patakmeder Archives - Átlátszó Erdély

Pethőék megcsapolták a tőzeglápot a Hargitán. Vagy mégsem?

Egyed Ufó Zoltán — Mon, 31 Jan 2022 09:23:39 +0000

Habár a természetvédelmi területen ásott sánc az űrből is látszik, a bíróság felmentette a Környezetőrség által megbírságolt céget.

Tavaly nyáron, azaz 2021 júliusában Pethőéket (Udvarhelyen híres, sőt hírhedt nagyvállalkozó család) megbüntette a Környezetőrség, mert a Hargitán a Szökő tőzegláp szélén hosszú sáncot ástak, amin vizet vezettek a Pethő panziót ellátó kúthoz. Az 50 ezer lejes büntetésen kívül az Őrség még arra kötelezte őket, hogy állítsák vissza a terepet az eredeti állapotába.

Terepszemlémre elkísér Pethő Jóska bácsi, aminek nagyon örvendek. Egyrészt azért, mert jobb a helyismerete, másrészt azért, mert így igazán megvan a lehetősége, hogy megvédje magukat egy kellemes, baráti hangulatú kirándulás keretében.

A Pethő panziótól megyünk neki a hegynek, a Madarasi Hargita csúcsa felé. Amint egy kicsit mászunk, az ösvény bal oldalán egy furcsa alakzatra bukkanunk. Ez a panzió víztározója, egy 20 ezer literes tartály, aminek az utolsó 11 ezer literjét csak tűzvédelemre lehet felhasználni. Így kérték a tűzoltók. A tartály közepén vezetik ki a mindennapi használatra szánt vizet, míg a tűzvédelmi vizet a tartály alján.

A karókat azért rakták a víztározó köré, hogy a motorosok, hószánosok nehogy beessenek. A karók még a nagy hóban is kilógnak.

Kicsit feljebb találkozunk a Szökő tőzeglápot jelző táblával. A tőzeglápok a nagyon érdekes élőviláguk miatt többnyire védettek. Sok ritka, endemikus fajt bújtatnak, melyek közül több is rég letűnt korokból maradt fenn.

A tőzegláp létrejöttéhez több tényező szükséges: sok víz, sok hideg, és mocsok minőségű, savtúltengéses székely talaj. Tehát minden, amit az ember nem kíván magának otthon. Ilyen körülmények között az elhalt növényzet nem tud rendesen lebomlani, tőzeg lesz belőle.

Ami ezen a tőzegen megél, az a világ legigénytelenebb növényeinek a gyűjteménye. Beérik a szinte semmivel, vagy képesek a lentről jövő koplalást fentről jövő táplálékkal pótolni, mint például a húsevő növények. Bocs, ha nem túl szakszerű a leírásom, de a tábláról nehéz volt leolvasni a hivatalos verziót.

A lápot jelző táblához közel helyezkedik el a vízgyűjtő pont, a kút. Itt egy 6000 literes tartály van, alul kirakva kővel, fent két gyűrűvel. Ez a kút látja el az előbbi nagy tartályt vízzel. Jóska bácsi szerint Hodgyai Géza bácsi, a Hargita remetéje 2006-ban mutatta meg nekik, hogy hova ássák ezt a kutat, hogy vizük legyen.

A titokzatos sánc

A fentebbi kép jobb alsó sarkába érkezik az a sánc, ami a vita tárgya. A sáncban idecsordogáló patakocska nem tűnik el teljesen a kútban, sőt, csak kis része táplálja kutat, a víz java szabadon továbbfolyik a völgybe. A kép alján látható fával akár el is lehet zárni a víz útját a kútba, ottjártamkor épp el volt zárva, semmi víz nem folyt a kútba.

A közel 350 méter hosszú, fél méter széles, 0,6-1,2 méter mély sánc nyílegyenesen hozza a vizet egy kis patakocskából a kúthoz.

A sánc másik végén látszik, hogy régen a patakocska meredeken lefutott a völgybe, tisztán látszik a medre. Az is látszik, hogy útját egy kis gáttal elállták, és jobbra irányították, bele a vitatott sáncba, ami közel szintvonalon, kis eséssel elviszi a panzió kútjához.

Jóska bácsi szerint a patak már tizenöt évvel ezelőtt, mikor ők elkezdték építeni a panziót, erre folyt. Nem ők ásták/ásatták a sáncot. Mondom neki, ne haragudjon, hogy nem hiszek neki, de szerintem egy hegyi patak természetes medre nem ilyen. Szerinte azért ilyen, mert pucolták. Az, hogy karbantartották, az biztos, mondja.

A sánc belső oldalán hosszan egy földhányás vonul végig, kövekkel a tetején. Habár már kezdte benőni a növényzet, még mindig nagyon eltér a környezetétől, egyértelműen jelezve, hogy a sáncból az elmúlt évtizedben valamikor nagy mennyiségű föld volt ide kipakolva.

Ennek a sánc-földhányás kontrasztnak köszönhetően a szatelitképen is szépen látszik a sánc vonala. A fenti felvételen a ferdén balra elkanyarodó vonal a csúcsra vezető út, tőle jobbra az az egyenes észak-dél irányú vonal a mi sáncunk. Bal oldalán a fekete vonal a sánc, jobb oldalán a világos csík a földhányás.

Ezen a képen pedig az is látszik, hogy térben hova képzeljük a sáncot. A menedékházaktól a csúcsra indulva, valahol az út egyharmadánál található a sánc, aki nem hiszi, megkeresheti magának Google Mapsen.

Pethőék igaza

Jóska bácsi állítja, hogy 2005-2006-ban, mikor a panziót építették, nekik volt engedélyük a víz kivételére is. Egyrészt a rákosi, madarasi és szentegyházi területtulajdonosoktól volt közjegyző által hitelesített engedélye a kútásásra és vízvezetésre. Másrészt volt a vízügytől is engedélye vizek befogására a Vargyas vízgyűjtő területéről.

A vízügyi engedélyt át is küldi Jóska bácsi, tényleg volt nekik engedélyük. Az engedélyben az is szerepel, hogy vízórával mérik a fogyasztást az épület alagsorában.

A vízórát is megmutatja Jóska bácsi, hogy tényleg mérik és fizetik a vizet, minden rendben van hivatalosan.

Nem értik, hogy miért most lett ez téma. Ők bő tizenöt évvel ezelőtt vezették a vizet. „Bármit tennél, öt év alatt elévül” – ecseteli a jogi részleteket Jóska bácsi. És azt sem érti, hogy miért őket támadják. „Sokat tettem ezért a hegységért” – mondja, különösen a villany sikeres hegyre vezetésének történetét emeli ki.

Érvként hozza fel panziójuk rendezettségét is: példás rend uralkodik mindenütt. Az épületnek és környékének ápoltsága, az a szorgalom, amivel Attila fia gondozza az egészet, a hegy szemétmentesítésétől kezdve a panzió melletti fű műtrágyázásáig és ápolásáig, példaértékű.

Pethőék nem hagyták magukat, pereltek, és meg is nyerték. Pontosan akkor kapták meg a döntést, amikor kint voltunk a Hargitán.

A bíróságon Pethőék azzal védekeztek, hogy a megbírságolásuk jegyzőkönyve nem tüntette fel a tett elkövetésének időpontját. Azt is felhozzák, hogy a sánc két évtizedes, ezért elévült az ügy.

A bíró eltörli a büntetést, és a cég (Intertourism) minden ebből eredő kötelezettségét. Arra hivatkozik, hogy a jegyzőkönyvben nem szerepel, mikor ásták az engedély nélküli sáncot, és enélkül a dátum nélkül a jegyzőkönyvet semmisnek nyilvánítja. Így az Őrség nemcsak hogy elvesztette a pert, de még fizetett 5020 lejt is az ügyvédi költségekre.

A szürke víz ötven árnyalata

Miért fontos az, hogy mikor ásták a sáncot? Székely falusi logikával a dolgok egyszerűek: ástak egy sáncot védett területen, amivel elvezettek egy patakocskát, ami a védett tőzeglápot táplálta. Ez törvénytelenül történt, mindegy, hogy mikor.

De valamiért a hatóságoknak és Pethőéknek is fontos, hogy ez mikor történt. Jó. Akkor nézzük meg, mikor történhetett.

A Google szatelitképeit és a kataszteri hatóságok ortofotóit összevetve, a következőket állapíthatjuk meg:

A 2015 előtti felvételeken nem látható az állítólag két évtizedes sánc.

A 2017 utáni felvételeken látványos a sánc. Tehát a sánc a jelenlegi formájában valamikor 5-6 évvel ezelőtt jelent meg.

A másik érdekes részlet, ami árnyalja a történetet, hogy Pethőék vízügyi engedélye a Vargyas vízgyűjtőjéből való vízkivételre szól.

Míg ők valójában nem a Vargyas vízgyűjtőjéből, hanem a szomszéd völgyből, a Szökő-patak völgyéből hozzák át ezt a vizet. Egy kis térképen ábrázoltam ezt, hogyan terelték el a szomszéd völgy patakát, hozták az árokban szintvonalon a két völgy közötti nyeregig, ahonnan a kék ponttal jelölt vízgyűjtőben a másik kék ponttal jelölt tartályon keresztül engedték le a panzióig.

Ha ez száz évvel ezelőtt történt volna, nem környezet elleni bűnként, hanem helytörténeti látványosságként, kis technikai csodaként tekintenénk erre a sáncra. Több helyen is van itt a környékünkön olyan patakocska, ami felfelé folyik a völgyön, mert a szomszéd völgyből csalták át szintvonalon. A legközelebbi nem is olyan messze, Ivóban. Ma turisztikai látványosság. Tény, nem ma építették, nem természetvédelmi területen, és nem károsít egy tőzeglápot.

A víz elterelése károsítja a lápot? A természetvédelmi terület kezelési tervében veszélyforrásként szerepel a vízforrások lecsapolása. Ami érthető, hisz víz nélkül nincs láp, nincs lápi élet.

Egy barátomtól megkaptam a természetvédelmi terület védett lápszemeinek koordinátáit. Ezeket Google Earth-ben ráhelyezve a szatelitképre tisztán látszik, hogy a sánc mennyire érinti a mellette lévő lápszemeket. Több lápszem is van sorban, egyikből folyik a víz a másikba. Hogy aztán ennek a patakocskának az elterelése mennyire befolyásolja az általa valamikor táplált lápszemek életét, hogy ez mennyire adódik össze az elmúlt évekre jellemző vízhiánnyal, és hány százalékos lesz a károsodás, ezt így nehéz felmérni.

Amint előbb már jeleztem, az elterelt patak hozamának kis része kerül Pethőék kútjába, a maradék szabadon lefolyik a völgybe, és lehet, hogy táplálja a lápot, csak nem ott, ahol eddig. Vagy nem. Hogy ez a víz mennyit használ vagy árt ott, ahol most folyik, ezt szintén nehéz így most nekünk felmérni. Meg nem is most kellene felmérni, hanem a sáncásás előtt kellett volna.

Sok víz lefolyik a Pethőék sáncán, mire megtudjuk, mik lesznek ennek az ároknak a következményei, hány lápszem fog kiszáradni, vagy esetleg hány új hatalmas lápszem jön létre itt emiatt a következő évmilliók során. Sok víz lefolyik addig is, míg a román környezetvédelem nem azon fog elbukni, hogy hiányzik egy dátum.

The post Pethőék megcsapolták a tőzeglápot a Hargitán. Vagy mégsem? appeared first on Átlátszó Erdély.

Természetbe szemetelt, 20.000 lejre büntették

Sipos Zoltán — Fri, 18 Mar 2016 17:17:49 +0000

Egyed Ufó Zoltán egyik telkét határoló Égett malom patakába beleöntöttek egy teherautónyi szemetet. Egy nagy, kétméteres műanyag hordó, szürke iszapos, kavicsos trutyi mindenfelé, benne építkezési hulladékok. Ufó nem hagyta annyiban.
Történetem december 14-én kezdődik, amikor észreveszem, hogy az egyik telkemet határoló Égett malom patakába harminc méterrel kijjebb beleöntöttek egy teherautónyi szemetet. Egy nagy, kétméteres műanyag hordó, szürke iszapos, kavicsos trutyi mindenfelé, építkezési hulladékok benne. Még frissek az autónyomok, nem nehéz azonosítani a fuvarozót. Két telefonhívásból kiderül, kinek az udvaráról került ide a mocsok.

Telefonhívásomra Miklós Csaba, a Miklós Steel és a Fagmic széréléket ötvöző FM Group ügyvezető igazgatója elismeri, a mocsok tőlük származik, építkezési munkálatokat folytattak, kicserélték a szennyvíz ülepítőjüket, mert meg volt hibásodva. Ígéri, kijönnek és elszállítják a hulladékot.

Néhány óra múltán tényleg kijön Csaba, egy bérelt teherautóval és egy buldoeszkavátorral.

A hordót kiszedik, felrakják az autóra, hogy a szemétlerakathoz szállítsák, de a többit nem szedik ki. Azt mondja Csaba, az nem az övék. Az iszapos trutyi az igen, de ami benne van, az nem. Ők ilyen építőanyagokat nem is használtak. Valószínű, hogy valamelyik irigye hozta azt ide ki, hogy őket gyanúba keverje. Mert irigye az van bőven, állítja.

Mondom neki, hogy ne nézzen hülyének, hát látszik tisztán, hogy az építőanyag bele van keveredve az iszapba. Ha utólag lett volna kihozva, a tetején lenne, ha előtte lett volna kihozva, az alján lenne, de ez bele van ágyazódva, félig bent, félig kint. Csaba meg van sértődve, hogy nem akarom elhinni, amit mond. De aztán vérig van sértődve. Kérdezzem meg a munkásait, mondja, hogy ő mindig igazat mond, az ő szavára lehet adni. De hogy adjak a szavára, ha az ülepítő hordót elviteti, mert az az övé, de a hordó tetejét és a szennyvízcsöveket már nem?

Az érveimre nem igazán tud érvekkel válaszolni, inkább támadásba lendül: nem is a szeméttel van a baj, hanem velem. Hogy én mindenbe beleszólok. Mert olyan a stílusom, hogy mindenbe bele kell pofáznom. Mi közöm hozzá, hogy mit hoznak ide ki? Az én földemre öntötték? Nem. Akkor mit szólok bele? De hiába jár a nagy pofám, mert ők az ilyen típusú szemetet eddig is patakokba hordták, ezután is patakokba fogják hordani. És ő egyébként is tudja, hogy ki az, aki engem most ide küldött. Merthogy én védek valakit, aki egyébként szekérrel hordja a Küküllő partjára a szemetet. De nem mondja meg, hogy kit. Na, én itt teljesen elveszítem a szálat. Ki küldött és kit védek? Ez már fikció, Csaba agya elkezdett összeesküvés-elméleteket termelni, ráadásul olyan pökhendi, felsőbbrendű stílusban beszél velem, mintha legalább a főnököm lenne, vagy az apám, s megengedhetné magának.

Az építkezési hulladékra öntenek egy adag földet, és azzal elmennek, mintha jól végezték volna dolgukat. Csabával jött még egy fiatalember, állítólag az építkező cégtől, ő megmutat kétféle építőanyagot, hogy ők olyannal dolgoznak, nem ilyennel, ami ide be lett öntve, de megígéri, kiküld valakit, hogy szedje össze a szemetet.

Eltelik néhány nap. A teherautót bérbe adó cég vezetője, aki jóérzésűnek mutatkozik, és viselkedni is tud, kiküld egy embert, aki összeszed pár zsáknyi iporkát, abból, ami szabadon van. A többi, ami félig vagy teljesen bele van keveredve az iszapba, marad. A kép már a takarítás után készült. Közben én mesélgetem embereknek, hogyan jártam Csabával. Kiderül, van, aki még rosszabbul járt. Egy falustársunk állítja, a szemközti domboldalon kapta rajta Csabát, amint egy platónyi szemetet öntetett egy patakba, s mikor kérdőre vonta, akkor az megfenyegette. De több ember is állítja, hogy Csaba édesapja, Géza bácsi, aki a cég tulajdonosa, rendszeresen hord szemetet a természetbe kis traktorjával. Régebb heti rendszerességgel hordta, most ritkábban, de a napokban is látták a Küküllő partjára szemetet vinni.

A Küküllő partján végigsétálva két friss szemétrakást találok, ami építőanyagokat és építőanyag-csomagolásokat tartalmaz.

Megnézem a gyár előtt a bent folyó munkálatok során keletkezett hulladékot, és meglepő összefüggéseket lelek. Ott van például az a zöld-ezüst buborékos fólia a zsák mellett. Az, ami az 5-ös képen is szerepelt, kint a patakban, s amit nem szedtek ki, mert ők ilyen anyaggal nem dolgoztak. Valószínűleg, hogy ide a gyárba is a Csaba irigyei csempészték be.

Nem akarok visszaélni kedves olvasóink türelmével, ezért nem fogok sok részletes képet mutatni a szemétről, ha valaki nem hiszi el, amit leírok, tudok küldeni neki részletes dokumentációt arról, amit állítok. Mit állítok: azt, hogy a gyár előtt a következő építőanyagok csomagolását láttam: Krono original flooring everyone, Naxos pasta bianca *****, Century ***** gress fine porcellanato made in Italy 30×60, Lasselsberger Knauf 25 kg.

A folyóparton a szemétrakásban a következő építőanyagok csomagolását láttam: Krono original flooring everyone, Naxos pasta bianca *****, Century ***** gress fine porcellanato made in Italy 30×60, Lasselsberger Knauf 25 kg. Magyarán: minden csomagolóanyag, amit bent lefotóztam, megtalálható volt kint is, és minden, ami kint megvolt, megvolt bent is. Teljesen egyezik a gyár által használt és a szemetelő által használt termékskála.

Ráadásul a parti szemétben is előfordul a zöld-ezüst buborékos fólia, a flexlap márkája tökéletesen egyezik a gyár előtti munkálatok közben fotózott flexre szerelt lap márkájával, és a kép közepén van néhány zöld műanyag pánt, ami nagyon árulkodó, az előző kép alsó felében is megtalálható.

Erről a zöld műanyag pántról beszélek, a kép a gyár előtti anyaglerakatnál készült. Miért érdekes ez? Mert tegyük fel, csak így elméleti eszmefuttatás szintjén, hogy Géza bácsinak is vannak irigyei, és valamelyik irigye pont ugyanolyan építőanyagokkal építkezett, majd levitte a csomagolásokat a Küküllő partjára, és azt hazudta nekem, hogy Géza bácsi vitte oda a szemetet. Csak azért, hogy jól kicsinálja Géza bácsit. De zöld pántot honnan vitt oda? Az nem minden háztartásban kallódik, ismerjük el. Vagy ki tudok találni egy még jobb történetet az irigyekről: Géza bácsi és Csaba irigyei ellopták az éj leple alatt a gyár szemetét, levitték a folyópartra, majd megvárták, hogy hozzam fel a témát, és akkor azt hazudták nekem, hogy látták Géza bácsit szemetet lehordani. Hihető történet?

Itt le is zárom az irigyekkel kapcsolatos fikciót, azt azért még elmesélem, hogy itt nálunk a faluban jellemző, hogy ha valamelyik górénak megemlíted, hogy valamiben hibázik, akkor ahelyett, hogy azt mondaná, „bocs, igazad van, megpróbálom máskor másképp csinálni”, inkább elkezd beszélni az irigyeiről. Hamarosan kiderül, ő nem is hibás, hanem csak az irigyei látják annak, akiknek egyébként semmi közük nincs ahhoz, hogy ő hogyan teszi tönkre a természetet, a falut, miként zavarja a szomszédokat vagy hogyan bánik a munkásaival. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy ő mit hogyan csinál, ez mind magánügy, és ha valakinek nem tetszik valami, az irigy. Ilyen irigyes dumát hallottam már legalább négy nagyvállalkozótól, több állattartó gazdától, de még fatolvajtól is.

Nyilván, én is irigy vagyok, mert nem örülök annak, hogy a telkem mellé szemetet visznek, és én kell majd, hogy szedegessem a gyümölcsösben a szél és az állatok által széthordott műanyagot. Vagy azért is irigy vagyok, mert a folyópartra pár száz méterrel feljebb leöntött szemét egy nagyobb vízállásnál az én kertem végében landol, a folyóparti fűzfákon megakad, és évente több napot kell azzal dolgoznom, hogy összeszedjem a mocskot a partról, lecsavarjam a fákról a rátekeredett nejlonokat. De irigyek azok a kirándulók, szaladók vagy horgászok is, akiket zavar, hogy minden bokor alól petpalack kacsint, minden árokban szétbomló zsákokból dúvad elő a szemét. Azok az emberek, akik Udvarhelyen kitakarítottak egy patakot, és egy hét múlva ismét ki kellett, hogy takarítsák, irigységből cselekedtek, mert irigyek, hogy a szemetelőknek milyen jól megy soruk. Mindenki irigy, egy nagy székely manele ez az egész élet. Jön a tavasz, az esők hatására bújik elő a föld alól a Csaba hordójának a teteje, aki ránéz, mind irigy.

Vártam szinte három hónapot, hogy ha el akarják szállítani a szemetet, el tudják. Megvártam, hogy lejárjanak a fagyok, elolvadjon minden hó, süssön a nap és meleg legyen. Meleg lett, a szemetet nem akarja elvinni senki. Átküldök néhány képet és egy kis szöveget a Környezetvédelmi Őrségnek.

Az Őrség ezúttal is profin viselkedik. Amint megkapják levelem, visszajeleznek, másnap kiszállnak terepre, leellenőrzik a céget, megvizsgálják a helyszínen a szemétkupacokat, és még azon a héten jön a hivatalos válaszlevelük. A levélben közlik, hogy egy halom hiányosságot találtak a cégnél, már maga az építkezés is törvénytelen volt. Nincs a cégnek megfelelő hulladékgazdálkodási rendszere, nem tud elszámolni a termelt hulladékkal. Kötelezik őt, hogy ezentúl nyilvántartást vezessen a hulladékokról, a törvényeknek megfelelően, és a szelektíven gyűjtött szemetet megfelelő begyűjtőpontoknál adja le. Továbbá kötelezik arra is, hogy az illegális hulladéktárolóit számolja fel, szállítsa el a természetből a szemetet. A törvénytelen szemétlerakás miatt a céget 20.000 lejre (1,4 millió forint) büntetik.

20 ezer lej egy ekkora cégnek nem tétel, de remélem, hogy mégis ez a történet elgondolkodtatja picit Csabát és Géza bácsit. Fontos lenne. Géza bácsi községi tanácsos, és sokan felnéznek rá, Csabának a kedvese pedig az udvarhelyi listára került fel most tanácsosjelöltnek. Nem egy nagy funkció tanácsosnak lenni, de mégis az. Ha rászólok valamelyik szomszédomra, hogy miért engedi a Küküllőbe a szennyvizét, akkor azt mondja, Mózes tanácsos úr is oda engedi. A példa ragadós tud lenni, főleg a rossz. Rosszat sokat lehetne mondani erről a cégről, sokan panaszkodnak a zaj és a hangoskodás miatt, a mocsok miatt, vagy amiatt, hogy az egész Felszeg egy nagy gyárudvar, nem lehet közlekedni az úton a folyamatosan rakodó autóktól és a vasakat cipelő targoncáktól. Többen is felteszik a kérdést, hogyan lehetett ipari zónát, majd gyárat létesíteni egy falu kellős közepén, illetve hogyan került egy közterület magánvállalkozó kezébe. De most ennek nem ások utána, mert tavasz van, csicseregnek a madarak, és pozitívumait is látom a gyárnak, sok helyi embernek ad munkát, nem minimálbéren. És termel, mikor itt Székelyföldön nem sokan termelnek. Reménykedem benne, hogy többször nem kell rosszat írnom róluk, összeszedik a mocskukat a patakból és a folyópartról, leszoknak a természetbe szemetelésről, finomítanak a modorukon, és nem csak magukra, hanem másokra is odafigyelnek. Igen, az „irigyeikre”.
Kép és szöveg: Egyed Ufó Zoltán
A fotóriport eredetileg az uh.ro-n jelent meg, az anyagot a főszerkesztő engedélyével közöltük újra.

The post Természetbe szemetelt, 20.000 lejre büntették appeared first on Átlátszó Erdély.