Középgyenge Acer laptop vagy 450 lejes okostelefon 88 lejért nem olyan rossz üzlet. Ha megkapjuk. De lottószelvényként kicsit drága. Főleg ha azt hisszük, olyan iPhone X-re, iPad-re vagy tízezer dollárra fizettünk be vele, amelynek videóját „utánfutóban” néztük meg. Olcsó trükkökkel népszerűsíti Greenlight „pályázatait” a magyarországi Xpertstudio Kft Romániában is. Mutatjuk, hogyan.

Erőteljes, erdélyi magyarokat is megcélzó reklámkampánya hatására tavasszal írtuk meg, hogy jó eséllyel átverés az a Greenlight néven futtatott „pályázat”, amely 6350 forint pályázatfeldolgozási díjért ingyen laptopot, okostelefont és más számítástechnikai cikkeket, illetve szolgáltatásokat ígért.

[irp posts=”29095″ name=”Ingyen iPhone hatezeréʼ? Vigyázat, jó eséllyel átverés!”]

Mivel épp akkor kényszerült a fél ország otthoni munkavégzésre, illetve otthoni tanulásra, többen is jó ajánlatnak tarthatták ezt a „pályázatot”. Az idézőjelet az indokolja, hogy a kiírásból hiányzanak a klasszikus pályázatok ismérvei. Nem tudni, ki finanszírozza az eszköztámogatást, és nem nyilvánosak az elbírálás kritériumai.

A magyar nyelvű honlap információiból az áll össze, hogy a pályázat célja kiosztani a rendelkezésre álló eszközöket, amelyeket a pályáztató cég felajánlásokból kap, illetve „jelentősen kedvezőbb áron” szerez be. A pályázatokat negyedévente bírálják el, de nem egyértelmű és nyilvános kritériumok szerint, hanem egymással összehasonlítva.

A feltételek leírása két üzleti szempontot említ. Előnyt élveznek azok, akik nagy látogatottságú honlapokat akarnak létrehozni, illetve akikkel a lebonyolító Xpertstudio Kft szívesen együttműködne a jövőben.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

Itt, a Feltételek menüpontban jelenik meg, hogy természetesen nem minden pályázó kap eszközt vagy szolgáltatást, és ahogy egyre többen jelentkeznek, azaz fokozódik a verseny, úgy növekszik az elutasítottak száma is.

Ha egy üzlet beindul

Pályázni bárki pályázhat: természetes személy, cég, civil szervezet, önkormányzat. Ez a változatosság visszaköszön a 2019-es pályázatok nyertesei között is. Múlt héten még csak az ő listájukat láttuk a pályáztató honlapján, ezen a héten fedeztük fel az elmúlt három negyedév kedvezményezettjeinek listáját. Ami feltűnő, hogy míg a tavalyi első három negyedévben összesen 337 nyertest hirdettek, addig az utolsó negyedévben már 328 személy szerepel a kedvezményezettek listáján.

Az idei első negyedévben már 567 pályázót támogattak. Úgy tűnik, működött a tavasszal Romániára is célzott reklámkampány, ugyanis feltűnt néhány erdélyi is a kedvezményezettek listáján. A második negyedévi listán pedig még több erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és délvidéki kedvezményezett szerepel az összesen 640 nyertes között.

A Prémium pályázatok sajnos éppen elfogytak. Pedig aki korábban tízezer, aktuálisan 38 100 forintot befizet, az mindenképp kap egy asztali számítógépet, honlapot és Google Ads reklámkampányt, áll a Greenlight honlapján.

A román változat szegényesebb, de annál szórakoztatóbb

Nemrég vettük észre, hogy a Greenlight „pályázatot” futtató Xpertstudio Kft idegen nyelvű honlapokat is létrehozott „pályázatainak” népszerűsítésére. Nemzetközi nyilvántartások szerint a greenlightpalyazatok.hu domént 2018-ban jegyeztette be az Xpertstudio, míg az angol, román, lengyel és spanyol nyelvű weboldalait nemrég, 2020 májusában, illetve júniusában.

A román változaton a nagy betűmérettel hirdetett Granturi Greenlight 1000 USD fölött, a menüsorban két furcsaság tűnik fel. Az egyik a nem túl értelmes Selecta forma, amelyről gyorsan kiderül, hogy a pályázati űrlapra visz. (Két rubrikát kell kitölteni: az egyikben a pályázó mutatkozik be, a másikban azt mutatja be, mire kell neki az illető eszköz.)

[wp_ad_camp_1]

A másik furcsaság az utánfutót jelentő Remorcă gomb, amely a megpályázható eszközöket reklámozó videóhoz görgeti le az oldalt. A megfejtést az angol változat árulja el: igen, ez a Trailer.

A román honlapon csak eszközökre lehet pályázni, honlapokhoz kötődő szolgáltatásokra nem. Az egyenként 88 lejért megpályázható eszközökről kicsivel többet lehet megtudni, mint a magyar honlapon. A magyar változaton azt találtuk, hogy legfeljebb 150 000 forint (mintegy kétezer lej) piaci értékű Asus laptophoz lehet hozzájutni, a román változat Acer Aspire 3 típusú laptopokat kínál. Ez a típus felszereltségtől függően 1700 – 2800 lejbe kerül a legnagyobb hazai webáruházban.

Azaz még a legdrágább altípus is bő 300 dollárral olcsóbb, mint a pályázat reklámozott, ezer dolláros értéke.

A kínált telefon sem a videóban hirdetett iPhone X, hanem egy 450 lejes (110 dolláros) Ulefone Note 7P. Ne számítsunk iPadre sem, ha tabletre pályázunk: 520 lejtől kapható Kindle Fire az ajánlat a 88 lejes pályázatfeldolgozási tarifáért.

Ahogy az alaplapról meg tudtuk becsülni, az asztali számítógép értéke se éri el az ezer dollárt, sőt. Valahol 300 euró körül mozoghatott újonnan, de ilyen régi specifikációkkal már nem nagyon lehet kapni kereskedelmi forgalomban. A specifikációkból legalább megtudtuk, hogy a gép optikai egysége több mint 24 DVD-égetőből áll (unitate optică: 24 x mai multe arzătoare DVD). A számítógépet reklámozó fotók Exif-infója szerint a képeket 2015-ben készítették.

Rejtett őszinteség

Ahogy a magyar változatban, úgy a román oldalon is a Feltételek menüpont a legőszintébb. Még úgy is, hogy az ide vezető linket sikerült a láblécbe elrejteni. Ez a rész árulja el, hogy „Mivel ez egy pályázat, vagyis verseny az erőforrásainkért, ezért elkerülhetetlen, hogy a pályázók jó része nem fog támogatást kapni!” Mindenki önkéntesen és a maga felelősségére pályázik.

És itt derül ki, hogy kategóriánként legtöbb 3-9 pályázót támogatnak összesen ezer dollárral. Vagyis az ezer dolláros finanszírozási keretet elosztják a nyertes pályázók között, a támogatást pedig elektronikusan utalják. Így érthető, miért 100-300 dolláros termékekre lehet „pályázni”. Az nem derül ki, mi garantálja, hogy a támogatást a pályázó valóban ezekre is költi. Ilyen kitétel egyáltalán nem szerepel a feltételek között, a nyertes pályázó pedig nem terméket vagy utalványt kap, hanem pénzt.

[wp_ad_camp_2]

Ha jól értjük a feltételeket, ez az egész a gyakorlatban úgy működik, hogy sokan befizetnek egy szerényebb összeget (Romániából 88 lejt), jóval kevesebb szerencsés pedig majd visszakapja ennek a 4,5 – 14-szeresét, szintén pénzben. Ha a rendszer bevételi oldalán nincs más, akkor ez piramisjáték – eszköztámogatási szövegbe csomagolva.

Ezt a pályázók nem mondhatják ki, a pályázati feltételek ugyanis tiltják más pályázók és a pályázatkezelő személyes adatainak nyilvánosságra hozatalát, rágalmazását, fenyegetését vagy zaklatását. Maga a befizetendő összeg pedig nem akkora, hogy elvesztése tömeges feljelentést váltana ki.

A pályázatkezelő jelentős szankciót sem helyez kilátásba, ha egy pályázó megnevezi, diszkriminálja, fenyegeti vagy rágalmazza őt vagy más pályázókat. A feltételek között mindössze az áll, hogy ilyen esetben az illető pályázatait, e-maileit előzetes figyelmeztetés és válasz nélkül kizárják, illetve törlik.

Nem piramisjáték, hanem marketing

A látványos reklámok és a rejtegetett információk ellentmondanak egymásnak. Hogy jobban megértsük a cég üzleti modelljét, egy sor kérdéssel fordultunk a Greenlight pályázatokat kezelő Xpertstudio Kft ügyvezető igazgatójához. Varsányi Gergely tömör válaszaiból az derül ki, hogy a román és a többi idegennyelvű honlapot kísérleti jelleggel és igényfelmérés céljával működtetik. A rajtuk megjelenő szövegeket szakfordító és robot egyaránt fordította. Ezeken a honlapokon keresztül elenyésző számú pályázat érkezett eddig, és nem vezetnek statisztikát róla.

A magyar főoldalon elhelyezett számláló ugyan nem pontos, de viszonyítási alapként használható, válaszolta Varsányi arra a kérdésünkre, hány pályázat érkezett eddig. A számláló alapján eddig 7036 pályázatból 2326-ot ítéltek támogathatónak. A beküldött pályázatok nagy része semmilyen formában nem támogatható, vagy más módon nem feleltek meg a követelményeknek, írta az ügyvezető igazgató.

A cég bevételeinek forrása és megoszlása nem tartozik ránk, üzleti titok – válaszolta Varsányi. Azt firtató kérdésünkre, hogy a pályázatkezelői díjak képezik-e a cég egyedüli bevételét,  nemmel válaszolt. Annyit árult el, hogy bevételeiket „több havi átalánydíjas partnerünk, több száz éves átalánydíjas partnerünk, Adsense honlapok, egyedi megbízásos fejlesztések és üzemeltetések teszik ki”.

Nem a feldolgozási díjakból finanszírozzák a pályázati eszközöket, ezért „üzleti modellünk inkább egy marketing megoldás, nem pedig szerencsejáték, sem nem piramisjáték” – írta az ügyvezető igazgató.

Kétségtelen, hogy mindenki a maga felelősségére pályázik. Ha eszköztámogatást nem is nyer, gazdagabb lesz egy tapasztalattal és Varsányi Another World című lemezével, amely „elektronikus tánczenei dallamokkal idézi meg az ember életét átszövő sorsfordító életérzést és egy új világ születését”.

The post Magyar piramisjáték Romániában? Itthon 88 lej a Greenlight „ingyen laptopja” appeared first on Átlátszó Erdély.

A Tiltott Csíki Sör női alkalmazottaival készített népszerűsítő videót tett közzé közösségi oldalán. A Don’t rush-kihívás mintájára összeállított anyagot a Transindex és a Nőileg szerzői is kifogásolták, és bár a két felület hasonló véleményen van, a sörgyár tulajdonosa, Lénárd András csak a Transindex véleménycikkére reagált.

Miért nem tekinthetjük pusztán ízlésbelinek a megfogalmazott nézetkülönbségeket? Miért nem értik egymást a megszólaló felek? Hogyan vált ki egy vállalat reklámjáról szóló kritika a szerző személyére irányuló gyűlölethullámot? És ennek milyen társadalmi vetületei vannak?

Etnópornó vs. kacérkodás – mi áll a sörreklámról szóló cikkben?

Juhász-Boylan Kincső cikkének címét (Székelyruhás nőket vetkőztető “etnopornóval” érte el marketingje mélypontját a Csíki Sör) lehet túlzónak tekinteni az etnopornó kifejezés használatában. Maga a szerző is megállapítja, tényszerűen nem pornográf tartalomról van szó.

A kezdő felütés erős állítás, melyet a cikk lépésről-lépésre megvizsgál, így épül fel a kritika érvelési stratégiája. Ezt követve juthat(na) el az olvasó addig a pontig, amikor világossá válik, hogy milyen értelemben fogalmaz a cikk a női test kiárusításáról:

„Egy cég nyilvános oldalára kiposztolva, egy sörmárkát reklámozva ez az intézmény alkalmazottainak nyilvános lefokozása és kiárusítása. Ergo: azt üzeni, hogy elláthatnak bármilyen funkciót, bármilyen jók is a vállalatnál, végső soron ők “csak” nők, akik a karanténban nem tudják teljesíteni szexuális és alárendelt társadalmi szerepüket.”

Székelyruhás nőket vetkőztető „etnopornóval” érte el marketingje…

Székelyruhás nőket vetkőztető „etnopornóval” érte el marketingje mélypontját a Csíki Sör Az ember azt gondolná, hogy, bár kijárási tilalom idején ijesztően megnő a családon belüli erőszak eseteinek a száma , legalább a munkahelyi zaklatások számarányosan csökkenni fognak.

A vállalat igazgatója viszont nem arra válaszol, hogy sok követőjük, de a Nőileg szerzője is, problémásnak látja a nemzeti ruhában iszogató, majd „kacérkodó”(Lénárd szóhasználata), női alkalmazottakat bemutató reklámot, hanem egyes-egyedül Juhász-Boylant (és a Transindexet) szólítja meg, sőt teszi felelőssé az alkalmazottakat érő kritikák miatt.

Lénárd a véleményanyag helyett azt minősítgeti, hogy a szerző milyen fotókat osztott meg közösségi oldalán, és mennyire „pornós” ő maga. A vállalat több száz szimpatizánsa elfogadja a tulajdonos értelmezését, és féktelen haragjuk a szerző személyére irányul.

[wp_ad_camp_1]

Mi ez a pajtizás: Lénárd válaszol Kincsőnek?

A véleményanyag egy nyilvános, kereskedelmi célú videót értelmezett, erre a manufaktúra tulajdonosa a szerző fotóit nézegeti, és azon mélázik, tudja-e, mi az a pornó:

„Nem tudom, hogy a cikk szerzője látott-e még pornót, de az, hogy az én kolléganőimet pornósoknak nevezi.. azt kell, hogy mondjam, Juhász-Boylan Kincső, hogy szégyelld magad. Te próbáltad elvinni a cikket egy feminista irányba, hogy mi a Csíki Sörnél kihasználjuk a nőket. Nem használjuk ki a nőket. (…) Most hogy így ránéztem az oldaladra, nagyon sok ilyen pornósabb képet látok ott, mondjuk inkább csak lányokkal vagy, de úgy gondolom, hogy amit a lányok csináltak az általunk mutatott videóban, az sokkal kevesebb, mint amit én látok a te oldaladon”

– érvel Lénárd videójuk ártatlansága mellett, egyben hergeli a rajongói táborát.

A videót eredeti megosztása alatt is kritikák özöne érte. Az Igazi Csíki Sör tulajdonosa a balhét mégis egyetlen újságíró nyakába varrná, magát pedig alkalmazottai hősies megmentőjeként tünteti fel: támadás érte a cég munkatársait.

„Fiatal nők, feleségek, családanyák, nehezen dolgozó emberek, pornósoknak nevezte egy romániai magyar portál. Etnopornónak hívta azt, ami nem más, mint egy ártatlan videó, ahol a lányok otthonukban sört isznak, bájoskodnak, kacérkodnak.”

A manufaktúra tulajdonosának válasza tömören: nem a vállalat hozta kényelmetlen helyzetbe az alkalmazottait, ők csupán némi humort kerestek. Egyáltalán nincs vetkőzés a videóban, az alkalmazottak önként vettek részt a reklámban, rágalom, amit az újságíró állít.

Mit akar megérteni az olvasó

Az olvasás kérdésével el is érkeztünk a nyelvi és társadalmi szakadék problémájához: a Transindex szerzőjének írását többen félreértelmezik, ahogyan ezt maga Lénárd is teszi. Megállnak az idézőjelben használt „etnopornó” kifejezésnél, addig nagyon kevesen jutnak el, amit a cikk a vállalat munkatársait kompromittáló szerepeltetéséről állít.

Abban, hogy a kritika lényegi állításának megértésééig eljussanak a felháborodók, nem csupán olvasási rutinjuk (bár helyesírási kompetenciájuk erre is utal) vagy szociális érzékenységük (hiánya) akadályozza meg őket, hanem a társadalmi szerepekről, a kizsákmányolásról (meg nem) alkotott véleményük.

Juhász-Boylan azt írja, etikai problémát érzékel, mert a videóban szereplők nem cselekvők, hanem elszenvedők, akik a vállalat érdekeinek vannak alárendelve. Hiába önkéntes a szereplésük, hiába állítja bárki, hogy családias a vállatban a hangulat. A munkaadó és az alkalmazotti viszony soha nem egyenrangú, a munkavállalók akkor is kiszolgáltatottak, ha maguk ezt nem így érzékelik.

[irp posts=”28281″ name=”Közel 100 ezer eurós fejlesztéssel kedvez az Igazi Csíki Sör gyártójának Hargita Megye Tanácsa”]

Lénárd és sokak, akik vele szimpatizálnak, nemzeti ruhában táncoló (mozgó) nőket, a vállalat kedves munkatársait látják. Sokan úgy érzik, a sörmárka fogyasztása egy családdá teszi őket, így személyes sértésként élik meg a vállalkozást érő kritikát.

Erről tanúskodnak a manufaktúrát védelmező hozzászólások a Csíki Sör oldalán, és a személyre irányuló gyalázkodások a szerző oldalán. Ezek az emberek azért nem értik a reklám kritikáját, mert számukra egyszerűen nem értelmezhető a cikk két lényegi vonatkozása:

• Az alkalmazottak és munkaadó közötti gazdasági viszony helyett családról, közösségi összetartásról fantáziálnak, a sör minőségét dicsérik. Aki mást állít, az személyes ellenségé válik.
• Számukra a női test ki- és felhasználása is csupán szélsőséges esetben ‒ mint emberkereskedelem, prostitúció, pornográfia ‒ bír jelentőséggel. Ha bír egyáltalán, erről talán már csak én fantáziálok.

Az, hogy a reklám éppen a női testiséggel éri el a hatását, jól látszik sok elismerő kommentből is, amelyek egyenesen a cégnél alkalmazott nőkre irányuló, szexuális tartalmú utalások:

„‒ Lefekvés előtt kötelezővé teszem! ‒ Mit is? A sört, valamelyik kisasszonyt vagy mind a kettőt? ” „…csak egy helyes erdélyi feleséget kérnék, a többit megvesszük”, „Nekem is az kéne. Egy pirospozsgás arcú, hegyi levegőn nevelkedett egészséges szép menyecske, aki tud főzni és bírja a ‘strapát’!”, „Tetszik. És várjuk a reklám folytatását, hölgyek.-:)”, „mikor lesz fenn a teljes verzió pornhubon? elég jó teaser lett”, „Hány láda sört kell rendelni hogy ezek a lányok hozzák házhoz?”, „Nem unatkoznak ott a legenyek, az mar biztos.”, „A Csiki sör: – kibontja a hajad, – kisminkel, – levetkoztet”, „(a férfiak) figyelik a történéseket és várják, hogy mit is villantanak a menyecskék, hogy tudjanak lépni/megfelelően reagálni! ”. „randin meghívod a csajt egy csikire, aztán egy korty után vetkőzik”.

[wp_ad_camp_2]

A tét nem (csak) a reklámban szereplők megítélése

A reklámot kedvelők vagy legalább elismerők (rossz reklám is reklám) nem érzékelik, hogy egyébről van szó, mint a felvételen szereplő nők kedvességéről, kellemes megjelenéséről, elismeréséről vagy ellenkezőleg: megalázásáról, kompromittálásáról.

Persze az sem 21. századi üzenet, hogy az alkoholtól lazulnak és vetkőznek az unatkozó nők, de a reklám igazi problémája, hogy a vállalat saját alkalmazottait használja fel.

Ilyenként nem csak a videóban szereplők megítélése a tét, hanem annak a társadalmi helyzetnek a megértése, amelyben a nők elsődleges értéke tudásuk, szakértelmük, humoruk stb. helyett a szexualitásuk.

A kialakuló többszintű konfliktus lenyomata az online tartalmak komment-szekcióiban követhető:

– a megosztó reklám, a női alkalmazottak szereplése és a közösségi reakciók szintjén;

– a videóról készült kritika, illetve az erre válaszként érkező felvétel szintjén;

– végül a konfliktus közösségi, társadalmi jelentőségének szintjén.

A reklámra adott reakciókat tekintve szembetűnően megosztó a nemzeti viselet felhasználása, illetve a női szerepekhez kötődő sztereotípiák ütköztetése: „ilyen belevalóak a székely menyecskék” vs. „a székely lányok ilyet aztán nem csinálnak”.

A reklámot érő kritikára adott vállalatvezetői válasz, azon túl, hogy személyre irányuló gyűlöletkeltés, az újságírói véleményformálás terét is tematizálja (egészen pontosan megsérti, fenyegeti).

A márka kedvelőiben pedig a branddel való szimpatizálás, elfogultság sokak esetében a kritika lehetőségét is kizárja. Sőt sokan odáig merészkednek, hogy az újságírót közösségi oldalán nyilvánosan, és magánüzenetekben zaklatják.

A szakadék az egymásnak feszülő vélemények, néhol tartalmatlan gyűlölködés között, úgy tűnik, nyelvileg is alig-alig áthidalható. Hiába a reklámvideó alatti kritikák, ha a tulajdonos nem vesz róluk tudomást; hiába a sajtóvisszhang, ha azt szándékosan ferdítve értelmezik; és hiába a tulajdonos válasza, ha párbeszéd helyett a cikk írójának személye ellen indít támadást és okoz minősíthetetlen gyűlölködést.

[wp_ad_camp_3]

Véleményanyagtól a lejárató kampányig

A Transindex szerzőjét a személyes szférájában, múltjában való turkálással igyekszik nevetségessé tenni a vállalat tulajdonosa. Megszégyenítené, megfélemlítené és elhallgattatná azokat is, akik hozzá hasonlóan problémásnak látják a reklám tartalmát.

A cégtulajdonos stratégiája fogyasztói körében célba ért, hiszen a rajongói tábor egyből hangot adott támogatásának. Ami rettenetesen aggasztó, hogy a személyes hangvételű lejáratást is folytatják a cikk szerzőjével szemben, miközben a cikkének tartalmát már teljes homály fedi.

A kommentelők elfogadják Lénárd értelmezését, azaz, hogy a portál „pornósnak” nevezte a női alkalmazottakat. A kommentek azon a szálon futnak tovább, amit szintén Lénárd indít el, hogy a szerző képei „pornósabbak”.

„Hofi jutott eszembe Ő természetesen másra mondta a következő mondatot, de üzenném a cikk írójának hogy aki ebben (etno) pornót lát annak „Én megfizetem csak valaki feküdjön már le vele!”” – írja az egyik kommentelő, aki miután kifejti, hogy maga is ártalmatlannak találja a reklámot, lelkesen kapcsolódik be a lejárató kampányba.

A kampány odáig fajult, hogy némelyek a szerző halálát kívánják – ezt leírni is rettenetes. Az elfogult harag és gyűlölet nemcsak a szerzőt érte utol, hanem azokat az embereket is, akik megosztják Juhász-Boylan írását, tehát egyetértenek vele.

Konstruktív társadalmi vita helyett így gyűrűzik tovább a reklámvideó okozta feszültség megbélyegző, gyalázkodó kommentharcba, amelyben az újságírói véleményalkotást, az alátámasztott érvelést, a sajtó szabadságát egy korty sörért hajítjuk a sutba.

„De ha sutba, akkor górjuk. Úgy górjuk a sutba, hogy csak úgy nyekken. A nyekken maradhat.”

The post Tiltott Csíki Sör: szexista reklám után elszabaduló indulatok appeared first on Átlátszó Erdély.