Az Átlátszó Erdélynek adott interjúban a mentésben kulcsszerepet játszó újságíró elmondta, nem voltak kapcsolatban a magyar Külügyminisztériummal, a szeretetszolgálat honlapján megjelent, majd onnan levett sajtóközlemény pedig egy kevésbé tapasztalt kommunikációs kolléga hibája.

A Baptista Szeretetszolgálat április 24-én, pénteken reggel vette fel Tóásó Elődöt és Mario Tadic-ot, hogy aztán péntek délután a kevéssé forgalmas, 4650 méter magasságban lévő Chungara közúti határátkelőhelyen lépjenek át a határon Chilébe.

Miről is szól a Tóásó-ügy?

Tóásó Előd és társai ügye 2009 áprilisában pattant ki Bolíviában, miután kommandósok a Santa Cruz-i Las Américas szállodában rajtaütöttek egy feltételezett terroristasejten, amely állítólag Evo Morales elnök meggyilkolására készült, és az ország erőszakos kettészakítását készítette elő.

Az akcióban életét vesztette a bolíviai-magyar-horvát állampolgárságú Rózsa Flores Eduardo, az erdélyi magyar Magyarosi Árpád és az ír Michael Dwyer. A hatóságok őrizetbe vették a két túlélőt, Tóásót és Tadic-ot, mindkettőjüket az ügy további 37 vádlottjának nagy részével együtt vizsgálati fogságban tartották.

Tóásót és Mario Tadic-ot ez év február 20-án fegyveres felkelésben való bűnrészességért öt év és tíz hónap szabadságvesztésre ítélték. Az ítélet vádalku és a vádlottak által kért rövidített eljárás keretében született. Mivel mind Tóásó, mind Tadic csaknem hat éve őrizetben volt, büntetésüket már letöltötték.

Sokan kommentálták a Tóásó Előd hazamenekítését. A legtöbben azt kérdőjelezik meg, hogy valóban a Baptista Szeretetszolgálat – és csakis ez a szervezet – hajtotta végre az akciót, a magyar hivatalos szerveknek, titkosszolgálatnak nem volt köze ehhez. Valóban egyedül, saját szakállra akciózott a szeretetszolgálat?

Lukács Csaba: A Szeretetszolgálat számtalan esetben vállal embermentést – eddig száznál is több magyar állampolgárt hoztunk haza különböző országokból. Ez kellő rutint ad a munkatársaknak. Nem kell titkosszolgálati, James Bond típusú eseményekre gondolni, az élet nem ilyen regényes: legtöbbször emberkereskedelem áldozataivá vált, vagyis prostítúcióra kényszerített lányok hazamenekítése történik. Ennek is vannak biztonsági kockázatai, hiszen a stricik általában nem örülnek annak, ha elmenekül tőlük egy lány – ez nekik komoly presztízsveszteség.

Ez az akció talán egy kicsit kockázatosabb volt az átlagnál, de nem volt benne semmilyen titkosszolgálat. Ha valaki segítséget kér, és mi tudunk neki segíteni, akkor megtesszük – ilyen egyszerű ez.

A Baptista Szeretetszolgálat közleményéből kitűnik, a magyar kormány – gondolom, a külügy – is dolgozott diplomáciai eszközökkel Tóásó hazahozásán. Tudtatok erről? Nem féltetek, hogy ez a párhuzamosság esetleg bonyolítja a helyzetet?

Nem tudom, mit és hogyan dolgozott a külügy, nekünk nem tartoznak beszámolóval. Én tartottam Előddel a kapcsolatot, ő haza akart jönni. Kért egy útlevelet, megkapta, hazahoztuk. Az útlevelet nem mi vittük ki neki, az már nála volt, amikor beszállt az autóba.

Miben állt a magyar Külügyminisztérium „technikai segítsége”?

Adott egy ideiglenes magánútlevelet Elődnek.

Meg sem fordult a fejetekben, hogy bevonjátok a magyar – feltehetően ilyen helyzetek kezelésére is kiképzett – szerveket?

A Szeretetszolgálat civil szervezet. Amennyiben felkérés érkezik az állam részéről egy ilyen akcióra, nyilván elgondolkodunk rajta. Ebben az esetben a magunk részéről nem kezdeményeztünk ilyesféle együttműködést.

A szeretetszolgálat közleményében olyan dolgokat olvasni, mint a bolíviai megfigyelés kijátszása, óvatos kommunikáció, „menekítő csapat”, kisforgalmú határellenőrzési pont kiválasztása. Ez azért egy civil szervezet által szervezett mentésnél nagyobb horderejű akciónak tűnik egy olyan laikus számára, mint én vagyok.

Egy laikus nem szokott Észak-Koreába járni, nem nyújt orvosi ellátást háborús övezetekben, nem küld mentőcsapatot Nepálba a földrengéshez. A Szeretetszolgálatban nem csak jó szándékú amatőrök dolgoznak, akkor nem lehetne hatékony munkát végezni.

Van például olyan munkatársunk, aki korábban – hivatásos katonaként – részt vett nemzetközi békefenntartó missziókban, és szakkönyvet is írt a túlélésről. Ettől még nem leszünk sem titkosszolgálat, sem katonai kommandó. Szerintem teljesen természetes igény, hogy megpróbáljuk minimalizálni a kockázatokat, mert nem akarjuk, hogy baj érje a munkatársainkat.

Ám ha nem vállalunk bizonyos kockázatokat, akkor nem tudunk dolgozni: nekünk is lett volna számtalan logikus magyarázatunk arra, hogy miért ne hozzuk haza Tóásó Elődöt, de ha így gondolkodnánk, akkor „szakértőként” mondanánk okosakat jól fűtött, biztonságos stúdiókban. Mi inkább dolgozni szeretünk.

És mi annak a Titkos akció Bolíviában című sajtóközeménynek a története, mely vasárnap felkerült, de aztán levették a Baptista Szeretetszolgálat honlapjáról?

Én akkor levegőben voltam hazafele Bolíviából. Gyaníthatóan egyik, kevéssé tapasztalt kommunikációs munkatársunk átvett egy hírt valahonnan, amit aztán azonnal korrigált egy másik, tapasztaltabb munkatárs. Én, ha jól emlékszem, Tóásó Előd hazatér címmel küldtem el a közlemény szövegét a szervezet sajtósának.

Lehet, rosszul tudom, de nem ez a sajtóközlemény volt az első írásos anyag, ami az akcióról megjelent? Hogyan vehetett át egy hírt valahonnan a munkatárs?

Ezt nem tudom, levegőben voltam, én az egészről utólag, egy blogban szereztem tudomást. Egy ismerősöm felposztolta az oldalamra, azonnal írtam neki, hogy szívesen elmondom a blog írójának, mi és hogyan történt. Azóta sem keresett, mint ahogyan a Transindex újságírója is csak azután kérdezett meg, hogy levélben jeleztem: nem korrekt, hogy engem meg sem kérdezve napokig címlapon tartanak egy olyan cikket, ami félreértésekre adhat okot.

Kevés szó esett a magyar sajtóban bolív-horvát állampolgár Mario Tadic meneküléséről. Az ő esetében nem a horvát kormány lett volna illetékes?

Nem értem a kérdést. Mi nem egy kormány nevében lépünk fel. Tadic-ot ismerem a börtönből, megkért, hogy hozzuk át őt is Chilébe, megtettük. Érvényes bolív személyazonossági igazolvánnyal jött át a határon, ahogy Bolívia belügyminisztere is kijelentette, hogy teljesen legális volt a határátlépés. Santiago de Chilében kér egy horvát útlevelet a horvát követségen, és jön Európába.

Kérdezett: Sipos Zoltán

Adományozd jövedelemadód 2%-át az Átlátszó Erdély Egyesületnek! Az adatlapon az adószámunk (CUI 33978083) és a bankszámlánk adatait kell feltüntetni, de a legegyeszerűbb, ha a szükséges formanyomtatványokat itt vagy itt letöltöd.

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagyon nagy szerepük van a közösség adományainak. Csakis így, magánszemélyektől érkező kis adományokkal lehet elkerülni azt, hogy érdekcsoportok, hirdetők, szponzorok, tulajdonosok befolyást szerezzenek a tartalom fölött.

Azt is szeretnénk, ha minél több olvasónk adományozna havonta egy kis pénzösszeget az Átlátszó Erdély Egyesületnek. A pénzt PayPal-on keresztül (a doboz az oldal tetején, jobb oldalon) vagy közvetlenül a bankszámlánkra lehet utalni.

Bankszámla:

Asociatia “Atlatszo Erdely Egyesulet”

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU

The post „Kockázatosabb volt az átlagnál, de nem volt benne titkosszolgálat” – Lukács Csaba a Tóásó-mentésről appeared first on Átlátszó Erdély.