Mindannyiunknak van olyan rokona, barátja, ismerőse, akivel „vigyázni kell”: elég egy figyelmetlenül elejtett félmondat, beszélgetést kezdeményező gesztus, máris félórás kiselőadást kapunk az élet legfontosabb kérdéseiről: a nyugati „no go” zónákról, a Kanadában nemváltó műtétre kényszerített óvodásokról, vagy akár az ukránokról, akik galádul rátámadtak a nyaralni érkező orosz katonákra.

Noha sok empirikus tapasztalatunk van a dezinformációs narratívák erdélyi terjedéséről, és azt is sejtjük, hogy ezek terjedésében nagy szerepe van annak, hogy az erdélyi magyarság lényegében a magyarországi médiatérben él, meglepően kevés konkrét adattal rendelkezünk arról, hogy a magyarországi kormánypropaganda hogyan férkőzik be mindennapjainkba.

Egyáltalán, az erdélyi magyarok médiafogyasztásáról szóló, valamennyire friss kutatásokat fél kezünkön lehet megszámolni. Az egyik ilyen a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet 2015-ös kutatása, melyből kiderül, hogy leggyakrabban a magyarországi televízió-csatornákat – RTL Klub, Duna TV, TV2, M1 – nézik az erdélyi magyarok.

Arról nincsen adat, hogy a médiafogyasztási preferenciák hogyan változtak 2015 óta. Valószínű, hogy a kedvelt csatornák tekintetében voltak változások, de minden bizonnyal továbbra is elsősorban a magyarországi médiatér jelenti az erdélyi magyarok tájékozódási alapját.

A magyar kormány paneljeit mondják fel az erdélyi magyarok

Ezzel magyarázható annak a felmérésnek az eredménye, amit 2022-ben, az ukrajnai háború kitörése után készített a Bálványos Intézet, és amely nem kis megrökönyödést okozott szakmai körökben.

Kiderült ugyanis, hogy két éve az erdélyi magyarok percepciója az ukrajnai háborúról számottevően eltért a román többségtől, és leginkább a magyarországi kormány narratíváját tükrözte. (Az erről szóló online előadás itt tekinthető meg.)

Mikor a kutatók rákérdeztek az ukrajnai háborúval kapcsolatos hírforrásokra, kiderült, hogy az erdélyi magyarok többsége (61%) a magyarországi közmédiából, illetve a román televíziókból (51%) tájékozódik. A román online portálok és a nemzetközi hírforrások a preferenciák végén szerepeltek.

Bizalom tekintetében is a magyarországi hírforrások vezettek: a válaszadók mintegy 50%-a mondta azt, hogy „nagy mértékben” vagy „eléggé” bízik a magyarországi közmédiában, míg a román televíziók esetében ez az arány 23-26% körül volt.

Az első kutatás, amely a magyar kormány propagandájának terjedését vizsgálja a határon túli közösségekben

Ezt a két korábbi kutatást egészíti ki a Political Capital Médiahegemónia és propaganda a határon túl című projektje, mely a magyar kormány narratíváinak határon túli terjedését vette szemügyre, és melyben az Átlátszó Erdély is részt vállalt.

A kutatás 2023. január 1. és július 15. között vizsgálta a magyar kormányhoz köthető dezinformációt és propagandát a Magyarország határain kívül – Felvidéken, Kárpátalján, Vajdaságban és Erdélyben – működő médiaorgánumokban.

Négy fő dezinformációs narratíva megjelenését vizsgálták: az ukrajnai háborúval, az Oroszország elleni szankciókkal, az illegális migrációval, valamint a gender témakörrel kapcsolatos narratívákat.

Első körben a Political Capital kutatói a helyi partnerek – Gyurkovics Virág (Átlátszó Vajdaság, Szerbia), Kőváry Sólymos Karin (ICJK, Szlovákia), András Soltész és Dmytro Tuzhanskyi (Varosh, Ukrajna) valamint Sipos Zoltán (Átlátszó Erdély, Románia) – segítségével beazonosították a legfontosabb helyi online médiaorgánumokat, valamint a legnagyobb követőszámmal és befolyással rendelkező Facebook-oldalakat.

Ezután a kutatók kulcsszavas kereséseket folytattak a médiaorgánumok Facebook-oldalain a CrowdTangle és SentiOne eszközökkel. Az így nyert, 1245 sort tartalmazó adatbázisban felbukkanó anyagokat kvalitatív elemzésnek vetették alá: a kutatók minden anyagot elolvastak, azokban további al-narratívákat azonosítottak be, és azt is megvizsgálták, hogy az egyes tartalmak milyen hálózatok révén terjednek.

A narratívaelemzés fontos része volt a helyi szereplők politikai, gazdasági, szervezeti kontextusának felvázolása. A propaganda hatását három további dimenzió befolyásolja:

• Mennyire erős az Orbán-kormány kontrollja az adott közösség médiaorgánumai fölött?
• Mennyire beágyazott a kisebbségi média a többségi médiatérbe?
• Mennyire szabad és versenyalapú a többségi médiatér?

A romániai magyar média esetében ugyan erős a magyar kormány kontrollja, azonban a kitettséget csökkenti a romániai politikai tér erős euroatlanti irányultsága, amellyel az RMDSZ sem igazán megy szembe.

További tényező, hogy a többségi médiatér tulajdonosi szerkezete a magyarországihoz képest sokszínűbb, a piaci verseny erősebb, és az elérhető információk sokszínűbbek. Itt azonban azt is meg kell említeni, hogy az erdélyi magyarok elsősorban magyar nyelvű sajtótermékeket fogyasztanak, így a román nyelvű médiatér milyensége másodlagos szerepet játszik.

Az erdélyi magyar média túlnyomó többsége a magyar kormány pénzén él

A vizsgált erdélyi magyar médiaorgánumok túlnyomó többsége az Erdélyi Médiatér Egyesület köré tömörül, ez a projekt a magyar kormány támogatásából működik.

Ezekre a médiaorgánumokra eddig nem volt jellemző az a szigorúan központosított, uniformizált üzenetekkel operáló propaganda, ami a magyarországi kormánymédia sajátja, azonban a magyar kormány narratíváját tükröző anyagok megjelennek.

Az RMDSZ kisebb, de szintén fontos szereplője az erdélyi magyar médiatérnek: a Progress Alapítvány az egyik legnagyobb internetes hírportál, a maszol.ro kiadója, a Janovics Jenő Alapítvány pedig az ETV-t, valamint az Erdély FM-et működteti. Mindkét alapítványt az RMDSZ finanszírozza.

Itt időről időre szintén megjelennek a magyar kormány narratíváit tükröző anyagok, noha az RMDSZ hivatalos kommunikációja – főként az ukrajnai háború kapcsán – a kezdetektől fogva megfelel az euroatlanti konszenzusnak az orosz agresszióval kapcsolatban.

Mit mutatnak az adatok?

A vizsgált tartalmak 40%-a a háborúval, 29%-a a migrációval, 19%-a a genderrel és 12%-a a szankciókkal kapcsolatos dezinformációt tartalmazott. Noha Erdélyben él a legnagyobb magyar közösség Magyarországon kívül, a manipulatív narratívákat tartalmazó anyagok száma alapján Szlovákia vezeti a toplistát. A vizsgált narratívák alapján a sorrend: Szlovákia (57%), Románia (24%), Szerbia (11%), Ukrajna (8%).

Az erdélyi magyar médiatér volt a második legaktívabb a magyar kormányhoz kapcsolódó dezinformáció terjesztésében. Az adatbázisban szereplő tartalmak nagyjából negyede származik innen.

Ez nem meglepő, lévén hogy Erdélyben él a legnagyobb határon túli magyar közösség, az erdélyi magyar sajtót nagyrészt a magyar kormány finanszírozza, az RMDSZ pedig szorosan együttműködik a Fidesszel. A propaganda terjedését olyan, a magyar kormány üzeneteit felerősítő rendezvények is segítik, mint Tusványos vagy a csíksomlyói pünkösdi zarándoklat.

A vizsgált időszakban a háborús dezinformációs narratívák domináltak (sárga görbe), a migrációs narratívák (szürke görbe) növekedése elsősorban a magyar kormány menekültek elosztására vonatkozó, új uniós mechanizmust ellenző kommunikációjának köszönhető.

A háborúval kapcsolatos narratívákat tartalmazó anyagok többsége azt hangsúlyozta, hogy (1) azonnali tűzszünetre és békére van szükség, valamint hogy (2) a fegyverletétel csak meghosszabbítja és fokozza a konfliktust. Kisebb mértékben megjelentek azok a narratívák, melyek a háborúpárti Nyugatot hibáztatják a háború kirobbantásáért és fenntartásáért, de előfordult az is, hogy orosz állami vezetők kritikátlan nyilatkozatait vették át.

A béke és a tűzszünet sürgetése elsősorban a magyar kormány és Ferenc pápa békepárti üzenetein keresztül jelent meg. Jó példa erre Szijjártó Péter nyilatkozata, miszerint „Magyarország és a Vatikán egyetért abban, hogy a háborúnak és az emberi szenvedésnek Ukrajnában minél hamarabb véget kell vetni”.

Erősen jelen voltak az illegális migrációhoz kapcsolódó narratívák. Az „illegális migráció” (43%) és a „migránscsempészet” (35%) mellett a harmadik domináns al-narratíva „Brüsszelről” szól (13%), amely alapvetően az Európai Uniót és az Európai Bizottságot okolja az illegális migrációért és annak minden negatív kulturális és gazdasági hatásáért.

A migrációról szóló véleménycikkek az erdélyi mintában voltak a leggyakoribbak. Szinte mindegyik ilyen anyagnak a szerzője Bíró Béla, a maszol.ro főmunkatársa volt. Ezek a cikkek gyakran kiemelték „Európa hanyatlásáról”, a menekültek befogadását és integrációját támogató „Wilkommenskultur” kudarcáról szóló szubnarratívákat is a nyugat-európai országok politikájának kritikáján keresztül.

A felvidéki és vajdasági magyarság a legsérülékenyebb

Az elemzés a határon túli közösségeket rangsorolja is, aszerint, hogy mennyire sérülékenyek a dezinformációs narratívákkal szemben. A Political Capital szempontjai szerint a Szerbiában és Szlovákiában élő magyar közösség bizonyult a legsérülékenyebbnek: a szlovák és szerb kormányfő egyaránt Orbán Viktor szövetségesei közé tartoznak, akik a magyar kormányfőhöz hasonló retorikával rendelkeznek.

Ukrajnában és Romániában a magyar közösség könnyebben hozzáfér elfogulatlanabb információkhoz, ugyanis a többségi médiatérben több a tényalapú anyag és kevesebb a dezinformáció, illetve a helyi politikai elitek nem szövetségesei az Orbán-kormánynak.

The post Mint forró kés a vajban, úgy terjednek a magyar kormány dezinformációs narratívái Erdélyben appeared first on Átlátszó Erdély.

Az új koronavírus okozta világjárvány újra az álhírekre irányította a közvélemény és a hatóságok figyelmét. A pánikkeltő, stresszt kiváltó események vagy akár a megnövekedett érdeklődés is kedvez az álhírek terjedésének. Választási kampányok, világjárványok, gazdasági válságok fokozottan kötik le a figyelmünk, a hírgyártók pedig – jó vagy rossz – tartalommal szolgálják ki.

Általában azért fogyasztunk híreket, hogy megtudjuk, mi történik a világban. Gyakran azonban olyan információkat keresünk, amelyek ráerősítenek az értékeinkre és világnézetünkre. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) egy tanulmánya szerint nehezebben emésztjük meg azokat a híreket, amelyek kikezdik a világlátásunkat, mert megértésük fokozott szellemi erőfeszítést igényel. Ráadásul negatív érzelmeket keltenek, ami kényelmetlen számunkra.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

Az MIT kutatási eredményei aggodalommal tölthetik el azokat, akik az utóbbi években az online terjedő álhírek ellensúlyozásának módszereit igyekeztek kidolgozni. Többen javasoltak olyan intézkedéseket, mint a különböző botok – automatizált feladatokat végrehajtó internetes applikációk – megszüntetése, online tartalom blokkolása, információellenőrző kampányok vagy épp médiaoktatás. De reális elképzelés, hogy valaha is ellenőrzés alá vonjuk a jelenséget?

Egyáltalán kívánatos-e bármi áron ellenőrizni az álhírek terjedését?

Az online tér kevésbé szabályozott, mint az audiovizuális sajtó. Rádió- és tévéműsorok sugárzásához frekvenciára van szükség, egy ország frekvenciasávja pedig korlátozott. Frekvencia igényléséhez az állam egy sor – a tartalmat is érintő – feltételt támaszt: méltányosság, kiskorúak védelme, stb. Az interneten korlátlan számú kiadvány működhet, amelyeket az állam nem tud korlátozni, mert a feltételekért cserébe nem tud semmit nyújtani.

[wp_ad_camp_1]

Az internet decentralizált, nem ismer országhatárokat, az országos hatóságok emiatt sem tudják ellenőrizni. Ez hasznos, ha például visszaélésekről szeretnél információkat közzétenni, és nem szeretnéd, ha a hatóságok üldöznének érte. De káros, ha összeesküvés-mítoszokat akarsz terjeszteni, és így akarod elkerülni a hatósági büntetést.

Az internet szabadsága teszi lehetővé a visszaélést. A nagy dilemma éppen az,

hogyan lehet biztonságosabbá tenni az internetet cenzúra nélkül.

Először is tudnunk kell, hogy az internet sem felügyelet nélküli terep. Itt is alkalmazandók a fizikai világban érvényes viselkedési szabályok. Az álhírek terjesztése azonban nem bűncselekmény, amíg nem veszélyezteti a nemzetbiztonságot, vagyis ha nem járnak nagyon súlyos következményekkel.

Léteznek már javaslatok a kevésbé súlyos esetekre is. Egyesek a felhasználók viselkedését megváltoztató beavatkozásokat sürgetnek: a hamis információkat is magában foglaló tartalmak felcímkézése, a valós információk terjesztésének ösztönzése a közösségi hálókon.

Független szervezetek adatellenőrzése akkor működik, ha rövid és tárgyszerű. Az interaktív grafikonok, mint az úgynevezett igazságbarométerek egyelőre inkább zavart és ellenérzést keltenek a felhasználók körében. A közvetlen üzenetet könnyebben fogadják be a felhasználók, főként ha az üzenet egy teljes kijelentést, nem csak egyes részeit azonosít igazként vagy hamisként. De ne feledjük, hogy a felhasználó könnyebben söpri félre azokat a cáfolatokat, amelyek a személyes világnézetét is megkérdőjelezik.

Az automatizált botok vagy bizonyos tartalmak eltüntetése nem fenntartható megoldás, mert botokat, álhíroldalakat és felhasználói fiókokat könnyen újra létre lehet hozni. A sajtó jelenlegi rendszerében a túltermelés a szabály, a „megtisztításához” szükséges erőfeszítés hatalmas emberi és technikai erőforrást igényel. A tartalom blokkolásához szükséges bürokrácia pedig könnyen disztópiává válhat: bizottságok fogják megállapítani, mi az igazság? Vagy épp automatikus rendszerek?

Kinek a valósága lesz a mérce?

A közbeszédet nem lehet önkény gyakorlása nélkül megtisztítani a „veszélyes elemektől”. Romániában a Covid-19 miatti szükségállapotban a tartalom blokkolásával a belügyminisztérium egyik bizottsága foglalkozott. Ez a lakosság felügyeletének egyik intézménye, amely semmilyen szakértelemmel nem rendelkezik a sajtószabadság, a szabad önkifejezés és az információhoz való hozzáférés terén.

Ami a felhasználók viselkedésébe történő beavatkozást illeti, a médiaoktatás tűnik hosszú távú megoldásnak azokra a problémákra, amelyeket az internet infrastruktúrája és működési módja generál. Ezt bármilyen korban el lehet kezdeni, de az iskolában a leghatékonyabb, mert ebben az időszakban formálódnak a jövő olvasói. További előnye, hogy nem sért emberi jogokat, nem veszélyezteti a demokrácia állapotát, ahogy a cenzúra teszi (eufemisztikusabban: a tartalom blokkolása).

A médiaoktatás nem csodaszer, és nem oldja meg az online tartalomgyártás logikájából adódó problémákat, ahol mi, fogyasztók adatokat termelünk, ezek az adatok pedig jövedelmet generálnak. A médiaoktatás elismeri az információfogyasztók információtermelő szerepét is, amely szerep olyan új felelősségekkel jár, amelyeket fel kell ismernünk abban az életkorban, amelyben ez az átalakulás végbemegy. Ez az életkor pedig egyre hamarabb köszönt be.

Fordította: Szabó Tünde

Nyitókép forrása: ColiN00B/Pixabay

Az álhírekkel foglalkozó sorozat korábbi részei:

[irp posts=”29659″ name=”Így hoznak jövedelmet az álhírek”]

[irp posts=”29668″ name=”Mit mond a tudomány az álhírekről?”]

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Mit kezdjünk az álhírekkel? appeared first on Átlátszó Erdély.

Az elmúlt három hónapban mindannyian belefutottunk legalább egy téves információba. Az álhírek skálája a teljesen abszurd, ezért már szórakoztató „információktól” azokig terjed, amelyekről esetleg azt gyanítjuk, „mégis lehet bennük valami”.

Az álhíreket terjesztő online kiadványok mintha együtt növekedtek volna a koronavírus okozta világjárvánnyal. Sok álhíroldalnak nincs ismert tulajdonosa, szerkesztősége vagy kezelőcsapata, amely vállalná a felelősséget a publikált tartalomért. Egyesek szakmaiatlanságát elárulja a nyelvtanilag helytelen szöveg, az amatőr grafika, a kétes tartalom és a nehézkes eligazodás a honlapon.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

Miért léteznek ilyen honlapok? Ki tartja őket életben?

Önkéntes munkával tartják fenn őket? Szponzorálja őket valaki? A tulajdonosuk rájött, hogyan teheti őket jövedelmezővé? Egyeseket tisztán ideológiai okokból működtetnek, szándékos félretájékoztatás forrásaiként. Sok esetben azonban bevételt akarnak és tudnak termelni velük.

Az álhírek jövedelmező üzletté képesek válni Közép- és Kelet-Európában, mutat rá egy, a budapesti Közép-Európai Egyetemen 2020 májusában közölt tanulmány. A kelet-európai álhíroldalak fenntartására több üzleti modell is létezik, nyilatkozta a Független Újságírásért Központnak a tanulmányt készítő kutatóközpont igazgatója, Marius Dragomir. A hirdetések jelentik a bevétel fő forrását, de számítanak az olvasói adományok, adózási könnyítések, megpályázható állami alapok, vagy árueladásból származó bevételek. „Az egyetlen ember működtette, kis honlapok profitábilis üzletek, mert nincsenek nagy költségeik, ezért jelentős lehet a profit”, állítja Dragomir.

Az internet szerepe az álhírek terjesztésében és finanszírozásában

Az online hirdetések piacát a közösségi hálók, mint a Facebook, Instangram, Twitter és a keresőmotorok uralják, mint amilyen a Google. Éppen ezért kulcsszerepet játszanak úgy az álhírek terjesztésében, mint a finanszírozásában.

Ezeket a platformokat úgy építik fel, hogy a virális tartalomnak még nagyobb láthatóságot biztosítsanak. Az esetek többségben a hamis információkkal és a valóság bizarr értelmezéseivel teletömött, gyenge tartalom úgy fut szét ezeken a hálózatokon, mint a tűz, mert az emberek akkor is izgalmasnak találják, ha nem hiszik el teljesen. Amikor bíráljuk, akkor is megosztjuk a cikket vagy a rámutató linket.

[wp_ad_camp_1]

Minél többször osztják meg az olvasók, annál jobban népszerűsítik maguk a közösségi hálók is az alapján az egyszerű logika alapján, hogy ha az emberek érdekesnek találnak egy cikket, akkor valószínűleg a barátaik számára is az lesz. A közösségi hálók arra ösztönöznek, hogy minél több online tartalommal lépjünk interakcióba minél gyakrabban, mert annál többször tudják megjeleníteni az adott cikkhez kapcsolt reklámot. Minél többször tekintenek meg egy reklámot vagy kattintanak rá, annál többet jövedelmez a felületnek, ahol megjelenik.

Azaz minél „virálisabb” a tartalom, annál profitábilisabb. A reklámokat legtöbbször a közösségi platformok helyezik el az adott honlapon, és hozzájuk folyik be a hirdetési pénz, amelynek csak egy részét utalják tovább a cikk szerzőjének, kiadójának.

A Recorder megmutatta, hogyan közvetít a Google a hirdető cégek és az álhíroldalak között úgy, hogy a kattintások az utóbbiaknak pár száz vagy akár több tízezer eurót hozzanak. Olyan országban, mint Románia, ahol a minimálbér nem éri a havi 300 eurót, akár száz euró is jól jön. De a száz eurót sem könnyű megkeresni: ahhoz legalább százezer ember kell, hogy bekattintson egy cikkre. Azaz az online kiadványok üzleti modellje a tömegfogyasztásra épül.

A hazai álhíroldalak hasonlóan működnek, mint a világ más részein

„Közös tendencia Kelet-Európában és a világ többi részén, hogy ezeket az oldalakat hálózatba szervezve egyetlen ember vagy cég működteti, így nagyobb közönséghez jutnak el; vagy hogy egy mainstream kiadvány nevéhez nagyon hasonló címen futnak, hogy félrevezessék az olvasókat, vagy magukhoz tereljék a nagy kiadványok olvasóit. Ha a Google visszafogja ezeknek az oldalaknak a hozzáférését a hirdetési pénzekhez, akkor a Facebookot használják horgonyoldalként.

Vannak azonban nagy különbségek is. Indiában vagy Brazíliában az üzenetküldő alkalmazásokon terjednek leghatékonyabban az álhírek. A WhatsAppon a legnehezebb, ha nem egyesen lehetetlen visszakövetni, ki hozta létre és kezdte terjeszteni az ilyen jellegű tartalmat. Délkelet-Ázsiában az álhíroldalak elképesztő mennyisége és különböző helyen történt bejegyzése teszi őket követhetetlenné”, nyilatkozta Marius Dragomir.

[wp_ad_camp_2]

Ahogy a Facebook, úgy a Google is tesz erőfeszítést az álhírek terjedésének ellenőrzésére. A Facebook például az Egészségügyi Világszervezet tájékoztató oldalát népszerűsíti a világjárvány alatt, és elkezdte megjelölni a potenciálisan hamis tartalmakat azzal, hogy alternatív forrásokat kínál az adott hírre.

A Google tudatosító kampányt indított arról, hogy a felhasználók milyen higiéniai eljárásokkal védhetik meg magukat a vírustól. A „jó” tartalmak népszerűsítése ellensúlyozhatja az álhírek hatását, de a hamis tartalmak virális terjedésének problémájára jelen pillanatban sincs megoldás.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Így hoznak jövedelmet az álhírek appeared first on Átlátszó Erdély.

„Az egyik legdurvább, ami az elmúlt napokban zajlott, az egyik hírportált érinti, amelyik nem jelenik meg printben, csak hírportálként működik, és ott a jogászainkkal is nézzük a megoldást, illetve a rendőrséggel is, mert az, amikor már a személyiségi jogokba is belemegyünk, és hogy ha valaki beteg, annak megnézzük a bugyiját is, hogy az vajon milyen állapotban van, tehát a személyiségi jogokba való beletiprás az nagyon durva.”

A fenti mondatot Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács RMDSZ-es elnöke mondta április 21-én a csíkszeredai Fun FM rádió reggeli Kotyogó című műsorában (a fent idézett mondatokról készült hangfelvétel itt hallgatható meg). A műsorvezető kérdésére megerősítette, hogy az udvarhelyi esetre gondol.

Székelyudvarhelyen két hírportál munkatársai dolgoznak, az uh.ro és szekelyhon.ro közül pedig csak az utóbbi jelenik meg nyomtatásban is. Azaz Borboly Csaba félreérthetetlenül az uh.ro hírportálra gondolt, mint amely ellen jogi és rendőri intézkedést tervez.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

A rádió műsorvezetője, Günther Ottó az álhírekre kérdezett rá, és azok eloszlatására kérte fel a tanácselnököt. Borboly Csaba válaszként azt fejtegette konkrétumok nélkül, hogy „egyesek”, akik korábban vagy most a sajtóban dolgoznak, és a kákán is csomót keresnek, sértődöttségből álhíreket gyártanak.

Amiatt vannak szerinte megsértődve, hogy a járványhelyzetben gyakorlatilag megyei szintű kaláka zajlik, nincs amibe belekötni, és hogy a hagyományos sajtó teret veszít a közösségi médiával szemben. A tanácselnök

ezután mondta a fentebb idézett, fenyegetéssel felérő mondatot.

(Borboly egyetlen konkrét álhírt említ a műsorban, miszerint a csíkszeredai kórház parkolója terjesztené a koronavírust, emiatt pedig többen követelték, hogy teszteljék le őket. Pusztán azzal, hogy valaki megfordul a kórház parkolójában, természetesen nem lehet elkapni vírust, de az ilyen álhírek terjedése a Facebookon jelentős munkát adott a most már 37 fős tanácsadói csapatnak, derült ki a műsorból. A továbbiakban a járvány terjedését akadályozó hatósági és közösségi kezdeményezésekről esett szó.)

„A kórházak összeugrasztói a méltó büntetésüket el fogják nyerni”

‒ folytatta a fenyegetést a tanácselnök az április 25-i videós bejelentkezésében. Azt azonban itt sem árulja el, hogy összeugrottak-e a Hargita megyei kórházak, kik ugrasztották össze őket, és mi lenne a méltó büntetésük.

Azért gondoljuk, hogy a tanácselnök itt is az uh.ro munkatársaira gondol, mert Egyed Ufó Zoltán, a portál újságírója hosszú cikkben tette szóvá két udvarhelyi sürgősségi orvos áthelyezését a csíkszeredai kórházhoz.

Hargita megyében az udvarhelyi kórház látja el a koronavírus-fertőzötteket, a csíkszeredai pedig szinte az összes többi sürgősségi esetet. A cikkből nemcsak az derül ki, miért volt szükség a két orvos áthelyezésére, hanem az is, hogy melyik kórház

milyen jellegű sürgősségi eseteket lát el a járvány miatt megváltozott helyzetben.

A sajtón, illetve a közösségi médián keresztül kapott fenyegetésen túl se Borboly Csaba, se a megyei tanács jogászai, se rendőrök nem keresték meg az uh.ro munkatársait, tudtuk meg Pál Edit Évától, a portál főszerkesztőjétől.

Eddig csak azzal szembesültek, hogy az egyik, Hargita Megyei Tanácsnak alárendelt egészségügyi intézmény elutasította az interjúkérésüket a múlt héten megjelent cikkre hivatkozva.

[wp_ad_camp_1]

Rákérdeztünk, hogy orvosok kifogásolták-e a koronavírus terjedéséről írott cikkeik tartalmát, de Pál Edit Évának nincs tudomása ilyen kifogásról.

Tapasztalata szerint az udvarhelyi kórház  orvosigazgatója nyitottan, együttműködően áll a sajtó munkájához most, a járvány idején. Egyedül azt furcsállja, hogy a kórház titoktartási szerződést íratott alá saját munkatársaival.

Szerinte az első fenyegetés mögött az állhat, hogy a portál nemcsak az egyik fertőzött udvarhelyi család verzióját hozta le arról, hogyan kaphatta el és élte meg a család a betegséget, hanem azokét is, akik szerint a nyilatkozó családfő maga fertőződött meg először, a betegség pedig az ő elővigyázatlansága és félretájékoztatása miatt terjedhetett tovább egyes alkalmazottaira és azok hozzátartozóira.

Grünstein Szabolcs maga vállalta, hogy több kiadványnak is beszámol

a betegségükről, mivel úgy látta, a városban már pletyka indult erről. Grünstein Szabolcs korábban az udvarhelyi RMDSZ elnöke volt.

A betegség azért vált feltűnővé a székelyföldi kisvárosban, mivel az egész megyében az országos fertőzöttségi szinthez képest alacsony, még ma is csak 19 az igazoltan fertőzöttek száma.

A cikkek megírásakor körültekintően jártak el, csak azt nevezték meg, aki ehhez maga is hozzájárult, és Grünstein Szabolcs utólagos pontosítási kéréseinek is eleget tettek jelezve, hol és mikor frissítették a cikket, mondta el a főszerkesztő.

[wp_ad_camp_2]

A hatósági fenyegetést, címkézést azért tartjuk különösen súlyosnak, mert sokkal könnyebben lehetnek azonnali következményei, mint más időszakokban. A szükségállapotot bevezető államelnöki rendelet 54. cikkelye ugyanis lehetőséget ad a távközlési hatóságnak, hogy közvetlenül, azonnali lekapcsolással lépjen fel azok ellen a honlapok ellen, amelyek bizonyítottan álhíreket terjesztenek a koronavírus-járványról, illetve a védekezési és megelőzési intézkedésekről.

Megkerestük Borboly Csaba tanácselnököt is, akitől ezekre a kérdésekre vártunk választ:

• Az április 21-i rádiós bejelentkezésében említette, hogy jogászokkal, rendőrséggel keresik a megoldást. Pontosan mire? Sikerült kideríteni, hogy ki kinek a személyiségi jogait sértette meg és pontosan hogyan?
• Mivel nem fejtette ki a műsorban, hogy milyen jogsértés történt, és azt hogyan szankcionálná, ezért az uh.ro-ra történt félreérthetetlen utalással az egész történet homályos fenyegetés maradt. Mi volt az ön célja ezzel a fenyegetéssel?
• Találtak-e bármilyen félrevezető vagy hamis információt az uh.ro anyagaiban? Ha igen, melyeket, és milyen következményei lesznek?
• „Sértődöttség miatt egyesek álhíreket gyártanak”, állítja ön, de nem árulta el, mire gondolt. Kik sértődtek meg, mire, és milyen álhíreket gyártanak?
• Említette a rádióműsorban, hogy a közösségi médiában is egyesek rémhírekkel duzzasztják fel az értesüléseket. Fellépett-e a rémhírterjesztők ellen?
• „A kórházak összeugrasztói a méltó büntetésüket el fogják nyerni” ‒ jelentette ki ön múlt szombat esti videójában. Hogyan ugrottak össze a kórházak, kik ugrasztották össze őket, mi lett a büntetésük, és elnyerték-e már?
• Rémhírportálokat, szennyportálokat említett ugyanebben a videós bejelentkezésében: konkrétan mely portálokat minősítette így? Jelentett-e fel a rendőrségen rémhírt terjesztő portált, és intézkedett-e a rendőrség?

A konkrét, pontszerű válaszadást Borboly Csaba moralizáló általánosságokkal kerülte meg, a fenyegetést pedig nem tisztázta. Válaszát teljes terjedelmében közöljük:

Azt írja, „félreérthetetlen utalást” tettem a rádióműsorban, majd a saját videómban. Egy utalás soha nem félreérthetetlen. Talán egy kijelentés, az lehet félreérthetetlen, bár még az is keretezhető, tálalható úgy, hogy másnak tűnjön, mint ami.

Az álhírek, rémhírek, pletykák soha nem a korrekt tájékoztatást szolgálták, tudjuk ezt mind, a mostani időkben pedig azért rendkívül kártékonyak, mert nemcsak félrevezetik az embereket, hanem nagyon könnyen pánikhangulatot is teremtenek. Arra pedig nincs szükség.

Hogy fellépünk-e ezután is az álhírek terjesztői ellen? Abszolút! Ezután is ugyanazt fogjuk mondani: ne terjesszenek hamis információkat, álhíreket, ne végezzék kártékonyan munkájukat.

Az elmúlt két hónapban nagyon sok emberrel beszélgettem: ők mind segíteni akartak, akár adományokkal, akár önkéntes munkát ajánlva, akár azzal, hogy átalakították a vállalkozásukat, hogy a mostani helyzetben is hasznosak tudjanak lenni. Azt hiszem, ez a helyes hozzáállás a jelenlegi, az élvonalban dolgozók számára eszméletlenül megterhelő időszakhoz. Látja, ez az utalás is félreérthető, de őszintén remélem, nem értik félre.

A címlapképen Borboly Csaba látható a Fun FM stúdiójában. A kép forrása a tanácselnök Facebook-oldala.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Rendőrséggel fenyegette meg Borboly Csaba az uh.ro-t appeared first on Átlátszó Erdély.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

Kedden a képviselőház nagy többséggel megszavazta azt az adótörvénykönyvet módosító javaslatot, mely felmentené a 10 százalékos jövedelemadó befizetése alól az újságírókat, és hasonló módon kivételezne egy sor más, sajtóhoz kapcsolódó tevékenységgel.

A javaslatot nagyrészt a Szociáldemokrata Párt (PSD) honatyái kezdeményezték (lista itt), a javaslat indoklása szerint erre az adókedvezményre azért van szükség, mert “a szabad sajtó a demokratikus társadalom alapja”, ugyanakkor “a romániai sajtó gazdaságilag nehéz helyzetben van”, az újságírói tevékenység támogatása érdekében szükség van a “kedvező fiskális szabályozásra”.

[wp_ad_camp_1]

A módosítás ellen egy sor romániai újságíró és szerkesztőség tiltakozott, lényegében azt állítva, hogy a cél valójában nem a szabad sajtó megerősítése, hanem sokkal inkább az újságírók jóindulatának megvásárlása a közelgő választások előtt.

Három legyet egy csapással

“Csak a PSD gondolhatott ki egy ennyire perverz törvényjavaslatot” – írta egy Facebook-bejegyzésben Liviu Avram, az Adevărul főszerkesztő-helyettese. “Az állami költségvetés terhére (tehát nem a saját pénzükből, értjük?) egyszerre három fontos célt is eltalálnak:

– tovább rontják a közvélemény szemében a sajtó megítélését, miután az elfogadja a kedvezményeket;

– elveszik a sajtóban megjelenő kritikák élét mások privilégiumaival, például a speciális nyugdíjakkal kapcsolatban;

– ha a sajtó továbbra is kritikus a speciális nyugdíjakkal kapcsolatban, akkor a kettős mércét lehet hangsúlyozni: miközben másokat kritizál, ő a sajtó is profitál ezekből a kivételekből.”

A javaslatot a PSD, a PMP, a Pro Romania és a kisebbségiek mellett az RMDSZ 19 fős képviselőházi frakciója is megszavazta.

Ezt a gesztust azért tartjuk különösnek, mert az utóbbi évek történéseinek tükrében sem a szabad és gazdaságilag is erős sajtóért, sem pedig a demokratikus társadalomért való kiállás jut eszünkbe, ha az RMDSZ-re gondolunk.

[irp posts=”28534″ name=”30 éve szabad a sajtó: pillanatkép az erdélyi magyar médiáról”]

Semmi nem garantálja, hogy az újságírók nettó fizetése nőni fog

Az erdélyi magyar sajtó problémáit itt próbáltuk összefoglalni – az itt felsorolt közül a problémák közül édeskeveset old meg ez az adókedvezmény.

Ugyan első pillantásra úgy látszik, az újságírók fizetése növekedni fog az adókedvezmény hatására, valójában csak a munkáltató alkalmazással kapcsolatos költségei csökkennek.

Az, hogy a kiadó bruttó költségei 10 százalékkal csökkennek, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy az újságírók nettó fizetésében ugyanilyen arányú növekedés jelenik majd meg.

Mi nem gondoljuk azt, hogy politikusok dolga lenne a szabad sajtó megerősítése. A politikával szemben egy elvárásunk lehet: az, hogy ne akadályozzák az újságírók munkáját.

Bocsássák a sajtó rendelkezésére a kért információkat, illetve az általuk kezelt, média támogatására is felhasználható közpénzeket nyilvános és bárki által ellenőrizhető kritériumok szerint (pl. nézettség), fair módon osszák el.

Ha már itt tartunk, mutatjuk, mi mindent tehetne még az RMDSZ:

– válaszolhatna az általa kezelt közpénzekkel kapcsolatos adatigénylésekre, miután a bíróság immár kétszer erősítette meg, hogy az RMDSZ, mivel közérdekű tevékenységet folytat és ehhez közpénzeket használ fel, az 544/2001-es törvény hatálya alá esik;

– egy sor, közpénzek elköltésével kapcsolatos dokumentumot önként közzétehetne saját honlapján, úgy ahogy önkormányzatok és közintézmények ezt megteszik. Ezeket a dokumentuum-listákat aztán frissíteni is lehetne, azzal ellentétben, ami a jelenlegi gyakorlat;

– a központi RMDSZ sajtósai adhatnának gyors, érdemi és részletes válaszokat a sajtó részéről érkező kérdésekre;

– az Ügyvezető Elnökség szervezhetne gyakrabban sajtótájékoztatókat, melyekre a meghívókat minden újságíró megkaphatná; a Kelemen Hunor elnök által szervezett „háttérbeszélgetésekre” meghívhatnának kritikus újságírókat is;

– átláthatóvá és szakmaivá tehetné a Communitas Alapítvány által kezelt sajtótámogatások odaítélését. Jelenleg ebből a pénzből kizárólag az RMDSZ-hez közel álló, az RMDSZ-t sosem kritizáló sajtóorgánumokat támogatják;

– leszokhatna a kézivezérlésről az általa közvetlenül fenntartott médiaorgánumok (maszol.ro internetes portál, Erdély TV, Erdély FM) esetében; ha elfogadjuk hogy az RMDSZ az egész erdélyi magyarság képviselete, illetve hogy az RMDSZ által kezelt közpénzek az egész magyar közösséget megilletik, akkor ezeket a médiaorgánumokat a közszolgálatiság jegyében kellene üzemeltetni, úgy, hogy az RMDSZ-szel szemben kritikus hangok is megjelenjenek bennük;

– nem kellene szerkesztőségeket bezárni, illetve hirtelen lakbéremeléssel „válaszolni” akkor, amikor egy internetes lap az RMDSZ csúcsvezetése számára kényes témáról ír;

– leszokhatna saját, megbízható emberei kinevezéséről a közmédia magyar szerkesztőségeinek az élére; erre a legjobb példa az RMDSZ volt ügyvezető elnöke, Kovács Péter, aki lemondása után rögtön a Kolozsvári Rádió magyar szerkesztőségének (informális) vezetője lett, noha alig 2 év rádiós tapasztalattal rendelkezett;

– kötelezhetné a saját politikusait, hogy ne vásároljanak meg médiaorgánumokat, illetve szabaduljanak meg ezektől az érdekeltségeiktől. Legutóbbi példa erre Turos Loránd szenátor, aki megvásárolta a Szatmári Friss Újságot.

– az RMDSZ-es többségű önkormányzatok reklámköltéseit átlátható és kiegyensúlyozott módon, nézettség függvényében osztanák el. Ugyanez lehetne szabály az RMDSZ-kampányok reklámköltéseivel kapcsolatban.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Segítené a szabad sajtót az RMDSZ? Mutatjuk, mi mindent tehetne appeared first on Átlátszó Erdély.

Székelyföld Online néven indult újabb magyar hírportál Erdélyben. Egyelőre kizárólag copy/paste újságírást művel ingyenesen elérhető forrásokból, és titkolózik: nem tünteti fel, ki(k) szerkeszti(k), hol található a szerkesztőség, ki a kiadó. A Facebookon nemrég lájkolókat gyűjtő kampányba kezdett, így vettük észre mi is. A fizetett kampány szép eredménnyel zárult: már több mint 14 ezren kedvelik az oldalt, amely nem kínál saját készítésű tartalmat.

A nyilvánosan hozzáférhető regisztrációs adatok szerint a szekelyfold.online domaint tavaly április végén jegyezte be az amerikai székhelyű Domain Privacy Service FBO Registrant, majd júliusban frissítették az adatokat. Mivel közelebbit nem lehet megtudni a hazai bejegyzőről, az bizonyára magánszemély.

Sok anyagot közölnek, egyet sem írtak

Ehhez képest az első cikkek egyes rovatokban már 2018 februárjában megjelentek a honlapon, legalábbis a Székelyföld Online saját naptára szerint. Más rovatokat 2019 februárjában kezdtek feltölteni, de a cikkek gyakoriságából ítélve egészen júliusig még csak visszafogott tesztüzemmódban működött a honlap.

Júliustól kezdve naponta több cikket is közölnek, de szemmel láthatóan egyet sem írtak: a cikkek egyszerű copy/paste technikával kerülnek fel a weboldalra a román állami hírügynökség, az Agerpres magyar nyelvű hírfolyamából, az MTI ingyenesen hozzáférhető híreiből, politikusi közleményekből. Előszeretettel másolnak az erdélyi katolikus romkat.ro portálról vagy épp a Hét Nap vajdasági hetilap honlapjáról, a hetnap.rs-ről. Megesik, hogy az eltérő sortördelés miatt külön szavak egyetlen, értelmetlen szóként kerülnek fel a Székelyföld Online-ra másolt cikkekbe.

A Székelyföld Online Facebook-oldalt 2016 októberében hozták létre, 2016 novemberétől nyilvános. Jelenleg három, Romániában internetező személy adminisztrálja.

Érdekes módon a portál Facebook-oldalán egyelőre nem a portált népszerűsítik, nem arra irányítják az olvasókat a szekelyfold.online egyedi URL-jeivel, hanem magát a tartalmat: az Agerpres hírszövegeit jelöletlen forrásból átvett képekkel, rendezvények saját fotósorozatait, Erdélyt járók látványos tájképsorozatait.

Illetve ez január 9-én változott először: megjelent az első saját, névvel jegyzett hír a Székelyföld Online-on (a sepsiszentgyörgyi sípályákról), és már a cikket, nem csak a tartalmát posztolták a portál Facebook-oldalán.

A szerkesztők személyes okokból (?) nem vállalják a nevüket

A hírportál céljáról is csak a Facebook-oldal leírásából értesülhetünk: „Napjainkban nincs mindig idő újságot venni. A legtöbb nyomtatott lapban túl sok az adat és kevés az információ, nehéz kiszűrni azt, ami érdekel. A Székelyföld Online ebben segít. Olvasóink minden információt megtalálnak egy helyen.”

A cikkekből egyetlen szűrőre tudtunk következtetni: az kerül fel a honlapra, amely egyébként is ingyen elérhető, és szerzője nem haragszik meg a másolásért. Hogy megtudjuk, mivel jelent ez többet, mint a másolásban egyébként is erős erdélyi magyarok közéleti sajtókiadványok zöme, ki működteti a weboldalt és mi a célja vele, kérdéseinket elküldtük az egyetlen, honlapon feltüntetett email címre, illetve üzenetként a Facebook-oldal kezelőinek.

Nagy Anna főszerkesztő levélben válaszolt: a honlapot nagyjából egy hete élesítették, korábban azért nem voltak rajta saját cikkek, illetve ezért nem a feltöltött cikkeket posztolták a Facebookra, hanem csak a tartalmukat.

A portált önkéntes fiatalok szerkesztik, akik személyes okokból nem kívánnak egyelőre névvel is az olvasóik elé állni. (Ez csütörtök reggel megváltozott az első, névvel közölt cikkel.) Függetlennek és pártatlannak látják magukat azzal együtt, hogy politikusok posztjait is szóról szóra közlik, de nem szeretnének egyetlen politikai entitás mellett sem elköteleződni.

Céljuk saját tartalmat készíteni, de előbb olvasótábort akartak építeni. A lapnak nincs székhelye, szerkesztősége, tudtuk meg a főszerkesztőtől, munkájukat senki sem finanszírozza. Ahhoz, hogy saját tartalmat tudjanak előállítani, további önkénteseket keresnek.

A honlap nem igényel nagy tárhelyet, látogatottsága egyelőre nem nagy, így a weboldalt technikai munkatársuk ingyen futtatja a szerverén más, általa karbantartott honlapok mellett. A havi pár eurós technikai költséget, illetve a Nagy Anna szerint nem túl sikeres Facebook-hirdetési kampányt saját zsebből állták.

Kérdéseink, amelyekre nem kaptunk választ, vagy a választ nem tekintjük kielégítőnek a rövid levél után:

1. Kik, hányan szerkesztik a szekelyfold.online portált?

2. Milyen szervezet vagy cég adja ki, és ki tölti be a felelős kiadó szerepét? Szerepel médiaajánlat a honlapon, a potenciális hirdetőknek pedig csak jogi személy adhat számlát.

3. Milyen megfontolásból működik teljesen névtelenül a honlap? (A cikkeknél sehol se szerepel az újságírók, szerkesztők neve − illetve január 9-től a főszerkesztő Nagy Annáé szerepel −, csak néhány, máshonnan átvett cikknél, impresszum nincs az oldalon, az egyedüli elérhetőség egy személyhez nem köthető email cím. Miközben manapság, az álhírek professzionális gyártásának és terjesztésének korában az az első, amit az olvasók megnéznek, hogy ki írta a cikket, amit épp olvasnak, ki vállalja a felelősséget annak hitelességéért.)

4. Milyen olvasótábort céloz meg a honlap? A neve ugyan Székelyföld Online, de a közölt cikkek nem csak Székelyföldre koncentrálnak, Budapest- és Bukarest-fókuszú témák ugyanúgy megjelennek, ahogy dél-erdélyi, partiumi történések: gyakorlatilag az Agerpres magyar nyelvű hírei és az MTI ingyenes hírei teszik ki a kínálatot.

5. Milyen indokkal, céllal indítottak még egy olyan portált, amely máshol is ingyen elérhető tartalmakat másol és közöl olyan körülmények között, hogy Erdélyben, Székelyföldön már több ilyen híroldal működik? Milyen többletet nyújt, mi a Székelyföld Online célja, versenyelőnye a másolás-beillesztéssel már telítettnek tűnő erdélyi magyar médiapiacon (amely egyébként sem piaci alapon működik)?

6. Hogyan gondolják fenntartani a honlapot teljesen önkéntes alapon? Mi garantálja saját maguk számára, hogy a következő hónapokban, években is lesz annyi szabadidejük, hogy abban naponta frissülő portált szerkesszenek?

7. Jól látom, hogy 2019 júliusa óta intenzívebb és folyamatos a cikkfeltöltés a honlapon? Ha igen, miért csak fél évvel később élesítették?

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Névtelenül másoló honlap tűnt fel az erdélyi médiapiacon appeared first on Átlátszó Erdély.

Informális kerekasztal-beszélgetést tartott múlt hétvégén a csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja. A Harminc éves a „romániai magyar társadalom” című beszélgetésen több mint egy tucat erdélyi magyar társadalomtudós – szociológus, antropológus, politológus – vett részt Csíksomlyón.

A beszélgetések előre megírt hozzászólások köré szerveződtek, az alábbi, erdélyi magyar médiáról szóló anyag a kerekasztalra írt hozzászólásom kibővített, némileg átírt változata.

***

Disclaimerrel kezdeném hozzászólásomat az RMT30+ kerekasztalhoz. Nem vagyok társadalomtudós, ritkán, de annál nagyobb szünetekkel követtem az utóbbi évek eredményeit ezen a területen. Sajtószabadsággal, (ön)cenzúrával, a sajtó szerepével, pénzügyi fenntarthatóságával kapcsolatos kérdésekkel sem foglalkozom tudományos keretek között.

Helyzetemet nehezíti, hogy nem tudok kutatások eredményeire támaszkodni: nincsen olyan médiakutató, aki a fenti kérdésekkel foglalkozik. Ironikus, de 2019-ben többet kutatjuk a két világháború közötti erdélyi magyar sajtót, mint azokat a folyamatokat, amelyek jelenleg az erdélyi magyar médiában zajlanak, és amelyek nagyban befolyásolják az erdélyi magyar közbeszédet, nyilvánosságot.

Ami miatt némileg feljogosítva érzem magam a megszólalásra, az az, hogy 2001 óta dolgozom on-line sajtóban, ezalatt eltöltöttem több-kevesebb időt nagyjából minden lehetséges munkakörben.

5 éve megalapítottam az Átlátszó Erdélyt, az erdélyi magyar sajtó első, kifejezetten tényfeltárásra szakosodott műhelyét, ahol rendszeresen foglalkozunk sajtószabadsággal, az erdélyi magyar sajtó finanszírozásával és tulajdonviszonyaival.

Az alábbi témakörökbe csoportosítottam, hogy szerintem melyek az erdélyi magyar média, illetve nyilvánosság legnagyobb problémái 2019-ben. Amikor erdélyi magyar médiáról beszélek, akkor kifejezetten a közéleti tartalmakat publikáló sajtókiadványokra gondolok.

Pénz, pénz, pénz

A sajtó függetlenségének alapfeltétele, hogy minél több, helyi politikától és gazdasági érdekcsoportoktól független, diverzifikált jövedelemforrással rendelkezzen. Amit most látunk, az nem ad okot optimizmusra.

– Nagyjából 2008-tól mozdultak el a céges hirdetések a médiaorgánumoktól a Facebook és a Google felé, jelenleg a hirdetésekre elköltött pénz túlnyomó többsége itt landol. A váltás oka az, hogy ezek a techóriások rendelkeznek olyan felhasználói adatokkal, amelyek lehetővé teszik a hirdetések hatékony célzását, a cégek pedig – érthető módon – a hatékonyabb megoldást részesítik előnyben. Ennek eredménye, hogy a médiaorgánumok szerte a világon fontos jövedelemforrástól estek el.

– A maradék reklámbüdzséjüket a cégek általában (bukaresti) ügynökségeken keresztül költik el. Ezeknek az ügynökségeknek a portfóliója a nagy, országosan ismert médiaorgánumok hirdetési felületeiből áll. Ide a relatíve kis nézettségű, speciális igényű közösséget kiszolgáló sajtókiadványok nem kerülnek be.

Kizárólag hirdetésekből tudomásom szerint 2008 előtt sem tudott egyetlen erdélyi magyar médiaorgánum sem megélni, azonban ezek a pénzek mégis valamiféle mozgásteret jelentettek számukra.

A 2008 után beszűkülő hirdetési piac azt eredményezte, hogy látványosan felértékelődtek a közpénzekből történő médiatámogatások. Az ezekről a pénzekről döntő grémiumok kezében van egy-egy médiaorgánum jövője az éves költségvetés formájában.

Itt sincsenek jó hírek:

Önkormányzatok médiatámogatásai, állami vállalatok, uniós projektek hirdetési büdzséi nem átláthatóak, itt általában a döntések politikai szempontok szerint születnek.

A médiának szánt támogatásokat – legyen szó akár a Communitas sajtószaktestületről, akár a magyar kormány támogatásairól – a „baráti” médiának osztják szét.

Az utóbbi években megjelent egy, az erdélyi magyar sajtó viszonyaihoz képest kirívóan nagy összegű magyarországi támogatás; ez tovább torzítja az eleve diszfunkcionális piacot, illetve arra ösztönzi a médiaorgánumokat, hogy versengés helyett valamiféle együttműködésre törekedjenek ezzel a médiatröszt jellegű csoportosulással. Ez szintén nem kedvez a sajtó sokszínűségének és a sajtószabadságnak.

[irp posts=”2839″ name=”Az égből pottyant 1,45 milliárd: itt az Erdélyi Médiatér Egyesület támogatói okirata”]

A nyomtatásban is megjelenő napilapok valós eladási számairól nincsenek megbízható adatok, azonban úgy tudjuk, a legtöbb napilap kiadása veszteséges, a kiadók akkor járnak a legjobban, ha szabadulnak a nyomtatott verziótól, és teljes egészében online felületre térnek át.

Más országokban jól működik az előfizetésekből/támogatásból álló üzleti modell, azonban ez Erdélyben egyelőre gyermekcipőben jár. Az online felületen publikált anyagok fizetőssé tételével a kolozsvári Szabadság napilap kísérletezett, nem sok sikerrel.

[wp_ad_camp_1]

Minden a túlélésről szól

Mindez oda vezet, hogy a magán- vagy egyesületi tulajdonban levő közéleti média finanszírozása teljesen homályos és informális, sokszor személyes viszonyok, eseti politikai konjunktúrák, alkuk függvénye. Az éves költségvetés, a működés kiszámíthatatlan.

A bizonytalan anyagi alapok miatt minden a túlélésről szól. Modern felszerelések megvásárlására, fejlesztésre, terjeszkedésre, új formátumok kipróbálására, újságírók képzésére, jobb minőségű anyagok elkészítésére a szerkesztőségek túlnyomó többsége gondolni sem mer.

A túlterhelt újságírók által minél olcsóbban és gyorsabban elkészített anyagok laposak és felületesek. Ezekért aztán az olvasók végképp nem hajlandóak fizetni.

[irp posts=”2054″ name=”L´Alchimiste, Iskola Alapítvány és Transindex: egy hirtelen lakbéremelés rövid története”]

Az anyagi bizonytalanság egyben azt is jelenti, hogy az újságírói pálya társadalmi megbecsültsége alacsony, a tehetséges, motivált fiatalok számára nem vonzó. Ha ki is próbálják, néhány év múlva továbbállnak. Ez azért probléma, mert ebben a szakmában nagyon fontos az egyes történések hátterének az ismerete, a személyes kapcsolatok révén megszerezhető exkluzív értesülések, az újságírók lassan kialakuló ismertsége és hitelessége.

Aki a pályán marad, az nagyon sokszor kiég. Az újságírók körében burnoutról, szenvedélybetegségekről, az állandó stressz következményeiről egyáltalán nem beszélünk, pedig ez egy reális és elterjedt munkahelyi ártalom. Ugyanígy tabutémának számít az öncenzúra, azok a narratívák, melyekkel a sajtóban dolgozók a maguk számára megindokolják, hogy miért igazodnak a felülről rájuk kényszerített (íratlan) politikai elvárásokhoz.

Üres díszletként működő közszolgálati média

A közszolgálati média költségvetését elvileg azért állják az adófizetők, hogy a piacnak való megfelelés helyett a közérdeket tartsa szem előtt, és így azokkal a témákkal foglalkozzon, amelyek a társadalom számára fontosak. Az elmélet szép, a valóság már nem annyira tetszetős.

A közszolgálati médiában dolgozó kollégák szerint a magyar szerkesztőségek (kiemelten a kolozsvári és a bukaresti TVR magyar adása) amolyan “megtűrt” vagy „díszlet” státuszban vannak, a közszolgálati média menedzsmentje adminisztratív, költségvetési akadályokkal lehetetleníti el az érdemi munkát. Ugyanakkor nem világos, hogy kifejezetten magyarellenes gesztusok ezek, vagy belső ellentétek, hatalmi harcok következményei.

A közszolgálati médiában a szerkesztőségi szintű döntéshozók kiválasztásánal a szakmai szempontok másodlagosak. Sokkal fontosabbak az ilyen-olyan háttéralkuk; az RMDSZ befolyása ezekre a döntésekre jelentős.

Akik megmaradnak a közszolgálati médiában, a rosszul fizetett, bizonytalan külsős státuszból „nyugdíjas állásba” kerülhetnek. Ez kezdetben ugyan motiváló tényező, egy idő után viszont demotivál: miután megvan a „státusz”, csírájában elfojt minden versengést, és arra ösztönzi az újságírókat, hogy maguk is mindent megtegyenek a status quo fenntartása érdekében.

Mindennek eredménye, hogy a közszolgálati médiában dolgozó újságírók rendszerint kerülik a konfliktusos témákat, valamint az olyan helyzeteket, amikor szembekerülhetnek feletteseikkel.

[wp_ad_camp_2]

De kérdezni azért még lehet, nem?

Az információkhoz, közérdekű adatokhoz való hozzáférés egyre nehezebb. Közintézmények bármikor megtehetik, hogy nem válaszolnak közérdekű adatigénylésre: az újságíró perelhet, ami alsó hangon 9 hónap, fellebbezéssel simán egy év. Nagyon kevesen engedhetik meg maguknak azt, hogy a napi penzumon felül időt, pénzt és energiát fordítsanak perekre, arról nem is beszélve, hogy ezt a tulajdonosok sem nézik általában jó szemmel.

Politikusok a sajtótájékoztatók és újságírói kérdések érdemi megválaszolása helyett egyre gyakrabban saját Facebook-oldalukon vagy gondosan moderált pódiumbeszélgetéseken (lásd az RMDSZ által szervezett Szájkaraté-sorozat) keresztül kommunikálnak a választókkal. Ez azért kényelmes számukra, mert így felépíthetik a nyitottság és közvetlenség látszatát, miközben könnyen megkerülhetik a kényelmetlen újságírói kérdéseket.

Politikusok, pártok Facebook-oldalainak kezelői nagyon gyorsan letiltják a kritikus kommentelőket, legyenek azok akár trollok, akár érdemi, gondosan megfogalmazott kritikák.

Az újságírók mintha elfelejtettek volna kérdezni. Egyre gyakoribb az, hogy az újságíró amolyan két lábon járó mikrofonállványként működik, interjúhelyzetben arra szorítkozik, hogy felveszi azt, amit az interjúalany mondani akar, és akkor sem kérdez vissza, ha teljesen nyilvánvaló, hogy az alany terelni próbál.

Ha az MTI (kis mértékben: Agerpres) hírfolyama megszűnne, az erdélyi magyar sajtó közéleti rovatai üresen maradnának. A magyarországi állami hírügynökség anyagainak copy-paste átvétele egyrészt kényelmes és olcsó, másrészt a szerkesztők számára biztonságos: ami az MTVA politikai szűrőjén átment, azt nyugodtan lehet publikálni.

Az újságíró-utánpótlás gyakorlatilag nem létezik: amit egyetemen újságírás címen oktatnak, a szakmával köszönő viszonyban sincs. Szerkesztőségek általában túlságosan túlterheltek ahhoz, hogy gyakornoki programokkal, személyre szabott képzésekkel segítsék azokat a fiatalokat, akik a nehézségek ellenére ebben a pályában fantáziát látnak.

Valóban a megmaradást szolgálja a sajtó?

Nemcsak az erdélyi magyar olvasók, hanem az újságírók is egyre inkább egy Budapest-centrikus médiatérben gondolkoznak. Kapcsolat a román szakmával, a nemzetközi színtérrel nem létezik, ami azért probléma, mert jelenleg úgy a román, mind a nemzetközi porondon is sokkal izgalmasabb, előremutatóbb dolgok zajlanak, mint Magyarországon.

Csak elvétve járnak pályájuk közepén járó újságírók szakmai továbbképzésekre, noha nemzetközi szinten óriási a pezsgés, rengeteg új technika, módszer jelenik meg. Az erdélyi magyar médiának egy sor problémájára létezne viszonylag egyszerű megoldás.

Újságírók alkalmazásakor erősen ott a politikai szempont: nagyon sok jó szakember azért munkanélküli, mert pályafutása során szembekerült valakivel, akivel nem kellett volna.

A szégyenletesen alacsony fizetések eredménye, hogy az újságírók mellékállások, side projectek után néznek. Az egyik legnagyobb probléma, hogy az újságíró és a PR-os szerep átjárhatóvá vált. Sokan dolgoznak magáncégeknél PR-osként, de olyan kolléga is sok van, aki például önkormányzati kampányban a polgármesterjelöltnek kampányol, hogy aztán a választások után visszatérjen a kiadványához, és ismét újságíróként kezdjen el dolgozni.

[irp posts=”27770″ name=”Nem fér bele az RMDSZ lapjába az „USR-párti” jegyzet”]

Fontos még az attitűd és szerepfelfogás kérdése. Sok erdélyi magyar újságíró és olvasó is úgy gondolja, a kisebbségi sajtó elsődleges szerepe a megmaradás, az anyanyelv és a kultúra ápolása, a közösséghez való tartozás erősítése, nem pedig a „széthúzás”, a „kötözködés” és a „kritika”, amivel az „a románok malmára hajtja a vizet”. Így aztán a sajtó klasszikus szerepe, a hatalom ellenőrzése, a kényelmetlen kérdések feltevése háttérbe szorul.

A helyi média sok helyen gyakorlatilag megszűnt. Vannak városok, ahol egyáltalán nincsen sem helyi médiaorgánum, de még helyben élő, helyi ügyekről jól-rosszul tudósító újságíró sem. A helyi újság nem több, mint a polgármesteri hivatal sajtóközleményeinek gyűjtőhelye. Márpedig helyi nyilvánosságra igény lenne: ennek bizonyítékai azok a gombamód szaporodó lokális Facebook-csoportok, ahol a helyiek megbeszélik a közügyeket.

[wp_ad_camp_3]

Hatalmasokról vagy jót, vagy semmit

A magyarországi közszolgálati adókból, valamint a magyar kormány által pénzelt on-line felületekről áradó propaganda hosszú távú hatását az erdélyi magyar közbeszédre egyelőre felmérni sem lehet.

Öncenzúra: sokszor akkor sem jelenhet meg egyértelműen közérdeklődésre számot tartó téma, ha hivatalos dokumentumok állnak rendelkezésre, vagy a források gyakorlatilag minden szükséges információt összegyűjtöttek, és kvázi tálcán kínálják az újságírónak. Az öncenzúra hatványozottan jelen van, ha a történet szereplője formális vagy informális hatalommal rendelkezik.

Más témák híján az újságírók a román politikum, közigazgatás, illetve a többségi társadalom kritikájával foglalkoznak rendszerint egyoldalú, elfogult hangnemben, kevés utánajárással, a narratívába nem illeszthető tényeket figyelmen kívül hagyva. Az RMDSZ és a kisebb pártok jelenlegi kommunikációja is ezt segíti, fokozva az erdélyi magyarok bizalmatlanságát a többségi társadalommal szemben.

Az erdélyi magyar párhuzamos valóság egyre csak erősödik. A magyar és a román napisajtót egymás mellé helyezve a két közösség mintha nem is ugyanabban a városban, országban élne.

Gazdasági ereje, aktivitása csökkenésével a többség számára is érdektelenné vált az erdélyi magyarság: országos médiában leginkább csak akkor tematizálnak erdélyi magyarsággal kapcsolatban, ha nemzetbiztonsági fenyegetésnek lehet beállítani valamilyen eseményt (a magyar kormány támogatásai, az ún. „székely terror”-per).

A Facebook megoszt és lebutít

Miközben a médiaterjesztés és -fogyasztás egyik fő csatornájává a Facebook vált, itt az öncenzúra tapintható. Nagyon sokan félnek megosztani, lájkolni, kommentelni érzékeny témájú bejegyzéseket, mivel attól félnek, hogy munkahelyükön követik a Facebookos aktivitásukat.

A Facebook algoritmusai a pilléresedést, a buborékok kialakulását és a vélemények polarizálódását segítik elő. A médiafogyasztási szokások átalakulása szintén az egyszerű, 20-30 másodperc alatt befogadható tartalmaknak kedveznek. Itt ismét nem a komplex társadalmi problémákat részletesen bemutató anyagok vannak előnyben.

Az, hogy a média is főként a Facebookot használja arra, hogy anyagait az olvasókhoz eljuttassa, nagymértékben kiszolgáltatottá teszi a Facebook-algoritmusok változásának. Legutóbb, amikor ezek az algoritmusok a személyes tartalmakat kezdték előnyben részesíteni a sajtóhírekkel szemben, számottevően esett az anyagok elérése.

Sokat gondolkoztam azon, milyen pozitív fejleménnyel lehetne némileg oszlatni ennek a szövegnek a pesszimizmusát. Mivel optimizmusra okot adó jelenséget nem látok, viszont nem szeretném teljesen elkedvetleníteni azokat, akik idáig olvasták ezt a szöveget, álljon itt egy ennyi:

Innen szép nyerni.

Borítókép: újságírók egy RMDSZ-nél tartott sajtótájékoztatón. Fotó: az RMDSZ Facebook-oldala

The post 30 éve szabad a sajtó: pillanatkép az erdélyi magyar médiáról appeared first on Átlátszó Erdély.

„Soha nem kaptam olyan jelzést ezzel a műsorral kapcsolatban, hogy valami nem lenne rendben. Mindig igyekeztem a lehető legkülönbözőbb világnézetű embereket meghívni” – mondta Gáspárik, hozzátéve azonban, hogy az ETV egy másik műsorából, a Sajtóprésből „kikopott”, egy ideje oda már nem hívják meg.

“Volt olyan, hogy egy-egy Sajtóprés-beszélgetés után felhívtak a Communitastól (a Communitas Alapítvány a televízió finanszírozója – szerk. megj.)” – emlékezett vissza Gáspárik.

Az Erdélyi Kávéház YouTube-playlistje:

Erdélyi Kávéház – YouTube

Erdélyi Kávéház: Szathmáry Zsolt István – 2019. március 5.

Úgy tudjuk, a televízió dolgozóit is meglepetésként érte a vezérigazgató döntése, indoklást ők sem kaptak.
„A Híradó felelős szerkesztője vagyok, de én is a folyóson át megyek el a mosdóba, hallottam, láttam, hogy a kollégák dolgoznak azon, hogy helyrehozzák a Markó Bélával készített Kávéház hangját. Tehát összefüggésbe hozni a mostani esettel pont ezt a felvételt nem lehet. Ez szerencsétlen egybeesés, ami két operatőr számlájára írható, és ez bizonyítható” – nyilatkozott megkeresésünkre Farkas István, aki eddig a saját műsoránál nem tapasztalt cenzúrát:
„Nyilvánvalóan lehetne itt fabulálni, hogy az Erdélyi Kávéháznak ez lett volna az utolsó adása, vagy ha jó lett volna a hang, akkor sem engedik műsorba… Ismétlem, tény, hogy a Markós beszélgetés felvételének vállalhatatlan volt a hangminősége.

A munkaadóm döntésének a kommunikációs módja az, ami engem elgondolkodtat, és tudom, hogy ez valamennyi itt dolgozó kollégára rásüti azt a bizonyos bélyeget. Tudjuk mindketten, hogy ha ez nem a Facebookon kap így nyilvánosságot, hanem előbb az Erdély TV ad ki egy közleményt arról, hogy megszüntettünk egy vagy két műsort, de helyette indítunk mást, vagy megszüntettük, mert a gyártási költségekből drónt szeretnénk vásárolni, annak más üzenete van.

Nem tudom, hogyan sikerült lelőnie Gáspáriknak a «poént» a tévé vezetősége előtt. És ilyen szinten nem is az én meccsem ez. A Híradóban még egyetlen anyagot sem tiltottak le, így ha a Gáspárikkal való «szakítást» letiltásnak akarod beállítani, azt kell mondanom, hogy ez itt egyszeri eset.
Jósolni nem tudok, én is tudok az RMDSZ és a Fidesz közeledéséről, nem nehéz párhuzamba állítani a mostani esetet a magyarországi döntésekkel, ahogy azt meg is tették a Facebookon. Az Erdélyi Kávéház leállításáról, gyártásának a felfüggesztéséről (?) velem senki nem konzultált, de nyilván nem is kell. Attól azonban elhatárolódok, hogy az Erdély TV-nél cenzúra vagy kézivezérlés van.”
A televízió igazgatóját, Soós Attilát telefonon próbáltuk elérni, azonban a vonal folyton megszakadt. Soós SMS-ben jelezte, hogy nincsen térerő ott, ahol tartózkodik, és visszahív, amint tud beszélni. Amint sikerül megszólaltatni, cikkünket frissítjük.
UPDATE 15:07, 05.04.2019: Az ETV Facebook-oldalán megjelent egy közlemény, miszerint két produkciótól, az Erdélyi Kávéháztól valamint a Politika belülről c. műsortól megválnak. Utóbbi műsor egy Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel való beszélgetés volt.

Az Erdélyi Magyar Televízió 2008-ban kezdett el sugározni. A televíziót jelenleg az ETV Center Kft. működteti. A cég tulajdonosa a televíziót alapító Janovics Jenő Alapítvány, ügyvezetője pedig Soós Attila.
Az ETV fő bevételi forrását a Communitas Alapítványtól kapott támogatás képezi. Mérlege szerint a Janovics Jenő Alapítvány éves bevétele 950 ezer euró volt 2017-ben.
Címlapfotó: Gáspárik Attila, az Erdélyi Kávéház műsorvezetője, egyben a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója

The post Váratlanul megszüntették az Erdélyi Magyar Televízió közéleti beszélgetőműsorát appeared first on Átlátszó Erdély.

De mire költötték el a korábban megítélt 1,45 milliárd forintot?

Ezügyben továbbra is sötétben tapogatózunk: az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) újból megtagadta, hogy kiadja a támogatás részletes költségtervét, szakmai programját és beszámolóját, továbbá pénzügyi elszámolását.
Az indoklás? A kedvezményezett 2018 decemberében az okirat módosítását kérte, a szerződés módosítása folyamatban van, így tehát az általunk kért adatok döntés megalapozását szolgálják.
A döntéselőkészítési adatok nyilvánosságkorlátozási szabályát az Infotv. 2015-ös módosítása idején írták át úgy, hogy az tipikus gumiszabály lett: gyakorlatilag bármire rá lehet húzni, hiszen minden adat szolgálja további döntések megalapozását is.
Egyébként nem a szerződés módosítása az oka annak, hogy adatigényünket ezzel az indoklással dobta vissza az EMMI: 2018 júliusában, amikor a támogató okirat módosítását még nem kérték, szintén „jövőbeli döntés megalapozását szolgáló adatnak” minősült a részletes költségterv és a szakmai program.

A szerződésből sem derül ki, mire költik a támogatást

Korábban, 2018 márciusában egyáltalán semmilyen választ nem kaptunk hasonló adatigénylésünkre – igaz, pár héttel korábban az EMMI kiadta az Erdélyi Médiatér Egyesülettel kötött szerződést, mely azonban nem tartalmaz részleteket arra vonatkozóan, hogy mégis mire költik ezt a támogatást.

Az égből pottyant 1,45 milliárd: itt az Erdélyi Médiatér Egyesület támogatói okirata

Átlátszó Erdély Kövess minket vagy írj nekünk! Nem lettünk okosabbak a rekordösszegű erdélyi médiatámogatás szerződését végigolvasva. A dokumentum szinte semmilyen konkrétumot nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a 4,5 millió eurót mire is adták. Sem részletes költségterv, sem pedig szakmai program nem része jelenleg annak a támogatói okiratnak, melyet az Erdélyi Médiatér Egyesület kötött meg az Emberi Erőforrások Minisztériumával 2017.

Miért érdekel minket az Erdélyi Médiatér Egyesület által kapott támogatás? A korábban gyakorlatilag ismeretlen, az erdélyi Főtér.ro portált kiadó Erdélyi Médiatér Egyesület akkor került az érdeklődés középpontjába, amikor kiderült: 2017 decemberében az erdélyi magyar médiában megszokott pénzekhez képest csillagászati összeget, 1,45 milliárd forintot, vagyis 4,5 millió eurót kapott a magyar kormánytól. Ehhez jön az újabb 1,9 milliárd forintos támogatás.
A nagyságrendek érzékeltetéséhez elég, ha annyit mondunk, hogy a Főtér.ro korábban évente mintegy 40 millió forintból (120 ezer euró) működött, a szekelyhon.ro nézettségével nagyjából egy szinten mozgó maszol.ro éves költségvetése körülbelül 180 ezer EUR. (Az erdélyi magyar on-line médiára fordított magyarországi közpénzekről szóló anyagunk itt olvasható).
Azonnal megindultak a találgatások, mire költik majd el ezt a pénzt. Az már kezdetben világos volt, hogy ennek a támogatásnak egy részét a legnagyobb erdélyi magyar médiacég, a jelenleg csődeljárás alatt álló Udvarhelyi Híradó Kft. „megmentésére” ítélték meg. A Simicska-Orbán konfliktusba véletlenül belekeveredett cég helyzetéről 2017 decemberében írtunk összefoglalót:

Titokban gazdát cserélt a legnagyobb erdélyi médiacég több száz alkalmazottja

Rég nem látott mozgásoknak lehetünk szemtanúi az erdélyi magyar médiában: miután az Udvarhelyi Híradó Kft. csődeljárást kért maga ellen, egy ismeretlen egyesület 1,45 milliárd forint kormánytámogatást kapott, aztán egy kis helyi rádiót működtető cég felvett pár száz embert. Megpróbáljuk összerakni a puzzle-t.

2018 a felvásárlások éve volt

Hogy áll most az erdélyi magyar média nagyszabású átalakítását és korszerűsítését célzó projekt, amiről Demeter Szilárd, az Erdélyi Médiatér Egyesület „nem hivatalos nagykövete” beszélt az Átlátszó Erdélynek?
Egyszerű médiafogyasztóként egyelőre nem látszik, hogy az Erdélyi Médiatér Egyesület környékén levő médiaorgánumok fellendültek volna a látványos tőkeinjekció hatására: hogy sorozatban jönnének a jobbnál jobb sztorik, jelennének meg a műszaki fejlesztések, és a cégcsoportban dolgozó újságírók lelkesedése is jócskán lelohadt mára.

„Lesz saját portálunk több is, vertikális is, horizontális is”. Erre megy a másfél milliárdos sajtótámogatás Erdélyben

Átlátszó Erdély Kövess minket vagy írj nekünk! Demeter Szilárd, az Erdélyi Médiatér Egyesület „nem hivatalos nagykövete” először beszél arról, hogy mire költenék azt az 1,45 milliárd forintnyi kormánytámogatást, amit tavaly decemberben kaptak. Demeter Szilárdot az Átlátszó Erdély még 2017 decemberében megkereste kérdésekkel, közvetlenül azután, hogy kiderült: az Erdélyi Médiatér Egyesületnek 1,45 milliárd forint (kb.

Az viszont tény, hogy a kis egyesület köré egy év alatt egész kis cégbirodalom épült. Dokumentumok hiányában részben a cégadatokra, részben pedig arra a néhány konkrétumra kell támaszkodnunk, amelyet Szőke László, a médiaportfólió fejlesztési igazgatója esszéisztikus dolgozatában publikált 2019. március 4-én. Szőke Lászlót egyébként tegnap kerestük meg egy sor, a 2018-as évre vonatkozó kérdéssel, eddig nem válaszolt.
A történet 2018. január 8-án azzal kezdődött, hogy egy kis, helyi rádiót és képújságot működtető székelyudvarhelyi cégre, a Prima Press Kft.-re menekítették ki a csődeljárás alatt levő Udvarhelyi Híradó Kft. által kiadott helyi lapokat (Vásárhelyi Hírlap, az Udvarhelyi Híradó, Csíki Hírlap és a Gyergyói Hírlap), a Székelyhon portált, Krónika országos közéleti napilapot, illetve az Udvarhelyi Híradó Kft. több száz alkalmazottját.
Ekkor, január 8-án még nincsen hivatalos kapcsolat a Prima Press Kft. és az Erdélyi Médiatér Egyesület között. A Hivatalos Közlöny szerint január 26-ig kell várni arra, hogy az egyesület alaptőke-emeléssel 4,7 százalékos részesedést szerezzen az akkor még László János helyi üzletember, valamint a László cége, az Arkum Invest Kft. által tulajdonolt cégben. Két hét múlva, február 8-án aztán az Erdélyi Médiatér Egyesület teljes egészében megszerzi a Prima Press Kft-t.

Tudásexport a többi határon túli közösségbe

Szintén 2018 februárjában jegyzik be a Magyar Médiaszolgáltatást Támogató Központ Nonprofit Kft.-t Magyarországon. A cég alapítója dr. Korda Éva Judit, akinek a neve ismerős lehet azok számára, akik követték az Udvarhelyi Híradó-sztorit: ő az Udvarhelyi Híradó Kft. tulajdonosának, a Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítványnak az elnöke.
Mi az MMTK szerepe? Szőke szerint ez a nonprofit kft. hivatott az erdélyi holding által megteremtett tudás (nem profitorientált) exportjára a többi határon túli magyar régióba, azaz Felvidékre, Vajdaságra, Kárpátaljára, emellett ez a cég látja el cégcsoport teljes IT-támogatását.
2018 májusában létrejön a Transversum Kft. – alapítói a Magyar Médiaszolgáltatást Támogató Központ Nonprofit Kft., valamint az Erdélyi Médiatér Egyesület. Ez a cég a holding pénzügyi-gazdasági-személyzeti-jogi ügyeiért felel, a cégek ügyvezetését látja el, valamint a cégcsoport vagyonkezelője és reklámügynöksége is egyben. (A Transversum Kft.-ről itt írtunk részletesebben).

Meglengette a mézesmadzagot az Erdélyi Médiatér Egyesület

Átlátszó Erdély Kövess minket vagy írj nekünk! Az egyesület a portfólió reklámfelületeit egységesen, saját cégen keresztül tervezi értékesíteni, és ide más médiaorgánumok is becsatlakozhatnak. Múlt héten, a tusványosi szabadegyetemen beszélt először terveiről az Erdélyi Médiatér Egyesület médiaportfóliójának szakmai vezetősége.

A Jobbik erdélyi médiaprojektjét is bekebelezték

Szintén 2018 májusában megalapítják a Varjúvár Kiadó Kft.-t – alapítói a Magyar Médiaszolgáltatást Támogató Központ Nonprofit Kft. és az Erdélyi Médiatér Egyesület. Szőke szerint ez a cég a külön cégformával addig nem rendelkező projektekért felel (Előretolt Helyőrség, Nőileg, Nethuszár, Székelyföld.ma), illetve szintén a Varjúvár Kiadó működteti a portfólió Dokumentációs és Oknyomozó Műhelyét, a DOM-ot, mely a Székelyhon napilap Kilátó című havi mellékletét is készíti.
A csoport adja ki továbbá az Előretolt Helyőrség című irodalmi havilapot, továbbá a tröszt tagja lett a Nőileg havi magazin, a Cimbora gyereklap portálja, a cimbora.net, valamint két kisebb oldal: a Nethuszár és a Székelyföld.ma. Utóbbi oldal korábban a Jobbikhoz állt közel. Társult lap lettek a Háromszék, a Székely Hírmondó, a Nyugati Jelen és a Brassói Lapok.

Augusztus elején a sepsiszentgyörgyi Friss FM-et üzemeltető Agotika Kft.-ben alaptőke-emelést hajtottak végre, így megjelent a tulajdonosok között az Erdélyi Médiatér Egyesület, valamint a Prima Press Kft. A korábbi tulajdonos, Petroczki Judit Ágota augusztus 20-án ki is szállt a cégből.
Szőke beszámolójából kiderül, hogy szintén a cégcsoporthoz került a a gyergyószentmiklósi Mix FM-et, Fény TV-t, valamint a helyi képújságot is üzemeltető Kelet Info Kft. (ennek a tranzakciónak a cégjegyzékben nem találtuk nyomát, de jó eséllyel csak arról van szó, hogy a cégjegyzék még nem frissült).

Szőkét felfele buktatták?

Fontos mozzanat lehet, hogy Szőke László szerepe csökkenni látszik: miután egy ideig úgy formálisan, mind informálisan az egyik kulcsfigurája volt a médiaprojektnek, 2018 augusztusától neki egy jól hangzó, de némileg súlytalan funkciót találtak: ő lett a médiaportfólió fejlesztési igazgatója.
A Prima Press Kft. ügyvezetését egy székelyudvarhelyi volt újságíró és vállalkozó, Zilahi Imre vette át. Szintén Zilahi lett az Agotika Invest Kft. és a Transversum Kft. ügyvezetője. A Magyar Médiaszolgáltatást Támogató Központ Nonprofit Kft. ügyvezetője Győrfi Áron, a Varjúvár Kiadó Kft. ügyvezetői feladatait Horváth István látja el (Horváth István csupán névrokona a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet vezetőjének – szerk. megj. 11:40 23.04.2019).
Újságolvasók számára talán a legnagyobb változás, hogy a négy helyi napilap (Vásárhelyi Hírlap, az Udvarhelyi Híradó, a Csíki Hírlap és a Gyergyói Hírlap) a Székelyhon nevű színes, 12 oldalas újsággá olvadt össze, melynek a fogadtatása meglehetősen felemás volt: sok olvasó ugyanis hiányolja a megszokott helyi témákat, információkat.
Szőke beszámolója szerint 2018 az építkezés éve volt: a cégcsoport minden tagja túl van a belső pénzügyi átvilágításon, hamarosan bevezetik az egységes vállalatirányítási rendszert (ERP), a szerkesztőségek felszerelése pedig megújult, és egységes szerkesztőségi tartalomkezelő rendszert valósítottak meg, mely egyben „Erdély legnagyobb élő, naprakész sajtóanyag-adatbankja”.
„És ez még csak a kezdet…” – ígéri cikke végén Szőke.
Az elutasított adatigény ügyében jogorvoslathoz fordulunk, a témát pedig a jövőben is követjük.
Címlapfotón Demeter Szilárd, az Erdélyi Médiatér Egyesület „nem hivatalos nagykövete”. Fotó: Facebook

The post Rekordösszegű médiatámogatások Erdélyben: burjánzó cégháló, nem szűnő homály appeared first on Átlátszó Erdély.

A hírportál mögött álló cég, a Media Net Kft. új tulajdonosa Hajdu Áron. A csíkszeredai üzletember szerint jó gazdasági befektetés az online média, a cég működésébe pedig semmilyen módon nem szól bele.

Cégbírósági adatok szerint 2017 októberében Hajdu Áron megvásárolta a Media Net Kft. 66,6 százalékos üzletrészét, ezáltal többségi tulajdonosa lett a transindex.ro domaint birtokló cégnek. Hajdu csíkszeredai üzletember, érdekeltségei közt megtaláljuk az Alutus nyomdát, a Bookart könyvkiadót, valamint a Fun FM rádiót.

Hajdu Áron mellett jelenleg 30 százalékos tulajdonrésze van Kelemen Attilának, a Transindex egyik alapítójának, a fennmaradó 3,34 százalék a portál volt főszerkesztője, Balázsi-Pál Előd tulajdonában van (egy cégtörténet itt elérhető).

Kelemen ügyvezető marad

„Nem részvényeket, hanem üzletrészt vásároltam Kelemen Attila Ármin felajánlására. Rég ismerjük egymást, néha dolgoztunk is együtt, és jó gazdasági befektetésnek gondoltam. Ezért mondtam igent az ajánlatra” – nyilatkozott az Átlátszó Erdély e-mailben feltett kérdéseire Hajdu Áron.

Az üzletember szerint a tranzakció a portál arculatát, szerkezetét, működését és szervezését semmilyen módon nem befolyásolja. „Nem akarok beleszólni sem a napi munkába, sem a személyzeti politikába. Gondolom, ez látszik a portál működésén” – tette hozzá.

Amikor rákérdeztünk arra, miért nem tették közzé a tulajdonosváltást, Hajdu azt válaszolta: „ez egy üzleti tranzakció két természetes személy között. Nem látom értelmét publikussá tenni.”

Kelemen Attila a cég egyedüli ügyvezetője volt és maradt: „változatlanul megilleti minden eddig gyakorolt jogköre, feltételek nélkül. Még egyszer jelzem, nem szólok bele a cég vezetésébe” – fogalmazott Hajdu.

Nem egy, valójában két jogi entitás

A „ki a tulajdonosa a Transindexnek?” kérdés egyébként nem olyan egyszerű, ugyanis a portál mögött két jogi entitás áll: az impresszum szerint a Transindex kiadója a Média Index Egyesület, az egyesület elnöke Gyöngyi Annamária, az ős-transindexes csapat tagja, jelenleg megbízott főszerkesztő.

Viszont a transindex.ro domain tulajdonosa a Media Net Kft., a kiadó igazgatója pedig Kelemen Attila, a Media Net Kft. ügyvezetője. Gyöngyi Annamária és Kelemen Attila házastársak.

A Media Net Kft. 2016-ban 4 alkalmazottal működött, 45 ezer eurós forgalmat bonyolított, az évet 10 ezer euró profittal és 13 ezer euró adóssággal zárta. A Média Index Egyesületnek tavaly 106 ezer euró jövedelme volt, kiadásai 41 ezer euróra rúgtak.

A Transindex a legrégibb erdélyi magyar internetes portál, sokáig meghatározó szereplő volt az erdélyi magyar online piacon. A piacvezetői pozícióját azonban néhány éve elvesztette, a Trafic.ro mérése szerint jelenleg havi mintegy 300-350 ezer látogatója van, ezzel a maszol.ro és a szekelyhon.ro mögé szorult (a két portál nagyjából fej fej mellett halad 400-450 ezer havi látogatóval).

A Media Net Kft. 60 százalékos tulajdonrésze Kelemen Hunoré volt 2003-tól 2015 novemberéig (Kelemen 2011-től az RMDSZ elnöke).

Sipos Zoltán

A szerző 2015 novemberéig a Transindex munkatársa volt.

Adományozd a jövedelemadód 2%-át az Átlátszó Erdély Egyesületnek!

The post Új többségi tulajdonosa van a Transindexnek appeared first on Átlátszó Erdély.