Iratkozzatok fel a Spotify-csatornánkra!

Iratkozzatok fel a YouTube-csatornánkra!

Tartalomjegyzék

05:42 – Nemzetkoncepciók az időjárásjelentésben a Kádár-rendszertől a Nemzeti Együttműködés Rendszeréig

09:30 – Területen kívüli intézményekben egyesül újra a magyar nemzet

14:24 – Budapest központosítja, hogy ki milyen erőforrást menedzselhet a határon túl

16:00 – RMDSZ-monopólium a bukaresti és a budapesti erőforrások fölött

19:12 – Az RMDSZ kiszorítása, a Tőkés Lászlóhoz köthető szervezetek pozíciónyerése

21:37 – Megindul a lojalitásverseny, és átláthatatlanság az eredménye

26:00 – Kinek van bejárása Orbán Viktorhoz?

29:07 – Hogyan működik ez a „kijárásos” támogatási rendszer?

36:27 – Mire megy a pénz, és kihez?

44:40 – Az MCC mint új erőközpont Erdélyben

45:37 – Mit fejlesztenek a gazdaságfejlesztési támogatások?

48:00 – Kő és tégla vs „szoft” programok

55:40 – Valóban mindenkinek köze van Erdélyben a NER-hez?

59:00 – Hogyan erősíti az etnikai autokráciát ez a rendszer?

1:01:00 – Etnikai határok újratermelése vs „hidak” a többség és kisebbség között

1:03:00 – Mi lesz, ha ezek a támogatások elapadnak?

1:09:10 – A székelyföldi önkormányzatok számára Bukarest legalább annyira fontos, mint Budapest

1:10:20 – A kolozsvári értelmiségi elit sínyli meg majd a váltást.

A Fidesz és az RMDSZ viszonyának alakulásáról itt írtunk részletesen:

The post Van-e élet Erdélyben a magyarországi támogatásokon túl? appeared first on Átlátszó Erdély.

A várban aztán körülbelül két tucatnyi ellentüntető várta a magyar ellenzék vezérét, és próbálták kifütyülni, néha cigányozták vagy buzizták. Magyar közben arról beszélt, ő semmit nem vár a látogatásért cserébe, kritizálta az orbáni nemzetpolitikát de az RMDSZ szervilizmusát is. Az RMDSZ-ből, bár Magyar Péter két napja hívta őket, senki nem jelent meg.

_{Kiemelt kép, operatőr, vágó: Tóth Helga}

The post A nap, amikor Magyar Péter bevonult Nagyváradra, s feltüzelődött a romániai magyarok indulata appeared first on Átlátszó Erdély.

Legutóbb Huth Gergely fogalmazott meg rendkívül súlyos vádakat az Átlátszóval szemben a Magyar Nemzet hasábjain. Mivel a szóban forgó projekthez az Átlátszó Erdélynek, illetve konkrétan nekem is közöm van, ezért úgy érzem, meg kell szólalnom.

Mielőtt elkezdődne az ilyenkor szokásos jelzős cunami, el kell mondanom, hogy én Erdélyben, Kolozsváron születtem, jelenleg is itt élek, és itt nevelem a gyermekeim. A magam eszközeivel foggal-körömmel küzdök azért, hogy jobb legyen Erdélyben magyarként élni, hogy az erdélyi magyar közösség hagyományai tovább éljenek.

Igaz, azok a hagyományok, amelyekhez ragaszkodom – és amelyeket a gyermekeimnek is igyekszem átadni –, nem pont azok, amelyeket Budapestről elvárnának egyesek. Számomra ugyanis az erdélyi magyar identitás legfontosabb összetevője a nyitottság, az empátia, a mássággal szembeni tisztelet és a párbeszéd hagyománya. Én büszke vagyok arra, hogy 

mi, erdélyiek a mai napig le tudunk ülni egy asztalhoz beszélgetni, 

akkor is, ha történetesen a barikád ellentétes oldalán állunk. (Bár budapesti politikusok az utóbbi évtizedben sokat tettek azért, hogy ez ne így legyen.)

Bár gyakran előfordul, hogy vitapartnereinkkel nem értünk egyet, azonban ilyenkor ellenérveken gondolkodunk, nem pedig azon, hogyan lehet partnerünkre minél több jelzős szerkezetet zúdítani. Ez egy olyan erdélyi hagyomány, amelyet Budapesten is lehetne éltetni.

De térjünk a tárgyra: miért kell a magyarországi támogatásokról írni? 

Az Átlátszó Erdély tényfeltáró lap, egyik fő célja a közpénzek elköltését átláthatóvá tenni. Egyrészt mert úgy gondoljuk, az adófizetőknek joguk van tudni, hova kerül a pénzük, másrészt mert nem lehet hatékony közpolitikákat megfogalmazni átláthatóság, vita, érvek és ellenérvek ütköztetése nélkül.

Nem csak a magyarországi támogatásokra fókuszálunk: évek óta pereskedünk az RMDSZ-szel annak érdekében, hogy végre megtudjuk, mire költi azt az éves támogatást, amelyet a bukaresti kormány folyósít az erdélyi magyar közösségnek. (Különös, de ennek épp azok az olvasóink örülnek, akik máshol azt kifogásolják, hogy miért foglalkozunk a magyar kormány támogatásaival.)

Folyamatosan írunk az erdélyi magyar önkormányzatok gazdálkodásáról, illetve részt vettünk egy olyan projektben is, amely EU-s pénzek felhasználását monitorozta. Ebből a körből 

nyilván nem hiányozhatnak a magyar kormány támogatásai. 

A kormánypárti lapok által kifogásolt projekt egyike azoknak a sorában, amelyeket az Átlátszó Erdély vezetett, és amelyek a magyarországi támogatási rendszert monitorozzák. Korábban írtunk a Kárpát-medencei focitámogatásokról, tavaly a magyarországi parlamenti választások monitorozására is volt határon átnyúló projektünk, az erdélyi műemlék-épületek felvásárlását is figyelemmel követtük, és további hasonló projekteket tervezünk.

Én magam a magyarországi támogatásokról még a második Fidesz-kormány előtt kezdtem el írni az azóta megszűnt Transindex újságírójaként. Emlékszem, annak idején a Fidesz jelenlegi prominens politikusai nemcsak forrásaink voltak, hanem konkrétan segítettek is felgöngyölíteni egy-egy, a szocialista kormányhoz fűződő ügyet. Akkoriban nemhogy kifogásolták, de meg is köszönték, ha írtunk egy-egy gyanús projektről. Dehát ez ilyen, az idők változnak.

Tudomásom szerint az Átlátszó Erdély az egyedüli médiaorgánum, amely évek óta folyamatosan és módszeresen monitorozza a Bethlen Gábor Alap által megítélt támogatásokat, illetve úgy általában a magyarországi támogatási rendszert, és 

igyekszik rávilágítani az itt tapasztalható problémákra.

Ezt nem azért tesszük, mert ellenezzük azt, hogy a magyar kormány anyagilag támogassa a határon túli közösségeket. Sőt! Nagyon hálásak vagyunk az utóbbi évtized példa nélküli támogatásáért. Ezeket a fejlesztéseket más forrásból nem lehetett volna finanszírozni. 

Úgy gondolom, az erdélyi magyarság számára egyedülálló lehetőséget jelentett az, hogy egy ideig három nagy pénzforrás – Bukarest, Brüsszel és Budapest – is rendelkezésre állt a közösség felzárkóztatásához.

Ez a pár évig tartó, talán soha vissza nem térő konjunktúra egyben óriási felelősség is. Az erdélyi magyar és a budapesti döntéshozók felelőssége, hogy ezeket a pénzeket olyan projektekre költsék, melyek csökkentik a jól ismert strukturális hátrányokat, amelyekkel ez a közösség küszködik, és ezáltal segítik a közösség hosszú távú boldogulását Erdélyben.

És akkor ezzel el is érkeztünk a problémákhoz. A legfontosabb észrevétel, hogy a magyar kormány által megítélt támogatások átláthatatlanok. Eleve számos forrás áll rendelkezésre, 

a döntések nem követnek egy koherens, mindenki számára érthető fejlesztési elképzelést. 

Vagy ha létezik is ilyen elképzelés, az kívülálló számára nem érthető. A programok, kiírások, döntések listáját böngészve sokszor az az érzésünk támad, hogy pillanatnyi ötletek vezérelték őket. Vannak itt jól ismert, a közösség számára valóban hasznos projektek, amelyeknek örülünk. 

Előfordulnak azonban olyan – sokszor milliárdos nagyságrendű – támogatások is, amelyek láttán felszalad a szemöldökünk, amelyeket az erdélyi magyarok sosem kértek, és amelyek közösségi értelmét a legélénkebb fantáziával sem tudjuk elképzelni.

Támogatásokkal kapcsolatos kérdéseinkre rendszerint nem kapunk választ. A Bethlen Gábor Alap vezetői interjút sosem adnak, az alap adatigényeinkre néha válaszol, néha nem (de inkább nem). A kedvezményezettek általában elzárkóznak a válaszadás elől. Foghíjas pályázati dokumentációk, sok terepmunka, elejtett félmondatok: így dolgozunk, amikor egy nagyobb képet szeretnénk összerakni ezekről a támogatásokról.

Nem tudunk arról, hogy a pályázatok tartalmaznának olyan számokat, amelyekkel mérni lehet, hogy egy-egy projekt teljesíti-e a kitűzött célokat. Ahogy arról sem tudunk, hogy a magyar kormány bármikor átvilágította volna ezeket a projekteket. Ha volt is ilyen audit, azok végeredményéről semmit nem tudunk, 

látszólag minden a legnagyobb rendben van.

Márpedig nem kell könyvvizsgálónak lenni, hogy lássuk, egy-egy forint azért néha elgurul. Hogy egyebet ne mondjak, a magyar kormány 4 év alatt mintegy 7,45 milliárd forinttal (kb. 20 millió euró) támogatta egy erdélyi médiatröszt létrehozását. A tröszt eredetileg azzal a céllal indult, hogy alapjaiban megújítja és fenntartható pályára állítja a halódó erdélyi magyar sajtót, miközben „aggályosan figyelnek arra, hogy a pénz ne folyjon el”.

A bőkezű támogatások azonban elapadtak, a médiatröszt a nyomtatott sajtótermékeit megszüntette, alkalmazottainak 70 százalékát utcára tette idén januártól. Korszerű és gazdaságilag fenntartható lett-e az erdélyi magyar sajtó? Hát izé. Elfolyt a pénz? Igen. Vajon meg fogja-e vizsgálni az adományozó, hogyan költötték el a támogatásokat, miért csak pár évnyi működésre volt elegendő 20 millió euró? Valószínűleg nem.

Más, talán sokkal kézzelfoghatóbb példa: öt évvel ezelőtt egy akkoriban magyar állami érdekeltségű entitás, a Manevi Zrt. megvásárolta a Pannónia szálló épületét Szatmárnémeti központjában. A hotel az erdélyi szecesszió talán legszebb példája, és azért került romos állapotba, mert a korábbi tulajdonosoknak nem volt pénzük a szakszerű felújításra.

Amikor a magyar állam színre lépett, szinte mindenki fellélegzett: ki más állíthatná vissza a hotel régi pompáját, mint a magyar kormány? Akkoriban úgy tűnt, hogy a kormány szinte korlátlan pénzforrások felett rendelkezik. Csakhogy az épület felújítása azóta sem kezdődött el, és nagy a veszélye annak, hogy ha nem avatkoznak be sürgősen, akkor majd le kell bontani.

Hazaáruló az, aki aggódik ennek az épületnek a sorsáért, 

és szeretné ha a Manevi Zrt. betartaná az ígéretét? Sok más hasonló esetet tudnék sorolni, de minek. Mert az egyedi eseteken túl a helyzet makroszinten igazán riasztó: a legutóbbi népszámlálás részleges eredményei azt mutatják, hogy az erdélyi magyar közösség lélekszáma tíz év alatt több mint 200 ezer fővel csökkent, éppen csak meghaladja az 1 milliót. 

Ez a fogyás számottevően nagyobb, mint a román többség esetében, a magyarság aránya Romániában 6,7 százalékról 6 százalékra csökkent. Ráadásul a jövő sötét: az erdélyi magyar társadalom elöregedett, az átlagnál kevésbé iskolázott, ezt a hátrányt pedig ledolgozni közel lehetetlen, állítják társadalomtudósok.

Ez a fogyás olyan társadalmi-gazdasági kontextusban történt, melynél kedvezőbbet nehéz elképzelni: az utóbbi tíz évben Romániában csökkenni látszanak az etnikai feszültségek, a magyar kormány számolatlanul tolja Erdélybe a pénzt, a magyarság politikai képviselete szinte állandóan kormányon van, a gazdaság és az életszínvonal folyamatosan növekszik. Itthon és külföldön is olyan lehetőségek nyíltak meg az erdélyi magyarok előtt, melyekről korábban álmodni sem mertek. Mi sem áll távolabb tőlem, hogy 

a magyar kormány nemzetpolitikáját tegyem felelőssé ezért a fogyásért. 

A probléma pontosabb definíciójához sokkal több adatra és nagyon sok közös gondolkodásra van szükség. Az azonban világosan látszik, hogy ha nem csak mantraként ismételgetjük a szülőföldön maradás szlogenjét, hanem valóban cél a fogyás megállítása, akkor alaposan meg kell vizsgálni, hogy az elmúlt tíz évben ki mit rontott el a támogatások, fejlesztések, stratégiák terén. Ebben a párbeszédben a magyar kormánynak kiemelt felelőssége, helye van.

A közösségemért felelősséget érző erdélyiként ezért gondolom, hogy nemzetpolitikáról, a magyar kormány támogatásairól, azok társadalmi hatásairól, akár konkrét projektek sikeréről vagy kudarcáról igenis beszélni kell. Akár a tényfeltáró újságírás eszközeivel, akár más eszközökkel. 

A továbbiakban pontszerűen válaszolnék Huth Gergely azon vádjaira, melyekre a támogatásokat összegző újságírói projekt vezetőjeként válaszolni tudok. 

„Vegzálta” a határon túli magyarokat ez a projekt? 

Ez nézőpont kérdése. Sokan vannak akár Erdélyben is, akik azt szeretnék, ha a magyar kormány támogatásairól inkább nem beszélnénk. Ők nem ritkán a támogatások kedvezményezettjei, akiknek megfelel a jelenlegi status quo. Vagyis az, hogy így-úgy lobbizva nagy összegű támogatásokat lehet kapni minimális kontroll mellett. Fentebb bőven kifejtettem, miért gondolom azt, hogy közérdek fűződik ezeknek a támogatásoknak a megismeréséhez.

Hatósági (és alighanem titkosszolgálati) figyelem középpontjába kerültek a „leleplezett” magyarok Romániában? 

A szerző itt nem pontosítja, mit is ért „figyelmen” és „leleplezésen”, így nehéz erre a vádra válaszolni további részletek ismerete nélkül. 

Születtek sajtócikkek a román sajtóban az Erdélybe irányuló magyarországi támogatásokról? Természetesen. Például az arról szóló anyagunk, hogy hogyan vált az RMDSZ a Fidesz szatellitpártjává, melyet a szóban forgó projekt keretén belül írtunk, azóta is referenciaként szolgál: a román sajtóban, közbeszédben rendszeresen hivatkoznak rá.

Arról azonban nem tudunk, hogy a magyar kormány által támogatott erdélyi magyar projektet kifejezetten emiatt a támogatás miatt lehetetlenítettek volna el adminisztratív vagy titkosszolgálati eszközökkel. Amennyiben Huth Gergelynek vagy bárki másnak vannak ilyen információi, közölje velünk, utánanézünk. 

Ide kapcsolódik, hogy Kolozsvárról nézve sokan aggódunk, amikor azt látjuk, hogy a magyar kormány hazaárulónak, nemzetbiztonsági kockázatnak és egyebeknek címkéz mindenkit, aki külföldi támogatásokban részesül. 

Ha ugyanis a román kormánynak jutna eszébe hasonló hecckampány, akkor az erdélyi magyar civil szféra, a sajtó, egyházak és kiemelten az RMDSZ alapítványai kerülnének elsőként célkeresztbe – pontosan azért, mert a magyar kormány anyagi támogatását élvezik. Nagyon kíváncsi lennék, milyen érvek mentén tiltakozna a magyar kormány egy ilyen esetleges listázás ellen. Hogy a magyar modellt nem ér másolni?

Ki finanszírozta ezt a projektet?

A határon túli támogatásokról szóló projektet az IJ4EU nemzetközi tényfeltáró alap finanszírozta összesen 47 200 euró értékben. A projekt vezetője (lead partner) az Átlátszó Erdély volt, partnereink: Átlátszó (Magyarország), Oštro (Szlovénia és Horvátország), az Investigatívne centrum Jána Kuciaka (Szlovákia) és a Centar za istraživačko novinarstvo Srbije (Szerbia).

A kiírás nyilvános volt, arra bárki pályázhatott bármilyen témával. A támogató részéről semmilyen elvárás vagy nyomásgyakorlás nem volt a tartalommal kapcsolatban. A támogatás ténye minden anyagunkban szerepel, a konkrét összeget a projekt indulásakor és az éves beszámolónkban is feltüntettük.

A pénzalap fő támogatója az Európai Bizottság, emellett az Open Society Foundations és a Fritt Ord Foundation. Nem érthető, miért gond Huth számára az, hogy ezt a projektet „Brüsszel” finanszírozta, amikor ország-világ figyeli mosolyogva, amint a magyar kormány szabadságharcos tagjai bokázni járnak Brüsszelbe a várva várt uniós támogatásokért. Ha a magyar kormány kapja, akkor jók az EU-s pénzek?

Végezetül egy észrevétel: Huth Gergely anyagából az tűnik ki, hogy a támogatásokkal kapcsolatos titkolózás célja a határon túli magyarság védelme. Hogy a magyar kormány pont akkor jár el felelősen, ha ezeket a támogatásokat homályos körülmények közt, suba alatt folyósítja a kedvezményezetteknek. Erről annyit szeretnék mondani, hogy az információk, melyek alapján dolgoztunk, 

a mai napig szabadon elérhetőek a Bethlen Gábor Alap oldalán, 

azokat kis türelemmel bárki ugyanúgy összerakhatja, mint mi. Arról nem is beszélve, hogy a nagyobb beruházásokat előszeretettel avatják fel politikusok. Nehéz úgy tartani titokban a támogatások összegét, az erdélyi beruházásokat, hogy közben Szijjártó Péter és Orbán Viktor ezekkel kampányol az RMDSZ mellett.

És persze súlyos hiba alábecsülni a szomszéd titkosszolgálatokat, és azt hinni, hogy alapvetően a sajtóból értesülnek arról, hogy mi történik az országban. A romániai titkosszolgálatokról épp a napokban jelentetett meg egy fontos tényfeltáró videót a Recorder – ebből képet lehet alkotni arról, hogy milyen hatalommal, képességekkel rendelkeznek.

Végül pedig a magyar kormány segítségéről. Amikor elnézzük Budapest külpolitikai „sikereit” az utóbbi években, akkor itt Kolozsváron eléggé elbizonytalanodunk, kell-e nekünk a magyar kormány segítsége. 

Félő, hogy ha még sokat segítenek, akkor abba belepusztulunk.

Borítóképen Orbán Viktor magyar miniszterelnök. Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala

The post Miért írunk a magyarországi támogatásokról? Válaszféle Huth Gergelynek appeared first on Átlátszó Erdély.

Kevés és valószínűleg hiányos információk alapján, nagyrészt sötétben tapogatózunk, amikor arra teszünk kísérletet, hogy összefoglaljuk, hogyan alakulnak a magyarországi támogatások idén. Mint azt tavasszal megírtuk, 2021-ben a Bethlen Gábor Alap (BGA) által megítélt támogatások nagyjából negyedére csökkentek, és semmi nem utal arra, hogy ez a negatív trend 2022-ben megfordulna.

Az Átlátszó Erdély hagyományosan minden év elején összesíti a BGA előző évi döntéseit – ekkor lehet összesíteni és kielemezni az összes, előző évben támogatott pályázatot. Jövő januárban is tervezünk ilyen összesítést, de a közérdeklődésre való tekintettel most is összegyűjtöttük azokat az információmorzsákat, amelyeket tudni lehet.

Rengeteg a pletyka az akadozó támogatásokról

A korábbi pénzbőség után akadozó, bizonytalan vagy akár visszakért támogatásokról idén nagyon sok szóbeszédet lehetett hallani. Ezeket a pletykákat azonban szinte lehetetlen megerősíteni vagy cáfolni, ugyanis a döntéshozók és a kedvezményezettek rendszerint elzárkóznak attól, hogy a sajtónak nyilatkozzanak, és a BGA honlapján nincsen naprakész adatbázis a kifizetésekről.

A pénzhiány első nyilvánvaló jele, hogy az erdélyi médiatrösztöt működtető, a magyar kormány által eddig bőkezűen támogatott Erdélyi Médiatér Egyesület által birtokolt cégeknél jelenleg nagyarányú leépítések zajlanak: a Transtelex azt írta, az alkalmazottai 70 százalékától megválik a médiatröszt.

Az azonban nem világos, hogy az Erdélyi Médiatér Egyesületnél zajló leépítések oka a támogatások késlekedése/elmaradása, valamilyen más döntés, vagy ez esetleg a projekt „informális nagykövete”, Demeter Szilárd döntése. A támogatási rendszerre rálátással bíró forrásaink sem tudtak erről biztosat mondani.

A milliárdos nagyságrendű támogatások szinte teljesen eltűntek

A támogatásokkal kapcsolatos összkép amiatt is homályos, mert a Bethlen Gábor Alap honlapján közzétett utolsó bizottsági határozat szeptember végén kelt. Azt nem tudjuk, hogy azóta nem voltak újabb bizottsági döntések, vagy pedig azokat egyszerűen csak nem töltötték fel az oldalra. Nyitott kérdés továbbá, hogy az év végéig lesznek-e újabb döntések – ha igen, akkor ezek ismét módosíthatják az összképet.

A szeptemberig közzétett határozatok alapján kibontakozó kép azonban nem túl biztató. Szembetűnő, hogy a milliárdos nagyságrendű támogatások 2022-ben szinte teljes egészében hiányoznak, a szokásossá vált új infrastrukturális nagyberuházások nincsenek jelen.

Ez egyébként nem meglepetés, erről Orbán Viktor is beszélt a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) plenáris ülésén a Várkert Bazárban 2022. november 18-án:

„(…) bár új nagyberuházások várhatóan nem indulnak a következő egy-két évben, nem arról akar tárgyalni velük, mi hogyan nem valósulhat meg, hanem arról, mi hogyan lehetséges” – idézte az MTI a magyar miniszterelnököt.

Több politikus forrásunktól úgy tudjuk, már a tavalyi év végén megszületett a döntés, hogy új beruházások nem indulnak. „Ahol még nem volt meg az első kapavágás, ott már ne is fogjanak hozzá” – mondta egy interjúalanyunk.

Azonban ígéret hangzott el arra, hogy a már folyamatban levő beruházások befejezéséhez szükséges összegeket – beleértve az időközben megdrágult építőanyagok megvásárlásához szükséges pénzt – még beleteszik ezekbe a projektekbe. A forint gyengülése ugyanakkor minden bizonnyal mindenkit kellemetlenül érint.

Mi minősül elkezdett beruházásnak?

Nem világos az sem, pontosan mi minősül folyamatban levő beruházásnak: például a sepsiszentgyörgyi kulturális központ vagy az Iskola Alapítvány Kolozsvárra tervezett kulturális központja, ahol az építkezést folyamatban levő perek miatt nem kezdték el, elkezdett beruházásnak minősül-e? Ezekről a projektekről valószínűleg egyedileg születik majd döntés, vélekedtek forrásaink.

A pályázati rendszerre rálátással bíró interjúalanyaink egybehangzóan állítják, hogy bár a látványos beruházások egy ideig leállnak, a már folyó, kisebb összegű programok tekintetében nincsen fennakadás. A központi és a regionális pályázatok, a nemzeti jelentőségű intézmények támogatása változatlan formában zajlik. Ez azért fontos, mert számos határon túli civil szervezet fenntartása lehetetlenné válik ezek nélkül a pályázatok nélkül.

A hét végén lezajlott MÁÉRT-on Semjén Zsolt bejelentette, az oktatási-nevelési támogatást a többszörösére emeli a magyar kormány.

„Jelenleg 22 400 forint a támogatás összege, gyermekenként és tanévenként. A megemelt juttatást a kárpátaljai magyarok már mostantól, a többi nemzetrész a következő tanévtől kaphatja meg. Jelenleg összesen 225 ezren részesülnek a támogatásban” – idézte az MTI a miniszterelnök-helyettest.

Egyelőre senki nem számolt utána?

Azt nem tudni, pontosan mekkora lesz a támogatás összege, ez egy politikai nyilatkozat volt – állították a forrásaink, hozzátéve, egyelőre talán számítások sem készültek arról, hogy ez mekkora költségvetési terhet jelentene.

Egyébként az oktatási-nevelési támogatást korábban sokat kritizálták amiatt, hogy összességében nagyon nagy költségvetési kiadás, melyet azonban „helikopterből szórnak szét”: számos olyan határon túli család is igényli, amely egyébként nem szorulna rá, illetve amúgy is magyar nyelven taníttatná a gyermekét.

A program kritikusai szerint hasznosabb lenne ebből az összegből pontszerű beavatkozásokat eszközölni egyes szórványtelepülésen található iskolákban, illetve családoknál.

Vezető kép: Orbán Viktor a Várkert Bazárban megrendezett MÁÉRT-on 2022 november 18.-án. Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

The post Magyarországi támogatások: a stratégiai ködöt pletykák és politikai nyilatkozatok sem oszlatják appeared first on Átlátszó Erdély.

2021-ben a korábbi éveknél látványosan kevesebb támogatást ítélt meg a Bethlen Gábor Alap határon túli szervezeteknek. Erdélyben szinte teljesen elmaradtak a milliárdos nagyságrendű támogatások; a régi ingatlanberuházásokat még befejezik, de új beruházások alig indulnak.

Frissítés 13.03.2023: Anyagunk publikálása után egy sor újabb 2021-es határozatot töltöttek fel a Betlen Gábor Alap honlapjára, ezekkel együtt a támogatások végösszege 48,6 milliárd forint. A cikkünkben szereplő datokat ezeknek a fényében újraszámoltuk és frissítettük.

Tavaly összesen mintegy 48,6 milliárd forint (napi árfolyamon 132 millió euró) támogatást ítélt meg a Bethlen Gábor Alap határon túli szervezeteknek. Ez kevesebb mint harmada a 2020-as 129 milliárd forintnak (365 millió euró).

Az erdélyi támogatások is csökkentek: míg 2020-ban 46,7 milliárd forintot (132 millió euró) ítéltek meg, addig 2021-re ez az összeg 24,5 milliárdra (66,5 millió euró) csökkent az összesítésünk szerint.

Ez a csökkenés azért is szembetűnő, mivel a második Orbán-kormány ideje óta folyamatosan növekedik a Bethlen Gábor Alap által megítélt támogatások összege, ahogy az az alábbi grafikonon is látszik. Kivétel a 2019-es év: ekkor látszik egy csökkenés, azonban a 2020-as év újabb rekordot állít a támogatások terén.

A 2021-es számottevő csökkenés okát csak találgatni lehet, hivatalos magyarázatról nem tudunk, a Bethlen Gábor Alap pedig nem válaszolt kérdéseinkre. Minden bizonnyal a rekordösszegű, 5100 milliárd forintos költségvetési hiány az egyik oka a támogatások elapadásának.

Az Erdélyi Médiatér Egyesület abszolút rekorder

Az erdélyi döntéseket végignézve szembetűnő, hogy a korábbi évekhez képest sokkal kevesebb milliárdos nagyságrendű döntés született. A legnagyobb összeget, 2,2 milliárd forintot (6,2 millió euró) a Székelyhon médiatrösztöt működtető Erdélyi Médiatér Egyesület számára ítélték meg. A médiatröszt pályázatairól, ellentmondásos nézettségi adatokat tartalmazó elszámolásairól, elmaradt fejlesztéseiről itt írtunk bővebben.

A temesvári Várbástya Egyesület kapott 1,1 milliárd forintot (3,1 millió euró) ingatlanvásárlásra, ingatlanfejlesztésre és eszközvásárlásra, a Sepsi OSK focicsapat mögött álló részvénytársaság, a Sepsi OSK SA 792 millió forinttal (2,2 millió euró).

A cég részvényeinek többségét a Hódmezővásárhelyi Útépítő Kft. romániai leányvállalata, a Hodut Rom SRL birtokolja. A focicsapat mögött álló egyesület, az Asociația Club Sportiv Sepsi OSK kisebbségi tulajdonos a részvénytársaságban. (Az erdélyi focitámogatásokról itt írtunk.)

Befejezik a Sepsi Arénát, elkezdik felújítani a Sonnenfeld-palotát

A novemberben megítélt támogatás minden valószínűség szerint a Sepsi OSK új stadionjának a befejezéséhez és felszereléséhez szükséges összeg. A Sepsi Arénát 2021 októberében tervezték felavatni, azonban ezt a járványhelyzet miatt 2022 tavaszára halasztották.

Az RMDSZ által alapított Iskola Alapítvány is kapott 500 millió forintot az afterschool-programjára, illetve további 713 millió forintot (2 millió eurót) ingatlanfejlesztésre. Az alapítványnak több ingatlanberuházása is van folyamatban Nagyváradon, illetve Kolozsváron. A döntésből nem derül ki hogy ezt a pénzt pontosan mire kapta, mindenesetre az alapítvány nemrég bejelentette, elkezdi a 2018 decemberében megvásárolt nagyváradi Sonnenfeld-palota felújítását. Az Iskola Alapítvány ingatlan-beruházásairól itt írtunk.

A nagyobb ingatlan-támogatások közt megemlítendő az Erdélyi Hagyományok Alapítvány, mely a Barcsay család egykori gyalui várkastélyának felújítására kapott 550 millió forintot (1,5 millió euró). Ezt a projektet egyébként egy 5 millió eurós EU-pályázatból is finanszírozzák.

A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség 392 millió forint (1,1 millió euró) támogatásban részesült – ez nagy valószínűséggel a barokk püspöki palota felújításának a folytatásához szükséges.

Jóval szerényebb összegek a korábbi nagy nyerteseknek

Bár a 2002-ben indult oktatási-nevelési támogatás (Erdély számára évente 3 milliárd forint), valamint a nemzeti jelentőségű/regionális program (ebből az erdélyi rész nagyjából 2-300 millió forint) változatlan, egy sor, korábbi években működő programnak nem találtuk a nyomát a 2021-es döntésekben. Ilyenek a testvértelepülési programok, az ifjúsági és cserkész programok, a Határtalanul! program, valamint a diaszpóra támogatások.

Talán jobban látszik a támogatások csökkenése, ha megnézzük, hogy a 2020-as év nagy erdélyi nyertesei mennyi pénzt kaptak 2021-ben. Itt fontos megjegyezni, hogy a tavalyelőtti 129 milliárd forint új támogatási rekordnak számít: az évről évre folyamatosan emelkedő támogatások közt is kiugró év volt.

2020-ban például a Sapientia-EMTE működtetője, a Sapientia Alapítvány összesen 8,5 milliárd forint (24 millió euró) támogatásban részesült; 2021-ben azonban csak 3 milliárd forint támogatást kapott. Az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) tavalyelőtt összesen 13 milliárd forint (37 millió euró) támogatást kapott; ehhez képest 2021-ben összesen 4,7 milliárd forintot (2 millió euró) ítéltek meg számára a Kolozsvár melletti Ajtony községbeli idősotthonra, a marosvásárhelyi Teleki ház felújítására valamint az óvodafejlesztési programjára.

Az Iskola Alapítvány 2020-ban közel 2 milliárd forintot (5,6 millió euró) nyert a különféle pályázatokon – ehhez képest a tavaly csak 1,2 milliárd forintot nyertek két különböző pályázaton. A csíkszeredai fociklub (Futball Klub Csíkszereda Egyesület) 2,7 milliárd forint (7,6 millió euró) támogatásban részesült tavalyelőtt – 2021-ben ez 341 millió forintra (926 ezer euró) csökkent.

Egyedül a székelyföldi sajtótröszt kapott több pénzt

Az egyedüli kedvezményezett, mely számottevően több támogatást kapott tavaly, az Erdélyi Médiatér Egyesület: a 2021-es 2,2 milliárd forintjuk jóval több, mint a számukra 2020-ban megítélt 1,8 milliárd.

„A támogatások végösszege az év végén szokott nagyot ugrani, ez most az elszállt költségvetési hiány miatt bejelentetten elmaradt. Az egyezség az, hogy új nagy projekt nem indul, de a futó projektekbe beteszik azt az összeget, ami az építőipari drágulások okán szükséges a befejezéshez” – magyarázta egy, a támogatási rendszerre rálátással bíró politikus forrásunk.

A Bethlen Gábor Alap vezérigazgatóját, Erdélyi Rudolf Zalánt megkerestük egy sor kérdéssel. Azt szerettük volna tudni, hogy mi volt az oka a támogatások számottevő csökkenésének?

Mi az oka annak, hogy bár sokkal kevesebb nagy ingatlanberuházást támogattak tavaly, az Erdélyi Médiatér Egyesület mégis rekordösszegű támogatást, 2,2 milliárd forintot kapott?

Végül melyek a kilátások a 2022-es évre: a tavalyi évhez hasonló marad a támogatások szintje, vagy újból növekedés várható? Megkeresésünkre választ nem kaptunk. A BGA 2022-es költségvetésében a bevételi előirányzat mindenesetre 33,8 milliárd forint, melyből nemzetpolitikai célú támogatásokra 25 milliárd forintot szánnak.

Hogyan számoltunk?

Noha a magyarországi államapparátus több szereplője is támogat határon túli szervezeteket, nincsen naprakész, könnyen kereshető összesítés ezekről a támogatásokról. A különféle pályázati lehetőségek közül kiemelkedik a Bethlen Gábor Alap (BGA) – ebből a pénzalapból finanszírozza a kormány nemzetpolitikai céljainak a megvalósításait.

A benyújtott pályázatokról a BGA Bizottsága hoz döntést. Mi ezeket a döntéseket összesítettük, a jelen anyagban szereplő pénzösszegek ezeken a döntéseken alapulnak. Létezik ugyanakkor a BGA honlapján egy adatbázis, mely a kifizetéseket tartalmazza.

Munkánk során nehézséget okozott, hogy az utóbbi években a Bizottság nagyon sokszor utólag módosította egy korábbi évben meghozott döntés összegét.

Mivel a BGA nem tett közzé útmutatót arra vonatkozóan, hogy ezekkel az utólagos módosításokkal hogyan lehet számolni, és erre vonatkozó kérdéseinkre sem válaszolt, úgy döntöttünk, az eredeti döntéseket vesszük figyelembe, ezekkel számolunk.

Ugyanakkor az adott évre vonatkozó döntések nem biztos, hogy lefedik az összes kifizetést. Elképzelhető, hogy adott évi döntést részben más évben fizetnek majd ki, ezért a kedvezményezett szervezeteknél a döntések megcsappanása nem biztos, hogy 2022-ben a kifizetések terén is drasztikusan jelentkezik.

Nyitókép: Orbán Viktor szelfizik valahol Székelyföldön 2019 májusában. Forrás: Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Facebook-oldala.

Ez az anyag a 2022 áprilisában sorra kerülő magyarországi választásokról szóló projektünk része. A projektet az Investigative Journalism Europe (IJ4EU) valamint az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége támogatta. Az itt megjelenő vélemények, következtetések a szerzők álláspontját mutatják be, azok nem feltétlenül tükrözik a projekt finanszírozóinak az álláspontját.

The post Határon túli támogatások: Budapesten elzárták a pénzcsapot? appeared first on Átlátszó Erdély.

„Nem tudunk szó nélkül eltekinteni Kövér Lászlónak a politikai értelemben felelőtlen erdélyi portyájától” – jelentette ki 2012 júliusában Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, miután a Fidesz politikusa az önkormányzati választások idején a Magyar Polgári Pártnak kampányolt.

Nyolc évvel később, 2020 novemberében, a parlamenti választási kampányban az RMDSZ által közzétett Facebook-videókat végignézve nem könnyű eldönteni, hogy a Fidesz vagy az RMDSZ politikusai kampányolnak.

Ahogy közeledett a választások napja, egyre gyakrabban jöttek szembe Facebookon a magyar kormány tagjai, a magyar kormány segítségével létrejött beruházások, a Bukarestben megoldandó kérdésekpedig fokozatosan háttérbe szorultak.

Hogyan melegedett fel az RMDSZ és Fidesz közötti, kezdetben hidegháborús hangulat annyira, hogy ma már senki nem kapja fel a fejét, ha a választások napján Szijjártó Péter magyar külügyminiszter telefonos üzenetben buzdítja az erdélyi magyarokat arra, hogy szavazzanak az RMDSZ-re?

Hogyan lett mára teljesen természetes, hogy az RMDSZ egyik alapítványa segíti az erdélyi magyarok regisztrációját a magyarországi országgyűlési választásokra, a vezető RMDSZ-politikusok pedig nyilvánosan is a Fidesz mellett teszik le a garast a kampányban?

Mit jelent az, hogy az RMDSZ holdudvarába tartozó alapítványokhoz az utóbbi években nagyságrendileg ugyanannyi magyarországi közpénz érkezett, mint amennyi a magyar kisebbségnek járó bukaresti támogatás?

Ez a cikk a magyarországi kormánypártok és az RMDSZ közötti kapcsolatok alakulását tekinti át 2010-től, a második Orbán-kormány beiktatásától 2020 decemberéig, amikor az RMDSZ részvételével megalakult a Câțu-kormány.

Pontosan miről beszélünk?

Amikor a magyarországi kormánypártok és az RMDSZ közötti kapcsolatok (a továbbiakban egyszerűsítve: Fidesz-RMDSZ viszony) alakulásáról beszélek, akkor elsősorban Orbán Viktornak és a magyar kormány nemzetpolitika területén tevékenykedő magasrangú tisztségviselőinek, illetve az RMDSZ vezető politikusainak kapcsolataira, döntéseire és nyilvános kommunikációjára gondolok.

Tisztában vagyok vele, hogy az anyag így távolról sem teljes képet mutat. Ugyanis a magyarországi nemzetpolitikának az egyik fő jellemzője az, hogy a vezető politikusok mellett számos politikai és üzleti szereplő nyilatkozik, többé-kevésbé önállóan keres és épít ki partnerségeket, kezdeményez projekteket a különféle pártok színeiben politizáló erdélyi magyar politikusokkal, civil szervezetekkel, üzletemberekkel és egyházakkal.

A Fidesz vezető politikusai és egyes erdélyi magyar közéleti szereplők kapcsolatai akár a ’80-as évekig is visszanyúlnak. A több évtizedes pályafutások, bonyolult és sokszor terhelt viszonyok, viták részletes bemutatása messze túlmutat ennek az anyagnak a keretein, így ezekre csak akkor utalok vázlatosan, ha a téma szempontjából relevanciával bírnak.

A geopolitikai és a magyarországi, illetve romániai politikai kontextus ismertetéséről helyszűke miatt lemondok. A magyarországi és romániai politikai események, illetve az erdélyi magyar politikai színtér történéseit csak annyiban említem, amennyiben azok relevánsak a Fidesz-RMDSZ viszony alakulásának szempontjából.

Szintén további munkát igényel annak részletes feltárása, hogy a magyar nemzetpolitika hangsúlyos megjelenése, a látványosan megnövekedett támogatások, a Fidesznek és az RMDSZ-nek az évek során egyre szorosabbá váló viszonya hogyan befolyásolta a kisebbségi akkomodáció romániai modelljét és az RMDSZ bukaresti alkupozícióját. Erről régóta vita folyik, az elhangzott érveket, következtetéseket áttekinteni szintén nem fogom.

Az RMDSZ részvétele a Câțu-kormányban várhatóan szintén hatással lesz a Fidesz-RMDSZ viszonyra. Azonban mivel ez egy egészen friss fejlemény, erről szintén nem bocsátkozom jóslatokba.

[irp posts=”25483″ name=”NERdély 1.: így hódította meg az erdélyi magyarságot a Fidesz”]

Nagyban meghatározza az RMDSZ politikai mozgásterét a nemzetpolitika egyéni szintű hatása is. A könnyített honosítás és egyéb intézkedések révén zajlik, vagy talán már végbe is ment a virtuális nemzet intézményesülése. Ezt azonban szintén nem fogom alaposabban megvizsgálni.

Bárdi Nándor, Salat Levente, Toró Tibor, Székely István Gergő de főleg Kiss Tamás nemzetpolitikáról szóló írásai, előadásai határozzák meg azt a keretet, amelyben az eseményeket értelmezem.

A sajtószemlét háttérbeszélgetésekkel egészítettem ki

Anyagom gerincét a fenti periódus sajtószemléje alkotja az Udvardy Frigyes-féle kronológia, illetve az MTI archívuma alapján. Ennek előnye, hogy a korabeli sajtóbeszámolók az események, nyilatkozatok pontos tükrét nyújtják.

Az alább megtekinthető idővonal az utóbbi tíz év eseményeinek egészen részletes kronológiáját nyújtja – ezt érdemes a cikkel párhuzamosan megnyitni, és azon is végigkövetni az eseményeket.

Hátrányuk, hogy a vezető politikusokra, a sajtó számára könnyen elérhető, reflektorfényben zajló eseményekre koncentrálnak, és kevés az információ arról, hogy mi zajlott a színfalak mögött.

Például a megjelent nyilatkozatok alapján csak találgatni lehet, hogy milyen volt a hangulat, amikor Kelemen Hunor és Orbán Viktor először találkozott négyszemközt 2011 júliusában Tusnádfürdőn. Arról is csak szóbeszédek maradtak fenn, hogy miképp zajlott a közvetítés a „hidegháború”, majd a „hideg béke” időszakában.

Felemás eredménnyel járt, amikor aktív, illetve visszavonult RMDSZ-politikusokkal, a politikai viszonyokra és a támogatási rendszerre rálátással bíró hivatalnokokkal, újságírókkal és társadalomtudósokkal is próbáltam beszélgetni.

„Teljes hírzárlat van. A rendszeren belül dolgozókkal is csak a kiszabott feladat elvégzéséhez elengedhetetlenül szükséges információkat osztják meg” – magyarázta egy forrásom, aki korábban egy RMDSZ-közeli alapítvány alkalmazottja volt.

A teljes képre, a zárt körű tárgyalásokon elhangzottakra és egyes történések hátterére nagyon kevés embernek lehet rálátása. Interjút kértem RMDSZ-es vezető politikusoktól is, többek között Kelemen Hunortól és kabinetfőnökétől, Nagy Zoltántól. Megkereséseimre nem érkezett válasz. Ennek ellenére mintegy tucatnyi interjút sikerült készítenem – interjúalanyaim többsége azt kérte, maradhasson névtelen.

[irp posts=”2991″ name=”NERdély 2.: hogyan alakította át az erdélyi politikát a Fidesz?”]

„Rúgjuk-e szét az RMDSZ-t?”

„Értsétek meg, az RMDSZ nélkül nem tudok a Kárpát-medencében nemzetpolitikát csinálni” – mondogatta zártkörű beszélgetéseken Orbán Viktor a kilencvenes években. A Fidesz elnöke azonban nem feltétlenül arra a szoros együttműködésre gondolt, ami az utóbbi években a magyar kormány és az RMDSZ között kialakult.

„1998-ban, amikor Orbán Viktor először jött Tusványosra miniszterelnökként, egy zártkörű egyeztetésen megkérdezte, rúgjuk-e szét az RMDSZ-t. Kezdjünk-e invesztálni egy alternatív RMDSZ-be vagy nem? Mi akkor azt mondtuk, erre nincsen szükség, hanem ehelyett az RMDSZ-en belüli ellenzéket kell megerősíteni” – emlékezett vissza egy olyan politikus, aki az egykori Reform Tömörülés, vagyis az RMDSZ belső ellenzékének tagja volt.

És bár az első Orbán-kormány idején sikerült normalizálni a kapcsolatokat a Markó Béla által vezetett RMDSZ-szel, a feszültségek, súrlódások, üzengetések mindennaposak voltak. A forrófejű, folyton előreszaladó Orbán Viktor és a kimért, mindent aprólékosan mérlegelő, mindenkivel konzultáló Markó Béla kapcsolatát jól példázza a Sapientia magánegyetem alapításával kapcsolatos vita.

Markóval miért nem konzultált senki?

„1999-ben Orbán Viktor – miközben Tusványosra tartott – Marosvásárhelyen, a repülőtéren találkozott Markó Bélával. A mintegy tíz perces beszélgetés során Markó elmondta, hogy sikerült módosítani az oktatási törvényt, és ugyan a román állam által finanszírozott magyar egyetemre nincsen lehetőség, de egy magánegyetem megalapításának nincsen akadálya.

Tusványoson egy vacsora során szóba került egy magyarországi finanszírozással működő magánegyetem. Orbán Viktor hazament, majd augusztusban kijött a kormányhatározat az egyetem létrehozásáról, évi 2 milliárd forintos kerettel. A hír hallatán Markó felveszett, hogy vele miért nem konzultált senki. Erre a Fidesz pislogott, és nem értette, hogy akkor most mi van” – emlékezett vissza egy forrásunk.

A név nélkül nyilatkozó politikus forrásunk által elmondottakat megerősítette és árnyalta is az Átlátszó Erdély kérdéseire válaszolva Markó Béla. Az akkori RMDSZ-elnök szerint egy kötetlen beszélgetésen már 1998-ban felvetette Orbán egy posztgraduális, szűk keresztmetszetű, elit felsőoktatási intézmény ötletét, melyet ő is jónak tartott. Abban maradtak, hogy majd még gondolkoznak róla.

1999-ben valóban találkoztak Orbán Viktorral a marosvásárhelyi repülőtéren, együtt mentek be a városba, ahol a magyar miniszterelnöknek Radu Vasile miniszterelnökkel volt tárgyalása. „Igen, a repülőtérről befelé menet már konkrétan szóba került, hogy a magyar kormány segíteni fog egy alapítványi egyetem létrehozásában (ez már természetesen különbözött az eredeti, posztgraduális elképzeléstől, szélesebb spektrumban gondolkoztunk)” – így Markó.

Az RMDSZ-elnök szerint két ponton volt éles nézetkülönbségük: a magyar kormány elképzelése szerint csak Kolozsváron és Csíkszeredában lett volna kar, Marosvásárhelyen nem. A másik vita arról szólt, hogy a Sapientia komplementáris legyen, vagyis csakis olyan szakokat indítsanak, amilyenek nincsenek az állami felsőoktatásban magyarul. „Ez számomra nagyon fontos elv volt, az elején így is történt, később már nem” – fűzte hozzá Markó Béla.

Keveset tudunk arról, hogy az idők során pontosan miért romlott meg Markó Béla viszonya Orbán Viktorral. Egy gyakran emlegetett sztori szerint a végső törést az okozta, hogy Markó a 2002-es országgyűlési választások első fordulója után, amikor még nem volt világos, ki a nyertes, sietett gratulálni a szocialista miniszterelnök-jelölt Medgyessy Péternek.

Mivel Orbán Viktor akkoriban az RMDSZ-t a saját táborában tudta, ezt árulásként értelmezte.

„Amikor kimegyek a frontvonal elé, és az ellenség lő rám, arra fel vagyok készülve. De amikor saját táboromból lőnek hátba, az ellen nem tudok védekezni” – mondta egyszer Orbán Tusványoson.

Egy másik forrásunk arra emlékszik, hogy egyszer Orbán kijelentette: soha senki nem sértette meg annyira, mint Markó Béla. Azonban a politikus akkor nem részletezte, pontosan mi volt ez a sértés.

„Választások után illik gratulálni a győztesnek, de valami olyasmit mondtam, hogy gratulálok a magyar országgyűlésbe bejutott pártoknak, és kiemelten a legtöbb szavazatot szerzett MSZP-nek. Személyekről nem volt szó, azt viszont hozzátettem, hogy várjuk meg a második fordulót” – emlékezett vissza Markó Béla, aki szerint a konfliktusos viszonynak az volt az oka, hogy a Fidesz sokszor és sokféleképpen próbált beleszólni az RMDSZ életébe, el egészen személyi kérdésekig. „Hamar ki is derült, hogy ez nem megy, de attól kezdve már hullámzott a kapcsolatunk, bár viszonylag gyakran találkoztunk a Fidesz vezetőivel, én magam is Orbán Viktorral” – mondta.

Miért kéne ugyanúgy viszonyulni azokhoz, akik szeretnek, és akik nem szeretnek?

Markó egy 2010-es interjúban így beszélt kapcsolatáról a Fidesszel:

„Rám nagyon sok magyarországi politikus azért haragszik, mert mindenkit zavart, hogy az RMDSZ önálló politikát folytat. Én senkinek nem engedtem, hogy diktáljon, se Budapestről, se Bukarestből, miközben szinte mindenki megpróbálta. Bukarestben hamarabb rájöttek, hogy ez nem megy, Magyarországról folyamatos volt a sértődöttség, hogy nem tudtak ránk telefonálni (…).”

Az RMDSZ akkori elnöke az egyenlő távolság – vagy másképp fogalmazva: az egyenlő közelség – elveként fogalmazta meg azt az elgondolást, miszerint az RMDSZ-nek úgy Budapesten, mint Bukarestben kapcsolatot kell fenntartania úgy a jobb, mint a baloldali pártokkal. Ez azonban nem jelent alárendeltséget, az RMDSZ minden döntést önállóan, a saját érdekeinek megfelelően hoz meg.

„Az egyenlő közelség hülyeség. Miért kéne ugyanúgy viszonyulni azokhoz, akik szeretnek, és akik nem szeretnek téged?” – jegyezte meg erről a doktrínáról egy RMDSZ-politikus forrásunk, aki hozzátette azt is, hogy a Fidesz 2002-es bukása után felvidéki, vajdasági politikusok soha nem mentek úgy Gyurcsányhoz, hogy ne tették volna tiszteletüket a Lendvay utcában. Forrásunk szerint Markó soha nem tette meg ezt a gesztust Orbánnak.

„Nem emlékszem olyan elvre, hogy amikor Magyarországra mentünk, udvariasan mindenkit meg kellett volna látogatnunk. Akivel dolgunk volt, azzal tárgyaltunk, és természetesen a kormánnyal volt többször dolgunk. De egyébként végig tartottuk a kapcsolatot az ellenzékkel is, ezt nemcsak természetesnek, hanem hasznosnak is véltem és vélném ma is” – fejtette ki megkeresésünkre Markó Béla.

Bármi is történt, ha kezdetben csak Verestóy Attila szenátor volt indexen a Fidesznél, erre a tiltólistára 2002 után Markó Béla is felkerült. Így már a szocialista kormányzás idején világossá vált, hogy míg Markó Béla az RMDSZ elnöke, addig az RMDSZ és a Fidesz viszonyát nem lehet rendezni.

Mit gondol Markó? Kérdezd meg Kelemen Hunortól!

A Markó Béla által kiszemelt és a 2000-es évek második felében gondosan felépített utódnak, Kelemen Hunornak nem volt könnyű dolga. A Fideszben sokáig csak Markó Béla gyenge utánzatát látták benne.

A fizikai hasonlóság mellett ez annyiban is megalapozott volt, hogy Kelemen ebben az időben nagyon vigyázott arra, hogy mindig pontosan ugyanazt mondja, amit az RMDSZ-elnök. „Ha tudni akartad, miről mit gondol Markó, Kelemen Hunorral kellett beszélgetned” – fogalmazott ironikusan egy RMDSZ-politikus.

Egy másik interjúalanyunk szerint Orbán „gúnyosan, lenézően beszélt (Kelemen Hunorról), ha szóba került. Németh Zsolt kellett figyelmeztesse, hogy hamarosan ő lehet a főnök Erdélyben”. Kelemen csak megválasztása után lett érdekes a Fidesz, illetve Orbán Viktor számára, azelőtt nem rendelkezett kapcsolatokkal Orbán felé, és ők sem keresték különösebben a kapcsolatot vele.

A nagy váltásra 2011 februárjában a nagyváradi tisztújító kongresszuson került sor. Ekkor három jelölt indult az RMDSZ elnöki pozíciójáért: a fő esélyesnek tartott Kelemen Hunor mellett a szabadelvű Eckstein-Kovács Péter, valamint Semjén Zsolt pártfogoltja, Olosz Gergely.

Olosz, a totális tévedés

„Olosz totális tévedés volt. Mondtuk Orbán Viktornak és Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettesnek is, hogy ne invesztáljanak Geribe, mert korrupt, alkalmatlan, és esélye sincs” – mesélte egy forrásunk. Semjén, aki gyermekkora óta jól ismeri a tanulmányait a pannonhalmi bencés gimnáziumban végző Olosz Gergelyt, az erdélyi politikusok figyelmeztetését azzal hárította, hogy védencét a székelyföldi RMDSZ-politikusok, Tamás Sándor és Antal Árpád mocskolják, de valójában fordítva van, Tamás és Antal a korrupt.

Ez az epizód rávilágít Orbán Viktor egyik gyenge pontjára: fontos döntéseket úgy hoz meg, hogy nem mélyül el az adott kérdésben, és hajlamos vakon hallgatni a hozzá közelállók tanácsára.

[irp posts=”25485″ name=”Olosz Gergely, az erdélyi magyar közélet legnagyobb kalandora”]

Az pedig a sors különös fintora, hogy a befolyással való üzérkedésért jogerősen három év letöltendő börtönbüntetésre ítélt Olosz Gergely jelenleg Magyarországon bujkál. Védelmezője, Semjén Zsolt pedig gyakori vendége Tamás Sándornak és Antal Árpádnak.

Nyersen bunkó beszéd a nagyváradi kongresszuson

De vissza a nagyváradi kongresszusra: a Fidesz üzenetét hozó Pelczné Gáll Ildikó alig burkoltan megfenyegette az elnökválasztásra készülő RMDSZ-küldötteket. A magyarországi kormánypárt alelnöke szerint a politikai szervezetek is elfáradnak, amiként az emberi test: lomhává, betegessé válnak. „Önök ma eljutottak erre a szintre – jelentette ki. – Ha ma a változásra szavaznak, mi segítő kezet nyújtunk a jövőben.”

Arra nem számítottunk, hogy ez a beszéd ennyire nyersen bunkó lesz – fogalmazott egyik beszélgetőtársunk –, azonban korábban Orbán környezetéből már érkeztek olyan jelzések, hogy a Fidesz kész békét kötni az RMDSZ-szel, amennyiben a szervezet egy olyan elnököt választ, akivel Orbán Viktor szót ért.

Az RMDSZ élére megválasztott Kelemen Hunor egyik fő feladata az első pillanattól kezdve világos volt: rendeznie kell a viszonyt Orbán Viktorral.

A magyar kormány is világosan megfogalmazta, mit vár el: „az RMDSZ-nek változtatnia kell az egyenlő távolságtartás elvén” – jelentette ki a nagyváradi kongresszus után a Hargita Népének adott interjújában Semjén Zsolt. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes hozzátette, „az új kezdet mindenkinek adott”.

Egyre sűrűbben járnak Magyarországra az RMDSZ politikusai

Keveset tudunk arról, hogy a zárt ajtók mögött mi zajlott, azt azonban tudjuk, hogy 2011-től az RMDSZ-politikusok magyarországi útjainak a száma folyamatosan emelkedett. Az Átlátszó Erdély információkat perelt ki az RMDSZ-től politikusainak külföldi útjairól, bár az RMDSZ nevekkel és részletekkel nem szolgált. Az adatokból kitűnik, hogy 2009-ben – tehát az MSZP (Bajnai)-kormány utolsó évében – összesen 11 külföldi útjuk volt az RMDSZ tisztségviselőinek, ebből tízszer Magyarországra utaztak.

2010-ben, tehát abban az évben, amikor a Fidesz kormányra került, az utak száma 38-ra nőtt, és túlnyomó többségben szintén Magyarországra vezetett. 2011-ben, Kelemen Hunor elnöki mandátumának első évében 49 utat számoltak el. Ez azt jelenti, hogy nagyjából minden héten Magyarországon járt az RMDSZ valamelyik tisztségviselője.

Az évek során a külföldi utak száma folyamatosan növekedett. 2017 az utolsó év, amelyből vannak ilyen adataink, ekkor 130-szor utaztak az RMDSZ politikusai külföldre. A célország az esetek túlnyomó többségében Magyarország, ahol általában 2-3 napot, de nem ritkán akár egy hetet is tartózkodtak. Bár az adatokból az sem derül ki, hogy kivel találkoztak, de feltételezhetjük, hogy nem a magyarországi ellenzéki pártokat látogatták.

A békülékenyebb sajtónyilatkozatok és egyre gyakoribb találkozók ellenére 2011-ben még háborúban állt az RMDSZ és a Fidesz. 2011 áprilisában egy SZKT-ülésről kivonultak a magyarországi diplomaták, miután Lakatos Péter parlamenti képviselő gúnyosan bírálta az Orbán-kormányt.

Az RMDSZ kivéreztetése

Ennél az incidensnél jóval komolyabb érvágást jelentett az RMDSZ számára, hogy 2011 májusában a magyar kormány elvette az oktatási-nevelési támogatás lebonyolítását az RMDSZ alapította Iskola Alapítványtól.

Nem annyira a program lebonyolításával járó erőforrások, sokkal inkább az erdélyi magyar családokra vonatkozó, naprakész adatok elvesztése volt fájdalmas, magyarázták forrásaink. Ezek az adatok politikai marketing szempontjából, választási kampányok idején kincsesbányát jelentettek az RMDSZ számára. Ne felejtsük, a GDPR előtti időkben járunk.

Ezzel egy időben a szintén RMDSZ-közeli Progress Alapítvánnyal is közölték, hogy már nem jogosult ellátni a magyarigazolvány ügyintézésével kapcsolatos feladatokat. A státusirodák felszámolása azért érintette érzékenyen az RMDSZ-t, mert ezek nagyrészt az RMDSZ területi szervezeteivel egy irodában működtek, így a területi szervezetek működési költségeit, valamint az alkalmazottak egy részét el lehetett számolni a magyar kormány felé.

2011 júliusában, a marosfői EU-táborban Kelemen Hunor így fogalmazott: „Szükség van Budapest tanácsára, egy valamire viszont nincs szükség: a magyar fővárosból diktálják, mi jó az erdélyi magyarságnak”.

Gondosan megszervezett randevú Tusványoson

Jelen tudásunk szerint a marosfői tábor után néhány héttel, július 23-án találkozott először négyszemközt Kelemen Hunor és Orbán Viktor Tusnádfürdőn. Nagyon keveset tudunk erről a találkozóról, egy részlet kivételével. A találkozó szervezői semmit nem bíztak a véletlenre: hogy kettejüket senki ne zavarja, a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen jelen levő politikusoknak – köztük Tőkés Lászlónak, Sógor Csabának és Eckstein-Kovács Péternek – más programot szerveztek az üdülőváros másik felében.

A megbeszélés ténye sem volt nyilvános, a találkozóról szóló értesülés az Evenimentul Zilei román napilapban jelent meg először. „Úgy érzem, hogy a magyar kormánnyal való kapcsolat kimozdult a holtpontról (…) a következő időszakban tovább tudunk javítani a kapcsolaton, mivel mindkét fél részéről a nyitottság és az együttműködési szándék fogalmazódott meg (…)” – nyilatkozta Kelemen.

Ezzel párhuzamosan az RMDSZ ellenzéke szervezkedett. 2011. szeptember 15-én sikerült bejegyezni Bukarestben az Erdélyi Magyar Néppártot. „Ebben a párt bejegyzését megelőző időszakban egyáltalán semmilyen támogatást nem kaptunk a Fidesztől. Orbán úgy volt vele, hogy ha ezt akarják, csinálják. Nézzük meg, mit tudnak, támogassuk őket, de ne nagyon” – mondta az Átlátszó Erdélynek egy ellenzéki politikus, aki részt vett az aláírásgyűjtés, majd a párt bejegyzésének a folyamatában.

Igaz, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által működtetett Demokrácia Központok alaptevékenységük, a könnyített honosításban való segédkezés mellett az EMNP területi szervezeteiként működtek. Akárcsak a Progress Alapítvány státusirodái, itt is ugyanazt az irodát és részben ugyanazt a csapatot foglalkoztatta a Demokrácia Központ, az EMNT és az EMNP. Ezt a gyakorlatot itt dokumentáltam.

Arra is fény derült, hogy a 2012-es júniusi önkormányzati választások, majd a 2012 decemberében tartott parlamenti választások idején miként támogatták magyar állami vállalatok összesen nagyjából 1 millió euróval azokat a frissen bejegyzett civil szervezeteket, amelyek az EMNP politikusaihoz köthetőek.

Hagyjuk őket futni, nézzük meg, mi lesz belőle

„Miközben az világos volt, hogy az RMDSZ le van vágva a támogatásokról, az nem volt világos, hogy az EMNP-t hogyan és mennyivel fogja támogatni a magyar kormány” – magyarázta Toró Tibor politológus.

Egy másik, EMNP-ben politizáló forrásunk szerint a pénzt későn utalták, és bár Kubatov Gábor pártigazgató tartott nekik képzést, Orbán Viktortól politikai támogatást egyáltalán nem kaptak, a miniszterelnök nem kampányolt nekik. Németh Zsolt, a külügyminisztérium parlamenti államtitkára viszont részt vett a kampányban, ahogy az MPP kampányában Kövér László, az Országgyűlés elnöke.

„2012-ben kísérlet zajlott: meg lehet-e roppantani az RMDSZ politikai monopóliumát? Maga Orbán Viktor sem lehetett biztos benne, hogy ez működni fog, ezért nem is állt bele teljesen. Sokkal inkább olyan volt ez, hogy próbáljuk ki, hagyjuk őket futni, nézzük meg, mi lesz belőle” – értékelt Toró Tibor.

Bár a választások előtt az EMNP saját szavazatarányát 30-40 százalékra becsülte, az erőviszonyokat a 2012 júniusi önkormányzati választások eredményei segítettek tisztázni: az EMNP 44 ezer (0,45%), az MPP pedig 36 ezer (0,37%) szavazatot kapott. Világossá vált, hogy egyik párt sem tudja veszélyeztetni az RMDSZ-t, amelynek listáira 490 ezren szavaztak.

2012 júliusában Orbán Viktor úgy az RMDSZ, mint az EMNP és az MPP elnökével konzultált. „(Orbán Viktor) nem kívánja Budapestről megmondani, hogy mi legyen Erdélyben. Nem adott tanácsot az őszi parlamenti választásokkal kapcsolatban” – nyilatkozta erről akkor az RMDSZ-elnök.

Orbán nem kíván konfliktusba keveredni az RMDSZ szavazóival

Ebben az évben Tusványoson ha lehet egy fokkal józanabb kijelentést tett Orbán Viktor: Tőkés Lászlóval és az EMNP-vel „stratégiai szövetségben vagyunk, és kívánok sikert számukra, de nem kívánok konfliktusba keveredni azzal a 80 százaléknyi magyarral, akik az RMDSZ-re szavaztak”.

A 2012 decemberében megtartott parlamenti választásokon az önkormányzati választásokhoz hasonló eredmény született: az RMDSZ képviselőjelöltjei 380 ezer szavazatot (5,13%), szenátorjelöltjei pedig 388 ezer szavazatot kaptak (5,23%). Az EMNP képviselőjelöltjeire 48 ezren (0,64%), szenátorjelöltjeire 58 ezren (0,79%) voksoltak.

„2007-ben, az EP-választásokon azt láttuk, hogy míg az RMDSZ jelöltjei 283 ezer szavazatot kaptak, addig a függetlenként induló Tőkés Lászlóra 176 ezer szavazatot adtak le, ami a szavazatok közel 40 százaléka. Világos volt, hogy létezik egy erős elégedetlenség az RMDSZ-szel szemben, a kérdés így az volt, hogy a Tőkésre leadott szavazatokat át lehet-e vinni az RMDSZ ellen induló pártokra. A későbbi választások tanulsága az, hogy ez nem működik” – értékelt egy politikus forrásunk.

Valahogy „újragombolni a mellényt”

„Hazardírozás, hogy néhány tizeddel alatta vagy felette van az RMDSZ az ötszázalékos küszöbnek, ilyen kockázatot nem szabad többet vállalni” – nyilatkozta a parlamenti választások után a közmédiának Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes. A politikus arról is beszélt, hogy az erdélyi magyar politikai pártok túl kell lépjenek a személyes konfliktusokon a jövőben, a parlamenti képviselet érdekében összefogásra van szükség.

„Vannak személyes konfliktusok, de ezek nem személyes kérdések, hanem az elmúlt évtizedekben a különböző politikai felfogásbeli különbségekből adódó vélt és valós sérelmek halmaza” – így Semjén, aki szerint ezeken a konfliktusokon túl kell lépni, mindenkinek önvizsgálatot kell tartania, és valahogy „újra kell gombolni a mellényt”.

2013 során számos találkozóra került sor. Óvatosan optimista nyilatkozatok is születtek, ennek ellenére Kelemen Hunor így fogalmazott egy, az Erdélyi Riportnak adott interjúban 2013 decemberében:

„Kiegyezésről nem beszélhetünk. Arról lehet beszélni, hogy a viszonyunk javult, változott. És ennek nagymértékben az az oka, hogy ők látják, tudják, érzik, hogy az RMDSZ megkerülhetetlen Erdélyben. (…) Az elmúlt három és fél esztendőben a Fidesz-KDNP kormánytól az RMDSZ, az RMDSZ közeli alapítványok nem kaptak semmiféle támogatást. Nem kértünk és nem kaptunk. Ez akkor sem változott, amikor a viszonyunk Orbánnal javult, és 2013-ban gyakran találkoztunk.”

A Fidesz-RMDSZ viszony alakulása szempontjából mérföldkőnek számít egy 2014 elején született interjú, melyben Semjén Zsolt úgy fogalmazott: el kell kerülni azt a helyzetet, hogy az RMDSZ 85-92 százalékos támogatása miatt az erdélyi magyarok ne tudjanak a magyarországi választáson leszavazni a Fideszre.

Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke ezt az interjút így gondolta tovább: „ha megfordítom ezt a mondatot, akkor világossá válik az RMDSZ legfontosabb érdeke ebben a viszonyban: a Fidesznek az erdélyi szavazótábora 95-96 százaléka az itteni magyaroknak. Nekünk az az érdekünk, hogy valaki egyszerre tudjon RMDSZ-es és fideszes lenni, és a rossz viszony ne legyen akadálya annak, hogy ez a különböző választásokon is megnyilvánuljon.”

Az EP-választási kampány hozta el az áttörést

A 2014-es országgyűlési választásokra való regisztráció lebonyolításába már az RMDSZ is besegített. A kampány során az RMDSZ második vonalbeli politikusai – közöttük Tamás Sándor és Borboly Csaba, az RMDSZ háromszéki és csíki területi szervezeteinek elnöke – nyilvánosan is a Fidesz mellett foglaltak állást.

„Fontosnak tartjuk, hogy mindenki éljen szavazati jogával, mert ez mindannyiunk állampolgári kötelezettsége. Én személy szerint ennek a kormánynak szavazok bizalmat, mert kézzelfoghatók az eredményeik. Elvárásom a jelenlegi kormánnyal szemben, hogy továbbra is hangsúlyos határon túli politikát folytasson” – jelentette ki Borboly Csaba.

Április 6-án az újabb kétharmados győzelmet arató Fidesz-KDNP eredményváróján 30-35 romániai magyar politikus gratulált a győzteseknek. Köztük olyan RMDSZ-politikusok, mint Kelemen Hunor, Antal Árpád, Tamás Sándor és Székely István. Fontos azonban megjegyezni, hogy korábban is jelen voltak RMDSZ-es politikusok a Fidesz eredményváróján, talán csak Kelemen Hunor jelenléte az újdonság.

2014 májusában megtörtént az áttörés: az EP-választási kampány idején Orbán Viktor és Kelemen Hunor együtt kampányolt. Az európai parlamenti választásokon „az RMDSZ és a Fidesz-KDNP egymást kölcsönösen támogatják (…). A Fidesz, a KDNP és az RMDSZ azért dolgozik, hogy erős Európai Néppárti frakció legyen a következő öt évben is. Ez csak akkor sikerülhet, ha mind a Fidesz, mind az RMDSZ jó eredményeket ér el, ehhez pedig arra van szükség, hogy a magyar emberek menjenek el szavazni” – nyilatkozott Orbán Viktor a szatmárnémeti Római Katolikus Püspöki palota parkjában.

A hét éve EP-képviselő Tőkés László ekkor már nem erdélyi, hanem a Fidesz-listán kapott befutó helyet.

Elnökválasztás TV macival és időjárásjelentéssel

Ha két évvel korábban Orbán Viktor még egyfajta kísérletnek fogta fel azt, hogy választásokon az EMNP jelöltjei is elindulnak az RMDSZ ellenében, a 2014-es államfőválasztásra ez az álláspontja gyökeresen megváltozni látszott – annak ellenére, hogy a parlamenti választásokkal ellentétben ennek a választásnak különösebb tétje nem volt.

Egy találkozón a miniszterelnök egy különös, TV maciról, híradóról és időjárásjelentésről szóló példázattal válaszolt az EMNP-nek arra a felvetésére, hogy Szilágyi Zsolt, az EMNP alelnöke is indulna a választásokon – tudtuk meg egy EMNP-politikustól.

„Fiúk, ha engem kérdeztek, ez olyan, mint a TV maci és az időjárás-jelentés. Egyik sem érdekes, mindenki a híradót akarja nézni, de ha nem akarod lekésni a híradó elejét, akkor meg kell nézd a TV macit. Az időjárás-jelentés lehet, hogy kicsivel több embert érdekel, mint az esti mese” – idézte forrásunk Orbán Viktort. „Ebből azt kellett volna kiolvassuk, hogy fiúk, ne induljatok. Mi azt olvastuk ki, hogy Orbánnak mindegy, indulunk-e vagy sem” – mesélte forrásunk.

Ez a döntés azonban hiba volt: Orbán Viktor az RMDSZ-elnöknek kívánt sok sikert, ebből is látszott, a Fidesznek nincsen ínyére, hogy Szilágyi Zsolt versenybe szállt Kelemen Hunor ellen. A kampányban még az EMNP-vel hagyományosan baráti kapcsolatokat ápoló Németh Zsolt sem vett részt.

Az elnökválasztások egyébként lényegében nem módosították az erőviszonyokat: Kelemen Hunor 329 ezer vokssal 3,47 százalékon végzett, Szilágyi Zsolt 53 ezer szavazattal 0,56 százalékos eredményt ért el.

Senkit nem vágnak le teljesen

Bár minden jel szerint Orbán Viktor számára az EMNP ezután már nem érdekes, a mai napig nincsen jele annak, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által bonyolított honosításra évente megítélt 250 millió forintos (nagyjából 700 ezer EUR) támogatás vagy az EMNP holdudvara által különféle projektekre becsatornázható pénz látványosan csökkenne.

„Senkit nem vágnak le teljesen: az utolsó pillanatban mindenki kap egy kis gesztust, valamennyi pénzt, ezzel benntartják a rendszerben” – magyarázta a rendszer működését egy politológus interjúalanyunk. Szerinte emögött az a számítás, hogy olcsóbb egy-egy sikertelen politikai projektet lélegeztetőgépen tartani – és ha úgy adódik, valamilyen feladattal megbízni –, mint teljesen megszüntetni.

Időközben Bukarestben is zajlik az élet: 2014. december 13-án az SZKT úgy döntött, hogy az RMDSZ lépjen ki a 3. Ponta kormányból. Ez a mindössze nyolc hónapnyi kormányzás volt az RMDSZ utolsó kormányzati szerepvállalása az általunk vizsgált időszakban.

Kis elméleti gyorstalpaló

Rövid elméleti kitérőt kell tennünk ahhoz, hogy megértsük, hogyan változott meg az RMDSZ helyzete, miután tartósan ellenzékbe kényszerült, és ezzel párhuzamosan számottevően megnőttek az Erdélybe érkező magyarországi támogatások.

[irp posts=”25483″ name=”NERdély 1.: így hódította meg az erdélyi magyarságot a Fidesz”]

Az első ilyen fogalom az erdélyi magyar etnikai párhuzamosság (vagy pillarizáció): ez azt jelenti, hogy a közösség egy sor saját, a többségi társadalmi intézményekkel párhuzamos intézményt működtet, mely lehetővé teszi a közösség tagjai számára, hogy a mindennapi életüket úgy éljék, hogy csak ritkán lépnek interakcióba a többségi intézményekkel.

Az erdélyi magyar közösség által működtetett intézményrendszer egyfajta aszimmetrikus pillarizációnak is tekinthető. Azért nem szimmetrikus, mert az erdélyi magyar intézményrendszer beágyazódik a tágabb román társadalomba, amely azonban nem egy másik pillér, hanem a fősodor.

Az erdélyi magyar intézményrendszer egyik kulcsfontosságú működtetője az RMDSZ.

Kiss Tamás több helyen is kifejtett elmélete segít annak a megértésében, hogyan vált az RMDSZ kiszolgáltatottá a Fidesz irányába, miután 2015-től ellenzékbe került.

Ehhez egy újabb fogalmat, az aszimmetrikus kisebbségi akkomodáció fogalmát szükséges bevezetni. Ez azt jelenti, hogy Romániában nem létezik törvényes garancia az etnikai hatalommegosztásra, a többség és a kisebbségek – jelen esetben a magyar közösség – közötti erőforrás-elosztásra. Ezt minden esetben újra kell tárgyalni a hatalom többségi birtokosaival.

Kiss szerint az RMDSZ legitimitását a közösségen belül a forrás-allokációs képessége határozza meg. Vagyis az, hogy mennyi erőforrást tud a saját partonáltjai – az erdélyi magyar intézményrendszer, a magyarlakta területek – számára kialkudni.

Amikor a magyar nemzetpolitika túllicitálja a román államot

A 2010-es évek első feléig a Magyarországról érkező támogatások viszonylag kis összegűek voltak, így az RMDSZ elsősorban a nagyságrendekkel nagyobb bukaresti források megszerzésében volt érdekelt. Sikeresen monopolizálta is ezeket a forrásokat, vagyis Bukarestből a pénz minden esetben az RMDSZ révén érkezett. Csakhogy 2015 után az RMDSZ már nem kormányzati tényező, a korrupcióellenes harc pedig az RMDSZ egyedi érdekkijárásra, alkudozásra összpontosító bukaresti stratégiáját ellehetetlenítette.

Ezzel párhuzamosan a magyarországi támogatások 2016 után exponenciálisan megnövekedtek. Már nem kiegészítő jellegűek, hanem intézményes folyamatokat generálnak és változtatnak meg. Vagyis a magyar nemzetpolitika „felüllicitálja” a román államot. Kiss értelmezésében az RMDSZ és a Fidesz közeledését ebben a kontextusban kell szemlélni.

[irp posts=”2991″ name=”NERdély 2.: hogyan alakította át az erdélyi politikát a Fidesz?”]

Ehhez az elgondoláshoz annyit kell hozzátenni, hogy ismereteim szerint nem létezik kimutatás arról, hogy a román állam pontosan mennyi forrást biztosít a magyarlakta területeknek, és ebből mennyi pénz köszönhető az RMDSZ kormányzati szerepvállalásainak. Egy ilyen összesítés hiányában nehéz megmondani, hogy a román vagy a magyar állam által biztosított források nagyobbak.

Az RMDSZ monopolhelyzetének vége

Az azonban bizonyos, hogy a bukaresti jelenlét gyengülésével és a magyarországi nemzetpolitika térnyerésével alapvetően megváltozott az RMDSZ pozíciója: lojalitási versenybe kényszerült. Mit jelent ez?

Míg a bukaresti kormánnyal való alkufolyamatokban az RMDSZ – és annak vezetősége – minden esetben monopolhelyzetet élvezett (a román pártok szinte soha nem próbálták az RMDSZ-t megkerülve közvetlenül megszólítani a magyar közösséget), a magyarországi nemzetpolitika alapvetően másképp működik.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerében a kontroll úgy valósul meg, hogy a hatáskörök, funkciók közt átfedések vannak, és ez a nemzetpolitika terén is jellemző. A miniszterelnök mellett mintegy féltucatnyi vezető politikus, valamint 15-20 nemzetpolitikai intézmény alakítja ezt a mezőt, ahol a szereplők látszólag önállóan és egymással is versenyezve építenek ki határon túli hálózatokat.

A versenyben nem annyira a mérhető teljesítmény, hanem egy sokkal szubjektívebb kritérium: a lojalitás a mérvadó. Ennek az az eredménye, hogy a szereplők nemcsak lesik Orbán Viktor óhaját, hanem adott esetben „továbbgondolják” a szándékát, és megpróbálják azt is teljesíteni, amit a miniszterelnök valójában nem is kért.

Ebben a mezőben az RMDSZ korábbi monopolhelyzete eltűnt. Számos beszámolónk van arról, hogy a szocialista kormányok idején Markó Bélának hozzáférése volt a támogatási döntések listáihoz, és azokat kedve szerint módosíthatta. Ma az RMDSZ csúcsvezetése csak egyike a magyar kormány kegyeiért versengő – és lojalitását bizonyítani próbáló – szereplőknek.

„Mindenről tudni, kevés dolgot meghatározni”

Forrásaink szerint Kelemen Hunor ugyan javasolhat támogatásra projekteket, de nincsen beleszólása abba, hogy végül kinek és mennyi pénzt ítélnek meg. Az RMDSZ politikusai gyakran közvetlenül, az RMDSZ vezetőségétől függetlenül is kapcsolódnak a magyar kormány valamelyik szereplője által felépített patronázshálózathoz. Ez tovább szűkíti az RMDSZ vezető politikusainak a mozgásterét.

Bár Kelemen Hunornak sikerült konszolidálnia saját helyzetét, azonban az általa vezetett RMDSZ már nem hasonlít arra a szigorúan centralizált szervezetre, ami Markó Béla idején volt. Markó ragaszkodott hozzá, hogy a legapróbb részletekről is egymaga döntsön, ezekről pedig számos anekdota kering.

Az egyik szóbeszéd szerint az RMDSZ sajtóközleményeit át kellett küldeni neki, ő azokat kinyomtatta, és korrektúrázta. A másik ilyen történet az, hogy állítólag ő döntött arról, hogy egy kongresszuson a büfében legyen-e ketchup és mustár. Az elnöki döntés az volt, hogy inkább ne legyen, ugyanis félő, hogy a küldöttek összepecsételik az öltönyeiket.

Kelemen „elengedte a széleket”, egy sokkal kevésbé centralizált RMDSZ-t épített. „Mindenről akarok tudni, kevés dolgot akarok meghatározni” – mondogatja gyakran. Markó idején elképzelhetetlen volt, hogy egy területi szervezet beszálljon a honosításba, vagy hogy egy helyi RMDSZ-politikus autonómia vagy magyar-román együttélés kapcsán olyan véleményt fogalmazzon meg, amit az RMDSZ országos vezetése nem tud vállalni. Ez azonban mára természetessé vált – állítják a beszélgetőtársaink.

[irp posts=”26556″ name=”Rekordösszegű médiatámogatások Erdélyben: burjánzó cégháló, nem szűnő homály”]

Sosem látott összegű médiatámogatásokkal tartják sakkban az RMDSZ-t

Az RMDSZ pozícióinak gyengüléséhez a magyar kormány sosem látott összegű médiaberuházásai is hozzájárultak. Ha összesítésünk teljes, akkor a Demeter Szilárdhoz kapcsolható Erdélyi Médiatér Egyesület 2017 decembere óta 5,25 milliárd forint (mintegy 15 millió EUR) támogatást kapott, és felvásárolta vagy együttműködési megállapodásokat kötött az erdélyi magyar médiaorgánumok túlnyomó többségével.

Bár két éve sokan attól féltek, hogy a magyarországi pénzzel együtt Erdélyben is megjelenik a szigorúan központosított kormánypárti propaganda, ennek nyomát egyelőre nem látni. Forrásaink szerint nem is az a lényeges, hogy mit írnak meg, sokkal inkább az, amit nem: a médiatröszthöz tartozó kiadványokban semmilyen, a magyar kormánnyal szemben kritikus hang nem jelenhet meg.

Bár korábban voltak példák az RMDSZ-t bíráló anyagokra, az utóbbi évek választási kampányai során ezek is eltűntek. „Egy funkciója van ennek a konglomerátumnak: sakkban tartja az RMDSZ-t” – mondta egy forrásunk, aki szerint az RMDSZ bajban lenne, ha egy választási kampány során ez a médiatröszt hirtelen kritikus hangra váltana. Egy másik, ellenzéki politikus forrásunk így magyarázta a felvásárlás mögött álló fideszes logikát: „megvesszük inkább mi, hogy ne vegye meg más”.

Megnyílnak a pénzcsapok az RMDSZ felé

De vissza az idővonalhoz: ha 2013 decemberében Kelemen Hunor még azt nyilatkozta, hogy a Fidesz-KDNP kormánytól az RMDSZ, az RMDSZ közeli alapítványok nem kaptak semmiféle támogatást, ez 2015-től megváltozott.

2015 februárjában írta alá az RMDSZ egyik alapítványa, az Eurotrans Alapítvány a Miniszterelnökséggel és a Külgazdasági és Külügyminisztériummal azt a megállapodást, amellyel részt tudott venni az egyszerűsített honosításhoz szükséges iratok előkészítésében. Erre évente 250 millió forintot kapott. (2015. december 31-i árfolyamon ez 790 ezer euró. Az anyagban az adott év utolsó napjának az Európai Központi Bank által megadott árfolyamát használom a forintban megadott összegek átszámításához euróra.)

Az Eurotrans Alapítvány ebből a pénzből egy sor irodát működtet (ezek címei itt elérhetőek). Ha ezeket a címeket összevetjük az RMDSZ területi szervezeteinek a címeivel, kiderül, hogy jelentősek az átfedések. Felmerül annak a gyanúja, hogy az RMDSZ területi szervezeteinek a fenntartási költségeit – legalábbis részben – ebből a magyarországi támogatásból fedezik.

Nagy Zoltán kuratóriumi elnököt ezzel kapcsolatban megkerestük, de nem reagált arra a kérdésünkre, hogyan választják szét az Eurotrans Alapítvány és az RMDSZ területi szervezeteinél zajló tevékenységet.

A Fidesz-RMDSZ kapcsolatok újabb állomása 2016 júliusa: gesztusértékű, hogy a Kárpát-medencei magyar szervetek vezetőivel elköltött tusnádfürdői vacsorájára Orbán Viktor csak Kelemen Hunort hívta meg. A Fidesz régi szövetségese, Tőkés László csak a másnapi munkareggelin találkozhatott Orbán Viktorral.

Ennek a magyarázata, hogy Orbán és Tőkés közötti viszony időközben megromlott. Tőkés László 2015 májusában egy könyvbemutatón „követhetetlennek” és „átláthatatlannak” nevezte a magyar kormány nemzetpolitikáját, 2015 decemberében pedig egy MÁÉRT-en nem volt hajlandó felszólalni és aláírni a zárónyilatkozatot.

Gyomlálják a kritikus hangokat

2016 végén az RMDSZ egy másik alapítványa, a szervezet médiaorgánumait kiadó Progress Alapítvány megszüntette az akkor már csak online megjelenő, csekély olvasottságú Erdélyi Riportot. Kiadóként nem tartott igényt továbbá egy sor baloldali kötődésű publicista munkájára az erdélyi magyar sajtó egyik legnézettebb portáljánál, a maszol.ro-nál.

[irp posts=”1757″ name=”„Fenyegetés az, amikor az ember fél, a kollégái félnek.” Így cenzúráz a Progress”]

Bár a kiadó indoklása szerint pusztán költséghatékonysági megfontolásokból döntöttek így, és nincsen közvetlen bizonyíték arra, hogy a magyar kormány kérte volna az RMDSZ-től a kritikus hangok elhallgattatását, ezzel kapcsolatban így fogalmazott egy RMDSZ-politikus forrásunk:

„A Fidesz rendkívül centralizált párt. Ha a kormányhoz közelálló médiában megjelenik egy kritikus hang, akkor annak üzenetértéke van. Ők úgy gondolják, hogy az RMDSZ is hasonlóképpen működik. Amikor megjelenik egy kritika a maszol.ro-n, a Transindexen vagy akár az Erdély TV-ben, akkor felhívják Kelemen Hunort, és megkérdik, mi a baj. Ő pedig visszakérdez: miért, mi baj lenne?

Képzeljük el, hogy a magyarországi kormánymédiában olyan anyagok jelennek meg, mint amilyenek sorozatosan megjelennek az erdélyi magyar médiában. A Fidesz annyit tud, hogy ezek a médiaorgánumok az RMDSZ pénzéből működnek, így feltételezi, hogy ezek az anyagok valamilyen módon az RMDSZ álláspontját közvetítik, azokkal az RMDSZ üzenni próbál.”

[irp posts=”2054″ name=”L´Alchimiste, Iskola Alapítvány és Transindex: egy hirtelen lakbéremelés rövid története”]

Az RMDSZ holdudvarába tartozó médiaorgánumok „áramvonalasítása” nem állt meg itt. 2017 májusában a Transindexnek költöznie kellett az Iskola Alapítvány egyik ingatlanának tetőterében berendezett szerkesztőségből, miután a L’Alchimiste botrányról közölt cikket. Később, 2019 áprilisában magyarázat nélkül mondtak fel az ETV Fidesz-szel szemben kritikus műsorvezetőjének, Gáspárik Attilának.

A gazdaságfejlesztési programmal is az RMDSZ kampányolhat

2017 márciusában jelent meg nyilatkozatok szintjén, hogy Erdélyben is elindul a gazdaságélénkítő program, amely Vajdaságban és Kárpátalján már működött. Miután Budapesten egyeztetett Orbán Viktorral, Kelemen Hunor így nyilatkozott az Erdély TV-nek:

„Azokról a programokról is beszéltünk, amelyeket a magyar kormány támogat Erdélyben, és amelyeket el fog indítani 2017-ben és 2018-ban, beleértve azt a gazdaságélénkítő programot is, amelyet már a Vajdaságban és Kárpátalján kipróbáltak, és kiválóan működik. Erdélyben is be fog indulni 2017 folyamán, előbb egy kisebb területen, aztán 2018-tól Székelyföldtől a Partiumig.”

A programért a Külgazdasági és Külügyminisztérium felel. A Mezőség Maros megyei részét felölelő első, 1 milliárd forintos (3,2 millió EUR) keretösszegű mintaprogram már 2017-ben elindult.

[irp posts=”27374″ name=”Megtudjuk, kik fejlesztik Székelyföldet 24 milliárd forintból – ígéri a Pro Economica Alapítvány”]

A gazdaságfejlesztő program újabb barátságtalan gesztus volt az EMNP felé. Úgy tudjuk, a program alapjául szolgáló stratégia valójában az ellenzék Mikó Imre Terve, amely az EMNT által felkért erdélyi közgazdászok és a VÁTI szakértői által kidolgozott gazdaságfejlesztési stratégiára épül, mellyel ők éveken keresztül házaltak a magyar kormánynál.

„Kértük, hogy vegyenek be a támogatásokat elosztó Pro Economica Alapítvány kuratóriumába, foglalkoztassák az elbírálásnál az mi szakértőinket is, vehessünk részt a népszerűsítésben” – így egy EMNP-ben politizáló forrásunk. Egyik kérésüket sem teljesítették.

Az RMDSZ viszont felhasználhatja ezeket a fejlesztési projekteket kampányok idején a promóciós anyagaiban. Az alapítvány igazgatótanácsában pedig ott ül Balázs Attila, az RMDSZ gazdasági igazgatója, valamint Novák Levente, a területi szervezetekért felelős alelnök.

Kelemen Hunor buzdít, hogy szavazzunk a Fideszre

Miközben az Eurotrans Alapítvány az EMNT-vel együtt segítséget nyújtott a magyarországi országgyűlési választásokat megelőző regisztrációban, 2017 szeptemberében újabb premierre került sor: az RMDSZ elnöke nyilvánosan a Fidesz mellett állt ki.

„Az az érdekünk, hogy továbbra is olyan kormány irányítsa Magyarországot, amely bebizonyította, nemzetpolitikai víziójában és a mindennapi gyakorlatban egyaránt fontos helyet foglalnak el az erdélyi magyarok” – mondta Kelemen Hunor.

A végleges szakítás a Markó-féle egyenlő távolság doktrínával 2018 februárjában történt. Molnár Gyula MSZP-elnök és Karácsony Gergely, az MSZP és a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje egy kolozsvári közéleti fórum után vacsorázni hívták meg Kelemen Hunort.

„Megkérdezték, hogy szerintünk mit kellene tenniük Erdélyben a választási kampányban. Nagyon őszintén azt mondtam, hogy semmit. Ez teljesen fölösleges időtöltés és energiabefektetés, hiszen én azt gondolom: az erdélyi magyar emberek világosan tudják, hogy kire szavazzanak” – idézte fel az RMDSZ elnöke a vacsorán elhangzottakat.

[irp posts=”2521″ name=”Törvénytelenül bonyolítja a választási regisztrációt az RMDSZ és az Eurotrans Alapítvány”]

Az Eurotrans Alapítvány közben gőzerővel segíti az erdélyi magyarok választási regisztrációját: 2018 február elejére 35 ezer magyar állampolgár választási névjegyzékbe való felvételét eszközlik. Mi több, az alapítvány szerepet vállalt a levélszavazatok összegyűjtésében és a magyar külképviseletekre történő eljuttatásában is (ugyanezt tették a Demokrácia Központok is).

Miközben Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök szerint nem csak joga, hanem kötelessége is részt venni az országgyűlési választáson az erdélyi magyarságnak, a gazdaságfejlesztési programot bonyolító Pro Economica Alapítvány 1,5 milliárd forint értékben írt alá 521 személlyel támogatási szerződést eszköz- vagy tenyészállat-beszerzésre, illetve mezőgazdasági területek telekkönyvezésére.

Kétszer annyi levélszavazat a Fidesz-KDNP számára

A 2018 április 8-i országgyűlési választásokon a Fidesz-KDNP újabb kétharmados többséget szerzett. A kormánypárt a levélszavazatok 96 százalékát, összesen 225 ezer szavazatot kapott határon túlról (országonkénti bontásról nem tudunk). Ez közel duplája volt a 2014-es szavazatszámnak, azonban míg 2014-ben a 122 ezer szavazat egy-két mandátumot eredényezett, ezúttal nem voltak elegendőek egy mandátumra.

A 2018 októberében megrendezett, a család alkotmányos meghatározásáról szóló népszavazás árnyalja azt a képet, miszerint az RMDSZ – miközben közeli együttműködésre váltott a magyar kormánnyal – mindenben követni kezdte a magyar kormány retorikáját. Bár az RMDSZ számos vezető politikusa támogatta azt, hogy bekerüljön az alkotmányba az, hogy a család egy férfi és egy nő házasságán alapul, és ez egybe is csengett a Fidesz-KDNP melegellenes retorikájával, Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke így nyilatkozott a népszavazás előtt egy maszol.ro-nak adott interjúban:

„Nem értek egyet azzal, hogy házasságot kizárólag csak nő és férfi köthet. Romániában ugyan nem engedélyezett a melegházasság, de meggyőződésem, hogy ennek ellenkezője sem ördögtől való dolog: az Unió 15 tagállamában házasodhatnak az azonos nemű személyek. Nem értek egyet a szenátor kollegák azon véleményével sem, hogy a jelenlegi alkotmányos rendelkezésnél jobb tartalommal bír a most beterjesztett tervezet. Mert nem jobb: jogilag sem, szellemiségében sem. Egyrészt fenntartja a család korlátozó jellegű, rossz meghatározását, másrészt, hosszú távon kirekesztő egy olyan számottevő közösséggel szemben, olyan állampolgárokkal szemben, akiket ugyanolyan jogok illetnének meg, mint a heteroszexuálisokat.”

2018 novemberében Szijjártó Péter külügyminiszter bejelentette Kolozsváron, hogy Székelyföldre is kiterjeszti Magyarország azt a gazdaságfejlesztési programot, mely Maros megye mezőségi részén nyújtott támogatásokat gazdálkodóknak és kisvállalatoknak. Gazdaságfejlesztési programokra 50 milliárd forintot különítettek el a 2019-es költségvetésben, a székelyföldi gazdaságfejlesztési program 25 milliárd forintból gazdálkodhat.

Az RMDSZ 2019 februárjában tartott tisztújító kongresszusán Semjén Zsolt így fogalmazott: teljes a bizalmi együttműködés Orbán Viktor és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök között, ezt az erdélyi magyar választók kényszerítették ki. Kijelentette: „Semmi nem fogadható el, ami gyengíti az RMDSZ-t”, mert ha a szövetség meggyengülne, véget érne az erős magyar érdekképviselet az erdélyi önkormányzatokban és a bukaresti parlamentben.

2019 márciusában újból felmerül a Fidesz kizárása az Európai Néppártból (EPP). Kelemen Hunor azonban a román közszolgálati televíziónak elmondta, az RMDSZ két EP-képviselője a kizárás ellen fog szavazni.

Az időközben elkezdődött EP-választási kampányban Orbán Viktor – az RMDSZ meghívására – kétnapos erdélyi körutat tett. Felavatott két, magyarországi támogatásokból felépült létesítményt, a kerelőszentpáli takarmánykeverő üzemet, valamint a Székelyföldi Jégkorong Akadémiát. Elmondta, hogy azoknak a magyaroknak, akik az összmagyar brüsszeli képviseletet szeretnék erősíteni, Romániában az RMDSZ-re kell szavazniuk.

„Téved, aki azt gondolja, hogy a támogatásoknak meg kell fizetni az árát”

Sajtótájékoztatón rákérdeztek az RMDSZ-közeli alapítványokhoz érkezett magyarországi kormánytámogatásokra. Kelemen kijelentette, az RMDSZ nem kapott és nem kap magyarországi támogatásokat, és téved, aki azt gondolja, hogy a támogatásoknak meg kellett fizetni valamilyen módon az árát.

A korai évek óvatosan egyensúlyozó megfogalmazásainak vége. 2019 szemptemberében Kelemen egy sepsiszentgyörgyi román-magyar ifjúsági találkozón elmondta, nem bírálni kell Orbán Viktort, hanem lemásolni. „A románok is megtehetnék a határokon túl élő román közösségekért, amit a magyar kormány tesz a határokon túl élő magyarokért. Mi a saját bőrünkön érezzük, milyen, amikor a magyar kormány kiáll mellettünk” – fogalmazott az RMDSZ-elnök.

A választási verseny „nemzetárulás”

A koronavírus-járvány miatt 2020 tavaszáról szeptemberre halasztották az önkormányzati választásokat. Az RMDSZ kampánya számára ismét nagyrészt a Fidesz szállította a muníciót. A már megszokott gazdaságfejlesztési támogatások újabb ütemének bejelentése, valamint a különféle, magyar állami pénzből megvalósult projektek felavatása mellett egy sor Facebook-videóban üzentek a magyarországi politikusok.

Az RMDSZ ellen induló jelöltekről Semjén Zsolt azt mondta, hogy „esélytelenek”. Potápi Árpád ennél is tovább ment: „a magyar közösség érdekei elleni cselekedetnek” minősítette az esélytelen magyar jelöltek indítását olyan településeken, ahol nincs elsöprő többségben a magyarság. Mi több, a 80 százalék fölötti magyar többséggel rendelkező településeken sem „jó megoldás a magyar-magyar verseny, mert egymásnak ugrasztja az embereket.”

Az ellenzéki pártok tiltakozása ellenére a választások után, 2020. október 12-én az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtt még tovább vitte ezt a kijelentését Potápi Árpád: Biharban és Szatmárban az RMDSZ jelöltjére egy másik magyar jelöltet „ráindítani”, az nemzetárulás.

A bukaresti kormányalakítási tárgyalásokról egyenesen Orbán Viktor hivatalába

Az RMDSZ-Fidesz viszony alakulásáról szóló idővonalunkat talán nem is lehet sokatmondóbb eseménnyel zárni, mint azzal, hogy 2020. december 19-én az RMDSZ elnöke közvetlenül a bukaresti kormányalakítási tárgyalásokról – az koalíció összetételéről szóló megegyezés után, de a működéssel kapcsolatos részletek tisztázása előtt – utazott el Budapestre, hogy Orbán Viktorral egyeztessen. Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár nem közölte, hogy mi volt az a sürgős egyeztetnivaló, ami az RMDSZ-elnök budapesti útját indokolta.

[irp posts=”25634″ name=”Tavaly is elárasztották Erdélyt a magyarországi közpénzek. Mutatjuk a legnagyobb nyerteseket”]

„A szocialista kormányok is nyilván maguk fele húztak, de mindig volt egy többé-kevésbé átlátható kuratórium, volt a támogatáspolitikának egy kerete, formája. A Fidesz szép lassan leépítette a formákat, mindent informális kapcsolatok mentén, megegyezésekkel döntenek el” – értékelte a jelenlegi támogatáspolitikát egy, az RMDSZ ellenzékében politizáló forrásunk.

Míg a második Fidesz-kormány kezdeti éveiben, a 2011-2013-as időszakban még erdélyi politikusok – az RMDSZ részéről Székely István, az EMNT részéről pedig Gergely Balázs – gyűjtötték össze és egyeztették a projekteket, mára már minden döntés Budapesten születik.

Hogyan működik jelenleg a támogatási rendszer?

Bár beszélgetőpartnereink a támogatási rendszer konkrét működésére vonatkozó több kérdésünkre sem tudtak pontos választ adni, egybehangzóan állítják, hogy a Bethlen Gábor Alap mára már nem más, mint egy kifizetőhely. A politikai döntések, a különféle struktúrákban személyesen kialkudott döntések számára biztosítja az intézményes keretet, a döntések leszerződését, valamint a pályázatok lebonyolításával és elszámolásával járó papírmunkát.

Abban is egyetértettek, hogy a nagy, milliárdos nagyságrendű projektekről Orbán Viktor személyesen dönt, a BGA már csak a kormányhatározatot hajtja végre. A miniszterelnök elé pedig Erdélyből jelenleg két ember: Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke és Kelemen Hunor terjeszthet be kiemelt, nagy költségvetésű projekteket.

„Kató és Kelemen közül pedig az előbbi van olyan viszonyban Orbán Viktorral, hogy akkor találkozik a miniszterelnökkel, amikor akarja” – így egy társadalomtudós forrásunk.

„Kell legyen valaki, aki beviszi”

Úgy tudjuk, a kisebb, 500 millió és 1 milliárd forint közötti projektekről Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes dönt. „Azonban kell legyen valaki, aki beviszi, és ezeket általában visszacsekkolják Kelemen Hunornál” – tudtuk meg. Az ennél is kisebb projektekről a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, Potápi Árpád is dönthet.

A kis projekteket a Nemzetpolitikai Államtitkárság Erdélyi Osztályának főosztályvezető helyettese, Brendus Réka gyűjti össze, valószínűleg ő is dönti el, hogy kit támogatnak és kit nem. „Ebbe a körbe szinte bárki bekerülhet, hacsak nem haragszanak rá valamiért” – értékelt egy forrásunk.

[irp posts=”2225″ name=”Új egyházi óvodák Erdélyben. Kiknek?”]

Ha a magyar kormány kezdeményez egy projektet, akkor a rendelkezésre álló pénzkeret függvényében keres határon túli partnereket. Ennek jó példája az óvodaépítési program, melynek első ütemére 2016 december végén ítélt meg Orbán Viktor összesen 8,9 milliárd forint (28,8 millió EUR) támogatást.

Erről azt mesélte egy, a BGA ügyeire rálátással bíró forrásunk, hogy mindenkit meglepetésként ért ez a kirívóan magas összegről szóló döntés az év egyik utolsó munkanapján.

Mivel a pénzt el kellett költeni az év végéig, lázasan telefonálgatni kezdtek a határon túli partnereknek, adjanak be pályázatot, amely alapján meg lehet kötni a szerződést, és utalni lehet a támogatást. Ezt azonban nem előzte meg igényfelmérés, így a helyszínek kiválasztása esetleges volt – erről a programról itt írtunk.

Az egyházak után az RMDSZ is beruházhat

Mára az RMDSZ holdudvarához tartozó alapítványokhoz évente nagyságrendileg ugyanannyi, ha nem több magyarországi támogatás áramlik, mint amennyi az erdélyi magyarság számára kiutalt bukaresti kormánytámogatás, amelyet az RMDSZ kezel.

A már említett Eurotrans Alapítványnál is fontosabbá vált az utóbbi években az Iskola Alapítvány. Ezt az RMDSZ alapította 2004-ben az oktatási-nevelési támogatás bonyolítására. Később Kolozsváron indított bérlakás-programot egyetemi oktatók számára, mely jelenleg is működik, illetve egy vitatott kölcsönnel beszállt a kuratóriumi elnök feleségének a vendéglőjébe Kolozsvár főterén.

2017 után ez az alapítvány számottevő magyarországi támogatásokat kapott.

Az első, 300 millió forintos (970 ezer EUR) támogatásról szóló döntés a 2016 december végi nagy pénzosztás idején született meg (a pénzt azonban visszautalták, mivel a megvásárolni tervezett ingatlan tulajdonviszonyai nem voltak rendezettek). Talán véletlen, de érdekes részlet, hogy a döntés után egy héttel, 2017 januárjának első napjaiban vált nyilvánossá, hogy a Progress Alapítvány anyagi megfontolások miatt megszünteti az Erdélyi Riportot, illetve nem tart igényt egy sor, a magyar kormánnyal szemben kritikus publicista munkájára a maszol.ro portálnál.

Összesítésünk szerint az Iskola Alapítvány a 2016-ben megítélt 300 millió forintos, később visszautalt támogatást leszámítva a 2017-2020 periódusban, négy év alatt mintegy 7,1 milliárd forint (21 millió euró) összeget nyert a Bethlen Gábor Alapnál, ezzel a legnagyobb erdélyi kedvezményezettek közé került be (az első helyeken az Erdélyi Református Egyházkerület valamint a Sapientia Alapítvány áll).

Ennek a pénznek egy része olyan kulturális és oktatási programokat finanszíroz, mint az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában centenáriumi programsorozat, valamint a 33 iskolában működő délutáni oktatási program. A pénz túlnyomó többsége azonban ingatlanberuházásokra megy.

Nagy Zoltán, aki elintézi a dolgokat

Az alapítvány 2018-ban megvásárolt és lebontott egy ingatlant – az egykori Minerva-nyomdát – Kolozsvár központjában, hogy a helyére kulturális központot építsen. Ugyanebben az évben megvásárolta a nagyváradi Sonnenfeld-palotát szintén azzal a céllal, hogy az épület felújítása után kulturális központot működtessen benne.

Az alapítvány tavalyi szerzeménye egy szecessziós ház Csíkszereda központjában, továbbá egy századfordulón épült tusnádfürdői villa. Mindkét épület felújításra szorul.

[irp posts=”25509″ name=”Újra áramlik a magyar közpénz az RMDSZ felé: ingatlanokat vásárol az Iskola Alapítvány”]

Úgy az Eurotrans Alapítvány, mint az Iskola Alapítvány kuratóriumi elnöke Nagy Zoltán Levente (becenevén: Bigzé), Kelemen Hunor csapatának egyik legrégebbi tagja. Nagy Zoltán jelenlegi funkciója szerint az RMDSZ-elnök kabinetigazgatója, pontosabban: a jobbkeze.

Lojális, pragmatikus, konfliktusokban pedig „megfelelően durva”: ismerői így jellemzik a kabinetigazgatót. Az egykori biológus-denevérész (egy ősidőkbeli interjú itt) a 2000-es évek elejétől dolgozik az Iskola Alapítványnál, és rövid kormányzati kitérő után találta meg azt a szerepet, ami a leginkább illik hozzá: a reflektorfényt elkerülve, hatékonyan elintézi azokat a dolgokat, amelyekre Kelemen Hunornak már nincsen ideje és energiája.

Nagy Zoltán kezében fut össze minden, ami az RMDSZ és a magyar kormány projektjeinek a menedzselésével, a politikai alkuk adminisztratív részleteivel kapcsolatos. Ő a sofőrje az RMDSZ-elnöknek, amikor Budapestre utazik, és ugyancsak ő az, aki a magyarországi államapparátussal tartja a kapcsolatot.

„Annyiszor megy, ahányszor kell, annyiszor beszél, ahányszor kell”

„Az Orbán-Kelemen találkozókon ott ül Nagy János (Orbán személyi titkára – szerk. megj.) a füzetével, felírja, amiben megegyeztek. Nagy János a miniszterelnök utasítását továbbítja a jogi osztálynak, ezekből lesznek a kormányhatározatok. Ezzel párhuzamosan Kelemen Hunor is elmondja a kabinetfőnökének, miben egyeztek meg, és akkor Nagy Zoltán is megindul. Annyiszor megy, ahányszor kell, annyiszor beszél, ahányszor kell, Nagy János is leszól, ha kell” – részletezte egy RMDSZ-politikus.

„A magyarországi támogatások csak annyiban érdeklik Kelemen Hunort, hogy a projekteket beviszi Orbán Viktorhoz. Amint megvan a döntés, minden Nagy Zoltánra van bízva: egy-egy program részletei, az, hogy egy-egy beruházás hogyan halad, az RMDSZ-elnököt nem érdekli, mindent a kabinetigazgató és az általa összerakott csapat old meg. Politikai munícióval szolgál, megoldja a problémákat, és az elszámolások is rendben vannak” – így a forrásunk.

Senkinek nincsen rálátása az Iskola Alapítvány dolgaira

Az Iskola Alapítvány ugyanakkor az RMDSZ-szel teljesen párhuzamos struktúra. Bár éves költségvetése mára vetekszik az RMDSZ költségvetésével, az itt folyó dolgokra senkinek – sem az alapítvány kuratóriumának, de akár az RMDSZ gazdasági igazgatójának sincsen rálátása. „Emberileg megviseli az, hogy ekkora pénzösszeg felett rendelkezik” – értékelte egy olyan forrásunk, aki régebb óta ismeri Nagy Zoltánt.

Egykori munkatársai szerint Nagy Zoltán nem bonyolítja túl a dolgokat: kiosztja a munkát, aztán számonkéri, hogy megvan-e vagy sem, egyéb részletek nem érdeklik. „Pártkatona: elvégzi a feladatát, hogy milyen áron, az nem fontos. Megold problémákat, semmit nem filozofál túl” – így a jellemzés.

Nagy Zoltán sikerének fontos összetevője, hogy feleségével, Nagy Debreczeni Hajnalkával együtt nélkülözhetetlenekké tudott válni az RMDSZ-elnök és családja számára. A kabinetigazgató sofőrködik, felesége – amellett hogy a maszol.ro kiadójaként kontroll alatt tartja a portál szerkesztőségét – egy forrásunk szerint bevásárol a Kelemen-családnak, és ha kell, a gyermekekre is vigyáz.

Túszul ejtették Kelemen Hunort, mondogatják többen, azt értve ezen, hogy az RMDSZ-elnökhöz csakis a kabinetigazgatón keresztül lehet elérni.

Végül mi a nagy projekt?

Van-e a magyar kormánynak valamilyen elképzelése arról, mit szeretne a határon túli közösségekben – és így Erdélyben – elérni?

A cél a Kárpát-medence magyarlakta területeinek intézményes és egyéni integrációja, a párhuzamos társadalom építése, a kisebbségi és a többségi társadalom közötti határ fenntartása. Ezen kívül azonban nem úgy tűnik, hogy lenne írott stratégia – magyarázta Toró Tibor.

A politológus hozzátette, a Fidesz keretet és pénzt ad, ezen belül ki-ki azt csinálhat, úgy lobbizhat, ahogy akar. A különféle érdekcsoportok egymással versengenek, és ez az erdélyi magyar társadalom alaptermészetének megfelel, ezért is szeretik Orbán Viktort.

Bár nincsen megszabva, hogy mi az, ami támogatható, az mindenki számára világos, hogy mi számít tabunak: nincsenek román-magyar közös programok, vegyes intézmények vagy akár szexuális kisebbségeknek szóló rendezvények. Azonban ezeket a kereteket kevesen érzik korlátnak, mivel a konzervatív erdélyi magyar társadalom amúgy is nagyrészt elutasító ezekkel szemben.

Az idővonal szerkesztője Szabó Tünde, a grafikák Szén András munkái.

Ez az anyag az Investigative Journalism for Europe (IJ4EU) alap támogatásával készült.

The post Milliárdokkal olajozott érdekházasság: így hódította meg az RMDSZ-t a Fidesz appeared first on Átlátszó Erdély.

A 2016-ban 60 milliárd forintot szétosztó Bethlen Gábor Alap a határon túli szervezetek legfontosabb támogatási forrása. Erdélyi szervezetek közül a Sapientia Alapítvány és az Erdélyi Refomátus Egyházkerület a legnagyobb kedvezményezettek, de milliárdos nagyságrendű összegek mennek a csíkszeredai fociklubra, és a székelyföldi hokiakadémiára is.

Mennyit költött a magyar kormány nemzetpolitikára 2010 és 2016 között? Hogyan néz ki ma a határon túli támogatási rendszer? Milyen projektekre pontosan mennyi támogatást kapnak a határon túli magyar szervezetek?

Ezeknek a kérdéseknek próbálunk utánajárni sorozatunkban, melynek első részében a költségvetési zárszámadások alapján összegyűjtöttük, hogy a magyar államháztartás mely alrendszereiből nagyjából mennyi pénzt folyósítanak nemzetpolitikai célra.

Határon túli támogatások 1.: a jobb kéz nem tudja, mit támogat a bal

Legfontosabb következtetésünk, hogy a támogatási rendszer annyira átláthatatlan, szétaprózott és ötletszerű, hogy – bár közpénzekről, tehát nyilvános adatokról van szó – közel lehetetlen az összes kifizetést nyomon követni.

A sorozat második részében a legfontosabb, határon túli magyarság számára támogatásokat nyújtó elkülönített állami pénzalap, a Bethlen Gábor Alap (BGA) döntéseit vesszük szemügyre a bgazrt.hu honlapra feltöltött határozatok, valamint féltucatnyi, a támogatási rendszert jól ismerő, névtelenséget kérő forrásunk segítségével. A BGA-tól nem kaptunk választ a kérdéseinkre.

Fő megállapításaink:

– a BGA által folyósított támogatások minden évben nőnek, 2016-ban a hatszorosára rúgtak a 2011-es szintnek;

– az évi 4,4 milliárdos oktatási-nevelési támogatás értelme megkérdőjelezhető;

– az „Egyéb támogatások” keret az évek során látványosan megnőtt, itt informálisan előre leegyeztetett összegekre pályáznak;

– minden ötletszerűen történik, nem létezik támogatási stratégia;

– a Sapientia Alapítvány és az Erdélyi Református Egyházkerület a legnagyobb kedvezményezettek;

– 2016 decemberében két nap alatt 36.7 milliárd forintot osztottak ki, nagyrészt ingatlanberuházásokra.

Anyagunk legfontosabb része az a kereshető táblázat, melyet a BGA döntéseinek az alapján elkészítettünk – ezek a döntések, noha nyilvánosan elérhetőek a http://bgazrt.hu honlapon, eddig gyakorlatilag használhatatlanok voltak. A BGA-nál ugyanis az az eljárás, hogy a „landscape mode”-ban, tehát 90 fokkal elforgatva kinyomtatott, sokszor több száz tételt tartalmazó döntéseket szkennelve töltik fel, miáltal azokkal nem lehet semmilyen műveletet végezni.

A BGA akkor sem küldte el a megítélt támogatások listáját valamilyen táblázatkezelő programmal megnyitható formátumban, amikor ezt adatigényléssel kértük tőlük.

Az összesen 2350 soros táblázatunk (letölthető .ods formátumban itt) a BGA Bizottságának összes olyan, 2011-2016 közötti kifizetésről szóló határozatát tartalmazza, amit a http://bgazrt.hu honlapra feltöltöttek. Az eredeti döntések formátuma miatt egyáltalán nem tudtuk az eljárást automatizálni – igyekeztünk mindent legalább egyszer ellenőrizni, de nem tudjuk kizárni a hiba lehetőségét.

Öt év alatt hatszorosára nőttek a támogatások

A Bethlen Gábor Alapot 2011-ben hozták létre, feladata „a külhoni magyarság szülőföldjén történő egyéni és közösségi boldogulásának, anyagi, szellemi gyarapodásának elősegítése és kultúrájának megőrzése érdekében támogatások nyújtása” valamint „a támogatások igénybevétele és hatékony kihelyezése céljából átlátható pályázati rendszer működtetése”.

Létrehozása óta az alap évente növekvő összeget folyósít határon túli szervezeteknek: míg 2011-ben 11,5 milliárd forint (37 millió euró, az összegeket egységesen az 1 EUR = 309.602 HUF árfolyamon számoltuk, ezzel az eszközzel) kifizetése volt a költségvetési zárszámadás alapján, addig 2015-re ez az összeg 21,6 milliárdra (70 millió euró) nőtt. Bár a 2016-os költségvetési zárszámadás még nem elérhető, az biztos hogy tavaly ez az összeg látványosan megugrott, számításaink szerint körülbelül 60,1 milliárd forint (195 millió euró) lett kifizetve.

Értelmetlen az oktatási-nevelési támogatás?

A BGA egyik állandó kerete az oktatási-nevelési támogatás (Szülőföldön magyarul! Program), melynek lényege, hogy évente egy kisebb összeget folyósítanak azoknak a határon túli családoknak, akik gyermekeiket magyar nyelvű oktatási intézménybe járatják.

A státusztörvény részét képező programot még a 2002-ben indította az első Orbán-kormány, az a szocialista kormányok, majd a második és a harmadik Orbán-kormány alatt is lényegében változatlanul működött. A támogatás összege is változatlan – miután azt a 2013-2016-os időszakban átmenetileg 17 ezer 200 forintra csökkentették gyermekenként, 2017-től visszaáll az eredeti, 2002-es 22 ezer 400 forintos szintre.

Az éves szinten jelenleg mintegy 4,4 milliárdos (14 millió euró) támogatás értelmét úgy támogatáspolitikában jártas szakértők, mind erdélyi és magyarországi politikus forrásaink megkérdőjelezik – mi több, 2012-ben Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár is úgy nyilatkozott, gondolkoznak a rendszer átalakításán.

Nem tudunk arról, hogy készült-e hatástanulmánya a 14 éve futó programnak (a BGA ezirányú kérdésünkre nem válaszolt), azonban forrásaink egybehangzó véleménye szerint a program legnagyobb problémája, hogy nem világos, mennyiben ösztönzi a családokat arra, hogy gyermekeiket magyarul taníttassák.

„Szerzett jog, elvenni nem lehet”

Az erdélyi kedvezményezettek túlnyomó többsége magyar többségű közösségben él, ahol természetesnek számít az, hogy a gyermekek magyar óvodába, iskolába járnak. Ráadásul a 2000-es évek eleje óta – Kárpátalja és talán Vajdaság kivételével – a határon túli közösségekben az életszínvonal annyira megemelkedett, hogy az évi 22, 44- vagy akár a 3 gyermek után járó 66 ezer forint nem egy akkora tétel egy átlagos család költségvetésében, hogy az az óvoda- és iskolaválasztást befolyásolná.

Miközben kis összegekben évi 4,4 milliárdot fizetnek ki oktatási-nevelési támogatásként, úgy Erdélyben, mind más területeken számos oktatási intézmény súlyos anyagi nehézséggel küszködik. Ez az összeg ésszerűbben átcsoportosítva akár felszerelésre, akár pedagógusok bérének a kiegészítésére felhasználható lenne.

Azonban politikai szempontból annyi veszteséget hozna az oktatási-nevelési támogatás átalakítása, hogy nem várható, hogy hozzányúlnak. „Ez szerzett jog, amit elvenni nem lehet” – magyarázta egyik politikus forrásunk.

Meghívásos pályázatok összesen 80 intézménynek

Szintén állandó kerete a Bethlen Gábor Alapnak a „Nemzeti jelentőségű intézmények” – itt nagyságrendileg 4-8 milliárd forintot (12-25 millió eurót) osztanak ki évente meghívásos alapon azoknak a határon túli civil szervezeteknek, melyeket a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) tagszervezetei (vagyis a szlovákiai Híd-Most kivételével a magyar pártok) javasolnak, és amelyek ezt a munkájukkal kiérdemlik.

2016-ban összesen 80 határon túli program és intézmény van a nemzeti jelentőségű intézmények listáján – és bár ezek kiválasztására elvben létezik egy, a MÁÉRT tagszervezetekkel „egyeztetett minősítési rendszer” – forrásaink szerint nincsenek pontos kritériumok, ezek kiválasztása politikai szempontok szerint történik.

Egy magyarországi ellenzéki politikus hozzátette ugyanakkor, hogy míg a korábbi években erről a listáról sok fontos intézmény hiányzott, mára ez a nyolcvanas lista (letölthető itt) pártpolitikától függetlenül nagyjából tartalmazza a számottevő intézményeket és programokat.

„Egyéb támogatások”: itt vannak a barátok

A BGA másik állandó kerete az „Egyéb támogatások”, melynek már a neve is azt sugallja, hogy ide kerülnek azok a pályázatok, amelyek sehova máshová nem férnek be. Az évek folyamán ez a keret látványosan megnőtt: míg 2013-ban ennek a keretnek a terhére még csak 2,7 milliárd forintot (8,7 millió euró) fizetnek ki, addig 2015-re ez 10,4 milliárd (33,5 millió euró) a költségvetési zárszámadások szerint. Vagyis az összes kifizetések 48 százaléka.
Számításaink szerint a 2016-os, „Egyéb támogatások” keret terhére történő kifizetések 51 milliárd forintra (165 millió euró) rúgtak – ez a BGA 61 milliárd forintra rúgó támogatásainak 85 százaléka. „Itt vannak a barátok” – magyarázta egyik forrásunk, amikor rákérdeztünk, hogy miért növekszik évről évre az „Egyéb támogatások” keret. A Bethlen Gábor Alap nem válaszolt arra a kérdésünkre, hogy milyen kritériumok alapján döntenek az „Egyéb támogatások” keret terhére megítélt támogatásokról, és miért egyre nagyobb ez a keret.
Kívülálló számára az ennek a keretnek a terhére meghozott döntések a leginkább heterogének: civil szervezetektől egyházakon át magánszemélyekig terjed a kedvezményezettek köre, a világ számos országába irányulnak támogatások a néhány százezer forintos rendezvénytől a több milliárdos ingatlanberuházásig.
A kifizetésekről a Bethlen Gábor Alap Bizottsága dönt. Az alap honlapjára feltöltött döntéseket átnézve az is kiderül, hogy a bizottság a legritkább esetben ítél meg ennek a keretnek a terhére a kért összegnél kevesebbet, ahogy elutasított pályázatok is csak ritkán vannak ezek között.

Pályázat előtt egyeztetni kell

„A pályázat benyújtása előtt egy kérvényt kell írni valamelyik, a BGA-nál befolyásal rendelkező politikusnak, ennek alapján születik egy informális megállapodás a kérhető támogatásról. Ezután kell megírni a pályázatot, amit aztán megítélnek” – magyarázta a rendszer működését egy magyarországi ellenzéki politikus, aki szerint a nagy ritkán elutasított pályázatok azok, melyeket úgy adtak be, hogy előzetesen nem egyeztették le őket.

„Gyakran előfordul, hogy magyarországi politikusok meglátogatnak. Minden látogatásnál elérkezik az a pillanat, amikor leülünk, elbeszélgetünk, bemutatjuk a tevékenységünket – ezt egyesek érdeklődéssel követik, mások szemmel láthatóan végigunatkozzák. Ennek a végén jön el az a pillanat, amikor a politikus elmondja, támogat-e bennünket, illetve hogy hova, milyen összegű pályázatot nyújtsunk be” – mesélte egy, a támogatási rendszerre rálátással bíró civil szervezeti vezető.

A kisebb döntéseket is „nyomják felfele”

„Egyre kevesebb információval, egyre gyorsabban, egyre magasabb szinten születnek döntések” – jellemezte a helyzetet egy másik, a támogatási rendszert jól ismerő forrásunk, nem feltétlenül csak a Bethlen Gábor Alapra utalva. Szerinte a magyarországi államigazgatásban mára kevesen merik egy-egy döntésért vállalni a felelősséget, ezért a kisebb döntéseket is folyamatosan „nyomják felfele”.

Sok pályázat, projekt akad el az államapparátusban azért, mert egy hivatalnok nem akarja vállalni érte a felelősséget, vagy mert úgy érzi, az egész nemzetpolitika púp a hátán. Ezért a pályázók is egyre magasabb szinten kilincselnek. „Ami napi parancsként jön, azt az apparátus megcsinálja” – fogalmazott.

Bár Orbán Viktor számára a nemzetpolitika nem prioritás, a legnagyobb összegű pályázatokat továbbra is kézi vezérléssel, a miniszterelnök utasítására hagyják jóvá. „Orbánt ez különösebben nem érdekli. Néha közli, hogy erre vagy arra kell pénz, és akkor azt meg kell csinálni” – fogalmazott egy magyarországi politikus.

Nem hagyják a templomot

Nehéz átgondolt stratégiát felfedezni az erdélyi szervezeteknek juttatott támogatások mögött. A pénz nagy részét oktatásra, valamint egyházak számára ítélik meg. Az erdélyi egyházak közül az Erdélyi Református Egyházkerület emelkedik ki, oktatás terén pedig az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői által létrehozott, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet működtető Sapientia Alapítvány a legnagyobb tétel.

„A második, majd harmadik Fidesz-kormány nemzetpolitika szempontjából egyedüli fontos döntése a könnyített honosítás. Azóta a nemzetpolitika zárójelbe került” – magyarázta egy politikus forrásunk, aki maga sem lát kiforrott koncepciót a támogatási rendszer döntései mögött.

Stratégia helyett kis magyar világok fenntartása

Vannak jó ötletek, és ezek az ötletek most már néha összeérnek – fogalmazott egy másik forrásunk, aki viszont kiemelte, hogy semmilyen hatástanulmány nem készült a támogatások hatékonyságáról. Egy további szakértő szerint a „kis magyar világok”, működőképesnek látszó projektek fenntartásában látja a jelenlegi támogatási rendszer célját, szerinte ezen túlmutató stratégia nem létezik.

„Az nem nemzetpolitika, hogy kitömöm az egyházakat pénzzel” – így egy harmadik beszélgetőpartnerünk, aki szerint ugyanakkor nem véletlen, hogy a nagy összegű támogatásokat az egyházaknak folyósítják: Romániában legalábbis az ortodox egyház befolyása akkora, hogy a politikum sosem fog merni az egyházakkal ujjat húzni.

Kató Béla, a miniszterelnök erdélyi bizalmasa

A bőkezűen támogatott egyházak közül is magasan kiemelkedik az Erdélyi Református Egyházkerület: számításaink szerint 2010-2016 között ez az egyházkerület 15,4 milliárd forint (50 millió euró) támogatást kapott a BGA-tól.

Úgy tudjuk, ennek magyarázata elsősorban Kató Béla püspök és Orbán Viktor közötti személyes jó viszonyban keresendő. Azon túl, hogy a világnézetük sok tekintetben hasonló, Kató Béla üzleti életben is jártas, pragmatikus és jó csapattal rendelkező menedzser, így az utóbbi években a miniszterelnök első számú erdélyi bizalmasává lépett elő.

Ha a támogatások célját vizsgáljuk, akkor az utóbbi években az ingatlanberuházások kerültek előtérbe a különféle közösségi szolgáltatásokat nyújtó szervezetek működési támogatásaihoz képest. Ennek az egyik lehetséges oka, hogy – a szolgáltatásokkal ellentétben – az ingatlanberuházások kevés számlát generálnak, könnyen adminisztrálhatóak és ellenőrizhetőek. Az ingatlanokat a politikusok is jobban kedvelik: kézzelfoghatóak, azokat át lehet adni, fotózni.

A magyar kormány 2016 decemberi pénzszórásával – noha annak célja elvben a magyarországi gazdaság ösztönzése lett volna – a határon túli szervezetek is óriásit kaszáltak. Hogy az arányokat lássuk: míg a Bethlen Gábor Alap évente nagyjából 20-24 milliárd forint támogatást folyósít, addig december 21-én a BGA egyetlen döntéssel 9 milliárdot (29 millió euró) ítélt meg határon túli egyházak számára óvoda- és bölcsődefejlesztési programokra.

Másnap, december 22-én újabb, 27,7 milliárd forintot (89 millió euró) ítéltek meg nagyrészt határon túli egyházak ingatlanberuházásaira.

A Sapientia Alapítvány és az Erdélyi Református Egyházkerület mellett 1 milliárd forintot (3,2 millió euró) kapott egy Makovecz-stílusú, Temesváron épülő református központ, 500 milliót (1,6 millió euró) a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Alapítvány, 905 milliót a Székelyföldi Jégkorong-akadémiát működtető Mens Sana Alapítvány, 455 milliót a Székelyföldi Legendárium mögött álló Visus Kulturális Egyesület, 300 milliót az RMDSZ által alapított Iskola Alapítvány.

Sipos Zoltán

A cikk elkészítéséhez a Független Médiaközpont nyújtott támogatást “Az újságírás újraindítása – oknyomozó újságírás támogatása és inkubációs szolgáltatások a digitális médiában” című projekt keretében, amelyet a Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány finanszíroz. A cikk tartalma a szerző kizárólagos felelőssége, az nem tükrözi a támogatók nézeteit.

The post Határon túli támogatások 2.: Az állandó tételek és a legjobb barátok appeared first on Átlátszó Erdély.

„Átlátható, világos és követhető határon túli támogatáspolitikára van szükség, a jelenlegi kaotikus rendszert meg kell szüntetni” – bírálta a szocialista kormányok által kiépített támogatáspolitikai rendszert Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár 2010-ben, a második Orbán-kormány mandátumának elején.
Répás szerint a szocialisták támogatási rendszere „egy káosz, átláthatatlan, nem logikus”: a Szülőföld Alap (a Bethlen Gábor Alap elődje – szerk. megj.) kezel bizonyos pályázati forrásokat, és ezenkívül különböző költségvetési fejezeti előirányzatok sokszor egymás között adnak át forrásokat. Vannak területek, amelyeket támogatnak az egyikből és a másikból is.
„Olyan, mintha az állam a különböző zsebeiből adogatna, és úgy csinálna, mintha nem tudná, hogy azokban a zsebeiben mi van” – sorolta a második Fidesz-kormány által 2010-ben megörökölt rendszer problémáit Répás.

Bő hat évvel később, 2017 elejére világos, hogy a második, majd harmadik Orbán-kormány által kiépített új, „nemzetpolitikai gondolkodásmód” által áthatott támogatási rendszer – noha a szocialista kormányokhoz képest kétségkívül sokkal bőkezűbb – minden, csak nem átlátható, világos és követhető.
Miután az utóbbi néhány hónapot azzal töltöttük, hogy a különféle minisztériumok, alapok, alapítványok és állami vállalatok határon túlra irányuló támogatásait összeszedjük, majd kereshető formában közzétegyük, új távlatok nyíltak előttünk, ami az államigazgatásban uralkodó káoszt illeti.
Az általunk összegyűjtött adatok elemzése, az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottsága jegyzőkönyveinek az elolvasása, valamint a támogatási rendszerre rálátással bíró, a nemzetpolitikával napi szinten foglalkozó forrásaink útmutatásai alapján erre jutottunk:

– a jelenlegi támogatási rendszer szétaprózott és áttekinthetetlen;
– senki nem tudja, pontosan mennyi támogatás megy határon túlra;
– nem létezik egységes támogatási stratégia a határon túli magyar közösségek számára;
– az államapparátus egymással versengő szereplői ötletszerűen döntenek rendelkezésükre álló forrásokról;
– nem találtuk nyomát annak, hogy léteznének felmérések egyrészt a határon túli magyar közösségek igényeiről, másrészt a támogatási programok hosszú távú hatásairól;
– az utóbbi években a nagy értékű, látványos ingatlanberuházások kerültek előnybe a közösségi szolgáltatásokat nyújtó programokhoz képest;
– Erdélyben a Sapientia Alapítvány és az Erdélyi Református Egyházkerület a legnagyobb kedvezményezett.

2016 őszén, a projektünk indulásakor pofonegyszerűnek tűnt minden: közpénzről lévén szó ezek a támogatások nyilvánosak, a kifizetések legtöbbször akár interneten is szabadon hozzáférhetők.
Hivatalos kimutatás helyett Ctrl+F
Arra is számítottunk, hogy a magyar kormánynak van egy évente frissített, pontos kimutatása arról, hogy határon túli szervezetek, illetve a határon túl élő magyarságot célzó projektek milyen alapból mennyi pénzt kapnak, úgy általában: évente mennyit költ a magyar állam nemzetpolitikára?
Egy ilyen, állítólag a Nemzetgazdasági Minisztérium által összeállított kimutatás létezéséről többször is hallottunk – ők azonban arról tájékoztattak, hogy ennek az összeállítása a Miniszterelnökség hatáskörébe tartozik. A Miniszterelnökség válasza szerint „a megjelölt tárgyban tanulmány nem készült, a kért, magyar államra vonatkozó kimutatással nem rendelkezik”.
A magyar államháztartás kifizetéseinek legmegbízhatóbb forrásai a költségvetési zárszámadások – ezek alapján tettünk kísérletet annak összesítésére, hogy a magyar költségvetés mely alrendszereiből mennyi támogatást folyósítanak a határon túli magyarság számára.
Munkamódszerünk egyszerű volt: a .pdf dokumentumokban Ctrl+F paranccsal a „határon túli” valamint „nemzetpolitika” kulcsszavakra kerestünk rá, és a találatok alapján egy táblázatban összesítettük a különféle programokat, illetve kifizetéseket (az adataink itt letölthetőek).
Bár a zárszámadások a nemzetpolitikai célú kifizetések jó áttekintését nyújtják, módszerünknek a korlátai is hamarosan megmutatkoztak: a különféle költségvetési fejezetek teljesítései sokszor nem fedik pontosan a határon túli magyar szervezetek számára utalt kifizetéseket – az összegek egy része a programok magyarországi adminisztrációját is magában foglalja.

Mi azonban arra voltunk kíváncsiak: mennyi pénzt utalnak évente határon túli szervezeteknek?

Ott van például a könnyített honosítás esete: Erdélyben két szervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által működtetett Demokrácia Központok hálózata, illetve az RMDSZ-közeli Eurotrans Alapítvány is segédkezik az állampolgárság megszerzéséhez szükséges iratcsomók összeállításában. Erre a tevékenységre évente 250-250 millió forint támogatást kapnak.
Azonban a könnyített honosítás-projektnek ez csak a töredéke: az egyszerűsített honosítás lebonyolításában a külképviseleteknek, valamint a Belügyminisztérium keretein belül működő Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnak is nagy szerepe van.

Az összegeket nem lehet összeadni
Más programok ugyan Magyarország határain kívül valósulnak meg, azoknak azonban csak egy kis része fogható fel a Magyarország határain kívül élő magyar közösségek, illetve a közösségekben dolgozó szervezetek számára nyújtott támogatásként. Ilyen például a Külgazdasági és Külügyminisztérium keretén belül működő Balassi Intézet.
Ha a pozsonyi, bukaresti, sepsiszentgyörgyi fiókintézmények valamelyest szerepet játszanak a magyar közösségek életében, a többi fiókról – mondjuk a kairói, moszkvai vagy New York-i intézményről – ez nem mondható el.
Szintén dilemmáink voltak a határon átnyúló együttműködési programokkal kapcsolatban, mert ezeket az uniós programokat nem lehet a szó hagyományos értelmében vett nemzetpolitikai támogatásként felfogni.
Végül úgy döntöttünk, minden, határon túli magyarság támogatásához és nemzetpolitikához akár csak érintőlegesen kapcsolódó teljesítést bevezetünk a táblázatunkba, azzal a figyelmeztetéssel, hogy az ott szereplő összegeket nem szabad összeadni: ezeknek a pénzeknek csak egy kis része kerül de facto kifizetésre határon túli szervezetek számára.

Listánk így sem teljes
Az összegyűjtött adatokból azonban jól látszik, hogy bár a legfontosabb forrás a Bethlen Gábor Alap, számos más, kisebb pénzalapból folyósítanak támogatást határon túli szervezetek számára.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának vannak határon túli szervezetek számára elkülönített keretei, ezen kívül ott van még a Nemzeti Kulturális Alap. A Miniszterelnökségnél is vannak nemzetpolitikai célú előirányzatok, a Kárpát Régió Üzleti Hálózat a Nemzetgazdasági Minisztérium keretein belül működik, de például a Magyar Tudományos Akadémiának is van erdélyi fiókszervezete.
Az Országgyűlés költségvetéséből működő Magyar Nemzeti Közösségek Európai Érdekképviseletéért Alapítvány szintén folyósít támogatásokat határon túli szervezeteknek, a Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek is van támogatási programja, és kevesen tudják, hogy a Magyar Nemzeti Bank egyik alapítványát, a Pallas Athéné Domus Concordiae-t kifejezetten a határon túli magyarság támogatására hozták létre.
Ezenkívül több állami tulajdonban levő vállalat, mint például a MOL Zrt., az MVM Magyar Villamos Művek Zrt., a Magyar Fejlesztési Bank Zrt., valamint a Szerencsejáték Zrt. is támogat határon túli projekteket, utóbbi például az erdélyi magyar sajtó egyik fontos finanszírozója.
Listánk valószínűleg nem teljes. Az önkormányzatok támogatásait nem néztük át, annak ellenére, hogy például a Tusványost szervező Pro Minoritate Alapítvány támogatói között sok magyarországi önkormányzat is megtalálható.
Kik a meghatározó szereplők?
„Szinte minden minisztériumban van egy szoba, ahol ketten-hárman nemzetpolitikával foglalkoznak” – fogalmazott a szétszórt, sok párhuzamossággal működő területről egyik forrásunk, aki szerint ez a párhuzamosság, valamint a kommunikáció hiánya az államapparátusban azt eredményezi, hogy egy határon túli szervezet elméletileg akár 6-8 helyen is kérhet pénzt ugyanarra a tevékenységre – keresztellenőrzések hiányában ez soha nem derül ki.
A Fidesz alapítói közül több meghatározó politikus is rendelkezik nemzetpolitika terén saját elképzeléssel, illetve a határon túli szervezetek körében hálózattal és kijárórendszerrel. A támogatások szétszórtsága nem utolsósorban a köztük levő feszültségnek, állandó versengésnek köszönhető.

Fontos még, hogy a nemzetpolitika Budapesten marginálisnak számít – emiatt is van az, hogy bár több játékos is érdekelt ebben a témában, a szálak nem futnak össze egy kézben.

A nemzetpolitika marginális mivolta azt is eredményezi, hogy a nemzetpolitikai mezőnyben bekövetkezett változások gyakran az általános politikai kontextusnak köszönhetőek, így ezekről a mozgásokról nem lehet a magyarországi államapparátusban levő feszültségek figyelembevétele nélkül írni.
Anyagunknak nem célja kimerítő képet nyújtani ezekről a mozgásokról, ugyanakkor a támogatási rendszert nem lehet megérteni a legfontosabb játékosok rövid és távolról sem teljes bemutatása nélkül.
Az első kapcsolatok, elképzelések a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején épültek ki, amikor Németh Zsolt, Kövér László és Orbán Viktor még szabadelvű egyetemistákként buliztak Erdélyben. Forrásaink mindhárom politikust az „idealisták” körébe sorolják – ők azok, akik többé vagy kevésbé a mai napig hisznek abban, hogy a határon túli magyarságnak a szülőföldjén kell boldogulnia, és hogy az anyaországnak ezeket a közösségeket kötelessége támogatni.
Velük szemben ott vannak a „gyarmatosítók”: ők a határon túli magyarságban elsősorban a magyarországi munkaerőpiac utánpótlását látják. A terület ismerői Lázár Jánost és Matolcsy Györgyöt sorolják ide, azonban hangsúlyozzák, hogy utóbbiak számára ez a téma nem különösen fontos, illetve hogy sem az „idealisták”, sem pedig a „pragmatikusok” nem alkotnak közös frontot.

Semjén nagyrészt csak reprezentál
Gyakori vendég határon túl Semjén Zsolt, aki miniszterelnök-helyettesként a nemzetpolitikát irányítja, és akinek alárendeltje Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár. Semjénnek azonban sem saját apparátusa, sem pedig saját határon túli hálózata nincsen, így az ő szerepe nagyrészt kimerül a reprezentációban. Egyfajta mediátorként ő közvetíti a magyar kormány akaratát a határon túl (például nagy szerepe volt az RMDSZ és a Fidesz közeledésében), azonban a napi, szakmai munka Potápi kezében összpontosul.
A fontos szereplők között említeni kell még Lázár Jánost, aki azonban a Miniszterelnökséget vezető miniszterként nem érdeklődik különösebben a nemzetpolitika iránt: forrásaink szerint bár Grezsa István kormánybiztos révén „ellenőrzi a területet”, eddig nem mutatta jelét annak, hogy valamilyen saját elképzelést szeretne érvényesíteni ezzel kapcsolatban.
A háttérbeszélgetésekben gyakran felbukkant még Gál András Levente neve – ő nem tagja a harmadik Orbán-kormánynak, azonban a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egykori közigazgatási államtitkáraként, illetve a Bethlen Gábor Alap bizottsági tagjaként egy sor olyan ember juttatott pozícióba, akik révén még mindig „benn tartja a csápjait” a rendszerben.
Mit gondol a nemzetpolitikáról Orbán?
A sok kisebb-nagyobb játékos közt Orbán Viktor a kulcsfigura. Senki nem tudja, a miniszterelnök mit gondol a nemzetpolitikáról, azonban forrásaink egybehangzóan azt állítják, hogy ez a terület nem áll az érdeklődésének a középpontjában.
Az észrevehető, hogy korábbi idealizmusa után Orbán egyre pragmatikusabb a határon túli közösségekkel kapcsolatos kérdésekben, csak azokkal az ügyekkel foglalkozik, melyekről azt reméli, hogy politikai eredményekre – tehát szavazatokra – váltható.
Sipos Zoltán
A sorozat második része a Bethlen Gábor Alapról szól majd, és hétfőn jelenik meg.
A cikk elkészítéséhez a Független Médiaközpont nyújtott támogatást „Az újságírás újraindítása – oknyomozó újságírás támogatása és inkubációs szolgáltatások a digitális médiában” című projekt keretében, amelyet a Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány finanszíroz. A cikk tartalma a szerző kizárólagos felelőssége, az nem tükrözi a támogatók nézeteit.

The post Határon túli támogatások 1.: a jobb kéz nem tudja, mit támogat a bal appeared first on Átlátszó Erdély.