Szeptemberben a kollégákkal elmentünk Göteborgba a GIJC-re, a világ legnagyobb és legkeményebb oknyomozó újságírói konferenciájára.

Ezen ott szokott lenni a világ oknyomozó újságíróinak a krémje. Ha valaki azt szeretné, hogy világ korrupt politikusainak a java fellélegezzen, ide kellene egy bombát elhelyezzen. Ezt tudták a szervezők is, nagyon szigorú biztonsági intézkedések voltak, csomagátkutatások a bejáratnál, folyamatos kitűző-viselési kötelezettség, lezárt szárnyak a szállodában, átprogramozott liftek, amelyek csak adott emeleteken álltak meg, ha nem volt kártyád hozzá, s hasonlók.

Az esti programokon is rendőrök és biztonsági emberek tucatjai ügyeltek a biztonságra, és görcsösen ragaszkodtak ahhoz, hogy minden menekülési útvonal szabadon maradjon.

Sajnos a konferencia nyitóelőadása is arról szólt, hogy biztonság szempontjából mennyire nehéz helyzetben vannak a világon az újságírók, főleg azok, akik kellemetlen ügyekkel foglalkoznak. Van, akiket megölnek, bebörtönöznek, másokat agyonperelnek, vagy több tucatnyi rohamrendőrt küldenek a hatóságok egy szerkesztőségre. Olyan országokban is, ahol elvileg demokrácia van. Az utóbbi időben divatos lett, hogy kormányok kémprogramokat vetnek be újságírók ellen.

A kivetített térképen látszik, hogy Magyarország sem kivétel sajnos. Nem vicces, hogy a magyar „nemzeti” kormány méregdrága izraeli kémprogramot telepíttet annak a fotósnak a telefonjára, aki az adriai kiruccanásaikat dokumentálja?

Megmaradt az agyamban egy olyan történet is, amikor nem sikerült feltelepítsék a kémprogramot az újságíró telefonjára, mert nem akart semmiképp rákattintani a linkekre, ezért megkörnyékezték a külföldön tanuló fiát, és annak telefonjára telepítették a kémprogramot. Egy vízumproblémát jelző kamu-SMSbe rejtették a linket, amire rákattintott a gyerek. Az aljasság minden formájára képesek manapság a korrupt kormányok, csak hogy sakkban tartsák a számukra kellemetlen újságírókat.

A konferenciának két fontos célja van. Az egyik az, hogy az emberek találkozhassanak, ismerkedhessenek, személyes barátságokat ápolhassanak. Számomra a legfontosabb eredménye ennek a konferenciának az, hogy megismerhettem Alex Nedeát a Recordertől, az egyetlen olyan újságírót a környékünkön, akinek az anyagait irigyelem. Sajnos, nem mélyíthettük el a barátságunkat, egyrészt mert mindketten magányos fajta emberek vagyunk, másrészt nem volt időnk, mert el kellett jönnöm a konferenciáról már az első nap után.

A másik fontos célja a konferenciának, hogy az újságírók előadásokon vegyenek részt és tanulhassanak. Én első nap bemelegítésére két olyan előadást választottam, amely a mesterséges intelligencia használatáról szólt. Egy lány arra használta az AI-t, hogy különféle cikkekből kiválogasson pár kulcsszót, ami a cikk témáját leírja, majd ezeket összesítette. Arra volt kíváncsi, hogy milyen témájú cikkeket írnak az Al Jazzeerán Svédországról.

Egy másik előadáson az újságírói társadalom egyik legnagyobb keresőguruja, Henk van Ess mesélte el, hogyan használta a mesterséges intelligenciát arra, hogy egy határokon átnyúló törvénytelen urna-hazavivős temetési bizniszt feltérképezzen. Ő arra kérte a Chat GPT-t, hogy kulcsszavakat keressen neki, amivel a Google keresővel megtalálja majd azt, amit keres. Például: „találj nekem egy olyan kifejezést, melyre ha rákeresek, megtalálom, hogy ki foglalkozik urna-hazaszállítással Németországban”.

Vagy „milyen kulcsszavakkal keressem meg az egyetlen céget Udvarhelyen, aki temethet a temetőkben”. Sajnos én inkább ezzel voltam kénytelen az előadás felétől arrafelé foglalkozni, mert felhívtak otthonról, hogy édesanyám eltávozott erről a világról. Ezért az én göteborgi beszámolóm itt véget is ér, sajnos csak ennyit tudtam tapasztalni a világ legnagyobb oknyomozó újságírói konferenciáján töltött bő fél nap alatt.