Miközben mindenki európai uniós alapok után ácsingózik, mert úgy tűnik, hogy az EU szigorú szabályokat és cserébe könnyen megszerezhető, sok pénzt jelent, Székelyudvarhely az a város, ahol egyre inkább illik kételkedő arcot vágni, ha újabb elnyert pénzösszegről szólnak a hírek. Mert Székelyudvarhely az elmúlt években megtanulta: ha megnyersz egy pályázatot, nem jelenti automatikusan azt, hogy meg is valósul a beruházás.

A kezdeti hurráoptimizmus után megállt, besűrűsödött és bepállott a levegő a Hargita megyei város utcáin. 2016. és 2019. között tizenegy uniós pályázatot nyert el a város, de a kivitelezésük nagyon akadozik. Az egyik legjelentősebb tétel a Székelytámadt vár restaurálása. Ezt 2023. december végéig kellene befejezni, de 2022 őszén még keresi a város a kivitelezőt. 

A 15-17. századi vár, mely már a római korban is erődítmény helyszíne lehetett, és amely évszázadokon keresztül épült át, hogy a kor változó igényeinek megfeleljen, dr. Sófalvi András régész szerint Székelyföld legérdekesebb és értékesebb emlékműve lehetne, amennyiben hatékonyan állunk a restaurálásához.

Tehát bő egy évünk van arra, hogy

• elkészüljenek a város legrégebbi műemlékének régészeti kutatásai,
• szakszerűen konzerválják a feltárt középkori és koraújkori falakat,
• építsenek egy szabadtéri lelátót a várárokban,
• restaurálják és részben újraépítsék az egyik bástyát,
• amelyben konferenciaterem és kilátó, valamint egy kiállítás létesül, amelyen megismerhetjük a vár történetét.
• Ugyanennyi idő alatt kell rendezniük a vár területét, és a mellette levő utcát a közmű-csövektől az útburkolatig „újba tegyék”. 

A középkor és a boszorkányság kéz a kézben jár: kicsit mintha meg lenne gurucsálva, el lenne átkozva ez a történet. A helyzetet ugyanis több tényező bonyolítja, mint segíti.

Ismeritek azt a viccet, amikor két műemlék találkozik?

Na, ez az a vicc, amin az udvarhelyiek sem tudnak kacagni. A vár belső területén ma impozáns iskolaépület áll, maga is műemlék, mely Guttmann Szabolcs vezető építész kicsit erős kijelentése szerint „lelakta” a teret. Mivel az 1890-ben épített iskola és a középkori vár két külön telekkönyvön szerepel, ebből a pályázati összegből, mely a vár felújítását tartalmazza, nem lehet az iskolához nyúlni. Bár megérett volna az az épület is egy alapos felújításra, ami az életszínvonal növelését ugyanúgy jelentené, ahogy a vár esetében is szerepel a pályázatban. 

Nemhogy felújítani nem lehet ebből a pénzből, hanem még azt is nehéz lesz elérni, hogy az iskola az építkezés alatt és utána is iskolaként működjön. Az, hogy a két műemlék egy területen, de két telekkönyvön van, konfliktusokat okoz a városlakók között: van, aki úgy gondolja, hogy a vár az iskola kerítése tulajdonképpen, más pedig úgy, hogy az iskola parazitaként ráépült a várra.

Sófalvi András régész jóval gyakorlatiasabb érveket hoz fel: szerinte bajt okozhat például az, hogy a várfalak kiásásával és a járószint lecsökkentésével az iskola közművei részben a járószint fölé kerülnének. A turisták nem rajonganak a narancssárga műanyag csövekért, és a víz is elfagy bennük, ha a földfelszín fölé kerülnek. 

Tehát vagy nem ásnak alájuk, vagy még lejjebb helyezik őket. Viszont ha beássák őket még mélyebbre, akkor újabb régészeti kutatásokra van szükség, amelyek ismét a pályázat azon részének a késleltetésével járnának, mely az életszínvonal növelését célozza. És ez még igazából a kisebbik probléma, ha sok energiával is jár.

Szennyvízben ázik a kutatás legfontosabb eredménye

A nagyobb, végzetes károkat okozó probléma az, hogy az iskola szennyvízcsövei szivárognak, és ez nem egyedi jelenség, inkább általános a városban. A cső végén a régész szerint nem jelenik meg a víz, és ezzel olyan földalatti leletek sérülnek, amelyekről egyáltalán csak most szereztek tudomást a régész kutatók, és ez az eredeti kapu. 

Az eddigi kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy a vár eredeti kapuja építészetileg más struktúrában illeszkedett az épületegyütteshez, mint azt az eddigi történeti adatok alapján tudni vélték. Ez a kapu egészen épen megmaradt, épebben, mint az áttervezett, és a 16-18. században használt külső és belső kapuk, melyeknek jóval töredékesebb nyomait szintén felfedezték a régészek. 

Csakhogy ez a régi-régi kapu jelenleg szennyvíztől ázik. A város 100 ezer lejt szavazott meg és költött az elromlott szennyvízvezeték javítására, de nem lett jobb a helyzet.

A régészek a laikus számára éktelen lyukaknak látszó szelvényeket nyitottak, amelyekből már most fölszivárog egy-egy darabka történelem. Szinte hallani a láncok csörgését, ahogy a külső és belső kapu melletti véntömlöcben megmozdulnak, felmordulnak a rabok. A tömlöcnek nem volt rendes kapuja, egy lyuk volt tulajdonképpen, ahová a „nem annyira jó fiúkat leengedték” Sófalvi szerint.

Kicsi csaták nagy veszteségei

A vár felújításának,jóval általánosabb problémája ‒ amely az összes eddigi pályázatot is akasztotta ‒, hogy a beruházási igazgatók egymást váltják, és több ideig nincs igazgató a városházán, mint amennyit van. Egy ideig a városmenedzser igyekezett ellátni ezt a feladatot, de neki a saját feladatai mellett a szintén felmondott gazdasági igazgató helyett is kellett dolgoznia. Aztán egy időben szinte két igazgató is volt, most ismét nincs egy se. 

A városvezetés is elismeri, hogy belső politikai és személyes viszályok akadályozzák a pályázatok lebonyolítását, melyekből az egyik legjelentősebb az 5 millió eurós tételű Székelytámadt vár.

Történelemhamisítás vs. élmény a turistáknak

A harmadik probléma az, hogy a vár felújításáról nem értenek egyet a szakmabeliek. Márton Ildikó, a város volt főépítésze, később a megyei műemlékvédelmi hivatal volt munkatársa, és Berze Imre szobrászművész fogalmazta meg a legsarkosabban, hogy szerintük ez a terv, amit Guttmann Szabolcs és munkatársai kidolgoztak, egy átvett történet, Székelyföldön nem voltak ilyen bástyák és várak, a szász területekre jellemző ez a forma, és ennek két negatív, jóvátehetetlen következménye lehet, amiből az egyik a történelemhamisítás. 

A tervek szerint ugyanis újraépítenék a legjobb állapotban levő, régészeti szempontból nagyjából átkutatott Hajdú-bástyát. Erre azért van szükség, mert a projekt a lakosság életminőségének javítását is feltételül szabja, ezt pedig nem csak úgy érti, hogy meg kell akadályozni, hogy a lakókra omoljanak a falak.

Azért nagyjából átkutatott, mert a falain kívül, a földben, magánterületen még vannak részei, melyeket a tulajdonviszonyok miatt nem lehet bemutatni. Viszont a projekt keretében elkészült kutatások a régészek szerint rendben vannak, ott lehetne nekifogni az építkezésnek, természetesen további régészeti asszisztencia mellett. 

De az a kérdés, hogy mit építsenek. Guttmannék irodája háromszintes épületkomplexumot képzelt el, amely nemcsak megőrizné a jóval alacsonyabban megmaradt várfalakat, hanem tovább is építi azokat. Egy üvegfallal ellátott kilátótorony lenne a bástyából/ágyútoronyból, melyben lift lenne a mozgáskorlátozottak számára, és helyhiány miatt az egyik ágyúkazamatában lenne a mosdó.

Ezek a tervek kiverték a biztosítékot a helyi értelmiség körében, amely túl modernnek és tájidegennek tartja az épületet. Márton Ildikó szerint építészetileg sem vállalható a történet, ugyanis nincsenek elválasztó térfalak, a konferencia és a turisták beszélgetése egybefolyik. Másrészt a vár egyáltalán nem ilyen volt, és azzal, hogy ilyenre építjük, nemcsak azt hazudjuk, hogy ilyen volt, hanem a jövő generációk számára is ihletet adhatunk, hogy így kell újraépíteni a többi bástyát is.

Épít vagy őriz?

Szabó Sámuel volt beruházási igazgató szerint, aki tavaly nyáron lakossági fórumon ismertette a projektet, itt valószínűleg két műemlékes iskola gondolkodásmódja ütközik. A kolozsvári építészek annak a hívei, hogy újítsuk fel a műemlékeket, és építsünk hozzájuk, megjelölve azt, hogy ez új építésű felület. Márton Ildikó műemlékvédelmi szakember valószínűleg abban hisz, hogy meg kell őrizni a romokat eredeti formájukban. 

Mindkettő érvényes látásmód, a gond azonban az, hogy a meglévő tervet már nem lehet lényegesen módosítani, ugyanis ebben az esetben nem készül el határidőre, és biztosan nem lesz felújítva a vár, melyre több évtizede vár a város. Nagyon könnyen matt, illetve patthelyzet alakulhat ki, ha a futók rossz helyre állnak, a király és a királynő gyenge, és nem épül fel a bástya.

Tudomásunk szerint a műemlékvédelmi engedély sokat késett, ez akadályozta a közbeszerzés kiírását. Időközben Márton Ildikó, aki Guttmann Szabolcs szerint nem küldte el Bukarestnek jóváhagyásra az engedélyezést, távozott a megyei műemlékvédelmi hivataltól, és van már engedély is. Így a múzeum szakembereivel a kolozsvári Transarcheo cég elkezdte a munkálatokat a várthoz képest negyedéves, féléves késéssel.

Nem éri meg várakoztatni a régészeket

„Itt igazából a munkának az egyik nehézsége az volt, hogy nagyon későre írták ki a közbeszerzést. Már tavaly,  2021. szeptemberében vártuk, aztán elmaradt októberben, év végén, és amikor már azt hittük, nem is lesz belőle semmi, akkor tavasszal beindult, nagyon lassan. Májusban kiírták, júliusban megnyertük és végre akkora kapacitással, amekkorával tudunk. Tucatnyi emberrel dolgozunk most együtt, ez az, amit reálisnak tartok ezen a lelőhelyen, mert a felület nem nagy, kis felületeken dolgozunk, viszont nagyon mélyen” – magyarázza Sófalvi András régész.

Voltak olyan ötletek, hogy több régészt kellene felvenni a munka felgyorsításáért, de ez nem lehetséges két okból sem. Az egyik az, hogy kevés a szabad régész, ők drágán dolgoznak, mert főleg külföldi munkákat vállalnak. A másik az, hogy gyors helyett inkább alapos munkára lenne szükség, amit egy szakértő átlát és kontrollál. 

Mivel ez egy előre nehezen tervezhető munka – nem lehet tudni, mit találnak a földben –, ha sok ember dolgozik, lehet, hogy hamarabb elvégzik, de nem biztos, hogy az összes lehetséges összefüggést, amelyre ez a projekt most lehetőséget ad, fel tudják tárni.

A nagy tévedések – legyenek szándékosak vagy véletlenszerű, idő- és humánerőforráshiányból fakadóak – kivédésére azt tudják felajánlani a tervezők és a városháza, hogy minden elbontható, reverzibilis, idővel átváltoztatható lesz. Ha egyszer lesz pénz mosdóra, iskolafelújításra, akkor a kazamatából a mosdót el lehet távolítani. 

Az ellenzők szerint nem sok értelme van elkölteni egy csomó pénzt valamire, amiről már most tudjuk, hogy el kell bontani. A helyi értelmiség például olyan megoldást javasolna, hogy a régészek tárják fel a várat, a város esetleg vállalja be, hogy elveszíti az életszínvonal javítása részt a projektből, sajátítson ki a vár mellett telkeket, és a kiállítást és egyéb kulturális tevékenységeket, valamint a mosdót helyezze oda. 

Egyelőre a város nem vevő erre az ötletre, a vár melletti telkek előtt található utca közművesítése, újraaszfaltozása is egy mellékprojekt a nagy pályázaton belül.

A negyedik ok a bürokrácia, az Európai Unió és a román közigazgatás találkozása.

A pályázatban a régészeti munkát is ki kellett írni közbeszerzésre, ami nem szerencsés, mert nem lehetett tudni pontosan a munka volumenét.

„Régészeti munkát elvileg Romániában cégek nem végezhetnek, ez a projekt mégis arra kényszerült. Ráadásul egy olyan kitételnek is meg kellett felelni, hogy annak a vállalkozásnak, amely elvégzi, az elmúlt 3 évben az összrégészeti forgalma meg kell haladja az 500 ezer lejt, de a helyi múzeumnak, mely eddig a munkálatokat végezte, nincs ilyen forgalma” – magyarázza dr. Sófalvi András régész kutató.

Kellett tehát keresni egy ilyen céget, amely – noha a törvény szerint nem végezhet önállóan régészeti kutatást –, megnyerheti a közbeszerzést. A sajátos romániai kiskapu egy szakértő régész révén nyílt meg, aki az intézményén keresztül kaphatott engedélyt a feltárásra, így vele együtt a cég már lebonyolíthatja a munkát. Ezt a procedúrát a Transarcheo kft. közreműködésével sikerült kivitelezni, melynek van megfelelő forgalma, és a múzeum szakemberével – ez Sófalvi András régészeti vezető – elvégezheti a kutatást.

Bár elméletileg nem változhatnak a tervek, mert akkor a volt beruházási igazgató szerint dugába dől a projekt, ez sem épp így van. Ami változtathat rajtuk, azok a régészeti kutatások.

A városháza már nem reménykedik abban,

hogy határidőre kivitelez mindent a legnagyobb pályázatában. „A 2023-as év végéig a kivitelezés teljes egészében nem tud befejeződni a projekt összetettsége és nagysága miatt. Az EU-tól kapott összegeket fogjuk reményeink szerint felhasználni és bízunk benne, hogy a pályázatból fizetendő munkálatok még 2023 után is elvégezhetőek lesznek” – írták erre vonatkozó kérdésemre.

A pályázat teljes költségvetése 30 104 817,66 lej, ebből a város önrésze 9 109 598,07 lej. Ez az elszámolható összeg két százaléka és a nem elszámolható költségek összege. A város önrésze a szerződéskötés óta, három év alatt közel húszszorosára nőtt. 2019-ben a pályázat teljes összege 21 460 194,57 lej volt, ebből a város önrésze 464 974,98 lej volt. Azóta ennyit emelkedtek az árak, felelték. 

A Tó utcai kiviteli terv elkészítése folyamatban van, a teljes projekt megvalósításának határideje 2023. december 31. A meghosszabbítással kapcsolatban semmilyen hivatalos információval nem rendelkezünk.

Így csak reménykedni tudunk, hogy minden felsorolt tényező klappolni fog, és ha szükség lesz rá, az unió vár.

The post Udvarhelyi vár: milliókat húz le a vécén a városházi inkompetencia, szennyvíz áztatja a várkaput appeared first on Átlátszó Erdély.

Harminc éve álmodtak hozzá csillagokat. Vajon le tudják még őket hozni valaha? – ez a nagy kérdés merül fel bennem, valahányszor Székelyudvarhely egyik ikonikus, ám elhanyagolt épületére, a csillagvizsgálóra gondolok, amely a városközpont nyugati bejáratánál magasló Kuvar-tetőn pusztul egymagában.

Az 1989-ben félig elkészült, majd 1991-ben befejezett épületet az 1990-ben megalakult Univerzum Csillagászati Egyesületnek kellett volna átvennie, azonban a csillagvizsgáló fő elemét, a távcsövet nem sikerült beszerezniük, a fiatal, amatőr csillagászok pedig szétszéledtek. Habár 2005-ben újjáalakult az egyesület, a mintegy 100 négyzetméteres épület addigra annyira leromlott, hogy nem lehetett benne semmilyen tevékenységet végezni.

A 2010-es évek elején többször próbálták átadni civil szervezeteknek, de a nagy feladat és anyagi teher miatt nem vállalta senki. A városnak meg nem volt annyira fontos, hogy teljesen saját zsebből állja a jelentős felújítási költséget.

2018 végén felröppent a hír, hogy uniós pénzt sikerült szerezni hozzá, csakhogy azóta se mozdult egy centi föld sem a Kuvar-tetőn. A négy év alatt kínkeservesen azt sikerült elérni, hogy az ötödik közbeszerzés sikeres lett 2022 augusztusában, és végre elindulhat a tervezés.

Csakhogy közben 2%-ról 50% fölé ugrott az önrész, amit saját zsebből kell előteremtenie a városnak. Ilyen körülmények között gyanút is keltett, hogy miért nem mondtak le róla. Ekkora csúszás mellett az is kérdésessé vált, hogy a vállalattársulás, amely a tendert megnyerte, be tudja-e fejezni a felújítást határidőre, 2023 végéig. Különben elvileg nem jár az uniós támogatás, és a városnak kell kifizetnie az egészet.

Régi történet

Habár az állapota alapján úgy tűnhet, a csillagvizsgáló sorsa iránt korántsem volt közömbös az udvarhelyi közélet. Az elmúlt tíz évben folyamatosan fel-fel bukkant a téma a közbeszédben, tanácsüléseken, sajtótájékoztatókon.

2016 nyarán az EMNP és a Magyar Polgári Párt (MPP) koalíció ölébe esett a városvezetés, és már novemberben egy rendkívüli tanácsülés napirendjére került a csillagvizsgáló és környékének felújítását célzó pályázat, amelyet a regionális operatív programra (POR) készültek benyújtani két nappal később, november 25-én.

A szerencsés csillagálláshoz viszont az is kellett, hogy a polgármesteri hivatal már jóval a polgári koalíció villanása előtt beazonosítsa a pályázati forrásokat. Talált is egy, kifejezetten romos állapotú épületek helyreállítására kiírt pályázatot. Bár felmerült, hogy a civilek átvegyék a projektet, pályázni végül csak az önkormányzat tudott, ezért maradt az ő kezében – emlékezett vissza érdeklődésünkre Puskás Katalin akkori beruházási igazgató. Korábban, Szász Jenő polgármestersége idején (1996-2008) pedig egyszerűen nem volt pénze rá a városnak, más prioritások voltak – mondta a hivatalhoz 1997-ben alkalmazott szakember.

A pályázat végül a következőket tartalmazta:

• a Rákóczi körforgalomtól felvezető gyalogos lépcső újraépítése, közvilágítás, kamerarendszer szerelése;
• az épület mellett a naprendszert ábrázolnák, illetve Stonehenge típusú megalitokat állítanának fel, amivel a Nap járását lehet megfigyelni;
• a csillagvizsgáló terasza kilátóként funkcionálna;
• az erdős övezetben egy ösvényt alakítanának ki, amelynek egyik része – acélszerkezetekre fektetve a levegőben – a lombok közé vezetné a sétálókat.

A projekt összértéke akkor mintegy 5 millió 800 ezer lej volt, amelyből 5,1 millió a zöldövezet rendezésének költsége és 732 ezer lej a csillagvizsgáló felújítása. Az elszámolható költségek 2 százalékát kell biztosítania a városnak önrészként.

Két évvel a projekt benyújtása után, 2018 decemberében érkezett az örömhír: jön az uniós pénz, aláírták a szerződést a POR gyulafehérvári központi hatóságával.

A hivatal tájékoztatásából további részletek derülnek ki: játszótér, kültéri sporteszközök, madárles, asztrológiai park és a csillagvizsgáló épületében egy planetárium is szerepel a tervek közt. Továbbá a Hősök sírjához vezető lépcsőt összekapcsolnák az erdei sétányokkal, a meglévő fák mellé még 240 fát és 6400 díszcserjét ültetnek. Így összesen mintegy 2 hektárnyi területet fed le a projekt.

Túl szép, hogy igaz legyen?

2019 októberében és 2020 februárjában is nyilvánosan szóvá teszi az ellenzéki RMDSZ-frakcióvezető Derzsi László, hogy nem halad a csillagvizsgáló projekt. A 2020 augusztusi tanácsülésen hangzik el nyilvánosan a magyarázat: a 2019-es év során három közbeszerzést kezdeményeztek, mindhárom meghiúsult, nem volt rá érdeklődő. A hiba abban állt a hivatal szerint, hogy az árakat a kormányintézkedések felvitték, és a kezdeti árbecslés sem volt reális.

Ezért egy másik szakcéggel újraszámolták a költségvetést, változatlan műszaki paraméterek mellett a mintegy 5 millió lejes keretösszeg 8,4 millióra emelkedett, és így az önrész 12%-ról 52%-ra nőtt. Habár az ellenzékben levő RMDSZ részéről Benedek Árpád Csaba felemelte a szavát ellene, „nehéz szívvel” támogatta a frakció, egyedül Sinka Arnold tartózkodott a szavazásnál.

2020 decemberében a választásokat kétharmaddal megnyerő POL-frakció bejelentette, hogy adót készülnek emelni. Közben azzal „nyugtatott”, hogy nem a csillagvizsgáló megnőtt önrészére költik – azt már állítólag kispórolták a költségvetésből.

A költségvetési kiigazítás egy évvel később hozott eredményt: 2021. augusztusában a hivatal arról számolt be kérdésünkre, hogy akadt egy jelentkező, és ha beküldi a kért kiegészítést, szerződéskötés következik. Augusztus végén Gálfi Árpád polgármester is azt nyilatkozta, hogy a csillagvizsgáló szerződéskötés előtt áll. Végül az örömhír elmaradt.

A fejlesztések lassú üteme miatt 2021 októberében betelt a pohár a polgármesterrel választást nyerő POL-nál, és féléven belül eredményeket várnak a polgármesteri hivataltól. Mire eljött a számonkérés ideje, 2022 márciusában csak nyugtázni tudták, hogy újabb közbeszerzési kiírás szükséges. Megjegyezték, ha ez sem lesz sikeres, akkor a magas önrész és a megemelkedett költségek miatt javasolják a finanszírozás felbontását.

Az uniós projektek, köztük a csillagvizsgáló elhúzódását Gálfi Árpád polgármester éppen azzal a menedzsmentkrízissel magyarázta, amit ő maga idézett elő. Miután Puskás Katalin beruházási igazgatót 2019 tavaszán leváltotta és feljelentette a DNA-nál, a kulcspozícióra ugyan sikerült őszre más szakembert találnia, de két év sem telt el, mire összerúgta a port Szabó Sámuellel. Szinte egy évig fejlesztési igazgató nélkül volt a város, és mire sikerült pótolni, rövidesen Puskás Katalint – jogerős bírói döntésre – vissza kellett venni az állásába, de nem maradt sokáig.

Az április 21-i civil kezdeményezésű közvitán már a POL-ból bekerült városmenedzser, Albert Sándor is beismerte, hogy rosszul állnak, legalább egy projektről valószínűleg le kell mondaniuk. Helyette Gálfi mondja ki, hogy a csillagvizsgálóról van szó.

A siralmas helyzetet csak tetézi, hogy alig két hét múlva a városmenedzser bejelentette: nem bírja tovább, nem akar többé részese lenni a történetnek, felmond. A május 5-i sajtótájékoztatón már azt mondta, ráerősítve a közbeszéd sejtésére, hogy a 12 elnyert uniós projektből nemcsak a csillagvizsgáló van veszélyben, hanem a nagy mobilitási pályázat és a Székelytámadt vár felújítása is.

Néhány nappal később, május 10-én a staféta átadásakor még élesebben fogalmazott a csillagvizsgáló felújításáról: „nem ez az a projekt, amit a város fel kellene, hogy vállaljon” az 50%-os önrész mellett. Ezért megfogadják a POL javaslatát, és lemondanak róla, de csak ha az ötödik közbeszerzés is sikertelen lesz. Utóbbi esetben abban reménykednek még, hogy finanszírozható lehet egy következő pályázati ciklusban.

Megtörténik a csoda

2022. augusztus 10-én hírül adja a városháza, hogy az ötödik próbálkozás bejött, és megkötötték a tervezési-kivitelezési szerződést a csillagvizsgáló felújítására és környékének rendezésére.

Érdekes módon a jelentkező ugyanaz, mint akit az előző közbeszerzésen kizártak. Szinte csak a dátumot és a sarokszámokat kellett módosítania a Viaductnak, aki a tervezésre az udvarhelyi Total Structure Design, a kivitelezésre pedig a csíkszeredai Ing Service cégekkel társult.

A helyi Viaduct Kft. pályázatát korábban ugyanabból az okból zárták ki, mint egy másik uniós projektnél, a Bányai János iskola felújításánál: egy korábbi, más intézménynél történt közbeszerzésen negatív véleményezést kapott a Viaduct, és ezt nem hagyhatták figyelmen kívül – állította a városháza szóvivője.

Szerződéskötéskor már úgy beszéltek az épület rendeltetéséről, hogy „egyfajta természettudományi oktatási központ” lesz. Az épületben planetárium, természettudományi könyvtár, Iskola másként tevékenységre lehetőséget biztosító felület, kilátó is lesz, a parkrészen pedig egy kisebb, védett fajokat bemutató botanikus kert kap helyet.

Csakhogy időközben a pályázatra 2018-ban jóváhagyott 1,1 millió eurós költségvetés 1,88 millióra duzzadt, a különbözet pedig teljes mértékben az önkormányzatot terheli. A szóvivő tájékoztatása szerint az aktuális önrész 4 122 796,34 lej, vagyis a beruházás több mint fele, és a törvénykezés és a piaci árak változása miatt ez még nőhet. Az ÁFÁ-val együtt 7 126 447,11 lejes szerződésből 141 000 lejt a tervezésre, míg a fennmaradó összeget a kivitelezésre fordítják.

A július végén aláírt szerződés szerint a tervezésre három hónap, míg a kivitelezésre 15 hónap áll a társulás rendelkezésére – ami eleve egy hónappal meghaladja az uniós pályázatok 2023. december 31-i határidejét.

Minden áron?

Az általunk megkérdezett egykori fejlesztési igazgatók kételyeket fogalmaztak meg a megvalósítással kapcsolatban.

„Nagyon meg vannak csúszva, az elmúlt három évet talán nem pereskedéssel kellett volna tölteni, s akkor az ára sem ment volna ennyire el” – utalt Puskás Katalin a saját menesztési ügyére. Ő kitart amellett, hogy még az ő „idejében” leadott pályázatban reális volt az összeg, ám eltelt szinte két év, amíg először ki tudták írni a közbeszerzést.

„Ha nem lesz hosszabbítás (az uniós pályázati ciklusban – szerk.), sehogy sem tudják megvalósítani azokat a projekteket, amelyeket még el sem kezdtek” – fűzte hozzá a felmondott Szabó Sámuel, megjegyezve ugyanakkor, hogy ez nem udvarhelyi specifikum, hanem országos jelenség. Úgy tapasztalta, máshol is háromszor-négyszer írnak ki közbeszerzéseket. Az árnövekedés miatt és a közigazgatási rugalmatlanság miatt a 2023-ban lejáró projektek sok helyen el sem indultak, nem hogy befejeződjenek.

The post Nagyon drágán jön fel az udvarhelyi csillagvizsgáló csillaga appeared first on Átlátszó Erdély.