Hogyan lehet objektív az újságíró, amikor az egyik fél nem megértetni akarja magát, hanem manipulálni? Hogyan ellenőrzi az információk igazságtartalmát úgy, hogy közben ne a túlélőt (bántalmazott személy – szerk. megj.) kérdőjelezze és traumatizálja tovább?

Miért van az, hogy amikor cselekedni kellene, akkor azok is másként viselkednek, akikkel az elvekben egyetértünk? Hogyan lehetne megelőzni azt, hogy éveken, akár évtizedeken át történjenek visszaélések, bántalmazások a közösség hallgatólagos tudtával, mégse történjen semmi a megakadályozásuk érdekében?

Mindezekre és még jóval több kérdésre választ kapsz, ha megnézed, meghallgatod az alábbi beszélgetést.

Iratkozzatok fel a Spotify-csatornánkra!

Iratkozzatok fel.a Youtube-csatornánkra!

A podcast tartalmából

03:40 Hogyan jutott el a „Nagymester” története Kulcsár Árpihoz? Egy megosztás, egy utalás, nagyon sok reakció Nagybányáról.

07:45 Keresztény máz, okkultizmus szerepe a „lovagrendben” és a lányok behálózásában

16:00 Hogyan lehet megérteni a történtek szürreális oldalát? 

22:50 Az önbecsülés, a felnőtt figyelme és az érzelmi zsarolás

31:10 Amikor a túlélő azt érzi, hogy közös a célunk

37:00 Ha az elkövető megnyílna és bocsánatot kérne

43:27 A tabusítás hatása: tíz év múlva ugyanaz van

52:55 Miért hárítunk? Hogyan haladjuk meg a bénító félelmet?

1:02:48 Mi történt az Osonó társulatban és a Márton Áron Gimnáziumban történt visszaélések feltárása óta?

1:09:05 Miért kell ennyi részletet beleírni a cikkekbe?

Ha bárki kiskorúakkal szemben elkövetett bármilyen (érzelmi, fizikai, szexuális) visszaélésről szerez tudomást, azt jelentse be a 119-es, ingyenesen hívható, országosan egységes sürgősségi számon vagy a Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóságoknál.

The post A hallgatás mindig az elkövetőt segíti. De ki tudunk lépni a csendből? appeared first on Átlátszó Erdély.

„És most rád küldöm a dühös szellememet!” – mondta a férfi, és éreztem, hogy valami elkezd fojtogatni. 

Ezt a mondatot egy harmincas nő osztja meg velem, Nagybányán ülünk, egy nyilvános parkban. Többször megkér, hogy álljunk meg a beszélgetésben, mert valaki ismerős sétál el éppen, egy helyi pap vagy egy tanár. 

Eleve nem szerencsés, ha egy szexuális és érzelmi visszaélésekről szóló témába bárki belehallgat, de Sára ráadásul érzékeny helyzetben van: évek óta próbálkozik, hogy a közösségen belül és hivatalos úton is érvényt szerezzen az igazának. 

Csakhogy ez nagyon nehéz, és az abúzus túlélőjének érzelmileg igencsak megterhelő feladat. Főleg, ha a közösség nem igazán akar szembenézni a történtekkel. Márpedig eddigi munkáim során azt tapasztaltam, hogy egy ilyen hosszú bántalmazástörténet kapcsán sok szereplőnek kell félrenéznie ahhoz, hogy az elkövető ennyi ideig aktív maradhasson.

Ott ülök, hallgatom Sára történetét. Tíz méterrel odébb a kisfia játszik az apukával. Hallgatom, miket kellett kibírnia, figyelem, ahol a borzalmas részeknél a hangja megváltozik, az emlékezéstől disszociál, és azon gondolkodom, hogyan fogom értésére adni az olvasóknak, mi minden történt vele. Aztán hónapok múlva elkezdem megírni ezt a cikket, miután biztos vagyok benne, hogy helyére került minden mozaik.

• Ez a cikk egy erdélyi város zárt közegeiben feltárt szexuális visszaélések és súlyos etikai határátlépések történetét dolgozza fel.
• Konkrét eseteken keresztül mutatja be, hogyan működtek szektaszerű mintázatok a hagyományőrzés, a „magyar szó” védelme és a közösségi identitás retorikája mögött – többek között a Turul–Sas Lovagrend környezetében.
• A cikk bemutatja, hogyan nem ismerték fel vagy hagyták következmények nélkül a gyermekbántalmazásokat és intézményi mulasztásokat, többek között a nagybányai Németh László Elméleti Líceumban.
• A történetek nem elszigetelt ügyek: megosztott közösség rajzolódik ki, ahol a hallgatás, a relativizálás és a megszólalás áll szemben egymással.

Sára 2008-ban lépett be a Turul-Sas Lovagrendbe 

Tanára, Nagy-Jenei Zoltán javasolta, miután nemzeti érzelmű fiatal volt, és a tanártól érdeklődött, érdemes lenne-e a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom felé orientálódnia. Nagy-Jenei azt mondta neki, hogy azt nem ismeri, válassza inkább az általa alapított lovagrendet, amelynek szintén fontosak a nemzeti értékek. Az 1994-ben alapított Turul-Sas Lovagrend akkoriban már nagy múltra tekintett vissza, de az alapítók közül csak Nagy-Jenei maradt benne ilyen hosszú időn keresztül. 

Sára élt a lehetőséggel, és nyolcadik osztályban csatlakozott a rendhez. Szinte hetente túráztak a környező hegyekben, illetve íjazást és táncot tanultak.

2008-ban körülbelül 15 tagja volt a lovagrendnek, akkori és volt diákok. A Turul-Sas Lovagrend finanszírozási lehetőségeit bővítendő jött létre a Turul-Sas Hagyományőrző Egyesület 2010-ben.

Hogyan épült fel a Turul-Sas Lovagrend? 

Rendkívül hierarchikusan: a rendet a Nagymester irányítja, aki természetesen Nagy-Jenei Zoltán maga. Innen lefelé palotás lovagok és palotás hölgyek, lovagok és udvarhölgyek, lovagjelöltek, udvarhölgy-jelöltek és apródok alkották. 

Nagy-Jenei egy egész fantáziavilágot teremtett. Például a Nagybánya körüli erdőknek és kirándulóhelyeknek mind megvoltak a fantázianeveik, ezeket hűbéri javadalmakként „osztogatta” a Nagymester a hűbéresei között.

Feljebb jutni azonban nem transzparens kritériumok szerint lehetett, hanem Nagy-Jenei szubjektív döntése alapján. Ha lány voltál, akadt más módja is az előremenetelnek, mint a fiúk esetében, de erről majd később. 

Szüksége van Sárára

Sára kilencediktől egy távolabbi városban szeretett volna tanulni, de a tanár meggyőzte, inkább maradjon a helyi Németh László Elméleti Líceumban, mondván, nagyon kevés Bányán a fiatal, és csak Sárával tud a nemzetért dolgozni, szüksége van rá. 

De amint elkezdődött a kilencedik, kiderült, hogy Nagy-Jenei Zoltánnak mégsem volt akkora szüksége a lányra, nem vette igénybe a segítségét. A lány a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomban kezdett tevékenykedni, majd a tanár tizedikben mégiscsak szólt, hogy segíthetne: akkor lett kész az egyesület, Sára a pályázatok megírásában és az elszámolásban aktívan részt vett. 

Apja helyett apja lesz

Kilenc vagy tizedik osztályban tanórai feladatként fogságban lévő katonáknak kellett levelet írniuk. Miközben Sára átvette a dolgozatát, a tanár azt mondta, szeretne beszélni vele órák után. 

Akkor azt ecsetelte, hogy az írásából feltűnt neki, hogy apahiánya van a lánynak, ő pedig szeretne segíteni, apja helyett apja lesz, segít mindenben, amiben tud. „Nem értettem, hogy miről beszél. (…) És elkezdtem kételkedni magamban, azon tépelődtem, hogy mit láthatnak kívülről az emberek rajtam, ha én ilyen dolgokat nem is veszek észre, mi minden lehet még ott” – mondja a lány.

2009 végén csíkszeredai kiránduláson vett részt Sára és egy fiú a rendből. Sára felidézi, hogy ekkor találkoztak Orbán Zsolttal is, aki szintén történelemtanár, s akiről már megírtam két cikkben (ide és ide kattintva olvasható), hogyan élt vissza diáklányokkal évtizedeken keresztül. 

Ezen a kiránduláson Nagy-Jenei magához hívatta beszélgetni Sárát. Elmondta, hogy mennyire tetszett neki, hogy a fiúval sétáltak Somlyón, és a két diáknak együtt kellene lennie. És elmondta azt is, hogy ő nem tanítványként, hanem barátként tekint a két fiatalra.

A lány és a tanár egyre több időt töltött együtt. Egyrészt a lovagrendben, másrészt az egyesületi munkában, az egyre szaporodó fellépéseken. Az általa vezetett Schönherr Gyula Történelmi Kör nevű foglalkozás ugyancsak lehetőséget teremtett az iskolán kívüli találkozásokra. 

Emese álma és a rejtett kamera

Sára tizedikes volt, amikor Nagy-Jenei megkérte őt és a húgát, hogy adjanak elő egy rövid iskolai színdarabot Emese álma címmel. „Azt mondta, ha van kedvünk, vigyünk magunkkal hosszú fekete ruhát, és minden alkalommal ott, a történelemteremben öltözzünk át, addig ő kimegy”. Minden próbán ez volt a koreográfia. Három hónapig próbálták a darabot, amelyben alig volt néhány mondat, és végül nem mutatták be. 

Miután a lány elballagott, a tanár megmutatta, hogy tart egy kamerát a történelemteremben a szekrényben elzárva. A lány attól tart, készülhettek felvételek róla ebben az időszakban. A későbbiekben látni fogjuk, hogy Nagy-Jenei készített képeket meztelen kiskorú lányokról.

Elszigetelni a lányt

A lány emlékei  szerint 16 éves volt, amikor Nagy-Jenei Zoltánnal Budapestre utazott a Gloria Victis történelmi vetélkedőre. Sárának akkoriban volt egy budapesti fiúja, és megbeszélte a sráccal, hogy találkozzanak, ha már úgyis Pesten jár. A tanár azonban azt mondta, hogy csak akkor mehet a lány, ha együtt felhívják az édesanyját, aki megerősíti. Sára anyukája azt mondta, természetesen elengedte a lányát, de a tanár nem akarta elhinni. 

Visszatérve Nagybányára, a túrázásokon többször magához hívta a lányt, és elmondta, hogy nagyon megbántva érzi magát, és haragszik amiatt, hogy Sára a fiúval találkozik, micsoda erkölcstelen dolog ez.

A téma később is terítéken maradt. A lány tizenegyedikes volt, a Székely Szigetre készült, amikor az indulása előtt e-mailt kapott a tanárától. „Azt írta, ne haragudjak, hogy a nagy napom előtt a düheivel zavar, de időben szóljak, ha nem szeretném, hogy helyettem keressen másik áldozatot. Akkor nem értettem, mit jelent ez” – idézi fel Sára. 

Aztán a következő év februárjában Sára bejelentkezett a lovagrend egyik túrájára. A tanár felhívta előző este, hogy ők ketten elindulhatnának másnap kicsit korábban, mert felvinné a Turulkőre (a lovagrendi mitológiában ez a Sólyomkő neve), ahová még a feleségét sem vitte fel, pedig a nő sokszor kérlelte.

Másnap reggel hétkor elindultak, felmentek a sziklára, és megálltak a szakadék szélén. A tanár átkarolta a lányt, és azt mondta neki, írt egy verset, döntse el, hogy elviszi magával, vagy összetépik. Felolvasta a verset, a lány azonban azt mondta, inkább tépjék el. Tett egy lépést tehát, hogy megvédje magát a szituációban, és kvázi visszautasította a tanárát. 

Nagy-Jenei Zoltán azt mondta: rendben, tudomásul veszi, és szótlanul mentek le találkozni a többiekkel. Sára a csendet büntetésnek érezte, aggódni kezdett, hogy valami nagyon rosszat tett. Aztán a tanár egy adott ponton megfordult, és megkérdezte, biztos-e benne Sára, hogy a barátjával akar maradni. Azt éreztette a lánnyal, hogy csalódott. 

A tanár számos manipulációs technikát használt a lánnyal szemben. A bűntudatkeltést itt épp a figyelemmegvonás követte: ahogy leértek, utána körülbelül egy évig nem szólt Sárához. Például hiába volt a lány osztályfelelős, nem vette többé igénybe a segítségét, osztályszervezési feladatokra is látványosan másokat kért fel.

Büntetés vége, a pokol kezdete 

Eljött 2012 decembere, amikor a Nagymester ismét észrevette, hogy Sára a világon van. Lejárt a büntetés, és szóba elegyedett vele. A lány egyszer egy nagy krikszkrakszot rajzolt a táblára, mire Nagy-Jenei egy hét múlva megjegyezte, hogy „látja, milyen zavar van bennem, odament a táblához, letörölt részeket, és kapukat rajzolt fel, hogy találjak ki ebből a zűrzavarból”. Az akkor 18 év körüli lány elfogadta a segítségét. Két beszélgetés alkalmával is lelkizni próbált a tanár: elmondta, hogy aggódik, mert a lány nagyon megváltozott. Aztán karácsony előtt a harmadik beszélgetésen, az osztályteremben felvezette, hogy most nehéz kérdéseket fog feltenni, majd derült égből villámcsapásként azt kérdezte a lánytól, hogy a két addigi barátját hányszor elégítette ki. 

„Személyemet érintő ügy nem létezik. Rólam terjesztett pletykák viszont igen”.

Nagy-Jenei Zoltánt több alkalommal kértük fel telefonon, hogy személyes találkozón adjon interjút, először azt ígérte, hogy erre lehet esély, ha előbb írásban küldök kérdéseket, majd azt mondta, mégsem ad személyesen interjút.

Írásos válaszaiban tagadja, hogy elkövetett volna érzelmi, fizikai vagy szexuális abúzust diákjaival szemben, mint ahogyan azt is, hogy önmagát természetfeletti erővel felruházottnak állította volna be bármely tanítványa vagy lovagrendbéli tag előtt. 

Állítja, a lovagrend hierarchikus berendezkedése egyedül a középkori jellegnek köszönhető, bárki kifejthette a véleményét, és a líceumi tagok 3-5 éves jelenléte a lovagrendben szerinte nem arra utal, hogy valaki megalázástól, bántalmazástól szenvedett volna. 

Az utóbbi időben azonban három tagot kizártak a Turul-Sas Lovagrendből, akik szervezett „lejárató hadjáratot” indítottak Nagy-Jenei ellen, és ország-világ előtt keresték a bűnösségére vonatkozó bizonyítékokat – írja válaszában. 

A tanügyi rendszeren belüli kivizsgálások nem találtak rá nézve terhelő bizonyítékot, az őt ért vádakat szervezett pletykának tekinti. A „lejárató hadjáratot” értelmezése szerint 2024-25-ben járatták csúcsra, ekkor kénytelen volt megszólalni nyilvánosan is közösségi oldalán az ügyben.

Arra, hogy van-e hatósági kivizsgálás folyamatban ellene, megtagadta a válaszadást. 

Nagy-Jenei Zoltán válaszát teljes terjedelmében ezen a linken közöljük, a másodjára elküldött kiegészítő kérdéseket a sorszám mellett betűvel jeleztük. (A cikk a beágyazott dokumentum után folytatódik.)

Baljós jelek már voltak addig is. 

Például 2010 körül Visegrádon vettek részt a lovagrenddel a lovagi játékokon. Tudomásunk szerint akkoriban vezette be a Nagymester a szabályt, hogy nem szabad fehérneműt húzni, mert a középkorban sem viseltek ilyet az emberek. És ha már szabály, akkor ha nem is minden esetben a Nagymester, de a helyettese, Habina Róbert bármikor ellenőrizhette, hogy betartják-e: végigsimította a lányok fenekét. A fiúkét nem. 

Na de vissza a tanterembe, 2012-be: Sára úgy emlékszik, jól felépített beszélgetés volt, megkérdezte a tanár, hogy volt-e már a fiúkkal valami, mire a lány bevallotta, hogy igen. A tanár sopánkodott, hogy sejtette ugyan, de nem ezt várta Sárától, hogy ilyeneket csináljon, ez most őt nagyon-nagyon lesújtja. Megkérdezte ekkor, hogy hány ilyen alkalom volt, a lány pedig mondott egy számot. Ekkor a tanár magához vonta és elmondta, hogy a lány mennyire megbántotta azzal, hogy a „Turulkőn” eltépték a versét. 

Áldozatnak állította be magát, majd 

nagy önsajnálat közepette megcsókolta a lányt, aki lefagyott, nem értette, hogy mi történik. A Nagymester másnap felhívta Sárát, és azt mondta, elmesélte a feleségének is, amit a lány elárult az intim életéről, és hogy ő sem gondolta volna ezt Sáráról, a nő még sírt is. Sára teljesen összezavarodott, azt gondolta, nem jó a belső mércéje, hiszen lám, ha az osztályfőnöke, egyben Nagymester és a felesége is szenvednek, akkor ő nagyon rossz ember lehet.

A decemberi csók után, a téli vakációban a tanár új e-mail címről kezdett leveleket küldözgetni, amelyekben felidézte, hányszor volt a lány a barátjánál vagy fesztiválon, és követelte, hogy részletesen számoljon be minden, fiúkkal kapcsolatos alkalomról, ami vele történik. 

Láthatjuk, hogy

a bántalmazó már gyermekkorban elkezdi kiépíteni a toxikus kötődést, 

amikor a gyerek személyiségfejlődésébe is bele tud nyúlni. Ilyenkor sérül a gyerek identitása, önértékelése és kapcsolati mintázatai. Nem feledhetjük, hogy bár a groomingot csak Sára tizedikes tanévének végétől számítjuk, a tanár már ötödiktől tanította őt. 

Ezenkívül számos kirándulás, történelmi felkészítő és más foglalkozás állt rendelkezésére, hogy a kontroll mechanizmusait kiépítse. Cikkünk megírásakor több volt Németh Lászlós diák is elmondta, hogy a tanár kezdettől fogva olyan társadalmi mintára tanította a gyerekeket, ahol a nő teljesen alá van rendelve a férfi akaratának, és ezt az egyenlőtlenséget történelmi példákkal normalizálta. Néhány más volt diákja viszont egyáltalán nem emlékszik ilyesmire. 

A kontroll kiépítésének egy fontos fokmérője az, amikor a valóságérzékelés és az önbecsülés megrendül, a tanár „kéréseit” egyetlen követhető utasításként éli meg a bántalmazott személy. Ezzel magyarázható a következő eset is.

Menjen át, mert nincs otthon a felesége

2013 januárjában, egy ködös túra alatt Nagy-Jenei Zoltán elkezdett a jelen lévő lovagoknak utalgatni arra, hogy Sára nem is olyan, mint amilyennek mutatja magát, és hogy ő kényes dolgokat tud róla. Hazafelé a buszon nagyon kihívóan nézte a lányt. Egy óra múlva felhívta, hogy menjen át, mert nincs otthon a felesége.

Ott azt ecsetelte, hogy már rég kinézte magának, és a lány sok szomorúságot okozott neki azokkal, amiket a fiúkkal csinált. Azt is mondta, hogy Sárának most legalább annyiszor ki kell elégítenie őt, mint a fiúkat, hogy bűnét és az okozott fájdalmat jóvátegye. Megkérdezte a lányt, van-e annyira erős, hogy levegye a melltartóját, mert ha igen, akkor feljebb léphet a lovagrendben. Kérdezett egy számot, és a választ követően a tanár egy füzetbe be is húzta az első strigulát, miután a lány orálisan kielégítette. 

Érettségiig ez így ment. Néha találkoztak, és a lány próbálta „jóvátenni az általa okozott szomorúságot”. 

Csakhogy a „tartozás” nem akart apadni,

a tanár mindig talált még egy időpontot, mikor eszébe jutott, hogy a lány a barátjával volt, elmeséltette, hogy mi volt, és hozzáadta a többihez. Voltak légyottok az iskolában, a tanár lakásán és egy lovagrendi tag lakásán is. De az volt a terv, hogy érettségi után a tanár elengedi a lányt. Nagy-Jenei sosem létesített behatolással szexuális kapcsolatot, azt mondta, a szüzesség a legfőbb erénye a lovagrendi nőknek, és maradjon majd valami a lány férjének is. 

A tanév végéhez közeledve Sárán egyre nőtt a nyomás. Titkolóznia kellett otthon, volt úgy, hogy azt hazudta, egy barátnőjénél aludt. Mindeközben a tanár módszeresen elszigetelte a baráti körétől. 

Egyszer például meglátta, hogy a folyosón Sára egy fiú osztálytársa masszírozta a lány nyakát. Aznap este rettenetesen kiabált a lánnyal: hogy képzeli, hogy ha neki őt kell kielégítenie, bárki más férfi hozzáérhet?

Akkor is hívta a lányt magához, ha otthon volt a felesége, sőt, azt szerette volna, ha a felesége és a lány baráti viszonyt alakít ki. Sárának a tanár újszülött gyerekére is vigyáznia kellett aztán, de kellett a feleséggel sétálni menni, vásárolni stb. Közben megtörtént, hogy míg a feleség a gyereket altatta, Sárának fel kellett húzni a szoknyáját. Ekkorra már nemcsak a lovagrendben, hanem civilben is tilos volt bugyit húzni. 

Beszédes, hogy Nagy-Jenei egyszer a felesége előtt gurult dühbe, mert megtalált egy Magyar Szigetes videót, amelyen Sára egy fiú nyakában ült egy koncert alatt. Kiabálni kezdett, és 

ez volt az első alkalom, hogy fizikailag is bántotta a diákját. 

A feleség pont nem volt bent a szobában, de úgy belerúgott a lányba, és a két-három év körüli gyerek játékába, hogy a kicsi ijedtében sírva fakadt. 

Hogy a feleség, aki szintén tanár volt, mennyire volt otthon elnyomva, nem tisztünk megállapítani. Sára úgy emlékszik, rá nagyon haragudott a nő egy adott ponton, tehát sejtenie kellett, hogy mi történik. Meg eleve: családi barát ide vagy oda, szöget üthetett volna a fejében, hogy mit keres olyan gyakran náluk a férje egyik diákja.

Sára azt is meséli, hogy a tanár beszélt egyszer neki egy nőről, aki a múzsája volt, és állítólag szeretett volna visszaférkőzni a férfi kegyeibe. És hogy kik a múzsák? Sárának Nagy-Jenei Zoltán évekkel később elmesélte, hogy több diáklány is szokott modellt ülni neki meztelenül az osztályteremben. A férfi állítólag csak nézte őket, és írta a rosszabbnál rosszabb verseket. 

Az érettségihez közeledve Sára egészsége nagyon megromlott. Sokat fogyott, a hormonháztartása felborult. De azt remélte, legalább vége lesz ennek a helyzetnek, hiszen ez volt az egyezségük Naggyal. A lány szabadult volna, azt hitte, ha lerója a „tartozását”, felszabadulhat, 

de sokkal rosszabb irányba fordultak az események. 

A román érettségi napján a tanár felhívta Sárát, hogy a kisgyereke kórházba került, újra kellett éleszteni. Kiderült, egyes típusú cukorbetegsége van. A Nagymester Sárát okolta, bebeszélte neki, hogy a lány a hibás, mert olyan erkölcstelenül él, hogy ettől ő feldühödött, és belerúgott a kisfia játékába. 

Sára pedig elhitte, mert nem volt más magyarázata arra, hogy a kisfiú egyik napról a másikra hogyan lehetett ennyire rosszul. Bűntudata volt. Nagy-Jenei Zoltán még rászólt, hogy vásároljon be a feleségnek és a gyerekének, és vigye a csomagot a kórházba. 

Ekkoriban a tanár már rendszeresen ütlegelte, és volt, hogy bele is rúgott. 

Aztán ahogy telt a nyár, és Sára elhitte volna, hogy megszabadult ettől a lidércnyomástól, a tanár meggondolta magát. Előbb azzal manipulálta a lányt, hogy nagyon nehéz időszaka van a kisfia miatt, és csak Sára érti meg őt, a felesége nem. 

A szellemek összetartoznak

A lány Kolozsvárra ment egyetemre. Ekkor kapott egy gyűrűt a Nagymestertől, amibe bele volt gravírozva két név, az ő szellemneveik: Méhkehely a lány, és Méndüh a tanár. Azt mondta, a gyűrű majd megvédi, és megtiltotta a lánynak, hogy fiúkkal beszéljen. Ő határozta meg, hogy kivel lakhat, kivel találkozhat, távolról is kontroll alatt tartotta. Gyakran haza kellett utaznia a lovagrend tevékenységere, legtöbbször a szülei sem tudták, hogy éppen a városban van. 

A lánynak egyáltalán nem voltak jók a diákévei. Nagy-Jenei állandóan meztelen fotókat kért, különböző helyszínekről, és webkamerán mindent meg kellett tennie, amit a férfi kívánt. Semmilyen szabadidős tevékenységre nem mehetett el, így nem is tudott barátkozni. 

Magányos volt, és ezt tetézte, hogy haza is ritkábban ment, mert a Nagymester felesége valamelyik e-mail fiókban (Nagy-Jenei állandóan váltogatta őket, és újakat hozott létre) meztelen képeket talált Sáráról. A tanár azt mondta, a lány nyomul rá ezekkel, a feleség meg úgy tűnik, elfogadta a magyarázatot.

Okkultizmus, fekete mágia és BDSM

Az egyetem harmadik évére a lány már nagyon ki akart valakinek tálalni erről az egészről, a Nagymester meg egyre durvábbá vált. 

Nagy-Jenei Zoltán éveken át építette Sára előtt a képet magáról, hogy látó, aki kommunikál és kapcsolatban van a szellemvilággal.

A lánynak egy oltárt is be kellett rendeznie a szobájában, ami előtt szertartásokat kellett végeznie. Az oltár a Nagymester versrészleteit és különféle rajzokat tartalmazott. Nagy-Jenei Zoltán elhitette a lovagrend tagjaival, hogy különleges képessége van. Sárát is megtanította tarot kártyát vetni és ingát használni, hogy beszélgessen a halott nagyapjával, ha akar. 

A webkamerán gyakran kellett szertartásokat végeznie Sárának egy kehely segítségével. Nagy-Jenei azt mondta, ezek a szertartások fogják megvédeni a lányt az ártó szellemektől. 

A lányon gyakorolt kontrollt jelzi, hogy eljutottak addig, amíg a lány vizeletszertartást tartott, és a tanár utasítására meg kellett innia a vizeletét. De volt olyan is, hogy széklettel végzett szertartást. Egy ilyen alkalommal történt az a jelenet is, amivel a cikket kezdtem: a tanár „elküldte a lányhoz Méndüht”, azaz a haragos szellemét, a lány pedig úgy észlelte, hogy valóban besötétedik a szobában, és valami elkezdi fojtogatni.

Ha eddig nem lett volna elég durva a történet:

a webkamera mögül utasításokat küldő Nagymester egyre nehezebb szexuális feladatokkal látta el a lányt. Egy idő után már a mellét kellett véresre szurkálnia, máskor pucéran kellett kiállnia az ablakba. Egy következő alkalommal a volt osztályfőnök visszahívta Sárát a régi iskolájába, és megparancsolta, hogy a fiúvécében nyalja le a piszoárt.

A tanár retorikája az volt, hogy minden ilyen feladattal magasabb szintre lép a lány. Papnőnek állította be – ez komoly változás volt ahhoz képest, hogy az elején értéktelen ágyasnak nevezte. Csakhogy Sára egyre rosszabbul lett minden teljesített feladat után.

Az egyetem elvégzése után úgy érezte, nincs elég szaktudás a kezében, azt látta biztosnak, ha elvégez egy tanfolyamot egy másik városban. Persze minden kezdődött elölről: be kellett számolnia róla, kivel beszélget, hol jár, mivel tölti az idejét. Aztán felbukkant a színen Sára régi barátja, aki ugyanebben a városban lakott, és akit Sárának még tizenkettedik osztályban egyik napról a másikra el kellett hagynia a Nagymester utasítására. 

Miután Nagy-Jenei Zoltán kiakadt és veszekedett Sárával, végül is „elengedte”, azt mondta a lánynak, megengedi, hogy lefeküdjön bárkivel, de mindig tudnia kell, ki a gazdája. 

De álljunk meg itt egy pillanatra, és vizsgáljuk meg, hogyan érezhette  Sára, ha elvetjük a gondolatot, hogy a Nagymester tényleg okkult erőkkel rendelkezik. A kortárs pszichológia képes megmagyarázni, ezért bemutatom,

hogyan működik a bántalmazások egyik legrosszabb, összetett fajtája.

Ha meg kellene nevezni a folyamatot, amellyel Sára szembesült, akkor azt mondhatnánk, hogy traumára épülő, hosszú távú kontrollal van dolgunk, melyben a túlélő internalizálja az agresszort. 

Ahhoz, hogy minél pontosabban meg tudjam fogalmazni, mit élt át Sára a bántalmazó viszonyban, több szakirodalmi alapművet fellapoztam. Természetesen a cikk egésze átesik szakmai lektoráláson is.

A könyv, ami talán legtöbbet segített, még nem jelent meg magyarul. Janja Lalich Bounded Choice című könyve arra keresi a választ, hogy miért maradnak benne intelligens, reflektív emberek is súlyosan kontrolláló rendszerekben. A bounded choice fogalma arra utal, hogy az áldozat döntései látszólag szabadok, valójában azonban belsővé tett ideológiai és érzelmi keret szorításában születnek. Az ideológiai vezető világnézete az egyénben nem külső elvárásként, hanem belső realitásként működik.

Ebben a keretben a természetfeletti vagy 

az okkult erőbe vetett hit nem irracionális, 

hanem a rendszer logikus következménye. Lalich több példát hoz arra, hogy a követők testi reakciókat tulajdonítanak a vezető „energiájának” vagy „haragjának”. A kontroll lényege nem a folyamatos fenyegetés, hanem az, hogy az áldozat maga tartja fenn a rendszert saját testében és gondolkodásában.

Van persze bőven magyar szakirodalom is, ahonnan érteni lehet Sára és a Nagymester viszonyát. Ferenczi Sándor Nyelvzavar a felnőttek és a gyermek között című, alapműnek számító szövegében írja le az azonosulást az agresszorral. A gyermek – vagy alárendelt helyzetben lévő fiatal – a túlélés érdekében belsővé teszi az elkövető logikáját, hangját és szabályait. Ez nem tudatos döntés, hanem adaptív válasz egy feldolgozhatatlan hatalmi helyzetre.

Ez az elmélet segít hozzá annak megértéséhez, hogyan válhat egy tanár mondata belső utasítássá, amely automatikus testi reakciót (pl. fulladást) vált ki – akkor is, ha az agresszor már csak képernyőn jelenik meg.

Judith Herman Traumák és gyógyulás című könyve a „captivity”, azaz fogsághelyzetek pszichológiáját elemzi. Herman ide sorolja a családon belüli abúzust, szektákat, hadifogságot és más aszimmetrikus viszonyokat. Leírja, hogy ezekben a helyzetekben az áldozat elveszíti a saját valóságérzékelésébe vetett bizalmát, és 

az elkövető válik a „valóság mércéjévé”.

A könyv egyik kulcsfogalma az internalizált elkövető. Herman szerint is az elkövető hangja, tekintete, fenyegetése belső pszichés struktúraként működik tovább. Ez magyarázza, hogy egy verbális vagy szimbolikus aktus miért válthat ki azonnali testi reakciókat: a test a korábbi tanulás alapján valós veszélyként érzékeli az ingert.

Mivel a fő hatalmi figura működése a lovagrendben hasonló a szektaszerű működéshez, és a mágikus gondolkodás is jelen van a történetben, segít az értelmezésben Margaret Thaler Singer Cults in Our Midst című szövege. A segítő szakmának ennek az alapművében a szerző részletesen leírja, hogyan jön létre pszichológiai kontroll zárt vagy félig zárt rendszerekben, ahol egy karizmatikus vezető fokozatosan lebontja a követők autonómiáját. 

Külön fejezetet szentel annak, amit „misztikus manipulációnak” nevez: amikor a vezető természetfeletti, spirituális vagy „energetikai” erőkkel ruházza fel magát, és ezt a narratívát következetesen megerősíti rituálékkal, nyelvezettel és érzelmi nyomással.

Singer számos esetet hoz, ahol a követők valós testi tüneteket (fulladás, ájulás, fájdalom, bénulás) élnek át pusztán a vezető szavaira vagy fenyegetésére. Ezek nem pszichózisos tünetek, hanem tanult, kondicionált válaszok, ahol a félelem, a szuggesztibilitás és az internalizált hatalom egyszerre és együtt működik. A „hatalom” érzete így belsővé válik, és a vezető fizikai jelenléte nélkül is hat. 

A test reagál arra, amit az elme már valóságnak fogad el

Segítségemre volt Robert J. Lifton Thought Reform and the Psychology of Totalism című könyve is. Lifton a gondolatreform nyolc kritériumát írja le, amelyek közül az egyik legfontosabb a „misztikus manipuláció”. A gondolatreform egy olyan összetett, strukturált pszichoszociális folyamat, amelyben az egyén valóságérzékelése hatalmi viszonyban fokozatosan átalakul. Ez azt jelenti, hogy a hatalomgyakorló úgy állítja be magát, mint aki a valóság mélyebb törvényeit ismeri, és ezért jogosult mások életének, egészségének vagy sorsának irányítására. A követők így a vezetőt nem egyszerű személyként, hanem kvázi transzcendens autoritásként érzékelik.

Lifton hangsúlyozza, hogy az ilyen rendszerekben a pszichés hatás pszichoszomatikus következményekkel jár. A test reagál arra, amit az elme már valóságnak fogad el. A fulladás, pánik vagy bénultság nem szimuláció, hanem belsővé tett parancs következménye. A vezető szavai „életeseménnyé” válnak a test és a psziché számára. 

Megváltozik az a mód, ahogyan a valóságot értelmezi, és ahogyan saját tapasztalatait értékeli. Ebben a folyamatban az egyén egyre kevésbé támaszkodik külső referenciákra, és mindinkább a hatalmat gyakorló személy vagy rendszer értelmezése válik a valóság elsődleges forrásává.

A világ nem olyan egyszerű, hogy a bántalmazó gonosz, 

főleg ha a behálózás korábbi szakaszában nagyon sok biztonságot is nyújtott. A tanár egész korán megígérte Sárának, hogy kitölti az apai űrt, és akkoriban el is halmozta figyelmességekkel, ajándékokkal a lányt. A túlélő a bántalmazóval szemben ambivalens érzéseket él meg: egyszerre fél és kap valamiféle torz törődést. Az egymásnak feszülő érzések pszichológiai bilincsként funkcionálnak. 

A bántalmazó azt is elhiteti a túlélővel, hogy annak akarata érvényesül. Folyamatosan hangoztatja, hogy a bántalmazott már átlépett határokat, és úgy állítja be, mintha önszántából lenne a folyamatban, így a felelősséget is áttolja rá. 

A Nagymesternek különösen fontos, hogy a lány minden lépésnél deklarálja a beleegyezését. A túlélőt az elkövetett tetteiből fakadó szégyen elszigeteli a külvilágtól, lassan leépülnek a szociális kapcsolatai, és így az életében még inkább központi szerepbe kerül az elkövető. A bántalmazás ezen formájában sokszor annyira evidensen beíródnak a parancsok a túlélő világérzékelésébe és cselekedeteibe, hogy fizikai jelenlét nem szükséges a kontroll fenntartásához. 

Semmi nem mutatja jobban a bántalmazás mértékét, mint az, hogy Sára, aki 

okkult erővel telítettnek hitte a tanárt, 

már annak szavaira érezte a fojtogatást. De mi kell ahhoz, hogy a lány így érezzen? A Nagymester folyamatosan azt a képet erősíti magáról, hogy ő látó, így a fiatal lovagrendi tagokra szuggesztív hatással van. 

Mire ez az eset megtörténik, a tanár már hosszú évek óta „birtokolja” Sárát. A lány nem kérdőjelezi meg a tanár tekintélyét, így annak kiejtett szavai hipnotikus erővel hathatnak rá. Mivel az előző években számos alkalommal fizikailag is bántalmazta, a tanár arra kondicionálta Sárát, hogy a szavak valós veszélyt jelentenek, hiszen korábban érték már retorziók. Így a bántalmazónak elég egy mondat, hogy a testben traumatikus emlékreakciókat váltson ki. 

Ha a túlélő maga is elhiszi, hogy a férfi különleges, misztikus erőkkel bír, ez tovább erősíti a hatalmát. Ilyenkor a pszichológiai fenyegetés testi reakcióvá is átalakulhat.

Sára sebezhetőségének szempontjából mit sem számít, hogy amikor a szexuális visszaélések tetemes része megtörtént vele, már betöltötte a 18. életévét, hiszen bőven azelőtt kezdődtek. A hatalommal való visszaélés ugyanis nem életkori kérdés, hanem a korábban kialakított függés mélységét jelenti. És jól látszik, hogy a Nagymester a kontroll kialakítását jóval a szexuális cselekmények előtt elkezdte. 

Hajnal előtt van a legsötétebb

Sára egy év után visszament Nagybányára, és dolgozni kezdett. Innen kezdődik a gyógyulása története, ugyanis egyik kolléganője, aki nagy empátiával fordult felé, aggódva kérdezett rá, hogy mi a helyzet a tanárral, mert a magyar közösségen belül már sokan beszélik, hogy „szeretője van Nagynak”. Sára nem tudja, mikor lett nyilvános a városban, hogy köze van a Nagymesterhez. Megviselte, hogy szeretőnek tartják, hogy nem látják, mit tett vele a tanár, és nem is látta esélyét, hogy a közösség meg fogja érteni. 

Sára elmondta neki, hogy tartja a kapcsolatot a fiúval, és a Nagymester ettől dühbe gurult. De Sára ezen a ponton úgy volt, hogy nem akarta már magában tartani az elmúlt évek eseményeit. Ebben az időszakban ismerkedett meg a későbbi férjével is.

Innentől mesélje tovább a férj:

„Meghívást kaptam 2017-ben Sára munkahelyére, ahová később többször hívtak kézműves foglalkozást tartani. Ott dolgozott a volt barátnőm ösztöndíjjal, tőle hallottam először, hogy van egy szóbeszéd a helyi történelemtanárról” – magyarázza Béla.

A fiatalember 2018 júniusában találkozott Sárával, elkezdett beszélgetni vele, de minél többet megtudott, annál nagyobb értetlenséggel szemlélte a lovagrendet. „Kérdeztem, mit csinálnak a lovagrendben, nem kaptam konkrét választ, hanem olyasmiket mondott, hogy a mai világban az emberek nehezen fogadják el azt, amit ők csinálnak.” 

Mindenesetre a beszélgetéseik rendszeressé váltak, és Sára elkezdett megnyílni a fiatalembernek. De csak nagyon homályosan és töredezetten mesélt Bélának. Akkor még Sára is úgy gondolta, hogy szerelmi történetben volt a Nagymesterrel, ami balul sült el.

Bélát tizenéves korától foglalkoztatták az okkultista témák, majd ahogy egyre többet tudott róluk, annál inkább elborzadt tőlük. „Mire Sárával elkezdtem beszélgetni, bár félszavakban beszélt, nyilvánvalóvá vált, hogy ez olyan szektaszerű működés, amit sokat tanulmányoztam. Érdekes volt, hogy ő az egyik oszlopos tagja a rendnek, és nem tud róla mondani semmit. Szerintem nekem mondta el először, mik történtek vele. Volt bennem egy kettős érzés, hogy valamit kellene csinálni, hogy megmentsük ezt a lányt, de ahogy egyre többet beszélgettünk, elkezdett egy szerelmi történet is kialakulni köztünk” – meséli a fiatalember.

A következő Főtér Fesztiválra a fiú ismét Nagybányára érkezett.

Ám Sára a megbeszélt találkozójukra nem ment el, a telefonját is a volt tanára vette fel, aki közölte vele, hogy Sára nem szeretne vele beszélni. Ekkor Béla azt mondta: – Akkor viszont találkozzunk mi!

„Nagyon kimért és udvarias volt, de amint szembesíteni próbáltam, agresszívvé vált. Sáráról kezdtünk beszélni, mondtam, hogy amennyiben kell, én harcolok ezért a lányért. Mondta, hogy jó, tulajdonképpen neki felesége van, és »elengedi«” – idézi fél a beszélgetéseken elhangzottakat Béla. 

De nem engedte mégsem. Sára eltűnt. Később azzal magyarázta, hogy Nagy-Jenei tiltja. Eltelt egy év úgy, hogy nem is beszélt Bélával. A lány ekkor volt a mélyponton, ekkor került a pszichiátriára, ahol bipoláris zavarral diagnosztizálták. Amint kezdett jobban lenni, ráírt Bélára.

„Ismét találkoztunk a következő nyáron. Úgy tűnt, hogy rájött arra, hogy igazam volt abban, hogy nincs rendben a kapcsolata Zoltánnal, és akkor másként kezdtünk beszélgetni. Látszott, hogy komoly a baj vele, tudtam, hogy most az a dolgom, hogy jobban legyen. Aztán meglepetésemre két hónap alatt elmúlt a válsághelyzet” – mondja Béla.

A lány továbbra is kapcsolatban állt a Nagymesterrel, de folyamatosan megerősödött a bizalma Bélában, és így enyhült a Nagymester kontrollja fölötte.

Telik az idő, dereng az igazság 

Újabb év telt el, és a lánynak elkezdett feltűnni pár dolog. Például, hogy van vagy tíz e-mail-címe, amelyek létrehozására a tanár utasította, és mindegyiknek a rendhez kapcsolódik a jelszava. Béla mondta, hogy törölje vagy változtassa meg ezeket, hogy ne mindenről a múltja jusson eszébe.

„Elkezdtem olvasni a leveleket, és akkor kezdett összeállni a kép. Sára is akkor jött rá, hogy őt kihasználták, és nem önként volt benne a kapcsolatban, ahogyan azt elhitették vele. Egyesével végigrágtuk magunkat az e-maileken, viszont ez megint nehéz időszakot jelentett Sárának. Inkább töröltük őket, hogy ne is legyen esély arra, hogy a lány elolvassa, és visszaessen a történetbe” – meséli Béla. Néhány e-mailről azért készítettek képernyőmentést, ezek szerkesztőségünk birtokában vannak.

2019-ben aztán Sárának eszébe jutott, hogy Nagy-Jenei Zoltán említette, hogy mások is voltak. A pár elkezdte kettesben felkeresni az embereket. 2023-ig puhatolóztak, utána már kapcsolatba is léptek Zitával és Nórával. Béla és Sára akkoriban költözött vissza Magyarországról Nagybányára, és szinte azonnal meg is kereste őket Örs (hamarosan bemutatjuk az ő történetét is) és egy barátja azzal, hogy mivel látják, hogy Sára jobban van, jöttek megtudni, „hogyan lehet jobban lenni”. 

Aztán egyszer csak, amikor már Béla úgy gondolta, biztos a dolgában, bement az iskolába. Kérdezte Mastan Eliza igazgatónőt, hogy ő hallott-e valamit. Az igazgatónő mondta, hogy persze, már a piacon is ezt beszélik, de egyetlen diák sem tett írásos panaszt. A szóbeszéd csak pletyka, ő azzal nincs, amit kezdjen. 

Sokadik történet ez, ahol azt látjuk, hogy tanár kollégák vagy az iskola vezetősége nem lép hasonló esetben, pedig ilyenkor a bűnüldözési hatóságokat és a gyermekvédelmi igazgatóságot is értesíteni kell. Aki ezt nem teszi meg, maga is büntetőeljárásban találhatja magát. Erre később visszatérünk.

Ismerkedjünk meg egy másik túlélővel 

Nóra kissé magányos lány volt, nehezen teremtett kapcsolatokat a többiekkel, sokszor érezte marginalizálva magát. Nagy-Jenei Zoltán már hetedik és nyolcadik osztályban is felajánlotta neki, hogy csatlakozzon a lovagrendhez, de különböző okokból végül csak kilencedikes korában csatlakozott. Korábbi, általános iskolai osztályából nagyjából nyolcan voltak tagok.

A 2020-as évek elején érettségizett lány azt mondja, hogy annyira fokozatosan történt meg vele grooming, hogy nem vette észre. „Kopjákra voltunk osztva, engem maga mellé osztott, én voltam a legalacsonyabb a rangsorban, én voltam a szolgálólánya.15–16 éves voltam, segíteni kellett neki felöltözni, teljesen meztelenül is láttam. Elvárta, hogy meztelen legyek közben” – sorolja a megdöbbentő részleteket. Nagy-Jenei mindent megideologizált neki.

Nóráék idején is tilos volt alsóneműt viselni. Ő is úgy emlékszik, hogy akkor vezették be, holott a két lány esete között legalább öt év telt el. Az ellenőrzés továbbra is úgy ment, hogy a Nagymester vagy valamelyik lovag megtapogatta a lányokat, volt, hogy mások előtt 

Nóra azonban rosszabbul járt, mint a többiek. Őt a tanár folyton behívta a sátrába, meg kellett mutatnia, hogy nincs rajta alsóruha. Néha ilyenkor meg is érintette, azt mondta, hogy „ellenőriznie kell, hogy hogyan fejlődik”, megfogta a fenekét és melleit, kérdezgette, hogy él-e már szexuális életet. Azt mondta, hogy amíg a lány „tiszta”, addig nem fognak vaginálisan hozzáérni, de azoktól, akik már nem tiszták, elvárják, hogy kielégítsék a magasabb rangú tagokat, már amennyiben feljebb szeretnének jutni a ranglétrán, és nem maradnának örökre szolgálólányok.

A férfi folyamatosan „prédikált”, ideologizálta a tetteit, készítette elő a lányt a következő fázisra.

A tantárgy neve: bevezetés a szexuális abúzusba

Úgynevezett „képzéseket” tartott minden lovagrendi tagnak, de Nóra „képzése” tulajdonképpen a szexuális abúzus különböző fokozataiba való bevezetés volt. Sokszor elmondta, hogy mi a cél: kifejtette, hogy a különböző rituálékat neki „papként” hatalmában áll elvégezni. Például a szűz lányokat kehelynek lehet használni és testüket rituálé asztalnak. 

„Azt mondta, hogy velem meg szeretné csinálni, hogy kivisz az erdőbe, ahol van neki egy épített oltárja, és meghint engem a lovagjaival, azaz rám ejakulálnak közösen, és magyarázta, hogy ez teljesen természetes középkori rituálé, ha megcsinálják, az megvéd engem az ártó erőktől” – ecseteli a lány. 

A férfi szerepe szerint pap, és ha a középkorban valaki pap volt, akkor a Nagymester szerint jogában állt megvizsgálni, hogy a házasság előtt álló lány szűz-e. Egy másik módja is lett volna, hogy a lány „szentséget” és „védelmet” nyerjen: ahhoz „a magot magába kéne fogadni”, vagyis a Nagymestert és két lovagját ki kellett volna orálisan elégítenie. Azért orálisan, mert szűz. Ha már nem lesz az, akkor majd behatolással is.

A „képzések” gyakran az iskolában voltak, az osztályteremben. 

A Nagymester elvárta a lánytól, hogy mindig legalább egy félórát meztelen legyen. Végig kellett sétálnia az osztályban, a férfi meg gyakran megérintette.

Hogy megtudjuk, miért nem tűnt fel senkinek, hogy a tanár diáklányokkal él vissza az osztályteremben tanítás után, megkerestük Váradi Izabellát, a Németh László Elméleti Líceum akkori igazgatóját. Váradi azt mondta, soha nem hallott pletykákat arról, hogy Nagy-Jenei visszaélne a hatalmával. Szerinte a diáklányok rajongtak érte, de ezt a tanár jól kezelte. Elmondta, hogy nemcsak neki, számos tanárnak volt kulcsa az iskolához, mégpedig azért, mert nem volt kapusszolgálat – a minisztérium nem hagyta jóvá ennek költségét többszöri kérésre sem. 

Amikor megkérdezem Nórát, milyen érzésre emlékszik ezekből az alkalmakból, habozás nélkül vágja rá, hogy a félelemre. „Bár sosem fenyegetett, féltem. Nem is magamért, hanem mondjuk, hogy bántja a családomat. Nagydarab ember volt, azt állította magáról, hogy ért a fegyverekhez” – mondja a lány. Egyrészt a félelem miatt, másrészt szociálisan elszigetelt volt már akkor is, amikor a rendbe belépett, és mióta a tanár befolyása alatt állt, még inkább. Egyre közelebb jutottak oda, hogy a lány három lovagot kelljen egy erdei oltáron kielégítsen orálisan, vagy pedig engedni magára ejakulálni.

Ennél a pontnál el kell mondani, hogy egy alkalommal, ha a lány jól emlékszik, akkor 2017 táján

a Nagymester fényképet is készített a meztelen lányról. 

Azt mondta, azért kell, hogy a múzsája legyen. Nagy-Jenei ugyanis költőnek érzi magát, mindenféle szövegeket ír, és mióta lehet, mesterséges intelligenciával zenésíti meg őket metál stílusban. A fotózás után letett 50 lejt az asztalra, és elment.

Nóra megosztott még egy aggasztó történetet, amely a meztelenül lefotózása előtt történt. A rend, ahogy Sára esetében pár évvel korábban, ezúttal is egy középkori fesztiválon vett részt Visegrádon, ahol ilyenkor sok hagyományőrző egyesület gyűl össze. Nóra ekkor 17 éves volt. A Nagymester sátrában kellett aludnia, egy másik sátorban a lovagok laktak. Érdekes, de számos tanú szerint gyakran előfordult, hogy amikor a felesége elkísérte a tanárt, nem együtt aludtak, a nő legtöbbször több más lánnyal panzióban szállt meg. Ezúttal is így történt.

A második éjszaka a tanár arról számolt be a lánynak, hogy egy hagyományőrző egyesületből „cserére” kérték ki őt, és felajánlották a saját „szajhájukat”. Annak nevezték azokat, akik még nem voltak összeházasodva, de már nem voltak szüzek. 

Nagy-Jenei azt ecsetelte, hogy Nórát nem adhatta oda, hiszen ő még szűz, de így a másik egyesületből csereként felkínált lánynak azon az éjszakán a saját csoportjában az összes lovagot ki kellett elégítenie. Annak ugyan Nóra nem volt tanúja, hogy a csoportos aktus megtörtént volna, de előző nap látta a kislányt, aki szerinte maximum 15 éves lehetett. Látta azt is, hogy a rendje férfi tagjai folyton hozzáérnek, egy idősebb lovag megmarkolta a fenekét például. Sajnos Nóra nem biztos benne, melyik lovagrend is volt ez, ha valaki magára ismer a történetben, kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot.

Szerencsére odáig végül nem jutottak el az abúzusában, hogy egy erdei oltáron kelljen három lovag „áldását” fogadnia. Viszont Nagy-Jenei tényleg a terv szerint kívánt haladni, mert egy alkalommal – úgy 2019 táján járhatunk ekkor – nem csak ő volt az osztályban „a képzésen”, hanem egy másik, Szika Levente nevű lovag is. Meg kellett mutatnia a két férfinak, hogy még szűz, a Nagymester hozzá is érhetett.

Ez volt a pont, ami után Nóra fellázadt, és kitálalt a barátnőjének. 

Zita, a barátnője ugyanis éppen érdeklődni kezdett arról, hogy habár körülbelül egyszerre léptek be a rendbe, Nóra hogyan jutott nála sokkal gyorsabban a hierarchiában előre. Mivel Zita a saját értelmezése szerint meglehetősen autonóm személyiség volt, akinek nem lehetett csak úgy utasításokat adni, vele a tanár nem próbálkozott. Zita elképedve hallgatta, mi is volt az ára a szintlépésnek, majd eldöntötték, hogy akit csak tudnak, el fognak tántorítani Nagy-Jeneitől.

Nóra nem volt hajlandó többé a „képzésre” menni. Erősen depressziós tünetei voltak, és öngyilkossági gondolatokkal is küszködött. „Zita tartotta bennem a lelket, nélküle biztosan véget vetettem volna az életemnek” – mondja hálásan. A szüleinek a mai napig nem beszélt a történtekről. „Úgy gondoltam, hogy hiába mondanám el nekik, az iskolában pedig az én szavam lett volna az övé ellenében” – idézi fel.

Megkerestem Zitát is, aki teljes mértékben megerősítette egykori barátnője történetét, és további részletekkel is tudott szolgálni. „Kicsit kakukktojás voltam az egész történetben”, mondja Zita, akinek később árulta el valaki, hogy a Nagymester azért választotta ki, mert befolyásolhatónak hitte. Zita arra tippel, hogy azért, mert apa nélkül nőtt fel. Viszont Nagy-Jenei alaposan melléfogott vele.

A tanár hamar rájött, hogy Zita  túl karakán és bátor, ezért hanyagolta és „képzéseket” sem tartott neki. „Nem értettem mi történik, és rosszul esett. Egyszer 16 évesen elmentünk egy túrára, mindenkit elvitt egy négyszemközti sétára, megbeszélni, hogy hol a helye a rendben. Épphogy nem könyörögtem, hogy mondja el, miről szól, én miért nem mehetek, és miért csak engem hagy ki. Mondta, hogy azért, mert »ez nem magának való«. Erősködtem, hogy mondjon már egy példát, miért is nem nekem való. De nem akart. Annyit mondott, hogy minden egyes lépés után megkérdezi, hogy lehet-e tovább menni, a folyamat a lányok bevonásával történik” – meséli Zita

A lány nem értette azt sem, mi történik a barátnőjével, aki egyre távolodott tőle, mondván, sok a tanulnivalója. „Egyszerre olyanná vált, mint egy robot – mondja Zita az akkori Nóráról. – Nagyon szervilis volt, nem kezdeményezett, mintha nem lenne saját akarata.” 

Végül aztán Zita nem erőlködött többet, úgy értelmezte, hogy a barátnőjének nem olyan fontos kettejük barátsága. Csak két év múlva értette meg, mi is történt, amikor Nóra elmondta neki, hogy a Nagymester elhitette vele, hogy kizárólag benne szabad megbíznia.

Zita történeteiből kitűnik, milyen volt a rendben az alaphangulat.

„Volt egy szituáció, Békéscsabán voltunk fellépésen, sátrat húztunk, íjaztunk, és az övemre rá volt kötve a szütyőm. Nem vettem észre, hogy leesett a földre, egyszer csak látom, hogy a tanár felemeli, és mutatja, hogy nála van. Kérdeztem, hogy visszakaphatom-e. Mondta, hogy igen, de jár érte büntetés. Mondta, hogy menjek be a sátrába, beszéljük meg, mi legyen az. Egy verset kellett írjak az akkori táborról, az lett. De bekukkantott a sátorba egy lovag, Habina Róbert, és kérdezte, hogy mit csinálunk kettesben. A tanár elkezdte vontatottan mondani, hogy ez a lány elvesztette a szü – tyő – jét. Mire Habina kikerekedett szemekkel, hogy: – A szü-mijét vesztette el?” – így poénkodtak az előttük álló, 15-16 éves lányon.

Ha a Nagymester nem is, úgy tűnik, Habina kiszemelte a lányt. Egy csoportfotózáson rátette a kezét a lány fenekére, de ő kificánkolta magát a helyzetből. Máskor hazafelé tartottak, a lány félálomban ráhajtotta a fejét Habina vállára. Az előttük ülő megfordult, és megjegyzést tett Habinának: „na, látom megkaptad, amit akartál”. A lovag nem válaszolt, csak halkan nevetett, a lány tette magát, hogy alszik, de nyilvánvalóvá vált, hogy Habinának mi a szándéka. Zita azt mondja, természetesnek tekintették, hogy a rendben több huszon-harmincéves férfi van, akik állandóan bepróbálkoznak 14-16 éves lányoknál.

„Volt egy fiú, akinek tetszettem, de barátok voltunk. Én 16 lehettem, ő elsőéves egyetemista, és gondolta, hogy több időt töltsön velem, beiratkozik ő is a Turul-Sas Hagyományőrző Egyesületbe. A tanár tudta, hogy az én ajánlásommal érkezik, elmentek egy kocsmába beszélgetni, és a fiúnak azt mondta, a lányok szépek, ügyesek, kedvesek és engedelmesek, de én öntörvényű vagyok, velem nem lehet mit kezdeni, hagyjon engem” – meséli Zita, aki utólag természetesen nem bánja, hogy nem részesült a Nagymester kiemelt figyelmében.

„Úgy érzem magam, mint egy ló, akin szemellenző volt” 

– meséli a lovagrend egy volt tagja, aki sokáig még azt sem vette észre, mi történik az egyik legközelebbi barátjával. Így nem tartja furcsának, hogy másnak is hasonló lehetett a tapasztalata.

És valóban, a cikk megírása során mi is beszéltünk olyan személlyel, aki éveken keresztül egyesületi tag volt, majd a középiskola után még sokáig segített azt működtetni, és azt mondja, fogalma sem volt, hogy Nagy-Jenei képes lenne ilyesmire. 

Bár Nóra és Zita mindent megtettek, hogy társaikat elrettentsék és megvédjék a lovagrendtől és Nagy-Jeneitől, alapos okunk van feltételezni, hogy a tanár még utánuk is behálózott valakit.

Lovagi álmok fiúszemmel

Örs már nagyon korán, harmadikos kisgyerekként, 2014-ben csatlakozott, miután elment egy táborba és megtetszett neki a hangulat. Érdekelte a lovaglás, az íjazás, a lovagi élet. Elmesélte, hogy ekkoriban minimum évi két túra biztosan volt. Az egyik november 4-én, Szent Imre születésének napján, mert Imre volt a rend védőszentje, a másik pedig május 20. környékén, ami a lovagrend alapítását ünnepelte. 

A túrák rituáléja, hogy megérkeznek egy Nagybányáról könnyen elérhető, közeli helyszínre, pihennek kicsit, majd a Nagymester elvonul hallótávolságon kívül, és mindenkit külön magához hivat. Ilyenkor mesél a lovagrendről, eszmeiségről, ideológiáról, de sokszor a lányok „képzése” is itt történt. 

„Nyolcadikos lehettem, amikor kiderült, hogy nem szabad fehérneműt hordani, erre nagy hangsúly volt fektetve. Nem tetszett a szabály, néztem, hogy ez most tulajdonképpen miért is fontos. Miközben vívás, lovaglás stb., ami a lovagi világhoz tartozott volna, nem is volt a rendben” – panaszolja Örs. Elmeséli, hogy nem értette ugyan, hogy mire jó, de az egyik túrán kőből építettek egy oltárt, minden indoklás nélkül. „Körbe kellett állni, és Zoltán mondott egy imát, de nem volt benne semmi felháborító” – mondja a fiú, aki aztán később megtudta, mire is való az építmény.

Kilencediktől egyre furcsábbak lettek a történetek. Összejött egy lánnyal, nevezzük Zselykének, aki szintén csatlakozott a rendhez. Kilencedik végén elmentek egy Rákóczi-táborba, ahol Nagy-Jenei Zoltán volt a felügyelő tanár, csak hárman voltak. Amikor hazafelé jöttek, a vonaton a tanár elkezdett arról beszélni, hogy a szentek valamiféle szellemi lények, és kapcsolatba lehet lépni a szellemi világgal. „Ehhez szükség van egy kifektetett női testre, és ezen keresztül lehet kommunikálni a szellemekkel. Mondtam, hogy ez eretnekség, és azt hiszem realizálta, hogy velem nem lehet. Megkérte viszont a barátnőmet, hogy vonuljanak el egy másik fülkébe, és el is mentek úgy egy fél órára” – eleveníti fel az egyik furcsa jelenetet Örs. Később a lány azt mondta Örsnek, hogy nem mesélhet arról, amiről beszéltek.

Aztán később történt az iskolában egy eset: 

az egyik lány meztelen fotót küldött magáról egy srácnak, az meg továbbküldte másoknak, és elterjedt a kép. A Nagymester megpróbálta rávenni Örsöt, hogy szerezze meg számára a fotót, állítólag azt mondta, mivel a lány anyukája a suliban dolgozik, még szüksége lehet rá valamikor. „Én mondtam, hogy ez nem túl lovagias dolog, és utána már nem is igazán beszélt velem” – mondja Örs. Viszont a barátnőjével egyre többet, és a fiú úgy vette észre, hogy ezzel párhuzamosan a lány egyre kevésbé a saját véleményét hangoztatja.

„Jött a Covid 11. osztályban, néha találkoztam Zselykével, és egy idő után feltűnt, hogy ahányszor találkozom vele, mindig van egy hívása a tanár úrtól” – emlékszik vissza a fiú, aki felfedezett a lány szobájában egy régi kelyhet. Kérdezte, hogy mi az, de a lány azt mondta, egy régiségvásáron találta, és megtetszett neki. A fiú azt is látta, hogy vágások vannak a barátnője combján, amire az volt a magyarázat, hogy a stressz miatt.

Örs ekkoriban teljesen eltávolodott a lovagrendtől, de vágyott a közösséghez tartozni, ezért a járvány második időszakában visszatért. „Úgy voltam vele, hogy én csinálom, ami nekem tetszik, nem érdekel már a szintlépés, de a fellépéseket szerettem, meg a lovagi életmód is érdekelt”. Közben egyre kevésbé értette a barátnőjét, így szakítottak is. 

2022-ben a rend a nagykárolyi kastélynapokon vett részt. Hárman voltak a sátorban: ő, Habina Róbert és a volt barátnője. A fiú éjszaka cuppanó hangokra ébredt, és megdöbbenve látta, hogy a volt barátnője a lovagot éppen orálisan elégíti ki. Az éjszakát ezek után kint töltötte, majd reggel elmondta Nagy-Jenei Zoltánnak, hogy mi történt, aki botrányosnak nevezte az esetet, de végül nem lett semmi következménye. A fiú elkönyvelte, hogy ennyit a keresztény lovagrendről, nem ment többé arrafelé.

Kislányokkal fürdik a kádban

Tavaly ugyanebbe az oktatási intézménybe járó általános iskolás lányról az osztálytársai körében elterjedt az a szóbeszéd, hogy „szerelmes a tanárába”. Az állítás nem felelt meg a valóságnak. A pletyka egy másik, a gyerekek között ismert érzelmi kötődés félreértéséből és az intézményhez kapcsolódó korábbi szóbeszédekből alakult ki. Az osztálytársak több, egymástól független információt mostak össze, amiből végül egy olyan történet formálódott, amit Nagy-Jenie fel tudott használni, hogy megpróbálja a közvéleményt manipulálni.

A kislányt emiatt rendszeresen gúnyolták és zaklatták az osztályban. Az ügy a szülők számára akkor vált láthatóvá, amikor az iskola behívta őket egy igazgatósági egyeztetésre a kialakult helyzet miatt. Elmondásuk szerint ekkor szembesültek azzal, hogy az osztályközösségen belül tartós bántalmazás zajlott. 

A történtekkel párhuzamosan az osztályban elhangzott egy másik, súlyos tartalmú kijelentés is, amely Nagy-Jeneit érintő, szexuális visszaélésre utaló állítást fogalmazott meg. A közlés gyorsan terjedt a gyerekek között. Egy 11 éves kisgyerek azt állította, látta a tanárt fiatal lányokkal fürödni.

Függetlenül attól, hogy az állítás igazolható-e, gyermek szájából elhangzó, ilyen tartalmú közlés nem kezelhető puszta pletykaként. Jelzésértékű információ, amely gyermekvédelmi szempontból azonnali dokumentálást és kivizsgálást igényel.

A szülők szerint az iskolavezetés tudott arról, hogy ilyen tartalmú kijelentések terjednek az osztályban, ennek ellenére nem indult külön gyermekvédelmi jelzés vagy eljárás. A kislány szüleinek elmondása alapján az igazgatósági egyeztetésen az érintett pedagógus is jelen volt, noha a találkozót egy gyermek elleni tartós zaklatás miatt hívták össze.

A szülők úgy érezték, a megbeszélés fókusza nem elsősorban a bántalmazott gyermek védelmén és a helyzet megoldásán volt, hanem az intézményen belüli szerepek és érintettségek tisztázásán.

Gyermekvédelmi szempontból súlyos szakmai hiba, ha egy olyan egyeztetésen, amely kiskorút érintő bántalmazásról szól, jelen van olyan felnőtt, akinek az ügyben bármilyen érintettsége felmerülhet. Ha az a hír terjed Nagy-Jeneiről, hogy a kislány szerelmes volt belé, illetve a lány egy osztálytársa azt állította, hogy a tanár kiskorúakkal fürdik együtt, nem lehetett volna ott még akkor sem, ha úgy tűnik, nem volt közvetlen köze a kislány rosszullétéhez. Ilyen helyzetben alapelv, hogy az eljárást befolyásolni képes szereplőket el kell különíteni a döntéshozataltól, biztosítva a szülők befolyásmentes tájékozódását és a gyermek érdekeinek elsődlegességét.

Az iskola nem ismerte fel és nem lépett

A szülők szerint a Németh László iskola pedagógusai nem ismerték fel időben a kislányt érő rendszeres zaklatást, és nem léptek fel a bullying ellen. A gyerek tartós bántalmazása, az önsértés megjelenése és az osztályban elhangzó, szexuális tartalmú kijelentések mind olyan jelzések, amelyek egyenként is azonnali gyermekvédelmi beavatkozást indokolnának. Együttes megjelenésük súlyos intézményi kudarcra utal.

Az ügy kezelése nem egyedi tévedések sorozataként értelmezhető, hanem rendszerszintű problémaként: a bántalmazás jelei nem váltottak ki azonnali intézményi reakciót; a gyermekvédelmi kockázatot összemosták az intézmény reputációjának védelmével; a hatalmi pozícióban lévő felnőtt jelenlétét normalizálták egy krízishelyzetben. Mindez olyan működési mintára utal, amelyben a gyermek biztonsága nem elsődleges szempont, hanem csak akkor kerül fókuszba, amikor a helyzet már súlyos, nyilvános vagy nehezen kezelhető.

„Visszakaptam a lányom” – mondja az anya, miután beszámol róla, hogy a kislányt inkább elvitték más iskolába. Azóta teljesen felépült, jelenleg nincs jele a korábbi problémáinak. 

Nagy-Jenei tevékenysége számtalanszor kibukhatott volna.

Sőt még cikk is született róla, igaz, nem publikálásra. Néhány évvel ezelőtt egy fiatal újságíró, Hekman Johanna egyetemi vizsgára kapott feladatot: tényfeltáró cikket kellett írnia. Johanna maga is a suliba járt, Nórával véletlenül kezdett beszélgetni, az ő történetét írta meg. Amikor az egyetemen a tanára elolvasta, bátorította ugyan, hogy közölje, de a lány felmérte, hogy nem menne át a közvéleményen. 

Amikor tudomást szereztem a cikkről, megkerestem Johannát. Azt mondta, még nyolcadikos sem volt, amikor egy tizenegyedikes lány figyelmeztette, hogy óvakodjon a Nagymestertől, és ne maradjon egyedül vele órák után. Elmesélte neki, hogy a történelemtanár a nyári táborban azt kérte egy diáklánytól, hogy vetkőzzön le. Johanna nem kerekített ennek nagy feneket, de végül a suliban távolságot tartott a tanártól, nem a diáklányokkal kapcsolatos hírek miatt, hanem mert taszították Nagy-Jenei szélsőjobb nézetei. 

A lány aztán mást nem hallott a témában az iskolaévei alatt, az egyetemi időszakában ismerkedett össze Nórával. Utóbbi megkérte Johannát, mondja el minél több embernek, hogy Nagy-Jenei veszélyes. Johannának ekkor jutott eszébe a régi figyelmeztetés, elkezdett erről beszélgetéseket kezdeményezni. Ennek eredményeként egy közös barátnőtől megtudta, hogy órák után az osztálytársát bent tartotta a tanár, és megkérdezte tőle, mit tenne, ha megkérné, hogy levetkőzzön. 

A helyi magyar közösség reakciója

Markó Hajnal, a helyi magyar kulturális központként működő Teleki Ház programszervezője már a kilencvenes évek elején hallott Nagy-Jenei Zoltánról. Fiatalok mesélték neki, hogy Zoltán korábbi barátnőjével beteges dolgokat művelt. Azt nem tudjuk, ki volt ez a barátnő. 

Markó akkor szembesült ismét a történettel, amikor az egyik bántalmazott lány egy ideig náluk dolgozott. Akkor a tanár többször megjelent az irodában, előfordult, hogy „valósággal kiparancsolta a lányt”. „Nagyon poszesszívnek tűnt. Vagy kivitte az udvarra a lányt, vagy elvitte valahová, és nem tűrt ellentmondást, azt mondta, hogy fontos”. 

Markóék azt gondolták, „szerelmi viszony” lehet köztük. Akkoriban a városban nyílt titok volt, hogy a lány és a tanár között van „valami”. Markó nem került bizalmas viszonyba a lánnyal,, de annak egy kolléganője utalt arra, hogy nagyon nagy a baj a lány körül. Markónak az is furcsa lett, hogy a tanárnak az első és a második felesége is tanítványa volt és ez a lány is. 

Markó Hajnal később, miután évek múltán beszélt a bántalmazott lánnyal, elkezdte félteni azokat, akikkel Nagy-Jenei kapcsolatba került vagy kerülhetett. Akiről úgy látta, hogy veszélyeztetett lehet, annak figyelmeztette a szüleit, hogy ugyan nem tud semmi biztosat, de azért legyenek óvatosak. Szerinte a célpontok a kissé magányos, magyarságtudatukban erős, értelmes lányok lehettek. 

A színjátszóköri jelenet megmutatja a dinamikákat

Moldován Blanka színész a Szatmárnémeti Északi Színházban, de nagybányai születésű, szintén a Németh Lászlóban tanult. „Soha semmi atrocitásom nem volt ezzel az emberrel, remek pedagógus, kreatív feladatokat osztogatott, díjazva volt a kreativitás, voltam vele kettesben, soha semmi ilyesmi nem történt”  – idézi fel diákéveit. Olyat sem érzett, hogy a nőket kevesebbre tartaná.

Elmondja, hogy a tanárt körbelengte egy rajongás a diáklányok részéről, lévén hogy magas, jó kiállású, és az egyetlen fiatal férfi tanár volt. Moldován úgy emlékszik, Nagy-Jenei nem utasította vissza explicit módon a rajongást, látszott rajta, hogy tetszik neki, de nem gondolta volna, hogy ennél tovább menne.

A Teleki Ház vezetői 2021-ben kérték fel Moldován Blankát és akkori férjét, hogy indítsanak színjátszókört, miután a pár korábban színjátszó táborokat vezetett ugyanott. A feladat az volt, hogy készítsenek egy előadást az évad végére. „Próbálgattuk, hogy mi menne, és egyszer csak bedobtuk az iskolán belüli konfliktus témát, hogy alkossanak jeleneteket rá” – meséli. 

„Feltűnt, hogy ebben a körben a hatból két vagy három jelenet az iskolai tanárai által elkövetett szexuális visszaélést ábrázolta. Nem neveztek nevén senkit, de egyik jelenetben a tanár kulcsra zárja az ajtót úgy, hogy diákokkal van bent. Látszott, hogy valami tapasztalati dolgon alapul a gesztus, mindenkinek valahogy ismerős volt. A kulcsra zárásra mindenki bólogatott, vagy reagált valahogy. Összenéztünk a párommal, és hirtelen nem tudtam, hogy morálisan milyen felelősségem van. Kérdeztem, hogy olyan dolog-e, ami megtörtént. Fura volt. Volt, aki lazán azt mondta, persze. Volt, aki összenézett valakivel, és mondta, hogy nem, volt, aki csendben bólogatott. Úgy döntöttünk, hogy jelezzük a minket foglalkoztató intézmény felé a dolgot”. Ez 2019 környékén történt.

Az intézmény vezetői, Markó Hajnal és Dávid Lajos nem emlékszik rá, hogy Moldován és akkori párja jelezte volna, hogy mi bukott ki a színjátszó körön.

Eljött 2024, többen szerettek volna tenni valamit, de végül minden kezdeményezés kudarcba fulladt. Egyrészt ekkor történt, hogy a kislányról, akit bullyingoltak, és akinek fentebb érintőlegesen tárgyaltuk az ügyét, az a hír kezdte járni az iskolában, hogy szerelmes a tanárba. Ekkor ment be Béla a suliba, és próbálta cselekvésre bírni Mastan Eliza igazgatót, aki viszont Béla szerint nem volt hajlandó lépni.

Közben a Teleki Háztól Markó Hajnal és Dávid Lajos, miután beszélt Zitával – Nóra karcosabb barátnőjével, akit nem hálózott be a Nagymester –, azt javasolta a lánynak, hogy találkozzon a helyi RMDSZ-elnökkel. A lány ennek eleget tett. Zita elmesélte Pintér Zsoltnak, amit tud. Emlékei szerint Pintér többek között kifejezte aggodalmát az ügy és a közelgő választások, valamint a magyar iskola imázsa miatt.

Na és mi lesz a magyar lányokkal? – kérdezte Zita.

Az RMDSZ reakciója

Természetesen megkerestük Pintér Zsoltot, aki kizárólag e-mailben volt hajlandó válaszolni. „Felkeresett egy személy 2024 júliusában, aki arról beszélt, hogy évekkel korábban kollégái elszenvedői voltak bizonyos visszaéléseknek. Arra biztattam az illető személyt (és 2-3 másik fiatalt, akik online kerestek, és írtak rám) hogyha ismernek ez ügyben bántalmazott (volt) diákokat, hogy feltétlenül mielőbb forduljanak az illetékes hatóságokhoz, hiszen az ő hatáskörükbe tartozik, hogy nyomozást indítsanak. Ugyanakkor felajánlottuk az érintetteknek egy megfelelő ügyvéd szolgáltatásait, támogatást, amennyiben feljelentést tesznek” – írta a helyi RMDSZ vezetője.

⁠Az e-mailjéből kiderül, hogy a tanfelügyelőséggel egyeztetve szorgalmazták, hogy az iskola tartson belső kivizsgálást, és végezzen a diákok körében szakszerű felmérést az esetleges bántalmazások felderítése végett.

„⁠Annak ellenére, hogy ezeket a lépéseket megtettük, tudomásunk szerint 2024-ben nem történt konkrét hatósági feljelentés az ügyben senki részéről. Az iskolai vizsgálatok sem hoztak nyilvánosságra olyan eredményt, amely fényt derített volna az esetleges zaklatásokra” – írja Pintér Zsolt.

Mindezeket a lépéseket megelőzte egy találkozó, amin részt vett Mastan Eliza igazgató, Petki Gyula tanfelügyelő, Hitter Anna főtanfelügyelő-helyettes, Pintér Zsolt RMDSZ-elnök, Papp Zsolt alpolgármester, Hekman Andrea, az RMDSZ ügyvezető elnöke. A találkozót Markó Hajnalék kezdeményezték, akik szerették volna, hogy Béla is részt vegyen ezen, de Pintér nem egyezett bele. 

Mindannyian aggódtak amiatt, hogy az ügy a szórványközösség egyetlen magyar iskoláján csattan. Markó úgy emlékszik, csak ők ketten – Dávid Lajos és Markó Hajnal – voltak, akik hitelt adtak a lányok szavainak, és „valamennyire” Hekman Andrea. A többiek azzal hárítottak, hogy „nem lehet szóbeszédekre alapozni, és 

a lányok menjenek, tegyenek feljelentést”.

Tehát hiába volt széles körű tudás arról, hogy Nagy-Jenei mit követett el több volt diákjával, és hiába tudta ezt a helyi RMDSZ-vezetés is, egy évig nem történt feljelentés az ügyben. Tavaly ismét tetőfokára hágtak az indulatok Nagybányán. Megjelent ugyanis a cikkünk az Átlátszó Erdélyen az Osonó színházműhelyben történt érzelmi és szexuális visszaélésekről, egy helyi fiatalember pedig megosztotta ezt a helyi legnagyobb magyar Facebook-csoportban. Bejegyzésében utalt arra, hogy van egy tanár, akiről azt állítják egyesek, hogy visszaélt velük szexuálisan, és lám, nincs semmi következménye. 

Ez után döntött úgy Moldován Blanka, a színjátszó csoportot vezető színész, hogy petíciót indít. Ebben nem nevesítette Nagy-Jeneit, de kérte az iskolát, hogy vegye komolyan, és vizsgálja ki a vádakat. 234 aláírás érkezett, köztük több olyan hozzászólás is volt, amely szexuális helyzetekre vagy egyéb megalázásokra utalt. 

Mindeközben úgy tűnt, az RMDSZ pánik üzemmódba kapcsolt. Egyik nap azt írták a közösségi médiában, hogy azonnali lépések következnek a szervezet részéről. Ezt többen értelmezték ezt úgy, hogy feljelentést tesznek, de másnap világos lett, hogy nem fognak, azt írták, az abúzust túlélők feladata a hatóságokhoz fordulni. 

Végül 2026 elején a hivatalos válasz: 

„Hivatalos kéréssel fordultunk a Máramaros megyei Főtanfelügyelőséghez, miszerint jeleztük a Facebook-bejegyzés tartalmát és azonnali lépéseket kértünk részükről az ügy tisztázása végett. Másnap részletes választ kaptunk a Tanfelügyelőségtől, amelyben jelzik, hogy az intézmény feljelentést tett a megyei rendőrségen és azonnali lépéseket kért az iskola részéről is. Ugyanakkor, június 6-án, egyeztetve az RMDSZ országos vezetőségével és annak jogi szakértőjével, kérvényt nyújtottunk be a Megyei Rendőrséghez, amiben arra hivatkozva, hogy az RMDSZ egyik alapfeladata a magyar oktatás maximális védelme, arra kérjük a hatóságokat, hogy segítsék elő az ügy tisztázását, hiszen közösségünk és gyermekeink védelme az első számú prioritásunk” – írják egy akkori közleményben és a nekem küldött válaszban.

Mi is küldtünk kérdéseket a Máramaros Megyei Rendőrkapitányságnak annak érdekében, hogy kiderítsük, pontosan hány feljelentés érkezett, de elutasították a válaszadást, mondván, nem közérdekű az információ, amit kérünk. Mindenesetre szerkesztőségünk birtokában van olyan dokumentum, melyen szerepel az ügyirat száma, és többen is jelezték nekünk, hogy tettek már vallomást a nyomozóhatóságnak. Forrásaink szerint az ügyben felmerült a gyanú, hogy jelenleg is van kiskorú sértett. Továbbá az Átlátszó Erdélynek olyan sértettről is van tudomása, aki a nyilvánosság előtt még nem mondta el történetét, de a  nyomozóhatóságnak már igen. 

Cikkünk megjelenése napján, két héttel azután, hogy kérdéseket tettünk fel a rendőrségnek, 2026. február 13-án a ProTV is hírül adta, hogy a rendőrség szexuális bántalmazás után vizsgálódva házkutatást tart egy, a Németh Lászlóban tanító tanárnál, és két volt diáknál. 

A Nagymester nagyot húz

Nagy-Jenei manipulációval lépett színre a botrányok közepette: tavaly nyáron megpróbálta úgy beállítani, mintha az elsődleges vád feléje az egy évvel azelőtti eset lett volna, amikor is a bajban lévő kislányról híresztelték, hogy szerelmes lenne belé. A tanár a közösségi médiában felkérte volt és jelenlegi diákjait, valljanak színt: pedofilnak ismerik-e őt.

A húzás bejött, volt és jelenlegi diákok tucatjai bizonygatták, hogy a tanár szuper ember, sosem tett semmi rosszat, csak tiszteletet érdemel. A dicshimnuszokat zengők között olvashatjuk Zselyke sorait is, sőt Apjok Norbert, az RMDSZ-ből csalásért kiebrudalt ex-honatya is védelmébe vette.

Úgy tudjuk, Nagy-Jenei nagyon félt ekkoriban, elment minden magyar szervezethez, hogy meggyőződjön a lojalitásukról. 

Zárszó

A szövevényes abúzustörténet mellett megpróbáltuk azt is megmutatni, egy közösség hogyan küszködik az igazsággal és az eltussolással.

Nagy-Jenei azóta is a Németh László Elméleti Líceumban tanít. Az igazgató, Mastan Eliza nyáron lemondott. Azt mondja, lemondásának nincs köze az ügy kezeléséhez, személyes okok játszottak közre. Szerettünk volna beszélni vele, de elzárkózott a nyilatkozattól, hangsúlyozva, ő mindent megtett, ami intézményvezetőként a kötelessége volt. Azt közölte, amennyiben a nyilvánosságban olyan információk jelennek meg, amelyek az ő szerepét torzítva mutatják be, majd helyesbíteni fogja azokat. 

Az ügyben (ha az RMDSZ információi helyesek) két feljelentés is történt, az egyikről nekünk is tudomásunk van.

A tanúk szerint kiskorú lányok bántalmazásában szintén érintett Habina Róbert megkeresésünkre azt mondta, hogy „nincs ideje ezzel az üggyel most foglalkozni”. Szika Levente sem kívánt nyilatkozni, mondván újságíróként megalapozatlanul vádolom, kilátásba helyezte, hogy beperel, majd elküldött „az anyám picsájába”. 

Tudomásunk van róla, hogy több érintett is vallomást tett már a nyomozó hatóságok előtt. Van, aki többször is. Ugyanakkor többen elégedetlenségüket fejezték ki a nyomozók hozzá nem értése és a szerv elégtelen elhivatottsága miatt az üggyel kapcsolatban. Amennyiben fejlemény történik, természetesen nyomon fogjuk követni.

A Turul-Sas Lovagrend jelenleg szünetel. A történelemtanár most a hagyományőrző egyesületben tűnik aktívnak, és a közösségi média bejegyzések alapján vannak állandó tagok, akik különféle ünnepségeken, eseményeken a zászló alatt vonulnak. A történetnek bizonyára nincs vége itt. 

Amennyiben Jenei-Nagy Zoltán, Habina Róbert, Szika Levente, vagy az ügy bármely érintettje szeretne újabb információkat megosztani, szerkesztőségünk lehetőséget ad számukra.

Amennyiben valaki elszenvedője volt a cikkben bemutatott, vagy az esetekkel kapcsolatos cselekedeteknek, kérjük, vegye fel a szerzővel a kapcsolatot!

Ha bárki kiskorúakkal szemben elkövetett bármilyen (érzelmi, fizikai, szexuális) visszaélésről szerez tudomást, azt jelentse be a 119-es, ingyenesen hívható, országosan egységes sürgősségi számon vagy a Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóságoknál.

The post Méndüh: nemzeti okkultizmussal kényszerítette szexre a diákjait a nagybányai történelemtanár appeared first on Átlátszó Erdély.

Gyertek, találkozzatok velünk: május 10-16. között három olyan városba látogat az Átlátszó Erdély szerkesztősége, ahol számottevő magyar közösség él, de amelyre eddig viszonylag keveset figyeltünk. Újságíróinkkal kávézókban lehet majd találkozni, azonban aki négyszemközt, bizalmasan szeretne beszélni velünk, az így veheti fel a kapcsolatot velünk.

A menetrend (az időpontokat május 15.-én 10 órakor frisítettük):

Május 10-11.: Nagyvárad, a pop-up szerkesztőség helyszíne a Lokál, minden nap 16 órától;

Május 12-13.: Szatmárnémeti, a pop-up szerkesztőség helyszíne a Iuliu Maniu park (a lezárt főtéri park melletti parkocska), minden nap 18 órától 20 óráig;

Május 14-15.: Nagybánya, a pop-up szerkesztőség helyszíne a Colonello kultúrkocsma minden nap 18 órától 20 óráig.

Mi is ez a pop-up newsroom?

A pop-up newsroom kifejezésnek nincsen pontos magyar megfelelője. Mobil, gyors és ideiglenes szerkesztőség lehetne: az újságírók és olvasók közti kommunikáció, együttműködés új eszköztára. Lényege, hogy a szerkesztőség hosszabb-rövidebb időre elköltözik egy közösségbe, részt vesz a közösség mindennapjaiban, és a közösség számára fontos témákkal foglalkozik.

Miben különbözik a pop-up newsroom egy hagyományos riportúttól?

A hagyományos szerkesztőségek általában egy nagyobb városban dolgoznak. Az újságírók innen utaznak a környező közösségekbe, hogy egy, a szerkesztőségben előre kitalált, valamennyire megtervezett és megbeszélt témát dokumentáljanak. Egy ilyen út általában rövid – néhány órától néhány napig terjed – és bár a terepmunka során az újságíró beszélget a helyiekkel, ezek a beszélgetések nagyrészt az újságírót érdeklő témára szorítkoznak.

Ennek a megközelítésnek a nagy hátránya, hogy a nagyvárosból érkező újságíró a saját, illetve a szerkesztőség elképzeléseit, szempontjait részesíti előnyben. A közösség számára fontos sztorik, problémák, szempontok a háttérbe szorulnak. Ha az újságíró meg is érti, miért fontos a helyben felmerült téma, annak dokumentálására rendszerint nincsen elegendő idő, így az elsikkad.

Például lehet, hogy a községbe érkező újságírót a polgármester által megkérdőjelezhető módon felvett mezőgazdasági támogatások érdeklik; az ott lakókat a polgármester vagyona annyira nem érdekli, számukra inkább az a fontos, hogy az ivóvízhálózat kiépítése évek óta elakadt, és emiatt nincsen tiszta víz a faluban.

A pop-up newsroom lényege: a helyi közösségek számára fontos témákról írni

A pop-up newsroom eszköztára arra jó, hogy az újságírók olyan helyeken is időt töltsenek, és olyan témákkal, problémákkal is foglalkozzanak, amelyek a nagyvárosból nem mindig tűnnek érdekesnek, azonban az adott közösség számára fontosak.

Ha nincsen előre eltervezett téma, amit határidőre kell megírni, az lehetővé teszi a kötetlenebb beszélgetéseket; a helyiek szabadabban beszélhetnek azokról a dogokról, melyek megnehezítik az életüket, és az újságírónak is több ideje van válaszolni a munkájával kapcsolatos kérdésekre.

Hogyan fog ez működni?

A meghirdetett napokon az Átlátszó Erdély teljes szerkesztősége ott lesz Nagyváradon, Szatmárnémetiben és Nagybányán. Délutánonként egy előre meghirdetett helyszínen – jellemzően kávézókban – lehet majd velünk találkozni, beszélgetni (a helyszíneket és időpontokat meghirdetjük). Azonban aki szeretne négyszemközt, bizalmasan is beszélgetni, az megteheti, így lehet minket biztonságosan elérni.

Miről szólnak majd a beszélgetések?

Nincsen előre meghatározott téma, a beszélgetések kötetlenek. Bármiről beszélhetünk: mi szerintetek a legzavaróbb a közösségben, és hogyan lehetne ezt helyrehozni? Hogyan látjátok az Átlátszó Erdély munkáját, mi az, amire jobban kellene figyeljünk? Hogyan nézne ki szerintetek egy olyan újság, melyet igazán szívesen olvasnátok?

Mesélhetünk mi is, például arról, hogy hogyan dolgozunk a forrásainkkal, vagy hogyan választjuk ki a témákat, amelyekről írunk. Ha kíváncsiak vagytok arra hogy éppen min dolgozunk, esetleg hogyan találjuk ki az anyagaink címét, akkor azt is megmutatjuk.

Azonban be kell valljuk, most még nem tudjuk, pontosan hogyan fog ez menni. Az világos, hogy az otthonról hozott, gondosan kidolgozott elképzelések a gyakorlatban a legritkább esetben válnak be. Így részünkről maximális a rugalmasság, igyekszünk úgy beosztani az időnket, hogy az a leginkább hasznos legyen.

The post Házhoz jön az Átlátszó Erdély: találkozzunk Nagyváradon, Szatmárnémetiben és Nagybányán! appeared first on Átlátszó Erdély.

The post Műemlék-mentés vagy ingatlanpanama? Indul az Átlátszó Erdély-podcast appeared first on Átlátszó Erdély.

A Manevi Zrt. magyar állami cégként 2017-ben vette első erdélyi épületét, a szatmárnémeti Pannónia szállót. 2019-ben vett még mellé négyet, 2021-ben pedig elszaladt vele a ló, a cég minimum 8 ingatlant vásárolt. De lehet, hogy többet is, az elmúlt hónapokban hétről hétre derült fény újabb Manevi-ingatlanokra.

2020-ban a céget állami tulajdonból „kiprivatizálták” egy magánalapítványba, a közpénzből megvásárolt ingatlanokkal együtt.
Az Országgyűlés létrehozta a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítványt, és megajándékozta azt a Manevi Zrt.-vel, amelyik az erdélyi ingatlanokon kívül egy horvátországi (eszéki) ingatlannal jött csomagban, illetve a Comitatus Energia Zrt.-vel, amelyik egy szlovéniai (lendvai) wellness-szállót hozott magával.

2021-ben különféle leányvállalatokat hoztak létre a Manevinek, itt Erdélyben a Manevi Pro Transilvaniát. Az épületeket az anya-Manevi átíratta ezekre a cégekre. Így kapott az erdélyi Manevi 10 ingatlant 28 és fél millió lej értékben. A vásárlások itt nem értek véget, az erdélyi leányvállalat több ingatlant is vásárolt ezután.

A Manevi hosszú ideig a műemlékvédelem álcája mögött lapult. Úgy tűnt, fő célja megmenteni a tudatosan vagy véletlenül rohadni hagyott magyar épített örökséget. Az őt birtokló Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítványt

„a közép-európai régió egyes műemléki vagy műemléki védelemben nem részesülő, de kulturális, történelmi, művészeti, építészeti értékkel rendelkező és magyar vonatkozású történelmi, kulturális öröksége, művészeti gyökere, múltja, hagyománya szempontjából jelentőséggel bíró épületek, építmények fennmaradásának, megőrzésének, fenntartásának megvalósítására irányuló tevékenység előmozdítása érdekében”

hozták létre.

Egy ideig ez működött is, a Manevi összes ismert erdélyi szerzeménye évszázados múltú, műemlékként nyilvántartott, főként magyar kötődésű, történelmi jelentőségű épület volt.

Ám az örökség-megőrző álarc Tusnádfürdőn és Gyilkostón lehull. A Manevi két új tusnádi és egyik új gyilkostói ingatlanja egyáltalán nem műemlék, és ejsze nem is lesz az a mi életünk alatt. De még csak épített örökségnek sem nevezhető egyik-másik.

Hogy mi a céljuk a maneviseknek, műemléket akarnak-e menteni, szállodaláncot akarnak-e létrehozni, épületeket akarnak-e harácsolni, vagy csak a magyar közpénzt mentik ki maguknak magánalapítványba minél nagyobb mennyiségben a választások előtt, kiderül hamarosan.

Hogy a Manevinek hol milyen ingatlanjai vannak, azt folyamatosan megpróbálja eltitkolni. Tudomásom szerint eddig egyetlen sajtóorgánumnak sem adta ki az ingatlanok listáját. Nekem sem, pedig kértem. Jelenleg minimum 14 ingatlanjuk van Erdélyben. Ennyiről tudunk mi egyelőre. Vegyük sorra őket röviden, megvásárlásuk sorrendjében:

1. Pannónia-szálló (Dacia-szálló), Szatmárnémeti

Megvásárlás időpontja: 2017-ben vette meg a Manevi, az őt birtokló Dacia SRL-vel együtt.

Az ingatlan állapota: rossz.

Beépített felülete (suprafaţa construită la sol): 2238 négyzetméter.
Szintek száma: alagsor + földszint + 2 emelet + padlástér.

Vételár: A vételárat titkolják, de a magyarországi Átlátszó a cégbeszámolóból azt olvasta ki, hogy 1,2 milliárd forintot, azaz 16,5 millió lejt, vagy 3,3 millió eurót ér az ingatlan.

Története: 1901-1902-ben építették Bálint Zoltán és Jámbor Ferenc tervei alapján. A magyar jellegű szecessziós épület makettje az 1903-as bécsi építészeti világkiállításon második díjat nyert. A Pannónia szálló egy évszázadon keresztül a szatmárnémeti városközpont ékköve volt.

Amint a románok megkaparintották Erdélyt, az első világháború után, átnevezték a szállót Daciára, a kontinuitás bizonyítékaként. Aztán a kicsi magyar világban a magyarok visszanevezték Pannóniára, utána ismét Dacia lett a neve, és Daciaként is indult pusztulásnak.

A demokráciában kiprivatizálták, és elindult a versengés a birtoklásáért. Szabó István RMDSZ-es tanácselnök megszerezte a részvények többségét, és egy „megszokott kereskedelmi ügylet” keretében, ahogy ő nevezte, tálcán kínálta fel a tulajdonjogot Vasile Ţânţaş avasfelsőfalusi pünkösdista lelkipásztornak. Aki abban az időben a megye leggazdagabb emberének számított.

[irp posts=”34509″ name=”Így rohasztják Erdély egyik legszebb magyar épületét”]

Ţânţaş nekiállt az épületet felújítani, leverte a falakról a vakolatot, átbetonozta a pincét, de aztán elfogyott a pénze, és úgy hagyta az egészet. A magára hagyott épületbe befolyó esővíz keményen megrongálta a falakat, kezdett potyogni a szecessziós díszítése az épületnek. Ţânţaşt börtönbe küldték a műemlék épület megrongálásáért. Szabadulása után szinte-szinte eladta az épületet a chicagói pünkösdistáknak, de aztán mégiscsak a Manevinek adta el.

A Manevi hosszú ideig nem ment be az épületbe, arra hivatkozva, hogy Ţânţaş elveszítette a bejárati lakat kulcsát. Aztán bement. És négy év után takarított is. A víz befolyását sikerült megállítani, de az épület állapota tovább romlott. Egyre inkább potyogtak a szecessziós díszek, az épületet felállványoztatták és hálóval vonatták be a hatóságok.

Jelen és jövő: A Dacia SRL adminisztrátora, Dr. Baka Levente csak annyit árult el a céljaikról, a sok „fiatalok itthon maradása” politikai mellébeszélés mellett, hogy szeretnék visszaállítani régi formájába és funkciójába, és négycsillagos szállóként működtetni. Jelenleg az építési engedélyezési fázisban vannak, és 2022 elején szeretnének nekifogni a felújításnak. Hiába érveltem bármivel, többet nem akart elárulni, csak annyit ejtett még el, hogy 2 és fél évre saccolják a munkálatok időtartamát, és van már műemlékvédelmi engedélyük.

Adatigényléssel sikerült kiszednünk a hatóságoktól még pár részletet. Például azt, hogy a felújítás becsült értéke 14 235 275 lej, azaz közel 3 millió euró volt tavaly tavasszal, az építőanyag-árak égbe szökkenése előtt. A terveket a felújításra a kolozsvári székhelyű Arh service Guttmann & Comp cég készítette, a műemlékvédő Guttmann Szabolcs cége. Az építési engedélyt úgy váltották ki 2021 márciusában, hogy a 2008-as engedély során elmaradt munkálatokat fogják befejezni. A műemlékvédelmis engedélyük szavazásánál voltak fenntartások, kikötések, ezekről talán majd egy másik anyagban fogok beszámolni.

2-3. Art’e Hotel, Tusnádfürdő

Itt papíron két ingatlanról van szó, de a valóságban összefüggnek: az egyik egy szálló, a másik az úton túl egy betonalap, aminek alagsorában van a szálló hőközpontja.

Megvásárlás időpontja: 2019 júliusa.

Az ingatlan állapota: kiváló, újszerű.

Beépített felület: 587 négyzetméter a szálló, 122 négyzetméter a hőközpontként szolgáló új alap.
Kiterített összfelülete: 1978 négyzetméter a szálló, 122 négyzetméter az alap.

Vételár: 840 ezer euró, azaz közel 4 millió lej a két ingatlan egy csomagban.

Története: A telekkönyv szerint 2019-ben épült, de az ortofotók alapján régen is volt ott egy épület. Nagy valószínűséggel 55-ös villának hívták az épületet, az ortofotók alapján valamikor 2005 és 2010, dokumentumok alapján 2012-ben kapta az aktuális alakját, 2019-ben újították fel. A Manevi 2019-ben vásárolta meg, és 2020 októberében bérbe adta 15 évre egy Aquanor Min nevű cégnek, amelyik berendezte oda a boutique hotelt.

[irp posts=”35662″ name=”Félkész betongiccset vettek Tusnádfürdőn a magyar műemlékmentők”]

Érdekesség: a szálló egyike azoknak az ingatlanoknak, amelyek megkérdőjelezik a Manevi műemlékmentő jellegét. Mert az épített örökség megőrzésében mekkora fontossággal bír az, hogy közpénzből megvesznek egy vadiúj szállót, és bérbe adják valakinek? Mikor ezt a pénzt fektethették volna valamelyik lerohadt műemlékük mihamarabbi felújításába is?

4. Korona szálló (Tisza-szálló), Máramarossziget

Megvásárlás időpontja: 2019 decembere.

Az ingatlan állapota: közepes, a többi ingatlanhoz képest könnyen felújítható.

Beépített felület: 2072 négyzetméter.

Vételár: a titkos szerződés alapján 1,41 millió euró, azaz 6 736 557 lej.

[irp posts=”35382″ name=”Koronás lett a Manevi!”]

Története: Építéséről nehéz biztosat mondani, a megbízhatóbb információkból kikövetkeztetve valahol az 1860-1870-es években építhették a máramarosi zsidók.

A többségében zsidók lakta város nagy épületdömpingjében nem tartozott a legkiemelkedőbb épületek közé, de hosszú időn keresztül a város legjobb szállodája volt, és közművelődési célokra is szolgált, például színházként.

A kommunizmusban Tisza szálló néven futott, soha nem hagyták nagyon lerohadni. Legutóbb 2012-ben volt egy nagyobb általános felújítása, de az akkori nekifutás pár év alatt anyagilag kifulladt, a szálló hét éve bezárva áll.

Jelen és jövő: a Manevi szeretné felújítani és egy 4 csillagos szállóvá alakítani az épületet. Közbeszerzést hirdetett meg az épület tervezésére, amit később módosított, így most 119 millió forintot költ a tervezésre, amire három éve van a tervezőnek.

Az eddigi koncepció alapján azt tervezik, hogy lebontják az udvarról a piros ponttal jelölt épületeket, és a megnövekedett kerthelyiséget szabadtéri vendéglőként hasznosítanák, illetve rendezvényeket is szerveznének itt, többek között lagzikat. Az emeletre végig szállodai szobákat szeretnének, a jelenlegi szobáknál nagyobbakat, a földszintre bárt, bisztrót, reggelizőt.

5. Albina bank épülete, Nagykároly

Megvásárlás időpontja: 2019 decembere.

Az ingatlan állapota: közepes.

Mérete: Beépített felülete 624 négyzetméter, kiterített összterülete 1872 négyzetméter. Az épület kétszintes, 65 helyiség van benne, két 50 négyzetméteres belső udvar, illetve pince.

Vételár: szerződés alapján 730 ezer euró, azaz kb. 3,5 millió lej.
Becsült piaci ára: 500 ezer euró, kb. 2,5 millió lej. (Itt azért tüntettem fel a becsült piaci árat is, mert nagyon különbözött a vételártól.)

Története: 1910-11-ben építették Magyar Vilmos műépítész tervei alapján, Illés József városi mérnök ellenőrzésével, az Albina bank helyi székházának. Az Albina a legnagyobb erdélyi román bank volt az osztrák-magyar időkben.

Érdekesség: az épület alaprajza egy nagy A betű.

1968 és 2014 között a város polgármesteri hivatala működött itt. Az épületet a 2000-es években visszaszolgáltatták. Az önkormányzat szerette volna megvásárolni, de a tulajdonosok túl magas árat kértek érte. 2014 óta, amikor a polgármesteri hivatal átköltözött, az épület üresen áll.

Jelen, jövő: sem ottjártamkor, sem a dokumentumokban semmi nyomát nem találtam bármiféle felújításnak vagy épülethasznosításnak. A Manevi nem válaszolt érdeklődő levelemre. Ha van is valamilyen tervük, titokban tartják.

6. Teleki-ház (vagy Teleky-ház?), Nagybánya

Megvásárlás időpontja: 2021 áprilisa.

Az ingatlan állapota: elégtelen, beruházást igényel (így fogalmaz a felmérést végző szakcég).

Mérete: Beépített felülete 577 négyzetméter, kiterített összfelülete 1731 négyzetméter.

Vételár: 1,015 millió euró.

Története: A műemlékek listája szerint a XV.-XVIII. században épült, Nagybánya történelmi központjának legrégibb műemléképülete. A welcometoromania.eu szerint az impozáns épületet a hosszúfalusi Teleki család építette. id. Teleki Imre megvásárolhatta a telket a rajta álló házzal együtt, és saját igényei szerint kialakította a jelenleg is látható palotaszerű épületet.

Az államosítás után nem lakóházként szolgált, inkább művelődési funkciói voltak. Itt volt a bábszínház, a népi művészeti iskola, a földszinten pedig üzletek.

Jelen, jövő: Jelenleg az épület kívülről ugyanolyan lepattant, mint amilyen volt a megvásárláskor, a homlokzatot egy hatalmas molinó fedi. Ottjártamkor az udvaron egy elhagyatott betonkeverőt láttam, és az egyik falnál egy állvány volt felállítva, habár a falon még semmi nyoma nem volt a felújítás megkezdésének, és úgy tűnt, az állvány is régóta ott van, téglatörmelék fedi.

A Manevi nem válaszolt kérdésünkre, hogy mi a célja az épülettel.

Érdekesség: Nagybányán van még egy Teleki-ház. Az közösségi házként szolgál, és sokkal ismertebb, míg erről a főtéri Teleki-házról alig-alig lehet információt vagy leírást találni.

7. Névtelen műemlék ház, Nagybánya

Megvásárlás időpontja: 2021 áprilisa.

Az ingatlan állapota: jó.

Beépített felülete: 277 négyzetméter. Kiterített összfelülete: 502 négyzetméter.

Vételár: 468 ezer euró.

Története: A műemlékvédelem nyilvántartása szerint a XVI-XVIII században épült. Más információt nem találni róla.

Jelen, jövő: Jelenleg a Transilvania Bank bérli, 2024-ig van érvényes bérleti szerződése.

8. Névtelen ház, Nagybánya

Megvásárlás időpontja: 2021 áprilisa.

Az épület állapota: jó (a felértékelő cég szerint).

Beépített felülete: 141 négyzetméter. Kiterített összfelülete: 141 négyzetméter. Telek területe: 180 négyzetméter.

Vételár: 117 ezer euró.

Története: Történetéről semmit nem sikerült megtudni, valószínűleg nem is történelmi jelentőségű épület, csak azért értékes, mert egy tömbben van a két előző műemléképülettel.

Érdekesség: a Manevi első 8 megvásárolt ingatlana közül 4 ugyanazon cím, a Szabadság tér 8. szám alatt fekszik, csak más-más városban: a szatmári Pannónia szálló, a máramarosszigeti Korona szálló, és a két nagybányai névtelen ingatlan.

9. Wesselényi-kastély, Zsibó

Megvásárlás időpontja: 2021 áprilisa.

Az épület állapota: gyenge.

Beépített felülete: 2236 négyzetméter. Kiterített összfelülete: 3400 négyzetméter. Telek területe: 1,3 hektár.

Vételár: 834 ezer euró.

Története: Erdély egyik legszebb barokk kastélyának tartott épületet 1778-ban kezdték el építeni. A munkálatok több mint harminc évig tartottak. Az épületen barokk és klasszicista építészeti elemek keverednek, nagy árkádos loggiája és a középkori hagyományoknak megfelelő négy sarokbástyája különösen látványos.

A kastély legismertebb lakója ifj. Wesselényi Miklós volt, liberális magyar politikus. Az első erdélyi nemes volt, aki felszabadította jobbágyait az 1830-as években, és modern mezőgazdaságot tanított nekik. Támogatta az első erdélyi óvoda létrehozását.

Sok fontos ember fordult meg itt. Történelmi esemény színhelye is, a kastély udvarán tette le 1849-ben a fegyvert Kazinczy Lajos 8 ezer honvédjével együtt, a világosi fegyverletétel után tizenkét nappal.

A kommunista időkben a kastély iskolaként, majd pionírházként szolgál. A kastély parkja botanikus kertként működik, de az nem része a Manevi által megvásárolt birtoknak, mely csak a kastélyt és az épület előtti udvart foglalja magába.

Az épületet 2021-ben vette meg a Manevi, egy kis botránytól övezte. A Szilágy megyei tanács utolsó pillanatban, vagy utolsó utáni pillanatban jelezte, hogy mégis igényt tart elővásárlási jogára, de akkor már a kastély el volt adva. Az ügy azóta a bíróságon van.

Jelen, jövő: az épület elhagyottan áll, semmi mozgás nem látszik azon kívül, hogy kiraktak pár „Magánterület. Belépni tilos!” táblát. Értesüléseink szerint a Manevi még nem kért semmiféle engedélyt a felújításra, és nem is avatkozhat be az épületen, amíg annak tulajdonjoga per tárgya. Az épület felhasználásával kapcsolatos kérdésemre nem válaszoltak, és a helyi elöljárók sem tudják még, hogy miként lesz hasznosítva az épület, miután felújítják. Az egykori alpolgármester, jelenlegi városmenedzser Sárközi Pál szerint egy hat-hét évvel ezelőtti potenciális vevő felbecsültette a kastély felújításának költségeit: a 800 ezer eurós vételár mellé akkor 4,5 millió euróra lett volna szükség a rendbetételére.

10. Onix szálló, Tusnádfürdő

Megvásárlás időpontja: 2021 májusa.

Az épület állapota: tíz évvel ezelőtt részben felújított, megtoldott, félkész.

Mérete: Papíron úgy szerepel, mint egy 632 négyzetméteres beépített területű, 1264 négyzetméter kiterített összterületű épület. A valóságban a még illegális hozzáépítésekkel együtt körülbelül 1500 négyzetméter a beépített területe, és legalább 4500-5000 négyzetméter a kiterített területe.

Vételár: 1,83 millió lejért vásárolják meg egy árverésen, azaz az akkori árfolyamon kb. 370 ezer euróért.

Története: A régebbi Pauli villából 8-9-es villává, majd Onix hotellé nevezett épületet a 2000-es években megkaparintja a Kontakt Turism nevű cég, amelyik leginkább egy Vasile Stan nevű szakszervezeti vezér nevéhez köthető. Társai Radu Mironovici, aki régen a Zsil-völgyi bányavállalatnál volt vezérigazgató, aztán államtitkár és vezérigazgató az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban, Grigore Alecsa, aki a turisztikai minisztériumban főellenőr, majd vezérigazgató, Valeria Rodica Nedelcu, aki a brassói útügy műszaki igazgatója, és Ulariu Dan Gabriel, az Alcom-botrány főhőse.

[irp posts=”35662″ name=”Félkész betongiccset vettek Tusnádfürdőn a magyar műemlékmentők”]

Ez a cég csokorba gyűjtött két fontos szállodát és vendéglőt, és a központi Csukás-tavat, majd elkezdte felújítani és 2 csillagosról 4 csillagosra alakítani az Onix szállót. Weblapjuk szerint 2009. március 1-jén adták volna át az új, 155 férőhelyes szállót, 150 személyes konferenciateremmel, 160 személyes vendéglővel, kezelőközponttal, spa és wellness részleggel. Megmagasították a régi épületet, hozzáépítettek egy rakás betont, aztán elfogyott a pénz és az egészet úgy hagyták, csődbe vitték a céget. Bő tíz évet rohadt az egész, mire jött a Manevi és megvette egy liciten.

A Manevi nem közvetlenül vásárolta, hanem a szatmári Tarr Const céggel vétette meg. Érdekes részlet, hogy a szatmári céget a vásárlásnál Oláh Zsanett, a Manevi magyarországi anyavállalatának vezérigazgatója képviselte.

A Tarr Const a legnagyobb Szatmár megyei építőcég, Tarr Csongor tulajdona. Ő az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb szatmári magyar vállalkozó. Tarr nevére rákeresve csupa botrányokról olvashat az ember: hol egy rendőrfőnököt ken meg, hogy elsimítsa egy adócsalásos ügyét, hol egy PSD-s góré újságjának juttat vissza pénzeket, hol a helyi környezetvédelem vezetőjét nyugdíjazzák azért, hogy ő kavicsot tudjon kitermelni védett területről.

Jelen, jövő: az ingatlan elhagyottan áll, semmi nyoma annak, hogy új gazdája van. A Manevi nem akarta elárulni, mit szándékszik csinálni a félkész szállóval.

11. Napsugár komplexum, Gyilkostó

Megvásárlás időpontja: 2021 júniusa.

Az épület állapota: gyenge, helyenként omladozó.

Mérete: A nagy épület beépített felülete 925 négyzetméter, kiterített összfelülete 2860 négyzetméter. A másik három melléképület területe 94, 82, illetve 118 négyzetméter. Telek területe: közel 1 hektár.

Vételár: még nem ismert.

Története: a telekkönyv szerint a nagy épület 1988-ban épült, a kis épületek 1975-ben. Az építési stílusa alapján ellenben szinte biztos, hogy az épület egy része sokkal régebbi, akár száz évesnél is több. Az 1940-es években megjelent újsághirdetések, és egy állítólag 1910-ből való képeslap igazolják ezt.

A szomszéd panzió üzemeltetője szerint a rendszerváltás óta a Napsugár kihasználatlanul áll, állaga folyamatosan romlik. Újságcikkekből kibogozva az derül ki, hogy a villa része a Gyilkostó RT-nek, melynek tömegprivatizációkor 155 ezer részvényét osztották ki a lakosságnak. Ez a cég botrányokba keveredett, nem tudta működtetni rendesen az ingatlanjait, nem akart befektetni, mert az üdülő helyzete tisztázatlan, hiányzik a csatornázás és az ivóvízhálózat, stb. Végül az ingatlan az időjárásnak esett áldozatul.

Jelen, jövő: A szomszéd állítása szerint a nyáron megjelent itt az új tulajdonos, és bemutatkozott: egy csíki származású, Magyarországon élő ember. Csak annyit mondott, hogy megvették az épületet, de szándékairól nem beszélt. A szomszédok azóta sem láttak senkit az új tulajdonos részéről.

Míg a Manevi elkezdte a másik gyilkostói ingatlanjának, a Turista szállónak a felújítását, itt még semmit nem mozdított, még az épület beázását sem állította meg. Január eleji látogatásunk alkalmával csak leszakadt teraszokat, folyamatosan ázó, szétszakadt falakat, az épületből több helyen kinövő növényzetet láttunk. Az udvaron és a kisebb épületekben valaki állatokat tart, pónilovakat, tyúkokat, de embert nem találtunk az állatok mellett. Kérdéseinkre a Manevi nem válaszolt.

12. Turist Hotel, Gyilkostó

Megvásárlás időpontja: 2021 júliusa.

Az épület állapota: jó, felújítás alatt áll.

Mérete: beépített felülete 1080 négyzetméter, alagsor + földszint + 2 emelet.

Vételár: még nem ismert.

Története: a telekkönyv szerint 2000-ben koncesszionálta az épület alatti területet a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatal a Bucur családnak 49 évre. Eleinte Bucur villának hívták az épületet, később Turista hotel néven futott a 3 csillagos szálloda.

Jelen, jövő: jelenleg az épületet felújítják. A belső munkálatokon kívül a tetőt is lecserélik, „mert a magyaroknak nem tetszik a piros”, mondják a munkások. A nagy teraszt is beépítik, rendezvények szervezésére alkalmassá teszik. Az 54 kis házikót, ami a szálló mellett kempingszerűen működött, tűzre aprítják, helyette parkolót hoznak létre.

13. Remény szálló, Borszék

Megvásárlás időpontja: 2021 júliusa.

Az épület állapota: minősíthetetlenül gyenge, félig összeomlott.

[irp posts=”34982″ name=”Meghalt a Remény Borszéken, a „magyarok” megvették a tetemét”]

Mérete: beépített felülete 1650 négyzetméter, kiterített összfelülete 4370 négyzetméter.

Vételár: 400 ezer euró, amiből 297 ezer az épület és 103 ezer a telek.

Története: A Remény szálló 1889-1890-ben épült, és egy bő évszázadon keresztül egyik legmeghatározóbb épülete volt Borszékfürdő városképének. A település legelegánsabb épülete és szállodája volt, 28 szobával, nagy étteremmel. Itt tartották a rangos összejöveteleket. Kaszinóként is szolgált, majd a kommunizmus alatt mozi üzemelt benne, kantin és irodák.

A rendszerváltás óta senki nem mozdított itt semmit, csak a tulajdonos változott, papíron. Az elmúlt évtizedekben egy ideig a Rephar cég tulajdona volt, aztán átkerült a Copper Beech Invest céghez, majd tőle a Copper Beech Hotels & Resorts-hoz, aki most eladta a Manevinek. Ennek a Copper Beech céghálózatnak a tulajdonosa, aki hagyta lerohadni a Remény szállót, az európai parlamenti képviselő Dinesh Dhamija. Az indiai származású londoni üzletember az egyik leggazdagabb ázsiai származású üzletember az Egyesült Királyságban.

Jövő: a polgármester szerint a cég nem fogott még hozzá a javításhoz, csak kitakarítottak, hogy a statikusok be tudjanak menni körülnézni. Valószínűleg az ingatlan több pontján az alapoktól kell újraépítenie az épületet a Manevinek.

14. Park szálló, Nagyvárad

Megvásárlás időpontja: 2021 júliusában vették meg az épület 860/1581-ed részét, augusztusban pedig egy 105/1466-od részt és egy 106/1466-od részt.Az épület állapota: helyenként bomladozó, frontja molinóval letakart.

Mérete: Az 1581 négyzetméteres beépített felületű emeletes épületnek pontosan 1594351/2317746-od része az övék. Ha valaki nem boldogulna könnyen ezekkel a telekkönyvi törtekkel: ez az épület közel 69%-át jelenti.

Vételár: még nem ismerjük.

Története: 1785-ben került a telek Teleki Sámuel főispán tulajdonába, aki ide emeletes barokk palotát épített. A tulajdonjog később a Rhédey és a Bethlen családra szállt át. Az épület egy része 1903-ban, másik része 1909-ben került a Weiszlovits család birtokába, akik átépítették, és 1915-ben szállodát nyitottak benne. Hogy csak az épület homlokzatát változtatták-e meg, vagy lerombolták a javát és a pincére új épületet építettek, nem lehet tudni, minden forrás másképp látja.

A szálló neve bejárta a világot, amikor 1927-ben egy Váradon szervezett diákkonferencián regáti román diákok garázdálkodtak a városban, és többek között félholtra verték a Park szálló tulajdonosát, Weiszlovits Emilt. Egyes források szerint azért, mert nem adott ingyen szállást a román diákoknak, más források szerint azért, mert nagyszájú magyar zsidó volt, és régen szálka volt egyes helybéliek szemében, ismét más források szerint azért, mert a nála megszálló román diáklányokhoz nem engedte bemenni a fiúkat.

Érdekesség: 1922-es újságcikkek arra hivatkoznak, hogy a szálló épületét Bocskay István egykori erdélyi fejedelem építtette palotának, és Weiszlovits nagyon ragaszkodott Bocskay végrendeletéhez, amelyben ez állt: „És ezen palotában különösen vigyáztassék arra, hogy idegen férfi, idegen asszonnyal össze ne jöjjön …”
Így az ide érkező Ghica román herceget és menyasszonyát Weiszlovits két külön épületbe szállásolta el, és csak a közös társalgóban hagyta találkozni őket, nem hagyta a herceget felmenni a menyasszonyához. Erre ez dühbe gurult, pofonokat ígért, a rendőrprefektus elé vitette az egész személyzetet tulajdonossal együtt, majd ki kellett költöznie a szállodából, és borravalót sem adott. Ezt írták az újságok, hogy mennyi igaz belőle, nem tudom.

Tavasszal választások lesznek Magyarországon

Könnyen elképzelhető, hogy a Manevinek ezen kívül még vannak épületei Erdélyben, amelyekről nem tudunk. A cég titokban próbálja tartani ezeket az épületeket, és a helyi RMDSZ-es hatóságok sokszor segítik őket ebben. Az RMDSZ, és mellette minden magyar párt, most próbál jóban lenni a Fideszszel. És mivelhogy ez egy Fidesz-biznisz, legtöbbször élvezi a helyi elöljárók támogatását, sokszor még a közbenjárását is.

A Manevi ingatlanjaiba eddig lazán belenyomtak minimum 50-60 millió lejt, azaz több mint 10 millió eurót. Még egy ennyi kellene minimum ahhoz, hogy fel is újítsák ezeket az épületeket. De lesz-e ennyi, és honnan?

2021-ben a magyar kormány által a BGA-n keresztül az erdélyi magyarságnak szánt támogatások összege az előző évekhez képest látványosan visszaesett, állítja Sipi kollégám, aki erről ír a napokban. Ehhez képest a magánalapítványukra történő ingatlanvásárlások száma látványosan megnőtt.

Egyelőre úgy tűnik, a műemlékek felújításával nem sokat haladtak, legtöbb ingatlanjuk állaga folyamatosan romlik. De ők a pénzt és az időt nem a már megvásárolt épületek állagmegőrzésébe, hanem az újabb és újabb ingatlanok vásárlásába fektetik. Miért, ez az egyik nagy kérdés, amit az olvasóink feltesznek ebben a témában.

És van egy másik nagy kérdés is: mi lesz, ha a Fidesz nem nyer a tavaszi választásokon? Honnan lesz pénze a cégnek felújítani ennyi lepattant ingatlant? Vagy már mentettek ki maguknak pénzt a felújításokra?

A cikk az Átlátszó és az Átlátszó Erdély közös projektje keretében, a News Spectrum támogatásával készült.

Ha olvasóinknak bármilyen információjuk van a Manevi által megvásárolt ingatlanokról, és megosztanák velünk, megköszönjük, ha átküldik az ufo@atlatszo.ro emailcímre.

The post Épületenként vásárolják vissza Erdélyt, vagy közpénzt tesznek félre saját zsebbe? appeared first on Átlátszó Erdély.

Az RMDSZ képviselőinek negyede, a 21 közül öt a töredékszavazatok visszaosztásával jutott mandátumhoz. Közülük hárman képviselik egyedül a megyéjüket, velük zárjuk az RMDSZ színeiben parlamentbe jutottak vagyonát bemutató sorozatunkat: Apjok Norbert Máramaros, Faragó Péter Arad, illetve Kelemen Attila Krassó-Szörény megyéből.

Az előző bekezdés az előző hónapban volt utoljára igaz, az RMDSZ ugyanis február elsején kizárta Apjok Norbertet a parlamenti frakcióból és az RMDSZ-ből is. Apjok Norbert hamis, de legalábbis honosíthatatlan diplomát csatolt képviselőjelölti dossziéjához. Miután ez kiderült a szervezet belső fórumain, írásban ígérte meg Kelemen Hunor szövetségi és Porcsalmi Bálint akkori ügyvezető elnöknek, hogy beiktatása után lemond a mandátumáról, amelyről az RMDSZ rendelkezhetett volna tovább.

Apjok azonban nem mondott le, hiába követelték ezt az RMDSZ helyi tagjai, megyei vagy épp országos vezetői. Vagyonnyilatkozataiból pedig kiderül, miért ragaszkodik ennyire a Romániában busásan honorált képviselői mandátumhoz.

Hogy csalással akart megfelelni a feltételnek,

miszerint csak felsőfokú végzettséggel jelentkezhet valaki honatyának az RMDSZ listáin, túl későn bizonyosodott be az RMDSZ vezetői számára ahhoz, hogy a szervezet módosíthatta volna Máramaros megyei jelöltjeinek listáját. Állítják az RMDSZ vezetői. Miután a visszaosztásból az RMDSZ kapta ezt a mandátumot, a szervezet attól tartott, elveszíti, illetve új versenyben kell megküzdenie érte, ha Apjok még a beiktatása előtt mond le róla.

Az RMDSZ úgy maximalizálta volna a mandátumok számát, hogy Apjokot diszkréten visszavonultatja pár évre, a helyére beugrott volna valaki a listán következő jelöltek közül, a diplomabotrány pedig helyi érdekű maradt volna. Apjok Norbert azonban a saját mandátumainak számát akarta maximalizálni, nem mondott le, így az ügyéből egész Erdélyben visszhangzó botrány lett.

Az RMDSZ vezetői előbb a belső nyilvánosságban szólították lemondásra, majd az ügye látványosan kikerült a sajtóba. Végül egy abszolút nyilvános, online lakossági fórumon magyarázta neki a választóitól kezdve a kollégáin át a nagybányai szervezet élére delegált Székely István ügyvezető alelnökig mindenki, miért és mekkora szégyen elsősorban rá, másodsorban az RMDSZ-re nézve, hogy a szervezet szabályainak kijátszásával szerzett mandátumát nem adja vissza.

Apjok a videón a harmadik óra végén kerül napirendre. Hiába mondják a szemébe a saját választói, hogy már nem bíznak benne, Apjokról minden morális érv lepereg. Az RMDSZ pedig tíz nap múlva kitette a szűrét, visszahívta a parlamenti bizottságokból, és a Szatmár megyei honatyákat kérte fel a máramarosi magyarok ügyeinek képviseletére. Az ügy az Index.hu és a különböző, …ol.hu-ra végződő regionális portálok révén bejárta a magyarországi sajtót is.

Hogy miért éri meg Apjoknak a két hónapja tartó megszégyenítés,

amelynek még legalább négy évig ki lesz téve, ahhoz elég belenézni a vagyonbevallásaiba. A hazudozásai miatt kirobbant botrány után persze nem lehetünk biztosak benne, hogy ezeket korrekt módon töltötte ki az évek során, de fogadjuk el, hogy minden adat stimmel bennük, még a furcsák is, és semmit sem hagyott ki belőlük. 

Mert az önéletrajzát elég rugalmasan kezeli: a parlamenti CV-jében január 7. óta csak 2008-as érettségije és egy 2009-es projektmenedzseri képzés szerepel. Az emaramures.ro portál szerencsére képernyőmentést készített a korábbi változatról. Eszerint Apjok 2015-ben átesett egy vállalkozói képzésen, és ugyancsak 2015-től szociális munkásnak tanul a Kolozsvári Műszaki Egyetem nagybányai kihelyezett tagozatán.

2020 decemberéig, a képernyőmentés időpontjáig sem lett belőle okleveles szociális munkás, és már nem is tanul annak. Jövedelmezőbb pályát választott.

Korábbi és jelenlegi CV-je szerint is első képviselői mandátumáig, azaz 2016 decemberéig vállalkozó volt. Minő szerencse, hogy az RMDSZ-közeli ifjúsági szervezetekben ténykedő Apjokot az RMDSZ már 2012-ben is képviselőjelöltként indította, mégpedig Vâlcea megyében, így akkori vagyon- és érdeknyilatkozata is rendelkezésünkre áll. Eszerint Apjok Norbertnek nem volt az égvilágon semmije, de ez négy évvel az érettségije után nem is csoda. Mi több, egyetlen jövedelemforrása sem volt. Annál feltűnőbb viszont, hogy a vállalkozó Apjok akkor még nem birtokolt és nem vezetett egyetlen céget sem.

2016 nyarán az RMDSZ ifjú reménységét

önkormányzati tanácsossá választották Koltón, kapott is ajándékba egy ötven áras beltelket a községben. 2015-ben sem volt semmilyen jövedelme, egyedül az eladási szakemberek egyesülete szubvencionálta 1050 lejjel. Tanácsosjelölti érdeknyilatkozatából derül ki, hogy akkor két cégben volt érdekeltsége, bár egyikből sem származott jövedelme.

A háromszéki Rétyen bejegyzett Anonim Player SRL most éttermet működtet a cégadatbázis szerint. De nem igazán volt tevékenysége 2016-ig, amíg Apjok társtulajdonos volt. A Koltón 2013-ban bejegyzett Bigmix Web online kereskedéssel foglalkozó kft Apjok és felesége nevén szerepel, felesége a céggondnok. A cégnek, úgy tűnik, semmilyen tevékenysége nincs, legalábbis semmilyen pénzügyi jelentést nem nyújtottak be a hatóságoknak, így a cégadatbázisba sem került be.

A fiatal pár a feleség jövedelméből tarthatta fenn magát és Fiat Stilo autóját. Apjok felesége a Nagybányai Északi Egyetem kutató- és képzési központjának egyesületében volt szakképzés-specialista (mondhatni: diplomaszakértő). Továbbá szakértője az országos esélyegyenlőségi hatóság máramarosi kirendeltségének, ilyen minőségeiben összesen évi 35 ezer lejt keresett.

2016-ban a férj 990 lej tanácsosi illetményt és a decemberre járó 2573 lejnyi képviselői fizetését hozta a konyhára, miközben bő 15 ezer lejt adományozott az RMDSZ-nek kampányra. Ebből 2017-ben 4200 lejt kapott vissza. Felesége jövedelmét ekkor diszkréten elhallgatta, vagy nem volt mit feltüntetni.

2018-ban ismét kapott ajándékba egy beltelket, ezúttal 13 árat Koltón. Évi 87 ezer lejes képviselői juttatása mellé felvettek 90 ezer lej hitelt két évre, és vásároltak egy Renault-t és egy Hyundait, valamint részvényeket 14 ezer lejre a Romgaz, a Transgaz és az Avioane Craiova részvénytársaságban. Sőt egy 44 áras újabb beltelket Koltón, de ez már csak a 2019-es vagyonnyilatkozatában jelent meg.

A részvények bejöttek, rögtön jövedelmeztek 2200 lejt, ami persze eltörpült Apjok évi 133 ezer lejes képviselői fizetése mellett. Közben felesége egyéni vállalkozása is beindult, 18 ezer lej bevételt hozott. A koltói birtokocska 2019-ben újabb 27 árral egészült ki, ezt is már közösen vásárolták a feleségével, akárcsak egy 48 négyzetméteres lakást Nagybányán.

Ehhez eladták a gázrészvényeket, és felvettek 140 ezer lej hitelt harminc évre. Ez már bőven magyarázhatja, miért nem akar lemondani Apjok az ekkor már évi 146 ezer lejt jövedelmező képviselői állásáról. Hiszen akkor csak a felesége évi 39 ezer lejes jövedelméből és az ingatlanok bérbeadásából kellene élniük. Ez utóbbi 2019-ben 2400 lejt, 2020-ban már 14 400 lejt eredményezett.

Ugyancsak tavaly eladtak két beltelket összesen 49 ezer lejért, de maradt még 1,2 hektár, így nem volt gond, hogy felesége egyéni vállalkozása csak 7365 lej bevétel termelt egész évben. Volt még egy nagyobb kiadásuk, Apjok közel 30 ezer lejjel szállt be a két választási kampányba, de ezt meg szokta téríteni az RMDSZ, ahogy megkapja a választási hatóságtól a kampány elszámolható ellenértékét.

Apjoknak tehát elismert szakmája nincs, nem látszik, hogy bármilyen állása vagy jövedelme lett volna képviselői mandátuma előtt. A szép summájú hitel visszafizetéséhez és a semmiből termett koltói telekbiznisz felfuttatásához pedig szüksége van rá, hogy újabb négy évig busás fizetést kapjon az adónkból, különben a képviselői székből egyenesen az anyagi szűkölködésbe ugrott volna. Ha most csendben kiszállt volna, kis idő múlva talán elindulhatott volna olyan

szép, egyenletes pártkarrier útján, mint az Arad megyei Faragó Péter.

Faragó 2008 és 2016 után tavaly harmadjára jutott be visszaosztással a képviselőházba. A Temesváron végzett mérnök az egyetem után két és fél évig az RMDSZ Progress Alapítványánál, majd 2006 tavaszáig az Iskola Alapítványnál dolgozott mint számítógép-kezelő. 2006 áprilisától ismerkedett a parlamenti tevékenységgel az egyik honatya képviselői irodájának alkalmazottjaként.

2004-től tevékenységét és jövedelmét különböző igazgatótanácsi tagságokkal egészítette ki. Fél évig az aradi közművek, négy évig az aradi hőerőmű vezetőtanácsában szerepelt. 2008-ban az Arad megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető alelnöke volt, az év végén már ő maga jutott a parlamentbe. Mivel 2012-ben nem nyert mandátumot, ismét az Arad megyei infrastruktúra biztosította a megélhetését: az ivóvíz- és csatornahálózatot fejlesztő egyesület technikai igazgatója volt 2016 decemberéig. 2016 második felében megyei tanácsos is volt, majd újra parlamenti képviselő.

2008-ban Faragónak se volt még semmije, csak egy `82-es Daciája. Évi közel 12 ezer lejt keresett a képviselői iroda munkatársaként és bő 13 ezer lejt igazgatótanácsi tagként, így az RMDSZ-nek is tudott közel húszezer lejt adományozni. Szinte a teljes évi bevételét. Szerencsére a szállítmányozási cégnél dolgozó feleségének fizetése évi 19 ezer lejről gyorsan 25 ezer lejre emelkedett 2008-ban. A Renault Symbolt is a felesége vette.

2009-től bankszámlákon gyűjtik a pénzt, amíg 2011-ben letelepednek a határ menti Kisiratoson: 260 négyzetméteres házat építenek egy közel tíz áras telken. 2012-ben 57 ezer lejes hitelt vettek fel. Ekkor ötvenezer lej körüli az évi képviselői juttatás, de Faragó kap még húszezer lejt napidíjként. Felesége gyermeknevelési támogatást kap, hisz megszületett a kisfiuk is közben.

Következő mandátumának elején látszik, hogy a házukat végül 200 négyzetméteresként fejezték be, a Renault mellett pedig megtartották a lassan muzeális értéket képviselő Daciát is. Ekkor két, összesen 28 ezer lej értékű hitelt törlesztenek, Faragó Péter mindössze évi 42 ezer lejt keresett technikai igazgatóként. Az új mandátum elején vásároltak egy Audit, és látványosan törlesztik a hiteleket. Felesége egy magyarországi textilcég eladási részlegén kezdett dolgozni.

2019-től tesznek szert számottevő megtakarításra, folyószámláikon 176 ezer lej szerepelt. Ekkor 122 ezer lej Faragó évi fizetése, felesége ennek felét keresi. Tavaly eladták az Audit, hatvanezer eurót és bő 150 ezer lejt tároltak a számláikon. Faragó 58 ezer lejjel támogatta a kampányt, ezt idén fogja visszakapni.

Az újonc Kelemen Attilát ne tévesszük össze

az RMDSZ-t indító, azóta nyugdíjba ment Markó-Borbély-Frunda-generáció állatorvos Kelemen Atillájával. A Krassó-Szörény megyei listáról bejutott, egyébként Déván dolgozó Kelemen Attila most még csak 34 éves. 12 éve szerzett építészmérnöki diplomát a Kolozsvári Műszaki Egyetemen, elmondása szerint tíz éve vállalkozó, munkaadó. Feleségével közösen neveli egy éves kisfiát.

Képviselőkollégáival ellentétben Kelemen Attila már eleve csinos ingatlankészlettel került most a parlamentbe. 2012-ben két, egy 52 és egy 56 négyzetméteres lakást kapott ajándékba Déván, 2019-ben pedig egy 2409 négyzetméteres beltelket. Ugyancsak 2019-ben vásárolt egy 757 és egy 190 négyzetméteres dévai beltelket.

Autója, megtakarítása nincs, csak egy álom nevű cége: a Dream Development SRL biztosította a fizetését, amely a 23 ezer lejes osztalékkal együtt évi 60 ezer lejt tett ki. Felesége ugyanennek a cégnek az alkalmazottja évi 70 ezer lejért. A cégadatbázis nem tünteti fel Kelement sem gondnokként, sem tulajdonosként. Az látszik, hogy a vállalkozás 2010 óta fokozatosan fejlődött ötvenezer lejes árbevételről és három alkalmazottól 9 foglalkoztatottig és 760 ezer lejes árbevételig két kiugró, közel egymillió bevételű évvel.

A cég honlapja szerint épülettervezéssel, területrendezéssel, kataszteri felméréssel és uniós pályázati tanácsadással is foglalkozik. Megtervezi az álmainkat, ígéri. Volt vezetője nekünk ezt nem ígéri, cserébe szívesen élénkítené a gazdaságot az épp elkezdődött mandátumában.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Az új csaló, a régi káder és az álommérnök vagyona appeared first on Átlátszó Erdély.

Hogy jobban értsük, miért lett helyi politikai ügy Marosvásárhelyen a város által finanszírozott koncertekből, megnéztük, mennyit költenek polgáraik szórakoztatására más erdélyi városok. Két meglepetést találtunk: a kétszerannyi lakosú, rendezvénydömpingben fürdő Kolozsvár feleannyit költ erre a célra, mint amennyit Marosvásárhely bevallott, a nagyjából Vásárhely méretű Nagybánya viszont még a Florea-adminisztrációt is lekörözi mulattatásban. Ahol pedig évente több millió lejt elmulatnak, ott a koncertszerződésekben is visszakövethető a politikai szál.

Cătălin Chereceșt, Nagybánya polgármesterét mégsem lehet egy lapon említeni marosvásárhelyi kollégájával, aki egyetlen hónapban akár hatvan koncertért is képes elképesztő összegeket fizetni. A marosvásárhelyi ingyenkoncertekről írt cikkünk itt olvasható.

[irp posts=”26626″ name=”Húzd rá, primár! Százával adja Dorin Florea a koncerteket a vásárhelyieknek”]

Chereceș szerződései kicsit másképp néznek ki, mint amilyenekkel eddig találkoztunk: kevés van belőlük, de jóval nagyobb az összegük, és nem lehet tudni konkrétan, hogy mire kötötték őket. Csak 14 koncertszerződést találtunk a nagybányai polgármesteri hivatal szerződéseinek halmazában 2016 és 2019 között, míg a marosvásárhelyi hivatal csak egyetlen évben, 2018-ban 225-öt kötött.

A szerződések értékét összesítő számításaink szerint Nagybánya 7,5 millió lejt költött el négy év alatt koncertekre, míg Vásárhely 6,3 milliót. A nagybányai összegben még nem szerepel az a 3 millió lej, amelyet a helyi tanács a szeptember végi Gesztenyefesztiválra szavazott meg, a vásárhelyi összegből pedig a 2017-es és részben a 2016-os adatok is hiányoznak, az ekkor kötött szerződéseket nem vagy csak egy részüket kaptuk meg.

Ki kinek zenéli össze a profitot?

Nem derül ki, hogy konkrétan milyen koncerteket és szolgáltatásokat foglal magába a 14 nagybányai szerződés, mivel ezeket az események szervezőivel kötötte a hivatal, nem a fellépő együttesekkel, illetve azok képviselőivel. Így nem látszik, kik és mennyiért szórakoztatták a nagybányaiakat, és a koncertszervező mekkora profittal zárta a közpénzből összehozott mulatságot.

A városlakóknak 2,5 millió lejükbe (több mint fél millió euró) került a legnagyobb összegű esemény, a Gesztenyefesztivál fellépőgárdája és színpadtechnikája 2018 novemberében, a fellépőket ez a szerződés sem nevezi meg (a helyi sajtó természetesen közölte, kik léptek fel). A rendezvény ennél szélesebb körű, a Gesztenyefesztiválra rácsatlakozott Nagybánya nagyon sok kulturális és közösségi szervezete, ahogy ez a teljes programból kiderül. Egy ekkora esemény finanszírozásába természetesen céges szponzorokat is bevonnak, a vásári és ételstandok kibérlése is bevételt generál a városnak, illetve értékesítik a fesztivál hirdetési felületeit is. Ahogy ebből a 2019-es határozatból is látszik, a több milliós kiadásnak a töredéke az, ami így azonnal megtérül.

Érdekes, hogy az idei Gesztenyefesztiválra a tanácsosok 3 millió lejes keretet szavaztak meg úgy, hogy idén mindössze három napig tartott a fesztivál, tavaly viszont tíz napig.

2017-ben olyan szerződést is kötött a hivatal (36853/12.10.2017, a linkelt .pdf 18-19. oldalán), amelynek tárgya csak részlegesen jelenik meg a dokumentumban, legalábbis a közzétett másolatban. A töredékmondatból annyi kivehető, hogy ez is színpadi fellépésre vonatkozik 128 623 lej értékben.

Politikai összefonódásra világít rá a fénytechnika

Nagybánya kiemelt közösségi rendezvényeit (Gesztenyefesztivál, Gyereknap, Nők Napja, Nagybányai Kulturális Napok, stb.) szinte mindig ugyanazok a cégek bonyolítják le komoly összegekből. Az általunk összegyűjtött adatokban szinte csak ez a három cég ismétlődik évről-évre: Art-Tradition Production SRL, Draghicescu Sound Event Production SRL, Art Electric Show SRL. (A cégek adatai a nevükre kattintva olvashatók, a mérlegadatok euróban értendők.)

A már említett 2,5 milliós Gesztenyefesztivált 2018-ban az Art Electric Show szervezte, amelynek egyik tulajdonosa és céggondnoka, Ilie Ureche egy másik, világítástechnikával foglalkozó cégben (Ilnic Electric) is érdekelt. A marosvásárhelyi ingyenmulatságokról is cikkező Cătălin Vischi máramarosi kiadványában Ilie Urechét a Fények királyaként említi, mivel jószerével egyedül az ő cége borítja ünnepi fényekbe Máramaros megye legtöbb városát és községét.

Az Art Electric Show céges múltjából kiderül, hogyan lehet megyei monopóliumra szert tenni: a céget alapítása óta háromszor nevezték át. Először Casa Ieudeană SRL-D néven jegyezte be Doru Dăncuș az édesanyja jódi címére, ahol a cég panziót működtetett alkalmazott nélkül. Doru Dăncuș 2016 óta megyei tanácsos és a megyei tanács alelnöke, így egyrészt ki kellett szállnia a cégből, másrészt vagyonnyilatkozatából ismert, hogy 40 ezer lejes pénzadományt kapott az édesanyjától (miközben évente 70-120 ezer lej közötti bevétele van sportfogadásból). Cégét 2017-ben Radu Mastan vette át, és átprofilozta színpadtechnikára, 2018-ban beszáll a megyét díszkivilágító Ilie Ureche, a cég forgalma pedig egy év alatt meghétszereződik.

Ki kaparja ki magának a Gesztenyefesztivált?

Doru Dăncuș az általunk összesített szerződések alapján 2016 nyaráig az Art Tradition Production SRL-vel szervezte a nagybányai koncerteket. Az önkormányzati választásokat követő Gesztenyefesztiválra is még a cég intézte a fellépőket, de a szerződést már más írta alá. A december-januári téli fesztiválra és egy 2017 augusztusi fesztiválra a megyei tanács alelnökének felesége, Iuliana Maria Dăncuș írta alá a szerződést a polgármesteri hivatallal a munkáltatójának, a Transilvania Nemzeti Népi Együttesnek a nevében. Férje vagyonnyilatkozataiból derül ki, hogy fizetése a folkegyüttesnél 2017-ben szinte megduplázódott 2016-hoz képest. A folkegyüttes a megyei tanács alárendeltségében és támogatásával működik.

Miközben az Art Tradition Production 2016-os bevételeinek kétharmada származott a nagybányai polgármesteri hivataltól, 2017-ben az összes bevétele a 2016-os tizedére esett vissza, és 2018-ban is a korábbi évekhez hasonló 7,5 millió lejes adóssággal rendelkezett. A cég 2017 óta csődeljárás alatt áll, Vischi cikke szerint a 2016-os Gesztenyefesztivál fellépőit sem fizette ki.

A 2017-es Gesztenyefesztivál előadóit a korábbi összegek negyedéért Mădălina Raluca Moțoc szervezte össze egy beugró cég, a MTC Event & Roll SRL nevében. Vischi szerint Moțoc korábban Doru Dăncuș alkalmazásában állt. A következő négy nagyobb városi rendezvényt az a Dan Draghicescu szervezte összesen 2,6 millió lejért a Draghicescu Sound Event Production nevű cégével, akinek azért van húsz százaléka a 2017-ben csődbe vitt Art Tradition Production SRL-ben is. Azaz az ingyenkoncertek szervezése addig sem került idegen kezekbe, amíg a tavalyi Gesztenyefesztiváltól kezdve át nem vette a Fények királya és Vischi szerint Dăncuș jóbarátja, Ilie Ureche.

Koncertbüdzsé Erdély városaiban

Vásárhely és Nagybánya után jó példákat is találunk arra, hogyan lehet megfontoltan és nem önfeledten szórakoztatni.

Kikértük néhány erdélyi város önkormányzatától az ingyenesen megrendezett, díjtalan koncertekre és kulturális eseményekre vonatkozó szerződéseket 2016 és 2019 között.

Kilenc várost céloztunk meg (Brassó, Szatmárnémeti, Kolozsvár, Nagyvárad, Nagyszeben, Marosvásárhely, Nagybánya, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely), viszont egyelőre csak négy város adatait sikerült megszereznünk és feldolgoznunk.

Kicsi, de változatos

Az 56 ezer fős Sepsiszentgyörgy ugyanebben az időszakban pályázott Európa kulturális fővárosa címre, mint a 120 ezer lakosú Nagybánya. A szentgyörgyi városháza négy év alatt 169 koncertre 2,2 millió lejt költött összesen, ami még a harmadát sem teszi ki a nagybányai mulatságok büdzséjének, viszont a zenei kínálata műfajban és minőségben is szélesebb skálán mozog.

Sepsiszentgyörgyön a polgármesteri hivatal alárendeltségében működő Kónya Ádám Művelődési Ház szervezi a koncerteket.

Kolozsvár fele annyit fizet a kommersz sztárokért, mint Marosvásárhely

Antonia, The Motans és a Voltaj koncertje összesen 116 ezer lejbe került Kolozsváron, ahol a sok tagú Zdob și Zdub és a Holograf együtt 134 ezer lejért koncertezett, míg a marosvásárhelyiek egyedül Innáért 202 ezer lejt fizettek.

A legdrágább fellépő egy mezzoszoprán

3,6 millió lejt költött négy év alatt 355 koncertre az Emil Boc vezette kolozsvári városháza. Itt egy operaénekes, Ruxana Donose fellépése került a legtöbbe, 162 ezer lejbe, de ez messze a legalacsonyabb összeg Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy és Nagybánya top fellépőinek gázsija mellett.

Az alábbi táblázatban Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Nagybánya és Kolozsvár 50 ezer lejnél drágább fellépőit tüntettük fel. Aki még ennél is többre kíváncsi, itt böngészheti az adatainkat.

A pontosan és konkrétan megfogalmazott adatigényünket nem minden önkormányzat akarta megérteni.

Csíkszereda annak ellenére sem küldte el a koncertek összegeit, hogy ezt külön kiemeltük nekik. (A szervezők és a rendezvények nevét tartalmazó listát itt lehet böngészni.)

Székelyudvarhely újabb és újabb pontosítást kért, majd amikor kifogyott a pontosítanivaló, akkor a kapcsolat is megszakadt a polgármesteri hivatallal. De nem mondtunk le Udvarhelyről, hamarosan összesítjük a többi erdélyi város adataival együtt.

Szatmárnémeti vezetése azt állítja, nem rendez koncerteket, és kérjük ki az adatokat az alárendelt intézményeitől.

Brassóval sokat leveleztünk, viszont egy 11 soros listán kívül, amelyen még az összegeket sem tüntették fel, többet nem kaptunk, majd az alárendelt intézményeihez fordultunk adatigényeinkkel, de szabadságra hivatkozva legtöbbjük visszautasított.

Nagyszeben elsőként tökéletesen abszolválta a feladatot, megértette adatigényünket, és pár napon belül válaszolt is, viszont egy végtelennek tűnő online dokumentumhalmazból kellett volna kibányásznunk a koncertekre vonatkozó szerződéseket, így egyelőre lemondtunk róla.

Nagyváradtól megkaptuk a kért adatokat, a felsorolt városokkal együtt később ezekről is beszámolunk.

A nyitóképen Cătălin Chereceş nagybányai polgármester Mihaela Rădulescu-val a 2011-es Gesztenyefesztivál színpadán. Fotó: Facebook

The post Húzd rá, primár, 2.: Nagy biznisz Nagybányán a mulattatás appeared first on Átlátszó Erdély.