The post Műemlék-mentés vagy ingatlanpanama? Indul az Átlátszó Erdély-podcast appeared first on Átlátszó Erdély.

A Manevi Zrt. magyar állami cégként 2017-ben vette első erdélyi épületét, a szatmárnémeti Pannónia szállót. 2019-ben vett még mellé négyet, 2021-ben pedig elszaladt vele a ló, a cég minimum 8 ingatlant vásárolt. De lehet, hogy többet is, az elmúlt hónapokban hétről hétre derült fény újabb Manevi-ingatlanokra.

2020-ban a céget állami tulajdonból „kiprivatizálták” egy magánalapítványba, a közpénzből megvásárolt ingatlanokkal együtt.
Az Országgyűlés létrehozta a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítványt, és megajándékozta azt a Manevi Zrt.-vel, amelyik az erdélyi ingatlanokon kívül egy horvátországi (eszéki) ingatlannal jött csomagban, illetve a Comitatus Energia Zrt.-vel, amelyik egy szlovéniai (lendvai) wellness-szállót hozott magával.

2021-ben különféle leányvállalatokat hoztak létre a Manevinek, itt Erdélyben a Manevi Pro Transilvaniát. Az épületeket az anya-Manevi átíratta ezekre a cégekre. Így kapott az erdélyi Manevi 10 ingatlant 28 és fél millió lej értékben. A vásárlások itt nem értek véget, az erdélyi leányvállalat több ingatlant is vásárolt ezután.

A Manevi hosszú ideig a műemlékvédelem álcája mögött lapult. Úgy tűnt, fő célja megmenteni a tudatosan vagy véletlenül rohadni hagyott magyar épített örökséget. Az őt birtokló Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítványt

„a közép-európai régió egyes műemléki vagy műemléki védelemben nem részesülő, de kulturális, történelmi, művészeti, építészeti értékkel rendelkező és magyar vonatkozású történelmi, kulturális öröksége, művészeti gyökere, múltja, hagyománya szempontjából jelentőséggel bíró épületek, építmények fennmaradásának, megőrzésének, fenntartásának megvalósítására irányuló tevékenység előmozdítása érdekében”

hozták létre.

Egy ideig ez működött is, a Manevi összes ismert erdélyi szerzeménye évszázados múltú, műemlékként nyilvántartott, főként magyar kötődésű, történelmi jelentőségű épület volt.

Ám az örökség-megőrző álarc Tusnádfürdőn és Gyilkostón lehull. A Manevi két új tusnádi és egyik új gyilkostói ingatlanja egyáltalán nem műemlék, és ejsze nem is lesz az a mi életünk alatt. De még csak épített örökségnek sem nevezhető egyik-másik.

Hogy mi a céljuk a maneviseknek, műemléket akarnak-e menteni, szállodaláncot akarnak-e létrehozni, épületeket akarnak-e harácsolni, vagy csak a magyar közpénzt mentik ki maguknak magánalapítványba minél nagyobb mennyiségben a választások előtt, kiderül hamarosan.

Hogy a Manevinek hol milyen ingatlanjai vannak, azt folyamatosan megpróbálja eltitkolni. Tudomásom szerint eddig egyetlen sajtóorgánumnak sem adta ki az ingatlanok listáját. Nekem sem, pedig kértem. Jelenleg minimum 14 ingatlanjuk van Erdélyben. Ennyiről tudunk mi egyelőre. Vegyük sorra őket röviden, megvásárlásuk sorrendjében:

1. Pannónia-szálló (Dacia-szálló), Szatmárnémeti

Megvásárlás időpontja: 2017-ben vette meg a Manevi, az őt birtokló Dacia SRL-vel együtt.

Az ingatlan állapota: rossz.

Beépített felülete (suprafaţa construită la sol): 2238 négyzetméter.
Szintek száma: alagsor + földszint + 2 emelet + padlástér.

Vételár: A vételárat titkolják, de a magyarországi Átlátszó a cégbeszámolóból azt olvasta ki, hogy 1,2 milliárd forintot, azaz 16,5 millió lejt, vagy 3,3 millió eurót ér az ingatlan.

Története: 1901-1902-ben építették Bálint Zoltán és Jámbor Ferenc tervei alapján. A magyar jellegű szecessziós épület makettje az 1903-as bécsi építészeti világkiállításon második díjat nyert. A Pannónia szálló egy évszázadon keresztül a szatmárnémeti városközpont ékköve volt.

Amint a románok megkaparintották Erdélyt, az első világháború után, átnevezték a szállót Daciára, a kontinuitás bizonyítékaként. Aztán a kicsi magyar világban a magyarok visszanevezték Pannóniára, utána ismét Dacia lett a neve, és Daciaként is indult pusztulásnak.

A demokráciában kiprivatizálták, és elindult a versengés a birtoklásáért. Szabó István RMDSZ-es tanácselnök megszerezte a részvények többségét, és egy „megszokott kereskedelmi ügylet” keretében, ahogy ő nevezte, tálcán kínálta fel a tulajdonjogot Vasile Ţânţaş avasfelsőfalusi pünkösdista lelkipásztornak. Aki abban az időben a megye leggazdagabb emberének számított.

[irp posts=”34509″ name=”Így rohasztják Erdély egyik legszebb magyar épületét”]

Ţânţaş nekiállt az épületet felújítani, leverte a falakról a vakolatot, átbetonozta a pincét, de aztán elfogyott a pénze, és úgy hagyta az egészet. A magára hagyott épületbe befolyó esővíz keményen megrongálta a falakat, kezdett potyogni a szecessziós díszítése az épületnek. Ţânţaşt börtönbe küldték a műemlék épület megrongálásáért. Szabadulása után szinte-szinte eladta az épületet a chicagói pünkösdistáknak, de aztán mégiscsak a Manevinek adta el.

A Manevi hosszú ideig nem ment be az épületbe, arra hivatkozva, hogy Ţânţaş elveszítette a bejárati lakat kulcsát. Aztán bement. És négy év után takarított is. A víz befolyását sikerült megállítani, de az épület állapota tovább romlott. Egyre inkább potyogtak a szecessziós díszek, az épületet felállványoztatták és hálóval vonatták be a hatóságok.

Jelen és jövő: A Dacia SRL adminisztrátora, Dr. Baka Levente csak annyit árult el a céljaikról, a sok „fiatalok itthon maradása” politikai mellébeszélés mellett, hogy szeretnék visszaállítani régi formájába és funkciójába, és négycsillagos szállóként működtetni. Jelenleg az építési engedélyezési fázisban vannak, és 2022 elején szeretnének nekifogni a felújításnak. Hiába érveltem bármivel, többet nem akart elárulni, csak annyit ejtett még el, hogy 2 és fél évre saccolják a munkálatok időtartamát, és van már műemlékvédelmi engedélyük.

Adatigényléssel sikerült kiszednünk a hatóságoktól még pár részletet. Például azt, hogy a felújítás becsült értéke 14 235 275 lej, azaz közel 3 millió euró volt tavaly tavasszal, az építőanyag-árak égbe szökkenése előtt. A terveket a felújításra a kolozsvári székhelyű Arh service Guttmann & Comp cég készítette, a műemlékvédő Guttmann Szabolcs cége. Az építési engedélyt úgy váltották ki 2021 márciusában, hogy a 2008-as engedély során elmaradt munkálatokat fogják befejezni. A műemlékvédelmis engedélyük szavazásánál voltak fenntartások, kikötések, ezekről talán majd egy másik anyagban fogok beszámolni.

2-3. Art’e Hotel, Tusnádfürdő

Itt papíron két ingatlanról van szó, de a valóságban összefüggnek: az egyik egy szálló, a másik az úton túl egy betonalap, aminek alagsorában van a szálló hőközpontja.

Megvásárlás időpontja: 2019 júliusa.

Az ingatlan állapota: kiváló, újszerű.

Beépített felület: 587 négyzetméter a szálló, 122 négyzetméter a hőközpontként szolgáló új alap.
Kiterített összfelülete: 1978 négyzetméter a szálló, 122 négyzetméter az alap.

Vételár: 840 ezer euró, azaz közel 4 millió lej a két ingatlan egy csomagban.

Története: A telekkönyv szerint 2019-ben épült, de az ortofotók alapján régen is volt ott egy épület. Nagy valószínűséggel 55-ös villának hívták az épületet, az ortofotók alapján valamikor 2005 és 2010, dokumentumok alapján 2012-ben kapta az aktuális alakját, 2019-ben újították fel. A Manevi 2019-ben vásárolta meg, és 2020 októberében bérbe adta 15 évre egy Aquanor Min nevű cégnek, amelyik berendezte oda a boutique hotelt.

[irp posts=”35662″ name=”Félkész betongiccset vettek Tusnádfürdőn a magyar műemlékmentők”]

Érdekesség: a szálló egyike azoknak az ingatlanoknak, amelyek megkérdőjelezik a Manevi műemlékmentő jellegét. Mert az épített örökség megőrzésében mekkora fontossággal bír az, hogy közpénzből megvesznek egy vadiúj szállót, és bérbe adják valakinek? Mikor ezt a pénzt fektethették volna valamelyik lerohadt műemlékük mihamarabbi felújításába is?

4. Korona szálló (Tisza-szálló), Máramarossziget

Megvásárlás időpontja: 2019 decembere.

Az ingatlan állapota: közepes, a többi ingatlanhoz képest könnyen felújítható.

Beépített felület: 2072 négyzetméter.

Vételár: a titkos szerződés alapján 1,41 millió euró, azaz 6 736 557 lej.

[irp posts=”35382″ name=”Koronás lett a Manevi!”]

Története: Építéséről nehéz biztosat mondani, a megbízhatóbb információkból kikövetkeztetve valahol az 1860-1870-es években építhették a máramarosi zsidók.

A többségében zsidók lakta város nagy épületdömpingjében nem tartozott a legkiemelkedőbb épületek közé, de hosszú időn keresztül a város legjobb szállodája volt, és közművelődési célokra is szolgált, például színházként.

A kommunizmusban Tisza szálló néven futott, soha nem hagyták nagyon lerohadni. Legutóbb 2012-ben volt egy nagyobb általános felújítása, de az akkori nekifutás pár év alatt anyagilag kifulladt, a szálló hét éve bezárva áll.

Jelen és jövő: a Manevi szeretné felújítani és egy 4 csillagos szállóvá alakítani az épületet. Közbeszerzést hirdetett meg az épület tervezésére, amit később módosított, így most 119 millió forintot költ a tervezésre, amire három éve van a tervezőnek.

Az eddigi koncepció alapján azt tervezik, hogy lebontják az udvarról a piros ponttal jelölt épületeket, és a megnövekedett kerthelyiséget szabadtéri vendéglőként hasznosítanák, illetve rendezvényeket is szerveznének itt, többek között lagzikat. Az emeletre végig szállodai szobákat szeretnének, a jelenlegi szobáknál nagyobbakat, a földszintre bárt, bisztrót, reggelizőt.

5. Albina bank épülete, Nagykároly

Megvásárlás időpontja: 2019 decembere.

Az ingatlan állapota: közepes.

Mérete: Beépített felülete 624 négyzetméter, kiterített összterülete 1872 négyzetméter. Az épület kétszintes, 65 helyiség van benne, két 50 négyzetméteres belső udvar, illetve pince.

Vételár: szerződés alapján 730 ezer euró, azaz kb. 3,5 millió lej.
Becsült piaci ára: 500 ezer euró, kb. 2,5 millió lej. (Itt azért tüntettem fel a becsült piaci árat is, mert nagyon különbözött a vételártól.)

Története: 1910-11-ben építették Magyar Vilmos műépítész tervei alapján, Illés József városi mérnök ellenőrzésével, az Albina bank helyi székházának. Az Albina a legnagyobb erdélyi román bank volt az osztrák-magyar időkben.

Érdekesség: az épület alaprajza egy nagy A betű.

1968 és 2014 között a város polgármesteri hivatala működött itt. Az épületet a 2000-es években visszaszolgáltatták. Az önkormányzat szerette volna megvásárolni, de a tulajdonosok túl magas árat kértek érte. 2014 óta, amikor a polgármesteri hivatal átköltözött, az épület üresen áll.

Jelen, jövő: sem ottjártamkor, sem a dokumentumokban semmi nyomát nem találtam bármiféle felújításnak vagy épülethasznosításnak. A Manevi nem válaszolt érdeklődő levelemre. Ha van is valamilyen tervük, titokban tartják.

6. Teleki-ház (vagy Teleky-ház?), Nagybánya

Megvásárlás időpontja: 2021 áprilisa.

Az ingatlan állapota: elégtelen, beruházást igényel (így fogalmaz a felmérést végző szakcég).

Mérete: Beépített felülete 577 négyzetméter, kiterített összfelülete 1731 négyzetméter.

Vételár: 1,015 millió euró.

Története: A műemlékek listája szerint a XV.-XVIII. században épült, Nagybánya történelmi központjának legrégibb műemléképülete. A welcometoromania.eu szerint az impozáns épületet a hosszúfalusi Teleki család építette. id. Teleki Imre megvásárolhatta a telket a rajta álló házzal együtt, és saját igényei szerint kialakította a jelenleg is látható palotaszerű épületet.

Az államosítás után nem lakóházként szolgált, inkább művelődési funkciói voltak. Itt volt a bábszínház, a népi művészeti iskola, a földszinten pedig üzletek.

Jelen, jövő: Jelenleg az épület kívülről ugyanolyan lepattant, mint amilyen volt a megvásárláskor, a homlokzatot egy hatalmas molinó fedi. Ottjártamkor az udvaron egy elhagyatott betonkeverőt láttam, és az egyik falnál egy állvány volt felállítva, habár a falon még semmi nyoma nem volt a felújítás megkezdésének, és úgy tűnt, az állvány is régóta ott van, téglatörmelék fedi.

A Manevi nem válaszolt kérdésünkre, hogy mi a célja az épülettel.

Érdekesség: Nagybányán van még egy Teleki-ház. Az közösségi házként szolgál, és sokkal ismertebb, míg erről a főtéri Teleki-házról alig-alig lehet információt vagy leírást találni.

7. Névtelen műemlék ház, Nagybánya

Megvásárlás időpontja: 2021 áprilisa.

Az ingatlan állapota: jó.

Beépített felülete: 277 négyzetméter. Kiterített összfelülete: 502 négyzetméter.

Vételár: 468 ezer euró.

Története: A műemlékvédelem nyilvántartása szerint a XVI-XVIII században épült. Más információt nem találni róla.

Jelen, jövő: Jelenleg a Transilvania Bank bérli, 2024-ig van érvényes bérleti szerződése.

8. Névtelen ház, Nagybánya

Megvásárlás időpontja: 2021 áprilisa.

Az épület állapota: jó (a felértékelő cég szerint).

Beépített felülete: 141 négyzetméter. Kiterített összfelülete: 141 négyzetméter. Telek területe: 180 négyzetméter.

Vételár: 117 ezer euró.

Története: Történetéről semmit nem sikerült megtudni, valószínűleg nem is történelmi jelentőségű épület, csak azért értékes, mert egy tömbben van a két előző műemléképülettel.

Érdekesség: a Manevi első 8 megvásárolt ingatlana közül 4 ugyanazon cím, a Szabadság tér 8. szám alatt fekszik, csak más-más városban: a szatmári Pannónia szálló, a máramarosszigeti Korona szálló, és a két nagybányai névtelen ingatlan.

9. Wesselényi-kastély, Zsibó

Megvásárlás időpontja: 2021 áprilisa.

Az épület állapota: gyenge.

Beépített felülete: 2236 négyzetméter. Kiterített összfelülete: 3400 négyzetméter. Telek területe: 1,3 hektár.

Vételár: 834 ezer euró.

Története: Erdély egyik legszebb barokk kastélyának tartott épületet 1778-ban kezdték el építeni. A munkálatok több mint harminc évig tartottak. Az épületen barokk és klasszicista építészeti elemek keverednek, nagy árkádos loggiája és a középkori hagyományoknak megfelelő négy sarokbástyája különösen látványos.

A kastély legismertebb lakója ifj. Wesselényi Miklós volt, liberális magyar politikus. Az első erdélyi nemes volt, aki felszabadította jobbágyait az 1830-as években, és modern mezőgazdaságot tanított nekik. Támogatta az első erdélyi óvoda létrehozását.

Sok fontos ember fordult meg itt. Történelmi esemény színhelye is, a kastély udvarán tette le 1849-ben a fegyvert Kazinczy Lajos 8 ezer honvédjével együtt, a világosi fegyverletétel után tizenkét nappal.

A kommunista időkben a kastély iskolaként, majd pionírházként szolgál. A kastély parkja botanikus kertként működik, de az nem része a Manevi által megvásárolt birtoknak, mely csak a kastélyt és az épület előtti udvart foglalja magába.

Az épületet 2021-ben vette meg a Manevi, egy kis botránytól övezte. A Szilágy megyei tanács utolsó pillanatban, vagy utolsó utáni pillanatban jelezte, hogy mégis igényt tart elővásárlási jogára, de akkor már a kastély el volt adva. Az ügy azóta a bíróságon van.

Jelen, jövő: az épület elhagyottan áll, semmi mozgás nem látszik azon kívül, hogy kiraktak pár „Magánterület. Belépni tilos!” táblát. Értesüléseink szerint a Manevi még nem kért semmiféle engedélyt a felújításra, és nem is avatkozhat be az épületen, amíg annak tulajdonjoga per tárgya. Az épület felhasználásával kapcsolatos kérdésemre nem válaszoltak, és a helyi elöljárók sem tudják még, hogy miként lesz hasznosítva az épület, miután felújítják. Az egykori alpolgármester, jelenlegi városmenedzser Sárközi Pál szerint egy hat-hét évvel ezelőtti potenciális vevő felbecsültette a kastély felújításának költségeit: a 800 ezer eurós vételár mellé akkor 4,5 millió euróra lett volna szükség a rendbetételére.

10. Onix szálló, Tusnádfürdő

Megvásárlás időpontja: 2021 májusa.

Az épület állapota: tíz évvel ezelőtt részben felújított, megtoldott, félkész.

Mérete: Papíron úgy szerepel, mint egy 632 négyzetméteres beépített területű, 1264 négyzetméter kiterített összterületű épület. A valóságban a még illegális hozzáépítésekkel együtt körülbelül 1500 négyzetméter a beépített területe, és legalább 4500-5000 négyzetméter a kiterített területe.

Vételár: 1,83 millió lejért vásárolják meg egy árverésen, azaz az akkori árfolyamon kb. 370 ezer euróért.

Története: A régebbi Pauli villából 8-9-es villává, majd Onix hotellé nevezett épületet a 2000-es években megkaparintja a Kontakt Turism nevű cég, amelyik leginkább egy Vasile Stan nevű szakszervezeti vezér nevéhez köthető. Társai Radu Mironovici, aki régen a Zsil-völgyi bányavállalatnál volt vezérigazgató, aztán államtitkár és vezérigazgató az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban, Grigore Alecsa, aki a turisztikai minisztériumban főellenőr, majd vezérigazgató, Valeria Rodica Nedelcu, aki a brassói útügy műszaki igazgatója, és Ulariu Dan Gabriel, az Alcom-botrány főhőse.

[irp posts=”35662″ name=”Félkész betongiccset vettek Tusnádfürdőn a magyar műemlékmentők”]

Ez a cég csokorba gyűjtött két fontos szállodát és vendéglőt, és a központi Csukás-tavat, majd elkezdte felújítani és 2 csillagosról 4 csillagosra alakítani az Onix szállót. Weblapjuk szerint 2009. március 1-jén adták volna át az új, 155 férőhelyes szállót, 150 személyes konferenciateremmel, 160 személyes vendéglővel, kezelőközponttal, spa és wellness részleggel. Megmagasították a régi épületet, hozzáépítettek egy rakás betont, aztán elfogyott a pénz és az egészet úgy hagyták, csődbe vitték a céget. Bő tíz évet rohadt az egész, mire jött a Manevi és megvette egy liciten.

A Manevi nem közvetlenül vásárolta, hanem a szatmári Tarr Const céggel vétette meg. Érdekes részlet, hogy a szatmári céget a vásárlásnál Oláh Zsanett, a Manevi magyarországi anyavállalatának vezérigazgatója képviselte.

A Tarr Const a legnagyobb Szatmár megyei építőcég, Tarr Csongor tulajdona. Ő az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb szatmári magyar vállalkozó. Tarr nevére rákeresve csupa botrányokról olvashat az ember: hol egy rendőrfőnököt ken meg, hogy elsimítsa egy adócsalásos ügyét, hol egy PSD-s góré újságjának juttat vissza pénzeket, hol a helyi környezetvédelem vezetőjét nyugdíjazzák azért, hogy ő kavicsot tudjon kitermelni védett területről.

Jelen, jövő: az ingatlan elhagyottan áll, semmi nyoma annak, hogy új gazdája van. A Manevi nem akarta elárulni, mit szándékszik csinálni a félkész szállóval.

11. Napsugár komplexum, Gyilkostó

Megvásárlás időpontja: 2021 júniusa.

Az épület állapota: gyenge, helyenként omladozó.

Mérete: A nagy épület beépített felülete 925 négyzetméter, kiterített összfelülete 2860 négyzetméter. A másik három melléképület területe 94, 82, illetve 118 négyzetméter. Telek területe: közel 1 hektár.

Vételár: még nem ismert.

Története: a telekkönyv szerint a nagy épület 1988-ban épült, a kis épületek 1975-ben. Az építési stílusa alapján ellenben szinte biztos, hogy az épület egy része sokkal régebbi, akár száz évesnél is több. Az 1940-es években megjelent újsághirdetések, és egy állítólag 1910-ből való képeslap igazolják ezt.

A szomszéd panzió üzemeltetője szerint a rendszerváltás óta a Napsugár kihasználatlanul áll, állaga folyamatosan romlik. Újságcikkekből kibogozva az derül ki, hogy a villa része a Gyilkostó RT-nek, melynek tömegprivatizációkor 155 ezer részvényét osztották ki a lakosságnak. Ez a cég botrányokba keveredett, nem tudta működtetni rendesen az ingatlanjait, nem akart befektetni, mert az üdülő helyzete tisztázatlan, hiányzik a csatornázás és az ivóvízhálózat, stb. Végül az ingatlan az időjárásnak esett áldozatul.

Jelen, jövő: A szomszéd állítása szerint a nyáron megjelent itt az új tulajdonos, és bemutatkozott: egy csíki származású, Magyarországon élő ember. Csak annyit mondott, hogy megvették az épületet, de szándékairól nem beszélt. A szomszédok azóta sem láttak senkit az új tulajdonos részéről.

Míg a Manevi elkezdte a másik gyilkostói ingatlanjának, a Turista szállónak a felújítását, itt még semmit nem mozdított, még az épület beázását sem állította meg. Január eleji látogatásunk alkalmával csak leszakadt teraszokat, folyamatosan ázó, szétszakadt falakat, az épületből több helyen kinövő növényzetet láttunk. Az udvaron és a kisebb épületekben valaki állatokat tart, pónilovakat, tyúkokat, de embert nem találtunk az állatok mellett. Kérdéseinkre a Manevi nem válaszolt.

12. Turist Hotel, Gyilkostó

Megvásárlás időpontja: 2021 júliusa.

Az épület állapota: jó, felújítás alatt áll.

Mérete: beépített felülete 1080 négyzetméter, alagsor + földszint + 2 emelet.

Vételár: még nem ismert.

Története: a telekkönyv szerint 2000-ben koncesszionálta az épület alatti területet a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatal a Bucur családnak 49 évre. Eleinte Bucur villának hívták az épületet, később Turista hotel néven futott a 3 csillagos szálloda.

Jelen, jövő: jelenleg az épületet felújítják. A belső munkálatokon kívül a tetőt is lecserélik, „mert a magyaroknak nem tetszik a piros”, mondják a munkások. A nagy teraszt is beépítik, rendezvények szervezésére alkalmassá teszik. Az 54 kis házikót, ami a szálló mellett kempingszerűen működött, tűzre aprítják, helyette parkolót hoznak létre.

13. Remény szálló, Borszék

Megvásárlás időpontja: 2021 júliusa.

Az épület állapota: minősíthetetlenül gyenge, félig összeomlott.

[irp posts=”34982″ name=”Meghalt a Remény Borszéken, a „magyarok” megvették a tetemét”]

Mérete: beépített felülete 1650 négyzetméter, kiterített összfelülete 4370 négyzetméter.

Vételár: 400 ezer euró, amiből 297 ezer az épület és 103 ezer a telek.

Története: A Remény szálló 1889-1890-ben épült, és egy bő évszázadon keresztül egyik legmeghatározóbb épülete volt Borszékfürdő városképének. A település legelegánsabb épülete és szállodája volt, 28 szobával, nagy étteremmel. Itt tartották a rangos összejöveteleket. Kaszinóként is szolgált, majd a kommunizmus alatt mozi üzemelt benne, kantin és irodák.

A rendszerváltás óta senki nem mozdított itt semmit, csak a tulajdonos változott, papíron. Az elmúlt évtizedekben egy ideig a Rephar cég tulajdona volt, aztán átkerült a Copper Beech Invest céghez, majd tőle a Copper Beech Hotels & Resorts-hoz, aki most eladta a Manevinek. Ennek a Copper Beech céghálózatnak a tulajdonosa, aki hagyta lerohadni a Remény szállót, az európai parlamenti képviselő Dinesh Dhamija. Az indiai származású londoni üzletember az egyik leggazdagabb ázsiai származású üzletember az Egyesült Királyságban.

Jövő: a polgármester szerint a cég nem fogott még hozzá a javításhoz, csak kitakarítottak, hogy a statikusok be tudjanak menni körülnézni. Valószínűleg az ingatlan több pontján az alapoktól kell újraépítenie az épületet a Manevinek.

14. Park szálló, Nagyvárad

Megvásárlás időpontja: 2021 júliusában vették meg az épület 860/1581-ed részét, augusztusban pedig egy 105/1466-od részt és egy 106/1466-od részt.Az épület állapota: helyenként bomladozó, frontja molinóval letakart.

Mérete: Az 1581 négyzetméteres beépített felületű emeletes épületnek pontosan 1594351/2317746-od része az övék. Ha valaki nem boldogulna könnyen ezekkel a telekkönyvi törtekkel: ez az épület közel 69%-át jelenti.

Vételár: még nem ismerjük.

Története: 1785-ben került a telek Teleki Sámuel főispán tulajdonába, aki ide emeletes barokk palotát épített. A tulajdonjog később a Rhédey és a Bethlen családra szállt át. Az épület egy része 1903-ban, másik része 1909-ben került a Weiszlovits család birtokába, akik átépítették, és 1915-ben szállodát nyitottak benne. Hogy csak az épület homlokzatát változtatták-e meg, vagy lerombolták a javát és a pincére új épületet építettek, nem lehet tudni, minden forrás másképp látja.

A szálló neve bejárta a világot, amikor 1927-ben egy Váradon szervezett diákkonferencián regáti román diákok garázdálkodtak a városban, és többek között félholtra verték a Park szálló tulajdonosát, Weiszlovits Emilt. Egyes források szerint azért, mert nem adott ingyen szállást a román diákoknak, más források szerint azért, mert nagyszájú magyar zsidó volt, és régen szálka volt egyes helybéliek szemében, ismét más források szerint azért, mert a nála megszálló román diáklányokhoz nem engedte bemenni a fiúkat.

Érdekesség: 1922-es újságcikkek arra hivatkoznak, hogy a szálló épületét Bocskay István egykori erdélyi fejedelem építtette palotának, és Weiszlovits nagyon ragaszkodott Bocskay végrendeletéhez, amelyben ez állt: „És ezen palotában különösen vigyáztassék arra, hogy idegen férfi, idegen asszonnyal össze ne jöjjön …”
Így az ide érkező Ghica román herceget és menyasszonyát Weiszlovits két külön épületbe szállásolta el, és csak a közös társalgóban hagyta találkozni őket, nem hagyta a herceget felmenni a menyasszonyához. Erre ez dühbe gurult, pofonokat ígért, a rendőrprefektus elé vitette az egész személyzetet tulajdonossal együtt, majd ki kellett költöznie a szállodából, és borravalót sem adott. Ezt írták az újságok, hogy mennyi igaz belőle, nem tudom.

Tavasszal választások lesznek Magyarországon

Könnyen elképzelhető, hogy a Manevinek ezen kívül még vannak épületei Erdélyben, amelyekről nem tudunk. A cég titokban próbálja tartani ezeket az épületeket, és a helyi RMDSZ-es hatóságok sokszor segítik őket ebben. Az RMDSZ, és mellette minden magyar párt, most próbál jóban lenni a Fideszszel. És mivelhogy ez egy Fidesz-biznisz, legtöbbször élvezi a helyi elöljárók támogatását, sokszor még a közbenjárását is.

A Manevi ingatlanjaiba eddig lazán belenyomtak minimum 50-60 millió lejt, azaz több mint 10 millió eurót. Még egy ennyi kellene minimum ahhoz, hogy fel is újítsák ezeket az épületeket. De lesz-e ennyi, és honnan?

2021-ben a magyar kormány által a BGA-n keresztül az erdélyi magyarságnak szánt támogatások összege az előző évekhez képest látványosan visszaesett, állítja Sipi kollégám, aki erről ír a napokban. Ehhez képest a magánalapítványukra történő ingatlanvásárlások száma látványosan megnőtt.

Egyelőre úgy tűnik, a műemlékek felújításával nem sokat haladtak, legtöbb ingatlanjuk állaga folyamatosan romlik. De ők a pénzt és az időt nem a már megvásárolt épületek állagmegőrzésébe, hanem az újabb és újabb ingatlanok vásárlásába fektetik. Miért, ez az egyik nagy kérdés, amit az olvasóink feltesznek ebben a témában.

És van egy másik nagy kérdés is: mi lesz, ha a Fidesz nem nyer a tavaszi választásokon? Honnan lesz pénze a cégnek felújítani ennyi lepattant ingatlant? Vagy már mentettek ki maguknak pénzt a felújításokra?

A cikk az Átlátszó és az Átlátszó Erdély közös projektje keretében, a News Spectrum támogatásával készült.

Ha olvasóinknak bármilyen információjuk van a Manevi által megvásárolt ingatlanokról, és megosztanák velünk, megköszönjük, ha átküldik az ufo@atlatszo.ro emailcímre.

The post Épületenként vásárolják vissza Erdélyt, vagy közpénzt tesznek félre saját zsebbe? appeared first on Átlátszó Erdély.

Íme a máramarosszigeti Korona szálló.

Az ingatlan hivatalosan 2019 decembere óta a Manevi tulajdona. (A Manevi Zrt. magyar állami cégként indult, tavaly az állam odaadta egy örökségvédő magánalapítványnak.)

3050 négyzetméteres a terület, és rajta 2072 négyzetméteres a műemlék épület a Szabadság tér 8 szám alatt. Azonos címen, mint a szatmári Pannónia szálló, amely ugyancsak a Manevi tulajdona, és Szatmárnémetiben a Szabadság tér 8 szám alatt található. És azonos címen, mint a Manevi egy harmadik, ugyancsak erdélyi nagyvárosban lévő, nyilvánosságra még nem hozott épülete, melyről hamarosan írni fogunk.

Feltűnő az egybeesés a Manevi által elsőként megvásárolt három ingatlan címében, mégis a véletlennek kell betudnunk. Nem találtam olyan számmisztikában járatos szakembert, aki valamilyen titkos összefüggést találjon a három között.

A múlt

A telekkönyv általában feltünteti, hogy melyik évben építették az épületet, de érdekes, hogy itt nem. Sőt a műemlékek listáján is csak az szerepel, hogy a XIX. században épült.

A listáról egyből kiderül, hogy mekkora műemlékdömping van Máramarosszigeten. Ahhoz képest, hogy ma lepattant vidéki kisváros képét mutatja a település, közel száz műemléképülete van: több, mint a megyeközpont Nagybányának. Egész utcák sorakoznak műemlékként.

A listán jó pár épületnek neve sincs, csak annyi szerepel, hogy „ház”. A javánál nem tudják az építés évét sem, csak az évszázadot. Talán abban az időszakban nem volt divat felírni a házra, hogy hányban építették? Vagy csak itt Szigeten nem? Csoda hát, hogy a Korona szállóról alig lehet információkat találni?

De miért tengenek túl a műemlékek egy ekkorka városban? Máramarossziget bő száz évvel ezelőtt virágzó nagyváros volt. Jó, nem éppen Budapest vagy Kolozsvár méretű, de őket tekintette példaképnek, őket próbálta utánozni.

Marosvásárhely méretű városokkal vetekedett lakosságszámban, míg fényűzésben és pezsgésben messze meghaladta őket. A most hasonló méretű Csíkszeredánál a XIX. század második felében nyolcszor, Sepsiszentgyörgynél és Udvarhelynél kétszer nagyobb volt, és gazdaságilag messze túlszárnyalta mindeniket.

Hogy miért volt ennyi pénz és jólét Szigeten, illetve hogy utána a pezsgő városból miért és mikor lett vidéki kisváros, megérthetjük, ha megnézzük a fentebbi táblázat 1900-1950 közötti időszakát. Vagy végignézzük a város turisztikai látványosságait, melyek között ott szerepel a Holokauszt-emlékmű, vagy a Szappan-emlékmű.

A zsidóság, egész pontosan a magát magyarnak valló zsidóság többségben volt a városban, adott pillanatban a lakosság felét is kitette. Sziget egy kis zsidó sziget volt Erdély északi csücskében, ez volt a gazdasági felvirágzás fő oka. Ennek a ragyogásnak az vetett véget, hogy 1944-ben 12749 zsidót deportáltak Szigetről, gyakorlatilag a város lakosságának a felét.

Az a kevés túlélő, aki visszatért a náci lágerekből vagy különféle munkatáborokból, hamarosan emigrált, főleg Amerikába. Az itthon maradt százegynéhány tagú zsidó közösség a legutóbbi, 2011-es népszámlálásra 11 főre csökkent.

A szigeti zsidók sok mindenben remekeltek, de épületeik történetének magyar vagy román nyelvű leírása és megőrzése nem lehetett a legnagyobb erősségük. A Korona szálló múltjáról nagyon keveset sikerült megtudnom, habár több archívumot is feltúrtam.

Az építési dátum az egyik legbizonytalanabb kérdés. Egyik helyen azt írják a szálloda egykori működtetői, hogy a XIX. század végén épült. Más helyen azt írja a helytörténettel aktívan foglalkozó Zolopcsuk Pál Róbert rajztanár, hogy az épületet a XVIII. században építették, majd 1891-ben módosította eklektikusra a stílusát Mandel József főépítész. A harmadik helyen, a 2012-es újraindítás alkalmával készült videó elején azt mondják, hogy 1862-ben építették, alapították.

Sajnos egyik információt sem sikerült más helyről megerősíteni. Zolopcsuk nagyon tájékozottnak és hitelesnek tűnt első látásra, ezért megkérdeztem tőle, honnan származnak az információi, amelyek alapján egy évszázaddal korábbira datálja az épületet, mint a műemlékvédelmi hatóság. Eddig csak annyit válaszolt, hogy ha több infót szeretnék a Korona szállodáról, nem ez alatt a címszó alatt kell keresnem.

Ha kedves olvasóinknak sikerül valahonnan többet előkaparniuk az épület születéséről, nagyon hálás leszek, és frissítem az anyagot. Sajnos, én több napos keresgélés után sem sikerült biztosat megtudjak arról, hogy hányban épült.

Az a kevés információ, amit a Korona szállóról találok, főként az Arcanum adatbázisában, cáfolja azt, hogy a XIX. század legvégén épült volna, hisz a színművészeti lexikon szerint már az 1870-80-as években színházteremnek használták a Korona vendéglőjének nagytermét.

A szállodát 1929-ben említik újra a sajtóban, amikor Berlin rabbi jött látogatóba Szigetre, és a fergeteges menet a vonatállomástól a Korona szállóig húzódó sorfal között vonult fel egészen a szállóig. A tömeg követelte, hogy a rabbi jöjjön ki a szálló teraszára beszédet mondani, de ez nem történt meg, mert szegény szívbajos volt és kezelésről érkezett.

Hogy milyen lehetett a hangulata annak az 1929-es bevonulásnak, vagy egy pezsgő zsidó városnak, nem biztos, hogy könnyű elképzelni mai fejjel, erdélyi magyarként. Talán picit segít a fentebbi videófelvétel, amin a Máramarosszigetről elszármazott amerikai haszid zsidók pár napos visszatérése és új szigeti zsinagógájuk alapkőletétele látható. Mennyivel másabb világ, mint a mienk! És milyen lehetett Sziget, mikor tizenvalahányezer zsidó lakott itt, a lakosság felét ők tették ki. Érdemes belepillantani pár ponton a filmbe. Vagy ebbe a másikba, ami ugyanannak a zsinagógának az átadásáról szól.

És érdemes megnézni az előbbi filmben, hogyan beszél a polgármester arról, hogy kik is ezek az amerikai „Szatmár” haszid zsidók, és milyen közük van nekik a városhoz. Nem másért, csak hogy lássuk, hogyan fog száz-kétszáz év múlva beszélni Sepsiszentgyörgy román (vagy cigány) polgármestere arról, hogy kik is azok a magyarok.

Vissza a Koronára! Említik a Korona szállót 1943-44-ben, a háború alatt is: a város próbálja megszerezni az épületet az erdőkincstártól, mert nincs a városnak kávéháza. És habár még nem az övék, bérbeadják az egyik földszinti helyiséget egy cukorkaárus néninek, csak azért, mert ő keresztény. Értsd: nem zsidó.

Másodjára akkor említik 1944-ben, mikor a város már megvette, de még nem kapta meg az épületet. Az újságíró hosszúnyelvű, elöljárókat is megnedvesítő írásában két „megoldható lenne” dolgot emel ki, a színház és a kávéház kérdését, s mindkettőre a Korona épületében látja a megoldást.

Érdekességként megjegyezném, hogy a fentebbi írás a beregszászi (Kárpátalja, ma Ukrajnához tartozik) Kárpáti Híradó újság máramarosi oldalán jelent meg. Amikor a Tisza még nem volt határfolyó, és Máramaros inkább volt Kárpátalja, mint Erdély. És amikor még direkt vonatjárat kötötte össze Szigetet Béccsel.

A jelen

A magyar zsidókat elűzték Szigetről, a románok lazán átvették a helyüket. A Korona szálló előtti teret szatmárnémeti főteréhez hasonlóan átkeresztelték Horthy Miklósról Szabadságra. Idővel magát a Korona szállót is átkeresztelték Tisza szállóra, de tovább üzemeltették a kommunisták.

A ’89-es gengszterváltás után sem romlott le látványosan az állapota. Fel is újították, legutóbb 2012 tájékán, és megpróbálták működtetni. Az volt a tervük, hogy a szálloda egy része négycsillagosként, más része háromcsillagosként fog üzemelni.

A fentebbi videóból és az alábbi képből kiderül, hogy mit terveztek, és hogyan nézett ki a Korona szálló szűk tíz esztendeje.

Csakhogy a terveik nem jöttek be, a szállodát működtető Gazmar Impex részvénytársaság anyagilag mélyrepülésbe kezdett, csődeljárás indult ellene. 2014-ben bezárták a Koronát, melyen a telekkönyv szerint a BCR-től, azaz a Román Kereskedelmi Banktól felvett hitel miatt jelzálog volt.

Az épületet 2017-ben vette meg egy helyi ingatlanos cég, az Archer, és 2019 decemberében adta tovább a Manevinek.

Szokás szerint írtam a Manevinek, hogy milyen célból vették, mikor, mennyiért, jelenleg milyen állapotban van, mi a céljuk vele, hogyan fogják hasznosítani, hogy látják, mikor kerül sor a felújítására és átadására, kb. mennyibe fog kerülni a felújítása és megfelelő felszerelése, van-e már rá forrásuk, vagy ha nincs, honnan terveznek pénzt szerezni erre, van-e hozzá tervük, látványtervük, bármi.

A Manevi munkatársai, immár hagyományosnak mondható módon, megnyitották a levelemet többször is, ezúttal épp 14 alkalommal, de egy mukkot nem válaszoltak rá.

Szerencsére egy helybéli forrásom ott előttem felhívta egyik ismerősét, aki aktívan részt vett az épület adás-vételében, és azonnal kiderül, hogy 1,4 millió euróért vásárolta a Manevi az épületet.

Ezt az információt később megerősíti a pár hónapra rá birtokunkba került szerződés is.

Ezért a pénzért a Manevi mindenestül átvette a szállodát, parizer-szeletelőstül, pityókapucolóstul, eredeti szebeni mérlegestül, tévéstül, bútorostul.

Az épület méretét is figyelembe véve az 1,4 millió euró azért több, mint amennyiért a Manevi szokta vásárolgatni az erdélyi lepattant műemléképületeket. De az is tény, hogy az épület sokkal jobb állapotban van, mint az összerdélyi Manevis átlag.

Sőt, közülük talán még ez van a legjobb, szinte beköltözhető állapotban. Azaz csak volt, mielőtt elkezdték volna lebontani a mennyezetet a termekben.

A szigeti polgármesteri hivatal oldalán nem találok érvényes építési engedélyt a szálló épületére, de a legutóbbi frissítés a weblapon augusztusi. Írok a hivatalnak, megkérdezem, hogy van-e építési engedély, de nem válaszolnak. Négy nap után felhívom őket. Kapcsolnak az urbanisztikai részlegre, mondom, hogy beszélni szeretnék valakivel, aki az építési engedélyekről tud információkat adni, erre azt mondják, hogy a főépítész nincs most, telefonáljak ünnepek után kedden. Így jártam. Nem hiszem el, hogy nincs valaki az urbanisztikán, aki egy hét alatt elő tudjon venni egy táblázatot az építési engedélyekről.

Hogy kell-e engedély ahhoz, hogy egy műemlék épület belsejét elkezdje bontani a tulajdonos, nem teljesen tiszta számomra, még jogászok megkérdezése után sem. És talán nem is fontos, hogy van-e engedélyük hozzá, vagy sem. Csak nehogy úgy járjon a Korona, mint a szatmári Pannónia szálló, hogy mire szétverik a belsejét, kiderül, hogy nincs több pénz a felújításra, és úgy marad minden.

Újra és újra felmerül a kérdés: ha a Fidesz nem nyeri meg tavasszal a választásokat, mi lesz ezen épületek sorsa?

A képeket októberben készítettem, lehet, hogy azóta másképp néz ki a hely. Gyorsan megmutatom, milyen állapotban volt az ingatlan, mikor ott jártam.

A tető az erdélyi Manevi-birodalom átlagához képest nagyon jól áll. Kicsit rozsdás már a bádog, de egyben van. A padlást világító tetőtéri ablakokból hiányzik pár üveg, ami elindult lefelé a csatornán. Ha azokat visszateszik a helyükre, akkor az épület belseje nem fog ázni.

A nyílászárók, ajtók-ablakok nagyrészt épek, sőt aránylag újak is. Igaz, hogy ordenáré pvc-ből készültek, és olyan olcsó, falusias jelleget adnak az ingatlannak, de megbízhatóan szolgálják az épületet, míg valami elegánsabb, négy csillaghoz méltóbb nem kerül a helyükre. Egy ablakot látok csak betörve, a többiről pedig illene lemosni az orális szexre buzdító feliratokat, de ezen kívül minden rendben ezen a téren.

Az épületről a festék nagyon hámlik, látszik, hogy azt kicsit elsiették a legutóbbi felújításkor. Rányomták az odaragasztott plakátokra, mindenre. De a festék alatt a fal ép és kemény, a homlokzati díszek sem kezdtek el még potyogni.

Egy szép újrafestéssel a régi pompájába lehetne hozni az épület frontját, mondja egyik helybéli forrásom, aki egy adott pillanatban ő maga is szerette volna megvenni az épületet.

Alig tíz nappal az előbbi képek elkészülte után, október közepén, a Manevi szép csendben átíratott tíz erdélyi épületet a magyarországi Manevi Zrt.-ről erdélyi leányvállalatára, a Manevi Pro Transilvania szérélére. Habár a művelet idejére blokkolt telekkönyv a blokkolás felszabadítása után jóval, novemberben sem tartalmazta a változást, és még a magyarországi Manevi szerepelt tulajdonosként. Pedig az általunk megszerzett listán egyértelműen látszik, hogy a tízből nyolcadikként a szigeti Korona szálló szerepel mint a lista legdrágább, legértékesebb ingatlana.

A jövő

Habár a Manevi nem válaszolt arra a kérdésre, hogy mit szeretne kezdeni az épülettel, ezt most ezúttal ki lehet olvasni a különféle hatóságok oldalán közzétett dokumentumokból.

A Manevi erdélyi épületei közül ez van a legelőrehaladottabb felújítási fázisban, itt már meghirdették a tervezés közbeszerzését. Mondhatnám azt is, hogy ez az egyetlen ingatlan, ahol valami konkrétumot láttunk eddig a szándékból. A szatmári Pannónia-szálló esetében a Manevi leányvállalatának ügyvezetője beszélt látványtervről és műemlékvédelmi engedélyről, de megmutatni nem akart nekünk semmit. A többi ingatlannál pedig még semmi nyoma semminek.

De itt, a szigeti Korona szállónál konkrét dokumentumok vannak. A Manevi tavaly ilyenkor közbeszerzést hirdetett a tervezésre. Aztán idén ősszel módosították a szerződést, megemelték az összeget.

Így most 119 millió forintot, azaz mai árfolyamon közel 324 ezer eurót költ a Manevi a tervezésre. Ami a következőképpen oszlik:

Három éve van a tervezőnek.

Hála a magyar közbeszerzési rendszernek, ami sokkal részletesebb betekintést biztosít, mint a román, elég sokat megtudunk arról, hogy mit szeretne a Manevi kezdeni a szállóval.

Innen egyértelművé válik, hogy egy „magas színvonalú”, 28 szobás, 4 csillagos szállodát szeretnének működtetni az épületben, bárral, sörkerttel, étteremmel, kerthelyiséggel.

Szóba jött többször is az elmúlt időszakban, hogy esetleg a szálló jelenlegi épülete nem felel meg egy négycsillagos szállodának, merthogy az épület régi, és a vízhálózat meg a liftakna hiánya, illetve a szobák és különféle helyiségek mérete és formája nem teszi lehetővé négycsillagos szálloda kialakítását. Helybéli forrásom, aki szerette volna megvenni az épületet, cáfolja ezt, szerinte lazán ki lehet alakítani egy négycsillagos szállodát ebben az épületben.

A Manevi „szállodaszakmai koncepciónak” nevezett dokumentumot is csatolt a közbeszerzéshez. Ez egy minimalista, Wordban összetákolt doksinak tűnik, amibe belehajigáltak képeket és mondatokat, de nagyon hasznos nekünk, mert ezt-azt megtudunk a cég szándékáról.

Ez az ingatlan hátulról, az udvar irányából nézve. A piros ponttal jelölt épületeket lebontanák, hogy nagyobb legyen az udvar, a kert. A kerthelyiséget szabadtéri vendéglőként hasznosítanák, illetve rendezvényeket is szerveznének itt, többek között lagzikat.

Az utcafronton ebben a helyiségben bárt alakítanának ki, középen bárszigettel. A mellette levő teremben, amit fentebb láthattunk, betontörmelékkel a közepén, abban lenne a reggeliző, a bisztró.

Az újabb szárnyba, aminek építészeti stílusa is elárulja, hogy utólag lett hozzátoldva az utcafronti évszázados épülethez, személyzeti öltözőt, tárolókat és átvevőteret szeretnének. Ezek a földszinti helyiségbe mennének, amin most egy volt játékterem egyértelmű nyomai látszanak. Az emeletre szállodai szobák jönnének, nem csak ebbe a szárnyba, hanem a főépületbe is. Imitt-amott újra kellene faricskálni a helyet, mert jelenleg túl kicsik egyes szobák.

A képen egy ilyen kisebb méretű szoba látható a 2012-14-es felújításból.

A főtérről külön bejárattal nyílik egy kereskedelmi helyiség is az épületben. Ebben bankfiók volt ezidáig, mondják a helyiek, most a Manevis időkben nekiálltak ennek is szétbombázni a mennyezetét. Ezt a helyiséget a felújítás után továbbra is bérbe adnák kereskedelmi célokra, legalábbis ez szerepel a tervben.

Egyik forrásom szerint, aki jól ismeri az épületet, a pince az egyik legszebb és legértékesebb része a szállónak. Vetekedik a legszebb magyar pinceborozókkal, már csak azért érdemes lenne megvásárolni az épületet. A Manevi tervében az alagsort épp csak hogy megemlítik. Semmiféle vendéglátói tervük nincs vele, csak a lebontandó épületek helyett gépészeti helyiségként, illetve a kerti bútorok tárolójaként használnák.

Hogy vélhetően mennyibe fog kerülni az épület felújítása, és honnan lesz rá pénze a Manevinek, nem sikerült megtudnom a Manevitől.

De az is kérdés, hogy lesz-e igény egy ilyen világvégi kisvárosban, mint amilyen ma Máramarossziget, egy négycsillagos szállodára. Lesz-e rá fizetőképes kereslet? Szigeti vendéglátós forrásaim szerint a nagy remény ugyanazokban a nyugatra emigrált zsidókban van, akikről az anyagom elején már volt szó. Zsidó zarándokok egyre gyakrabban fordulnak meg a városban, neves zsidó emlékhelyeket kutatnak, őseik vagy egykori híres rabbik sírjait keresik fel. Nekik pénzük is van, és igényeik is vannak.

Hogy sikerül-e a Manevinek nyereségesen működtetnie majd a négycsillagos szállodáját, ha egyáltalán sikerül beüzemelnie azt, meglátjuk a következő években. Ha a Manevinek sikerülni fog egyetlen műemléket is felújítania a tucatnyiból, amit itt Erdélyben vásárolt, akkor nagy valószínűséggel ez lesz az. Vagy ez lesz az első közülük.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

A cikk elkészítéséhez az archív anyagokat az Arcanum Adatbázis Kiadó Kft. szolgáltatta.

A cikk az Átlátszó és az Átlátszó Erdély közös projektje keretében, a News Spectrum támogatásával készült.

The post Koronás lett a Manevi! appeared first on Átlátszó Erdély.