Az utóbbi évek bevételei alapján nem tűnik gazdaságilag túlságosan sikeresnek a Magyar Polgári Párt (MPP). A párt elnöke, Mezei János szintén nem rendelkezik számottevő vagyonnal, megélhetését így a magyar kormányhoz kapcsolódó projektek révén látszik biztosítani.

Gyergyószentmiklós akkori polgármestereként Mezeit 2015-ben a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) hivatali visszaéléssel, zsarolással, valamint sikkasztásra való felbujtással vádolta meg, miután az önkormányzat és a budapesti V. kerületi önkormányzat tulajdonában álló cég, a Monturist SRL eladta az alaptőkéje részét képező 400 négyzetméteres telket a Gyilkos-tó partján.

Mezeit 2018 júliusában alapfokon minden vád alól felmentették – a döntés ellen fellebbezett az ügyészség, így az ügyet jelenleg a Marosvásárhelyi Fellebbviteli Bíróság tárgyalja. Bár újabb polgármesteri mandátumért nem indulhatott, a politikus jelenleg a Hargita Megyei Tanács tagja az MPP színeiben, 2018 novemberében pedig az MPP elnökévé választották.

Vagyonnyilatkozatai szerint azonban sem az MPP elnöki tisztsége, sem pedig a tanácsosi funkció nem jár számottevő jövedelemmel. 2017-ben, amikor még nem volt elnök, az MPP-beli tevékenységét nettó 16 400 lejjel (3500 euró) honorálták, megyei tanácsosként 3700 lej jövedelme volt, mérnökként, valamint projektmenedzserként tett szert további minimális összegekre.

Szász Jenőn keresztül érkezik a segítség

Felesége a Szász Jenő által vezetett Nemzetstratégiai Kutatóintézettel (NSKI) szerződött 105 ezer lejre (22 ezer EUR, 7,4 millió HUF). A rendelkezésünkre álló vagyonnyilatkozat annyit megemlít, hogy szerzői jogdíjakról van szó, illetve hogy egy könyvbemutatóra is sor került. Az NSKI eddig nem válaszolt adatigényünkre, és nem is számítunk arra, hogy válasz fog érkezni.

„Egy több éves néprajzi kutatásról van szó: gyergyói népdalokat kutatott, gyűjtött, kottázott le, majd adott ki CD-n” – árulta el megkeresésünkre Mezei János, hozzátéve, hogy ehhez a projekthez hasonló projekt mostanáig nem létezett.

Mezei szerint nem nyílt pályázatról volt szó, ötletüket több helyre elküldték és az NSKI válaszolt arra pozitívan. Aki esetleg nem tudná: Szász Jenő, az NSKI elnöke az MPP alapítója, és jelenleg is nagyban befolyásolja a pártbeli történéseket.

A rendelkezésünkre álló információk alapján nehéz megbecsülni egy ilyen projekt valós költségvetését, valamint a honorárium méltányos szintjét. Több mint tíz éve azonban botrány volt amiatt, hogy a Krónika kiderítette: a csíkszeredai Bookart könyvkiadó egy 2005-ben kötött megállapodás alapján 90 ezer lejes (akkori árfolyamon kb. 30 ezer euró) szerzői jogdíjat fizetett Markó Béla akkori RMDSZ-elnök gyermek- és ifjúsági verseinek öt évre szóló kiadási jogaiért, illetve 12 könyvért.

Létezik egyáltalán ez a gyűjtés?

Gyergyói népdalokról szóló projektre vonatkozó információkat az NSKI honlapján nem találtunk, mi több, a Google sem ad erre találatot. Azonban a keresgélés során kiderült, hogy legalább két másik gyergyói népdal-gyűjtemény jelent meg az utóbbi években: a FolkEurópa által kiadott, Enyedi Ágnes és Kelemen László által szerkesztett album, valamint a Gyergyóremete község önkormányzata által támogatott „39 gyergyói népdal” című CD.

A kérdéseinkre korábban készségesen válaszoló pártelnök meglehetősen ingerültté vált, amikor visszahívtuk, és arra kértük, mutassa meg az elkészült projektet, vagy akár árulja el a gyűjtés címét, hogy könnyebben meg tudjuk találni. Megígérte azonban, hogy postán elküld nekünk egy példányt a CD-ből és a könyvből.

MVM a másik kifizetőhely

De vissza a vagyonnyilatkozatokhoz: Mezei János 2018-ban az MVM Future Energy Technology SRL alkalmazottja volt, ilyen minőségben összesen nettó 150 ezer lej (kb. 31 ezer euró) fizetést kapott. Ez a cég működteti azt az Úz-völgyében található törpe vízerőművet, melyet a 2010-es évek elején épített Lénárd András székelyföldi vállalkozó a felvidéki Világi Oszkárral, valamint a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézetével közösen.

[irp posts=”27649″ name=”Törpe vízerőmű óriási buktával: a magyar állam finanszírozza a csődöt”]

Bár az erőmű által termelt villamos energia mennyisége folyamatosan elmaradt a tervektől, illetve időközben az alternatív energiapiac is kedvezőtlenül változott, ennek ellenére 2015-ben a magyarországi állami áramszolgáltató, a Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM) romániai érdekeltsége, az MVM Partner Bucharest SRL megvásárolta a cég (akkori nevén: Hivatalos SRL) 90 százalékos részvénycsomagját.

A cég legrosszabb évét fogta ki

A cég, melynek nevét pár éve MVM Future Energy Technology SRL-re változtatták, eddig minden évben veszteséges volt, azonban a 2018-as évet brutális számokkal zárta: 319 ezer eurós forgalom mellett 6,2 millió eurós veszteséget könyvelt el, miközben egy közel 20 millió eurós adósságot görget maga előtt. Az építőmérnök végzettségű Mezei kérdésünkre elárulta, technikai igazgatóként dolgozott a cégnél, azonban a munkaviszonya később megszűnt.

Mindeközben a párt pénzügyei körül is sok a kérdőjel: az Állandó Választási Hatóság 2018 áprilisában vizsgálta az MPP 2015-2017-es pénzügyeit. A hatóság honlapjára feltöltött jelentés szerint sem a párt bevételeire, sem pedig a kiadásaira vonatkozó dokumentumok nem voltak rendben.

2017-re például a párt könyvelésében 18 ezer lej bevétel szerepelt, azonban az összeg felének a származását nem tudták igazolni. Szintén hiányos volt a kiadási oldal – a 8 ezer lejre rúgó kifizetések egy kisebb részére szintén nem tudtak számlát bemutatni.

Még nem volt idő rendbetenni a korábbi elnök által hátrahagyott hiányosságokat

A 334/2006-os párttörvény által előírt, jövedelmekről és kiadásokról szóló éves jelentéseket sem töltötték fel, az Állandó Választási Hatóság honlapján a pártra vonatkozó menüpontok üresek.

„Tudunk erről, valóban voltak hiányosságok. Most rakjuk össze a könyvelést, azokat az anyagokat, melyek szükségesek, teljes legalitásba szeretnénk kerülni. Nem szeretnénk semmi olyant tenni, ami korlátozná a betekintést a párt pénzügyeibe” – nyilatkozott erről Mezei János hozzátéve, időhiány miatt nem tudtak eddig ez ügyben lépni.

Az MPP-elnök szerint a hiányosságok elődjének, a 2018 novemberében leköszönt Biró Zsoltnak tulajdoníthatóak, így „ez a váltás nem véletlenül történt meg”.

Címlapfotón Mezei János, forrás: MTI/Beliczay László

The post Magyarországi közpénzekből egészíti ki jövedelmét az MPP elnöke appeared first on Átlátszó Erdély.

Mikorra töltik fel az intézet állományát?
SZÁVAY: „(…) Mennyire sikerült feltölteni az intézet állományát? Ez lenne a következő kérdésem, ugyanis továbbra is csak egy egy évvel ezelőtti állománytábla áll rendelkezésünkre, mert a Nemzetstratégiai Kutatóintézet meglehetősen hiányos honlapján erről nem tudunk tájékozódni.
Egy olyan állománytábla van csak ott, amit perrel fenyegetve adtak ki önök az atlatszo.hu-nak. Elvileg a kormányrendelet 100 státuszról beszél meg egy székelyudvarhelyi irodáról, de gyanítható, hogy idáig még nem sikerült eljutni. Ezért kérdezem, hogy hogyan állunk ez ügyben, illetve mikorra várható ezeknek a státuszoknak a betöltése. (…)”
SZÁSZ: „(…) Jelen pillanatban 86 fővel dolgozunk, a kérdésére konkrétan válaszolva. (…)”
Monty Python-filmbe illő, abszurd rendezények
SZÁVAY: „(…) Amit kicsit nehezen értünk továbbra is, csak erről sem volt még módom és lehetőségem elnök urat megkérdezni, hogy kutatóintézetként, magukat tudományos kutatóintézetként meghatározó intézményként miért gondolják, hogy mangalicafesztivállal, focitornával vagy mikulásünnepséggel kell foglalkozniuk?
Nem kétségbe vonva ezek fontosságát, nyilván nem arról van szó, hogy nem fontos adott esetben, főleg a mostani helyzetben, mondjuk, a kárpátaljai gyermekeket és családokat segíteni, de miért egy tudományos intézet feladata ez?
A székely bálról nem is beszélve, ami már tényleg egy Monty Python-féle abszurd humor jelenete lenne, hogy székely bált rendez a Nemzetstratégiai Kutatóintézet a Várkert Bazárban, ez tényleg megmosolyogtató már önmagában is. (…)”
A mangalica-tenyésztés stratégiai szempontjai
SZÁSZ: „Hogy a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének az együttműködésére miért szerveztünk konferenciát? Stratégiai szempontból, képviselő úr, mert többek között a szomszédos országok területéről, az ott élő többségi nemzet részéről megfogalmazódott, például az a törekvés a románok részéről, hogy a mangalica nem hungarikum, hanem román tenyészállat, tehát román érték, és a mangalica, mint faj, gyakorlatilag mint hungarikum, veszélybe került.
Az országos tenyésztők ezért fordultak hozzánk, hogy mit tudunk tenni annak érdekében, hogy ezt a veszélyt kivédjük, leépítsük vagy egyáltalán tudunk-e hozzátenni valamit mi, mint Nemzetstratégiai Kutatóintézet ehhez a kérdéshez.
Mi azért szerveztük meg, azért volt egy konferenciánk velük közösen, velük kapcsolatosan, hogy a magyarországi országos mangalicatenyésztők szövetsége a külhoni gazdaszervezetekkel közösen alapítsa meg az európai mangalicatenyésztők szövetségét annak érdekében, hogy ennek a kérdésnek a zászlóvivője mindig Magyarország legyen. Ez volt benne a stratégiai gondolat.
Az, hogy rosszindulatú újságírók – és nagyon sajnálom, hogy képviselő úr ilyen felületesen közelíti meg ezt a kérdést – ezt próbálták másként megfogalmazni, azt én csak sajnálni tudom, mert egyébként ez ma egy komoly kihívás, hogy például a románok ezt a kérdést kisajátítják-e, vagy hogy milyen kárt okoznak a magyarországi és egyáltalán a magyar gazdáknak itt, a Kárpát-medencében, ami a mangalicatenyésztést illeti. (…)
Focitornával az autonómiáért
Ha egy ilyen ügyhöz mi hozzáállunk, akkor annak igenis komoly tartalmi motivációja van. Mint ahogy például az Autonómia Kupa focitorna megszervezésében is azért vállaltunk szerepet, mert a Székely Nemzeti Tanács szervezte meg azt három alkalommal. Tavaly és tavalyelőtt azért álltunk mellé, mert időnként ez pénzbe is szokott kerülni, és sehonnan máshonnan nem kaptak támogatást.
Ez a focitorna, amelyről a képviselő úr szólt, a Székelyföldi Autonómia Kupa, ez a hivatalos neve. Gyakorlatilag a focitornán keresztül népszerűsítettük az autonómiát, és egyébként a Nemzeti összetartozás bizottságának az elnöke, házelnök úr szerepvállalásával – mikor, ki volt ennek a védnöke vagy fővédnöke – mi közösen szerveztük meg.
Székely bál: nemzetmarketing
A székely bált is említette a képviselő úr. Többek között azt azért szerveztük meg, mert én fontosnak tartom azt a fogalmat, azt a nemzetstratégiai fogalmat, hogy nemzetmarketing. Bizonyára fontos a külügyi tevékenység, a diplomáciai is elengedhetetlen, de vannak más eszközök, amivel a nemzet érdekében vagy jelen esetben egy-egy közösség érdekében föl lehet lépni.
A székely bált vegye úgy, mint egy olyan marketingeszköz, mellyel egy közösségre föl lehet hívni a figyelmet. Akkora nyilvánosságot a székely ügy, a hertelendyfalvi, a székelykevei székely közösség semmiben nem kapott az elmúlt több mint húsz esztendőben, amióta szabad világban élünk, mint a székely bál kapcsán, mert az egyik kedvezményezetti közösség egyébként a Belgrád alatt 20 kilométerre élő hertelendyfalvi székely közösség és az ott működő Tamási Áron Egyesület volt. (…)”
Miért nem nyilatkozik a sajtónak? És miért hiányos a honlap?
SZÁVAY: „(…) Személyes kérdésem, elnök úr, mert más nem tudta feltenni, hogy miért nem nyilatkozik elnök úr online hírportálnak? Az atv.hu elől elszökött az egész intézet tavaly, gyakorlatilag kényszerszabadságra vonultak, és utána elnök úr azt mondta, hogy online hírportálnak nem nyilatkozik, ami azért meglehetősen furcsa, de lehet, hogy ennek is van valami oka.
Technikai kérdés, hogy miért csak regisztrált felhasználók érhetik el a honlapon lévő anyagokat, már azokat, amik fönt vannak, mert elég sok nincsen fönt, például a most tárgyalt anyagokat sem találtuk meg a honlapon. A rubrikája megvan, a borító fel van tüntetve, de az anyagok nincsenek feltöltve, ennek kíváncsi lennék az okára. „Munkatervek és fejlesztési javaslatok” címszó alatt van néhány dokumentum, munkaterv 2013-14-re és a most tárgyalandó két stratégia, de egyiket sem lehet megnyitni, nem lehet letölteni. ”
Legalább ne tőlünk kapja meg a román kormány
SZÁSZ: „(…) Nem is szeretném sorolni ezeknek a sorát, hogy az atv.hu mit ír vagy mit nem ír, de úgy általában a honlapunkkal kapcsolatosan elmondanám, hogy képviselő úron kívül csak dicséreteket kaptunk a honlapunkkal kapcsolatosan.
És azért nincs feltétlenül minden dokumentum részletesen rajta, mert azzal az erővel például megküldhetnénk a román kormánynak, a szlovák kormánynak vagy mindenki másnak is. Én azt gondolom, hogy például szándékosan nem tettük fel a Kárpát-haza fejlesztési koncepciót, mint dokumentumot a honlapra, hogy legalább ne tőlünk kapják meg közvetlenül.
Aztán vannak mások, akik ezt az információt kiszolgáltatják, ám tegyék meg a saját lelkiismeretük szerint, és ezért lehet csak regisztrációval hozzájutni bizonyos információkhoz. Többek között a stratégiakoncepció és nagyon sok tanulmányunk ebbe a kategóriába tartozik, és én ennek a felelősségét vállalom, tudatos döntés, ezt vállalom.

Miféle stratégiai együttműködési megállapodások?
SZÁVAY: „(…) Az SZMSZ-ük (Szervezeti Működési Szabályzat – szerk. megj.) szerint – ezt a miniszteri utasítás tartalmazza – március 31-ig kell javaslatot tennie elnök úrnak konkrétan a miniszterelnök részére az éves munkatervről.
Tekintve, hogy két héttel elmúlt ez a határidő, szeretném kérdezni, hogy megtörtént-e ez a javaslattétel, és hogy a 2015-ös munkaterv mikor lesz elérhető. És ami megint furcsa, főleg úgy, hogy külön munkatársakat foglalkoztatnak elvileg a tudományos műhelyekkel való kapcsolattartásra, ami kicsit rejtélyes is számomra, hogy mit csinál két főállású ember úgy, hogy van 16 stratégiai együttműködési megállapodás a honlap szerint, de ehhez semmilyen konkrét szöveg nem párosul. Miről szólnak ezek a stratégiai megállapodások és ezek a honlapok miért nem elérhetőek? (…)”
Közzéteszik a megállapodásokat
SZÁSZ: „(…) Természetesen mi minden munkatervet és beszámolót időben leadunk a munkáltatónknak, az is a dolgunk, hogy ezt megtegyük, ebből a szempontból az intézetünk jól teljesít és a kormányzaton belül kellő presztízsnek örvend.
Ez nem azt jelenti, hogy például azoknak a kérdéseknek a megválaszolásában, amit itt Molnár György igazgató úr is megfogalmazott, ne volna szükség további segítségre, ezért mi a bizottság tagjaihoz úgy fordulunk, mint akik konstruktívan kívánnak bennünket segíteni.
Egyébként a stratégiai megállapodások kiemelten egyetemi központokkal vagy olyan további kiemelt magyar nemzeti intézményekkel történtek, amelyeknek az együttműködése szükséges annak érdekében, hogy összefüggő hálózatokról, Kárpát- medencei hálózatokról beszéljünk.
Annak a közzététele semmiféle akadályba nem ütközik, ezt a hiányt természetesen szívesen pótolni fogjuk, hogyha ez így van, ahogy ön mondja, hogy nincs rajta, akkor feltegyük.”
Mi lesz ezzel a nemzetpolitikai koncepcióval, ha bukik a Fidesz?
SZÁVAY: „(…) Ami a Kárpát-haza fejlesztési koncepciót illeti, két kifejezést hadd emeljek ki abból, amit mondtak. Sütő úr beszélt kiteljesedő nemzeti együttműködésről, Molnár igazgató úr pedig programpartnerség-finanszírozásról.
Az a baj, urak, hogy ezek olyan kifejezések, amik sokszor csak szavakban léteznek. Nincs kiteljesedett nemzeti együttműködés akkor, amikor a kormányzat az elmúlt öt évben pártpolitikai szintre süllyesztette a nemzetpolitikát, nincs kiteljesedő nemzeti együttműködés, programpartnerség és finanszírozás akkor, amikor önök úgy akarnak vagy olyan hosszú távú nemzetpolitikai koncepciót szeretnének gyártani, működtetni, ami mögé a kormány még csak a minimális szinten sem törekszik arra, hogy valamilyen politikai konszenzust tudjon teremteni.
Azt a kérdést pedig nyilván senki nem teszi fel magának, főleg akkor, amikor 20-30 éves koncepciókról beszélünk, hogy mi lesz a Fidesz után? Mi lesz akkor, ha valamilyen politikai váltás fog Magyarországon történni – aminek lehet hogy van esélye, lehet hogy nincs, én ebbe most nem akarok belemenni, főleg nem elbízni magunkat, vagy senki másra vagy aktuális ügyekre utalni, mert ezt nem kívánom –, pusztán azt szeretném megkérdezni, hogy 20-30 éves koncepcióban hogyan lehet úgy gondolkozni Magyarországon, hogy a kormányzó pártnak szándékában sincs minimális nemzetpolitikai, politikai konszenzust tenni ezek mögé a tervek és stratégiák mögé? (…)
Tévút a székelyföldi gyermekek románul tanítása
Többen utaltak az uniós források felhasználására. Én ezt teljes tévútnak tartom, elnök úr, tévútnak. Pontosan olyan tévút ez, amikről beszéltek, mint a székelyföldi gyerekek románul tanítása. Ez egészen egyszerűen, ne haragudjanak, nem a magyar állam feladata. A magyar államnak az lenne a feladata meg a magyar diplomáciának, mint ahogy ezt nem teszi, hogy olyan helyzetet teremtsen, olyan külpolitikát folytasson, hogy a román államtól ezeknek a feladatoknak az elvégzését kikövetelje.
Ez pontosan olyan tévút, mint amibe akkor kerültünk bele, amikor elkezdtünk a határon túl magyar egyetemeket alapítani és finanszírozni, ahelyett, hogy a környező országokat győztük volna meg, bírtuk volna rá, hogy ezeket a feladatokat megcsinálják, mert ez az ő dolguk lett volna. Ez azt jelenti, hogy ezekről a kérdésekről mi önmagunk lemondunk.
Az uniós források jórészt, specifikusan Magyarországra kell, hogy vonatkozzanak, ezeket nem külhonban kell felhasználni, hanem a diplomáciának kell elérnie, hogy Románia vagy Szlovákia adott esetben a magyar közösség érdekében is használja fel az ott elérhető uniós forrásokat, amiért mi is tudunk lobbizni. (…)”
Brüsszeli források a nemzetegyesítés szolgálatában
SZÁSZ: „(…) Ami az uniós források kérdéskörét illeti, nagyon rosszul esett a felvetés, 2004. december 5-ét idézte nekem, képviselő úr, hogy a magyarországi uniós forrásokat csak Magyarország, kizárólagosan Magyarország területére használjuk föl, már csak azért is, mert matematikailag lehetetlen az uniós forrásokat 100 százalékban lehívni.
Ez egyetlenegy országnak sem sikerült még az Európai Unió történetében, és én azt gondolom, hogy ha az uniós forrásokhoz a nemzetegyesítés szempontjából közelítünk és megadjuk azt a többletlehetőséget, hogy ilyesfajta elképzelések is napvilágot lássanak, és a brüsszeli forrásokat a nemzetegyesítés oltárára vagy szolgálatába tudjunk állítani, akkor annyival kevesebb pénz marad Brüsszelben, mint amennyivel több pályázatot nyújtottunk be közösen, akik a nemzetegyesítés ügyét szolgáljuk. (…)”
A romántanítás a román állam dolga
SZÁVAY: „(…) Itt most megint elbeszéltünk egymás mellett, mert ennek én nem a hasznosságát vitatom, elnök úr. Itt két dolog van. Szerintem egész egyszerűen ez nem a magyar állam dolga, és ezt szeretném ismét hangsúlyozni, ez nem a magyar állam dolga. Azt, hogy a románt idegen nyelvként tanulják az erdélyi magyar diákok, ezt a román állam dolga lenne biztosítani.
Magyarországnak meg az lenne a dolga, hogy ezt elérje a román államnál, és nem az, hogy átvállaljon folyamatosan feladatokat a románoktól. És itt meg felmerül a másik kérdés, amivel egyébként meg joggal kritizálták önöket a sajtóban meg más külhoni régiókban, hogy ha kitalálnak egy ilyet, akkor ez miért csak Székelyföldön működik, miért nem működik Erdély más régióiban, vagy miért nem működik a határon túl máshol. Például Kárpátalján is vannak ilyen problémák, sőt ott vannak kifejezetten ilyenek az ukrán érettségivel kapcsolatban. (…)
A székely gyerekek románul tanítása meg az egésznek a működését egyébként jól jelzi, az önök elvi hozzáállását, hogy ezt az ötletet úgy dobták be, hogy gyakorlatilag az égvilágon senkivel nem egyeztettek ezzel kapcsolatban, aki ebben érintett lett volna. Nemhogy a diákokkal, mert azokkal, mondjuk, kevésbé kell, de szülőkkel, tanárokkal, pedagógus szövetséggel, iskolákkal, politikai pártokkal, gyakorlatilag senkivel nem egyeztettek. (…)”
Érettségire való felkészítés
SZÁSZ: „(…) A székely gyerekek románul tanítását – egyébként nem a románul történő tanítását, hanem a román érettségire való felkészítését – azért tartom fontosnak, mert az elmúlt négy esztendő során az erdélyi magyar gyerekeknek 50 százalékát az érettségi rendszer elbuktatta, tehát 19 évesen a pályájukat derékba törte.
Az elbukott gyerekek 80-90 százaléka román nyelv és irodalomból bukott meg, akik sikeres érettségi hiányában nem tudnak továbbtanulni. Ettől még lehetnek ők nagyon jók matematikából, fizikából vagy akár lehetnek jó reál vagy humán beállítottságú emberek, lehetnek kiváló értelmiségi emberek, csak a román érettségi hiányában nem tudják folytatni a pályájukat.
Ezek a gyerekek szégyenükben nem Magyarországra jönnek, mert itt sincs érettségijük, hanem elmennek Dániába, Svájcba vagy más irányba mezőgazdasági munkát végezni és elveszítjük őket. Mi ezért tartottuk fontosnak, hogy őket egy barátságosabb, gyerekközeli módszertan mentén fölkészítsük.
Az eredményeink a következők: ameddig Hargita, Kovászna megyében a rendszerben érettségizőknek 50 százaléka – 51, illetve 52 százaléka – tett sikeres érettségit, tisztelt képviselő úr, addig a nálunk fölkészített gyerekek 82, illetve 83 százaléka érettségizett sikeresen román nyelv és irodalomból. Én azt gondolom, hogy az a plusz 30 százalék jelentős eredmény.
Az idén ennek megfelelően mi 800 gyereket kívánunk a két megyében fölkészíteni, ez az idén érettségiző gyerekeknek több mint egyharmadát teszi ki a két megyében. Ide a gyerekek felvételiztek, bejutottak, és azokat a gyerekeket vettük föl, akiknek esélyük volt, és akiket segíteni kellett.
Tehát fölmérés alapján nem a jó gyerekeket vettük föl, akiknek amúgy is sikerül az érettségijük, hanem éppen azokat, akik a felzárkóztatásra rászorulnak, szándékosan, annak érdekében, hogy a lehető legracionálisabban költsük el azt a kevéske pénzt, amit erre tudtunk fordítani, és én azt gondolom, hogy ez ebből a szempontból fontos.
Hogyha a román politika vagy a Romániában politizáló vezető politikai szervezet annyira jutott 25 év után, hogy a román nyelvet nem idegen nyelvként oktatják a gyerekeinknek, hanem gyakorlatilag erőszakosan, mint román nemzetállam, egy fiatal nemzetállam le akarja gyűrni a gyerekeink torkán az állam hivatalos nyelvét, és miközben a gyerekeink sikeresen érettségiznek angolból, de románból megbuknak, mert olyan a számonkérési rendszer, akkor én azt gondolom, hogy igenis nemzetstratégiai fontossággal bír, hogy mi áthidaló megoldásokat keressünk. (…)”
Az NSKI Kövér László politikai játszótere?
SZÁVAY: „(…) Önök sokszor elmondták, nagyon jó és nagyon helyes, nem az asztalfióknak kell gyártani terveket, csak látnánk azt, hogy a magyar kormányzat részéről is törekvés van arra, hogy ezeket a terveket elfogadja, a kormányzat ezek mögé rakjon valamiféle nemzetpolitikai vagy politikai konszenzust, és ne az legyen az egésznek a megítélése, ne úgy jelenjen meg a sajtóban meg a közvéleményben, mint ahogyan ma a sajtóban megjelenik, hogy Kövér elnök úr politikai játszótere gyakorlatilag a Nemzetstratégiai Kutatóintézet meg a környéke, amiből lehet jól hangzó terveket is csinálni, meg egyébként szabadon, kényünkre-kedvünkre lehet mindenféle haveri rendezvényeket finanszírozni.
Ezen túl kellene lépni, és akkor tényleg lesz értelme ezeknek a programoknak és tanulmányoknak, mint ahogy egyébként van, de nem véletlenül tartalmaz meglehetősen kevés konkrétumot, és nem rakja mögé azokat a megvalósíthatósági tanulmányokat, hogy valójában a magyar kormányzatnak és a magyar külpolitikának milyen lépéseket kellene megtennie annak érdekében, hogy azok a célok, amiket egyébként önök felvázoltak, elnök úr is felvázolt, hogyan fognak tudni megvalósulni. (…)”
Az autonómia kimaradt a koncepcióból
SZÁVAY: „(…) A területi autonómia, mint cél, ezt sehol nem olvastam az anyagban, erről viszont beszél a kormányzat, hogy akkor megfordítsam az előző logikát. Most már legalább odáig eljutottunk, hogy erről néha beszél a kormányzat, hogy az autonómia jó meg fontos, ugyanakkor ezekben az anyagokban, amit találtunk, egyfajta homályos utalgatás, gazdasági típusú önellátás van, de például területi autonómia nincs.
Lehet, hogy én nem találtam, mert látom elnök úr is nagyon elgondolkodott, de akkor cáfoljanak meg. Én például a területi autonómiát, mint célt, nem látom az egyik anyagban sem, hogy ennek a megvalósítás irányába kellene mennie, amely pedig egyébként feltételezi számos olyan pontnak és javaslatnak a megvalósulását vagy a könnyebb megvalósulását, amelyről egyébként beszéltünk. ”
Az autonómiával kapcsolatos felvetésre nem érkezik válasz
SZÁSZ: „(…) Hogyha megengedi, képviselő úrnak azt mondanám az autonómia kapcsán, hogy bizonyára nehéz olyan embert találni a Nemzetstratégiai Kutatóintézet élére, aki ennek a feladatnak, ennek a kihívásnak megfelel, de miniszterelnök úr abból a szempontból biztos, hogy jó döntést hozott, ha egy külhonból érkező embert kért fel az élére, mert akkor legalább hiteles, mert az az ember életvitelszerűen ott él, ott küzd, s ebből fakadóan van egy olyan tapasztalati tudása, amit másként nem is lehet megszerezni, csak ott élvén.
Ha ezt akár, mint szubjektív vélemény és érték, a képviselő úr elfogadja, akkor engedje meg, az autonómia ügyében azért ne válaszoljak önnek, mert az első autonómia nagygyűlésre Erdélyben, Székelyudvarhelyen került sor az én polgármesterségem alatt, 15-20 ezer ember részvétele mellett.
A Székely Nemzeti Tanács tisztségviselője voltam, vagyok, tehát mint olyan, én még a bőrömet is a vásárra vittem ennek az ügynek az érdekében. Anélkül, hogy esetleg elmondanám, miért biztos, hogy ott nehezebb ezt az ügyet képviselni, mint más pozícióból ezzel kapcsolatosan tanácsokat megfogalmazni. Tehát legalább az autonómia ügyében engedje meg, minden rosszindulatú gondolatát, ha nem is visszautasítom, inkább arra kérem, hogy képviselő úr gondolja újra. (…)”
Mi lesz ezekből a tervekből hosszú távon?
SZÁVAY: „(…) Ami viszont nem világos számomra, ez az anyag most így elkészült, ezt önök elfogadták, vagy ebből valami majd a parlament elé fog jönni, vagy a MÁÉRT vagy a KMKF elé fog jönni? Ezeknek a stratégiáknak mi lesz a további útja? Hogyha erről tudhatunk valamit. Ez megint lehet, hogy az én tájékozatlanságom miatt van, de talán nem lenne fölösleges egy-két mondatot beszélni arról, hogy ezekből az anyagokból hosszú távon mi lesz.”
SZÁSZ: „(…) a «Kárpát-haza fejlesztési koncepció 2030» címet viselő dokumentumot a MÁÉRT a támogatásáról biztosította. Gyakorlatilag minden külhoni magyar kérdést érintő ilyen dokumentum támogatása a MÁÉRT-ban vagy a KMKF- ben kerül megfogalmazásra, ezért a koncepciót a MÁÉRT-en, a nemzetegyesítés fejlesztési programját a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán terjesztettük elő, és mindkét záró dokumentumban tételesen olvasni lehet, hogy ezek a fórumok elfogadták. Egyébként képviselő úr azt a kézjegyével el is látta, úgyhogy köszönjük most utólagosan is, hogy támogatta. Az, hogy nem emlékszik rá, biztosan nem a mi hibánk. (…)”
Összeállította: Sipos Zoltán

Adományozd jövedelemadód 2%-át az Átlátszó Erdély Egyesületnek! Az adatlapon az adószámunk (CUI 33978083) és a bankszámlánk adatait kell feltüntetni, de a legegyeszerűbb, ha a szükséges formanyomtatványokat itt vagy itt letöltöd.

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagyon nagy szerepük van a közösség adományainak. Csakis így, magánszemélyektől érkező kis adományokkal lehet elkerülni azt, hogy érdekcsoportok, hirdetők, szponzorok, tulajdonosok befolyást szerezzenek a tartalom fölött.

Azt is szeretnénk, ha minél több olvasónk adományozna havonta egy kis pénzösszeget az Átlátszó Erdély Egyesületnek. A pénzt PayPal-on keresztül (a doboz az oldal tetején, jobb oldalon) vagy közvetlenül a bankszámlánkra lehet utalni.

Bankszámla:

Asociatia “Atlatszo Erdely Egyesulet”

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU

The post Így szívatják az Országgyűlésben a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökét appeared first on Átlátszó Erdély.