Mi történt az elmúlt tíz évben, hogy már nem üti meg ingerküszöbünket egy szélsőjobbal kapcsolatban álló zenekar fellépése, akár nagy létszámú közönség előtt? A Kárpátia az a zenekar, amely egy évtizede még egy csíkszeredai fellépésével olyan botrányt kavart, ami miatt kitiltották három évre a frontemberét Romániából. Arra is keresem a választ, miként ment végbe az a folyamat, melynek során a szélsőjobboldali zenekarok a mainstreambe vándoroltak.

De mi is a Kárpátia?

A Kárpátia 2003-ban alakult magyar „nemzeti rock” műfajú zenekar, melynek dalszövegei gyakran utalnak a magyar történelem fájdalmas pontjaira, így a trianoni békeszerződésre és Erdélyre mint magyar területi veszteségre.

Az együttest a nyilvánosságban gyakran szélsőjobboldali és revizionista nézetekkel azonosítják. Sokáig szoros kapcsolatban állt a Jobbik párttal, valamint a már feloszlatott Magyar Gárda paramilitáris szervezettel, amelynek az indulóját is ők írták. Zenéjük, amelyet úgy jellemeznek mint küzdelem „a magyar nemzet önrendelkezéséért és a történelmi igazságosságért”, érzékeny témákat érint Romániában.

Az együttes legnagyobb botránya

a 2014. június 6-i csíkszeredai koncert után dagadt, ahol az együttes frontembere, Petrás János László olyan kijelentéseket tett és olyan dalokat adott elő, amelyeket a román hatóságok gyűlöletkeltésnek és a fasizmus népszerűsítésének minősítettek. A per során kiemelték, hogy Petrás a trianoni szerződést igazságtalannak nevezte, és a krími eseményekhez hasonló akciókra sarkallta a közönséget az „elveszett területek visszaszerzésére”.

Emellett a románokat „elnyomóknak” címkézte, ezáltal sértette a faji, etnikai vagy xenofób ideológiák terjesztése ellen hozott romániai jogszabályokat. A legfelsőbb bíróság 2017-ben kitiltotta három évre, és 9000 lej büntetés megfizetésére kötelezte a frontembert.

Volt más botrányuk is. 2011-ben a magyar uniós elnökség a magyar pálinkát a zenekar Pálinka című dalával népszerűsítette. Emiatt sokan kiakadtak, mivel a dal utolsó szakaszában revizionista üzenet hangzik el: „Erős, mint a háromszor varrt / Csizma szára / Csizma szára / Amiben bemasírozunk Kolozsvárra / Kolozsvárra / Szilva, körte, cseresznye / Éljen a haza! / Egészségünkre!”. A felháborodás hatására a szervezők előbb megpróbálták védeni a zenekart, később aztán mégis törölték a Facebook-oldalról a Kárpátia dalát és annak angol fordítását tartalmazó videót.

Pikáns revizionizmus

A Partiumi Magyar Napokat elég sok magyar és román közpénzből szervezik. Utóbbi különösen pikáns, hiszen a zenekar repertoárján számos revizionista dal található, és ezáltal az a helyzet áll elő, hogy román közpénzen támogatják az alkotmány szerint egységes román nemzetállamban az olyan üzenetek hangoztatását Szatmárnémeti központjában, amelyek Trianon igazságtalanságát vagy egy esetleges határmódosítás fontosságát hangsúlyozzák. 

Mit mondanak, akik idehozták?

Nem sokat. 

A Partiumi Magyar Napokat támogatja többek közt a Szatmár megyei tanács, Szatmárnémeti önkormányzata, az RMDSZ alapította Communitas Alapítvány és az RMDSZ is. 

A hivatalok közül a megyei tanácsnak küldtünk kérdéseket. Azt szerettük volna megtudni, mennyi pénzt áldoztak az eseményre, mi a véleményük az együttes vitatható üzeneteiről, és miért tartják jó ötletnek, hogy a román szélsőjobboldal megerősödése közben magyar szélsőjobboldali zenekar lépjen fel. Az RMDSZ-es vezetésű megyei tanács nem méltatott válaszra. A Communitas jelezte, hogy felel a kérdésekre, de az általunk megadott határidő után három munkanappal sem érkeztek a válaszaik meg. Amennyiben a válaszokat akár a megyei tanácstól, akár az alapítványtól megkapjuk, a cikket frissítjük.

Csoma Botond, az RMDSZ szóvivője megkeresésünkre azt mondta, nem kívánja kommentálni a kérdést. Annyit elmondott, hogy tudomása szerint nem volt semmi probléma a szatmári fellépéssel.

A körösfői eseményt az Itthon Kalotaszegen Egyesület szervezi. Péter Ferenc elnököt telefonon értük el, azt mondja, a háromnapos esemény költségvetésében nincs közpénz, azt teljes mértékben a MOL finanszírozza. Elmondása szerint eszébe sem jutott, hogy ebben a politikai környezetben ez milyen üzenetet képvisel, egyszerűen az együttes nemrég koncertezett Szatmáron, és „jóval olcsóbb, mint más, hasonló nagyságú rockzenekarok”. 

De mennyi?

Megkérdeztünk néhány rendezvényszervező munkakörben mozgó szakembert, akik üzleti titokra hivatkozva nem árulták el, hogy pontosan mennyibe kerül listaáron a Kárpátia szerepeltetése. Ám az egyik név nélkül nyilatkozó megszólalónk fél–egymillió forint (körülbelül 1250–2500 eurónak felel meg) közötti összegre becsülte a haknit, a nagykoncertet pedig 1–2 millió forintra.

Ugyanezt állította két további erdélyi művelődésszervező is, akik az alsó kategóriás zenekarok közé sorolták a Kárpátiát, és 1–2 millió forintra saccolták a fellépési díját. Egyikük elmondta, hogy a csúcskategóriát a Bagossy Brothers Company és Rúzsa Magdi jelentik, esetükben 8 millió forintnál kezdődik az élő koncertek ára.

A DMF Music rendezvényszervező cég nyilvános listáján nem szerepel a Kárpátia, a fennebb csúcskategóriásként megnevezett előadók 9,5 és 10,1 millió lépnek fel, rajtuk kívül Quimby és Majka, valamint a Valmar ütik még ezt a szintet; a Margaret Island, a Blahalouisiana és a Honey Beast jelentik a középkategóriát, ők 4–5 millió forint közötti áron koncerteznek.

A jegyek árából is lehet egy előadó pénzben kifejezett „értékére” következtetni. A 2014-es botrány után 2023. május 27-én, a pünkösd előtti szombaton lépett fel Romániában a Kárpátia együttes, „9 év után újra Erdélyben”. Az időzítés fontos, hisz akkor nagyon sok magyarországi résztvevővel is lehet számolni. A nagykoncertet az RMDSZ-es szenátor, Antal Lóránt befolyása alatt levő Star Rádióban reklámozták. Egyik főszervezője feltehetően Bögöz község jelenlegi alpolgármestere, Istók Róbert volt, aki a szervező Agyagfalvi Ifjúsági Klub kapcsolattartója. A jegyeket 100–120 lejes áron lehetett megvásárolni. Istók azt nyilatkozta, hogy a bögözi önkormányzatnak nincs köze a koncerthez, nem közpénzből szervezték.

A Fidesz, a szubkultúrák átalakulása és a családiasodás

A Fidesz és a jobboldali politika általános stratégiája kulcsszerepet játszott abban, hogy a szélsőjobb szubkultúrái miként oldódtak fel és váltak mainstreammé. Patakfalvi-Czirják Ágnes szociológus szerint e folyamat jól nyomon követhető a Kárpátia vagy az Ismerős Arcok felemelkedésén.

Patakfalvi-Czirják Ágnes kutatásai a 2010-es évek elején arra fókuszáltak, mi történik a szubkultúrákkal, amikor rajongóik kiöregszenek. Míg más zenei terekben – például az elektronikus zenében vagy akár a drogokhoz kapcsolódó közegekben – a közönség valóban szétszóródott, a radikális jobboldali színtér stabil maradt. A motoros találkozók, az EMI-tábor vagy a Magyar Sziget fesztivál megmutatta: ezek a közösségek képesek generációkon át fennmaradni. A rajongók gyerekeinek fokozatos bevonása vezetett a „családiasodás” folyamatához, amely a 2010-es évek közepére egyre erőteljesebbé vált.

A fesztiválok különleges olvasztótégelyekké váltak, ahol a nemzeti radikális zene mellett minden generáció megtalálta a helyét. Gyerekek hagyományos mesterségeket próbálhattak ki, a nők és férfiak egyaránt részt vettek a programokon, sőt a maszkulinitás új formái is megjelentek. Patakfalvi-Czirják hangsúlyozza: Kelet-Európában kevés más szubkultúra biztosított ilyen sokrétű élményt.

A zenekarok színpadi kommunikációja tudatos volt: amit jogi következmények nélkül nem mondhattak ki, azt a közönséggel mondatták ki. A szélsőjobboldal parlamenti képviselőinek köszönhetően erős jogi támogatásuk is volt: a dalszövegeket szakértők ellenőrizték, mielőtt a nyilvánosság elé kerültek volna.

A Jobbik legyőzése

A nemzeti radikális közösségek szervezőereje hamar potenciált jelentett a Fidesz számára. A 2010-es évek közepéig legfőbb riválisuk a Jobbik volt, ezért fontos volt a Jobbikhoz kötődő szubkulturális terepek – például a Magyar Sziget – „meghódítása”. Elsőként az Ismerős Arcok csatlakozott, akik 2010 körül már felléptek fideszes rendezvényeken. Bár ekkor még árulással vádolták őket, a kulturális finanszírozás állami központosítása gyorsan eldöntötte a kérdést: hosszú távon csak az államhoz közeledve lehetett fennmaradni.

Patakfalvi-Czirják Ágnes szerint a szélsőjobboldali életforma önmagában gazdaságilag is veszteséges volt. A „szkítia boltok” és a radikális jobboldali–ezoterikus kiadványokat árusító hálózatok rövid időn belül kifulladtak. Bár látszólag erősnek tűntek, az állami erőközpont megjelenése gyorsan „leszalámizta” őket, és a Jobbik politikusai körül is elfogyott a levegő.

A fordulópont az Ismerős Arcok Nélküled című dalának második himnusszá válása volt. Ettől kezdve a radikális zenekarokat már nemcsak szélsőjobboldali, hanem „nemzeti” előadókként is értelmezték. Erdélyi szervezők és magyarországi iskolák is átvették repertoárjukat: a Kárpátia népdalfeldolgozásai például tananyagként is megjelentek. A Fidesz irányítása alatt a „magyarság megélésének” keretei átalakultak, és a katonalét, valamint a határvédelem témái újra felértékelődtek.

Végül a szociológus arra mutat rá, hogy a zenekarok politikai eszközként is működhettek. Egy Kárpátia-koncert meghívása politikusok számára stratégiai lépés: ha botrány tör ki, akkor az adott politikus áldozati pózban jelenhet meg, „ellenállóként” a külső nyomással szemben.

Tehát a Kárpátia beemelése a mainstream előadók közé politikai és társadalmi alapon is történt. Ami továbbra is kérdéses, hogy amikor Romániában ismét magyarveréstől hangos a sajtó, a mindennapokban egyre agresszívabb a román szélsőjobb, hiszen etnikai alapon bántalmaznak bevándorlókat, mennyire ésszerű döntés szélsőjobboldali, nemzeti radikális húrokat pengetni. 

The post Ezt is megértük: román közpénzből koncertezik Erdélyben a szélsőjobboldali Kárpátia appeared first on Átlátszó Erdély.

A nyomozást a rendőrség két gyanú – minősített üzemanyaglopás és illegális gázbekötés – miatt indította. Bő három éve zajlik az eljárás érzékelhető eredmény nélkül: vádemelésnek nyoma sincs a bíróságok portálján, és 2025 elején az ügyészség még biztosan nem zárta le az ügyet. Idén viszont az ügyészség már nem is válaszolt a pár havonta elküldött kérdéseinkre.

Ugyanilyen csendbe burkolóznak a hatóságok azoknak a széki fejlesztéseknek az ügyében is, amelyek kapcsán évek óta nyomozás zajlik. Ezeket vesszük most sorra, megmutatjuk, hogyan profitál belőlük egy helyi építkezési vállalkozó, valamint a polgármester családja. 

Bemutatjuk azt a törvényszegést is, amellyel a polgármester és hivatala kvázi rejtegette a község lényeges dokumentumait, miközben ezt a ködösítést a törvény nem bünteti. Sallai János polgármester ebből politikai és anyagi előnyt is húz:

• a választói főként arról tudnak, amit ő közöl velük, elsősorban szóban; 
• kihívói alig látnak bele a hivatal működésébe, lehetetlen évekre visszakövetni akár a helyi tanács döntéseit;
• helyben nem tudják, hogy a polgármester és családtagjai a fizetésük és a vállalkozásaik mellett mekkora agrártámogatást kapnak, miközben alig gazdálkodnak.

Erdély és a Mezőség büszkesége

A székiek joggal büszkék a falu városias múltjára, híres és gazdag folklórjára. Mindkettővel kitűnik a mezőségi falvak közül, akárcsak turisztikai potenciáljával és lakosságának szemmel látható jólétével. A székiek a gazdálkodást már a huszadik században kolozsvári és budapesti vendégmunkával egészítették ki. 

Azóta sokan városokban és külföldön ragadtak, így a relatív jólét és a beköltözők ellenére Szék lakossága tízévente tíz százalékkal csökken. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint 2234 lakosának több mint 90 százaléka magyar. 1992 óta választják polgármesterré Sallai Jánost: a besúgóbotránya előtt az RMDSZ színeiben, később függetlenként, de az RMDSZ hallgatólagos támogatásával.

Sallai már évtizedekkel ezelőtt fantáziát látott a faluturizmusban, derül ki a korabeli sajtóból. A legtöbb erdélyi falunál hamarabb bevezette Székre például a vezetékes ivóvizet és a földgázt, bár néha egy-egy ilyen közművesítés akár tíz évig is elhúzódott. Leaszfaltoztatta a falu kisebb utcáit is már több mint tíz éve, de a lakosok csak idén tudnak a szennyvízhálózatra csatlakozni. Tájházat és kormányzati támogatással turisztikai információs központot hozott létre. 

A faluban több panzió is próbál megélni. A népi kultúrát két magánkezdeményezés igyekszik őrizni: az idén elhunyt Michel Van Langeveld táncházmúzeuma és a Kék Ház, amelyet a Széki Polgári Kör Egyesület vett meg, hogy közösségi központ, később pedig falumúzeum működjön a felújított parasztházban.

Székről és polgármesteréről bővebben írtunk tavaly ősszel, amikor azokat a fejlesztéseket részleteztük, amelyekhez a polgármester nem kért engedélyt a szakhatóságoktól, és vitatható módon indította vagy zárta le őket. Ilyen a széki nádast szárító és szennyező sósfürdő, a falut átszelő patak medrének kibetonozása és lefedése, vagy a csatornázás utáni aszfaltozás.

Akkor már kénytelenek voltunk jelezni Sallai János polgármester furcsa viszonyát a tényekhez és saját múltjához. Az Alkotmánybíróságig is elment, hogy eltörölje a dokumentumok által bizonyított, és 2008 óta nyilvános információt, miszerint 1990 előtt a Securitate besúgója volt. Majd a nekünk adott interjúban nemcsak azt tagadta le, hogy jelentett a Szekunak, hanem azt is, hogy éveken át fellebbezett a besúgói múltja eltörléséért. Sikertelenül. 

Ezzel az eljárásával viszont megkérdőjelezi az összes olyan információ hitelességét, amelynek ő maga a forrása.

Nem a polgármester roppant bele a botrányba

A vele készült interjúnk során többször jelezte, hogy szerinte minket a helyi riválisai uszítanak ellene, és már a tavalyi önkormányzati választások előtt várta, hogy felbukkanunk. Sallai 2007 óta emlegeti, hogy politikai lejáratás áldozata. Ezzel magyarázta akkor, hogy a rendőrség nyomozást indított ellene szociális segélyek jogtalan kifizetése miatt és azért, mert informálisan végzett útjavításokat, beszerzéseket, például a fia cégével szállított követ bizonyos útjavításokhoz. Tudomásunk szerint az ügyből nem lett semmi, viszont ekkor kapott Sallai komolyabb helyi riválisokat.

Bár maga Markó Béla személyesen kampányolt Széken az első romániai EP-választáson, 2007 novemberében a faluban többen szavaztak az akkor függetlenként indult Tőkés Lászlóra, mint az RMDSZ európai parlamenti jelöltjeire. 2008 tavaszán meg is alakult a Magyar Polgári Párt helyi szervezete, amely a nyári önkormányzati választásokon az addig alpolgármester Csorba Mártont támogatta.

Ezen a választáson sikerült Sallait leginkább megszorongatni, mivel ekkor derült ki a besúgói múltja a CNSAS jelzése nyomán. Az RMDSZ elhatárolódott tőle és ellenjelöltet állított, a második fordulóba mégis a függetlenként induló Sallai és Csorba jutott. Ezt a fordulót Sallai 57%-kal nyerte meg. Azóta egyre magasabb aránnyal győz, az RMDSZ-től nem kap ellenfelet, csak hallgatólagos támogatást.

Csorba Márton még egyszer, 2016-ban pályázta meg a polgármesteri széket, sikertelenül. 2024-ben a fia, Csorba Szilárd, az Erdélyi Magyar Szövetség ifjúsági alelnöke indult Sallai ellen, bevallottan azért, hogy ne a személyes ellentétek és indulatok dominálják a helyi kampányt, és a szavazatok 30 százalékát szerezte meg.

Egy szem homokot sem látott az árokban

A személyes ellentétek az idősebb Csorba és Sallai között 2004 és 2008 között keletkeztek, amikor közösen irányították a falut. Csorba Márton mesélte el nekünk, hogy, akkor rúgták össze a port, amikor ő alpolgármesterként nem volt hajlandó aláírni, hogy az akkoriban lefektetett gázcsövek alá az előírt mennyiségű homokot tette a kivitelező, amikor ő egy szem homokot sem látott az árkokban. Rálátott viszont a sosemvolt öregotthon botrányos beruházására, amelynek ügye szintén elsikkadt, az épületből pedig a polgármester fia húz most hasznot.

Az elmúlt bő tíz évben kikoptak a széki ügyek a maradék napi sajtóból. Nincsenek rendszeres tudósítások a korábban népszerű tánctáborokról, Széki Napokról, a falu fejlesztéséről, az évi Bertalan-napi ünnepségről is ritkán. A korábbi magyar mintafalu képe kifakult.

Maga Sallai nem is tartja kötelességének, hogy beavasson azoknak az ügyeknek minden részletébe, amelyekre rákérdeztünk. „Nem vagyok én annyira köteles, hogy mindent kitáruljak, most nem?” ‒ vetette közbe, amikor épp azt próbáltuk tisztázni vele, hogy meddig volt övé a cég, amely működteti a Sóvirág Panziót.

Három éve ugyanis ennél a panziónál szakította át a vélhetően illegális gázbekötést egy markológép, miközben ásta az árkot a közművesítés újabb szakaszához. Az akkor indított nyomozásról Csorba Márton szerzett tudomást, aki fűrészüzemet működtet a közelben. Gyakran járt-kelt ott a háromnapos helyszínelés közben is, megállították a rendőrök, és miután megtudta tőlük, mi történt, értesítette a helyi sajtót.

Egyedül a szamosújvári GherlaInfo számolt be róla, hogy a rendőrség a gázvállalat munkatársaival közösen azonosította a mintegy 75 méter hosszú, illegálisan bekötött gázvezetéket. A Kolozs megyei magyar nyelvű sajtó hallgat. A nyomozást vezető szamosújvári ügyészség három éve nem ad érdemi információt, és nem látszik, hogy dolgozna az ügyön. Holott a panzió körüli családi és érdekviszonyok nem olyan bonyolultak.

Gáz a polgármesteri panziónál

A földgáz bevezetésének időszakában a széki Sóvirág Panziót és a mellette lévő lakodalmas termet két külön cég működtette. Az egyiket a polgármester lánya, Pap (Sallai) Zsuzsi alapította 2005-ben, és nem egészen tíz év múlva beolvadt a családi cégbe, a Tipcába. A Tipca Import Export Kft.-t Sallai János 1993-ban alapította, szűk egy évvel azután, hogy polgármesterré választották. 

Sallai nem emlékezett pontosan, hogy a panziót mikor nyitotta meg, de egy szállásfoglaló honlap leírása szerint 2000-ben. A panziót üzemeltető Tipca Import Export 2007-ben váltott vendéglátásra, de az állattenyésztés, asztalos- és ácsmunka, villanyszerelés, festés-mázolás ugyanúgy feltűnik a cég akkori profiljában. 

2007, az uniós csatlakozásunk éve még egy fontos változást hozott a cég életébe: a polgármesternek ki kellett szállnia belőle. Kiszállt a felesége is, aki addig a Tipca céggondnoka volt. A céget a polgármester azonos nevű fia, Sallai János vette át. Testvére, Zsuzsi 30 százalékos részesedést kapott benne 2014-ben, amikor az ő cége beolvadt a Tipcába, derül ki a cégadatbázisból.

Azért is volt előnyös, hogy két cég állt a panzió két egysége mögött, mert így mindkettővel tudtak uniós pénzre pályázni. Mindkettő előcsatlakozási alapokból épült: az egyik a Phare, a másik a SAPARD programban, derül ki a polgármester első, 2008-as vagyonnyilatkozatából, amelyet a Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) adatbázisaiból töltöttünk le. Az információt, hogy a két egység Phare-, valamint SAPARD-alapokból épült, a polgármester az interjú során is megerősítette.

Amikor bő három éve megtalálták a gázcsövet, amelynek nem kellett volna ott lennie, hiába volt a fiáé a panzió már 14 éve, a polgármester a panziómként említette azon a paprikás hangulatú tanácsülésen, amelyen a helyi ellenzék, az MPP akkori tanácsosai lemondásra szólították fel. Ők azt kifogásolták, hogy a gázlopásos ügy árnyéka rávetül az egész falura.

„Van úgy, hogy azt mondom, panzióm. Ez nem jelent semmit. Tehát ők [a gyerekei ‒ szerk.megj.] vezetik, az övéké minden” ‒ hangzott a polgármester egyik válasza, amikor rákérdeztünk a szóhasználatára. A másik válasza az volt, hogy úgy is szokta említeni, hogy a panziónk, és ő és a felesége is szoktak menni segíteni a panzióhoz, ha a gyerekek kérik.

A cső meg a gáz

Sallai Jánossal és a fiával pár hét eltéréssel beszéltünk a gázügyről. Állításaikban csak annyi volt a közös, hogy a panzió biztos nem lopta a gázt, mert oda csak a legális bekötésen keresztül érkezett a földgáz. 

A polgármester azt mondta, a három éve megtalált gázcső bemegy ugyan a panzióhoz, de ő azt feltételezi, hogy a gázhálózatot kiépítő vállalat hagyott félbe ott valamit. Szerinte a kivitelező arra akarta elvezetni a gázt, amikor még nem voltak meg a Sóvirág épületei. Ennek ellentmond a polgármester 2008-as vagyonnyilatkozata, amely szerint a panzió később épült egysége is 2006-ban már kész volt. A gázbevezetési munkálatok nagyjából akkor kezdődtek, a tényleges gázszolgáltatás pedig több forrásunk szerint is csak évekkel később indult el.

Az ifjabb Sallai János azt mondta, a gázcső, amely miatt a nyomozás folyik, nincs is bekötve a panzió később épült egységéhez. Mivel az az épület is egy pályázatból készült, az ifjabb Sallai szerint megtörténhet, hogy a projekt része volt a külön gáz bevezetése, de végül nem vittek külön gázt ahhoz az épülethez, hanem az elsőtől vezették át.

Mindennek ellentmond a két bűncselekmény,

amelynek tárgyában nyomozást indított a rendőrség: illegális gázbekötés és minősített üzemanyaglopás. Kérdésünkre ezt a két gyanút nevezte meg az ügyészség pár héttel azután, hogy elindult a nyomozás. 

Az üzemanyaglopás gyanúja fel sem merült volna, ha a cső nincs bekötve a panzióhoz, és a gázszolgáltatónak nem keletkezett volna kára. A nyomozásról elsőként beszámoló cikk azzal zárul, hogy következik a kár megállapítása, de évekig hiába kérdeztük az ügyészségtől, hogy megállapították-e a kárt, és mennyire becsülik. 

Közben viszont úgy értesültünk, hogy az ifjabb Sallai megtérítette a kárt a CPL Concordia gázszolgáltatónak. Igen érdekes válaszokat kaptunk, amikor erre rákérdeztünk. A polgármester nemmel válaszolt, amikor megkérdeztük, hogy ő közvetített-e a fia és a gázszolgáltató vállalat között. 

„Erről nem szeretnék nyilatkozni. Nem… Hát hogy ne menjünk bele, nem folytattak ők se nyomozást, semmit” ‒ válaszolta az ifjabb Sallai a kérdésre, hogy ő vagy a Tipca fizetett-e kártérítést a CPL Concordia gázszolgáltatónak. Majd megismételte, hogy erről nem szeretne nyilatkozni.

A CPL Concordia vezetője izgatott hallgatásba burkolózott. Előbb személyesen kerestem fel a cég kolozsvári székhelyét, ahol az olasz igazgató, Andrea Gualdi a titkárnőjével üzente meg, hogy nem szeretne beszélni az ügyről. Egy óra múlva e-mailben is elküldtem a kérdéseimet, hátha meggondolja magát. A kár és az esetleges kártérítés mellett az is érdekelt, hogy csatlakozhat-e valaki úgy a hálózatukra, hogy arról a hálózat kiépítője ne tudjon, vagy a Concordia ne lássa a veszteséget.

Az igazgató egy percen belül megnyitotta a kilenc kérdést tartalmazó e-mailt. Majd a következő egy órában még húszszor. Legalábbis ezt jelezte az e-mail tracker program, amelyet használok.

Miért húzódik a nyomozás már több mint három éve?

Tavaly ősszel az idősebb és az ifjabb Sallai János is azt mondta, őt még nem hívták be vallomást tenni az ügyben. Vagyis az ügyészség se tanúként, se gyanúsítottként nem hallgatta ki a panziót működtető ifjabb Sallait a helyszínelés utáni két és fél évben. 

Az utóbbi egy évben már rendszeresen megkérdeztem a szamosújvári ügyészségtől, hogy mitől olyan bonyolult ez az ügy, hogy nem haladnak vele: vádat sem emelnek, de nem is zárják le. Az ügyészség erre sem felelt. Hiába érveltem azzal, hogy a polgármester és családjának érintettsége miatt az ügy közérdeklődésre tart számot, az ügyészség azt ismételte, hogy a nyomozásról csak annak adhat információt, akinek valamilyen büntetőjogi minősége van az ügyben.

Ugyanerre hivatkozva titkolózik a szamosújvári ügyészség két másik ügyben is, amely viszont teljes mértékben közügy. Még azt sem árulta el, hogy még folyik-e a nyomozás, és ha igen, milyen bűncselekmény gyanújával. A DNA-tól és magánszemélyektől tudjuk, hogy nyomoztak a széki önkormányzat két, egyébként indokolt beruházása után, de az eljárások lezárásáról nincs hivatalos információ.

Széken már nem öregszenek

A sosemvolt öregotthon után kilenc-tíz éve még nyomozott a DNA, erősítette meg értesülésünket Sallai Márton, a széki református egyházközség lelkésze. A Korrupcióellenes Ügyészség ugyanis tanúként hallgatta meg 2016 körül, mivel az épület, amelyben Szék község kormánytámogatással öregotthont hozott létre, a református egyház tulajdona. Az öregotthon viszont sosem működött.

A falu központjában lévő egyházi épületben felekezeti iskola volt az államosítás előtt, utána pedig, a kommunizmus éveiben kultúrotthon, majd raktár. A rendszerváltás utáni években teljesen romossá vált. Mivel az épület az önkormányzat leltárában szerepelt – mesélte a polgármester – Sallai évekig kereste, hogy miből újíthatná fel. Amikor az Országos Befektetési Társaság (CNI) öregotthonokra írt ki kormánytámogatást, a polgármester élt a lehetőséggel, és megpályázta.

Az épületet 2004-re felújították és berendezték a polgármester emlékei szerint a CNI-től kapott 300 ezer lejből. Néhány ágyat még adományba is kaptak, erősítette meg a polgármester és Csorba Márton, aki 2004-ben lett alpolgármester. Az öregotthon viszont sosem működött, mert a községnek nem volt pénze szakácsot és gondozókat fizetni, magyarázta Sallai János. 

A pályázati kiírás ugyan tartalmazta, hogy az öregotthon működtetésére majd további pénzt kell szerezni, de maga a pályázat ezt nem fedezte, és működtetési kötelezettséget sem írt elő, mondta Sallai. 

Csorba Márton és a lelkész erre másként emlékszik. 

Csorba szerint a felújítási pályázat igenis előírta, hogy aztán öregotthonként működtessék az erre a célra felújított épületet. Még ellenőrök is kiszálltak a helyszínre, amikor ő alpolgármester volt, mondta. Konkrétan emlékszik a jelenetre, hogy a polgármester leküldte a hivatal gondnokát a pincébe a tábláért, amit ki kellett függeszteni az öregotthonra, mielőtt érkeztek volna az ellenőrök. 

Vele nem beszéltek az ellenőrök, nem volt akkor a hivatalban, és nem tudja, hogy a polgármester hogyan kezelte a helyzetet. Azt sem érti, hogy a hivatal hogyan kaphatott kormánypénzt és engedélyt a felújításra úgy, hogy az épület nem állt az önkormányzat tulajdonában. A polgármester visszautasította azt a feltételezését, hogy a pályázatba egy másik épület helyrajzi számát írták volna bele, olyanét, amely ténylegesen az önkormányzat tulajdonában állt.

Szerinte akkor csak a felújítást ellenőrizték, amit a pályázat finanszírozott, és mindent rendben találtak, ahogy tíz évvel később a rendőrségi nyomozás is. Az viszont már kiterjedt az épület tulajdonjogára is, de nem tudni, hogy bűncselekmény hiányában vagy esetleg elévülés miatt zárták le. Az ügyészség mindenesetre nem emelt vádat, mondta a polgármester.

Ha közösségi a funkciója, akkor nem lehet fenntartani

Sallai Márton lelkész úgy emlékszik, hogy amikor ő 2008-ban Székre került, mondták neki az akkori presbiterek, hogy az épület az egyházközségé, és ha akarják, akkor az önkormányzat visszaadja az egyház kezelésébe. 

„Akkor azt mondtam, hogy nem kérjük egyelőre, mert nem működött benne öregotthon (bár be volt rendezve: voltak benne ágyak, éjjeliszekrények, konyha, központi fűtés), és nem akartam, hogy az állam, amely támogatta az öregotthon beindítását, rajtunk kérje számon, hogy öt éven keresztül miért nem arra a célra működtetjük, amelyre felújították, vagyis öregotthonként” ‒ magyarázta a lelkész. Idősek ellátására, személyzet fizetésére pedig az egyházközségnek sem volt pénze.

Sallai Márton úgy tudja, az épület korábbi államosítását soha nem vezették be a telekkönyvbe, így az jogilag végig az egyházközség tulajdonában állt. A rendőrség a 2010-es évek közepén folytatott nyomozás során arra kérte, keresse meg az egyházközség rendelkezését arról, hogy az épületet felújítás céljából átadja az önkormányzat kezelésébe. Ő azonban ilyen iratot nem talált.

Közben az egyházközség több mint kétmillió eurót nyert a templom felújítására. A munkálatokat 2013-2015 között végezték úgy, hogy a kivitelező kérésére az egyházközség szállásolta el a munkásokat. Ezért kérték és kapták vissza végül a sosemvolt öregotthon épületét, amit a polgármesteri hivatal előzőleg kiürített.

Öregotthonból családi vállalkozás

Az épület már akkor is statikailag ingatag volt, magyarázta a lelkész. A polgármester szerint statikailag rendben van, csak mivel nem használták, beázott, és emiatt kezdtek repedezni a falak. A lelkész a templomfelújításkor kikérte a statikus véleményét is, aki azt tanácsolta, legjobb volna lebontani az épületet.

Az egyre romló állagú épületet végül mégsem bontották le azután sem, hogy már munkásszállóként sem volt rá szükség. Az egyházkerület nem tudta hasznosítani, magyarázta a lelkész, és Széken egy vállalkozó sem érdeklődött iránta. Így amikor 2022-ben jelentkezett a polgármester fia, hogy kibérelné, kiadták neki. Pontosabban a polgármester családjának újabb cége kapott benne helyet, hogy újabb közpénzekből újabb vállalkozást indítson.

Ifjabb Sallai János 2020-ban vette át az addig építkezéssel foglalkozó Chicibalazs Const Kft-t. 2021-ben átadta édesanyjának, Sallai polgármester feleségének. [Frissítés, 2025. augusztus 7.: Névhasonlóság miatt korábban tévesen tüntettük fel, hogy a polgármester felesége könyvelő volna. A tévedés miatt az érintettek és az olvasók elnézését kérjük.] A cég új profilja szerint papírból és kartonból gyárt majd háztartási termékeket. A termelés beindításához a cég 160 ezer eurót nyert az AFIR vidékfejlesztési alapjából. Ehhez csak tíz százalékos önrészt kellett hozzátennie.

A termelésnek a pályázati pannó szerint legkésőbb 2024-ben kellett volna beindulnia. Az épület 2023 tavaszi ottjártunkkor még romos volt, 2024 nyarára viszont már rendbetették a középső részét, amelynek üvegajtaja mögött feltűnt egy óriási papírtekercs is. Papírból fognak könnyű termékeket gyártani, azt megbírja az épület, válaszolta ifjabb Sallai János, aki szerint az sem gond, hogy az épülethez gyalogos sétány vezet fel. Kamionnal ugyan nem, de kisebb autóval fel lehet hajtani.

Csorba Márton szerint idén sem indult be még a termelés, a telket viszont lezárták. A Csipkeszeg felső részén lakók évtizedek óta az épület melletti ösvényen jártak le a falu központjába. Az épület füves udvarát idén viszont kerítéssel zárták le az ösvénnyel együtt, és megszüntették azt a bejáratott rövidítést. 

Csorbát zavarta, hogy az egyházközség nem hirdette meg az épületet, hanem azt egyből a polgármester családja vehette bérbe. A lelkész szerint folyamatosan kerestek bérlőt, de ifjabb Sallai János azt válaszolta, az épület nem volt meghirdetve. Ő a kolozsvári egyházkerülettel tárgyalt róla, mivel hosszabb időre akarták bérbe venni úgy, hogy a nagyon alacsony bérért cserébe felújítják. Azt végül a lelkésztől tudtuk meg, hogy az egyház 11 évre adta bérbe az épületet havi ötven euróért.

Frissítés, 2025. augusztus 8.: Cikkünk publikálása után megkaptuk az ifjabb Sallai Jánostól magát a bérleti szerződést is, amelyet a Chicibalazs Const kft. kötött a széki egyházközséggel 2021 novemberében. Ebből az derül ki, hogy a havi 200 eurós bérleti díjból ötven eurót fizet a cég az egyházközségnek, a fennmaradó részből pedig, összesen 20 050 euróból vállalja, hogy karbantartja az épületet tizenegy éven át.

Így művelik a föld helyett a pénzt

Az elmúlt három évben a polgármester családtagjainak más cégei is részesültek vidékfejlesztési támogatásban. A nyilvános adatbázis szerint, melynek adatai csak két évig elérhetők a felületen, a polgármester lányának szépségápolási cége 2022-ben 14 ezer eurót kapott azért, mert vidéken működik, miközben abban az évben az összes árbevétele alig haladta meg az ötezer eurót. 

A Tipca Import Export Kft., amely most a polgármester fiáé, 26 ezer euró közpénzt kapott 2023-ban 110 ezer eurós árbevétel mellett. Ezek az összegek egyébként nem ugranak ki a többi széki kft. vidékfejlesztési támogatásai közül: a többségük 14-26 ezer euró között kap.

Frissítés, 2025. augusztus 21.: A Tipca ennél jóval nagyobb közpénztámogatással jelenik meg az AFIR vidékfejlesztési ügynökség 2023-as támogatási listáján, amelyet egy most készülő cikkhez kértünk ki. Eszerint a Tipca Import Export tavalyelőtt 118 680 eurót kapott műanyag bútorelemek gyártásának beindításához. Így érdemes tudomásul venni, hogy 110 ezer euró volt az összes árbevétele abban az évben. Székre 2023-ban 220 ezer euró kifizetés érkezett az AFIR-tól, ennek háromnegyede a polgármester családtagjainak cégeihez.

A polgármester és családja a céges pályázatok mellett egyénileg is jelentős bevételhez jut mezőgazdasági támogatásokból. Sokkal többhöz, mint amennyit a polgármester valaha bevallott. Sokkal többhöz, mint amennyiért bevallottan megdolgoztak. 

Sallai János polgármester pozíciójával járó kötelessége, hogy bevallja és közzétegye a saját és a vele egy háztartásban élő családtagjai vagyonát. A közzététellel nem bajlódott: se az ő, se a helyi tanácsosok vagyonbevallásai nem találhatók meg a község honlapján. Azokat az ANI adatbázisaiból töltöttük le, miközben a választóitól nem reális elvárni, hogy tudják, ott megtalálják ezeket a dokumentumokat.

Vagyonbevallásában a polgármester 2013-ig tüntette fel a gyermekei jövedelmét és ingatlanját, vélhetőleg addig laktak együtt. Utána már csak a saját és felesége fizetését írta be jövedelemként. A mezőgazdasági támogatást pedig csak 2019-től tüntette fel, ráadásul a tényleges összegnél jóval kevesebbet: évi 10 ezer lejt, 2023-ra pedig 16 ezer lejt.

Ezért kikértük az APIA kifizetési ügynökségtől az évenkénti mezőgazdasági támogatást, amit Sallai János 2007-től kapott, a családtagjai támogatását pedig 2015-től. A polgármester 2007-2023 között összesen 553 ezer lejnyi fizetést vallott be, és 46 ezer lejt mezőgazdasági támogatásként. Valójában viszont ebben az időszakban 170 ezer lejt kapott az APIA-tól, a bevallott összeg közel négyszeresét. 2013-14-ben például majdnem annyit, mint amennyi az akkori évi fizetése. Eközben 14 hektárnyi területet tüntetett fel a sajátjaként. 

Szűk családjával együtt 2015 óta összesen 700 ezer lejt kapott mezőgazdasági támogatásként. Családtagjai a polgármesterhez hasonlóan jól kerestek „gazdálkodással”: a felesége 122 ezer, a lánya 175 ezer, a fia 224 ezer lej mezőgazdasági támogatást kapott a 2015-2023-as időszakban. Beházasodni is érdemes a Sallai családba: a polgármester veje, Pap Zsolt évek óta az alpolgármester tanácsnoka. És persze ő is kap évi 30 ezer lej mezőgazdasági támogatást legalább 2022 óta.

Hobbigazdáknak nem hobbi pénz

Összevetettük a szűk család által 2022-23-ban kasszírozott támogatások fejenkénti átlagát annak átlagával, hogy a széki magánszemélyek mennyit kaptak ugyanebben az időszakban. A családtagokra 53 ezer lejes, a falu lakosaira 37 ezer lejes átlagos agrártámogatás jött ki két évre. (A cégek támogatásait nem számoltuk ide.)

Ennél még nagyobb gond, hogy olyan személyek jólétét támogatja busásan az állam az agráralapokból, akik bizonyíthatóan nem gazdálkodásból élnek. Maga Sallai 33 éve polgármester, a gyermekei más profilú vállalkozásokat vezetnek, a felesége reménybeli papírtermék-gyártó, illetve betegnyugdíjas ‒ a férje legutóbbi vagyonbevallása szerint.

Az ifjabb Sallai János egyértelmű nemmel felelt a kérdésre, hogy bármelyikük életvitelszerűen gazdálkodna. Azt mondta, a családtagoknak csak pár hektárjuk van és csak háztáji gazdaságuk, nagybani termeléssel és állattenyésztéssel nem foglalkozik egyikük sem.

Sallai polgármester az interjú során megpróbálta azt a látszatot kelteni, hogy ő és a felesége valamiféle hobbigazda, aki délutánonként pár órát kint dolgozik a földjein. De azt is mondta, hogy „nem nagyon termelünk”. Az összegek nagyságát, amellyel akkor szembesítettük, végül azzal indokolta, hogy ezek zöme úgynevezett pillangós támogatás. 

Szárnyaló összegek

Bár a pillangós támogatás mesebeli kifejezésnek tűnik, nagyon is valóságos és vaskos támogatást takar. Mint kiderült, Szék környékének egy része is beleesik a hangyaboglárka (kék lepke, Maculinea) védett övezetébe. A ritka lepkefaj csak vegyszermentes és minél érintetlenebb réteken, kaszálókon él. Hogy ezeket minél kevesebbszer bolygassák, a román állam a standard szántók, kaszálók támogatásának akár a négyszeresét is kifizeti azoknak, akiknek a magán vagy bérelt földje ilyen területre esik. Ezeken a területen csak meghatározott időszakban szabad kaszálni, de a polgármester szerint le kell takarítani róla a cserjéket.

A kaszálók megszabadítása a bokroktól úgy került szóba, hogy megkérdeztük, hogy a valós támogatásnak, amelyet személyesen ő kapott, miért csak a negyedét vallotta be tavalyig. „Nem hiszem… Kifelejtettem volna?” „Nem tudom. Utánanézek.” „Amit kaptam, azt fel szoktam tüntetni.” Miután túlestünk ezeken a hitetlenkedő és tagadó körökön, Sallai azt mondta, azt hitte, csak azt az összeget kell beírnia, ami a kaszálók letakarításának költségén felül fennmarad.

Elmagyaráztuk neki, hogy az űrlapon a bevételt kell feltüntetnie, nemcsak a belőle származó nyereséget, de ő ezt vagyonbevallások gyakorlott kitöltőjeként kellene hogy tudja. Mindenesetre az, hogy egyáltalán szóba hoztuk az átláthatóságot, pozitív következménnyel járt: a 2024 végi vagyonnyilatkozatában már 66 ezer lejes APIA-támogatást tüntetett fel.

Az átláthatóság a választások megrontója?

Azt az ígéretét azonban még nem tartotta be, hogy a széki adminisztráció minden olyan dokumentumát nyilvánosságra hozza a község honlapján, amit számára a közigazgatási törvény előír. Ilyen lenne például 

• a saját, a tanácsosok és a jegyző vagyon- és érdeknyilatkozata; 
• a helyi tanács üléseinek napirendi pontjai, határozattervezetei, határozatai és az ülésekről készült jegyzőkönyvek;
• a szakbizottságok üléseinek napirendje és időpontja, hogy azon is részt vehessen a községből, aki akar;
• polgármesteri rendeletek, építkezési engedélyek;
• a hivatali személyzet bértáblája;
• a költségvetés tervezete és az elfogadott költségvetés.

Mindez évekre visszamenően, hogy bárki: helyi lakos, kivándorolt széki, újonnan beköltözött lakos, politikai támogató és politikai ellenfél, sőt újságíró is vissza tudja követni, ki mit mondott, döntött és tett az adott közösség ügyeiben, vagyonával. A honlapon jelenleg csak tavalyi és tavalyelőtti morzsák találhatók ezekből, azok sem feltétlenül logikusan elrendezve. Így aztán mindenki nagyjából a polgármester szóbeli közléseire van utalva.

„Tudok róla, nem az, hogy nem tudok róla, hogy nem működik. Kérdeztem kétszer-háromszor is, hogy te, rakjátok, csináljátok? Ne legyen nekem ebből gondom, hogy nem így, nem úgy. Vannak hiányosságok, de ki fogjuk javítani, az biztos. Tehát nem az a tervem, hogy ne látszódjon, hogy mind mondják vagy gondolják, hogy eltüntettünk vagy el akartuk tüntetni, ez nem igaz. […] nem az a cél, hogy ne legyen tiszta s transzparens minden” ‒ válaszolta a polgármester, amikor azzal szembesítettük, hogy míg korábban fenn volt pár évnyi helyi határozat és jegyzőkönyv a község honlapján, 

2024 elejére teljesen kiürült a honlap, minden dokumentumot levettek.

Legalább három ok miatt nem volt hiteles már akkor sem a polgármester fogadkozása. Tudtuk, hogy helyi politikai riválisai már nyolc éve is külön adatigénnyel próbáltak hozzájutni a tanácsülések jegyzőkönyvéhez, ami alapból nyilvános kell hogy legyen. Ráadásul a polgármester ezt nagyon átlátszó indokkal utasította el. Utána kezdte el a hivatal közzétenni a jegyzőkönyveket.

Tudtuk azt is, hogy Sallai János és az általa vezetett polgármesteri hivatal az interjúnk előtt pár héttel felszólítást kapott a Kolozs megyei prefektustól, hogy a község jegyzője tegyen eleget a törvényes kötelezettségének, és hozza nyilvánosságra az önkormányzat és a hivatal dokumentumait a község honlapján. Kérdésünkre a prefektúra elárulta, hogy ehhez a kötelezettséghez a közigazgatási törvény sajnos nem társít semmilyen szankciót. 

Az információs törvény 2022-es módszertana még több dokumentumtípust sorol fel olyanként, amelyet eleve nyilvánosságra kell hozni a hivatal honlapján. Ez a törvény legalább lehetőséget ad a polgároknak, hogy bepereljék azt a közintézményt, amely nem szolgáltatott információt számukra. Viszont továbbra is a hivatal vezetőjétől függ, hogy indít-e fegyelmi eljárást az ellen az alkalmazott ellen, aki nem hozta nyilvánosságra vagy nem küldte el a kérelmezőnek a kért dokumentumokat.  

Azt pedig a közbeszerzési adatbázisból tudtuk, hogy a tavalyi önkormányzati választások előtt három hónappal a széki polgármesteri hivatal egy marosvásárhelyi céget bízott meg azzal, hogy frissítse a község honlapját. Se az erre szánt 934 lej, se a prefektusi felszólítás nem ösztönözte túlzottan a munkát, fél évvel később a honlap még mindig teljesen üres volt. Idénre megújult a honlap, de jóval kevesebb rajta a hivatalos dokumentum, mint a tavalyi kiürítés előtt.

A polgármester a Facebookon kommunikál a lakosokkal, a SIC Info oldalon tesz közzé néhány közérdekű információt. Rendszeresen meghirdette a tanácsüléseket, de a döntésekről már nem számolt be. Viszont az évi költéseket és a tervezett költségvetés tételeit közérthető módon szokta itt ismertetni. A konkrét be- és kifizetésekről már nem számol be, pedig néhány vaskosabb tétel mögött érdekes, sőt családi összefüggések is meghúzódnak. 

Pénztenyésztés a községi legelőkön

A széki büdzsé egyik bevételi forrása a községi legelők bérbeadása. Több magánszemély és cég is foglalkozik állattenyésztéssel, közülük mintegy kéttucatnyian állattartó szövetkezetbe tömörültek. A szövetkezetet azért hozta létre 2013-ban Dániel Gergely Márton, mert akkor már licitálni kellett a községi legelőkre. Ő nagygazdaként ellicitálta mindet, de nem volt szüksége mindre, és nem is akarta magára haragítani a többi tenyésztőt, magyarázta megkeresésünkre. 

Viszont be kellett vennie olyanokat, akikről tudta, hogy nem tartottak állatokat, különben a polgármesteri hivatal nem kötötte volna meg a bérleti szerződést a szövetkezettel. A szövetkezetet arra használták, mondta el teljesen nyíltan Dániel, hogy felvegyék vele az APIA-szubvenciót, abból fizették a legelők bérleti díját. Dániel 2016-ban szállt ki, nem viselte jól, hogy a többi tag zsémbel, miközben ő addigra rendbe tette a legelőket és a szövetkezetet is.

Akkortól szigorított az APIA is a támogatási feltételeken: a juhok egy részét át kellett helyezni szövetkezeti tulajdonba, hogy maga a szövetkezet is gazdálkodjon, ne csak felvegye az állami támogatást. 2016-17-ben fel is tűnik egy minimális üzleti forgalom. Gazdálkodásnak viszont azóta nincs nyoma. A nyilvános mérlegekből látszik, hogy a szövetkezet azóta évente 200-400 ezer lejes bevételre tesz szert zéró üzleti forgalom mellett. 

Vagyis a szövetkezet nem ad el se állatot, se tejterméket, a bevétel zömét vagy egészét az állami szubvenció jelenti. A bevétel fele-harmada pedig megmarad profitként. [Frissítés, 2025. augusztus 7.: Névhasonlóság miatt ennél a résznél korábban tévesen tüntettük fel, hogy a szövetkezet pénzügyeit a polgármester felesége könyvelné. A tévedésért az érintettek és az olvasók elnézését kérjük.]

Filep Sándor 2017 óta vezeti a szövetkezetet. Bárányokat adnak el, mondta, de gyenge a forgalom, gyenge a szövetkezet, magyarázta. Azt nem tudta megmondani, hogy az eladásaik miért nem látszanak a könyvelésben. Azt megerősítette, hogy most csak olyanok tagjai a szövetkezetnek, akik valóban tartanak állatokat.

Betonbiztos vállalkozás közpénzből

Filep Sándor nemcsak állattenyésztő, hanem építkezési vállalkozó is. Több cége is szép összegekre szerződött a polgármesteri hivatallal. A patakmeder vízügyi engedély nélküli kibetonozására például másfél millió lejt kapott 2020 és 2022 között, ahogy ezt jeleztük az engedély nélküli beruházásokat feltáró cikkünkben. 

Azt mi magunk is láttuk, hogy a mederbetonozáson még azután is dolgozott a cége, hogy a vízügyi hatóság leállította a munkálatot, de még nem állította ki az árvízvédelmi engedélyt. A gyanúnkra, hogy az egyik házát engedély nélkül építi, mivel nem láttunk tájékoztató pannót az építkezésen, azt válaszolta, hogy már három éve dolgozik annak a háznak az újjáépítésén, és biztos menet közben tűnt el a tábla.

Összevetettük két cégének, a Filbetonnak és a Beton Filnek a nyilvános mérlegeit a közbeszerzési portálon található adatokkal. Ezekből az látszik, hogy Filbeton Sic Construct Kft. évi bevétele 2019 és 2023 között rendre kisebb, mint a közbeszerzéseken elnyert összegek. Nagy valószínűséggel állítható, hogy az önkormányzati munkákon kívül nem volt más megrendelése. (Azoknak az árát nem mindig abban az évben fizették ki, amelyikben a cég elnyerte, innen az eltérés.) A Beton Fil jóval kisebb árbevételű cég, ott nem látszott ilyen egyértelmű összefüggés.

Az állattenyésztő szövetkezet egyik vezetőségi tagja Zsoldos András is. Az ő Zsoldos Farm nevű cége idén mintegy 150 ezer lej értékben szerződött a polgármesteri hivatallal különböző földmunkákra, derül ki a közbeszerzési portálról.

Meg kellett támasztani, mégis nyomozzák

Sallai János polgármester bevallotta, azért szeret Filep Sándorral szerződni, mert olcsón dolgozik, és nem kér előleget. Filep Sándor azt mondta, a polgármesteri hivatal kifizetett neki minden munkát, amit leszerződött. Sallai viszont azzal akarta illusztrálni, mennyire vigyáz a közpénzre, hogy nem fizette ki teljesen azt a kis támfalat, amely tartja a csúszni akaró földet a sétányon, amely a sosemvolt öregotthonhoz vezet, ahol most elméletileg a felesége cége működik.

Filep Sándor cégei több beton- és kőtámfalat, valamint parkolót építettek Széken az elmúlt öt évben. Senki nem kérdőjelezi meg, hogy szükség volt parkolókra a templomok, parókiák közelében, a református parókia körüli támfal miatt azonban nyomozás indult. Csorba Márton azért tett feljelentést, mert szerinte az önkormányzat magánterületen ruházott be közpénzt.

A régebbi támfal folyamatosan repedezett és veszélyessé vált, magyarázta Sallai Márton lelkész. A megyei út a református templom és a parókia között kanyarog fel Szék központjában, ahol a parókia pár méterrel magasabban fekszik az út szintjénél. A támfal a parókia alatti talajt tartja, hogy ne zúduljon rá a megyei útra, legalább száz méteren keresztül.

Az egyházközségnek nem volt pénze kicserélni az omladozó támfalat, de a presbitérium és a helyi tanács közös tagjain keresztül az önkormányzat megüzente, hogy megépíti közpénzből a támfalat, amennyiben az egyházközség ezt kérvényezi, és ha beljebb építheti 2,5 méterrel, hogy parkolót alakítsanak ki a hívek számára.

Sallai Márton az erről szóló egyházközségi iratokkal ment be kihallgatásra a DNA-hoz. 2022 nyarán még folyt a nyomozás, de azóta semmilyen értesítést nem kapott róla. Megkeresésünkre a DNA azt írta, az ügyet átadta a szamosújvári ügyészségnek, amely viszont erről sem adott tájékoztatást.

Csorba Márton évek óta rá van szállva, 

mert hiába akart polgármester lenni, nem választották meg, mondja Sallai polgármester minden hatósági ügynél, amelyet felvetettünk. Az ifjabb Sallai János és Filep Sándor is azzal vádolta Csorbát, hogy irigységből gáncsol minden fejlesztést. 

Az ifjabb és az idősebb Sallai mással is vádolja az MPP széki alapemberét, de visszakérdezésünkre, hogy ha ezek köztörvényes ügyek, akkor miért nem jelentik fel, csak azt ismételgetik, hogy akkor folyamatosan Csorbával kellene foglalkozniuk. Csorba szerint kitalálnak és híresztelnek róla dolgokat, amiket nem tudnak bizonyítani.

Ad neki Csorba elég munkát, mondja Sallai polgármester, hisz több nyomozáshoz is elő kellett keressen iratokat, amelyeket a hivatal hol visszakap a rendőrségtől, ügyészségtől, hol nem. Azt mondja, a hatóságok őt sem értesítik, ha olyan ügyet zárnak le, amelyben neki nincs büntetőjogi minősége.

„Nem az a fajta ember vagyok, aki állandóan azon gondolkodik, hogy na most már ezt feljelentem, azt feljelentem. Lehet, hogy eljön az ideje. És biztos el fog jönni az ideje, mert ezzel foglalkozik már harminc éve” ‒ mondta Csorbáról és a saját szándékairól a polgármester. 

A te kecskéd is mindig zöldebb!

Csorba egyébként kismillió ügyben tartja sárosnak a polgármestert. Itt csak azokról írtunk, amelyekben valóban megkérdőjelezhető, ahogyan a polgármester kezeli a közpénzt és más közvagyont, és amelyekről hivatalos, illetve más helyi forrásoktól is tudtunk tájékozódni. 

Ugyanígy jártunk el Csorba Mártonnal szemben is, akinek egy adócsalásos és egy közpénztartozásos ügyét is említette a polgármester.

Sallai Jánossal ellentétben Csorba Márton mindkettőt részletesen elmesélte. Az áfacsalási ügyben másfél év felfüggesztetett kapott, mert a könyvelője fiktív számlákat folyatott át azon a nyolc cégen, amelynek dolgozott, köztük a Csorbáén is, a végén pedig visszaigényelte az áfát. Erről egyik cégvezető sem tudott, mesélte Csorba, de ki kellett fizetniük a büntetést, mert egy cégvezető mindenért felelős, ami a cégében történik, mindenről tudnia kell. Ennek a pernek minden tárgyalására beült a polgármester ügyvédje, jegyezte meg Csorba Márton.

A másik ügy akkor indult, amikor Csorba még helyi tanácsos volt. Sallai szerint sokat hiányzott, ezért kitették a tanácsból. Csorba azt mondja, azért nem ment el az ülésekre, mert akkoriban még nem küldték el nekik előre a napirendi pontokat sem, nem tudta, hogy miről kell döntenie, amikor odamegy. A tanács megszavazta, hogy kitegyék, ő pedig bíróságon támadta meg ezt a határozatot.

A pert Csorba elveszítette, így a hivatal perköltségét is ráterhelték, amit ő azóta sem hajlandó kifizetni, mert igazságtalannak tartja a döntést. Azt mondja, ha kell az a pénz a hivatalnak, indítson végrehajtást ellene, amit eddig a hivatal nem tett meg.

Ezzel együtt Csorba Márton is minden év augusztus 24-én ott ünnepli a Bertalan-napot a széki emlékműnél a polgármesterrel, a helyi tanácsosokkal és az RMDSZ megyei vezetőivel együtt.

Az ünnepi beszédek természetesen az újrakezdésről szólnak, mert ugyan Bertalan napkor dúlták fel Széket a tatárok 1717-ben, és szinte minden lakosát megölték, de utána talpra tudott állni a közösség többek között a talpa alatti só kitermelésével. Hogy azzal a morális válsággal hogyan tud szembenézni és talpra állni, amit nem külső ellenség, hanem saját vezetőinek a döntései okoznak, arra a büszke széki közösségnek még ezután kell választ adnia.

Nyitókép: Sallai János polgármester beszédet mond a Bertalan-napi ünnepségen. Fotó: Szabó Tünde

A cikk a 2025-ös Bertha Challenge ösztöndíj keretében készült.

The post Minden nyomozás lepattan Szék örökös polgármesteréről appeared first on Átlátszó Erdély.

A kolozsvári metró megvalósíthatósági tanulmányát készítő cég tavaly augusztusban számolta ki, mennyibe kerülne a metró megépítése Szászfenestől Kolozsvár észak-keleti, illetve dél-keleti végéig. A 21 kilométernyi metróvonal nyolc évig épülne több mint tízmilliárd lejből, azaz bő kétmilliárd euróból.

2021 őszén dőlt el, hogy a metróberuházást el lehet indítani abból a helyreállítási és rezilienciaalapból (PNRR), amelyet az Európai Unió biztosít a tagállamai számára. (Emiatt előzte meg a drága a metró az olcsóbb helyi érdekű vasutat.) Az alap arra szolgál, hogy a tagországok átlendüljenek a járvány okozta gazdasági válságon, és felkészüljenek arra, hogy minél rugalmasabban tudják kezelni az ezután bekövetkező, nem csak gazdasági jellegű válságokat.

Ebből az alapból 300 millió eurót lehet a kolozsvári metróra költeni. Ez az összeg a metróépítés első két évének a költségeit fedezi a megvalósíthatósági tanulmány szerint. A tanulmány azt ajánlja, előbb a metrónak a kolozsvári, 14,7 km-es szakasza épüljön meg. Ennek az árát tavaly augusztusban 1,3 milliárd euróra, azaz 6,6 milliárd lejre tették.

Idén tavasszal ezen az áron hirdette meg közbeszerzésen a metrót Kolozsvár és Szászfenes polgármesteri hivatala. A határidőt, hogy meddig jelentkezhetnek cégek erre a hatalmas munkára, háromszor is el kellett halasztani, mert nem jelentkezett senki. Aznap, hogy a harmadik határidő is lejárt, Emil Boc bejelentette, a hivatal felfüggesztette a metró közbeszerzését, mivel három érdeklődő cég is levélben jelezte, hogy ennyiből nem lehet megépíteni.

A hivatal és a közlekedési minisztérium megegyezett, hogy módosítják a metró tervének gazdasági és technikai paramétereit, azaz újraszámolják a metró megépítésének költségeit, és magasabb áron fogják újra meghirdetni.

Az újraszámolást bő két hét alatt megejtette a hivatal, szeptember 12-én a tanácsosok meg is szavazták, hogy a metró mintegy 35 százalékkal dráguljon. Számszerűsítve: a tízmilliárd lejes összbüdzsé közel 13,7 milliárd lejre nőtt, augusztusi árfolyamon 2,8 milliárd euróra. A kolozsvári 14,7 km-es szakasz ára, amelyet 6,6 milliárd lejért hirdettek meg, most 9,1 milliárd lejre, 1,8 milliárd euróra emelkedett. Ezeket a számokat még a kormánynak is jóvá kell hagynia, mielőtt a város frissíti velük a metró közbeszerzését.

De miért kellett egy teljes év ahhoz, hogy újraszámolják a metró építési költségeit? Egyáltalán miért egyben hirdette meg a város ezt a nagy összegű munkálatot, ha eleve csak az összeg töredékére kapott biztos ígéretet? Hogyan térül meg egy ilyen óriásberuházás, ha a metróra azután is évi 13 millió eurót kell költsön a város, ha végre elindul az első szerelvény? Igaza lehet azoknak, akik szerint Boc ezzel a felfüggesztéssel akar kihátrálni az egyre drágább metróprojektből?

Ezekkel a kérdésekkel kerestük meg dr. Rácz Béla Gergelyt, akinek rálátása van a bürokráciára és a gazdasági folyamatokra is. Rácz Béla az RMDSZ egyik fiatal önkormányzati képviselője Kolozsvár városi tanácsában, civilben pedig egyetemi adjunktus. Menedzsmentet, közösségi és államháztartási pénzügyeket oktat a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézetében.

A tanácsossal a metró közbeszerzésének felfüggesztése után beszélgettünk, de még azelőtt, hogy a városháza kiszámolta és az önkormányzat megszavazta volna a metróépítés új árát. Azokra a számszerű kérdéseinkre, amelyeknél Rácz Béla megígérte, hogy utánanéz, cikkünk publikálásáig a tanácsos nem kapott választ a városháza alkalmazottaitól.

A kolozsvári városi tanács tavaly november 22-én szavazta meg a metró megvalósíthatósági tanulmányát. Ez egy nagyjából 700 oldalas dokumentum: volt-e elég időtök egyáltalán átolvasni a szavazás előtt?

Egy városi tanácsi ülésen nagyjából 60 napirendi pont szokott lenni átlagosan, és minden napirendi ponthoz hatalmas dokumentáció tartozik. Négyen vagyunk RMDSZ-es városi tanácsosok, úgyhogy az a munkamódszerünk, hogy felosztjuk egymás között a projekteket, és mindenki annak néz utána, amihez ért, vagy amihez valamennyire ért.

Mielőtt ezek a tanácsi határozatok bekerülnek a politikai bizottságokba, a szakmai bizottságokban zajlik le az érdemi, szakmai vita például a technikai megvalósíthatóságról. A politikai bizottságban pedig a szakmai bizottság által már megvitatott és jóváhagyott határozatváltozatok kerülnek be, de nyilván van a politikai bizottságokban is vita.

Én a költségvetési bizottság tagja vagyok. Nyilvánvalóan a metróprojektnek hatalmas a költségvetési vonzata, illetve akkora projekt, ami legalább a következő húsz évben jelentős tételt fog kiszakítani a város költségvetéséből. A működés is rengeteg pénzbe fog kerülni, annak a finanszírozása is hatalmas összeg lesz. Én ebben a vitában vettem részt.

A hétszáz oldalas dokumentációt szóról szóra nyilván nem tudtuk elolvasni elejétől a végéig. De azokat a fő mutatókat és csapásvonalakat, amelyek mentén ez a projekt megvalósulhat, azokat alaposan átnéztük, és a bizottságban és a frakcióban is megvitattuk. Nagyon sok vita volt mind a szakmai bizottságokban, mind a politikai bizottságokban, mind a tanácsülésen, és zajlott ehhez kapcsolódva egy erős társadalmi vita is, de a metróprojektet végül nagy többséggel szavazta meg a városi tanács.

Nemcsak az RMDSZ- és a PNL-frakció szavazta meg, hanem az ellenzék is. A tanulmányt készítő cég is olyan ajánlatot tudott tenni, és olyan érvek szólnak a metró mellett, amelyeket nemcsak a koalíció, amelyik a várost vezeti, hanem az ellenzék is megszavazott.

A metró nyilvánvalóan hatalmas kiadás lesz, a megvalósíthatósági tanulmány az első fázis költségeit 1,3 milliárd euróra tette, ezt írták ki közbeszerzésre. A városnak az éves költségvetése nagyjából 400 millió euró. Nyilván a város nemcsak a saját erőforrásaiból építi meg, hanem a helyreállítási alapból (PNRR), később egyéb európai uniós és romániai központi költségvetési forrásokból. Erre megnyugtató választ kaptunk, hogy a metróépítésre a későbbiekben valóban lesz finanszírozás, hogy legalább az első fázisa a metrónak működni tudjon, és aztán majd épül hozzá a következő is.

Úgy tudom, a PNRR-ből 300 millió eurót szánnak a kolozsvári metróra. Ez az első két év költségeit fedezi, ami nagyjából a konkrét technikai tervezésre elég.

Így van. Ez akadt most el, erről folyt sok vita. Az teljesen világos, hogy ez nem kizárólag kolozsvári probléma, hanem globális: a koronavírus-válság és az azt követő háborús helyzet a különböző alapanyagárakat masszívan megemelte. Nagyon sok más önkormányzati projektnél is ez gondot jelent. Vagy az van, hogy minden nagy beruházásra kiírjuk a közbeszerzést, és nem jelentkeznek rá kivitelezők, vagy gyakorlatilag újra kell csinálni a költségvetést, hogy a projektekkel haladni lehessen.

Hatalmas teher az önkormányzatnak, hogy nem a tervezetthez képest alakulnak az infrastrukturális és egyéb fejlesztési projektek költségei, hanem sokszor húsz vagy annál több százalékkal drágulnak. Az önkormányzat gyakorlatilag azzal szembesült, hogy abban az árban, ami a megvalósíthatósági tanulmányban áll, nem lehet ezt a projektet folytatni.

Két nagyon komoly konzorciumtól is érkezett hivatalos levél a polgármesteri hivatalhoz, hogy ez a közbeszerzés ebben a formában nem tud megvalósulni. Sajnos neveket nem mondhatok, mert egyelőre titkos, hogy milyen vállalatok írták ezeket a leveleket, hiszen egymásról sem tudhatják, hogy jelentkezni akarnak a metró megépítésére.

Boc hármat említett. Az egyik céget mondjuk kevésbé komolynak jellemeznéd?

Mondjuk így, igen. Kettő az, amelyik már több kontinensen épített metrót meg egyebet, tehát a szakmai megbízhatóságuk magas. A levelük olyan dokumentum, amelyre tényleg alapozni lehet.

Amúgy is hatalmas teher van az önkormányzat vállán, mert ekkora beruházás a rendszerváltás óta nem volt. Két lehetőség állt az önkormányzat és a polgármesteri hivatal előtt. Az egyik, hogy megsemmisíti a közbeszerzést, és az egész procedúrát újrakezdjük. Ez minimum hat hónap csúszást jelentett volna, mert a törvény meghatározza, hogy ugyanazt a projektet csak hat hónap múlva lehet újra kiírni közbeszerzésre. Ez éppen a pénzügyi megkötések miatt nagyon nagy csúszás, amikor amúgy is késésben vagyunk ezzel a projekttel.

A másik lehetőség technikailag az volt, hogy ezt a közbeszerzést felfüggesztjük, és módosítjuk. Ez a megsemmisítésnél azért jobb, mert a pénzügyi adatokat kevesebb mint hat hónap alatt újra lehet számolni, és akkor újra ki lehet írni a közbeszerzést. Tehát nem megsemmisítettük a közbeszerzést, hanem felfüggesztettük addig, ameddig ezeket a sarokszámokat újra nem számolják a mostani árakon.

Bár most nem járok be a hivatalba, hogy lássam, milyen munka folyik, de tudom, hogy az igazgatóságok számára prioritás, hogy ezeket a sarokszámokat újraszámolják, hogy a közbeszerzést hat hónapon belül újra meg lehessen hirdetni. Így a PNRR határidejéből még nem csúszik ki, és lehet folytatni a projektet.

A többi kérdésem azokra a részletekre vonatkozik, amelyeket eddig általánosságban említettél. Résztvettél a metróépítés költségvetési vitájában, és a megvalósíthatósági tanulmányban is az szerepel, hogy ez a beruházás gazdaságilag nem lesz kifizetődő. A működtetését is évente elég nagy összeggel kell a városnak szubvencionálnia, ha jól tudom, évente mintegy 13 millió euróval.

Igen. Nyilván ez az összeg még változhat akkor, amikor a metró elindul, de a költségvetési vitában az derült ki, hogy ez reális becslés. Közgazdaságilag érdekes kérdés, és sok vitában ezzel érvelnek a metró ellenzői, hogy ez nem profitábilis projekt. Nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy ezeknek a közszolgáltatásoknak nem az az elsődleges céljuk, hogy profitot termeljenek a városnak.

A megtérülés fontos, de a megtérülést nem csak pénzben számoljuk. A költséghaszon elemzésekben szerepelnek a pénzzé nehezebben konvertálható tényezők is: a metróval megspórolt utazási idő, a levegő minőségének javulása és hatása az emberek egészségére, vagy a közúti balesetek számának csökkenése. Ezek a hasznok mind-mind hozzájárulnak a megtérüléshez.

Nehezebben számolható át pénzbe, de átszámolható, hogy az emberek nem azzal töltenek három órát a napjukból, hogy Fenesről bejönnek Kolozsvárra, majd hazamennek. Gyakorlatilag kiszámolták, hogy hányan vannak és mekkora a hasznuk az ingázóknak, ha megspórolják a napi három órányi utazást. Társadalmi szinten a metró rendkívül hasznos projekt. Így is kell, hogy számoljuk a különböző közszolgáltatások megtérülését, nem csak úgy, mint egy magánberuházó, hogy pénzben megtérül-e. Az autópálya építése szintén olyan, mint a metróprojekt, soha az életben nem térül meg klasszikus számviteli értelemben.

Arról van-e információd, hogy mennyivel szubvencionálja most a városi költségvetés a tömegközlekedési vállalatot (CTP)?

Az a helyzet, hogy össze kell adogassam, mert a város különböző szubvenciókat ad: normatív támogatások, bérlettámogatások vagy a zöld péntek külön szubvenciója. Talán egy éve vezettük be a zöld pénteket, amikor mindenki ingyen utazhat, ezzel is próbáljuk a tömegközlekedést előnybe hozni. Ennek a döntésnek az anyagi terhét nem lehet áthárítani a vállalatra.

A metró 13 millió eurós szubvenciója nem jelent majd gondot a város több mint 400 millió eurós költségvetése számára, amely évről évre növekszik. Inkább a megépítés költsége a probléma, és hogy egyelőre nincsen meg a teljes összegre a finanszírozás. A város nem tudja a saját erejéből megépíteni, de ígéretek vannak egyéb uniós forrásokra és arra, hogy a metróépítést a közlekedési minisztérium a prioritási listájának az élén tartja.

Én is úgy gondolom, hogy a metró egyik legnagyobb előnye, hogy megoldja valamennyire a Fenes és Kolozsvár közötti közlekedést. Arra emlékszel-e, hogy a megvalósíthatósági tanulmány miért ezt a szakaszt sorolta az építés végére? Miért nem a legnagyobb haszonnal kecsegtető szakasz kiépítésével kezdődik a projekt?

Nem költségvetési és nem társadalmi, hanem csak gyakorlati, technikai okai és előfeltételei voltak, hogy hol kell elkezdeni az építést: hol lesz a depó, hol lehet berendezni az építkezési telepet, stb. Az összes részletét nem ismerem, de utána tudok nézni.

Megköszönöm, mert zavar, hogy mi nem tudtuk ezt a dokumentumot kereshető .pdf-ként kiimádkozni a városházától. A szöveg beszkennelt képként jelenik meg benne. Vagy ti se kaptátok meg?

Az a baj, hogy nekünk sincsen meg kereshető dokumentumként. Nagyon sok dokumentumból van összeszkennelve. Az összes tanácsi határozattervezetet ilyen szkennelt .pdf-ként kapjuk meg, mert alá kell legyenek írva, le kell legyenek pecsételve. Ennek is ilyen bürokratikus, technikai okai vannak. Amikor pedig a költségvetésről vitázunk, akkor beszkennelt Excel-táblázatokat kapunk.

Mi tanácsosok is kértük már a városházától, hogy kapjuk meg a dokumentumokat, de a tanácsi határozatokhoz mi is abban a formában férünk hozzá, ahogy a városháza weboldalára feltöltik. Nem kapunk más anyagot, a napirendi pontokhoz azokból a hosszú dokumentációból készülünk fel, ami a városháza weboldalán elérhető. Minden, amiből mi döntünk, az gyakorlatilag publikus és fent van a városháza honlapján.

A bizottságokban kérhetjük a szakértőket, az igazgatóságok és a különböző városi cégek vezetőit, hogy válaszoljanak a konkrét kérdéseinkre, és válaszolnak is ezeken a zárt körű bizottsági üléseken. Minden kérdésre készségesen válaszolnak, de más írott anyagot nem kapunk, mint ami fent van a honlapon.

A megvalósíthatósági tanulmányban úgy láttam, hogy a pénzügyi adatok tavaly augusztusiak. Mit gondolsz, miért csak most jelentette be a polgármester, hogy módosítani kell őket? Hisz az építőanyagárak tavaly és idén is folyamatosan emelkedtek, és amikor március közepén a város meghirdette a közbeszerzést, már kitört az ukrajnai háború intenzív szakasza. Lehetett tudni, hogy ez nagyon meg fogja dobni az energiaárakat, miközben a metróépítéshez rengeteg energia kell majd. Ukrajna várható újraépítése miatt az építőanyagok ára valószínűleg nem fog számottevően csökkenni. Bürokratikus oka volt annak, hogy a metróépítés tavaly kiszámolt árát csak egy évvel később lehet módosítani?

Így van. Megszületik egy döntés, amit általában a városi tanács jóváhagy, és utána kezdődik a bürokratikus előkészítés. Nagyon sokszor fél évet vagy annál is hosszabb időt igényel, hogy meghirdessék a konkrét közbeszerzést. A döntés és a meghirdetés közötti idő nagyon hosszú ezekben a projektekben, és menet közben már nem nagyon lehet változtatni a döntésen, a városi tanács határozatán.

A közbeszerzés felfüggesztését is a városi tanács kellett, hogy megszavazza, és innen kezdődik a bürokratikus folyamat. Most dolgoznak a technikai igazgatóságok azon, hogy ezeket a sarokszámokat frissítsék a vállalatoktól kapott észrevételek alapján, és olyan szakemberekkel és thinktankekkel, akik tényleg megbízhatóak.

Nem vagyok benne a napi hivatali munkában, ezért félek ilyen előrejelzésekbe bocsátkozni, hogy a közbeszerzést három vagy négy hónap múlva fogják ismét kiírni. Azt mondta nekünk a polgármester formálisan és korábban informálisan is, hogy az a cél, hogy hat hónapnál azért jóval korábban tudjuk újból kiírni. Ez volt az érv amellett, hogy nem a megsemmisítés mellett döntöttünk.

Az új sarokszámok kiszámítása száz százalékban az önkormányzat hatáskörében van, illetve azon cégek hatáskörében, amelyeket az önkormányzat ezzel bízott meg. De ezek a cégek nem azok, amelyek aztán meg fogják építeni a metrót, mert akkor felmerülhetne olyan gyanú a közbeszerzés átláthatóságával szemben, amit az önkormányzat nyilvánvalóan nem akarhat, hogy felmerüljön.

Az nem lett volna kivitelezhető, hogy ha eltelt fél év a szavazás és a meghirdetés között, és közben azért látszott, hogy óriásit ugranak az építőanyag- és energiaárak, hogy a hivatal rendkívüli tanácsülést hívjon össze, hogy a tanácsosok új, aktualizált sarokszámokat szavazzanak meg?

Ez egy lehetőség lett volna, erre nem került sor. Bár koalícióban vagyunk a PNL-vel, és támogatjuk a metróprojektet és más közös projekteket, ez nem jelenti azt, hogy nem mondhatjuk el, hogy bizonyos projektek működhetnének hatékonyabban. Ha a romániai nagy projekteket tekintjük, akkor a kolozsvári önkormányzat még mindig hatékonyabban készíti elő és bonyolítja őket, mint bármelyik másik önkormányzat. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne hatékonyabban, és igen, egészen biztos, hogy ezt is lehetett volna hatékonyabban kezelni.

Az újraszámolás folyamata maga is elég bonyolult: a tanulmányokban hatalmas összegek szerepelnek, és ezek nem elrugaszkodottak, rengeteg munka és számítás van mögöttük.

Egy ilyen 6,6 milliárd lejes gigaberuházást a város miért egyszerre, egy összegben hirdet meg, amikor tudni lehet, hogy egyelőre az összegnek csak a töredéke van meg, illetve számolható el a PNRR-ben, az árak pedig sokat változhatnak a nyolc évre tervezett kivitelezés során?

Azért, mert tudjuk azt, hogy kevés vállalat képes ezt a tervet megvalósítani, de nagyon sok vállalat mondja azt, hogy egy életem, egy halálom, megpróbálom. A közbeszerzés olyan folyamat, ahol a legjobb ár nyer azok közül a jelentkezők közül, akik a kritériumokat teljesítik, de azt mi nagyon sokszor nem tudjuk ellenőrizni, hogy a munkát hogyan végzik el, vagy megvannak-e a megfelelő képesítéseik a meghirdetett munkához.

Hogy ezt a projektet egyben indítjuk, az jelenti a garanciát rá, hogy a vállalat, amely vállalja ezt a metrószakaszt, végig is csinálja, és felelősséget vállal azért, hogy ez működjön. Ha kisebb részekben írnánk ki, akkor lehetőséget adnánk arra, hogy olyan vállalatok is pályázzanak és nyerjenek bizonyos szakaszokat, amelyeknek vagy nincsen meg a kompetenciájuk hozzá, vagy már eleve tudják, hogy úgy végzik el a munkát, hogy az kívánnivalót hagy maga után.

Nem beszélve arról, hogy probléma esetén tologathatják a jogi felelősséget, ahogy az más projektekben megtörtént. Kiderült, hogy az egész együtt nem működött jól, vagy a végeredmény nem lett olyan, mint amilyennek lennie kellett volna, és utána hatalmas és végeláthatatlan perekben kellett eldönteni, hogy ki hibázott.

Akkor ez a nagyösszegű kiírás szűrőként működik.

Egyértelműen, mert kiszűri a pusztán olcsó ajánlatokat és a jogi felelősség jobbra-balra tologatását. Egy magánvállalat vezetője dönthet úgy, hogy a drágább ajánlatot fogadja el azért, mert tudja, hogy a jelentkező milyen munkát végez, és mert neki nem kell elszámolni a választók felé. Ezért nem olyan a szabályzatuk, mint az önkormányzatoknak.

Az önkormányzat az összes törvényi feltételt és procedúrát be kell, hogy tartsa, mert ez szolgálja a városlakók érdekét, de oda kell figyelnie arra is, hogy a projekt aztán működjön. Mert megtörténhet, hogy a közbeszerzésnél minden rendben van, több vállalat nyeri meg a különböző szakaszokat, mindegyik elvégzi a munkát, de a történet nem ér össze, egyben nem működik a projekt.

A közbeszerzés Leírás fejezete elég sok tevékenységet és feltételt tartalmaz, például hogy az 51 méter hosszú metrószerelvény hány percenként kell közlekedjen, hány utast szállít, vagy hogy milyen típusú fúró kell kifúrja az alagutakat. Ezeket a külön tevékenységeket, feltételeket elmagyarázták nektek akár bizottsági, akár tanácsülésen?

Volt egy tanácsülés másfél-két órás kérdezz-felelekkel, ahol a tervező vállalatnak a vezetője részletes technikai válaszokat adott. Ez a tanácsülés is elérhető online, az átirat és a videó is.

Említetted, hogy a városháza szakértői dolgoznak a metróterv technikai és gazdasági paramétereinek újraszámolásán.

A megbízott cégekkel együtt.

De akkor miért a kormány kell, hogy módosítsa ezeket, ahogy Boc említette?

Ennek megint technikai és bürokratikus feltételei vannak. Nagyon sok vita volt arról, mi kerüljön be a PNRR-be. A kolozsvári kerülőút nem került bele, a metróprojekt bekerült, így összhangban kell legyen a központi finanszírozással. A PNRR-ben nemcsak egy keretösszeg szerepel a metróra, hanem a technikai feltételek is meg vannak határozva, ezért a módosításokat a közlekedési és a fejlesztési minisztériumnak is jóvá kell hagynia.

A központi költségvetés a saját erejéből adhat plusz támogatásokat az önkormányzatnak akár az Anghel Saligny, akár más programokon keresztül, vagy csak simán célzott támogatások formájában. Folyamatosak ezek a transzferek a központi költségvetés és az önkormányzatok költségvetése között, de a PNRR-ben meghatározott keretösszegek nem fognak változni, az annyi, amennyi.

A metróra szánt 300 millió eurós keret nem fog változni, de kiegészülhet egyéb központi költségvetési támogatásokkal, akár célzott támogatásokkal, akár országos programokból lehívott támogatásokkal. Ezért a polgármester folyamatosan egyeztet a fejlesztési és a közlekedési minisztériummal a metróprojektről, de sajnos nekem több információm nincsen, mint az, amit a polgármester nyilvánosan elmond. Ezek az egyeztetések nem nyilvánosak számunkra sem.

Van-e tudomásod más olyan nagyobb beruházásról, ahol menet közben ugyanígy kellett módosítani ezeket a technikai, gazdasági adatokat a kormány bevonásával, és hogy az nagyjából meddig tartott?

A kormány bevonásával történő módosításokról nem tudok, de az összes, előkészítésben vagy folyamatban lévő projektnél megtörténtek ezek a módosítások, csak nem vertek ekkora port. Nemcsak a metróprojektet számolják most újra, hanem minden fejlesztési projektet, mert nem állhatnak le a fejlesztések, miközben az árak jelentősen elszálltak.

Sokszor a már újraszámolt projektek is csúsznak. Az egyik ilyen példa a gránit járólapok, amelyeknek a nagy része korábban Ukrajnából jött. Meg is drágultak, de hiába módosítottuk az árukat, ha a háború miatt egyszerűen nem érkeztek meg Ukrajnából. Persze alternatív forrásokból is megkaptuk őket, de fontos követelmény, hogy ezek a gránitkövek mindenhol ugyanúgy nézzenek ki, egységes látványt nyújtsanak a felújított utcákon. Az önkormányzat megoldotta, hogy folytatni tudjuk ezeket a felújításokat.

A metróprojekt óriási, a bürokrácia körülötte hatalmas, Kolozsvárnak ez a projektje igényli most a legtöbb erőfeszítést. Ráadásul közbeszerzéseken ha meg is van a nyertes, akkor aki veszít, az megfellebbezheti, a fellebbezés megint időbe telik, tehát a kiírás után is lehetnek még bökkenők. Az átláthatóságot védő jogi keret ugyanis rendkívül fontos, hangsúlyozom, hogy ez annak árán is szükséges, hogy néha a projektek rendkívül belassulnak. De ezek a procedúrák szükségesek ahhoz, hogy a közpénz valóban úgy kerüljön elkötésre, hogy az a lakosok érdekét szolgálja.

A metró közbeszerzésének felfüggesztése miatt kicsúszhat-e a metró a PNRR finanszírozásából?

Még nincs semmilyen döntés, de azt gondolom, és informálisan el is mondták nálam sokkal nagyobb szakemberek, hogy éppen az ellátási láncban történt fennakadások és a drágulások miatt az Európai Bizottság plusz határidőket fog adni azoknak a projekteknek a kivitelezésére, amelyeket a helyreállítási alap finanszíroz. Ezzel a történettel nemcsak a kolozsvári önkormányzat, hanem az összes önkormányzat és az összes központi költségvetés szembesül, és mindenhol csúszást jelent.

Mi abban bízunk, hogyha a határidőt nem is hosszabbítják meg, akkor sincs akkora késés, amit ne tudnánk behozni. A polgármesternek és az önkormányzatnak nincs hivatalos álláspontja, de én személyesen azt valószínűsítem, hogy el fogják tolni a PNRR-ből megvalósított projektek átadási határidejét. Már volt erre példa, és most tényleg időszerű és szükségszerű a külső körülmények változása miatt.

Az önkormányzat úgy tervezi, hogy az eredeti határidőt is tudja tartani. A csúszást tekintve most épp annak határán vagyunk, hogy ez még működni tudjon. Most még azt gondolom, és erről meggyőztek az önkormányzat igazgatóságainak a vezetői, illetve a vállalat, aki ezt az egészet tervezte, hogy ezzel az újraszámolással még nem csúszik annyit a projekt, hogy azt ne lehessen behozni. Ha a hivatal hat hónapon belül újra kiírja a közbeszerzést, akkor még nem csúszik ki abból a pufferidőből, amelyet most kezdett el felhasználni.

Meglepett-e titeket, tanácsosokat a közbeszerzés felfüggesztése?

Nyilván nem lepett meg. Nem tudom, hogy a PSD-s és USR-s tanácsosokat mennyire lepte meg, mert nincsenek benne a városi koalícióban. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mi ezekről általában hamarabb értesülünk, mint ahogy meghirdetik a tanácsülést. Mi a koalícióban egyeztetünk ezekről, mielőtt a polgármester napirendre javasolja.

Feltételezed-e, hogy most akkora összegre kell módosítani a metró gazdasági paramétereit, azaz annyi pénzbe fog kerülni, hogy az felülírja a várható társadalmi hasznot is, és hogy emiatt a városvezetés meggondolja magát, és lemond a metróról?

Nekünk az a meggyőződésünk, és a választási programunkban is benne volt, hogy a kolozsvári közlekedéssel és a mentalitással kell valamit kezdeni.

Ez hosszú távú projekt. Elképzelhető, hogy a költségek megemelkedése miatt a teljes metró elkészülte csúszni fog, mert nem látunk mindent előre, ami tíz év alatt történik. De én azt gondolom, hogy a lehetséges csúszásokkal együtt is a városnak szüksége van erre a projektre. Kolozsvár olyan város Romániában, amelyiknek a lakossága folyamatosan növekszik, és ha hozzá számoljuk Szászfenes, Kisbács stb. lakosságát, akkor meg még inkább.

Gyakorlatilag évről-évre egyre elviselhetetlenebb a forgalom úgy is, hogy a kolozsvári önkormányzat folyamatosan azt a népszerűtlen dolgot hirdeti, és ezért mi is rendkívül sok kritikát kapunk, hogy autóval kevesebbet kell közlekedni. De azt mondtuk, hogy ez olyan kérdés, amelyben nem számít a kritika, és a pár elvesztett szavazat ellenére is azt képviseljük, hogy az autóktól teret kell elvegyünk ahhoz, hogy kisebb legyen a forgalom.

A Facebookon is kapunk ilyen kritikát, hogy a forgalmat mi úgy akarjuk megoldani, hogy teret veszünk el az autóktól. Miközben azt várják el tőlünk, hogy teret adjunk az autóknak. Sokszor nehéz elmagyarázni, hogy bár sokkal egyszerűbb és népszerűbb is volna, de ha plusz sávokat adunk az autóknak, az még több autót fog bevonzani, a forgalom még nagyobb lesz. Hogyha inkább elveszünk sávokat az autóktól, akkor kevesebben fognak autóval elindulni, és azáltal kisebb lesz a forgalom.

Ez rendkívül népszerűtlen döntés. A polgármester különösen kevés népszerűtlen dologba megy bele, de úgy látjuk, és ennek nagyon örülünk, hogy a polgármester már korábban megértette azt, hogy a népszerűtlensége ellenére erre a döntésre a városnak szüksége van. Ahoz, hogy metró elkészüljön, egyszer el kell kezdeni. Az összes buktató és bökkenő ellenére ez olyan projekt, amelyre a városnak szüksége van, különben megfulladunk a forgalomban.

Ez a város adottságai miatt van. Kolozsvár nem nagyvárosnak született, az infrastruktúrája és a városszövet nem nagyvárosi városszövet, miközben Kolozsvár nagyvárossá vált, és ezzel valamit kezdeni kell. Ennek egy lépése a metró, egy másik nagyon erős lépés az is, hogy folyamatosan a tömegközlekedést és a kerékpározást hozzuk előnybe mindenféle egyéb közlekedési eszközzel szemben.

A biciklisávokról is sok a vita, hogy nem olyanok, nem úgy működnek, nincsenek összekötve, de folyamatosan dolgozunk azon, hogy összefüggjenek, megfeleljenek a szakmai kritériumoknak, és hogy az embereket elbátortalanítsuk attól, hogy autóba üljenek, ha az nem szükséges. A például létrát szállító mesteremberek nyilván, hogy autóval kell közlekedjenek a központban is, nem akarjuk teljesen elvenni tőlük ezt a lehetőséget. Mi azt akarjuk, hogy az emberek, ha egy papírt akarnak elintézni, akkor a lakónegyedükből ne autóval menjenek a városközpontba, hanem tömegközlekedéssel, mert az kényelmesebb, gyorsabb, megbízhatóbb és nem utolsó sorban sokkal olcsóbb.

Hogyha ezeket mind egymás mellé tesszük, akkor előbb-utóbb ez a paradigmaváltás is meg fog történni az emberek fejében, hogy tényleg egyszerűbb, olcsóbb és könnyebb tömegközlekedéssel járni. Ez a folyamat bennem is pont így történt meg: nekem is kényelmesebb volt, amikor mindenhova autóval mentem, de rájöttem, hogy tényleg gyorsabb, egyszerűbb és olcsóbb tömegközlekedéssel. Ez elég nehéz, amíg először ki nem próbáljuk.

A tömegközlekedésnek is van egy felső határa, amit elbír, és gyakorlatilag már ott a felső határon vagyunk, vagy azon már lassan túl, és ezért kell a metróprojekt. A metró ennek az összefüggő stratégiának a része. Ezért mondom azt, hogy ha költségekben meg is növekszik, vagy időben eltolódik, akkor sem látom, hogy ne térülne meg a városnak társadalmi szinten (és nem a profit szintjén).

Azért is kérdeztem, mert több helyi véleményformáló hangoztatja azt, hogy Emil Boc a közbeszerzés-felfüggesztést használja fel arra, hogy kihátráljon a metróprojekt mögül. Szerinted ennek semmi alapja nincs?

Én ezt nem tartom valószínűnek. Nem látok bele a polgármester fejébe, és még egyszer mondom, hogy tanácsosként nagyon kevéssel tudunk többet annál, mint amennyi a polgármesteri hivatal honlapján elérhető. Természetesen vannak egyeztetéseink vele, de nekünk zárt ajtók mögött is ugyanazokat az adatokat és ugyanazt a meggyőződését mutatja a metróról, mint amit kifele mutat.

Nem gondolom, hogy ezt használná fel a kihátrálásra. Neki ez politikailag is rendkívül fontos projekt, és ha abbamarad, akkor abból neki hatalmas politikai vesztesége adódik. Nem gondolom azt, hogy neki bármilyen politikai érdeke lenne ebből a projektből kiszállni, mert a kihátrálás a legnagyobb projektből az politikai bukást jelent, amit semmilyen politikus nem enged meg magának.

The post Megdrágult a metró, de Kolozsvár nem mond le róla appeared first on Átlátszó Erdély.

Homoródkarácsonyfalva gyönyörű kis falu, a Homoród-mente egyik ékköve. Eddig főként a templomairól, freskóiról, a szelídgesztenyéséről, gesztenyefesztiváljáról és a népi feredőjéről volt híres. Az RMDSZ-szervezete nem tartozott a nevezetességei közé. De ami késik, nem múlik, szokta mondogatni Orbán Csaba közbirtokossági elnök, a helyi közösség egyik mozgatórugója, mazochista RMDSZ-tag.

Orbán főként akkor szokta ezt fájdalmasan és beletörődötten mondogatni, mikor aziránt érdeklődik, hogy van-e haladás az újságcikk ügyében, vagy mikor jelenik már meg az anyag, és én jelzem neki, hogy ez vagy az még nincs meg. Orbán jó kedélyű, tűzről pattant ember, de amikor a politikai dolgok kerülnek szóba, megváltozik: megkeseredett, de folyton reménykedő és határozottan sietős emberré válik.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

Sietsége valamennyire érthető: egyrészt korban közelebb jár már a hetvenhez, mint a hatvanhoz, nincs ideje a végtelenségig próbálkozni a politikával, másrészt nagyon közeledik már a határidő, amíg módosítani lehet a szeptemberi önkormányzati választások jelöltlistáin, és ha ez nem sikerül neki, akkor ismét elveszett négy év.

Orbán Csaba nagy fájdalma az Oklánd községi RMDSZ-jelöltlista összetétele, melyen a közösségük által felkért két hölgy nem kapott megfelelő helyet. De megalázást és aljasságot bőven. Kisebb fájdalma is rengeteg van Orbánnak, annyi, mint a karácsonyfalvi szelídgesztenye burkán a tüske. Reggeltől estig képes sorolni az oklándi RMDSZ törvénytelenségeit, szabálytalanságait, alátámasztva a különféle RMDSZ-szabályzatok és SZKT-határozatok cikkelyeivel.

Hogy miért kíván a hosszú ideig civilként sikeresen tevékenykedő Orbán és csapata ebben a törvénytelenségeket szabálytalanságokra halmozó, romlott közegben tevékenykedni, aminek az RMDSZ bizonyul az ő ügyében (is), az ebből az írásból sem derül ki. Legtöbbször ő is csenddel válaszol erre a kérdésemre. Ilyenek, mint Orbán Csaba és csapata, sokan vannak, szinte minden faluban. Városon akár többen is. Sorsuk legtöbbször krónikus csömörben vagy alkoholizmusban végződik.

A piti érdekek világa

Oklánd község tanácsának kilenc tagja van. A 9 tanácsosi helyet régen úgy osztották el az RMDSZ jelöltlistáján, hogy az 500 lakos feletti Karácsonyfalvának jutott 4 hely, a 400 lakos feletti Oklándnak 3 hely, és a 300 lakosú Újfalunak kettő, mesélik a karácsonyfalviak.

Két ciklussal ezelőtt áttértek arra, hogy 3-3 jelölt legyen a három faluból, de szigorúan figyeltek arra, hogy az első jelölt karácsonyfalvi, a második oklándi, a harmadik újfalusi legyen. Hogy ha valamelyik másik párt vagy független jelölt indulna a választáson, és bejutna, akkor előbb az újfalusi, majd az oklándi jelöltet ejti ki, a karácsonyfalvinak elsőbbsége legyen. Ez a falvak nagysága szerinti rendszer 2016-ban még működött. Idéntől ennek vége.

[wp_ad_camp_1]

A történelem során most először a karácsonyfalvi jelöltek a 4., 7., és 10. helyet foglalják el a végleges listán. Ha tehát a polgármester-jelölt véletlenül nem lesz polgármester, vagy ha valaki bejut a tanácsba függetlenként vagy más párt színeiben, akkor a legnépesebb Karácsonyfalva két tanácsossal marad. És kiesik a női jelölt, akit a legutolsó bejutó helyre soroltak.

Közben az oklándi RMDSZ azzal fenyegeti őket, mesélik a hölgyek, hogy ha sokat pofáznak, akkor indítanak is egy független jelöltet, hogy az egyetlen esélyes nő is kiessen.

Konszenzusos előválasztás RMDSZ-módra: úgy döntöttünk!

Karácsonyfalván öt jelölt akadt a három helyre, Újfaluban négy a három helyre. Ha több a jelölt, mint a befutó hely, akkor az SZKT határozata alapján előválasztást kell tartani, vagy jelölő közgyűlést, vagy pedig a választmány kell, hogy döntsön, mutatja Orbán a dokumentumot.

Az udvarhelyszéki RMDSZ az előválasztást ajánlja ott, ahol több a jelölt.

De országos szinten is az előválasztást preferálták, utal Orbán egy Maszol-cikkre, melyben Horváth Anna azt nyilatkozza, hogy „előválasztás mindenütt lesz: akár rangsoroló küldöttgyűlés, akár urnás előválasztás. Az RMDSZ vezetősége ez utóbbit ajánlja „hangsúlyosan”, mert szerintük ennek nagyobb a legitimitása.”

Annak ellenére, hogy több jelölt volt úgy Karácsonyfalván, mint Újfaluban, nem volt sem előválasztás, sem közgyűlés. Volt egy községi gyűlés, amin a jelöltek rangsorolták magukat, de arra csak a jelölteket hívták meg, a tagságot nem. Jelölő közgyűlés nem csak a jelöltekből áll, mondja Orbán, hanem az egész tagságot meg kellene hívni rá. A választmányt pedig a tagság kell, hogy válassza, nem a vezetőség.

Godra Lehel, az oklándi RMDSZ elnöke és polgármester-jelöltje a kérdésre, hogy miért nem tartottak előválasztást vagy jelölő közgyűlést, azt válaszolta: „úgy döntöttünk”. Mikor azt kérdem, hogyan került Újfalva és Oklánd Karácsonyfalva elé a jelöltlistán, akkor azt mondja: „Így volt döntve.”

Az egész beszélgetést végigkíséri ez az „így döntöttünk”. Függetlenül mindenféle szövetségi alapszabályzattól vagy SZKT-határozattól, az működik, amit ők döntöttek. A magyarázat a legtöbb kérdésemre az, hogy ők úgy döntöttek. Látszik, hogy felkészültek a kérdéseimre, és előre tudták, mit fognak válaszolni: azt, hogy ők úgy döntöttek.

Ráadásul konszenzussal: „Evvel a döntéssel mindenki egyetértett kézfelemeléssel, hogy ez így jó.” Kérdem, hogy a karácsonyfalvi női jelöltek is? „Mindenki-mindenki egyetértett. Senki nem mondta, hogy ez most nekünk nem jó. Akkor senki nem szólt egy szót se.”

Azt is egyetértésben döntötték el, hogy ha nem lesz előválasztás, akkor jelölő közgyűlés se legyen. A rangsorról csak a jelöltek döntsenek maguk között. Arra a kérdésemre, miért nem tartottak jelölő közgyűlést, az elnök azt válaszolja: „Eldöntöttük, hogy nem lesz előválasztás, és akkor választottuk a harmadik opciót, hogy egymás között. Ez a választmányi tagok döntése volt. Egy tanácsülés után egyöntetűen eldöntöttük, hogy egymás között fogjuk a rangsorolást csinálni. A széki RMDSZ jóváhagyta.”

Azaz a jelenlegi tanácsosok egyöntetűen eldöntötték, hogyan válasszák meg az új tanácsosokat. Erre a folyamatos helyi konszenzusra a fentiek is folyamatosan áldásukat adták: „A széki RMDSZ teljesen ránk bízta ezt a döntést. Volt körlevél kiküldve, nem csak széki, hanem országos is, de mindenki úgy csinálja az előválasztást, hogy itt helybe dönt”, állítja Godra.

[wp_ad_camp_2]

Ezt nagyjából alátámasztja Bíró Barna Botond udvarhelyszéki elnök is, aki arra a kérdésre, hogy miért nem tartottak előválasztást Karácsonyfalván, azt válaszolta levélben: „Szövetség lévén az alulról való szerveződést bátorítja az RMDSZ. Megvannak a helyi testületeink, helyi szervezeteink, és ezek a szövetségi szabályzatok keretei között autonóm módon szerveződnek és járnak el a helyi ügyekben. Ennek értelmében döntenek arról is, hogy milyen formában szervezik meg a jelöltek kiválasztását. Ezt időben megtette a helyi szervezet és közölte a területi szervezet elnökségével. A területi szervezet elnökségéhez nem érkezett más, ettől eltérő álláspont a jelöltállítás lejárta utánig. Minden olyan esetben, amikor a helyi szervezetből kérték a szervezet helyi vezetősége részéről, vagy éppen a tagság részéről az előválasztások megszervezését, a területi szervezet erre megteremtette a lehetőséget és a feltételeket.”

Azt nem tudjuk, hogy érti, hogy „a területi szervezet elnökségéhez nem érkezett más, ettől eltérő álláspont a jelöltállítás lejárta utánig.” Ugyanis a jelöltállítás határideje eleinte március 16. volt, majd ezt kinyújtották júliusig, és Orbán Csaba már márciusban elküldött egy petíciót több széki és országos vezetőnek a témáról, többek közt Bírónak is. Az udvarhelyszéki RMDSZ elnökségén ezt a petíciót március 12-én iktatták, tehát még a régi határidő lejárta előtt.

Orbán kálváriája, vagy ha úgy tetszik: ámokfutása

Miért erőlteti Orbán, hogy legyenek a falunak olyan közösség által felkért tanácsosai, akikkel együtt tudnak dolgozni? Működtetik Karácsonyfalván a faluszékét, meséli, amelynek tagjai a tanácsosok, a közbirtokosság vezetőtanácsa, a papok, az egyház gondnoka, a kulturális egyesület elnöke, a cimborabírók, az iskola pedagógusai, tehát mindenki, aki a faluban kinevezett vagy választott tisztséget tölt be. A faluszéke nyitott, bárki bejöhet, és hozhat be problémát.

Azért fontos a tanácsosok személye, mert a faluszékén megbeszélt problémákat és a hozott döntéseket ők kellene, hogy bevigyék a helyi tanácsba. Problémaként vagy tanácsi határozatjavaslatként. A faluszékével legeltetési rendtartásból, erdőlési rendtartásból és közrendtartásból álló helyi rendtartást szeretnének bevezetni. Ez lenne az autonómia csírája. Ezért lenne szükség a falu életében résztvevő tanácsosokra. Ezért szeretnék, hogy a közösség által felkért két hölgy is képviselje a falut az önkormányzati tanácsban.

Orbán Csaba karácsonyfalvi lakos és RMDSZ-tag minőségében írta meg és küldte el március 11-én a petícióját Bíró Barna Botond és Antal Lóránt széki elnököknek, valamint Kolumbán Dávidnak, a Szabályzatfelügyelő Bizottság helyi elnökének. Egy hét múlva, miután nem kapott választ senkitől, elküldte tudomásul vételre Kolozsvárra, a szövetségi elnöki hivatalba és a Nőszövetségnek, a szövetségi szabályzatfelügyelő bizottságnak és a szövetségi etikai és fegyelmi bizottságnak.

Minekutána három hónapig nem kapott választ senkitől, újra felvette a kesztyűt, és levelet írt június 15-én a széki RMDSZ vezetőinek, majd 28-án a kolozsvári országos vezetőségnek. Semmi válasz. Kihallgatást kért Bíró Barna Botondtól és Antal Lóránttól. Sikerült találkoznia velük, de ők azt mondták, hogy részükről az ügy le van zárva, és marad minden a régiben. Megígérték, hogy kap majd választ a peticíóra is. Az RMDSZ részéről mindent szabályszerűnek találtak az Oklándon történtekben, és barátilag azt sugallták, hogy nem jó széllel szemben pisilni.

Aztán Orbán júliusban levelet küldött a SZÁT-nak és az összes tagjának külön-külön, magyarázatot kérve. Semmire nem kapott választ, március óta egyetlen válaszlevelet nem kapott a panaszaira.

Akárhányszor beszélgetek Orbán Csabával, fejből sorolja a dátumokat, a be nem tartott szabályzati cikkelyeket, a helyi és országos vezetőket és a SZÁT-tagokat, akiknek írt. Ezelőtt egy hónappal, mikor először beszéltünk erről a témáról, még meg volt győződve, hogy valaki csak meg fogja hallgatni. Még most is reménykedik titkon, hogy egyszer csak kap majd valakitől egy válaszlevelet, de már kezd beletörődni abba, hogy ez nem fog megtörténni.

Mit mond erről Bíró Barna Botond?

„Minden olyan esetben, amikor a helyi szervezeteink segítséget kérnek tőlünk, igyekszünk segíteni. Különbséget kell tenni a segítségkérés és egy procedúra fellebbezése között. Ez esetben az utóbbi történt meg egy olyan személy részéről, akinek érintettsége is, ha szigorúan vesszük, megkérdőjelezhető lenne.”

Tehát nem azt nézik, hogy Orbánnak igaza van-e, hanem azt, hogy mennyire érintett. Szerintük nem érintett. Ha Orbán a saját hatalmáért, a saját pozíciójáért kaparna, akkor érintett lenne, de így, hogy kisebb közösségük által felkért női jelöltek érdekében harcol, megkérdőjelezhető az érintettsége.

Az emberek egyik része ilyen helyzetben feldühödik, és beáll egy másik pártba, vagy függetlenként szalad neki fejjel a Szövetségnek, netán pártot alapít. Másik részük nyel egyet, és megmagyarázza magának, hogy az egység a fontos, és tenni csak a Szövetség keretében érdemes, ezért nyel még egyet, és négy év múlva ismét megpróbálkozik tiszta lábbal beevickélni a mocsárba. Ismét kap egy pofont, ismét nyel egyet, és ez így megy hosszú éveken keresztül.

Orbán Csaba ez utóbbi típusba tartozik. Négy évvel ezelőtt, mikor ő jelentkezett tanácsosnak, mellbedöfte az oklándi RMDSZ, de ő idén is odatartotta a mellét, és ismét kapott egy szúrást. Talán még nagyobbat, mint a múltkor. Még reménykedik, hogy valaki észreveszi odabentről a vérző mellét, és elkezd foglalkozni az ügyével, de senki nem kíván a púpjára még egy oklándi semmicske kis konfliktust. Közben Orbán Csaba elvérzik. Hozzá hasonlóan még pár száz vagy pár ezer ember az országban, akik jóhiszeműen akarnak részt vállalni a munkából, dolgozni a közösségükért, de nem férnek oda, mert a hatalmi rendszer a nehezen kiépített komasági rendszert védi.

Kiket rangsorolt az említett gyűlés a közösség által felkért hölgyek elé? Az első karácsonyfalvi helyre, azaz a végső lista negyedik helyére egy úriember került, aki minden forrásunk szerint a polgármester-jelölthöz nagyon közel áll, több forrásunk szerint a helyi RMDSZ-elnök sógora. A nevét nem írom le, mert nem a személyét szeretném támadni, csak a jelenséget érzékeltetni.

A második karácsonyfalvi helyre, azaz a nagy lista hetedik helyére a jegyző veje került. A harmadik karácsonyfalvi helyre, azaz a lista tizedik helyére került az egyik női jelölt, mert az SZKT azt parancsolta. Mivel csak kilenctagú a tanács, a harmadik karácsonyfalvi férfi tanácsosjelölt, aki a karácsonyfalviak szerint eddig a legtöbbet tette a faluért ebben a mandátumban, illetve a másik női jelölt nem jutott bejutó helyre. „Ez lett a döntés.” A sógor és a vej bejutott, aki sokat tett a közösségért, és aki nő, az nem.

A nőké az elsőbbség az utolsó helyekre

Amint fentebb Godra Lehel helyi RMDSZ-elnök nyilatkozta, egy tanácsülés után a helyi „választmány” úgy döntött, a jelöltek egymás között döntik el a végső sorrendet. A rangsoroló gyűlés azzal kezdődött, hogy felajánlották az egyik hölgynek a harmadik karácsonyfalvi helyet, meséli Godra, majd szavazással eldöntötték, melyik hölgy kapja meg.

A női jelöltek erre úgy emlékeznek, hogy a gyűlésen a harmadik helyről volt szó, és nem a harmadik karácsonyfalvi, azaz összességében a lista tizedik helyéről. Nekik úgy adták be a történetet, hogy tiszteletből az egyik női jelölt megkapja a harmadik helyet. Semmi nem jelezte, hogy a lista tizedik, éppen csak hogy bejutó helyét ajánlják nekik, ők ott ezt nem is értették.

„Ha alapjáraton a harmadik helyre szavaztak, hogy kerültem a majdnem kieső helyre?”, kérdi beszélgetésünk elején a végül befutó helyre került hölgy, Benedek Ágnes, akinek bő fél évvel az esemény után sem mondta el senki, amit Godra nekem elmondott. Hogy a harmadik karácsonyfalvi helyről volt szó, ami a legutolsó bejutó helynek a PR-neve.

[wp_ad_camp_3]

A jelöltek szavaztak, hogy melyik hölgy foglalja el ezt a helyet. Benedek Ágnes lett a befutó. Valószínűleg előre el volt „döntve”, hogy kit választanak, mesélik a hölgyek, mert abban a pillanatban, ahogy lejárt a szavazás, rögtön elő is vették a szomszéd helyiségből a következő, rangsoroló szavazás szavazólapjait, amin az ő neve már nem szerepelt, csak a Kovács Katié. Olyan hirtelen vették elő a lapokat, hogy látszott, nem ott helyben szerkesztették meg őket, előre ki voltak nyomtatva.

Az is az előre eldöntöttségre utal, mondják, hogy mikor előzőleg Arros Orsolya, a széki nőszervezet elnöke felhívta telefonon a helyi elnököt, Godrát, hogy hány női jelöltjük van, és kik azok, mert szeretné felvenni velük a kapcsolatot, akkor Godra azt mondta, hogy egy jelöltjük van, és csak Ági nevét és elérhetőségét adta meg, Katiét nem. Ági elment egyedül egy gyűlésre, amire Arros meghívta. Nem értette, hogy Kati miért nem megy. Utólag derült ki, hogy Katit nem is hívták meg, hisz nem is tudtak róla.

A rangsoroló gyűlésen utána előkerültek a szavazólapok, és megszavazták egymás között a sorrendet. Ági helyéről nem is kellett szavazni, teljesen egyértelmű volt, hogy ő tiszteletből megkapja a legutolsó befutó helyet. Ő még akkor úgy tudta, hogy a harmadik helyen lesz, nem a tizediken. Esélye sem volt részt venni a rangsoroláson, nem is írták fel a nevét a szavazólapokra. Ha véletlenül nem jut be, mert jön egy független vagy más pártbéli jelölt, akkor jogosan kérdezheti, hogy miért nem adták meg neki a lehetőséget, hogy versengjen egy jobb helyért.

A régi gárda előre sorolta magát: első lett a polgármester-jelölt RMDSZ-elnök, második a jelenlegi polgármester, harmadik az alpolgármester-jelölt, negyedik az elnök sógora.

Godra a kérdésre, hogy miért nem akarnak női jelölteket a tanácsba, azt válaszolta, hogy semmi bajuk nincs a nőkkel, sőt, az egyik nő még családi barátjuk is. Csak most úgy döntöttek.

Idézek is egy kis részletet a beszélgetésből:

– S miért döntöttek így?

– Az RMDSZ belső rendszabályzata írja, hogy bejutó helyet kell ajánlani 34 éven alulinak, vagy egy női képviselőnek.

– Mert ha nem írta volna elő az SZKT-nak az a határozata, akkor Önök nem ajánlottak volna fel bejutó helyet?

– Hát, őszintén mondva, nem.

Következetesség és szövegértés a helyi és a fenti RMDSZ-ben

Godra, az oklándi RMDSZ-elnök az interjúban az RMDSZ belső rendszabályzatára hivatkozik, miszerint helyet kell biztosítani egy 34 év alatti vagy női jelöltnek. Valójában nem a Szövetség belső rendszabályzata írja, hanem az SZKT egy idei határozata, nem 34, hanem 35 év a korhatár, és nem „vagy” szócska szerepel a 35 év alatti és a nő között, hanem „és”.

Ezt kifogásolja Orbán is a petíciójában és minden levelében. Szerinte helyet kellett volna adjanak egy fiatalnak és egy nőnek, azaz két embernek. Ők úgy remélték, hogy a nőnek fenntartott helyet elfoglalhatja Kati, és a fiatalnak fenntartott helyet Ági. Godráék másképp gondolták, összevonták a fenntartott helyeket, egyetlenegy helyet adtak egy fiatal nőnek, a legutolsó esélyeset, és még azt is sajnálják.

Az oklándi RMDSZ gondolkodása több helyen is ellentmondásokba torkoll. A kérdésre, hogy miért nem tartottak előválasztást Karácsonyfalván, ha öt jelölt volt három helyre, Godra azt válaszolta, hogy „Ez nem Karácsonyfalva szinten, ez Oklánd szinten működik.” Oklándi RMDSZ van, nem karácsonyfalvi, magyarázza, a jelölteket községi szinten rangsorolják.

Mikor azt mondja, hogy a harmadik karácsonyfalvi helyet felajánlották az egyik nőnek, rákérdezek, hogy akkor mégis faluszinten, nem községi szinten folyik a rangsorolás? Felháborodva kér, hogy hallgassam végig, de eltereli a szót. Egyértelmű, hogy a jelöltlista az aktuális érdekük szerint hol községi szintű, hol falusi szintű, és ez ötpercenként változhat. Godra arra sem emlékszik, hogy korábban 4-3-2 volt a karácsonyfalvi-oklándi-újfalusi tanácsosok száma.

Az sem tiszta, ki és mikor döntötte el, hogy az ülés elején utolsó helyre sorolt női jelölt nem vehet részt a későbbi rangsoroláson. Az elnök állítja, hogy ott a gyűlésen döntöttek így. A hölgyek szerint kész döntés elé állították őket. Utólag tudatosították, mennyire rosszul esett nekik ez a diszkrimináció.

A választmány meghatározása sem egyértelmű, ezért tettük fent idézőjelbe. Godra szerint a mindenkori tanácsosokból áll, Orbán szerint nem csak a tanácsosokból, és azért hívják választmánynak, mert a tagság választja meg. Orbán szerint az nem választmány, hogy az önjelölt tanácsosok egymást rangsorolják, a tagok nélkül, majd elnevezik magukat választmánynak.

Az RMDSZ alapszabályzatának 19. cikkelye szerint a választmányt a közgyűlés választja, meghatározza a létszámát, és biztosítja, hogy legkevesebb minden harmadik tagja nő legyen. De mivel közgyűlést nem tartottak, jogszerűen megválasztott választmány sem lehet, állítja Orbán, aki szerint évek óta törvénytelenül működik az egész oklándi RMDSZ.

Godra elismerte, hogy nem szoktak közgyűléseket tartani. „A közgyűlésen megvan, hogy hány személy kellene, hogy jelen legyen, de ha nincs annyi személy jelen, akkor nem tudod csinálni”, mondja az elnök, aki ezzel le is tudta a kérdést. Szerinte a községben amúgy is csak a tanácsosok RMDSZ-tagok, mert ők fizetnek csak tagsági díjat.

Az oklándi helyzet valószínűleg nem egyedülálló, és híven tükrözi a székelyföldi politika jelenlegi mélypontját: egy kilenc-tíz tagú helyi szervezetnek teljhatalma van egy több mint ezer lelket számláló községben. Ők adják a polgármestert és a tanácsosokat is, ők döntenek el mindent a községben, sem fentről, sem lentről nem kérheti őket számon senki. Közgyűléseket nem tartanak, sehogy nem érintkeznek a tagsággal. A tagsági díjat is csak maguktól szedik be, ezzel biztosítják, hogy csak ők legyenek aktív tagok a faluban.

A kérdésre, hogy mennyire tapasztal klikkesedést egy-egy helyi szervezetben, ahol a polgármester vagy a helyi elnök a saját emberein kívül senki mást nem akar odaengedni a tanácsba, a széki elnök Bíró Barna Botond megkerülte a válaszadást:

„Beszélgetésünk fókuszát megtartva kijelenthetem, hogy az Oklánd községi polgármester és RMDSZ érti a helyi közösséget, ennek kéréseit és igyekszik a közösségi igény alapján megszervezni az önkormányzati munkát. Nyilván vannak és lehetnek hiányosságok, mint mindenhol, hiszen csak az nem téved, aki nem dolgozik. De sem a hozzáállás, sem pedig az elvárt eredmények megvalósítása terén nem jött közösségi panasz az elmúlt évtizedben a községből. Ezt a választási eredmények is hűen tükrözik. Természetesen, mint minden településen, itt is vannak és lehetnek olyan egyének, akik más mércét használnak a helyi vezetés munkájának vagy akár teljesítményének megítélésekor, mint a közösség nagy része, és ennek hangot is adnak különböző módon, de ezt egy politikusnak tudomásul kell venni, és ezekre a hangokra is oda kell figyelni. Összegezve, jelenleg nincs semmi okunk kételkedni a helyi polgármester és RMDSZ társadalmi támogatottságát illetően.”

A karácsonyfalviak szerint Cseke Miklós jelenlegi polgármester az ész ebben az egészben, Godra is az ő embere, azt csinálja, amit Cseke mond. Oklándi ismerősöm szerint Csekével nem nagyon mer senki szembemenni a községben, mert ott a legnagyobb munkaadó az elhelyező központ, amelyet Cseke felesége igazgat. Mindenkinek van valakije, aki az elhelyező központnál dolgozik, ezért senki nem meri kritizálni a polgármestert, mert számonkérik az ott dolgozó rokonán.

Senki nem szeretné, hogy a rokona elveszítse az állását, vagy nehéz helyzetbe kerüljön az ő véleménye miatt. Innen a hatalmas egyetértés a faluban. Azt is mesélik az oklándiak, hogy az elhelyező központot hamarosan felszámolják, és megtörténhet, hogy csökken Cseke „társadalmi támogatottsága”.

Arra a kérdésre, hogy szerinte szabályosan zajlott-e a karácsonyfalvi jelöltállítás, Bíró azt válaszolta:

„Szabályossági kérdésekben a vélemények másodrendűek, mivel szubjektivitást tartalmazhatnak. Ilyen jellegű kérdésekben azon testületek álláspontját tartom mérvadónak, amelyek hivatottak a szabályokat kizárólagosan értelmezni. Ezen testületek vizsgálták az oklándi jelöltállítás folyamatát, és megállapították, hogy a szabályzatainknak megfelelően történt.”

De ha kivizsgálták, miért nem válaszoltak Orbán Csaba iktatott panaszaira a kivizsgálás eredményével?

Bíró Barna Botond kérdéseimre küldött válaszaiban is vannak ellentmondások. Határozottan állítja, hogy „az alulról való szerveződést bátorítja az RMDSZ”, nem akarnak beleszólni az oklándi helyi szervezet dolgaiba, de megkérdőjelezi Orbán érintettségét, aki egyszerű RMDSZ-tagként szeretné, hogy a helyi közösség, a helyi tagság válassza ki a jelölteket és válassza meg a választmányát, ne pedig a községi RMDSZ vezetői.

Amikor érdeke fűződik hozzá, a széki RMDSZ teljesen átírja a helyi döntéseket. Három faluval feljebb, Szentegyházán két választással ezelőtt a Szövetség megvonta a bizalmat a bejutott tanácsosaitól, hogy a listán hátrébb lévő, kétes célú emberek jussanak tanácsosi mandátumhoz. Az alábbi kisfilmet 2014 novemberében készítettük:

Orbán állítja, az SZKT határozatából semmit sem tartottak be.

Kampány: nem volt. Megfelelő jelöltek kiválasztása: a közösség mellőzésével történt. Beszámoló: a tanácsosok részéről nyilvánosan nem volt. A helyi közösség megítélésének, szükségleteinek tükrözése: semmibe véve. A közösség széleskörű bevonása a jelöltállítási folyamatba: szűkkörűen sem vonták be.

Az SZKT januári határozatának 9. cikkelyének a 9. alpontja szerint a rangsorolásra vonatkozó óvásokat a rangsorolás nyilvánosságra hozatalát követő 24 órán belül lehet megtenni. Csakhogy az oklándi rangsorolást nem hozták nyilvánosságra, még magukkal a jelöltekkel sem közölték hivatalosan a végleges listát, nem hogy a tagsággal.

A nők helye az RMDSZ választási listáin

Mennyire gyakori vidékünkön az, hogy a női jelölteket a lista végére sorolják, kérdeztem Bíró Barna Botondtól. A „2016-os helyhatósági választásokon a jelöltjeink közel 56%-a szerzett mandátumot és a női jelöltek 42,5%-a. Észlelhető egy csekély eltérés, de azt a következtetést, hogy a lista végére kerülnek a női jelöltek, meredek lenne megállapítani”, válaszolta Bíró.

Az 56%-os átlagban már a nők is benne vannak, tehát ha a férfi jelöltek bejutási arányát nézzük, az valószínűleg közelebb áll a 60%-hoz, vagy akár meg is haladja azt. Míg egy férfi jelöltnek kb. 40% esélye van kiesni, egy női jelölt kiesésének közel 60% az esélye. Habár Bíró csekély eltérést lát a számok között, én az arányokból úgy látom, ha nő vagy, közel 50%-kal nagyobb eséllyel sorolnak kieső helyre.

„A 2016-os választások eredményeként Udvarhelyszéken 225 tanácsosi mandátumot szerzett a Szövetség, ebből 22 nő”, írta Bíró. Tehát Udvarhelyszéken az RMDSZ tanácsosainak kevesebb mint a tizede nő.

Arros Orsolya, a széki Nőszervezet elnöke egy olyan statisztikát is átküldött, melyben az összes önkormányzati képviselő szerepel (a helyi tanácsosok mellett polgármesterek és megyei tanácsosok is. Eszerint a 2016-2020-as választási ciklusban az RMDSZ-nek Udvarhelyszéken összesen 254 önkormányzati képviselője volt, közülük összesen 22 nő: 21 helyi tanácsos és 1 alpolgármester. Az arány 8,66%, írta Arros. Az udvarhelyszéki számok kisebbek, mint a csíkiak, ahol 12,45% a nők aránya, és három női alpolgármesterük van. Gyergyószéken 14% a nők aránya, és a két megyei tanácsosból egyik nő.

„Az RMDSZ Nőszervezetnek az egyik célkitűzése az, hogy növelje a nők részvételét a döntéshozatalban, bátorítva és támogatva őket. Éppen ezért online most zajlik egy 10 alkalmas képzés, ez egy fantasztikus dolog, le a kalappal előttük. Felkészült hölgyek nélkül nehéz a döntéshozatalban a nők arányát elemezni. Viszont azt látom, hogy ahol a nők vezető pozícióba kerültek, ott mintha szárnyakat kaptak volna, rengeteg a megvalósítás, jó az együttműködés politikai szimpátiától függetlenül, és rengeteg új dolog elindul.

Az eredményeket látva abszolút hiszek a kvóta pozitív hatásában, annak ellenére, hogy ezelőtt 5 évvel nem voltam ennyire optimista.  Kvótától függetlenül, több nagyszerű  példám van női politikai vezetőkre, szívesen mesélek róluk, örülök, hogy kapcsolatban vagyok ezekkel a nőkkel Erdély minden területén. Sajnos ez Székelyföldre annyira nem jellemző”, meséli Arros, majd folytatja:

„Visszatérve a képzésekhez: a teória mellett természetesen a gyakorlatban le kell ülni a jelenlegi vezetőkkel és  kérni a befutó női tanácsoshelyeket. Erre van SZKT javaslat is, 15%. Ezt én széki gyűlésen meg is tettem, viszont nem vertem az asztalt két ököllel, hogy márpedig annyi az annyi. Amint többször is elmondtam, nem bírom sem az agressziót, sem a sunyiságot, inkább a nyíltan megfogalmazott igények hatásában bízok. Azt a módszert választottam, hogy januárban felhívtam minden helyi RMDSZ-elnököt vagy polgármestert, és megkértem, hogy tegyenek meg mindent, hogy a befutó helyeken legyen meg a 15%, olyan helyi nőket bevonva, akik eddig is tevékenykedtek, közösségi vezetők.”

Az oklándi történetet Arros nem sorolja a sikertörténetek közé: „Oklándon örültem Ágnes és Kati jelölésének, később tőlük tudtam meg, hogy Ágnes marad csak befutó helyen. Azonnal kértem ennek az orvoslását, és ekkor belefutottam az általam csak „férfi egónak” nevezett akármibe. Nem volt elég erőm kivitelezni a második női jelölt befutó helyét. Ez számomra abszolút kudarc, amelynek vállalom a következményeit is.”

A nők helye Oklándon a mosogatókagylónál van

„Minket azért kértek fel, hogy a Dungó kulturális egyesület tagjaiként próbáljunk meg megvalósítani valamit abból, amit mi szeretnénk a faluban. Ezért keresett meg a mérnök úr és a pap néni, hogy vállalnánk-e”, meséli Kati és Ági, hogyan is kerültek ebbe a történetbe. „Olyan tanácsosok is voltak eddig, akik oda sem jártak a tanácsülésekre, a falu érdekeit nem képviselték”, mondják.

Ági határozott: „Én ha már odakerülök, akkor harcolni fogok a sajátunkért. Mert eddig olyan is volt, hogy a karácsonyfalvi a sajátja ellen szavazott. Én azért megyek oda alapjáraton, hogy valamit változtassunk, ha tudunk. Nekem vannak ilyen elhatározásaim az itteni dolgokról, amiket be szeretnék vinni az egészbe, és ezeket nem fogom hagyni. Például a lopások. Ezt is valamilyen szinten a helyi vezetőség kellene megoldja, hogy ne lopjanak meg, ha kell, ha nem. Ilyen jellegű próbálkozás semmi nincs. Az sincs, hogy a szocisak ledolgozzák a napjaikat, hogy látszódjon a munkájuk, hogy miért is kapnak ők meg 9 napot.

Oda kerültünk, hogy van ez a Szelídgesztenye Fesztiválunk, negyedik éve egy lejt nem ad a tanács, mikor erre lennének keretei. Jó, odaadjuk a kultúrt, de pénzt ne kérjetek, mert nincs. Hát hogy ne lenne? Minimális összeget szeretnénk.

Nekem most az egyik szívfájdalmam az óvodai fűtés, 16 fokban télen üldögélnek a gyerekeink, és fagyoskodnak. Egy akkora teremben van egy kicsi kandalló. Nagykabátban, két nadrágban, bakancsban üldögélnek télen. Nem hiszem, hogy erre ne lenne pályázat, vagy ne lenne pénz. Ha pályáznának, lenne pénz rá. Ha a helyi vezetőség alkalmazna egy embert, aki pályázatokkal foglalkozik, nézi a pályázatokat, satöbbi, sokkal több pénzt tudna lehívni.”

Kati folytatja a teendők listáját: „Nekem két fiam van, nagyon sokat sportolnak, szeretnek futballozni, a nagyobbik benne is van az oklándi csapatban, a kicsikének most lesz buletinje, hogy le tudják igazolni. Itt a faluban egyszerűen nincs egy focipálya. Nem is az, hogy focipálya, de lenne legalább egy hely, ahol azt a labdát egy kicsit rúgják, ha akad egy órájuk. Le szoktak menni, Oklándon ki szokták venni a focipályát, ami a tanácsé. A három falué lenne, én úgy gondolom. Ha megyen az oklándi, nem kell fizetnie, de ha megy a karácsonyfalvi, neki meg kell fizetnie. Kérdem én ezt, hogy miért? Ez a falu is érdemelne egy focipályát, vannak elég sokan gyermekek.

Vagy a félbehagyott játszóteret befejezni. Mert tettek egy csúszdát. Tettek egy hintát. Bé nem kerítették. Egy kicsi sima helyet nem csináltak körülötte. A gyermek, ha lecsúszik a nagy kanyarban, az útra fut. Lennének ilyen dolgaink.”

Az eddigi politikai pályafutásuk nem volt gazdag kellemes élményekben. Nem túl nagy örömmel emlékeznek a rangsoroló gyűlésre. Nem voltak felkészülve arra, hogy ennyire aljas lesz az egész.

„Lehel azt mondta, hogy mindenki egyetértett. Nem tudtuk, hogy miről is kell szóljon az egész. Képzeld el, hogy nincs időd meggondolni. Mivel nem forogtunk még ilyenben, és nem voltunk tisztában a dolgokkal. Csak úgy néztünk a kerekasztalnál, hogy valami nem jó. Éjjel, mikor lehiggadtunk, akkor jutottak eszünkbe a dolgok. Még mi nem vagyunk benne annyira a politikában, s ezért nem tudtunk ott annyira válaszolni.”

„Kicsit megalázónak találja az ember. Vagy nem is hogy megalázó, csak ezek után megalázó, hogy tudod, hogy nem volt helyes az egész eljárás. Ezért így rosszul esik.”

„Azt hinné az ember, hogy odamegy, és ha ennyi ember van ott, akkor valami hivatalosan játszódik le, nincsen eltervezve már előre, nincs lebeszélve. Én azt is el tudom képzelni, hogy egyesével felkértek mindenkit, hogy kire kell szavazni. Ezt is kinézem az egész dologból, hogy ez már le volt előre telefonálva, hogy ki hogy mint merre. Sőt hallottam is, hogy így történt.”

„Kicsit rosszul esik, hogy már előre lejátszodják, mert az sem biztos, hogy tudják, hogy ki vagyok, mi vagyok, és esetleg mit szeretnék az egészben, s már le vagyok írva, hogy nincs mit ott keressek.”

„A faluból lettek volna, akik támogatnak, ezért szerette volna a mérnök úr, hogy legyen egy előszavazás. Papírozva annyira vagyunk, hogy még iktatót sem kap semmi, hogy ne legyen hivatalosan. Mérnök úr már tapos szerencsétlen évek óta, de annyira próbálják leírni, hogy… Kár, mert ő őszintén próbálna eljárni a dolgokkal, de örökké van egy kiskapu, ahol ki tudják játszodni, sajnos. A falunak döntő szava lenne ebben, hogy ki képviseli őt. A falu szavazzon, ne ők. Leírjuk azt az 5-6 nevet, s a falu döntse el, hogy ki legyen az a 3, aki képviseli.”

„Miért? Azt sem tudják, hogy mitől félnek. Mi effektív nem így mentünk oda, hogy visszautasítást kapjunk. Ez, ami fájó, hogy már alapjáraton eldöntötték, hogy mi nem kellünk oda. Csak mint törvény, muszáj valamit csináljanak vele.”

„Egy nőnek is legyen olyan joga, mint a férfiaknak. S mi nem ezt kaptuk, mikor odamentünk, hogy igenis, úgy fogadunk, mint a többit, hanem úgy egy kicsit félretaszítottak, látszott, hogy mi nők ki voltunk a körből taszítva. S ez így nem esik jól. Ha lenne ott tíz nő, s bejönne két férfi, nekem nem lenne lelkem, hogy őket cseszegessem.”

„S aztán nem beszélve arról, hogy mint nőket, hogy fogadtak minket. Tisztelet a kivételnek, nevet nem mondok, mert még itt kell, hogy éljünk a környéken, ugye. De azért voltak nagyon rossz megjegyzések.

Valakinek mosogatnia is kell, például azt mondták.

Jó, tudjuk, hogy falun élünk, de úgyis, na, az ember egy kicsi tiszteletet csak elvár. És még egyebet is meg kellene tanulnunk szerintük, de azt már nem akarjuk elmondani, nem szeretnénk címlapon látni.”

Végül csak elmondják, hogy mit kellene megtanulniuk a férfi tanácsosok szerint, de előbb megígértetik velem, hogy nem írom le. Megígérem. Teljesen érthető, hogy nem akarnak teljesen kipakolni, mert itt kell még élniük ezek közt az emberek közt.

Inkább undort érzek a hangjukban, mint lelkes örömöt, amikor az oklándi tanácsról beszélnek. De hogyan tovább, akarják-e folytatni, kérdeztem őket.

Kati: „Én belé kezdtem fáradni. Azt szokták mondani, hogy széllel szemközt pisilni nem lehet, mert úgyis visszafújja.”

Ági: „Én úgy vagyok vele, hogy ezt most azért csinálom végig, mert elméletileg be fogok kerülni. Ezen az egészen nem tudunk változtatni, de legalább meg tudjuk próbálni, hogy ami a miénk, harcoljunk érte.”

Ági harca nem ígérkezik könnyűnek. Arros Orsolya megígérte, hogy az első tanácsülésekre elkíséri őt. Orbán Csaba pedig azt ígérte, hogy végig ott lesz mellette, és filmezi a tanácsüléseket. Az sem lesz könnyű, én voltam már falusi tanácsüléseken fotózni-filmezni, és tudom, hogy a falusi tanács úgy fél a kamerától, mint ördög a tömjéntől. Jogosan, hisz az ott készülő felvételek legtöbb esetben inkább a paródia műfajba illenek.

Hogy Benedek Ági, a karácsonyfalvi jelölt fog-e mosogatni a tanácsülésről készülő filmben, vagy hogy egyáltalán bejut-e az utolsó helyről a tanácsba, ez maradjon a rendező meglepetése.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Nők a vidéki RMDSZ-ben: valakinek mosogatnia is kell appeared first on Átlátszó Erdély.

Az RMDSZ ismét meghasonlott önmagával Marosvásárhelyen: a nyáron széthullni készülő, ezért felfüggesztett helyi szervezet feje fölött a Maros megyei RMDSZ múlt héten Soós Zoltán múzeumigazgatót jelölte ki, hogy megnyerje 2020-ban a polgármester-választást. A döntést egyaránt bírálta a helyben politikai erőt nem mutató Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt azért, mert velük senki sem egyeztetett, illetve a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke, Vass Levente arra hivatkozva, hogy a jelölőgyűlésen a városi küldöttek 70 százaléka Soós ellen szavazott.

Az ellen a Soós Zoltán ellen, aki mögé a 2015-ös előválasztás megnyerése után, 2016-ban az említett politikai erők mind felsorakoztak, és mindössze 1700 szavazattal maradt alul Dorin Florea polgármesterrel szemben. Az ellen a Soós ellen, akinek két tanácsossal együtt idén nyáron lett elege Vass Levente alkuiból, amelyeket a Dorin Florea-féle városvezetéssel kötött, ezért informálisan, de hangosan dezertált a Vass vezette városi RMDSZ-ből.

És ezek csak a legújabb fordulatok a marosvásárhelyi trónok abszurd harcából. Megpróbáltunk utánajárni, hogy ezúttal miért esett egymásnak a marosvásárhelyi és a Maros megyei RMDSZ.

A marosvásárhelyi RMDSZ az erdélyi magyar politika egyik legnagyobb talánya.

Marosvásárhelyen él a legtöbb magyar Erdélyben egyetlen településen: 59 281 a legutóbbi hivatalos, 2011-es népszámlálás szerint, a város akkori lakosságának 44,1 százaléka (a román nemzetiségűek a 20. század legvégén kerültek többségbe a városban). A vásárhelyi RMDSZ adja mindmáig az önkormányzat legnagyobb frakcióját: korábban 12, majd 2008-tól 10 tanácsossal rendelkezik a 23 fős testületben.

A városban nincs számottevő magyar politikai riválisa, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt nem szerzett soha egyetlen tanácsosi mandátumot sem. Ennek ellenére a vásárhelyi RMDSZ bő tíz éve folyamatosan válságban van: nagyjából kétévente számolják fel, függesztik fel, szervezik újra. Legutóbb idén nyáron.

A szervezet húsz éve folyamatosan veszíti el a polgármester-választásokat

Dorin Floreával szemben, miközben a város és Maros megye választókörzeteiben jutottak képviselői és szenátori mandátumokhoz az RMDSZ első húsz évének meghatározó vezetői: Markó Béla, Kelemen Atilla, Frunda György, Borbély László.

Polgármester-jelöltként viszont sorra buktak meg:

• 2000-ben az akkori polgármester, Fodor Imre 170 szavazattal maradt alul Dorin Floreával szemben;
• 2004-ben Kelemen Atilla 14 ezer szavazattal,
• 2008-ban Borbély László hatezer szavazattal,
• 2012-ben Frunda György tízezer szavazattal,
• 2016-ban Soós Zoltán múzeumigazgató ezerhétszáz szavazattal.

Soós Zoltánnak reális esélye volt legyőzni a várost 2000 óta irányító Dorin Floreát: jelölése és összpárti támogatása előválasztáson dőlt el, amelynek eredményébe nem szólt bele az RMDSZ megyei vagy országos vezetése. Nem úgy 2008-ban, amikor a városi RMDSZ Csegzi Sándor alpolgármestert választotta ki, de az országos szervezet Borbély Lászlót jelölte közvélemény-kutatásra hivatkozva, amely szerint Borbélynak nagyobb esélye volt legyőzni Floreát.

A 2012-es választások előtt közel egy évig a vásárhelyi RMDSZ belső ellenzékének számító Vass Levente készült Florea ellen, azonban a választás előtt két hónappal visszalépett, mivel az EMNP nem volt hajlandó támogatni úgy, ha ő kizárólag az RMDSZ színeiben indul a polgármesteri székért. Így lett Frunda György szenátor az RMDSZ beugró jelöltje 2012-ben, miközben a Maros megyei szervezet szerint a városi szervezet olyan gyenge volt, hogy már 2008-tól külsős stáb kampányolt a polgármester- és honatyajelöltek számára.

Az országos szervezet szerint az RMDSZ-nek mintegy 130 ezer tagja van, legnépesebb éppen a Maros megyei, amely 90 ezer tagot tart nyilván. Marosvásárhelyen mégsem épült ki tartós és ütőképes csapat. A 2012 nyarán elveszített polgármester-választás után a megyei szervezet felfüggesztette a Benedek István főorvos vezette városi RMDSZ-t, de fél évig nem szerzett érvényt a döntésének, csak miután a decemberi választáson Frunda György a szenátori mandátumát is elveszítette.

A szervezet gyakorlatilag kiürült, a körzetei nem működtek, négy év alatt tízezer szavazót veszített,

rótta fel a megye a városnak, miközben Benedek a működő székházra és több száz dolgozó tagra hivatkozott, és arra, hogy Frundát jelöltként ráerőltették a városi szervezetre. A városi tanácsosok pedig már ekkor érzékelték, hogy Vásárhely leszakad, elszigetelődik, és Erdély összes nagyobb városa elhúz mellette.

2013 februárjában gyakorlatilag két szervezet alakult: az egyik Peti András alpolgármester és megválasztott helyi elnök körül, a másik Vass Levente főorvos körül, aki nehezményezte, hogy Petiék túl hamar lezárták a jelentkezést a szervezet vezetői pozícióira. Két évnyi vitatkozás után a marosvásárhelyi RMDSZ végül 2015 márciusában integrálta a Vass-féle csapatot. Peti András végre beengedte őket a szervezeti munkába, értékelte akkor Vass, aki választmányi elnök lett. Meghódította az addig zárt várként viselkedő szervezetet, fogalmazott idén augusztusban az Átlátszó Erdélynek. 2016 decemberében pedig képviselői mandátumot nyert a parlamenti választáson.

A városi szervezet 2017 tavaszán Vass Leventét választotta elnökévé, aki júniusban azért vonta szoros irányítása alá a városi tanácsosokat, hogy felkészülhessenek a hirtelen döntésekre, amelyeket a polgármesteri hivatal áterőltetne a tanácson, a hivatal ugyanis gyakran állította kész tények elé az önkormányzatot. Vass azt tervezte, az önkormányzati határozattervezeteket előbb az RMDSZ városi vezetése nézi át, elemzi és véleményezi, és csak azok után bocsátja a tanácsosok rendelkezésére.

Stratégiát akart váltani a Dorin Florea-féle városvezetéssel szemben.

Úgy véli, Marosvásárhelyen az a helyes stratégia, ha választások után három évig az RMDSZ nem politizál, hanem adminisztratív és békés együttműködésre törekszik a városvezetéssel, utána pedig belemegy a választási harcba, magyarázta az Átlátszó Erdély számára. Próbált olyan kompromisszumos megoldásokra törekedni, amelyeket a vásárhelyi magyarok is sikerélményként élhetnek meg. Ha rajta múlt volna, idén decemberig kitartott volna az együttműködés a Dorin Florea és Claudiu Maior vezette polgármesteri hivatallal, és sikerként könyveli el, hogy Florea három évig nem tudott veszekedni az RMDSZ-szel.

A konfrontáció helyett választott kooperáció eredményeként Vass Levente például a Vártemplom átjárhatósági jogát említette, amelyet korábban évekig nem rendeztek; a Bolyai Farkas Gimnázium épületének felújításához szükséges minisztériumi engedélyt, amelyet végül a városháza, nem pedig a mindent akadályozó tanfelügyelőség segítségével szerezték meg; Erdélyi Lajos fotóművész Pro Urbe-díját; a 7-es iskola Teleki Sámuelről történő elnevezésének előkészítését (már csak az önkormányzat kell megszavazza), és reméli, még idén felavatják a már elkészült Bethlen Gábor-szobrot.

Csakhogy ismét bomlik a vásárhelyi RMDSZ

Stratégiája azonban saját alakulatát erodálta. A tanácsosok 2019 nyarán kezdtek lelépni a szervezetből – jóval fajsúlyosabb ügyek miatt. Június 11-én Furó Judit saját Facebook-oldalán is bejelentette, hogy három év után lemond az RMDSZ színeiben nyert mandátumáról a vásárhelyi önkormányzati tanácsban. A hivatalt és az RMDSZ-t öt nappal korábban értesítette, és személyes okokra hivatkozott.

Ezeken túl döntését a nyilvánosság előtt azzal indokolta, hogy a város életét meghatározó kérdéseket – mint a főtér új arculata, a közszállítás problémái és a város jelentős eladósítása – az RMDSZ-frakció nem azzal a szakmaisággal kezelte, amelyet három éve a választóknak ígért, és amelyért néhány tanácsostársával ő maga is síkra szállt, hanem pillanatnyi politikai egyezségek és más szempontok szerint. Relevánsnak tartotta azokat a visszajelzéseket is, melyek szerint az RMDSZ önkormányzati frakciója túlságosan kiszolgálja a városvezetést.

Bár szerettünk volna konkrétumokat megtudni tőle az általa említett városi ügyekről, Furó Judit lemondása után elzárkózott a sajtótól. Megkeresésünkre annyit válaszolt, nem kíván a továbbiakban politikai funkciót betölteni, tanácsosi mandátumra se pályázik, a közösség életében legfeljebb civilként vesz részt.

Június 13-án a közkedvelt iskolaigazgató, Tamási Zsolt jelentette be, hogy nem vállalja a mandátumot, amelyet Furó távozásával tölthetne be a városi tanácsban. Másnap Soós Zoltán múzeumigazgató, a vásárhelyi magyar politikai alakulatok 2016-ban közös polgármesterjelöltje jelezte, visszavonul a „marosvásárhelyi szervezetben betöltött minden tisztségéből és vállalásától”. Új vezetést sürgetett a vásárhelyi RMDSZ élére azt sugallva, hogy az Florea érdekeitől függ. Soós az egyik körzeti szervezet elnöke volt, vele együtt lemondott egy másik körzeti elnök is, Kovács Róbert, a hegyimentő-szolgálat vezetője.

Június 18-án Bakó Szabolcs mondott le önkormányzati mandátumáról. Ő 11 éve tevékenykedik a vásárhelyi RMDSZ-ben, 2016-ban az ifjúsági szervezetek jelöltjeként került be a városi tanácsba. A város vezetésének azt rótta fel, hogy az iskolák infrastrukturális és adminisztratív gondjainak megoldása helyett koncerteket szervez, és a járdák lekövezése az egyetlen beruházása, miközben húznak el a fiatalok a városból. Bírálta a városi RMDSZ vezetését is, szerinte a frakcióülések fő témája a volt és jelenlegi csapattársak befeketítése, és ha jutott is valamilyen szakmai döntésre a frakció, azt az utolsó percben felülírta a szakmai véleménnyel ellentétes döntés.

Június 19-én rendteremtést ígért a vásárhelyi szervezetben Péter Ferenc, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, aki közvetetten felelőtlen vezetőnek nevezte Vass Levente városi elnököt, akit „szűklátókörűvé tettek saját politikai ambíciói”.

Június 20-án a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet vezetése névtelenül közzétett állásfoglalásában maffiajellegű működéssel vádolja meg a szervezetet, ahol a keresztapák döntik el, kik lesznek az utódaik. A vezetés úgy érzi, ezeknek a keresztapáknak az útjában áll, miközben ők, akik átvették és újjászervezték a csapatot, csak dolgozni szeretnének. A konkrétumokat, neveket egyáltalán nem tartalmazó nyilatkozat szerint épp a „keresztgyermekek” azok, akik pár nappal korábban kiléptek, lemondtak – előre megírt terv alapján.

Június 21-én Péter Ferenc gyakorlatilag lemondatta Vass Leventét a városi RMDSZ éléről, de ezt azzal a munkajogi kifejezéssel palástolták, hogy Vass „közös megegyezéssel” mondott le. Később Vass a Krónikának elárulta, nem állt szándékában lemondani, de az ülésen egyértelművé vált számára, hogy Péter szerint ő az akadálya a megyei és a városi szervezet közötti nézeteltérések rendezésének, ezért lemondott.

Június 28-án felfüggesztették a városi alelnökök és a választmány tevékenységét is, a városi szervezet és a vásárhelyi önkormányzati frakció vezetését Péter Ferenc megyei elnök, illetve Kovács Mihály Levente, a megyei szervezet ügyvezető elnöke látja el. A Területi Képviselők Tanácsának erre vonatkozó határozatát az alelnökök nem tartják jogszerűnek, megfellebbezték az országos Szabályzatfelügyelő Bizottságnál.

A megyei vezetés ügyvivő bizottságot nevezett ki a városi szervezet átvilágítására. A marosvásárhelyi választmány indokolatlannak, értelmetlennek és sértőnek tartja az átvilágítást, látszattevékenységnek, mert szerintük a szervezet nem követett el szabálytalanságot, az átvilágítók pedig nagyon is jól ismerik a tevékenységét, hiszen hárman a választmánynak is tagjai. A választmány július 23-án nyilvánosságra került állásfoglalását azzal zárta, hogy „azok a személyek, akik nem tagjai a marosvásárhelyi szervezetnek, annak hétköznapi teendőiben nem hajlandóak részt venni, ne tölthessenek be semmilyen kinevezett tisztséget a továbbiakban sem”. Azért kérik ezt, magyarázta Kali István ügyvezető alelnök a Krónikának, mert úgy érzik, hogy az irányítást átvevő megyei elnök és ügyvezetője párton kívüli személyeket próbál helyzetbe hozni és felfuttatni.

Erre a megyei elnök még aznap azzal reagált, hogy társadalmi párbeszédet kezdeményez több társadalmi réteggel: nyugdíjasokkal, fiatalokkal, civilekkel, sportolókkal, egyházakkal, oktatásban dolgozókkal, értelmiségiekkel, nem feltétlenül RMDSZ-tagokkal. A párbeszéd elősegítésére ismert helyi személyiségeket – Tamási Zsoltot az oktatás, Portik Vilmost az egyházak, Kádár Zoltánt a sport, Nyulas Bernátot a vállalkozások területén – kért fel. A szervezet átvilágításaként készülő jelentésről Péter Ferenc dönti el, hogy nyilvánosságra hozza-e.

Vass Levente távozásával Péter Ferenc egyből ellenzékbe állította át a városi RMDSZ-frakciót, és gyakorlatilag

megtiltotta a frakció tagjainak, hogy az engedélye nélkül nyilatkozzanak a sajtónak.

Vagyis ahogy Vass, úgy alapvetően Péter sem tartja képesnek önálló döntéshozásra a városi tanács RMDSZ-es frakcióját.

A frakció több tagját is megkerestük: páran a tiltásra hivatkozva nem voltak hajlandók válaszolni, a legfurcsább azonban Magyary Előd frakcióvezető hozzáállása volt, aki egyszerűen megfutamodott a kérdéseink elől annak ellenére, hogy Péter Ferenc egy adott városi ügyben egyenesen hozzá irányított. Az augusztus végi SZKT elején megegyeztünk, hogy az első szünetben beszélgetünk, de Magyary pár perccel később elhagyta az üléstermet, és utána már nem is tért vissza a helyszínre, a Kultúrpalotába. Így nem tudtuk meg, miért épp az 1500 lejnél kisebb nyugdíjúak kaptak heti kétszer meleg ételt évi 23 millió lejből, és miért függesztették fel nyáron a programot, amelyet épp Magyary Előd kezdeményezett.

Az önkormányzati és frakcióbeli döntéshozatalról csak Bakó Szabolccsal tudtunk beszélni, aki elmondta, a polgármesteri hivatal beterjesztette határozattervezeteket vagy későn, a tanácsüléshez túl közel kapták kézhez, vagy bármilyen szakvélemény nélkül. Ha meg is kapták a hivataltól a tervezett büdzsét még a bizottsági fázisban, a hivatal munkatársai időnként módosították azt a tanácsülésig, és nem jelezték, hol mit változtattak. Ennek ellenére úgy vélte, volt kollégája, Csíki Zsolt elég jól átlátta, hogyan próbál a hivatal machinálni a büdzsével, például több igazgatóság külön-külön tett bele összegeket járdapiskótázásra.

Kényes kérdésekben gyakran előfordult, hogy a városi RMDSZ vezetése meggyőzött pár tanácsost a frakcióból, hogy megváltoztassa a véleményét, és így a frakció többsége már nem a frakció eredeti döntését támogatta. Ilyen ügyként említette Bakó Szabolcs a főtér alá tervezett mélygarázst, de más, szerinte hasonló kaliberű ügyben is meg tudta változtatni a városi RMDSZ Vass Levente-féle vezetése a frakció álláspontját.

A mélygarázs kérdésében a frakcióüléseken sem szakmai anyagok, előtanulmányok alapján döntöttek, a határozattervezethez mindössze látványterv volt csatolva. A tervezetet előterjesztő hivatal nem kérte ki közlekedési vagy műemlékvédelmi szakemberek véleményét, de ezt más kérdésekben sem teszi, erősítette meg Bakó Szabolcs. A frakció betartotta a saját szabályzatát, azaz a frakcióüléseken többséget szerzett álláspontot támogatták szavazatukkal az önkormányzati üléseken, bár időnként megtörtént, hogy valaki véletlenül másképp szavazott.

Marosvásárhely főtere közel 800 éves épített örökséggel rendelkezik,

A kategóriás műemléki övezet. Bár a helyi RMDSZ egy része tíz éve ellenzi, hogy mélygarázs épüljön a tér alá, idén januárban a teljes RMDSZ-frakció megszavazta. Ráadásul a mélygarázs megépítéséről a városi tanács úgy szavazott, hogy nem állt rendelkezésére semmilyen előzetes tanulmány, erősítette meg az Átlátszó Erdélynek a Szabad Emberek Pártjának (POL) két tanácsosa is, miközben építészek és egyéb szakemberek nyilvánosan ellenezték. A mélygarázsról szóló januári döntést a tanács áprilisban visszavonta a POL kezdeményezésére, de a többek között ennek építésére szánt 89 millió lej hitel felvételét nem vonta vissza, az összeget nem csökkentette.

Az önkormányzat RMDSZ-frakciójának pár tagja ismerte ezeket az épített örökségre és régészeti örökségre hivatkozó szakmai érveket, informális beszélgetésekben tájékoztatta őket, nyilatkozta az Átlátszó Erdélynek Soós Zoltán, aki szerint törvény is kötelezi az önkormányzatokat, hogy ilyen horderejű döntések előtt műemlékvédelmi, közlekedési, stb. szaktanulmányokat rendeljenek, ezeket nem lehet megkerülni. Az csak a felelősség hárítása, hogy a sajtóban azzal védekeznek, nem ismerték ezeket a szakmai szempontokat, vagy nem utólag kellett volna bírálni a döntésüket, véli Soós.

Soós szerint is politikai alku állt a mélygarázs megszavazásának hátterében, de nem látja, mit kapott ezért cserébe a magyar közösség: a hivatali, köztéri kétnyelvűség a városban most is megoldatlan (a cégek sokkal előrébb járnak ezen a téren), a történész egyetlen utcáról tudja, hogy a magyar közösség iránti gesztusként magyar személyiségről nevezték el. A megígért Bethlen Gábor- és Sütő András-szoborról, a Bodor Péter-kútról sem lehet tudni semmit, állítja Soós.

Az együtműködés ilyen városvezetéssel hosszú és rövidtávon is súlyosan kompromittálja az RMDSZ-t, Soós szerint a megyei vezetés emiatt vette át a városi szervezet irányítását. A döntések fű alatt születtek, ő ezért vonult vissza végül a vásárhelyi RMDSZ-ben betöltött minden tisztségéből, indokolta az Átlátszó Erdélynek. És mert nem volt hajlandó a körzeti szervezetekhez bírálatokkal, észrevételekkel érkező választók előtt magyarázkodni, védeni féltucat ember olyan döntéseit, amelyekkel ő maga sem értett egyet, illetve támogatni a városi szervezet koncepciótlan, stratégia nélküli vezetését.

Vass Levente viszont épp azt rója fel Soósnak,

hogy nem foglalkozott saját körzetével, a szervezetépítéssel, és a mélygarázs kérdésében is túl későn nyilvánult meg, de a téma szerinte egyébként is gumicsont, amit a városvezetés dob be, amikor plusz forrásokhoz szeretne jutni. Ha januárban leszavazzák, Floreáék már akkor kezdhették volna ütni az RMDSZ-t, hogy bezzeg a magyar érdekképviselet akadályozza a város fejlesztését, ahogy azt most teszik.

A megyei vezetésnek Vass azt rója fel, hogy hiába kért eligazítást a mélygarázs ügyében például többször is, tartalmi választ nem kapott. Óvást nyújtott be a kötelező egyeztetés ellen, de arra sem kapott választ. Ugyanígy hiába kérte, hogy a városi szervezet kapjon nagyobb súlyt a megyei, területi testületekben: a Területi Képviselők Tanácsában a városi RMDSZ 20 százalékot képvisel, miközben Vass szerint 33 százalék illetné meg, mert az RMDSZ Maros megyei szavazóinak harmada marosvásárhelyi; a Területi Állandó Tanács 16 tagja közül egyedül csak a városi elnök, azaz lemondásáig ő képviselte a vásárhelyi szervezetet.

Elvárta volna, hogy a megyei vezetés az ő autoritását erősítse két tanácsos dél-koreai utazásának bizarr ügyében. Figyelmeztette őket, hogy ne utazzanak oda a világbéke-konferenciára a város büdzséjéből, de ügyvezetői felszólításra Makkai Gergely alpolgármester legalább visszafizette az útiköltséget, Bakos Levente tanácsos nem. Vass elvárta volna, hogy egyetemi oktatóként, tapasztalt tanácsosként és az előzetes figyelmeztetés tudatában Bakos bölcsebben viszonyuljon az egész dél-koreai úthoz. Mivel városi elnökként ő nem szankcionálhatja Bakos Leventét, elvárta volna, hogy a megyei elnök elfogadja a javaslatát, és három évre vonja vissza Bakos Levente választmányi tagságát, de a megyei elnök erre sem válaszolt. Ezért Vass nem tartja méltányosnak, hogy a megyei vezetés Makkait lemondásra szólította fel, Bakos Leventét viszont semmilyen módon nem szankcionálta.

Szerinte hibás a Maros megyei szervezet felépítése, amelyben a város sosem képviselhette a valós súlyát, mert a megyei szervezet mindig ellenérdekelt volt abban, hogy a húsz éven át állandó képviselői és szenátori csapattal szemben értelmiségi, konstruktív ellenzéki magatartás fejlődhessen ki a városban, amelynek Vass Levente szerint ő az egyik képviselője. Az általuk fémjelzett helyi szervezet évtizedekig zárt volt, Vass bevallása szerint ezt nyitotta ki, és várta, hogy mindenki más is csatlakozzon, aki tenni szeretne a közösségért.

Azt, hogy a megyei RMDSZ egyértelmű érdeke, hogy a városi RMDSZ ne erősödjön meg túlzottan,

Vass Levente attól függetlenül is fenntartja, hogy már nem ő a városi szervezet elnöke. Ez nem csak az ő története, hanem a rendszerszintű oka annak, hogy a vásárhelyi szervezetet vagy szükségből, vagy utasításra, de 2-3 évente az alapoktól kell újjászervezni, válaszolta az Átlátszó Erdély kérdésére.

Saját sikertelenségének tudja be, hogy nem sikerült növelnie a szervezet súlyát a megyén belül, bár ő maga is a megyei szervezet egyik ügyvezető alelnöke, de azt saját sikerének is tekinti, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri tisztség az országos RMDSZ prioritásává vált. (Ezzel indította Kelemen Hunor augusztusban a Szövetségi Képviselők Tanácsát Vásárhelyen, majd általánosságban megdicsérte, hogy milyen jók az RMDSZ helyi szervezetei.)

Sikerként könyveli el, hogy megállította az RMDSZ-re érkező szavazatok számának csökkenését Marosvásárhelyen, felújították a városi szervezet székházát, ahol 2017 decembere óta folyamatos az ügyfélfogadás. Működési szabályzatot dolgoztak ki a városi szervezet számára, és kétszer is újjászervezték a körzeteket.

Dorin Florea osztja meg a vásárhelyi RMDSZ-t,

válaszolta Péter Ferenc arra a kérdésünkre, szerinte miért bomlik fel rendszeresen és kénytelen újraalakulni a városi szervezet.

„Házon belül két évtizede folyamatos nézeteltérés van abban a kérdésben, hogy szabad-e együttműködni Dorin Floreával vagy nem. A polgármester pedig kellően rafinált volt ahhoz, hogy ezt a megosztottságot szítsa is az elmúlt időszakban.  Én ennek a vitának egyszer s mindenkorra véget szeretnék vetni”

– jelentette ki. „Minket pedig folyamatosan az a vád ér, hogy belesimulunk a tájba, hogy nem vagyunk annak a polgármesternek az ellenzéke, aki tönkretette a várost, hanem a kiszolgálóivá váltunk. Ennek volt valamennyi valóságalapja, még akkor is, ha a korábbi vezetők meg voltak győződve, hogy hosszú távon jó taktika. A taktika viszont stratégia nélkül nem sokat ér” – értékelte Péter Ferenc.

Egyértelműen Dorin Florea és csapata zsarolta a vásárhelyi RMDSZ-t, jelentette ki: minden fontos esetben azzal, hogy „ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy nekik tetszik, akkor sajtónyilvánosan mindent az RMDSZ nyakába varrnak, vagy nem adnak pénzt ilyen-olyan magyar vonatkozású ügy megvalósulására”.

„A magyar közösséget érintő ügyek rendezését – legyen szó aszfaltozásról, szoborállításról, épület felújításról, kulturális rendezvények vagy egyházak támogatásáról – mindig szembeállították egy sokszámjegyű, nekik fontos beruházás megszavazásával. Ez az elmúlt két évtizedben bevett szokássá vált, majd ördögi körré alakult, és ebből csak úgy tudunk kiszállni, ha egy huszárvágással véget vetünk ennek a típusú politizálásnak. Nemcsak elmondjuk, hogy a legnagyobb frakció vagyunk a helyi tanácsban, hanem úgy is viselkedünk” – magyarázta Péter. Péter Ferenc ragaszkodott hozzá, hogy azokat a válaszait is interjúszerűen közöljük, amelyeket jelen cikkünkben nem idézünk: további válaszai ezen a linken érhetők el.

A Vásárhelyi Forgatag helyszínének jóváhagyása is zsarolásízű volt úgy, ahogy azt Vass Levente megfogalmazta korábban a maszol.ro-nak: „Mert például lehet, hogy Portik Vilmos bemegy tárgyalni Forgatag-ügyben, de tőlünk kérdik meg, hogy akkor küldhetik-e a politikai számlát a városi RMDSZ-hez.” Kérdésünkre, hogy mit értett politikai számlán, Vass azt válaszolta, hogy  emlékei szerint Dorin Florea 2018-ban azt kérte, hogy a Forgatagot ne politizálják el, a főszervezők megígérték, majd ezt nem tartották be: a polgármestert különféle rendezvényeken bírálták, ráadásul a Forgatagon kapott lábra a hír, hogy kihívója akár Bölöni László is lehet. Vass szerint szidhatják a szervezők Floreát vagy a vásárhelyi RMDSZ-t, de attól még a vásárhelyi RMDSZ kell egyeztessen a városvezetéssel a Forgatag helyszíneiről. 

A vásárhelyi RMDSZ-ben elnöki tisztséget viszont már nem fog vállalni, nyilatkozta Vass az Átlátszó Erdélynek.

Parazitapolitika vs keresztapák keresztgyerekei

A tanácsból kilépett Bakó Szabolcsot az is zavarta, hogy bár a frakcióüléseket mindig tematikusan, városi ügyekben hívták össze, megtörtént, hogy ezekre Vass Levente városi RMDSZ-elnök is beült, a beszélgetés idejét és témáját viszont a Szövetségen belüli konfliktusokkal monopolizálta. Emiatt nem maradt idejük a városi ügyekkel foglalkozni, felkészülni a városi tanács üléseire, ahol aztán az önkormányzatban szakmailag nem mindig megalapozott vagy nem egységes álláspontot képviseltek. Volt, aki felállt és elment ezekről a frakcióülésekről, és volt, aki felvetette, hogy tartsák külön a frakcióüléseket és ezeket az elnöki beszélgetéseket.

Ezt Vass Levente a lehető leghatározottabban tagadta, szerinte ezt a frakcióülések jegyzőkönyvei sem támasztják alá, és méltánytalannak tartja, hogy ilyen vádaskodásra, elvtelen támadásra egyáltalán felelnie kell. Kérésére álláspontját olyan, névtelenséget kérő személy is megerősítette, aki részt vett ezeken az üléseken.

Tagadta, hogy köze lett volna a vásárhelyi RMDSZ-szervezet Facebook-oldalán névtelenül közzétett állásponthoz, miszerint a tagok egy részének korábbi vezetők a keresztapjai. Ezzel ő is már csak a közzététel után szembesült, a szerzői a városi RMDSZ-szervezet volt ügyvezetői, állította.

Ez a közlemény vicc, minősítette Bakó Szabolcs. A névtelen közleményíró arra utalt, hogy Bakó a Bernády Alapítványnál dolgozik, amelynek kuratóriumi elnöke Borbély László, aki 2012-ig Maros megye egyik RMDSZ-es parlamenti képviselője volt, magyarázta a volt tanácsos. Bizonyára azt akarták sugallni, hogy Borbély mondta Bakónak, mit lépjen, holott Bakó szerint ez épp fordítva történt, ő szólt előre Borbély Lászlónak, hogy ki fog lépni a frakcióból és a városi tanácsból. Ahogy Furó Judit kilépését is Frunda György volt szenátornak szeretnék betudni azért, mert korábban Furó a szenátorként tevékenykedő politikus irodavezetője volt.

A Péter Ferenc előírta ellenzéki fordulat azzal indult,

hogy júliusról augusztusra halasztották a döntést arról, emelje-e meg az önkormányzat a 130 ezer lakosú város költségvetését 323 millió lejről közel 425 millió lejre. Az ugyanis nem derült ki, honnan tesz szert a város bő százmillió lejes extra bevételre, vagy hogy a költségvetés megtervezői áprilisban vagy júniusban tévedtek százmillió lejjel, de Péter Ferenc biztosra veszi, hogy a városháza hivatalnokai valótlan számokat közöltek a tanácsosokkal.

Augusztus elsején végül egy feleekkora összeggel egészítették ki a város büdzséjét úgy, hogy befagyasztották például a reklám-, protokoll- és kommunikációs költségeket, csak a városi infrastruktúra és iskolák működtetésére szolgáló összegeket hagyták jóvá, illetve a civil szervezeteknek korábban megígért támogatásokat. Azóta Dorin Florea és Claudiu Maior következetlenül, de rendszeresen szidja az RMDSZ-t, és a különböző városi szolgáltatások leállításával riogatja a helyi lakosokat.

A jövőt költik el a kötelezettségvállalásokkal

Hogy honnan ránt elő a hivatal hirtelen százmillió lejt, a város büdzséjének harmadát, a nagyközönségnek eddig a POL tanácsosai igyekeztek elmagyarázni az úgynevezett POLcastjeikben. A Florea-Maior-féle vezetés taktikáját a kötelezettségvállalásokkal a 2002 és 2016 között tanácsos Soós Zoltán magyarázta el az Átlátszó Erdélynek. Ő azért sem vállalt újabb mandátumot, mert nem kívánt ehhez sem asszisztálni.

A kötelezettségvállalásos szerződésekkel a városháza előre leköti a fejlesztésre szánható büdzsét adott munkálatokra. Sok esetben a kivitelezővel is megállapodik. Korábban terelőút építésére mintegy 80 millió lejes kötelezettséget, a városi stadion rendbetételére 40 milliós kötelezettséget vállalt a tanács, nem készültek el, miközben más városokban ezeket uniós pályázatokból finanszírozták, kifogásolta Soós. A városháza az elmúlt húsz évben kb. 70 millió eurót költött sporttámogatásra, az átvett sportlétesítmények viszont romokban hevernek.

Soós szerint azért problémás ekkora mértékű kötelezettségeket vállalni, mert ezeket utólag nagyon nehéz, csak hosszas pereskedéssel lehet módosítani, ha például túlárazás gyanúja merül fel, és évekkel előre megkötik a következő városvezetés kezét: nemcsak azt rögzítik, hogy mire költheti a fejlesztésre szánt büdzsét, de azt is, hogy milyen céggel szerződjön a munkálatokra.

Soós szerint a jelenlegi városvezetés kötelezettségvállalásai elérik a 400 millió lejt, és ennek mintegy kétharmadára szerződött kivitelező cégekkel. Az RMDSZ-frakció ellenzékbe vonulása után azokat a kötelezettségvállalásokat vágta vissza a költségvetéskiegészítés megszavazásakor, amelyekre a hivatal még nem kötött kivitelezési szerződéseket. Ezek értéke tudomása szerint meghaladta a százmillió lejt.

Azokba az egyezkedésekbe, amelyek révén az RMDSZ-frakció korábban megszavazta a kötelezettségvállalásokat, a városi RMDSZ korábbi vezetése nem vonta be se a megyei, se az országos vezetést, holott ezek hatással lesznek a városra, a közösségre, és erős a politikai vonzatuk, kifogásolta Soós.

Nem értenek hozzá, de legalább mi fizetjük őket

A POL tanácsosai nyilvánosan is kifogásolták, hogy miközben havi 9 millió lejbe kerül a városháza bérlistáján szereplő 873 személy fizetése, a városháza rendszeresen külső szakértőket kér fel például közbeszerzési pályázatok technikai elbírálására. Csak az egyik igazgatóság évi 320 ezer lejt igényelt cégek szakértői szolgáltatására. Mindezt úgy, hogy az 50 százalékkal több lakossal rendelkező Nagyvárad polgármesteri hivatala nem egészen 600 alkalmazottal működik.

Bakó Szabolcs is megerősítette, hogy a hivatalnokok egy része felkészületlen, nem tudja, hogyan kell elvégeznie a rábízott feladatokat, és azért is csúsznak a kifizetések, mert ha egyikük hibázik, az egész bürokratikus folyamatot elölről kell kezdeni. Megtörtént, hogy az önkormányzati tanács által megszavazott ösztöndíjakat a megítélésük után egy évvel fizették ki a tanulóknak, vagy nem fizetik ki a megítélt sporttámogatásokat, de a városháza Facebook-oldalán azt kommunikálja, hogy a tanácsosok nem szavazták meg – holott a városháza kötelező módon végre kellene hajtsa a tanácsi határozatokat. Ilyen hibák miatt Bukarestből visszadobott közbeszerzési eljárások is évekig húzódhatnak.

 A marosvásárhelyi polgármesteri hivatalnak nincs saját jegyzője, tudtuk meg Soós Zoltántól. Jelenleg is külsős látja el a jegyzői feladatokat szerződéses alapon. A városi jegyző elsődleges feladata ügyelni a hivatal intézkedéseinek törvényességére, erre a munkára pedig senki sem mer jelentkezni Marosvásárhelyen, mondta Soós. A hivatal utolsó saját jegyzője, Ciobanu Maria 2015-ben mondott le, miután a DNA vádat emelt ellene a városi futballklub finanszírozásának ügyében, amelyben Florea ellen is vádat emeltek a korrupcióellenes ügyészek.

Az így működő polgármesteri hivatalba Dorin Florea polgármester alig jár be, a tanácsüléseken évek óta nem vesz részt. Sőt a város közügyeiben otthonosak közismert tényként kezelik, hogy Floreát 2016-ban kvázi belekényszerítették a jelöltségbe, magától már nem indult volna a polgármester-választáson. Arról, hogy kik vagy milyen érdekek állhatnak mögötte, mindenki csak feltételezésekkel rendelkezik.

A hivatalt ténylegesen Claudiu Maior volt alpolgármester irányítja, aki 2016-ban azért nem lehetett tanácsos és ismét alpolgármester, mert összeférhetetlenségi ügyében született ítélet három évre eltiltotta választott köztisztség viselésétől (eltiltása lejár a jövő nyári önkormányzati választásokig). Florea ezért saját polgármesteri tanácsadójaként alkalmazta, aláírási joga viszont nincs  – itt jön képbe 

a vásárhelyi RMDSZ abszurd közelmúltjának legbizarrabb szála, Makkai Gergely alpolgármestersége.

Az RMDSZ ugyan ellenzékbe vonult a tanácsban, de Makkai Gergely ott maradt a végrehajtó apparátusban. Makkai nem most vált le az RMDSZ-ről, amikor már Kelemen Hunor is kijelentette róla, hogy nem az RMDSZ, hanem Dorin Florea alpolgármestere, hanem a tavaly nyári világbéke-affér után. 

A megyei RMDSZ már akkor lemondásra szólította fel, de az akkor még csak egy éve alpolgármester nem tett eleget a felszólításnak. Ügyét az RMDSZ miniparlamentje, a Szövetségi Képviselők Tanácsa sem oldotta meg. Sokáig úgy tudtuk, a megyei szervezet az SZKT-ra vár, hogy az megvonja Makkaitól az RMDSZ-tagságot, így a politikus automatikusan elveszíti alpolgármesteri mandátumát, de

• a januári és a márciusi SZKT a közelgő EP-választás miatt nem tűzte napirendre Makkai RMDSZ-tagságát;
• a választások után, augusztus végén épp Vásárhelyen tartott SZKT sem tárgyalta ezt, mert mint megtudtuk, a folyamat közel sem ilyen automatikus az új közigazgatási törvénykönyv alapján, de még az a szászfenesi tanácsos is visszaperelte magát a mandátumába, akitől szabálytalan parkolása és modortalan viselkedése miatt vonta meg 2016-ban a politikai bizalmat a Kolozs megyei RMDSZ, tudtuk meg Horváth Annától. Vagyis az ellenzékbe vonult vásárhelyi RMDSZ-frakció jogilag nem nagyon tud megszabadulni a vele nem igazán kommunikáló alpolgármesterétől.

Makkai Gergelyt a POL közvetlenül, azaz az önkormányzati tanácsosok szavazataival váltaná le Tatár Lehel tanácsos kezdeményezésére. Tatár szerint össze lehetne gyűjteni a tanácsosok kétharmadának szavazatát ahhoz, hogy leváltsák az alpolgármestert, az RMDSZ azonban nem bízik benne, hogy ebben a szociáldemokrata tanácsosok is partnerek lennének, nélkülük pedig az RMDSZ-nek és a POL-nak együtt csak egyszerű, nem kétharmados többsége van a tanácsban.

Makkai Gergely 2016 nyarán nem jutott be a tanácsba, csak 2017-től, miután Novák Csaba Zoltán a tanácsosi helyett a decemberben elnyert szenátori mandátumot választotta. Vass Levente elnöksége, 2017 tavasza előtt a városnak egyetlen alpolgármestere sem volt, az RMDSZ addig ellenzékből kívánt politizálni. A POL javasolta, hogy válasszanak alpolgármestereket, egyet az RMDSZ és egyet a POL tanácsosai közül, így a városnak két magyar alpolgármestere is lehetett volna. Alpolgármesterek Floreának is jól jöttek, volt akikre legálisan átruházza az aláírási jogát.

Makkai Gergelyt nem a városi szervezet, hanem a megyei RMDSZ Területi Állandó Tanácsa nevesítette a tisztségre, állította egybehangzóan Vass Levente és Péter Ferenc. Azt, hogy PSD-s legyen a másik alpolgármester, nem Vass Levente döntötte el, de egyetértett vele, mondta az Átlátszó Erdélynek. 

Az együttműködés a PSD-vel olyan megyei érdekű beruházások miatt volt fontos, amelyeknek a város is nagymértékben a haszonélvezője: a repülőtér felújítása (2017-ben tízmillió lejt szánt erre a kormány, 2018-ban 40 milliót, a felújítás összköltsége 53 millió lej volt), a vásárhelyi strand és a száz éves Maros-híd felújítását is a kormány támogatja, ahogy a kórházi befektetéseket, az elektromos autóbuszok megvásárlását. A magyar vezetésű kultúrintézmények zöme bár a városban működik, de megyei alárendeltségbe tartozik, ezek működtetése is függ attól, milyen az RMDSZ és a PSD együttműködése megyei szinten, magyarázta Vass.

Ha a POL magyar tanácsosát szavazzák meg alpolgármesternek, az Vass szerint semmilyen garanciát nem jelentett volna arra, hogy hatékonyabban intézhessék a városházán a magyar közösség számára fontos ügyeket.

Az egyelőre nem világos, Péter Ferenc megyei elnök hogyan oldja majd fel a vásárhelyi RMDSZ-ben több szinten beállt patthelyzetet. Soós Zoltán szerint viszont 

a megoldás az, ha visszatérnek a 2000 előtti állapotokhoz, 

amikor nem volt külön városi szervezet, amely érdekellentétbe kerülhetett volna a megyeivel, hanem a városi körzeteket egy ügyvezető elnök fogta össze, aki a megyei elnökkel dolgozott együtt, ahogy most is történik a többi megyében. A döntéshozatalt is hátráltatja és az RMDSZ megítélésének is árt szerinte, ha a választók azt látják, a megyei és a városi szervezet fontos kérdésekben nem ért egyet, és ezt az egyik fél még a sajtóba is kiviszi.

Úgy véli, az RMDSZ-frakciónak ismét nyitnia kell a város magyar értelmisége felé. Az, hogy a városi RMDSZ kizárta az értelmiséget a fontosabb döntésekből, egyrészt abból látszik, hogy sokan közülük felháborodtak, amikor ezek a döntések idén nyilvánosságra kerültek, azaz nem is tudtak róluk. Másrészt onnan, érvelt Soós, hogy szerinte a város finanszírozta kulturális programok 80 százaléka a román közösséget szólította meg, vagyis ezek összeállításakor az RMDSZ nem egyeztetett a kultúraformáló, -szervező helyi magyar értelmiséggel. Erre az i-re a pontot Vass Leventének az a sajtótájékoztatója tette fel Soós értelmezésében, amelyen kijelentette, hogy elengedi a Vásárhelyi Forgatag kezét, még ha a Forgatag nem is függ a városi támogatástól.

A helyszíneket viszont a város kellene biztosítsa alanyi jogon, ehhez képest idén is mindössze tíz nappal a többnapos rendezvény előtt állapodott meg a szervezőkkel a helyszínekről. A városháza Soós szerint idén azért halogatta a szerződéskötést az utolsó pillanatig, mert a nyár közepén ellenzékbe vonult RMDSZ-frakció nem szavazta meg a bő százmilliós büdzsékiegészítést. A Forgatag egyik főszervezőjeként Soós most is azt hangsúlyozta, hogy ezzel a városvezetéssel nem szabad semmilyen kompromisszumot kötni, hanem le kell győzni a jövő évi önkormányzati választáson.

A négy éve még nagyon népszerű Soósnak ehhez most nemcsak az őt és megyei feletteseit számonkérő városi RMDSZ, illetve az MPP és EMNP helyi híveit kell meggyőznie, hanem a város belőlük kiábrándult, sőt akár a román nemzetiségű lakóit is. Az ő szavazatukért ugyanis Soós Zoltán előtt fél órával bejelentkezett a POL volt városi tanácsosa, a magyar identitátsú és többkulturájú Hermann Mark Christian vállalkozó, aki az etnikai szavazásból kiábrándultak körében népszerű.

Címlap illusztráció: Átlátszó Erdély

The post Bedőlt a vásárhelyi RMDSZ. A 20 éve ellenfél Dorin Florea a mumus vagy a hunyó? appeared first on Átlátszó Erdély.

Toronymagasan előzi Csíkszeredát és Sepsiszentgyörgyöt a helyi sajtóra költött pénzekkel Székelyudvarhely önkormányzata: az elmúlt nyolc évben szinte minden helyi sajtótermék bőkezű megrendeléseket kapott.

A forrásaink által „Borboly-modellként” emlegetett módszer lényege az, hogy politikai irányultságtól függetlenül minden médiaorgánum kap kisebb-nagyobb támogatást, és így érik el azt, hogy a kritikus hangok elhallgassanak. Bunta Levente volt polgármesternek azonban nem jött be a számítása: hiába osztott ki évente több százezer eurót, a 2016-os helyhatósági választásokat elbukta, az általa indított, az „ellenzék diktatúráját” megtörni hivatott lap ügyében a Számvevőszék vizsgálódik.

Miről szólt a projektünk?

Célunk az volt, hogy összegyűjtsük az összes, Hargita és Kovászna megyei önkormányzat (megyei tanács, megyei jogú városok, városok, községek) sajtómegjelenésekre fordított kiadásait, és így hasonlítsuk össze az egyes településeket.
Kíváncsiak voltunk, van-e olyan település, amely a többieknél több pénzt költ médiamegjelenésre, és ha igen, mi ennek az oka. Továbbá van-e olyan médiaorgánum, amely a többieknél látványosan több közpénzt kap? Ha igen: miért?
Bár ez a téma messze túlmutat ennek a cikknek a keretein, azt is meg szerettük volna nézni, hogy milyen hatása van a sajtószabadságra ezeknek a szerződéseknek: mennyire működik ez a rendszer egyfajta „puha” cenzúraként, vagyis elhallgattatja-e az önkormányzatokkal szembeni kritikus újságírókat egy-egy zsírosabb reklámszerződés?
A válaszokból kiderült, sok település éves sajtókiadásainak nagy része kis, pár száz lejes tételekből áll: karácsonyi és húsvéti üdvözletek, az EU-pályázatoknál kötelező hirdetések és tájékoztatások, közérdekű bejelentések, ritkábban a település népszerűsítését célzó anyagok. Találtunk szokatlanabb megrendeléseket is, ahogy kirívó összegek is voltak – ezekről azonban később.
Az adatok 2008. június 15-től 2016. december 31-ig terjedő időszakból származnak, kivéve Székelyudvarhelyt, ahol a 2016-os év csak márciusig szerepel (mivel az régebben kiperelt adatokból áll). Székelyudvarhelyről 2008-as adatokat sem kaptunk.
Adatbázisunk nem teljes, sok kis településtől nem kaptunk még választ. További hiányossága az adatainknak, hogy csak azok a kiadások szerepelnek benne, amelyekről kimondottan az önkormányzat döntött. Kimaradt az önkormányzatok fennhatósága alatt működő intézményeken és vállalatokon keresztül kiosztott pénz.

Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda

Cikkünkben a vizsgált térség három legnagyobb városára – Kovászna és Hargita megye központjára, Sepsiszentgyörgyre és Csíkszeredára, valamint Hargita megye második legnépesebb településére, egyben a megye gazdaságilag legjobban álló városára, Székelyudvarhelyre fókuszálunk.
Mint az a grafikonból is kiderül, Csíkszereda a másik két város mellett szinte elhanyagolható összegekkel szerepel. Legtöbbet 2016-ban költött médiára: 30 ezer lejt (6500 euró). Sepsiszentgyörgy a 40 – 250 ezer lej (8700 – 54 ezer euró) között alakuló éves költésével a második helyen végzett toplistánkon. 2011-től azonban Székelyudvarhely önkormányzata a legbőkezűbb: 2013-ban a 630 ezer lejt (137 ezer euró) is eléri a médiára elköltött pénzösszeg, és a következő években is 3-400 ezer lej körül mozognak ezek a kiadások.
Annak ellenére, hogy az udvarhelyi adatsorból másfél év hiányzik, nagy különbséget veszünk észre: a csíkszeredainak 27-szerese, a szentgyörgyi átlagnak több mint háromszorosa az egy főre eső sajtókiadás Udvarhelyen. Abszolút értékekben a következő számokat kaptuk a nyolc évet összesítve: Csíkszereda 106 ezer lejt (23 ezer euró) költött, Sepsiszentgyörgy 1 millió 290 ezer lejt (282 ezer euró), Székelyudvarhely 2 millió 185 ezer lejt (478 ezer euró) költött médiamegjelenésekre. Mielőtt megnéznénk, miből jönnek ki Székelyudvarhelyen ekkora számok, tekintsük át az udvarhelyi média rövid történetét.

„Mindenből kettő van”

– tartja az udvarhelyi mondás a helyi sajtóról, amint azt a helyi televízió főszerkesztője is mondta egy 2015-ös interjúban. Az alig 34 ezres városban a helyi médiapiac gyorsan változik, meglepően mozgalmas: gyakran szűnnek meg és alakulnak új sajtótermékek, a piacot gyakran személyes ellentétek is befolyásolják, amelyek összességében meglehetősen nehezen követhető történetekké állnak össze.
A kis közösségből fakadóan a médiában dolgozók jól ismerik egymást, gyakori, hogy egyszerre több médiavállalatnál is dolgoznak, illetve a legtöbben pályafutásuk alatt, egyik vagy másik szerkesztőségben ugyancsak dolgoztak egymással. Székelyudvarhelyen van két rádió: Star Rádió és Príma Rádió. Korábban két helyi televízió is volt a kisvárosban: Ati-Beta és UTV. 1997-től ez a két televízió egy harmadikkal egyesülve Digital 3, rövidebben D3 néven működött. Ma már nem sugároz saját műsort a tévé, de a volt alkalmazottak többek között az http://indirekt.ro/ portálon publikálnak videós rövidhíreket.

Neked egy pizza ára, a társadalom számára létfontosságú a szabad sajtó. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!
Havi 5 eurós rendszeres támogatás
Havi 10 eurós rendszeres támogatás
Havi 20 eurós rendszeres támogatás

Ami a nyomtatott napilapokat illeti, a huszonéves történetre visszatekintő Udvarhelyi Híradó a legolvasottabb és legismertebb, ennek volt a kihívója a rövid életű Udvarhely napilap, amelyről később részletesebben írunk. Az internetes portálok is változatosan alakultak. Az eredeti uh.ro portál az Udvarhelyi Híradó weboldala volt, míg az őket birtokló Infopress nyomda tulajdonosai, Petroczky Géza és Albert András közötti vita miatt nem oszlott ketté a napilap és a weboldal. A domain a nyomtatott lapot birtokló Infopressnél maradt, maga a lap pedig kivált az Udvarhelyi Híradó Kft.-be.
Az uh.ro működtette négy és fél évig a Manna.ro erdélyi portált, miközben az Udvarhelyi Híradó a szomszédos városokban terjeszkedett. 2011-ben a lapcsaláddá duzzadó Udvarhelyi Híradó Kft.-ben a Fidesz-közeli „Határok Nélkül a Magyar Nyelvű Sajtóért” Alapítvány többségi tulajdont vásárolt, és a lapcsaládba illesztette a Krónika regionális napilapot, illetve az Erdélyi Napló hetilapot. Mára az alapítvány az egyedüli tulajdonosa az Udvarhelyi Híradó Kft.-nek. Mint korábban megírtuk, a „Határok Nélkül a Magyar Nyelvű Sajtóért” Alapítvány több millió euróra rúgó támogatásokat juttatott a tulajdonában álló vállalkozásnak.

Udvarhely napilap, a kihívó

Az Udvarhelyi Híradónak lett volna kihívója a városi önkormányzat által 2013-ban alapított Udvarhely napilap, melyet sokan egyszerűen csak Bunta lapjaként emlegettek, Bunta Levente akkori RMDSZ-es polgármester után. Ugyan az EMNP-s és MPP-s tanácsosok kivonultak a napirend megszavazásakor, és később is folyamatosan tiltakoztak a lap ellen, az mégis 2016. elejéig működött.
Ennek a lapnak gyakorlatilag két internetes felülete született, az egyik a ma is működő a mihir.ro oldal, amelyet kezdetben az Udvarhelynél dolgozó újságírók alapítottak, és ahova kezdetben az Udvarhely anyagait töltötték fel. A mihir.ro az Udvarhely megszűnése után saját anyagokat közöl. Ezen kívül volt még az újság hivatalos online verziója, az udvarhely.ma, amely azonban már nem működik.
Az általunk vizsgált időszakban a D3 tévét és a Star Rádiót ugyanaz a cég, a Digital 3 részvénytársaság birtokolta, az Udvarhely napilaptól többen is dolgoztak ott. Ami a politikai irányultságát illeti, a Príma Rádió igazgató-főszerkesztője az EMNP tagja, megyei tanácsos is volt, tehát az akkor még RMDSZ-es városvezetés ellenzékének számító csapatban játszott, illetve a helyiek szerint Szász Jenő érdekeltségébe tartozott, „polgári beállítottságú” volt. Ez később megváltozott, a mai Príma Rádió inkább a Hargita megyei tanács elnökéhez, Borboly Csabához „húz”.

Ki mennyit kapott?

Ezek alapján próbáljuk megtippelni, hogy a különböző sajtókiadványok milyen arányban kaphattak közpénzt.
Az Udvarhely napilapot kiadó Udvarhelyi Média Kft. nyilvánvalóan kiugró számain kívül is látható, hogy az összes helyi kiadvány bőségesen kapott reklámmegrendeléseket. Az Udvarhelyi Híradó megsínyli ugyan az Udvarhely napilap születését, de a Príma Rádió korántsem. A megyei lap, a Hargita Népe nyolc év alatt végig kevés megrendelést kap.
Az Udvarhely napilap megszületése előtti nagyobb kiadás nem véletlen, ugyanis a Hargita Népe Udvarhely című újság akkoriban különállóan létezett a Hargita Népétől, ennek átvételével és átalakításával született az Udvarhely napilap.
A médiaorgánumokkal javarészt sablonszerződést kötött a városháza: ezekben általában arra szerződnek a médiaorgánumok, hogy szükség szerint közöljenek álláshirdetéseket, versenytárgyalásra szóló felhívásokat, tájékoztassák a lakosságot különböző közérdekű eseményekről, tervezetekről és határozatokról, illetve készítsenek „promováló” műsorokat. A szerződések havi és évi maximumokat szabnak meg a kifizetett összegek felső határáról.
A 11590-es számú szerződés azonban elüt a többitől. ÁFA nélkül havi kétezer lej értékben (mintegy 440 euró), valamint évi 18 ezer lejben (közel 4000 euró) maximalizálva a Prima Press Kft-vel ugyanis arra szerződött az önkormányzat, hogy a cég szerkessze a hivatal Facebook-oldalát.
Egy hasonló, 11029-es számúval pedig a város a Digital 3 céggel szerződik ugyanekkora összegben (havi 2 ezer lej, de később növekszik az ár) arra, hogy a vállalat szerkessze a városháza honlapját, a varoshaza.ro-t. (Azóta az oldal átköltözött az udvarhely.ro doménre, megváltozott a kinézete is.)
Ugyan a szerződésekben vannak éves plafonok a költést illetően, de például a Prima Press Kft reklámra és Facebook-oldara szánt 18-18 ezer lejes plafonját jelentősen meghaladja a 2015-ben kifizetett 100 ezer lej, a Digital 3 42 ezer lejét a kifizetett 103 ezer lej. Az Udvarhely napilappal évi 79 ezer lejes éves maximális kifizetést szerződtek, ehhez képest az Udvarhelynél olvasottabb Udvarhelyi Híradó plafonja évi 63 ezer lej.

Közpénzből eltartott cégek?

A cégeknek kifizetett összegek arányaikban is jelentősek, vagyis az önkormányzati bevételek számottevő jövedelemforrást jelentenek ezeknek a médiaorgánumoknak. A számok kontextusba helyezéséhez a Pénzügyminisztérium 2011-ig elérhető nyilvános adatait használtuk a vállalatok összjövedelméről (Venituri totale).
Ugyan a több helyi napilappal és egy internetes portállal rendelkező Udvarhelyi Híradó Kft. az önkormányzat pénzét leszámítva is nagy jövedelemmel rendelkezik, ugyanez nem áll a másik három vizsgált cégre. A Digital 3 éves forgalmának 2013-ban és 2014-ben az udvarhelyi polgármesteri hivatal több mint 34 százalékát adta.
A Príma Rádió, amely elméletileg ellenzéki vezetés alatt állt, ugyancsak a bevételének harmadát kapta 2014-2015-ben az önkormányzattól. A rövid életű Udvarhely napilap adatainál eltekintettünk a városháza által belepumpált majdnem egymillió lejes (800 ezer lej, 175 ezer euró) törzstőkétől és -emelésektől, de így is a 2015-ös bevétel 34 százalékát jelentették a székelyudvarhelyi önkormányzat megrendelései.
Adódik a kérdés, hogy ha a városháza által kiosztott közpénz egyfajta „mentőcsónak” a reklámpiac összeomlása utáni, nehezebb időkben, akkor ezek a sajtótermékek mennyire kitettek a politikai nyomásgyakorlásnak?
Féltucatnyi háttérinterjút készítettünk újságírókkal, médiaorgánumok vezetőivel, helyi tanácsosokkal, illetve hivatalnokokkal – és bár mindenki szívesen mesélt, interjúalanyaink többsége névtelenül vállalta a beszélgetést.

Ismerjük meg a Borboly-modellt

Amikor rákérdeztünk, hogy miért kapott politikai irányultságtól függetlenül szinte minden sajtóorgánum szerződést és pénzt az önkormányzattól, egybehangzóan azt a választ kaptuk forrásainktól, hogy ez a megyeszerte működő „Borboly-modell” (Borboly Csaba Hargita megye tanácselnöke – szerk. megj.) udvarhelyi változata.
A Borboly-modell lényege, hogy minden sajtókiadvány, civil szervezet, sportegyesület kap némi támogatást a megyei tanácstól, cserében elvárás, hogy közleményben és egyéb nyilvános csatornákon köszönjék azt meg a megyei tanácsnak. Aki szeretne a továbbiakban is támogatást kapni, az tudja, hogy nem érdemes rosszban lenni a tanáccsal. A modell relatíve kevés pénzből hatalmas sajtómegjelenést biztosít a megyeelnök számára.

Hogyan született meg Bunta lapja?

Az Udvarhely keletkezésének megértéséhez vissza kell ugornunk időben. A ‘90-ben indult Udvarhelyi Híradó 2005-2009 között jelentősen megerősödött, és elkezdett terjeszkedni más városokban (Csíkszereda, Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós). Ennek a terjeszkedésnek a gyűjtőoldala lett a mai szekelyhon.ro, amely leváltotta az udvarhelyi-hirado.ro domént (ez most a Székelyhonra visz át).
A pénzügyi válság, a nyomtatott sajtót globálisan elérő gondok, a túlterjeszkedésből fakadó költségek és nem utolsósorban a rossz menedzsment komoly problémákhoz vezetett 2009-2010-ben. A tulajdonosok Székely Róbert személyében vélték megtalálni azt a menedzsert, aki „rendet tesz” a cég dolgaiban.
Hogy ez mennyire sikerült, azt jól mutatja, hogy amikor Székely 2016. decemberében elkerült a cégtől, egy felettébb szokatlan közlemény jelent meg az újságban. A szokásos, új kihívásokat emlegető, semmitmondó jókívánságok helyett értesítették az olvasókat és ügyfeleket, hogy a régi ügyvezetőt visszahívták, egyben kérik az érintetteket, hogy ellenőrizzék, a cég hivatalos bankszámlaszámát használják-e az újsággal kapcsolatos befizetésekre.
De vissza a 2009-2010-es periódusra: a szerkesztőség és az alkalmazottak nagy része nem tudta elviselni a több hónapos fizetéskéséseket és az akár harminc százalékos levonásokat, ezért otthagyták a lapot. A volt főszerkesztő, Jakab Árpád és egyik munkatársa, Máthé László Ferenc a megyei napilap, a Hargita Népe udvarhelyi tudósítói lettek. A gazdasági problémáktól és felmondásoktól megroggyant Udvarhelyi Híradó és a Hargita Népe erősödése nyomán az utóbbi lap székelyudvarhelyi előfizetőinek száma 100 körüliről 900-ra nőtt.

Udvarhelyi Híradó-csapatból Hargita Népe Udvarhely

A piaci rést megneszelve, és valószínűleg több, munkahelyet igénylő újságíró lobbija nyomán először a megyei lapnak jelent meg egy udvarhelyi melléklete, majd 2012 elején létrejött egy önálló újság, a Hargita Népe Udvarhely saját szerkesztőséggel és részben saját tartalommal (az országos vagy fontos megyei ügyekben a Hargita Népe anyagait vették át).
A szerkesztőség, adminisztráció, de még a terjesztők is az Udvarhelyi Híradótól eljött szakemberek voltak. A csíki székhelyű Hargita Népe és az udvarhelyi Hargita Népe Udvarhely szerkesztősége között ekkor jó volt az együttműködés, ha voltak is belső feszültségek, azok kívülről nem látszottak.
Az olvasók is érezték a minőségváltást, a Hargita Népe Udvarhelynél dolgozó, jó tollú újságírók hozták azt a szintet, amelyet addig a Híradónál tartottak, a Híradó viszont csak tapasztalatlan újságírókat tudott alkalmazni még a tapasztalatot igénylő rovatokhoz is.
Mindeközben 2011-ben az Udvarhelyi Híradót kiadó Udvarhelyi Híradó Kft átkerült a Fidesz-közeli „Határok Nélkül a Magyar Nyelvű Sajtóért” Alapítvány tulajdonába. Az eladás időpontjának nincsen különösebb jelentősége: a tulajdonos Albert András korábban is próbálta eladni a lapot, tárgyaltak német és osztrák befektetőkkel is.

Verestóy bejelentette, hogy lesz újság

Az így kialakult médiapiaci felállásért azonban a helyi politikusok nem lelkesedtek. Egy interjúalanyunk szerint több udvarhelyszéki polgármester kifogásolta, hogy a helyi nyomtatott sajtó egyik fele Csíkban székel („Borboly újságja”), a másikat pedig Budapestről irányítják. „Ne Csíkból vagy Budapestről mondják meg nekünk”, hangzott a panasz.
Egy forrásunk szerint egy Oroszhegyen szervezett, Hargita megyei Egyeztető Tanács (HET) során a megye első számú erős embere, Verestóy Attila szenátor bejelentette, hogy udvarhelyszéki önkormányzatok által működtetett újságot hoznak létre, amelynek fenntartásához lakosságukkal arányosan járulnak majd hozzá az önkormányzatok. Úgy tudjuk, ezen a gyűlésen Bunta Levente nem szólalt fel.
Az RMDSZ-es polgármestereket leszámítva az újságnak már kezdetektől fogva sok ellenzője volt. Nem kell ahhoz különösebb gazdasági tudás, hogy belássuk: a 34 ezres lakossággal rendelkező Székelyudvarhely nem tud két napilapot eltartani.
2013. nyarán az RMDSZ ellenzékének számító Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) rendelt egy reprezentatív felmérést az udvarhelyi médiafogyasztási szokásokról. Ennek a számai azt mutatták, hogy az udvarhelyiek közel 10 százaléka olvassa a Hargita Népe Udvarhelyt napi gyakorisággal, harminc százalék hetente vagy havonta, míg hatvan százalék soha nem veszi kézbe.
Erre hivatkozva Jakab Attila néppárti tanácsos azt a következtetést vonta le, hogy a városnak nincs szüksége az Udvarhelyi Híradó mellett még egy nyomtatott lapra.

Üzleti terv nélkül indul az Udvarhelyi Média Kft.

2013. december 19-én, amikor napirendre került a polgármesteri hivatal által indítani kívánt napilap ügye, az ellenzéki tanácsosok kivonultak a tanácsteremből. Ennek ellenére a többségi RMDSZ-es tanácsosok bent maradtak, és üzleti terv nélkül megszavazták a határozattervezetet. Így indult az Udvarhelyi Média Kft. 300 ezer lejes (65 ezer euró) törzstőkével, a polgármesteri hivatal címére bejegyezve (Városháza tér 5. szám).
A Hargita Népe Udvarhely „átvétele” nem ment zökkenőmentesen: a szerkesztőség épülete ugyan megmaradt a dolgozóknak, de a számítógépeket, székeket elvitte a csíki központ, az udvarhelyi előfizetők pedig a HN ügyfelei maradtak, az Udvarhely napilapnak nulláról kellett kezdenie az előfizetők toborozását.
2014. március 14-én az udvarhelyi újságolvasók hiába keresték a Hargita Népe Udvarhelyt az újságosoknál, azt már nem lehetett kapni. Megjelent viszont egy új lap, az Udvarhely. Az eladók és terjesztők több napon át igyekeztek tudatni az olvasókkal, hogy a Hargita Népe Udvarhely többé nem is jelenik meg, helyette Udvarhelyt lehet ezután kérni.
Annak ellenére, hogy Székelyudvarhelyen több nyomda működik, a várostól száz kilométerre működő, sepsiszentgyörgyi T3 nyomtatta továbbra is az újságot – a Hargita Népét is itt nyomják. A napilap a Hargita Népe terjesztői segítségével jutott el Székelyudvarhelyre, de a távolság és az ellátási lánc hossza miatt megtörtént, hogy reggelre nem értek el az újságok az előfizetőkhöz és az üzletekbe.
Egy, az Udvarhely működésére jó rálátással bíró újságíró szerint a sepsiszentgyörgyi kiadó határozottan jobb árat kínált, mint a helyi nyomdák. Továbbá a helyi konkurenciától, az Udvarhelyi Híradótól is jobban tartott a szerkesztőség, mintsem hogy náluk nyomtassanak.

Bekavar a Bunta-Verestóy viszály

Időközben változott a politikai széljárás: Veresóy Attila szenátor és korábbi védence, Bunta Levente között nézeteltérés támadt, amely később még jobban elmérgesedett. Emiatt a többi önkormányzat jobbnak látta halasztani a beszállást a lapot kiadó cégbe, Bunta Levente pedig úgy láthatta, hogy egyedül is fenn tudja tartani a lapot, ezért nem is erőltette a környező települések csatlakozását.
2016-ban, a közelgő választások során kiéleződtek a politikai ellentétek. Ennek szelét már akkor érezni lehetett, amikor Farkas György városmenedzser 2015. szeptemberében lemondott posztjairól, őt Molnos Zoltán váltotta adminisztrátorként az év végén. Molnos ismert udvarhelyi festőművész, volt polgármesterjelölt is, és a kétezres évek elején a Príma Rádiót is vezette.
Bunta Levente mögül kihátrált az RMDSZ, csak néhány szövetségese maradt. Az RMDSZ polgármesterjelöltje Verestóy támogatásával Arros Orsolya lett, Géczi Levente akkori városi tanácsos felesége. Szintén Bunta ellen indult Gálfi Árpád – Gálfi végül mandátumot is nyert Bunta és Arros ellenében.
Buntának egészen színes kampányt sikerült összehozni: először függetlenként indult, aztán vele kapcsolatban felmerült az aláíráshamisítás gyanúja, később saját pártot is létrehozott számára Veres Zsolt Endre, valamint az Udvarhely napilapos Máthé László Ferenc és Jakab Árpád. Felbukkant még egy rejtélyes jelölt is, akinek a neve – nem vicc – Buta Levente.

Semlegesítik Bunta szócsövét

De vissza az Udvarhelyhez: a napilap vesztét 2016. eleje hozta egy elbukott szavazás formájában, amely újabb törzstőkeemelést írt volna elő a további működtetéshez. Ez 250 ezer lejre (54 ezer euró) rúgott volna, így ha sikerül, az Udvarhely napilapban 1 millió 50 ezer lej (valamivel több, mint 200 ezer euró) tűnt volna el törzstőke formájában. A többségben levő RMDSZ-frakcióból két tanácsos tartózkodása miatt elbukott az emelés – az egyik tanácsos Géczi Levente volt.
Az Udvarhely napilap elbuktatott törzstőkeemelése forrásunk szerint azt a célt szolgálta, hogy a szenátorral rossz viszonyba került Bunta szócsövét idejekorán semlegesítsék. Pénz híján a szerkesztőség is szétszóródott.
A szerkesztőség működését ismerő forrásunk szerint nem érthető, minek kellett Buntának a lap, hiszen nemcsak hogy nem szólt bele a szerkesztőség munkájába, de gyakorlatilag nem is érdekelte, mi történik a lappal, annak működésére nem figyelt.

Transzparenciára nem sokat adtak

Azóta az Udvarhelyi Média Kft.-t megvizsgálta a Számvevőszék, több szabálytalanságot talált, és jelenleg is folyik a vizsgálat (a számvevőszéki jelentés letölthető itt). Az egyik legfontosabb megállapítás, hogy veszteséges cégnek tilos lett volna több pénzt utalni a város költségvetéséből (összesen 500 ezer lejről – szinte 110 ezer euróról van szó), a teljesítménnyel kapcsolatos követelmények nem voltak megszabva, a tanács nem ellenőrizte rendszeresen a cég tevékenységét, és hiányzott az üzleti terv, illetve a nyilvános költségvetés is.
A hozzáállásra jellemző, hogy az ellenzéki tanácsosok követeléseire is gyakran azt válaszolta a városvezetés, hogy a pénzügyi beszámolókat a Pénzügyminisztérium honlapján keressék. Transzparenciára nem sokat adott a cég, a beszámolók, határozatok, audit, a vezetőség nevei és önéletrajza sem jelentek meg nyilvánosan.
Kiderült az is, hogy a vezetőség struktúrája nem felelt meg az előírásnak, ugyanis vezetőtanács helyett csak egy adminisztrátor vezette. Az első adminisztrátor, Farkas György akkori városmenedzser, és sokak szerint Bunta bizalmi embere, fizetést sem kapott erre a munkájára, ami ugyancsak nem felelt meg az előírásoknak. Az ő kinevezése sem a szabályok szerint történt.
Farkas György megkeresésünkre elmondta, teljes egészében „kiszállt mindenből”, sem találkozni, sem pedig interjúzni nem kívánt az Átlátszó Erdély újságíróival.
A cikk megjelenése előtt többször is megkerestük Bunta Leventét. A volt polgármester eleinte nyitottnak mutatkozott egy interjúra, aztán elkezdte halogatni a találkozót, végül nem válaszolt többet hívásainkra és SMS-einkre.
Riporter: Buzás Ernő, szerkesztő: Sipos Zoltán
A cikk a Transparency International Magyarország oknyomozó újságírói mentorprogramjának keretében készült.

Neked egy pizza ára, a társadalom számára létfontosságú a szabad sajtó. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

Lejes (RON) számla:

Asociaţia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU

The post Ossz és uralkodj: közpénzeső a székelyudvarhelyi médiára appeared first on Átlátszó Erdély.

Ne maradj le semmiről. Iratkozz fel az Átlátszó Erdély hírlevelére!

A választások megkezdésével, és az MPP-EMNP koalíció meglepő győzelmét követő gyökeres átrendeződéssel úgy gondoltuk, hogy a kérés elfelejtődhetett, úgyhogy június elején a Hargita Megyei Törvényszékhez fordultunk megoldásért. A válaszirattal már az újonnan beiktatott önkormányzat kellett foglalkozzon. Ők
egy kétoldalas táblázatot küldtek,
amelyben éves összesítésben a médiatermékekre költött teljes összeg volt megadva (legalábbis annak tűnik, ugyanis a táblázat mellé nem csatoltak magyarázatot).
Az örökölt per késésének az okát is megnevezték: a kampány (elfogadható) és a szükséges nagy volumenű munka miatt késtek. Ez utóbbi is teljesen elfogadható lett volna, ha a lebontott verziót kapjuk, hiszen mi is tudatában voltunk annak, hogy nagy mennyiségű és szerteágazó információt kértünk.
Egy rövid halasztás után októberben máris döntést hozott a törvényszék: hiányosnak ítélte meg a választ, mert az nem tartalmazott minden kért adatot, és felszólította a hivatalt a részletes dokumentumok kiadására, azaz a válaszban szerepelnie kell az előállítási és szállítási költségeknek, a forrásoknak, a költségvetéseknek és a vezetőség tagjai nevének.
A fellebbezés határideje lejárt, nem tudunk arról hogy az önkormányzat fellebbezett volna, így tehát várjuk az adatokat.
Buzás Ernő

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagy szerepük van a közösség adományainak. Adakozz, hogy még több ilyen cikket írhassunk! Tudnivalók itt.

Bankszámlánk:

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU

The post Mennyit költött sajtóra Székelyudvarhely önkormányzata? Pert nyert az Átlátszó Erdély appeared first on Átlátszó Erdély.

Egy augusztus nyolcadikai Facebook-poszt nyomán járta be az udvarhelyi sajtót a hír, hogy olyan gépjárművek és egy ingatlan kerültek elő, amelyek városi tulajdonban vannak, de eddig nem voltak ismertek a nyilvánosság előtt.

A legnagyobb érdeklődés egy Toyota Hilux terepjárót övezett, erről szólt az eredeti poszt is. A terepjárót hivatalosan a város tulajdonában levő, több hektár erdő őrzésére használták, de a felszereltsége túlzónak tűnik ehhez a szerephez: két csörlőrendszerrel, irányítható fényszórókkal van felszerelve, és különleges, nehéz terepre való védőfóliával vonták be, ami inkább utalhat arra, hogy vadászathoz használták (ez azért is kézenfekvő, mert Bunta Levente volt polgármester szenvedélyes vadász hírében állt).

Sok gázolajat számoltak el a rejtélyes terepjáróra

A terepjáró 2014. decemberében került a város tulajdonába. 2015. januárja és 2016. júniusa között, azaz 18 hónap alatt nem kevesebb, mint 1000 liter gázolajat számoltak el rá. Erre a modellre a gyár által megadott 7-8 liter/100 km-es fogyasztással számolva havi 800-900 megtett kilométer jön ki.

A Székelyhon úgy tudja, a városháza munkatársai számára is rejtély, hogy a terepjárónak a gyakorlatban mi volt a rendeltetése, szerintük megszerzése óta csak Bunta Levente volt sofőrje vezette a járművet.

Kiderült, hogy a terepjárón kívül egy Mercedes Viano kisbusz is van a város tulajdonában, ez 2013. őszétől szerepel a dokumentumokban. 2015-re 1928 liter gázolajat, 2016. év elejétől júniusig 524 liter üzemanyagot számoltak el rá. Ez a típus körülbelül 6 litert fogyaszt 100 kilométeren, tehát 2015-ben körülbelül 32 ezer kilométert tehetett meg.

A terepjáróról július 22-én Orbán Balázs, az MPP-EMNP koalíció frakcióvezetője így nyilatkozott a Székelyhonnak: „Mondanom sem kell, nincs szüksége a városnak egy olyan haszongépjárműre, amely nincs használatban, és csak ritkán veszik elő”.

Ne maradj le semmiről: iratkozz fel az Átlátszó Erdély hírlevelére!

Erdő- és legelőellenőrzésre használják majd

Könnyen lehet, hogy ekkor még nem derült ki, hogy milyen fogyasztást számoltak el a járműre, és Orbán arra alapozta kijelentését, hogy a nyilvánosság ritkán látta az autót, és a közvélemény azt hitte, az a volt polgármester szabadidős járműve.

Az Átlátszó Erdély megkeresésére augusztus 5-én a városháza sajtóirodája így nyilatkozott: „A Toyota Hilux terepjáró rendeltetése nem szabadidős tevékenységek kiszolgálása, hanem erdő- és legelőellenőrzés, továbbá katasztrófavédelmi munkákra is lehet használni, felszereltségének megfelelően. Ennek megfelelően ezt a járművet is közhasznú munkára kell és fogjuk fogni.”

Egy pásztorház is előkerült

A járművek mellett egy, a széles közönség számára kevéssé ismert ingatlant is „találtak”. A Szentjános utca 112 szám alatti pásztorház 2009-ben került a város tulajdonába, felújításáról 2015. márciusában tájékoztatott a Székelyhon.

A név onnan ered, hogy régebb az Udvarhelyen dolgozó, távolabbról érkező pásztoroknak adtak itt, akkoriban még a város szélén, szállást. 2015-ben már azt írja a Székelyhon: „Mint megtudtuk, a főépületben rendszerint gazdatalálkozókat, továbbá legelő- és erdőtakarítással kapcsolatos gyűléseket szoktak tartani, ugyanakkor a messzebbről érkező vendégeket is itt szállásolják el.”

A városháza megerősítette, hogy „a pásztorház rendeltetése elsődlegesen az erdő- és legelőgazdálkodással kapcsolatos tevékenységek kiszolgálása”, illetve azt, hogy alkalmas kisebb létszámú csoportok elszállásolására is. A 2015-ös felújítás nyomán az épület ma jó állapotban van, udvarral rendelkezik és fagarázsa is van, itt tárolták a fent említett járműveket is.

Buzás Ernő

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagy szerepük van a közösség adományainak. Adakozz, hogy még több ilyen cikket írhassunk! Tudnivalók itt.

Bankszámlánk:

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU

The post Székelyudvarhely: csontváz helyett vadászterepjáró esett ki a szekrényből appeared first on Átlátszó Erdély.