették, a repülőjegyeket pedig megvették – az RMDSZ azt kéri, hogy Székelyföld autonómia-statutumának kidolgozója, Csapó József is jelen lehessen.
Ez Watts szerint „vérlázító” (outrageous) követelés – annál is inkább, mert úgy a román fél, mint az amerikai moderátorok azt tartanák természetesnek, hogy ebben az esetben a szélsőségesen nacionalista, magyarellenes Nemzeti Egység Pártja (PUNR) képviselője is tárgyalóasztalhoz üljön. Ezt azonban az RMDSZ nem fogadja el (végül a PUNR egy képviselője mégis elutazik Atlantába, azonban csak megfigyelőként, hozzászólási jog nélkül vesz részt a megbeszélésen).

Az atlantai Carter Center a Google Maps-en
Titkos kiegyezés?
A Neptun kérdéskör leghomályosabbika az, hogy az RMDSZ-ben ki tudott a PER-féle közvetítésről, hogyan esett a választás a Tokay-Borbély-Frunda trióra, konzultáltak-e a szervezettel, és pontosan milyen mandátummal rendelkeztek.
Ezeket a kérdéseket nem áll módunkban tisztázni. Egyrészt azért nehéz feladat ez, mert interjúalanyaink több mint húsz év után már nem emlékeznek minden részletre pontosan; az RMDSZ bukaresti politizálásának a kulcsfigurája, Domokos Géza már nem él.
Annak idején az RMDSZ mint szervezet távolról sem volt annyira bürokratizált, mint most, nagyon sok mindent személyes kapcsolatok, véletlen találkozások, éjszakába nyúló gyűlések, viták határoztak meg. Ennek az időszaknak a dokumentálása túlmutat lehetőségeinken.
Egy példa arra hogy mennyire spontán módon történtek dolgok akkoriban: „bementem az RMDSZ akkori bukaresti székházában, ott volt Livia Plaks. Én nem tudtam kicsoda ő, viszont ő ismert. Hívott, lenne kedvem elmenni egy találkozóra? Én azonnal igent mondtam” – mesélte az Átltászó Erdélynek Tokay.
Ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy az interjúk során alanyaink – úgy Frunda, mint Borbély, Tokay és Markó – képtelenek voltak kilépni a saját, régóta felépített narratíváikból, így viszonylag kevés konkrét részletet tudhattunk meg tőlük.
„Próbálták nekünk megtanítani a demokráciát”
A rendelkezésünkre álló információk alapján azonban kijelenthető, hogy az RMDSZ-ben tudtak a PER-kerekasztalokról. Az első találkozóra maga az RMDSZ-elnök, Domokos Géza is meg volt hívva. Azután belső fórumokon, ilyen-olyan találkozókon, beszélgetéseken több ízben is szó volt ezekről.
„Akkoriban, a kilencvenes évek elején Romániát keresztül-kasul bejárták nyugati civil szervezetek, alapítványok, politikusok, és hát mindenki meg akart tanítani minket a demokráciára” – mondta leplezetlen iróniával Markó Béla, akit közvetlenül a gerzensee-i találkozó előtt, 1993 januárjában választották meg az RMDSZ elnökévé. Őt Borbély László hívta a gerzensee-i találkozóra, azonban nem ment el, mert nem tartotta azt fontosnak.
Tárgyalni lehet, megegyezni nem
Az Átlátszó Erdélynek adott interjúban a politikus kijelentette, sokáig a PER által szervezett találkozók nem tűntek többnek, mint újabb nyugati kísérletnek a romániai etnikumközi viszonyok javítására. Az akkori gyakorlat szerint az RMDSZ politikusainak nem kellett külön engedélyt kérniük arra, hogy ilyen rendezvényeken, kerekasztal-beszélgetéseken részt vegyenek – mondta, hozzátéve, hogy „tárgyalni mandátum nélkül is lehet, megegyezni nem”.
A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy az RMDSZ mint szervezet belső eljárásai a kilencvenes évek elején még gyermekcipőben jártak. Az, hogy csakis az RMDSZ elnöke által adott mandátum, jóváhagyás birtokában lehet tárgyalni, épp a „Neptun-ügy” kirobbanása után vált szabállyá a szervezeten belül.
Legfeljebb középszintű angoltudás
Ekkor egyébként még tapasztalatlan, viszonylag fiatal, a nagypolitikában kevéssé jártas politikusok voltak mindannyian. Az angol nyelvtudás sem volt a tárgyalócsapat erőssége: a feljegyzések között több, legfeljebb középszintű angol nyelvtudással megfogalmazott iratot találtunk. A nyelvtudás azért fontos, mert a beszélgetések rendszerint angol nyelven folytak, és csak akkor tértek át románra, ha a részleteket kellett rögzíteni.
„Vak vezet világtalant”
Csak az Atlantába tartó delegáció kapott valamiféle felkészítőt arról, hogy nemzetközi szinten hogyan kell tárgyalni, mi az, amit az amerikaiak fontosnak tartanak, és mi az, amit nem. „Segítettünk egymásnak, de hát vak vezetett világtalant” – fogalmazott erről a Niculescu Anton akkori kabinetvezető által írt összefoglalóról Markó Béla.
Az RMDSZ politikusai nem keresték a kapcsolatot a magyarországi diplomáciával, külüggyel sem, noha ők talán segíthettek volna áthidalni a felek közötti információs aszimmetriát, és nemzetközi kontextusban elhelyezni a találkozókat.
Az RMDSZ politikusai azért vonakodhattak, mert úgy gondolhatták: a magyar kormány egyértelműen Tőkést támogatja. „Ez nem volt igaz, a PER által moderált tárgyalások hírét örömmel fogadtuk” – mondta el Jeszenszky Géza volt magyar külügyminiszter az Átlátszó Erdélynek.
A volt miniszter nem emlékezett arra, hogy a találkozók idején a bukaresti nagykövet, Rudas Ernő tudott-e valami fontos dolgot – ha igen, az nem jutott el hozzá.

Kisebb szolgálatok, honorok
A PER kisebb szolgálatokkal, esetenként pénzzel honorálta is a találkozókon részt vevő magyar politikusokat.
Borbély Lászlónak egy amerikai ösztöndíj megpályázásához adnak ajánlást 1992 novemberében, a gerzensee-i találkozó előtt. 1993 októberétől tanácsadói szerződéssel alkalmazza a PER: feladata jelentéseket írni a romániai politikai helyzetről. (Borbély László tagadta, hogy megnyert volna amerikai ösztöndíjat. A vele készült interjút visszakérte, majd miután kevesellte, hogy miután egy órát szánt ránk, csak két bekezdést használtunk, arra kért, egyáltalán ne használjuk a nyilatkozatát).

Kézzel, magyarul
Kérdés azonban, hogy ezeknek a Borbély által kézzel, magyarul írt beszámolóknak, politikai elemzéseknek mennyi hasznuk volt akkor, amikor – mint láttuk – a PER Larry Watts a kapcsolatai révén naprakész információkkal rendelkezett a bukaresti mozgásokról.
Két évnyi nettó átlagfizetés értékű ajándék
1996 áprilisában a PER Frunda Györgyöt is alkalmazza a „romániai magyarsággal kapcsolatos projektek tanácsadójaként”: a politikus 2400 dollárt kap a PER-től – számításunk szerint ez két évnyi nettó átlagfizetésnek felelt meg abban az időben.
Frunda állítása szerint nem pénzt, hanem egy számítógépet kapott a PER-től. Ez azért is valószerű, mert a dokumentumok között van is egy számítógép-árajánlat, amire pirossal valaki ráírta: „Frunda”.

Miért problémás ez?
Akadémiai szférában, főleg Nyugaton bevett szokás az, hogy a meghívottaknak napidíjat, konferencia-részvételi díjat fizetnek, továbbá esetleges szolgálataikat külön is honorálják. Kassof maga is megerősítette, hogy ez gyakorlat volt a PER-nél.
Ebben az esetben azért látjuk problémásnak a kifizetések és ajándékok elfogadását, mert ezeken a találkozókon nem tudományos vita, hanem érdekérvényesítés folyik, politikai alkuk köttetnek. Kérdés, hogy az RMDSZ politikusai mennyire tudták hatékonyan képviselni a közösség érdekeit akkor, amikor el voltak köteleződve a PER felé, mely szervezetnek érdeke az, hogy a felek minél hamarabb megegyezzenek.
Egyébként egy, a PER munkálataiban sokáig részt vevő tudós számára is hasonló dilemma fogalmazódott meg akkor, amikor a PER pénzt ajánlott neki. „Úgy éreztem, épp ez a közvetítő szerep tűnik el (…) akkor is, ha ők akkor azt mondták, hogy ez nem egy olyan értelmű pénzelfogadás, hanem egy infrastrukturális háttér biztosítása” — mesélte (végül szintén elfogadott egy laptopot, ami a kilencvenes években nagyon drága munkaeszköz volt).
„Az RMDSZ legjobbjaival dolgozunk”
Ebben a kontextusban más értelmezést nyer az is, hogy – mint kiderül – a PER nem volt maradéktalanul megelégedve a találkozókon részt vevő magyarokkal. „A jelenlegi RMDSZ-vezetés legjobbjaival dolgozunk, de adott esetben ők is aláírnak egy bizalmatlansági indítványt” – sérelmezik egy, a gerzensee-i találkozó után összeállított háttéranyagban.
Ha egy „innovatív” és „valóban független” vezetés fel is bukkanna, akkor sem lenne esélyük a politikai túlélésre, hacsak a terep nincsen előkészítve, vagyis (…) amennyiben a román hatóságok nem mutatnak nyitottságot a politikai kompromisszumra, áll ugyanott.
(Should an innovative and genuinely independent leadership arise, it will still have little chance for political survival unless the terrain has already been prepared, ie. unless a favorable environment, a credible opening for political give and take is offered by the Romanian authorities.)
„Nem szabad túl sokat várnunk tőlük”
„Ha azoknak az RMDSZ-vezetőknek, akikkel mi együtt dolgoztunk, sikerül olyan vezetőkké válniuk, melyekre a magyar kisebbségnek szüksége van, annál jobb. De nem szabad túl sokat várnunk tőlük, és nem szabad úgy érezzük, elárultak, ha úgy tűnik, nem teljesítik azokat az ígéreteket, melyeket szerintünk tettek nekünk. Míg a nyitás létezik, és míg azért létezik, mert a többségi román hatóságok úgy érzik, hogy a nyitás megléte az állam érdeke, akkor egyszer talán kiaknázzák” – így egy meglehetősen homályos értelmű bekezdés.
(If the UDMR leaders with whom we have been working succeed in becoming the leaders the Hungarian minority needs, so much the better. But we should not expect too much from them, nor should we feel betrayed by them when they appear not to be fulfilling promises we believe they have made to us. As long as the openings exist, and as long as they exist because the majority Romanian authorities feel that their existence is in the interests of the state, then, eventually, they will be exploited.)
Sipos Zoltán
Sorozatunk holnap megjelenő, utolsó részében Allen Kassof, a PER elnöke válaszol kérdéseinkre.

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagyon nagy szerepük van a közösség adományainak. Azt szeretnénk, ha minél több olvasónk adományozna havonta egy kis pénzösszeget az Átlátszó Erdély Egyesületnek.

Csakis így, magánszemélyektől érkező kis adományokkal lehet elkerülni azt, hogy érdekcsoportok, hirdetők, szponzorok, tulajdonosok befolyást szerezzenek a tartalom fölött.

A pénzt PayPal-on keresztül (a doboz az oldal tetején, jobb oldalon) vagy közvetlenül a bankszámlánkra lehet utalni.

Bankszámla:

Asociatia “Atlatszo Erdely Egyesulet”

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU

The post Neptuni találkozók 7.: kisebb szolgálatok, honorok, ajándékok appeared first on Átlátszó Erdély.

Több száz oldalnyi, eddig nem publikált dokumentumot találtunk, melyek sok érdekes részletet tartalmaznak az RMDSZ politikusai és a bukaresti hatalom képviselői között lezajlott ún. „Neptun-tárgyalásokról”. Az iratok és háttérbeszélgetések révén megpróbáljuk rekonstruálni, mi is történt ezeken a találkozókon.

A téma azért fontos, mert kilencvenes évekbeli, titokzatos megbeszélések a mai napig megosztják az erdélyi magyarságot: a „radikális” oldal a mai napig azzal vádolja a „mérsékelteket”, hogy a találkozókon vállalhatatlan kompromisszumot kötöttek, gyakorlatilag elárulták a magyar közösséget.

Az előző bejegyzésekben bemutattuk a közvetítőket, valamint a szervezetet és a módszereit. Most magukra a tárgyalásokra összpontosítunk.

Cikksorozatunk előző részei

Neptuni találkozók 5.: ahol a luxus célravezető

Neptuni találkozók 4.: bemutatjuk a PER-csapat szürke eminenciását
Neptuni találkozók 3.: nagyon ismer minket a PER. De honnan?
Neptuni találkozók 2.: három bomba árából elkerülni a háborút
Neptuni találkozók 1.: több száz oldalnyi belső levelezést találtunk

Nem egy, hanem féltucatnyi találkozó
A közhiedelemmel ellentétben a „Neptun-ügy” nem egy, hanem hat, talán hét nagyobb találkozóból áll. Ezek közül a Ceaușescu neptuni villájában szervezett beszélgetések nem is a legfontosabbak. Az hogy a folyamat végül „Neptun-ügy” néven híresült el, annak köszönhető, hogy a második Neptun-találkozó után, 1993 júliusában robbant ki a botrány.
A kerekasztal-megbeszélésekkel párhuzamosan a PER folyamatosan tartja a kapcsolatot az egyes résztvevőkkel: akár személyesen, akár telefonon egyeztetnek, leveleznek. Erről csak töredékes képpel rendelkezünk – valószínűleg azért, mert maguk a szervezők sem törekedtek azt részletesen dokumentálni.
Kapcsolatfelvétel 1991 januárjában
Az első, „magyar és román személyiségekkel” való találkozóra 1991. január 13. és 17. között kerül sor. Részleteket nem ismerünk, a programból mindenesetre kitűnik, hogy Allen Kassof és Livia Plaks külön-külön találkoznak számos döntéshozóval, köztük a későbbi találkozók résztvevőivel.
A program szerint az RMDSZ részéről Domokos Géza akkori elnökkel, Borbély Lászlóval, Tokay Györggyel, Markó Bélával, valamint Pécsi Ferenccel találkoznak. (Pécsi Ferenc és Markó Béla is cáfolta, hogy részt vett volna ezen a találkozón. Markó – saját bevallása szerint – csak később szerzett tudomást a PER által szervezett kerekasztalokról).
A program szerint mindenesetre az RMDSZ képviselői egy asztalhoz ültek a kormány és az elnöki hivatal képviselőivel, többek között Dorel Sandor kisebbségekért felelős államtitkárral, valamint Ioan Talpeș-sel, aki akkor még Iliescu nemzetbiztonsági tanácsosa volt.
A folyamat fél évvel később, 1991 júniusában „előzetes tárgyalásokkal” folytatódik, ekkor már – saját bevallásuk szerint – a román kormány és az RMDSZ meghívására érkeznek az országba Kassofék. Ezen a találkozón dől el az, hogy a feszültségek csökkentésére leginkább a „csendes”, „konkrét problémák megoldására irányuló” megbeszélések alkalmasak.
Első Neptun: a nagy kibeszélés
Az 1992. június 14. és 16. között Neptunon megrendezett találkozó az első, amiről részletes feljegyzésekkel rendelkezünk. A meghívottak listája szerint itt Domokos Géza RMDSZ-elnök is jelen volt Tokay Györggyel és Borbély Lászlóval együtt. A román felet Dorel Sandor államtitkár és Mircea Pascu elnöki tanácsos képviselte. Jelen vannak még a németek és ukránok képviselői, Klaus Fabritius és Stepan Tcaciuc, a moderátorok között pedig ott van a svájci Peter Sager, egy kommunista-ellenességéről ismert jobboldali politikus.

Gerzensee: az áttörés
Ha az első neptuni találkozón a résztvevők általánosságban vázolták a problémákat, a fél évvel később, 1993. február 25. és 26. között Svájcban, az idilli szépségű Gerzensee-ben már konkrétumokról van szó. Sőt az egyes kisebbségi kérések teljesítésére egyfajta ütemterv, egyezség is körvonalazódik.
Ez a találkozó a legjobban dokumentált: nemcsak az írógéppel írt összefoglaló, hanem egy kézzel írott jegyzet – feltételezzük, hogy Larry Wattsé – is megvan. Mivel ezek belső használatra készültek, nincsen okunk kételkedni ezek hitelességében és pontosságában, bár a jegyzetelő csak a felszólalások lényegét rögzítette pár szóban, a finomabb árnyalatok elmaradtak.
Már a meghívottak neveit átfutva érezni lehet, hogy valami nagy dolog készül: a meghívott-listát David Hamburg, valamint Jack Scanlan, a The Carnegie Corporation of New York, illetve az ICN Pharmacauticals elnöke vezeti. Mindkét szervezet (jövendő?) szponzora a PER-projektnek. Magyar részről Tokay György és Borbély László van jelen, ekkor kapcsolódik be Frunda György. A kormányt Viorel Hrebenciuc kormányfőtitkár, az államelnöki hivatalt pedig Traian Chebeleu képviseli.

Nagy kérések helyett szerényebb javaslatok
Borbély László és Frunda György egy sor, szerényebb javaslattal áll elő, melyet, úgy tűnik, a román fél is elfogad. Az etnikumközi viszonyokat javítani hivatott, hét lépésből álló intézkedés-sorozat röviden összefoglalva a következő:
1. Nemzeti Kisebbségi Tanács megalakulása;
2. Kormányhatározat elfogadása a kisebbségek nyelvén is történő feliratozásról;
3. A Nemzeti Kisebbségi Tanács ajánlást fogalmaz meg marosvásárhelyi Bolyai líceum helyzetének rendezése érdekében (diákcsere a szomszédos Papiu Ilarian líceummal úgy, hogy a Bolyai teljesen magyar líceummá válhasson – szerk. megj.);
4. A Nemzeti Kisebbségi Tanács ajánlást fogalmaz meg annak érdekében, hogy a felsőoktatásban legyenek magyaroknak fenntartott helyek;
5. A Nemzeti Kisebbségi Tanács ajánlást fogalmaz meg az Audiovizuális Tanácsnak, hogy hozzon létre egy kisebbségi konzultatív tanácsot;
6. Egy nemzeti kisebbségekről szóló törvénytervezet megfogalmazása;
7. A Nemzeti Kisebbségi Tanács ajánlást fogalmaz meg a parlamenti pártoknak arról, hogy az oktatási törvény vegye figyelembe a kisebbségek igényeit.
A jegyzet tanúsága szerint a résztvevők közül egyedül Traian Chebeleu elnöki tanácsos jelezte, nincsen mandátuma elfogadni ezeket a „megoldásokat”, azonban azokat ő is „ésszerűnek” találta.

A második Neptun: sovány sikerek
A következő találkozóra 1993. július 15. és 17. között kerül sor, célja a gerzensee-i tárgyalások folytatása és az ott elfogadott ajánlások gyakorlatba ültetésének a felülvizsgálata.
A találkozó előtt Larry Watts jelentést készít A gerzensee-i egyezmény jelenlegi helyzete címmel. Ebből kiderül, hogy az egyedüli konkrét intézkedés, amit a Gerzensee óta eltelt fél év alatt sikerült megvalósítani, a magyar tanárképzés számára elkülönített 300 hely a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen.
Kevésbé látványos siker a Nemzeti Kisebbségi Tanács megalakulása (a nem túl hosszú életű tanácsot több forrásunk is sóhivatalnak, kirakatintézménynek nevezte). A kisebbségek nyelvén is történő feliratozásról szóló kormányhatározatot megfogalmazták, de végül nem fogadták el – áll a jelentésben.

A neptuni komplexum a Google Maps-en
Nem meglepő, hogy a Neptunon elfogadott ajánlások – némileg pontosítva – megismétlik a gerzensee-i egyezményt. Itt mondják ki, hogy a Tanügyminisztérium küldjön leiratot a BBTE-nek, melyben közli, hogy hogy rendelkezésére bocsátja azt a 300 helyet, melyben megegyeztek az 1993-1994-es tanévre, és melyeket a magyar tanárképzés számára különítenek el.
Ceaușescu óta semmi nem változott
A második Neptun-találkozón részt vevő The New York Times-tudósítónak köszönhetően bepillantást nyerhetünk, hogy milyen környezetben, hangulatban zajlottak ezek a megbeszélések.

„Bizarr volt a helyszín egy olyan etnikai egyezményhez, mely a romániai magyar kisebbség helyzetének gyakorlati javítását célozta: Nicolae Ceușescu Fekete-tengeri villája (…). Az atmoszférát oldották az üdülő vendéglőiben bőségesen felszolgált román ételek, borok és népzene, illetve az a lehetőség, hogy sétálni lehetett a Ceaușescu villájához tartozó, aprólékosan megtervezett terjedelmes kertben, vagy heverni a tágas magánstrandon. (…)
Úgy tűnik, kevés változott azóta, hogy a diktátort és feleségét 1989 decemberében hivataluktól megfosztották, és kivégezték egy osztag sortüzével. Az ágyakat friss huzattal húzták át. Fáradsággal kimunkált díszítések, giccses üveg- és kerámiafigurák sorakoznak a kabinetekben. Ugyanazok az emberek vannak szolgálatban. Világoskék egyenruhát viselő fegyveres őrök járőröznek néhány yardnyira a fürdőruhában vakációzóktól. (…)
A tárgyalások nagy része angol nyelven zajlik, a bonyolult részletek megbeszélésekor azonban román nyelvre váltanak. A végén annyira meg voltak lepve az egyezménytől, amit sikerült megkötniük, hogy tapsoltak és gratuláltak egymásnak.”

Sipos Zoltán
A holnap megjelenő anyagunkban bemutatjuk, mi következett azután, hogy kitört a botrány a találkozók miatt. Tudtak-e az RMDSZ-ben a beszélgetésekről, és miért probléma az, hogy a meghívottak szívességet, ajándékot, pénzt fogadtak el a közvetítőktől?

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagyon nagy szerepük van a közösség adományainak. Azt szeretnénk, ha minél több olvasónk adományozna havonta egy kis pénzösszeget az Átlátszó Erdély Egyesületnek.

Csakis így, magánszemélyektől érkező kis adományokkal lehet elkerülni azt, hogy érdekcsoportok, hirdetők, szponzorok, tulajdonosok befolyást szerezzenek a tartalom fölött.

A pénzt PayPal-on keresztül (a doboz az oldal tetején, jobb oldalon) vagy közvetlenül a bankszámlánkra lehet utalni.

Bankszámla:

Asociatia “Atlatszo Erdely Egyesulet”

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU

The post Neptuni találkozók 6.: mi történt a zárt ajtók mögött? appeared first on Átlátszó Erdély.

Cikksorozatunk előző részei

Neptuni találkozók 4.: bemutatjuk a PER-csapat szürke eminenciását
Neptuni találkozók 3.: nagyon ismer minket a PER. De honnan?
Neptuni találkozók 2.: három bomba árából elkerülni a háborút
Neptuni találkozók 1.: több száz oldalnyi belső levelezést találtunk

 
A PER sokáig IREX-projekt
A Project on Ethnic Relations ötlete egy 1990 decemberében, New Yorkban megrendezett, etnikai konfliktusok megelőzéséről szóló konferencián körvonalazódik, ahová a kelet-közép európai régió minden országából meghívtak egy-egy képviselőt; úgy tudjuk, összesen mintegy tucatnyian lehettek.
A PER égisze alatt már 1990 végén vagy 1991 elején megszerveznek egy moszkvai találkozót, 1991 januárjában pedig már Romániában, egy román és magyar személyiségek közötti találkozón közvetítenek. Ekkor azonban a PER még nem rendelkezett önálló jogi személyiséggel, hanem az IREX egy projektjeként futott; szintén az IREX biztosította a költségvetését.
Ha az amerikai civil szervezeteket nyilvántartó Guidestar.org-on a szervezetre rákeresünk, akkor kiderül, hogy 1994-ben nyerte el a civil szervezet, vagyis az Egyesült Államok adótörvénykönyvének 501(c)(3) paragrafusa szerinti non-profit státuszt (a szervezet jogi személyiségként létezhetett korábban is).
A PER egyik fő támogatójának, a Carnegie Corporation of New York-nak az adatbázisában is 1994-től szerepel a szervezet: ekkor a Carnegie „Cooperative Security” programjának a keretein belül 1,2 millió dollárt ítélnek meg nekik. A Carnegie ezután rendszeresen támogatja a PER-t.

„Az ideális partner a döntéshozó, akinek nagyon erős nacionalista beágyazottsága van, és érti az állam érdekeit, melyek a pártpolitika meg a hatalomért folyó harc fölött állnak. Ez a személy lehet, hogy gyanakvással szemléli a kisebbségeket, de nem őket vádolja az átmenet alapvető problémáiért. Valószínű, hogy ez a személy elnöki vagy kormányzati tanácsadó, de miniszter is lehet.”

Hogyan kell megkörnyékezni őket?
Az első megkereséskor nem arról kell beszélni, hogy segíteni kell a kisebbségeket, a nemzetközi standardokra való hivatkozás nem hatékony – írja a bukaresti iroda vezetője. Hatékonyabbak a nacionalista érvek, például az államérdekre való hivatkozás.

„Arról kell őket meggyőzni, hogy az államérdek szempontjából hasznos párbeszédet kezdeményezni a kisebbségekkel, és olyan engedményeket tenni, melyek körülöttünk a civilizált világban hétköznapiak. Egy ilyen megközelítés hozzájárulhat a társadalmi-politikai stabilitáshoz, és csökkentheti a külföldi befolyásnak való kitettséget. Ezt szeretnék elérni a régió hatóságai.”

A korábbi, régióbeli hasonló kísérletek azért vallottak kudarcot, mert nem a kormány tagjaival, hanem az ellenzékkel tárgyaltak. Ebben a felállásban a hatalmat gyakorlók mindig vétkesek. A hívőknek prédikálnak (preaching to the converted), a kormány részvételét nem bátorítják – áll a feljegyzésben.
A nemzetközi előírások homályosak
A nehéz átmeneti időszak miatt az emberi jogi érvek sem hatásosak, legalábbis ha olyan kisebbségről van szó, mint a magyarok, akik nincsenek hátrányban (sic!). A nemzetközi standardokra való hivatkozás azért sem működik, mert ezek az előírások homályosak, csak a szakértők számára ismertek, és ezeket nem lehet felülről érvényesíteni.
Elvi viták helyett konkrét kérdésekre összpontosítani
A közvetítés célja „folyamatos és biztonságos (secure)” kommunikációs csatornák létrehozása a politikailag jelentős kisebbségek és a többség között. „A PER által megoldott legfontosabb probléma: egy olyan semleges, szigetelt tér létrehozása, melyben a két fél – a kormányzat-hatalom képviselői, valamint a kisebbségek képviselői – találkozhatnak, tárgyalhatnak, és kompromisszumra juthanak anélkül, hogy attól féljenek, hogy a nyíltságukat és jóhiszeműségüket ellenük fordítják külföldi vagy hazai ellenfeleik” – így a dokumentum.

Egy másik, ezúttal Allen Kassof által összeállított szöveg további részletekkel szolgál a PER által alkalmazott módszerekről. „Az elvi viták izgalmasak, de terméketlenek” – fogalmaz Kassof. A PER elnöke szerint az elvi kérdéseket nem lehet úgy megoldani, hogy mindenki elégedett legyen, éppen ezért ezeknek a kérdéseknek a tisztázását filozófusokra és történészekre kell hagyni.
Az elviek helyett tehát konkrét kérdésekre kell összpontosítani. „A kis sikerek megalapozzák azt a kölcsönös bizalmi hangulatot, ami a nagyobb témák tisztázásához szükséges” – áll az egyik találkozó felvezetőjében.
Minek is nevezzük?
Maguk a dokumentumok sem adnak egyértelmű fogódzót a tekintetben, hogy formális vagy informális találkozókról, netán megbeszélésekről van-e szó, a résztvevők magánemberként vagy pedig közszereplőként, valamely szervezet képviselőjeként vesznek-e azokon részt. Némelyik szöveg szerint a találkozók zárt ajtók mögött zajlanak, máshol viszont épp ellenkezőleg: nyilvánosak.
„Szándékosan kerüljük azt, hogy a találkozókat közvetítésnek vagy tárgyalásnak nevezzük. Úgy hisszük, ez a címke arra sarkallja a résztvevőket, hogy bekeményítsenek, amire amúgy is túlságosan hajlamosak. Jobban szeretjük az előre kijelölt célok nélküli, nyílt és informális beszélgetéseket, vitákat, és arra jutottunk, hogy ez a hangulat néha váratlan megegyezéshez vezet” – magyarázza egy helyen Kassof.
A találkozókat sokszor úgy emlegetik, mint „az off the record tárgyalások fő csatornája”, valamint „nem kötelező jellegű megbeszélések az érintett felek között”.
Beszélgetésből váratlan egyezség
Csakhogy az 1993 februári, gerzensee-i találkozó – melyről a továbbiakban lesz szó, és melyet a szervezők többször áttörésként emlegetnek – eredménye egy hét pontból álló „egyezség” (agreement), melynek végrehajtásáról külön elemzés is születik, és mely aztán meghatározza a következő találkozót.
Ugyanez a kettősség figyelhető meg a meghívottak esetén. Bár ők elvileg magánszemélyként vesznek részt a beszélgetéseken, az összes meghívón a nevek a hivatalos tisztségekkel együtt szerepelnek. Mi több, a magyar felet több ízben „az RMDSZ vezetőségeként” emlegetik.
Nyitott vagy zárt ajtók mögött?
A beszélgetések rendszerint zárt ajtók mögött zajlanak, a Chatham House szabályai szerint: a résztvevők nem hozhatnak nyilvánosságra az egyes résztvevőknek tulajdonítható kijelentéseket. A találkozók sokáig nem is sajtónyilvánosak – igaz, itt is vannak kivételek.
A Washigton Post 1993 árilis 3-i számában David B. Ottoway titkos kerekasztal-találkozóról ír, majd az egyik találkozón azonban a The New York Times tudósítója, David Binder is részt vehet. A két cikkel példálózva Allen Kassof egyik közleményében kijelenti, hogy a folyamatnak sajtónyilvánosságot biztosítottak.
A The New York Times-tudósításból egyébként egy hiba miatt óriási botrány lett: az eredeti cikkben az állt, hogy az RMDSZ Erdély Magyarországhoz csatolását kéri. A másnap közölt helyesbítés rátett egy lapáttal: eszerint nem az RMDSZ, hanem annak egyes magyarországi szövetségesei kérik Erdély Magyarországhoz csatolását.
Valószínűleg emiatt a baki miatt nem fogadta Magyarország külügyminisztere, Jeszenszky Géza a PER küldöttségét – annak ellenére, hogy Kassof és Jeszenszky nagyon jóban voltak. „Emlékszem, üldögélt Allen Kassof egy budapesti kerthelységben, teljesen el volt keseredve: mi lesz most, ha itt őt senki nem akarja fogadni?” – emlékezett vissza forrásunk.
Sipos Zoltán
A sorozatunk következő, hétfőn megjelenő részében magukat a tárgyalásokat mutatjuk be.

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagyon nagy szerepük van a közösség adományainak. Azt szeretnénk, ha minél több olvasónk adományozna havonta egy kis pénzösszeget az Átlátszó Erdély Egyesületnek.

Csakis így, magánszemélyektől érkező kis adományokkal lehet elkerülni azt, hogy érdekcsoportok, hirdetők, szponzorok, tulajdonosok befolyást szerezzenek a tartalom fölött.

A pénzt PayPal-on keresztül (a doboz az oldal tetején, jobb oldalon) vagy közvetlenül a bankszámlánkra lehet utalni.

Bankszámla:

Asociatia “Atlatszo Erdely Egyesulet”

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU

The post Neptuni találkozók 5.: ahol a luxus célravezető appeared first on Átlátszó Erdély.

Cikksorozatunk előző részei
Neptuni találkozók 3.: nagyon ismer minket a PER. De honnan?
Neptuni találkozók 2.: három bomba árából elkerülni a háborút

Neptuni tárgyalások 1.: több száz oldalnyi belső levelezést találtunk

„Ki tudja, hány helyre volt bekötve”
Míg Kassof és Plaks általában a reflektorfényben állva vezetik a beszélgetéseket, a PER bukaresti irodájának vezetője, Larry Watts inkább a háttérben tevékenykedik: jegyzetel, elemzéseket, feljegyzéseket ír, tartja a kapcsolatot a bukaresti döntéshozókkal.
Interjúalanyaink mintegy mellékesen beszélnek róla, esetenként hírszerzői kapcsolataira utalva megjegyzik, „furcsa figura, ki tudja, hány helyre volt bekötve”. Watts azonban sokkal több, mint egyszerű titkár, ügyintéző vagy akár titkosszolga. Egyértelműen ő a PER-csapat legösszetettebb, legérdekesebb figurája, és minden jel arra mutat, hogy a tárgyalások előrehaladtával ő kezdi mozgatni a háttérből a szálakat.
Akárcsak a tárgyalócsapat többi tagja, Watts sem a kilencvenes években kezd ismerkedni Romániával. A honlapjára feltöltött, jelenleg csak az internetes archívumban fellelhető, nagyon részletes önéletrajza szerint az 1970-es évek közepén „Cold Warrior”, vagyis szovjetológus képzésen vesz részt.
Szakterülete Románia
Ezen belül a különutas politikát folytató, az Egyesült Államokkal jó viszonyt ápoló Romániára szakosodik. Watts 1981-ben érkezik először Romániába: kalandos körülmények között nyelvtanfolyamon vesz részt Kolozsváron, a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen.
Később mesteri dolgozatát Románia 1944-es, szovjetekhez történt „átállásából” írja. A romániai témavezetője Liviu Maior történész, ő a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) jelenlegi vezetőjének, George Maiornak az apja.
A Maiorral való együttműködésből nem lesz semmi: ahogy Watts 1982-ben Fulbright-ösztöndíjjal Romániába érkezik, Maior „véletlenül” megkaphat egy régóta vágyott ösztöndíjat az Egyesült Államokba.
Az Ilie Ceaușescu-féle Hadtörténeti Intézetben dolgozik
Watts kutatása révén kerül kapcsolatba a Hadtörténeti Intézettel, melyet a diktátor bátyja, a magát hadtörténésznek képzelő Ilie Ceaușescu vezet. Bányai Péter politikai elemző szerint ennek az intézetnek a feladata a nacionalista propaganda és a történelemhamisítás.
Többek között a szélsőjobboldali Vasgárdát és Antonescu marsallt próbálják tisztára mosni, a román nép eredetét kutatják, de magyarellenes anyagok is készülnek itt. A fiatal Watts itt kerül kapcsolatba az intézet akkori kutatócsapatával, többek között Ioan Talpeș-sel és Dinu Giurescuval. Mindkettejük nevével találkozunk később.

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagyon nagy szerepük van a közösség adományainak. Azt szeretnénk, ha minél több olvasónk adományozna havonta egy kis pénzösszeget az Átlátszó Erdély Egyesületnek.

Csakis így, magánszemélyektől érkező kis adományokkal lehet elkerülni azt, hogy érdekcsoportok, hirdetők, szponzorok, tulajdonosok befolyást szerezzenek a tartalom fölött.

A pénzt PayPal-on keresztül (a doboz az oldal tetején, jobb oldalon) vagy közvetlenül a bankszámlánkra lehet utalni.

Bankszámla:

Asociatia “Atlatszo Erdely Egyesulet”

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU

The post Neptuni találkozók 4.: bemutatjuk a PER-csapat szürke eminenciását appeared first on Átlátszó Erdély.

A téma azért fontos, mert a kilencvenes évekbeli, titokzatos megbeszélések a mai napig megosztják az erdélyi magyarságot: a „radikális” oldal a mai napig azzal vádolja a „mérsékelteket”, hogy a találkozókon vállalhatatlan kompromisszumot kötöttek, gyakorlatilag elárulták a magyar közösséget.

Cikksorozatunk tegnapi részében a találkozók nemzetközi kontextusát vázoltuk. Ez a poszt arra keres magyarázatot, minek köszönhető a találkozókat szervező Project on Ethnic Relations kiváló terepismerete.

Cikksorozatunk előző részei

Neptuni találkozók 2.: három bomba árából elkerülni a háborút

Neptuni találkozók 1.: több száz oldalnyi belső levelezést találtunk

Otthonosan mozognak a kulisszák mögött

Ahhoz képest, hogy a PER egy frissen alapított, 1991-ben Romániában épp csak a szárnyait bontogató projekt, a politikai csúcsvezetés körében látványosan jó kapcsolatokkal rendelkezik. A bukaresti irodavezető, Larry Watts jelentéseiből kitűnik, hogy szinte naponta érintkezik az elnöki hivatal, a kormány és a parlament tisztségviselőivel, őket nem ritkán keresztnevükön emlegeti.

Otthonosan mozog a kulisszák mögött, remekül kiismeri magát a kilencvenes években még sokszor kaotikus államapparátusban, gyakran olyan részleteket, háttérinformációkat is megoszt, melyeket az adott hivatalnokok egy ismeretlen amerikai civil szervezet frissen érkezett képviselőjének biztosan nem mondanának el.

Egyértelmű, hogy a PER nem akkor ismerkedik a romániai helyzettel, képviselőinek nem kell névjegykártyákat osztogatniuk Bukarestben. A szervezet által kialakított kapcsolatrendszer feltárásához érdemes megnézni a fontosabb egyéniségeinek szakmai hátterét és életútját.

Kassof, a „good mixer”

A PER alapítója és elnöke Allen Kassof, egy „erőteljes felépítésű, dinamikus, jó humorú ember, kiváló kapcsolatteremtő, ‘good mixer’. Az a fajta személyiség, aki mindenkit jó kedvre tud deríteni, mindenről eszébe jut egy jó anekdota”.

Ugyanakkor nem rohan fejjel a falnak, mint egyes politikusok – jellemezte egyik ismerőse. A PER-kerekasztalok egyik résztvevője úgy emlékezik Kassofra, mint korrekt, becsületes, nagyon jó diplomáciai érzékkel rendelkező emberre.

„Bár az volt az érzésem, hogy enélkül (a PER nélkül – szerk megj.) is jól meglenne, kellett neki a nyüzsgés” – mesélte egyik másik forrásunk, aki Kassofot a nyolcvanas évek végén ismerte meg. „Szeretett a középpontban lenni. Ez olyan jópofa dolog volt, hogy ő, az egyszerű bölcsész, ma az egyik miniszterelnökkel vacsorázik, holnap a másik államfővel. Általában mindenhol jól fogadták.”

Kelet-Európa kiváló ismerője

Úgy tudjuk, Magyarországon jó viszony fűzte Jeszenszky Gézához, aki 1990 és 1994 között az Antall-kormány külügyminisztere volt; később két, határon túli magyarokkal kapcsolatos ügyekben aktív baloldali politikussal, a szocialista Tabajdi Csabával és az SZDSZ-es Szent-Iványi Istvánnal is tartotta a kapcsolatot.

Magával ragadó személyisége mellett a bölcsészekre jellemző analitikus gondolkodás, diplomáciai érzék és a kelet-európai térség kiváló ismerete jellemzi Kassofot, aki ukrajnai származású szülők gyermekeként korán elkezd érdeklődni a külpolitika iránt. Szociológiát tanul a Rutgers University-n, majd szovjetológus lesz a Harvardon, később a Smith College-ben és Princetonban tanít.

IREX: egyfajta agyleszívás

Kassof 1968-as alapításától 1992-ig az az International Research & Exchanges Board (IREX) igazgatója, mely az amerikai külügyi tárca támogatását élvezi. Egy Eisenhower és Hruscsov által kötött egyezmény értelmében az IREX a Vasfüggönyön túli országok és az Egyesült Államok között bonyolít le csereprogramokat.

Az IREX tevékenysége abból áll, hogy tudósokat hív meg az Egyesült Államokba és fordítva, amerikai szakemberek utaztak a Szovjetunióba. A program célja naprakész információkat szerezni a Vasfüggönyön túl zajló tudományos életről, társadalmi folyamatokról. Rossz nyelvek szerint katonai programokról, hadi potenciálról is így szereztek információkat.

Allen Kassof az IREX élén eltöltött évtizedek során kerül nagyon jó kapcsolatba azokkal a kelet-európai elitekkel – értelmiségiekkel, hivatalnokokkal, disszidensekkel –, akik közül 1989 után sokan döntéshozó pozícióba kerülnek.

Már lőnek, amikor Romániából távoznak

Az IREX a kommunizmus utolsó évtizedeiben – bár egyre szűkülő mozgástérrel – végig jelen van Romániában. Valószínűleg ezekkel a személyes kapcsolatokkal magyarázható, hogy a szervezet épp Romániában kezdi el a közvetítői munkát (később aztán Közép-Kelet Európa számos országában dolgoznak).

Érdekesség, mely részben megmagyarázza a bukaresti politikai elit bizalmát a PER iránt: Kassof, valamint munkatársa, Livia Plaks 1989 decemberében, közvetlenül a forradalom előtti napokban Bukarestben közgazdászokkal tárgyal; hetekkel a rendszerváltás után visszatérnek.

Kassof a PER „agya”: a kis részletekkel nem foglalkozik, de ő moderálja a beszélgetéseket, szintén ő tartja a kapcsolatot a projektet finanszírozó alapítványok vezetőivel, az Egyesült Államok diplomatáival, valamint a meghívott „nagy” nevekkel.

Odaszól, ha kell

Befolyását és kapcsolatait jól jelzi az az epizód, amikor egy levélben megkéri Charles Gati-t, az amerikai külügyminisztérium magyar származású, ’56-ban disszidált tanácsadóját, hasson oda, hogy a bukaresti nagykövet adjon ki egy nyilatkozatot a megbeszélések miatt heves támadásoknak kitett magyar politikusok védelmében.

Máskor odaszól David Hamburgnak, a PER-t finanszírozó Carnegie Corporation of New York elnökének: győzze meg az atlantai találkozó sztármeghívottját, Jimmy Carter volt amerikai elnököt, hogy az előirányozott fél óra helyett több időt szánjon a csoportra.

Livia Plaks mindent nagyon pontosan ért

Ha Kassof Románia iránti érdeklődése inkább szakmai jellegű, a PER társelnökét személyes élmények is kötik Erdélyhez. Livia Plaks (1947-2013) ugyanis nagybányai származású, a Nobel-díjas író, Elie Wiesel unokahúga. Gyermekkorát magyar, román és cigány gyermekek között töltötte, kiválóan beszél úgy magyarul, mint románul.

Anyja Holokauszt-túlélő, a családjuk 1964-ben vándorol ki az Egyesült Államokba. Plaks a Rutgers University-n tanul, majd orosz irodalomból szerez mesteri fokozatot a New York University-n. Allen Kassof közeli munkatársa lesz az IREX-nél, később pedig követi a PER-hez.

A magyarokkal szimpatizál

Ismerői egy végtelenül bájos, kedves, vonzó, divatosan öltözködő nőként, igazi ladyként írják le, aki azonnal megtalálja a közös hangot bárkivel. A tárgyalások során Plaks volt a magyar fél kapcsolatembere – egyes interjúalanyaink azt is megjegyezték, hogy látszott, a magyarokat szimpatizálja, rajtuk próbál segíteni.

Ugyanakkor egy magyarországi diplomata azt is megjegyezte, hogy – bár látszott, Plaks mindent nagyon pontosan ért – kizárólag amerikai szemszögből volt hajlandó értékelni az eseményeket.

„Nagyon hiányzol! Ölellek, Laci”

Livia Plaks tevékenységére kevés utalást találunk; minden valószínűség szerint ő tartotta a kapcsolatot a magyar féllel. Ő járt közbe annak érdekében, hogy Borbély egy hónapos ösztöndíjat kaphasson a The Woodrow Wilson Center „East European Studies” programjában. Egy, az Átlátszó Erdélynek adott interjúban Borbély László közeli családi barátként mesélt Plaksról.

Feltételezni lehet, hogy kettejük kapcsolata bizalmasabb volt annál, mint ami egy, tárgyalásokat moderáló szervezet és az egyik fél képviselője között megszokott. Az iratok között ugyanis találtunk két, kézzel írott, magyar nyelvű, félig-meddig hivatalos hangvételű levelet is, melyek végén Borbély így búcsúzik: „Csókollak Laci” valamint „Nagyon hiányzol! Ölellek Laci”.

Sorozatunk holnap megjelenő részében a találkozók szürke eminenciásának, Larry Watts-nak a portréját vázoljuk.

Sipos Zoltán

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagyon nagy szerepük van a közösség adományainak. Azt szeretnénk, ha minél több olvasónk adományozna havonta egy kis pénzösszeget az Átlátszó Erdély Egyesületnek.
Csakis így, magánszemélyektől érkező kis adományokkal lehet elkerülni azt, hogy érdekcsoportok, hirdetők, szponzorok, tulajdonosok befolyást szerezzenek a tartalom fölött.
A pénzt PayPal-on keresztül (a doboz az oldal tetején, jobb oldalon) vagy közvetlenül a bankszámlánkra lehet utalni.
Bankszámla:
Asociatia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU

The post Neptuni találkozók 3.: nagyon ismer minket a PER. De honnan? appeared first on Átlátszó Erdély.

A téma azért fontos, mert kilencvenes évekbeli, titokzatos megbeszélések a mai napig megosztják az erdélyi magyarságot: a „radikális” oldal a mai napig azzal vádolja a „mérsékelteket”, hogy a találkozókon vállalhatatlan kompromisszumot kötöttek, gyakorlatilag elárulták a magyar közösséget.

A témának plusz aktualitást ad az, hogy tavaly a PER-minta szerint újra felelevenítették a találkozókat (a brassópojánai találkozókról írt összefoglalónk itt olvasható, a PER volt elnökével, Allen Kassof-al készült interjúnk pedig itt).

Tavaly ősszel arról is szó volt, hogy a következő találkozóra 2015 februárjában kerülhet majd sor – ennek a találkozónak a sorsa azonban kérdéses, többek között azért, mert a megbeszélések egyik kulcsfigurája, Viorel Hrebenciuc egy erdő-visszaszolgáltatási ügy miatt december óta előzetesben van.

Cikksorozatunk előző része

Neptuni tárgyalások 1.: több száz oldalnyi belső levelezést találtunk

Miért fontos tisztán látni?

A PER által szervezett találkozók fordulópontot jelentettek a kilencvenes években úgy a román többség és a magyar kisebbség viszonyában, mint a magyar politikai képviselet szempontjából.

Továbbá ezek a találkozók – általában a kisebbségek helyzetének a javítása – fontos mérföldkövek voltak Románia nemzetközi elszigeteltségének a feloldásában, és elősegítették az ország csatlakozását az euroatlanti övezethez.

Első lépés az RMDSZ kormányzati szerepvállalása felé

1990 márciusa után, a rendkívül feszült interetnikus viszony idején a PER által szervezett kerekasztal-beszélgetések voltak az első olyan alkalmak, amikor kötetlenül, őszintén elbeszélgettek az RMDSZ akkoriban ellenzékben ülő politikusai a kormány és az elnöki hivatal magas rangú képviselőivel.

Hogy lássuk, honnan indul a folyamat: a Washington Post szerint 1992 januárjában, az első ilyen találkozó alkalmával a román és a magyar fél képviselői nem is akartak egy teremben leülni, az IREX közvetítőinek ingázniuk kellett a két küldöttség között.

A kezdeti óvatoskodás, kölcsönös bizalmatlanság után néhány év alatt a párbeszédet a román politikummal odáig sikerült fejleszteni, hogy 1996-tól napjainkig az RMDSZ szinte folyamatosan része a kormánykoalícióknak.

Azóta is megosztja a közösséget

A találkozók az RMDSZ számára is fontos pillanatot jelentenek. A „Neptun-ügy” kirobbanása után először különülnek el világosan az ún. „mérsékeltek” – vagyis azok a politikusok, akik szerint a magyar közösség helyzetét csakis lépésről lépésre, a román féllel való folyamatos párbeszéddel, a bukaresti hatalmi központba való beépüléssel lehet javítani – és a „radikálisok”, akik elutasítják a kis, kompromisszumos megoldásokat, és a „mindent vagy semmit” elve alapján egy globális, a problémákat egy csapásra megoldó rendezésben látják az egyedüli járható utat. A „Neptun-ügy” emlegetése azóta is ezt a magyar közösségen belüli törésvonalat termeli újra.

Szorult helyzetben a román fél

A találkozók kontextusának megértéséhez tudni kell, hogy akkoriban egy látványos siker a román kormánynak úgy kell, mint egy falat kenyér. A kilencvenes évek elején kormányzó Nemzeti Megmentési Front (FSN) majd a Román Szociál-Demokrata Párt (PDSR) egyik legfontosabb célkitűzése lett, hogy az ország nemzetközi elszigeteltségét valamilyen módon enyhítse; akkoriban született meg az a döntés, hogy Románia Nyugathoz, az euroatlanti övezethez próbál közeledni.

És mivel a kisebbségek – különösen az erdélyi magyarság – hátrányos helyzete állandó fekete pont volt a különféle nyugati szervezeteknél, kézenfekvőnek tűnt, hogy ezen a téren próbáljanak valami olyan eredményt elérni, ami Nyugaton pozitív visszhangra talál, és jelzi azt, hogy az ország kész a demokratikus értékek mellett elköteleződni.

Az USA egy második Jugoszláviától tart

A hidegháborút egyedüli szuperhatalomként túlélő, a közép-kelet európai átmenet iránt rendkívüli érdeklődést mutató Egyesült Államok szintén érdekelt abban, hogy az etnikumközi feszültségeket valamilyen módon csökkentsék Romániában – igaz, ők elsősorban biztonságpolitikai és gazdasági megfontolásokat tartanak szem előtt.

A találkozókon a moderátorok nem is titkolják, hogy a kisebbségek jogai csak annyiban érdekesek számukra, amennyiben egy ilyen rendezés a tartós etnikumközi béke megteremtéséhez szükséges. Így szerették volna elkerülni, hogy a feszültségek társadalmi instabilitáshoz vagy akár egy, az akkoriban zajló jugoszláviai polgárháborúhoz hasonló fegyveres konfliktushoz vezessenek.

„Adunk 1-2 millió dollárt, három bombának az árát, és akkor talán elkerülhetjük a háborút” – ragadta meg a tárgyalások mögött meghúzódó amerikai rációt az egyik interjúalanyunk.

Holnap, a sorozat harmadik részében bemutatjuk, hogyan került Romániába a PER, és miképp tett szert kiváló kapcsolatokra Bukarestben.

Sipos Zoltán

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagyon nagy szerepük van a közösség adományainak. Azt szeretnénk, ha minél több olvasónk adományozna havonta egy kis pénzösszeget az Átlátszó Erdély Egyesületnek.
Csakis így, magánszemélyektől érkező kis adományokkal lehet elkerülni azt, hogy érdekcsoportok, hirdetők, szponzorok, tulajdonosok befolyást szerezzenek a tartalom fölött.
A pénzt PayPal-on keresztül (a doboz az oldal tetején, jobb oldalon) vagy közvetlenül a bankszámlánkra lehet utalni.
Bankszámla:
Asociatia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU

The post Neptuni találkozók 2.: három bomba árából elkerülni a háborút appeared first on Átlátszó Erdély.

A rendelkezésre álló dokumentumok alapján nincs okunk azt feltételezni, hogy Tokay György, Borbély László és Frunda György ne próbálta volna az erdélyi magyar közösség érdekeit képviselni. Nem teljesen helytálló az a gyakran hangoztatott állítás sem, miszerint a magyar résztvevők mandátum nélkül, az RMDSZ vezetőségének a háta mögött, titokban tárgyaltak és egyeztek meg a bukaresti hatalom képviselőivel.

Az Átlátszó Erdély birtokában lévő, eddig publikálatlan iratanyagból és egy sor háttérbeszélgetésből leginkább az az értelmezés tűnik valószerűnek, hogy az erdélyi magyar politikusok nem voltak felkészülve arra, hogy ezeken a magas szintű megbeszéléseken sikeresen képviseljék a közösség érdekeit. Nem voltak képesek felmérni a saját mozgásterüket, nem látták át a külpolitikai kontextust, és több olyan hibát is elkövettek, melyek végső soron gyengítették a tárgyalási pozícióikat.

Megkérdőjelezhető a PER semlegessége

A közvetítő szervezet, az amerikai Project on Ethnic Relations (PER) semlegessége megkérdőjelezhető. A PER-csapat egy tagjáról, Larry Wattsról feltételezhető, hogy a romániai kisebbségi jogok rendezése helyett csak egy kirakategyezség megkötésében volt érdekelt.

A PER őszinte közvetítői szándékait illetően kérdésekre ad okot az is, hogy a dokumentumok egyértelműen bizonyítják: a moderátorok már a találkozók legelején szívességet tettek, később nagy értékű ajándékot, esetenként pénzösszegeket juttattak el a magyar fél képviselőinek.

Sok szóbeszéd, kevés konkrétum

Bár a találkozók annak idején óriási port kavartak (a vita Borbély Zsolt Attila dokumentum-kötetében nyomon követhető), és azokról a mai napig számtalan szóbeszéd kering, eddig nagyon kevés első kézből származó információ látott napvilágot a tárgyalássorozatról.

A Washington Postban és The New York Times-ban megjelent korabeli tudósítások mellett néhány rövid sajtóközleményről, valamint egy, a Romániai Magyar Szóban megjelent interjúról tudunk, ahol Tokay György, Borbély László és Frunda György összefoglalják a találkozók történéseit.

Több száz oldalnyi iratot találtunk, tele részletekkel

Nemrég megtaláltuk a PER archívumát, melyet a szervezet 2012-es felszámolása után a princetoni egyetem kézirat-könyvtárában helyeztek el. Az anyagból sikerült lefotóznunk mintegy 350 oldalnyi, a PER kilencvenes évekbeli, romániai tevékenységére vonatkozó dokumentumot.

Ezek között ott vannak az ún. „Neptuni találkozók” jegyzőkönyvei, esetenként a találkozókon készült, kézzel írott jegyzetek, a szervezők levelezése, összefoglalók és a tárgyalások eredményeiről, belső használatra írt elemzések a további teendőkről.

Egymásra dobált iratok

Valószínű ugyanakkor, hogy a rendelkezésünkre álló dokumentáció nem teljes: több helyen is utalás történik olyan iratokra, melyek nekünk nincsenek meg.

A hiány egyik oka az lehet, hogy az archívum nem rendezett. A dokumentumokat ugyan téma és időszak szerint dobozokban tárolják, azonban a helyszínen dolgozó kutatók szerint ezekben a dobozokban egymásra vannak dobálva az iratok. Emiatt nem lehet kizárni, hogy más dobozokban is vannak további érdekes információk – teljes képet csak az archívum módszeres átnézése nyújthat. Erre azonban eddig nem volt lehetőségünk.

Publikáljuk az érdekesebb dokumentumokat

Anyagunk távolról sem teljességre törekvő rekonstrukció, és nem is tudományos igényű dolgozat. A kilencvenes évekbeli bel- és külpolitikai kontextussal, a többség-kisebbség viszonnyal, Románia és Magyarország kapcsolatainak alakulásával, az erdélyi magyar sajtóban megjelent, neptuni találkozókkal foglalkozó újságcikkekkel és közleményekkel, a bukaresti politikai történésekkel csak érintőlegesen foglalkozunk.

A dokumentumok tartalmának részletes ismertetése sem célunk. Aki kíváncsi arra, hogy pontosan mi hangzott el a megbeszéléseken, vagy hogyan zajlott a szervezői munka, az a cikkekbe ágyazva megtalálja az eredeti források közül az érdekesebbeket; a cikksorozat utolsó részében pedig majd időrendben is közöljük őket.

A dokumentumokat a cikk szerzője válogatta, és a jogokat birtokló princetoni egyetemi könyvtár engedélyével publikálja. Kérésre a teljes dokumentumcsomagot az érdeklődők rendelkezésére bocsátjuk.

Iliescu nem válaszolt

Csupán arra vállalkozunk, hogy a PER-közvetítést mint folyamatot bemutassuk, valamint kiemeljünk néhány olyan mozzanatot, mely segít kontextusba helyezni, értelmezni a találkozókat.

A minél teljesebb kép érdekében megkerestünk sok olyan személyt, aki részt vett a találkozókon, valamilyen módon kapcsolatban állt abban az időszakban a PER-rel, vagy pedig olyan pozícióban volt a kilencvenes évek elején-közepén, hogy rálátása lehetett a tárgyalásokra.

Közülük többen – például Ion Iliescu volt államelnök vagy Larry Watts, a PER bukaresti irodájának az egykori vezetője – nem válaszoltak ismételt megkeresésünkre. Mások vállalták az interjút, közülük sokaknak névtelenséget biztosítottunk abban a reményben, hogy így szabadabban beszélnek. Több olyan forrásunk is van, aki névvel vállalja a nyilatkozatát, a velük készített interjúkból részleteket vagy rövid összefoglalókat közlünk.

Cikksorozatunk második, holnap megjelenő részében a találkozók nemzetközi kontextusát vázoljuk.

Sipos Zoltán 

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagyon nagy szerepük van a közösség adományainak. Azt szeretnénk, ha minél több olvasónk adományozna havonta egy kis pénzösszeget az Átlátszó Erdély Egyesületnek.
Csakis így, magánszemélyektől érkező kis adományokkal lehet elkerülni azt, hogy érdekcsoportok, hirdetők, szponzorok, tulajdonosok befolyást szerezzenek a tartalom fölött.
A pénzt PayPal-on keresztül (a doboz az oldal tetején, jobb oldalon) vagy közvetlenül a bankszámlánkra lehet utalni.
Bankszámla:
Asociatia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU

The post Neptuni találkozók 1.: több száz oldalnyi belső levelezést találtunk appeared first on Átlátszó Erdély.