Orosz emberi jogi szervezetek szerint ezek közül egyre több zajlik teljes titokban. A vádlottakat gyakran Ukrajnával való együttműködéssel vádolják, miközben az eljárások átláthatósága rendkívül korlátozott. Az elítéltek egy része – és így Adrian is – külföldi állampolgár, közülük többen végül fogolycsere keretében szabadultak.

Kercso David Adrian 2010-ben, 8 éves korában költözött Nagy-Britanniába családjával együtt. Ott nőtt fel, anyanyelvi szinten beszél angolul, azonban – és ez a történet szempontjából fontos – jelenleg is román állampolgár, brit állampolgársággal nem rendelkezik.

Adrian a középiskola elvégzése után dolgozni kezdett: több, rövid ideig tartó állás után egy olyan cégnél állapodott meg, mely elektronikai eszközök – telefonok, laptopok – javításával, felújításával foglalkozott. 

A hobbija drónos fotózás

Különös tehetsége van a különféle elektronikus eszközök megjavításához – mesélte az Átlátszó Erdélynek anyukája, Kercso Júlia. Volt még egy, a későbbiek szempontjából fontos hobbija: a drónos fotózás. Barátokkal járták a vidéket, és drónról fotóztak, filmeztek természeti látványosságokat.

Aztán 2023 decemberében Adrian megismerte Valeriát. Egy évig beszélgettek, és úgy döntöttek, összeházasodnak. A lány Abháziában élt, mely egy, a Fekete-tenger keleti partjain fekvő, tisztázatlan státuszú terület. 

Abházia egykor a Szovjetunióhoz tartozott, annak felbomlása után a Grúz Köztársaság része maradt, széleskörű autonómiát élvezve. Azonban hamarosan etnikai villongások törtek ki az abházok és a grúzok között, és a terület az Orosz Föderáció támogatásával, 1992-ben egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét. 

Jelenleg Abházia egyike azoknak a nemzetközi közösség által el nem ismert törpeállamoknak, amelyek az Oroszország által gerjesztett és fenntartott, befagyasztott konfliktusok nyomán alakultak ki.

Mivel a lány számára közel lehetetlen lett volna Nagy-Britanniába menni, Adrian úgy döntött, ő költözik Abháziába ideiglenesen. A szándéka az volt, hogy végül Nagy-Britanniába vigye a lányt. 

Pár napnyi üdülés Szocsiban, ami megpecsételte a sorsát

A fiú 2024. augusztus 9-én hagyta el Nagy-Britanniát turista vízummal. Először Törökországba repült, majd egy, az abház határhoz közel levő orosz üdülővárosba, Szocsiba utazott, ahol turistaként töltött el néhány napot Valeriával. Akkor még nem tudták, de ez a 4–5 nap, amit gyanútlanul Szocsiban töltöttek, megpecsételte Adrian sorsát.

Azonban ne ugorjunk előre. Adrian a megtakarított pénzéből bérelt egy lakást az abház fővárosban, Szuhumiban és egy ideig úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben van. 2024 őszén aztán úgy döntött, visszamegy Nagy-Britanniába, hogy ott befejezze a sofőriskolát. Az akkor 22 éves Adrian 2024. november 28-án kellett volna megérkezzen. Csakhogy nem jelentkezett többet, és telefonon sem lehetett elérni.

„Egy ideig azt sem lehetett tudni, hogy él-e vagy sem” – mesélte az anyja. Hogy ebben az időszakban mi történhetett, azt a család az orosz hivatalos szervek, a független sajtó által közzétett információmorzsákból, valamint a fiú által írt levelekből rakta össze, amelyeket később kaptak meg. 

Ezekből az derül ki, hogy Adriant 2024. november elején egyszer letartóztatták, de elengedték. Aztán november 28-án a lakása előtt ismét letartóztatták: az orosz állami TASS hírügynökség 2024. december 13-án arról írt, hogy az abház állambiztonság, az SGB azzal gyanúsítja, hogy abház katonai létesítményekről készített drónos felvételeket, és azokat az ukrán katonai hírszerzés, a GUR alkalmazottainak adta át. 

Kényszerített vallomás egy állítólagos ukrán zsarolásról 

Adrian vallomása alapján az orosz sajtó azt írta meg, hogy az ukrán hírszerzés, pontosabban egy Andrej nevű férfi utasította, hogy vegye fel a kapcsolatot egy Vladimir nevű férfival. Végül Vladimir maga jelentkezett Adriannál, elmondta neki, hogy nagy veszélyben van, és azzal kezdte zsarolni, hogy csak úgy hagyhatja el Abháziát, ha lefilmezi az őt érdeklő létesítményeket. 

A vád szerint az Andrej nevű ukrán hírszerző tiszttel Adrian úgy került kapcsolatba, hogy még Nagy-Britanniában csatlakozni akart az ukrán hadsereg nemzetközi brigádjához. 

Volt alkalmunk elolvasni Adrian kézzel írt, az orosz börtönbeli cenzúrát megkerülő levelét, amit eredetileg Valeriának címzett, és amit az anyja küldött el nekünk. A részletes beszámolóból az derül ki, hogy ezt a vallomást kikényszerítették, és lényegében az egész eljárás koholt vádakon és durván manipulált „bizonyítékokon” alapszik.

Az eljárás során elkobozták és átkutatták az összes elektronikai eszközét, azonban úgy tűnik, nem találtak semmit: a TASS idézi is az abház SGB egyik képviselőjét, aki szerint Adrian semmi törvénybe ütközőt nem tett. Ennek ellenére 2024 decemberében nemkívánatos személlyé (persona non grata) nyilvánították. 

Az abház hatóságok úgy döntöttek, hogy Oroszországba deportálják, és onnan hazamehet. Azonban a határon az orosz titkosszolgálat, az FSB várta, és folytatódott Adrian kálváriája: 15 nap fogságra ítélték amiatt, hogy állítólag ellenállni próbált, amikor őrizetbe vették. Ezután a fejére húzott műanyag zacskóval addig fojtogatták, míg „bevallotta”, hogy légvédelmi berendezéseket látott Szocsi központjában, és azok koordinátáit elküldte az ukrán kémnek.

2025 áprilisában az orosz terrorelhárítás YouTube-csatornájára felkerült egy videó arról, hogy látványos rajtaütéssel „tartóztatják le” Adrian-t, majd a fiú fogságban kérdésekre válaszol. Ez a film is meg van rendezve: mind a rajtaütés, mind a kérdések és a válaszok előre megírt forgatókönyv szerint következnek.

Szigorított börtöntelepen letöltendő 15 év büntetés

A videóból azonban kiderül, hogy a fiút továbbra is kémkedéssel vádolják, azzal a különbséggel, hogy a vád szerint ezúttal nem Abháziában, hanem orosz területen, Szocsiban követhette el a bűncselekményt. 2026 májusában aztán a Krasznodari Határterület Regionális Bírósága 15 év szigorított börtöntelepen letöltendő büntetésre ítélte a fiút. Júniusban a fellebbezését is elutasították. 

Adriant három fő vádpontban találták bűnösnek: hogy Ukrajnának kémkedett, hogy egy Szocsiban található katonai létesítményről adott át információkat, valamint hogy az ukrán hadsereg nemzetközi légiójához tervezett csatlakozni.

Az ügyészség szerint a gyergyói származású fiatal 2024 augusztusában a Szocsiban található légvédelmi berendezésekről gyűjtött és adott át információkat az ukrán hírszerzésnek. Vagyis alighanem abban a periódusban „kémkedett”, amikor Adrian érkezése után az abház menyasszonyával tartózkodott pár napig Szocsiban. 

Az egyik „bizonyíték” egy fotó, mely akkor kerülhetett a telefonjára, amikor Adrian már az orosz hatóságok őrizetében volt, és az eszközeihez nem volt hozzáférése.

A családjának két hónapja sikerült felvenni a kapcsolatot Adriannal: a fiút a Krasznodarban található SIZO-1-es előzetes fogvatartási központban tartják elzárva, és a Zona Telekom nevű applikáción keresztül lehet vele kommunikálni (ez az applikáció az orosz börtönrendszerben fogvatartottakkal való kapcsolattartást teszi lehetővé, természetesen cenzúra mellett).

Valaki átvette a WhatsApp-alkalmazása feletti irányítást

A Valeriának szánt 16 oldalas levelében Adrian részletesen leírja, hogyan csalhatták tőrbe. Közvetlenül a letartóztatása előtt, 2024. november 2-án reggel arra lett figyelmes, hogy egy harmadik személy belépett a WhatsApp-fiókjába, és átvette az üzenetküldő feletti irányítást. Ez a harmadik személy Adrian nevében beszélgetett azzal a Vladimir nevű személlyel, akit Andrej korábban ajánlott neki, és akivel ő aztán nem vette fel a kapcsolatot.

Gyanús számára az is, hogy miután Abháziában a hatóságok az összes eszközét ellenőrizték, és nem találtak semmi terhelőt, az orosz nyomozók megtaláltak az egyik eszközén egy Szocsi melletti katonai létesítményt ábrázoló fotót. Ezt a fotót azonban valószínűleg valaki rámásolta a telefonjára, állítja Adrian.

Ebben a levélben arról is részletesen beszámol Adrian, hogy a vallatás során megkínozták, így vették rá, hogy az előre megírt nyilatkozatokat felmondja. 

A Valeriának írt levelet rabtársai segítségével, a cenzúrát megkerülve juttatta ki. A későbbi, a hatóságok által felügyelt Zona Telekomos üzeneteiben már sokkal óvatosabban fogalmaz a fiú, mesélte Kercso Júlia. Az még az orosz cenzúra szűrőjén is átment, hogy 30 fokos melegben 11 személlyel van összezárva: mindannyian kémkedésért vagy valami hasonló, koholt vádakon alapuló bűncselekmény miatt ülnek.

A román külügy teszi a semmit

Adrian családja a román külügyhöz fordult segítségért, azonban minden esetben semmitmondó válaszokat kaptak. Eddig semmilyen részletet nem árultak el arról, hogy a bukaresti minisztérium vagy a nagykövetség mit tesz annak érdekében, hogy kövesse az ügy állását – lényegében a család saját kutatómunkájának eredménye, hogy a kép ennyire összeállt.

Az orosz hatóságok sem működnek együtt, a szülők megkereséseire nem érkezik válasz. És hogy mennyire nehéz a hatóságoknál bármit is elérni, jól példázza az az eset, amikor 2025 folyamán a családnál jelentkezett egy orosz nevű férfi, azt állítva magáról, hogy ő Adrian hivatalból kirendelt ügyvédje. A férfi azt kérte, küldjenek neki pénzt és cigarettát, mert Adriannak erre van szüksége.

„Mi mindent megtettünk annak érdekében, hogy kiderítsük, valóban ő-e Adrian ügyvédje. A román külügy azt válaszolta, nem létezik ilyen névvel regisztrált ügyvéd, így a férfi valószínűleg csaló” – emlékezik Júlia, aki végül úgy döntött, nem utal pénzt neki.

Lehet, hogy fogolycserében tervezik majd felhasználni?

Utólag azonban kiderült, valóban ő volt Adrian ügyvédje. És hiába próbálják most már elérni: nem válaszol.

Hogy kinek állhatott érdekében Adriant felültetni, csak találgatni lehet: az első verzió az, hogy Valeria családja csalta tőrbe, miután a fiúnak elfogyott a pénze. Ezt a hipotézist erősíti, hogy a lány Adrian összes jelszavát ismerte. 

A második lehetőség, hogy az orosz hatóságok azért ítélték el Adriant koholt vádak alapján, hogy később felhasználhassák egy esetleges fogolycserében, és így vigyenek haza Romániában elítélt orosz kémeket. 

Az biztos azonban, hogy Adrian nem kém, és soha nem állt kapcsolatban az ukrán hírszerzéssel, állítja a fiú anyja, Kercso Júlia.

The post Szerelemért utazott Abháziába, 15 év orosz börtönt kapott egy gyergyói fiatal appeared first on Átlátszó Erdély.

A törvénytervezet szövege olyan tág, hogy gyakorlatilag bármely, közéleti tevékenységet folytató vagy közvitában részt vevő szervezetre alkalmazható – beleértve a független médiát és a civil szervezeteket is.

A törvény végrehajtását a Szuverenitásvédelmi Hivatalra bíznák, amelyet egy olyan személy vezet, aki nemrég nyilvánosan buzdított arra, hogy az emberek ne támogassák a független médiát. Ez a hivatal fogja összeállítani a „problematikusnak” ítélt szervezetek listáját, amelyhez a felhatalmazást kormányrendeletben erősítik meg.

A listára kerülő szervezetek súlyos következményekre számíthatnak – például bankszámláik befagyasztására, vezetőik kötelező vagyonnyilatkozat-tételére, vagy akár jelentős pénzbírságokra is.

A szabad sajtó fennmaradása nem csupán helyi ügy – különösen egy olyan régióban, ahol egyre több populista vezető veszi át Orbán Viktor módszereit. Közös európai érdekünk, hogy a lehető leghangosabban kifejezzük: az információ szabadsága, a kritikus, szabad, tényalapú média és a nyilvános térben megjelenő kritikus hangok kulcsfontosságúak.

Felszólítjuk kormányainkat és az uniós intézményeket, hogy tegyenek meg mindent ennek a törvénynek a megakadályozására, amely élesen szembemegy az Európai Unióról szóló szerződéssel és az Alapjogi Chartával is.

1. Alessia Cerantola, Editorial Director, Investigate Europe (Italy)
2. Andrei Ciurcanu, President, RISE Project (Romania)
3. Anna Gielewska, Editor-in-Chief, VSquare (Poland)
4. Anneleen Ophoff, Managing Director, Apache (Belgium)
5. Anuška Delić, Founder and Editor-in-chief, Oštro (Slovenia)
6. Attila Biro, Editor-in-Chief, Context.ro (Romania)
7. Augustine Zenakos, Editor-in-Chief, The Manifold (Greece)
8. Ayse Banu Tuna, Editor-in-Chief, Journo (Turkey)
9. Bartosz T. Wieliński, Deputy Editor-in-Chief, Gazeta Wyborcza (Poland)
10. Bastian Obermayer, Director and Co-Founder, paper trail media (Germany)
11. Beata Balogova, Editor-in-Chief, SME (Slovakia)
12. Bettina Hamilton-Irvine, Co-Editor-in-Chief, Republik (Switzerland)
13. Catalin Tolontan, Editorial Coordinator, Hotnews (Romania)
14. Catalina Albeanu, Managing Director, Display Europe (Austria)
15. Catarina Carvalho, Editor, Mensagem de Lisboa (Portugal)
16. Cecilia Anesi, Centre Director, IRPI (Italy)
17. Christiane Schulzki-Haddouti, Executive Board, RiffReporter.de (Germany)
18. Cristian Delcea, Editor-in-Chief / Co-Founder, Recorder (Romania)
19. David Schraven, CEO & Publisher, CORRECTIV (Germany)
20. Dieter Bornemann, Chairman of the Editorial Board, ORF (Austria)
21. Dimitris Xenakis, Publisher, inside story (Greece)
22. Dov Alfon, Editor-in-chief, Libération (France)
23. Elena Sánchez Nicolás, Editor-in-Chief, EUobserver (Belgium)
24. Elisabetta Tola, Founder and Editor-in-Chief, Facta.eu (Italy)
25. Erik Tabery, Editor-in-Chief, Respekt (Czech Republic)
26. Eva Belmote, Editor-in-Chief, Civio (Spain)
27. Filip Minich, Editor-in-Chief, Refresher (Slovakia)
28. Florian Klenk, Editor-in-Chief Falter (Austria)
29. Florian Skrabal, Editor-in-Chief, Dossier (Austria)
30. Francesca Festa, Co-Founder, Sphera Network (France)
31. Frederik Obermaier, Director and Co-Founder, paper trail media (Germany)
32. Gian-Paolo Accardo, Editor-in-Chief, Voxeurop (France)
33. Giulio Rubino, Co-Editor-in-Chief, IrpiMedia (Italy)
34. Harry Lensink, Editor in Chief, Follow the Money (Netherlands)
35. Ivaylo Stanchev, Editor-in-Chief, Capital (Bulgaria)
36. Jakub Patočka, Editor-in-Chief, Deník Referendum (Czech Republic)
37. Ján Simkanič, CEO & Publisher, Deník N (Czech Republic)
38. Janusz Schwertner, Editor-in-Chief, Goniec.pl (Poland)
39. Jaroslav Masek, Editor-in-Chief, Hospodarske noviny (Czech Republic)
40. Jelena Pavic Valentic, Editor-in-chief, Telegram (Croatia)
41. Jerzy Baczyński, Editor-in-Chief, Polityka (Poland)
42. Joanna Krawczyk, Director of CORRECTIV.Europe (Germany)
43. Josef Pazderka, Editor-in-Chief, Czech Radio Plus (Czech Republic)
44. Karl van den Broeck, Founder & Editor-in-Chief, Apache (Belgium)
45. Katharine Viner, Editor-in-Chief, The Guardian (UK)
46. László Juhász, Editor-in-Chief, Paraméter (Slovakia)
47. Lise Witteman, Deputy Editor-in-chief, Follow the Money (Netherlands)
48. Lorenzo Bagnoli, Co-Editor in Chief, IrpiMedia (Italy)
49. Loucas Fesias, Chief Editor, AlphaNewsLive (Cyprus)
50. Lukáš Diko, Editor-in-Chief, Investigative center of Jan Kuciak (Slovakia)
51. Lukáš Fila, CEO, Denník N (Slovakia); Chairman of the Board, Respekt, Deník N, Heroine (Czech Republic)
52. Magda Jethon, Editor-in-Chief, Radio Nowy Świat (Poland)
53. Magdalena Chrzczonowicz, Editor-in-Chief, OKO.press (Poland)
54. Mašenjka Bačić, Deputy Editor-in-Chief, Oštro (Croatia)
55. Mathias Destal, Editor-in-Chief, Disclose (France)
56. Matus Kostolny, Editor-in-Chief, Denník N (Slovakia)
57. Matyáš Zrno, Editor-in-Chief, Aktuálně (Czech Republic)
58. Michał Danielewski, Editor-in-Chief, OKO.press (Poland)
59. Michal Musil, Editor-in-Chief, Reportér magazín (Czech Republic)
60. Michał Szułdrzyński, Editor-in-Chief, Rzeczpospolita (Poland)
61. Mihai Voinea, Editor-in-Chief / Co-Founder, Recorder (Romania)
62. Miroslava Kernová, Editor-in-Chief, Omediach.com (Slovakia)
63. Mustafa Kuleli, Editor-in-Chief, Mediternews (Turkey)
64. Nikolas Leontopoulos, co-founder & editor, Reporters United (Greece)
65. Norbert Molnár, Head of digital publishing, Új Szó (Slovakia)
66. Pavel Tomášek, Editor-in-Chief, Deník N (Czech Republic)
67. Peter Bardy, Editor-in-Chief, Aktuality (Slovakia)
68. Petr Kain, Editor-in-Chief, Ekonom (Czech Republic)
69. Petr Šabata, Editor-in-Chief, Právo daily (Czech Republic)
70. Robert Brestan, Editor-in-Chief, HlidaciPes.org (Czech Republic)
71. Robert Čásenský, Editor-in-Chief, Seznam Zprávy (Czech Republic); Founder, Reportér magazín (Czech Republic)
72. Roman Imielski, First Deputy Editor-in-Chief, Gazeta Wyborcza (Poland)
73. Rozina Breen, Editor-in-Chief and CEO, The Bureau of Investigative Journalism (UK)
74. Sam Tranum, Editor, Dublin Inquirer (Ireland)
75. Sebastian Esser, Publisher, Krautreporter (Germany)
76. Slawek Blich, Managing Director, Display Europe (Austria)
77. Sofia da Palma Rodrigues, Co-founder & Executive Editor, DIVERGENTE.PT (Portugal)
78. Stefan Hrib, Editor-in-Chief, Tyzden (Slovakia)
79. Stefan Johannesberg, Executive Board, RiffReporter.de (Germany)
80. Teresa O’Connell, Editorial Director, Are We Europe (Netherlands / Germany)
81. The Fumaça team (Portugal)
82. Virginia Pérez Alonso, Editor-in-Chief, infoLibre (Spain)
83. Wojciech Przybylski, Editor-in-chief, Visegrad Insight (Poland)
84. Zoltán Sipos, Editor-in-Chief, Átlátszó Erdély (Romania)
85. Zoltán Szalay, Chief Editor, Napunk (Slovakia)
86. Anne Bocandé, Editorial Director, Reporters Without Borders (France)

Illusztráció: Filler Máté / Telex

The post Magyarország a szabad sajtó ellehetetlenítésére készül – Az EU-nak muszáj cselekednie appeared first on Átlátszó Erdély.

Az újságírói végzettségű, majd közigazgatásból mesteriző Vincze Loránt a Bukaresti Rádiónál dolgozott, majd az Új Magyar Szó napilapot kiadó Scripta Kiadót vezette Bukarestben 2007-2009 között, amíg Verestóy Attila szenátor és a Communitas Alapítvány finanszírozta. 2009-ben dobbantott Brüsszelbe, ahol 2018-ig dolgozott az akkori RMDSZ-es EP-képviselők irodájánál.

Közben az Európai Nemzetiségek Föderális Unióját, a FUEN-t élesztette újra és a Minority SafePacket koordinálta a magyar kormány anyagi támogatásával. Itt, a FUEN-ben kezdte kiépíteni a nemzetközi kapcsolatait, és ebben annyira sikeres lett, hogy 2019-ben már jobb választásnak tűnt az RMDSZ EP-listája számára, mint az Európai Parlamentben addig már egy ciklust lehúzó Sógor Csaba.

Így 2019-ben újonc képviselőként, de kilenc éves brüsszeli bürokrata beágyazottsággal indult az Európai Parlamentbe, ahol Winkler Gyula már 2007 óta teljes jogú képviselő. Míg Winkler most már az EP-ből fog nyugdíjba menni, Vinczét valószínűleg a bizonyítási vágy is nagy lendülettel vetette a munkába. Az elmúlt öt évének szavazásait például 38 oldalnyi terjedelemben indokolta, zömmel magyarul, és EP-mandátumával együtt vezeti továbbra is a FUEN-t.

Le kellett dolgoznia azt a hátrányt is, hogy míg Winkler szemmel láthatóan könnyen teremt kapcsolatot sokféle emberrel, Vincze Loránt alkatilag zárkózottabb, személyes karizmája pedig még a Kelemen Hunorét is alulmúlja. Winkler Gyula európai parlamenti tevékenységét itt ismertettük, most nézzük meg a Vinczéét.

Vincze ebben az első mandátumában az EP Alkotmányügyi Bizottságának (AFCO) volt az alelnöke, tagja volt a Petíciós Bizottságnak, illetve annak a két küldöttségnek, amely felel az EP-nek az Egyesült Királysággal és Indiával fenntartott kapcsolatáért. Összesen hat jelentést és egy ajánlást fogalmazott meg előadóként, és további hat jelentésen dolgozott árnyékelőadóként.

Tudtad? 

• Az EP-képviselők parlamenti bizottságokban dolgoznak. A bizottságban az előadó (rapporteur) feladata a jelentéskészítés az új jogalkotási és költségvetési jellegű javaslatokról. A jelentéseket szakértők és az érintett felek véleménye alapján fogalmazzák meg, ehhez a bizottság tagjaiból kinevezett árnyékelőadókkal (shadow rapporteur) is konzultálnak. Egy jelentésen addig dolgoznak, amíg a bizottság szavazati többséggel elfogadja. Ezt követően terjesztik fel az EP plenáris ülésére, ahol az EP-képviselők együtt tárgyalnak, majd szavaznak róla.

Vinczének a Facebookon három nagy témája van, amely szerinte a romániai magyarokat érdekli: a kisebbség, a gazdák és a medve. Kommunikációja a közösségi médiában összhangot mutat felszólalásaival az Európai Parlament ülésein. Zöld kérdésekben például csak a hangsúlyok tolódtak el a mandátuma elején megosztott álláspontja és a kampányidőszakban promózott véleménye között.

A zöld Vincze egyre inkább kifakul

A zöld átállásról 2021 decemberében még bizakodva, bár némi aggodalommal tájékoztatta a Maros megyei településvezetőket Zoomon, illetve követőit a Facebookon. A lehívható támogatásokban kiemelt szerepet kapnak a klímacélok, figyelmeztette őket. Ugyanis az Európai Parlament 2020-ban elfogadta, hogy Európában 2030-ra 55%-kal kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, és az EP bizottságai 2021-ben elkezdték kidolgozni a klímacélt ágazatokra lebontó Fit for 55 jogszabálycsomagot. 

Vincze szerint Románia nem mondhat le sem a gázról, sem az atomenergiáról, és e nézete mellett kitart a mai napig, olvashatjuk három szavazatának indoklásában is (az összes indoklás megjelenítéséhez legalább tízszer kell a Továbbiak betöltése gombra kattintani). Romániának nem is kell lemondania ezekről, mivel Vincze posztja után két hónappal az EB, fél évvel később az EP is klímabarát energiaforrássá nyilvánította az atomot és a földgázt.

Posztjában megemlíti Románia nem elég zöld hulladékgazdálkodását, ami miatt több kötelezettségszegési eljárás is indult az ország ellen. Vincze szerint az intézmények és a polgárok környezettudatosságán kellene javítani, de az nem derül ki, hogy a polgárok szemléletváltása hogyan indítaná be a több megyében elszaboltált hulladékkezelő központokat. Egyetlen későbbi posztjában sem említi, hogyan venné rá a polgárokat a környezettudatosabb cselekvésre.

Oroszország Ukrajna ellen indított támadása után egy hónappal Vincze többek között a megújuló energiaforrásokra való átállással és persze adócsökkentéssel sürgeti a leválást az orosz olajról és gázról.

De a fokozatos átállást támogatja, derül ki 2022 nyarán, amikor az EP többségével együtt leszavazza a Fit for 55 klímacsomagját. Csak olyan előírásokat támogat, amelyek nem kényszerítik térdre a gazdaságot, és „nem az emberekkel akarják megfizettetni a jövőben felhalmozódó többletköltségeket”.

Vincze a kampányban már beszól a „baloldali és zöld ideológiák vak követőinek”, és az elhibázott zöld politikákat akarja megváltoztatni.

A kampányt azzal fokozza, hogy „kabaréba illő”, ami az Európai Unióban történik, ahol „a józan ész helyett baloldali és zöld ideológiák diktálják a döntéseket”.

De hogyan kommunikál az EP-ben?

Úgy tűnik, Vincze hisz a fenntartható fejlődésben, és abban, hogy az új zöld technológiák megoldást hoznak a globális felmelegedésre, továbbá természetvédelmi és gazdasági kérdésekben konzervatív álláspontot képvisel az Európai Parlament ülésein is.

Vincze tart a globális felmelegedés fenyegető hatásaitól, és legalább ilyen fontos számára az ökoszisztéma védelme, a biodiverzitás megőrzése. És persze támogatja a helyi termelőket és rövid élelmiszerláncokat – derül ki a szavazásaihoz fűzött írásbeli indoklásaiból. Idén megszavazta, hogy a környezeti bűnözést uniós jogszabályok definiálják, sőt ő foglalkozott a témával az Európai Néppárt részéről.

Viszont egyáltalán nem támogatja azokat a javaslatokat, amelyek szerinte túl nagy terhet rónának a romániai vállalkozókra. Vincze szerint az EU nem veszi figyelembe egyes országok és régiók sajátosságait, amikor a környezetvédelmi szabályozásokról dönt. Úgy véli, Romániában kevésbé szigorú szabályokra van szükség, az itteni mezőgazdasági földterületek, erdők és legelők eleve jobb állapotban vannak, mert itthon a hagyományos gazdálkodás dominál, míg nyugaton az intenzív mezőgazdaság jellemző.

Románia ipara és alacsonyabb fejlettségi szintje miatt szerinte az EU nem várhatja el a romániai állampolgároktól a gyors átállást a környezetkímélőbb technológiákra, ahogy a mezőgazdaságban sem a növényvédő szerek nélküli élelmiszertermelésre. 

A beporzók számára kialakítandó zöld folyosók szerinte „a mezőgazdasági területek egy részének parlagosítását” jelenti, amit nem az EU, hanem a tagországok kell majd kifizessenek a gazdáknak, ezért az EP többségével ellentétben nem szavazta meg. A természet helyreállításáról szóló javaslatot ezért a „túlszabályozás és a dogmatikus zöld politika” kategóriájába sorolta a Facebookon is:

Hagyományőrzésből és gazdasági indokokkal leszavazta az EU fehérjestratégiáját is, amely biztosítani szeretné az állampolgároknak a megfelelő mennyiségű és minőségű növényi és állati alapú fehérjét. Az EP többségével ellentétben Vinczének az nem tetszett, hogy beleírták, megfelelő biztonsági standardokkal a rovaralpú fehérjék emberi táplálkozásra és állati takarmányozásra is alkalmasak. 

Szerinte ez szembemegy a hagyományos gazdasági modellekkel, és még tovább nehezítené a romániai kis- és középtermelők munkáját, akik így sem tudják felvenni a versenyt a globális húsiparral. A jogszabály megemlíti, egyelőre túl drága és nem tömeges a rovartenyésztés, amelynek a környezetvédelmi, egészségügyi, állatjóléti, társadalmi és gazdasági hatásait még egyébként is elemezni kell.

Tényleg csak adminisztráció?

Ahogy a zöld témáknál sem csak száraz adminisztráció az, amivel az EP foglalkozik, úgy azok a témák is érintik az erdélyi magyarokat, amelyekről Vincze Loránt jelentést, jogszabálytervezetet készített. Valóban nem könnyű elmagyarázni őket, Vincze ennek ellenére következetesen igyekszik magyarázni őket több felületen is: szavazásai indoklásainál az EP honlapján, a politikusi Facebook-oldalán és a személyes honlapján is. 

Bár a vagyonvisszaszerzést és -elkobzást könnyítő vagy a konzuli védelmet bővítő intézkedések minden bizonnyal kevés erdélyi magyart érintenek, mert remélhetőleg kevesen ártják bele magukat a határokon átnyúló szervezett bűnözésbe vagy kevesen rekednek olyan távoli országokban, ahol Romániának nincs külképviselete, még ezek sem értéksemleges tevés-vevések vagyontárgyakkal és válsághelyzetbe került emberekkel. Mindkettő arról szól, hogy igazságos, a rászorulókkal befogadó és támogató Európai Uniót szeretnénk.

Vincze előadóként a következő jelentéseken dolgozott:

• A Petíciós Bizottság 2021 során folytatott tanácskozásainak eredménye (2022-ben itt);
• Az EU és az Európa Tanács közötti intézményi kapcsolat (2023-ban itt);
• Az európai polgári kezdeményezésekről szóló rendeletek végrehajtása (2023-ban itt);
• Jogszabályok a szervezett bűnözés ellen: vagyonvisszaszerzés- és elkobzás (2023-ban itt);
• Az Európai Parlament összetétele (2023-ban itt és itt);
• A harmadik országokban képviselettel nem rendelkező uniós polgárok konzuli védelmét elősegítő intézkedések (2024-ben itt).

Az általában forró politikai kérdés, hogyan osszák újra az Európai Parlamentben a képviselői helyeket a megváltozott demográfia miatt úgy, hogy a 750 fős felső limittel együtt maradjanak szabad helyek a csatlakozni szándékozó országok számára is. Románia jól jött ki az egészből azzal, hogy megtarthatta az eddigi 33 helyét azzal együtt, hogy csökkent a lakosságszáma. Vincze nem számolt be róla, hogy mekkora volt a vita és a háttéregyezkedés a kérdésben.

Ha pedig az EU tényleg belép az Európa Tanácsba, és beépíti az uniós jogrendbe ennek a lazább és tágabb európai szervezetnek a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, ahogy Vincze ajánlja az erről szóló jelentésében, az nagyobb durranás lesz, mint ha az Európai Bizottság végre komolyan venné a Minority SafePacket. A jelentést nagy többséggel szavazta meg a parlament, akárcsak korábban a MSP-et.

Vincze és az RMDSZ viszont inkább a SafePackkel kampányol, nem Vincze jelentésével. Mindegyik maratonfutás: a MSP 2018, a belépés az Európa Tanácsba 2014 óta hányódik az Európai Bizottság asztalán. Addig egyikből sem lesz semmi, ameddig az EB nem végzi el a kezdőrúgást (ahogy azt ebben a cikkünkben elmagyaráztuk). Az utóbbi azonban nagyon jó példa arra, hogyan lehet a nemzeti kisebbségek jogait más típusú kisebbségi jogokkal együtt előmozdítani.

Ha ugyanis az EU magára nézve kötelezőnek fogja tekinteni a nemzeti kisebbségeknek azt a védelmét, amelyet a Kisebbségi Keretegyezmény és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája biztosít, akkor azt nem csak a belépni kívánó tagjelölteken tudja számonkérni, ahogy jelenleg, hanem a már belépett tagállamokon is, ahogy azt Vincze magyarázza.

Vincze érthetően erre fókuszál a Facebook-oldalán, de maga a jelentése kiáll más alulreprezentált közösségek és hátrányos helyzetű csoportok jogaiért is – igaz, utóbbiak jóval kevesebb alkalommal szerepelnek a szövegben.

„(…) az Európa Tanáccsal folytatott együttműködés létfontosságú területe a kiszolgáltatott személyek – például a nők, a fogyatékossággal élők, a romák, az LMBTI+-személyek és az idősek – hátrányos megkülönböztetése elleni küzdelem és jogainak javítása, amelyeket a tagállamokban még mindig nem tartanak teljes mértékben tiszteletben”.

Később sem posztolt semmit azzal kapcsolatban, hogy a jelentés a nemi alapú hátrányok leküzdése miatt is fontos. Olyan új, morális/etikai dilemmákat felvető fejleményekről sem tájékoztatta a követőit, hogy a jelentés felkéri a Bizottságot, „hogy szorosan működjön együtt az Európa Tanáccsal a mesterséges intelligencia és az új digitális technológiák területén, beleértve azok bűnüldözés terén való megfelelő használatát, valamint emberi jogokra, jogállamiságra és demokráciára gyakorolt hatását”, írja a jelentésben.

Már dolgozik az EU a háború utáni újraépítésen

Az EU és Európa Tanács intézményi kapcsolatának bővítéséért született jelentés sok helyen hivatkozik az „Oroszországi Föderáció által Ukrajna ellen viselt agressziós háborúra”. A kisebbségek védelmét is sok helyen a háborús konfliktus kontextusában tárgyalja a jelentés. Például a demokráciáról, jogállamiságról és alapvető jogokról szóló részben ezt olvashatjuk:

„(Az Európai Parlament) hangsúlyozza, hogy a kisebbségi jogok terén folytatott megerősített együttműködés valószínűleg az Európa Tanács normáinak és ajánlásainak való fokozott megfelelést eredményezné, ugyanakkor lehetővé tenné a célzottabb finanszírozást is, többek között a bővítés vagy a konfliktus utáni újjáépítés összefüggésében.

Ezért ismételten felhívja az Európai Uniót, hogy csatlakozzon a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményhez és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájához, valamint szorosabb jogi kapcsolatokat szorgalmaz az EU és az Európa Tanács között a kisebbségi jogok területén, nem utolsósorban a Nyugat-Balkánt, Törökországot, Ukrajnát, Moldovát és Grúziát érintő bővítési folyamatra tekintettel”.

Miközben Vincze minden jelentésében következetesen úgy hivatkozik az ukrajnai háborúra, mint: orosz háborús agresszió, katonai agresszió, Oroszország Ukrajna ellen indított támadása stb., és 2022 február 24.-én egy, az orosz agressziót határozottan elítélő nyilatkozatot tett közzé, később a közösségi médiás kommunikációjában alábbhagyott ez a narratíva.

2024-ben már csak általánosan beszél a háborús krízisről, posztjaiban nagyobb hangsúlyt kapnak az elmúlt időszak nagyrészt már leküzdött válságai: az energia-, élelmiszer- és migrációs válság.

Az EB továbbra sem lép a Minority SafePack ügyében

Vincze fő mozgatórugója volt a „Minority SafePack – Egymillió aláírás a sokszínű Európáért” kezdeményezésnek. A nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek védelméről szóló polgári kezdeményezést 2013-ban nyújtotta be az RMDSZ az Európai Nemzetiségek Föderális Uniójával (FUEN) közösen, amelynek Vincze Loránt volt az akkori és jelenlegi elnöke is.

A kezdeményezés lényege az az elvárás, hogy az uniós jogalkotás ismerje el az emberi jogok között a kisebbségek csoportidentitásához való jogát. A kezdeményezéssel azt szerették volna elérni, hogy az EU figyeljen arra, hogy a tagállamai valóban elismerik és védik a kisebbségek különjogait.

Noha az aláírásgyűjtés sikeres volt, és az EP nagy többséggel meg is szavazta, az Európai Bizottság elutasította a törvényalkotást, azzal az indoklással, hogy a kisebbségi jogok kérdésköre tagállami kompetencia, abba az EB-nek beleszólása nincsen. A döntést a kezdeményezők már több alkalommal is fellebezték, egyelőre sikertelenül.

Minority SafePack ügyében egyébként annyi a fejlemény, hogy a FUEN európai kisebbségvédelmi szakértőkkel tárgyal, és még nem adták fel: 

„Az európai kisebbségvédelem témájában az RMDSZ-re minden kisebbségi közösségben zászlóvivőként tekintenek. A küzdelmet a Minority SafePack kezdeményezésért folytatni kell”, írja Vincze Facebook-oldalán, a kampányidőszakban.

Az RMDSZ-es EP-képviselő amúgy nemcsak kezdeményezőként foglalkozott európai polgári kezdeményezéssel: 2023-ban jelentést készített az európai polgári kezdeményezésről szóló rendeletek végrehajtásáról.

Másik út az alapjogok bővítése felé

Vincze Loránt a Petíciós Bizottság tagja, és ő készítette el a bizottság 2021-es beszámoló jelentését is. 2021-ben a petíciók leggyakoribb témái az alapvető jogok, a környezetvédelem és az egészségügy voltak, ez 2022-re annyiban változott, hogy a környezetvédelmi problémákkal kapcsolatban érkezett a legtöbb petíció a bizottsághoz, majd ezt követték az alapvető jogok és az igazságügy kérdései.

A bizottság tevékenységének része az, hogy az az állampolgárok által megfogalmazott problémákra tanulmányokat rendelnek, illetve szakértői bizottságot küldenek ki a terepre tényfeltárni. 2021-ben a tanulmányok nagy része természetvédelmi kérdésekről szólt, néhány kiragadott példa ezek közül:

• A műanyagok és mikroműanyagok szennyezésének környezeti hatásairól;
• A ketreces állattartás alternatíváiról;
• Az illegális fakitermelés elleni jogi keretről;
• A bányászati tevékenységek társadalmi és környezeti hatásairól az EU-ban.

2022-ben felmérést készítettek a víz nitrogéntartalmáról az EU tagállamain belül, továbbá a fogyatékkal élő személyek jogairól is készült egy kutatás.

Miközben a példákból is jól látható hogy mennyire szerteágazóak azok a témakörök melyekkel a petíciós bizottság foglalkozik, Vincze a közösségi médiában a petíciós jogról is a kisebbségi kérdés, másrészt – mint később látni fogjuk – a medvekérdés mentén kommunikál.

Miközben a petíciókat böngésztük, felfigyeltünk arra hogy Vincze azzal indokolta meg „igen” szavazatát a Petíciós Bizottság 2022. évi tanácskozásai című javaslatról, hogy „a nemzeti kisebbségek jogaival kapcsolatos petíciók továbbra is a Petíciós Bizottság napirendjén maradtak, különösen az anyanyelvi oktatáshoz való joggal és a nyelvhasználattal kapcsolatos megkülönböztető gyakorlatok terén”.

Csakhogy a Petíciós Bizottság honlapján nem találtunk az utóbbi évekből egyetlen olyan petíciót sem, amely a kisebbségi oktatásról, az anyanyelvhasználatról vagy a kisebbség jogairól szólt volna. Valójában a kisebbség kulcsszóra keresve egyetlen petíciót találtunk 2016-ból, amely a kolozsvári többnyelvű helységnévtáblák hiányát nehezményezi, és nem az RMDSZ, hanem Fancsali Ernő nyújtotta be.

És most jöjjön a medve

A romániai magyar közösség által leginkább ismert petíciót 2019-ben Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke nyújtotta be a bizottsághoz, amelyben panaszt tett a romániai barnamedvék kezelésével kapcsolatban. 

„A román kormány kevés erőfeszítést tesz az érintett élőhelyeken élő polgárok biztonságának és tulajdonának védelme érdekében”, írja a petícióban Borboly.

Az kevésbé ismert tény, hogy több román állampolgár is nyújtott be petíciót a medve ellen vagy épp mellette. Volt olyan, aki a gazdasága és haszonállatai védelmében kéri a medve megfékezését (2020-ban, a Zsil-völgyében). Mások a barnamedve élőhelyének védelmében, és a fejetlenül történő kilövések ellen tettek panaszt (2019-ben itt, 2021-ben itt, 2022-ben itt, 2023-ban itt).

A panasztételek nyomán a Petíciós Bizottság küldöttséget szervezett Romániába, hogy vizsgálják meg helyszínen a barnamedve ellen/mellett felhozott érveket. A küldöttség egyúttal a romániai illegális fakitermelés miatt tett panaszoknak is utánajárt (2019-ben itt, 2020-ban itt és itt, 2021-ben itt).

A tényfeltáró látogatásról készült beszámolóban (2023. november 29.) a küldöttség ajánlásokat fogalmazott meg a romániai illetékes hatóságok, illetve az Európai Bizottság számára a barnamedve populáció kezelését és az állampolgárok tájékoztatását illetően.

A 2023. november 11-én publikált beszámoló többek között azt szorgalmazza, hogy “figyelemfelhívó kampányokra van szükség az emberek és a vadak együttélésének szükségességéről”. A skandináv és balti országok, valamint Kanada és az Amerikai Egyesült Államok bevált gyakorlatait hozza fel követendő példaként.

Az Európai Petíciós Bizottság tényfeltáró látogatásáról Vincze igencsak egyoldalúan számolt be a Facebook-oldalán. Kiemelte a bizottságnak azt az ajánlását, hogy az EB vizsgálja felül a medve szigorú védettségét olyan régiókban, ahol túlszaporodtak.

Viszont nem tájékoztatja sehol az embereket arról, hogyan kell elkerülni az együttélési konfliktusokat: például semmilyen körülmények között nem szabad etetni a medvét.

Az RMDSZ-es politikusok Facebook-oldalain is kizárólag olyan üzeneteket látunk medvekérdésben, ahol azt a kilövési kvótát éljenzik, amelyet Tánczos Barna, volt környezetvédelmi miniszter a mandátumának utolsó napján írt alá:

• Winkler Gyula: „Nem menekíteni, kilőni kell!”
• Tamás Sándor: „kvóta alapján távolítsunk el egyedeket, és állítsuk vissza az egyensúlyt.”
• Tánczos Barna: „Brüsszelnek sem a farkas, sem a medve nem lehet fontosabb, mint az emberek jóléte.”
• Vincze Loránt: „ Az elmúlt napok medvetámadásai nyomán az eddig hangos és ‘medvét védünk minden áron’ zöld szervezetek és politikusok itthon és Európában elnézést kértek az eddigi magatartásuk miatt, belátták hibáikat és benyújtották lemondásukat … Ja nem, nem ez történt, hallgatnak. Nekik Artúr, a medve fontosabb, mint az emberi élet. ”

A medve kérdésben az RMDSZ politikusai elsiklanak afelett, hogy a Hargita megyei Tusnádfürdőn már van egy sikeresnek mutatkozó projekt, amelyet 2019-én indítottak el az ún. „bear smart” (a medvék jelenlétét megfelelő módon figyelembe vevő) kanadai és egyesült államokbeli példára. A helyi közösségnek számos csatornán keresztül szerveznek oktató jellegű tevékenységeket, például a 2021 óta évente megtartják az EcoBear elnevezésű fesztivált.

Tusnádfürdőn 2022-re sikeresen visszaszorították a medvetámadásokat, számolt be a Transtelex dialógon a település polgármestere, Butyka Zsolt.

Az európai parlamenti választásról és a választási kampányról szóló sorozatunkat az Internews támogatta az Expanding Production of Independent Content (EPIC) programban. A program romániai koordinátora a bukaresti Független Újságírásért Központ – Centrul pentru Jurnalism Independent (CJI). A cikkekben szereplő állításokért se az Internews, se a CJI nem vonható felelősségre, azokért kizárólag az Átlátszó Erdély felel.

The post Vincze tud dolgokat, csak nem mondja el appeared first on Átlátszó Erdély.

Szavazatai és indoklásai között csak elvétve találtuk nyomát a Fidesz retorikájára, valamint az erdélyi magyarság EU-val szembeni bizalmatlanságára rájátszó kampányszlogeneknek (elhibázott EU-s döntések, túlburjánzó EU-s bürokrácia, „káros” zöld ideológia, visszatérés az EU „gyökereihez”, változás és az „emberközpontú” közpolitikák szükségessége, stb.).

Ez a kettős beszéd, úgy tűnik, szándékos: miközben az EP-ben hangsúlyos külkereskedelemről, a Brüsszelben zajló vitákról, döntésekről, a két magyar EP-képviselő voksairól a legritkább esetben jelenik meg információ az erdélyi magyar sajtóban, Winkler Gyula maga sem igyekszik ezt a hiányt pótolni magyar nyelvű közösségi oldalán. 

Winkler angol nyelvű, nemzetközi közönségnek szóló Twitter-oldalán, valamint a hivatalos, magyar nyelvű Facebook-oldalán megjelenő témák, információk, hangvétel között akkora a különbség, hogy a figyelmetlen szemlélő 

akár azt is gondolhatná, két különböző politikusról van szó. 

Az egyik oldalon egy Brüsszelben jól beágyazott, negyedik mandátumát töltő technokrata beszél, aki 2007 óta képviseli az erdélyi magyarságot az Európai Parlamentben. A másikon a választók – sokszor valós és jogos –  elégedetlenségére, félelmeire rájátszó populista politikus kampányol. Olyan témákkal, amelyek nem feltétlenül EP-hatáskörök, de legalább úgy vannak megfogalmazva, hogy azokat számon kérni sem igazán lehet.

Kizárólag az RMDSZ kommunikációjára hagyatkozva az átlagos szavazóknak kevés fogalmuk lehet arról, hogyan néz ki egy EP-képviselő munkája. Még kevesebb információ áll rendelkezésre arról, hogy Winkler és Vincze pontosan mit is csinált az utóbbi 5 évben Brüsszelben.

Éppen ezért célunk egy valamennyire átfogó képet mutatni a két EP-képviselő 2019-2024 közötti mandátumáról. Munkánk során az Európai Parlament oldalán elérhető, részletes anyagokat – a témák ismertetőit, a szavazásokról szóló információkat, illetve Winkler és Vincze oldalán az egyes szavazások indoklásait – vetettük össze a két EP-képviselő hivatalos, angol nyelvű X/Twitter-oldalával (itt és itt), magyar nyelvű Facebook-oldalával (itt és itt), valamint az ugyanitt megosztott sajtóanyagokkal. 

A két RMDSZ-es képviselő számszerűsíthető teljesítményét a Panorama, a Politico és a WWF összeállításai segítségével helyeztük tágabb kontextusba.

Az anyag mennyisége hatalmas, ezért szűrnünk kellett: Winklernek és Vinczének eleve csak a legutóbbi mandátumát tekintettük át. Másrészt szelektáltunk a témák között, a magyar nyelvű kommunikációjukat például csak a választási kampány időszakában néztük tüzetesen át. Így csak a legfontosabb témákat tudjuk bemutatni, gyűjtésünk tehát messze nem teljes.

A két politikustól interjút is kértünk: többek között arra szerettünk volna rákérdezni, hogy mit tartanak mandátumuk legfontosabb eredményének, és miért válik szét ennyire élesen az EP-ben végzett munkájuk attól, ahogyan erről a munkáról a választóiknak beszámolnak a kampány idején. 

Sűrű kampányprogramjára hivatkozva sem Winkler, sem pedig Vincze nem fogadta el a felkérést. Winkler Gyulától június 11-én, két nappal a választások után kaptunk volna fél órát, de mivel ez a téma a választások után már nem aktuális, ezért ezt a felajánlást nem fogadtuk el.

Winkler mandátuma számokban 

Ha pusztán a számokat nézzük, akkor Winkler Gyula teljesítménye EP-képviselőként nem kiemelkedő, de távolról sem a legrosszabb sem az országos, sem az európai mezőnyben. 

Winkler az Európai Néppárt (EPP) frakciójának tagjaként két jelentést terjesztett elő előadóként, vagyis raportőrként (EU-szlengben raporteur). Az Európai Parlamentben az előadók kiemelt szerepet játszanak, ugyanis az általuk összeállított, szakértőkkel és az érdekelt felekkel való konzultáción alapuló jelentéseket – miután a szakbizottságokban elfogadják – a plenáris ülésen is megtárgyalják és szavaznak róluk. Egy fontos téma nagy felelősség, és komoly láthatóságot biztosít a jelentést készítő EP-képviselőnek.

A jelentések kidolgozása során szintén fontos szerep hárul az árnyékelőadókra (shadow raporteur). Az árnyékelőadókat a képviselőcsoportok nevezik ki, ők követik nyomon az eljárást, és azon dolgoznak, hogy a jelentés elfogadható legyen az általuk képviselt frakció számára. Winkler árnyékelőadóként négy jelentésen dolgozott az elmúlt öt évben.

Ezen kívül három véleményt terjesztett elő előadóként, nyolc állásfoglalási indítványa volt és további három, szóban megválaszolandó kérdést nyújtott be. 

Nem kiemelkedően jó, de nem is sereghajtó

Ezekkel a számokkal Winkler nem tartozik a legaktívabb romániai EP-képviselők közé: a liberális Siegfried Mureșan vagy REPER-es Ramona Strugariu tíz-tíz jelentést terjesztett elő előadóként. Winkler RMDSZ-es kollégája, Vincze Lóránt is hét jelentésen dolgozott előadóként. Ugyanakkor 11 romániai EP-képviselő – köztük olyan nevek, mint Dacian Cioloș vagy Traian Băsescu – egyetlen jelentést sem terjesztett elő.

Family photo of @EP_Trade #INTA at the end of the 9th term of @Europarl_EN.
Thank you for everything, dear colleagues, it was a fantastic journey!#trade pic.twitter.com/Q26e2c5CGM

— Winkler Gyula (@IuliuWinkler) April 24, 2024

A számokon alapuló statisztikák nem mindig tükrözik hűen egy-egy képviselő munkáját, valós befolyását az Európai Parlamentben. Gazdasági/külkereskedelmi szakemberként Winkler az EP egyik fontos bizottságának, a Külkereskedelmi Bizottságnak (INTA) volt az alelnöke. A külkereskedelem az EP ötödik legfontosabb témaköre volt a most lejáró ciklusban több mint 250 kezdeményezéssel. Ezek közül az Európai Néppárt 91-ben játszott vezető szerepet a Politico összeállítása szerint. 

Kemény nyilatkozatok Kínáról

Winkler ezen kívül tagja volt a Kínai Népköztársasággal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségnek (D-CN), így a külkereskedelem mellett nagyon sok Kínával kapcsolatos megszólalást, témát találtunk a Twitter-oldalán. Mivel az EP-ben a lobbitevékenységeket is rögzítik, tudjuk azt is, hogy az INTA tagjaként Winkler többször is találkozott kínai delegációkkal, illetve részt vett Kína-témájú beszélgetéseken. 

Itt kiemelendő, hogy bár a Political Capital egy friss elemzése szerint a Fidesz-képviselők az ukrajnai háború kezdete után látványosan Moszkva és Peking pártjára álltak, ennek a pálfordulásnak Winkler nyilatkozataiban nem találtuk nyomát. Bár Oroszországot nem igazán kritizálja közvetlenül, Winkler nemrég megosztotta Roberta Metsola EP-elnök bejegyzését Alexander Navalnij halálhíréről.

The world has lost a fighter whose courage will echo through generations.

Horrified by the death of Sakharov Prize laureate Alexei Navalny.

Russia took his freedom & his life, but not his dignity.

His struggle for democracy lives on.

Our thoughts are with his wife & children. pic.twitter.com/JMSAkLpb0T

— Roberta Metsola (@EP_President) February 16, 2024

Az itthon óvatosan nyilatkozó, folyton egyensúlyozó Winkler 2022 áprilisában – tehát két hónappal az ukrajnai orosz agresszió kezdete után – az euroatlanti diskurzussal összhangban számon kérte Kínán az orosz agresszió támogatását, hogy nem érvényesülnek az emberi jogok at az ujgur kisebbség lakta Hszincsiang tartományban és Tibetben, a demokrácia eltiprását Hong Kongban. (Ezek a nyilatkozatok egyébként összhangban vannak az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyen-nek és a Néppártnak az üzeneteivel).

While clearly poor results for summit, it’s good to see a direct & outspoken EU
With @EPPGroup, I call for a responsible #China in affairs
given #trade dynamics, important to restart HED & tackle structural market issues
#sanctions against MEPs must be swiftly removed pic.twitter.com/3nQbuKe79z

— Winkler Gyula (@IuliuWinkler) April 6, 2022

Korábban, 2021-ben a Külkereskedelmi Bizottság (INTA) részéről társjelentéstevőként olyan véleményt fogalmazott meg az EU-Kína stratégiához, mely felszólítja Kínát az emberi jogok tiszteletben tartására. Szóvá teszi az ujgur kényszermunkatáborokat, az emberi jogok megsértését Hong Kongban, sürgeti a Tajvannal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését, és szóvá teszi az olyan – értelemszerűen kínai – beruházásokat, amelyek veszélyeztethetik az EU biztonságát és közrendjét.

Szankciók, ipari kémkedés, szabotázs

„A(z EU-Kína – szerk. megj.) jelentés nagyon fontos, mert tisztázza és megszilárdítja az EU álláspontját a Kínával való stratégiai jelentőségű kapcsolat terén. Felszólítjuk a Bizottságot, hogy javítson a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokban egyre nyilvánvalóbbá váló egyenetlenségeken. (…) 

Az EU és Kína közötti beruházási megállapodás ratifikációs folyamata nem kezdődhet meg addig, amíg az európai parlamenti képviselők és az uniós intézmények elleni kínai szankciókat fel nem oldják. Bár a kölcsönös szankciók miatt az EU és Kína politikai és diplomáciai kapcsolatai sajnálatos módon mélypontra süllyedtek, a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok egyre erősödnek. (…)” – indokolta meg Winkler az EU-Kína stratégiára adott „igen” szavazatát.

2023-ban a Kína által az Európai Unió kritikus infrastruktúrájára gyakorolt befolyás biztonsági és védelmi vonatkozásairól aztán egy további véleménynek is előadója az INTA részéről. Ebben szó van az a 2022-ben rekordnagyságú, közel 400 millió euróra rúgó külkereskedelmi hiányról Kínával szemben, valamint arról, hogy egyes ágazatokban egyre nagyobb a függés Kínától. 

Felveti, hogy nem világos, milyen érdekek húzódnak meg a harmadik országbeli – és nyilván EU-s – kritikus infrastruktúrákba irányuló beruházások mögött, és ezeket szorosan figyelemmel kell követni. Azt is szóvá teszi, hogy egyre több uniós székhelyű vállalkozás válik zsarolás, ipari kémkedés, szabotázs vagy adatlopás célpontjává úgy, hogy a támadások nagy része Kínából érkezik.

Étel- és italutánzatok: EU-Kína egyezség az eredetmegjelölésről

A politikai nyilatkozatokon túl Winkler a földrajzi jelzésekről szóló EU-Kína határozatnak volt a jelentéstevője. Ez azért fontos, mert ez az első külkereskedelmi egyezmény az EU és Kína között. Lényege, hogy első körben 100, később 175 európai agrárélelmiszer és ital – köztük a hazai Rékási, a küküllőmenti, a Murfatlar, a Dealu Mare borok, a Zetea pálinka és a szebeni szalámi – élvez oltalmat a kínai piacon a termékutánzatokkal szemben, és ugyanez érvényes hasonló számú kínai termékre az európai piacon.

Hogy miért fontos a megállapodás Kína és az EU között, azt Winkler Gyula így magyarázta:

„Elsősorban azért, mert megvédik a megállapodásban szereplő termékeket a termékutánzatoktól a kínai piacon. Másrészt kiemelt fontosságú gazdasági szempontból, hiszen a Kínába irányuló európai agrárélelmiszeri export értéke közel 15 milliárd euró. Harmadrészt pedig politikai jelentősége is van, hiszen ez az első kereskedelmi megállapodás az EU és Kína között. Ez az egyezmény segíthet a két fél bizalmának visszaépítésében, olyan körülmények között, hogy hónapok óta globális kereskedelmi háború zajlik.”

The facts and info about GI Agreement https://t.co/htcmpjINBd

— Winkler Gyula (@IuliuWinkler) November 12, 2020

Ha nevesítik a Fideszt, Winkler hangja ellágyul

Mindezek fényében némileg meglepő, hogy Winkler nem szavazta meg azt a különbizottsági jelentést, amely az Európai Unió demokratikus folyamataiba történő külföldi beavatkozással foglalkozik. A különbizottság munkájában részt vállaló Winkler indoklásából az derül ki, hogy bár a jelentés

• feltárja az EU és tagállamai számos kiskapuját és hiányosságát;
• beazonosít olyan dezinformációs kampányokat, célzott hackertámadásokat, hibrid fenyegetéseket, amelyeket tekintélyelvű hatalmak – köztük Oroszország, Kína – az európai demokratikus társadalmak alapjainak megtámadására használnak;
• olyan megoldásokat javasol, mint jogalkotási és gazdasági intézkedések, médiaműveltség megerősítése, a dezinformációs kampányokban résztvevő szereplőkkel szembeni szankciók, a politikai tevékenységekre szánt külföldi adományok betiltása.

Mi több, Winkler maga is dolgozott a jelentésen, konkrét gazdaság- és kereskedelempolitikai javaslatokkal erősítette meg. Csakhogy a jelentés nevesíti többek között a magyarországi Fideszt és a Jobbikot mint a Kremlhez közel álló pártokat – az EP-képviselő emiatt nem támogatja a jelentést. 

A jelentés „aránytalan módon kezeli az Európai Unió tagállamait és ezek közül igen megkérdőjelezhető módon veszi górcső alá Lengyelországot és Magyarországot, illetve a nyugat-balkáni országok közül Szerbiát. Mi több, Magyarország esetében a kárpát-medencei magyar közösségekre is nagy általánosságban utal a jelentés mint a káros félretájékoztatásban szerepet játszó entitásokra. Ez számomra elfogadhatatlan” – áll az írásos indoklásban.

Szintén nemmel szavazott Winkler „Az uniós jog és az LMBTIQ-személyek jogainak megsértése Magyarországon a magyar Országgyűlésben elfogadott jogszabályváltozások következtében” című európai parlamenti állásfoglalási indítványra, melyet 2021 júliusában fogadott el az EP.

Winkler azért szavazott nemmel, mert szerinte ez Macron „kulturális csatája” néhány keleti uniós tagállam ellen, másrészt szerinte a kérdés tagállami hatáskör. Harmadrészt joggal értetlenkedik:

„miért van az mindig, hogy bizonyos kisebbségi jogok esetében az Európai Bizottság készen áll feszegetni a saját hatásköreinek a szubszidiaritás által lefektetett határait, míg a hagyományos kisebbségi jogok esetében rendületlenül és ismételten a tagállami hatáskörök sérthetetlenségére hivatkozik?”

Largely an @EPPGroup driven #CAP reform in favor of small farmers, #youngfarmers and realistic, feasible transition goals & instruments https://t.co/h16rl3L7Z0

— Winkler Gyula (@IuliuWinkler) October 24, 2020

Igen az új közös agrárpolitikára (KAP), Nem a Farm to Fork stratégiára

Az új, 2023-2027-es időszakra vonatkozó közös agrárpolitikai javaslatcsomagot megszavazta Winkler. „Az új KAP elismeri a családi gazdaságok alapvető szerepét, mely így a fenntarthatóság fő támasza” – indokolta döntését az EP-képviselő 2021 novemberében, hozzátéve, hogy a tagállamok dolga a stratégiai tervek kidolgozása. „A romániai nemzeti stratégiai tervnek csökkentenie kell a bürokráciát, előtérbe kell helyeznie a családi gazdaságok versenyképességét, és a vidéki közösségek újraélesztését” – így Winkler.

A politikus azonban a Farm to Fork stratégiát leszavazta 2021 októberében. Az European Green Deal fontos részét képező stratégia az élelmiszer-termelés minden szakaszára kiterjed, a mezőgazdasági termeléstől a feldolgozáson és forgalmazáson át a fogyasztásig azzal a céllal, hogy fenntarthatóbb, egészségesebb és ellenállóbb élelmiszer-rendszereket hozzon létre.

„Nem támogatjuk a hamis zöldítést (…) a F2F stratégia nem veszi figyelembe a romániai mezőgazdaság realitásait, és a kelet-európai mezőgazdasági szektor jellegzetességeit. A romániai mezőgazdászok felelősen cselekednek a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében, és egy fenntartható és erős mezőgazdasági szektor megvalósításáért” – így az indoklás, melyből azonban nem derül ki, hogy miért hamis zöldítés ez a javaslat.

A természet-helyreállítási rendelet tönkreteheti a mezőgazdaságot?

Szintén nemmel szavazott Winkler a természet-helyreállítási rendeletre (ezt a rendeletet egyébként az egész Néppárt ellenezte), noha azt olyan vezető zöld szervezetek, mint a WWF vagy a Birdlife, hatalmas lehetőségként értékelték, és azt az EP aztán el is fogadta. 

A rendelet előírja, hogy a tagállamok 2030-ra visszaállítsák a jó ökológiai állapotot a rendelet hatálya alá tartozó élőhelyek – például erdők, gyepek, vizes élőhelyek – legalább 30 százalékán, 2040-re minimum 60 százalékán, 2050-re pedig legalább 90 százalékán. 

Nemzeti tervekben kell részletezniük, hogyan fogják teljesíteni a kitűzött célokat. A rendeletbe egy vészféket is beépítettek, ha az előírások teljesítése rendkívüli körülmény miatt veszélyeztetné az EU élelmezésbiztonságát.

We believe climate change is the biggest challenge of our generation, & we must get it right.

This also means criticising legislation when it is not up to our standards.

This is the case with the #NatureRestoration Law: it should be rejected.

Read why: https://t.co/6er2DsqCtM pic.twitter.com/KMzb18mGd1

— EPP Group (@EPPGroup) July 7, 2023

„Nem támogattam szavazatommal a természet-helyreállítási rendeletet. Az RMDSZ támogatja a biológiai sokféleség megőrzését, a természet védelmét és az európai klímacélok elérését, viszont az Európai Bizottság javaslata erre nem alkalmas. Az EB folytatja az elmúlt két év alatt elkezdett túlszabályozást, a környezetvédelem területét érintően már több mint harminc jogszabályt fogadtak el négy év alatt. 

A javaslatok ezúttal az európai gazdákra rónak terheket. A jogszabály a mezőgazdasági területeket az 1950-es éveknek megfelelő méretre zsugorítaná, amely negatív hatással lenne a vidékre, a gazdákra és családjaik megélhetésére. (…) Amennyiben életbe léptetik a jogszabályt, az tönkreteheti a mezőgazdaságot, veszélyezteti az élelmezésbiztonságot, az árak emelkedéséhez és inflációhoz vezet. Európa nehéz helyzetben van, nem kísérletezhetünk (…) 

A Bizottság terve nem tartalmaz finanszírozási keretet, a KAP forrásait csoportosítaná át az új célokra. A tagállamoknak Nemzeti helyreállítási terveket kellene bemutatniuk az EB-nek, megvalósításukhoz vállalva a saját források biztosítását. Ez elfogadhatatlan, aki szabályt javasol, az a megvalósítás pénzbeli forrásait is köteles megnevezni” – áll Winkler indoklásában. 

Szívesen olvastunk volna pár adatot arról, hogy 1950-ben hány hektáron gazdálkodott hány ember, ehhez képest mi a helyzet a 2020-as években. Vagyis mielőtt elkezdenénk félteni a hasunkat és a kisgazdák megélhetését, tudjuk meg, Románia konkrétan mekkora területen kellene felhagyjon a gazdálkodással, ha egyáltalán fel kellene hagyjon.

Igen oda, ahol van pénz: az Igazságos Átmenet Alapra

Az Igazságos Átmenet Alap viszont megkapja Winker támogatását. Ennek az alapnak a célja, hogy támogatást nyújtson a klímasemlegességre való átállás folyamatából adódóan súlyos társadalmi-gazdasági kihívásokkal szembesülő területeknek. A 17,5 milliárd eurós Igazságos Átmenet Alap elő fogja segíteni az európai zöld megállapodás végrehajtását, amelynek célja, hogy az EU 2050-ig klímasemlegessé váljon. 

„Az Igazságos Átmenet Alap biztosítja azon EU-régiók gazdasági, társadalmi és ökológiai átállását, melyek jelenleg a szénkitermeléstől és hasonló tevékenységektől függnek. A Romániának kiutalt pénz a zsíl-völgyi és más, hasonló területek számára biztosítja az elviselhetőbb és hatékonyabb átállást a klímasemlegességre” – indokolta Winkler a szavazatát.

Mit nem találtunk Winkler Gyula nemzetközi kommunikációjában?

• Kisebbségi jogokról az utóbbi években angolul nem kommunikált – egészen pontosan 2021 januárjában fedeztük fel a legutolsó Twitter-bejegyzést a Minority SafePackről. 

Action for ethnic minority rights started in Europe way before the @EU_Commission was even created. Will not stop now! https://t.co/OJVLHMvKVn

— Winkler Gyula (@IuliuWinkler) January 21, 2021

• Legutóbb 2020 októberében posztolt arról, hogy a 2019-es választások után az EU közelebb került a polgárokhoz – ezek szerint mégsem volt ez a nyitás annyira sikeres, ha 2024-ben a választási kampány egyik fő témájává lett?

.@IuliuWinkler from the @EPPGroup speaks about the @Europarl_EN and #GlobalTrade at #EIF20. pic.twitter.com/DeGWqgSqWh

— Martens Centre (@MartensCentre) October 27, 2020

• Egyetlen olyan, 2019-es megosztást találtunk, mely az RMDSZ egyik kampánytémájához, a medvekérdéshez valamennyire kapcsolható. A jelenleg „Ne védje jobban az EU a medvét, mint saját állampolgárait!” szlogennel kampányoló Winkler ehhez annyit fűz hozzá, hogy a régióknak személyre szabott EU-kezdeményezésekre van szükségük. A kiemelt idézet alapján Borboly Csaba sem tűnik annyira véresszájúnak, mint magyar nyelvű Facebook-bejelentkezéseiben.

Regions need EU initiatives taylored to their specific needs and situation. Happy #NationalWildlifeDay! https://t.co/Ml9TG6SEc3

— Winkler Gyula (@IuliuWinkler) September 5, 2019

• Ugyan találtunk néhány utalást a túlburjánzó EU-bürokráciára és a szabályozási szünetre Winkler nyilatkozatai között, azonban ez marginális téma a Twitter-megosztásai között – itt például Manfred Weber Néppárt-elnök hasonló nyilatkozatát osztotta meg.

One year ago, the EPP spoke about a moratorium on a new bureaucratic burden. About an effective EU external border control. About the concerns of farmers, about competitiveness and jobs, about an industrial deal for Europe. Today, everybody can see the EPP was right! #EPP2024 pic.twitter.com/l7QD85fuHs

— Manfred Weber (@ManfredWeber) March 7, 2024

Noha több zöld témájú javaslatot is kritizált Winkler (ezek közül néhány kifogást fennebb lehet olvasni), az egyik fő kampányüzenetről, az “ideológiák által vezérelt döntéshozásról”, “erőltetett zöld átmenetről” nem találtunk bejegyzést.

Az európai parlamenti választásról és a választási kampányról szóló sorozatunkat az Internews támogatta az Expanding Production of Independent Content (EPIC) programban. A program romániai koordinátora a bukaresti Független Újságírásért Központ – Centrul pentru Jurnalism Independent (CJI). A cikkekben szereplő állításokért se az Internews, se a CJI nem vonható felelősségre, azokért kizárólag az Átlátszó Erdély felel.

The post Winkler Gyula mesebeli megkettőződése appeared first on Átlátszó Erdély.

Húsvétkor jelent meg az egyik, számomra nagyon kedves udvarhelyi ismerősöm oldalán a következő bejegyzés:

Ebben haverom kifogásolja a női szobor fütyijét, és kalapáccsal rendezné az ügyet. Nem érzem úgy, hogy ez egy nagyon magasszintű műalkotás, amiért ki kellene állnom, de azt sem érzem, hogy valamire vezet kalapáccsal nekimenni egy szobornak, és határozottan azt érzem, hogy ez manipuláció.

Nem is Hollandia, nem is „Anya”, csak hazugság, hazugság, és orosz propaganda

Gyorsan megkerestem az eredeti posztolást, ami megvágva és átalakítva ismerősömhöz eljutott. Ez Vitéz Gróf Molnár-Gazsó János oldalán látott napvilágot. A bejegyzésben a vitéz gróf azt állítja, hogy „Hollandia. A szobor neve: anya.” Majd azt sejteti, hogy miközben a harmadik világháború itt a nyakunkon, bezzeg ezek a nyugatiak mikkel foglalkoznak. A képen egy felirat van: „Ez ma az EU értékrendszere.”

Ki ez a Vitéz Gróf? Oldaláról egyből látszik.

Egy 41 ezer követővel rendelkező influenszer, aki Horthy Miklós jogutódjának képzeli magát. A Horthy által alapított, és azóta betiltott vitézi rend beképzelt jogutódjának főkapitánya, főguruja, főbohóca.

Csakhogy, míg Horthy ténylegesen részt vett egy rendszer, egy ország építésében és bukásában, utódja tevékenysége látszólag kimerül abban, hogy szép csajokat, gyönyörű tájakat és állatokat, oroszpárti és nyugatellenes mémeket posztolgat Facebook-oldalára.

És szigorú képeket posztol magáról, hol katonai ruhában, fegyverrel a kezében, hol pedig (nem tudni, milyen, hol szerzett) kitüntetésekkel megpakolt tengernagyi uniformisba vagy báli ruhába öltözve, hatalmas kereszttel a nyakában.

Fordított képkereső (reverse image search) segítségével rákeresek az általa megosztott tökös menyecskés képre, hogy lássuk, honnan lopta. Mert, hogy jogtalanul használja azt a fotót, az holtbiztos.

A keresésből kiderül, hogy a képen lévő szobor az angliai Oxford város Summertown bevásárlónegyedében van. Nem Hollandiában, mint állította. És nem az a címe, hogy „Anya”, hanem az, hogy „Woman of our times”, azaz „Mai idők nője”. Tehát semmi nem igaz abból, amit állított.

Vitéz Gróf nem kispályás manipulátor. Hollandia azért szól jobban, mint Anglia, mert az angolok ugye kiléptek az EU-ból, hogyan lehetne az EU-t és az EU értékrendszerét szidni egy angliai szoborért? És az anyasággal gúnyolódni sokkal csúnyább dolog, mint a mai női szereppel.

Rövid keresés után az is kiderül, hogy Femmy Otten alkotása régebbi, a fotók keltezése alapján 2017-es, vagy még korábbi. 2017-ben még harmadik világháborút még senki nem emlegetett. Tehát az a Vitéz Gróf által spekulált gondolat, hogy ni, bezzeg mit csinál a Nyugat, mikor itt a világháború a nyakunkon, puszta huncutság, semmi alapja nincs. Mert nem 2023 húsvétján foglalkozott ezzel a szoborral a nyugati világ. Csak Vitéz Gróf foglalkozott most vele, csak ő tudja, hogy milyen érdekből. Nyilván Vitéz Gróf nem tudott a szobor alkotásakor, 6 évvel ezelőtt ujjal mutogatni, hogy ni, mivel foglalkozik a romlott Nyugat, mert egyrészt nálunk akkor még nem volt téma ez a megosztó genderkérdés, másrészt nem volt ez a háború sem, és Vitéz Gróf sem volt még oroszpárti influenszer.

Az udvarhelyi kalapácsos haverrel ott kommentekben szépen megbeszéljük, hogy nyugi, az igazság valahol középen van. Mert tény, hogy a kérdéses szobor Angliában van, de a művész tényleg holland, és Hollandiában is van hasonló szobra. És az is érthető, hogy sokakat zavar a fütyis nő, főleg azért, mert a gender-kérdés, ami már a csapon is folyik, megosztja a közvéleményt. Ezt így szépen megbeszéljük, s úgy döntök, hogy nem olyan jelentőségű a téma, hogy foglalkozzak vele.

Az aranyozott orosz giccsanya három gyerekkel üti ki a háromkezű, fütyis nőt

Nem telik bele két nap, megjelenik egy másik, számomra kedves udvarhelyi ismerősöm oldalán egy bejegyzés, amiben összehasonlítanak két szobrot: egy orosz aranyozott anyaszobrot, melyen egy háromgyerekes terhes anyuka hősként áll egy játszótér melletti parkocska közepén, és a már ismert háromkezű, fütyis nyugati nő angliai szobrát.

A kísérő szöveg hasonló üzenetű: „Anya szobor Oroszország. Ugyanaz Hollandia. Nyugat közel a célhoz, irányítható robotok világa.” Az elején az összehasonlítás világos manipuláció. A második felével már könnyebben egyet tudok érteni, de elfeledték hozzátenni, hogy Oroszországban sem rózsásabb a helyzet, sőt. Míg Nyugaton (mint a világon bárhol) megpróbálnak irányítani, az oroszoknál megmérgeznek vagy bezárnak, ha ellenszegülsz az irányításnak.

A kép forrására rákeresve mit ad Isten, kibe botlunk? Hát Vitéz Grófba:

Aki épp azt ecseteli, hogy a két szobor pontosan megmutatja, hogy mit képvisel Oroszország és a Nyugat.

Ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, részben egyetértek Vitéz Gróffal, az aranyozott szobor pontosan mutatja, mit képvisel Oroszország. Sokatmondó az, hogy egy ország aranyozott szobrot állít egy anyának és gyerekeinek, miközben értelmetlen hódító háborúba küldi lemészárlásra a gyerekeit.

És egyébként is, hogy a közép-oroszországi Tyumen városkának egy kis parkjában mit gondol egy szoborállító, jó esetben semmi köze ahhoz, hogy mit gondol a világhatalmi pozícióját fitogtató ország vezetője. Mint ahogy az angol városkában szobrot állító művész sem egyeztetett ejsze az EU vezetőségével ezzel kapcsolatban. De ez nem fontos, csak az, hogy szidjuk az EU-t, és az emberek lájkolják Vitéz Gróf oldalát, és szubszkrájboljanak rá. És ez működik is.

A „csatolt áru” manipulációs technika

Mikor második ismerősömnél is meglátom az anyaszobros megosztást, akkor döntök úgy, hogy megírom ezt a rövid kis anyagot. Mert úgy érzem, hogy itteni ismerőseimet manipulálják odakintről. Egy olyan technikával, amit én „csatolt áru” technikának nevezek. Tünde kollégám szerint ezt hivatalosan non sequitur érvelési hibának hívnak. Ez arról szól, hogy veszünk egy tetszőleges témát, ami az emberekben kemény érzéseket ébreszt, és határozott véleményt alakít ki. Például az anyaság és az anyasággal való csúfolkodás kérdését, vagy a gender-témát, vagy ha lehet, mindkettőt egyben, mint most. Erre egy olyan emberben, aki erősen érez a kérdésben, de nem gondolkodik a manipuláción, és nem figyel oda a csatolt árura, születik egy érzés. Például meg akarja védeni az anyaságot. Vagy úgy érzi, hogy elege van már ebből a Nyugatról erőltetett gender-izéből, ami mostanság nagyon téma. És akkor ő állást foglal ebben a kérdésben egy like-kal, egy hozzászólással vagy egy megosztással. Közben nem biztos, hogy észreveszi, hogy a csatolt áru miatt ő gyakorlatilag azt az üzenetet adta tovább, hogy a háborúban Oroszországnak van igaza, és a Nyugat a hibás.

Ez itt a nagy átverés, amit Budapestről exportálnak nekünk Székelyföldre rengeteg csatornán. És az emberek egy része beveszi. Elmegyek gyümölcsész találkozóra, és ahelyett, hogy a gyümölcsökről beszélnénk, a háborúról beszélünk. Asztalszomszédom, akivel eddig mindig a Florina almáról beszéltünk, most magyarázza határozottan, hogy Oroszországnak joga van letámadni Ukrajnát, és Amerika a hibás, mert befolyással és pénzzel terjeszkedett Ukrajna felé és felvásárolta a fél országot. Igen? S akkor Romániának joga lenne tankokkal bevonulni Székelyföldre és szétbombázni itt mindent, és embereket lemészárolni, azért, mert Magyarország próbálta itt terjeszteni befolyását, és pénzt pumpált ide a régióba, illetve ingatlanokat vásárolt? Hát mégsem így gondoltuk, ugye?

Az emberek nem érzik a háború súlyát, nem érzik a perzselt szőr és a rothadó vér szagát. Mert már olyan rég volt háború vidékünkön, hogy lassan mindenki kihalt, aki emlékezne arra, milyen, mikor elveszíted fiadat a fronton, vagy a „felszabadító” orosz katona megerőszakolja a lányodat. És így, emlékek és személyes élmények nélkül könnyen beveszi az ember a manipulációt, és nekiáll drukkolni valamelyik félnek, mintha csak egy focimeccset nézne. Így jutunk oda, hogy nagy autonómiaharcosok drukkolnak egy hódító hatalomnak, érvként akár tökös nőket és aranyozott anyákat is felhozva.

Jeleztem kommentben a hazugságot és a manipulációt ismerősömnek, aki megosztotta az anya-összehasonlítást. Mire még egyszer beléptem volna, hogy elolvassam a reakciókat, az illető letörölte, vagy láthatatlanná tette a bejegyzését.

Kelet és Nyugat is kulturális nagyhatalom, de miért nálunk méregetik a hídra festett farkukat?

A nyugat-európai és az orosz kultúra is meglehetősen gazdag, és csodálatos. A nyugat-európai és az orosz kultúrában is vannak remek alkotások, és gyönyörűbbnél gyönyörűbb anyaábrázolások. És vannak rondák vagy megbotránkoztatóak is.

De semmi értelme nincs annak, hogy egy közép-oroszországi játszótéri anya-giccset összehasonlítsunk egy nyugati, bevásárlóutcában kiállított, aránylag jelentéktelen kortárs műalkotással, ami nem is anyát akar szimbolizálni. És főleg nincs semmi értelme annak, hogy mi itt Székelyföldön emiatt idegeskedjünk, ebből vonjunk le következtetést, és eldöntsük, kinek van igaza a háborúban.

Hogy az orosz anyasors nem épp olyan aranyozott, mint amilyennek Vitéz Gróf megpróbálja beállítani, azonnal látjuk, ha rákeresünk a „russian mother statues” azaz orosz anyaszobrok kombinációra.

Karddal harcba vonuló nő, fiát gyászoló anya, lehullott fejek, kalapácsot tartó férfi és sarlót tartó nő, kard, kard és ismét kard, ilyen találatok százai jönnek elő. Oroszországban sem lehet könnyű anyának lenni, főleg háború idején. És az is biztos, hogy az orosz központi szoborállítási stratégia nem a kisméretű, aranyozott anyaszobrok állításáról szólt az elmúlt száz évben, sokkal inkább a háború kultuszát dicsőítették hatalmas alkotásokon. A vezetők grandomániája persze semmit nem vesz el az orosz kultúra és művészi élet értékéből, mely mindig gazdag volt és lesz.

Az oroszoknál sem minden csupa aranygiccs, nekik is volt és van megbotránkoztató kortárs művészetük, a fejszével ikonokat összetörő performanszoktól kezdve a Pussy Riot-ig, vagy a hídra festett fütyi-graffitiig. Mert ilyen a művészet, a megbotránkoztatás is egyik alapvető funkciója. Sok alkotás, ami ma klasszikusnak számít, valamikor rendkívül megbotránkoztató volt.

Vitéz Gróf, a művész

Kollégákkal beszélgetve egyetértettünk abban, hogy amit most a vitézi rendek csinálnak, katonaszerű egyenruhába beöltözve, keresztekkel és nem tudni milyen csatamezőn szerzett kitüntetésekkel megtűzdelve, karddal a kézben, akár művészeti performansz is lehetne, vagy egy jól eljátszott cosplay. Sőt, ez a kosztümös játék még a botrányos művészetek kategóriájába is sorolható, mert templomokban meg különféle szent helyeken játsszák.

Hogy ennek közönsége is van, erre bizonyíték Vitéz Gróf negyvenezer követője is. Sőt, az államhatalom is legitimálja olykor.

A mai vitézi rendnek már rég semmi köze Horthyhoz, csak a feltűnési vágyhoz. Ha az egykori kormányzó látná ezt, elsüllyedne szégyenében. A mai fővitézkapitány nem ragad kardot, és vonul háborúba az általa istenített oroszok oldalán, hanem ül a számítógép előtt, mémeket és hazugságokat posztolgat Facebookon. Nagy vitézség.

Egy évtizede cikkeztek a lapok arról, hogy a 007-es Vitéz Gróf Molnár-Gazsó János a cigány és zsidó származású Mága Zoltán hegedűst is a rend lovagjává ütötte. Hogy Mága öt nap után kilépett a rendből, mert ciki lett neki, az volt a paródia csúcsa. De lehet, hogy hamarosan eljön az ideje annak is, hogy egy fütyis nőt is bevonjanak a performanszba és lovaggá üssenek. Természetesen fontos, hogy a fütyis nő magyarul érezzen, és ne nagyon legyen zsidó. Hisz Horthy 1940 októberében Teleki Pál miniszterelnökhöz intézett levelében ekképp határozta meg a rend alapításának célját:

„Alapításánál főleg a fajnemesítés gondolata vezetett. […] Az ősi nemesi inszurrekció ez újabb formájával egy mindhalálig megbízható magyar alakulatot akartam, úgy a kívülről jövő támadás, mint a belső destruktív erők újbóli forradalmi kísérlete esetén örök időkre a főkapitány rendelkezésére állítani. Hogy ez a sereg mindég megbízható legyen, fő a származás és az erkölcsi körülmények tisztasága, az erkölcsi alap, valamint az egészséges vér. A vitéz csak engedéllyel házasodhatik, idegen fajból származót csak akkor veszünk fel, ha 100%-ig magyarul érez, megbízható, és maga kéri a névmagyarosítást. A legbátrabb és legjobban dekorált zsidó is ki van zárva.”

Hab a tortán, hogy Vitéz Gróf Molnár-Gazsó János rendje nem is biztos, hogy annak a vitézi rendnek a jogutódja, amelyet Horthy alapított. Ha a Wikipédiát nézzük, akkor ott a vitézi rend címszó alatt egy másik vitézi rend szerepel, amelynek Hunyadi László a főkapitánya.

És mi a tanulság?

Nem mindent kell elhinnünk, amit valaki el szeretne hitetni velünk. Egyik oldalról sem. A jelen és a jövő politikájának egyik legfőbb eszköze a manipulálás. Mikor valaki olyat ír, amire úgy érezzük, hogy ez a szívünkhöz szól, és teljesen egyetértünk vele, akkor ne ereszkedjünk bele az egyetértés langymelegébe, hanem gyúljon ki az agyunkban a felkiáltójel! Próbáljunk meg józanon, emberként gondolkodni, és kiszűrni, hogy egy-egy politikai influenszer miért próbál megetetni minket egy-egy maszlaggal, és próbáljunk meg átlátni hazugságaikon, aljas manipulációs technikáikon. Ne hagyjuk magunkat átverni! És ne verjük át barátainkat, ismerőseinket olyan tartalmakat terjesztve, amelyek manipulatív átverések, és egy véres háborút próbálnak legitimálni.

/// Frissítés 2023.04.15

Egy londoni olvasónk jelezte, hogy április 14-én, miután már feltöltöttem az anyagot, a Reuters Fact Check oldalán írtak arról, hogy leellenőrizték a hírt, miszerint Oxfordban felavatták ezt a szobrot, és hamisnak találták. Egészen pontosan nem találták a helyi sajtóban nyomát annak, hogy felavattak vona ott egy ilyen szobrot. A Reuters azért kezdett el kutakodni a szobor után, mert az előző napokban a neten sok olyan hír kapott szárnyra, hogy Oxfordban egy ilyen szobrot avattak, és sok felháborodott ember osztotta meg az információt, hasonlóan Vitéz Grófhoz, vagy az udvarhelyi felháborodott ismerőseimhez.

A Reuters azt is állítja, hogy a Hágában 2017-ben kiállított, majd elköltöztetett szobor neve nem „Woman of our times”, hanem “And Life Is Over There”, ami magyarul úgy szólna, hogy „És az élet odaát van”, vagy „És ott vége van az életnek”, hangsúlyozástól függően.

Hogy mi igaz mindebből, s mi nem, lassan nem lehet már tudni. Mindenki úgy manipulál, ahogy az érdekei megkövetelik. A Reuters vizsgálatát sem tartom túl mélyremenőnek, és nem magyarázza, hogy ha csak most, az elmúlt héten kezdtek el álhírek terjedni arról, hogy Oxfordban van egy ilyen szobor, akkor hogyan lehet régebbi képeket és írásokat találni erről a szoborról, melyek Orfordra utalnak, például itt és itt.

Nem érzem akkora súlyúnak ezt a témát, és időm sincs annyi, hogy most heteket áldozzak arra, hogy teljesen biztosra leellenőrizzem, van-e ennek a szobornak Orfordban példánya, vagy nincs, és azt minek hívják. Ettől függetlenül egyértelmű, hogy adott érdekcsoportok, többek között Vitéz Gróf, manipulációra használják a szobor fotóját. Az egész történet tanulsága még mindig ugyanaz, amit fentebb is írtam: Nem szabad semmit elhinni, amit valaki nagyon el akar hitetni velünk. Egyik oldalról sem.

/// Frissítés 2023.04.16

Több olvasónk is jelezte, hogy intenzíven fut a neten egy újabb változata ennek a képnek, melyre politikusok vannak rámontírozva.

A szoborban, és politikai célokra való felhasználásában rejlő lehetőségek határtalanok.

The post Így szivárog át az orosz propaganda és a fütyis nő Erdélybe appeared first on Átlátszó Erdély.