Az RMDSZ ismét meghasonlott önmagával Marosvásárhelyen: a nyáron széthullni készülő, ezért felfüggesztett helyi szervezet feje fölött a Maros megyei RMDSZ múlt héten Soós Zoltán múzeumigazgatót jelölte ki, hogy megnyerje 2020-ban a polgármester-választást. A döntést egyaránt bírálta a helyben politikai erőt nem mutató Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt azért, mert velük senki sem egyeztetett, illetve a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke, Vass Levente arra hivatkozva, hogy a jelölőgyűlésen a városi küldöttek 70 százaléka Soós ellen szavazott.

Az ellen a Soós Zoltán ellen, aki mögé a 2015-ös előválasztás megnyerése után, 2016-ban az említett politikai erők mind felsorakoztak, és mindössze 1700 szavazattal maradt alul Dorin Florea polgármesterrel szemben. Az ellen a Soós ellen, akinek két tanácsossal együtt idén nyáron lett elege Vass Levente alkuiból, amelyeket a Dorin Florea-féle városvezetéssel kötött, ezért informálisan, de hangosan dezertált a Vass vezette városi RMDSZ-ből.

És ezek csak a legújabb fordulatok a marosvásárhelyi trónok abszurd harcából. Megpróbáltunk utánajárni, hogy ezúttal miért esett egymásnak a marosvásárhelyi és a Maros megyei RMDSZ.

A marosvásárhelyi RMDSZ az erdélyi magyar politika egyik legnagyobb talánya.

Marosvásárhelyen él a legtöbb magyar Erdélyben egyetlen településen: 59 281 a legutóbbi hivatalos, 2011-es népszámlálás szerint, a város akkori lakosságának 44,1 százaléka (a román nemzetiségűek a 20. század legvégén kerültek többségbe a városban). A vásárhelyi RMDSZ adja mindmáig az önkormányzat legnagyobb frakcióját: korábban 12, majd 2008-tól 10 tanácsossal rendelkezik a 23 fős testületben.

A városban nincs számottevő magyar politikai riválisa, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt nem szerzett soha egyetlen tanácsosi mandátumot sem. Ennek ellenére a vásárhelyi RMDSZ bő tíz éve folyamatosan válságban van: nagyjából kétévente számolják fel, függesztik fel, szervezik újra. Legutóbb idén nyáron.

A szervezet húsz éve folyamatosan veszíti el a polgármester-választásokat

Dorin Floreával szemben, miközben a város és Maros megye választókörzeteiben jutottak képviselői és szenátori mandátumokhoz az RMDSZ első húsz évének meghatározó vezetői: Markó Béla, Kelemen Atilla, Frunda György, Borbély László.

Polgármester-jelöltként viszont sorra buktak meg:

• 2000-ben az akkori polgármester, Fodor Imre 170 szavazattal maradt alul Dorin Floreával szemben;
• 2004-ben Kelemen Atilla 14 ezer szavazattal,
• 2008-ban Borbély László hatezer szavazattal,
• 2012-ben Frunda György tízezer szavazattal,
• 2016-ban Soós Zoltán múzeumigazgató ezerhétszáz szavazattal.

Soós Zoltánnak reális esélye volt legyőzni a várost 2000 óta irányító Dorin Floreát: jelölése és összpárti támogatása előválasztáson dőlt el, amelynek eredményébe nem szólt bele az RMDSZ megyei vagy országos vezetése. Nem úgy 2008-ban, amikor a városi RMDSZ Csegzi Sándor alpolgármestert választotta ki, de az országos szervezet Borbély Lászlót jelölte közvélemény-kutatásra hivatkozva, amely szerint Borbélynak nagyobb esélye volt legyőzni Floreát.

A 2012-es választások előtt közel egy évig a vásárhelyi RMDSZ belső ellenzékének számító Vass Levente készült Florea ellen, azonban a választás előtt két hónappal visszalépett, mivel az EMNP nem volt hajlandó támogatni úgy, ha ő kizárólag az RMDSZ színeiben indul a polgármesteri székért. Így lett Frunda György szenátor az RMDSZ beugró jelöltje 2012-ben, miközben a Maros megyei szervezet szerint a városi szervezet olyan gyenge volt, hogy már 2008-tól külsős stáb kampányolt a polgármester- és honatyajelöltek számára.

Az országos szervezet szerint az RMDSZ-nek mintegy 130 ezer tagja van, legnépesebb éppen a Maros megyei, amely 90 ezer tagot tart nyilván. Marosvásárhelyen mégsem épült ki tartós és ütőképes csapat. A 2012 nyarán elveszített polgármester-választás után a megyei szervezet felfüggesztette a Benedek István főorvos vezette városi RMDSZ-t, de fél évig nem szerzett érvényt a döntésének, csak miután a decemberi választáson Frunda György a szenátori mandátumát is elveszítette.

A szervezet gyakorlatilag kiürült, a körzetei nem működtek, négy év alatt tízezer szavazót veszített,

rótta fel a megye a városnak, miközben Benedek a működő székházra és több száz dolgozó tagra hivatkozott, és arra, hogy Frundát jelöltként ráerőltették a városi szervezetre. A városi tanácsosok pedig már ekkor érzékelték, hogy Vásárhely leszakad, elszigetelődik, és Erdély összes nagyobb városa elhúz mellette.

2013 februárjában gyakorlatilag két szervezet alakult: az egyik Peti András alpolgármester és megválasztott helyi elnök körül, a másik Vass Levente főorvos körül, aki nehezményezte, hogy Petiék túl hamar lezárták a jelentkezést a szervezet vezetői pozícióira. Két évnyi vitatkozás után a marosvásárhelyi RMDSZ végül 2015 márciusában integrálta a Vass-féle csapatot. Peti András végre beengedte őket a szervezeti munkába, értékelte akkor Vass, aki választmányi elnök lett. Meghódította az addig zárt várként viselkedő szervezetet, fogalmazott idén augusztusban az Átlátszó Erdélynek. 2016 decemberében pedig képviselői mandátumot nyert a parlamenti választáson.

A városi szervezet 2017 tavaszán Vass Leventét választotta elnökévé, aki júniusban azért vonta szoros irányítása alá a városi tanácsosokat, hogy felkészülhessenek a hirtelen döntésekre, amelyeket a polgármesteri hivatal áterőltetne a tanácson, a hivatal ugyanis gyakran állította kész tények elé az önkormányzatot. Vass azt tervezte, az önkormányzati határozattervezeteket előbb az RMDSZ városi vezetése nézi át, elemzi és véleményezi, és csak azok után bocsátja a tanácsosok rendelkezésére.

Stratégiát akart váltani a Dorin Florea-féle városvezetéssel szemben.

Úgy véli, Marosvásárhelyen az a helyes stratégia, ha választások után három évig az RMDSZ nem politizál, hanem adminisztratív és békés együttműködésre törekszik a városvezetéssel, utána pedig belemegy a választási harcba, magyarázta az Átlátszó Erdély számára. Próbált olyan kompromisszumos megoldásokra törekedni, amelyeket a vásárhelyi magyarok is sikerélményként élhetnek meg. Ha rajta múlt volna, idén decemberig kitartott volna az együttműködés a Dorin Florea és Claudiu Maior vezette polgármesteri hivatallal, és sikerként könyveli el, hogy Florea három évig nem tudott veszekedni az RMDSZ-szel.

A konfrontáció helyett választott kooperáció eredményeként Vass Levente például a Vártemplom átjárhatósági jogát említette, amelyet korábban évekig nem rendeztek; a Bolyai Farkas Gimnázium épületének felújításához szükséges minisztériumi engedélyt, amelyet végül a városháza, nem pedig a mindent akadályozó tanfelügyelőség segítségével szerezték meg; Erdélyi Lajos fotóművész Pro Urbe-díját; a 7-es iskola Teleki Sámuelről történő elnevezésének előkészítését (már csak az önkormányzat kell megszavazza), és reméli, még idén felavatják a már elkészült Bethlen Gábor-szobrot.

Csakhogy ismét bomlik a vásárhelyi RMDSZ

Stratégiája azonban saját alakulatát erodálta. A tanácsosok 2019 nyarán kezdtek lelépni a szervezetből – jóval fajsúlyosabb ügyek miatt. Június 11-én Furó Judit saját Facebook-oldalán is bejelentette, hogy három év után lemond az RMDSZ színeiben nyert mandátumáról a vásárhelyi önkormányzati tanácsban. A hivatalt és az RMDSZ-t öt nappal korábban értesítette, és személyes okokra hivatkozott.

Ezeken túl döntését a nyilvánosság előtt azzal indokolta, hogy a város életét meghatározó kérdéseket – mint a főtér új arculata, a közszállítás problémái és a város jelentős eladósítása – az RMDSZ-frakció nem azzal a szakmaisággal kezelte, amelyet három éve a választóknak ígért, és amelyért néhány tanácsostársával ő maga is síkra szállt, hanem pillanatnyi politikai egyezségek és más szempontok szerint. Relevánsnak tartotta azokat a visszajelzéseket is, melyek szerint az RMDSZ önkormányzati frakciója túlságosan kiszolgálja a városvezetést.

Bár szerettünk volna konkrétumokat megtudni tőle az általa említett városi ügyekről, Furó Judit lemondása után elzárkózott a sajtótól. Megkeresésünkre annyit válaszolt, nem kíván a továbbiakban politikai funkciót betölteni, tanácsosi mandátumra se pályázik, a közösség életében legfeljebb civilként vesz részt.

Június 13-án a közkedvelt iskolaigazgató, Tamási Zsolt jelentette be, hogy nem vállalja a mandátumot, amelyet Furó távozásával tölthetne be a városi tanácsban. Másnap Soós Zoltán múzeumigazgató, a vásárhelyi magyar politikai alakulatok 2016-ban közös polgármesterjelöltje jelezte, visszavonul a „marosvásárhelyi szervezetben betöltött minden tisztségéből és vállalásától”. Új vezetést sürgetett a vásárhelyi RMDSZ élére azt sugallva, hogy az Florea érdekeitől függ. Soós az egyik körzeti szervezet elnöke volt, vele együtt lemondott egy másik körzeti elnök is, Kovács Róbert, a hegyimentő-szolgálat vezetője.

Június 18-án Bakó Szabolcs mondott le önkormányzati mandátumáról. Ő 11 éve tevékenykedik a vásárhelyi RMDSZ-ben, 2016-ban az ifjúsági szervezetek jelöltjeként került be a városi tanácsba. A város vezetésének azt rótta fel, hogy az iskolák infrastrukturális és adminisztratív gondjainak megoldása helyett koncerteket szervez, és a járdák lekövezése az egyetlen beruházása, miközben húznak el a fiatalok a városból. Bírálta a városi RMDSZ vezetését is, szerinte a frakcióülések fő témája a volt és jelenlegi csapattársak befeketítése, és ha jutott is valamilyen szakmai döntésre a frakció, azt az utolsó percben felülírta a szakmai véleménnyel ellentétes döntés.

Június 19-én rendteremtést ígért a vásárhelyi szervezetben Péter Ferenc, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, aki közvetetten felelőtlen vezetőnek nevezte Vass Levente városi elnököt, akit „szűklátókörűvé tettek saját politikai ambíciói”.

Június 20-án a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet vezetése névtelenül közzétett állásfoglalásában maffiajellegű működéssel vádolja meg a szervezetet, ahol a keresztapák döntik el, kik lesznek az utódaik. A vezetés úgy érzi, ezeknek a keresztapáknak az útjában áll, miközben ők, akik átvették és újjászervezték a csapatot, csak dolgozni szeretnének. A konkrétumokat, neveket egyáltalán nem tartalmazó nyilatkozat szerint épp a „keresztgyermekek” azok, akik pár nappal korábban kiléptek, lemondtak – előre megírt terv alapján.

Június 21-én Péter Ferenc gyakorlatilag lemondatta Vass Leventét a városi RMDSZ éléről, de ezt azzal a munkajogi kifejezéssel palástolták, hogy Vass „közös megegyezéssel” mondott le. Később Vass a Krónikának elárulta, nem állt szándékában lemondani, de az ülésen egyértelművé vált számára, hogy Péter szerint ő az akadálya a megyei és a városi szervezet közötti nézeteltérések rendezésének, ezért lemondott.

Június 28-án felfüggesztették a városi alelnökök és a választmány tevékenységét is, a városi szervezet és a vásárhelyi önkormányzati frakció vezetését Péter Ferenc megyei elnök, illetve Kovács Mihály Levente, a megyei szervezet ügyvezető elnöke látja el. A Területi Képviselők Tanácsának erre vonatkozó határozatát az alelnökök nem tartják jogszerűnek, megfellebbezték az országos Szabályzatfelügyelő Bizottságnál.

A megyei vezetés ügyvivő bizottságot nevezett ki a városi szervezet átvilágítására. A marosvásárhelyi választmány indokolatlannak, értelmetlennek és sértőnek tartja az átvilágítást, látszattevékenységnek, mert szerintük a szervezet nem követett el szabálytalanságot, az átvilágítók pedig nagyon is jól ismerik a tevékenységét, hiszen hárman a választmánynak is tagjai. A választmány július 23-án nyilvánosságra került állásfoglalását azzal zárta, hogy „azok a személyek, akik nem tagjai a marosvásárhelyi szervezetnek, annak hétköznapi teendőiben nem hajlandóak részt venni, ne tölthessenek be semmilyen kinevezett tisztséget a továbbiakban sem”. Azért kérik ezt, magyarázta Kali István ügyvezető alelnök a Krónikának, mert úgy érzik, hogy az irányítást átvevő megyei elnök és ügyvezetője párton kívüli személyeket próbál helyzetbe hozni és felfuttatni.

Erre a megyei elnök még aznap azzal reagált, hogy társadalmi párbeszédet kezdeményez több társadalmi réteggel: nyugdíjasokkal, fiatalokkal, civilekkel, sportolókkal, egyházakkal, oktatásban dolgozókkal, értelmiségiekkel, nem feltétlenül RMDSZ-tagokkal. A párbeszéd elősegítésére ismert helyi személyiségeket – Tamási Zsoltot az oktatás, Portik Vilmost az egyházak, Kádár Zoltánt a sport, Nyulas Bernátot a vállalkozások területén – kért fel. A szervezet átvilágításaként készülő jelentésről Péter Ferenc dönti el, hogy nyilvánosságra hozza-e.

Vass Levente távozásával Péter Ferenc egyből ellenzékbe állította át a városi RMDSZ-frakciót, és gyakorlatilag

megtiltotta a frakció tagjainak, hogy az engedélye nélkül nyilatkozzanak a sajtónak.

Vagyis ahogy Vass, úgy alapvetően Péter sem tartja képesnek önálló döntéshozásra a városi tanács RMDSZ-es frakcióját.

A frakció több tagját is megkerestük: páran a tiltásra hivatkozva nem voltak hajlandók válaszolni, a legfurcsább azonban Magyary Előd frakcióvezető hozzáállása volt, aki egyszerűen megfutamodott a kérdéseink elől annak ellenére, hogy Péter Ferenc egy adott városi ügyben egyenesen hozzá irányított. Az augusztus végi SZKT elején megegyeztünk, hogy az első szünetben beszélgetünk, de Magyary pár perccel később elhagyta az üléstermet, és utána már nem is tért vissza a helyszínre, a Kultúrpalotába. Így nem tudtuk meg, miért épp az 1500 lejnél kisebb nyugdíjúak kaptak heti kétszer meleg ételt évi 23 millió lejből, és miért függesztették fel nyáron a programot, amelyet épp Magyary Előd kezdeményezett.

Az önkormányzati és frakcióbeli döntéshozatalról csak Bakó Szabolccsal tudtunk beszélni, aki elmondta, a polgármesteri hivatal beterjesztette határozattervezeteket vagy későn, a tanácsüléshez túl közel kapták kézhez, vagy bármilyen szakvélemény nélkül. Ha meg is kapták a hivataltól a tervezett büdzsét még a bizottsági fázisban, a hivatal munkatársai időnként módosították azt a tanácsülésig, és nem jelezték, hol mit változtattak. Ennek ellenére úgy vélte, volt kollégája, Csíki Zsolt elég jól átlátta, hogyan próbál a hivatal machinálni a büdzsével, például több igazgatóság külön-külön tett bele összegeket járdapiskótázásra.

Kényes kérdésekben gyakran előfordult, hogy a városi RMDSZ vezetése meggyőzött pár tanácsost a frakcióból, hogy megváltoztassa a véleményét, és így a frakció többsége már nem a frakció eredeti döntését támogatta. Ilyen ügyként említette Bakó Szabolcs a főtér alá tervezett mélygarázst, de más, szerinte hasonló kaliberű ügyben is meg tudta változtatni a városi RMDSZ Vass Levente-féle vezetése a frakció álláspontját.

A mélygarázs kérdésében a frakcióüléseken sem szakmai anyagok, előtanulmányok alapján döntöttek, a határozattervezethez mindössze látványterv volt csatolva. A tervezetet előterjesztő hivatal nem kérte ki közlekedési vagy műemlékvédelmi szakemberek véleményét, de ezt más kérdésekben sem teszi, erősítette meg Bakó Szabolcs. A frakció betartotta a saját szabályzatát, azaz a frakcióüléseken többséget szerzett álláspontot támogatták szavazatukkal az önkormányzati üléseken, bár időnként megtörtént, hogy valaki véletlenül másképp szavazott.

Marosvásárhely főtere közel 800 éves épített örökséggel rendelkezik,

A kategóriás műemléki övezet. Bár a helyi RMDSZ egy része tíz éve ellenzi, hogy mélygarázs épüljön a tér alá, idén januárban a teljes RMDSZ-frakció megszavazta. Ráadásul a mélygarázs megépítéséről a városi tanács úgy szavazott, hogy nem állt rendelkezésére semmilyen előzetes tanulmány, erősítette meg az Átlátszó Erdélynek a Szabad Emberek Pártjának (POL) két tanácsosa is, miközben építészek és egyéb szakemberek nyilvánosan ellenezték. A mélygarázsról szóló januári döntést a tanács áprilisban visszavonta a POL kezdeményezésére, de a többek között ennek építésére szánt 89 millió lej hitel felvételét nem vonta vissza, az összeget nem csökkentette.

Az önkormányzat RMDSZ-frakciójának pár tagja ismerte ezeket az épített örökségre és régészeti örökségre hivatkozó szakmai érveket, informális beszélgetésekben tájékoztatta őket, nyilatkozta az Átlátszó Erdélynek Soós Zoltán, aki szerint törvény is kötelezi az önkormányzatokat, hogy ilyen horderejű döntések előtt műemlékvédelmi, közlekedési, stb. szaktanulmányokat rendeljenek, ezeket nem lehet megkerülni. Az csak a felelősség hárítása, hogy a sajtóban azzal védekeznek, nem ismerték ezeket a szakmai szempontokat, vagy nem utólag kellett volna bírálni a döntésüket, véli Soós.

Soós szerint is politikai alku állt a mélygarázs megszavazásának hátterében, de nem látja, mit kapott ezért cserébe a magyar közösség: a hivatali, köztéri kétnyelvűség a városban most is megoldatlan (a cégek sokkal előrébb járnak ezen a téren), a történész egyetlen utcáról tudja, hogy a magyar közösség iránti gesztusként magyar személyiségről nevezték el. A megígért Bethlen Gábor- és Sütő András-szoborról, a Bodor Péter-kútról sem lehet tudni semmit, állítja Soós.

Az együtműködés ilyen városvezetéssel hosszú és rövidtávon is súlyosan kompromittálja az RMDSZ-t, Soós szerint a megyei vezetés emiatt vette át a városi szervezet irányítását. A döntések fű alatt születtek, ő ezért vonult vissza végül a vásárhelyi RMDSZ-ben betöltött minden tisztségéből, indokolta az Átlátszó Erdélynek. És mert nem volt hajlandó a körzeti szervezetekhez bírálatokkal, észrevételekkel érkező választók előtt magyarázkodni, védeni féltucat ember olyan döntéseit, amelyekkel ő maga sem értett egyet, illetve támogatni a városi szervezet koncepciótlan, stratégia nélküli vezetését.

Vass Levente viszont épp azt rója fel Soósnak,

hogy nem foglalkozott saját körzetével, a szervezetépítéssel, és a mélygarázs kérdésében is túl későn nyilvánult meg, de a téma szerinte egyébként is gumicsont, amit a városvezetés dob be, amikor plusz forrásokhoz szeretne jutni. Ha januárban leszavazzák, Floreáék már akkor kezdhették volna ütni az RMDSZ-t, hogy bezzeg a magyar érdekképviselet akadályozza a város fejlesztését, ahogy azt most teszik.

A megyei vezetésnek Vass azt rója fel, hogy hiába kért eligazítást a mélygarázs ügyében például többször is, tartalmi választ nem kapott. Óvást nyújtott be a kötelező egyeztetés ellen, de arra sem kapott választ. Ugyanígy hiába kérte, hogy a városi szervezet kapjon nagyobb súlyt a megyei, területi testületekben: a Területi Képviselők Tanácsában a városi RMDSZ 20 százalékot képvisel, miközben Vass szerint 33 százalék illetné meg, mert az RMDSZ Maros megyei szavazóinak harmada marosvásárhelyi; a Területi Állandó Tanács 16 tagja közül egyedül csak a városi elnök, azaz lemondásáig ő képviselte a vásárhelyi szervezetet.

Elvárta volna, hogy a megyei vezetés az ő autoritását erősítse két tanácsos dél-koreai utazásának bizarr ügyében. Figyelmeztette őket, hogy ne utazzanak oda a világbéke-konferenciára a város büdzséjéből, de ügyvezetői felszólításra Makkai Gergely alpolgármester legalább visszafizette az útiköltséget, Bakos Levente tanácsos nem. Vass elvárta volna, hogy egyetemi oktatóként, tapasztalt tanácsosként és az előzetes figyelmeztetés tudatában Bakos bölcsebben viszonyuljon az egész dél-koreai úthoz. Mivel városi elnökként ő nem szankcionálhatja Bakos Leventét, elvárta volna, hogy a megyei elnök elfogadja a javaslatát, és három évre vonja vissza Bakos Levente választmányi tagságát, de a megyei elnök erre sem válaszolt. Ezért Vass nem tartja méltányosnak, hogy a megyei vezetés Makkait lemondásra szólította fel, Bakos Leventét viszont semmilyen módon nem szankcionálta.

Szerinte hibás a Maros megyei szervezet felépítése, amelyben a város sosem képviselhette a valós súlyát, mert a megyei szervezet mindig ellenérdekelt volt abban, hogy a húsz éven át állandó képviselői és szenátori csapattal szemben értelmiségi, konstruktív ellenzéki magatartás fejlődhessen ki a városban, amelynek Vass Levente szerint ő az egyik képviselője. Az általuk fémjelzett helyi szervezet évtizedekig zárt volt, Vass bevallása szerint ezt nyitotta ki, és várta, hogy mindenki más is csatlakozzon, aki tenni szeretne a közösségért.

Azt, hogy a megyei RMDSZ egyértelmű érdeke, hogy a városi RMDSZ ne erősödjön meg túlzottan,

Vass Levente attól függetlenül is fenntartja, hogy már nem ő a városi szervezet elnöke. Ez nem csak az ő története, hanem a rendszerszintű oka annak, hogy a vásárhelyi szervezetet vagy szükségből, vagy utasításra, de 2-3 évente az alapoktól kell újjászervezni, válaszolta az Átlátszó Erdély kérdésére.

Saját sikertelenségének tudja be, hogy nem sikerült növelnie a szervezet súlyát a megyén belül, bár ő maga is a megyei szervezet egyik ügyvezető alelnöke, de azt saját sikerének is tekinti, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri tisztség az országos RMDSZ prioritásává vált. (Ezzel indította Kelemen Hunor augusztusban a Szövetségi Képviselők Tanácsát Vásárhelyen, majd általánosságban megdicsérte, hogy milyen jók az RMDSZ helyi szervezetei.)

Sikerként könyveli el, hogy megállította az RMDSZ-re érkező szavazatok számának csökkenését Marosvásárhelyen, felújították a városi szervezet székházát, ahol 2017 decembere óta folyamatos az ügyfélfogadás. Működési szabályzatot dolgoztak ki a városi szervezet számára, és kétszer is újjászervezték a körzeteket.

Dorin Florea osztja meg a vásárhelyi RMDSZ-t,

válaszolta Péter Ferenc arra a kérdésünkre, szerinte miért bomlik fel rendszeresen és kénytelen újraalakulni a városi szervezet.

„Házon belül két évtizede folyamatos nézeteltérés van abban a kérdésben, hogy szabad-e együttműködni Dorin Floreával vagy nem. A polgármester pedig kellően rafinált volt ahhoz, hogy ezt a megosztottságot szítsa is az elmúlt időszakban.  Én ennek a vitának egyszer s mindenkorra véget szeretnék vetni”

– jelentette ki. „Minket pedig folyamatosan az a vád ér, hogy belesimulunk a tájba, hogy nem vagyunk annak a polgármesternek az ellenzéke, aki tönkretette a várost, hanem a kiszolgálóivá váltunk. Ennek volt valamennyi valóságalapja, még akkor is, ha a korábbi vezetők meg voltak győződve, hogy hosszú távon jó taktika. A taktika viszont stratégia nélkül nem sokat ér” – értékelte Péter Ferenc.

Egyértelműen Dorin Florea és csapata zsarolta a vásárhelyi RMDSZ-t, jelentette ki: minden fontos esetben azzal, hogy „ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy nekik tetszik, akkor sajtónyilvánosan mindent az RMDSZ nyakába varrnak, vagy nem adnak pénzt ilyen-olyan magyar vonatkozású ügy megvalósulására”.

„A magyar közösséget érintő ügyek rendezését – legyen szó aszfaltozásról, szoborállításról, épület felújításról, kulturális rendezvények vagy egyházak támogatásáról – mindig szembeállították egy sokszámjegyű, nekik fontos beruházás megszavazásával. Ez az elmúlt két évtizedben bevett szokássá vált, majd ördögi körré alakult, és ebből csak úgy tudunk kiszállni, ha egy huszárvágással véget vetünk ennek a típusú politizálásnak. Nemcsak elmondjuk, hogy a legnagyobb frakció vagyunk a helyi tanácsban, hanem úgy is viselkedünk” – magyarázta Péter. Péter Ferenc ragaszkodott hozzá, hogy azokat a válaszait is interjúszerűen közöljük, amelyeket jelen cikkünkben nem idézünk: további válaszai ezen a linken érhetők el.

A Vásárhelyi Forgatag helyszínének jóváhagyása is zsarolásízű volt úgy, ahogy azt Vass Levente megfogalmazta korábban a maszol.ro-nak: „Mert például lehet, hogy Portik Vilmos bemegy tárgyalni Forgatag-ügyben, de tőlünk kérdik meg, hogy akkor küldhetik-e a politikai számlát a városi RMDSZ-hez.” Kérdésünkre, hogy mit értett politikai számlán, Vass azt válaszolta, hogy  emlékei szerint Dorin Florea 2018-ban azt kérte, hogy a Forgatagot ne politizálják el, a főszervezők megígérték, majd ezt nem tartották be: a polgármestert különféle rendezvényeken bírálták, ráadásul a Forgatagon kapott lábra a hír, hogy kihívója akár Bölöni László is lehet. Vass szerint szidhatják a szervezők Floreát vagy a vásárhelyi RMDSZ-t, de attól még a vásárhelyi RMDSZ kell egyeztessen a városvezetéssel a Forgatag helyszíneiről. 

A vásárhelyi RMDSZ-ben elnöki tisztséget viszont már nem fog vállalni, nyilatkozta Vass az Átlátszó Erdélynek.

Parazitapolitika vs keresztapák keresztgyerekei

A tanácsból kilépett Bakó Szabolcsot az is zavarta, hogy bár a frakcióüléseket mindig tematikusan, városi ügyekben hívták össze, megtörtént, hogy ezekre Vass Levente városi RMDSZ-elnök is beült, a beszélgetés idejét és témáját viszont a Szövetségen belüli konfliktusokkal monopolizálta. Emiatt nem maradt idejük a városi ügyekkel foglalkozni, felkészülni a városi tanács üléseire, ahol aztán az önkormányzatban szakmailag nem mindig megalapozott vagy nem egységes álláspontot képviseltek. Volt, aki felállt és elment ezekről a frakcióülésekről, és volt, aki felvetette, hogy tartsák külön a frakcióüléseket és ezeket az elnöki beszélgetéseket.

Ezt Vass Levente a lehető leghatározottabban tagadta, szerinte ezt a frakcióülések jegyzőkönyvei sem támasztják alá, és méltánytalannak tartja, hogy ilyen vádaskodásra, elvtelen támadásra egyáltalán felelnie kell. Kérésére álláspontját olyan, névtelenséget kérő személy is megerősítette, aki részt vett ezeken az üléseken.

Tagadta, hogy köze lett volna a vásárhelyi RMDSZ-szervezet Facebook-oldalán névtelenül közzétett állásponthoz, miszerint a tagok egy részének korábbi vezetők a keresztapjai. Ezzel ő is már csak a közzététel után szembesült, a szerzői a városi RMDSZ-szervezet volt ügyvezetői, állította.

Ez a közlemény vicc, minősítette Bakó Szabolcs. A névtelen közleményíró arra utalt, hogy Bakó a Bernády Alapítványnál dolgozik, amelynek kuratóriumi elnöke Borbély László, aki 2012-ig Maros megye egyik RMDSZ-es parlamenti képviselője volt, magyarázta a volt tanácsos. Bizonyára azt akarták sugallni, hogy Borbély mondta Bakónak, mit lépjen, holott Bakó szerint ez épp fordítva történt, ő szólt előre Borbély Lászlónak, hogy ki fog lépni a frakcióból és a városi tanácsból. Ahogy Furó Judit kilépését is Frunda György volt szenátornak szeretnék betudni azért, mert korábban Furó a szenátorként tevékenykedő politikus irodavezetője volt.

A Péter Ferenc előírta ellenzéki fordulat azzal indult,

hogy júliusról augusztusra halasztották a döntést arról, emelje-e meg az önkormányzat a 130 ezer lakosú város költségvetését 323 millió lejről közel 425 millió lejre. Az ugyanis nem derült ki, honnan tesz szert a város bő százmillió lejes extra bevételre, vagy hogy a költségvetés megtervezői áprilisban vagy júniusban tévedtek százmillió lejjel, de Péter Ferenc biztosra veszi, hogy a városháza hivatalnokai valótlan számokat közöltek a tanácsosokkal.

Augusztus elsején végül egy feleekkora összeggel egészítették ki a város büdzséjét úgy, hogy befagyasztották például a reklám-, protokoll- és kommunikációs költségeket, csak a városi infrastruktúra és iskolák működtetésére szolgáló összegeket hagyták jóvá, illetve a civil szervezeteknek korábban megígért támogatásokat. Azóta Dorin Florea és Claudiu Maior következetlenül, de rendszeresen szidja az RMDSZ-t, és a különböző városi szolgáltatások leállításával riogatja a helyi lakosokat.

A jövőt költik el a kötelezettségvállalásokkal

Hogy honnan ránt elő a hivatal hirtelen százmillió lejt, a város büdzséjének harmadát, a nagyközönségnek eddig a POL tanácsosai igyekeztek elmagyarázni az úgynevezett POLcastjeikben. A Florea-Maior-féle vezetés taktikáját a kötelezettségvállalásokkal a 2002 és 2016 között tanácsos Soós Zoltán magyarázta el az Átlátszó Erdélynek. Ő azért sem vállalt újabb mandátumot, mert nem kívánt ehhez sem asszisztálni.

A kötelezettségvállalásos szerződésekkel a városháza előre leköti a fejlesztésre szánható büdzsét adott munkálatokra. Sok esetben a kivitelezővel is megállapodik. Korábban terelőút építésére mintegy 80 millió lejes kötelezettséget, a városi stadion rendbetételére 40 milliós kötelezettséget vállalt a tanács, nem készültek el, miközben más városokban ezeket uniós pályázatokból finanszírozták, kifogásolta Soós. A városháza az elmúlt húsz évben kb. 70 millió eurót költött sporttámogatásra, az átvett sportlétesítmények viszont romokban hevernek.

Soós szerint azért problémás ekkora mértékű kötelezettségeket vállalni, mert ezeket utólag nagyon nehéz, csak hosszas pereskedéssel lehet módosítani, ha például túlárazás gyanúja merül fel, és évekkel előre megkötik a következő városvezetés kezét: nemcsak azt rögzítik, hogy mire költheti a fejlesztésre szánt büdzsét, de azt is, hogy milyen céggel szerződjön a munkálatokra.

Soós szerint a jelenlegi városvezetés kötelezettségvállalásai elérik a 400 millió lejt, és ennek mintegy kétharmadára szerződött kivitelező cégekkel. Az RMDSZ-frakció ellenzékbe vonulása után azokat a kötelezettségvállalásokat vágta vissza a költségvetéskiegészítés megszavazásakor, amelyekre a hivatal még nem kötött kivitelezési szerződéseket. Ezek értéke tudomása szerint meghaladta a százmillió lejt.

Azokba az egyezkedésekbe, amelyek révén az RMDSZ-frakció korábban megszavazta a kötelezettségvállalásokat, a városi RMDSZ korábbi vezetése nem vonta be se a megyei, se az országos vezetést, holott ezek hatással lesznek a városra, a közösségre, és erős a politikai vonzatuk, kifogásolta Soós.

Nem értenek hozzá, de legalább mi fizetjük őket

A POL tanácsosai nyilvánosan is kifogásolták, hogy miközben havi 9 millió lejbe kerül a városháza bérlistáján szereplő 873 személy fizetése, a városháza rendszeresen külső szakértőket kér fel például közbeszerzési pályázatok technikai elbírálására. Csak az egyik igazgatóság évi 320 ezer lejt igényelt cégek szakértői szolgáltatására. Mindezt úgy, hogy az 50 százalékkal több lakossal rendelkező Nagyvárad polgármesteri hivatala nem egészen 600 alkalmazottal működik.

Bakó Szabolcs is megerősítette, hogy a hivatalnokok egy része felkészületlen, nem tudja, hogyan kell elvégeznie a rábízott feladatokat, és azért is csúsznak a kifizetések, mert ha egyikük hibázik, az egész bürokratikus folyamatot elölről kell kezdeni. Megtörtént, hogy az önkormányzati tanács által megszavazott ösztöndíjakat a megítélésük után egy évvel fizették ki a tanulóknak, vagy nem fizetik ki a megítélt sporttámogatásokat, de a városháza Facebook-oldalán azt kommunikálja, hogy a tanácsosok nem szavazták meg – holott a városháza kötelező módon végre kellene hajtsa a tanácsi határozatokat. Ilyen hibák miatt Bukarestből visszadobott közbeszerzési eljárások is évekig húzódhatnak.

 A marosvásárhelyi polgármesteri hivatalnak nincs saját jegyzője, tudtuk meg Soós Zoltántól. Jelenleg is külsős látja el a jegyzői feladatokat szerződéses alapon. A városi jegyző elsődleges feladata ügyelni a hivatal intézkedéseinek törvényességére, erre a munkára pedig senki sem mer jelentkezni Marosvásárhelyen, mondta Soós. A hivatal utolsó saját jegyzője, Ciobanu Maria 2015-ben mondott le, miután a DNA vádat emelt ellene a városi futballklub finanszírozásának ügyében, amelyben Florea ellen is vádat emeltek a korrupcióellenes ügyészek.

Az így működő polgármesteri hivatalba Dorin Florea polgármester alig jár be, a tanácsüléseken évek óta nem vesz részt. Sőt a város közügyeiben otthonosak közismert tényként kezelik, hogy Floreát 2016-ban kvázi belekényszerítették a jelöltségbe, magától már nem indult volna a polgármester-választáson. Arról, hogy kik vagy milyen érdekek állhatnak mögötte, mindenki csak feltételezésekkel rendelkezik.

A hivatalt ténylegesen Claudiu Maior volt alpolgármester irányítja, aki 2016-ban azért nem lehetett tanácsos és ismét alpolgármester, mert összeférhetetlenségi ügyében született ítélet három évre eltiltotta választott köztisztség viselésétől (eltiltása lejár a jövő nyári önkormányzati választásokig). Florea ezért saját polgármesteri tanácsadójaként alkalmazta, aláírási joga viszont nincs  – itt jön képbe 

a vásárhelyi RMDSZ abszurd közelmúltjának legbizarrabb szála, Makkai Gergely alpolgármestersége.

Az RMDSZ ugyan ellenzékbe vonult a tanácsban, de Makkai Gergely ott maradt a végrehajtó apparátusban. Makkai nem most vált le az RMDSZ-ről, amikor már Kelemen Hunor is kijelentette róla, hogy nem az RMDSZ, hanem Dorin Florea alpolgármestere, hanem a tavaly nyári világbéke-affér után. 

A megyei RMDSZ már akkor lemondásra szólította fel, de az akkor még csak egy éve alpolgármester nem tett eleget a felszólításnak. Ügyét az RMDSZ miniparlamentje, a Szövetségi Képviselők Tanácsa sem oldotta meg. Sokáig úgy tudtuk, a megyei szervezet az SZKT-ra vár, hogy az megvonja Makkaitól az RMDSZ-tagságot, így a politikus automatikusan elveszíti alpolgármesteri mandátumát, de

• a januári és a márciusi SZKT a közelgő EP-választás miatt nem tűzte napirendre Makkai RMDSZ-tagságát;
• a választások után, augusztus végén épp Vásárhelyen tartott SZKT sem tárgyalta ezt, mert mint megtudtuk, a folyamat közel sem ilyen automatikus az új közigazgatási törvénykönyv alapján, de még az a szászfenesi tanácsos is visszaperelte magát a mandátumába, akitől szabálytalan parkolása és modortalan viselkedése miatt vonta meg 2016-ban a politikai bizalmat a Kolozs megyei RMDSZ, tudtuk meg Horváth Annától. Vagyis az ellenzékbe vonult vásárhelyi RMDSZ-frakció jogilag nem nagyon tud megszabadulni a vele nem igazán kommunikáló alpolgármesterétől.

Makkai Gergelyt a POL közvetlenül, azaz az önkormányzati tanácsosok szavazataival váltaná le Tatár Lehel tanácsos kezdeményezésére. Tatár szerint össze lehetne gyűjteni a tanácsosok kétharmadának szavazatát ahhoz, hogy leváltsák az alpolgármestert, az RMDSZ azonban nem bízik benne, hogy ebben a szociáldemokrata tanácsosok is partnerek lennének, nélkülük pedig az RMDSZ-nek és a POL-nak együtt csak egyszerű, nem kétharmados többsége van a tanácsban.

Makkai Gergely 2016 nyarán nem jutott be a tanácsba, csak 2017-től, miután Novák Csaba Zoltán a tanácsosi helyett a decemberben elnyert szenátori mandátumot választotta. Vass Levente elnöksége, 2017 tavasza előtt a városnak egyetlen alpolgármestere sem volt, az RMDSZ addig ellenzékből kívánt politizálni. A POL javasolta, hogy válasszanak alpolgármestereket, egyet az RMDSZ és egyet a POL tanácsosai közül, így a városnak két magyar alpolgármestere is lehetett volna. Alpolgármesterek Floreának is jól jöttek, volt akikre legálisan átruházza az aláírási jogát.

Makkai Gergelyt nem a városi szervezet, hanem a megyei RMDSZ Területi Állandó Tanácsa nevesítette a tisztségre, állította egybehangzóan Vass Levente és Péter Ferenc. Azt, hogy PSD-s legyen a másik alpolgármester, nem Vass Levente döntötte el, de egyetértett vele, mondta az Átlátszó Erdélynek. 

Az együttműködés a PSD-vel olyan megyei érdekű beruházások miatt volt fontos, amelyeknek a város is nagymértékben a haszonélvezője: a repülőtér felújítása (2017-ben tízmillió lejt szánt erre a kormány, 2018-ban 40 milliót, a felújítás összköltsége 53 millió lej volt), a vásárhelyi strand és a száz éves Maros-híd felújítását is a kormány támogatja, ahogy a kórházi befektetéseket, az elektromos autóbuszok megvásárlását. A magyar vezetésű kultúrintézmények zöme bár a városban működik, de megyei alárendeltségbe tartozik, ezek működtetése is függ attól, milyen az RMDSZ és a PSD együttműködése megyei szinten, magyarázta Vass.

Ha a POL magyar tanácsosát szavazzák meg alpolgármesternek, az Vass szerint semmilyen garanciát nem jelentett volna arra, hogy hatékonyabban intézhessék a városházán a magyar közösség számára fontos ügyeket.

Az egyelőre nem világos, Péter Ferenc megyei elnök hogyan oldja majd fel a vásárhelyi RMDSZ-ben több szinten beállt patthelyzetet. Soós Zoltán szerint viszont 

a megoldás az, ha visszatérnek a 2000 előtti állapotokhoz, 

amikor nem volt külön városi szervezet, amely érdekellentétbe kerülhetett volna a megyeivel, hanem a városi körzeteket egy ügyvezető elnök fogta össze, aki a megyei elnökkel dolgozott együtt, ahogy most is történik a többi megyében. A döntéshozatalt is hátráltatja és az RMDSZ megítélésének is árt szerinte, ha a választók azt látják, a megyei és a városi szervezet fontos kérdésekben nem ért egyet, és ezt az egyik fél még a sajtóba is kiviszi.

Úgy véli, az RMDSZ-frakciónak ismét nyitnia kell a város magyar értelmisége felé. Az, hogy a városi RMDSZ kizárta az értelmiséget a fontosabb döntésekből, egyrészt abból látszik, hogy sokan közülük felháborodtak, amikor ezek a döntések idén nyilvánosságra kerültek, azaz nem is tudtak róluk. Másrészt onnan, érvelt Soós, hogy szerinte a város finanszírozta kulturális programok 80 százaléka a román közösséget szólította meg, vagyis ezek összeállításakor az RMDSZ nem egyeztetett a kultúraformáló, -szervező helyi magyar értelmiséggel. Erre az i-re a pontot Vass Leventének az a sajtótájékoztatója tette fel Soós értelmezésében, amelyen kijelentette, hogy elengedi a Vásárhelyi Forgatag kezét, még ha a Forgatag nem is függ a városi támogatástól.

A helyszíneket viszont a város kellene biztosítsa alanyi jogon, ehhez képest idén is mindössze tíz nappal a többnapos rendezvény előtt állapodott meg a szervezőkkel a helyszínekről. A városháza Soós szerint idén azért halogatta a szerződéskötést az utolsó pillanatig, mert a nyár közepén ellenzékbe vonult RMDSZ-frakció nem szavazta meg a bő százmilliós büdzsékiegészítést. A Forgatag egyik főszervezőjeként Soós most is azt hangsúlyozta, hogy ezzel a városvezetéssel nem szabad semmilyen kompromisszumot kötni, hanem le kell győzni a jövő évi önkormányzati választáson.

A négy éve még nagyon népszerű Soósnak ehhez most nemcsak az őt és megyei feletteseit számonkérő városi RMDSZ, illetve az MPP és EMNP helyi híveit kell meggyőznie, hanem a város belőlük kiábrándult, sőt akár a román nemzetiségű lakóit is. Az ő szavazatukért ugyanis Soós Zoltán előtt fél órával bejelentkezett a POL volt városi tanácsosa, a magyar identitátsú és többkulturájú Hermann Mark Christian vállalkozó, aki az etnikai szavazásból kiábrándultak körében népszerű.

Címlap illusztráció: Átlátszó Erdély

The post Bedőlt a vásárhelyi RMDSZ. A 20 éve ellenfél Dorin Florea a mumus vagy a hunyó? appeared first on Átlátszó Erdély.

Választásokat nem a Facebookon lájkolgatva és vicces mémeket megosztva, hanem a szavazófülkében pecsételve kell megnyerni – a nem is olyan régi, de máris elcsépelt bölcsesség ismét beigazolódni látszik, ahogy az önkormányzati választások eredményei véglegessé válnak.

Hol voltak a fiatalok?

Márpedig vasárnap épp az az urbánus, vélhetően magasan képzett, húszas, harmincas, negyvenes korosztály nem ment el szavazni, amely – legalábbis a Facebook-kommentekből ítélve – a leginkább igényli azt, hogy adójáért cserébe az önkormányzatoktól valós, jó minőségű szolgáltatásokat kapjon, a városvezetőkkel érdemi párbeszéd alakuljon ki az igényekről és prioritásokról, és akiknek elegük van abból a korrupt, uram-bátyám világból, amely az utóbbi húsz évet jellemezte.

A fiatalok távolmaradása azért is ért hidegzuhanyként, mert egy ideje Romániában mintha jó irányba mozdultak volna el a dolgok: a rendszerellenes fiatalok első nagy győzelme Klaus Johannis államelnökké választása volt (azóta Johannis szépen lekoptatta a rajongótáborát, teljes mértékben kiérdemelve a „fikuszelnök” állandó jelzőt, de ez egy másik történet).

Tavaly ősszel aztán ez a „Facebook-generáció” kormányt buktatott – a jelenlegi, Dacian Cioloş által vezetett szakértői kormány egy sor hozzáértő, elkötelezett fiatalt hozott helyzetbe, akikről valóban el lehet hinni, hogy leszámolni törekednek az államapparátus megkövesedett struktúráival.

Nicuşor a fehér lovon?

A főként Bukarestben élő, progresszív fiatalok számára az önkormányzati választások fő tétje az volt, hogy sikerül-e egy független civilt, Nicuşor Dant megválasztani Bukarest főpolgármesterének. Elnézve a liberálisok és szociáldemokraták jelöltállítási bohózatát, sokáig úgy tűnt, Nicuşornak valóban van esélye.

Mára már tudjuk, hogy Nicuşornak – bár az általa vezetett Mentsük meg Bukarestet Egyesület meglepően jól teljesített – még mindig nincs esélye a „régi rendszer” ikonikus képviselője, a szociáldemokrata Gabriela Firea ellen, aki megválasztása után azonnal hűséget esküdött a nemrég két évnyi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt Liviu Dragnea pártelnöknek.

A régi beidegződések kiirthatatlannak tűnnek: Nagybányán a csúszópénz elfogadásáért előzetesben ülő Cătălin Cherecheş polgármestert 70 százalékkal választották újra, és az ő példája nem kivétel: ezt a térképet elnézve már-már az az érzésünk támad, a vidéki szavazók számára egy büntetőeljárás, esetleg egy ítélet nem több, mint a jól végzett munka jele.

Jó eredmény Kolozsváron, de lehet hogy hiába

Kolozsváron a komoly kihívó nélkül induló Emil Boc óriásit nyert. Az ő esélyeit nagyban segítette, hogy Kolozsvár az utóbbi években látványos fejlődésnek indult – noha a Boc vezette adminisztráció sokak szerint inkább akadályozója, mint ösztönzője ennek a fejlődésnek.

Egy dolog biztos: bár Boc 2004-ben óriási változást hozott Gheorghe Funarhoz képest, mára már az ő nevével fémjelzett városvezetés mindennek látszik, csak korszerűnek nem. Megtapasztaltuk azt is, hogy klinikai esetnek minősülő elődjéhez képest ugyan a normalitást képviseli, de azért ő sem megy a szomszédba egy kis keménykedésért, ha a magyar közösségről van szó – elég a kolozsvári helységnévtábla ügyét említeni.

És hiába a Horváth Anna-vezette csapat jó szereplése úgy az előző mandátum alatt, mind a választásokon. Hiába sikerült növelni a tanácsosok számát négyről ötre, nem biztos, hogy sikerül megőrizni a városi tanácsban az RMDSZ-frakció korábbi befolyását. Boc a maga 64 százalékával most szinte bármit megtehet, annál is inkább, mert liberálisoknak a városi tanácsban is közel megvan a többségük.

A szatmárnémeti siker nem feledteti Marosvásárhelyt

Szatmáron Kereskényi Gábor lazán, mintegy 6 ezer szavazattal verte meg Dorel Coica korábbi polgármestert – ráadásul a tanácsban is megvan a többség. A szatmári siker mellett azonban ott áll Marosvásárhely, ahol újból sikertelenül próbálták megtörni a magyar választók apátiáját. Bár a választási csalás gyanúja is ott dereng, a dolgok jelenlegi állása szerint Soós Zoltán körülbelül 1700 szavazattal kapott kevesebbet, mint az ötödik mandátumánál tartó Dorin Florea.

Az országos átlagnál magasabb, de még mindig alacsony, 50 százalék körüli részvételt elnézve azt lehet mondani, hogy bőven lett volna még tartalék, ezt a választást Soós simán megnyerhette volna. Az eredmény amiatt is fájó, mert ezúttal tényleg apait-anyait beleadtak: az RMDSZ még abba is belement, hogy Soós függetlenként induljon, a kampányban pedig gyakorlatilag mindenki beállt mögé – a marosvásárhelyi elit megosztottságát tekintve ez óriási teljesítmény.

Minden hiába, úgy tűnik, újból győzött a híres erdélyi/marosvásárhelyi „nem lehet”-mentalitás. Ezután már csak az a kérdés, hogy a Soós-projekt mögé felsorakozott anyagi és humán erőforrásokat fel lehet-e használni a következő négy évben közösségépítésre, hogy aztán 2020-ban újból belevágjanak, vagy pedig Soóst magára hagyják, és újabb sajtóközlemény-háborúba süllyed vissza a marosvásárhelyi magyar közélet.

Székelyudvarhelyen felbukkant Szász Jenő

Ha Marosvásárhely egy kudracba fulladt, de tiszteletreméltó vállalkozás, akkor Székelyudvarhely az igazán kínos, jókora bukta az RMDSZ vezetése számára. Itt a cél a korábbi, azóta kegyvesztett RMDSZ-es polgármester, Bunta Levente leváltása volt, ehhez a kihívó Arros Orsolya pénzt, paripát, fegyvert megkapott az RMDSZ vezetése valamint a helyi erős ember, Verestóy Attila részéről.

Székelyudvarhelyen a választási kampányokat hagyományosan nem széplelkek csinálják, na de az idén szinte hetente döntött újabb rekordot a szardobálás. Nem csoda, hogy az udvarhelyieknek elegük lett, és egy harmadik, addig sok vizet nem zavaró jelölt, Gálfi Árpád nyert kényelmes többséggel.

Az udvarhelyiek ráadásul kényelmes tanácsi többséget is megszavaztak Gálfinak – kérdés persze, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szinten mennyire tud majd együtt dolgozni azzal az Magyar Polgári Párttal, mely mostanában leginkább az RMDSZ szatelitpártjaként működik.

És hogy a székelyudvarhelyi történet igazán kerek legyen: a szavazók fele magát egyszerű, egyenes emberként felépítő Gálfi mellett vasárnap este feltűnt Szász Jenő.

U.i.: akárhogy igyekeztem valahova beszúrni egy bekezdést az Erdélyi Magyar Néppárt szerepléséről, nem sikerült. Hova kell tenni egy választási kiértékelőben azt a pártot, mely nulla polgármesteri széket szerzett, ellenben kettőt vesztett?

Sipos Zoltán

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagy szerepük van a közösség adományainak. Adakozz, hogy még több ilyen cikket írhassunk! Tudnivalók itt.

Bankszámlánk:

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU

The post Helyhatósági választások Romániában: senki sem örül igazán appeared first on Átlátszó Erdély.