Az utóbbi évek bevételei alapján nem tűnik gazdaságilag túlságosan sikeresnek a Magyar Polgári Párt (MPP). A párt elnöke, Mezei János szintén nem rendelkezik számottevő vagyonnal, megélhetését így a magyar kormányhoz kapcsolódó projektek révén látszik biztosítani.

Gyergyószentmiklós akkori polgármestereként Mezeit 2015-ben a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) hivatali visszaéléssel, zsarolással, valamint sikkasztásra való felbujtással vádolta meg, miután az önkormányzat és a budapesti V. kerületi önkormányzat tulajdonában álló cég, a Monturist SRL eladta az alaptőkéje részét képező 400 négyzetméteres telket a Gyilkos-tó partján.

Mezeit 2018 júliusában alapfokon minden vád alól felmentették – a döntés ellen fellebbezett az ügyészség, így az ügyet jelenleg a Marosvásárhelyi Fellebbviteli Bíróság tárgyalja. Bár újabb polgármesteri mandátumért nem indulhatott, a politikus jelenleg a Hargita Megyei Tanács tagja az MPP színeiben, 2018 novemberében pedig az MPP elnökévé választották.

Vagyonnyilatkozatai szerint azonban sem az MPP elnöki tisztsége, sem pedig a tanácsosi funkció nem jár számottevő jövedelemmel. 2017-ben, amikor még nem volt elnök, az MPP-beli tevékenységét nettó 16 400 lejjel (3500 euró) honorálták, megyei tanácsosként 3700 lej jövedelme volt, mérnökként, valamint projektmenedzserként tett szert további minimális összegekre.

Szász Jenőn keresztül érkezik a segítség

Felesége a Szász Jenő által vezetett Nemzetstratégiai Kutatóintézettel (NSKI) szerződött 105 ezer lejre (22 ezer EUR, 7,4 millió HUF). A rendelkezésünkre álló vagyonnyilatkozat annyit megemlít, hogy szerzői jogdíjakról van szó, illetve hogy egy könyvbemutatóra is sor került. Az NSKI eddig nem válaszolt adatigényünkre, és nem is számítunk arra, hogy válasz fog érkezni.

„Egy több éves néprajzi kutatásról van szó: gyergyói népdalokat kutatott, gyűjtött, kottázott le, majd adott ki CD-n” – árulta el megkeresésünkre Mezei János, hozzátéve, hogy ehhez a projekthez hasonló projekt mostanáig nem létezett.

Mezei szerint nem nyílt pályázatról volt szó, ötletüket több helyre elküldték és az NSKI válaszolt arra pozitívan. Aki esetleg nem tudná: Szász Jenő, az NSKI elnöke az MPP alapítója, és jelenleg is nagyban befolyásolja a pártbeli történéseket.

A rendelkezésünkre álló információk alapján nehéz megbecsülni egy ilyen projekt valós költségvetését, valamint a honorárium méltányos szintjét. Több mint tíz éve azonban botrány volt amiatt, hogy a Krónika kiderítette: a csíkszeredai Bookart könyvkiadó egy 2005-ben kötött megállapodás alapján 90 ezer lejes (akkori árfolyamon kb. 30 ezer euró) szerzői jogdíjat fizetett Markó Béla akkori RMDSZ-elnök gyermek- és ifjúsági verseinek öt évre szóló kiadási jogaiért, illetve 12 könyvért.

Létezik egyáltalán ez a gyűjtés?

Gyergyói népdalokról szóló projektre vonatkozó információkat az NSKI honlapján nem találtunk, mi több, a Google sem ad erre találatot. Azonban a keresgélés során kiderült, hogy legalább két másik gyergyói népdal-gyűjtemény jelent meg az utóbbi években: a FolkEurópa által kiadott, Enyedi Ágnes és Kelemen László által szerkesztett album, valamint a Gyergyóremete község önkormányzata által támogatott „39 gyergyói népdal” című CD.

A kérdéseinkre korábban készségesen válaszoló pártelnök meglehetősen ingerültté vált, amikor visszahívtuk, és arra kértük, mutassa meg az elkészült projektet, vagy akár árulja el a gyűjtés címét, hogy könnyebben meg tudjuk találni. Megígérte azonban, hogy postán elküld nekünk egy példányt a CD-ből és a könyvből.

MVM a másik kifizetőhely

De vissza a vagyonnyilatkozatokhoz: Mezei János 2018-ban az MVM Future Energy Technology SRL alkalmazottja volt, ilyen minőségben összesen nettó 150 ezer lej (kb. 31 ezer euró) fizetést kapott. Ez a cég működteti azt az Úz-völgyében található törpe vízerőművet, melyet a 2010-es évek elején épített Lénárd András székelyföldi vállalkozó a felvidéki Világi Oszkárral, valamint a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézetével közösen.

[irp posts=”27649″ name=”Törpe vízerőmű óriási buktával: a magyar állam finanszírozza a csődöt”]

Bár az erőmű által termelt villamos energia mennyisége folyamatosan elmaradt a tervektől, illetve időközben az alternatív energiapiac is kedvezőtlenül változott, ennek ellenére 2015-ben a magyarországi állami áramszolgáltató, a Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM) romániai érdekeltsége, az MVM Partner Bucharest SRL megvásárolta a cég (akkori nevén: Hivatalos SRL) 90 százalékos részvénycsomagját.

A cég legrosszabb évét fogta ki

A cég, melynek nevét pár éve MVM Future Energy Technology SRL-re változtatták, eddig minden évben veszteséges volt, azonban a 2018-as évet brutális számokkal zárta: 319 ezer eurós forgalom mellett 6,2 millió eurós veszteséget könyvelt el, miközben egy közel 20 millió eurós adósságot görget maga előtt. Az építőmérnök végzettségű Mezei kérdésünkre elárulta, technikai igazgatóként dolgozott a cégnél, azonban a munkaviszonya később megszűnt.

Mindeközben a párt pénzügyei körül is sok a kérdőjel: az Állandó Választási Hatóság 2018 áprilisában vizsgálta az MPP 2015-2017-es pénzügyeit. A hatóság honlapjára feltöltött jelentés szerint sem a párt bevételeire, sem pedig a kiadásaira vonatkozó dokumentumok nem voltak rendben.

2017-re például a párt könyvelésében 18 ezer lej bevétel szerepelt, azonban az összeg felének a származását nem tudták igazolni. Szintén hiányos volt a kiadási oldal – a 8 ezer lejre rúgó kifizetések egy kisebb részére szintén nem tudtak számlát bemutatni.

Még nem volt idő rendbetenni a korábbi elnök által hátrahagyott hiányosságokat

A 334/2006-os párttörvény által előírt, jövedelmekről és kiadásokról szóló éves jelentéseket sem töltötték fel, az Állandó Választási Hatóság honlapján a pártra vonatkozó menüpontok üresek.

„Tudunk erről, valóban voltak hiányosságok. Most rakjuk össze a könyvelést, azokat az anyagokat, melyek szükségesek, teljes legalitásba szeretnénk kerülni. Nem szeretnénk semmi olyant tenni, ami korlátozná a betekintést a párt pénzügyeibe” – nyilatkozott erről Mezei János hozzátéve, időhiány miatt nem tudtak eddig ez ügyben lépni.

Az MPP-elnök szerint a hiányosságok elődjének, a 2018 novemberében leköszönt Biró Zsoltnak tulajdoníthatóak, így „ez a váltás nem véletlenül történt meg”.

Címlapfotón Mezei János, forrás: MTI/Beliczay László

The post Magyarországi közpénzekből egészíti ki jövedelmét az MPP elnöke appeared first on Átlátszó Erdély.

Az úzvölgyi, masszívan veszteséges vízerőmű-komplexum mellett újabb, nem túl fényesen muzsikáló céggel bővítette romániai portfólióját a Magyar Villamosművek Zrt. 2019 júliusában az MVM romániai leányvállalata, az MVM Energy Romania SRL megvásárolta a H2O Energy SRL-t, azt a céget, mely annak idején nagy tervekkel indult, azonban csak szerény eredményeket tud felmutatni.

Az úzvölgyi projekthez hasonlóan a cég mögött is Lénárd András székelyföldi vállalkozó, valamint a Református Egyház Nyugdíjintézete áll, ez tehát a második vállalkozás amit az MVM megvásárol Lénárd Andrástól.

[irp posts=”27649″ name=”Törpe vízerőmű óriási buktával: a magyar állam finanszírozza a csődöt”]

Az ellenzőknek volt igazuk

A 2010-es évek elején, amikor a román állam bőkezűen támogatta a zöldenergia-beruházásokat, boldog-boldogtalan zöldenergiába fektetett. Az említett társulás is több törpe vízerőművet épített, illetve tervezett építeni Székelyföldön.

Ezek az erőművek annak idején nagyon vitatottak voltak: ellenzőik szerint hiába megújuló az energia, ha az erőmű építése és üzemeltetése során tönkreteszik a hegyi patakok élővilágát. További ellenérv volt az, hogy mivel a megtermelhető villamos energia mennyisége viszonylag kicsi, csak az állami támogatással térül meg a beruházás.

Idővel bebizonyosodott, hogy a beruházások ellen tiltakozóknak volt igazuk: az állami támogatási rendszert néhány év múlva átalakították, így a Lénárd András érdekeltségébe tartozó cégek által felépített, működő vízerőművek nem nyereségesek. Az úzvölgyi komplexum például a 2018-as évet 6,2 millió eurós mínuszban zárta 320 ezer eurós üzleti forgalom mellett.

Lénárd első projektcége azonban a H2O Energy SRL. Ez a vállalkozás annak idején nagy tervekkel indult, de végül csak egy törpe vízerőművet sikerült megépítenie Szentegyháza fölött, a Vargyas patakán.

A cég PR-filmje szerint a Kiruj patakán és a Nagy-Homoródon is előrehaladott stádiumban volt a projekt, azonban ezekből végül nem lett semmi. Pontosabban a Nagy-Homoródon felépült egy vízbefogó, mely azóta is ott áll, elhagyatva.

A Vargyas patakán található, 1 MWh teljesítőképességű erőmű felépítése 2,5 millió euróba került, és maga Lénárd András is elismerte, egyáltalán nem volt zökkenőmentes az építkezés.

„A kivitelezés nem volt egyszerű, épp azért, mert sosem csináltunk ilyent” – vallotta be egy PR-videóban a beruházó, aki egyben a kivitelezést végző cég, az Xindex Eco Kft. tulajdonosa is. „A tervezés szinte a kivitelezés alatt történt, erre nem volt precedens. Ekkora szintkülönbséggel még vízerőművet nem építettek. (…) Kivitelezés alatt szedtük össze a know-how-t, hogy hogyan kell az egészet megcsinálni” – így Lénárd.

A H2O Energy SRL-t 2010-ben alapították, és az évek során folyamatosan változott a tulajdonosi szerkezete. Az alapítás után, 2011 decemberében a Református Egyház Nyugdíjintézete 90 százalékos részesedést szerzett a cégben.

Azonban 2012 márciusában újból változott a tulajdonosi struktúra: Lénárd András magyaroszági cége, a Hydroenergy Zrt. a részvények 90 százalékára tett szert, a Református Egyház Nyugdíjintézetének a részesedése 10 százalékra csökkent. Közvetlenül az eladás előtt a Hydroenergy Zrt. a részvények 60 százalékát birtokolta, míg a Református Egyház Nyugdíjintézete 40 százalék fölött rendelkezett, ahogy azt az alábbi ábra mutatja:

A beruházás mögött politikai szál is felbukkant: 2011 júniusában egy csíkszeredai cég, az IRUCOM SA közgyűlése felhatalmazta Csigi Leventét (ő akkoriban az EMNT Kolozs megyei szervezetének elnöke, a Kolozs megyei EMNP Gazdasági Ellenőrző Bizottságának tagja volt), hogy a cég tulajdonában levő, csíkszeredai Suta sétány 7. szám alatt található tömbház egyes lakásaival garanciát vállaljon az erőművet építő cégeknek nyújtott, 400 ezer eurós OTP-bankkölcsönre. Az IRUCOM SA többségi tulajdonosa egyébként egy NG Invest nevű cég, mely egy magyar kormányhoz, konkrétan Németh Zsolthoz közelálló vállalkozó, Nagy Szabolcs tulajdonában áll.

Fontos még, hogy 2017-ben a H2O Energy SRL-ből kivált a homoródi projekt: a beruházás, az engedélyek, valamint az ehhez szükséges pénzeszközök – a H2O Energy SRL javainak 28 százaléka – a Homorod Green Energy SRL-hez került. Ennek a cégnek a tulajdonosa a Lénárd András által birtokolt magyarországi cég, a Hydroenergy Zrt., és amennyire mérlegadatokból meg lehet állapítani, a projektet jegelték.

A Vargyas patakán található erőmű a magasfeszültségű áramvezető hálózatot kezelő vállalat, a Transelectrica összesítése szerint 2012 óta működik, az évek során évente 2-4,5 GWh villamos energiát termelt.

A cég utolsó nyilvános mérlege 2017-es, eszerint 295 ezer euró üzleti forgalommal rendelkezett, az évet 300 ezer eurós mínuszban zárta, miközben 1,9 millió euró adóssága volt.

Úgy az MVM sajtóosztályát, mind Lénárd Andrást valamint a Refomátus Egyház Nyugdíjintézetét megkerestük, azonban az anyagunk publikálásáig nem kaptunk választ kérdéseinkre. Ha utólag befutnak a válaszok, anyagunkat frissítjük.

Nyitókép: Nyomócső a Vargyas patakán. Fotó: Transindex.ro

The post Újabb veszteséges vízerőművet vásárolt az MVM Székelyföldön appeared first on Átlátszó Erdély.

Emlékszünk még arra a törpe vízerőműre, melyet a 2010-es évek elején Lénárd András székelyföldi vállalkozó épített a felvidéki Világi Oszkárral, valamint Kató Bélával, a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézetének akkori képviselőjével az Úz völgyében?

Nyilatkozatok szintjén a 8 vízerőműből álló, mintegy 7 MW névleges teljesítményű vízerőmű-komplexum célja Székelyföld energetikai függetlenségének a megteremtése volt.

Azóta eltelt több mint 5 év, és rossz hírünk van: egyrészt az erőmű éves energiatermelése rendre elmarad a tervezettől, másrészt a vízerőművet működtető cég 2012-től, tehát az erőmű felépítése és indulása óta folyamatosan veszteséges. Tavaly az évet 6,2 millió eurós mínuszban zárta 320 ezer eurós üzleti forgalom mellett.

Emellett a cég adósságai az évek során stabilan 19 millió euró körül mozognak, feltételezni lehet tehát, hogy nem törlesztik az Eximbanknak az erőmű építésére nyújtott hitelét sem (vagy más hitelintézetét, az Eximbank ugyanis utólag cáfolta, hogy üzleti kapcsolatban állna vagy állt volna a vízerőművet építtető Hivatalos SRL-vel).

Síri csend és törött csövek az út mellett

Az Úz völgyében 2018 őszén jártunk: a teljesen kihalt, vadregényes völgyben messziről látszanak a vízerőmű nyomócsövei: ezeken vezetik a turbinák fele a Báska és a Veresvíz patak vizét.

Bár az építés idején azt ígérték, a csövek lefektetése után a völgyet az eredeti állapotába hozzák vissza, ez szemlátomást nem történt meg, és a természet sem „gondoskodott” a sebhelyek behegedéséről, ahogy azt Lénárd András egy 2013 augusztusában készült interjúban magabiztosan állította.

Ottjártunkkor a turbinák nem működtek: mint kiderült, a szokatlanul sok csapadék miatt a patakok megáradtak, a csöveket a víz kimosta. Egy helyen munkások javítgatták a nyomócsöveket, a repedt darabok a földút mellé vannak kihajítva.

Nem is az energia, inkább a bizonylatok miatt érte meg

A törpe vízerőmű-építési láz a 2010-es évek elején tetőzött, miután a környezetkímélő energiatermelésre való átállást segítő, kezdetben bőkezű támogatás – az ún. „zöldbizonylat-rendszer” – miatt olyan patakokon is megérte törpe vízerőműveket építeni, ahol egyébként a megtermelt és eladott energia nem lett volna profitábilis.

A megújuló energiaforrások támogatási rendszerét a 220/2008-as törvény szabályozza. Eszerint a környezetkímélő módon villamos energiát termelők – azon túl, hogy az áramot értékesítik – bizonyos számú zöldbizonylatot is kapnak. A törvény kötelezi a környezetszennyező módon energiát termelőket, hogy megvásárolják ezeket a zöldbizonylatokat egy online piactéren.

Bár a zöldbizonylatok pontos árát a kereslet-kínálat szabja meg, a törvény minimum és maximum árat is megszab ezeknek: jelenleg a bizonylatok ára 29,4 euró és 35 euró közt mozoghat.

A törpe vízerőmű-építési láz annak is volt köszönhető, hogy kezdetben 3 zöldbizonylatot kaphattak a vízerőművek 1 MWh megtermelt villamos energiáért – ez jóval több, mint amit nap- vagy szélerőműveknek járt.

Később aztán módosították a rendszert, 3 helyett csak 0,7 zöldbizonylat járt 1 MWh villamos energiáért. Az üzletet az is rontotta, hogy 2013-2017 között a termelők csak korlátozott számú zöldbizonylatot adhattak el.

Mennyi víz marad a mederben? Ez a kulcskérdés

A törpe vízerőművek működési elve egyszerű: folyóvízen egy vízbefogót helyeznek el, mely a mederben folyó víz egy részét egy több kilométer hosszú, több tucat méter esésű nyomócsőbe tereli, a cső alsó részén a megnövekedett nyomású víz pedig meghajtja a generátorra kapcsolt turbinát. A vizet ezután visszavezetik a mederbe, a patak pedig az eredeti hozamával folyik tovább.

Bár az elmélet szép, a gyakorlat már nem annyira tetszetős: annak idején óriási vitákat váltottak ki ezek a vízerőművek. A problémás és valószínűleg korrupt engedélyeztetési procedúrákon, a tájidegen, otromba turbinaházakon, nyomócsöveken és vízbefogókon túl a visszatérő probléma volt az, hogy a folyóvíz hozamának mekkora részét terelik a nyomócsőbe.

A termelő cégnek nyilvánvaló érdeke minél nagyobb vízmennyiséget a turbinához juttatni: így lehet a lehető legtöbb villamos energiát megtermelni. Csakhogy a vízi élet fennmaradásához egy minimális vízmennyiség mindig a mederben kell maradjon – ha ez nem történik meg, hiába vezetik vissza néhány kilométerrel arrébb a vizet a mederbe, a patak élővilága elpusztul. Egyébként a minimális, mederben hagyandó vízmennyiségről környezetvédelmi előírások is rendelkeznek, csakhogy ezeket viszonylag könnyen ki lehet játszani.

Néhány év alatt a gyenge állami szabályozás és utólagos ellenőrzés miatt számos romániai hegyi patak élővilágát tették tönkre a nyomócsövek, mindezt a környezetvédelem és zöld energiatermelésre való áttérés jegyében. Később, amikor a támogatási rendszer megváltozott, egy sor projekt abbamaradt, mivel nem bizonyult nyereségesnek.

A homoródfürdői erőműből nem lett semmi

Székelyföldön több törpe vízerőművet is terveztek felépíteni. A témáról egy 2013-ban írt összefoglaló itt elérhető, abban az időszakban több projekt is állt engedélyezés fázisában a Hargita és Kovászna megyei hatóságok asztalán. Ezek későbbi sorsáról nincsenek információink.

Hargita megyében három megépült vízerőműről van tudomásunk: a csíkmadarasi önkormányzat helyi vállalkozókkal együtt épített egy két törpe vízerőműből álló komplexumot, ezen kívül Lénárd András, aki később az Igazi Csíki Sör gyártójaként vált ismertté, a Vargyas patakán, valamint az Úz völgyében is épített törpe vízerőműveket.

Lénárd Homoródfürdőn is építeni kezdett egy ilyen erőművet, azonban az a projekt a helyiek ellenállása, valamint a támogatási rendszer változása miatt abbamaradt. Emlékül egy betonból kiöntött, majd otthagyott vízbefogó áll a Nagy-Homoródon, a 13A jelzésű úttól nem messze.

Ki finanszírozta Lénárd András, Világi Oszkár és Kató Béla ötletét?

Az úz-völgyi komplexumot a Hivatalos SRL kezdeményezte, melynek a tulajdonosi struktúrája 2011-ben a következőképpen nézett ki: a magyarországi Lénárd András által birtokolt Hydro Energy Zrt. a részvények 90 százaléka fölött rendelkezett, a fennmaradó 10 százalék a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézete birtokában volt. A céget ügyvezetőként Lénárd András vezette, az erőműveket építő Xindex Kft.-nek is Lénárd volt a tulajdonosa.

2012 júniusában alaptőke-emelés révén bekerült a tulajdonosok közé a felvidéki nagyvállalkozó, Világi Oszkár érdekeltségébe tartozó ciprusi Winsland Holdings Ltd., így az új felállásban a Hydro Energy Zrt. 40 százalékot, a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézete 10 százalékot, a Winsland Holdings Ltd. pedig a fennmaradó 50 százalékot birtokolta.

Az előkészítésről töredékes képpel rendelkezünk. Az Eximbank 2011 februárjában indikatív, nem kötelező érvényű finanszírozási ajánlatot tett a Hivatalos SRL tervére (a dokumentum elérhető itt), amely szerint az úz-völgyi komplexum teljes költségvetése nettó 24,2 millió euró, ebből mintegy 19 millió eurót állna az Eximbank. Azt nem tudjuk, hogy végül a finanszírozási szerződést megkötötték-e az Eximbankkal. A bank Kommunikáció és Marketing osztálya megkeresésünkre utólag, július 29-én válaszolt: állítása szerint „az Eximbank Zrt. nem áll és nem állt üzleti kapcsolatban a Hivatalos SRL-vel”.

Gyanúsan drága, nincs szakmai garancia, a kivitelezőnek nincs pénze megépíteni

A projektről 2011 novemberében a KPMG tanácsadócég állított össze kereskedelmi és pénzügyi megvalósíthatósági tanulmányt. A KPMG-tanulmány nem áll rendelkezésünkre, azonban megszereztünk egy, a tanulmány részleteit is ismertető szakvéleményt (a teljes szöveg elérhető itt). A megállapítások közül idézünk:

„A projekt összes beépített teljesítőképessége 6,67 MW és tervezett termelése 24,378 GWh/év. A projekt összességében is kicsi. Mindez nyolc kiserőműben valósul meg, ami miatt a projektméretek átlaga kevesebb mint 1,0 MW nagyságrendű. Általában az ilyen kis projektek gazdasági szempontból túlságosan drágák ahhoz, hogy támogatás nélkül megvalósíthatók legyenek. Az ismertetett projekt 3676 EUR/kW fajlagos beruházási költsége magas, közel kétszerese az egy egységben megvalósítható közepes esésű (60-80 m) és kb. másfélszerese az 1,0 MW nagyságrendű erőművek fajlagos költségeinek. A költségszint lényegesen meghaladja a kisesésű (4-8 m) erőművek fajlagos költségeit is.

A részletes költségszerkezet megismerésére a tanulmány nem biztosított lehetőséget. Ennek hiányában úgy becsülhető, hogy a magas költségek nem elsődlegesen a műszaki adottságokra vezethetők vissza, hanem a projekt szereplőinek körére és azok pénzügyi elvárásaira.

A KPMG által összeállított tanulmány ismertetése szerinti projektrésztvevők szakmai referenciái óvatosságra intenek a projekt megvalósíthatósága szempontjából. A projekt cég tulajdonosi szerkezete nem hordoz komoly szakmai garanciát (kaszinólánc, médiagyakorlat, stb.) Hasonlóképpen problémásnak látszik a kiválasztott fővállalkozó (Épkar), akinek a tanulmány szerint nincs pénze a fővállalkozásra és a referenciái között nincs hasonló létesítmény. A tervező (Körös) sem erősebb szakmai szempontból, és a KPMG állítás arról, hogy a tervezőnek Magyarország területén 333 hasonló projektje volt, valószínűleg elgépelés, vagy valamilyen tárgyi tévedés. A tervezésre kiválasztott cég az adott szakterületen nem ismert és nem referenciaképes.

A projektrésztvevőnek és kiemelten a magyar résztvevő cégek tervezett tevékenysége nem látható át, sőt jelentős hányaduk meglehetősen rosszhírű az interneten közzétett feketelisták szerint (Enrac, Hydro Energy, Xindex). A projekt megvalósítási struktúrája a tervezett résztvevőkkel fokozott óvatosságra int. Az Exim Bank magyar exportot finanszírozó hitelét olyan beruházáshoz kívánják felhasználni, amelyben lényegében semmilyen magyar áruszállítás nincs. Az import kábelek tovább szállítása Romániába aligha vehető érdemben magyar exportként számításba. (…) Magyar export hiányában túldimenzionált szolgáltatási felárakkal növelték a projekt költségeit nettó 15 milló EUR nagyságrendről 25 millió EUR nagyságrendre.

A KPMG által összeállított tanulmány szerint a projekt finanszírozása megoldott. Ebben 20% önrészhez az EXIM Bank 80% hitele tartozik. Nem kizárt, hogy az adott esetben valamilyen speciális ok vagy érdek miatt ez így igaz, de az általános kockázatmegosztási gyakorlat szerint egy bank 50% finanszírozásnál többet nem vállal. A projektinformáció valamilyen finanszírozási problémát sejtet, melyben vagy az önrész nem biztosított, vagy a finanszírozási garanciák nem teljesíthetők, vagy valamilyen más okból akarják a projektet, illetve talán valamilyen hányadát eladni. A hitellel kapcsolatban a 10 hónap megvalósítási időtartamra meghatározott 15,4% finanszírozási költség magasnak ítélhető, annál is inkább, mert az EXIM Bank hitelkamata csak 3%.

A KPMG által összeállított tanulmány szerint az építésre jogosító engedélyt 2010 áprilisában megszerezte a projektcég. Nincs indoklás arra, hogy másfél évig miért nem indult el a beruházás. Azt a feltételezést erősíti, hogy a finanszírozás körül problémák vannak.

Nem ismerjük a romániai eljárásrendet, de a magyar gyakorlat alapján az feltételezhető, hogy maximum féléven belül az engedélyek lejárnak. Kérdés, hogy nem ez bizonyult átjárhatatlannak és akadályozza a beruházás elindítását? A KPMG ismertetése szerint a teljes megvalósítási idő 10 hónap, ami aligha reális, mert a berendezés-szállítási határidők általában 15-18 hónap fölöttiek. A 10 hónap kivitelezési határidő akkor lehet reális, ha a berendezéseket megrendelték, a szerződést megkötötték és a szerződés szerinti előleget kifizették. (…)

A tervezett teljesítmény és termelés elérése szempontjából a KPMG tanulmányban ismertetett garanciák gyengék, inkább csak formálisak, a nem megfelelésből eredő kár mérséklésére lényegében nem hatékonyak. A minőségbiztosítás elég sajátos megközelítése az ígéret, hogy a hibát a bejelentésétől számított 30 napon belül megjavítják.

A rendelkezésre álló információkban semmilyen információ nincs arra vonatkozóan, hogy a termelhető villamos energia nagysága mennyiben alátámasztott. Általános leírást tartalmaz a KPMG által összeállított tanulmány, számszerű adatokat nem.

A piaci kockázat magasnak minősíthető, mert sem a villamos energia átvételét sem pedig a zöldbizonyítvány megvásárlását nem garantálja senki (legalább a finanszírozás futamidejére). Versenykockázattal kell számolni a várható kapacitás túlépítés miatt. A megújuló beruházások gyorsabb ütemű megvalósulása esetén az árbevétel prognosztizálhatatlanná válik.

A megvalósítási kockázat és a partnerkockázat a résztvevők gyakorlatlansága miatt magasnak ítélhető, és a tervezett termelést nem elérő esetben a garanciák gyengék.

Jelentős mértékűre nőhet a struktúrából adódó kettős árfolyam kockázat. Egyelőre semmilyen információ nincs arra vonatkozóan, hogy a költségek a tervezettnél nagyobb értékűre növekedését valamilyen módon korlátozni lehetne. Nem ismertek a szállítási és kivitelezési szerződések és a költségeket alátámasztó ajánlatok.”

Az éves energiatermelés jócskán elmarad a tervezettől

A Hivatalos Kft. (későbbi nevén: MVM Future Technology SRL) 2013-tól szerepel termelőként a magasfeszültségű áramvezető hálózatot kezelő vállalat, a Transelectrica összesítéseiben. Ebben az első évben összesen 1400 MWh (1,4 GWh) energiát termelt, és 4,2 zöldbizonylatot kapott. (A megítélt – acordat – zöldbizonylatokat összesítettük.)

A komplexum energiatermelése a következő években ugyan megnőtt, és stabilan 13-16 ezer MWh (13-16 GWh) között alakult, ez azonban meg sem közelíti a tervekben szereplő, évi 24 GWh termelést.

A cég pénzügyi mutatói sem adnak okot optimizmusra: 2015-ben, tehát két évvel a termelés indulása után a Hivatalos Kft. 1,2 millió euró forgalommal rendelkezett, azonban 1,5 millió euró veszteséget termelt, adóssága pedig 18,8 millió euróra rúgott (ez valószínűleg az építésre felvett hitel).

Csődtömeget vett meg az MVM

A projekt nem túl fényes pénzügyi teljesítménye ellenére 2015-ben a magyarországi állami áramszolgáltató, a Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM) romániai érdekeltsége, az MVM Partner Bucharest SRL megvásárolta a Hivatalos SRL 90 százalékos részvénycsomagját.

Adatokat igényeltünk az üzletről, többek között szerettük volna megtudni a tranzakció értékét, azonban üzleti titokra hivatkozva az MVM elutasított. A Krónika szerint 30 millió euró lehetett a vételár.

A vízerőművet működtető cég 2017 áprilisában nevet váltott: Hivatalos SRL-ből MVM Future Technology SRL lett, de a technokrata és profizmust sugalló név ellenére az új tulajdonossal csak tovább romlott a pénzügyi teljesítménye (a cég adatlapja itt elérhető).

A 2018-as mérlege szerint a cég az évet 319 ezer eurós forgalommal zárta, 6,2 millió eurós veszteséget könyvelt el, közel 20 millió eurós adósságát pedig változatlanul görgeti maga előtt.

Újabb 20 millió eurót tolt a projektbe az MVM

A Hivatalos Közlönyben publikált információkból az derül ki, hogy 2019 májusában az MVM Zrt. 20 millió euróval tőkésítette fel romániai leányvállalatát, az MVM Energy Romania SRL-t, azonban ez az összeg azonnal át is került az vízerőmű tulajdonosához, az MVM Future Technology SRL-hez. Az MVM Future Technology SRL feltőkésítése mellett a cégnél alaptőke-emelésre is sor került, így a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézetének részesedése 0,2 százalékra csökkent.

Kérdéseinkkel megkerestük az Eximbankot, az MVM-et, a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézetét, valamint Kató Bélát, aki időközben az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke lett. A cikk publikálásáig nem kaptunk válaszokat.

Borítóképen: a 8 vízerőműből álló úz-völgyi komplexum egy vázlatos térképen. Fotók: Egyed Ufó Zoltán

UPDATE 14:00 26.07.2019: a cikkben tévesen állítottuk hogy Kató Béla lett volna a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézetének igazgatója a 2010-es évek elején. Mivel a Hivatalos Közlönyben az ő neve szerepel a nyugdíjintézet képviselőjeként, ezért „képviselő”-re módosítottuk.

UPDATE 10:30 27.07.2019: A Basca és a Bazusa patak nevét Nagy Balázs segítségével tüntettük fel magyarul: Báska és Veresvíz. Köszönjük!

UPDATE 16:15 29.07.2019: Az Eximbank Kommunikáció és Marketing osztálya július 29-én válaszolt: állítása szerint az Eximbank Zrt. nem áll és nem állt üzleti kapcsolatban a Hivatalos SRL-vel.

The post Törpe vízerőmű óriási buktával: a magyar állam finanszírozza a csődöt appeared first on Átlátszó Erdély.