– Ki bizony. Mert mi jut eszedbe Tordáról? Hogy szürke, lepattant, és reménytelenül szegény. Hogy se vége, se hossza. A szomszéd városban kezdődik, s valahol a Feleki-tetőn ér véget. Hogy itt még az E60-as európai út is ócska szekérútnak tűnik. (Hol nem?) – érvelt.

Akár Kolozsvár, akár Marosvásárhely fele tartasz, alig lehet átdöcögni a tömbháznegyedeket elválasztó sugárúton, mely kamionoktól, buszoktól és a köztük átbandukoló ‘se hall, se lát’ gyalogosoktól hemzseg. 

Egyetemista koromban akár egy órába is beletelt, amíg Aranyosgyéresen és Tordán átcammogtunk. Olyan lassan haladtunk, hogy meg se kellett volna állni, hogy egy-egy útkereszteződésnél feltankoljunk pohárkészletből, kristályvázából a bezárt üveggyár emlékére. 

De nem volt pénzünk ilyesmire. 

Úgyhogy csak azt szívtuk, amit a kamionsor és a helyi cementgyár grátisz a város rendelkezésére bocsátott.

Na ez a Torda tűnt el, hogy helyet adjon egy másik városnak. Ami persze, továbbra sem tökéletes, de 2018-ban a fenntartható mobilitási stratégiájával megnyert egy európai díjat, és elkezdett kimászni a kísértetváros kategóriából. 

Viszonylag gyakran járok a vidéken: családi okokból Aranyosgyéres környékén és Kolozsváron évente többször megjelenünk autóval, így volt alkalmam megfigyelni a település forgalmának fejlődését. Annál is inkább, hogy pár évvel ezelőtt az udvarhelyi elit Tordát hozta fel példaként arra, hogy lehet sok uniós pénz bevonzásával a várost megújítani. Aztán most árulta el a tordai tervet készítő Radu Andronic városfejlesztő, hogy számos erdélyi kisváros, köztük Székelyudvarhely és Gyergyószentmiklós mobilitási tervéhez is köze van. 

Torda elindult egy olyan irányba, amelyből talán tanulhatnak más kis- és nagyvárosok is – állítja a megoldásfókuszú újságíró, aki szerint ez a téma. Lássuk, mit talált négy nap alatt a városban, és négy hónap alatt, míg a fenntartható városfejlesztési stratégia után kutakodott. Mi tette lehetővé, hogy kicserélődjön ez a koszos, zsúfolt, a szocializmus erőltetett iparosításának romjaitól nyögő város?

Úgyhogy ebben a cikkben azt fogjuk megvizsgálni, hogy

1. hogyan tűnt el Tordáról a forgalmi dugó, miután megépült a várost elkerülő út, amely a tranzitforgalmat az autópályához és a gyorsforgalmi úthoz vezeti.
2. hogyan léptették életbe a fenntartható várostervezési stratégiát, amellyel 2018-ban megnyerték az Európai Bizottság fődíját, és elektromosra cserélték az autóbuszflottát az országban elsőként.
3. hogyan újítottak fel 316-ból 260 utcát, kerékpárutakat, járdákat, és közlekedési csomópontokat.
4. mire számítson az, akinek a városában elindul egy ilyen mobilitási stratégia megvalósítása. Annyit előre elárulok, hogy szedjen T-vitamint, – té mint türelem –, mert hosszú lesz, és nem minden döntéssel fog egyetérteni. Na meg vegyen kényelmes cipőt. 

Reggel 7 óra 45 perc 

Torda bejáratánál, a Solaris pláza környékén egy piros busz, a híres piros busz fogad. A 13-as annak a flottának a tagja, amelyet Románia első, teljesen elektromos városi buszflottájaként tart számon a helyi településmarketing és -történetírás. 

Arra számítok, hogy esetleg már itt lesz egy kisebb dugó az Aranyosgyéresről Tordára iskolába, munkába igyekvők jóvoltából, de csalódnom kell.

Torda egy hosszú város, nagyjából 10 kilométer egyik várostáblától a másikig. Mintegy 1,5 kilométert haladok tovább az Aranyospolyán nevű városrészig, ahol végre némi mozgás látható: iskolába kísérik a szülők a gyerekeiket. Ez az iskola jelenleg a Colegiul Tehnic (Műszaki Szakközépiskola) nevet viseli, korábban aranyospolyáni népművészeti iskola volt, amely valószínűleg intézményösszevonások áldozata lett. 

A pink pongyola és az integető rendőr

Az iskola előtt két érdekes dolog figyelhető meg: az egyik a rózsaszín pongyola, melynek említése okán sok kritikus olvasó az újságíró pongyola stílusára fog asszociálni. De nem lehet szótlanul elmenni azon meglepő divatjelenség mellett, hogy az édesanyák a reggeli hűvös ellen védekezve tömegesen viselik az utcán a rózsaszín pongyolát annak minden árnyalatában, némelyek pöttyös változatban. 

A másik, témánk szempontjából sokkal fontosabb jelenség, a helyi rendőr jelenléte. Mint később egy buszsofőr felhívja rá a figyelmet, a városban az oktatási intézmények előtt helyi rendőrök vigyáznak arra, hogy a gyerekek biztonságosan elérjenek az iskolába. 

Képünkön épp gyalogosan átkelőket láthatunk – egyikük a jellegzetes pink pongyolában – , akik számára egy helyi rendőr leállítja az E60-as úton a forgalmat. 

Miért ideges a buszsofőr? 

A buszsofőr egyébként, mióta megváltozott a forgalmi rend, és a tordatúri bekötőút létrejött, már csak két dolog miatt ideges. – Én falun nőttem fel, három kilométert gyalogoltunk hidegben, sárban az iskoláig, édesanyám egyszer se kísért el még csak kézenfogva se, az iskola előtt megmostuk a cipőnket, és mentünk tanulni. A mai gyermekeknek nem tud kialakulni a felelősségérzetük, el vannak kényeztetve. 

Szerinte teljesen biztonságos mind busszal, mind gyalogosan közlekedni a gyermekek számára is a városban. Azokat még megérti, akik reggel korán, hatra mennek dolgozni, és autóval viszik a gyermekeket az óvodába, de másokat nem. 

A másik dolog, amiért ideges, és ami tényleg balesetveszélyes, hogy az emberek rá vannak tapadva a mobilra, így mennek át a gyalogátjárókon, így szállnak fel a buszra is. – Sokszor legszívesebben megszólítanám őket, hogy húzd ki a fejed a mobilból, legalább, amíg felülsz a buszra, utána visszabújhatsz – dohog.

A mikróban van a végállomás

Aranyospolyántól, mely korábban különálló falu volt, egyenesen a Kauflandig hajtok. Itt kezdődik a városi munkásosztály hálószobája. 

A Keresztesmezőnek, majd egy, a magyarok által megölt mártír pópáról Oprișani-nak nevezett egykori falu határában épült fel Torda négy mikrorajonja, melyek a fantáziadús Micro I, Micro II, Micro III és Micro IV nevet viselik. (A mikrorajon egy központilag irányított multifunkcionális lakónegyed utópiája. Úgy tűnik, napjaink kihívása, hogy ezeket a mikrorajonokat összeboronáljuk, azaz közlekedés és térhasználat szempontjából kompatibilissé tegyük a történelmi és kertvárosi városrészekkel). 

A cikkünk szempontjából fontos, hogy a Micro III szélén, a Hațegului és a Victoriei utcák kereszteződésében, pont a bevásárlóközponttal szemben, van a kilenc buszjáratból hétnek a végállomása. 

Itt sokszor akár 6-7 busz is sorakozik reggel és kora délután, mert az iskolabuszok is innen indulnak. Állítólag a buszon is lehet, de előző nap nem sikerült kártyával, csak sms-ben fizetni, úgyhogy ezúttal a pékségben veszek buszjegyet. 

Nyolc lejbe kerül két utazás, egy-egy utazás időtartama legtöbb egy óra lehet, ami nagyjából egy teljes városi kört ölel fel az egyik leghosszabb, 10-es járaton. Tehát egy jeggyel el lehet vinni a gyereket az oviba, majd onnan el lehet menni dolgozni vagy a piacra, de akár haza is. 

De most inkább nem szállok buszra, mert el akarom érni 8 óra előtt Torda két legzsúfoltabb közlekedési csomópontját, és útközben meg akarom figyelni a forgalmat. 

Keskeny a kerékpárút, de van

Az egyik csomópont az ipari zónát bekötő út és az E60-as találkozásánál van, a Dedeman-Auchan előtti körforgalomban. A helyi ellenzék szerint a bicikliút beszuszakolása miatt a kocsiút beszűkült, nem tudnak rendesen elhaladni a kamionok, rendszeresen torlódás alakul ki. Ráadásul az sem segít, hogy a körforgalom elején és végén is jelzőlámpa van. 

Általában az ellenzékkel tartok, de a személyes tapasztalatom az, hogy nem sikerült torlódást megfigyelni szeptember végén vasárnap délutántól szerda délig. A jelzőlámpák egyszer sem működtek. 

A körforgalomba beérkező kerékpárút igen keskeny: Vilija kolléganőm szerint, aki Litvániából érkezett ide, hogy megtekintse a tordai csodát, náluk nem engedélyeznének kétirányú kerékpárforgalmat ilyen keskeny kijelölt úton. Hát lehet, hogy nálunk sem engedélyezték, csak ott van, gondolom magamban.

A körforgalomban is csak a farkas szívat

Torlódás hiányában tehát innen tovább suhanok a következő körforgalomba. Azt kell tudni, hogy ez az a két körforgalom, ahová, bárhonnan jössz és bárhová tartasz, meg szokás érkezni Tordára. Akár az E60-asról, akár az A3-asról jössz le, akár az ipari zónából térsz a város fele, akár Fehér megyéből, akár a Jára mentéről jössz, ide fogsz megérkezni. Ráadásul ez, a Római téri körforgalom köti össze a régi várost is az újjal.

Korábban hosszú percekig kellett várakozni, míg az ember be, majd kihajthatott, főleg a nagyobbik körforgalomnál. Volt, hogy még egy rövid imát is elmormoltam, hogy egy BMW-s sofőr se jöjjön belém. De most, – abban az órában, amikor otthon, a kétharmad ekkora Udvarhelyen, három helyi rendőr irányítja a központban a forgalmat –, itt sehonnan sem jönnek autók, néhány buszt látni csak, és egy eltévedt gyalogost. 

Legalább van időnk megcsodálni Románia egyik legszebb ipari emlékművét, a régi sörgyárat, amelyben jelenleg a Rațiu család birtokában levő Tudománygyár nevű múzeum és gyermekfoglalkoztató központ működik. A tér közepén jóízűen szopizzák a legendás római bébik a farkasmama tejét, és itt látható az óriási román zászló is, mely emlékeztet arra, hogy melyik országban vagyunk éppen. Mert, ha a forgalmat és a felújított központot nézzük, akkor némi túlzással azt is hihetnénk, hogy külföldön.

Van téma, vagy nincs téma?

Itt vár rám, a farkasmama mögött Sipi kollégám, aki drónjával kétségbeesetten keresi a forgalmi dugót, és amikor gyalog átvágok a körforgalmon, hogy köszönjek neki, egyszerre mondjuk: ő azt, hogy nincs téma, én azt, hogy van téma. Ez a különbség a tényfeltárás és a megoldás fókuszú újságírás között. 

Az egész városból eltűntek a dugók, még a Mihai Viteazul főgimnázium környékéről is, ahol a tranzitforgalmat elkerülő út található Kolozsvár irányába, és a télen még 20 percet álltam… Egészen a város másik végéig megyek, de sehol semmi. Uncsi. 

Radu Andronic, a városfejlesztési stratégia tervezője szerint a tordai forgalom mintegy 30, a polgármester érzékelése alapján azonban akár 90 százalékát is a tranzitforgalom jelentette. Egyből érződött a hatása annak, hogy július végén az autópályát és a kolozsvári gyorsforgalmi utat egy terelőúttal összekötötték a városon kívül. – Torda most már fellélegezhet – fogalmazott a polgármester. 

A tervező elmondta, hogy a fenntartható közlekedési stratégia megvalósítása létfontosságú, de nem elég: terelőutakra is szükség van. Ha az országos úthálózatot nem úgy alakítják, hogy a 30 százaléknyi áthaladó forgalom ne a településen menjen keresztül, akkor nem lesz olyan látványos a változás, mint Torda esetében. 

Már csak az akku meg a fűtés bűzlik

A Kolozsvári út végén, a várostábla szomszédságában két 10-es busz vár sorára. A buszsofőrök jóízűen tízóraiznak.

Egyikük a faüléses buszokat is vezette annak idején Tordán, a másikuk tizenöt éve van a pályán. Egyetértenek abban, hogy az e-buszok üzembe helyezése óta sokkal jobbak lettek a munkakörülményeik. A tordatúri bekötőút óta pedig mérföldekkel lazább az életük. Az akkumulátorok jelentenek csak problémát, mert az 5 éves garanciaidő lejárta után kezdenek elromlani. Sokba kerül a cseréjük, ezt később még a polgármester is elismeri. 

Lucian Vălean sofőrnek még van ideje indulásig. Még két kört kell megtennie, a 10-es busz a Kauflandtól a város tábláig jár, ami oda-vissza egy 14 km-es útszakasz, ehhez 30 százalékos töltöttségre van nagyjából szüksége. Attól is függ persze, hogy mekkora a forgalom, mennyi az utas, mennyire van hideg odakint, de a biztonság kedvéért minden második kör után beállnak gyorstölteni. Amíg a La Salina borpince mögötti utcácskában található gyorstöltőállomáson tölti a járművet, kollégája áll be egy másik busszal, mert a járatoknak hétköznap 10, hétvégente 15 percenként indulniuk kell. 

Ezen kívül a város több stratégiai pontján van busztöltő-állomás. A Micro III-nál és a nemrég átadott, Park and Ride névre hallgató intermodális buszállomáson is, ahol garázs, műhely és a cég székhelye van – a szintén új stadion szomszédságában.

Az intermodális buszállomás

esetünkben azt jelenti, hogy itt szállnak le a buszról azok, akik a szomszédos településekről jönnek, és itt szállnak át a városi járatokra, tehát ez a helyközi és helyi érdekeltségű járatok csomópontja. 

– Jobb lett volna, ha egyszer megjavítják az utat, s utána állnak az elektromos buszok munkába, de nem így alakult. Korábban tíz évig a STP Alba Iulia nevű cég működtette a városi tömegközlekedést, nem volt se fűtés se légkondi rajtuk, kívül-belül büdösek voltak. Most sokkal jobb – állítja Lucian. Azt már a helyi sajtóból tudom meg, hogy 200 ezer euró tartozás miatt pereli a cég a várost, amely azóta néhány millióra rúg.

– Már csak a fizetés lehetne nagyobb, ami 4500 lej havonta plusz bónusz, ha túlóra van, mondja a sofőr.

A vármegyeházán az a király

Innen a központba tartok, és valószínűleg a tilosban parkolok a piac mögött, ahol mindenki más is, de már sietnem kell a polgármesteri hivatalba. Elérkeztünk így szeptember végére a nyár csúcspontjához: kéthavi levelezés, telefonálás és próbálkozás után a polgármesteri hivatal sajtóirodájánál, különféle politikusoknál, végre sikerült egyenesen a polgármestertől időpontot szerezni. 

Hát, meg is van a teljes hivatali személyzet illetődve, feszült csend fogad, amikor eláruljuk, hogy újságírók vagyunk. Végül kapunk kitűzőt, felkísérnek az egykori vármegyeház emeletére, melyet 1886. február 13-án, a vármegyei árvaalap javára rendezett táncmulatsággal avattak fel az egykori Szénapiac téren. Most 1918. december 1. vagy Egyházfalva utca néven ismeri fel a telefonkészülékem. 

Egy híddal kezdődött az egész

„Csupán” 20 percet várunk a polgármesterre, aki nem szeretné, hogy fotót készítsünk az irodáról, mert rehabilitálják az épületet, most cserélték ki s még függöny sincs az ablakon. 

– Egy híddal kezdődött az egész, miután átvette a várost. Az autópálya feljáróként szolgáló 62 éves Aranyos-híd az összeomlás szélén volt, és annak ellenére, hogy minden híd állami vagyon, ez valahogy a város tulajdonában állt. Ezt minisztériumi közbenjárással sikerült orvosolni, és pénzt szerezni rá, a híd javítása elindult. 

Ugyanekkor, még az előző munkahelyén, az Aranyos Vízügyi Társaság élén pályázott 180 millió euró plusz áfát a város vízhálózatának felújítására. És mivel akkoriban alig 8 millió lej volt a város költségvetésében beruházásra, ami egy 1,5 kilométeres útszakaszra lett volna elég, kellett keresni külső segítséget, hogy legyen mivel betömni a gödröket, mondja. Ehhez képest most 100 millió lej a saját költségvetése Tordának, amire rájön még 587 millió lej uniós finanszírozás – dicsekszik. 

Ez a szám úgy jött össze, hogy sikerült találnia egy tervezőt, aki értett a fenntartható mobilitási stratégiához. A stratégia el is készült, és 2018-ban megnyerték vele az Európai Bizottság SUMP-fődíját olyan városok előtt, mint Manchester és Milánó. Ekkoriban még nem volt pénz a megvalósításra, de ez a stratégia feltétele volt annak, hogy később 32 millió eurót vonzzanak be az infrastruktúra megújítására és teljes átalakítására. A díj nagy lendületet és legitimitást adott annak, hogy a népszerűtlen intézkedéseket is elvégezzék. 

Mert itt ez a nagy kérdés,

hogy miképpen viszik át a városlakókon a parkolóhelyek megszüntetését, a parkolójegyek drágítását, az útlezárások okozta kellemetlenségeket, és egyéb népszerűtlen intézkedéseket. A tervet készítő Radu Andronic szerint Torda akkoriban annyira reménytelen eset volt, hogy a lakosok bárminek örültek, ami pénzt hozott a városba. 32 millió euró pedig akkor nagyjából az éves teljes költségvetésnek felelt meg. 

A polgármester azt mondja, nagyon nehéz volt ez az időszak. Előbb ástak a csövek cseréje, azután az útjavítás miatt. 41 építőtelep volt a városban, csak az ipari zónába vezető 1989. december 22. utca volt adott ponton használható a fő artériák közül. Az összesen 316 városi utcából 262-et felújítottak.

Szenvedtek, panaszkodtak, de most örülnek a jó utaknak az emberek – mondja, és bármit kérdezünk, a válasz mellett vagy helyett felsorol még vagy 15 egyéb megvalósítást és tervet. Például turisztikai zónává akarja nyilvánítani Tordát, ami további sebességcsökkentő intézkedésekkel jár, egész 15 km/óráig. A sóbányát bővítik a József tárna megnyitásával, de most is nagyon látogatott, a 444 millió követővel rendelkező MrBeast influenszer videója is felfuttatta a nyáron. Sós és édesvízi aquaparkot létesítene, megújulóban a kórház, a színház, az sportcsarnok, az összes oktatási intézmény – jut eszembe hirtelen néhány ötlete és megvalósítása.

De hogyan történt a változás?

A mobilitási projekt keretében kiválasztottak négy úgynevezett közlekedési vagy mobilitási folyosót, ezek a város fő közlekedési artériái. A buszjáratok és kerékpárutak elhelyezkedése alapján ez a Micro lakótelepek (kelet), az ipari zóna, a történelmi városközpont és az attól északra levő Újtorda (nyugat) városrész. Ezen útvonalak mentén a 32 millió euróból létrehozták a buszjáratokat a 22 darabos elektromos buszflottával, a kerékpárutakat, a menetjegy- és forgalomkezelő rendszert, a töltőállomásokat, a közösségi kerékpármegosztó rendszert, valamint az intermodális buszpályaudvart. 

A kerékpármegosztó rendszer a lakosok nagy bánatára még nem működik, legalábbis egy, a buszmegállóban ücsörgő férfi erre panaszkodik: az édesanyját látogatja a busszal rendszeresen, de sokkal szívesebben kerékpározna, nem lenne baja a forgalommal. 

A polgármester kérdésünkre, hogy miért késik a projekt befejezése, – évekig zavarta a tordaiakat a felfordulás – nem válaszol. Csak annyit mond, hogy két korridor kész van, át van adva, a másik kettő év végéig megvalósul. Jelenleg 320 kerékpárt raktároznak és visznek ki a már átadott tárolókhoz, amikor mind a négy korridort átvételezik. Ezek használata az első hónapokban ingyenes lesz, míg a lakosság megszokja.

A tervező szerint a legtöbb késés az EU-s beruházások esetében az utóbbi években a járvány és a háború okozta áremelkedéseknek, közbeszerzéseken való óvásoknak köszönhető, és a legfőbb tanulság ebből az, hogy mindig több időt kell szánni a megvalósításra, mint azt az elején optimálisnak hisszük.

Cristian Matei a kivitelezési hiányosságok – késés, minőség – okaként azt jelölte meg, hogy egyetlen kivitelező jelentkezett, muszáj volt elfogadni az ajánlatát, és sajnos nem volt jó a projektmenedzsmentje a cégnek. 

Sose lesz vége?

Ezen kívül tervben van még 9 szárazföldi és 2 vízi korridor létesítése, azaz az Aranyos folyó mentén bicikliutat és sétányt terveznek. Minden korridor újabb buszok beszerzését vonhatja maga után, összesen 35-tel számol a városvezető. Ez már meg van hirdetve az EU hivatalos lapjában. 

A rossz nyelvek szerint – sajnos nem emlékszem, hogy komment, ellenzéki politikus vagy az újság írja – így akarja a polgármester pótolni a korábbi, elhibázott vásárlás miatt elromlott buszokat. 

A másik terv pedig az, hogy a 20,4 millió lejes, idén áprilisban átadott Park and Ride nevű intermodális állomást, parkolót megtöltsék élettel. Létrehoztak egy Transar nevű fejlesztési társulást 7 községgel, mint például Szentmihály, Harasztos, Várfalva, Tordatúr, Szind és Magyarpeterd, közösen fognak újabb 35 elektromost vásárolni és működtetni a települések között. A községekből ide érkeznének a városba az utasok, és mivel végállomás is, itt szállhatnának át a városi járatokra vagy kerékpárra. Ennek az a lényege, hogy a közeli önkormányzatok közötti közlekedést könnyítse, és egyben a Transport Urban Public (TUP) nevű helyi közlekedési vállalatot nyereségesebbé tegye. 

Tricks and tips

Próbálunk valami használható tippet kihúzni még a városvezetőből, de csak ilyen politikai lózungokat sikerül: elszántsággal, vízióval, kitartással. Bár abban igaza van, hogy ezek híján nem sikerülne. 

További kísérleteink nyomán elárulja, hogy szigorúan eredménycentrikus a polgármesteri hivatalban. „Uralkodása” kilenc éve alatt szinte teljesen kicserélődött a gárda, mert akik a régi rendszerben nem dolgoztak, azok nem bírták a hajtást és elmentek. Jelenleg csak kiváló szakemberekkel dolgozik együtt, sikerült szert tennie egy szakképzett főépítészre is, ami országos szinten hiánycikk. 

Itt meg kell jegyeznünk, hogy Torda a nem megyeszékhely városok közül első az európai uniós alapok lehívásában, 300 millió eurónál tart. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy az uniós pályázatokkal foglalkozó osztályt két főről 19 főre bővítette – mondja. 

Voltak nehéz esetek, például létre kellett hozni egy önkormányzati tulajdonú közszállítási vállalatot. Akkoriban az önkormányzatnak csak egy ilyen vállalata lehetett, ezért a már meglévő vállalatukat részben priváttá kellett tenniük. Azóta ez a törvény megváltozott, de mindig vannak ilyen, előre nem látható időveszteséget okozó faktorok.

A másik okosnak tűnő tipp a kérdezés egy olyan világban, amelyben mindenki okosabbnak hiszi magát a használati utasításnál. Amikor el kellett indítani a közbeszerzési pályázatot a buszokra, mivel ők voltak az elsők az országban, elküldte a közbeszerzésekkel foglalkozó csapatát a bukaresti CNSC-hez, a fellebbezésekért felelős országos intézményhez, hogy tanulják meg, mi az elektromos buszok beszerzésének a törvényes folyamata. 

Nem minden fényes, ami annak látszik

Cristian Octavian Matei érdekes személyiség. 2016 óta Torda polgármestere, 2019-ben a PSD kizárta soraiból, jelenleg PNL-színekben működik. Irodájában festmény Torda nevezetességeivel, Dávid Ferenc unitárius püspököt is felismerem. Itt kiáltották ki a világon elsőként 1568-ban a vallásszabadságot.

Matei még a múlt rendszer ‘80-as éveiben végzett informatika szakon, több állami vállalatnál dolgozott a múlt rendszerben, és az újban is. Főleg vezetőként. 2000-től önkormányzati képviselő. Az állami vezetői mandátumok között saját családi vállalkozásaikat – felesége legtöbbnél az adminisztrátor – építette. 

Az egyik vállalkozás előbb lohn-rendszerű textiltermékekkel foglalkozott, majd cégeknek segített tanácsadóként európai uniós finanszírozást szerezni, állítja a hivatalos önéletrajzában, de cége a Listafirme adatbázis alapján sosem foglalkozott ilyesmivel. Többek között autókereskedő és ingatlanos cégek adminisztrátora jelenleg a felesége, ezekben valaha volt társtulajdonos a polgármester is. 

– Szerintem csinál itt a városban butaságokat, de nem buta, nagyon okos ember, inkább ravasznak mondanám és egy kicsit autokratikusnak – állítja róla az egyik ellenzéki helyi politikus.

Több Facebook-bejegyzés alatt olvasni a kommentekben, hogy a városlakók nepotizmussal, a barátok, ismerősök álláshoz vagy megbízáshoz juttatásával vádolják. Ez alól az ANI sem kivétel, amely épp október 7-én vádolta meg sokadjára érdekkonfliktussal: a saját ügyvédjét bízta meg azzal, hogy a polgármesteri hivatal ügyeit képviselje. Érdekesség, hogy a városi közszállítási vállalat igazgatója épp ott volt a szállításért felelős igazgató korábban, ahol a polgármester igazgató: az APÁ-nál, azaz az Arieșul vízügyi társaságnál.

Az arrogancia sem áll távol tőle, róják fel a helyi politikusok: nem nagyon osztja meg a tanácsosokkal az adatokat. Olyanokat válaszol nekik, hogy csak érdekes kérdésekre hajlandó felelni, olvasható a helyi lapokban.

Beszélgetésünkből kitűnik, hogy több fontos országos politikushoz is bejárása van.

Jegyeket, bérleteket!

A közszállítási vállalat nyeresége csekély, 4,4 százalékos profittal dolgozik (az előző 7 százalékossal dolgozott). Ennek oka amellett, hogy a diákok és 65 év fölötti nyugdíjasok, fogyatékosok stb. ingyenesen utazhatnak, és a fenntartási, javítási költségei az autóbuszoknak magasak, mondja a polgármester. A környező településekkel való társulás ezt a nyereségcsökkenést hivatott pótolni. Nagyjából 3000 felhasználója van a közszállítási vállalatnak, ebből tapasztalataim szerint jelentős arányban diákok és nyugdíjasok az utasok. A teljes árú, nem névre szóló havi bérlet 115 lejbe kerül, a névre szóló 105-be. Vannak teljes hetet és csak a hétköznapokat lefedő bérletek. 

A tordai rendszer hátránya, hogy bár ingyenes, minden hónapban meg kell újítani a bérleteket. Ezt egy kártyával ki lehetne váltani, mint például Temesváron, állítja Tudor Măcicășan városfejlesztő szakember, aki a szomszédos Aranyosgyéres stratégiáját készítette el. Elmondja, az lenne az ideális, ha a kerékpármegosztó rendszer is ugyanazzal a bérlettel működne, mert sorbanállás és fölösleges bürokrácia nélkül egyből lenne pár ezer potenciális kliense.

A polgármesterrel való beszélgetést követően pihenésképp a központi piacon lézengek. Az Aranyos völgye gazdag zöldségtermő vidék, rengeteg magyar gazdasszony árul itt. Hosszasan várakozom, hogy egy idősebb házaspár válogasson az egyik árusnál, és megkérdezzem a helyi magyarság véleményét is, de amikor a forgalmi változásokról kérdezem, a pár hölgy tagja egy annyival leráz: Nem szeretem és kész. A románok sokkal segítőkészebbek, jelenteném ki, de egy magyar árus a közeli boltban megmenti a helyzetet. 

Parkolóhelyből elégtelen

– Én gyalog járok, nekem mindegy, hogy milyen a forgalom. A parkolóhelyek hiánya gondot okoz másoknak, azt sokat hallom. Főleg az, hogy csak a piac háta mögött lehet autóval járni, de ott sincs parkolóhely, ha valaki bevásárol például egy befőzéshez, sokat kell cipekednie.

A tömegközlekedéssel nincs gond szerinte, azt szokta használni.

Egy taxissal és egy, a Kaufland előtt parkoló férfival beszélek még, mindketten a parkolóhelyekkel elégedetlenek. A taxis szerint nincs, ahol megállni, és a helyi rendőrség lesben áll, hogy büntetéseket szabjon ki, 500 lej körüli a büntetés. Az utakat kellene még itt-túl megjavítani, és ezt leszámítva elégedett a városi közlekedéssel. 

A tordatúri kerülőútnak, amit július végén kapcsoltak be a forgalomba, abszolút érződik a hatása, de már azelőtt sem volt olyan vészes, állítja. Most is van még néhány eltévelyedett, aki megszokta, hogy Tordán keresztül kell menni, és nem a bekötőutat használja Kolozsvár irányába, de ki lehet bírni. 

Többen nem értik, hogy miért nem hagyták meg azt a parkolósávot a központban, ahogy az előző nagy felújításkor csinálták, a sétálóutca mellett, az a változat nekik jobban tetszett volna. És ha már fizetni kell a parkolásért, akkor miért nem lehet éves bérletet venni, amit ki lehet ragasztani a szélvédőre, mint Besztercén. 

A parkolással az a helyzet, hogy

az emberek szeretnék, hogy a konyhaablakból is lássák

a tömbház előtt parkoló autójukat. A lakónegyedek esetében némi kompromisszumot kell kötni, mert ha nem építesz parkolót, akkor a zöldövezetben fognak állni az autók szerteszét – mondja Radu Andronic. De a városközpontban nem szabad nagy parkolóházakat, garázsokat létrehozni, mert a sok parkolóhely vonzza a városba az autókat. Ehelyett a Park and Ride típusú, városszéli parkolókat kell alkalmazni, ahonnan tömegközlekedést használhatnak a városba utazók.

Tordán is van ilyen, de egy megkérdezett szerint sötét és szürke, elriasztja az embereket attól, hogy ott hagyják az autóikat. 

E-buszra felszállsz-e?

Ennyi munka hétfőre elég is. Szerdán utazgatom még a városban, Aranyosegerbegyről indulok reggel fél nyolckor, Gyéresen a város bedugulva, piacnap van. Tordán felüldülés közlekedni a feleakkora Gyéreshez képest. 

A Micro-nál kezdek, érvényesítem az előző nap megvásárolt jegyet.

A busz civilizált, a propagandát a lapostévé biztosítja, amelyben a tordai fejlődésről lehet híreket nézni: ezt meg azt adtak át. Az autóbuszban elvileg kamera és USB-töltő is van, ezt nem találom. 

Néhány középsulissal állok szóba, akik a Műszaki Szakközépiskola és az Emil Negruțiu Szakközépiskola diákjai. A város másik végén van mindkét tanintézmény, nagyjából 20-30 perc az út busszal odáig. Új, tiszta a jármű, szeretik, többnyire pontos is, csak délutánonként 1-kor végeznek, és nincs mivel visszajönniük. Néha zsúfolt, mert egyedül az ő iskolájuknak van csak egy iskolabusz járata (Convenție feliratúak az iskolabuszok Tordán) – mondja egyikük. 

A sóbánya fele megyünk, addig ismerem az utat, majd a diákok többsége leszáll. Legtöbben vesznek valamit a közeli boltban – cigi, energiaital is közte –, aztán végiggyalogolunk a szintén nemrég felújított Agricultorilor utcán. Mintegy 600 tanuló jár ide, tudom meg. Dugó, torlódás sehol. Egy mezőgazdasági kutatóállomás és üvegházak között visz az út, döglött ló néz ki az iskola ablakán. Csont nélkül megijedek.

A gyerekek órára mennek, én pedig visszatérek a városba. Gyalog egy ösvényen. 

Kiszállítani az autóból

A fenntartható városfejlesztéssel foglalkozó szakértők, Radu Andronic, Kézy Béla és Tudor Măcicășan mind arra hívják fel a figyelmet, hogy a lakosok igényei szerint kell az alternatív közlekedést megoldani: ha egykor végez a gyerek, egykor is kellene legyen járat, amellyel hazamehet. Valós alternatívát kell nyújtani. Ne mérnök vagy közgazdász döntse el az útvonalakat, a járatok időpontját, hanem az, aki megfigyeli az emberek viselkedését, hogy hogyan használják a teret. 

Szinte sikerült hazudni az előbb egyet azzal, hogy sehol sincs dugó. A Sfânta Maria óvoda környékén belekerültem egy dugóba. Ez a tömbházak között van valamelyik Micro-ban, egy szűk utcácskában. Egymást érik reggel az autók, amelyek a gyermekeket hozzák. A szülők ölben cipelik be még alvó csemetéiket a kocsiból. Mivel az utca keskeny és kétirányú, történnek furcsaságok. Például a forgalmat – nem – irányító helyi rendőr autójától nem lehet egyik irányba sem elhaladni. 

Az óvodáskorú gyermekek szülei hajthatatlanok, ami az autós közlekedést illeti. Vilija kolléganőmmel a piaci buszmegállónál találkozunk még előző délután egy fiatalemberrel. 

Mialatt egy olyan buszra vár, mely a tiltás ellenére is hajlandó lerobbant kerékpárjával felengedni, elmondja, hogy ő nem is számolja ki, hogy olcsóbb lenne-e busszal vinni a gyereket. Tudja, hogy nem környezetbarát, de nekik, hárman vannak a családban, négy autójuk van. Az egyikkel ő megy naponta ügynökként Erdély-szerte dolgozni. A másik családi, a harmadikkal a felesége jár munkába, és közben hozza-viszi a gyereket, a negyedikkel az anyósa. Nekik így kényelmes, így tudják megoldani. 

A kerékpárutakkal 

nem mindenki elégedett. A sajtóban megjelenik, hogy sehonnan se indulnak, és sehová se érnek. Van, ahol keskenyek, máshol zavarják az autósokat a szűkítések miatt. De azok, akiket megkérdeztem, nem panaszkodtak. A fiatalember szerint rendben vannak, de csak hétvégi kikapcsolódásra használja azokat. Nem így a bácsi, aki mindenhová biciklivel jár, nagyon örül nekik. 

A nyugdíjasok kifejezetten boldogok. Ők nem azt nézik, hogy mit lehetne másként, mint az esetenként külföldről hazatérő fiatalok, hanem emlékeznek arra, hogy milyen volt a városuk korábban. 

Egy néni piacra, orvoshoz, templomba jár a buszokkal. Egy bácsi elmondja: – A kommunista időszakban a gyárak, mint a cementgyár és a vegyipari gyár nagyon szennyezte a levegőt. Annyira szennyezett volt a levegő, hogy ha ködös időben biciklivel jöttem, mire ideértem, a ruhám csupa cement volt.

A helyi közvéleményt jelenleg nem osztja meg a tordai közlekedés, a kormány megszorító intézkedéseitől van most mindenki kiborulva, állítja két férfi a buszállomáson. 

Másnap Kolozsváron folytatom, ahol Tudor Măcicășan városfejlesztő tart előadást. Tőle és az ellenzék tagjaitól, valamint a helyi sajtóból tudom meg, hogy 

mit szúrtak el Tordán. 

Măcicășan alapvetően egyetért a tordai stratégiával, jónak tartja a díjnyertes alkotást, de van néhány dolog a megvalósításban és a priorizálásban, amivel nem tud kibékülni.

1. Buszsáv a semmibe

Például azzal, hogy létrehoztak egy külön buszsávot, de azt a kevésbé forgalmas ipari zóna fele vezető vonalon tették, ahol csak hétfőtől péntekig közlekedik a busz, nem pedig a nagyon forgalmas 10-es busz vonalán.

2. A dízel fűtés

A másik dolog, hogy az összesen 10,6 millió euróért megvásárolt 20 darab SOR EBN 9,5 és SOR EBN 11-es típusú autóbuszok fűtése gázolajjal működik. Ez egy olyan városban, ahol 8 fok az átlaghőmérséklet, és 12-ből 8 hónapig kell fűteni legalább néhány órát naponta, nem segít sokat a széndioxid kibocsátáson, állítja a szakértő. 

Az ellenzék szerint a polgármesternek javasolták a hibrid buszok vásárlását, de ő feltétlenül az ország első elektromos flottájának akart a kapitánya lenni, ezért választották ezt a megoldást. Aranyosgyéresen, ahol Măcicășan készítette a terveket, mindenesetre hibrid járművek vannak. 

Kutatásaim szerint még a hőszivattyús vagy a teljesen elektromos rendszer lett volna megoldás, de a hőszivattyús hegyvidékre nem javasolt, mert a környező levegőből vonja ki a hőt, és ha kint nagyon hideg van, akkor gyenge a teljesítmény. Az elektromos fűtés pedig nagyon eszi az akkumulátort. 

Azt ne feledjük el, hogy 2019-ben még elég bizalmatlanok voltak az emberek az elektromos járművekkel, Torda pionír volt a területen. Udvarhelyen még 2023-ban is azt várták, hogy az első fagynál leáll a rendszer, nemhogy 4 évvel korábban. A városvezetésnek nagy lebőgés lett volna, ha ez megtörténik, úgyhogy biztosra mentek. 

3. Együttműködés helyett versengés

A harmadik dolog, hogy az önkormányzatok nem gondolkodnak együtt, inkább versengés, mint együttműködés figyelhető meg. Pedig az emberek egyre kevésbé az önkormányzatok határai szerint rendezik be az életüket. Például Aranyosegerbegy Gyéres kertvárosa lassan, Lóna pedig a környék egyik legnagyobb munkaadójának számító légitámaszpontnak ad helyet. 

Aranyosgyéresről úgy mennek Tordára az emberek piacra, vásárolni, dolgozni, mintha csak a szomszéd negyedben lenne, a távolság ezt lehetővé teszi. Ráadásul Torda vasútállomása is itt található. Torda pedig Kolozsvár külvárosa, rengetegen járnak dolgozni innen a megyeközpontba. És ez a térhasználat vs. városvezetői mentalitás nem csak itt, hanem például Vajdahunyad és környékén is érzékelhető, mondja.

4. Nem teszik sínre

Ezért is furcsa, hogy a tömegközlekedés tervezésénél ezeket nem veszik figyelembe. A Kolozsvár környéki vasúti stratégia tervezésénél kifelejtették azt, hogy Tordáig, a Micro III negyed háta mögött levő ipari zónáig elektromos vasútvonal vezet, ami nagyban megkönnyítené az ingázók helyzetét.

A városok és községek között pedig fejlesztési társulást kellene létrehozni, amely a buszjáratokat működtetné. Jelen pillanatban ez anyagilag nem éri meg a községeknek. Az emberek valahogy saját autóval megoldják a közlekedést. A helyi sajtó szerint igazából gondolkodnak ezen a városvezetők, csak a Kolozs megyei tanácsnak is beleszólása van a dologba. 

5. A budira is ne!

Mint Kézy Béla nyíregyházi, szintén díjnyertes városfejlesztő az Átlátszó Airday podcastjében is elmondta, nem az autókat kell kiiktatni. Măcicășan szerint Romániában 1000 lakosra csak 380 kocsi jut, ami jóval az EU-átlag alatt van, csakhogy nem jól használjuk az autókat. Míg Nyugaton hosszabb utazásokhoz, nagybevásárlásokhoz használt fontos eszköz, mi a szomszédba is kocsival megyünk. 

6. Kreativitás történelemhamisítással

Egy tordai ismerős visz ki a Mihai Viteazul emlékparkba. A monostort, bár réginek tűnik, 2003-ban fejezték be és adták át. Kiderül, ez egy olyan 16. századi bukaresti templom tökéletes mása, amit leromobolt a kommunizmus. Nem műemlék az épület, de az obeliszk talán igen (nem sikerült megtalálni a listán, de úgy emlegeti a lakosság, köztük újságírók is), ezért történelmi, nemzeti jelentőségű védett övezet.

Mint az ismerős elmondja, ez egy stratégiai lépés: úgy kell bevonni EU-s alapokat, hogy létesítesz egy buszjáratot a semmibe. Hogy az tudjon közlekedni, meg kell javítani az utat. Nem számít, hogy 4 kilométerre van a várostól, és 26 fokos gyönyörű délutáni időben is alig vagyunk a parkban, felújították uniós alapokból ezt is. 

Van buszjárat és van út, tehát valahová kell vezessen – alapon Mihai Viteazu emlékműve mellé, akit Keresztesmezőn öltek meg Basta generális emberei, létesítettek egy parkot. Csak a sétányokat és a padokat, a fák már megvoltak – mondja az ismerős nevetve. Így folynak el szerinte fölöslegesen az EU-s pénzek. 

Nem nagy rajongója a polgármesternek, szerinte sok mindent másképp kellett volna megvalósítani, főleg a munkálatok minősége és ésszerűsége szempontjából, de azt ő is elismeri, hogy rengeteg pénzt hozott Tordára.

Ez megpendítette a város gazdaságát és perspektíváit, amelyek még a kiváló stratégiai elhelyezkedés ellenére – az A3, A10 autópályák, az E60 és autópálya csomópont mellett található – is elég borúsak voltak. 

A képeket Tóth Helga szerkesztette. A cikk dokumentációjában a litván Radio 99 FM-mel működtünk együtt.

A cikk elkészítését a Journalismfund Europe és a Transitions megoldásfókuszú programja támogatta.

The post Fényes nappal belegyalogolt az autópálya-lehajtó körforgalomba Tordán appeared first on Átlátszó Erdély.

A cikkben megszólaló hölgy személyesen is ismer olyat, akivel Udvarhelyszéken előfordult ilyesmi, de a Facebookon is látott erre figyelmeztető felhívást.

Romániában létezik digitális csalás elleni stratégia, de még a szerzői is elismerik, hogy az ország csehül áll mind a megelőzés, mind a bűnüldözés, mind a tájékoztató kampányok és az intézmények közötti koordináció területén. Mivel az eseteknek csupán 28 százalékát jelentik a hatóságoknál és csak az áldozatok 4 százaléka kapja vissza a pénzét, a megelőzésre és a tájékoztató kampányokra, a digitális műveltség terjesztésére kell fektetni a hangsúlyt – ajánlják a nagy nemzetközi szervezetek is. 

Ebben a cikkben megnézünk néhány gyakori csalásformát, amely Romániában is szedi áldozatait, és megnézzük, hogyan védekezik a digitális fejlettségéről híres Észtország a csalásokkal szemben. A balti és skandináv megoldásoknál arra is kitérünk, hogyan jelent veszélyt a digitális csalások egy speciális formája, a propaganda és a dezinformáció a demokráciára. S hogy miért kellene pár tündét telepíteni Erdélybe is, azt majd eláruljuk a végén. 

Kezdjük a romantikus szállal! Hogy kerül a bankba egy csalódott, síró nő?

Szerelem az utolsó centig

Mint a legtöbb csalás, a klasszikus romantikus csalás is az érzelmekre, szükségletekre bazíroz. 

A közösségi oldalakon egyedülálló vagy özvegy párkapcsolati viszonyt megjelölő, magányos nőket behálózza egy külföldi férfi. Vagy nő, aki férfinak adja ki magát. Igazából bárki, akár nő is lehet a chatvonal másik végén. Mindenesetre mindig tudja, mit kell mondani a rendszerint idős vagy középkorú szimpátiájának, akinek hevesen udvarol. 

Kéri, hogy az érintett tartsa titokban a kapcsolatot. Intő jel, mert tiszta szándékú udvarló nem kéri explicite, hogy titkolózzunk a családunk előtt. Nem ritkán a családja, barátai ellen hangolja az illetőt, elszigeteli a környezetétől és megingatja a bizalmát a körülötte élőkben. 

Amikor a kapcsolat odáig fejlődik, hogy a személyes találkozás lehetne a következő lépés, akkor a „férfi”, aki gyakran katonatisztnek adja ki magát, hirtelen anyagi nehézségekre panaszkodik. 

Lehet, hogy beteget jelent, a kezelési költségre kér pénzt. Vagy a gyermekét kell kimentenie valamilyen szerencsétlenségből. Vagy hozzánk akar utazni, de még nem kapta meg a fizetését, nyugdíját. 

Az addig magányos, szerelmes nő, aki visszakapta a hitét abban, hogy lehet még vonzó valaki szemében, nem akarja elveszíteni a boldog közös jövő illúzióját, ezért átutalja a szükséges pénzt. A banki dolgozók próbálják lebeszélni, de hajthatatlan, akár nagy összegű hitelt is felvesz. A pénz átutalása után az illúzió szertefoszlik, az udvarló eltűnik. 

Férfiakkal is megtörténik, de kevésbé romantikus módon, inkább a hiúságukat kihasználva. Őket inkább online videós szexre biztatják, a fizikai adottságaikat dicsérik, majd a felvételekkel zsarolni kezdik. Ufó írt erről hosszabb cikket, amikor őt is megpróbálták behálózni. 

Megszólalásig hasonló: a deepfake technológiák

A romantikus csalók ellophatják más emberek személyazonosságát – fotóit, hangját –, és a mesterséges intelligencia segítségével akár videóüzenetet is küldhetnek. A technológia fejlettsége lehetővé teszi, hogy teljesen élethű üzeneteket halljunk, lássunk ismerőseinkről, ismert influenszerekről.

Ennek a kivédésére tesztelik a DeFake vagy AntiFake nevű amerikai szoftvert, amely zajos hangjeleket épít be felvétel készítésekor a hanganyagba. Az emberi fül nem tesz különbséget, de az AI igen, és teljesen más hangot generál, mint a saját hangunk. A DeFake főleg az olyan csalások megelőzésére alkalmas, ahol „rokonok” hívják fel a rendszerint idős embert – például unoka –, hogy sürgősen pénzre van szüksége, hogy kimenekítsük egy súlyos balesetből vagy akár egy balhéból. 

Ilyenkor időszűkét teremtenek, és titoktartást kérnek a csalók. Gyorsan kell a pénz, le se tegye a nagyszülő a telefont és a szülőket se értesítse semmiképp. Ha gyorsan és titokban kell a pénz, fogjunk gyanút, és legalább néhány telefonhívással ellenőrizzük a hallottakat. 

Semmiképp se utaljunk olyan embernek, akivel személyesen még nem találkoztunk. Az unokánknak sem lehet olyan gyorsan szüksége pénzre, hogy legalább a szüleit vagy a rendőrséget ne kérdezzük meg, történt-e valami baja a gyereknek. 

Mesterségem címere: bankár

Jelenleg Romániában az egyik leggyakoribb átverési forgatókönyv a spoofing névre hallgat. A csaló a telefonban banki vagy hatósági alkalmazottnak adja ki magát. A képernyőn megjelenő telefonszám megegyezik a bank vagy hatóság hivatalos elérhetőségével. A csaló gyakran fel is szólítja az áldozatot, hogy ellenőrizze az intézmény weboldalán, hogy ez a hivatalos számuk.

Valójában a hívás az internetről érkezik, a csalók VoIP-alapú technológiával elmaszkírozzák az igazi hívószámukat. Általában azzal az ürüggyel hívnak, hogy értesítsenek, jóváhagyták a hitelkérelmet. Amikor az illető tiltakozik, a csaló azt mondja, hogy az adatai kompromittálódtak, és rendőrségi bejelentést tesz. Néhány percen belül egy „rendőr” is felhívja – valójában ugyanaz a csaló –, aki együttműködést kér, hogy „elkapják a bűnözőket”.

A kiberbiztonsági igazgatóság vezetője szerint a folyamatosan változó technológiai jellemzők helyett inkább

a viselkedési forgatókönyvre ajánlatos figyelni:

1. Erős pozitív vagy negatív érzelmi hatás. Például nyertünk egy díjat vagy valaki hitelt vett fel a nevünkre.
2. Sürgetés: azonnali döntést követelnek, és már csak kevés idő, vagy kevés lehetőség maradt átvenni a díjat, megmenekülni a kéretlen hiteltől.
3. Adatkérés / hozzáféréskérés. Például személyes adatok bekérése, felszólítás alkalmazások telepítésére, új fiók nyitásának sürgetése, olyan bankkártya adatok elkérése, mint például a kártyaszám, biztonsági kód és az érvényességi idő lejárta.

Bármennyire is lelombozó, nem fogunk olyan versenyen jelentős összegű pénzt nyerni, ahová be sem neveztünk. De ha mégis így lenne, biztos, hogy nem a következő 30 másodpercen fog múlni, hogy átvehetjük-e. „Ha egy üzenetben vagy hívásban mindhárom elem megjelenik, az szinte biztosan csalási kísérlet”, állítsuk le a hívást, és jelentsük a csalási kísérletet a rendőrségen – figyelmeztetett 2025. június 27-én tartott lakossági sajtótájékoztatón Mihai Rotariu, a Román Kiberbiztonsági Igazgatóság (DNSC) kommunikációs igazgatója.

Ha akár e-mailben, akár magánüzenetben, akár sms-ben kéri valaki a bankkártya adatainkat (a kártyán található adatok megadása körülbelül azzal ér fel, mintha odaadnánk egy idegennek a bankkártyánkat a kóddal együtt), akkor azonnal tiltsuk az illetőt és jelentsük. Ez a phishing vagy smishing elnevezésű csalás kategóriája. 

A főnök kéri, hogy utalj

Egy másik nagyon veszélyes csalási módszer, a főnök e-mailja. Látszólag a főnök címéről kérik az alkalmazottakat, akik hozzáférnek a cég bankszámláihoz, hogy gyorsan utaljanak valakinek sok-sok pénzt. A másik ilyen praktika, ha a „főnök” tőlünk kér kölcsön pénzt, hogy valamit ki tudjon szorultságában fizetni. 

Állást keresel? Szeretnéd megtudni, hogy rajta vagy-e egy videón? Ne kattanj rá. Az álláshirdetés gyakran a Telegramra vezet, ahol a még meglévő pénzed csalják ki a DNSC igazgatója szerint, a videó linkjével pedig egy rosszindulatú programot töltesz le, amellyel feltörik a személyes fiókjaid. 

A befektetési ajánlatoknak se szabad bedőlni, Európában a legtöbb pénzt ezeken veszítik az emberek. A valódi befektetési cégek soha nem küldenek tanácsot, ajánlatot személyes felületekre linkeken. 

Mit veszítünk rajta?

Világszinten több mint 1000 milliárd dollár, Románia éves GDP-jének négyszerese lesz az online csalók martalékává. 

Arra nem igazán van statisztika, hogy Romániában mennyi pénzt csalnak el az áludvarlók. Az Amerikai Egyesült Államokban 2021-ben 547 millió dolláros veszteséget (80 százalékos növekedés 2020-hoz képest) jelentettek az ottani fogyasztóvédelmi hatóságnak, az FTC-nek (Federal Trade Commission). Az USÁ-ban 2021-ben az ajándékkártyák voltak a legnépszerűbb, a kriptovaluták a legköltségesebb csalási formák. 

Egy idén tavasszal készült reprezentatív felmérés szerint a románok 61%-a volt már online csalási kísérlet célpontja, melynek leggyakoribb következménye az eszközök malware-rel vagy vírussal való fertőzése (42%), valamint a pénzvesztés (30%). 

Azok közül, akiket megpróbáltak átverni, 39% többször is tapasztalt ilyen támadást, és a 35-44 év közöttiek vannak leginkább kitéve az ismétlődő kísérleteknek (49%). 

Életkor szerint eltérések figyelhetők meg. A 18-24 évesek gyakrabban veszítenek pénzt (42%), a 45-55 évesek (49%) és az 55 év felettiek (52%) inkább eszközfertőzéssel szembesülnek. A férfiaknál (27%) gyakrabban fordul elő személyes adatok ellopása, mint a nőknél (17%), valószínűleg online kockázatvállalási hajlandóságuk miatt.

A világ lakosságának mintegy 67-68 százaléka gondolja úgy, hogy felkészült az online csalások ellen. Ez biztatónak tűnik, ám a GASA (Global Anti-Scam Alliance) felhívja a figyelmet arra, hogy ezzel a lakosság önelégültsége is nő, a figyelme pedig csökken. 

A román kutatást alátámasztja a GASA 2024-es franciaországi jelentése is, mely szerint már nem az idősek a veszélyeztetett korcsoport, hanem a Z generációsok. Mivel az idősek kevésbé rutinosak a digitális világban, sokkal figyelmesebbek a tranzakciók során, mint a fiatalok.

Mit tehetünk, ha átvertek?

Bár Romániában az online csalások elleni védekezés ortopéd gyerekcipőben jár, érdemes a sigurantaonline.ro oldalt figyelmesen átnézni, ahol játékos teszteket tölthetünk ki, videókat nézhetünk meg, és megtudhatjuk, hogy mit tegyünk, ha csalás áldozatai voltunk. 

Amennyiben pénzt utaltunk át valakinek, legyen az a főnökünk, a szerelmünk vagy valamelyik szolgáltató (ilyen is van, hogy hamis számlát állítanak ki), vagy megadtuk a bankkártya adataink valakinek, azonnal tiltsuk le a kártyát. Hívjuk a főnököt, a bankot és jelezzük, hogy csalás áldozatai lettünk, majd értesítsük a rendőrséget. 

Ne szégyelljük, mert azzal a csalóknak adunk előnyt. Sokkal többször előfordul, mint ahányszor beszélünk róla. Amíg az átvert személyek háromnegyede nem jelenti a csalásokat, ezeknek a száma egyre csak nőni fog, és a hatóságok nem fogják tudni a probléma súlyát, így intézkedéseket – jogszabályok bővítése, szigorítása, megelőző kampányok indítása, a digitális műveltség terjesztése – sem hoznak ellene. 

Az a minimum, amit magunkért megtehetünk, hogy leleplezzük a csalót, és segítséget kérünk a lelki traumáink feldolgozásához. Egyelőre Romániában nincs erre szakosodott hatóság, civil szervezet, de ha sokan jelentik az ilyen eseteket, akkor lehet. Külföldön már felismerték ennek a jelentőségét, és például Spanyolországban ingyenes pszichológiai konzultáción vehetnek részt bizonyos civil szervezeteknél az érintettek. 

Hogyan előzhetők meg az online csalások?

Sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani az idősekre, kiszolgáltatott személyekre, akik részben vagy teljesen elveszítették az önrendelkezési képességüket. Például abban az Amerikai Egyesült Államokban, ahol híresen foghíjas a szociális háló, Ohio állam Richmond megyéjében működik a felnőttvédelmi rendszer, tájékoztat róla a helyi lap. Több állami/föderális intézmény összehangoltan gondoskodik arról, hogy azok a felnőttkorúak, akik fogyaték vagy életkoruk folytán nem tudnak magukról gondoskodni, megfelelő ellátásban részesüljenek. Például létezik a felnőttkori gyámság intézménye. 

Akár önkéntesek is vállalhatnak ilyen feladatot, hogy egy idősotthonban élő emberrel tartják a kapcsolatot. Az időseket ugyanis jelentős részben a családtagok, gondozók zsákmányolják ki. Ezek a gyámok meglátogatják az otthonukban vagy az idősotthonban az általuk felügyelt személyeket, konzultálnak az intézmény vezetőivel a gyógyszerezésükről, egészségi állapotukról, ellenőrzik, hogy megfelelő gondozásban részesülnek-e stb. A rendőrség és a felnőttvédelmi szervek együttműködéseként a digitális tájékoztatásra is figyelnek, és a csalás útján elveszített összegek visszaszerzésére. 

Bezzeg az észtek

Észtország a maga 1,3 millió lakosával egy kis digitális paradicsom a Baltikumban. 1991-ben vált függetlenné a Szovjetuniótól, utána az új kormány a digitalizációban látta a pici ország felzárkózásának lehetőségét. Szükség is volt rá, mert Európa egyik leggyérebben lakott országában nem lehetett minden apró településre bankfiókot, polgármesteri hivatalt telepíteni. 

Mindent ennek a stratégiának rendeltek alá, és néhány év alatt abban az országban, amelynek a függetlenedés pillanatában csak a felét fedte le a vezetékes telefon, minden iskola online hálózatra került. Jelenleg létezik digitális személyi igazolvány, amely minden ügyintézésre használható a parkolás kifizetésétől az adóbevalláson át az e-szavazásig, az e-receptekig és az e-válásig. 

Az észtek digitális identitásának része a digitális aláírásuk, mely közjegyző által hitelesített aláírás jogerejével rendelkezik. Mivel minden digitális és a különböző intézmények adatai össze vannak kapcsolva, az adóbevallás körülbelül 5 perces művelet. Az e-dokumentumok előre ki vannak töltve, csak alá kell írni őket – magyarázza a BBC My perfect country (Az én tökéletes országom) című podcastjében Tavi Kotka, az ország egykori informatikai igazgatója. 

Elmondja, az ország legsűrűbben lakott részein a kormány wifi-lefedettséget biztosít, hogy a mintegy 600 e-szolgáltatást mindenhonnan és könnyen el lehessen érni. Egy 2022-es Al Jazeera cikk szerint még adatnagykövetséget is létesítettek Luxemburgban azzal a céllal, hogy ha fizikailag elfoglalnák az országot – például az oroszok –, akkor virtuálisan függetlenek maradhassanak. 

Ekkora mértékű digitalizációhoz szükséges az is, hogy a polgárok digitális műveltségét folyamatosan fejlesszék. Ezért különböző ingyenes, online és offline platformokon oktatják, segítik a felzárkózásban a lakosságot. A kiberbiztonság megteremtésére pedig folyamatos teszteket futtatnak. Például a tesztcsoport rendszeresen igyekszik csőbe húzni különféle phishing (e-mailes adathalászat) módszerekkel a közalkalmazottakat. Nem azért, hogy büntessék a hibázókat, hanem azért, hogy a biztonsági rendszerüket erősítsék. 

Tündéket a Tündérkertbe!

A digitális csalók nemcsak a pénzünket akarják, hanem a hatalmat is az életünk felett. A dezinformációs törekvések különösen a 2010-es években terjedtek el. Ezeknek a céljuk, hogy összezavarják az állampolgárokat, megingassák a hatóságokba, a társadalom többi tagjába, a tudományba, és akár saját korábbi meggyőződésükbe vetett bizalmukat, és a politikai döntéseiket befolyásolják. 

A legfontosabb tünetek a sigurantaonline.ro oldal szerint, ahonnan felismerhetjük, hogy dezinformációval állunk szemben:

• Bűnbakkeresés – nagyobb léptékű, komplex politikai, társadalmi, gazdasági problémát egyetlen személy vagy csoport rosszindulatú cselekedetének nyilvánítanak. Ha túl egyszerűnek tűnik egy bonyolult probléma megoldása, és valakire ráfogják, akkor kezdjünk szándékos dezinformációra gyanakodni.
• A másik ilyen módszer a dekontextualizálás, azaz egy kijelentést kivesznek az eredeti környezetéből és más környezetben, más jelentéssel tálalják azt. 
• A harmadik fő metódus a lejáratás, amikor valakit olyan vádakkal illetnek, amelyek ellen nem tud védekezni. Például rossz szándékot tulajdonítanak neki, vagy erkölcstelen cselekedeteket, amelyekre nincs bizonyíték. De mivel nem tényszerű információról van szó, nem, vagy csak nehezen és alacsony hatékonysággal cáfolhatók. 

Az ilyen információk gyakran indulatokat keltenek, és gyorsan terjednek. 

Az orosz propaganda előszeretettel terjeszt hasonló dezinformációkat, például a koronavírus-járvány kapcsán volt érezhető erőteljesen az orosz trollhadsereg hatása. 

Ennek ellensúlyozására jött létre a tündék hadserege

A közvetlen környezetünkben azt tapasztaljuk, hogy azokon az online felületeken, ahol megjelennek a trollok, onnan a valós információk birtokában lévő személyek eltűnnek. Így a félretájékoztatás akadály nélkül terjed. Arról, hogy ennek milyen hatása van az erdélyi magyar társadalomra nézve, itt hallgathatsz meg egy összefoglalót.

Nem így a tündék, azaz az elfek. A trollok természetes ellentéte, az ember segítője a germán mitológia szerint az elf névre hallgató kis fénylény, tünde vagy manó. Mivel az elfek a fényből érkeznek, természetes volt, hogy az orosz trollokkal a 2014-es Maidan megszállást követően szembeszálló litván civilek – kutatók, informatikusok, médiában dolgozók, könyvelők stb. – ezt a nevet választották. 

Litvániában 2014-ben indult el a „tündék” (angolul elves) önkéntes közössége, amely az oroszbarát dezinformáció és online trollhálózatok elleni küzdelemre jött létre. 

A mozgalom 2022-re több mint 5000 önkéntest fogott össze többnyire a szovjet utódállamokból, mint Litvánia, Észtország, Lettország, vagy az orosz fenyegetettséget érző területekről, akár a finnek, a szlovákok, lengyelek. 

A tündék nem támadnak, hanem védekező szerepben működnek: gyanús tartalmakat ellenőriznek, cáfolatokat tesznek közzé, és nyilvánosan megnevezik a megtévesztő forrásokat. Egy részük a Debunk.org szakmai csapatával dolgozik együtt, rendszeres képzéseken vesznek részt, és sok esetben olyan tartalmakat is kiszűrnek, amelyek az automatikus rendszereken átsiklanak. Céljuk, hogy erősítsék a társadalmi ellenállóképességet a digitális manipulációval szemben.

Hogy megelőzzük a pénznyelő Don Juanok és az elnökválasztást meghekkelő TikTok- és egyéb trollok hódításait, Romániában sem ártana egy átfogó stratégiát működtetni. Hogy a magányos nénik pénzecskéje és a demokrácia is megmaradjon. 

A cikk megjelenését a Független Újságírásért Központ (CJI) és az EDGE Institute támogatta a DigitUP elnevezésű ösztöndíj-program keretében.

The post Szerelem az utolsó centig. De hogy jönnek ide a tündék?  appeared first on Átlátszó Erdély.

Véletlenül jutottam el ide, miután március végén Lisszabon egyik szállodájának több századik ablakából vizslatva felfedeztem egy zöld területet, ahol edzeni lehet. 

Reggeli futás közben jó párszor megálltam fotózni a tájat, az ötletes megoldásokat, és már kifele tartottam a Bela Vista parkból, amikor kissé vadabb környékre értem. Játszótér, veteményeskert és elhanyagolt udvar ötvözete. Vadnövények, olajfák, kitáblázott ágyások, komposztláda, rothadó fatönkök, kicsiny tó körül röpködő rovarok festői összevisszaságban. Szándékos az elvadulás, kétség sem fért hozzá. Tábla hirdeti, hogy felkérik a lakosságot, legyen türelemmel,

egy minierdő nevelkedik a közelben éppen. 

Az ágyások mögött méretes tömbházak sorakoznak. Épp a fényképbe igyekeztem belekomponálni a teljes városi tájat, amelyben ez a babaerdő található, amikor a biciklisávon egy férfi és két vidám kutyája gurult felém. A férfi megállt, és megállt az ütő bennem, ahogy megszólított. De szerencsére nem felháborodottan töröltetni akarta a képet, ahogy itthon jó eséllyel történt volna, hanem:

 – Csatlakozz te is hozzánk szombaton, 10-15-en szoktunk itt önkéntesként dolgozni – állt neki kedvesen összefoglalni, hogy miről szól a minierdő-kezdeményezés.

Sajnos pénteken már hazautaztam, így nem vehettem részt a mulatságon, de itthonról megkerestem João-t, hogy ossza meg velünk, erdélyiekkel a minierdő koncepcióját. Mert bár a magyar és újabban a román fősodor arról győzköd, hogy nincs ember okozta klímaváltozás, a bőrünkön nem épp így érezzük. 

A Lisszabonba utazásom célja ugyanis éppen ez volt: tapasztalatcsere európai újságírókkal arról, hogyan tudósítsunk a klímaváltozásról. A repülőn nézegettem videókat a témában, hogy kicsit felkészüljek szókincsben, tudásban a találkozásra a klímatudatos újságírókkal, amikor a tiny forest, urban forest, pocket forest, wee forest és Miyawaki forest elnevezésekre bukkantam. Ezek az apró, városi, zseb, pinduri kifejezések kisméretű erdőket jelentenek, melyeket alapvetően városi környezetben ültetnek azzal a céllal, hogy hűtsék a levegőt és megkössék a talajt, valamint visszatartsák a talajvizet. 

Izgalmas volt megtapasztalni ugyanezt – tiszta véletlenül – élőben. 

Bár megjött a kedvem João lelkesedése nyomán a földmunkához, de muszáj volt visszasietni a konferenciára, ahol a Mensagem de Lisboa újság munkatársaitól tudtam meg ezt-azt a városi hőszigetek kialakulásának okairól, az ellene való küzdelemről és a téma feldolgozásának lehetőségeiről a megoldásközpontú újságírás módszereivel. 

Hazaérve a Google és újabban a ChatGPT barátaimmal ültem össze tanácskozni. João Fernandes az Urbem Forests egyesület munkatársa, héttagú igazgatótanácsának egyik tagja, állítják digitális barátaim a keresztnevére és az általa képviselt szervezet nevére kutatva. Amikor nem minierdészkedik, a pénzügyi szektorban IT-menedzserként dolgozik Portugália egyik legnagyobb bankjánál. Egy héttel a találkozásunk után már WhatsAppon beszéltünk João Fernandes-szel arról, hogyan csatlakozott a kezdeményezéshez, és hogyan vált önkéntes erdőőrré. 

Ha az ember nem megy az erdőhöz, az erdő megy az emberhez

A környezetvédelmi és társadalmi ügyeket felvállaló alapítvány csaknem teljes mértékben önkéntesekkel dolgozik ma már az ötödik minierdő betelepítésén Lisszabonban, mondja az interjúnk során. De nem csak faültetésből áll a számos önkéntest foglalkoztató szervezet munkája. Azon igyekeznek – szinte fáradoznit írtam, de igazából élvezettel végzik –, hogy az ember és a természet újbóli összekapcsolódását segítsék a koncepció kitalálója, Miyawaki Akira céljai szerint. 

Kis- és nagyobb iskolásokat fogadnak, gyerekfoglalkozásokat tartanak az erdei növényekről, állatokról, a talajról, együtt dolgoznak a földdel. Igazi közösségi eseménnyé válik a kis erdő karbantartása.

 – Egyértelműen a közösség és az emberek – válaszolja a kérdésre, hogy mi okozza számára a legnagyobb elégtételt az Urbemnél végzett munkájában.

– Minden hétvégén látom azoknak az embereknek az arcán, akik kijönnek, hogy mindig nagyon boldogok, hogy ott lehetnek, találkozhatnak más önkéntesekkel, az erdőben, a szabad levegőn lehetnek. Hétről hétre visszajárnak, mindig jönnek új arcok is, van, aki a kutyájával futva érkezik. Szóval minden hétvégén boldog vagyok, mert sok embernek tudok örömet okozni – mondja João lelkesen. 

De mi ez a Miyawaki-minierdő, és miért beszélünk ennyit egy bozótról?

A Miyawaki-erdő fogalma Miyawaki Akira japán botanikushoz és ökológushoz fűződik, aki az 1970-es években jutott arra a megfigyelésre, hogy a japán templomok, sintó szentélyek környékén sokkal ellenállóbb és dúsabb, életrevalóbb növényzet burjánzik, mint Japán kortárs erdőiben. Az ott található őshonos fák sokkal életképesebbek, mint az ország erdőibe fakitermelés céljából betelepített társaik. 

Akkoriban a japán erdőknek már csak 0,06 százaléka tartalmazott őshonos fajokat, mérte fel a kutató. Az általa kidolgozott ökológiai mérnöki módszerrel élete során több mint 1300 erdő (újra)telepítésében vett részt nemcsak Ázsiában, hanem számos csendes-óceáni és trópusi országban is. A 2021-ben 93 éves korában elhunyt botanikus azt bizonyította be, hogy módszerével akár az ipari, mezőgazdasági termelés miatt leromlott területeket is be lehet erdősíteni és a talajt fel lehet javítani. 

Módszere követőkre talált, a Miyawaki-módszert volt tanítványa, az autómérnök Shubhendu Sharma vezette be Európában, elsőként Hollandiában. Ezt már azután tudom meg egy rövid YouTube-dokufilmből, hogy beszélgettem Balázs Tivadar sepsiszentgyörgyi származású vállalkozóval, aki jó eséllyel az első romániai Miyawaki-erdő alapítója.

Szentgyörgy legyőzi a parkolósárkányt

Romániában nagyjából a pandémia óta léteznek szándékosan telepített minierdők. Az első dokumentált Miyawaki-minierdő címért a Bákó megyei Moinești városa és Sepsiszentgyörgy vetekszik. A Moinești-i George Enescu iskola udvarára 2021. április 1-jén telepítettek a helyi önkormányzattal együttműködésben egy 500 négyzetméteres minierdőt. 

Az OMV Petrom Románia a holnapért ültet (România plantează pentru mâine) programjának finanszírozásában bükk, kocsánytalan tölgy, erdei fenyő, vadkörte, vadcseresznye, gyertyán, kislevelű hárs, bibircses nyír, hegyi szil, mezei juhar, korai juhar, vadalmafa, magas kőris, hegyi juhar, rezgő nyár, som, galagonya, közönséges orgona és közönséges fagyal került az iskola udvarára. 

A Babeș-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatának parkolójába pedig a korabeli újságcikkek szerint április 11-én telepítettek Balázs Tivadar vállalkozó kezdeményezésére minierdőt. Igen ám, de arról nem cikkezett a sajtó, hogy a BBTE udvarán lévő erdőcske előtt már egy évvel magánterületen is létrehozott Balázs Tivadar egy minierdőt, a Szentgyörgy szélén található Dakó utcában. Annak a tapasztalatait használta fel a BBTE parkolójában található erdőcske telepítésekor, mondja telefonos interjúnk során.

Ez az erdő a Google maps 2023-as utcafotóján egy kis kertnek néz ki, amit felvet a gyom. Későbbi képeken azonban már lombos-leveles liget benyomását kelti. 

Hogy lett a Toyota egy világkörüli módszer gyújtómotorja?

Shubendu Sharma indiai autómérnök TED-es előadásából inspirálódott Tivadar, innen jött az ötlet, hogy kellene itthon is telepíteni. Ehhez nemzetközi finanszírozást szerzett, a városi minierdő-telepítők hálózatán, a SUGi-n keresztül. Majd felkérte az egyetem környezetmérnöki karát az együttműködésre, amely szíves-örömest beleegyezett. Az egyetem biztosította a helyszínt, az infrastruktúrát és az ültetőbrigádot a diákság bevonásával, Balázs Tivadar pedig megvásárolta a fákat és megszervezte a telepítést, majd a karbantartást. 

Shubendu Sharma története is érdekes egyébként. Az indiai fiatalember a Toyota autómérnökeként önkéntesen segédkezett Miyawakinak, hogy az autógyár parkolójában létrehozzanak egy erdőt az autók karbonkibocsátásának semlegesítése érdekében. Annyira megtetszett Shubendunak a módszer, hogy a saját udvarában is létrehozott egy minierdőt, majd a mérnöki tudását alkalmazta az erdőtelepítés modellezésére. Felhagyott a jól kereső munkájával, és minierdő telepítő céget létesített.

Miért nincs még mindenkinek ilyen?

A Miyawaki-erdőknek az az előnye, hogy rendkívül gyorsan nőnek, tízszer gyorsabban, mint egy hagyományos ültetett erdő. Már 10 év alatt elérhetik a fák azt a méretet, amit egy hagyományos, ültetett erdőben leghamarabb 100 év alatt érnének el. A másik nagy előnyük, hogy két és félszer több károsanyagot semlegesítenek a levegőből, mint azonos méretű területen található hagyományos társaik. 

A harmadik előnyük, hogy bárhová telepíthetők az alapelvek figyelembevételével. Kis méretük miatt akár egy veteményeskertnyi helyre, egy városi parkba, a tömbházak közé, gyárépületek udvarára, ipari létesítmények helyére, vagy a ház előtti virágágyásba is. Leromlott területeket javítanak fel, és a talaj vízmegtartó erejét is növelik. Ennyi jótékony hatást tekintve az a csoda, hogy még nincs minden településen ilyen. 

Honnan lesz ennyi szupererő?

A Miyawaki-módszer egyik alapelve, hogy csak őshonos fákkal dolgoznak. A másik, hogy a csemetéket sűrű közelségben ültetik, és alaposan előkészítik, feltáplálják a talajt. 

A talajt trágyával, komposzttal és nedvszívó rostokkal dúsítják egy az egyhez arányban 1 méter mélyen – mondja Balázs Tivadar –, mint például a szalma, kukorica-csusza vagy a kókuszhéj-őrlemény, attól függően, hogy hol mi elérhető. A csemeték vagy magok elültetése után letakarják szalmával vagy mulccsal, hogy megvédjék a kiszáradástól és a gyomoktól. Balázs Tivadar jó sok szalmát javasol takarásnak, ők 2 kg-ot tettek négyzetméterenként, de ha 4 lett volna, akkor utólag kevesebbet kellett volna gyomlálni, mondja.

Romániában azért ez sem olyan egyszerű. A hatvan-hetven őshonos fafajtából „illik legalább 20-25 fajtát ültetni”, lágyszárúakat, fás szárúakat, cserjéket és lombkoronával rendelkezőket, pionír és klimax fajtákat vegyesen. Azonban a romániai erdészetek többsége legtöbb 6-7 fajtára specializálódik, így három megyét bejárt Tivadar, mire a 20-25 fajtát beszerezte. 

Az előkészítés nem csak a talajra vonatkozik, hanem a szervezésre is. Például ha településre akarsz erdősíteni, akkor a trágyaszállító pont akkor kell ráérjen, amikor a kotrógépes, mert a trágyát, komposztot egy iskolaudvar parkolójában tárolni nem egészséges. Mivel a trágyaszállító nem ért rá, nem tudtak trágyát keverni bele, s a komposztot is az elültetés után, a talajtakaró tetejére helyezték végül. Aztán városi környezetben az is kiderülhet, hogy kő, betonelemek vannak úgy 20 cm mélység alatt a talajban, vagy a vezetékek miatt kell több hatósággal is egyeztetni. 

A lakossággal is kell egyeztetni. Egy alkalommal azon csúszott el a projekt, hogy a lakók nem áldozták volna fel parkolóhelyeiket és gyermekeik focihelyét egy minierdő kedvéért. 

Nem árt, ha van egy tájépítész ismerősöd

A fajták kiválasztásában és elrendezésében nem árt igénybe venni biológus és tájépítész segítségét. Különösen akkor, ha közösségi találkozóhely és/vagy nevelési funkciót is társítanánk a minierdőhöz. 

Lisszabonban például a biológus tervező az egyetlen tagja a csapatnak, aki fizetésért dolgozik. Az általuk kifejlesztett, FastForest-nek nevezett módszer abban különbözik a Miyawakitól, hogy ha nem feltétlenül szükséges, akkor nem táplálják fel a talajt előzetesen. Nem is ragaszkodnak feltétlenül a sokféleséghez, hanem a biológus a talajvizsgálat nyomán csak olyan növényeket választ ki, amelyek megélnek az adott talajon. 

Mielőtt hozzáfognának az ültetéshez, megvizsgálják a napnak való kitettséget, a talajvíz-viszonyokat. Egy közepes minőségű talajt költséghatékonysági megfontolásból nem javítanak fel, magyarázza João. 

Nagy hangsúlyt fektetnek ellenben a dizájnra, amire nekik a szentgyörgyi vagy vásárhelyi erdőcskékkel ellentétben szükségük is van, ugyanis a foglalkozások helyszínét ki kell jelölni, séta-útvonalakat, ülő- és gyülekezőhelyeket terveznek. Ők nem csak a klímavédelem, hanem a közösségi együttlét funkciót is szorgalmazzák. 

Szinte a fürdőkádban is elfér

A Miyawaki-erdők másik nagy előnye, hogy icipici helyen is elférnek. Marosvásárhelyen jóindulattal 35 négyzetméteres, körülbelül egy hálószoba méretű a kör alakú erdőcske, mely a Szentgyörgy (Republicii) téren található a park kellős közepén. A Google Maps-en nem is látszik, eltakarják a park bokrai. 

Mindösszesen 7 nagy lépés hosszában, 5 nagy lépés széltében, ha a legszélesebb pontjain mérem. Sajnos, kiszáradt pár nyárfa benne, de egyébként teljesen erdőszerű látványt nyújt ezen a pár négyzetméteren, még elhajigált nejlonzacskó is hever kéjesen az avaron. 

2022 áprilisában ültették a városi kertészet és a Pando Egyesület együttműködésében, az Arobs software-fejlesztő cég finanszírozásában. Kislevelű hárs, kocsánytalan tölgy, bükk, gyertyán, korai juhar, rezgő nyár, nyír és magas kőris fákat ültettek, négyzetméterenként 2-3 darabot, olvasható a táblán és a telepítők közleményében. 

Csíkcsicsóban is van egy ilyen erdő, a ház előtti ágyást foglalja el. Véletlenül találtam rá a térképen a Miyawaki-erdőkre keresve, Lutz Levente töltötte fel a képet. Mint kiderült egy Hargita Népe-cikkből, Lutz véletlenül telepített Miyawaki-erdőt. Azaz betartotta az összes alapelvet, amikor a háza előtti ágyást tervezte, így hát büszkén kitette a tájékoztató táblát is a háza elé egy QR-kóddal, hogy miről szól a Miyawaki-erdő. 

Sajnos a román állam ezeket nem nevezné városi minierdőnek – a csicsói esetében egyértelmű, hogy miért. 

A 331/2024-es új erdészeti törvényben megjelenik a városi minierdő meghatározása: olyan, legalább 100 négyzetméter területű, legkevesebb 2 méter széles kompakt terület, ahová erdei fafajokat telepítettek társadalmi, gazdasági, esztétikai és környezeti előnyök céljából. De annyira új még a jelenség, hogy a törvényalkotó haladékot adott saját magának: a 166. cikk 3. bekezdése alapján ezekre az erdőkre a törvény megjelenésétől számított 2 éven belül dolgoznak ki műszaki normákat. 

A román állam busásan támogatja, vagyis támogatná

De nem csak Erdélyben érdeklődnek a minierdők iránt. Leginkább Románia más, jellemzően szárazabb, melegebb vidékein, a Bánságban, a Bărăgan sarkában és Konstanca környékén népszerű. Balázs Tivadar egy udvarhelyi ismerősével a székely anyaváros önkormányzatát is felkérte, hogy adományozzon a célra közterületet, de válaszra sem méltatták, ahogy Brassó városa sem. 

A városi minierdők létesítése bekerült a PNRR támogatási programba. 2024 decemberéig lehetett jelentkezni kimondottan városi erdők telepítésére. A nem városi erdők esetében továbbra is zajlik a program 2026 januárjáig, és ha valakit érdekel, itt érdemes megtekinteni. 

Mivel az újraerdősítési országos program nevében a városi minierdő kifejezés is szerepel, ha valaki nagyon szeretne telepíteni, nem árt megkérdezni, hátha lehetséges még pályázni. A cégeket is meg lehet kérdezni, többen szeretnek ilyen célokat támogatni, például az OMV Petrom. Nem hiába kritizálják amiatt a Miyawaki-erdőket, hogy hozzájárul a greenwashing jelenséghez.

A 2024 decemberéig többször meghosszabbított pályázaton 30 millió eurót osztottak ki jelentkezési sorrend alapján, így is csak 12 önkormányzat és iskola jelentkezett: Murfatlar, Suceava, Buftea, Buzău, Galac, Tulcea, Gyulafehérvár, Beszterce, Bukarest 1. kerületének önkormányzata, az Odobleja kollégium, a krajovai egyetem kampusza és a temesvári I. Mihály egyetem. 

Pedig ahogy Lisszabonban, úgy Kolozsváron, Brassóban és a székelyföldi városok kopárabb betondzsungelei között, vagy a viharkárt szenvedett fái helyén is elférne néhány minierdő. 

Különösen, hogy Marius Cristea várostervező szakember szavai a ProTV adásában nemrég azzal sokkolták fél Erdélyt, hogy egy BBTE-kutatás alapján az utóbbi 20-30 évben megduplázódott a hőhullámok száma Kolozsváron. Ennek következtében megnőtt a meleg miatti megbetegedések és elhalálozások száma is az egyébként relatíve hűvös klímájúnak számító városban. Sajnos az erre vonatkozó tanulmányt nem találtuk még meg. 

Hogyan csökkentsük egy Celsius-fokkal az átlaghőmérsékletet?

Ezek a zsebkendőnyi területen található erdők 265 százalékkal több szén-dioxidot kötnek meg, mint a normál erdők. Napjainkban tapasztalható szárazságokban nem mellékes szempont, hogy szintén rendkívüli a talajvíz-visszatartó erejük, és a betondzsungelben élőknek is jó érzés rájuk nézni, a növényekkel foglalatoskodni. 

Bár a környezetvédelmi kar egyik végzőse, Bán Mihály biológiatanár is részt vett a Miyawaki-erdő telepítésében, a szakdolgozatát mégsem tudta ebben a témában írni. Nagyon prózai oka van: Romániában nem található megfelelő felszerelés a mérések elvégzésére. Emiatt a Szent Anna-tavat vizsgálja, amivel kapcsolatban sajnos nincsenek jó hírei.

A levegő hőmérséklete és a városi növényzet közötti összefüggésben elég meggyőzőnek tűnik, amit két lisszaboni kutató a Mensagem de Lisboa hasábjain közöl. Lisszabon egy Kolozsvárhoz hasonló méretű város. Éghajlatára jellemző, hogy a mediterrán hőséget a Tejo folyó öble és az óceán közelsége, az északi óceáni fuvallat ellensúlyozza. 

Azaz ellensúlyozná, de Claudia Reis és António Lopes klímakutatók mérései alapján – mindketten a Lisszaboni Egyetem klímaváltozással és környezeti rendszerekkel foglalkozó kutatóegységének, a Zephyrus-nak a munkatársai – újabban a város legsűrűbben beépített, famentes közterületein akár 50 Celsius-fok is lehet augusztusban. És ennek a nem megfelelő szellőzést biztosító építkezés, amit az utóbbi időben műveltek, valamint a szintén a túlzott beépítettség miatt hiányzó fák az oka.

Az árnyék – vonta le a következtetést – „valójában a legfontosabb dolog”.

Claudia Reis kimutatta, hogy akár 1 Celsius fokos átlaghőmérséklet-különbség, valamint 3,7 Celsius fokos hőmérséklet-különbség is lehet a zöldövezetek és a betondzsungel hőmérséklete között. Ami emberi léptékkel mérve is érzékelhető. Az 1 Celsius-fok átlaghőmérséklet csökkenéshez legalább 50 négyzetméternyi, nagy növénysűrűségű zöldfelületre van szükség. 

Azt is mérésekkel igazolta, hogy a zöldövezetnek körülbelül 200 méteres körzetben érződik a hatása, így hiába van mondjuk egy erdő a város szélén vagy egy több hektáros park a város közepén, mint a Monsanto park Lisszabonban, vagy a Margit-sziget Budapesten, ha a lakónegyedekben, ipari zónákban, a forgalmas utcákon nincs elég fa. Merthogy erre is rájöttek, hogy sajnos a mesterséges pázsit nemhogy csökkentené a hőmérsékletet, akár még hőszigetként is működhet. Emiatt – és az öntözésigény meg a biodiverzitás érdekében – le kellene mondani a pázsitokról a rétek javára. 

Rét vagy pázsit?
Bár elsőre a két szó rokonértelműnek tűnik, a pázsit meg zöldebbnek, különösen a szomszédé, különböző fogalmakat takarnak. A rét egy természetes vagy féltermészetes növénytakaró, mely sokféle növénynek ad otthont és emiatt a rovarok is termékenyebb munkát végeznek rajta, nem igényel rendszeres öntözést, fűnyírást, inkább egyszeri-kétszeri kaszálást évente. A pázsit három-négy fűfélét tartalmaz, rendszeres öntözést, nyírást igényel, a rovarok nem kedvelik különösebben, a vizet sem tartja meg a talajban, és akár hőszigetként is működik.

A városi réteken és az utcákon minél több fára lenne szükség, még a sűrűn beépített részeken is. A fa árnyéka ugyanis az, ami a leginkább lehűti a levegőt, javasolják a kutatók a lisszaboni városvezetésnek. Lehetőleg lombhullató fajtákra, ugyanis azok télen beengedik a fényt, nyáron szűrik a napsugarakat. Ezen kívül javaslatuk alapján akár mesterséges árnyékolással, a természetes szellőzést megtartó építkezéssel (ne építsünk a szélirányra merőlegesen), világos homlokzatokkal is lehet védekezni a gyilkos hőhullámok ellen, de mi most térjünk vissza a minierdőkhöz.

Itt következik a How is it made és mennyiből rész.

Balázs Tivadar elmondta, hogy 4 év után igazából már nem sokat foglalkozik vele, de 2-3 év elteltével a kis erdő igazából már nem is igényli különösebben a karbantartást. Meglátta az interneten, hogy létezik ilyen, megtetszett az ötlet, és a SUGi nevű svájci hálózaton keresztül gyűjtött hozzá pénzt. A környezetvédelmi tagozatot is működtető egyetem biztosította a helyszínt, a diákokkal közösen ültették el a csemetéket. 

Az első két évben öntözni és gyomlálni is kell a minierdőt. Egy ekkora területet évente körülbelül 6 alkalommal, alkalmanként 4 óra alatt lehet kigyomlálni, érdemes felszámolni a munkaerőt – mondta Balázs Tivadar. Négyzetméterenként 3 csemetét ültettek, 1 lejjel számolva darabját 300 lej, az utólagos pótlás, mivel egyharmaduk elpusztult, még 100 lej.

Fel kell számolni még a talajvizsgálat és a feljavítás árát: kell 600-700 kg kétéves tehéntrágya, nagyjából egy tonna szalma és komposzt. 1000 lej volt az ásási munkálatok ára. 

– Mai fejjel már négyet ültetnék négyzetméterenként, mert az utólagos pótlás nem olyan. A többiek arra már nagyra nőnek, nem egyforma a minőség sem.

A másik probléma az volt, hogy csak szabad gyökerű csemetéket talált, de inkább a földlabdás változat vagy a drágább vízcsemete lett volna megfelelő. A szabadgyökerű csemeték kiültetési ideje korlátozott, október végétől április elejéig érdemes elültetni őket. Míg a földlabdásak csak kicsivel drágábbak, 2-3 lej darabjuk, de sokkal jobban ellenállnak a környezeti hatásoknak – magyarázza a vállalkozó, aki „megelőzte a korát”.

Akinek az életét megváltoztatták a minierdők

João életét három éve változtatták meg a minierdők. Ugyanott, ugyanúgy gurult a kerékpárjával és a két kutyájával, mint találkozásunkkor, amikor megpillantotta a Bela Vista park szélén dolgozó embereket. És megállt megkérdezni, hogy mivel foglalkoznak. – A tönkrement természetet akarják helyreállítani – hangzott a válasz. 

Meghívták önkéntesnek. Elment, majd a következő és az azután következő héten is, és aztán a feleségével együtt rendszeresen eljártak az „erdőcsináló rendezvényre”. Idővel felkérték, hogy legyenek a szervezet tagjai és promotálják a projektet. – És így kezdtem bevonódni – meséli. 

Az Urbem Forest egyesület a saját módszere szerinti erdőtelepítést három-négy éve kezdte a lisszaboni városházával partnerségben. Elhanyagolt közterületeket néznek ki az épületek között, és elkérik a városházától, hogy minierdővel helyreállítsák a tönkrement ökoszisztémát. 

Kis, senkiföldje területeket kell elképzelni az épületek között, ahová tilos építkezni. Tíz évre kértek engedélyt, így tíz évig biztosan nem nyúlhatnak az ingatlanspekulánsok a fákhoz.

Itt minierdőket, városi erdőket létesítenek, ahol az emberek összegyűlhetnek. Találkozhatnak a közösségek tagjai, tanulhatnak a természetről, jöhet a szomszédság, a gyerekek és barátok, és eltölthetnek egy kis időt a természetben. 

Szervezetépítési tippek, ha nem csak minierdőt, hanem embert is szeretnél bele

Jelenleg öt városi minierdőt gondoznak Lisszabon területén. Ezek mindegyikére 3-4 erdőőr vigyáz, akiket maguk közül választanak. Mindenki önkéntes alapon dolgozik, egyetlen munkatárs kap fizetést. Az erdőőrök vigyáznak az erdőre, az eszközökre, és népszerűsítik az eseményeket. Ők hívják be az új önkénteseket, ők tájékoztatják az alapítvány tevékenységeiről, mutatják be a közösség többi tagjának, stb. 

– Létrehoztuk az első minierdőt, azután megtanítottuk az erdőőröket, hogyan tartsák fenn. És aztán néhány hónappal később hagytuk, hogy végezzék önállóan a munkájukat. Van egy csoport biológusunk, akik elemzik a talajt, kiválasztják a növényeket, kiválasztják a dizájnt. Mindent meg kell tervezni és a növényeket gondosan ki kell választani annak függvényében, hogy milyen a talaj, a napnak való kitettség és sok más egyéb tényező. A biokémikusunk végzi ezt. És aztán az erdőőr meg a közösség fenntartja. 

Hét„ igazgatójuk” van. Miután létrehozták formálisan a szervezetet, megkeresték a partnereket, a városházát például, és bemutatták a terveiket. Azután 2021-ben pályáztak egy jelentős, 20-30 ezer eurós uniós támogatásra, amit Connexus-nak hívnak, és azután kezdődhetett a munka. Mert

a legnagyobb kihívás a pénz, 

a támogatás megszerzése. Cégektől szereznek szponzorálást, helyi önkormányzatnál, kormánynál pályáznak, a városlakók adományoznak. Egyetlen munkatársnak, egy biológusnak fizetnek a munkájáért órabért. „Sok helyről lehet pénzt szerezni, csak időbe és energiába telik, hogy elkészítsd a pályázati anyagot, és nem is biztos, hogy sikerülni fog”.

A másik kihívás a hatóságokkal való együttműködés. Portugália híres a bürokráciájáról, lassú ügyintézéséről, egy vízfelvevő pont létesítése is hosszú időbe telik. Néha a politikusok is „megkeverik a dolgainkat”. 

Az sem mellékes, ha közösségi tevékenységről van szó, vagy akár a környéken élők életminőségének a javításáról, hogy hol helyezkedik el a telek, ahová telepítenek. Erre az első telepítésük során jöttek rá: nehezen megközelíthető, meredek helyen volt, ahová csak az erdő közelsége miatt nem mentek el az emberek, és az idősek meg a gyerekek nem tudtak dolgozni rajta, így a közösségépítés és a nevelés kicsit hátrányba került.

Nagyon fontos a nevelési tényező. 

– Az önkéntesek nevelésével kezdődik, azután kísérleteket végzünk, workshopokat tartunk a komposztálásról. Például most erre tanítjuk a lakosságot, hogy komposztálja a szerves hulladékot. Építettünk egy kis tavat az erdőnkben, ez is egy érdekes és nagyon sikeres projektünk volt. Elhívjuk az iskolásokat, kicsiket és nagyokat, és a biológus kollégák tanórákat tartanak nekik az erdőről. Művészeti iskolákkal is együttműködünk, a víz tárolásához ugyanis edényekre volt szükségünk, és a művészetis gyerekek készítették el nekünk kerámiából. Az erdők világában a növények mellett nagyon sok ötlet, gondolat is megfoganhat és fejlődhet. Miután megvan a struktúra, sokféle módon felhasználhatod – mondja João.

Hozzáteszi: – Ki kell hoznunk a legtöbbet, a legjobbat az önkénteseink képességeiből, tudásából. Például egyikünk mindfulness-szakértő, és egy csomó mindfulness tréninget tartunk az erdőben. Természetfürdőnek hívjuk.

Nem ragaszkodnak mindenben a Miyawaki-módszerhez

Sokféleképpen el lehet kezdeni egy erdőtelepítést, jelenti ki.

„Lehet, hogy már van három-négy fád, és azok köré ültetsz még több növényt. Vagy elkezdheted a nulláról is. Mi szintenként dolgozunk. Előbb icipici növényeket ültetünk, aztán bokrokat, és aztán a fákat vegyesen. Az első két év kritikus, mert az első tél és aztán a forró nyár megviseli a kis babanövényeket, túl kell élniük. Ezek az évek nagyon fontosak, de két év múlva a bokrok már körülbelül egy-másfél méteresek. A fáknak több idő, körülbelül 10 év kell, míg fiatal fává serdülnek, de két év után már látványos a változás.

Az első két év után csak az ösvényekre kell vigyázni, a jelzéseket újítgatni, hogy az emberek ne menjenek be az erdőbe, csak körülötte sétáljanak. Nem kell öntözni, az esős évszak pont elég nekik, hogy túléljék a nyarat, állítja.

De ha egy dolgot kellene kiemelnem, akkor az az, hogy pozitívan tudunk hatni a közösségre. A fiatalokra és az idősekre is: informáljuk őket, és megosztjuk velük, mennyi előnye van annak, ha a természet közelében vannak. Ez a legnagyobb öröm számunkra.

És milyen emberek jönnek el? Olyanok, akik 10-15 kilométert is gyalogolnak, csak hogy eltölthessék velünk azt a napot. Ez nagyon megerősítő érzés.”

Mit szólnak az emberek a ‘felveri a gaz a pázsitot’ látványhoz?

Információs táblákon tájékoztatják az arra járókat arról, hogy mi zajlik a környéken, és személyesen is akárhányszor elmagyarázzák. „Az emberek odamehetnek, elolvashatják, hogy miről is szól ez az egész. Így észrevehetik a különbséget: a mi erdőnk – ami talán elsőre elhanyagoltnak tűnik – és a park többi része között, ahol minden le van nyírva, rendben van tartva, szépen ki van takarítva.

Mi pedig elmagyarázzuk nekik a különbségeket, például hogy miért ellenezzük a gyepet (füvet), és miért szeretjük inkább a réteket, amelyek a lepkéknek és a méheknek nyújtanak táplálékot, odavonzzák a rovarokat. És aztán ezeknek a rovaroknak a fontosságáról is beszélünk – elmagyarázzuk, miért fontosak az életünkben.

A minierdő korlátai

Bár számos előnnyel rendelkeznek, a hátrányokról sem szabad megfeledkeznünk. Ilyen a költséges voltuk. A Miyawaki-erdők talajának feljavítása, a sűrű beültetés és azután a gondozás költséges lehet, ezért érdemes gondosan tervezni, és akár kompromisszumokat kötni, mint a talajjavítás terén az Urbem.

A másik kritika, hogy amibe az ember beavatkozik, az rosszul is elsülhet, például ha mégsem teljesen őshonos fajok kerülnek egy területre, vagy száraz vidékeken – olvasható egy tanulmányban.

– De most, hogy az erdő egyre nagyobb, a növények megnőttek, egyre szebb lett minden, az emberek kezdik átlátni, hova tartunk. Úgy tűnik, most már támogatnak minket. Persze mindig lesznek különböző vélemények – vannak, akik ellenzik, és vannak, akik támogatják.

The post Neked is lehet erdőd, ha van egy terasznyi telked! appeared first on Átlátszó Erdély.

Akkor megjelentek a semmiből a kutyák. Akkorák, mint te, de a foguk hatalmas. Már a sarkadnál van, letépi az új cipőt, ijedezel. De a házak közé nem jön tovább. Többé nem mész arra, és kirándulni se szívesen, inkább a videójátékot nyomogatod – számol be róla egy húszéves ismerősöm, aki kisfiúként találkozott egy székelyudvarhelyi lakótelep, a Cserehát mellett az ártatlannak induló kirándulás veszélyeivel, és hát nem lett hatalmas természetjáró sem belőle, sem a barátjából. 

A túrázók, természetjárók gyakran mesélnek ilyen történeteket. Nemrég egy másfél éves kisgyereket ölt meg a család kutyája Mehedinti megyében, tavaly egy székelypeteki 11 éves kisfiú vált a család juhászkutyáinak áldozatává. Előtte pedig egy bukaresti nőt támadtak és öltek meg juhászkutyák. Idén január elején Szászfenes határában futott egy nő, amikor juhászkutyák támadtak rá, és kórházba került.

A kutya legalább akkora probléma a turisták, alkalmi természetjárók körében, mint a medvétől való félelem, mondják az általam megkérdezett futók, kerékpárosok, túrázók. Bár a juhászok tiltakoznak a juhász- és kutyaellenesnek titulált megközelítés ellen, amivel a médiában és főleg a közösségi médiában szembesülnek, a hatósági adatokból úgy tűnik, 

a turisták félelme és a medvével való összehasonlítás jogos. 

Míg tavaly Hargita megyében 4, enyhébb sérüléssel járó medvetámadáshoz hívták ki a megyei mentőszolgálat munkatársait, összesen 32 kutyatámadás áldozatához kellett kiszállniuk. 

A 32 kutyatámadásból egy az említett székelypeteki, halálos tragédia. Ezen kívül volt két életveszélyes sérülésekkel járó eset, amikor az illetőt fején, kezén, lábán, mellkasán, fenekén harapták meg a kutyák, és volt 30 olyan sérült, akiket „csak” egy-két harapással elintézett a kutya. 

Dr. Péter Blanka, a Hargita megyei mentőszolgálat sajtószóvivője „elég sok” olyan esetet is látott a dossziékat átlapozva, hogy az illetőt a saját kutyái harapták meg, de ebből nem lehet mélyre menő következtetést levonni, mert nem minden esetben írják le a helyszínre kiszálló mentős kollégák a körülményeket ennyire részletesen, felelte kérdésünkre, miközben a rendelkezésünkre bocsátotta a fenti adatokat.

A 32 sérüléssel járó esetből 2024-ben 15 alkalommal értesítették a Hargita megyei rendőrséget is arról, hogy emberre támadt a kutya. A kutyatámadást bűncselekménynek minősíti a Btk., illetve a veszélyes és agresszív kutyákra vonatkozó 2002/55-ös kormányrendelet 12. cikkelye. Ezért a rendőrségen is jelentett kutyatámadás esetében büntetőeljárás indult az ügyészség felügyelete alatt. Ezen kívül a tavalyi évben a székely megyében 5 olyan esetről szerzett tudomást a rendőrség, amikor más állatokat bántottak az ebek – válaszolta az intézmény e-mailes megkeresésünkre. 

A két hatóság adatai közötti különbség tartományban lehetnek azok az áldozatok, akiket saját kutyájuk harapott meg, vagy valamilyen okból nem tettek feljelentést a kutyatámadás után. 

Az egyik, általunk megkérdezett juhász is tud hasonló esetről. Éppen az ő kutyái harapták meg az egyik jó ismerősét, aki az esztena közelében járt, és „egy hetet a kórházban töltött szegény”, de nem lett belőle bírósági ügy, mondja.

Mielőtt teljesen a juhászokra húznánk a vizes lepedőt, és felidegesítenénk juhász olvasóinkat:

1. A gazdátlan ebek is ugyanakkora gondot jelentenek, mint a juhászkutyák. 

2. Tekintsük meg a juhászok álláspontját. 

Itt te mint ember nem érsz semmit kutya nélkül

És kezdjük először a kettes ponttal. A feljelentések nyomán a székelyföldi juhászok egy része is elismerte, hogy „kiszabadult a helyzet a kezükből”, és tavaly év végén beszélgetést hívott össze a „turistákkal”, vagyis azokkal, akiket a turisták képviselőinek véltek. Tájfutó és közösségi futó, kerékpárosok szövetségének vezetője, hegyimentők, idegenvezetők ültek az egyik oldalon, a Székelyföld különböző településeiről érkező állattartó gazdák és egy kinológus szakértő a másik oldalon. A Szentegyházán zajlott háromórás vita megtekinthető a YouTube-on. 

A juhászok részéről Rancz Előd szervezőnél voltam látogatóban január végén a várostól nem messze fekvő tanyáján. Novembertől májusig csak a saját juhai vannak a tanyán és egyéb húsállat, amire a családnak szüksége van: szárnyasok, tehenek és a mangalicák. Mindezt az erdő felől villanypásztor, az út felőli oldalon derékig érő pásztorkutyák felügyelik. Naponta kijön elrendezni az állatokat, míg a gyermekei játszadoznak. Többek közt Tóbiás szamárral, aki 8 éves lánya születésekor kolbászhús-jelöltként került a tanyára, aztán megszerették. Nyáron mintegy 4-500 juhot vállal, egy, a gyimesekből származó család – férj-feleség és vakációkban a fiacskájuk – legelteti, feji, őrzi a közbirtokosságtól bérelt legelőn.

Terepjáróval érkezünk, egyből elénk loholnak a kutyák. A sárga még csak kétéves, de már a derekamig ér. 

„Az még nem kutya, csak kölyök. 

A juhászkutyák későn érnek, ez körülbelül egy év múlva számít csak teljes értékű juhászkutyának. A többi kölyök. A fekete kutyámnak három évbe telt, míg kutyának nevezhettem. Mert ha egyéves korában a juhászkutya rámegy a medvére, rövid lesz a karrierje. Pedig négy lába van, farka neki is, s ha kijönnek ellenőrzésbe, akkor az is egynek számít” – panaszolja a törvény visszásságát a juhász. 

A 2006/407-es vadászati törvény ugyanis megszabja, hogy hány kutya lehet egy nyájjal: a jogszabály 2016-os módosítása óta a legfennebb 300 tagú nyájat maximum 6 kutya őrizheti hegyvidéken, 4 dombvidéken és 3 a síkvidéken. Minden további 100 állat után a négylábú őrző-védők száma eggyel növelhető, de nem haladhatja meg hegyvidéken a legfeljebb 10, dombvidéken a legfeljebb 7, alföldön a legtöbb 5 kutyát. Ezen felül a nyájakat és a csordákat legfeljebb 2, megkülönböztető füljelzővel ellátott terelőkutya is őrizheti. 

Az esztenát őrző kutyák számát a törvény nem korlátozza, de előírja, hogy azokat gazdájuk a karámban tartsa. A juhászkutyáknak kötelező – lenne – koloncot viselniük. A jogszabály-alkotók azonban elfeledkeztek arról, hogy utánpótlásra is szükség van, a most 8 éves legidősebb kutyája helyett legkésőbb két év múlva új kutya kell, és azt nem lehet csak úgy a boltban venni, állítja a juhász.

Rancz Elődnek összesen hat kutyája van, külföldről hozták, van bennük kangál és kaukázusi vér is. Ebből három számít csak szerinte kutyának. Ő nevelte mindahányat. De ezek a kutyák valójában nem igénylik szerinte a nevelést, tanítást, a génjeikben hordozzák a nyájőrzés képességét, hogy „hogyan mozogjanak a nyáj körül, éjjel a kosarat körbefeküdjék. Örökké volt nekem kutyám, de ezek a juhászok annyira más, komplex kutyák, hogy a többi ezeknek csak ministránsa”. 

Lehetne nevelni, de nem nagyon szokták

A juhász véleményének némileg ellentmond Szabó Zsolt, a székelyudvarhelyi kutyamenhely munkatársa és a Zen kutyaiskola trénere. Szerinte nagyon is nevelődnek a juhászkutyák, csakhogy a juhászok hanyagsága miatt a felnőtt kutyák nevelik a kicsiket. Ami nem feltétlenül előnyös olyan helyzetekben, amikor az esztenán a pásztorok eleve uszítják az emberre a kutyákat, és élvezik, ha azok megtámadják. Ha arra tanítják a felnőtt kutyák a kölyköket, hogy az emberre fogni kell, ezért dicséret jár, akkor azt viszik tovább, és életveszélyes helyzeteket okoznak maguk is felnőtt korukban. 

A kutyatréner szerint a juhászkutyát is lehet és kell nevelni, bár őt erre még karrierje során nem kérte fel senki. Például erre, hogy az emberrel szemben ne legyen agresszív: a tolvajtól óvja a területet, de ne harapjon. 

Rancz Előd addig „javítgatta az évek során a kutyái minőségét”, hogy most jutott el oda, hogy három nagy kutyával megoldja azt, amit más 25-tel. Három kutyát tud jól tartani, „ezek nem kukáznak, vadásznak”. Mert huszonöt kutyát, amennyi a régi fajtákból elkelne, nem győzöl etetni, elmennek vadászni, kukázni. Állatorvoshoz se lehet 25 kutyát hordozni, a chipről nem is beszélve, mondja a juhász. 

Naponta 8-9 lejbe jön ki egy kutya étkeztetése, ebben télen kimondottan kutyáknak való őrölt hús van és száraztáp, nyáron savó és száraztáp. 

A juhászok aduja a juhász–turista ellentétben az,

hozza fel Rancz, hogy nekik ez a megélhetésük és fél falu vagyonáért felelnek. A kutya pedig fontos munkaeszköz, durván mondva „fogyóáru”. Minden évben varrja őket az állatorvos. 

Mivel a terület ciheres, bokros, Rancz 500 juhnál többet nem vállal. Ahány juhásza Kolozsvár környékéről érkezett, egy nap után hazafutott, mert nem lehet belátni egyszerre a nyájat. 

„Itt reggel elengeded, s este látod viszont együtt a juhokat. S még mondják, hogy minek kell annyi kutya, hát a medve, farkas úgy viszi az állatokat, mint a cukrot. Itt te mint ember nem érsz semmit kutya nélkül”.

Székelyföldön különösen értékes a kutya, ahol rendszeres a medve és a farkastámadás, minden éjjel el kell hajtani őket. Az utóbbi években munkaerőt se lehet kapni. A pásztorok sokszor részegesek, ha felpucurkázódnak, szó nélkül otthagyják a nyájat, holott ez hatalmas felelősség a juhásznak, aki elvállalta a juhokat. Fél falu vagyonáért felel, hangsúlyozza Rancz Előd: 500 juh 600 lejjel számolva darabját 300 ezer lej, ha egy-két tehenet is leütnek a medvék, az is 6-7 ezer lej, és egy félévi bére odavan a pásztornak. 

„Nem várhatod el, hogy megkösse a kutyáit azért, mert te ott hébe-hóba el akarsz ámbolyogni, mert vasárnap sétálni akarsz.”

Ezelőtt is voltak kutyák…

Hagyományosan „puhább”, „emberesebb” kutyákat alkalmaztak a juhászok. Nagyobb volt a kutyafalka, minden kutyának más feladata volt. Volt a vezéreb, a terelők, a medve és a farkas elleni kutyák meg a kapucsengőként működő „piszlikutyák”, akiknek a feladata felkelteni a többit. Plusz a kölykök, akik az utánpótlást biztosították. 

De a jogszabályi szigorítások és a medvehelyzet fokozódása, a legelők bokrosodása, ciheresedése és a humánerőforrás hiánya miatt más megoldáshoz kellett fordulniuk a juhászoknak. A közel-keletről, Törökországból hoztak be kutyákat, megjelent tájainkon például a kaukázusi juhász, amely a veszélyes kutyák kategóriájába tartozik. „Rájöttünk, ezek a kutyák önjáróak, nem tudsz csak úgy parancsolni, s a szomszéd kutyákat is megölik, egymás között is sokat verekednek” – mondta Rancz Előd.

Ezt sok amatőr kiránduló, akinek ad hoc eszébe jut, hogy vasárnap ebéd után jó lenne kicsit mozogni a szabad levegőn, nincs is ahonnan tudja. Én sem tudtam, míg ezzel a témával foglalkozni nem kezdtem. És ebben az a veszélyes, hogy a kutyáktól nem is féltem, azt hittem a gyermekkori tapasztalataimra hagyatkozva, hogy minél nagyobb, annál kevésbé agresszív.

Mint kiderült, nagyon is kell a nagy kutyáktól tartani 

– szándékosan nem írtam félnit, mert azt nem szabad. Az általam megkérdezett források szerint rengeteg veszélyes és agresszív, valamint ezek keverékei kategóriájába tartozó ebet behoztak az országba a ‘90-es évektől kezdve. A kangált például nem is sorolták a veszélyes kategóriába, mert Törökországból eleve tilos kihozni, itt sem lehetne, mégis elterjedt és veszélyes erdélyi juhászkutyának számít napjainkban.

Az első fokú veszélyes kategóriába tartozó Pit Bull, Boerbull, Bandog és keresztezett fajtáik, valamint az agresszív ebek még szigorúbb körülmények közt tarthatók, mint a másodvonalas veszélyes kutyák. 

Agresszívnek a harci és harcra trénelt kutyákon kívül azok az ebek számítanak, amelyek anélkül, hogy provokálták volna, vagy illetéktelen behatolótól védték volna a területüket, emberre támadtak. A második veszélyességi fokozatba olyan, az utcákon „közönséges látványnak” számító kutyák tartoznak, mint az amerikai staffordshire terrier, a tosa, a rottweiller, az argentin dog, a nápolyi masztiff, a brazil masztiff, a kaukázusi juhász, az olasz masztiff és ezek keresztezett fajtái.

Az állam megpróbált reagálni erre a helyzetre már 2002-ben, amikor az 55-ös, a veszélyes és agresszív kutyákra vonatkozó sürgősségi kormányrendeletet kiadta. A rendelet 2014-ben módosított változata szerint a veszélyes kutyákra szigorúbb szabályok vonatkoznak: 

• csak 18 éven felüli, pszichésen stabil, büntetlen előéletű személyek tarthatják, 
• be kell jelenteni a román kinológiai társaságnál és a rendőrségen, 
• közterületen csak szájkosárral, pórázon sétálhatnak, 
• ivartalanítani kell őket. 

Csakhogy ki tartja be ezeket a szabályokat? És ki ellenőrzi? 

Sok juhász nem tartja be. Mivel, ha elgázolják vagy megtámad valakit a kutya, akkor az ő felelőssége, a kevésbé értékes kutyáit a juhászok egy része be sem chipezteti, be sem oltatja, mondja Rancz Előd. Ahogy a kutyatartók elég jelentős része sem vesz tudomást arról, hogy milyen problémákat okoznak ezzel. Toldja meg a kutyamenhelyes Szabó Zsolt, aki elmondja, különösen az erdei vaddal találkozó juhászkutyák az életveszélyes veszettséget is terjeszthetik. A nem kívánt állatszaporulat pedig a közösségnek többletköltséget és a kutyatámadások növekvő számát jelenti.

A hatóságoknak azonban nem igazán van kapacitásuk vagy nem akarnak beavatkozni. A román állami rendőrség részeként működő állatvédelmi rendőrségtől a Krónikának egy névtelen forrás azt nyilatkozta, hogy nincs elég munkatárs a rendszeres ellenőrzésre. 

Ezt támasztja alá egyik forrásom is, aki elmondta, a Hargita megyei rendőrségen két munkatárs foglalkozik a témával. Igazából csak akkor tudnak kimenni terepre, ha feljelentés érkezik. 

A megyei rendőrséget is megkérdeztem, hogy milyen rendszerességgel ellenőrzik a juhászkutyákra és a veszélyes kutyákra vonatkozó előírások betartását. Azt válaszolták, hogy a veszélyes és agresszív kutyákra vonatkozó előírások betartását periodikusan ellenőrzik, és közbelépnek, valahányszor szükséges. A kérdés juhászkutyákra vonatkozó részére elfelejtettek válaszolni. Mit mondjak, nem győztek meg, hogy kontroll alatt vannak a dolgok.

A helyi önkormányzatoknak a kutyafáját!

A kutyatartást elvileg a helyi önkormányzatok is szabályozhatnák tanácshatározatokkal. Nekik egyébként kötelességük a 2001/155-ös törvény alapján kutyamenhelyet létrehozni. Csak hát nem hoznak. A 16 erdélyi megyében 1180 önkormányzatra összesen 74 önkormányzati és magán fenntartású menhely jut. 

Szabó Zsolt szerint az is elég, ha szerződést kötnek egy másik településen működő menhellyel. A nemrég átadott EU-konform udvarhelyi menhelyre például hozhatnák a környékbeli települések a befogott kutyákat, csak éppen a jelenlegi 88 hely még a városnak se elég. Épp arra készülnek, hogy a több férőhely érdekében a méretesebb kenneleket megfelezzék. 

Az országos állategészségügyi hatóság által létrehozott weboldalon megtekinthető a kutyamenhelyek elérhetősége megyénként. Szilágy, Szatmár, Máramaros és Arad megyében mindössze egy van. Ehhez képest leginkább Hunyad megyében viselik szívükön az emberek a gazdátlan állatok sorsát, ott 11 menhelyet működtetnek. Élen jár még Bihar és Temes megye 8, valamint 7 menhellyel. Fehér és Hargita megye középmezőnyben van a 6-6 menhellyel. A méretes és gazdag Kolozs megye lemaradt, mivel két menhelyük működése a hatból fel van függesztve.

De miért nem hívja vissza? Vagy miért engedi el?

Merül fel leggyakrabban a kutyatámadások kapcsán a kérdés. A juhokkal legtöbbször nem a juhász, hanem a pásztor vagy a pakulár van. Alkalmazottak, akik gyakran váltják egymást, nem ők nevelik, nem ismerik a kutyákat annyira, hogy azok hallgassanak is rájuk. Ha mégis, akkor lehet, hogy dolguk van, épp ordát főznek, sajtot készítenek. Vagy nem érdekli őket. 

„Soknak még buletinje sincs. A boton támaszkodik és élvezi, hogy téged a kutyák hajkurásznak, de ha másnap jön a rendőrség, az engem keres, ha mégis őt, akkor a botot elhajítja s elfut úgy, hogy többet nem látjuk. A kutyákhoz sem értenek legtöbbször, nem is szeretik. Millió probléma van ebben az iparágban” – sorolja egy szuszra a juhász.

Szabó Zsolt tréner és menhelyi munkatárs szerint a kutyatámadások legkevesebb 80 százalékáért az ember a felelős. A felelőtlen kutyatartók is sok gondot okoznak: a nem ivartalanított ebek túlszaporodnak, oltatlanok, sokan önsétáltatják a kutyát, azaz kicsapják a kapun, vagy éheztetik és nem engedik szocializálódni, emiatt az állatok megszöknek.

A legtöbb problémát azonban azok a sokszor méretes kutyák okozzák, amelyeket ősszel, a szezon végén a juhászok szélnek eresztenek. Télen nem etetik, tavasszal szereznek mást helyettük. Az éhes kutyák vagy vadásznak, ami szintén probléma, vagy a településeken állnak meg, ahol gyorsan kapnak finom ételeket a kukák körül.

Rancz juhász nem ért teljesen egyet a menhely munkatársával. Bár elismeri, hogy van 10 százalék, amely konok és nem törődöm, de ő úgy látja, a „legtöbb juhász úgy szereti, hogy nem adná semmiért a kutyáját, nemhogy télre az út szélén hagyja”. 

„Nem beszélve arról, hogy ezek 4-5 ezer lejes kutyák. De nem tudsz venni ilyent, mert nem adja el senki.” A 3 nagy kutyájáért ígértek már 20 ezer lejt is tavaly, de nem eladó semmiért. A kölykök olyan ezer lejt érnek, mondja Rancz, de a betanult kutya nem megfizethető. 

Amikor rájöttek, hogy a juhokkal dolog van, úgy eladták, mint a füst

Feltevődik a kérdés, hogy valóban a támogatások ösztönzik-e a juhtenyésztést és ezzel egyre több veszélyes vagy idomítatlan kutya tartását. Rancz szerint ez igaz „odabent” Romániában, a nagy juhászok rengeteget keresnek a földtámogatásokkal, de a Székelyföldön már nem. Az EU-s csatlakozás körül még itt is sokan százasával vették a juhokat a támogatások miatt, de azok, akik csak emiatt fogtak neki, mind elkoptak. Mikor rájöttek, hogy mennyi munkával jár, ahogy lehetett, eladták, mint a füst. 

– Ezelőtt húsz évvel öt esztena és három borjúcsorda volt, most ketten vagyunk. Itt valamikor minden legelő tele volt, most üres, növi be a ciher. Lövétén volt tizenezer juh, most van hétezer. A munkaerőhiány miatt rengetegen lemondtak a juhászkodásról, tehéntartásról is. Most inkább kevesebb van, mint amennyi kellene, mondja.

Nem mindegy, hogy a cipőfűződdel játszik vagy a lábaddal 

A kutya veszélyességét az alapján állapítják meg, hogy mekkora és mennyire erős a harapása, mert „nem mindegy, hogy a cipőfűződdel játszik vagy a lábaddal”, magyarázta Szabó Zsolt kutyatréner. Az újonnan behozottak közül a legveszélyesebb a kangál, a középázsiai és kaukázusi juhász, mivel nagytestűek, nagy harapásnyomúak, erősek és nem emberközpontú fajtához tartoznak. De például a kilencvenes években a legtöbb gyermeket a korszak egyik legnépszerűbb kutyája, a rottweiler harapta meg, ezért is került a veszélyes kutyák kategóriájába.

A tavalyi, székelypeteki tragédia kapcsán, amikor a család saját kutyái ölték meg a 11 éves gyermeket, a tréner felhívja a figyelmet, hogy a gyermekekre nagyon kell ügyelni, nem szabad a kutyákat rájuk bízni, mert tizenhét-tizennyolc éves korig a kutya a gyermeket nem tekinti falkavezérnek, nem mindig fogadja el az utasításait sem. 

A legveszélyeztetettebb kategória azonban a totyogóké, akik bizonytalanok, ráesnek, rámásznak a kutyára, sarokba szorítják, és az csak a gyermeken keresztül tud elmenekülni.

A kóbor kutyák sem veszélytelenek

A kóbor kutyák nagyon megtanulták a kóbor életet, – folytatja Szabó Zsolt tréner –, nem könnyű befogni őket még altatólövedékkel sem. Őket főként este és kora reggel lehet látni. Napközben elbújnak. 

Esetükben legjobban a csapda működik. A törvény szerint két, erre kiképzett, védőruházattal ellátott személy és a sofőr megy ki befogni a kutyákat. Korábban befogadták az itt-ott talált kiskutyákat is, de mióta az ivartalanításról „megfeledkező” gazdik visszaéltek a helyzettel, csak azokat veszik be, amelyekhez a menhely munkatársai szállnak ki. 

A befogott gazdis kutyát megvizsgálja a személyzet, megnézik a chipjét, és ha van, felveszik a gazdával a kapcsolatot. A gazda egy – Székelyudvarhelyen legalább 200 lejes – kiváltási díj ellenében már viheti is haza a kutyáját. Ha nem kerül meg a tulajdonos, akkor a kutya chipet kap, beoltják, féregtelenítik, ivartalanítják és elszállásolják. 

De nem altatják el a kutyákat, bár a törvény egy hét után megengedné az eutanáziát. Van olyan eb is a menhelyen, amelyik három éve ott él, mert – bár nagyon aranyos – egy sikertelen műtét miatt folyamatosan szabadon látható a nemi szerve.

Mint Szabó elmondja, az önkormányzattal közös tervük többek közt hatékonyabb kutyabefogást és ingyenes ivartalanítást foglal magába. A felelőtlen emberekre fog fókuszálni a hivatal, sejteti.

Mi lenne a megoldás?

Rancz és a decemberi kerekasztal-beszélgetésen részt vevők olyan applikációt szorgalmaznak, amelyen lehetne követni, hol vannak a nyájak, a kutyák. Tavasszal a juhászok térképen jelölnék be, hogy ők milyen területen legeltetnek, és telefonszámot is csatolnának hozzá. A turisták is feltüntethetnék, ha esztenát látnak. 

Sajnos jelenleg az önkormányzatok és a közbirtokosságok vannak csak az esztenák nyilvántartásának birtokában, nyilatkozta Dr. Fodor Levente, a Hargita megyei állategészségügyi igazgatóság munkatársa. Szerinte ezt a nyilvántartást valakinek fel kellene vállalnia. Egyébként ő szintén a juhászok mellett foglalt állást azzal érvelve, hogy a turisták árkon-bokron átmennek, nem törődnek a magánterületet jelző táblákkal sem. 

Rancz azt sem érti, hogy miért vannak hátrányban azok, akiknek van valamijük, egy legelőjük mondjuk, amit használni szeretnének, azzal szemben, akinek nincs. Erdészként Ausztriában és Németországban is vállal munkát, ott kijelölt kirándulóhelyek vannak, némely területekre lóval, pórázon vezetett kutyával be szabad menni, de a többi helyen a kirándulóknak nincs mit keresniük. Szerinte itt is ez lehetne a megoldás. Más ismerősöm arról mesél, hogy a skandináv országokban viszont vannak vadak és járhatnak az emberek is. 

A juhászok mit tehetnek?

A másik megoldás, ami a juhászokon múlik, hogy „emberesebb” kutyákra kellene áttérniük, hangzott el a kerekasztal-beszélgetésen a javaslatok között. a Mivel ezek az új fajták képesek több kilométert futni, hogy a szomszéd esztenán megöljék a kutyákat, a teljes kutyaállományt le kell cserélni egy adott régióban. A kutyák nevelésére jobban oda kellene figyelni, 5-10 év alatt kicserélhető a teljes állomány az emberre kevésbé veszélyes kutyákra.

Egy harmadik intézkedési javaslat szerint az út és turistaösvény kereszteződéseknél fel kellene tüntetni, hogy esztena és veszélyes kutyák vannak a környéken – ezt amúgy is előírja a törvény a veszélyes és agresszív kutyák esetében. És ha nem telepítenék a karámokat a turistaösvényekre, forgalmas kirándulóhelyekre, az is egészen jó hatással lenne a juhász-turista viszonyra. És a juhászok társadalmi megítélésére, amit szintén kifogásoltak, mondván, hogy nem kellene lenézni őket.

A baj csak az Rancz szerint, hogy nehéz a „30-40 éve egy tempóra dolgozó” juhászokat rávenni, hogy változtassanak. Becslése alapján ez mintegy a juhászok 5-10 százalékát jelenti, akik nem törődnek, nem lehet kommunikálni velük. Rancz és a vitán részt vevő társai azt tervezik, hogy létrehoznak egy fórumot, amely szabályozná a szakmát. Elismeri, hogy több kommunikációra lenne szükség a társadalom többi részével, a decemberi kerekasztal-beszélgetés után maga is „eladta az egyik szigorúbb kutyáját”, s még hallott ilyen juhászról. 

A turisták, alkalmi természetben sportolók mit tehetnek?

Elsősorban nem a rendszeres tájfutókra, terepbiciklizőkre és hegyimentőkre veszélyes a juhászkutya – mondja Ilyés Sándor Lóránd, a székelyudvarhelyi közösségi futókat tömörítő Feel Good Egyesület vezetője, terepfutó versenyek szervezője. Leginkább az alkalmi kirándulók vannak veszélyben, őket kellene edukálni. 

– A turisták többsége szereti a természetet, de elég sok szemetet összeszedek utánuk erdészként, tűzgyújtásokat is találok. A müzliszeletet nem az áfonyaszedő cigányok ették, az biztos – panaszkodik a szemetelő kirándulókra Rancz Előd. Szerinte „a mit és hol szabadot meg kellene határozni. Ha jogod van, később ne legyen probléma. Én se megyek be a juhokkal lakott területre. Ha szeretjük a házi, minőségi sajtot, a bárányhúst, akkor muszáj elviselnünk a juhászokat. Egyedülálló vadvilágunk van, nem kiirtani kellene, hogy aztán egy kutyával meg tudjam őrizni a juhokat, hanem tudatosabban kirándulni, olyan törvényeket hozni, hogy mindenki tudjon megélni”. 

Hogy változzanak a törvények, hogy jó legyen?

Rancz szerint egyrészt turisztikai zónákat kellene létrehozni, másrészt a juhászkutyákat be kellene venni a munkakutyák közé, és így megváltozna a státusuk. A kölykök számát is meg kell határozni, legalább még 2 kölyköt lehessen tartani, ezt mondjuk a törvény 2016-os módosítása megoldotta. Az ivartalanításra vonatkozó cikkelyen is változtatna, mert „a fekete kutyámat akkor sem heréltetném ki, ha a miniszter ide letérdelne, mert olyan értékű kutya, hogy azt reprodukálni kell. Inkább magamot heréltetném ki.”

Lekacag, amikor kérdezem, hogy ha a saját kutyáját nem tenyésztheti tovább, tenyésztőtől vásárolhat-e. Azt mondja, nincs ilyen juhászkutya-tenyésztő, s ha lenne is, százból egy kutya ha megfelelne, mert nem örökli a környezet ismeretét, ahol később dolgoznia kell. 

Az ivartalanításra vonatkozó kifogást Szabó Zsolt is némileg helybenhagyja, ugyanis az ivartalanított ebek kevésbé mennek a vadakra, kevésbé agresszívek olyankor, amikor kell. 

Rancz szerint annál a mintegy 10 százaléknyi juhásznál, aki nem működik együtt, és szégyent hoz a juhászok közösségére, vagy a kiközösítés fenyegetésével, vagy büntetéssel lehet elérni, hogy változtasson.

Hogyan védd meg magad a kutyáktól? Egy tájfutó és egy kutyatréner tanácsai

Ilyés Sándor Lóránd sok éve fut a természetben, eddig 5–10 alkalommal került életveszélyesnek mondható helyzetbe. Ennek ellenére inkább a megfigyeléseire, tapasztalataira hagyatkozik, semmint külső eszközökre. Ez hozzátartozik a terepfutás természetéhez szerinte. Mivel a nagytatája juhász volt, mélységesen együttérez a juhászokkal, belátja a törvény okozta problémáikat. „Ha azt akarjuk, hogy a legeltetők a táj részét képezzék, akkor nekünk is türelmesebbnek kell lennünk” – mondja. 

A békés együttélés érdekében a juhászok gondosabban kell hogy bánjanak a kutyáikkal, a természetjárók pedig figyelmesebbek, tudatosabbak kell hogy legyenek a természetben. 

Érthető – és ezt a juhász is elismeri –, hogy a városi emberek, laptoppal a hátizsákban a természetbe kívánkoznak. A mentális és fizikai egészség fenntartásának a legjobb módja a kirándulás. Ahhoz, hogy sokáig legyen természet, ahol ezt meg lehet tenni, a jövő generációinak előbb meg kell ismerniük a környezetet. A legsérülékenyebbek pedig éppen a kisgyermekes családok, mert ők alkalomszerűen választanák a természetjárást, de többnyire félnek, és nem is mernek elindulni. Egyébként nem is ajánlott egyedül első alkalmakkor, érdemes tapasztalt túrázókkal elkezdeni a természetjárást, és mindig legyen legalább három ember. Ha baj történik, egy elmegy segítségért, egy pedig a sérülttel marad. 

Kutyatámadásnál se hagyjuk el egymást, hogy aztán a leggyengébb küzdjön az állatokkal.

Mi van a kutyák vérében?

Ha rendszeresen futunk, kirándulunk, érdemes megfigyelni az esztenák napirendjét. Naponta kétszer vonul a nyáj, délelőtt és délután, délben az esztenán pihennek többnyire. Amikor a juhok vonulnak, a kutya is megy velük, ezért nem tanácsos a juhok elé menni, mert megintcsak a kutyákkal találjuk szemben magunk. 

Amikor kirándulunk, tartsuk észben, hogy a juhászkutyáknak az életfeladata, amire részben „születnek”, részben nevelve vannak, hogy megvédjék a nyájat és megvédjék a területet, ahol a juhok tanyáznak. Vérükben van ez, ahogy az esztenák folyamatos költözése is – mondja Ilyés Sándor Lóránt.

Ám az esztenák télen nem költöznek, a juhokat többnyire bent tartják, ezért a kutyák el-el tekeregnek több kilométer távolságra, mert ők így vannak programozva, hogy mozogniuk kell a nyájjal. Ezért is van az – az éhség mellett – , hogy a télen kirándulók olyan helyeken is kutyával találkoznak, ahol nincs is esztena.

A falka egy összetett jelző- és védekezőrendszer:

a kicsik után érkeznek a nagyobb kutyák, köztük a vezér is, és ha már ő is ott van, akkor érezheti azt az amatőr természetjáró, hogy kezd baj lenni. Ilyenkor van szükség a hidegvérére. A vezérrel kell kommunikálni nyugodt, erőteljes hangon. Onnan ismerjük fel, hogy nem az elsők között érkezik, de minden más eb hozzá igazodik. Semmiképp se érezze a félelmet, tudtára kell adnunk, hogy urai vagyunk a helyzetnek, és nem akarunk támadni. Rá kell vennünk a vezért, hogy elálljon a támadástól.

Ha biciklivel vagyunk, szálljunk le, ha futunk, váltsunk gyaloglásba, mert a gyors mozgás a kutyában felkelti a vadászösztönt, és önkéntelenül ránk támad, mondja Szabó Zsolt. A bringát magunk elé téve védekezhetünk, de hátulról se feledkezzünk meg a testi épségünk védelméről. 

A kutyatréner szerint használjuk azokat az utasításokat, amelyeket a pásztor is használhat: Menj helyre! Kusti! stb., mert akár zavarba is hozhatjuk ezáltal. Azt gondolhatja,hogy a sok régi pásztor valamelyike vagyunk. Rikkantsunk a pásztornak is, hátha egy segítőkészt fogtunk ki.

Az esztenát csak akkor közelítsük meg, ha nagyon muszáj. Szánt szándékkal a juhász vagy a pásztor jelenléte nélkül ne tegyük ezt. Lehetőleg kerüljük el jó messzire. 

Még egy bónusz tipp Lóritól: nyáron rossz döntés az erdő alatt futni, a kutyák is az árnyékban szeretnek ilyenkor ejtőzni. Ő sem vesz észre, te sem, a kutya védelmi reakciója nem lesz kellemes, mert a medvével ellentétben a kutya nem szalad el az embertől.

Használhatunk különféle eszközöket is, de 

a juhászok nem rajonganak értük. Sokan medvesprayjel futnak, aminek az előnye, hogy irányítható a sugara és akár 5 méteres a hatósugara. Hátránya, hogy nehéz cipelni. 

A paprikaspray kisebb kiszerelésű, de szétterjed a levegőben, a nagyon ideges kutyákra nem hat, és az sem előnyös, ha szembefúj a szél. 

A kutyariasztó egy elektromos sokkoló, ami olyan frekvenciát használ, amely a kutyát zavarja, de nem hatásos, ha már nagyon be van az eb vadulva, magyarázza Lóri.

A kővel dobálás, a fával hadonászás ingerli a kutyát. A leghasznosabb, ha az ember lelassul, majd a lehető legnyugodtabban kihátrál a kutya területéről. 

Nem arról van szó, hogy ezek az eszközök abszolút ne lennének használhatók. Szabó Zsolt szerint ha még elég távol vagyunk a ránk futó kutyáktól, akkor megpróbálkozhatunk azzal, hogy felveszünk egy követ, vagy úgy teszünk, mintha felvennénk. A kutya ugyanis emlékezhet arra, hogy találkozott ilyesmivel és nem volt kellemes, ezért meghátrál. 

Kő, bot csak végső esetben

A kő, a bot és a többiek hasznosak lehetnek, de csak akkor, ha már nem tudunk szabadulni, a kutyák egészen körbevettek, és tényleg a fizikai sérülés veszélye áll fenn, akkor harcoljunk minden lehetséges eszközzel. Főleg a vezérkutyát célozzuk. Ha normálisan viselkedsz, a kutya nem bánt, de ha ordítasz, hadonászol, petárdázol, akkor neked ugrik, felidegesíti magát. Nyugodt maradsz, beszélgetsz velük – mondja Rancz Előd, aki szelet kenyeret, csokit javasol a hátizsákba tenni, mert a legtöbb juhászkutya éhes. 

Ha az ember nem szeretné tehetetlenül végignézni, ahogy kedvencét széttépik a nagyobb, erősebb ebek, akkor ne fusson a természetben kutyával. A tömbházban, kertes házban dédelgetett házikedvenc könnyen prédává válik. Lóriék egy alkalommal magyarországi turistákkal futottak a Hargitán, egyikük kutyával. Úgy sikerült a vérszomjas juhászkutyáktól megmenteni az ebet, hogy a gazdája ölbe vette, a többi futó pedig védelmezőn körülállta őket, és elhajtották a támadókat.

A petárda is elég gyakori védekezőeszköznek számít, de nem csak a kutyák, a juhászok is idegesek lesznek tőle.

The post Juhászok, turisták, és ami köztük van: a kutyatámadás! appeared first on Átlátszó Erdély.