Bő két éve gyűlő haragot, frusztrációt, maró gúnyt és nyílt szidalmazást találtunk Kézdivásárhely egyik nyílt Facebook-csoportjában, ahova egy olvasónk hívott meg. A Tiszta vizet a pohárba! csoportban a legsokkolóbb tartalom azonban a rengeteg fotó és jó pár videó arról, ahogy kávészínű víz folyik a csapokból, és gyakran a zacc is látszik a csészék, kagylók, kádak alján.

A visszapörgetett bejegyzések hetente többször, egyes időszakokban akár naponta csőtöréseket jeleztek, amelyek után rendszeresen megjelent a vízszolgáltató posztja is, hogy javítás miatt ebben és ebben az utcában pár óráig szünetel a vízszolgáltatás. „A szolgáltatás újraindítása után a víz elszíneződésére lehet számítani. Köszönjük a megértésüket”, tették hozzá. Fél éve már arra is rendszeresen megkérik a fogyasztókat, „hogy a jelzett időszakban a vízfelhasználással üzemelő háztartási gépek, illetve műszaki eszközök használatára fokozott figyelmet fordítsanak!”

Azaz csőtöréskor a fogyasztókat három kellemetlenség érte rendszeresen, néha naponta:

• csökkent a nyomás, amire gyakran panaszkodtak a felsőbb emeleteken lakók,
• majd elvették a vizet a javításhoz,
• a víz megadásakor pedig előreláthatatlan színű víz folyt a lakásokban.

Kézdivásárhelyt a Közüzemek Rt. regionális szolgáltató látja el ivóvízzel és kezeli a város szennyvizét. A sepsiszentgyörgyi központú cég honlapjáról gyorsan kiderül, hogy a két város mellett Kovásznát és Bodzafordulót szolgálja ki már bő tíz éve, amely alatt négy uniós pályázatot is lebonyolított. Kovászna megye községei is igyekeznek csatlakozni a cég szolgáltatásaihoz. A négy város és a megyei önkormányzat tulajdonában lévő cég több mint 300 főt foglalkoztat, és a cégadatbázis szerint az elmúlt tíz év zömében több százezer lejes profitot ért el.

A cég önmagáról sugárzott képe és a kézdivásárhelyi csoportbeli megítélése nem is állhatna távolabb egymástól. De maguktól a helyi lakosoktól is ellentmondó információkhoz jutottunk, amikor márciusban a 16 ezer fős székelyföldi városban jártunk, hogy megértsük, hogyan folyhat rendszeresen olyan ivóvíz a kézdi csapokon, amelynek színe a fehér teától a feketére pörkölt kávéig terjed. Úgy, hogy a város részese volt egy 332 millió lejes közműfelújítási pályázatnak, a szolgáltató pedig többször is elmondta a helyi sajtóban, hogy a hálózatba szivattyúzott víz minden szempontból megfelel az ivóvíz kritériumainak.

Sepsiszentgyörgy felől érkeztünk Kézdivásárhelyre, a belvárosba vezető Csernátoni úton egyből feltűnt, hogy épp vízvezetéket cserélnek. A csoportbeli bejegyzésekből és a szakemberekkel folytatott beszélgetéseinkből is az derült ki, hogy ez volt az ivóvízhálózat egyik kritikus pontja, ahol hetente többször is elszakadt a cső.

Az itteni tömbházak zömét már átkötötték új vezetékekre, így az itt sétáló lakókat kérdeztük, tapasztaltak-e változást. Egy idősebb néni azt állította, halványan ugyan, de folyamatosan elszíneződött vizet kap, többen viszont már tiszta vízről számoltak be.

Az utca felénél, a stadion előtt nyolc éve fakuló tábla hirdeti, hogy a Kovászna megyei víz- és szennyvízrendszerek korszerűsítését és bővítését az Európai Unió Kohéziós Alapja bő 282 millió lejjel támogatja a környezetvédelmi programon keresztül. A támogatást a román kormány 43 millió lejjel toldotta meg. A táblát végig kell olvasni, mert csak így derül ki, hogy a munkálatra, amelyet hirdetett, és amelynek most emléket állít, 54 millió lejes szerződést kötöttek. Ebből három város, Kovászna, Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy vízbefogó rendszerét korszerűsítették.

Míg beértünk a városközpontba, többször próbáltuk elérni Bokor Tibor polgármestert, aki a tábla kihelyezése előtt nem sokkal, 2012 októberében még azt ígérte a helyi sajtóban, hogy „az elkövetkező 34 hónapban modernizálják és teljesen kicserélik a város vízhálózatát”. Meg szerettük volna kérdezni, mire alapozta akkoriban ezt az ígéretét, de a titkárnője révén azt üzente, a kézdi vízproblémáról nem szeretne nyilatkozni, ez a terület idéntől teljes mértékben Szilveszter Szabolcs alpolgármesterhez tartozik.

A polgármesteri hivatalhoz vezető úton mosógépszerelő műhelyt is találtunk, ahova azonnal be is mentünk. A 2019 őszén létrehozott Tiszta vizet a pohárba! csoportban ugyanis többen felháborodottan jelezték, hogy a lerakódással teli víz tönkreteszi a kazánjukat, mosógépüket, egyéb háztartási eszközeiket. A szerelők viszont nem szembesülnek tömeges meghibásodásokkal, válaszolta a műhely munkatársa kérdésünkre, hogy észlelt-e valamilyen trendet a nagy háztartási gépek javításakor 2019-2020-ban, amikor elviselhetetlenné szaporodott a csőtörések száma a városban, illetve 2021 első hónapjaiban, amikorra ezek száma csökkent, a közhangulat pedig csillapodott.

Nem kellett a lerakódás károsította mosógépeket javítania, mondta a szakember, mert a kézdivásárhelyiek már rég megtanulták, hogy szűrőket szereljenek a kényesebb gépeik elé. Miután jó páran megjárták, hogy az „ivóvíz” mosás helyett befestette a fehér ruháikat, nagyon odafigyelnek, hogy a vízszolgáltató mikorra hirdet munkálatokat, mert utána bármilyen színű víz folyhat a csapból.

Szakembert választottak alpolgármesternek

Dr. Szilveszter Szabolcs alpolgármester a hivatali irodájában fogadott. Az energikus, fiatal környezetmérnökkel sok kanyart beiktatva beszélgettünk. Alapállása, hogy ami a múltban történt, az megtörtént, őt a jelen és  a jövő érdekli. Az a célja, hogy a kézdivásárhelyi hálózatot jól működtessék, és a szolgáltató elfogadható vízzel lássa el az évek óta irritált lakosságot.

Gyakran visszakanyarodott oda, hogy ő nem akarja támadni a Közüzemek Rt. vezetését, sőt együttműködésre törekszik a céggel. Ebből és az elmúlt fél év cikkeiből arra következtettünk, hogy Szilveszter az elődjével, illetve a főnökével ellentétben nem fél konfliktust vállalni a Közüzemek Rt.-vel, és időnként nyilvánosan is számonkéri a cég helyi és központi vezetését.

Szilveszter Szabolcs 2016 óta városi tanácsos, a tavaly szeptemberi önkormányzati választások után, novemberben tanácsos kollégái őt választották alpolgármesterré. Négy hónapja ő képviseli Kézdivásárhelyt a Közüzemek Rt. tulajdonosai alkotta fejlesztési egyesületben (ADI Aquacov).

Szilveszter korábban Ecuadorban töltött egy évet egy százezer lakosú város vízhálózatának hidraulikai modellezésével, illetve különböző telephelyek, technológiák, szennyvíztisztító állomások üzembe helyezésével, optimalizálásával. Helyi csapatot tréningelt, valamint oktatott az ottani műszaki egyetemen. Most a Sapientia Csíkszeredai Karán oktat végzős környezetmérnök-hallgatókat elsősorban vízgazdálkodás-szennyvíztisztítás, illetve környezeti technológiák tervezésére. Bár az itt megszerezhető tudásra nagy a piaci igény, diákok már két éve nem igazán jelentkeznek, árulta el Szilveszter az egyik szakmai fájdalmát.

Hét éve költözött haza, utána fél évvel jelentkezett a polgármesteri hivatalnál, hogy az egyetemi oktatás és a saját ipari projektjei mellett szívesen segítene a városnak a vízhálózat gondjait megoldani. Hívták a Közüzemek Rt.-hez is dolgozni, de úgy véli, kintről hatékonyabban tud segíteni.

Száz éves csövek is épen maradnak, a 30 évesek szétrohadnak

Szilveszter nemcsak a vízhálózat korát okolja a gyakori csőtörésekért. Úgy véli, legalább ekkora szerepet játszott

• a hálózat szakmaiatlan működtetése,
• a terepen dolgozó munkások felkészületlensége és hanyagsága,
• a szolgáltató cég menedzsmentbeli hiányosságai
• és az őszinte kommunikáció szembetűnő hiánya.

Az elöregedett infrastruktúra nem egyedül Kézdivásárhely problémája, hanem az egész posztkommunista térségé, sőt globális jelenség, vezetett be a szakterületébe. Kézdi esetében egy kiskereskedői, céhes várost zsúfoltak tele iparral: csavargyár, keményítőgyár, szigetelőgyár, konfekciógyárak működtek. Ezek óriási vízfogyasztók voltak külön fővezetékkel, de attól még olyan városi vízhálózatot kellett építeni, amely el tudta látni ezt az ipari részt is.

A rendszerváltás után ezek a gyárak aránylag gyorsan bebuktak, miközben a városvezetés nem fektetett hangsúlyt az ivóvíz- és szennyvízhálózat karbantartására, ahogy máshol sem. A hálózatokat és az ivóvíz- és szennyvíztisztító berendezéseket ugyanúgy rendszeresen karban kell tartani, mint egy autót, szemléltette a mérnök. Ezeket a hálózatokat és berendezéseket 25-30 év működésre tervezik, azaz az első 15 évben nem várható, hogy jelentősen meghibásodnak.

A posztkommunista országokban viszont elfelejtettek felkészülni a következő 15 évre. Ha gyűjtöttek is valahol jelentős összeget a hálózat vagy a berendezések cseréjére, az valószínűleg elértéktelenedett a rendszerváltások után, de hiányzott a megfelelő szakmai felkészülés is, véli Szilveszter Szabolcs. Például az, hogy a hálózatokról mindent térképen dokumentáljanak: lehessen tudni másfél-két méteres pontossággal, hol fut a vezeték egy 25 méter széles utca alatt.

Kézdivásárhelyen a vízhálózat térképe mintegy 85%-ban pontos, mondta Szilveszter. A maradék 15%-nyi helyen inkább csak emlékezetből saccolják, hol futnak a vízvezetékek, nem ásták ki, nem látták. A hálózat állapotát tükröző digitalizált térkép Szilveszter szerint olyan hat-hét éve áll a működtető rendelkezésére.

A hálózatot legalább 95 százalékban ismerik, és ha a kor nem, a korszak nagyon is számít, amikor lefektették a csöveket, tudtuk meg másnap Pap Lajos mérnöktől, aki de facto tavaly augusztustól, jogilag idén februártól vezeti a Közüzemek Rt. kézdivásárhelyi kirendeltségét. Vele és Kozsokár Attilával, a Közüzemek Rt. vezérigazgatójával szintén hosszasan beszélgettünk a cég sepsiszentgyörgyi székhelyén.

A kézdivásárhelyi Csernátoni úton és az Eminescu utcában a `80-as években épültek meg a tömbházak, vezetékeiket a `80-as évek végén fektették le, és ezek a vezetékek a legrosszabb minőségűek: nem elég vastag a faluk, és erősen korrodálódtak. A `60-as, `70-es években lefektetett egyes vezetékeknek nagyjából semmilyen bajuk nincs, magyarázta Pap Lajos. A mérnök kézdivásárhelyi, szíve csücske a város, nagyon jól ismeri, azért is kérte, hogy vehesse át az ottani munkapontot, mondta.

A `80-as években lefektetett vezetékek között olyat is látott, hogy vascsővel kezdődött, de az elfogyhatott, mert PVC csövekkel folytatták, pár száz méterrel arrébb pedig azbesztcement vezetékkel. Ilyenkor a vezetékek anyaga, minősége és átmérője is változik. A tavalyi meghibásodások 50-55 százaléka viszont az egyéni fogyasztókat bekötő, régi vezetékeken történt, mondta Pap Lajos, és ezek is változó minőségűek: attól függ, kinek mennyi pénze volt, amikor rácsatlakozott a hálózatra.

Az iparági standardok nagyjából az ötvenéves vezetéket tekintik öregedőnek, azaz az 1980-as években lefektetett vezetékek 2030-ig kellett volna bírják jelentős meghibásodás nélkül, mondta Kozsokár Attila. A vas vezetékeknek 30, legfeljebb 40 évet adnak, egészítette ki Pap Lajos. A Csernátoni úton olyan fém vezetéket is fotózott, amelyiket mintha fegyverrel lőtték volna szét, annyira lyukas volt. Azt a részt kicserélték, három nappal később elszakadt pár méterrel arrébb, mesélte. Sepsiszentgyörgyön viszont a hálózat felújításakor tökéletes állapotban emeltek ki egy 1905-ben, még az Osztrák-Magyar Monarchiában gyártott fém vezetéket, tette hozzá Kozsokár Attila.

Nem az egész városban volt jellemző a változó szintű ivóvízszolgáltatás, hanem csak pár részén, de olyan részen is, ahol a legsűrűbben lakják: a tömbháznegyedekben, magyarázta Szilveszter Szabolcs, miért érintett ennyi embert. Megmutatta az irodájában kifüggesztett térképen is: a pirossal színezett utcákon cserélni kell a hálózatot, vagy épp most folynak a munkálatok, a zöld utcákon pedig azóta fejezték be, hogy ő is foglalkozik a vízkérdéssel. A Bem József utcában mintegy két kilométer hosszan, a történelmi belvárosban pedig tíz éve folyamatosan cserélik a hálózatot, azt jövőre szeretnék befejezni.

A belvárosban a múltbeli, engedély nélküli bekötések súlyosbítják a helyzetet, mondta az alpolgármester. Az építkezési cég csak félve mer ásni, mert nem tudni, hol vannak a kvázi illegális, több évtizedes bekötések. Ha frissek lennének, technológiailag nem lenne akkora baj Szilveszter szerint, de a koruk, a rendezetlenségük és a megfelelő üzemeltetéshez szükséges szakértelem hiánya kellemetlen helyzeteket eredményezett.

A vas a vízben

A Kézdit ellátó mélyfúrású kutakból gyakorlatilag ásványvíz érkezik a vízházakhoz, literenként 5-6 mg vastartalommal. A törvény 0,2 mg-ban szabja meg az ivóvíz vastartalmának felső határát, de a korábbi víztisztító berendezés évtizedekig nem tudta megfelelő mértékben kiszűrni a vasat, amelyből így több tonna rozsdalerakódás képződött az eredetileg bő 40 kilométernyi kézdivásárhelyi ivóvízhálózatban, vázolta Kozsokár Attila.

Csőtöréskor, hibák elhárításakor elzárják a vizet, és amikor újraindítják, a beáramló víztől a lerakódás felkavarodik, majd idővel leülepszik. Folyamatos szolgáltatás esetén nem is jelentkezik, magyarázta Pap Lajos.

Eltávolításának egyik módja a vezetékcsere, ezt tavaly két-három utcában oldották meg összesen 3-3,5 km hosszan, idén is megoldják két, talán három utcában, ígérte Kozsokár. Ezek legtöbb két kilométeres szakaszok, és az önkormányzattal közösen döntik el, hol dolgoznak például az útfelújítások vagy közvilágítás felújításának függvényében. De több tíz kilométernyi vezetéket nem lehet két év alatt kicserélni, mondta az igazgató.

A 332 millió lejes uniós pályázatból 2013-ban kezdték felújítani, és 2016 decemberében adták át a két vízházat új víztisztító technológiával. Vagyis azt előzték meg a beruházással, hogy az ivóvízzel további rozsda jusson be a hálózatba. Az ipari korszakból megmaradt víztornyokat kiiktatták, a vízházakban az immár vastalanított vizet szivattyúk pumpálják a hálózatba.

A vasas nyersvíz egyébként nem káros az egészségre, állítja Szilveszter Szabolcs, csak azért kell eltávolítani belőle a vasat, hogy megfeleljen a lakossági ivóvíz technológiai és esztétikai kritériumainak. Levegővel oxidálják a vízben a vasat és a mangánt, a keletkező rozsdától a víz besárgul, majd gravitációsan átszűrik egy homok- és zeolitrétegen. A kézdi vizet nem kell vegyszerekkel tisztítani, csak fertőtlenítik klórral, amit egyszerű adagolni, ezért Szilveszter úgy gondolja, Kézdin korrekt árrést lehet tenni az ivóvízre.

Felkavaró szakmai hibák

Bár 2016 végétől már nagymértékben vastalanított vizet szivattyúznak a hálózatba, a meghibásodások száma drasztikusan megnőtt 2019-ben. Míg 2016 első kilenc hónapjában 60, 2019 hasonló időszakában 90 meghibásodást mutatott Kézdivásárhelyen a Közüzemek Rt. saját statisztikája, amelyet Kozsokár Attila 2019 végén mutatott be a városvezetésnek. Sepsiszentgyörgyön vagy Bodzafordulón, ahol szintén a Közüzemek Rt. biztosítja az ivóvizet, havonta egy-kettő, Kovásznán még kevesebb meghibásodás történik.

A kézdi vízhálózat rengeteg meghibásodását az elmúlt két évben szakmai malőrök is okozták, amelyeket meg lehetett volna előzni odafigyeléssel és a protokollok betartásával, véli Szilveszter Szabolcs. Banális problémák miatt is egyből leállították a vízszolgáltatást, holott új vezetéket sem lehetne azzal terhelni, hogy hirtelen hol megadom, hol elveszem a vizet, régi hálózatot főként nem, mondta a mérnök. Szakmailag elfogadhatatlannak tartja, hogy ezzel maga a szolgáltató generáljon hidraulikai instabilitást a hálózatban. A szivattyúkat sem szabad egyik percről a másikra be- vagy kikapcsolni, több órára is szükség lehet a rendszer leállítására, illetve beüzemelésére.

A régi csövekben sok ugyan a lerakódás, de ha nincs perturbáció, külső sokk, akkor az a lerakódás nem ér el a háztartások csapjaihoz. A lerakódást gyakran a szolgáltató munkatársai kavarták fel azzal, hogy a csőtörések megjavításához elzárták a hálózatba a víz 70 százalékát betápláló vízházat, hogy „ne vizezzék össze” magukat, mesélte Szilveszter. Ahelyett, hogy a szakaszoló csapokat megfelelően használták volna, vagy a vízházaknál csökkentették volna a nyomást, és úgy dolgoztak volna a vezetéken.

Vagy elzártak egy szakaszoló csapot a nyomás alatt lévő vezetéken, ami hidraulikus sokkot generált. A szakmai zsargonban vízkalapácsnak nevezett jelenség elszakíthatja a vezetéket. Szakaszoló csapot még mindig jobb elzárni, mint lezárni az egész város vízellátását, mondta Szilveszter, de javítás után, a szolgáltatás újraindítása előtt át kell mosatni az illető vezetéket, nem szabad a felkavart lerakódást beengedni a háztartásokba. Lakók panaszolták, hogy 2019 őszén akár négy napig is sötét színű víz folyt a csapokból, mondta az alpolgármester.

Kérésünkre Pap Lajos részletezte, mit jelent a hálózat átmosása. Éjfélkor leállítják a vízszolgáltatást, a város legalacsonyabb pontjain megnyitnak 12 tüzivízcsapot, újraindítják a szivattyúkat, és addig nyomják ki a vizet, amíg a nagy nyomás felzavarja a lerakódást, illetve lesúrolja azt a vezetékek oldaláról, és távozik a tüzivízcsapokon. A távozó víz minőségét közben folyamatosan mérik, és csak akkor állítják le a mosást, ha a távozó víz már olyan minőségű, hogy azt be lehet engedni a háztartásokba.

A teljes vezetékhálózatot kéthavonta tervezik átmosni, ahogy az időjárás engedi. A rendszeres átmosáson kívül minden egyes intervenció után még legalább egy órán át mossák a vezetékeket, mielőtt visszaadnák a vizet a lakosságnak, állította Kozsokár Attila igazgató. Kérdésünkre, hogy akkor mégis hogyan jött ki a rengeteg lerakódás a lakosok csapjain, az igazgató elismerte, hogy tavaly a járványra tekintettel pár hónapig felfüggesztették a rendszeres mosásokat.

Kérdésünkre Kozsokár és Pap azt is elismerte, hogy mielőtt Pap Lajos átvette a kézdi munkapont irányítását, valóban megtörtént, hogy javítások után úgy adták meg a vizet, hogy nem mosták át az illető szakaszt.

Rákérdeztünk a mulasztás számonkérésére is,

hiszen azt a munkahelyi nyilvántartásból tudni lehet, hogy adott napon ki milyen hibaelhárító munkát végzett vagy vezetett. Pap Lajos dokumentálja és számonkéri, mondta, a korábbi időszakról nem tud nyilatkozni. A korábbi eseteket nem vizsgálták ki, hogy mulasztás vagy mi történt, ismerte el Kozsokár Attila, nem vonták felelősségre a munkálatok irányítóját.

Pap Lajos elődjének, Barabás Sándornak is dolga lett volna számonkérni a beosztottjait, válaszolta kérdésünkre az igazgató. Barabás Sándor 2017-2019 között irányította a kézdi munkapontot. A kirendeltségvezetőt pedig az igazgatónak kellett volna számonkérni azért, hogy nem várta el és nem kérte számon a minőségi munkát a beosztottjaitól, ismerte el kérdésünkre az igazgató. A felelősségrevonás azért sem merült fel, mondta Kozsokár Attila, mivel az esetek többségében a hálózatmosás megtörtént.

Amikor nem a szolgáltató hibás

A hálózat átmosása nem viszi ki a lerakódást a tömbházakon belüli vezetékekből, az ottani lerakódás csak a lakosok csapjain tud távozni. Azokat a belső vezetékeket ugyancsak a `80-as években szerelték be, semmi sem indokolja, hogy jobb minőségűek legyenek, mint a külső, tömbházak előtti csövek, magyarázta az igazgató.

Amikor a szolgáltató elzárja a vizet, a tömbházakon belüli, felszálló vezetékeken a víz visszafolyik, és megmozdítja az ottani lerakódásokat, amelyek lejönnek egy bizonyos szintig. A víz visszaadáskor ez a lerakódás a háztartásokban folyik ki, ezt nem lehet kiküszöbölni, csak a belső hálózatok kicserélésével, magyarázta Pap Lajos. Ugyanez történik, ha a tömbházon belül zárják el a vizet, és nem szólnak a szomszédoknak. A cég munkatársai már tudják, hogy a tömbházak főcsapját is lassan szabad elzárni, majd megnyitni, a lakók azonban nem. Megtörtént, mesélte Pap Lajos, hogy akkor is a „vizeseket” hibáztatták, amikor egy szomszéd zárta el a főcsapot tömbházon belüli javítás miatt.

Annak is durva következménye volt, amikor a szolgáltatók nem figyeltek egymásra. Az Electrica tavaly októberben anélkül kapcsolta le az áramot, hogy az áramszünet hosszáról egyeztetett volna a Közüzemek kézdi munkapontjával. A víztartályok közben kiürültek, és amikor visszakapcsoltak a szivattyúk, a hálózatot újratöltő víz megmozdított minden lerakódást. Nem tudtak annyi vizet szivattyúzni a hálózatba, hogy át tudják mosni, a lerakódás így a háztartásokban jelentkezett, magyarázta Pap Lajos. Ezt a jövőben el tudják kerülni, mert generátort vásároltak a vízházhoz.

Még csak nem is szóltak

A csőtörések folyamatos kellemetlenségei mellett a kommunikáció teljes hiánya irritálta a kézdi lakosokat: a „vizesek” egy időszakban nem szóltak, csak elzárták a vizet. A Közüzemek Rt. helyi munkapontját korábban vezető, azonban 2017-ben váratlanul elhunyt Fekete Loránddal jól lehetett dolgozni, és próbált az emberekkel is kommunikálni, mesélte az akkor már városi tanácsos Szilveszter Szabolcs. Akkor is voltak problémák a hálózattal, de nem annyi, mint 2019-től 2020 második feléig, mikor a munkapontot ideiglenes vezető irányította.

Szilvesztert nagyon zavarta, hogy amikor vészesen kezdtek elromlani a dolgok, és ő kiment a kézdi munkapont embereivel terepre, hiába kérdezgette őket, hogy hol vannak a problémák, mire van szükségük a megoldásukhoz, mert nem tudtak válaszolni.

Megkérte őket, hogy kommunikáljanak a lakossággal, szóljanak, ha elzárják a vizet, hisz a közüzemi vállalatokat törvény és a működési szabályzatuk is kötelezi, hogy a szolgáltatás felfüggesztése előtt 24 órával értesítsék a lakosságot. A tavaly augusztusban frissen megbízott Pap Lajost sem értesítették, a mérnöknek kellett ráncba szednie a csapatot, és elmagyaráznia, hogy a beavatkozások előtt mindig értesítsék a felettesüket, mesélte az alpolgármester.

Szilveszter azt is hiába kérte akkor, hogy mondják el őszintén, mi a helyzet, mert az emberek megértik, akár azt is, ha még a szakemberek sem tudják, miért történik hetente tucatnyi csőtörés, vagy miért kerül sárlé a kádba és a mosógépbe. A helyzet őszinte feltárása és a hibák beismerése szerinte azóta is hiányzik a vállalat kommunikációjából.

A cégvezetés részéről a proaktív hozzáállást hiányolja:

• a korábbi években nem jelezte a városvezetésnek írott dokumentumban, mikor mennyi pénzre lett volna szükség a hálózat karbantartásához;
• sokáig nem vett tudomást a kézdiek mindennapi frusztrációjáról, amit a víz hiánya, illetve színe okozott;
• nem állt ki a kézdiek elé részletesen elmagyarázni, mi a helyzet, mi miért történik a vízhálózatban, hogy az egyre gyakrabban szakad.

Szilveszter kérésére az önkormányzat vásárolt négy nyomásmérőt, amelyek akkor is jelzik a csőtörésre utaló nyomáscsökkenést a hálózatban, ha a lakosság nem érzékeli. Tavaly óta a város négy pontján, lakossági fogyasztóknál, különböző emeleteken tudják folyamatosan mérni és követni, mekkora a nyomás a vécétartályokat töltő csapoknál, mert ott a legkönnyebb felszerelni úgy, hogy ne zavarjon senkit.

Ezeket a szenzorokat a kritikus városrészeken, a Csernátoni úton, illetve a két oldalán: az Új utcában, a Mihai Eminescu és az Ojtoz utcán lakóknál helyezték el. A szerkezetek folyamatosan küldik az adatokat, amelyeket Szilveszter Szabolcs és Pap Lajos is bármikor meg tud nézni. Mi több, ha anomáliát érzékelnek, arról automatikusan értesítést kap Pap Lajos.

A lakossági panaszokról végül beadványt készített Szilveszter Szabolcs részletes adatokkal, a lakosok fotóival a csapból sokáig feketén folyó vízről. Míg a Közüzemek Rt.-hez tavaly mindössze 15-20 hivatalos panasz érkezett a kézdivásárhelyi ivóvízhálózat meghibásodásáról, mondta Szilveszter, addig a Tiszta vizet a pohárba! Facebook-csoportba naponta áradtak a panaszok.

Erre az írott beadványra írott választ nem kapott, válaszolta kérdésünkre Szilveszter, de találkozott az igazgatóval, és elindult a párbeszéd. Az önkormányzati képviselők is továbbították a lakossági felháborodást a Közüzemek felé, kvázi sarokba tudták szorítani és együttműködésre kényszeríteni a vállalatot. Ennek eredménye, hogy a vállalat tavaly augusztusban Pap Lajosra bízta a kézdi munkapontot. Őt Szilveszter olyan hozzáértő partnernek tartja, akivel jól és következetesen tud együtt dolgozni.

A cégvezetés a tanácsosokkal együtt megállapította, hol vannak a hálózat kritikus pontjai, ahol a legtöbbször sérül, és azok cseréjére koncentrálnak, mondta Kozsokár Attila igazgató. Szilveszter Szabolcs azt emelte ki, hogy most már hetente kétszer egyeztet Pap Lajossal, hogy milyen munkálatok következnek, azokhoz mire van szükség.

Úgy értékeli, a mínuszból mára sikerült feljönni nullára például azzal, hogy nem zárják el a vizet minden javításnál, és az utóbbi hónapokban tudták tartani a szolgáltató által vállalt, legalább fél bar nyomást a vízhálózatban. A hálózat jelenlegi vízveszteségét Szilveszter még így is 50 százalékra teszi. Pap Lajos mérnök decemberben arról számolt be, a városi vízfogyasztás óránként 250 köbméterről 130-ra csökkent, azaz tavaly jelentős vízveszteséget szüntettek meg.

A Közüzemek Rt. viszont nagyobb beruházásokat nem tud eszközölni, öt-tíz méteres szakaszokat tud kicserélni, ahol nagy a baj, magyarázta Pap Lajos mérnök. Nagyobb beruházásra nincs se pénze, se embere a cégnek. Az önkormányzat előtt is tisztázta, hogy a kézdi ivóvízhálózatot csak öt-hat év alatt tudják megfelelően konszolidálni.

Most már jóval kevesebb a felháborodott bejegyzés, hibajelentés a Tiszta vizet a pohárba! csoportban. Nagyjából kéthetente jeleznek a lakók csőtörést vagy lerakódást, elszíneződést a vízben, de az is érthető, ha a legalább két évnyi idegeskedés után már a kisebb malőrökre, a víz jóval halványabb elszíneződésére is érzékenyen reagálnak, mondta Szilveszter. Ő és Pap Lajos is igyekszik tájékoztatni, kérdésekre válaszolni, ha érdemi információval rendelkezik. A kommentekből látszik, hogy a kézdiek ezt kifejezetten értékelik.

A csoporttagok rendszeresen beposztolják a Közüzemek Rt. közleményeit a javítások, vízelzárások, vízóraleolvasások időpontjairól, de a vállalat nem érezte eddig feladatának, hogy itt kommunikáljon a fogyasztókkal, ahol a legtöbb panasz felmerült. Holott a cég külön PR-ost is foglalkoztat, aki jelen volt az igazgatóval és a mérnökkel folytatott beszélgetésünkön.

A céghez érkező panaszokat nyilvántartják, követik a megoldásig, statisztikát vezetnek róluk, de kártérítési kérés még nem érkezett, válaszolta Kozsokár Attila igazgató a kérdésünkre, hogyan jár el a cég, és fizetett-e már kártérítést háztartási berendezések megrongálódása miatt. Attól függően, hogy miről szól a panasz – számlázás, elszíneződés, szennyvízvezeték eldugulása –, továbbítják a megfelelő osztályra, ahonnan kiküldik a kollégákat megoldani a helyzetet, mondta az igazgató.

Megkérdeztük, hogy szokták-e telefonon, sms-ben értesíteni az éppen meghibásodott vezetékre csatlakozott fogyasztókat az elzárásról, újraindításról, ha már a cégnek egyébként is megadták a telefonszámukat. Már létezik ilyen applikáció, és van is olyan szolgáltató, amely zónánként értesíti a fogyasztókat, válaszolta Kozsokár Attila. A Közüzemek Rt.-nél egyelőre gondolkoznak rajta, hogy bevezessék. Addig is a sajtóban és a cég Facebook-oldalán közlik, ha leállítják a vízszolgáltatást.

A cég válságkommunikációt nem folytat: április közepén nem a cég vezetője, mérnöke vagy PR-osa, hanem az alpolgármester igyekezett elmagyarázni, hogy a rég várt munkálat, a Stadion utcai 400 mm-es vezeték cseréje miért okozott nagyobb kiesést és több salakot a háztartásokban, mint arra számítani lehetett. Felháborodott, csalódott kommentek jelezték a tömbháznegyed sok utcájából, hogy ismét alig csorog a víz, vagy nagyon sötét.

Szilveszter Szabolcs fontosnak tartja a csoportba érkező visszajelzéseket, ahogy azt is, hogy a döntéshozók

hétköznapi nyelven tudják elmagyarázni a kézdivásárhelyieknek a vízgazdálkodás akár bonyolult kérdéseit is.

Ő maga is próbált tájékoztatást adni például a vízkeménységről, mert azt is többen kifogásolták. A kemény víz nem feltétlenül rossz, az oldott kalcium- és magnéziumsótól van jó íze a víznek, mondta. Persze a kazánoknak, mosógépeknek árt, és vízlágyítót kell használni, de az ivóvíz hazai meghatározásában nincs a vízkeménységnek felső határa, mert Romániában általában nem kemény a víz.

Ahol felső határt szabtak, ott az 25-30 német keménységi fok (1 nk° keménységű az a víz, amely literenként tíz mg kalcium-oxiddal egyenértékű kalcium és magnéziumiont tartalmaz). A kézdi ivóvíz keménysége 18-20 fok közötti, azaz kemény, de iható, magyarázta Szilveszter. Tervezi, hogy vízminőségi kisokost állít össze arról, mi az ammónia, a foszfor, a nitrát, nitrit, vas, mit keres az ivóvízben, káros-e vagy sem az egészségre, melyiknek mi a határértéke.

Beszereléskor már tudni lehet a kazánokról, milyen keménységű vízzel tudnak működni, a lakók pedig vízlágyítót szerelnek elébe, ha a kézdi víz túl kemény lenne a kazánnak, mondta Pap Lajos. A cég kampányszerűen szokta tájékoztatni időnként a lakosokat arról, milyen módszereket javasol a vízlágyításra, és ezek általában nem drága megoldások, mondta Kozsokár Attila.

Képzetlenség, több hónapos csúszások, ígéretként értett óhajok

Kifejezetten menedzsmentproblémának tartja az alpolgármester, hogy a kézdi „vizesek” szaktudását nem tartotta naprakészen a vállalat. Például úgy fogadták az öt-tízezer euróért beszerezhető nyomásszabályozó szelep ötletét, mint akik még nem hallottak ilyenről, mesélte Szilveszter. Hiányolta azt is, hogy a vállalat nem használta ki a múlt tavaszi lockdown egyedülálló alkalmát, amikor szinte mindenki otthon volt, hogy fontos méréseket eszközöljön a hálózaton, bár ő jelezte a lehetőséget a vállalat vezetőségének.

Vagy hogy a cég nem képezett fejlesztési alapot az elöregedett vezetékek folyamatos cseréjére. Vagy nem vezették be jóval korábban a hálózat szakaszolását. A hazai városok zömében a vízhálózatok nincsenek még szektorizálva, azaz egymással kommunikáló kisebb hálózatokra bontva, magyarázta Szilveszter. A szolgáltatók szakemberei alig hallottak róla, tudomása szerint Temesváron, Jászvásáron vagy Kézdivásárhelyen kezdték el. Ma már külön lehet mérni a nyomást a Csernátoni úton, és ha látják, hogy csökken, akkor tudják, hogy csőtörés volt, és egyből odamennek megkeresni a szakadást.

A Csernátoni úton végzett munkálatról inkább nem mond semmit, amíg nem fejezik be a vezetékek cseréjét, próbálta palástolni a felháborodását Szilveszter. Az önkormányzat 350 ezer lejt fektetett bele az elmúlt fél évben a vízhálózatba, de a kivitelezés roppant lassú. Decemberre ígérték, most abban bíznak, március végére, április elejére befejezik a cserét a teljes szakaszon, mondta Szilveszter, aki belső vizsgálatot is kért a több hónapos csúszás miatt. A szolgáltató azóta május közepére ígérte, hogy befejezi a Csernátoni út átkötését.

A csúszás zöméért valóban a Közüzemek Rt. a felelős, ismerte el kérdésünkre Kozsokár Attila igazgató. Úgy döntöttek, hogy az egyik szükséges anyagot központosítottan, Sepsiszentgyörgyön szerzik be, ahogy máskor is, mert az itteni beszállító pár százalékkal olcsóbban kínálja, holott ezt az anyagot Kézdivásárhelyen is meg lehetett volna vásárolni előnyösebb szállítási határidővel.

Amíg ezt elemezte az azóta nyugdíjba ment kolléganő, addig telt az idő, Pap Lajos pedig ott toporgott az illető ajtaja előtt, mesélte. A beszerzési és az operációs osztály közötti pingpongozást rövidre kellett volna zárni, ismerte el az igazgató. A beszerzés után még egy-két hetet kellett várni az anyag leszállítására is, majd a helyszínen talált hőkanálist kellett feltörjék 80 méteren.

A város azt is kikötötte, hogy ne törjék fel a járdát, hanem a tömbházak előtti zöldövezetben fektessék le a vezetékeket, részletezte Pap Lajos, de ott villanytól gázvezetéken át a 15 centis betonból készült hőkanálisig mindennel találkoztak. Volt ahol több tíz métert kellett cserélni a bekötővezetékből is, mert nem a főút mentén volt, hanem hátrakanyarodott a tömbház mögé.

Vagy csak pincén keresztül érték el a tömbház vízóráját, de a pincét a lakók szakaszonként lezárták, nem volt egyszerű kinyittatni. Ezekkel a plusz időt igénylő „finomságokkal” az elején nem számoltak, de ő folyamatosan beszámol róluk Szilveszter Szabolcsnak, mondta Pap. Ezen a szakaszon egyúttal távolról leolvasható vízórákra cserélik a mostaniakat, ahhoz külön aknákat szerelnek be, és a csatlakozásokat kihozzák a tömbházak elé.

Kivitelezési csúszás egyébként nincs, mert a szerződésben május 31-ig vállalták, hogy befejezik a munkálatokat a Csernátoni úton. A december végi határidő nem hivatalos ígéret volt, hanem az ő szóban kifejezett óhaja, mondta Pap Lajos. Annak alapján jósolta a december végét, amilyen gyorsan haladtak azok a cégek, amelyekkel ő még az uniós pályázat beruházásain dolgozott együtt. Három csapat, két kézdi és egy szentgyörgyi dolgozott a Csernátoni úton, amikor beszélgettünk, és hamarosan befejezik a munkát, ígérte a mérnök.

Ha az önkormányzaté a hálózat és részben a cég is, hogyan fajult idáig a helyzet?

Többek között ezt szerettük volna megkérdezni az interjútól elzárkózó Bokor Tibortól, aki lassan kilenc éve Kézdivásárhely polgármestere. A fél éve alpolgármester Szilveszter Szabolcs pedig nem akar a múlttal foglalkozni, mondja, őt a jelen és a jövő érdekli.

Kérdésünkre, hogy a társtulajdonosi jogok gyakorlójaként milyen eszközök állnak a rendelkezésére, hogy megváltoztasson bizonyos dolgokat a cég működésében, Szilveszter azt válaszolta: „Felhívom az igazgatót, és elmondom neki!” Jogi eszközökig szerencsére nem kellett eljutniuk, mondta. A cég igazgatóját nem ők, a tulajdonos önkormányzatok nevezik ki, hanem a cég vezetőtanácsa választja meg. (Ezt később Kozsokár Attila helyesbítette: a vezérigazgatót a cég vezetőtanácsa javasolja a tagjai közül, és a részvényesi közgyűlés, azaz a részvényes önkormányzatok képviselői hagyják jóvá.)

A nyilvános bírálat mellett ösztönző eszköz az is, hogy a Közüzemek Rt.-vel kötött delegációs szerződés szerint ha a város felszólította a céget egy adott munkálat befejezésére, és a cég 15 napon belül nem tudja megcsinálni, akkor a város más cégre bízhatja a javítást, annak árát pedig behajthatja a Közüzemeken, mondta az alpolgármester.

Hogy jobban ösztönözze a céget, az önkormányzatok alapította Aquacov Közösségfejlesztő Egyesület konkretizálta a teljesítménymutatókat, amelyeknek a cég meg kell, hogy feleljen. Például hogy a hálózat kilométerenként hány liter vizet veszíthet, melyik munkaponton hány kilométernyi hálózatra jut egy munkás, vagy mennyi lehet adott településen a cég kintlevősége, részletezte az alpolgármester.

Voltak kellemetlen vitáik, válaszolta Szilveszter arra a kérdésünkre, hogy vitáztak-e a céggel arról, miben illetékes a város, és mi az, ami a cég felelőssége. A tulajdonosok közül egyetlen önkormányzatban sincs olyan szakember, aki át tudná vagy akarná látni a vízhálózat működtetését, mondta Szilveszter.

Csak ígérték, de sosem cserélték ki a teljes hálózatot

A háromszéki városok közműveit helyi önkormányzati cégek működtették több-kevesebb veszteséggel. A lakosok még a `90-es években leváltak a távfűtési hálózatról, a szennyvíztelepek elkezdtek bűzleni, a technológiájuk elavult.

A közüzemi hálózatok korszerűsítését az uniós csatlakozás hozta magával 2007-ben. Egyrészt ekkor nyíltak meg korábban elképzelhetetlen méretű anyagi források, másrészt a csatlakozással Románia vállalta, hogy az uniós szabályozásnak megfelelő minőségű ivóvizet szolgáltat mindenkinek, és hogy 2018-ig, azaz bő tíz év alatt kiépíti a csatornázást is minden olyan településen, ahol legalább kétezren élnek. Ezt Románia nem teljesítette, az EU el is indította a kötelezettségszegési eljárást.

Uniós szakmai és anyagi elvárás volt az is, hogy a városi közműcégek regionális szolgáltatóvá váljanak, amelynek legalább százezer fogyasztója van, és rentábilis a működtetése, mondta Szilveszter Szabolcs. A hatóságilag szűkre szabott árrésből százezer fogyasztónál jön ki például a vízminőséget folyamatosan ellenőrző labor költsége, és így lehet kigazdálkodni a fejlesztéseket, megfizetni a szakembereket.

Kovászna megyében úgy jött létre a regionális szolgáltató, hogy az 1996-ban alapított sepsiszentgyörgyi Közüzemek Részvénytársaság (Gospodărie Comunală S.A.) 2010-ben magába olvasztotta a másik három város ivóvíz- és szennyvízszolgáltatását. Az infrastruktúra az önkormányzatok tulajdonában maradt, míg az alkalmazottakat átvette a Közüzemek Rt. A kézdi, kovásznai, bodzafordulói közműcég a regionális szolgáltató munkapontjává alakult, de maradt a helyi vezetés, számlázás, könyvelés, működtető és hibaelhárító szakemberek.

A cég többségi, 53 százalékos tulajdonosa Sepsiszentgyörgy önkormányzata, Kovászna megyének 17, Kézdivásárhelynek 16, Kovászna városnak 8, Bodzafordulónak 7 százalékos tulajdonrésze van. A tulajdonos önkormányzatok alapították meg az Aquacov Közösségfejlesztési Egyesületet, amelybe azóta sorra lépnek be azok a községek is, amelyek víz- és/vagy szennyvízhálózattal rendelkeznek, és a Közüzemek Rt.-vel működtetnék azokat, vagy épp közművesítenék a falvakat. Tavaly október óta a megye összes közigazgatási egysége taggá vált az egyesületben, de a cég részvényeit csak a városok és a megye birtokolja.

A cég az egyesülettel 2009-ben kötött delegációs szerződés alapján biztosítja a településeken a közüzemi szolgáltatásokat. Amikor átveszi a szolgáltatást egy-egy újabb településen, az eredeti szerződést módosítják, és részletes leltárt készítenek a létező infrastruktúráról, amit aláír a cég, az egyesület és az illető önkormányzat vezetése is, tudtuk meg az igazgatótól. A cég csak ott tudja átvenni a szolgáltatást, ahol az önkormányzat már megszerezte a működtetéshez szükséges vízügyi, környezetvédelmi stb. engedélyeket, magyarázta Kozsokár Attila.

A háromszéki városok közüzemeinek 2010-es átvételekor viszont már javában, 2008 óta készítették elő az infrastruktúrát korszerűsítő uniós pályázatot. A támogatási szerződést Borbély László akkori környezetvédelmi miniszter írta alá 2011 márciusában. A szükséges beruházásokról egyeztettek ugyan a 2010-ben csatlakozott három város vezetésével, de az idő szűkös volt, és a kormány kvázi megfenyegette őket és a pályázati tanácsadó céget, hogy elveszítik a támogatást, ha két hónap alatt nem véglegesítik a pályázatot, mesélte Kozsokár Attila kollégáinak beszámolóira hivatkozva. Ő maga 2012-ben került a cég uniós pályázattal foglalkozó irodájához, 2013-tól tölti be az aligazgatói tisztséget.

A 2011-es támogatási szerződést nem módosították, miután aláírták, mondta az igazgató. Aláíráskor már tudni lehetett, mely városok milyen befektetésekben részesülnek, és hogy környezetvédelmi pályázat lévén elsősorban a szennyvíztelepeket és a szennyvízhálózatokat újítják fel. Hogy melyik városban mit és mekkora terjedelemben újítanak fel, arról egyrészt az akkori cégvezetés döntött a műszaki osztálytól kapott javaslatok alapján, másrészt a helyi önkormányzatok, amelyekkel egyeztettek, és amelyek tanácsi határozatokat fogadtak el a beruházásokról, válaszolta kérdésünkre Kozsokár Attila.

Mivel Bokor Tibor elutasította a megkeresésünket, nem tudjuk, mire alapozta 2012 októberében az ígéretét, „hogy az elkövetkező 34 hónapban modernizálják és teljesen kicserélik a város vízhálózatát”, és hogy a „szennyvíztelep megépítése után a vízhálózat kicserélése következik”.

Ha a 2012 májusában publikált kivitelezői szerződésekből nem is derül feltétlenül ki, a városokra lebontott tervekből egyértelmű, hogy Kézdivásárhely ivóvízhálózatának nagyon kis hányada szerepelt felújítandóként: két-három utcát lefedő 2,3 km vezeték. A Kézdire szánt összeg túlnyomó többsége a kutak, nyomócsövek és vízházak felújítására, illetve egy gyakorlatilag új szennyvíztelep kiépítésére ment.

A teljes háromszéki pályázat csillagászati összege (332 328 974 lej, amelyből 282 479 626 lejt az Európai Unió Kohéziós Alapja finanszírozott) eltakarhatja persze a technikai részleteket, de azt nem, hogy a kézdi ivóvíz színe és gyakori hiánya a pályázat lezárása után is téma maradt.

Hány kilométer és miből?

Mivel egyes anyagok és munkálatok olcsóbbak voltak a tervezettnél, a Közüzemek Rt. új finanszírozási szerződést kötött a le nem hívott, mintegy 30 millió lejre 2015-ben. Ebből a városokhoz tartozó falvak kaptak új infrastruktúrát, magyarázta az igazgató. Ugyanebből a pénzből vásároltak 14 haszongépjárművet: szippantógépet, markológépet minden alegységnek, targoncákat, videóinspekciós rendszereket a szennyvízvezetékek állapotának ellenőrzésére, csőtöréseket és más hibákat megállapító rendszerrel felszerelt autót, sorolta az igazgató.

Kézdivásárhely nem szerepelt ebben a pályázatban vezetékcserével. A következő két pályázatban sem. (2017-ben a Közüzemek az első, 2011-es projektből elmaradt munkálatokra nyert el ÁFA nélkül közel 19 millió lejt, amelyből 14,6 millió lej jött az EU Kohéziós Alapjától. 2019 augusztusában pedig további pályázatírásra nyert el 11,6 millió lejt, amiből 8,3 millió jön az Kohéziós Alapból.)

A falvak bekapcsolásával a kézdi ivóvízhálózat 2019-re 55, idénre már 68,5 kilométeresre nőtt. Az elöregedett vezetékekből tavaly 2-3 kilométernyit cseréltek ki nem pályázati pénzből, hanem az önkormányzat külön forrást szánt erre, tudtuk meg Szilveszter Szabolcstól. Idén is nagyjából ekkora cserével számolnak.

Bokor Tibor polgármester 2019 végén, amikor tanácsülésen kérték számon Kozsokár Attilán a katasztrofális vízszolgáltatást, még úgy összesítette, hogy az előző tíz évben 24 km-nyi vízhálózatot cseréltek, illetve bővítettek, amiből 19 km a nyujtódi hálózat kiépítése volt. Azaz öt km-t cserélhettek a régiből. A tavalyi választási kampányban viszont már azt mondta, a bővítésen felül több mint 21 km-nyi vízvezetékcserét tud dokumentálni.

Szerettük volna megkérdezni, honnan jön ez a 17 km-es különbség, és ha valós, akkor a 21 kilométernyi vezetékcserét milyen pénzből sikerült finanszírozni. A Közüzemek Rt. bonyolította pályázat ugyanis ennek csak a tizedét fedezte az évtized közepén.

Annak sehol nem találtuk nyomát, hogy a város tavaly hirtelen, más kivitelezővel kicserélt volna 17 km-nyi vezetéket, pedig biztos mindenkinek feltűnt volna a városban.

Ráadásul óriási összegbe került volna. A pályázatírásra elnyert összegből a Közüzemek Rt. elindította az új, több mint százmillió eurós pályázat előkészítését a Nagy Infrastruktúra Programban, amelyből Kézdivásárhely is részesülni fog a megye 26 másik közigazgatási egysége mellett. A tervek szerint 16 km vízvezetéket cserélnek ki a város 28 utcájában, ígérte meg nyilvánosan Tamás Sándor megyei tanácselnök.

Tarifa, számlázás és önszerveződés Székelyföld keleti csücskében

A Közüzemek Rt. a kézdi víz- és szennyvízhálózatot is leltárral és állapotfelméréssel vette át, az átvétele után 4-5 öt évvel digitalizálták a leírását. Azaz térképre vitték a hálózatot, az elemeit és tulajdonságait táblázatban tartják nyilván, tudtuk meg Kozsokár Attilától. A javításokkor látott dolgokat szintén bevezetik a rendszerbe: melyik utcán hányas átmérőjű, milyen anyagú, mikor lefektetett vezetékek futnak, hány csatlakozás van rajta, stb., az információkat pedig frissítik a vezetékek cseréjekor.

Azt is megkérdeztük az igazgatótól, hogy ha a cégnél tisztában voltak az ivóvízhálózat állapotával, ahogy azzal is, hogy egy uniós pályázat előkészítése két-három év, a megnyerése és kötelezően közbeszerzésre kiírt munkálatok elkezdése között is hónapok, ha nem évek telnek el, akkor miért nem képeztek a bevételből fejlesztési alapot, hogy abból fedezzék az előreláthatóan szakadó vezetékek folyamatos cseréjét. Hisz az állandóan kilyukadó vezetékeket jobban megéri kicserélni, mint folyton javítgatni.

A törvény azt írja elő, hogy a működési költségeket kell teljes mértékben a bevételből fedezni, fejlesztési alapot nem kötelező létrehozni, válaszolta Kozsokár. Elmondta, ilyen alapot eddig egyik önkormányzat sem kért számon a cégen, viszont dolgoznak a létrehozásán. A cég megtermelte profitból most még azt a hitelt törlesztik, amelyet az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank adott az uniós pályázat önrészének fedezésére. A fejlesztési alap költségeit így az ivóvíz- és szennyvízszolgáltatás árába kell beépíteni, magyarázta az igazgató.

Tavaly még úgy gondolták, hogy ezt is beillesztik az idénre tervezett áremelésbe, de halasztották. A tarifamódosítás úgy zajlik, hogy azt először a közüzemeket szabályozó bukaresti hatóságnak, az ANRSC-nek kell jóváhagynia, utána a helyi közösségfejlesztő egyesületnek. Ez azt jelenti, hogy az egyesületi tagoknak, az önkormányzatoknak is meg kell szavazniuk, magyarázta az igazgató.

Fejlesztési alap esetén fordított a folyamat, az egyesület közgyűlésének összehívásával kezdődik. Erre viszont túl későn jöttek rá akkor, amikor készültek benyújtani a dokumentációt az új díjszabásra, ismerte el Kozsokár Attila. Úgy ítélték meg, hogy már nincs idő kivárni az egyesület döntését egy újabb tarifamódosításról, amelyet aztán a bukaresti hatóságnak ismét jóvá kellene hagynia. Így inkább a következő módosításkor iktatják majd be a fejlesztési alapot a víz árába.

A kézdivásárhelyiek egyáltalán nem boldogok a májusra tervezett, mintegy tíz százalékos áremeléstől. Csoportjukban szinte minden idei poszt alatt tesznek egy szarkasztikus megjegyzést, hogy még drágul is a nem kívánt „kávé”. A polgármester nyáron azt ígérte, megkéri a szolgáltatót, ne számlázza ki a nem megfelelő minőségű vizet, így megkérdeztük Kozsokár Attilától, adtak-e kedvezményt a lerakódást saját csapjaikon kiengedő fogyasztóknak.

Amit a vízmérő órák mérnek, azt számlázzák ki, válaszolta az igazgató. Akkor adtak tíz százalékos kedvezményt mindenkinek, amikor egy ismeretlen vezeték átvágásával majdnem két napra leállt a vízszolgáltatás a város közel teljes területén. A törvény akkor ad lehetőséget a vízdíj legfeljebb tíz százalékos csökkentésére, mondta, ha az ivóvízszolgáltatás huzamosabb ideig kiesik. Hogy mennyi a huzamosabb idő, azt a jogszabályok nem rögzítik.

Felvetésünkre, hogy egy hónapban a tíz-húsz nem huzamos kiesés nem adódik-e össze, azt felelte, hogy azért nem, mert nem mindig ugyanaz a szakasz, illetve nem az egész város esett ki egy hónapban tíz-húszszor.

A vízminőség miatt eddig nem adtak árengedményt, mert annyira kis mennyiségű vizet érint. A javítások utáni elszíneződések csak egy ideig tartanak, pár tíz liter kieresztése után a víz ismét ivóvíz minőségű, magyarázta Kozsokár Attila. Mivel egy köbméter, azaz ezer liter ivóvíz ára most 3,91 lej, még száz liter víz kieresztése is csak 39 baniba kerül. Ekkora kedvezmény az átlagosan 50-60 lejes számlákon nem igazán melegítené a fogyasztók szívét, nem is oldja meg a problémát, mondta az igazgató. Sőt szemkiszúrásnak érzékelnék, tette hozzá Pap Lajos.

A kézdiek leginkább a kiszámlázott mennyiséget kifogásolják,

főleg a tömbházakban lakók. Akárcsak néha Kovásznán és Bodzafordulón, mert egyik kisvárosban sem alakítottak lakótársulásokat annak ellenére, hogy törvény szerint kötelező, mondta az igazgató. Pap Lajos egyetlen lakótársulásról tud Kézdivásárhelyen. A tömbházak vízóráit a cég munkatársai olvassák le, az egyéni vízórákat csak ott, ahol beengedik őket, vagy otthon találják a lakókat, magyarázta az igazgató. Előre közlik, melyik utcán melyik nap olvassák le a vízórákat, de maguk a lakók is lejelenthetik online vagy telefonon az óra állását.

A törvény egyedül a tömbház vízórája által mért fogyasztási adatot tekinti hitelesnek, a cég az alapján számláz. Ha a tömbház vízórája többet mutat, mint a lakásonkénti fogyasztások összege, akkor a különbséget elosztják a lakások között. Ezt Kézdin két konvenció szerint osztják el attól függően, hogyan kéri az illető tömbház: egyenlő mértékben a lakások között, vagy a lakások fogyasztásának arányában, magyarázta Kozsokár Attila.

Ez szokta a legtöbb panaszt kiváltani. Az egyéni vízórák beszerelése, karbantartása és hétévenkénti ellenőrzése nem a cég, hanem a lakók feladata, így a cég nem tudja, azok mennyire pontosan mérnek. Azt tudják, mondta az igazgató, hogy vannak lakások, ahol a `90-es évek óta ugyanaz az óra mér.

Ráadásul az egyéni, illetve a tömbház vízórája általában más érzékenységi kategóriába tartozik. A tömbházé érzékenyebb, be tudja mérni egy csöpögő csap fogyasztását is, miközben megesik, hogy az elcsöpögött víz épp annak a lakásnak a vízóráján nem jelenik meg, ahol csöpög a csap.

Különbség abból is szokott adódni, hogy nem egyszerre olvassák le a tömbházi és az egyéni vízórákat. A cég vezetőtanácsának kézdivásárhelyi tagja bebizonyította, hogy ha egyszerre olvassák le, akkor nincs vagy nagyon kicsi a különbség a tömbházi óra mérte összfogyasztás és az egyéni órák mérte fogyasztások összege között, mondta Kozsokár Attila.

Az is megesik, mesélte Pap Lajos, hogy egy lakásból például egyáltalán nem jelentik le az adott havi fogyasztást. Meg van győződve róla, hogy néhány esetben a szomszédok átverik egymást. 60-70 lépcsőházban nincsenek leolvasási problémák, fél és egy köbméter közötti az eltérés a tömbház órája és a lakók jelentette fogyasztás között, de néhány lépcsőházban folyamatosan nagy a különbség.

Pap Lajos mindig elmondja a panasztevőnek, hogy az egyik megoldás az, ha lakótársulásokat alapítanak, és azon belül, maguk között oldják meg az ilyen ügyeket. A másik pedig az a drága változat, hogy minden lakás külön vezetéket terveztet és szereltet be magának külön vízórákkal, amelyeket a tömbház előtt helyeznek el egy aknában, és a cég akkor családi házakként kezeli őket. Ezt a megoldást eddig egyetlen tömbház lakói választották.

Kézdivásárhelyen vannak átalányos tömbházak is, ahol nincsenek egyéni vízórák, ott személyenként 6,5 köbméteres fogyasztást számláznak ki. Az ilyen tömbházakban a lakók korrektségén múlik, hogy annyi személyt jelentenek be, ahány ténylegesen ott lakik, mondta Kozsokár Attila.

Mikor kerül tiszta víz a kézdiek poharába?

Csak azt lehet tudni, hogy még évekig el kell viselniük a csőtöréseket, lerakódásokat. A most készülő uniós pályázatba természetesen belefoglalják a kézdi ivóvízhálózat régi csöveinek cseréjét, mondta Kozsokár Attila, de nem lehet pontosan tudni, mennyi időt vesz el a pályázati bürokrácia.

Március közepére várták, hogy a pályázati tanácsadó cég elkészítse a megvalósíthatósági tanulmányt. Utána még véglegesíteni kell a pályázatot, benyújtani, azt elbírálják, majd aláírják a támogatási szerződést. Csak ezután hirdethetik meg a beruházások konkrét munkálatait, amelyek közül a legelsők is leghamarabb 2024-ben készülhetnek el, figyelmeztet az igazgató. Addig a legsürgősebb javításokat és vezetékcseréket önkormányzati és vállalati erőforrásokból kell fedezni.

Az, hogy a hálózat ennyire tönkrement, akár még előnyös is lehet a pályázatnál, gondolhatnánk némi székely furfanggal. Ezt ugyanis nem a környezetvédelmi, hanem a Nagy Infrastruktúra Programban nyújtják be, és elsősorban a gazdasági szempontot kell érvényesíteni benne. Ez azt jelenti, magyarázta az igazgató, hogy az EU azzal a feltétellel támogatja az ivóvízhálózat felújítását, ha a befektetés összege kisebb, mint a jelenlegi infrastruktúra állapota miatti veszteség.

Reméljük, a pályázat nyerni fog, mi pedig elolvashatjuk majd. Valószínűleg a kézdivásárhelyieket is érdekelni fogja, hogyan számolta ki a közösség gazdasági veszteségét az a cég, amely évekig nem vette komolyan őket.

Nyitókép: A vízhálózat mosatása vezetékcsere után. Bartha Zsolt fotója a Tiszta vizet a pohárba! Facebook-csoportban.

Acest articol a fost publicat pe PressHub.ro și Átlátszó Erdély în cadrul proiectului “Cohesion Policy: Better Understanding, Reporting, Dissemination”, cofinanțat de UE prin DG Regio.
Informațiile prezentate nu reprezintă poziția oficială a UE. Întreaga răspundere asupra corectitudinii și coerenței informațiilor prezentate revine autorului.

The post Uniós pénzből szűrik a vizet Kézdin, mégis kávézacc folyt a csapokból appeared first on Átlátszó Erdély.